Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Olyan rezzenetlen arccal hallgatja végig a fiatal férfit, hogy ha nem lélegezne, azt hihetnénk ő maga is kőből lett kifaragva, mint a mitológiai Galathea. Szerencsére a neveltetése nem készteti meghátrálásra és, valljuk be Álmosnak valójában még igaza is van az általa elmondottakban. Szemrehányására ezt fel is méri a rideg professzornő, s bár ezt szóvá nem teszi, helyette sokat mondóan biccent, s inkább folytatja az oktatást. - Amennyiben a lupéval nem érnénk célt, úgy ott vannak még a mikroszkópok. Egy egész világ tárul fel az ember szeme előtt, amikor megpillantja a köveket abban a nagyításban, amit lehetővé tesznek - beszél, miközben magához hív egy szakkönyvet. Az kecsesen landol a diák előtt és fellapozza saját magát. A lapokon fotók láthatók egyes kövekről nagy felbontásban. Pazar színek és formák kavalkádjai, akár egy-egy modern festmény. - Itt jegyezném meg, hogy rendelkezésünkre fog állni rivát laborom, amelynek része egy igen érzékeny mikroszkóp és tööb más igen jó minőségű vizsgálati eszköz, így ha az a bizonyos kő kitart egy napig, megtudjuk micsoda - teszi hozzá mellékesen, majd hagyja hogy az ifjú növendék kedvére belelapozhasson a kötetbe, ha akar. Ezután szólal meg csak ismét. - A következő módszer a refraktometriás mérés. Ez az eszköz a fénytörését méri. A kapott értéket egy összehasonlító táblázattal egybe vetve tudunk informéciót nyerni a kőről - adja át ismereteit a maguk lényegi mivoltában. Ebben a részben nincs lélek, sem szellemiség. Ez színtiszta tudomány. Kémia és fizika lesz, méghozzá specifikus és emelt szinten. Egy halom kötet lebeg közben melléjük és sorakozik ki az asztalra, két jókora toronyba halmozódva.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A távolból semmi mással össze nem téveszthető csörömpölés közelít - mármint legfeljebb egy steampunk hastáncos szamovár-ensemble vetekedhetne vele - s amint közelebb érnek, kivehetővé válik az őket kísérő zene is. Most épp Prokofievet harsog a parádésló módjára lépkedő gramofon, nagyjából a páncélsor közepénél. A magasra tartott hangtölcsér úgy tekereg, mintha abszurd nyakon ülő groteszk fej lenne. Ritmusra ing jobbra-balra, egy ütemben a díszlépésekkel és katonásan emelgetett karokkal, mintha ő vezényelné ezt az egész pokoli kompániát.
Amint Zalánékhoz közelít a menet, a gramofon mintha még egy fokkal jobban kihúzná magát - elvégre jó esetben a derekukig ér fel - s gyanakvóan abbahagyja az ingást. Ha szeme lenne, most alighanem összeszűkülne.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Erdődy Hella

Nem kíméli a nőt, noha nem kiabál, csupán meglehetősen nyomatékosan közli vele, mit is gondol. Nem igazán izgatja, hogy esetleg elmenekül-e a nő, elvégre a maga részéről biztos benne, hogy igaza van. Fel sem merül benne, hogy másképp lenne, elvégre az ő ideje is értékes. Szinte már elismeréssel nyugtázza azért, hogy nem kap sem magyarázkodást válaszul, se sarkon nem fordul sértetten a nő, inkább méltósággal tűri, és egy biccentéssel nyugtázza az egészet. Nagyszerű. Ha ez azt jelenti, hogy egy lapon vannak, akkor még a végén tényleg kiérdemli a tiszteletet is, az ugyanis Álmos véleménye szerint nem jár sem korra, sem névre, érdem kérdése. Csendben jegyzetel, ha már odáig is elérnek, amiért pontosan itt vannak, és választ kap a kérdésére. Szinte már műgonddal rajzolja a betűket a papírra, hiába telne pusztán egy intésébe, hogy a toll megoldja helyette mindezt. Szeret írni, jegyzetelni, így igazán gyorsan raktározza el a szükséges információkat. Felpillant a lapról a tanárnőre a privát labor említésére, ajkát féloldalas mosolyra húzva. A szeme azonban változatlan marad, s ebből sejthető, hogy ez csak gesztus, nem őszinte öröm. Nem tudja még azért, pontosan hogyan is viszonyuljon Hellához. Nem barátok. Talán soha nem is lesznek. Látja, hogy komolyan veszi az oktatást, ami bizonyára nem csak a kötelessége, hanem inkább a hivatása.
- Oké - válaszolja röviden, tömören. Nem tudja megígérni, hogy kitart a kő egy napig, mert még nem kísérletezett ehhez kellőképpen eleget, azonban reméli, hogy mégis. Majd kipróbálja valami mással, hátha rájön, mitől és hogyan is függ ez az egész. Feljegyzi a refraktometriás mérést is a lupe és a mikroszkóp alá, majd hátradől a széken ültében.
- Aha. Kötelező olvasmány? - kérdezi az asztalon felhalmozódó kupacokat vizslatva. Szép kis adag, de hát ő meg szeret olvasni amúgy is, főleg, ha mindezt haza is viheti esetleg a könyvtáros jóváhagyásával. - Miért lett gemmológus?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ezen a ponton a kastély java már ünnepi díszben úszik - az önként vállalkozók segítségével egész gyorsan végeztek a folyosókkal, ahol az elmúlt napokban jócskán akadt lehetőségük gyakorolni. A puding próbája azonban most következik, amint a több doboznyi díszt pálcájával maga előtt lebegtetve betrelgeti a hölgyeket a most ürességtől kongó Nagyterembe. Amint a földre ereszti mindezt, suhint, s a lebegő gyertyák rajban reppennek feléjük, útközben fellobbanó lángjaikkal gyr fényt adva. Már-már nyugtalanító, hogy nincs itt egy árva lélek sem rajtuk kívül, hiányoznak a terítékek, épp csak nem visszhangzik minden.
Seth további fáklyákat gyújt meg, amíg végre rendesen látszik a bejárattól nem messze álló, tanári asztal magasságában lévő hatalmas karácsonyfa, aztán a lányokhoz fordul, bátorító mosollyal.*
- Nos, hölgyeim, volt némi idejük gondolkodni. Elkezdem felrakni a díszeket, melyeket már megcsodálhattak az irodámban. Ezek mellé kell a fára még jócskán dekoráció, amit az önök fantáziájára bízok idén - remélem, van már elképzelésük. A Déli szárnnyal remek munkát végeztek, nem aggódom.-A fa mellett áll egy létra, hogy ha a felsőbb ágakhoz szeretnének hozzáférést, biztonságosan ráláthassanak. Seth még magukhoz inti az egyik asztalt, szétrakva rajta az üvegdíszeket rejtő dobozokat, hogy véletlenül se legyenek láb alatt.*
- Ez pedig a megígért és megérdemelt frissítőjük, ne szégyenlősködjenek. Szeretnének zenét?-*Utolsó lépésként egy tálcányi cookie, tej és forró csokoládé bukkan fel, amit korábban kért a manóktól, de ügyes bűbájok frissen tartottak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Talán - válaszolja kissé bizonytalanul. Nem ő a legbeszédesebb ember a környéken, habár időnként megered a nyelve, ha olyan témáról van szó, ami számára is nagyon kedves. Például a hegedűjéről, amit kivételesen nem cipelt magával, Gotlandról, a zenéről, sárkányokról vagy éppen Agatha Christieről sokat tud mesélni, ahogy még néhány további témáról is, de alapvetően mindezzel együtt vagy éppen ennek ellenére nem ő szokott lenni az osztály bohóca. A humorérzékének éppen ezért eddig nem is jutott sok tér, de talán majd ezután. Egyszer csak kinövi már azt a fránya szorongást is a semmin reményei szerint.
- Ühümm - veszi tudomásul aztán a választ, amit már egyébként is tud, de úgy tűnik, hogy Kristóf vagy nem érti a szarkazmust, vagy sokkal jobban szeret magyarázni, és ha értette is az iménti nem annyira humorosnak, mint gúnyosnak szánt kérdést, úgy döntött, figyelmen kívül hagyja, mert kihasználható a pillanat, hogy ő legyen az, aki idősebbként és tapasztaltabbként oktat. Nehezére esik nem pofát vágni a gondolatra, de ám legyen, hadd élje ki, hogy mentorként tündökölhet. Ismét útnak indul Kristóf mellett, továbbra is makacsul kopogva, aki ebből a figyelmeztető jelből nem ért, az pedig csak magára vethet, ha büntetést kap. Az Edictum említésére kapja csak fel a fejét, addig egészen jól elszórakoztatja, hogy az útjukba eső portrékat veszi leltárba, ám az iskolaújság nevének hallatán el is felejti szinte azonnal, hogy hol is tartott. Dacosan vonja meg aztán a vállát. Kellemetlenül érintette az a pletyka.
- Az csak alaptalan rágalmazás - szólal meg végül majdhogynem sértetten, pedig erről aligha Kristóf tehet, hogy ezt írták róla. Valaki csak kitalált valamit, mert unatkozott.
- Színtiszta hazugság. Nem is büntettem sokat, csak egy-két embert, amikor már tényleg nem volt más választásom, mert annyira tilosban jártak, amikor összefutottunk, de nem szeretek büntetni. Ha valaki tilosban jár, akkor meg lehetne annyi esze, hogy előre gondolkodik. Egy rakás titkos alagút van meg minden, nem hiszem, hogy ne lehetne eltűnni, ha az ember tudja, mit csinál - dünnyögi kelletlenül. Ugyan nincs különösebben lelkiismeretfurdalása, hogy büntetett már, mert tényleg olyanokat sikerült, akik tényleg fejjel szaladgáltak neki a falnak gyakorlatilag, de ettől még nem élvezi, mint ahogy azt állították róla. Ő nem a kőszívű, vasorrú gonosz boszorkány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Becsüli a fiatalemberben, még ha ennek semmi jelét nem is adta, hogy volt bátorsága kimondani amit gondolt. Nyers volt, de legalább őszinte. Egy nemessel kevesen mernek így beszélni. Ezért sem távozott. Az ilyes fajta hozzáállást tiszteli, még akkor is ha az elevenébe vájt a monológ. Ezután folytatta a megkezdett témát és beszélt a kövek beazonosításának módjairól. Álmos szorgos jegyzetelése megerősítette benne azt az érzést, hogy neki nem beszél hiába. A legtöbb gemmológusnak általában személyes indíttatása van a tudás elsajátítására. Ez lehet a helyzet a vele szemben ülővel is valószínűleg. Nem igazán szokta érdekelni ilyesmi Hellát, az pedig még ritkább, hogy elgondolkozzon egy-egy diákja motivációjával kapcsolatban, ám a kivétel most erősíti a szabályt. Feldiktál három címet, amikkel le is tudja a választ a kötelező olvasmányokról szóló kérdésre. Ezt a tárgyat tapasztalatokból könnyebb megtanulni, mint szikkadt pergamen lapokról. Hella legalábbis igy véli. Ezért a következő órát már a gemmológia laborban fogjak tölteni. Ezt közli is diákjával, aki reményei szerint ettől csak még lelkesebben fog majd készülni. Érdeklődésére viszont felkapja fejét. El is gondolkozik egy kicsit rajta, hogy ő miért is választotta ezt a szó szerint kikövezett utat. - Mert kislány korom óta vonzottak a kövek. A színeik, a fényük, a kifejtésük. Lehet az is közrejátszott a dologban, hogy az elemem társ elem a föld - teszi még hozzá az utolsó mondatot inkább már csak magának. Ezután mindketten összeszedik holmijukat, majd egy rövid búcsúzást követően elindulnak saját dolgukra. Közben odakinn végre elkezdenek hullani az idei első hópelyhek. A közeledő ünnepek mindig megmelengetik Hella szívét. Ráadásul hamarosan elutaznak arra az aukcióra Adelinával, ahol esélyük lesz megvizsgálni Vlad Tepes tollforgójának kövét. Igen sokat vár ettől a kiruccanástól. Barátnője azt is meglebegtette előtte, hogy segít neki jobban boldogulni a férfiakkal. Ez is egy érdekes része lesz az összképnek. Ezekkel a gondolatokkal a fejében fordul be megszokott útvonalán a harsogó portrék folyosójára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Imádom a Karácsonyt. Nem csak azért, mert akkor van a születésnapom is, hanem egyszerűen magát az ünnepet a hangulata miatt, meg mert ilyenkor a családdal lehetek. Még anyáék is szabadságot vesznek ki ilyenkor pár napra. A legjobb, amikor karácsonyi dalokat énekelve díszítjük fel a karácsonyfát együtt Jutka néniék nappalijában, mert mindig ott ünneplünk Londonban, amióta csak az eszemet tudom. Idén is ez a terv, azelőtt azonban még az iskolában is sort kell keríteni arra, hogy a helyükre kerüljenek a karácsonyi díszek az illúziómágia tanár vezényletével. A Déli szárnnyal már végeztünk is, most pedig a nagyterem van soron, amit nem láttam még ilyen kongó üresen soha. Az igazat megvallva nem is nagyon jártam itt talán az évnyitó óta, mivel a faluban lakom és folyton rohangálok a Bagolykő és a művészeti között, alig pár alkalommal jutott arra időm, hogy itt ebédeljek, és ne útközben rágcsáljak el egy otthon felpakolt és a táskám alján jó esetben nem kilapult szendvicset. Körbe is nézek a teremben, miközben Selwyn tanár úr vázolja a tervet. Tehát ki kellene találnom valami szép díszt a fára. Dúdolgatni is kezdek csak úgy magamnak közben, mintha csak otthon lennék már a londoni kis lakásban, ami ugyan a nagynéném családjának tulajdona, de gyakorlatilag nekem is az otthonom többé-kevésbé.
- Köszönjük - mondom máris a frissítőkre. - A tejtől mondjuk én lufi lennék, de nagyon kedves a tanár úrtól - válaszolom hálás mosoly kíséretében. A sütin még elgondolkodom. Néha beleférhet egy-egy, úgyis önszántamból nem eszek édeset, nem azért, mert nem szabad. Majd később talán tényleg lecsapok egyre, ha még marad.
- Énekelhetünk is, ha van másnak is kedve - vetem fel az ötletet, bár erőltetni nem fogom. Addig is, amíg erre bárki reagál bármit is, körbejárom a nagy fenyőfát azt igyekezve elképzelni, hogy vajon hogyan mutatnának rajta pici kis fehér angyalkák. Talán egy kis aranyszín is mehetne a kompozícióba. Meg is próbálkozom egyet elképzelni apró kis tollas szárnyakkal, göndör hajjal, fehér ruhája szegélye aranyszínű csak vékony vonalban. Vajon röpködni is tudna? Meg némi fény sem ártana ide, de egyszerre csak egy dologra kellene koncentrálnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Amikor utolér a lány, bólintok. És mosolygok, lehet ő sem bírja a reggel már toppon lévő Nonót. De hát nem tudok vele mit csinálni. De a többsége a barátaimnak jól viseli, már aki tudja.
– Hát, van egy konkrét de bármilyen könyvet szívesen olvasok – mosolygok rá aki éppen elém tesz három könyvet. Megnézem, milyen vastagságúak, és megfogom az elsőt.
– A hobbit egy nagy jó könyv. Régebben olvastam – mesélem a lánynak. – Akkor olvasunk. Csendben.  
Bár amúgy most jövök rá, hogy ezt a könyvtárban is tehetnénk, mert ott amúgy is csendben kell lenni. Mindegy.
– Vannak céljaid az évre? – kérdezem amikor mindketten elolvastunk egy fejezetet. Talán még barátok is lehetünk. Szuper így új ismeretségeket szerezni. Bár Navinés, nem baj, mert ugyanolyan jól lehet mindenkivel beszélni. Tovább olvasok. Végül befejezem. Eléggé gyorsan olvasok, de megértem amit olvastam. Itt ez most egy jó képesség.
– Kész vagyok. – mondom. Jegyzeteltem magamnak a saját kis füzetben amit hoztam.
– Lejegyzeteltem magamnak, majd ha végeztél akkor mondd el röviden a történetet, és hogy miről szól és akkor azt leírom. – adom a feladatot a lánynak.
A válasz elgondolkodtat, de mosolygok a lányra.
– Neked még van időd, nekem már kevesebb. Bár az év végén kell csak dönteni addig van időm gondolkodni. De el vagyok veszve.
Kezdem megint a pánikrohamot a választás miatt, de a könyvbe mélyedek, és az olvasott szöveg lenyugtat. Pont egy nem pörgős könyvet tartok a kezemben. Szerencsémre, mert ilyen témák mellett nehéz is lenne azokra koncentrálni.
– Szóval, tanácstalan vagyok.
– Értem. – Érzek együtt a lánnyal, mert én is folyton utaztam a cirkuszi fellépések miatt így rengeteg helyen voltam, külföldön is jártam egyszer-egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Agnes

Küllem

- Hmm - hümmögtem eltűnődve, hiszen amit feltettem neki, az csupán egy eldöntendő kérdés volt, mégis bizonytalan választ adott rá. Csupa meglepetés volt ez a lány... igaz, mindig is felkeltették az érdeklődésemet a rejtélyes emberek, hiszen igazi kihívás volt megfejteni a gondolataikat, a viselkedésüket.
- Mivel szoktad elütni a szabadidődet? - tettem fel neki egy kérdést, mert egyszerűen érdekelt, hogy mivel tevékenykedik a kötelességeken kívül. Nem voltam tisztában azzal, hogy ez mennyire érinti indiszkréten vagy szívesen mesél-e majd a kedvenc elfoglaltságairól, de úgy gondoltam, tiszteletben tartom a döntését. Úgy tűnt, hogy sikeresen átadtam az általam fontosnak vélt információkat a festményeket, és az őrjáratozást illetően a másiknak. A következő témát érintve azt érzékeltem, hogy egy kényes pontra tapintottam Agnes-nél. Az viszont beigazolódott, hogy helyes volt a megérzésem vele kapcsolatban.
- Nyugodj meg, hiszek neked. Épp ezt ecseteltem az imént, hogy nem tudom veled kapcsolatban azt elképzelni, amit az Edictum-ban állítottak rólad - feleltem nyugodt hangnemben a prefektus társamnak.
- Abban is igazat adok neked, hogyha már valaki tilosban jár, lehetne annyi sütnivalója, hogy előre megtervezi a dolgokat, és ésszel szegi meg a szabályokat minden eshetőségre felkészülve. Hidd el, ritka az ilyen ember - osztottam meg az észrevételemet a másikkal, miközben követtem a járőrözésre kijelölt útvonalat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az utóbbi években egész megszerette a karácsonyt. Apa mindig meglátogatja, a nagyiéknál összegyűlik a család és Beliánnal is mindig valami szuper ajándékot találnak ki egymásnak. Igazából ezt élvezi a legjobban, hogy kitalálhatja, milyen ajándékkal lepje meg szeretteit. Na meg persze azt, hogy még ki sem hűlt az első adag mézeskalács, de már sütheti a következőt. Ilyenkor Nagyi sokkal szívesebben engedi a konyhában garázdálkodni, mint amúgy az év bármelyik másik szakaszában.
Bár az idei karácsony egyik legjobb élménye kétségkívül az, hogy együtt dekorálhatják a kastélyt, méghozzá szupermenő módon. Még szerencse, hogy mostanában állandóan azon a buta képkeresős oldalon tölti a szabadidejét, így volt ideje és lehetősége ezernyi különböző fáról inspirációt szerezni, és megalkotni saját elképzelését. Legalább ötöt. Mert hát ugye akkor még nem tudhatta, milyen díszekhez kell igazodnia, így több verziót is elképzelt magában, néhányat ki is próbált otthon, a biztonság kedvéért.
A nagyterem határozottan jobban tetszik neki így, tök üresen, mint mikor tele van diákokkal, bár már egészen kezd megbarátkozni a tömeggel is. Egyre bátrabb, egyre nyitottabb, ahogy telik az idő. A beszéddel azért még akadnak problémák, így csak hálásan mosolyog Sethre, mikor megjelennek a sütik és a hozzájuk tökéletesen passzoló kísérők. Egy kekszet magához is ragad, elvégre jó munkához kell az energia, majd tele szájjal hevesen bólogatni kezd - előbb a zene, aztán az éneklés ötletére. Lehet, hogy nem beszél, de a zene... az egészen más terep.
Míg elfogyasztja a rágni valóját, szemével követi Gitta mozgását, és megpróbálja kitalálni hogy hová, és mit szeretne megalkotni. Róka végül egy kezdetnek egy egyszerű, ötágú csillagot választ, nem túl közel, de nem túl messze Gitta területétől, hogy kiderüljön, hogy mutat együtt a két dísz. A csillagot aranyszínűnek képzeli el, nagyjából tenyérnyi méretben, némi fényes, fémes csillogással megsépkelve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Hegedülök meg olvasok - sorolja a legfőbb szabadidős elfoglaltságait, leszámítva azt, hogy időnként a kastélyt is felfedezi és nyomozgat lelkesen mindenféle furcsaság után, mielőtt még a fiú itt hosszas példabeszédbe kezdene arról, hogy milyen fontos, hogy pont a prefektusok példamutatóan viselkedjenek. Kinézi belőle, úgyhogy inkább a lehetőséget sem szeretné megadni.
- Te? - kérdez vissza aztán röpke szünetet követően, amikor eszébe jut, hogy ez úgy lenne illendő, hogy ne csak válaszoljon, de némi érdeklődést is mutasson. Az Edictumos cikket felhozni viszont talán nem a legjobb ötlet, ugyanis kicsit meg is sértődött azon a csúnya pletykán, amit az iskolaújságba valaki róla írt. Úgy festették le, mintha élvezné, hogy büntetéseket osztogasson bárkinek és bármikor. Fel is húzza magát kicsit, némileg sértetten reagál a felvetésre is már kezdettől fogva, és sajnos az ezen nem sokat segít, hogy a fiú azt mondja, nyugodjon meg. Ez csak olaj a tűzre ezen a ponton.
- Szeretném tudni, honnan vették az egészet, ki találta ki az egészet - morogja maga elé. Nem árulkodásként ugyan, de az apukájának is beszámolt a cikkről, ő pedig arra intette, ne vegyen komolyan semmit onnan, de mégis sérti a büszkeségét. Eddig nagyon is igyekezett elmenni az egész mellett, legfeljebb legyinteni, hogy áh, kit érdekel az Edictum, olyan az, mint a Goblin otthon, aminek sosem szabad hinni, csak egymásnak ugraszt embereket, ha valaki mégis megteszi. Kristóf leginkább rosszkor kérdezett rá.
- Néha muszáj, ha már valaki csak fejjel megy a falnak, de ettől még nem élvezem. Elég hülyének kell lenni ahhoz, hogy itt kopogok, és valaki ne tűnjön el az első titkos átjáróban - válaszolja morcosan, tulajdonképpen azt is elárulva ezzel, hogy nem csak azért választotta a magassarkút, mert jól mutat, na meg ennyi szabadságot még az egyenruhára vonatkozó szabályzat is enged.
- Márpedig legalább egy rellonosnak lehetne annyi esze. Az apukám szerint a ravaszság eléggé rellonos tulajdonság, a navinések meg józanul gondolkodnak, a levitások okosak, az eridon... nem tudom. Róluk azt hallottam, hogy hevesek és gyakran meggondolatlanok, de azért csak megvan mindenkinek a magához való esze, nem? A legtöbb szabályban általában van amúgy is legalább egy kiskapu - teszi fel a nagy kérdést. Ő szereti a kiskapukat, bár Kristóf meg pont olyannak tűnik, aki arra hajt, hogy minden ilyesmi megszűnjön, még képes és a cipő kérdését is felveti, hogy ne lehessen kopogós magassarkúban járőrözni menni. Mintha ezt nem lehetne egy bűbájjal megoldani, hogy ne legyen hangos, de ez csak mellékes apróság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ah, igazán sajnálom, hogy nem gondoltam erre. Szeretne esetleg egy teát, Lónyai kisasszony?-*egyetlen emelettel feljebb van a műhelye, így semmibe sem kerül felszaladnia.*- Énekelni nem bátorkodom, de ha nincs ellenükre, komolyzenével szolgálhatok.-Valamiféle hosszabb, néma varázslatot szór ki, aztán kisvártatva egyre közeledő ütemes galopp hallatszik, amint a páncélok őrségváltásáról ismert gramofon beüget a terembe. Hogy milyen zene hangzik fel végül, az már a reakcióktól függ - valószínűleg csak a móka kedvéért belecsempészi a Cukorkatündér táncát, hogy szeme sarkából Hargita reakcióját lesse.
Javarészt azonban a feladatukra összpontosít. A dobozokból sorra reppennek elő az üvegdiszek, amiket neki magának kellett helyrehoznia. Egy sor bűbájjal is ellátta mindet, csaknem törhetetlenek, hogy a véletlen balesetek elkerülhetőek legyenek; de némelyik kifejezetten sziporkázó vagy megfagyott szappanbuborékhoz hasonlatos, finom jégvirág-mintás. Könnyed, precíz mozdulatokkal inti őket helyükre, miközben körbesétálja a fát, hogy megbizonyosodjék felőle, a diákoknak és a tanároknak egyaránt bőven jut látnivaló. Amint a díszek többé-kevésbé egyenletesen el vannak oszlatva, pálcáját alkarjához simuló tokjába rejti, s azt a bögrét veszi kézbe, ami a többitől lényegesen sötétebb, vöröses-barnás fűszerrel megszórt italt tartalmaz. Míg kezét melengeti, a fán zúzmarás tobozok egész sora nő lassan, amerre csak néz, s amiknek fehérsége mind a csillagokhoz, mind az angyalkákhoz illik majd.
- Azon töprengek, túl sok lenne-e néhány mókus?*mereng félhangosan, kortyolva egyet, s jóleső hümmögéssel megköszörüli torkát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ó, igazán nem akarok én plusz munkát okozni, de köszönöm. Majd kipróbálom a sütit - válaszolom kicsit szabadkozva, némileg zavart mosollyal, megrázva a fejemet is. Tényleg csak viccelődtem a tej láttán, amit egyébként még szeretnék is, ha a szervezetem tudna mit kezdeni a laktózzal. Tulajdonképpen még a teát is tejjel szeretem igazán, de így maradnak a mindenféle növényi eredetű helyettesítő italok, amit viszont ritkán szoktam beszerezni, csak ha valamiért úgy vélem, hogy most megérdemlem. Gondot meg a világért se okoznék senkinek, bár tényleg nagyon kedves, hogy felajánlja a teát.
- Nekem nincs kifogásom - felelem széles mosollyal a komolyzenére. Nem fogom fel tragédiaként, hogy nem érez senki különösebb lelkesedést az éneklésre. A klasszikus zenét különösen kedvelem egyébként is, sokkal kevesebb modern előadót ismerek szégyenszemre. Az ismerős dallamra önkéntelenül is előtör belőlem a balerina, két éve pont a cukorkatündér szerepét osztották rám az egyik karácsonyi előadáson, mert hát a Diótörő igazi karácsonyi klasszikus. A mai alkalomra viselt csizmámban egyébként szinte lehetetlenség spiccbe állni, de azért felcsillan a szemem és néhány lépés erejéig megpróbálkozom vele. Nem teljes a siker, messze nem olyan szépek a mozdulataim, mint a művészeti nagy színpadán volt. Milyen csodaszép rózsaszín ruhám is volt, sokkal szebb, mint a most viselt iskolai egyenruha. Meg is száll az ihlet, és miután alkotok még egy angyalkát, apró, cukorgyöngyökre emlékeztető, csillogó kis gömböcskék fűzérét alkotom meg.
- Az nagyon aranyos lenne - válaszolok az elcsípett félhangos merengésre, miközben pördülök egyet és úgy nyúlok egy süti után, hogy az a színpadon is megállná a helyét. Nagyon ritkán eszem édeset, többnyire inkább nem, mint igen, most azonban úgy döntök, mégiscsak belefér egy süti, ha már ilyen kedves a tanár úr és hozott nekünk.
- Nagyon szép lesz szerintem ez a sok fehér és arany elemmel teli kompozíció. Olyan elegáns - állapítom meg, aztán beleharapok a sütibe és fejemet oldalra döntve méricskélem a fát, talán még egy gyöngyfűzér elférne rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A Nagyterem ajtajában ácsorogva bámultam körbe először csak kifejezéstelen arccal. Kényelem szempontjából mellkasom előtt összefont karokkal, apró terpeszben ácsorogtam. Tudod, milyen nehéz megállni magassarkúban? Nem? Látszik. Jaj, ne vágj már ilyen képet, ez egy must have kellék! Nő magassarkú nélkül olyan, mint egy kan kutya fasz nélkül. Egyszerűen csak KELL.
Selwyn professzor kiadta a további feladatokat számunkra, nyilván a csajoknak. Azért azt valljuk be, nekünk az esetek többségében jóval jobb az ízlésünk, a fiúktól. Ráadásul elismerte a kemény munkánkat a Déli szárnnyal kapcsiban. Valóban gyönyörűen sikerült, de csak mert - hehe - én is közreműködtem. Ha lehetett volna, Bercit is hívtam volna magammal,  mert az ő ízlése az enyémmel egy csapatban VER-HE-TET-LEN duó, csak mondom. I'm not sorry. Lehetsz irigy, még az arcodra is köpök, ha nem tetszik.
- A fejem hemzseg a csudi ötletektől, professzor úr! Körülbelül huszonöt féle mód jutott már eszembe, hogy miként varázsolhassak ebből az ózsdi és poros Nagyteremből egy IGAZI karácsonyi bulipalotát - egy borzasztóan sejtelmes és egyben magabiztos mosoly kúszott az orrom alá. Tudtam mit akarok, mikor és hol. A többi résztvevőn végig legeltettem a szemeim, eddig el is felejtettem, hogy a professzoron és rajtam kívül volt még más is ott. Erre is a Gitta csaj hangja ébresztett rá, hogy kurvára ott voltak még ők is. Na nem baj, lesznek csicskások. Mindent én se csinálhatok. A végén a mani-pedim bánja és Bercivel mehetünk vissza megcsináltatni.
A felkínált kosztra inkább had ne mondjam el, hogyan reagáltam fejben. Cukortól, kalóriától és szénhidráttól hemzsegtek. A testem egy szentély, abba pedig nem viszünk szemetet. Ha vinnénk, akkor a templomban kellene kiüríteni a fürdőszobai kukámat. Undi lenne? Na látod! Ez a test egy szentély, csak minőségi étel kerülhet be! A zenére viszont megvontam a vállam, nekem mindegy volt.  Azért titokban reménykedtem valami Justin Bigyó vagy Harry Stílus playlistben, de a klasszikus szó hallatán felvontam a szemöldököm. Végül is, régen erre bulikáztak az úri népek, és mint a Modern Boszorkány új reklámarca, nekem is tudni kell erre csapatni a csárdást. Menjen az a Mozart vagy ki a tök.
- Az arany bőven mehet még rá! Meg mókusok is. A mókucik cukik - jegyeztem meg bekapcsolódva a beszélgetésbe érdemszerűen és mogyoró színű szemeimmel az eddigi munkájukat mustráltam, egyre szebb és szebb látvány tárul mogyoró színű szemei elé.
- Oda még mehetne egy leheletnyi vörös, olyan eridon vörös. Arra a sarokra. Van valami vörös? Nem sok csak valami szalag vagy egy-két dísz - morzsoltam államat finoman, nehogy bármi bőrhibát idézzek ezzel elő a későbbi éveimre tekintve. A ráncok nagyon nem mencik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Már túlvolt az utolsó óráján, amikor úgy érezte, hogy megint szédülni kezd. Tompultak az érzékei, mint amikor napszúrást kap az ember és el akar ájulni. Kezdetben használt, amit Farkasházy proftól kapott, de mostanában úgy érezte, hogy valami nem stimmel. Jobb színben volt azért, ezt alá tudta írni. Legalábbis már képes volt aludni.
 Beszabadult az első mosdóba, amit elért és hosszú percekig próbálta megemberelni magát, hogy probléma nélkül le tudjon menni a nagyterembe. Pár perc és kifordult a helyiségből, majdnem fel is lökte az egyik diáktársát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Zalán|
Nekem jött ez a merlinadta... |
______________________________________________________

Nem sietős a dolgom különösebben. A kis sárga uniformis pulcsi ujjait babrálva haladok előre közel a falhoz, ki-kinézegetve az ablakokon. Kibaszott randa idő van . Se nem esik, se nem süt a nap, nem is lóg a lába, de szürke minden mint a szamár szája. Talán a taknyos a legjobb kifejezés erre a látványra, mintha természetanyán fogott volna épp az influenza aztán mi már csak a betegség közbeni nyomokat látjuk. Ahogy így merengve bandukolok csapódik ki előttem egy ajtó és dönt fel majdnem egy égimeszelő.
- Hé! Attól még, hogy sár van, nem rally pályán vagyunk kölyök! - mordulok rá azonnal, mint jó prefektushoz illik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Nem tudta, melyikük balszerencséjének köszönhetően akadt össze megint vele, de Júlia sosem találta meg a legjobb pillanatot. Először riadtan lapult neki az ajtónak, hogy ne essen rá a másikra, de felismervén a navinést kivételesen nem a "bocsánat" volt az első, ami eszébe jutott.
 - Mert holdkórosoknak szédelegni errefelé biztosan kifizetődő! - fakadt ki, majd rántott egyet a táskáján, hogy elinduljon az ellenkező irányba. Pár lépés után kattant be nála valami, amiért visszafordult, hogy szóval tartsa a lányt.
 - Remélem átmentél bájitaltanból. De nem tudtam, hogy Rudibá ilyesféle kotyvalékokkal oktat titeket. - Bökte oda a mondatot, ami már hónapok óta a begyében volt. Valami mindig visszatartotta, hogy direkt keresse fel Júliát, csak hogy ezt az orra alá dörgölje, de az ilyesfajta röpke találkozások elő tudták hozni a rosszabbik formáját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Zalán|
Nekem jött ez a merlinadta... |
______________________________________________________

Zalán az. Összevonom a szemöldökömet és automatikusan megfogom a táskám pántját.
- Nem tudom, mond meg te - jegyzem meg zavartan. Ez meg mikor kattant be ennyire? Zalán is az az ember akivel...nem zártunk le dolgokat, de ahogy tovább indul nem tartom vissza. Úgy tűnik megjött neki vagy mit tudom én. Viszont mintha hallaná a gondolataimat, hirtelen felém fordul.
- Zalán én azt...én... - mélyet sóhajtok - Kössz, hogy nem nyomtál fel - ennyi jár neki. Így tiszta fejjel elismerem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Készítette a következő visszaszólást - úgy tűnik a rossz tapasztalatok megedzették már a lánnyal szemben és felkészült volt -, ám torkán akadt az a bizonyos baz...
 - Ez megint valami átbaszás akar lenni? - tudakolta gyanakvó tekintettel. Nem fáradt azzal, hogy megválogassa a szavait, a töredéke sem volt ez annak, amit ő kapott az évek alatt. - Elhiteted velem, hogy van lelkiismereted bocsánatot kérni? Vagy csak rohadtul be vagy tojva, mert bármikor elárulhatnám, ha akarnám.
 Oldalra lépett egyet, de rossz ötlet volt. Megszédült kissé tőle, de ennek egyelőre nem mutatta jelét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Zalán|
Nekem jött ez a merlinadta... |
______________________________________________________

Összevonom szemöldökömet. Ajkam kinyílik, majd csendesen vissza csukódik. Nem, nem fogom elmondani mi mindent csinálhatnék vele, ha azt akarnám, hogy elfelejtse a dolgokat.
- Nem kértem bocsánatot, csak megköszöntem egészen más. Ne szálljon el ettől az egód oké? - forgatom meg a szemeimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Egészen kiürült már a folyosó, de nem akarta fennhangon folytatni. Kicsit lejjebb vette a hangját.
 - Szerintem mindketten tudjuk, hogy abból kinek van több, mint kéne - morogta ingerülten, majd elfordult Júliától. Nem volt ereje folytatni ezt... Ami azt illeti, semmihez nem volt már ereje. Hagyta magát felidegelni.
 Kezével támaszkodott a falnak, ahogy megindult a folyosón. Szitkozódott magában egy sort, de ez már nem a lánynak szólt. Magát próbálta mozgásra bírni, de elakadt.
 - Csak ne... ne most. - Kétségbeesetten ellenkezett, de az örvény magával sodorta az eszméletét. Feje bicsaklott meg és úgy esett össze mint egy zsák krumpli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Zalán|
Nekem jött ez a merlinadta... |
______________________________________________________

Karba tettem kezeimet. Zalánnak kezd túlságosan kinyílni a csipája.
- Persze, hogy tudjuk, de az, hogy ezt felismered magadban a változás első jele, hajrá nagyfiú - egy kedélyes műmosollyal jutalmazom még a szavaim mellett, amire meg is kapom a tökéletes választ, elindul elfele. Viszont nem sokáig jut. Már az is furcsa, hogy a falat támasztja. Mármint alapjáraton az emberek nem így mennek. Viszont amikor észreveszem az összeesésnek azt a jellegzetes első pillanatát amikor a test rongybaba módjára adja át magát, aztán hallom a puffanást is, amikor földet ér, ott már elhúzom a szám.
- Kedves, hogy előttem földre rogys, de igazán hanyagolhattad is volna - amíg beszélek fejem jobbra-balra fordítom, hátha van még itt valaki, viszont nem, tökre kiürült az egész folyosó. Én pedig prefektus vagyok.
- Zalán, Zalán minden rendben? Ugye csak valamibe elbotlottál? - néhány nagyobb lépéssel lehidalom a kettőnk közötti távolságot és leguggolok hozzá. Ráng a teste. Az arca eltorzult. Nem csak elbotlott. Nagyon hasonlít Willhez, amikor rohama van, de mégse teljesen.
- Édes faszom, nem tudtál volna akkor amikor nem vagyok ott? - túrok idegesen a hajamba. A földön fekszik ez jó. Nincs semmi amivel a rángatózásba megsérthetné magát, ez is jó. Oldalfekvés? Tegyem abba? Oxigén? Nyissak ablakot?
- Ne csináld ezt Zalán kellj már fel - paskolom meg óvatosan az arcát. Willnél tudom mit kell csinálni, mit vár el tőlem Will, de Zalánnál is ez van? Csak várjam meg míg vége? Nincs rajta karkötő. Miért nincsen rajta karkötő ami tájékoztat arról, hogy beteg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Amikor kinyitja a szemét, arcon csapja a menetszél. Az élmény annyira arcon csapta, egy pillanatig nem tudta hova tenni a látomást. Késve fogta fel, hol van megint és rémület futott át a zsigerein.
 Megint megtörténik. Hallja a reccsenést. Grimasz fut át arcán, amikor érzi, hogy súlytalanná válik. Elsuhan az a sötét folt a levegőben, majdnem nekiütközik. A pálca. Hol a pálcája?
 Nem érezte sajátjának a mozdulatait, mégis olyan valóságos volt az álom, mint amikor az ágyban érte utol. Könnyező szemét hunyta be, beletörődött, hogy nem működik a varázsige. A következő reccsenő hang már nem a seprű volt. Egész teste belerándult a fájdalomba, fülébe hasít a sikoly, majd a zokogás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Zalán|
Nekem jött ez a merlinadta... |
______________________________________________________

Nem válaszol és végképp nem hagyja abba amit csinál, csak folytatja, sőt, egyszer csak nagyot rándul. Ekkor hátra hőkölök a sarkamra állva. Egy pár pillanatig nézem, aztán óvatosan hajamhoz emelem ujjaim, ahol a kontyot a páclám tartja össze. Willen még sohasem próbáltam. De neki tudtam mi a baja. Zalán sír és szenved.
- Figyi boccs, ha kárt okozok, jó? Stimula! - mondom ki a varázsigét halkan de határozottan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Minden izma megfeszült, a látomás nem engedte most könnyen szabadulni. Nem tudta mozgatni a tagjait, úgy égett az összes, mintha felgyújtották volna. Kiszorult a levegő a tüdejéből, amikor Júlia szavai visszhangozva nyomták el a tömeg morajlását.
 Fuldokolva ébredt, mint aki elfelejtette, hogyan kell lélegezni. Érezte, hogy valami folyik végig az ajkain, tudta már, ez mit jelent. Megint úgy harapott a szájába, hogy vér serkent belőle.
 Nem akart tisztulni a látása, a füle sípolt, a tagjaiban pedig még mindig érezte a törött csontokat. Akárcsak alvás után, most is idő kell ahhoz, hogy csillapodjon a fantomfájdalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Zalán|
Nekem jött ez a merlinadta... |
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Igyekezett elnyomni minden érzést, amit a látomás váltott ki belőle, de csupán apró információmorzsákat tudott összekaparni arról, mi folyik a valóságban. És az a kevés sem tetszett neki. Miért hallja még mindig Júlia hangját? Ez valami rossz vicc lehet. Annyiféleképp megeshetett ez vele, miért most? Miért a folyosón? Miért az ő szeme láttára?
 Amint rájött, hogyan vegyen levegőt, győzött kapkodni utána. Pokolian fájt tőle a mellkasa.
 Érzékelte, hogy beszélnek hozzá, ám nem tudta követni, hogy mit is. Ujjai rándultak, erőtlen kísérletet tett arra, hogy megmozdítsa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Zalán|
Nekem jött ez a merlinadta... |
______________________________________________________