A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=838330#post838330][b]Reiner Kende - 2021.10.18. 21:23[/b][/url]

Lehet, hogy a dude éppen chocopopot szippant az orrába, de hol van Mae? Kende nagyjából nullától... nulla esélye van körbepillantania szürkéskékjével, amikor megérzi az ujjakat pulóverébe bújtatott izmos karjára fonódni. A navinés volt/nincs a folyosón, ahogy oldalasan belendül a terembe, az odakint tartózkodók mindössze egy fehér tornacipőt láthatnak lendülni és paff, elhopponált a srác. Kócos tincsei csak még inkább mindenfele meredeznek, mégis beletúr és megpördül a sarka körül. Egy pillanat. Két pillanat. - Boska, bakker - vigyorodik el szélesen, majd nevet mellé halkan. Utóbbi szorít rekeszizmán, amikor a lány megszólal és Kende fülét megüti a hangjában eddig talán soha nem tapasztalt él. - Hm? - fürkészi. Halvány lila fogalma sincs mi történt, mert bár régóta ismeri a családjaik miatt a lányt, talán így még nem is látta. Megint csinált valamit, amiről nem tud, mert állatira elfelejtette? Most is töltöttek pár napot együtt a Bala partján. Sőt, Bossányiék még látogatóba is jöttek bevenni Brigitta pocsék alakítását, de azon kívül, hogy... óóóóó, a barackba!
- Előbb nyugodj meg egy kicsit - bal térdét rogyasztva lép közelebb a lányhoz, hogy elkapja a pillantását. Bármekkora para is van, ezek szerint együtt vannak benne. Azt meg úgy, nagyjából nyakig. - Mi a helyzet? - kérdez rá végül óvatosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=838338#post838338][b]Bossányi Karola - 2021.10.18. 22:17[/b][/url]

Olyan hirtelen ragadtam magammal Kendét, hogy az talán pár pillanat lehetett, s ha a diákság látta is a folyosón, hihették, hogy csak káprázik a szemük. A sietségemnek pedig nagyon is megvolt az oka, s bármennyire is bírtam a Navinés fiút, nem tudtam most mosolyogni, és nem is azért jöttem, hogy pacsizva álmodozzunk a Balcsiról, meg arról, hogy milyen jó is volt a szünet. Mert egyébként jó volt, sokat mentünk úszni Kendével, ha épp nem a húga zsibbasztott le minket, sőt, egyszer még együtt is grilleztek a családjaink. Néha apámék furán méricskélték őt, kicsit bizarr volt, mintha kinézték volna valamire, de ilyenkor mindig megragadtam az alkalmat, hogy lelépjünk a közelükből. Most viszont nem volt itt az ideje annak, hogy mélázzunk az emlékeken, ennél sokkal fontosabb dolgunk volt.
- Jajj, de nem tudok megnyugodni, sík ideg vagyok - őszintén, ami a szívemen, az a számon, amúgy se tudtam előtte leplezni, ha ideges voltam, az hamar kiült az arcomra, s még a viselkedésemben is megmutatkozott. - Kende figyelj! Tegnap a faluban jártam, és láttam ott azt az alakot. AZT - hangsúlyoztam ki, hogy megértse, kire is gondolok. - Tutira tudja, hogy ide járunk, biztos utánunk szaglászik, ésés ide fog jönni és akkor végünk - daráltam idegesen, majd elkezdtem rágni a körmöm, s ide-oda tettem egy tétova lépést.
- Vissza kellett volna adnunk neki ott és akkor - néztem újra Kendére, kicsit talán vádlón, mert hát, mégis csak az ő húga kavart be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=838355#post838355][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.10.19. 02:29[/b][/url]

SVK gyakorlási.   X Kinézet.
  X Jómunkáhozszólanóta.

Ha nem épp kutyaszorítóban ültek volna, elmondta volna neki, hogy ezt pletykaszinten hallotta  csak néhány elsős csajtól a vécében, míg ő be volt zárkózva a pillanatnyi pániktól, mert nem tudta sárkánytanon a sárkányok csontozatát. Pedig egész éjjel azt gyakorolta és sajnos lassan vizsga. Nem szabad bambázni ott!
Hamar elkezdett körmölni, nem látta a fiú arcát a továbbiakban, teljesen a naplóra koncentrált. Tényleg odafigyelt a helyesírásra, mivel ezzel szerette a legjobban csesztetni őt a napló és a külalakra is rettentően odafigyelt párhuzamban. Sajnos így is ott volt az elkerülhetetlen vérszívás, melyet már egyre jobban tudott kezelni. Rájött ugyanis, hogyha szándékosan idegesíti fel a naplót, akkor vagy befogja és megsértődik, aztán segítség nélkül marad. Jobbik esetben, ahogy az imént is történt: szó nélkül megmutatja, mit tegyen a továbbiakban. Természetesen a maga temperamentumával.
- Aha! – vigyorgott teli pofával – A tanszerek vásárlásakor vettem egy fura bácsitól. Vissza akartam vinni tíz perc múlva, de eltűnt és a nyakamon maradt a pénzem meg oda. Drága volt – biggyesztette le ajkait, hisz elgondolkodva anyagi helyzetén nagyon be kellett ossza pénzét.
Lemajmozta-e? Le ám! Bólintva vonta meg a vállát, hogy igen. Zalán innentől a kék majom és Kori pedig a piros csita volt.
A lányka ereiben is meghűlt a vér a hangok hallatán. Torkában dobogott szíve, ahogy hallotta a férfit, hogy talán betévelyedik a kis folyosójukra és akár le is buktatja őket. Hangja alapján nem tudta megítélni, hogy ki lehetett vagy akár korát, de ez nem számított. Nem akart még egy büntit megnyerni magában, a múltkor is kapott egyet Rolandtól. De ő jó fej volt vele.
- Shh…!  - emelte mutatóujját ajkaihoz és kivárt, gondolkodott. Nem tudta mitévők legyenek. Még csak kavics se volt nála, hogy elhajítva azt elterelhesse az alak figyelmét és addig kereket oldhassanak.
Próbált a pániktól nem vadul fújtatni és ajkaira szorította már inkább mindkét kezét, szemeit szintén erőltetve, lehunyva tartotta, hátha ez megvédi. Nem látom magamat, te se látsz engem.
A léptek egyre közelebbről és közelebbről érkeztek, és még csak egy bűbáj sem jutott eszébe, ami akár hasznukra is válhat ebben az izzasztó helyzetben.
- Használd a petrificus totalust! – suttogta kétségbeesetten kisegereket megszégyenítő cincogással. Amíg ő előveszi a pálcáját, simán odaér az alak. Zalánnak viszont kéznél volt az övé és lehet erősen ajánlott volt az idegen lefoglalása ezzel a felettébb egyszerű átokkal, melyet a társa akár orvosolhat is, ha gyanússá válik a hosszas távollét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=838370#post838370][b]Hollósi Zalán - 2021.10.19. 10:39[/b][/url]

Nem mert kilesni a szobor mögül, de hallotta, ahogy az illető meg-megáll egy ajtó előtt, benéz rajtuk. Megfontoltan indult a többi szobor felé is. Ha ennyire alaposan keresgél, akkor bizony meg fogja találni őket.
 Látta, hogy Kornélián még annál is jobban kiütközik a rémület, még a levegőt sem merte hangosan venni. Megkérdezte volna, hogy mitévők legyenek, de úgy látszott, az eridonos gyorsabb volt nála és előállt az ötletével. Zalán gyorsan fejét rázta az átok hallatán. Ha elkapnák őket mégis, kétszer annyi lesz a rovásukon. Egyébként sem lett volna képes egy vadidegenre bármiféle rontást ráolvasni. Nem bírta volna a lelkiismerete.
 Csak a figyelmét kell elterelniük valahogy, nem? Ha sikerül, elsurranhatnak mögötte és ráfordulhatnak a térkép szerint jelölt útvonalra. Mély levegőt vett. Tudta, hogy ami következik, az egyenlő lesz a szerencsejátékkal. Vagy engedelmeskedik a pálcája, vagy nem. Makacsul világított még mindig, amikor előhúzta, de próbált gyors és pontos lenni vele, hogy ne őket vegyék először észre. Egyenesen a folyosó irányába mutatott, ahonnan jöttek.
 - Capillux - motyogta határozottan, mire a pálcából piros szikra szökött ki és repült végig a folyosón.
 - Mi a fene... - most már ijesztő közelségből hallották a másikat. Zalán kapkodva rejtette talárja mélyére a pálcát, aminek úgy látszott, a fénye már kezdett halványulni. Pár másodpercig néma csend volt csak. Nem mert kinézni, hogy működött-e a figyelemelterelés, kivárt még. Aztán a kopogó léptek távolodni kezdtek, pont afelé, amerre a figyelemelterelő láng repült. A fiú könyökével oldalba böködte Kornéliát, jelezve, hogy jobb lesz, ha minél előbb kereket oldanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=838431#post838431][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.10.22. 02:28[/b][/url]

SVK gyakorlási.   X Kinézet.
  X Jómunkáhozszólanóta.

Hamar eszébe jutott neki is, hogy nem ártana gyorsan lépni valamit, hisz amint odaér a feltehetőleg tanár vagy prefektus a két elsős büntetésektől mentes évének lőttek. Fantasztikus. Egy baj volt ezzel, az agyát aznap este eléggé leterhelte már az SVK éves tananyagával és a buksija mappái közül neki épp a bűbájtanos okosságokat kellett volna előhúzni, mint egy bűvész kalapjából a nyulat. Ajkait beharapva, tekintete földre meredt, majd cipői orrát bámulta és ismét fel a fiúra. Utána kínjában a mellettük lévő festményre pislogott nagyokat, mely hallgatott ugyan javukra, de tekintete elárulta, hogy zavarják őt az elsősök és elhúzhatnának már. Nem is akartak tovább totojázni már ott, de hát ja, volt egy „kis” problémájuk.
A másodpercek, melyek alatt a fejében létező kis homokóra forgolódva töltött, hosszú óráknak tűntek a Kornélia számára, végül beugrott valami. Talán ez a kedves kis átok hasznukra válhat, ezért amilyen halkan csak tudta, odacincogta Zalánnak. Azonban nem azt a reakciót kapta, mely bekövetkeztét ő gondolta. Jósnak már nem megy el, az is tuti.
A kis piros szikrát követte szemei, melyet még biztonságosan megtehetett a szobor oltalmazó takarásából s hatalmasat dobbant kicsi szíve, ahogy a lépteket egyre távolibbnak és távolibbnak hallotta. Jó.
Még magához se tért a sokkból, már érezte az oldalába érkező bökést, mellyel épp visszarántotta Zalán a valóságba. Igaza volt, azonnal el kellett onnét takarodni a tarka f*szba. Szóval összeszedte a maradék cókmókját, azaz a cipelt könyveket és miután kikukkantva üresnek ítélte meg a terepet elindult. Még egy utolsót rákukkantott a napló koordinálására aztán gyorsan elhúzta a csíkot remélhetőleg a levitással együtt. Kiérve a fő folyosóra testét falhoz dőlve pihentette, aztán kuncogni kezdett, igaz igyekezte magát visszafogni, ne csapjon nagy zajt, de nem bírta megállni a nevetést. Túlélték a halált és úgy nézett ki, innentől sima útjuk lehet.
- Azért betojtál, de én is – vigyorgott a fiúra, már ami látszott belőle. – Mi egy jó csapat vagyunk. Te vagy az ész, én meg a… térképÉSZ – lőtte el a lehető legrosszabb szóviccét, mellyel előállhatott abban a kényes szituációban. Ha nem kapott Zalán agysorvadást ettől a borzasztó poéntól, Kori körülnézett, majd fejével biccentett, hogy folytassák közösen útjukat, ameddig csak lehetséges.
- Azért ígérd meg, hogy jövőre is csinálunk ilyet. Legalább egyszer – könyökével meglökte finoman, természetesen hallatszott a hangján, hogy csak poénkodni próbált, de örült neki, hogy nem egy olyasvalakivel került majdnem slamasztikába, aki lehet sírva adta volna fel magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=838435#post838435][b]Hollósi Zalán - 2021.10.22. 10:47[/b][/url]

  Nem habozott, amint Kornélia nekilódult, szaladt utána. Még jó, hogy utána, mert nem egy könyvet kapott fel a lány mögött a földről, amit siettében elejtett. Több saroknál most már feszülten tartotta vissza a lélegzetét, a lépteire pedig odafigyelt, hogy ne csapjon velük túl nagy zajt.
 Volt egy pillanat, amikor az eridonos az egyik folyosóra kiérvén megállt és a falnak dőlt. Zalán szívverése ahhoz hasonlatos volt, mint amikor a Kométa sebességének határait feszegette: vadul zakatolt és nem úgy nézett ki, hogy hamar csillapodni fog. Letette megint a cuccait, kezével a térdét támasztotta, mintha kilómétereket futottak volna idáig. Belőle is előtört a nevetés, amikor meghallotta Kornélia visszafojtani próbált kuncogását.
 - Az nem kifejezés, hogy betojtam. Idáig mindig megúsztam... - szemei elkerekedtek, amikor rájött, hogy most vallott be egy olyan bűnt, amin egyelőre a saját háztársai sem kapták rajta. Nem mindig figyelte az időt, amikor este kiment repülni a pályára.
 Szemét forgatta a rossz szóviccen, majd amikor már rendesen levegőhöz jutott, kihúzta magát és széles vigyor kíséretében jegyezte meg. - Ha ennyire szeretnél jövőre is éjszakába nyúlóan tanulni, ki vagyok én, hogy megállítsalak benne? Csak ígérd meg, hogy addigra megneveled azt az izét - célzott a modortalan naplóra, majd ismételten felcuccolt. - Menjünk. Azt hiszem már tudom, hol vagyunk. A következő kanyarnál én a lépcsőházak felé kell forduljak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=838451#post838451][b]Reiner Kende - 2021.10.22. 21:23[/b][/url]

Egyszerűen nem tud másra gondolni, mint hogy a szülei csináltak valamit. Bossányiék amúgy is furcsák voltak, mióta a saját szüleinél is rájött a turpisságra, de idén nyáron kifejezetten kellemetlenül ücsörgött velük egy szobában. És mondaná, hogy senki nem állította meg abban, hogy kivonuljon onnan, de ez nem így van. Igyekezett mindig a húga mellett lenni, és ha Kitti éppen ott akarta elmesélni a suliban történteket, akkor Kende ott hallgatta végig. Nagyobbakat pislog, ahogy visszazökken. Ja, figyel. Aztán szemöldöközik. Alakot? Melyiket? Bakker, hát laknak ott egy páran. Félre biccen a feje, mint egy értetlen kiskutyának. Egy pillanat, majd még egy, hogy megértse egész konkrétan kiről is van szó. Basszameg.
- Ha tudja is, nem jöhet ide. Milyen indokkal tenné? Bűnöző vagyok és keresek két kiskorút? - kérdése közben nyúl fel és morzsol fülének porcán. Szürkéskék pillantása, akár az ingaóra követi ide-oda Boska mozgását. Ha tovább folytatja mindketten elszédülnek. Mivel minden figyelme Boskára irányult, egészen könnyen levette a vibeokból, hogy mit gondol és kire utalgat. - Nem tettük meg. Én és te sem vittük vissza, mikor kiderült, szóval most ezen fennakadni csak időpocsékolás - von vállat, keze pedig hajára szökik fel, ahogy összeborzolja tincseit. Egy valami, ha elismerik milyen hülyék voltak, még egy másik mindent Kittire kenni. Azt nem fogja hagyni, és nem csak azért mert egy tizenkét éves döntéseit röhejes lenne becsmérelni, amikor imponálni akar a nagyobbaknak. Viszont valamit be kell vallania. - Elhoztam magammal. Itt van nálam a szobámban - mondja a barátjának. - Vigyük el az auroroknak? - vagy adják valamelyik tanárnak? Elég gyorsan el kellene dönteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=838583#post838583][b]Denis A. Brightmore - 2021.10.25. 16:26[/b][/url]

Adott a kérdés, hogy mit kezdesz egy olyan gyerekkel, aki nem elég, hogy a legtöbb mindenbe szarik bele, de még figyelemhiányos is? A kérdéssel önmagában nem lenne baj, a problémám csupán annyi, hogy nagyon úgy tűnik, hogy tőlem várják most a választ, mivel nekem igenis bassza a csőrömet, ha nem figyelnek az órámon. Szóval most nyakig ülök a retekben, amit lényegében magamnak kreáltam. Kezem mozdul mellkasom elől, hogy a választ hallva, ujjaimmal dörzsöljem meg szemeimet.
- Lámpalázad van, mert órán figyelned kell? Érdekes megközelítés - morgom bajszom alatt a szavakat, hogy végül átnyújtsam neki a beadandóját, ami pontosan olyan meglepődést okozott neki, mint nekem. Remek, legalább ebben hasonlítunk. És képes vagyok magamban tartani a véleményem erről, de már kiszökne a kezdés, így megköszörülöm torkomat. Nem kellene egy diákomnak azt mondani, hogy ne is szokjon hozzá, igaz? Halkat szusszanva helyezkedem vissza, kékjeimet emelem a srácra.
- Meg fogsz lepődni, de semmi rosszat nem csináltál. Engem is meglep - bólintok aprót féloldalas mosollyal ajkaimon, ahogy fürkészem az arcát. Ismételt szusszanást engedek meg magamnak. - Mennyi maradt meg a mai órából? Úgy nagyjából? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. Ha tényleg ekkora problémát okoz neki huzamosabb ideig figyelni, akkor valahogy meg kell oldanunk ezt, hiszen magának ássa a gödröt egyre mélyebbre, és bármennyire hihetetlen, rohadtul megkímélném magam a plusz évektől. Nincs erre lehetőségem, ha megbukik bármiből is. Jobb híján kúszik be a gondolataim közé a tanulótárs ötlete, ám ezen kívül név nemigen, aki valóban tudna segíteni neki. Ez sokkal nehezebb lesz, mint elsőre gondoltam volna, de B tervnek még mindig ott van Payne, hogy segítsen. Nem is rossz. Lehet lepasszolom neki, ő úgy is jártas a balfaszok pesztrálásában, amire én vagyok az élő példa. Végül is… a mai napig élek és virulok, amit aligha magamnak köszönhetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=838597#post838597][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.10.26. 17:04[/b][/url]

SVK gyakorlási.   X Kinézet.
  X Jómunkáhozszólanóta.

- Idáig? – vonta fel egyik szemöldökét kételkedve aztán csak tovább kuncogott és vigyorgott orra alatt. Majd rájössz, milyen a bünti munka –gondolta magában, persze, semmi ilyesmit nem kívánt neki, de ha már ekkora szája volt, hogy idáig nem kapták el, ne lepődjön meg, ha valaki az orrára koppint egy csábos büntetéssel. Kori addigra már túl volt büntetőmunkáján a vadőrnél és köszönte, de nem kért belőle még egyszer az idén. Végül megerőltetve magukat folytatták az útjukat visszafelé. Könyveit szorongatva, vigyorogva telt az út.
-  Hát persze… tanulni – mutatóujjával megbökte Zalán orra hegyét egy pillanatra kiszabadított balkezével, melyet gyorsan visszapakolt, ki ne essenek a könyvei. Kornélia inkább a szabályszegés alatti adrenalinra vágyott. Amit érzett a szobor tövében bujkáláskor, ez nagyon feltöltötte s már cseppet sem volt álmos.
-  Amúgy nem ígérem meg, hogy meg fogom tudni nevelni, elég csökönyös és bosszúálló. A múltkor kitépkedtem a lapjait és megköpködtem vele a banya portréját. Mint halottnak a csók – vonta meg vállait és tovább libegett. Visszaemlékezett az akkori estére, amikor szintén kinn bóklászott éjszaka takarodó után, mert miért ne? Ahogy elértek egy nagy kereszteződéshez, ő Zalán felé fordult széles mosollyal.
- Neked hála, nem fogok megbukni! De most könnyes búcsút kell vennem tőled, hisz még rengeteg lépcsőt kell még megmásszak, hogy felérjek az Eridonba  – drámaian homlokára emelte kézfejét, aztán felnevetett és integetve távolodott.
- Sok sikolyt a vizsgákhoz, Zali! – ezután nem megvárva a fiú reakcióját, eltűnt a sötét folyosók kanyargó útvesztőjében s már csak a dúdolása visszhangzott az is egyre elhalóbban.

Köszönöm a játékot!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=838747#post838747][b]Theodore B. Marchetti - 2021.11.01. 17:34[/b][/url]

hát most megint miért? | rám is lehet nézni

Azért mégis van abban valami para, hogy maradnia kell. Mert az elsőre emlékszik, mint valami traumatikus élmény, de lehet csak a tanár személye maga, amely nem olyan, mint a többieké. Ott azért bőven akadnak olyanok, akik elnézőek, vagy csendesen szankcionálnak és itt van ő, aki fogta és akkor szépen szőnyeg szélére állította. Mint most is. Jó kérdés, hogy most mennyire lenne képben, ha megint egy sárkányt vetítene elé vagy épp letolná, amiért a másik diáktársát zrikálja, azonban ez nem történik meg. Sőt, talán először, ittléte, főleg a Sárkánytan karriere alatt, meglepetten pislog fel a férfire, csupa nem értéssel és kérdőjellel a feje felett. Ilyet se kapott még és ahogy hallja a másik hangját, nem is éppen egy kiadós lecseszés készül vagy éppen enné az ideg a tanárát. Hűha. Egy pillanatra leakad, azt sem tudja épp, melyik bolygón van, de ezen az egészen hamar túl is lép rajta, mintha ez a zavar sosem létezett volna. Vajon észreveszi?
- Jajaja, valami olyasmi. Nem szeretek én hangosan olvasni, mert szarul megy, felelni meg azért, mert valamelyik büdös gyökér úgyis beleugat, vagy egy stréber nem bírja kivárni a választ – aztán leesik neki, hogy nem jól válaszolt. - Ó, figyelni – csapja magát homlokon, majd egy röhögést álcáz egy köhintéssel. - Szóóóval figyelni. Nem, nem lámpaláz az. Azt írják a lassan sárguló lapomra, hogy hiperaktív meg nem tudok jól sokat figyelni. Van ennek egy szép neve de azt se jegyeztem meg – talán lehet be kéne hoznia, aztán akkor, ha tényleg ennyire érdekli, akkor megnézheti, melyik fogaskerék hol laza. A dolgozat ténye bőven alátámasztja, hogy mikor van ideje felkelni ha elunja magát vagy bármi, akkor jobb. Lehet magántanulónak kéne mennie, de a drága nevelői közösségben akarják tartani. Itt is megfigyelik, vagy mi.
- Neeeem? Nahát – meglepte a tanárt? Fel kell írni valahova. - Csupa öröm meglepetést okozni. Vagy hogy mondják ezt – na, azt azért reméli, tudja a másik is, nem fog nyalizni innentől kezdve, sem most sem. Oké, meglepte, lehet meglepi máskor is. Zsír. Bár a mosolytól valamiért a hideg rázza, lehet csak azért, mert annyira szokatlan a férfi arcán, mint az övén a komolyság.
- Jaj – na, tudta, hogy felelnie kell. Valamelyest. Egy kicsit rágja a nyelvét, felidézi, majd végül rájön, a nagy része még ott van. - Van jegyzetem is – húzza elő, majd tartja fel. Kicsit kidekorálta, de a nagyja megvan. - Úgy a feléig biztos, aztán az egyik fura nevű mitológia cuccnál leakadtam és… darabos. Ööö… vissza is kell mondanom? - billenti oldalra a fejét, mert akkor összeszedi ő a szavakat, aztán makog valamit. Nem érti ezt a helyzetet most, ez látványos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=838771#post838771][b]Ambrózy Henrik - 2021.11.01. 20:42[/b][/url]

Természetesen volt már alkalma végighallgatni a muglik által kreált fantazmagóriákat, nem is kell kimondottan messzire mennie. Szándékosan emelte be a tananyagba azon varázstalanok által végrehajtott démonűzéseket, amelyek kifejezetten veszélyesek, ráadásul alaptalanok és kegyetlenek voltak. Sajnos az ember, varázserőtől függetlenül, rendkívül jól ért ahhoz, hogy másoknak ártson, s saját faját ölje halomra, ehhez sem pálca, sem fekete mágia nem szükségeltetik.
- Az interneten azért ritkán keringenek valós információk okkult rituálékat illetően. Amennyire hasznos tud lenni, annyira sok sületlenséget is képes terjeszteni a hozzá nem értők körében, de gondolom ezt Neked nem kell magyaráznom – a férfi nem nevezhető technikai gurunak, nem tölt napokat online, sőt telefonját is jórészt csak telefonálásra, illetve a Mária által mutatott Bubble Shooter-rel való órák hosszat tartó játékra használja. Ettől függetlenül nem ismeretlen számára a böngészés, hiszen igencsak hasznos találmány tud lenni, ha az ember nem akar nyomot hagyni maga után egy hoppanálással, példának okáért. A Wizzair oldalát gyakran látogatja, igen.
- Jól is teszed, ha az vagy, köszönöm, hogy elhoztad Nekem – kedvesen mosolyogva biccent egyet, mert bár ez most egy ártalmatlan szituáció, lehetne ez egy fekete biblia is – melynek csupán három példánya létezik és állandóan kézről kézre jár, nehogy az aurorok rábukkanjanak -, vagy egyéb rítusokkal megtöltött iromány. – A legtöbb fekete mágiához köthető tárgy nem jelent közvetlen veszélyt, csupán akkor, ha használni akarják őket. Vannak persze kivételek, de ezek igen ritkák és muglik kezébe kerülve akár azonnali halált is okozhatnak. Ha úgy véled, valami veszélyt jelent akár a birtoklóra, akár rád, kérheted szakértő segítségét, de az esetek többségében nyugodtan elkobozhatod magad is és leadhatod a közeli parancsnokságon vagy nálam – az eljárási díjra ugyan nem reagál, azt tudja, hogy ő sohasem kér pénzt azért, hogy életeket mentsen. Mi több, köszönettel tartozhatnak a felfedezőnek, hogy éles szemével megakadályozott egy tragédiát, de mivel nem egyformák, könnyen megeshet, hogy mások busás összeget kérnek el egy-egy bejelentésért.
- Nem is fogod, emiatt ne aggódj. Esetleg beszélhetnél a barátnőddel, hogy a szabadidejét töltse valami kevésbé halálos dologgal – bár ajka szegletében mosoly játszik, kérését csupán félig-meddig szánja viccnek. Nem azt mondom, hogy rózsákat kell kötögetni, de talán akad érdekesebb elfoglaltság is, mint démonokat idézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=838774#post838774][b]Augustine René Meurice - 2021.11.01. 20:47[/b][/url]

A tűzzel játszik, amikor Catherine-nel incselkedik, elvégre nem szimplán büntetőmunkára ítéltetett, hanem egyenesen kihívta maga ellen a sorsot. Jó kérdés persze az, hogy melyikük számára lenne szerencsétlenebb, ha húzogatnák egymás bajszát? Netán Cath járna rosszabbul azzal, hogy kirúgatná Au-t egy ponton? Vagy a nő ütné meg a bokáját azzal, hogy a fiú egyszerűen csak elárulja, szexuális viszony volt közöttük, még ha csak egyetlen éjszakára is? Nehéz döntés, ebből kifolyólag egyikük sem kíván a szükségesnél idegesítőbbé válni – csak Augustine. Ő túlságosan élvezi a helyzeti előnyét, hogy szegény diákként megtévesztették és leteperték, mert bizony gondolkodás nélkül írná le így a szituációt, ha a helyzet megkívánná.
Most azonban nyoma sincs ilyen drasztikus következményeknek, csupán a nő igyekezetének, hogy elfeledtesse az óra elején történt incidenst, amire a diákok természetesen felfigyeltek. Minden olyan balhé, melynek részét képezi a francia, igen nagy érdeklődésnek örvend, s a tény, hogy már a tanév első óráján, az első találkozáskor összetűzésbe keveredik a csinos tanerővel, bizony igen sok szóbeszédre adhat okot. Ha lélegzetvisszafojtva nem is figyelik minden rezzenésüket, vannak, akik néha még oda-odasandítanak a levitásra, figyelvén a reakcióit. Kár, hogy semmit sem tudhatnak meg belőle, ugyanis teljesen közönyös arccal hallgatja az instrukciókat, csupán akkor felejt el teljes csendben lenni, amikor elhalad mellette Cath. Ez a tökéletes időpont arra, hogy keze véletlenül simítson végig a szoknya alól incselkedő lábon, s még egy alig hallható, valóban képzelődésnek ható pejoratív jelzőt is szabadjára engedjen. A nő sem lehet biztos abban, hogy valóban megtörténik-e, ám rezzenése elárulja, hogy amennyiben a szavakat nem is hallotta meg, az érintésre reagál.
Augustine ártatlanul pillant fel, azonban óvatos mosolyra húzódnak ajkai, ahogy a tanerő figyelmeztetően jelzi: ne merészelje még egyszer ezt megtenni. Ő persze flegmán vállat von, felírja a nevét a papírra és úgy tesz, mint akit lefoglal a teszt. Ez persze nincs így. Firkálgatja a betűket, rajzolgat – semmi obszcénre nem kell gondolni, csupán néhány olyan tárgyat, dekorelemet, amit a minap látott, mikor idejét Cath-tel mulatta -, a kérdéseket viszont esze ágában sincs elolvasni. Mikor már mások is mozgolódni kezdenek, egyszerűen hátradől és leteszi a tollát, mint aki végzett. Tulajdonképpen így is van. Amint felszólítják őket, hogy cseréljenek, kajánul, kárörvendőn adja át feladatlapját, hogy elvegye a másikét és hátradőlve figyel. Ha felszólítják a szerencsétlent, mit fog tudni mondani? Egyre izgalmasabb ez az óra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=838834#post838834][b]Hollósi Zalán - 2021.11.02. 17:56[/b][/url]

Próbált elnézni, amikor Kornélia visszakérdezett, mintha ez segítene szabadulni neki a kínos pillananatból. Szerencséjére nem lett a szemére hányva semmi egyéb és nem is húzták tovább a témával az agyát.
 Szemével értetlenül követte a másik ujját a levegőben, még hátra is dőlt kissé, mert fogalma sem volt, miért közelítenek az arca felé. Bandzsítva bámulta az orra hegyét, még azt követően is, hogy Kornélia elhúzta a kezét. Majd pedig elképedve hallgatta a kicsit sem hétköznapi nevelési módszert, amit a naplón próbált alkalmazni. Még emésztette az információkat, így tétovázva indult csak meg ismét.
 - Nem kellettem én különösebben ehhez, ügyes vagy a varázsláshoz. Csak... neked még új ez az egész. - nem csak szerénykedett, erről teljesen meg volt győződve. Azért örült, hogy Kornéliának nem csak a száraz, unalmas és fárasztó tananyag fog megmaradni emlékként ebből az estéből.
 Fel sem tűnt neki, hogy megint olyan furán becézik, csak simán elnevette magát a búcsúszó hallatán. - Neked is! - szólt utána, amikor már mindketten elindultak. Kicsit hangos volt, de már csak pár perc és utána sok sikert annak, aki be akarja bizonyítani, hogy kint lófráltak éjszaka.
 A szfinx nem ítélkezett, amikor meglátta, ugyanúgy elmondta neki a találós kérdést, mint bármikor máskor tette volna. Gyorsan sikerült most előhozakodni a válasszal, és aznap a legnagyobb kihívást már csak az jelentette, hogy ne ébressze fel a szobatársait, amikor visszaoson az ágyába.

//egy élmény volt  //

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=839256#post839256][b]Bossányi Karola - 2021.11.21. 18:11[/b][/url]

Lehet, hogy egy kicsit túlparáztam ezt a helyzetet, viszont Kende meg könnyelműnek tűnt, vagyis, nem tudom, hogy honnan vette ezt a lazaságot, ezt egy kicsit irigyeltem tőle. - Kende, nem olvastál még krimit? Szerintem van az a típusú bűnöző, akinek ez nem jelentene akadályt, és valamit kitalálna. Mondjuk kiadja magát tanárnak, vagy felölti magára valamelyik tanár alakját - mindezt teljes komolysággal mondtam, még ha élénk is volt a fantáziám, én ezt is kinéztem volna abból a fickóból, amilyen rossz arcúnak tűnt. Ezért is voltam ideges, féltem, mert soha korábban nem kerültem ilyen helyzetbe, most viszont a megérzésem azt súgta, hogy ez az alak nem csak úgy véletlenül kóborol Bogolyfalván.
- Jó, igaz, ebben mindketten hibásak vagyunk. De a húgodnak se kellett volna lenyúlnia a holmit - jegyeztem meg, nem azért, hogy oltogassam, mert amúgy semmi bajom sem volt Kittivel, de azért tényleg nem szabadott volna csak úgy más holmiját elvennie. - Mondjuk mi is lehettünk volna észnél - sóhajtva beismertem, hogy azért miénk lett volna a felelősség, de már mindegy volt. Ahogy a sóhaj elhagyta ajkaimat, gondoltam, majd jobb lesz, és megnyugszom, ám Kende benyögött valamit, amivel sikerült rám hoznia a frászt. - Hogy micsoda? Te magaddal hoztad? - míg az elején hirtelen hangosan szóltam rá, úgy gyorsan el is csöndesítettem a hangom, de ennek ellenére nem értettem Kendét, s láthatta is a tekintetemből, hogy egy picit neheztelek rá.
- Miért hoztad el? Áh - sóhajtva megint csak ide-oda léptem, aztán megtorpantam. - Egy aurornak? Nem tudom. Mi van, ha végül még minket vesznek elő, mert valamit elloptunk? Mert végül is ez történt. Vagy, mi van, ha ez az ember jól ismeri az aurorokat? És ha ő is az? Akkor nagy pácba kerülnénk - jó, igen élénk volt a fantáziám, de mindenre is kellett gondolnunk.
-  Tanácstalan vagyok - sóhajtva álltam meg vele szemben, miközben összefűztem magam előtt a karjaimat.
- Mutassuk meg Keserű profnak? Vagy az igazgató úrnak? - tanácstalan voltam, de lehet, hogy jobb lett volna egy felnőtthöz fordulnunk, csak azt nem tudtam, hogy melyikhez. A házvezetőmben bíztam, de nem tudtam, hogy erről Kende mit gondol. Lehet, hogy ő tudott alkalmasabb személyt is, aki segíthetne rajtunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=839258#post839258][b]Denis A. Brightmore - 2021.11.21. 18:46[/b][/url]

Az legalább már biztos, hogy ezt a gyereket kurva nehéz követni. Nem a kérdésre válaszol, és ha azt teszi, akkor sem azt teszi, mert megválaszol egy kérdést lényegében, csak nem azt, amit feltettem neki. Meg vagyok áldva. Ez már biztos. Payne vajon mit tenne? Azon kívül, hogy kedvesen elmagyarázná neki ez miért nem jó neki. Ő tud bánni az emberekkel, a kölykökkel is, én meg… én vagyok. És ezzel mindent megmagyaráztam. Könnyedén hagyom figyelmen kívül a megszeppenést, ami még egy vak szemét is kiszúrná.
- Nem szeretsz az évfolyamtársaid előtt megnyilvánulni, mégis mindig te vagy a leghangosabb - emelkedik meg szemöldököm kissé kérdőn, mert ezt én valahogy nem nagyon tudom összeegyeztetni. Mondhatnám, hogy bennem van a hiba, de ez esélytelen. - Rendben van. Elhiszem, amit mondasz - lököm el magam az asztaltól, megkerülöm azt, a székemre huppanok, hogy pergament és pennát vegyek a kezembe. Felpillantok a meglepetésre, szemforgatva engedem el ezt is, ahogy a kérdésemre adott “jaj”-t is. Ez már jól kezdődik. Pennámat tartom a kezemben, őt figyelve dőlök hátra, akkor pillantok el róla csupán, amikor előkapja a jegyzeteit, ami meglepően soknak tűnik, így első ránézésre. A jegyzetekért nyúlok, elveszem tőle azokat, a penna visszakerül a helyére, mutatóujjammal csinálok körkörös mozdulatokat, hogy mondja csak, amíg én átfutom a jegyzeteket. Olvastam már rosszabbat is. A legtöbb lejegyzetelt dolog teljesen irreleváns, de elnézem neki, mert legalább jegyzetelt, és végül is a lényeg is a papíron van. Hümmentve nézek fel rá, visszanyújtom neki a pakkot, majd dőlök vissza.
- Van egy ajánlatom - fogom kezembe ismét a pennát. - Minden órámon kötelezően figyelned kell harminc percet, majd részemről felkelhetsz és elhagyhatod a termet. Csendben - szögezem le ellentmondást nem tűrő hangon. - Vagy maradhatsz is, nem érdekel, de azt is úgy, hogy nem zavarod a többieket. Szólni fogok a harmincadik percben - nézek rá jelentőségteljesen. - Rövidebb kidolgozású dolgozatokat fogsz kapni, majd beszélek az igazgatóval ezekről, cserébe minden hónap utolsó napjáig jegyzeteket készítesz nekem a mindennapjaidról, és egy esszét, egy általad kiválasztott témáról, ami egy olyan témával kapcsolatos, ami éppen érdekel - kapom el tekintetét. - Benne vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=839282#post839282][b]Catherine Hope Brightmore - 2021.11.22. 18:48[/b][/url]

Basszus. Basszus. Basszus. Érzem, ahogy a szívem kétszázzal ver, hogy egyszerűen nem kapok levegőt, fulladok, és ki akarok szabadulni innen. Csak ki innen, csak el innen, bármit, csak ne legyek itt, csak ne kelljen most itt lennem. De hát én vagyok a tanár. Miért is vállaltam el? Miért is nem maradtam én az előkészítőnél? Hiszen ott már minden apukát ismerek, meg ismerik Denist, szóval ránéznek, és tudják, hogy a férjem, és én védve vagyok attól, hogy esetleg egy görbe este végén nem megfelelő ágyba zuhanjak. Mert ennek kellene lennie. Mármint, ojj.
Az van, hogy van bennem egy egészséges gát, és bőven elég nekem a tény, hogy ott van Denis és ott van Bernárd. Az egyik a férjem, szeretem, de pont ideálisan nyitott a házasságunk, amiről évek óta azt hittük, hogy nincs is meg, de aztán kiderült, hogy megvan, de mégsem tettünk semmit, szóval lényegében házasok vagyunk, az Edictum szerint mártír vagyok ő meg meleg, és ez így teljesen jó is, mármint, jó, hát nem biztos, hogy ő annyira örül, de tekintve, hogy Denisről van szó, egy paradicsom is jobban felháborodna a feltételezésen, hogy őt vagy zöldségként vagy gyümölcsként kívánják számon tartani. A paradicsom az das, se nem ez, se nem az. Mi a franc? Miért jött ki belőlem a rejtett biológus és mikor kezdtem Denist egy paradicsomhoz hasonlítani? Mi?
Jó, nincs semmi baj, hiszen szorgalmasan dolgozik, csak egy kicsit meglepődtünk, de nem lesz itt semmi, de semmi baj. Miért is lenne? Hiszen, csak egy kis félreértés volt, na és ha szexeltünk egy picikét? Hát jobb családban is megesik. Jaj basszus, most én is belekerültem abba a csapatba, akik a diákjaikkal szexelnek, hát komolyan mondom, nem elég nekem, hogy az állítólag meleg férjemet paradicsomokhoz hasonlítgatom, most még ez is?
Nincs baj, nem történt semmi. Egy kicsit túlreagáltam, kicsit meleg van ebben a teremben, nem? Biztos, hogy kissé kábább voltam, és máshogy hatott, mint, ahogy hatnia kellett volna. Csak ennyi, semmi több. Csak ennyi. Nem. Sosem csak ennyi. Mint, hogy most sem, amikor a lapok kicserélődnek, az első három válasz gyönyörűen lezajlik, majd jön a negyedik, ahol addigra már egy ájulás szélén billegő gyerek néz rám vörös fejjel. ÉS HA LEÍRTA?! Apám mindig azt mondta, hogy csak olyan dolgokat csinálj, amiket fel is mersz vállalni, mondjuk ugyanez az ember ellentmondást nem tűrően kívánt egy vele egykorú férfihoz hozzáadni is. Utóbb ugyan azt mondta, hogy csak azért, hogy Denis lépjen, de mivel Denis az mondta, hogy mindegy, hogy melyikünket vesz el… óóó már emlékszem, ezért még meg se kapta a magáét. Na de csak szépen sorban, előbb ez a hülyegyerek, aztán majd az. És ha ilyen lendületben leszek, lehet, hogy még otthon is szétcsapok.
De most erre nem érek rá, gyorsan két ugrással ott termek a szerencsétlen fiú mellett, eléve tőle a lapot, és végigpillantva rajta mélyen beszívva a levegőt, fujtatok egyet.  
- Ma előbb fejezzük be az órát, ugyanis Mr. Meurice szeretné inkább a következő óráig a büntetését ledolgozni. Szedelőzködjetek.
Nem mozdulok, mert ha arrébb megyek, még a végén kioson a teremből, de nem, óóó nem, ezt most itt rövidre zárjuk nagyon gyorsan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=839404#post839404][b]Reina D. Laines - 2021.11.26. 00:19[/b][/url]

Mosolyán kívül továbbra sem igazán mozdul. Önbizalma sugárzik minden egyes apró rezzenéséből, akácsak aki pontosan tisztában van vele, hogy a kezében tarthatná aze gész világot. A tudat, hogy éppen lefestik, pedig csak még inkább kitartotta azt a mosolyt. Mindent meg kell örökíteni, ami gyönyörű és ő tagadhatatlanul halálosan szép.

- Édesem, pedig olyan aranyosan adtad elő - ezek szerint nem kell feleslegesen adnia alá a lovat. Nem is annyira naiv. Annyira. - Igazad van - hazudja minden árulkodó jel nélkül. Reina ennél finomabb nő. Szűz, mégis sikerült már neki férfiak tucatjainak elcsavarnia a fejét és A-t, esetleg B-t mondatni velük akkor is, ha azok kiálltak a C mellett. És még csak tinédzser. Mi lesz itt később?

- Úgy gondolod a kivetetteknek lenne annyi önbizalma és ereje a képeidtől, hogy el is érjenek bármiféle változást? - billen minimálisan a feje, ahogy a pózt kitartva fürkészi a lányt. - Nem véletlen kivetettek - nyomja meg az utolsó szót. - Ha lenne bennük erő, nem ott lennének - ennyire egyszerű volna? Nem feltétlen, de határozottan érezte, hogy van valami a szavaiban. 
A megjegyzésre aprót rezzen szemöldöke, mosolya őszintébben szélesedik. Betanulta volna. Bárcsak lenne ilyesmire ideje! - Vagy csak pusztán nem osztom meg veled a második alkalommal, hogy beszélünk - ajkai töretlenül görbülnek arcán, ahogy bájgödre is lassan besüpped. Nem terápiára jött, hanem hogy lefessék, valahogy mégis oda lyukadnak ki, hogy szegény hányattatott sorsú Hamupipőkéért sosem jött el Tündérkeresztanya és ott ragadt a szürke, jelentéktelen életében. Mindig nevetségesnek találta, hogy ezek az alsóbb rendű mágusok abban a hitben vannak, hogy pénzzel és családnévvel az embernek semmi problémája nem lehet és ott lehet és azt csinálhat, amit csak akar. Ő is csak nem rég vált szerencséssé és ki tudja meddig fog ez tartani?
 Mindesetre egy biztos: a lány, aki az ecsetet fogja, sosem lesz az ő helyében és ezt mind a ketten pontosan tudják.
- Akkor milyen terveid vannak? Egy saját kiállítás valahol messze innen? - kérdez rá végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=839894#post839894][b]Borbély A. Leila - 2021.12.07. 13:05[/b][/url]

Édesem. Az összes létező és legyantázott szőrszálam az égnek meredt ettől az egyetlen szótól. Gondoltam, hogy nagy valószínűséggel ez Reina stílusának velejárója, mégis egy pillanatra még az ecset is megállt a kezemben. Balommal a bögréért nyúltam, és beleittam a nyugtató italba. Talán mellékcselekvésnek tűnhetett, de igazán a benne levő különleges "aromákra" volt szükségem. Pláne, ha el akartam viselni az irritálóan felsőbbrendű aranycsemetét.
- Lehet nem a mostani generációnak. Egy későbbinek. Az összes nagy művészt halála után kezdték el értékelni. Az ilyen fajta változás meg amúgy is sok ideig tart - vontam meg a vállamat, mintha ez lenne a világ legegyértelműbb dolga. Nem fekszik le az ember egyik este, tudva, hogy holnaptól nem lesznek osztálykülönbségek a világon. Még csak éjszaka álmában sem mer feltételezni ilyen boszorkányságot. És mégis, vannak, akik hajlandóak kiállni egy-egy eszme mellett. Valószínűleg a vallások is így csábították be az embereket a sötét gödörbe, amit úgy hívunk: hit.
- Nem is azt mondtam, hogy a legmélyebb titkaidat árult el. Csak valamit magadról. Azt hittem ez nem olyan nagy kérés - jelentettem ki, és hol a nőre, hol a festményre pillantottam. valami hiányzott róla. Egy karakterisztika, amely még nem bukott ki a nőből, nekem meg szükségem volt rá.
- Nincsenek terveim. Carpe diemben élek. Egyszerűbb - szögeztem le egyszerűen. Ha valaki a jövőére gondol, az nem várja a halált. Botorság az ilyesmi, mégis a legtöbb ember ebben a korban szenved. - Mik a te terveid? Divattervezés? - vetettem be az egyetlen információt, amit tudtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=840219#post840219][b]Reiner Kende - 2021.12.14. 23:38[/b][/url]

A valamelyik szárny egyik tanterméből tartanak a másikba. Először csak nézett, hogy ő? Mikulásozni? Talán soha nem is ünnepelte igazán. Így aztán már pattant is, hogy Pöszi mellé lépve figyeljen mit is kellene tennie. Bár teljesen mindegy, mert úgy is jön az majd magától, nem?
Azt kell mondja megérte felcsapni a mikulás sapkát és elkérni egy háztársa gitárját. Nincs valami hatalmas gitártudása, de határozottan ez az egy hangszer amiből kicsikarhat hangokat, ha már a többivel elhasaltak vele a Reinerék által fizetett oktatók. Régi, borzalmas, magántanuló évek... Eh. De! Most itt van, egy krampusz lány a balján, egy másik a jobbján, ahogy az dukál és toppan be, megzavarva a - talán, de nem biztos, hogy - átváltoztatástan órát.
Az elsősök hálás tekintete csillan, főleg a kint ácsorgó felelőé.
- Ho-ho-hó! - mélyíti el a hangját, ahogy igazít piros hoodie kapucniján, amit visel és arcának gödröcskéjével mosolyog Tányára a mikulás sapka alatt, amit még tavaly Mae-nek vett. Idén kapóra jött, hogy a mai napra elkunyizza, amíg a dán a hozzá sokkal jobban illő szarvakat villogtatja, Pöszivel. - Boldog Mikulást mindenkinek! - Szürkéskékje szalad végig a törpéken, kik nyakukat nyújtogatva kamilláznak hol egyikre, hol másikra. A kedvence az a morcos kissrác, aki arcát támasztva puffog, amiért idétlenkedve berobbantották az ajtót. Ő lehet az osztály kisokosa, de hát nem is járhat minden évfolyamra egy Margaréta vagy egy Amélia. - Tanárnő, a felelőnek hoztam egy potya ötöst - vigyorog szélesen, majd nevetősen fordul a két lány felé, hogy benyúljon egy szaloncukrot és Tányához lépve nyújtsa át. - A többieknek pedig jár a szaloncucu. Kivéve neked, neked virgács jár - mutat egy vörösre, aki a fejét kapkodja. - Vicceltem, ne parázz, az én krampuszaim nem ismerik mi az a virgács. Ők jó lányok - pedig eskü, hogy nem szokott hazudni.
Miután ezzel meg van, félig a tanári asztalra ülve kezdi pengetni a hangszeren a "Semmi nem fogható, egy ünnepi varázslathoz" című dalt, míg a kis segítői aktívkodnak. Nagyjából ezt tanulta meg, meg a Megfogtam egy szúnyogot, szóval minden frankó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=840708#post840708][b]Theodore B. Marchetti - 2021.12.23. 22:29[/b][/url]

hát most megint miért? | rám is lehet nézni

Hát na. Nem ő a legélesebb kés a fiókban, ez akkor is feltűnhetett a tanerőnek, ha eddig bedugott füllel és bekötött szemmel ácsorgott volna az órán. Nem, nem is akar olyan lenni, aki majd kiesik a padból és mindent tud, betűről-betűre követve minden sort. Az lenne a meglepő, ha ilyen történne és akkor akadna meg a másik is, ha nem tette meg kemény egy másodpercre, amikor értékelhető valamit adott be. Nem, nem kezdték jól a „közös munkát”, de sose késő valamennyit javítani.
- Jahh, de az tökre más – legyint egy nagyot. Más hangos baromságokat meg vicces dolgokat mondani és más felolvasni meg felelni. Az egyik, nem meglepően az előbbi, zsigerből jön, míg a többi nehezen vagy sehogy. Tekintve, hogy papíron is lejegyzik, hogy bénán olvas meg ír. Szóval, van mentsége. - Hablatyolni valami fasz… baromságról az is tud, akinek kettő az IQ-ja. De itt komoly dolgok vannak és hát hogy néz ki, hogy nem tudom kiolvasni hogy herbál-fekete meg ilyenek. Azzal vannak bajok, félcédulám is van – nem sárga, mert olyat még nem kapott, de ami késik, az nem siet. Várnak rá biztosan, ahogy hallotta, az anyja se százas, nem emlékszik nagyon rá, amire igen, ott egész normális. De lehet csak az idő szépíti. Mindegy. Nem az anyjáról van szó, hanem róla és még hisznek is neki. Őszintén, kinek nem lenne kedve ilyenkor vigyorogni? És meg is teszi.
- Király – bólint, hogy akkor elteszi a további szép szavakat, ha nem kell tovább győzködni. Bár, ahogy néz, nem biztos, hogy tényleg hisz is neki. Kukkol a tanerő felé, amikor az asztal mögé megy és írni kezd, agy csak akarna, de végül megzavarja a sajátjaival. Elengedi a lapokat, kicsit saláta, kicsit kavarcos, de az övé és tényleg vannak rajta adatok.
- Szóval ja. Írok én meg minden, csak néha tök halkan beszél a tanár úr vagy én vagyok süket, vagy valamelyik kretén hangos és olyankor kizökkenek és azt se tudom, merre van az eleje. De ha nagyon gázos, el szoktam kuncsorogni másét – von vállat végül, hogy ez van. Szája belső felét rágja, majd végül veszi vissza a papírokat. Hogy aztán belefagyjon a mozdulatba.
- Ööö… hallgatom – pislog nagyokat. Ajánlat. Na mindenre számított, csak erre nem. Nagyokat pislogva hallgatja végig, meg se moccan, de még a pillái sem. Csak nézi, nézi, mintha azt várná, mikor röhögi el magát a másik, hogy ez csak vicc. De nem. Arra eszmél fel kábé, hogy azt kérdezik, benne van-e.
- Én benne, benne – motyog párat, majd megrázza a fejét. Most kajak…? - Haaa jól értem, kapok ilyen alkut, hogy leléphetek előbb, kevesebb lesz a dogában. Cserébe arról kell írnom mit csinálok amúgy nem órán vagy ami tetszik? Ez most.. Maga viccel velem? - komolyan nem érti. Ez nem lehet csak így. Mikor kell nevetni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=841255#post841255][b]Winter Cone Danvers - 2021.12.29. 17:33[/b][/url]

Az utolsó két végzős év olyan számomra, mint egy hetven körüli tagnak a nyugdíjazás előtti búcsúbuli. Tudod, hogy képes lennél többre is, de mindenki azt várja tőled, hogy lépj végre le.
Büszkének kellene lennem magamra, hogy én vagyok az első a Danvers famíliában, aki eljutott idáig - igazából az is vagyok, de be is kellene fejezni. A kapcsolatom a tanulással hullámvölgyekkel teli, főleg Írország és a költözés környékén volt ez pocsék.
Ettől független még kibaszottul kiváló mágus vagyok.
A vizsgák után kezdődne az igazi élet, belőlem meg lennie kellene valaminek. Főiskolára addig nem megyek, amíg a bilincs a kezemet szorongatja. Saját döntésből kerestem pár hete Sébastien proffot, a rúnák miatt, de akkor csak Maybe botlottam, szó szerint, mert a tündérke a földön bénázott. Felcseszte az agyam, hogy annyi diákból éppen neki kell a tárgyból tanársegédnek lennie, a tökéletes ártatlanság mintapéldányának - na persze, meg a nagy lószart - , de miatta tudom hol és mikor keressem. Hasznomra volt.
Magamra ráncigálom a szürke, vastagkötésű kardigánom, fölé a bőrdzsekimet. Fel akarok szívódni a kúriából, így nyomok egy csókot Félix fejére, így kérek bocsánatot amiért tegnap este részegen belebotlottam. A kastélyba érve, már kipirosodott arccal kapom el Leilát a folyosón és csókolom meg elmélyítve azt.
- Később - búgom ajkára, majd harapok rá a puha bőrre, mielőtt ismét megcsókolnám és venném az irányt a Rúnatanterem felé.
Ledobom a dzsekit, vállamra hajtom, a másikkal tenyérrel paskolom az ajtót. Választ várva lököm aztán be.
- Beszélhetnénk? - túl régóta húzom, de ideje lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=841324#post841324][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.12.30. 15:31[/b][/url]

A karácsony előtti időszak mindig a legzsúfoltabb az évben. Rengetegen az utolsó pillanatokban találják ki a tökéletes ajándékot szeretteiknek, barátaiknak és mágusberkekben ez nagy számban egyenlő a felrúnázott termékekkel. Már az ízig-vérig mágusok is egyre inkább kacsintgatnak a muglik által oly nagyon kedvelt elektronikai cikkekkel és a karácsony egy remek apropó, hogy végre megvegyék a rég halogatott vívmányokat. És ki más kezén futnának át ezek a darabok, mint Sébastienén?
Napok óta alig pár röpke órácskát alszik csak, hogy a felgyűlt munkákban haladhasson. Nem sikerült egyik megbízásra se nemet mondania és Odin látja lelkét, nem is akart. Szeretne örömet okozni klienseinek azzal, hogy örömet szerezhetnek munkái által másoknak. Ennél többre nem is nagyon vágyhat az ember az életében. Marie jelenti most számára az egyik legnagyobb segítséget. A lány fantasztikusan előkészíti neki az órákat, elkészíti rájuk a kiosztásra szánt feladatokat. Amúgy is kedvelte a lányt, de látva elhivatottságát és a rúnák iránti szeretetét... biztos benne, hogy Odin maga sodorta őket egyazon útra. Nagy jövő áll még Marie előtt.
Most viszont magára maradt a nyakába szakadt munkával. A tanári asztalnál görnyed, a lámpa fehér fényében dolgozatokat javít, amiket maga mellett halmoz stócokba. Külön a még javításra várók, a már elkészültek és van egy harmadik paksaméta, ami az iskolán kívüli munkáiból áll. Ma sem fog aludni, az már biztos.
Szusszanva dörgöli meg az orrnyergét, miután ismét azon kapja magát, hogy egy pillanatra elbóbiskolt. Talán egy kávé jót tenne... viszont ahelyett, hogy felkelne érte, pennáját veszi a kezébe és helyezi alkarjára, ám rúnaalkotás végül elmarad.
- Winter. Gyere csak, persze. Miben segíthetek? - kérdi kedvesen, miközben pennáját dolga végezetlenül helyezi maga mellé. Kékjei követik a fiú útját és türelmesen, mosolyogva várja érkeztének okát. Csak nehogy most csukódjon le a szeme. Odin mentse meg attól, hogy bármelyik diákja is azt higgye, hogy érdektelen a mondanivalója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=841350#post841350][b]Winter Cone Danvers - 2021.12.30. 21:59[/b][/url]

Az ajtó kinyílik, én pedig annak ütemére érzem a mellkasomon a nyomást, ami vállamig terjed. Felelősség. Még több felelősség az, amit magamra fogok ezzel rántani. Úgy érzem a bakancsom hátrafelé csikordul a padlón, mégis belépek végül és felteszem ezt az egy kérdést. Fene a pofáját annak is.
Magam mögött csak behajtom az ajtót, majd lazán beljebb sétálva, egy kisebb terpeszbe állok meg előtte. Karomat összefonva vezetem tekintetem a profra.
Féloldalas mosollyal pillantok a tintára, majd vissza Sébastien arcára.
- Utazik olyasmiben, hogy rúnamester tanoncokat vállal? - a kérdést határozottan teszem fel.
Itt basszuk a rezet már egy ideje, mégsem közelítettem meg még senkit, hogy feltegyem ezt a kérdést. Most, hogy a kedélyek némileg csillapodtak, most eldöntöttem.
- Érdekelne - feltéve, ha nem gáz ha priuszom van. Meg a csuklómon egy karkötő, amin a minisztérium minden kibaszott varázslatomat nyomonköveti, mert nincs érdekesebb történés a nyomoronc életükben.
Mégha csak magamnak "köszönhetném"... bassza meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=841460#post841460][b]Reiner Kende - 2022.01.01. 16:24[/b][/url]

Ebben a helyzetben mutatkozik meg igazán, hogy bár a lány a legrégebbi barátja a kastélyban, amíg Boska nagyon levitás, addig Kende nagyon navinés. Figyelt a lányra, egyre csak jobbra billenő fejjel hallgattak míg kezeit füleitől az ölébe ejtette. - Szerintem ne láss bele többet annál, amit tudunk, mert csak jobban kiakadsz. Ha kicsit megnyugodsz könnyebb lesz - persze az ő lába is lassan járni kezdett, amit a padlót halk nyikorgásra késztette. Próbált nem scenariokat, teóriákat gyártani, hanem azt felfogni amit most tudnak. Itt van a városban a tag. Náluk, - pontosabban nála - pedig a tárgy, ami sem az övé, sem Boskája. Azt keresné?
- Nem - ért egyet kérdés nélkül. - Nem kellett volna neki. Beszéltem vele, és még fogok is - minél jobban azt akarta, hogy Kitti kimaradjon ebből, még akkor is, ha a hugi nyakig benne volt a sztoriban. Megemelt szemöldökkel bólogat: ha észnél vannak, és időben visszaviszik esetleg… vagy csak… hát, halvány lila fingja sincs mit “csak”. Aztán nem is gondolhatja tovább, alsó ajkába harapva egyenesedik fel és már arcáról is leolvasható: igen, elhozta ide, mint a huzat.
- El. Jobb, ha rajtam keresik és nem Kittin - tényleg így van. Sajnálja, hogy egyáltalán belekeveredtek, de ha már így alakult, be kell védenie a húgát. Gond nélkül vállalta magára, amíg neki nem esik baja. Mégis látja most Boskán, hogy ez betett a lánynál, akinek a sok kérdésével igyekszik lépést tartani. Elhúzza a száját, két kezével túr hajába, kezeit a fején pihenteti aztán.
- Az attól függ mi pontosan az a cucc, nem? Különben meg nem hagynám, hogy bajunk essen - kitalálna valamit. Biztos olyasmi lenne, amiért örökéleten át hallgathatja Reineréket, szóval ha lehet azért elkerülné, bőven van így is miért hallgatnia őket nem kell a palettának színesedni. A tanácstalanságra ellágyult tekintete csillant Boska felé, majd megkeményítve azt próbált meg gondolkodni. - Neki ne. Antont megkerülném, asszem jóban van anyámékkal - nem bízott a férfiban, azonban… - Keserű viszont jó ötlet. És Tánya is - ha egyszer az Auróra gondolatát elengedték. - Vagy, ott van Laines - sandít oldalasan Boskára. - Érted, ha egy menő ügyvédnél puhatolózunk, azzal nem veszthetünk - kezeit leengedve csúsztatja zsebeibe, közelebb lépked, mellé érve néz le rá. - Menjünk a hvd-hoz és a hvhm-hoz. Vagy szerinted a tag felismerne minket? Mert ha nem, előbb visszamehetnénk a városba - és előtte meg kell nézni, hogy az izé még ott van-e, ahova Kende tette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=841536#post841536][b]Perényi Eszter - 2022.01.02. 11:26[/b][/url]

Összemosolyogtam legújabb barátaimmal, mielőtt beléptünk a terembe, nekem nagyon bejött ez a krampuszosdi, hogy fekete ruhát húztam ma magamra, és kis piros szarvakat erősítettem a hajpántomra. A kezemben is volt egy ezüstpapírral bevont vasvilla utánzat, körmeim meg feketére lettek festve, csak hogy még hitelesebben hozzam a krampuszt. Marina és Kende is nagyon jól festettek, kedvem lett volna meghúzni a mikulás szakállát, de még feladat várt ránk, a cukorkák kiosztása. A kicsik még hittek és álmodoztak, mi pedig fel akartuk őket dobni.  Ezért a nagy hohó-t követően mosolyogva tekintettem végig a meglepett arcokon, vasvillámat tekergetve jobbomban, miközben másik kezemben egy zsák édességet tartottam.  - Boldog Mikulást! - mondtam csengő hangon, rámosolyogtam a diákságra, hogy ne ijedjenek meg a krampusztól. - Úgy ám, jók vagyunk - kacsintottam, aztán míg Kende a padra pattant, hogy daloljon, az egyik padsor mellett haladva elkezdtem osztani a szaloncukrot. - Mindenki kap! Te jó voltál? És te? - tettem fel a kérdést nevetve, de már adtam is a cukrot, édesek voltak. Közben átpillantottam Marinára is, hogy lássam, hogyan halad az osztással, végül a tanárnőnek is adtam a cukorból. - Boldog Mikulást! - aztán megállva Kende egyik oldalán, a lurkókra néztem. - Gyerünk, énekeljetek velünk Ti is - buzdítottam őket, majd én is elkezdtem énekelni a dalt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=841566#post841566][b]Denis A. Brightmore - 2022.01.02. 17:23[/b][/url]

Azt mondja nekem, az tökre más. Megdörzsölöm szemeimet. Igen, valóban teljesen más, mégsem érzem azt, hogy a mondandóm lényege valóban átmenne. Miért van így? Lehet túlságosan nagy fába vágtam a fejszémet, de az isten, vagy az ördög - kurva mindegy - legyen a tanúm rá, nem fogom már annyiban hagyni. Van az a férfi büszkeségnek nevezett dolog, ami nem hagyja, és szögezzük le, én valahogy dupla adagot kaptam belőle. Szemöldököm emelkedik meg rosszallóan már az asztal mögül a herbál-feketére, de inkább szusszanva elengedem.
- Az Hebridai fekete - javítom ki elsősorban, mert mindennek megvan a határa. Ne lépjük át őket. - Tényleg hiszek neked, nem kell győzködnöd - eddig sem kellett volna, mert hát szarom le, csak beszéljünk a lényegről, és haladjunk. A felesleges szócsépléssel nem érek el semmit, maximum leég az agyam, és baszhatom ma is a javítandó pakkot. Aprót biccentek arra, hogy király, a széken ülve fürkészem diákom arcát, majd még egy bólintás az ismételt monológra. Hogy ez a gyerek mennyit tud beszélni, te szentséges Merlin… A megerősítés után vázolom fel neki, mégis mire gondoltam, és csak remélem, hogy minden érthető, de ahogy beszéd közben elnézem az arcát, nem vagyok benne biztos. Most megkukult vagy mi az isten van?
- Valahogy így, igen. Esszét írsz egy témáról, ami érdekel, a jegyzetek nem is olyan fontosak - gondolkodom el, végül megvonom a vállamat. Végül is, teljesen el tudom engedni azt a részét, hogy egy diákom mindennapjairól olvassak, amikor van jobb dolgom is. Somolyogva támaszom arcomat tenyerembe. - Nem, nem viccelek. Szerintem ez annyira nem rossz ajánlat, a feltételek pedig elég egyértelműek - vonom meg vállaimat ismét lezseren, majd szusszanva dőlök hátra. - Nagy hévvel mondtad, hogy benne vagy, de el sem hiszed - csóválom meg fejemet rosszallóan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=841608#post841608][b]Marina Darik - 2022.01.02. 23:52[/b][/url]

#krampuszosan
#mikulásnapján
#Kende
#Pöszi

Hülye lett volna nemet mondani. Hiszen nem kellett így az órán ücsörögnie, várva hátha kiszólítja Brightmore felelni, hiszen ez volt a legjobb szórakozása az elmúlt másfél évben. Marina meg egy kicsit se fejlődött ez idő alatt. A fun factek mentek, a többi meg mehetett a levesbe. Valahogy a sárkányok nem keltették fel az érdeklődését. Na nem mintha sok tantárgy elnyerte volna a tetszését. Főleg a bájitaltan nem. Na az igazi mumus volt nála, főleg a Júliás közös projektjük óta. Szóval summa summarum, teljesen megvolt anélkül, hogy ezeken a tárgyakon keljen ülnie.
Egy hatalmas mosollyal lépett az osztályterembe, és két ugrással a kint felelő kissráchoz lépett. Rátámaszkodott a vállára, és onnan nézett rá egy féloldalas mosollyal. - Nagyon kínoznak mi? Mit kell csinálnod, színezned? Pff…. tough bro, tessék, kapsz két szaloncukit - húzta elő a zsákjából a lány az édességet, majd elindult a padsorok között.
- Jó gyerek voltál? Biztos? Ardai professzor, ez a fiú úgy néz ki, mint akinek vaj van a füle mögött. Biztos kaphat a csokiból? - szólt előre a tanárnak Marina. Erre az alkalomra tanulta ezt a mondást, hát nem zseniális? És még sikerült is jól használnia. Vagy legalábbis a reakciókból arra következtetett.
- Hát.. nem is tudom Kende, a krampuszok nem mindig jók - nézett rá egy huncut mosollyal haverjára. Mi tagadás, a hazugság nem volt az ő asztala. Most meg jól is jött ki, hogy rajta voltak a szarvak. Még csak nem is kellett megerőltetnie magát. Végül jött a dal, ami Mae számára totál ismeretlen volt, szóval ő abba fektette erőit, hogy a gyerekeket éneklésre bírja. Mondanom se kell, hogy Pöszivel remek csapatot alkottak, zengett az egész osztály. Még hogy a krampuszok jók. A húsvéti nyúl meg igazából egy kenguru.
A dal közben előre sétált, és mutatta a gyerekeknek hogy kell szépen énekelni ritmusra, ahogy az énektanár szokta. Csak ő valószínűleg ügyesebb volt, viszont semmi nem vetekedhetett Marina lelkesedésével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=841697#post841697][b]Reiner Kende - 2022.01.04. 17:31[/b][/url]

Elég jól néznek ki így, ahogy ellepik a termet és az elsősök fejére is kiül, hogy örülnek a dolognak, még a savanyú képű is elenged egy mosoly félét a szaloncukros papírral az ujjai közt zörögve. Ahogy végig néz a társaságon, mosolyogva konstatálja, hogy jó érzés ezt a random dolgot összehozni a sárkány héjjal a valagukon rohangáló alsósoknak.
Pöszi kacsintgat, a Szösztalicska rácáfol, ezzel aztán semmi értelme nem volt kamuznia, hát a két lányról süt mennyire nem esett nehezükre szerepbe jönni!Mae olyan fejet tolt a szarvak mellé, félő volt, hogy kigyulladnak a fején. Az ördög sosem alszik. Kende már csak tudja. Aztán játszani kezd. Ujjait figyelve próbálkozik, párszor belehibázik, de Pöszi éneklése azt elnyomja. Szürkéskék tekintete némi aggodalommal csillan Marinara. Nem gondolták ezt át. Ha ő is énekelni kezd még az ördög is inkább elköltözik. Nincs az a teremnyi gyerek, ami ellensúlyozni tudja a barátja szintén nem létező énektudását. Aztán kalimpálni kezd, ő pedig mosolyogva pengeti tovább a hangszert. Huhh. Közel volt.
A dal végét le pengetve, mozdul feje, hogy a mikulássapesz bojtja a másik oldalra vágódjon. A tapsra vigyorodik el, majd emeli meg pengetőt fogó kezét. - Kösz-kösz, mondanám, hogy jövőre is itt leszünk, de azt még eldől - jó kis VAV. Kö-ze-le-dik. - Nagyon menő közönség voltatok - lepacsizik a felelővel, aki vigyorogva ölelgette végig Marinat, egy másik vörös meg Pöszi felé nyújtózva követel még cukrot. Jóhogy, nem hülye a gyerek, látja a fullos zsákokat. Amíg mindez zajlik, előszedi a pálcáját, megcsinálja a szinező bűbájt az elsős helyett, még rá is kacsintana, ha tudna, de így sunyi mosollyal Tányához lép. - Szaloncukrot, a szaloncukornak - bólint, kuncogva fordul és integet a népnek.
- Hova tovább? - kérdezte a folyosón a két lánytól, amíg arcán elterült a levakarhatatlan vigyor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=841963#post841963][b]Reina D. Laines - 2022.01.09. 14:46[/b][/url]

Amíg a művész kortyolgat, Reina érzi a késztetést, hogy megdörzsölje az orrát a csiklandozó érzés hatására, mégsem teszi. Pisze orra jobbra majd balra zizzen, de nem mozdul, visszafogva magát tartja a pózt további rezzenés nélkül.
Kivetettek, osztály és további különbségek mindig is lesznek, elég ránézni kettőjükre. Nem beszélve a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségről, ami már régen kiérdemelte Reina figyelmét. - És az is minimális - egészítette ki Leila mondandóját, direkt elkerülve az “Az összes nagy művészt halála után kezdték el értékelni.” klisét. Micsoda mártír duma! Az igazán nagy művészek kitűnnek a jelenben - rengeteg tervező, festő és modern zenész jut eszébe, de eszében sincs beleállni egy ilyen vitába egy szélsőségesen gondolkodó boszorkánnyal. Nem lenne fair. Nem mindenkinek adatik meg, hogy a művészeti iskola tanonca legyen, hogy tanultabb szavak hagyják el a csinos kis ajkait.
Mi a kedvenc színed? Miért költöztetek el egy sokkal gazdagabb kultúrával és pezsgéssel teli országból az isten háta mögé? Érzed a különbséget. A díva is érezte, csak a másik nem. Ők maguk is oda illettek, ahova születtek.
- Rengeteget utazom, a bátyámmal is egyre többet sikerül közösen megterveznünk valamit - mesélt kedves hangon. Az igazat. Mert igyekszik világlátott lenni, magába szívni más országok levegőjét. - Magyarország minden közepén van és nyugalmas - von vállat minimálisan. Amikor a döntés Reina kezébe került, ezért is nézte ki magának a Kárpát-medence szívét.
Mostanra biztos milyen mélységesen különböznek ők ketten az egyszerű nővel. Azonnali kielégülés keresése? Yolo. Élvjahászat. Hedonizmus. Ezek annál, aki többre tartja magát már nem férnek bele. Neki nem a mennyiség, hanem a minőség fontos - világ életében valogatós volt, mert megteheti. Az élet a lábai előtt hever. Innentől nem hajlandó holmi egzisztenciális bűncselekményben élni. - Az egyszerű könnyebb. Az még nem akadályoz meg abban, hogy tudsz mit akarsz és meg is szerezd azt - rafinált mosollyal kapta el Leila pillantását.
A tervezésről hosszú perceken át képes volt beszélni, hogy a művészeti iskola és a színházak közötti ingázás sokkal élvezetesebb, mint poshadni az iskola padjában. Egy karrieristának az maga a szenvedés. Hogy hosszú távon nem itt képzeli el az életét? Nem. Ő sem földhözragadt, kis szívem. De egyelőre egy itteni kis üzlet éppen elég hívogató.
Lehet, hogy puszipajtások nem lettek, de a kép szemet gyönyörködtető lett, élénk, vad és magával ragadó. Portré egy Laines nőről. Hogy is lehetne másmilyen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=841984#post841984][b]Perényi Eszter - 2022.01.09. 18:39[/b][/url]

Nem bántam meg azt, hogy bevettek krampusznak ebbe a kis csapatba, igazából nem nagyon ismertem őket, és teljesen véletlen az, hogy megszorultak krampusz kérdésben, de ez pont jókor jött, mert amúgy is unatkoztam és szerettem is örömet okozni másoknak. Nem is győztem osztani a cukrot, közben lelkesen csatlakoztam az énekléshez, s megpróbáltam vezényelni is, karmester módjára, több-kevesebb sikerrel. Azt azért nem mondanám, hogy összhangban voltunk, szerintem mindenki más hangnemben énekelt, meg az is lehet, hogy teljesen más dalt is énekeltünk, ami már alapból jókedvre derítette az egész csoportot. Úgy láttam, hogy a tanárnő is jót derült hármasunkon, de éppen ezért jöttünk, hogy mosolyt varázsoljunk az arcokra. Magam részéről jól éreztem magam, ez az arcomra is kiült, mert amikor bakizunk, összenéztem Kendével és Marinával, és el is nevettem magam. A dal végén egy kicsit még meg is hajoltam, mintha nagy koncertet adtunk volna valahol, aztán a felém nyújtózó kiskrapeknek még adtam egy szaloncukrot. - Szuper volt, legyetek ilyen jók a következő évben is! - mondtam a srácoknak, majd indultam a többiek után. Félúton persze felakadtam, mert a farkam beleakadt az egyik padba, de sikerült kiszabadítanom, így pillanatokkal később már lódultam is ki az ajtón a többiek után. - Hú ez nagyon jó volt! - mondtam nekik őszinte mosollyal. - Mit szólnátok, ha a tanáriba is bemennénk? Adhatnánk virgácsot Várffy tanár úrnak - kuncogtam el magam, és míg majdnem elfelejtettem, előhúztam a zsákomból két kismikulást. - Ezt nektek hoztam!