Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853024#post853024][b]Hollósi Zalán - 2022.09.21. 22:05[/b][/url]

Szemei tágra nyíltak, emellé letüdőzte az újonnan lopott kalács egy részét.
 - Micsoda? Mármint oda messzire? Én... - meg kellett állnia, hogy kapjon rendesen levegőt. - Nem hiszem, mármint tényleg nagyon messze van és még ha lenne is rá pénze anyáméknak, nem hiszem, hogy ilyen jegyekkel elengednének. Egyedül. Veled.
 Habozott minden egyes szónál, mert nem akarta megbántani ezzel a lányt. Soha ilyesmi meg nem fordult a fejében és még így is, hogy felsorolták neki, nehezen tudta elképzelni, hogy mihez kezdene magával egy idegen országban.
 - Persze az is aggasztó, hogy más társaságod nem lesz. Szeretném, ha vigyáznál magadra - tette hozzá nyomatékosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853298#post853298][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.25. 22:06[/b][/url]

Igaz volt minden szó, amit Zalán mondott. Furcsa is lett volna biztosan, ha eljön, hiszen ő nem is ismeri az írországi Ruet. Mégis, mintha egy apró tőr döfődött volna a mellkasomba a visszautasításra, amit az azt követő szavai még meg is forgattak bennem. Egy pillanatra talán a lelkes mosolyom is elhalványult, és fakósárga hangom szinte beleveszett a Nagyterem morajlásába.
- Persze, megértem - ráncoltam a szemöldököm, mintha csak akkor jönnék rá milyen hülyeséget mondtam. Biztosítani akartam további szavakkal, hogy tökéletesen tudom miről beszél, és majd hagyok neki jegyzeteket, de már nem akartam nagyon tovább beszélgetni.
- Ne aggódj, kemény fából faragtak - mosolyodtam el féloldalasan, és újabb falatot nyomtam le a torkomon. Minél előbb elfogy a kalács, annál gyorsabban szabadulok. - Meg amúgy is tudod, hogy jobban kedvelem a magányt, mint más társaságát - vontam meg a vállamat egyszerűen.
- És neked? Mi a terved a nyárra? Mész versenyre? - néztem rá, kicsit megerőltetve magam, hogy úgy tűnjön tovább léptem a témán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853353#post853353][b]Herbert Aodhan Piper - 2022.09.26. 20:54[/b][/url]

---

- Háddedadádedéhé! - fortyog, de nem veszélyes a gyerek, csípőre vágott kezeivel maximum a jóízlésnek és modornak árt, senki másnak. A levitás srác miatt dönt úgy végül, hogy kiszáll a beszélgetésből (amit előtte befejeztek), de sajnálja magát is, a helyzetet is, szentül érzi: őt itt félreértették, jót akart, aztán már semmit nem akart, csak haverkodni Zalánnal, aztán már azt sem volt szabad... Hát neki aztán mégse mondják meg, hogy kivel mikor mit és mit nem, aki nem az aki megmondhatja, mert nyilván aki igen az igen, de aki nem ő az nem ő és nem is lesz, szóval hagyja csak rá!
Csak áll és hápog, nagyon gyűri magában a visszavágást, de hát ugye amelyik kutya ugat, az nem harap (olyan nagyot). Végül a nyilvánvaló oszlatásra csalódottan biggyeszti le szája szélét, és mint egy meg nem értett, meleg, ötvenes, kopaszodó, megfázós drámatanár, képzeletbeli sálja helyett táblácskáját hátravetve fordul el, fejét felemelve, sértetten. Akkor nem csókollak meg. Akkor ma már senkit nem csókolok meg! Igen.
A magában keltett elhatározást egészen szünet végéig emlékezetébe tudja még idézni, aztán az, hogy utána mi történik... Már egészen másik lapra tartozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853421#post853421][b]Hollósi Zalán - 2022.09.27. 21:05[/b][/url]

Úgy fújta ki a visszatartott levegőt, mint minden évben átváltoztatástan vizsga után, amikor a szerencsétlenkedésével szembesítette Ardai professzort, s akárcsak a vizsgája, teljesen meglepő módon ez a helyzet sem fulladt katasztrófába. Hálás pillantást küldött Rue felé és egy némán eltátogott "köszönöm"-öt. Úgy mindenért. Még egy lopott félmosolyt is elejtett, amikor a lány elfordult, hisz azért lenyűgözte, ahogy egyből a védelmére kelt.
 Megfordult, hogy Herberttől elnézést kérjen a nevében is, de azt a fejet látva jobbnak látta, ha inkább meg sem szólal. Majd megbékél. Remélhetőleg... Amikor elment mellette, vállba veregette kissé, csendben jelezve ezzel, hogy mindentől függetlenül értékelte a próbálkozást, majd amikor már Rue biztosan nem láthatta, elvett az asztalról egy táblát, amolyan békejobb ajánlata gyanánt. Mégha az a nap hátrelevő felében is a táskája alján fog hánykolódni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853427#post853427][b]Hollósi Zalán - 2022.09.27. 21:46[/b][/url]

Rossz érzés fogta el a reakciójától, pedig tényleg nem szolgálhatott más válasszal. Ajkát aggódva harapta be a szomorú szemek láttán, kezét pedig felemelte, mert kényszert érzett arra, hogy vigasztalón megcirógassa az arcát. Félúton azonban megszakadt a mozdulat, mert vészharangok kezdtek kongani tőle a gondolatai közt. Ez még határon belül van, vagy épp most lépné túl vele? Ügyetlenül túrt inkább a hajába, hogy értelmet adjon a mozzanatnak, ami azt eredményezte, hogy egy adag morzsa a vörösen fénylő tincsek között landolt.
 - Jobban kedvelem, amikor inkább a társas magányt választod - igyekezett viccelődve javítani a hangulaton, de azért egy gondolat szöget ütött a fejében. - Néha azért... nem olyan vészes, ha nyitsz az új kapcsolatok felé. Ééés igen, lehet hogy beneveztem még egy versenyre. A legutóbbi nem éppen úgy sült el, ahogy szerettem volna. Valószínűleg végig arra fogok gyakorolni. Meg talán megint elengednek Kornélhoz. A szünet maradékában pedig Szofit és a húgomat kell elviselnem. Zseniális lesz. - motyogta maga elé meredve, de egy bújkáló mosoly jelezte, hogy már nem éli meg akkora tragédiaként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853430#post853430][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.27. 22:57[/b][/url]

A nyelvem hegyén a mondat, amely talán új reményeket ébresztene Zalánban, mégis visszafogom. Nincs rájuk szükségünk. Nem kell hogy tudja, hogy az ő társasága nekem már bőven elég, és nem kell másé. Sem Magyarországon, sem Írországban. Mégis úgy nézek rá, mint akit rajtakaptak, és igazán átgondolja, hogy milyen bűnt követett el. Azt akarja, hogy mással legyek. Talán könnyebb lenne neki.
- Jó, de azért ne hajszold túl magad. Ismerlek, és nem szeretném, ha bajod esne - néztem rá jelentőségteljesen. Már amikor megismertem se tudott annyi időre a földre szállni, hogy ne égjen paradicsom pirosra a feje, hát még akkor, ha versenyre kell készülnie. És hiába próbáltam nem számításba venni a másik dolgot, de... pláne akkor, ha valamiről el akarja terelni a figyelmét. És én bizony ezt a kategóriát erősítettem.
- Gyakorold a jóslást - jelentettem ki gondolkodás nélkül. A piros zászlók szinte azonnal a szemem elé kúsztak. - Meg a bűbájokat, ha már ilyen jól belejöttél - tompítottam el az élét a mondandómnak gyorsan. A francba Zalán, hogy nem beszélhetünk nyíltan arról az estéről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853581#post853581][b]Hollósi Zalán - 2022.09.30. 20:44[/b][/url]

- Nekem ugyan mitől esne bajom? - rázta a fejét makacsul. - Engem sem kell félteni. A jóslásnak és a bűbájoknak nincs köze a jövőmhöz. Egyre jobban érzem, hogy ezt akarom csinálni. Erre kell most koncentrálnom.
 Ügyefogyottan kezdett ritmusokat kopogni az asztalon ujjaival. Egy Undergound Augurey szám volt, a pörgősebbik fajtából. Egyszer szeretné Rue-val meghallgattatni pár dalukat. Talán kölcsönkéri megint Margarétától azt a hedsze... izét. Vagy az otthoni lemezjátszójukon. Már ha egyszer valaha lesz mersze elhívni őt hozzájuk.
 - Volt már olyan érzésed, hogy hivatott vagy valamire? Hogy... nem is tudom, hogy köt a végzeted hozzá?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853583#post853583][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.30. 21:01[/b][/url]

Elöntött a düh, hogy Zalán mennyire félvállról kezeli a vészjósló jeleket. Hogy hiába akarom megbeszélni vele, tudom, hogy nem lehet. - Nagyon is sok köze van, és ezt te is tudod! - korholtam le azonnal, de minden további mondatomat megtartottam magamnak. Pedig őszintén, lett volna mit megjegyeznem. A felfedezéseimet, a varázsigét, csak hogy tisztában legyen vele, hogy megértem. Vagy legalábbis próbálom.
- A végzet? - kérdeztem vissza, mintha csak nem értettem volna tisztán. Pedig mennyire nagyon. - Régen hittem benne. De már csak abban akarok hinni, hogy magam irányítom a sorsom - jelentettem ki határozottan. A csillagokból olvastam neki, azt hittem végzet, de nem. És anya? Neki az lett volna a végzete, hogy elmenjen? Hogy felforduljon az életünk? Talán ha a kezünkbe vettük volna a sorsunk, és nem csak sodródunk, másképp alakul. - És ne merdd kiforgatni a szavaimat, a jóslással egyfajta jövőképet idézhetünk elő, amit kellő odafigyeléssel megakadályozhatunk. Ezért fontos tanulnunk - tettem gyorsan hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853595#post853595][b]Hollósi Zalán - 2022.09.30. 22:14[/b][/url]

- Mit... - kezte volna, de a gondolatai gyorsabban dolgoztak, mint a nyelve - Autumn, mit kéne megakadályozni?
 Homlokráncolva vizslatta a lány vonásait, írisze kereste a fókuszpontokat, ami válaszról árulkodna, míg a saját arckifejezése leplezetlenül vetette gyanakvás árnyékát a másikra.
 - Mennem kell - szakadt fel belőle aztán hirtelen. Kicsit szétszórtnak látszott, nem tudta hová tenni az előbbi mondatokat, olyannyira, hogy a keze, amivel megpróbálta felsegíteni magát a padról, remegve csúszott meg kissé. - Sárkánytan vizsgám lesz és Brightmore már évek óta keresi az indokot, hogy kilógathasson az ablakon, szóval... nem kéne késni. Majd beszélünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853601#post853601][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.30. 22:29[/b][/url]

Makacsul néztem Zalánt, és kezeim idegesen gyűrték egymást. Szemeimmel próbáltam üzenni neki, hogy ez bizony az a téma, amiről hiába beszélnék vele, nem lehet. Se az iskolában, se a kúriában, sehol. Mert nem hagyja. Pedig többet tudok, mint gondolná, és ettől csak még rosszabb az egész, egy kész katyvasz a fejem, mert csak tippelni tudok. Mondjuk azt egész jól.
- Sejtettem - engedtem ki a levegőt, amit eddig észre sem vettem, hogy benntartottam. Ha ő lépne, egy szavam se lenne. De nem az én érdemem elindítani a beszélgetést, persze hogy nem. Eddig bármikor próbáltam, csak vita lett belőle. A francnak olyan makacs.
- Később találkozunk - jelentettem ki lemondóan, és a könyvemért nyúltam, hogy elinduljak az ellenkező irányba. Igaz, eredetileg nem arra terveztem menni, de csak rosszabb lett volna ugyanazon az útvonalon haladni. Még azért egyszer Zalán után néztem, majd lemondóan ráztam meg a fejem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=854921#post854921][b]Draskovich Kristóf - 2022.10.21. 23:48[/b][/url]

- Köszönöm! - feleltem némi büszkeséggel mosolyt varázsolva az arcomra. Igazán jól esett az elismerése irányomba. Úgy tűnt, hogy valóban képes volt értékelni azokat az embereket, akik elszántak, és kitartóak voltak a céljuk elérése érdekében, illetve nyitottak voltak az új ismeretek elsajátítására.
- Mennyivel jobban hangzik, mint a VAV - állapítottam meg rögvest. Kezdtem egyre jobban felnézni Bercire, és az is megfordult az agyamban, mennyire szerencsés volt, hogy abban az intézményben tanulhatott.
- Igazad van. Felesleges azon stresszelni, amire nincs ráhatása az embernek. Emellett biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog a VAV, hiszen az időm nagy részét a tanulásra szánom - feleltem határozottan a fiúnak.
- Nos, annyit tudok a konyha kapcsán, hogy a tanárok nem igazán szeretik, ha megzavarja valaki a manókat a munkájukban, de arról nincs információm, hogy teljesen tiltott terület lenne a diákok számára. Én időnként betérek oda, a manók pedig remek vendéglátók. Nem tudom, hogy ez a prefektusi cím miatt van, vagy alapból ilyenek, de a tapasztalataim alapján többen is felkeresik azt a helyet. Az viszont tény, hogy nekünk több mozgásterünk van, mint másoknak - osztottam meg a tapasztalataim a másikkal.
- Rendben. Ó, lassan már vacsoraidő lesz? - emeltem meglepetten kékjeim az övébe. Milyen gyorsan telik az idő, hihetetlen... igaz jó társaságban rendkívül sebesen telnek el azok a bizonyos percek. Közben elbandukoltunk a nagyterem irányába.
- Én még egyelőre gondolkodom rajta, mit is egyek. Talán valamiféle ínyencség jól esne, ami nem fekszi meg a gyomrom. Abban biztos vagyok, hogy még egy fél deci ásványvizet kérek majd mellé. Rendkívül fontos a megfelelő folyadékbevitel. Nekem a napi 2-3 liter ebből megvan. Egyrészt az agyat is serkenti, másrészt fiatalon tartja a szervezetet, ráadásul nem szárad ki az ember bőre - osztottam meg a tudásom Bercivel. Bár a kinézete, és az igényessége azt
sugallta, hogy mindezzel tökéletesen tisztában volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=855235#post855235][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.10.26. 23:40[/b][/url]

- Mhm - hümmög rá beleegyezően. Nem akarja elkedvteleníteni Kristófot, hogy ez gyakorlatilag ugyanaz lenne, csak ugye németül. Puszta nyelvi különbözőségből adódóan mondható el, hogy esetleg jobban hangzik az ember fülének. Mindenesetre úgy véli, hogy egy kissé szórakozott, egyetértőnek is vehető hümmögés mindenkinek ideális válasz ide.
- Pontosan - helyesel a következő gondolatra is kissé már egyértelműbben és határozottabban. A tanulás mindig fontos, ezt a legkevésbé sem tudja vitatni. Ugyan iskolaelső éppen nem volt - hülye jóslástan -, de azért egész jól sikerültek az elmúlt években a vizsgái úgy az esetek 99 százalékában. Nem panaszkodhat senki, hogy ne tanult volna eleget.
- Majd átolvasom alaposan a házirendet, most nem ugrik be emlékezetből, hogy mi is áll benne, verboten oder nicht rekommandiert. Es gibt ja eine eindeutliche Unterschied - dünnyögi németül a mondat második felét, észre sem véve, hogy nyelvet váltott. Gyakran megesik egyébiránt, az pedig még ennél is gyakrabban, hogy nem jutnak eszébe a szavak, mert valamelyik másik nyelven emlékszik rájuk, hiába erőlteti az agyát. Most éppen előbbi, mivel meglehetősen frusztráló élmény számára beismerni, hogy valamit éppen nem tud.
- Az órám szerint igen - válaszolja egy félmosoly kíséretében, miután órájára pillant, sőt, karját a fiú elé is tartja, hadd lássa, hogy mennyi is az idő. Még van ugyan bő fél óra, majdnem negyven perc, de addig szép nyugodtan megmászhatják a lépcsőket például. Úgyis rengeteg van belőlük. Annyi idő persze nem kell, sokkal hamarabb odaérnek a Nagyteremhez.
- A Herzbergben mindig előre meghatározott menü volt egész hétre. Fura, hogy itt a manók bármit elkészítenek - állapítja meg, közben kissé meglepetten pillantva Kristófra. Milyen kis fura dolog ez a vízfogyasztás téma, ilyenekről nem szokott beszélni, de nem ül ki arcára a véleménye. Nem mondhatja, hogy nem fontos, hiszen a bőrére hatással van, hogy is ne lenne az, de nem beszéli meg másokkal. - Én inkább teázom mostanság - jegyzi meg végül, és körbe is néz. - Hol kell azt kérni? Vagy meg kell várnunk, amíg hatot üt a gong és terülj, terülj asztalkám lesz? - teszi fel a humorosnak szánt kérdést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=855505#post855505][b]Draskovich Kristóf - 2022.10.31. 18:32[/b][/url]

Különböző nyelveken minden jobban hangzott, de a mostani szituációban a másik megnevezés sokkal szebben csengett, mint a VAV. Erre a megállapításra még a fiú is elismerő hümmögéssel válaszolt. Valóban biztos voltam benne, hogy sikerülni fog a VAV, hiszen mindig is lelkiismeretesen tanultam, illetve a tanulmányaim mellett is folyamatosan igyekeztem új ismereteket elsajátítani.
- Én is át fogom újra olvasni a házirendet, mert számomra rendkívül fontos, hogy minden szabályt betartva éljek az intézmény falain belül. Mit is mondtál a mondandód második felében? Sajnos nem volt lehetőségem németül tanulni - kérdeztem Bercitől aggódó arccal.
- Közel negyven perc az nem sok, tényleg mindjárt vacsoraidő van - feleltem a másiknak, miközben szép komótosan megmásztuk a lépcsőket.
- Itt nincs előre meghatározott menü. Az étkezések alkalmával a manók igyekeznek mindent "odavarázsolni" az asztalra, ami úgymond közönségkedvenc étel. Általában mindenki megtalálja a terítéken az általa preferált ennivalót - magyaráztam Bercinek nagy beleéléssel.
- Teát? Nos, jól mondod, itt hamarosan terülj-terülj asztalkám lesz a manók közreműködésével. Biztosíthatlak róla, hogy tea is lesz a terítéken. Mint már említettem, a manók nekünk próbálnak kedvezni - feleltem a fiúnak mosolyogva, nyugodtan.
- Egyébként melyik a kedvenc ízesítésű teád? - érdeklődtem meg tőle kíváncsian.
- Jómagam főként a zöld teát szeretem, illetve a citromosat - osztottam meg vele magamról ezt a lényegtelen információt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=855781#post855781][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.11.03. 21:22[/b][/url]

- Óóó - ad hangot zavarral vegyes meglepetésének. Ez sajnos amolyan gyengesége, tekintve, hogy gyakorlatilag a német az anyanyelve, hiszen az anyja mégiscsak német, és hajlamos nem észrevenni, ha ezen a nyelven szólal meg. Jobb kezét az arcáig emeli, mutatóujjával vakargatja meg a szemöldökét, aztán megköszörüli a torkát kicsit.
- Bocsánat. Mit tudod, édesanyám német ajkú, néha elfeledkezem róla, milyen nyelven is beszélek. Csak azt mondtam, hogy egyértelmű különbség van a tiltott és a nem ajánlott között - fordítja le kurta magyarázkodást követően, hogy mit is mondott az imént. Erre jobban figyelnie kellene ezek szerint, hogy ne forduljon elő újra.
- Bizony - helyesel, kissé megkönnyebbülve, hogy máris nem téma, hogy az imént észrevétlenül váltott a magyarról a németre, tulajdonképpen kizárva ezzel a beszélgetésből Kristófot.
- Ó, értem. Akkor ez meglehetősen izgalmas - állapítja meg. Ő az előre megírt menükhöz van szokva többnyire, de tényleg érdekesnek hangzik, hogy csak azt kell eldöntenie, hogy mit is kér. Ugyanakkor meg mennyi időt megspórol egy előre megírt menü, mint az, hogy az ember megálmodja, mit is enne. Mindennek megvan az előnye is, meg a hátránya is, állapítja meg magának, és majdhogynem elbambul, de még éppen időben kérdezi meg a rellonos, hogy kér-e teát.
- Igen, köszönöm - válaszolja illedelmesen. A tea mindig jó. Jobban is szereti, mint a fanyar ízű kávét. - A gyümölcsös teákat kedvelem, meg az igazi gyógynövényből készülteket - osztja meg némi gondolkodást követően. - A zöld teát pont nem nagyon szeretem, furának találom az ízét, a roiboszt viszont annál inkább. A citromos kellemes választás. Azt hallottam egyébként, hogy a Pillangóvarázsban remek teák vannak. Igaz ez? Érdemes kipróbálni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=856465#post856465][b]Draskovich Kristóf - 2022.11.13. 00:13[/b][/url]

- Semmi gond, emiatt ne érezd magad kényelmetlenül. Ez remek megfigyelés. A tiltott és a nem ajánlott dolgok terén bizony nagy a különbség - közöltem Bercivel, miközben egy bátorító mosolyt küldtem felé. Emiatt igazán nem kellett, hogy rosszul érezze magát, legalábbis nem róttam volna fel neki azt, amiért más nyelvre váltott csupán megszokásból.
- Rendkívül gyorsan telik az a bizonyos idő - feleltem a másiknak elgondolkodva. Közben az is eszembe jutott, hogy nemrég érkeztem meg az iskola falai közé, és most pedig ott tartok már, hogy hamarosan ötödikes leszek.
- Ez valóban izgalmas. Viszont nagyon hasznos is, hiszen mindenki megkapja azt, amit saját magának kíván - válaszoltam Bercinek teljes meggyőződéssel.
- Értem, akkor tea. Szolgáld ki magad - feleltem a másik félnek, miközben az asztalon megjelentek a különböző ízesítésű teák a manók közreműködésével. Volt ott gyógyteától kezdve a gyümölcsteáig minden, illetve a klasszikus ízesítésűeket is számba véve.
- A Pillangóvarázsban valóban kitűnő teák vannak, mindenképp érdemes kipróbálni őket. Ha gondolod, valamikor betérhetünk oda - ajánlottam fel a lehetőséget nagy lelkesedéssel, hiszen az egyik kedvenc helyemről volt szó. Valóban csupa pozitív tapasztalatom volt az említett hely kapcsán, ez pedig nagy elismerésnek számított részemről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=856864#post856864][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.11.25. 20:14[/b][/url]

Kicsit megemeli a szemöldökét, de csupán egy pillanatra. Furcsállja némileg a választ, nincs szüksége mások elnézésére vagy engedélyére saját véleménye szerint, főként nem ahhoz, hogy németül beszéljen - pusztán csak az kellemetlen, hogy ezt időnként nem veszi észre, annyira természetes - , de ám legyen. Illedelmesen nem szól semmit, csak bólint inkább. Lapoz inkább gondolatban, és eltársaloghatnak arról, milyen gyorsan is telik az idő éppen.
- Jól mondják, hogy relatív. Ha bezzeg a szünetet várja az ember, akkor iszonyúan lassan vánszorog - válaszolja. Ismét bólogat a következő gondolatra, némi jóváhagyó hümmögés kíséretében, amire az illemtan tanárai most bizonyára kórusban ciccegnének rosszallóan, de kicsit sikerül elvesznie közben a gondolataiban. Félig-meddig figyel csupán.
- Danke - dünnyögi ismét németül a tea kapcsán, majd tölt magának egy fahéjas aromájúból. Kicsit karácsonyi hangulatot áraszt a tea, de most remek lesz véleménye szerint.
- Mindenképpen - bólogat elgondolkodva még egy sort a Pillangóvarázs kapcsán is. Igazán jókat hallott arról a helyről, és lehet, hogy keveri valamivel, de mintha még valamelyik újságban is olvasott volna róluk. A teát szürcsölgetve figyeli, ahogyan lassan szállingózni kezdenek a vacsorára éhes diákok is, minél közelebb kerülnek időben az említett étkezéshez. A vacsora közben váltanak még pár mondatot, de inkább az ételre figyel - tele szájjal magyar ember úgysem beszél -, majd annak végeztével elköszönve vissza is tér inkább az Eridonba mára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=857743#post857743][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.12.26. 10:35[/b][/url]

Ezen a ponton a kastély java már ünnepi díszben úszik - az önként vállalkozók segítségével egész gyorsan végeztek a folyosókkal, ahol az elmúlt napokban jócskán akadt lehetőségük gyakorolni. A puding próbája azonban most következik, amint a több doboznyi díszt pálcájával maga előtt lebegtetve betrelgeti a hölgyeket a most ürességtől kongó Nagyterembe. Amint a földre ereszti mindezt, suhint, s a lebegő gyertyák rajban reppennek feléjük, útközben fellobbanó lángjaikkal gyr fényt adva. Már-már nyugtalanító, hogy nincs itt egy árva lélek sem rajtuk kívül, hiányoznak a terítékek, épp csak nem visszhangzik minden.
Seth további fáklyákat gyújt meg, amíg végre rendesen látszik a bejárattól nem messze álló, tanári asztal magasságában lévő hatalmas karácsonyfa, aztán a lányokhoz fordul, bátorító mosollyal.*
- Nos, hölgyeim, volt némi idejük gondolkodni. Elkezdem felrakni a díszeket, melyeket már megcsodálhattak az irodámban. Ezek mellé kell a fára még jócskán dekoráció, amit az önök fantáziájára bízok idén - remélem, van már elképzelésük. A Déli szárnnyal remek munkát végeztek, nem aggódom.-A fa mellett áll egy létra, hogy ha a felsőbb ágakhoz szeretnének hozzáférést, biztonságosan ráláthassanak. Seth még magukhoz inti az egyik asztalt, szétrakva rajta az üvegdíszeket rejtő dobozokat, hogy véletlenül se legyenek láb alatt.*
- Ez pedig a megígért és megérdemelt frissítőjük, ne szégyenlősködjenek. Szeretnének zenét?-*Utolsó lépésként egy tálcányi cookie, tej és forró csokoládé bukkan fel, amit korábban kért a manóktól, de ügyes bűbájok frissen tartottak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=858239#post858239][b]Lónyay R. Hargita - 2023.01.05. 19:18[/b][/url]

Imádom a Karácsonyt. Nem csak azért, mert akkor van a születésnapom is, hanem egyszerűen magát az ünnepet a hangulata miatt, meg mert ilyenkor a családdal lehetek. Még anyáék is szabadságot vesznek ki ilyenkor pár napra. A legjobb, amikor karácsonyi dalokat énekelve díszítjük fel a karácsonyfát együtt Jutka néniék nappalijában, mert mindig ott ünneplünk Londonban, amióta csak az eszemet tudom. Idén is ez a terv, azelőtt azonban még az iskolában is sort kell keríteni arra, hogy a helyükre kerüljenek a karácsonyi díszek az illúziómágia tanár vezényletével. A Déli szárnnyal már végeztünk is, most pedig a nagyterem van soron, amit nem láttam még ilyen kongó üresen soha. Az igazat megvallva nem is nagyon jártam itt talán az évnyitó óta, mivel a faluban lakom és folyton rohangálok a Bagolykő és a művészeti között, alig pár alkalommal jutott arra időm, hogy itt ebédeljek, és ne útközben rágcsáljak el egy otthon felpakolt és a táskám alján jó esetben nem kilapult szendvicset. Körbe is nézek a teremben, miközben Selwyn tanár úr vázolja a tervet. Tehát ki kellene találnom valami szép díszt a fára. Dúdolgatni is kezdek csak úgy magamnak közben, mintha csak otthon lennék már a londoni kis lakásban, ami ugyan a nagynéném családjának tulajdona, de gyakorlatilag nekem is az otthonom többé-kevésbé.
- Köszönjük - mondom máris a frissítőkre. - A tejtől mondjuk én lufi lennék, de nagyon kedves a tanár úrtól - válaszolom hálás mosoly kíséretében. A sütin még elgondolkodom. Néha beleférhet egy-egy, úgyis önszántamból nem eszek édeset, nem azért, mert nem szabad. Majd később talán tényleg lecsapok egyre, ha még marad.
- Énekelhetünk is, ha van másnak is kedve - vetem fel az ötletet, bár erőltetni nem fogom. Addig is, amíg erre bárki reagál bármit is, körbejárom a nagy fenyőfát azt igyekezve elképzelni, hogy vajon hogyan mutatnának rajta pici kis fehér angyalkák. Talán egy kis aranyszín is mehetne a kompozícióba. Meg is próbálkozom egyet elképzelni apró kis tollas szárnyakkal, göndör hajjal, fehér ruhája szegélye aranyszínű csak vékony vonalban. Vajon röpködni is tudna? Meg némi fény sem ártana ide, de egyszerre csak egy dologra kellene koncentrálnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=858440#post858440][b]Hayden M. Wilson - 2023.01.14. 22:53[/b][/url]

Az utóbbi években egész megszerette a karácsonyt. Apa mindig meglátogatja, a nagyiéknál összegyűlik a család és Beliánnal is mindig valami szuper ajándékot találnak ki egymásnak. Igazából ezt élvezi a legjobban, hogy kitalálhatja, milyen ajándékkal lepje meg szeretteit. Na meg persze azt, hogy még ki sem hűlt az első adag mézeskalács, de már sütheti a következőt. Ilyenkor Nagyi sokkal szívesebben engedi a konyhában garázdálkodni, mint amúgy az év bármelyik másik szakaszában.
Bár az idei karácsony egyik legjobb élménye kétségkívül az, hogy együtt dekorálhatják a kastélyt, méghozzá szupermenő módon. Még szerencse, hogy mostanában állandóan azon a buta képkeresős oldalon tölti a szabadidejét, így volt ideje és lehetősége ezernyi különböző fáról inspirációt szerezni, és megalkotni saját elképzelését. Legalább ötöt. Mert hát ugye akkor még nem tudhatta, milyen díszekhez kell igazodnia, így több verziót is elképzelt magában, néhányat ki is próbált otthon, a biztonság kedvéért.
A nagyterem határozottan jobban tetszik neki így, tök üresen, mint mikor tele van diákokkal, bár már egészen kezd megbarátkozni a tömeggel is. Egyre bátrabb, egyre nyitottabb, ahogy telik az idő. A beszéddel azért még akadnak problémák, így csak hálásan mosolyog Sethre, mikor megjelennek a sütik és a hozzájuk tökéletesen passzoló kísérők. Egy kekszet magához is ragad, elvégre jó munkához kell az energia, majd tele szájjal hevesen bólogatni kezd - előbb a zene, aztán az éneklés ötletére. Lehet, hogy nem beszél, de a zene... az egészen más terep.
Míg elfogyasztja a rágni valóját, szemével követi Gitta mozgását, és megpróbálja kitalálni hogy hová, és mit szeretne megalkotni. Róka végül egy kezdetnek egy egyszerű, ötágú csillagot választ, nem túl közel, de nem túl messze Gitta területétől, hogy kiderüljön, hogy mutat együtt a két dísz. A csillagot aranyszínűnek képzeli el, nagyjából tenyérnyi méretben, némi fényes, fémes csillogással megsépkelve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=858480#post858480][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.01.16. 22:20[/b][/url]

- Ah, igazán sajnálom, hogy nem gondoltam erre. Szeretne esetleg egy teát, Lónyai kisasszony?-*egyetlen emelettel feljebb van a műhelye, így semmibe sem kerül felszaladnia.*- Énekelni nem bátorkodom, de ha nincs ellenükre, komolyzenével szolgálhatok.-Valamiféle hosszabb, néma varázslatot szór ki, aztán kisvártatva egyre közeledő ütemes galopp hallatszik, amint a páncélok őrségváltásáról ismert gramofon beüget a terembe. Hogy milyen zene hangzik fel végül, az már a reakcióktól függ - valószínűleg csak a móka kedvéért belecsempészi a Cukorkatündér táncát, hogy szeme sarkából Hargita reakcióját lesse.
Javarészt azonban a feladatukra összpontosít. A dobozokból sorra reppennek elő az üvegdiszek, amiket neki magának kellett helyrehoznia. Egy sor bűbájjal is ellátta mindet, csaknem törhetetlenek, hogy a véletlen balesetek elkerülhetőek legyenek; de némelyik kifejezetten sziporkázó vagy megfagyott szappanbuborékhoz hasonlatos, finom jégvirág-mintás. Könnyed, precíz mozdulatokkal inti őket helyükre, miközben körbesétálja a fát, hogy megbizonyosodjék felőle, a diákoknak és a tanároknak egyaránt bőven jut látnivaló. Amint a díszek többé-kevésbé egyenletesen el vannak oszlatva, pálcáját alkarjához simuló tokjába rejti, s azt a bögrét veszi kézbe, ami a többitől lényegesen sötétebb, vöröses-barnás fűszerrel megszórt italt tartalmaz. Míg kezét melengeti, a fán zúzmarás tobozok egész sora nő lassan, amerre csak néz, s amiknek fehérsége mind a csillagokhoz, mind az angyalkákhoz illik majd.
- Azon töprengek, túl sok lenne-e néhány mókus?*mereng félhangosan, kortyolva egyet, s jóleső hümmögéssel megköszörüli torkát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=858497#post858497][b]Lónyay R. Hargita - 2023.01.17. 23:20[/b][/url]

- Ó, igazán nem akarok én plusz munkát okozni, de köszönöm. Majd kipróbálom a sütit - válaszolom kicsit szabadkozva, némileg zavart mosollyal, megrázva a fejemet is. Tényleg csak viccelődtem a tej láttán, amit egyébként még szeretnék is, ha a szervezetem tudna mit kezdeni a laktózzal. Tulajdonképpen még a teát is tejjel szeretem igazán, de így maradnak a mindenféle növényi eredetű helyettesítő italok, amit viszont ritkán szoktam beszerezni, csak ha valamiért úgy vélem, hogy most megérdemlem. Gondot meg a világért se okoznék senkinek, bár tényleg nagyon kedves, hogy felajánlja a teát.
- Nekem nincs kifogásom - felelem széles mosollyal a komolyzenére. Nem fogom fel tragédiaként, hogy nem érez senki különösebb lelkesedést az éneklésre. A klasszikus zenét különösen kedvelem egyébként is, sokkal kevesebb modern előadót ismerek szégyenszemre. Az ismerős dallamra önkéntelenül is előtör belőlem a balerina, két éve pont a cukorkatündér szerepét osztották rám az egyik karácsonyi előadáson, mert hát a Diótörő igazi karácsonyi klasszikus. A mai alkalomra viselt csizmámban egyébként szinte lehetetlenség spiccbe állni, de azért felcsillan a szemem és néhány lépés erejéig megpróbálkozom vele. Nem teljes a siker, messze nem olyan szépek a mozdulataim, mint a művészeti nagy színpadán volt. Milyen csodaszép rózsaszín ruhám is volt, sokkal szebb, mint a most viselt iskolai egyenruha. Meg is száll az ihlet, és miután alkotok még egy angyalkát, apró, cukorgyöngyökre emlékeztető, csillogó kis gömböcskék fűzérét alkotom meg.
- Az nagyon aranyos lenne - válaszolok az elcsípett félhangos merengésre, miközben pördülök egyet és úgy nyúlok egy süti után, hogy az a színpadon is megállná a helyét. Nagyon ritkán eszem édeset, többnyire inkább nem, mint igen, most azonban úgy döntök, mégiscsak belefér egy süti, ha már ilyen kedves a tanár úr és hozott nekünk.
- Nagyon szép lesz szerintem ez a sok fehér és arany elemmel teli kompozíció. Olyan elegáns - állapítom meg, aztán beleharapok a sütibe és fejemet oldalra döntve méricskélem a fát, talán még egy gyöngyfűzér elférne rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=858544#post858544][b]Wesselényi Arabella Valéria - 2023.01.20. 21:13[/b][/url]

A Nagyterem ajtajában ácsorogva bámultam körbe először csak kifejezéstelen arccal. Kényelem szempontjából mellkasom előtt összefont karokkal, apró terpeszben ácsorogtam. Tudod, milyen nehéz megállni magassarkúban? Nem? Látszik. Jaj, ne vágj már ilyen képet, ez egy must have kellék! Nő magassarkú nélkül olyan, mint egy kan kutya fasz nélkül. Egyszerűen csak KELL.
Selwyn professzor kiadta a további feladatokat számunkra, nyilván a csajoknak. Azért azt valljuk be, nekünk az esetek többségében jóval jobb az ízlésünk, a fiúktól. Ráadásul elismerte a kemény munkánkat a Déli szárnnyal kapcsiban. Valóban gyönyörűen sikerült, de csak mert - hehe - én is közreműködtem. Ha lehetett volna, Bercit is hívtam volna magammal,  mert az ő ízlése az enyémmel egy csapatban VER-HE-TET-LEN duó, csak mondom. I'm not sorry. Lehetsz irigy, még az arcodra is köpök, ha nem tetszik.
- A fejem hemzseg a csudi ötletektől, professzor úr! Körülbelül huszonöt féle mód jutott már eszembe, hogy miként varázsolhassak ebből az ózsdi és poros Nagyteremből egy IGAZI karácsonyi bulipalotát - egy borzasztóan sejtelmes és egyben magabiztos mosoly kúszott az orrom alá. Tudtam mit akarok, mikor és hol. A többi résztvevőn végig legeltettem a szemeim, eddig el is felejtettem, hogy a professzoron és rajtam kívül volt még más is ott. Erre is a Gitta csaj hangja ébresztett rá, hogy kurvára ott voltak még ők is. Na nem baj, lesznek csicskások. Mindent én se csinálhatok. A végén a mani-pedim bánja és Bercivel mehetünk vissza megcsináltatni.
A felkínált kosztra inkább had ne mondjam el, hogyan reagáltam fejben. Cukortól, kalóriától és szénhidráttól hemzsegtek. A testem egy szentély, abba pedig nem viszünk szemetet. Ha vinnénk, akkor a templomban kellene kiüríteni a fürdőszobai kukámat. Undi lenne? Na látod! Ez a test egy szentély, csak minőségi étel kerülhet be! A zenére viszont megvontam a vállam, nekem mindegy volt.  Azért titokban reménykedtem valami Justin Bigyó vagy Harry Stílus playlistben, de a klasszikus szó hallatán felvontam a szemöldököm. Végül is, régen erre bulikáztak az úri népek, és mint a Modern Boszorkány új reklámarca, nekem is tudni kell erre csapatni a csárdást. Menjen az a Mozart vagy ki a tök.
- Az arany bőven mehet még rá! Meg mókusok is. A mókucik cukik - jegyeztem meg bekapcsolódva a beszélgetésbe érdemszerűen és mogyoró színű szemeimmel az eddigi munkájukat mustráltam, egyre szebb és szebb látvány tárul mogyoró színű szemei elé.
- Oda még mehetne egy leheletnyi vörös, olyan eridon vörös. Arra a sarokra. Van valami vörös? Nem sok csak valami szalag vagy egy-két dísz - morzsoltam államat finoman, nehogy bármi bőrhibát idézzek ezzel elő a későbbi éveimre tekintve. A ráncok nagyon nem mencik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=859981#post859981][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.02.25. 21:18[/b][/url]

Némán megingatja a fejét, igazán apróság, amire gondolnia kellett volna, elvégre ő maga sem rajongott az édesért.
- Bárki más, aki inkább teát szeretne?-*pillantott körbe, majd a válaszoknak megfelelően néhány percre távozik, egy halk "Ha megbocsátanak..." kíséretében. Kicsivel később lelkes karomcsattogás hallatszik, amint visszatértekor vidáman üget mellette fehér kutyája, fülig érő mosolyra húzva pofiját, amint észreveszi a diákokat. Seth tálcát lebegtet maga mellett, megfelelő számú bögrével, egy kanna forró vízzel és némi teafűvel, zöldet és fehéret egyaránt hozva. Hargita tánclépéseit egy elismerő mosollyal követi, aztán Hayden felé fordul, bátorító görbével nyugtázva szótlan tevés-vevését. Arabella hangjára a derű elhalványul, komolyabb arcot ölt.  
- A karácsony, bár gyakran kapcsolódik hozzá bál, nem a buliról szól, kisasszony. Kíváncsian várom az ötleteit, ugyanakkor a házimanók nevében is biztosíthatom róla, a terem nem poros,-* beszéd közben lefőzi a kért teákat, pálcaintéssel két derengő, testtelen homokórát bűvölve a bögrék felé, hogy jelezzék, mikor ázott eleget a fű.
- Akkor mókusok,- hajt fejet a többség akarata előtt, halk szusszanással figyelve, amint Feather mindenkinél bepróbálkozik némi simi reményében, kék szemeivel a lányokon csüngve és a legártatlanabb arccal csóválva mellé. Legalább addig sem figyel a fára szánt rágcsálókra, amiket most kezd el megalkotni - kezében a chilis csokijával az egyik lehajló ághoz sétál és egymás után életre hív egy vörös, egy szürke és egy albínó mókust. Miután megfelelőnek ítéli őket, engedi, hogy az apró lények megmásszák a fát és kergetőzésbe fogjanak. A következő megjegyzésre azonban megfordul, egy hosszú pillanatig nézve az Eridonost.*
- Wesselényi kisasszony, megtenné, hogy emlékeztet rá, mire is tanítom önt?-* a hangja sima udvariasság, ugyanakkor vonásainak semlegessége arról árulkodik, nem veszi jó néven a tónust, amit a tanonca megüt. Az orra előtt reptette a helyére a meglévő díszeket, a többiek pedig már nekifogtak az illúziók alkotásának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=860471#post860471][b]Hayden M. Wilson - 2023.03.09. 14:39[/b][/url]

Tetszik neki amit alkot, úgyhogy további csillagokat gyárt le. Ügyel arra, hogy kellemes legyen a szemnek a kompozíció, amit kitalál. Nem egy őrültmód széplátású ember, de azért egy karácsonyfa feldíszítése még talán nem haladja meg az esztétikai érzékének határait. Mivel Seth mosolyogva nyugtázza ténykedését, így bátrabban fog neki a szaporításuknak, míg végül itt-ott megjelenik nagyjából tíz-tizenkét ilyen csillag.
Ekkor ha akarná sem tudná folytatni ténykedését, mert egy nedves orr böködi meg lábát, Hay pedig ezer örömmel guggol le a fehér kutya mellé, hogy elkényeztesse némi simivel és fülvakargatással - attól függően, épp minek örül az állat. Megpróbálja elengedni a füle mellett Arabella megjegyzéseit. Nem tehet róla, de nem kifejezetten kedveli a lányt, az ő ízlésének egy kicsit túl sok. És gonosz. Néha annyira gonosznak látszik. Épp ezért, amennyire lehet kerüli a vele való kontaktust.
Mikor megunja Feather kényeztetését, kortyol egyet a magáénak kinevezett bögréből, hogy aztán újra nekiveselkedjen a munkának. Mivel a csillagok színével nagyon elégedett, ezért hasonló árnyalatú aprócska csengőket szeretne meléjük idézni. Semmi nagy vállalkozás, de a kevesebb néha több.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=860695#post860695][b]Lónyay R. Hargita - 2023.03.13. 22:27[/b][/url]

Igazán remekül érzem magam ezen az illúziómágiához kapcsolódó foglalkozáson, ami szórakozásnak is beillene. Nekem a Karácsony egy varázslatos ünnep, imádok rá készülni meg díszíteni, most pedig tulajdonképpen még egyszerűbb dolgom is van igazság szerint, mint amikor papírból meg szalmából és gyöngyökből készítek díszeket, a csúfos horgolási kísérleteimről nem is beszélve. Majd otthon is bemutatom újonnan szerzett tudományomat, előtte azonban itt élem ki a kreativitásom nagy lelkesedéssel. A zene is segít ezen, társaság is van hozzá. Úgy érzem, nem lesznek nagy problémáink, szavak nélkül is egészen jól ráhangolódunk, hogy ne szép, elegáns legyen a díszítés. A tanár úr pedig igazán kedves, hogy hiába szabadkozom, hogy miattam ugyan ne fáradjon, mégiscsak hoz teát.
- Ó, a tanár úr nagyon kedves - jelentem ki mosolyogva, miután lenyelem az utolsó falat sütit, ám még mielőtt teát is szereznék, inkább a kutyához guggolok le kicsit, hogy megsimogassam.
- Hát sziaaaa, szőrmók. Hát ki az okos, ügyes kutya? Meg a világ legszebb kutyája? Bizony ám, hogy te... - motyogok neki ujjaimat a bundájába fúrva. Annyira lelkes négylábú, csóválja a farkát és láthatóan élvezi a simogatást. Pár percig el is vagyok vele, majd átengedem másnak is, biztos vagyok benne ugyanis, hogy itt mindenki annyira örül a társaságának, mint én. Az egyik bögrét megkaparintva fehér teát teszek bele, feltöltöm vízzel, és a gőzölgő innivaló kellemes illatát beszívva visszaandalgok a fához. Nézem, ahogy a megidézett mókusok szaladgálnak, és nagyszerű ötletem támad. Apró kis világosbarna és aranyszínű erdeimogyorókat alkotok nekik a fára, ahogy a termés valójában is kettesével-hármasával csoportosul a kis levélburkában. Legyen mivel játszaniuk. Arabella közben felveti, hogy némi vörös is kellene, úgyhogy elgondolkodva méregetem kicsit a fát. Azt hiszem, felettébb jól ignorálom a számomra fölöslegesnek vagy értelmetlennek tűnő megállapításait, ebben azonban igaza van. Vörös jól mutatna.
- Hmm, mi lenne, ha vörös bársony csokrok kerülnének rá? Mondjuk ilyenek? - kérdezem meg, meg is alkotva egy dús kis csokrot bársonyszalagbók, és vékony aranyszínű szál fogja össze. - Igazából minden háznak juthatna valami, nem? Vagy túl sok lenne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=860703#post860703][b]Wesselényi Arabella Valéria - 2023.03.14. 01:09[/b][/url]

- Jaj, de professzor! - forgattam meg szemeim - Nem szó szerint értettem a poroooost, látszik hogy a manók rendibe tartjááák - legyintettem egyet. Hiába magyarázkodnék, úgyse hallaná meg senki, mert elsőre rosszul fejeztem ki magamat. Momster sokszor mondta, válogassam meg a szavaim, mert azoknak súlyuk van vagymi. De olyan könnyen kiszaladnak! Akkor lényegében nincs is súlyuk, mert könnyen mondom ki őket, nem? Nem értem.
Selwynnel egy édes kis cunci-muci is jött. A többiek azonnal rárepültek a kis szőrpamacsra, min légy a szarra. Én pedig nagylelkűen hagytam, had bontakozzanak ki,  míg én a mókusok fontosságát ecseteltem. Be kell valljam, Feathert tényleg édesnek találtam. A prof. pont olyan mókusokat emelt a fára, mint amilyenekre számítottam. Összefont karokkal bólogattam nagyokat az állatok láttán, mire megéreztem a lábaimnak támaszkodott tappancsokat. Itt már nem álltam meg, leguggoltam hozzá én is. Fél szemmel azért a kutya dögönyözése közben felpillantva dirigáltam a hülyeségeimet. Azt is észrevettem, hogy Hayden távolságtartóan viselkedett irányomba, olyan érzéseket váltott ki belőlem, mintha félt volna. Féljen is. Az a baj, Selwwynnek nem igazán tetszett a vörös, pedig senkit nem szidtam vele. Legalábbis nem hangosan.
- Én csak javasoltam, professzor - feleltem neki ártatlanul, tényleg nem értettem, mi volt most a baj. Szerencsére Gitta mentette a helyzetet egyetértésével, és az általa készített mesés csokrokkal. Bár én kicsit jobban csicsáztam volna, de egye fenyő, elmegy.
- Igen, hasonlóra - bólogattam félig-meddig elégedetten, ahogy felemelkedtem a kutya mellől. Akarok egy kutyát. Azt hiszem, a szobánkba első dolgom lesz írni egy baglyot apcinak, hogy akarok egy kutyát.
- Szerintem szupcsi ez a házas ötlet! De ne sokat, legyen csak mindegyiknek fent a címerállata a saját színeiben és ennyike - azzal elkezdtem kivenni a részem a munkából. Az Eridonnal kezdtem, ugyan mi mással tenném? Egy nagyjából tenyérnyi nagyságú, vörös-arany színekben pompázó főnixet idéztem meg elsőnek, ami még a szárnyaival is csapkodott, mintha a dísz a fa ágai közt lebegne. Ezt követte a  ugyanakkora méretben a sárkány, ami tüzet is okádott. Természetesen ez a tűz nem hogy nem volt meleg, de égetni sem égetett. Az unikornis ágakról ágakra szökkent, néha cérnavékony hangján nyerítve egyet-egyet. Illetve a szfinx. Az egy felső ág tűlevelein feküdt, oroszlán farka pedig úgy csapkodott ide-oda, mintha egy ideges macska jelezné, tele a töke az emberekkel. A levitás lény arca kimértségről árulkodott. Pont ilyennek képzeltem el egy igazi szfinxet.
- Szerintem, ez elég mencire sikerült. A csúcsdíszt mikor tesszük fel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=860737#post860737][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.03.14. 20:05[/b][/url]

Elengedi a témát, bár nem ez az első - és nem ez lesz az utolsó - alkalom, hogy az önállóság felé kell terelnie Arabellát. A lánynak istenes szerencséje, hogy a mestertanoncok elengedik a fülük mellett a tónusát, mert egy önérzetesebb Rellonos nem tűrné ezt el.
A karácsonyi hangulat és Feather a puszta jelenlétével hozzájárul a feszültség elsimításához, mindenkitől bezsebelve a neki járó simiadagot. A mókusokat sem veszi észre, amíg dögönyözik, ezzel megkímélve mindenki hallását. Engedélyez magának néhány korty csokoládét, amíg a lányok szorgalmasan töltik fel a fa még üres ágait csengőkkel, házállatokkal és szalagcsokrokkal, hagyva érvényesülni mindenkit.  A csúcsdísz esetében nem a mikor, inkább a mi? a kérdés, mert a megmentett üveggömbökhöz nem tartozik.*
- Valamilyen égitestet javasolnék. Esetleg egy sokágú csillaghoz mit szólna, Wilson kisasszony?-*Hayden eddig hasonló elemeket alkotott, szép sorban, egy hozzájuk illő nagyobb, impozánsabb dísz egységesebbé tenné a fát.
- Ha összefogja valami a fát, elférhet éppen még némi szín,-* halkan hümmög, aztán hátrál néhány lépést, körbefordulva, s végigjáratja tekintetét a termen, mint aki az elhelyezkedést memorizálja.
Aztán egyszerre nagy, kerengő, lassú pelyhekben szállingózni kezd a hó, magával hozva a jellegzetes illatát. A fehérség megül az ágakon, s a padlón, asztalokon is - ha valaki a tenyével elkapja, el is olvad, de nem csúszik és nem hideg. Apránként majd réteggé hízik, ám sosem fog egy-két centinél magasabbra torladni, hogy ne váljon zavaróvá.
- Hogy érzik, vállalják a megvilágítást?-*ez inkább a másik két lánynak szól, de ha szükséges, megoldja ő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=860812#post860812][b]Wesselényi Arabella Valéria - 2023.03.16. 09:45[/b][/url]

Legalább van ebben az emberben annyi, hogy nem lovagol feleslegesen olyan unikornison, ami már rég elhúzott alóla. Én sem feszegettem tovább a témát, mert annyit nem ért, mint a GG Marmont matelassé retikülöm, amit külön a Gucci küldött apámnak köszipuszi-ként. Biztos tetszett nekik, hogy a seggüket is kinyalták a hotelben, amikor a Wesselényiket választották. Mit ne mondjak, egész csinos kis darab. Azonban egy dolog még bökte a csőrömet, hiába volt szinte készen a fa, de a csúcsdísz hol vaaaaan? Mikooooor? Hát megőszülök. Persze, ezt a feladatot a vöri kapta, mert már pro-fi-ka volt a csillagozásban. Tényleg szépek voltak, egyszerűek és letisztultak, pont mint a balerina csokrai.
- Oh - megemelve a kezeim a tenyerembe hulló néhány hópihére meredtem. Pont úgy reagáltak a bőrömmel érintkezve, mint ahogy azt kell nekik. Rohadt menőnek és hangulatosnak találtam, biztos az illúziósokat fogja mindenki isteníteni, amikor először meglátják. Szerencsére, a kis pelyhek kicsit sem voltak hidegek és nem áztattak el, mert ha baja esik a szandimnak…. sikítok!
Feltüzelt tekintettel pillantottam Gitta felé, arcomra mánikus mosoly húzódott. Vagy ha nem is mániákus, de ijesztően jó kedvem lett.
- Mit szólnál egy olyan fényfüzérhez, ami nem kapcsolódik össze semmiféle hülye madzaggal vagy csicska kötéllel meg felesleges indákkal - az indák amúgy se trendik már - és csak egymás mellett szorosan világítanának, de messziről meg olyan, mintha egybe lenne az egész. Ilyen pici csillagokra gondoltam, ha már a csúcsdísz is csillagbigyó izé lesz - vontam meg vállaimat, majd ezt követően gondoltam bemutatom, mit találtam ki. A fa aljától elkezdtem felfelé vezetni egy csillagösvényt, amelyek között semmiféle összetartó elem nem kapott helyett, csak a szűk elhelyezés, hogy optikailag egy nagy füzérnek hasson. Ha Gitta netán szeretné színesíteni még vagy játszani a fényekkel, hagyom, hadd tegye. Én csak a külalakra gondoltam, mert egy szép keret mindig kell mindennek és mindenkinek. Úgy lesz kerek az izémicsoda is.
Ezzel viszont szerintem én mára befejeztem a jófejkedést, mert lassan itt az ideje a délutáni sziesztának és az azutáni wellnessnek Bercivel, hogy este, amikor megyek Dorci-bbyhez CSHO-DÁ-SHAN fessek, ne pedig valami újgazdag senkiházinak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=861082#post861082][b]Winkler Ábel Julián - 2023.03.21. 00:52[/b][/url]

A vizsgaidőszak végeztével az addig pörgősen haladó tanév és vizsgaidőszak hirtelen csigatempóba váltott, amikor elfogytak a vizsgáim és egyszeriben nem tudtam magammal mit kezdeni. Még bennem volt a tettvágy, a pörgés és az adrenalin, ami miatt nagyon fura érzés volt megállni és semmit nem tenni, így kínomban nekiálltam rendet rakni, kiválogatni a dolgaimat és takarítani is a végén. Egyébként volt rá szükség, hiszen mindig szeretem rendben tudni a dolgaimat mielőtt visszautazom szünetre, jó érzés, amikor a következő tanév első napján nem a káosz fogad.
Ma kapjuk meg a vizsgák összesítő eredményeit, így egy kicsit talán nyugtalanabb vagyok, mint általában. Tudom, hogy nem kellene, hiszen eleget készültem, kifejezetten rosszul csak a bájitaltan ment, ami elég nagy szomorúság, hiszen a Gyülekezetben rengeteget foglalkozunk velük.
Reggelinél már kevesebb diák fogad a Nagyteremben, mint máskor: sokan már otthon, megint mások nyaralnak és szerintem a legtöbben extrém sokáig alszanak és majd fent a körletben a teakonyhában harapnak valamit gyorsan.
Ma viszonylag korán kidobott az ágy, így nem is csoda, hogy nyolc körül nem tolonganak még a népek idelent.
Szórakozottan huppanok le a Navine asztalához, ahol egy közelebbi ismerőst sem látok, így magam fogok hozzá a zabkásám kiszedésének. Dobálok bele némi friss gyümölcsöt, almaszeleteket, banánt darabolok bele, majd a végén jól meghintem fahéjjal. Éppen a kávéért nyúlnék, amikor a Levita asztalánál megpillantom a jó öreg Kevint magában, akinek nagyon megörülök. Nem is volt lehetőségünk beszélni már hetek óta, így ez az érzés azt váltotta ki belőlem, hogy a kis tányérkámmal a kezemben tüstént átcsoszogjak, a kávét majd a levitásoktól lejmolom.
- Szép reggelt Kevin! - Köszöntöm, ahogy kérdés nélkül mellé huppanok.
- Mi újság? Mit vársz a mai naptól?- Kérdem csevegő hangon, ahogy felemelem a kezembe a látóteremben lévő első csészét, amit oldalról magam elé is kanalazok.
Gimmie kávé.
Tejjel, az fontos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=861182#post861182][b]Hayden M. Wilson - 2023.03.23. 08:57[/b][/url]

Elégedett magával. Lehet, hogy nem alkotott semmi nagyszabású színes-csillámos-villogó dekorációt, de az alapvetően is nagyon idegen lenne tőle. Ezzel szemben az elkészült díszek egyszerűek, letisztultak és kellően élethűek ahhoz, hogy meg lehessen elégedve saját magával. Nem akar ő lenni a legfeltűnőbb és leghangosabb, sosem akart az lenni, és a munkája is pontosan ezt tükrözi.
Talán pont ezért lepi meg, hogy Seth hozzá fordul a csúcsdísz kérdésében. Először meglepetten pislog oktatójára, mielőtt boldog mosolyra húzná ajkait. Hát persze hogy szívesen megcsinálja. Valószínű ez az enyhe zavar az oka, hogy első nekifutásra nem úgy sikerül, mint azt akarja. Az első prototípus kicsit csálé, olyan, mintha egyszer leejtették volna és ettől eldeformálódott volna, ám ahogy észreveszi a hibát korrigálja is. Így a fa tetején egy pompás gömbformára hajazó sokágú csillag ragyog, megfogadva a tanácsot. Arányosan valamivel nagyobb, mint eddigi függői, valamivel élénkebb és fényesebb arany színt ad neki, mint a többi csillagnak. Elvégre a csúcsdísznek ki kell tűnnie a tömegből.
Kíváncsian hátrébb lép, hogy messzebbről is megszemlélhesse a fát, és meg kell állapítania, hogy jó munkát végeztek. Együtt. Egész elképesztő, hogy képesek voltak együtt dolgozni. Körbepislant, hogy van-e valakinek valamilyen megjegyzése vagy kritikája, vagy mindenki más is elégedett azzal, amit elvégeztek. Hay szerint ez az feladat tökéletesen megalapozta a karácsonyi hangulatot.