A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=870399#post870399][b]dr. Reece Laines - 2023.12.26. 12:54[/b][/url]

- Ugyan Zsolna, semmi olyat nem tettem, amit más ne tett volna meg - mosolyodom el őszintén. Rengetegszer köszönte már meg, én pedig rengetegszer mondtam már el neki, hogy semmiség volt. Tudom milyen egy idegen országba jönni, és a papírokkal bíbelődni, így egyértelmű volt, hogy ahol tudok, segítek neki. Nekem talán még egyszerűbb is volt annak idején a hivatásom miatt.
- Tényleg köszönöm, tetszenek - csukom vissza a dobozt és teszem táskám egy biztonságos zsebébe. Őszintén, eszembe sem jutott, hogy ajándékot vegyek egy tanítványomnak - talán az más, ha diáktól kapok én, de ha egy diáknak ajándékoznék, nem kellene adnom a többieknek is? Örök dilemma ez - a végén még azt hiszik, van kedvencem.
- Sajnálom, hogy ezt hallom. Ha bármiben tudok segíteni, csak szólj. A Mennydörgő utcai társasházban lakom pár éve - mosolyodom el őszintén. - Éppen hazafelé tartok. Elkísérsz egy darabig? - veszem vállamra táskámat, pulóveremet kezembe fogva fürkészem arcát a válaszra várva. Reina már biztosan nagyon vár, és bármennyire szeretek a diákjaimmal társalogni, a húgomnál senki nem lehet fontosabb.
- Nehezebb dolog ez miniszterként is, mint gondolnád. Egy több száz éves hagyomány kiirtása tőből... ezért vannak az olyanok, mint én - vonom meg vállaimat. Ha már a kényszerházasság elleni küzdelemre tettem fel az életem, nem is kell annyira ide miniszteri hozzájárulás.
- A húgom van csak, aki valószínűleg már az ajtóban toporog az óráját nézve, a szín szerint tökéletesen feldíszített fával maga mögött - nevetek fel halkan, hangomból azonban csak és kizárólag színtiszta szeretet érződik ki. Lágyan beszélek róla, de tudom, mennyire fontos ez az ünnep Reinának, főleg, mióta eljöttünk Angliából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=870403#post870403][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.12.26. 13:29[/b][/url]

- Ön segített - meg sem tudom számolni, ez már hányadik kör, és ugyanúgy vonok egy aprót a vállamon. Ő volt az, aki szólt, ő volt az, aki felajánlotta a segítségét. Abban nem kételkedek viszont, hogy ezt más is megtette volna.
- Örülök, próbáltam tényleg olyat készíttetni, amit hordana - mosolyodok, hangomban nincs egy apró fellengzés sem, épp csak tudatni akarom, hogy azért annyira nincs benne a kezem, én csak felvázoltam, mit szeretnék és hogyan. És most valahogy még el is hiszem, hogy tényleg tetszik neki, és nem csak kötelezően udvariaskodik, ami aztán végképp jól esik. Épp csak kezelni nem tudom, így mosolygok, mert... mindig mosolygok.
- Nem gondolnám, hogy tudna. Igazából nekem kellene szembemennem az anyámmal, de... így is aknákon taposunk otthon - halkan beszélek, hisz a családom csak nem beszélem ki lépten-nyomon. Hazudni meg nem vagyok képes, vagy megjátszani magam, főleg, hogy a professzor is tapasztalhatta, mennyire kellemes jelenség az én anyám, mikor bejött papírokat aláírni. Tavasz volt, de nem ártott volna rátekerni a fűtésre, és egyetlen jó szava sem volt a kastélyra, szerinte ízléstelen.
- Ó, persze... mi a Holdfényben lakunk. Oké, az önállóságunk abban merül ki, hogy Farkas nagybátyáméknál lakunk elől... a kisebbik házban, de anyám arról hallani sem akart, hogy beköltözök a kastélyban, egy meleg nagybáty még mindig jobb választásnak tűnt - lelkesen mesélem, miközben állom a tekintetét, amit így, hogy nincs óra kifejezetten nehéz, mert ez azért egy vicces momentum volt. Majdnem kiíratott, mert nem lehetek koedukált kastélyban, azt Berci feldobta, Jeromos dédapa meg egyetértett, így anyu olyan szép mattot kapott, hogy öröm volt nézni.
- Amikor majd Berci lesz, ő megteszi - igen, nincsen ha. Egyrészt én nagyon hiszek az eridonosban, és tudom, amit eltervez, azt véghez is viszi, másrészt ő ígérte meg, hogy majd felszabadít, mint egy manót, csak valahogy el kell húzni addig az időt.
- Akkor mégsem házas? De hát a pletykák... - kissé zavarba jövök, hisz eddig mindig úgy voltam vele, milyen mázlista a professzor felesége, most meg... aprót köhintek, hisz tudom, átlépek egy határt.
- Sajnálom, nem tartozik rám - szabadkozok egyből, mert végtére is a diákja vagyok, semmi közöm a magánéletéhez.
- Idén én is ragaszkodtam hozzá, hogy itt mi állítsuk a fát... nem is sejtheti, mekkora munka van benne, hogy tökéletes legyen. Szegény Albert is nem is tudom hányszor rakta újra az égősort - kelek azért a húga védelmére, bár  kicsit megakadok, mert furcsa ez, hogy így kinyilvánítja az érzéseit, és ennyire lehet hallani, mennyire szereti őt. Nálunk ez nem szokás, így kicsit zavarba is hoz.
- Sütit viszont nem sütöttem, azt a manóra bíztam - vallok színt, hisz sose voltam, és talán sosem leszek konyhatündér.
- Jajj, illetve a cukrászdából rendeltem, Isteni sütik vannak ott - na, ettől belelkesedek, hisz szinte már törzsvásárlónak számítok, amennyiszer mostanában kirabolom a pultot. Határozottan nincsenek jó napjaink.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=870407#post870407][b]dr. Reece Laines - 2023.12.26. 13:58[/b][/url]

Ezzel nem tudok vitatkozni, így csak aprót bólintok. Valóban én segítettem. Nem én voltam az egyetlen, aki tudott volna, de jókor voltam jó helyen, hogy ez megtörténhessen, és őszintén: örülök, hogy én segíthettem neki.
Mikor végre a doboz biztonságos helyre kerül, olyan témát érintünk, amire nem gondoltam volna. Tisztában vagyok a magyar aranyvérű máguscsaládokkal, és tudom, hogy a Bánffy-k is közéjük tartoznak, csak reméltem, valahol mélyen, hogy esetleg Zsolna ebből kimarad. Végül is még az Athanaczkovicsoknál sem hallottam hírét házasságnak, pedig ott idősebbek a fiúk már.
- Semmi baj - teszem vállára szabad kezem, hogy egy kis komfortot nyújtsak neki. - Nem kell olyanról beszélnünk, amiről nem szeretnél. Sajnálom, nem akartam vájkálni - mosolygok le rá, ahogy magam elé engedem, hogy elhagyjuk a termet. Az előtt dobok egyet táskámon és indulok el Zsolna mellett a lépcsők felé.
- Az édesanyádnak igen határozott elképzelései vannak egy fiatal nő mibenlétéről - ennél diplomatikusabb válasz nem telik tőlem, pedig ha egy tárgyalóteremben lennék, ugyanezzel a helyzettel, minden kedvességemet félretéve fejteném ki a véleményem: undorítónak tartom ezt a hozzáállást és viselkedést.
- Nincs kétségem afelől, hogy így lesz. Bár nem jár az óráimra, de hallottam, hogy ilyesfajta ambíció vannak - bólintok határozottan. - Sok sikert kívánok neki - mindig örömmel tölt el, amikor egy diák ekkora érdeklődést mutat a jog, vagy akár a politika iránt: félreértés ne essék, a kettő teljesen különbözik egymástól, valahol mégis egybefonódnak. És amikor erre egy diák rájön, szeretek ott lenni mellette - lássuk csak Améliát. Gyönyörűen és precízen dolgozik, tökéletes ügyvéd lesz belőle. Már most is az lenne.
Gyorsakat pislogva, megszeppenve nézek diákomra. Őszintén nevetek fel.
- Semmi baj, kérdezz nyugodtan. Nem vagyok házas. Igazából a közelében nem voltam vagy vagyok annak, hogy házas legyek - nevetgélek tovább fennhangon. Házasság. Egyetlen egyszer sem volt lehetőségem még csak elgondolkodni sem ezen. Én házas? Lehetetlennek tűnik.
- El tudom képzelni, ezért csinálja nálunk is csak Reina, és nem velem. Abból mindig csak az van, hogy üljek le és figyeljek. Jobb ez így. Békésebb - fordulok a lépcsőfordulóban, ajkaimon halvány mosollyal.
- Meg foglak lepni, de én szoktam sütni. Majd gyere vagy gyertek át, ha van kedvetek. Szívesen beszélgetnék Alberttel is, plusz... ez az ajándékom, ha én már nem vettem neked semmit - igaz, ezt még meg kell beszélnem Reinával is, de afelől nincs kétségem, hogy szívesen találkozna egy magyar aranyvérű család sarjaival. Esélytelen, hogy nemet mondjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=870825#post870825][b]Szentesi Kevin - 2023.12.29. 19:27[/b][/url]

Jegyzeteit és könyveit sincs ideje elrendezni, csak táskáját kapja a vállára, minden mást kezében szorongat. Valószínűleg elhagy 1-2 pergamen lapot sietségben, de nincs ideje foglalkozni vele - csak most érkezett meg a bagoly, hogy a korrepetálás időpontja ma van 3-kor, a Mágusjog teremben és nem pénteken.
Kifulladva ér a teremhez, mély levegőt véve kopog be, de válasz nem érkezik. Óvatosan nyit be, néz körbe, hogy konstatálja: a terem üres. Legalább tanulótársa sem érkezett még meg. Csak beljebb sétálva látja meg a neki hagyott cetlit az asztalon. Dr. Laines direkt hagyta nyitva a termet, hogy tudják használni, a tanulószobát lefoglalták egy szakkörnek mára.
A cetlit olvasva pakol le az első padra, ami útjába esik. Halkan hümment, körbenéz, végül leül - nem sokáig tud így maradni. Lába automatikusan kezdd el remegni, ahogy izgatottsága a tetőfokára hág, szorongásáról nem is beszélve. Soha nem kérték még meg ilyesmire, nem tudja, kinek kell segítenie - mi van akkor, ha egy olyannak, aki nem kedveli őt? Sokan vannak a kastélyban, akik messziről elkerülik...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=870844#post870844][b]Dragomán M. Aurél - 2023.12.29. 21:13[/b][/url]

Azt hiszem, Laines tanár úr megunhatta, hogy tényleg ezer és egy kérdésem van, amiknek köszönhetően időnként még a témától is sikerül eltérni, ha túlságosan belemerülök. Ami, lássuk be, előfordul. A hatályosságról is annyi kérdést sikerült feltennem a legutóbbi órán, hogy azt mondta, talál valakit, akivel ezeket megbeszélhetem, mert az évfolyamtársaimnak is haladni kellene a tananyaggal, hogy a vizsgáig mindennek a végére érjük. Nekem egy árva kifogásom se volt, mit ne mondjak. Egy órát igazán rá tudok erre szánni, akár kettőt is, és majd csak hétvégén sajátítom ki megint a konyhát legfeljebb, hogy kipróbáljam a legújabb ötletemet. A gyógynövénytan órát követően még lepakolom a könyveimet a hálókörletben, majd begyűjtve a mágusjog jegyzeteimet útnak indulok a tanterem felé, amit a tanár úr kijelölt, elvégre ő mégiscsak jobban átlátja, melyikben lesz még óra és melyikben nem. A tanteremhez érve megnézem még egyszer, hogy a jó előtt állok-e éppen, aztán benyitok. Azt mondták, ha üres nem is lesz, legfeljebb az lesz itt, akivel majd megbeszélhetem a kérdéseimet, úgyhogy nem látom értelmét a kopogásnak, csak lenyomom a kilincset, kitárom az ajtót és besétálok. Minő meglepetés, éppen az a levitás ücsörög bent, akitől a héten a pergament kuncsorogtam, miután véletlen épp a gyógynövénytan jegyzeteimet dobtam be a táskámba óra előtt. Na ennek mekkora volt az esélye vajon?
- Szia - köszönök széles mosollyal neki. - Veled beszélhetem meg az összes kérdésem a heti mágusjog témáról? Bocsi, nem hoztam extra pergament, de legközelebb tényleg nem felejtem el - közlöm vele, miközben közelebb sétálok és leülök a szomszédos padhoz, a táskámat a földre rakva a lábam mellett, hogy előszedjem belőle a könyvem és a legutóbbi jegyzetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871062#post871062][b]Szentesi Kevin - 2024.01.01. 17:49[/b][/url]

Emlékszik még azokra az időkre, amikor valóban csak és kizárólag az miatt aggódott, hogy ne kerüljön olyan útjába, aki nem kedveli. Hogy kerülje el őket, lehajtott fejjel sétáljon, ne üljön a közelükbe, olvasson és ebédeljen egyedül. Őszinte lesz: ezek hiányoznak. Inkább átél ismét minden kellemetlen szívatást, mintsem, hogy azzal kelljen szembesülnie, ami történik.
Aurél lép be a terembe. Köszön is. Majd leül a mellette levő padra. És mindezt ő kicsit elnyílt ajkakkal követi végig. Amint észbe kap teszi kezét lábára, hogy lenyomja: tervei szerint abbamarad a remegés, de nem ér rá ezzel foglalkozni.
- Szi-szia. Igen, úgy tűnik - szalad ráncba szemöldöke értetlen. Miért vele és most történik ez? Eddig olyan jól elkerülte ezeket a helyzeteket. Véletlen sem került olyan szituációba, ami... mondjuk ilyen lett volna.
- Nem baj, hagyd csak - enged meg magának egy mosolyt. - Ez csak pergamen. Majd visszaadod, ha nekem kellene - süti le tekintetét szégyellősen. Mégis mit művel? Nagy a szája, de nincs semmihez bátorsága, hogy mondhat ilyet? Tényleg annyira flörtölősen hangzott kívülről is, mint a fejében? El akar süllyedni...
- Sz-szóval, hol akadtál el? - köszörül torkot inkább és tér a lényegre. Talán minél előbb szabadul el innen, annál könnyebben fogja túlélni, hogy szíve olyan hevesen ver, egy egész kentaur csordát el tudna űzni vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871149#post871149][b]Dragomán M. Aurél - 2024.01.02. 20:02[/b][/url]

Nem számítottam rá, hogy éppen az a levitás évfolyamtársam fog segíteni megtalálni a válaszokat a kérdéseimre, akitől a héten pergament kaptam kölcsön, miután figyelmetlen módon nem vittem üreset magammal az órára. Mondjuk nem kellene meglepődnöm ezen, hiszen a levitások többsége nagyon jó tanuló. Igaz, nem tudnám megmondani, hogy hívják pontosan, ha jobban belegondolok, mert valahogy sose lógtunk együtt, de majd most, ha már úgyis ő lesz az, aki segít nekem a mágusjoggal. Letelepszem a szomszédos padhoz, de egyelőre nem szedek elő semmit. Az tűnik fel, hogy annyira hevesen jár fel-le a lába, mintha sietne valamerre egyébként. Lehet, hogy nem lenne most neki annyira alkalmas?
- Figyelj, ha most esetleg nem lenne igazán időd, nekem máskor is jó. Te is bent laksz a kastélyban, nem? Vagy bogolyfalváról jársz fel? Mármint az se gond, legfeljebb besétálok, ha az úgy egyszerűbb - kezdek máris a lehetséges megoldások felsorolásába. Tényleg könnyen alkalmazkodom, ezen nem múlik semmi sem, ha ma mégse lenne neki ideális. Nem élet-halál kérdése, hogy választ kapjak minden kérdésemre a hatályosság témáját illetően, a vizsga úgyis messze van még.
- Azt is lehet. Nem szoktam olyan szétszórt lenni, csak rohantam, de majd pakolok be extrát minden órára, ha esetleg kellene, bár az igazat megvallva nem tűnsz olyan diáknak, aki egyszer is elfelejtene bármit is - válaszolom neki széles mosollyal. Nem erőltetem én ezt annyira, hogy visszaadjam a pergament most azonnal. Sütit viszont most már tutira készítek neki, ha másért nem is, hát mert éppen segít itt és most. Vagyis fog. Mindjárt.
- Igazság szerint csak egy csomó kérdésem van a hatályosságról. Szerintem a tanár úr már megunta, hogy folyton dumálok az órán, és nem tud tőlem haladni - közlöm a számat csavargatva kicsit. - Szóval neked akkor nagyon megy a mágusjog? Bár... van, ami nem megy? Ja, egyébként szerintem sose mutatkoztam be még teljesen, nem is tudom, miért, pedig jófejnek tűnsz... na, igen... Dragomán Aurél - osztom meg vele, remélve, hogy ő is bemutatkozik. Az rémlik, hogy Szentesi, de hogy a keresztneve mi, arra tényleg nem tudom a választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871164#post871164][b]Kakasi Gabriella - 2024.01.02. 22:01[/b][/url]

A tanárnő elégedetten ült le az asztalához, miután szélnek eresztette a hatodikosait. Nem egynek közülük meggyötört ábrázata jelezte, hogy a nonverbális varázslás nem fog a kedvenc témáik közé tartozni. De mit lehet tenni? Gyakorlás kérdése és pár hét után már nevetve fogják bűvölni maguk körül a mindenséget.
 - Saint-Venant - hajolt át a papírja felett, amin az aznapi tanmenet hurkolt gyöngybetűi sorakoztak. Jelentőségteljesen pislantott a fiatalemberre, majd magához intette, hogy ne kelljen a terem túlsó végébe kiabálnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871165#post871165][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.01.02. 22:08[/b][/url]

A Zalánnal közösen kapott büntetésük még mindig tart, természetesen, ahogy a családi konfliktusok is, csak már sokkal inkább ura a helyzetének. Helyette az az érzése, hogy hetente kap valami más és más szart a nyakába, amivel elszórakoztatja az élet egy ideig. Ilyenkor kifejezetten kellemes menekülési útvonal beletemetkezni olyan mundane dolgokba, mint a tanulás, bájitalt rotyogtatni vagy épp a nonverbális varázslatokkal bíbelődni és másokkal ellentétben inkább fellélegzésként megélni az órát, majd sajnálni a végén.
- Igen, tanárnő? - Már összeszedte a holmiját, most csak megáll a tanári asztal előtt, hátizsákját féloldalasan a vállára csapta, az arcán enyhén meglepett kifejezés ül. Elképzelni sem tudja, mit művelt már megint. Negyedik büntetés? De még a harmadikat se kapta meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871166#post871166][b]Kakasi Gabriella - 2024.01.02. 22:14[/b][/url]

Fáradt sóhajt hallatott. Ezek szerint ha nem szól, a gyereknek eszébe nem jutna, amit még tegnap vágott a fejéhez. A sétapálca, amit addig az asztalnak támasztott, most a magasba lendült, melynek nyomán egy szék lebegett a katedrára és Kakasival szemben állapodott meg.
 - Üljön le. - Utasította a levitást, majd még pár megjegyzést firkantott csendben a papírjára, aztán hátradőlt a székében. - Szeretném tudni, mi a helyzet magával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871167#post871167][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.01.02. 22:26[/b][/url]

Mi tagadás, manapság amikor épp nem akar idegösszeomlást kapni a magánélete miatt, inkább próbál belefulladni a tanulnivalóba. Ki tudja, lehet, hogy jót tesz, mert ilyenkor a figyelme másfelé terelődik, hasznosabb dolgok felé, és ezt például a helyettesítő bájitaltan tanár is észrevette múltkor.
Láthatóan zavarodott, mert hirtelen fogalma sincs, miért kellene maradnia, de már megtanulta, hogy jobb befognia és tenni, amit az idős boszorkány mond, így aztán hamar lepakolja a fenekét a megjelenő székre kérdés nélkül. Utána ugyanolyan, továbbra is konfúz fejet vág, mert nem érti, merre megy ez a beszélgetés, vagy ha érti is, nem biztos, hogy el akarja vinni abba a bizonyos irányba. Így sem süket, hallja az összesúgásokat a háta mögött.
Ártatlan, kisfiús mosolyt varázsol az arcára.
- Minden rendben, tanárnő. Illés tanárnő a múltkor dicséretben részesített az órai teljesítményemért, azt mondta, biztos öntől tanulunk ennyi mindent, hogy az átváltoztatástan csak úgy megy, mint a karikacsapás. - Természetesen terel. Nincs olyan borzasztóan sok kedve a valós, szar dolgokról beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871169#post871169][b]Kakasi Gabriella - 2024.01.02. 22:42[/b][/url]

Kezét felemelte és úgy legyezett maga előtt, mintha el akarná hessegetni a levegőből a fiú hízelgését.
 - Az az eset Sallow kisasszonnyal. Remélem volt ideje gondolkodnia azon, mit művelt. És még mielőtt megint gyerekes mutogatásba kezdene, leszögezném, hogy itt az most nem számít, mi volt a felelőssége a másik oldalnak.
 Pápaszemeivel végigmérte a levitást, úgy tűnt a gyengélkedőn sikerült maradéktalanul helyreállítaniuk az arcberendezését.
 - Hajlandó elmondani végre, miért csinálta? Igazából miért csinálta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871170#post871170][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.01.02. 22:49[/b][/url]

Lassan leolvad a képéről a joviális-tisztelettudónak szánt műmosoly.
- Bocsánatot is kértem tőle. - Beszéd közben bólint, hogy igen, volt ideje gondolkodni. - Nem tudom, célba ért-e, de ezt éreztem a minimumnak azok után. - Jó, Sadie-nek erről más a véleménye, neki mindig más a véleménye. Rémálom az a lány.
De, hogy miért is csinálta... Hát igen, ha Kakasi ennyire nyíltan nekiszegezi a kérdést, nem fogja ereszteni, amíg nem böki ki a tényeket.
- Sadie csak a hozadéka volt egy nagyon... súlyos családi eseménynek. Sajnos. - Ha a tanárnő olvassa a lapokat, vagy a nagyothalló füle mellett a másik még ép, akkor nem fog neki túl sok újdonsággal szolgálni.
- Anyám... - Mély levegő, emlékezteti magát, hogy Michelle nem az anyja.- A nagynéném minisztériumi átvilágítás alatt áll, mert apámat letartóztatták, és kiadta a bolgár kormány Olaszországnak. A nagybátyám próbálja menteni a menthetőt, a közvélemény felkoncolná apámat, az anyám nem elérhető és nem segítőkész. Röviden ennyi történt. - A lehető legtárgyilagosabban és monotonabban adja elő a nagyon velősen összefoglalt tényeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871173#post871173][b]Kakasi Gabriella - 2024.01.02. 22:58[/b][/url]

Nem vágott közbe, kíváncsi volt, mennyire oldódik magától a gyerek nyelve. Meglepődött azon, milyen gyorsan és mennyire könnyen, de arcizmai egyelőre nem tükrözték a csodálatot. Csak amikor a másik befejezte, akkor tolta Lafayette arcába az ébenpálca hegyét az asztal túloldaláról.
 - Nem ezt kérdeztem, fiam. Nem érdekel, hogy mi van a családjával. Két egyszerű kérdésem volt, amiben sem az anyját, sem a nagynénjét, sem pedig az apját nem jelöltem meg alanynak. Magával mi van és maga miért műveli azt, amit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871174#post871174][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.01.02. 23:04[/b][/url]

Megint az értetlenség. Hát de ez van vele, ezen mit szépítsen? Ami a családját érinti, az őt is érinti. Sőt, kezdi felidegesíteni magát, főleg, hogy egy nyamvadt pálcát tolnak az arcába. Látszik, ahogy a szemöldökei összeszaladnak egy helytelenítő ráncba. Teljes egy-másfél percig nem szól semmit, de látszik, ahogy többször megemelkedik és lesüllyed a mellkasa, ahogy mélyebb levegőt vesz a szokottnál, hogy higgadtan tudjon válaszolni. Utálja, hogy szinte meztelenre akarják vetkőztetni a szándékait illetően, amik többnyire csak reflexből jöttek elő.
- Mert elegem volt belőle, hogy az infantilis szüleim elcsesznek mindent, és engem is húznak a szarba. Aztán próbálhatom helyrehozni az utánuk maradt káoszt, amennyire lehet. És ez néha nem megy. Ennyi az egész. - Valószínűleg még sosem beszélt ennyire neveletlen szavakat használva Kakasi előtt, de a türelem mostanság nem az erénye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871178#post871178][b]Kakasi Gabriella - 2024.01.02. 23:20[/b][/url]

- Hm - a tanárnőhöz képest szokatlan, grimaszos vigyor villant meg a vastag rúzsréteg alatt. Végre kezdenek eljutni oda ahova szeretett volna. Visszahúzta a sétapálcát, egyelőre most az asztalra fektette.
 - Talán valaki közvetlenül bízta meg ilyesmivel? Vagy puszta kötelességtudat? Szeretném megérteni. - Gyűrűkkel tarkított kezét a széke karfájára fektette, mozdulatai most nyugalmat sugároztak, sőt. Mintha már tudna valamit az egészről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871180#post871180][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.01.02. 23:26[/b][/url]

Fogalma sincs, hova akar kilyukadni az öregasszony, csak abban biztos, hogy egyre jobban sarokba szorítva érzi magát. Gyűlöli az ilyesmit, bárki elmenekülne az ilyesmi elől, és nem teheti meg, amíg itt ül, Kakasival szemben, annak saját terepén.
- Nevezzük, ahogy jólesik, de ha az állítólagos felnőttek nem képesek felnőni, a gyereknek kell. Függetlenül attól, hogy már nem gyerek. - Villámgyorsan teszi hozzá az utolsó mondatot, mintha várná, hogy majd az orra alá dörgölik azonnal, hogy nem gyerek már.
- Az ő gondjuk az enyém is, akár akarom, akár nem. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871181#post871181][b]Kakasi Gabriella - 2024.01.02. 23:39[/b][/url]

- Badarság! - tört ki belőle megemelkedett hangon. - Maga szerint én itt lennék most, ha nagy önfeláldozásból a nyakamba vettem volna a családom minden nyűgét és arra pazaroltam volna a legértékesebb éveimet, hogy összeférceljem azt a reménytelenül rongyosra szaggatott idillt, ami a fejemben élt?
 Megintcsak elcsendesedett. Leginkább azért, hogy kifújja magát. Öreg volt már az ordibáláshoz is.
 - És ha ez így is volna. Úgy szándékozik megoldani a gondjait, hogy teszi az eszét az iskolában, hm? Rendet bont? Produkálja magát, provokálja a diáktársait?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871182#post871182][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.01.02. 23:44[/b][/url]

Megfeszül az állkapcsa; pont ezért utál ilyen tudálékos emberekkel beszélni. Nincsenek az ő helyzetében, ahogy ő sem a másikéban, mégis úgy érzik, oszthatják az észt neki büntetlenül. Nagy erőfeszítéseket tesz, hogy egy nyikkanás nem sok, annyit se eresszen ki a száján, amit később felhasználhatnának ellene.
- Már nem csinálom. Sallowtól is elnézést kértem, a tanárnőtől is elnézést kérek. Nem produkálom magam többet. - Közel áll hozzá, hogy hányingere legyen, annyira visszafogja magát. A fél keze a katedra takarásában lóg, de a kézfeje ökölbe szorul, az ujjai pedig fehérek, annyira összeszorítja őket, a körmei pedig éles félholdakat vájnak a bőrébe, hogy visszatartsa az indulatait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871183#post871183][b]Kakasi Gabriella - 2024.01.03. 00:01[/b][/url]

- Neeem. Maga nem az a fajta. - Most ráncos ujjaival célzott a fiúra. - Noha annak örülök, hogy értésére adtam, hogy ez nem járható út. De a probléma forrását ezzel még nem szüntetjük meg. Egy hónapot sem adnék magának, máris kezdődne előről az egész mizéria.
 Halkan nyögött egyet, de a mozdulat, amivel kikecmergett a székből, méltóságteljes volt. Felegyenesedvén a pálcájához nyúlt és finoman megkocogtatta vele Lafayette székének lábát is, hogy ő is felegyenesedjen.
 - Persze azt sem mondom, hogy egyről a kettőre meg lehetne oldani a gondját. Nézzen csak magára, pengeélen táncol a hangulata és ha nem lenne valamennyire tisztelettudó, képtelen volna elviselni, amikor egy öreg kakadu magyaráz magának. De talán tehetünk valamit annak érdekében, hogy az érzelmeit becsatornázzuk valami... konstruktívabb dologba. Vegye elő a pálcáját, kedves. - utóbbit már olyan hangon kérte, mintha megint csak órán volnának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871184#post871184][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.01.03. 00:06[/b][/url]

Tényleg nem az a fajta, és valahol mondaná, hogy zavarja, hogy az öregasszony olyan tisztán átlát rajta, mikor mások csak az infantilis, nevetős énjét veszik észre. Sokkal több van benne az apja lobbanékonyságából, mint azt látni engedni.
Már nyitná a száját, hogy ellenkezzen, de Kakasi konkrétan nem hagyja szóhoz jutni, és jobb is ez így. Ellenkezés nélkül, lendületesen feláll ő is a székről, miközben próbálja nem recsegve forgatni a szemét a tanárnő háta mögött. Tényleg nehéz nyugodtnak maradni, mikor a képébe vágják a hibáit és az éretlenségét, de az agya egy része azt is tudja, hogy ezt Kakasi nem rosszindulatból teszi- legalábbis reméli.
- Mire kell a pálca, tanárnő? - Ösztönösen bukik ki a kérdés a száján, de közben a pálca már a kezében van, seperc alatt elővette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871185#post871185][b]Kakasi Gabriella - 2024.01.03. 00:15[/b][/url]

Újabb hümmögés és vigyor volt a válasz, ahogy az eszközt szemügyre vette.
 - Érdekes - emelkedett szemöldöke a magasba, de nem fejtette ki egyelőre, mire gondolt, csak járkálni kezdett a katedrán. Már jópár lépés távolságra volt a fiútól, mikor a sétabotnak támaszkodva újonnan megszólalt.
 - Mutassa azt a pajzsbűbájt. - Jelentőségteljesen meredt Lafayettre és türelmesen várt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871186#post871186][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.01.03. 00:21[/b][/url]

Mind jobban és jobban eluralkodik rajta az újabb hullám értetlenség. Nem érti, mire megy ki a játék, de azt már leszűrte, hogy Kakasi nem kötekedni vagy büntetni akar, viszont sokat kérdez, és egyelőre nem tudta behatárolni, minek.
A pajzsbűbájt? "Minek?" kérdezné, de a tanárnő elkezdene rikácsolni, az biztos. Röpke pár másodpercig hezitál, a szemöldökei ráncba futna, aztán viszont meglendíti a pálcát és leírja maga előtt a Sadie ellen használt félkört. Még nem megy neki egyből a nonverbális varázslás, ezért teljesen érthetően mondja ki a Protego totalum varázsigét. Őrültség vagy sem, komolyan arra számít az agya hátsó részében, hogy Kakasi el fogja kezdeni feszegetni a varázslatát, mennyire rezisztens, így a lehető legtöbb összpontosítást öli bele, hogy ha próbálgatni kezdené a tanárnő, ne essen szét egyből az egész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871188#post871188][b]Kakasi Gabriella - 2024.01.03. 00:35[/b][/url]

Röpke csalódottság ült vonásaira először, ahogy összepréselte ajkait, de hamar higgadtságot erőltetett magára. És annál kétszer olyan sebesen emelkedett meg az ébenfapálca, akárcsak egy kard éle, amivel lesújtani készül. Fehér villám szökkent ki a hegyéből, egyenesen a levitás irányába. A pajzs visszhangozva kebelezte be a varázslat erejét, de ennyinél még nem állt meg az asszonyság. Kettőt lépett előre és megismételte a mozdulatot. A pajzs már vibrálva, de újfent ellenállt.
 Aztán a Lafayette annyit vehetett észre, hogy a tanerő közvetlenül előtte állt, a sétabotot merőlegesen a pajzsnak tartva. Ajka nem mozdult, de szemeiben az elszántság már előjelét mutatta annak, hogy készül egy harmadik varázslat elsütésére is. Annak nyomán a fiú bűbájának termékén hajszálrepedések keletkeztek és a pajzs szertefoszlott.
 Kakasi nem kellett, hogy megszakítsa a szemkontaktust, pontosan tudta, mi történt az imént.
 - Mennyi időbe telt megtanulnia? - kérdezte szigorú arccal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871189#post871189][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.01.03. 00:46[/b][/url]

És tényleg beigazolódik a sejtése; ostobaság lett volna pajzsbűbájt felhúzni a semmire. Kitágulnak a szemei már pusztán Kakasi sebességétől, mert annak ellenére, hogy az öregasszony fél lábbal a sírban van, kétszer olyan gyorsan ragad pálcát, mint ő, és ez ijesztő, ugyanakkor felborzolja az éberségét. Ha élesben támadna rá egy hasonló kaliberű mágus, biztos nem tudná ilyen kényelmes sebességgel felhúzni a pajzsbűbáját; összeteheti a két kezét, hogy Kakasi tanár és nem ellenség.
Már a második varázslatnál megrezzen a bal lába, mintha hátrébb akarna lépni, nem teljesen bízva a saját pajzsa stabilitásában, de a harmadiknál, egyidőben a hajszálrepedések szerteágazásával, ténylegesen hátrarándul a lába, vele együtt a súlypontja is változik követve a mozgását. Olyan, mintha a tekintetét összeragasztották volna Kakasi szigorú pillantásával- ott ül az arcán a döbbenet, a tény, hogy kisebbnek érzi magát a tanárnőnél, és a dac, hogy visszavágjon, mert összetörték a pajzsbűbáját.
Nyel egyet.
- Három hét volt... az alap. És még egy hónap ez. - A nagynénje pedig rengeteget segített neki. Nagy hangsúlyt helyeztek a védekezésére tekintve, hogy nem épp egy zökkenőmentes háttérből jön, és kötelező volt megtanulnia ezeket az alapvetőbb varázslatokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871191#post871191][b]Kakasi Gabriella - 2024.01.03. 01:08[/b][/url]

- Őszinte leszek magával - bökte ki végül egy hosszú, csendes perc után. - És javítson ki ha tévedek, mert lehet meglepi, de hajlamos vagyok rá. Maga nem felelősséget vett a nyakába, hanem gátlásokat. Ez a bűbáj működőképes volt. De csak amíg a fenyegetése távolról érkezett. Nem ismeretlen... előttem sem ez a fajta hozzáállás - magyarázta vontatottan, mintha nehezére esett volna kimondania. - De abban a pillanatban, hogy az arcába toltam, maga összeroppant. Akárcsak a pajzsa. Saját maga mondta el nekem, hogy a káosz, amit maga körül teremt, az nem a tényleges gondja. Csak a felszín. Kézzel fogható, szemmel látható. Mert mindezeket maga külső szemlélőként éli át. - A pálca most a fiú mellkasára szegeződött, kontrasztot alkotva a következő szavaival. - Messziről.
 Szemei résnyire szűkültek, úgy vonta le a konklúziót. - Fél, hogy olyan lesz netán, mint az apja?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871192#post871192][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.01.03. 01:24[/b][/url]

Nem tudja elkendőzni, hogy az eddigi ébersége, magabiztossága, frusztrációja mind egyesével morzsolódnak le, mint holmi külső máz, ami a valós érzéseit védték eddig. Mire Kakasi pálcája a mellkasára irányul, majdhogynem elárvultan ácsorog az öregasszony előtt, mintha megint kisfiúvá zsugorodott volna, és nem egy huszonegy éves, papíron felnőtt férfi lenne.
Már-már soká húzódik el a csend közöttük, mialatt a tanárnő pálcájának hegyére fókuszál a tekintete, pedig nem telik el több újabb két percnél, de az idő ilyenkor mintha kitágulna szándékosan.
- Vagy mint anyám. - Mikor végre megszólal, a hangja csendes, erőltetetten összeszedett, mint aki az évek alatt kondicionálta magát, hogy erről igenis tudatosan és racionálisan kell beszélni, már ha szóba kerül. Nem néz a tanárnőre, könnyebb úgy beszélni. Nem mintha összetörne, inkább... a korára egyáltalán nem jellemzően fásult a hangja, és egyszerűbb így fókuszálnia. - Mindent felégettek maguk körül, és ez ijesztő... A bizonytalanság, amit ezzel generáltak, amiben felnőttem, ijesztő. - Yeah, dolgok, amikről még Michelle-lel sem nagyon beszélt. A nagynénje ebben cseperedett fel, bántalmazó szülőkkel, az apja rendszerint felölelte a saját és a nagynénje testi fenyítését testvéri szeretetből. Egyik sem nőtt fel normálisan, mai napig viselik a nyomokat, és ehhez mérten próbálkoztak normális életet kialakítani minden gyereküknek, többnyire Michelle, mert Mihael inkább elmenekült mindenfajta felelősség elől, akárcsak Roxanne.
Kis idő múlva végre hajlandó Kakasi szemébe nézni, az arckifejezése nyugodt, egy távoli szemlélődőé. Sokkal könnyebb így megemésztenie bármit, amiben ő is résztvevő, ha külsősként tekint az egész helyzetre.
- Félek, hogy a legsúlyosabb ítéletet kapja, és ez teljesen padlóra küld agyban. - A dementorcsókra gondol, neki az a legsúlyosabb büntetés. Szerinte rosszabb a halálnál végignézni, ahogy a szerettéből nem marad más, mint egy földi porhüvely. Beszéd közben jelzésértékűen rámutat a halántékára, mintha implikálná, hogy őrült, de érthető, hogy arra céloz, begolyóz a várakozástól, és ez generálja a legtöbb ostobaságot, amit mostanában művelt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871193#post871193][b]Kakasi Gabriella - 2024.01.03. 01:40[/b][/url]

Mintha egész idáig feszült figyelem kísérte volna a mozdulatait, de ezen a ponton vállai megereszkedtek. A párbajnak vége lett és eredmény született. Csontos baljával Lafayette csuklója után nyúlt, hogy felemelhesse a pálcát tartó kezét.
 - Magát egy berkenyepálca választotta gazdájának. Kivételes fajta, a sötét mágia gondolata úgy pereg le róla, mint az esővíz. Olyan társat keresnek maguknak, akikben minden potenciál megvan arra, hogy a nehézségeiken úgy gázoljanak keresztül, mint veszett mantikór a gazoson. Ez a fa védelemre esküdött. És a feladatát be is kell, hogy végezze. Feltéve, ha hagyja neki. Ha igazán akarja. - Kérdőn pislogott a ki nem mondott kérdésre várva a választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871195#post871195][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.01.03. 01:47[/b][/url]

Soha nem ismerte a nagyszüleit, nincs előtte az a tipikus, megértő nagymama figura, akit a barátai néha felfestettek beszélgetések során, de elnézve Kakasit, kedve lenne indokolatlanul nevetni, nem a nőn, nem önmagán, hanem azon, hogy tényleg egy arctalan nagymama benyomását juttatja eszébe most. Ahogy a pápaszeme mögül rápislog, a csontos keze a csuklóját fogja, és a szavai egytől egyig elevenbe találnak, mégsem fájnak, nem kérdőre vonnak. Egyszerűen vezetnek. Lehet, hogy ez az idősek kiváltsága, akik már különösen nagy élettapasztalattal és tapintattal rendelkeznek, hogy úgy tudnak tanácsolni, hogy azt ne akarja visszautasítani az ember.
Szavak helyett bólintásra futja; fogalma sincs, milyen megfogalmazás volna elég kifejező, de azt tudja, hogy mióta a pálcája megvan, nem nézett még rá ennyire más, új szemmel. Sosem merült el a pálcakészítés, vagy a faanyagok rejtelmeiben, de Kakasi a magyarázatával egészen új perspektívába helyezi a kezében szorongatott berkenyét.
- Gyorsan tanulok... és állhatatos vagyok. - Motyogja végül, mint valami óvodás, aki megilletődött, hogy a tanítónéni furán ugyan, de jókat mondott róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=871197#post871197][b]Kakasi Gabriella - 2024.01.03. 02:01[/b][/url]

- Állhatatos - buggyant fel belőle egy kiadós, nyekergő kacagás. El is eresztette nyomban a levitást és hátradőlt, hogy magába szívja a derűt. Még mielőtt megint felvette volna a szigorú ábrázatát. - Nos, azt nagyon is remélem. Egyelőre elmehet. Jövő hétre kitalálok valamit magának, amin gyakorolhatja az... állhatatosságát - megint mosolyra késztette a szó és visszavánszorgott az asztalához, hogy felkészüljön a következő órájára.