Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV
Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
|
- Persze, ez nem tűnik nagy feladatnak.
Kérdezné, hogy vannak-e szempontok, melyeknek meg kell fejteni a beszélgetés során, de a röpködő papírokból ítélve, a férfi kérdés nélkül is ad neki egy ilyen listát, ezért türelmesen vár, hiszen a délutánt egymás felmenőinek felemlegetésével tervezte tölteni, és ehhez képest egy szava sem lehet. Mondjuk, az is igaz, hogy erre a részre még nem tértek rá, az majd csak ezután jön. Egy halvány mosollyal átveszi a papírt, és elkezdi áttanulmányozni a dolgokat, apró hümmögésekkel jelezve, hogy halad.
- Hát édesem, a te minisztériumod megköveteli a dolgokat néhány pontnál. Még jó, hogy én már régen szakítottam velük.
Vannak ugye az alap kérdések, melyekre ő is számított, és van néhány plusz, amelyek láttán egy kicsit elhúzza a száját, mert nem biztos, hogy az első alkalommal szeretne belemászni ilyen mélyen a dolgokba, de ha ez kell, hát mese nincs, meg kell cselekedni a dolgot, hogy zavartalanul mehessen a tanulás.
- Ha nem bánod egy tesztet is kitöltetnék velük, nem vészeset, de az is sok mindent elárul róluk.
A papírt összehajtja, lassan és komótosan, érezhető pótcselekvésként a nagy bumm előtt, szinte tapintható körülötte a feszültség, hiszen mégiscsak ő az, akinek fel kell hoznia a témát, mert bár az előbb, még a folyosón, fojtott hangon megpróbálta, de úgy tűnik, a férfi valahogy annyira nem volt vevő a dologra.
- Illetve, kellene egy lista arról, hogy kik tanulják a tárgyadat, mert akkor küldök nekik levelet a dologgal kapcsolatban. Az is jó, ha amint van valaki szólsz, mert akkor jobban tudok figyelni egy-egy emberre, most azt hiszem egy-két hétig lesz ez a tárgyfelvételes dolog.
Már nem emlékszik pontosan, de amikor ő diák volt, akkor hosszabb időt hagytak nekik, hogy meggondolják, mit is szeretnének tanulni.
- Um. Tudom, hogy nincs sok kedved hozzá, de kellene még valamiről beszélnünk. Bocsánatot szeretnék kérni. Nem voltam korrekt hozzád, de hozzám se voltak azok, és ez egy kicsit ellenségessé tett, azonban Mina öregszik, és elkezdett érdeklődni az apja iránt.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
- A többi a te dolgod, ha teszt is kell, mindegy. Nekem csak egy papír kell róla, hogy alkalmasak a kiképzésre. Hogy őszinte legyen, szerinte ezt ő is meg tudná mondani. Akinek elég jártassága van a szakmában, el tudja dönteni, ki az, aki idegbeteg őrült lenne az első éles bevetés során, vagy olyasmire használná a magas szintű átkokat, amire egyáltalán nem kellene. Minisztériumi utasítás azonban, hogy erre pszichológusi véleményre van szükség. Különben nemigen keresné fel önszántából a nőt. - A lista még nincs meg. Ha kész lesz, egy bagollyal elküldöm. Az emlegetésére Roger, az eddig szundikáló bagoly érdekes, károgásszerű hangot ad, a tollait felborzolva ellenszenvesen pillant először a gazdájára, majd a nőre. A Föld nem hordott még hátán nála elmebetegebb és makacsabb madarat. Mindenesetre ha nem lenne világos, a bagolyküldés maga is finom és egészen egyenes jelzés arra, hogy ha nem muszáj, kerülné a személyes találkozást. Végtére is meg van az oka, miért. És bumm. Szóba is hozza... Először nem mond semmit. Megígérte magának, hogy megőrzi a nyugalmát, ha erről lesz szó. Hiszen megannyi év eltelt. - Akkor keress neki egy apát. Nekem nincs és sosem volt gyerekem. A te bajod.
|
|
|
|
|
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV
Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
|
- Rendben, akkor várni fogom.
Nem buta ő, érti, hogy nem szívesen látott személy, erre számított is, de azért igyekszik a legpozitívabb képet festeni magáról. Elvégre amit mondani fog, nem éppen kellemes téma és tényleg.
- Nem akarok neki keresni apát.
Azt nem tenné hozzá, hogy ez már egyszer megtörtént, de nem végződött jól, sőt nem is apának tervezte a férfit, de valahogy úgy sikerült, aztán a végén nem csak úgy vége lett, természetesen az ő hibájából.
- Nem akarok neki hazudni. Mindig őszinte voltam hozzá, és nem éppen egy ilyen fontos dologban kezdeném el a füllentést. Tisztában van vele, hogy én utasítottam el annak idején, hogy jelen légy.
A karjait összefonva kel felé és tesz egy lépést a férfi felé, kicsit úgy érezte, ahogy ott ült, mintha egy gyerek lenne, akit éppen megszidnak egy régebben elkövetett csínytevése miatt.
- Én csak annyit kérek, hogy ne utasítsd el. Nem fogok a nyakadra járni és követelőzni, csak ha mondjuk egyetlen egy alkalommal elviselnéd őt, akkor már nagyon sokat segítenél.
Kicsit megáll a mondandójában, nem megy ez olyan könnyen, mint gondolta. Ennél még az is jobb lenne, ha ordibálnának egymással, olyankor minden kijön könnyedén az ember száján.
- Tudom, hogy én nem vagyok a szíved csücske, de ő nem ártott neked semmit, senkinek sem tudna ártani, szóval nem kérek sokat, csak azt, hogy légy az apja, egyetlen délutánra. Hálás lenne neked és én is.
Szinte már könyörög, elég érdekes és tőle meglehetősen szokatlan látvány, de egy anya ugyebár mindent megtesz a gyermekéért, amit csak meg tud.
- Kérlek szépen!
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Mozdulatlanul állja a nő szavait, az arcára azonban egyre mélyebb és sötétebb ellenszenv vetül. Ő nem akart erről hallani, megmondta. Évek óta szinte nem is gondolt erre, amit magában nemes egyszerűséggel "incidensnek" nevez. Erre ideállít Zója azzal, hogy játssza az apát? Nem megy ez annyira könnyen. - A te gyereked, a te bajod. Nem érdekel. Hátrébb lép egyet, ahogy a nő feláll. Minimálisan nem akar a közelében lenni. Bár tényleg, őszintén túl van akkori sértettségén. Hiszen évekkel ezelőtt történt, amikor Zója közölte vele, hogy nem számít a segítségére, mint apa - sőt, nem szeretné, hogy egyáltalán az újszülötthöz bármilyen apró köze is legyen. Akkor még fiatal volt, a kiképzés közepén, valójában valahol felszabadultnak érezte magát, hogy egy korábbi kis hiba miatt nem kell az elkövetkezendő éveit pelenkázással töltenie. A véleménye pedig az évek során egyáltalán nem változott. Mi több, lényegében sosem gondolt a Magyarországon élő lányára, akit mindössze egyszer látott. - Gondolhattál volna erre korábban is. Oldd meg, ahogy szeretnéd, de én nem fogom egy gyereknek elmagyarázni, miért nem voltam ott vele.
|
|
|
|
|
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV
Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
|
- Tisztában van vele, hogy miért nem voltál ott vele, én nem titkoltam. Tudja, hogy nekem "köszönheti" a dolgot.
Igyekszik higgadt maradni, bár ő még mindig inkább kiabálni szeretne. Neki úgy megy könnyebben a nehéz dolgok megbeszélése, de nem vetne rá jó fényt, ha most itt nekikezdene a hisztérikus veszekedésnek. Helyette inkább vesz egy mély levegőt, majd kiengedve a gőzt folytatja.
- Nem is tudom, csak beszélgetni szeretne, ami szerintem nem bűn. Nem kérem, hogy most hirtelen fogd magad, és tölts el vele minden nap órákat, hogy bepótoljátok azt a nyolc évet, amit én elvettem tőletek, csak ne fordulj el tőle, ha mondjuk kérdez valamit. Én vagyok a rossz, ez egyértelmű, túl élesen támadtam akkor, amikor nem érdemelted meg.
Megáll egy pillanatra, de aztán csak sóhajt egyet és lemondóan megrázza a fejét, majd az ajtó felé indul.
- Mindegy, átnézem a kérdéseket jobban, aztán, ha van listád, akkor küld. Amilyen ellenszenvesen néz rám az a bagoly tudni fogom, hogy te küldted.
Ezzel a mozdulattal kinyitja, és a folyosón lévő huzatnak köszönhetően kicsit jobban becsapja maga mögött az ajtót. Nem így tervezte, főleg mivel megrándul általa a csuklója, amire felszisszen, plusz még a névtábla és a földön végzi.
- Szuper, máris rombolok.
Leguggolva felveszi a táblát, és már önmagán nevetve dől az ajtónak. Csak gratulálni tud magának. Újabb kopogás nélkül, lehajtott fejjel lép be és odasétálva a férfihez a kezébe nyomja a névtáblát.
- Huzat van a folyosón.
Ennyi, totális megsemmisülés. Hoznia kellett volna magával a pálcáját. Na mindegy, szó nélkül fordul meg, hogy megint kisétáljon és most már óvatosabban, de újra becsukja az ajtót. Hát ez remekül sikerült.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
ProfHa tudnám, mit akar tőlem a prof, nem ekkora görccsel a gyomromban mennék hozzá. Feltételezem, nem a kávéját és a fánkjait akarja behajtani, hisz azt már másnap az asztalán találta, ahogy megegyeztünk, ráadásul némi idő eltelt azóta. Másnak talán szemet se szúrt, nekem viszont épp elég volt ahhoz, hogy gyökeresen kiforduljak magamból. Az a cseppnyi emberség is kiveszett belőlem, amit nagy nehezen kapartam össze az itt töltött idő alatt. Persze örülök is valamilyen szinten, legalább okkal mozdulok ki, mert amúgy csak mászkálni, ohgy elüssem az időt... az szerintem gáz, pedig jól esik kicsit kiengedni, és nem azon fáradozni, hogy a két lakótársam, semmit ne szűrjön le abból, hogy valami gáz van velem. Nem vagyok én gyenge. A prof szobájához érve, kopogok is párat, majd várom, hogy nyíljon az ajtó. Közben azért próbálom rendezni a vonásaim, hogy egy életképesebb Opheliával találja szembe magát, de ez nem olyan egyszerű.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFonde - Oh, you little...Szisszenve rántja el a kezét a bagoly csőréből. Nem kellene ezzel próbálkoznia, a leghasznosabb az lenne, ha teáskannává változtatná ezt az ostoba, antiszociális madarat ahelyett, hogy leveleket küldözgessen vele. Kivételesen azonban félig sikerrel járt: a tekercs ugyanis már ügyetlenül bár, de a bagoly lábára került. - Na takarodj innen. Nyitja ki az ablakot ép kezével, majd mielőtt a madár ellenkezhetne, egy kevésbé elegáns mozdulattal ki is billenti a szabadba, hogy kénytelen legyen útra kelni. Ismét lepillant vérző ujjára, morgolódva ballag az asztalhoz a pálcájáért, hogy egyszerű kötést bűvöljön rá. Ekkor hallja a kopogást. Mivel az ajtót bűbájok védik, amik csak neki engedelmeskedhetnek, ahelyett, hogy kiszólhatna, kénytelen odasétálni, hogy ő maga nyissa ki. Út közben a faliórára sandít, hogy sejtése helyes-e vajon. És lám, tény. - Ophelia. Gyere be.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
ProfVárok, mára rossz szokássommá vált, hogy nem csapom ki egyből a hisztit, ha valaki megvárat, pedig régen elég vicces volt. Úgy tűnik... tényleg fejlődtem, legalább egy kicsit. Inkább nem agyalok azon, mit akarhat tőlem a bent lévő, mert egyre furább gondolataim támadnak, és mind arra sarkall, hogy fussak. Mázli, hogy amúgy nem lehet egy könnyen megfélemlíteni, vagyis... addig lehet, míg dühbe nem jövök. Aztán hamarosan nyílik az ajtó, én meg nem tudom megállni, hogy ne tekintsek rá amolyan "na?" pillantással. Aztán eszembe jut, hogy tulajdonképp nem is vagyok néma. - Öhm... bocsi, hogy nem hoztam fánkot, nem esett útba a konyha- motyogom, mert már rég a szoba látványa köt le jobban. Igen, valaki beengedett magához, szegény prof. - Nem lehetnek nagy elvárásai- csúszik ki a számon, mert ahogy elnézem a helyet, nem kiköpött olyan, mint ahol bárki szívesen töltené az idejét, sokkal inkább hasonlít valami átmeneti zugra, amit nem sokszor használnak. És most félre a lakberendező hajlamaimmal. - Igazából... nem akartam eljönni, de érdekelt, hogy miért kellett- burkoltan - vagy épp cseppet sem- utalok arra, hogy tényleg kíváncsivá tett. Feltételezem, vagyis erősen bízom benne, hogy ez nem randi, mert akkor tényleg kifutok,... ja a világból is.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFondeFélreáll az ajtóból, hogy beengedje, majd be is csukja mögötte. Ez a fajta udvariasság nehezen rakódott rá az idők során, hiszen nem olyan közegből jött, ahol bármennyire is fontos lenne az ilyen. - Nem az én ötletem volt. Ülj le. Szögezi le azonnal, hogy tény, ő írta neki a levelet, hogy jöjjön, mégsem egészen önszántából tette. Arra, hogy fánk, nem is reagál, nem fogja fel igazán, miről van szó. Az persze rémlik, hogy találkozott már a lánnyal, az is, hol, de hogy fánkszállításra kötelezte, már nem maradt meg benne. - Az igazgató megkeresett valamelyik nap veled kapcsolatban. Tudok róla, mi történt. Ő kért meg rá, hogy figyeljek rád. Közli minden különösebb bevezetés nélkül. Nem akarta kerülgetni a témát, ő különben is elfoglalt ember, a gyerekfelvigyázás lehetőségétől pedig eleve borsózik a háta. Mindenesetre, ez is a munkájához tartozik. Minden bizonnyal.
|
|
|
|
|
Varga Dávid
INAKTÍV
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
|
Vancis- Hát most nem igazán magyaráztad meg- feleltem vigyorogva. Tényleg fogalmam sincs, hogy kik azok a dámák, úgyhogy ha hússzor elmondja akkor se fogom jobban megérteni. - Őszintén? Nem. Halvány lila gőzöm sincs, hogy hol vagyok, főleg így éjszaka. De legalább most már felvilágosítottál!- nézek rá hálásan. Szerintem ha nem jelenik meg akkor az egész éjszakát itt töltöttem volna. - Oké, akkor Vancis leszel! -jelentem ki, majd rákacsintok a lányra. A következő pillanatban már épp a kezével a számon találom magam, ami kicsit meglepett, ezért rögtön kérdőre is vontam amint kiszabadultam. - Jó, hülye kérdés volt, csak meglepődtem. -Hát igen, ő is hasonló okokból jár tilosban, mint én. Pedig már reméltem, hogy valami izgi sztorija van, de sajnos nem. - Csak nem tudtam aludni. De ne is kérdezd, hogy hogy kerültem ide, mert egyáltalán nem emlékszem rá. Szerintem a klubhelyiségbe se fogok visszatalálni egy könnyen.-Vancis egyre szimpatikusabb, mert látom rajta, hogy nem egy olyan lány, akit két mosollyal le lehet venni a lábáról, sőt még kötözködik is. Mindig kedveltem az ilyen csajokat, mert őket nem fogja senki olyan hamar átverni, mint azokat a cicababákat, akik még a legátlátszóbb trükköknek is bedőlnek. - Szóval Levita... Pedig simán elmennél rellonosnak. - mondom nevetve. Kíváncsi leszek a reakciójára... -Egész jók lettek szerintem - felelek rögtön. Igazából ha rosszak lettek volna, akkor is simán beszélnék róla, mert nem érdekel különösebben. - Igen, lett egy K-m Mugliismeretből - mondom, majd vállon veregetem magam. - Na és neked milyenek lettek? - kérdezek vissza. Szerintem őt jobban érdekli ez a téma, mint engem, legalábbis elég lelkesen kérdezgetett róla. - Na mi van, kezdesz megijedni itt a sötétben?- gonoszkodok vele és még a nyelvem is kinyújtom rá. Aztán elvigyorodom, hogy lássa, hogy csak viccelek. - Oké, találkozhatunk. -A könyvtár szó hallatára elfintorodom. Nem igazán rellonosnak való az a hely, de néha azért én is hozhatok áldozatokat. De csak ha nagyon muszáj! - Hát... nem vagyok egy nagy könyvtárba járós, szóval inkább a falura szavazok. De ha az most a legnagyobb álmod, hogy eljuss a könyvtárba, akkor legyen. -Megkedveltem Vancist, úgyhogy szívesen találkoznék még vele. Kíváncsi vagyok, hogy nappal is ilyen-e vagy csak a fáradtság hozta ezt ki belőle. Remélem, hogy az előbbi, mert akkor szerintem nagyon jóba leszünk. - Szia! További szép estét... vagyis éjszakát- köszönök mosolyogva, majd elindulok a folyosón, remélhetőleg abba az irányba, ahol a Rellon van...
|
|
|
|
|
Amira Loveguard
INAKTÍV
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
|
Dávid és VaníliaKellemes érzés, amikor valaki úgy mászkálhat az iskolában, hogy bárki szólna érte. Amira kihasználja hogy prefektus, és sűrűn csatangol, mostanában pedig gyakran vannak áldozatai. Szegények általában nem is gondolnák, hogy le fognak bukni, de egyszer biztos rájönnek, hogy hogy kerüljék el az effajta összetűzéseket. Ezen az éjszakán Amira egy jegyzetfüzettel, és Leoval a nyomában indult el a körletéből. Eredetileg a bájitaltan terembe igyekezett, ahhoz kellettek neki a jegyzetek, amibe egyébként olyannyira belemerült, hogy vagy kétszer rossz felé ment el. Aztán észbe kapott, és elkeveredett a nyugati szárnyba, itt pedig már jobban figyelt. Muszáj, hogyha nem akarja, hogy még ő legyen hátba támadva. Egyébként sem sűrűn látni ilyet, hogy a rellonos leányzó olvas, főleg nem a tananyagból. Szerencséje van az eszével, hogy ráér vizsga előtt áttanulgatni mindent. A bájitaltan teremhez menet ismét tett egy felesleges kitérőt, és a dámák folyosóján tért észhez. Akkor is csak azért, mert az oroszlán morogni kezdett, és lemaradt a gazdijától körülbelül két méterre. -Mi történt Leo? -visszafordult hozzá, és a pálcáját -amivel eddig a jegyzeteit világította meg- oda irányította. Gúnyos mosoly jelent meg az arcán a két éjjeli baglyot látva. Ha nincs Leo, biztos elmegy mellettük anélkül, hogy észrevegye őket. Bár már éppen indulni akartak, még a hangjukra sem lett figyelmes. A dámák motyogása miatt ez mondjuk nem is nagy csoda. -Név, ház, évfolyam, és magyarázat, hogy mit kerestek itt takarodó után -jegyzeteit leengedte maga mellé, a pálcáját viszont egyenesen a lógósokra fogta. Figyelte az ez által megvilágított arcukat, és választ várt.
|
|
|
|
|
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Amira és Dávid Hát nem kellett volna elindulni, az holt biztos. Innét már nem lógunk meg, az egyszer tuti. - Én Vanília Perwinkle vagyok. Másodikos diák, Levitás, és azért nem voltam takarodó után a háló körletben, mert nem jött a szememre álom - mondtam semmi félelem nélkül. - Ő Varga Dávid. Másodikos és Rellonos. Az okok egyeznek - folytattam, illedelmesen, ahogy azt egy ilyen helyzetben illik. - Elfogadom bármilyen büntetésről van szó, mert megérdemlem, ehhez kétség sem fér. Nem lett volna szabad ilyenkor itt kóborolnom - fejeztem be és vártam, mit mond.
|
|
|
|
|
Amira Loveguard
INAKTÍV
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
|
Lógósok A válasz normálisan érkezett, amit a korábbiakhoz képest eléggé csodált a feketeség. Mivel a lány, nevezetesen Vanília megmondta az okokat is, és a másikról is amire kíváncsi volt, nem várta, hogy a fiú válaszoljon, csak bólintott. Átfutott az agyán, hogy annyiban hagyja az egészet, és elküldi őket egyszerűen a hálókörletükbe. Ezt az elnézést nem engedhette meg magának, hát hova lenne így a jó híre? Eleve egészen jó kedvében volt, és a bájitaltan annyira elvonta a figyelmét, hogy nem volt kedve a szemétkedéshez. Pedig simán belekötött volna a lányba amiért feleslegesen járatta a száját, hiszen ő nem azt kérte, hogy mondja el mindkettőjük okát és adatait. -Holnap este nyolckor várlak a Szertáraknál, ott megkapod a büntetésed. Most pedig tűnj a körletedbe -fejével intett neki, hogy elmehet, aztán Dávidra nézett. Pár másodpercig gondolkodott rajta, hogy mit kezdjen a fiúval. -Te meg velem jössz, segítesz -további megjegyzést nem fűzött hozzá, az eredeti célja felé, a bájitaltan terembe indult Dáviddal, és Leoval az oldalán.
|
|
|
|
|
Chaske Tsosie
INAKTÍV
Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
|
Csipetcsapat *Most már egy kicsit, mit kicsit!, nagyon bánom, hogy a Törpilla kísérőinek megengedtem, hogy maradjanak. Nem mintha zavarnának a gondolkodásban, koncentrálásban, bármiben, nagyon jól ki tudom őket zárni, csak egyszerűen irritál a tudat, hogy itt vannak, szemérmetlenül kibeszélnek, és a sok locsogás közepette teljesen felesleges is lenne tőlük bármit kérdezni. Egyelőre még türtőztetem magam, de érzem, hogy egyre közelebb kerülök ahhoz a ponthoz, amikor Maryn kívül mindenkit el fogok küldeni. Bár, ha belegondolok, a szőkeséggel is szeretnék majd elbeszélgetni. Az egész beszélgetésükből csak az Adria szívére vonatkozó rész érdekel. Itt is csak az a gond, hogy láthatóan ő sem beszél angolul. De azért majd valakinek nem ártana közölni vele, hogy elég felelőtlen dolog elhallgatni ilyesmit. Ezen kívül pedig kíváncsi lennék, hogy mégis milyen bájitalt szed. De mindezt majd csak akkor, ha Maryt sikerül megnövesztenem, most övé az elsőbbség. A zsugorodást sikerül megállítanom. Ez már részsiker. Biztatás és pozitív energiák sugárzása helyett viszont Mary hideg, szúrós pillantásokat kap tőlem, amikor kiszól a fiúknak. A beszűrődő zajokból egyértelmű, hogy ezek ketten odakint mindjárt egymás torkának esnek, amivel semmi bajom nincs. Azzal már lenne, ha mindezt idebent folytatnák. Szerencsére azonban az említett nem jelenik meg a gyengélkedőn, aminek felettébb örülök. Elég nem nekem a csicsergő lányok társasága, a fiúkat már nem tűrném meg.
Egy mezei zsugorító főzet ellenszere semmit sem használ, a lányka még egy millimétert sem nő. Ezt a homlokomat ráncolva, kissé gondterhelt arckifejezéssel konstatálom. Nem olyan egyszerű a helyzet, mint ahogy gondoltam, sokkal több időt fog igénybe venni. Ez az egy, amit sajnálok; az idő. Örülök, hogy olyan feladatom van, ami tényleg igénybe veszi a képességeimet és megmozgatja az agytekervényeimet, csak a hosszas kísérletezés kilátása nem áll közel a szívemhez. Mindig is ebből állt az életem, próbálkozok, kísérletezek és már a legapróbb eredménynek is örülök. De ilyenkor arról van szó, ami a saját érdekem, a saját célom. A kötelességemre, a munkámra viszont már sajnálom ezt az időt. *
- Lányok! * szólítom meg őket emelt hangon, hogy hagyják abba a csacsogást, és egy picit próbáljanak meg rám figyelni. * - Mindegy * Legyintek lemondóan. Végül mégsem teszem fel a kérdéseimet, mert activity-zni nincs kedvem, és egyébként sem úgy tűnnek, mint akik hoztak nekem mintát a Maryt ért kotyvalékból. A jelek szerint az egész felszívódott miután reakcióba lépett Mary testével. Pedig sokkal könnyebb dolgom lenne, ha előbb bevizsgálhatnám a főzetet. Mostanra már nagyon zavarnak a nyelvi nehézségek, de sajnos tehetetlen vagyok az ügyben, az pedig teljességgel kizárt, hogy a mutogatással hülyét csináljak magamból. Akkor már inkább a nehezebb utat választom - megoldok mindent egyedül. Megint szóra nyitom a szám, már hozzászoktam, hogy mindig kommentáljam, hogy mit csinálok, mi fog történni, mi a baj. De feleslegesen nem szeretem jártatni a számat, márpedig az eddigiek alapján hiába kezdeném ecsetelni, hogy mi a gond, a lányok nem értenék, ami elég frusztráló.
Fogom magam megint a szekrényekhez sétálok előszedek két bőrkötéses könyvet, lepakolom őket a, majd kipakolom a bájitalfőzéshez szükséges eszközöket és hozzávalókat. Az alap bájital megvan, csak a hozzávalók arányával kell majd játszadoznom. Számomra ez csak egy megoldandó probléma, az a része már kevésbé érdekel, hogy ki volt ebben a kastélyban olyan idióta, hogy készített egy totálisan félresikerült zsugorító főzetet, és aztán az hogy került kapcsolatba Maryvel.
Ha nem vagyok kénytelen válaszolni a lányok esetleges kérdéseire, vagy nem dühítenek fel valamivel, akkor a következő fél órát néma főzőcskézéssel töltöm. Ha esetleg türelmetlenek lennének, az sem zavar ha Adria és Leonie itt hagyják a barátnőjüket. Mindenesetre egy jó fél óra múlva ejtem meg az első próbát, egy kis kanállal nyújtok Mary felé a kőzetből, hogy igyon belőle. Csak egy hiú ábránd volt, hogy rögtön elsőre sikerüljön eltalálnom az arányokat, Mary mérete továbbra sem változik. Ezt egy apró sóhajjal veszem tudomásul, és folytatom a bájital főzését. Elmélyedve tanulmányozom közben a szakirodalmat, néha motyogok is magamban, egymás után dobálom a hozzávalókat az üstbe, és ezúttal is több mint egy fél óra telik el, mire újabb próbát teszek. Ezúttal siker koronázza az erőfeszítéseimet. Ha Mary inni kezdi a felé nyújtott fiola tartalmát elkezd nőni valamivel lassabban, mint ahogy összement, de mégiscsak nő. *
- Addig idd, amíg ugyanolyan magas nem vagy, mint voltál * magyarázom a hatást, amire valószínűleg magától is rájön, hiszen ha elveszi a szájától az üvegcsét a növekedés megáll. Büszkén figyelem a fejleményeket. *
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
ProfNem mondhatnám, hogy belépve a szobába, egyből otthonosan érezném magam, sőt... ugyanolyan idegen, mint bármelyik más hely a kastélyon belül. A helyzetemen az sem könnyít, hogy a szoba tulaja se kevésbé ismeretlen, így óvatosan lépkedek, mint aki bármire számít, végtére is, ez így van. Nehezen tudok megbízni bárkiben, és az sem örökletes. - Azt valahogy sejtettem- bólintok, majd aprót rázok a fejemen. Nem akarok leülni, nem vagyok hatvan, hogy ne bírnék egyhuzamban végigállni pár percet, és amúgy se terveztem hosszúra nyújtani ezt a látogatást. Persze tisztában vagyok vele, hogy nem csak rajtam múlik, azaz, de... mert, ha érzem, hogy szorul a hurok a nyakam körül, simán távozok angolosan, azon ne múljon. Jelenleg a kíváncsiságom nagyobb, ezért érdeklődve fürkészem a professzort, mert őszintén, el sem bírom képzelni, hogy valaki csak úgy az én társaságomban akarná tölteni a szabadidejét, azért annyira jó fej nem vagyok. Percekig meg se szólalok, csak meredek rá. Már-már hallani lehet, hogy az ajtók záródnak, és én lelkesen visszavonulót fújok. Ha volt is valami érzelem az arcomon, eltűnt, már csak egy merev maszk van helyette. A szemeim még bizalmatlanabbul méregetik, mint eddig. Tulajdonképp több gondolat is megfordul a fejemben, de kisvártatva rájövök, hogy jelenleg egyik sem kivitelezhető, így kimérten bólintok egyet. - Oké, biztos, hogy nincs szükségem magára- az első mondatom várható volt, bár mélyen engem is megijeszt a tárgyilagosság, amivel ezt közöltem. - Félre ne értsen, szívbe markoló, ahogy a törődést akarja gyakorolni- a hangomba gúnyos él szökik, és a z arcomra is egy hasonló mosoly ül ki, elvégre nem nehéz rájönni, hogy a professzor ennek a tulajdonságnak igencsak híján van. - De ne rajtam tegye, nekem nem hiányzik, hogy valaki minden lépésemet figyelje, és sarokba állítson, ha valami rosszat csinálok, esetleg elmotyogjon egy ejnye-bejnyét. Abból a korból már kinőttem- vágom a fejéhez, körítés mentesen, ha már ő is ezt tette.
|
|
|
|
|
Glyniss Clarkson
INAKTÍV
Csillagszemű Vadóczka
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
|
Chaske Tsosie és cicagyümölcsGlyniss sietősen veszi az irányt a gyengélkedő felé, be is kanyarodik szélsebesen az ajtón, kezéből egy cica lóg fájdalmasan nyávogva. Azonnal a gyógyítót keresi, akit hamarost meglát az egyik ágy környékén. Határozottan elé libben és felmutatja neki a cicust. -Jó napot Gyógyító Úr! Én Glyniss vagyok és ez itt a barátom Vanília. -mutatja fel a szőrgolyót, majd hogy ne nézzék idevaló betegnek, hogy egy cicát mutogat mindenkinek hozzá teszi. -Ő egy lány. Mármint ember volt, csak a teaházban megivott egy valamiféle varázsturmixot, és utána cicává változott. Azt gondoltam, majdcsak elmúlik, jól el is játszottunk, de aztán elkezdett kellemetlenül nyávogni. Gondolom mert nem tud visszaváltozni. Úgyhogy siettem ide. Nem tudom mi lehetett a baja. Egy ilyen turmixnak nem szabadott volna tartósnak maradni, hacsak nem érzékeny valamelyik összetevőre. -magyarázza észrevételeit. -Remélem tud rajta segíteni. -nyújtja a medikus felé Vaníliát.
|
|
|
|
|
Erdei Gyümölcs Perwinkle
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Gyógyító úr és a Glyniss Míg tartott az utazás, odabújtam Glyniss-hez, és nyugodtam pihentem, néha pedig keservesen felnyávogtam. Gyorsan oda is értünk a gyengélkedő ajtajába. A barátnőm bevitt, és elkezdett beszélni, majd a gyógyító kezébe nyomott. Miután átkerültem az idegen kézbe, hirtelen felugrottam, és panaszosan nyivákolni kezdtem. Kiugrottam a gyógyító kezéből, és Glyniss lába köré csavarodtam. Úgy látszott, feltörtek bennem a macska ösztönök. Lefeküdtem, de tudtam, nem sokáig lesz nyugtom. Biztos valami gusztustalan löttyöt fognak leönteni a torkom és gondolom nem lesz olyan íze, mint a halnak. HALNAK? Jézusom! Már tényleg macska vagyok! - gondoltam, erre elborzadva.
|
|
|
|
|
Chaske Tsosie
INAKTÍV
Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
|
Miss Clarkson és Miss Perwinkle *A mai napom elég eseménydúsra sikeredett eddig, amit egy cseppet sem bántam. Egyelőre még nem vált idegesítő rutinná, hogy mindig újra kell töltenem a bájital készletemet felkészülve a leggyakoribb iskolai balesetekre. Ezzel csak az volt a probléma, hogy a top 10 leggyakoribb iskolai balesetekről még nem láttam grafikont, diagramot vagy más egyéb kimutatást, így csak a megérzéseimre hagyatkoztam a döntésben. Azt azonban mindenképpen jól tettem, hogy a csonttörést felvettem a listára, mindig van csontforrasztó bájitallal átitatott kötés raktáron, ugyanis ma két fiút szállítottak a gyengélkedőre törött lábakkal. Nem mindennapi dolog, ha két fiú a "lépcsőn lebucskázva" mindketten eltörik a sípcsontjukat. Ezen a sztorin csak egyet mosolyogtam, hiszen én egy szóval sem kértem tőlük magyarázatot. Nem nagyon foglalkozom az előzményekkel, csak a sérüléssel. Számomra maga a betegség, a seb az érdekes, nem pedig hogy milyen körülmények között tett rá szert valaki. Egy törés esetében pedig még csak az sem számít, mi okozta. Éppen az utolsó réteg kötést tekerem a második számú fiú lábára, valaki becsörtet a gyengélkedő ajtaján. Csak egy fájdalmas pillantással nyugtázom a tényt, de nem fordulok az ajtó felé míg nem végeztem a törött lábúakkal. Közlöm velük, hogy most mankóval már mehetnek is a dolgukra. Mire megfordulok már egy égővörös hajú leányzó áll előttem, aki egy macskát dug az orrom alá. *
- Üdvözlöm kisasszony! * köszöntöm, és örülök, hogy ezúttal legalább rendesen fogok tudni beszélgetni a pácienssel. Az első mondata hallatán megfordul a fejemben, hogy valószínűleg csak eltévesztette az ajtót, és valójában a pszichológust keresi. De mint felelősségteljes gyógyító egy ilyen gondolatnak nem adhatok hangot, így inkább csak rezzenéstelen arccal várom a folytatást. Az szerencsére már meggyőz róla, hogy itt valóban rám lesz szükség. A meséjéből gyorsan leszűröm a lényegi információkat, bájital miatt változott át a lány. Pont. Mivel megint csak nincs mintám az említett turmixból, nem tudom megmondani elmúlna-e a hatása idővel vagy nem, és mivel Vaníliáról sem tudom, hogy egyáltalán érzékeny-e valamire, ezen részt sem veszem készpénznek. Főleg mivel mindez egy gólya szájából hangzott el, akiről nem az süt, hogy túlzottan jártas lenne a bájitalokban. Így csak annyiból indulok ki, amit tényleg biztosra vehetek. *
- Értem, megteszem, amit tudok. * közlöm egy barátságos arckifejezés kíséretében. Elvégre nem vagyok én mogorva.Megpróbálom átvenni a macskát, ha már egyszer Glyniss nagyon ide akarja adni. De valószínűleg a macska is megérezhette, hogy egyrészt nem nagyon vágyom az érintésére, másrészt pedig az semmivel nem segít a gyógyításban, ha a kezemben tartom. Legalább jelen esetben nem. Így nem is nagyon próbálom megakadályozni, hogy a kis szőrös kiugorjon a kezemből és barátnője lábánál keressen menedéket.
- Próbálja meg megnyugtatni, kisasszony, mindjárt visszajövök * ezzel a lendülettel egy picit magukra is hagyom a lányokat és elkezdtek kutakodni a szekrényben. Van valahol egy üveg tisztítóvizem, amit például a Gringottsban is alkalmaztak a tolvajok leleplezésére, mivel minden varázslatot megszüntet. nem gondoltam volna, hogy ebből is többet kellene tartanom, de ki tudja, igény szerint töltöm fel a készletet. Néhány percnyi matatás után egy nagyobbacska fiolával térek vissza a lányokhoz, aminek a végén permetezőfej van. *
- Ez tisztítóvíz, meg fogja szüntetni a varázslatot, csak ne engedd, hogy elszökjön a...Vanília * magyarázom Glyniss-nek. Ha a cica nem szökik meg, fújuk rá a tisztítóvízből és perceken belül újra lánnyá változik. *
|
|
|
|
|
Glyniss Clarkson
INAKTÍV
Csillagszemű Vadóczka
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
|
Chaske Tsosie és VaníliaA gyógyító készségesen rendelkezésükre áll és mindent megtesz, hogy segítségükre legyen. Amikor átnyújtja a férfinek a cicát, Vanília lehet úgy gondolja, mégsincs szüksége a gyógymódra, így kiugrik a kezéből. Glyniss lábánál tekergőzik. A lány megpróbálja újból kézbe venni, ha hagyja, közben pedig szavakkal nyugtatni Vaníliát. -Gyere ide, mindjárt meggyógyítanak. Biztos nem fog fájni.-simogatja a cicus fejét, ha engedi Vanília. Közben megérkezik a gyógyító az úgynevezett tisztítóvízzel, ekkor ha sikerül elkapnia Vaníliát és nem csusszant ki a keze közül, Glyniss határozottan megragadja és tartja, amíg a varázs izet rá locsolják.
|
|
|
|
|
Henry Dalgaard
INAKTÍV
Mr. "Szőkeség"
RPG hsz: 14
Összes hsz: 53
|
~Később~Chaske Tsosie és GlynissSzédelegve vonszolja fel magát a gyengélkedőre. Még szerencséje hogy Glyniss itt van és egy kicsit megtámasztja. (Miért kell ennyire fentre tenni ezt a szerencsétlen gyengélkedőt. Vagy lehet hogy csak perpillanat nekem tűnik soknak?) -gondolja magában. Lassan de biztosan elérnek a gyengélkedőhöz, bekopogtatnak és belépnek. A gyógyító már mintha várta volna őket. - Jónapot! Henry vagyok, Henry Dalgaard. Olyan problémám lenne hogy fáj a fejem. Glynissel éppen odakint csúszkáltunk a jeges betonon, és amilyen az én szerencsém jól elhasaltam. Még nem is lett volna ez annyira nagy gond ha nem vertem volna be jó alaposan a fejemet és a segítség közepette nem esik rám valaki más is. -mondja a gyógyítónak angolul sandán Glynissre nézve. - Hirtelen nehezemre esett felkelni, szédültem, fájt a fejem. Egyszóval minden bajom volt, és úgy gondoltam jobb lesz felkeresni magát. -fejezte be Henry.
|
|
|
|
|
Glyniss Clarkson
INAKTÍV
Csillagszemű Vadóczka
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
|
~ Később~ Chaske Tsosie és HenryProblémamentesen eljutnak a gyengélkedőig, szerencsére Henry jól tartja magát a helyzethez képest.Az ismerős ajtóhoz érnek, ahol nemrég fordult meg szintén csak kisérőként. Már látja is a gyógyítót és mint aki jó ismerőshöz érkezett, úgy integet neki. Kicsit érdekesen hathat a látvány a medikus szemszögéből, hogy pár napon belül két diákot is ugyanaz a lány kisér be, de annyi baj legyen. Glyniss szívesen áll barátai szolgálatára. -Jó napot! Ismét én vagyok.-köszön anyanyelvén. Amint Henry belekezd a történtek elmesélésébe és elérkezik ahhoz, amikor a lány ráesett, Glyniss zavart mosoly kíséretében a hajába túr. -De csak véletlenül estem rá.-biztosítja a gyógyítót, hogy nem ő okozza a társaiban a kárt, mindez a furcsa véletlen műve.
|
|
|
|
|
Chaske Tsosie
INAKTÍV
Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
|
Miss Clarkson és Mr Dalgaard *Mostanra rájöttem, hogy elég fárasztó munka minden egyet alkalommal, ha nyílik a gyengélkedő ajtaja, készenlétben állni és barátságos, segítőkész, érdeklődő pillantással fogadni az érkezőket. A kezdeti lelkesedés, amivel idejöttem hetekkel ezelőtt, mostanra tovatűnt, így az érkezők többnyire a komoly, de figyelmes valómmal találják szemben magukat. Elvégre hol van az elírva a munkakörömben, hogy vigyorogva, csokibékával kell várnom a pácienseket?
Pár lépéssel elébe megyek a most betámolygó fiúnak, és az őt támogató lánynak. *
- Kellemes napot! * Köszöntöm őket angolul, a vöröskéről legalább biztosan tudom, hogy beszéli a nyelvet. A sok diákot megjegyezni szinte lehetetlenség, de az elsős leányzóra még emlékszem, hiszen nem régen járt itt egy barátnőjével. A nevét már nem tudom felidézni, az ilyesmi elég gyorsan kirepül a fejemből, ha nem tartom elég fontosnak az illetőt arra, hogy mindenképpen tudjam a nevét. a szöszke fiú neve is szinte azonnal kiszáll a fejemből, miután hallottam. Türelmesen hallgatom a történetet, örülve, hogy legalább nyelvi nehézségekbe most sem ütközöm. Miközben a fiú beszél hagyom, hogy a fura hatodik érzékszervem tegye a dolgát, és úgymond letapogassa a fiú sérüléséből másik síkon érkező jeleket. Bár az már a beszédéből is kiderül számomra, hogy olyan nagy baj nem eshetett, hiszen nem tűnik különösebben zavartnak, logikusan beszél és a jelek szerint arra is jól emlékszik, hogy mit történt a baleset után. Meg is győződök róla, hogy agyrázkódásról szó sincs, csak valóban nagyot koppanhatott a fiú feje. *
- Értem. Nincs agyrázkódásod, de gyere, mindjárt elmulasztom a szédülést és a fejfájást * közlöm a diagnózist, és várom, hogy a fiú közelebb lépjen, mert többnyire ódzkodom a hirtelen mozdulatoktól, nehogy megijesszem a delikvenseket a gyógyítási technikámmal. Ha a fiú közelebb jön, a kezeim közé fogom az arcát, és lassan elkezdtem masszírozni a hüvelykujjammal a halántékát. A fejsérüléseket gyógyítani nem olyan egyszerű, mintha csak egy zöld foltot kellene eltüntetnem valaki karjáról, de a mágiám nem hagy cserben. A művelet egy jó fél percig tart - már ha a fiú kivárja, hogy végezzek és nem húzódik el előbb. Ekkorra már a szédülés és fejfájás csak emlék marad számára. *
- Kész is vagyunk * jelentem, ha pedig más probléma nincs útjára is engedem őket. *
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFonde
- Ül. Csak aprót int a pálcájával, a lány térdei összecsuklanak, ő maga pedig puhán lehuppan a kanapéra. Ha mond valamit, az úgy is lesz. A felsőbbrendű viselkedés pedig egyenesen elfogadhatatlan; elvégre, ezekkel a diákokkal is pont úgy kell bánni, mint a kutyáival otthon. A legelején kell kifejezni, ki a főnök a háznál. - Nekem sincs szükségem egy tízévesre, elhiheted. Alapvetően nem ilyen undok ő. Nem, Dwayne valahol mélyen egy együtt érző és elbűvölő ember, mint bárki más. Bár jelenleg nem húzza fel magát ezen a hangnemen, inkább elképesztően komikusnak találja, ahogy ez a pöttöm lányka pattog itt neki. Mintha bármit is jelentene a véleménye. De hát, ilyen ez a serdülőkor. Majd kinövi. - Akkor abból a korból is kinőhetnél, hogy feleselsz. Hol nőttél fel, ólban? Kérdez vissza szemrebbenés nélkül, most már némileg meghökkenve a lány viselkedésén. - Mindegy - lendül tovább ezen a kis nézeteltérésen - Az igazgatód bízott meg rá. Nem én. A kérdés az, hogy együttműködsz vagy duzzogsz és pontot vonok le a házadtól minden alkalommal.
|
|
|
|
|
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV
Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
|
KatnissA délelőtt ma a társalgóban találja egy gombolyag kötnivaló fonallal és egy szép pár kötőtűvel. Elhatározta, hogy megtanul kötni, noha a kézügyessége majdnem egyenlő a nullával. Azért csak majdnem, mert írni még tud szerencsére, és persze a pálcikaemberek, hogy ne sértődjenek meg, őket is le tudja pingálni elég szépen magához képest. Most azonban nagyobb fába szándékozik vágni a fejszéjét és ez eddigi, fél órás munkásságán is meglátszik: fonaltekervények nyüzsögnek össze-vissza körülötte és két lépésnyi környezetében legfőképpen, ő is már itt-ott bele van tekeredve ezekbe az alattomos kis anyagkígyókba. Lassan ott tart, hogy vagy odavágja az egészet, vagy sírva fakad, mert még a kezdőszemek felszedésével sem boldogul. Eég bonyolult ez a kötés, pedig elolvasott jó néhány vonatkozó szakirodalmat a témával kapcsolatban és az alapokat betéve tudja: hogyan szedjük fel a kezdőszemeket, hogyan kössünk sima kötéssel, hogyan fordítottal, hogyan szaporítsunk, hogyan fogyasszunk. Mindezeket átvette, de ugye ahogy a példa is mutatja, amikor gyakorlatra kerül a sor, elvérzik az esetek többségében. Most is. -Először áthúzom a kisujjam mögött a szálat... megtekerem a mutatóujjamon.... Nem megy. NEM MEEEEEEEEEEEEEGY!!!- ez már visítás volt és eljött az a pont, hogy most teljes erőből odavágta az egész gombolyagot, meg a kötőtűket, felhúzza lábait maga elé a sárga szőnyegen és pityeregni kezd saját sikertelenségén. Néhány festmény a fél órás ügyködése alatt keményen próbálta osztani az észt neki különböző technikákat ecsetelve, valamint rettenetesen kritizálták a fonaltartását és ügyetlenségét. Így nem csoda, ha hamar feladja ahelyett, hogy tovább próbálkozna és inkább enged a pityergés kísértésének. Körbepislogva a társalgóban, azért lassacskán lenyugszik, csak a könnyeit nem törli még le az arcáról, hátha megint rájön egy kis szipoghatnék. Az asztalokat és foteleket nem akarta összegabalyítani fonalakkal, a párkány kicsi volt ügyködése helyszínének és valahol az elhozott könyveket is kellett tárolnia, végül itt kötött ki, a kandalló előtti sárga szőnyegen. A képalakok egyike-máika továbbra is fontoskodva magyarázza, hogy nem így kell csinálni, hanem úgy, rossz a kéztartása, túl lazára akarja hagyni a szemeket, mert ők látják ám. Végül már annyira bosszantja a sok okoskodó, hogy inkább a fülére tapasztja kezeit és hangos "Lálálá"-zásba kezd, hogy ne hallja a nem kívánt jótanácsokat.
|
|
|
|
|
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
|
Zora és Chaske
Április 1. esteValljuk be, az Északi szárnytól egészen a Nyugatiig van egy kis táv. Mi ketten, Zorával ezt elég hamar megtettük. Biztosan motivált minket az új gyógyító megismerése, aki a pletykák szerint egy szót se tud magyarul, mégis elég jól el kommunikálgat a gyógyulni vágyó diákokkal. Mielőtt benyitottam volna levettem a kapucnit, remélhetőleg a bajtársam is így tett. Itt már egyáltalán nem tartottam attól, hogy valaki megláthat mivel a diákság körében az uralkodott, hogy a Gyengélkedőt minél jobb elkerülni. Vettem egy mély levegőt, majd benyitottam. Zora is érkezett utánam gondolom, mivel az ajtó becsukódott. Őszintén remélem nem a gyógyító haragja csukta be azt ajtót, mert akkor el fog párologni nagyon hamar a gyógyulási vágyam és megoldom másképp. Szépen lassan kezd megcsapni az az illat ami az ilyen helyeken szokott uralkodni. Nem leszek tőle rosszul, nem támad ingerem arra, hogy megmutassam a menüt, egyszerűen csak zavar. Elméletileg el kell múlnia, mert ezt egyáltalán nem akarom kezeltetni. Szét nézek, keresem a gyógyítót. Aki a hallottak alapján egy indián, megáldva valami különleges képességgel a gyógyítás terén. Komolyan, keresve sem találhattunk volna jobbat. Bár, ki áll szóba két vén csoroszlyával akik a Navine prefektusai? Az egyik orvosságos szekrénybe pillantok, pontosabban az üvegbe és találkozom önmagammal. Hajamból a festékanyag már rég kiveszett, bőröm feszessége pedig alulról szagolja az ibolyát, csak, mert megakartuk viccelni a szigorú Rellont. Egyáltalán vevők ők a viccre ha már a kastély ügyesen átpakolt a prefektusuknak? - Nem maradhatunk így. - Jelentem ki Zorának, kissé kétségbe esve. Az ő szempontjából talán ez jó lehet, meg lehet a Czettner ikreket különböztetni. De remélem nem ilyen megkülönböztetési alapra vágytak. Sóhajtva egyet a legközelebbi ágyon foglalok helyet, várva az isteni csodát ami visszaadja a külsőmet. Mert így nem fogok maradni, az fix. Lefizetjük az összes gyógyítót, éjfélkor füvekre vadászunk a réten, szóval bármit megcsinálunk csak kapjam vissza önmagamat. Még meg is köszönöm Uffnak, ha vissza változtat. Na meg nem tart itt két hétig, rettegésben kell tartani a kastély lakóit, mert túl sok lett a rellonosok által kiadott büntetés. Nem szabad lemaradni.
|
|
|
|
|
Katniss Flechter
INAKTÍV
KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
|
RunaVidáman, szinte már táncolva haladtam a folyosón kis sasszékkal ugrálva. Micsoda boldog nap. A feltűnő jó kedvemet egy bagoly váltotta ki, aki hírt hozott Rosyról, a legjobb barátnőmről, hogy hamarosan visszatér az iskolában. A gondolatra az arcomon a mosoly, ami már amúgy is az egyik fülemtől a másikig ért, de ha ez lehetséges most még feljebb szaladt. Ez persze nem azt jelenti, hogy az általában a búkomorság jellemző rám sőt, ellenkezőleg, az esetek kilencven százalékában mosolyt lehet látni az arcomon. Útközben egy fülbemászó dallamot dúdoltam. Észre s e vettem és a társalgóban találtam magam. Furcsán kihalt, pedig ez a hely általában zsúfolt és teli van élettel. Ugyan a festmények kitartóan fecsegnek valamiről. Pergő nyelvvel és egymás szavába vágva magyaráznak valami kötési technikákat. Kinek szólnak ezek az egyáltalán nem kedvesen megfogalmazott tanácsok? -Mi történt?-Kérdezem, a festményeket. Mire az egyikük, elkezdd hadoválni valamit egy fekete hajú lányról, meg arról, hogy milyen bénán köt és, hogy ő próbálta ellátni tanácsokkal, de ez a lány egyáltalán nem hallgatott rá. Még tovább ecsetelte volna a történteket, de udvariasan belé fojtottam a szót, ugyanis most akad fontosabb dolgom is, mint, hogy ennek az amúgy sem jó modorú képnek a locsogását. Erősen meresztettem a szememet, hogy megtaláljam azt az illetőt, akiről a festmények meséltek. Egyszer csak megpillantom őt. Fekete haja puhán omlik a vállára, a teste görnyedten hever és két kezét szorosan a fülére tapasztja, gondolom a kéretlen tanácsok miatt. Óvatosan közelítem meg, még csak az hiányzik, hogy halálra ijesszem szegényt, aki már amúgy is szenved. Nesztelenül suhanok és hamarosan el is tűnik a távolság kettőnk között.Tudom, hogy nem kellene, de a kezem, mintha önálló életet érve felemelkedik és puhán a lány hátára vándorol, ahol körkörös mozdulatokat végez. Nem bírom, ha valakit szenvedni látok. Régen láttam egy játékot. Azt hiszem véres húszasnak hívták. Borzalmas volt, addig játszották, míg a csontjuk fehérje kivillant a bőrük alól. Még most is megborzongok a gondolattól. -Szia, Katniss vagyok. Mi a baj?-Kérdezem lágyan. Ekkor, észreveszek valamit. Két kötőtű hever a földön nem messze a lánytól. Anyukám szabadidejében gyakran kötött nekem minden félét. Pulcsit, sálat, sapkát, bármilyen ruhadarabot képes volt egy kötőtű és fonalak segítségével készíteni, minden varázslat nélkül. Bámulatos volt. Engem is próbált tanítgatni. Sohase leszek olyan tehetséges, mint ő, de azért az alapokat sikerült elsajátítani. Ráadásul van egy olyan érzésem, hogy jobb tanár lennék, mint azok a szó szerint lelketlen hárpiák, akiket eddig kellett hallgatnia. Óvatosan felveszem és elteszem a zsebébe, később, ha akarja, akkor jó, ha kéznél lesz, de egyelőre nincs rá szükségünk. Az első, amit most tenni fogok, az, hogy beszélgetek vele. Megkerülöm és legugolok a lány elé. Ahogy belenézek, abba a szempárba beugrik egy emlék. Avtivityzés a könyvtárban, az elhatározás, hogy megismerem őt, ami sajnos nem jött össze. Mérges is voltam magamra. Kaptam egy második esélyt. Még egyszer nem szalasztom el! -Runa, ugye te vagy az, emlékszel, találkoztunk a Levitában az activity partyn.-Remélem ő is rám ismer. Az arcmemória jobban működik az embereknél, mint a név memória. Tapasztalatból mondom! A szemei könnyesek és duzzadtak. Egy zsebkendőt nyújtok felé és várom, hogy megszólaljon és, ha kell legyen neki valaki, akinek vagy akivel sírhat...
|
|
|
|
|
Czettner L. Zora
INAKTÍV
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
|
Bea és Chaske
Április 1. este Az biztos, hogyha nem húzunk fel kapucnis pulcsikat, nem egy kisebbet elijesztettünk, és még több nagyot nevetésre késztettünk volna az ide tartó utunk alatt. Siettünk, ahogy tudtunk, egyrészt remélve, hogy így kisebb az esélye neki, hogy elkapnak, másrészt pedig azért csak nem szerettünk volna elporladni, amíg eljutunk a gyógyítóhoz. Hallottam róla néhány pletykát, állítólag valamilyen szinten félelmetes, és közel sem olyan személy, akit az aggódó szülők egy iskolába helyeznének el gyógyítóként. De hát mi most eléggé rá vagyunk kényszerülve bárkinek a segítségére, aki egy kicsit is ért a bájitalokhoz, és vissza tud minket varázsolni a régi, fiatal önmagunkba nyuszifogak meg minden nélkül, tehát nem igazán vagyunk abban a helyzetben, hogy válogathassunk. Legalább mivel a pletykák szerint nem is nagyon beszél a bácsi magyarul, nem fog mindenféle keresztkérdést feltenni, és ezzel csökken a lelepleződésünk kockázata. Még akár arra is gondolhat, hogy egyfajta diákcsíny volt, így bolondok napja alkalmából. Szorosan Bea mögött lépek be, az ajtót gyorsan be is csukom, szerintem egyikünknek sincs szüksége felesleges nézelődőkre. Elvégre egy kicsit feltűnő lenne, ha azt beszélnék, két igencsak idős nénit láttak belépni az iskolán belül található gyengélkedő ajtaján. Bár igaz, nem sokan járnak erre, hacsak nincsenek rákényszerülve, mint mi, és/vagy nem kergette őket ide büntetőmunkára az egyik kedves kis prefektus. A miután megszabadultam a kapucni után a pulcsitól is, körülnézek a helyiségben. Régen jártam erre, valahogy a közelmúltban részint nem voltam eleget a kastélyban ahhoz, hogy bármilyen kalamajkába keveredjek, ezen kívül meg igyekeztem elzárkózni a fizikai sérülésektől. Ebből is látszik, hogy mint mindenki, én is változok. Megérzem ezt a számomra orrfacsaró szagot, ami a kórházakat, rendelőket és alapból, az orvosok, gyógyítók jelenlétét jelzi, és elfintorodok. Követem Bea pillantását, és a kezdeti sokk után elvigyorodok. Hihetetlen, hogy a rellonosok ennyire nem értik a tréfát, és mindenféle bűbájjal felszerelték az irodát. - Nem, nem maradhatunk így, de azért én még mindig azt mondom, hogy megérte. Válaszolom neki. Nem vagyok már annyira kétségbeesve, legalább szereztünk magunknak (és a sárkánykáknak) egy mozgalmas napot. Na meg itt állunk, nem lehet már túl messze a segítség. Azért tény, hogy Zoénak megmutattam volna magamat, életünkben talán először különbözőek vagyunk. Ennek ellenére talán nem lenne célszerű idő előtt elporladni, ezért mikor úgy érzem, a vigyorgásból elég volt, odasétálok a Bea melletti ágyra, és lehuppanok rá. - Szerinted mikor végzünk? Tudom, hogy annak ellenére, hogy a gyógyító teljesen nem lehet tisztában vele, hogy mit is tettünk, amiért ez a büntetés, azért nem lesz túl könnyű a visszaváltoztatásunk. Főleg, hogy kiknek a bűbájaival állunk szemben. Őket ismerve egy nagyon is hosszú, és nem biztos, hogy fájdalommentes folyamat lesz. Csodás kilátások.
|
|
|
|
|
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV
Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
|
KatnissLassan úgy érzi, a nyelve elzsibbad a sok lálálázástól. Már a karjai is kezdenek szúrni. Még annyival sincs megszokva, hogy huzamosabb ideig feltartsa őket, vagy éppen félmagasságban a fülére szorítsa gyenge kis kacsóit. Ez onnan is látszik, hogy a karjai remegnek, de nem a sírástól, nem is a félelemtől vagy egyéb érzelemtől, hanem az edzetlenségtől. Határozottan rosszulesik most neki, hogy ilyen durván osztják ki, volt, aki lehülyézte, mondván, még ennyit sem tud megcsinálni, hogy felszedjen pár kötéshez alkalmas szemet. Nem csoda, hogy eltört a mécses és pityereg egy fél óra próbálkozás után. A haja szerencsére eltakarja profilból egy kicsit a kivörösödött szemeit. Hirtelen egy kéz körkörös mozgását, simogatását érzi meg a hátán, amitől összerezzen, rögtön utána megmerevedik, majd arra fordul arccal, könnyes pillái mögül a semmiből előtermett lányra nézve. Szipog még egyet, majd az egyik kezét leveszi a füléről és megtörölgeti a szemét úgy nagyjából, közben a másik pracliját is leereszti. A hátsimogtás most sokban rásegít, hogy ne vigye el a cica a nyelvét Katniss bemutatkozását követően. A hangja is olyan lágy, kedves, szinte bíztatja, hogy válaszoljon. Akadozva, de végül is megpróbál értelmesen válaszolni Katnissnek. -Én csak meg... meg akartam tanulni kötni, de... mindegyik kép csúfot űz belőlem. És tudom,... hogy nem jó a kézügyességem... és csak könyveket... tudok visszamondani, de... nem esett jól, hogy még le is szidtak.- nyökögi egészen töredezetten, de érthetően, közben Katniss megkerüli őt és leül vele szemben. Kissé meglepett szemekkel pislog rá, amikor Katniss felismeri őt az activityről, de bólint egyet, hogy nyomatékosítsa, helyesen emlékszik a lány, találkoztak a játékon és őt valóban Runának hívják. -Igen, emlékszem. Nagyon ügyesek voltatok mind a játék alatt.- most már összefüggőbben és kicsit nyugodtabban beszél, mert erőt vett magán és abbahagyta a szipogást és az egerek itatását, helyette inkább most Katnissre figyel. Hálás neki, hogy ilyen kedves vele, pedig még csak látásból ismerik egymást. Most igazán örül, hogy ennyire rendes, nagyszívű emberekkel került egy közösségbe. A zsebkendőt egy „Köszönöm szépen”-nel elfogadja és felitatja a szemeiről, s alattuk a könnyeket, ezek után pedig végképp igyekszik lecsendesülni. -Ne haragudj. Általában nem szoktam csak úgy bömbölni, de most kicsit lefárasztott ez a sok tanács, amit kaptam. Próbálok megtanulni kötni, mert régen az anyukám is kötött, és mostanában eszembe jutott, hogy jó lenne megtanulni, de még a szemfelszedés sem megy, hiába elolvastam a szakirodalmat.- egy sóhajtással fejezi be rövid beszámolóját, közben törökülésbe helyezkedik Katniss előtt és megpróbál rámosolyogni, de csak egy vérszegényre futja az előbbi, fancsali kedve miatt. Eldöntötte, hogy barátokat szeretne idén találni az új iskolájában és ezért megerőlteti magát, mert általában a mosolygáshoz is félős, nehogy félkegyelműnek gondolják, vagy ki tudja. -Mi járatban vagy errefelé? – időközben nem állja meg, hogy azért meg ne nézze Katniss arcát magának alaposabban. A (szerinte) nagy szemei olyan őszintén csillognak és bizalomgerjesztően, de lehet, hogy csak neki tűnik úgy most.
|
|
|
|
|
Katniss Flechter
INAKTÍV
KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
|
RunaA módszerem beválik, hiszen a kezem alatt levő izmok fokozatosan lazulnak el. Hamarosan már a hangján is látszik, hogy lassan megnyugszik. -Runa, szakirodalommal nem mész semmire, az elmélet itt nem segít. Bár én nem vagyok a kötés nagy mestere, egy-két dolgot, megmutathatok neked, ha akarod, de elmagyarázni nem tudom.-Hiába, a kötés is azon dolgokba tartozik, ahol az elméleti részt akár sutba is lehet dobni, mert itt egyedül csak a gyakorlati résszel mész valamire. -A festményekkel pedig ne is törődj, faragatlan népség.-Az egyik már épp tiltakozásra nyitotta volna a száját, de egy gyilkos pillantással belé fojtottam a szót. A kép természetesen rögtön visszavonulót fújt, hiszen még ők is tudják, hogy Katniss-sel nem érdemes összeveszni, mert a vitatkozó fél húzza a rövidebbet! A gyors rendre utasítás után ismét Runára fordítottam minden figyelmemet. Örülök, hogy az Activityre emlékszik, így nem egy ismeretlennek lát. -Nálunk is az anyukám szokott kötni pulcsit, sálat meg egyéb ilyen cuccokat.-Pici mosoly suhan át az arcomon, mikor hideg téli estéken ültünk a meleg kandalló körül, rajtam az egyik kötött pulcsim és szemben velem anya épp egy sálat készített apának, akinek az ölében ültem. Szorosan hozzábújva öleltem, ő meg vidám történeteket mesélt sárkányokról, varázslókról és gyönyörű hercegekről, akik megmentik a királylányt. Volt, hogy varázspálcájával egyet suhintva életre keltette a szereplőket é ők 3D-ben ugráltak előttem, néha egy-egy meselény még integetett is nekem. Aztán a kószakép elszáll. -Jó kérdés, igazából nincs konkrét dolgom, csak nagyon örülök és ezért úgy döntöttem, hogy keresek valami nyüzsgő helyett. Te még biztos nem ismered Rosyt, majd, ha jön, bemutatlak neki. –A nyakamban levő nyaklánc Rosy említésére, erősebb sárga árnyalatot öltött, szikrázó fényei ide-oda cikáztak a nyakamon. -Sőt, ha van kedved egyszer elátogathatsz Rainbowba is.Rosy,Aileen és én lakunk benne. Rosy a legjobb barátom itt.Neked van legjobb barátod?-Kérdezem meg, hiszen valahol el kell kezdeni az ismerkedést, hát akkor innen kiindulva fogunk haladni, de az biztos, addig nem megyek el, amíg meg nem ismerem ezt az értékes lányt, kinek hollófekete haja kísértetiesen hasonlít Hófehérkére. Fura lehet, hogy mesehőshöz hasonlítom, de hát ez van.
|
|
|
|
|
Zsolt Perott
INAKTÍV
Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
|
Miss Tökéletesség Mivel korainak találtam még a lefekvéshez az időt, elhatároztam, hogy kicsit körbejárom az iskolát. Az éj leple alatt majdnem bárhova el lehet jutni, ha óvatosak vagyunk. Miért járnak az állatok éjjel vadászni? Miért van olyan sok éjjeli állat? Mert nem veszik észre őket. Én is éjjel megyek vadászni, egy kis kalandra. Csak azt remélem, találkozom valakivel, aki társam lehetne. Az elhatározás megvan, még csak egy ötlet kell, amin az egész iskola röhöghet. Amit majd negyven év múlva is névtelenül fognak emlegetni. Az unokáimnak dicsekedhetnék, hogy mekkora csínyt követtem el diákkoromban. Lesz amiért büszke legyek magamra. Egész érdekes volt a séta a Fecsegő Dámák freskójának folyósójáig. Az éjszaka elrejtett, nem találkoztam egy prefektussal sem, sőt még azzal az öntelt rabszolgahajcsárral sem. Szerencsére. Még mindig zavar, hogy a felelőtlensége miatt kaptunk büntetést. Meg is halhattam volna, ha Lotte nem tompítja az esésem. Két órán át nevetett rajtunk. Ez a dolga a prefektusnak? Idéntől szerencsére javul a prefektusi gárda minősége, mivel a kis vörös Szerelmem, meg Kiva is bekerült. Lesz itt rend. Soha nem gondoltam volna, hogy a gyerekes Leonie egyszer prefektus lesz. Kicsit az is furcsa, hogy terelőként játszik. Komolyan ilyen idegesítőek ezek a Dámák? Ha megszólalok, biztos lebuktatnak valamelyik éjjeli bagoly prefektus előtt. Mi volt ez a hang? Most már értem miért mondják az öregek, hogy ne fesdd az ördögöt a falra. Ki lehet az? Ha előbújik, tuti nem Amira, mert ő megvárná, hogy szenvedjek. A szívem a torkomban kalapált. Csak azt tudom remélni, hogy Leonie-val fogok összefutni. Vagy esetleg Kivával. Akkor biztosan megúsznám a büntetést, szerencsére. Ha jól hallom, a lépések közelednek. Bezzeg ilyenkor a dámák csendben vannak. Sose bízz meg egy freskóban, úgy is átver. Menekülési utak száma nulla. Szuper. Ugye nem csaphatnak ki emiatt? Lehet, hogy ez az utolsó sétám a kastélyban?
|
|
|
|
|
