Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Eléggé, de erről nem nagyon olvastam részletesebben. Nagyon régen volt, talán még meg sem születtünk.
Vagy maximum én, de emlékszem, hogy a dátum valahol a születésem környékén volt, azért is maradt meg úgy bennem. Mindenesetre nagyon furcsa eset tényleg, és nagyon szomorú is, hiszen az ember nem így akarja végezni, és nyilván a szülők sem szeretnék így elveszíteni a gyereküket.
- Kétszer is, vagy talán háromszor? Nem, azt hiszem, hogy kétszer. Néhány évvel ezelőtt. Újjáépítették, aztán megint leomlott, elég szomorú eset, és akkor történt, hogy sajnos Návay tanár úr életét veszítette. A könyvtárban van egy Bagolykő története, amibe elég sok érdekesség le van írva, és egész gyorsan frissül.
Sajnos túl gyorsan is, mert például az is nagyon hamar bekerült, amikor Miksa visszatért az évnyitón, de legalább a rémhírekkel ellentétben, amik terjedtek az esetről, itt a valóság lett rögzítve. Fogalmam sincs, hogy milyen bűbáj van a könyvön, de tetszik a korrektsége.
- Az is eléggé szeszélyes lenne szerintem. Beragad valaki, pánikrohamot kap, nem szerencsés, meg szerintem a kastély se tudja, hogy mit kezdjen néha azzal a sok mugli technológiával, amit behozunk.
Régebben ilyen sem volt, de aztán egyre több mugliszármazású diák jött, majd a rúnázás teret nyert, és mostanra eléggé népszerűek lettek a mindenféle kütyük itt is. Mondjuk én nem bánom egyáltalán, mert a fotózás az egyik szenvedélyem, és így könnyebb.
- A nagypapámmal élek, és ő elég beteg, vannak jobb és rosszabb hónapjai is, most szerencsére jól van, hat évesen költöztem hozzá, és azóta én viselem a gondját. Sok mindent meg kellett tanulnom, és megszerettem, szeretnék segíteni az embereken. Ha nem gyógyító lennék, akkor éttermem lenne. A nagyszüleimnek régen Bogolyfalván volt egy kertvendéglőjük, olyan piros kockás abroszos, és azt alkotnám újra a nagypapám fényképei alapján.
De arra, hogy annyi pénzem legyen, hogy ezt kivitelezni tudjam, igen kevés az esély, szóval a gyógyítás az egyetlen, amiben gondolkozom, pedig a nagypapi biztos nagyon boldog lenne.
- Persze, máris hozok egy krémet.
Ellépve tőle a pálcámmal kinyitom a szekrényt, ahol fiolákban gyógyszerek sorakoznak, és kiveszek alulról egy tégelyt, amivel visszalépek hozzá, miután visszazártam a szekrényt.
- Te már tudod, hogy mi lennél, vagy még korai?
Kérdezem érdeklődve, miközben elkezdtem a tenyereibe finoman belemasszírozni a krémet, vigyázva, hogy ne okozzak neki nagy fájdalmakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Régóta kutakodtak már Zsazsa apja után. Rengeteg gyermeteg sztorin vannak túl, közös fantáziákon, álmodozáson, hazacipelt figurákon. Most pedig, hogy tényleg megvan a férfi, még hihetetlenebbnek tűnik az egész, mint mikor valakivel viccelődtek még az előkészítőben. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne örülne végtelenül a történteknek. Pontosan tudja, mennyit is jelent ez a legjobb barátnőjének.
Ezért is kell szemügyre vennie a férfit. Kapóra is jött neki az az apró kis ficam az elmúlt hétről, amit gyakorlás közben szerzett a bokájában. Túléli, nem is foglalkozott vele eddig, de most tökéletes indok arra, hogy a gyengélkedő fele sántikáljon. Az ebédszünetet választotta a műveletre, így a folyosók egész üresek.
- Dr. Löwenherz? - Az ajtóhoz érve kopog be, és be is kiállt, hogy biztosan a megfelelő emberre akadjon itt rá. Mivel igazából nincs szüksége orvosra, ha mással találkozna, nem is lenne értelme, hogy itt van. Akkor a lába varázslatos módon magától is meggyógyulna. Ki gondolta volna, hogy a Bagolykőben még ilyen is lehetséges?
Az ajtófélfába kapaszkodik, ezzel erősítve a látszatot, hogy mennyire fáj a bokája. Igazából csak kicsit fáj, épp annyira, amit le lehet küzdeni a táncórák és gyakorlás közben. Amint pedig nyílik az ajtó, látványosan le is fel is rántja a fájós bal bokáját, egy hangos szisszenés kíséretében. Mintha már egy finom terheléstől is fájna neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A kérdésre csak hamiskás mosollyal vállat ránt, jelezve, hogy ennél többet egyelőre nem mond, meghagyja Kornélt kérdések között tengődni.
A kérdésre csak elhúzza a száját.
- Sohasem vegyültem különösebben a muglikkal és nem is feltétlen tervezek. Nincs bajom velük de tényleg, de azt hiszem, megmaradok ebben a közegben - újabb vállvonás, mielőtt elnevetné magad az eridonos szituáció miatt. Aztán ahogy jön a következő ajánlat és arra a következő felelet, kicsit elgondolkodik, mert valami idő közbe befúrta magát a fejébe.
- Azt hiszem tudom hová kellene elmennünk - nyugtázza végül, de itt is épp ugyanolyan titokzatos mint a másik éjszakával kapcsolatos kérdésnél és nem mond semmi ennél pontosabbat.
- Igen, igen...mindenkinek vannak titkai. De az bőven elég, hogy így vélekedsz róla..luk. Mármint, hogy nem irtózol, tudod. Jól esik. - köhint - Akkor te valami gyógyító szeretnél lenni ha nagy leszel? - kérdez rá, mert ez jött le neki Kornél mondandójának végéből.
Ezután már sokkal kevésbé komoly témára vonulnak a szerelemmel és a folyosón csókolózós nagy talányokkal, azonban mikor Kornél átnyújtja neki a nyakláncot kicsit meglepődik.
- hűha, hát köszi - elmosolyodva veszi tenyerébe és kezdi nézegetni a kelta motívumot a medálon, majd beledugja bozontos fejét a láncba - hogy áll? - közben lenéz, hogy maga is le tudja csekkolni.
- Hát nem igazán, vannak családi motyók, de sohasem jutott eddig eszembe felvenni őket. - de az amúgy is hivalkodóbb, elegánsabb darab volt mint.
-Figyelj, szóval...ha vérfarkast akarsz tanulmányozni... köhint és csak kicsit feljebb húzza a ruhaujjat, hogy kivillanjon a jó két ökölnyi sebhely.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nemrég engedte útjára azt a két Eridonost, akik addig gyakorolták az éneklést, amíg el nem ment a hangjuk. Javasolta is finoman, hogy legközelebb inkább keressenek valakit, aki szakszerűen tud ebben segíteni, mert bár a főzet, amit adni tud rá, alkalmanként hatékony, de tartós megoldásnak mégsem mondható. A szokásos nátha, megfázás, őszi-tavaszi influenza, na meg a sportolók minden lehetséges sérülés-variációi mellett ezek meglehetősen egyedi, és ha gyógyító mondhat ilyet, majdhogynem szórakoztató esetek. Mivel az adminisztrációt kifejezetten utálja, főként, hogy a már mondhatni sztereotipikusan ronda írásának elolvasásához alkalmanként még neki is meg kell erőltetnie magát, nemhogy a kollégáinak, ezért ezt már egy megbűvölt penna végzi, nagy, nyomtatott betűkkel jegyezve fel a diagnózis részleteit és a bájitalt is, adagolással egyetemben. Így a kolléganője is könnyebben boldogul majd az információval, ha szüksége lenne rá bármikor a jövőben. Még diktál a pennának, amikor valaki bekopog.
- Mézfűfőzet, kiskanálnyi, két deci vízzel hígítva - közli a pennával, mire az bőszen rója tovább a betűket a megfelelő rubrikába, ő meg elsétál az ajtóig, hogy kinyissa a frissen érkezett látogató előtt.
- Üdv. Gyere csak nyugodtan. Miben segíthetek? - kérdezi máris, kitárva az ajtót, hadd térjen be az ajtófélfába kapaszkodó leányzó. Még nem járt nála, ha minden igaz, és úgy tűnik, hogy kissé lesántult.
- Elárulod a neved? - kérdezi, remélve, hogy nem csak nem emlékszik a lányra. Előfordulhat sajnos, mert hiába igyekszik megjegyezni mindenkit, akihez már szerencséje volt gyógyítóként, mégiscsak sok diákja van az iskolának és jobban megmaradnak a nagyon fura esetek, vagy éppen azok, akik viszonylag rendszeresen látogatnak el ide. - Aztán pedig elmesélhetnéd, mi történt a lábaddal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Hall bentről egy hangot, és elég határozottan férfi hang, de nem tudja még pontosan, dolgozik-e másik férfi gyógyító a kastélyban. Így még nem lehet biztos. Csak akkor lesz elégedett, mikor az általa várt személy nyit ajtót. Majdnem el is mosolyodik, szája sarkában már látni is a vigyort, de aztán eszébe jut, hogy mennyire borzasztóan fáj a lába, és inkább visszafolytja a sikere felett érzett boldogságát.
- Podlovics Yulia Lenke - mutatkozik be illedelmesen a kérdésre. Közben szisszen is egyet és a bokájára néz, ha férfi még nem vette volna észre, miért is érkezett. Na és, hogy VALÓBAN miért jött? Azt egyedül csak neki szabad tudnia. Még Zsannának sem mesélt az ötletről. Leginkább csak azért, mert hirtelen jött a gondolat, mikor felmerült benne, hogy esetleg szerez valami krémet a sérült bokájára. Ha nem szállja meg a zseniális ötlet, soha ide se jött volna.
- Ráestem egy ugrás végén - meséli fájdalmas arccal, miközben zöldjei a gyógyító arcát fürkészik. Valóban kezdi ő is felfedezni a hasonlóságokat. A fényképről még nem látta, az túl régi és túl kicsi volt hozzá. - Balettozom -fűzi aztán hozzá magyarázatként, ahogy észbe kap a vizsgálásból. Így talán érthetőbb az az ugrás. Nem hazudott, valóban rosszul érkezett a bokájára, csak a fájdalmat nagyítja most fel egy kicsit.
Kérdés nélkül indul meg befelé, erősen sántikálva. Időnként kicsit fel is szisszen. Közben ügyel rá, hogy alaposabban meg tudja vizsgálni Löwenherzet. Igyekszik felidézni mindent, amit Zsazsa mesélt neki a találkozásaikról és úgy mindenestül a férfiról. Még mindig hihetetlen számára, hogy tényleg megtalálta az apját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- És hogyan szólíthatlak? Én dr. Löwenherz vagyok - mutatkozik be, amint ez is eszébe jut. Többnyire hajlamos magától értetődőnek tekinteni, hogy mivel pillanatnyilag csupa kolléganővel osztozik az ügyeleten, bizonyára nem kérdés, hogy ő melyik gyógyító is, gyakorlatban viszont ki tudja, hogy hány diák van ezzel képben. Amíg a válaszra vár, hogy a lány a Yulia vagy a Lenke megszólítást preferálja-e jobban, vagy esetleg valami sajátos becenevet, magához inti a kartonját a polcról. Az akta az asztalon landol, de egyelőre még inkább figyelmesen hallgatva a választ a feltett kérdéseire, ahelyett, hogy a kartont böngészné át.
- Értem - veszi tudomásul a választ, majd az ágy felé int, ami éppen ilyen esetekben hasznos, hiszen nyugodtan elnyújthatja rajta a sérült lábát a rellonos.
- Lássuk, mi a helyzet. Kérlek, vedd le a cipődet és szabaddá kellene tenned a bokádat, hogy meg tudjam nézni közelebbről. Nyugodtan nyújtsd el a lábad kényelmesen, és igyekszem nem megkínozni, de sajnos muszáj megnéznem közelebbről, hogy meg tudjam mondani, rándulás-e vagy ficam, netán valami annál is komolyabb - magyarázza, hogy mire is számítson a lány. A fájdalmas arckifejezéséből és az erős sántításból ítélve akár még azon sem lepődne meg, ha kiderülne, hogy valamelyik csont megrepedt az ütközéstől.
- Egy tízes skálán mennyire fáj? - kérdezi addig is, amíg arra vár, hogy a lány eleget téve a kérésnek elnyújtsa a lábát az ágyon, ő pedig vethessen rá egy közelebbi pillantást. Nem biztos, hogy az elég lesz, de hátha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Ha elég érdekesnek találta, akkor igen, és persze, hogy névvel, különben az utókor hogyan azonosítson be?
Márpedig az első eseményektől az utolsókig minden ott van benne, nevekkel, sőt, van, ahol fényképek is szerepelnek, amiket nem tudom, hogy a mágikus könyvnek köszönhetünk, vagy egy-egy diák örökítette meg őket. Az utóbbira tippelek, mert nincs mindenhez kép, de mindenki nagyon hálás azoknak akik ilyen módon is megörökítették a múltat.
- Ez igaz, sokat fejlődnek. Mi szoktunk a muglik közé menni, sokszor járunk a Balatonnál évközben is, hétvégente, amikor szabadok vagyunk, és elég sok új dolgot lát az ember, de én például szeretek mindent addig használni, amíg teljesen el nem kopnak, és használhatatlanok nem lesznek.
Meg aztán nincs is pénzem mindig a legújabbat megvenni, de örülök, hogy egyáltalán vannak. Meg persze annak, hogy az anyagiak nem rombolják a kapcsolatunkat Miksával. Egy nap majd én is rendesen fogok keresni, és jó életünk lesz, addig pedig tudom, hogy türelmes lesz velem.
- Nem, a szüleim sosem jártak a közelében, vagyis az apukám igen, amíg itt élt, láttam képeken, hogy segített a szüleimnek gyerekként, de aztán elköltözött Angliába, megismerkedett anyukámmal, megromlott a viszonya a nagyszüleimmel, mert nem akart visszajönni, és a nagyszüleim sosem ismerték meg sem anyukámat, sem az öcsémet. Én az után költöztem ide, hogy a nagypapám lett a gyámom, a szüleim halála után, de addira a nagymamám már meghalt, így én őt nem ismerhettem meg sosem. Az étterem is ezért zárt be, mert ő már nem él.
Több, mint tíz éve történt mindez, tudok beszélni róla anélkül, hogy azt érezném, elsírom magam. Az életem nagyobbik felében a nagypapival éltem, és bár a mai napig ott van a bőröndöm, amit nem pakoltam ki az ideérkezésem óta, azért ügy érzem, hogy lelkileg rendben vagyok.
- Ez így van, tényleg nem könnyű, de nagyon régen rájöttem már, hogy nekem ez a hivatásom, és szerencsére így könnyebben tudom kezelni a környezetemben élő férfiak halálos betegségeit is, mint a "férfinátha" és az "azt az utolsó lángnyelv whiskey-t már igazán nem kellett volna meginni tegnapot".
Elmosolyodom ezekre a gondolatokra, mert ha valaki nekem pár éve azt mondja, hogy az egyik tanárom homlokát borogatom, miközben ő szétcsapva magát éjjel, napközben a lesötétített szobában eszi a húslevesemet, kinevetem. Pedig bizony így van, és furcsa lehet, de én még ezt is nagyon élvezem.
- Szerintem igen. Kitalálhatsz új eszközöket, új seprűket, közlekedési eszközöket, használati tárgyakat. Írhatsz tankönyvet, útmutatót, alkothatsz törvényeket. Számos dolog van a világban, ami fenntartja a neved.
Csak ugye az útra rálelni nem mindenkinek egyszerű, nekem szerencsém volt a gyógyítással, mindig is tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, de tudom, hogy más sokáig keresik, hogy mik szeretnének lenn, de szerencsére idő van rá.
- Nekem előnyöm volt abból, hogy sok diákkal együtt jártam az előkészítőbe, így már ismertük egymást, jártunk már fent előtte is a tanodában, voltak olyan tematikus napok, amikor megismerkedtünk a kastéllyal, a tanárokkal, akik akkor itt voltak. És eridonos vagyok, nagyon könnyen teremtek kapcsolatot bárkivel. Te milyennek éled meg az első évedet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Még nem hallottam olyat, hogy bárki is a könyv miatt kapjon büntetést. De olyat már igen, hogy Farkasházy professzor beleolvasott, és valakinek a tevékenységét elismerte. Azt mondta, hogy ezer évig büntetné ezért a munkálkodásért, de mivel senki se vett észre semmit, csak elismeréssel tud adózni.
Nyilván, ha a kollégái előtt mond ilyet a házvezetőm, akkor simán kicsapják, és azt azért nem szeretném, sem azt, hogy Kakasi néni a botjával kólintsa fejbe olyan erővel, hogy megváltozik. Furcsa lenne egy másik Farkasházy arra a pár napra, amíg még itt vagyok.
- Főleg elektronikai dolgokat. Van mobilom, laptopom, fényképezőgépem. És a barátom meg fog tanítani autót vezetni.
Amit szerintem sokkal jobban várok, mint a Varázstani Alapismeretek Vizsgát, pedig öt éve készülök rá, hogy tökéletesen írjam meg, és emiatt nem egyszer kaptam meg, hogy igencsak stréber nőszemély hírében állok.
- Ne kérj bocsánatot, nem szoktam emlegetni, az emberek olyan következtetést vonnak le arról, hogy a nagypapámmal élek, amilyet szeretnének, és nem, az öcsém, ő a szüleinkkel ment, én hat éves voltam, amikor idehoztak, így az életem nagy részét a nagypapámmal töltöttem.
- Igen, teljesen ignorálni is tudom a gyötrelmes férfisorsot. Miksa mellett kell is, mert ő is szeret bajba keveredni, és nem igazán tudja a határait.
Miksát pedig lehetetlen kiszúrni, hiszen ő az a srác, aki mindenki felett van, magasságilag mindenképpen, de híre is van, és meglepő talán, de egyetlen Miksaként van jelen az iskolában. Mondjuk ő jobban járt, mint a bátyja, akit Mihálynak hívnak.
- Köszönöm, ez kedves tőled, és ne aggódj, sokan vannak így. Én gyerekként igen vad voltam, sokszor estem le a fákról, szereztem horzsolásokat, tudom, hogy egy-egy nagyon ijesztő tud lenni, főleg, ha nem vagy hozzászokva. De év végéig egészen biztosan itt leszek, ha bármi baj van, gyere csak.
Utána nem tudom, hogy merre lesz a gyakorlati helyem, de azért reménykedem benne, hogy figyelembe veszik az egyetemen a lakhelyemet, és a rendelőbe vagy ide helyeznek ki. Nagyon jó lenne.
- Azt hiszem arról, hogy hogyan szeret valaki szavak nélkül. Sokan azt hiszik, hogy csak akkor szeret a másik, ha mindig mondja, hogy szeretlek, pedig nem, sőt, a tettek sokkal hitelesebbek. Én erről írnék könyvet.
Megírnám a saját boldgoságomat, amit szinte az első pillanattól, pontosabban onnantól, hogy felfogtam, ez tényleg a valóság, töretlennek gondolok, és minden nehézség ellenére is hiszem, hogy örökké fog tartani, akkor is, ha Miksa követi Albertet. Ilyen szerelem soha többet nem lesz az életemben, és nem is szeretném, hogy legyen.
- A tanulószoba a neked való hely, ott sok olyan diák van, akik csendesebbek, nehezen oldódnak fel, de szeretnek egymás társaságában tanulni, és lassan nyitnak is egymás felé. Láttam őket többször, együtt mentek a cukrászdába, vagy jó időben együtt ültek ki a parkba, a rétre, szerintem ott könnyen megtalálnád a helyed. Én az étkezőteraszt szeretem a legjobban, a hangulata mindig pazar, és a vízesést, nagyon jó ott kikapcsolódni. A szabadidőmben főzni szoktam, szeretnék ügyesebben sütni, ezt Holló profon szoktam tesztelni, ő a barátom legjobb barátja és az én legnagyobb gasztrokritikusom. Olvasok, fára mászok, fényképezek. A kézügyességemet fejlesztem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Lenkének szoktak szólítani. - A gyógyító bemutatkozására csak illedelmesen bólint egyet. Hát pontosan tudja, ki is a férfi, miatta jött ide. Alig bírja ki, hogy csak egy egészen kicsit ne mosolyodjon el. De nem teheti meg. Az felfedné az álcáját. Inkább a repkedő karton felé fordul, ezzel is próbálva elvonni a saját figyelmét.
Az intésre aztán bicegve indul meg az ágy felé. Szemeit egyszer-egyszer összeszorítja, ahogy sérült bokája a padlót éri, s egyszer halkan fel is szisszen. Feltornázza magát az ágyra, ám mielőtt kinyújtaná rajta a lábát, kiköti sportcipőjét és ledobja maga mellé, a doktor utasítására. Fehér bokazokniját is leveszi, végül térdéig feltűri lenge, nyári nadrágjának szárát. Fél attól, mit is fog mondani a férfi, hogy ezen a ponton meddig tudja tartani a színjátékot.
A kérdésen kicsit elgondolkodik, s szemei közben ismét a doktor arcára vándorolnak. Hihetetlen! Tényleg olyan, mint a képen. Zsazsa rengetegszer megmutatta neki, rengeteg férfit hasonlítottak már hozzá. Most pedig megvan az az ember, aki valójában szerepel a fotón.
- Hetes - fele aztán, kezeit a fájós bokáján nyugtatva. Próbált belőni egy reális számot. Sokszor lesérült már, de még sosem igazán komolyan, egyik sem haladta meg a négyes vagy ötös fájdalomszintet. Ha viszont így sziszeg és sántít valami miatt, az legalább egy hetes, nem? - Mit gondol, mi lehet? Ugye nem hamar elmúlik? - szemeibe egyszerre gyűlik a színlelt félelem, a fájdalom és a csintalan villanás, mely olyannyira sajátja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Lenke, rendben - veszi tudomásul a választ, közben kinyitva az asztalon landoló kartont. Javasolja is, hogy nyugodtan nyújtsa el a lábát a nem messze található vizsgáló ágy felé, majd amint a rellonos szabaddá teszi a sérült bokáját, amelynek köszönhetően látványosan biceg, közelebb is lép. Először csak közelebb hajolva nézi meg, mielőtt még hozzáérne, illetve a fájdalom intenzitására kérdez rá.
- A hetes az komoly. Mi történt pontosan? Ráestél? És hány napja erőlteted sérülten? - tesz fel hirtelen egyszerre több kérdést is, majd óvatosan a lány bokájához ért.
- Ez most lehet, hogy fájni fog, de muszáj megnéznem - szól előre, mielőtt körbe tapogatná a sérült ízületet. Nem áll szándékában több fájdalmat okozni, mint amennyivel már amúgy is szenved a lány, ez azonban nem igazán elkerülhető része a vizsgálatnak. Nem érzi, hogy kiugrott volna a helyéről a bokája, ez csak rándulás lesz. Kissé duzzadt is a lány bokája, bevérzést azonban nem lát, ami jót jelent.
- Úgy nézem, kicsit túlerőltetted, miután megrándult. Vigyázz ezekkel, mert hosszútávon komolyabb sérülésekhez vezethetnek. Ezt most rendbe teszem, hogy ne fájjon, de pihentetned kellene két-három napig meg adok egy bájitalt is, ami segít a teljes gyógyulásban - válaszolja megnyugtatólag az aggodalmas kérdésre. Az asztalon heverő galagonya pálcáért nyúl aztán, hogy elmormolja a megfelelő varázslatot, amitől a fájdalomnak meg kellene szűnnie pillanatokon belül. - Hogy érzed? Fáj még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szemei a kartonja és az ágy között mozdulnak, ahogy sántikál az utóbbi felé. Még szerencse, hogy ilyen jól meg tudja osztani a figyelmét. Ugyanígy fordítja figyelmét a gyógyító vonásai felé, mikor már az ágyon ül, fájós lábát elnyújtva. Alaposan szemügyre veszi a férfit, amíg válaszol neki.
- Ráestem, igen. Rosszul érkeztem le egy ugrásból. - Ehhez még csak hazudni sem kell. A következő kérdés már trükkösebb, hiszen eredetileg friss sérülést akart színlelni. Aztán inkább az igazságnál marad itt is. - Nem olyan régen, két vagy három napja - von vállat. Persze közben a vizsgáira készül, és táncórája is volt azalatt a néhány nap alatt.
Ahogy az orvos vizsgálni kezdi a bokáját, hangosan szisszen fel. Sokkal kevésbé fáj neki, de most már nem akar kiesni a szerepből. Nem kellemes a vizsgálat, az igaz, de kibírná szó nélkül, összeszorított fogakkal, akárcsak a gyakorlást és az óráit is kibírta. Figyeli a gyógyító kezét, de gondolatai közben azon forognak, mit is kéne kiderítenie a férfiról.
- A legjobb barátnőm, Zsanna is mindig ezzel jön, úgy aggódik mindig, ha szerzek valami kis sérülést. - Gondosan figyeli a férfi arcát, miközben cseveg. Kitaláció minden szava. Megtartja magának a sérüléseit, nincs szüksége mások véleményére ilyen téren. De kíváncsi, reagál-e a gyógyító bármit is Zsazsa említésére. - Pihentetni? Az mit jelent pontosan? - Ezúttal őszinték szavai, s hangsúlyába ismét aggodalom vegyül, ahogy gondolatai közé úsznak a közelgő vizsgái.
Amíg Löwenherz elvégzi a varázslatot inkább csendben marad. Csillogó szemei tapadnak a pálcára és a bokájára. Imádja a mágiát. Még úgyis képes lenyűgözni, hogy tisztavérű családban, varázslattal körülvéve nőtt fel. A kérdésre aztán alaposan megmozgatja a bokáját, spiccbe nyújtja, s lelkesen rázza meg a fejét válaszként.
- Nem, elmúlt a fájdalom! - felel csillogó szemekkel, és már veszi is vissza zokniját és cipőjét. - Miért lett pont gyógyító Dr. Löwenherz? -Lábait már lelógázza az ágyról úgy érdeklődik, a maga kislányos, ártatlan modorában. Ki akarja kicsit ismerni, hátha megtud valami olyat, amit Zsazsának még nem mondott el a férfi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Hümmögve bólint, jelezve, hogy tudomásul vette a választ, aztán körbe tapogatja a lány sérült bokáját. Jelzi előre, hogy ez talán fájni fog, és Lenke szisszenéséből tudhatja, hogy fáj is, de igyekszik nem kínozni tovább a kelleténél. Zsanna említése azonban kissé eltereli hirtelen a figyelmét, a Rellonosra pillant, majd el kell gondolkodnia, mit is akart éppen csinálni.
- Mit is... á, megvan - dünnyög magában, amikor ismét a lány sérült bokájára esik a tekintete. Ugyan szó sem volt róla, hogy hétpecsétes titok lenne, miszerint ő Zsanna vérszerinti apja, mint az nemrégiben kiderült, de mégis váratlanul éri, hogy szóba kerül a lány. Valamiért nem számít arra, hogy a betévedő diákokat ez érdekli, még ha egyébként logikusnak is tűnhetne.
- Ezeket könnyű alábecsülni, mert ha az ember valamit komolyan űz, hajlamos elkönyvelni, hogy az eredményért meg kell szenvedni. Ettől még érdemes komolyan venni a sérüléseket. Ha akkor nézel be ezzel, amikor ráestél, talán az is elég lett volna, ha csak egy délután pihenteted - feleli, inkább a sérülés témájánál maradva egyelőre. Ki tudja, másik Zsanna is akadhat még az iskolában, nem ismeri az összes diákot.
- Azt, hogy mindjárt helyreteszem, kapsz még rá bájitalt, és gyógyítói utasításra nincs se nyújtás, se edzés, ne erőltesd. Ha esetleg duzzadna, akkor pedig szólj és adok rá kenőcsöt is, ami segít ezen - fejti ki, mit is ért a pihentetés alatt. Végtére is jogos, érdemes elmondani erről a részleteket is, és nem feltételezni, hogy mindenkinek egyértelmű.
- Remek - állapítja meg egy elégedett mosollyal, amikor a rellonos azt közli, hogy már nem fáj a bokája. Most már csak két nap és mehet is vissza újfent táncolni. Azzal a lendülettel pedig ő már megy is a bájitalos szekrényhez, mielőtt ismét elfelejtené, mit is akart. Így is hamarabb érkezik a kérdés, mint ahogy a bájitalt megtalálná, így máris csak kissé elveszve pislog a fiolák rengetegére, hogy na megint mit is akart.
- Sokáig sportoltam, aztán meg amikor abba kellett hagynom, nem akartam igazán kikerülni a sport világából. Elsősorban sportsérülések rehabilitációjával foglalkozom, na meg azok megelőzésével, ha sikerül - válaszolja a kérdésre, majd még fél percig tanácstalanul bámulja a szekrény tartalmát, mielőtt visszafordulna, hogy az asztalhoz menjen, de ekkor eszébe jut végre, mit is akart. Ha nem érkezik újabb kérdés, akkor még ki is veszi a polcról a sötétzöld bájitalt, hogy most már azzal együtt térjen vissza az asztalhoz és az azon heverő kartonhoz. - Mindjárt adok igazolást a tánctanárnak is, hogy az én utasításomra vagy kénytelen pihenni. Gyakran szoktál amúgy lesérülni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mandulaszemei az eridonost analizálták, tetőtől-taplig. Az a pár másodperc, míg Nonó önmagával harcolt fejben, Jiyun szerint, mintha az arcára is kiült volna. Feszengést tapasztalt a másik részéről, amit egy kiáltással koronázott meg. Erre Jiyun összerezzent. Nem szerette a hirtelen, hangos hangokat. Minden esetben a lehető legminiatűrebbé szeretett volna zsugorodni, csak ne lássa meg őt a hangoskodó és ne rajta töltse ki dühét. Természetesen, aki aurorrá akar válni, nem bízhatott abban, hogy minden problémáját az idő lassú haladása megoldja majd. A lány jó jegyei miatt nem kételkedett felvételében, de szellemileg bőven volt hova fejlődnie. Először is, ezt az ártatlan kisegér jelmezt kell magáról levetkőzni, kicsit kinyílni. A többi jöhet utána.
- Ó, értem. Semmi baj - vonta meg a vállát, ismerte az önmagával vívott szélmalom harcokat. Jiyunnak is kijutott belőlük bőven.
Száját húzva gondolkodott mindazon, amit Nonó az imént megosztott vele. Elhívta, de nemet mondott neki, dolga volt, és a többi.
- Nonó, nem lehet….. Nem lehet, neki más tetszik? Ezért mondhatott nemet? Nem ismerem, félre ne érts… csak még ez jutott eszembe… hogy tudod… Lehet neki más…. tetszik…? - na, hogy ezzel most rontott-e akaratlanul is a helyzeten, már csak Nonón múlik, de Jiyun tényleg csak megfejteni szerette volna vagy épp kibogozni e kusza szerelmi szálak rejtélyét.
A lány felpattanása újabb összerezzenésre adtak okot a Sherlock palántának, magában már nyüszített, szokjon le az eridonos a hirtelen mozdulatokról, nagyon megrémiszti a levitást.
- Odamentél volna hozzá? - dönti finoman oldalra fejét, míg kezével az ujján pihenő fordítógyűrűjét birizgálta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Hirtelen felkiáltások biztosan a frászt hozom Songra.
– Na mindegy is. – Elvettem az előbbit. Beszélgetünk még egy kicsit.
– De… – Lesütöttem a szememet.
– Neki az egyik évfolyamtársam tetszik. Legalábbis ezt írta egyszer… Nem tudom ki, de őszintén nem is érdekel. Bár lehet jobb is így. – Kicsit próbálom elterelni a gondolataimat, de bárhogy erőlködöm nem sikerül. Inkább rá hagyom és átadom magamat az érzésnek. Mert ha elfojtom biztos csak rosszabb lesz. Legalábbis azt mondják.
– Nem is tudom. Szerintem csak a fejemben létezik ez az egész. Ha nem utasít vissza lehet rosszabb lett volna... – Itt nyelek egyet és próbálom a könnyeimet vissza szívni.
– Lehet, hogy nem is tudtam volna mit kezdeni egy kapcsolattal. De ki tudja. Felette járok, de akkor is. Bár azt nem tudom, hogy hogyan találjak mást… – Egy kicsit el búsulok. – Vagy, hogyan felejtsem el őt. Valamit megpróbálok kezdeni magammal. Most úgy is jön a vizsgaidőszak szóval talán majd ha arra koncentrálok akkor elfelejtem. – Mosolygok. Végül mivel mindkettőnknek programja van ezért elköszönünk egymástól. Miközben megyek öröm és szomorúság keveredik a szívemben. De amikor beérek a klubhelyiségbe elkezdek szorgalmit írni és elfelejtem egy időre. Az utáni napokban még kicsit rágódom a Songos beszélgetésen, de a tanulás elfeledteti velem az egészet. Végül csak egy jó beszélgetés marad meg a memóriámban.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ajkai lekonyultak, nem szerette volna, ha ijedelme rosszul érinti az eridonost. Bár lehet, ez a kisebbik problémái közé tartozott Nonónak jelenlegi helyzetében. A szerelem sosem könnyű dolog, pláne, ha viszonzatlan.
- Nagyon sajnálom, Nonó. Figyelj, anyukám egyszer azt mondta, ne várjam vadul a szerelmet, mert egyszer úgyis berobban az életembe az a személy, aki viszont fog engem szeretni. Biztos vagyok benne, hogy te is rá fogsz találni arra a személyre, akit a sors neked szánt - mosolyogva közelebb lépett és meglapogatta az eridonos hátát. Szerette volna, ha kicsit elmosolyodik és nem savanyú arccal hagyja maga mögött a társalgót.
A jegyzeteit végül elfelejtette kölcsönadni, pedig eredetileg ezért mentek a oda, ezt pedig már csak akkor realizálta, miután Nonó elment. Jiyun bűntudatot érzett, amiért elfelejtette. Annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy teljesen kiment a fejéből. Talán az lesz a legjobb, ha lemásolja őket és bagolypostán átküldi az Eridonba, így már Nonónak is elég lesz tanulnia a másolatról. Eszerint cselekedve pakolta össze mindenét és a hálókörlete irányába vette útját, ahol pótolhatja hiányosságát, majd folytathatja az animágia tanulmányozását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Csintalanul húzza össze szemeit, ahogy észre veszi, sikerült kizökkentenie a gyógyítót. Agya már pörög, mivel is vihetné tovább beszélgetésüknek ezen fonalát. Meg akarja tudni, hogyan érez barátnőjével és helyzetükkel kapcsolatban a férfi.
Őt is sikerül azonban kizökkenteni, Lenkének a gyomra is összeszorul, ahogy a sérülésekről kezdte oktatni a doktor. Valahol pontosan tudja mindezt a Podlovics lány, mégsem volt soha képes igazán elhinni, figyelembe venni. Retteg ugyanis, hogy nem lesz elég erős, elég ügyes, elég jó. Főleg úgy, hogy közeleg a felvételije a művészetibe, úgy érzi nem kockáztathat, minden erejét bele kell raknia a táncba.
Ajkai elnyílnak egymástól, de nem tudja, mit is akar mondani pontosan, így inkább becsukja a száját. Csak figyeli, ahogy a gyógyító elvégzi a varázslatot. Ahogy pedig megmozgatja bokáját, és realizálja hogy az enyhe fájdalom is elmúlt, ajkaira visszakúszik a mosoly, mely az imént lehervadt. Ezután kérdez csak, a férfi hátát figyelve, miközben ő a bájitalt keresi. Érdeklődve hallgatja a választ is, lábait lóbálva az ágy szélén.
- Nem nagyon gyakran - gondolkodik el. Sosem tudott vigyázni magára igazán, mindig pörög. Mióta komolyabban táncol, megfontolja ugyan, mibe vág bele, de mindig talál valamit amivel lekötheti az energiáit. Repülni megtanult, de a családi kviddicsből kihúzza magát mindig. Fára sem mászik. - Néha meghúzom valamimet, és a térdem is szokott néha fájni, de nem vészes egyik sem -von vállat. - Amíg nem tudok gyakorolni, legalább több időm lesz Zsannára. - teszi aztán hozzá mellékesen. A plafon felé fordítja tekintetét, de arcán továbbra is ül a levakarhatatlan mosoly. - Lehet, hogy ismeri, sokszor megfordul itt, sokat fáj a hasa. Allergiás a dióra, lehet azért van. -Ismét Löwenherz felé fordítja csillogó kék szemeit, hátha most sikerült egy még értékesebb reakciót szereznie tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az asztalhoz visszatérve az igazoláshoz szükséges lapokat is maga elé húzza, ám még nem kezdi el kitölteni. Érdeklődve hallgatja, mit is válaszol Lenke a kérdésére, hogy esetleg megfontolhassa, szükség lehet-e bármi továbbira is. Ugyan jelenleg csak egyszerű ügyeletben van, mégiscsak ilyen sérülésekkel foglalkozik alapjáraton.
- Hmm... lehet érdemes lenne azt is megnézni, nehogy valami komolyabb probléma legyen aztán belőle. A legtöbb ilyen sérülésre akad már valamilyen bájital vagy gyógyír, ha időben kiderül - jelenti ki a toll szárát közben ütemesen az állának ütögetve. Ismét előkerül Zsanna is, a rellonos már másodjára említi, mintha csak valamiféle reakciót várna. Ezen azonban ezúttal sem töpreng sokat, a gondolatai ugyanis az esetleges következményeken járnak már, bár talán a helyzet közel sem állhat még úgy. Lenke még fiatal, csak azt kell megértetni vele, hogy a sérüléseit nem értékelheti alul, a pihenés pedig éppen olyan fontos a jó teljesítményhez, mint a gyakorlás.
- Az is fontos, hogy az ember a barátaival töltsön időt - válaszol végül némileg szórakozottan, majd végre elkezdi kitölteni az előtte heverő kupac papírból a legfelsőt. A nevet sikerül is beírnia, azt viszont már nem, hogy miért is látja helyénvalónak a felmentést pár napra. Lenke csak nem engedi a témát. Éppen úgy ragaszkodik hozzá, mint a kutyái a labdáikhoz, amikor éppen úgy van kedvük és játszanának. Sóhajt egyet.
- Igen, ismerem, és mint bizonyára már az egész iskola tudja, ő a lányom. Sajnos ez nem a legalkalmasabb hely és idő erről beszélgetni, de amíg megírom az igazolást, kérdezz csak. Legfeljebb nem válaszolok - mondja a lánynak, és végre azt is felírja a papírra, hogy miért szükséges pihentetnie Lenkének a lábát.
- Ami a sérüléseidet illeti, ha szeretnéd, leülhetünk a táncoktatóddal optimalizálni a gyakorlataidat. Nem lennék meglepve, ha a térded nem azért fájna, mert néha túlhajtod magad. Érdemes lenne figyelni rá, néha egy kis jól időzített pihenés hasznosabb tud lenni, mint a túlzásba vitt, megfeszített gyakorlás - tér vissza a tényleges problémára még kicsit, mert nem szeretne egyrészt Zsannáról úgy beszélni, hogy a lánya erről nem tud, másrészt pedig gyógyítóként van itt, az sem éppen ideális. - Tudod mit? Ha Zsanna is egyetért, szívesen látlak valamikor egy teára vagy amit szeretnétek, lehet limonádé vagy málnaszörp is részemről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Szokás szerint nem jött álom a szememre, az alagsorban pedig bezárva éreztem magam. Bár utóbbit persze véletlenül sem vallottam volna be, hiszen nem akartam látszatát kelteni, hogy ne a Rellon lenne a legnagyszerűbb iskolai ház itt. Akárcsak a Roxfortban, a zöldek itt is a föld alá kényszerültek, de ott még ez a tény valamiért nem zavart. Nem értettem, a Bagolykőben most miért van másként, de az önelemezgetés nem állt közel hozzám, ahogy az sem, hogy valakivel elbeszélgessek erről. Sokkal egyszerűbbnek tűnt nem venni tudomást az egészről, és kilógni az éjszaka közepén.
A legtöbb festménylakó már réges-régen az igazak álmát aludta, és sikerült elkerülnöm a portyázókat is, az egyik prefektus elől menekülök be épp a társalgóba. Körül se nézek igazán, egyből az egyik ablakpárkányt célzom meg. Sötét van, csak a Hold fénye ragyog be az üvegtáblákon keresztül, ami pont elegendő, hogy ne essek hanyatt a széthagyott párnák között.
Csakhogy mielőtt leülhetnék, erős fény villan a terem távolabbi végében. A lumos kiejtése nélkül is felismerem a varázslatot, szóval bárki is van rajtam kívül itt, nem egy elsőéves. Ők általában nem tudnak nonverbálisan varázsolni. Szóval magam is pálcát rántok, felkészülve rá, hogy ha közelebb merészkedik a másik, kénytelen leszek sóbálvány átkot, vagy esetleg egy kábító varázst küldeni felé, mielőtt lebuktatna. Bezzeg, ha prefektus lennék, nem kellene ilyesmi miatt aggódnom!
Ki van ott? - hallom a kérdést, de válasz helyett felemelem pálcám, hogy megátkozzam, de aztán megmerevedek a mozdulatban. Képtelen vagyok rá. Összeszorítom a fogam, a nyelvem hegyén ül a varázsszó, de nem megy. Valamit tennem kell... Félrerántom a pálcát, és az egyik puffra szegezem. Az átok eltaszítja a bútort és hangos robaj közepette a falnak csapja. Ugyanezt megcsinálom egy asztalkával is, és egy kanapét is felborítok. A fényforrás, és a pálca, amiből származik, lassan távolodni kezd tőlem. Az azt birtokló illető lassan hátrálni kezd.
Eltelik pár pillanat, majd egy ajtó csapódik ki, és a fényforrás elhal, ahogy gazdája távozik. Megkövülten állok még pár pillanatig, aztán kifújom a levegőt, és várok. Semmit se hallok. Eltelik egy-két perc, de nem érkezik egyetlen prefektus, tanár vagy más, aki megbüntethetne, de azért jobbnak látom távozóra venni a figurát.
Kiosonok a helyiségből, és a hálókörlet felé veszem az irányt. Talán mégse volt olyan jó ötlet ez az éjszakai kilógás. Talán, ha lenne jelvényem, nem kéne parázzak ilyeneken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Érzem én, hogy Kori ölel, azt is, hogy Laca is itt van mellettem, mégsem jobb. A sírást még csak abba se tudom hagyni, annyira bánt ami történt, hisz Merlin a megmondhatója, én csak egy ártatlan viccnek szántam, hisz a mestertanonc mondta azelőtt, hogy már amúgy is ellőtték ezt a poént. Mondjuk... talán megvárhattam volna a sztori végét, de most már mindegy.
Egy szó nélkül battyogok Anti bácsi mellett. Volt idő, mikor szökdécseltem a gyengélkedőig, és rendesen vártam, hogy odajussak, sőt... tettem is érte, de ez most nem az. Most fáj menni, és túlságosan gyorsan is tart odaérni. Szegény apus, remélem nem kap infarktust, hisz még akkor sem voltam ennyire szétesve, mikor megtudtuk, hogy ő az apám. Ott igazából boldog voltam, ami a jelenlegi állapotomról egyáltalán nem mondható el.
Hálás vagyok Anti bácsinak, ő részletekbe menően vázolja fel a jelenlétem okát, és ahogy Rudi bácsi történetéhez ér, újra rám tör a zokogás, mert a mellkasom is elnehezedik, és a levegő is alig jut el a tüdőmig. Én tényleg nagyon sajnálom, és nem ezt akartam, de... valószínűleg ez már senkit nem hat meg.
A sírást még akkor sem bírom abbahagyni, mikor az ajtó csukódik, és a házvezető-helyettes itt hagy engem az apámmal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem szokott ott ülni az évnyitón, mert bár iskolai alkalmazott, mégsem tanár. A gyengélkedőn ráadásul egyébként is mindig akad munka, a gyomorrontások és allergiás rohamok az évnyitó alatt sem szünetelnek. Egy negyedikes egy darázscsípés miatt kötött ki itt még a délután folyamán, egy másodikosnak meg sikerült úgy elcsúszni a fejetlenség folyosóján egy váratlanul felbukkant tócsán, hogy lefejelte a falat, közben pedig még a nyelvét is csúnyán elharapta. Ez pedig még egy viszonylag jó kezdésnek mondható, tekintve, hogy ez egy elhanyagolható kis százalék a diákok összességéhez mérten. Tavaly sokkal többen kerültek ide, miután Kornél ereje elszabadult dzsungellé változtatva a teljes nagytermet, de Ana beszámolói szerint eddig még nem volt olyan év, hogy ne lett volna legalább egy-két páciens. Ezért is töltik itt inkább az időt, ő legalábbis, ugyanis ma ő van ügyeletben, amíg pár óra múlva le nem váltja az egyik kolléga. Meg sem lepődik, amikor ismét nyílik az ajtó, már kérdezné is megszokásból a nevet, hogy magához intse a megfelelő kartotékot, azonban szeme sarkából mintha több mozgást látna, ezért is áll meg a mozdulat felénél, felpillantva, hogy Zsannával és az Eridon házvezető-helyettesével találja szembe magát. Kérdőn pislog hol a pityergő lányára, hol a vöröslő fejű férfire, akinek szívesen felírna legalább némi nyugtató hatású teát, mielőtt túlságosan is felmenne a vérnyomása. Az elhangzottak azonban elterelik a figyelmét, és már szája szélét rágcsálva pislog Zsannára, amikor a professzor sarkon fordulva távozik.
- Ez most... komolyan? Tényleg...hol... én nem is tudom, mit mondjak - közli végül egy sóhajjal, tanácstalanul dörzsölve az állát. Tulajdonképpen nevetségesnek találja önmagában azt, amit a lánya összehozott, de neki most mégis haragudnia illene, nem? Mármint felelős felnőttként, szülőként kellene viselkednie. - Mihez kezdjek veled most? Szobafogság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tényleg nagyon pocsék a kedvem, de a sírás alább hagy legalább. A nem is kedves Kedves prof persze nem rest. Betűre pontosan felvázol mindent az apámnak, egyetlen egy momentumot sem hagyva ki, nehogy bármit is szépíteni tudjak. Elhiszi nekem bárki is, hogy az elvett jelvény a legkisebb bajom ezzel az estével? Egy tanárt lehet miattam is kirúgnak, hát éljen ezzel együtt bárki is.
Vontatottan  vonok vállat, ahogy apu próbálja megtalálni a megfelelő szavakat. Tény, erre még köztünk nem volt precedens. Én nagyon igyekeztem neki mindig a legjobb oldalam mutatni, és nem elmesélni neki az apróságokat, amik miatt büntibe kerültem, vagy leszúrtak. Senki sem beszél ilyesmiről szívesen ugyebár, így megértem, hogy míg Kedves profnak ez nem volt semmi új a nap alatt, apu teljesen le van sokkolva.
- Honnan tudjam? - tudom, hogy a szemeim még csillognak, és még a mosoly sincs az arcomon, de ráemelem apura a tekintetem, ami legalább annyira tanácstalan, mint amilyen az övé lehet.
- Anyu sose büntetett meg semmiért. Ő tudta, hogy azok ott a hülyék - mutatok az ajtó felé, amit nemrég tépett fel a házvezető-helyettes. Pontosan rá is célzok, mert ezt ennyire felfújni... na mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Az apró bizonytalanság gyorsan szívódott fel a tanoncban, mint ahogy Hubában a kétségek arra vonatkozóan, kellő pontossággal képes-e másik ág tudásanyagát átadni. Szerencséjére az echo mindhárom fajtánál megtalálható, csak éppen módosult verziókban. Ő maga például Kubában minden alkalommal használta, mielőtt belépett egy zárt épületbe. Így tudta leggyorsabban felmérni az emberek szándékait, beleértve a veszélyeseket.
- Jelenleg azért tudod, hogy azok bútorok, mert a szemeddel is láttad már őket. Így könnyebben meg tudod tanulni mi-milyen. Ha sikerül ráfókuszálni a kockára, akkor azt szeretném, hogyha megtippelnéd az anyagot, amiből készült - jelentette ki Huba, bár maga is bizonytalan volt, mennyire pusholhatja a lányt, és hol lesz a határa. Egy kis izgalommal is eltöltötte annak lehetősége, hogy talán egy kicsit megnézheti mire képes az eridonos éles helyzetben. Ha jól értesült előtte még csak nem is tanulta a képességet, csupán az első megjelenésen van túl. Az pedig sokszor kialakíthat egyfajta félelmet a tanoncban. Ám Lili egészen magabiztosnak tűnt.
Mosolyogva hallgatta a magyarázatot. Sárga. Érdekes.
- Próbálj többféle hangot, hogy a pontos frekvenciára ráállj. Minden anyag másképp nyeli el a hangokat. Például a kockáénál látod a belsejét. Ezek alapján elmondható, hogy a textúrája nem épp a legkeményebb. Azonban másképp látod a külsejét és a belsejét, ugyanis elszívja a hangokat az anyag. Tehát valami olyanról van szó, ami habár át tud engedni hangokat, azoknak nem közvetítője. Illetve maga az anyag egészen gyorsan elnyeli a frekvenciát. Tehát keményebb - próbálta Huba valamennyire elmagyarázni a történetet. - Akkor sokkal könnyebb lesz, ha több anyagot is megvizsgálsz, és összehasonlítod a hangokhoz a hozzáállását. Például... - kezdte a férfi, és a háta mögül előhúzott egy tömör vas téglalapot. - ... ennek az anyaga olyan kemény, hogy valószínűleg a belsejét nem is tudod érzékelni. Viszont a felületén egészen vezeti a hangot. Próbáld ki - adta az instrukciót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nagyot sóhajt. Ujjait a hajába fúrja, majd mindkét alkarját az asztalon elnyújtva dől kicsit előre, továbbra is tanácstalanul pislogva a lányára. Most tényleg megmondhatná valaki, mihez is kezdjen apaként, mert nem tudja. Zsanna kérdésére ösztönösen neveti el magát, és jobb kezét felemeli, hogy homlokát a tenyerébe temesse egy fél percre, majd ismételten megdörzsöli az állát, megtámasztva végezetül azt a tenyerén.
- Hát ez... mit mondhatnék? Egy egész napig voltál prefektus. A házvezető-helyettes majd csak lenyugszik, akkor beszélhetünk vele arról a jelvényről - válaszolja cseppet sem aggódva azon, hogy erre ne lenne megoldás. Mindenki meggyőzhető, csak a módját kell megtalálni a dolognak.
- Anyám ennél kicsit szigorúbb volt, ha valami hülyeséget csináltam, nem mehettem edzésre, Amadeától pedig a festékeit kobozta el - dünnyögi, és ha közben Zsanna nem foglalt volna helyet, végtére is már ismeri a gyengélkedőt, akkor a szék felé biccent, hogy helyezze csak kényelembe magát. Az ő műszakjából hátra van még úgyis másfél óra, mire beérkezik az éjszakás gyógyító is mára.
- Négy hétvége, amit otthon tölthetsz telefon nélkül például olvasással meg a kutyákkal meg velem? - veti fel végül. Azért ez nem feltétlen szigorú szobafogság azért szerinte, de azok alapján, amiket eddig Zsannától az anyjáról megtudott, annyira talán elengedni sem kellene mindent szerinte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Furcsa egy helyzet ez, de nem váratlan egyébként. Sajnos van egy sanda gyanúm, hogy apu ebbe is hamar bele fog edződni, mivel... nem bírok megülni a fenekemen. Valahol azért vicces, hogy így tanácstalanul meredünk egymásra, csak közben tudom, ha lenne támpontom se biztos, hogy segítenék neki. Hát melyik gyerek szereti a büntit?
- Szerintem karriert csináltam - biccentek egy aprót, de ezt inkább jelnek fogom fel. Talán nekem nem kell prefektusnak lennem, de... úgyis vissza fogom kuncsorogni, ha már egyszer megkaptam.
- Anyud kegyetlen. Én meghalnék, ha elvennéd az új szemhéj púderem - kerekedik el a szemem, hisz mi másra asszociálhatnék festék szó alatt? A pilláim is tökéletesen állnak most is az új spirálom miatt, hát meghalnék, ha úgy kellene kilépnem a házból, hogy nem vagyok patika.
- Ez elég erős... de oké - egyezek bele, mert bár fáj már most, de túlélhető. És valahol azért sejtem, hogy apus még vajszívű más szülőhöz képest.
Le is ülök a kedvenc székemre, és ásítok is egyet, mert összességében fárasztó egy este volt ez.
- Megvárhatlak itt? Az milyen lötyi? - már pattanok is fel, ahogy látok egy újabb üvegcsét. Most már felhatalmazva érzem magam arra, hogy turkáljak a gyógyszeres üvegek között, bár már a múltkor is rám szólt, hogy legyek óvatos. Viszont mit tegyek, ha egyszerűen érdekel?
- Van már valami az ADHD-re is? Láthatóan nem akarom kinőni - húzom el a szám, hisz most is ezerrel pörgök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Ha az volt a cél, hogy majd erről emlékezzenek rád, akkor mindenképp - válaszolja a fejét ingatva, még mielőtt megosztaná, milyen büntetés várt rájuk a Löwenherz kastélyban, ha iskolai éveik alatt bármi hülyeséget csináltak. Zsanna már találkozott az anyjával, bizonyára tisztában van vele, hogy még ha elfogult is a gyerekeivel szemben kicsit, kétségtelenül szigorú tud lenni, ha éppen annak látja szükségét. Elneveti aztán magát a szemhéjpúder említésén, amint sikerül rájönnie, hogy éppen két teljesen különböző festékre gondolnak ők ketten.
- Nem azokat a festékeket, de végül is, Amadea is eléggé odavolt, hogy nem rajzolhat vagy festhet, szóval az eredmény ugyanaz - osztja meg csak a pontosság kedvéért, hogy az anyja úgy igazán a számukra fontos hobbikat célozta meg, ha büntetni akart. Elég volt néhány alkalom, hogy meg is tanulják a leckét mindketten.
- Majd otthon még megbeszéljük a részleteket - válaszolja cinkos mosollyal, mert mindent egybevetve mégsem érzi úgy, hogy különösebben nagy ostobaságot csinált volna Zsanna. Egy ejnyebejnyét kiérdemelt, az tény, meg egy beszélgetést arról majd, hogy miért gondolta szórakoztatónak e mágy elsőst rávenni egy ilyen butaságra, mint amire sikerült, de senki nem került a gyengélkedőre legalább.
- Annak az elsősnek majd még tartozol egy bocsánatkéréssel, hívd meg egy sütire vagy valami, de majd még ezt is megbeszéljük - veti fel még, aztán bólint a kérdésre válaszul. Most úgysincs nagy forgalom szerencsére.
- Fájdalomcsillapító - válaszolja meg a kérdést az asztalon felejtett bájital kapcsán, majd úgy dönt, el is kellene pakolnia, ha már nincs rá szükség. - Van, bár nem csodaszer, meg vannak mellékhatásai is. Azért nem szedem, mert zombi leszek tőle, de ha már így kérdezted, téged is elviszlek majd Schönwetter professzorhoz Bécsbe, mit szólsz?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Nem pont erről, de ez is jó lesz - vonok vállat, kicsit talán be is egozva hirtelen. Persze ez csak rájátszás, hisz mindenki azt gondolja, szeretnék Bella nyomdokaiba lépni, erről viszont szó sincs. Nekem bőven elég az, ha a maréknyi barátaim szemében menő vagyok. A többiek nem érdekelnek.
- Gondolom, neked is fájt, hogy nem tologathatsz nehéz korongot egy fa bottal - mert hogy ennyit sikerült megértenem a jégkorongból, meg azt, hogy ha neked vágják, az nagyon tud fájni.
Azért én is elmosolyodok, és ezen a ponton piszok szerencsésnek érzem magam. Azért látom apun, hogy ő sem gondolja, hogy ez annyira durva lett volna.
- Amúgymeg... valami nyomi behozott egy pónit! Az azért tényleg durva volt - persze, hogy egyből felhozom, hisz amellett eltörpül az én kis tréfám. Megakadok viszont azon, amit kér. Egyből a fejem rázom, és még a homlokom is megráncolom, mert azt azért nem.
- Figyu? Én nagyon szívesen hozok neki sütit, de... biztos, hogy nem fogom elhívni sehová. Ő egy fiú. Aztán meg félreértené, és azt hinné, randizni akarok. Az meg biztos, hogy én senkit nem hívok el randizni, az a fiúk dolga - jelentem ki dacosan, mert ebben meginghatatlan vagyok. Abba már inkább nem mennék bele, mennyire is tartom magam késznek ilyen randizásokra. Semennyire.
Könnyen elterelődik a figyelmem, de valószínűleg apusnál is megszólalt a vészcsengő, ahogy észreveszem ugyanis a lötyit, már teszi is el. Mi ez, ha nem ösztönös szülői reakció?
- Még egy orvos? Nem megyek - fintorgok, mert nem szeretem őket.
- Akihez anyu vitt, az is egy bunkó volt. Azt mondta, hogy csak figyelemhiányom van... chh... - megforgatom a szemem, mert én meg pont úgy láttam, több figyelmet kaptam, mint amennyit szerettem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Azért inkább ne, ha kérhetem - jegyzi meg, mert mégsem álmodik arról, hogy az iméntihez hasonló, számára roppant szürreális élményben gyakran legyen része. Ez az egy alkalom is bőven elég volt. Bólint aztán válaszul a felvetésre, noha csak egy hajszálnyira van attól, hogy elnevesse magát. Láthatóan nem veszett el egy leendő sport-legenda a lányában, de sebaj, majd csak túlteszi magát valahogy ezen is, elvégre már a nagyon rózsaszín szobát is megszokta az otthonában. Többnyire.
- Két alkalom elég volt, hogy ne akarjak több hülyeséget csinálni... egy pónit? Ez most komoly? Hogy a fenébe sikerült egy pónit bejuttatni... - elmélkedik hangosan hirtelen váltva témát a hallottak alapján. El se akarja hinni, mik történnek itt, ő pedig önként jött ide dolgozni. Erről azért senki nem szólt, amikor beadta a jelentkezését az éppen megüresedett gyógyítói állásra, noha a kviddicsesekkel azért tényleg szeret foglalkozni, sőt időközben néhány táncos is állandó páciensévé szegődött. Legalább azt nem mondhatja, hogy unatkozna. Ehhez természetesen Zsanna is hozzájárul egyébként, mint a ma történtek is igazolják, ezért is véli úgy, hogy talán mégiscsak szükség lenne valami nem túl szigorú büntetésre is.
- Úgy is jó, a lényeg, hogy szeretném, ha bocsánatot kérnél tőle - válaszolja végül megvonva a vállát. Nem fogja erőltetni ezt, mert valamennyi igazság mégiscsak van abban is, hogy félreértésekre okot adhat a dolog, ha nincs kellőképpen tisztázva minden részlet, és még akkor sem biztos ugyebár, hogy valaki arra hajlamos nem gondolná túl a dolgokat és tulajdonítana jelentőséget annak is, aminek fölösleges. Ráhagyja a lányra, a bájitalt meg inkább elrakja, vissza a helyére, ha már sikerült felhívni a figyelmét arra, hogy figyelmetlenül az asztalon hagyta. - És ha ezért én kezeskedem? Szerintem egyáltalán nem bunkó, az én orvosom is ő.