37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Első emelet - Mesélő összes hozzászólása (35 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2012. december 13. 21:55 Ugrás a poszthoz

a Nagyterem látképe


Mikor benyitsz, feltárul előtted a hatalmas feldíszített terem. A falakon csipkebogyóból és fenyőágakból készült kis csokrok helyezkednek el, amik nagyon hangulatosak. Az egész helyiséget belengi a fenyő illata. A légkör önmagért beszél. Az egész középpontjában egy hatalmas karácsonyfa áll gyönyörűen kidekorálva illetve pár kisebb még a falak mellett. Szépen csillognak a gömbdíszek, annyira fényesek, hogyha valaki közel megy magát is látja benne. A fantasztikus égősor, amely körülfonja a fát, olyan hangulatot kölcsönöz, amit csak ez az ünnep hivatott mutatni magából. A fa körül pár csillagszóró is lebeg, amik még tökéletesebbé teszik az összképet. Mindenki számára névre szóló ajándékok jelennek meg karácsonykor alatta.
Több meglepetés is várja azokat, akik az ünnepek alatt ideérkeznek. Akár mikor megeshet, hogy egy nem várt hóesés következik be a teremben, a hirtelen kis apró meglepetésekről, pici ajándékokról nem is beszélve. Az ünnep mindenkinek kedvez, legyen ő tanár, diák, egy barát vagy családtag, esetleg egy pár. Ez idő alatt vándorló fagyöngy csokrocskák járják a termet, észrevétlenül vándorolnak párosról-párosra.
Az igazgató úr kedvesen, mikulás jelmezben megtartja a lakoma megnyitó beszédét, majd hivatalosan is kezdetét veszi ezzel a vacsora.
Minden ház saját asztalán és a tanárok asztalánál is meg van terítve a legszebb terítékkel mi szem, szájnak ingere ott pihen az asztalokon. Az összes létező karácsonyi finomság most karnyújtásnyira van, akár pukkadásig is eheti magát az ember. Az ünnepi vacsora után hirtelen a semmiből egy záporszerű szaloncukor eső következik be. Minden színben és ízben, bárki talál köztük kedvére valót. Majd csak mindezeket követően jön a Karácsonyi bál. A szívmelengető és kellemesen hangulatos dallamokat a Zúzmarás zuzmók biztosítják.
Az egész karácsonyi időszak alatt ilyen szépen pompázik minden, hogy akik nem utaznak haza, azok is kiélvezhessék a karácsonynak minden apró pillanatát és örömét.

(Álmodói időpontja dec. 12-től 26-ig)
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. január 23. 17:55 Ugrás a poszthoz

Eric S. Weaver professzor úr, Sharlotte Johanson kisasszony


- A trollok kisenciklopédiája – mondogatta magában a kikölcsönözni óhajtott mű címét, miközben belépett a könyvtárba. Levitás volt, ennek ellenére irtózott mindentől, ami könyv, tanulás vagy megjegyzendő adat – számos alkalommal megfogalmazódott már benne, hogy felkeresi a Levita istenített kútfejét, Saci nénit, hogy átkérhesse magát egy kevésbé stréberképző házba – végül nem tette. Barátai nem voltak, így az, hogy melyik házban vészeli túl az öt évet, majdhogynem teljesen mindegy volt.
A harmadikos fiú egyenesen a legendás lények részlege felé vette az irányt. Antracitfekete, három centiméter vastag lencséjű szemüvege mögött mélységes bizalmatlansággal szemlélte a méteres magas, ódon könyvespolcokat, és pár percnyi szisztematikus fókuszálás után rá is akadt a műre – a szomszédos könyvespolc hetedik polcán porosodott, nagyjából vele egy magasságban.
A kétbalkezes, mondhatni szerencsétlen fiúnak mindössze annyi dolga volt, hogy másfél yard távolság leküzdése után karját derékszögben kinyújtsa, és a hüvelyk; - és mutatóujja közé vegye a poros kötetet, kiemelve azt a helyéről. Bár a feladat nem igényelt különösebben minuciózus izommunkát, sem komolyabb szellemi erőfeszítést, sajnos nem sikerült százszázalékosan abszolválnia – ugyanis valami csoda folytán elfelejtette észrevenni, hogy a jobb cipőjén nem volt bekötve a fűző. Így amikor egy lépést tett, történetesen sikerült rálépnie a cipőfűzőre, és nekiesett a legközelebbi asztalnak, ami olyan hangos zajjal párosult, amit a hatalmas könyvtár minden zugából tisztán lehetett hallani – igaz, ez annyira azért még nem volt nagy teljesítmény, tekintve, hogy a Tudás Tárában általában ünnepi csend honolt.
Az esés során az asztallapnak puffanó, körülbelül százhúsz fontos teste elég volt ahhoz, hogy a bútordarabot nyugalmi állapotából kibillentse. Ahhoz, hogy fel is döntse, természetesen nem volt elegendő, de azt mindenesetre sikerült elérnie, hogy felboruljon egy ingatag tintásüveg, így az asztal nagy része – beleértve az azon heverő több tucatnyi pergamenlapot – ünnepien mélykék színűre váltott. Minthogy a tinta viszkozitása csekély, szemvillanásnyi idő alatt jutott belőle az asztalnál üldögélő két illető talárjára is. Ami a fiút illeti, azon kívül, hogy beütötte az oldalát, semmi baja nem esett- persze ezt sem szabad lebecsülni, gondoljunk csak szegény Ivan Iljics esetére.
- Elnézést – morogta, és hogy mentse a menthetőt, felvette az asztalról a leginkább tintás pergamenlapokat. Jobb kezébe fogva elkezdte rázni őket, azt remélve, hogy a tinta lecsöpög róluk. Hiú ábránd volt ez, mert a sötétkék folyadék csak még jobban szétterült a lapokon, valamint apró tintacseppek szálltak szerteszét: az asztalra, a padlóra, a könyvespolcra, és az asztalnál üldögélő két emberre is. Ha a fiú tudta volna, hogy Seren tanár úr az egyikük, futásnak iramodott volna, de szerencsére a fókusztávolsága kisebb volt annál, hogy felismerhesse.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. január 24. 19:16 Ugrás a poszthoz

Eric S. Weaver

A szerencsétlen fiú továbbra sem vette észre, kivel van dolga, így a felismerés kevéssé örömteli pillanata egyelőre váratott magára. Csak annyit látott, hogy a jobb oldali - maszkulin - alak a kezébe temeti a fejét, de amikor végre felé fordította pillantását – nyilván azért, hogy legorombítsa -, és megszólalt, akkor egyből megismerte a tanárt. Sosem beszélt vele, társai óva intették attól, hogy beszélgetést kezdeményezzen az ifjú professzorral. Köztudott volt, hogy zsenge kora ellenére feltűnően agresszív vérmérsékletű, ráadásul nem volt a kastélyban élő ember, aki mosolyogni látta volna. Mindent összevetve: a tanár messze földön híres, nem épp kedvező reputációja elég volt ahhoz, hogy ne keresse vele a kapcsolatot egy mondat erejéig sem.
Más helyzetben akár a kegy jeleként is lehetett volna elkönyvelni, hogy Eric S. Weaver hozzá beszélt, de jelen esetben természetesen erről szó sem volt.
Az, hogy a gyengélkedőn dolgozzon két hétig, teljesen kizárt volt, hiszen nem szándékosan tette, amit tett. Ez a tény Weaver professzort döntésében ugyan a legkevésbé sem befolyásolta, az igazlelkű fiú azonban nem tudta elviselni, hogy törékeny porcelánlelkébe ilyen mélyen beléfúródjon az igazságtalanság acéltőrje.
- Nem – felelte tömören, minden félszegsége ellenére határozottan. - Uram, Ön ugyant hidegen hagyja, de higgye el: vétkem súlyos bár, de lelkem tiszta. Hiszen a tanári cím szentsége számomra mindenek felett áll, és isten őrizz, hogy gyönyörű, hetven százalék kasmír talárjára akár egy csepp tintát is fröcsköljek! Botor voltam, amiért nem kötöttem be a cipőfűzőmet, de nem olyan súlyos e tett, mint a büntetés lenne, amit érzékeny szívem képtelen lenne elviselni. A csapás alatt hitvány önnönmagam szétporladna, akár a villámsújtotta fa! Irgalmazzon, és önnek is irgalmaz majd a mindenható Isten – fejezte be a mondókáját.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. február 10. 09:18 Ugrás a poszthoz

A Valentin-napra feldíszített teremben a vörös dominál, amely a fehérrel van tökéletes kontrasztban, ez pedig a Nagyteremben mind szembeütközik. Ahogyan körbenézünk, fehér falakat láthatunk, amik jól elbújtak a vörös szalagok és a szív alakú piros lufik mögött. Néhol még vándorló szíveket is megpillanthatunk itt-ott.
A mennyezetet bárányfelhők alkotják, ami még romantikusabb, kellemesebb hangulatot ad ennek a csodálatos összképnek. A terem négy felső sarkából piros fényű reflektorok fénye vándorol pár percenként párról-párra, melyeket ők szemelnek ki maguknak.
A terítéken is ugyancsak ezt a színvilágot fedezhetjük fel. A négy ház asztalánál a terítők fehérek, azon pedig a vörös teríték és a virágok alkotják a díszítést. Mindenki kedve szerint ülhet párjához, nincs ház szerinti kikötés, ennek biztosan örülnek majd a galambocskák. A tökéletességhez hozzájárul az asztalokon sorakozó süteményhad is. Színes, cukorral díszített darabok, de leginkább piros és fehér színekben, a harmóniát megtartva. Nem éppen diétás, de ennyit megengedhet magának miden lány, úgy is csak évente egyszer fordul elő, hogy ilyen formában ünnepelhessen a párjával. A szerelmesek fölött néha megjelennek repdeső szívecskék, ami nem előnyös, ha valaki egyszerre több vasat is tart a tűzben.
Ha még egy kicsit szétnézünk, nem is nehéz kiszúrnunk a két bódét, amely az ajtó két oldalán található, és érkezéskor valószínűleg elkerülte figyelmünket. Az egyikben bájitalokat lehet vásárolni, a másik pedig a lampionok megvásárlására és díszítésére ad lehetőséget. A lapionos bódé az áruk vásárlása utáni díszítésére is lehetőséget ad, de már feldíszített, megtervezett darabokat is be lehet szerezni. Így minden baráti, vagy szerelmes párnak egyedi darabja is lehet, amit éjfélkor akár fel is tudnak engedni, de ez egyedül is megvalósítható, ha valaki úgy szeretné.
A parti idején:
A pároknak szervezett buli idejére eltűnnek az asztalok, csupán pár kétszemélyes, ugyanezen díszítéssel rendelkező, kör alakú példány marad a terem szélén haladva. Táncparketté varázsolódik a tér, és megkezdődik a parti. Olykor pörgős, bulizós zenékkel, máskor felváltják azokat a romantikus, lassú dallamok.

Mindenkinek kellemes időtöltést és jó szórakozást kívánnunk!

A leírást Sharlotte Johanson és Laurena Aquamarine készítették
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. február 10. 11:00
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. június 1. 20:00 Ugrás a poszthoz

bal


Nagy nap érkezett el az iskolánk életében azzal, hogy a Mágiaügyi Minisztérium a DÖK közreműködésével megszervezte a Mágustusát. Az esemény nyitányának és a hivatalosan is induló versenyzők fényének emelésére öltött díszt a terem. Az iskola színeit hordozza magán minden színében a dekoráció, bár mindennek ünnepi hangulata van, mégis érződik a résztvevőkre nehezedő súly, hiszen az igazgatói emelvény felett, a Bagolykő Mágustanodáé mellett kiemelkedik a Beauxbatons Mágusakadémia, a Durmstrang és a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola címere is. Eddig ebben a három iskolában rendezték meg a Tusát, a győzteseik pedig meghívást kaptak a miénkre.
Díszfény, közel báli hangulat uralkodik, az esemény komolyságára helyeződik a hangsúly. Lampionok világítják meg a termet a magasból, a házak asztalai a maguk színeivel dekorálva tetszelegnek az ott ülőknek.
A tanári asztal két szélénél szemben egymással két rövidebb asztal is helyet kapott. Itt ülnek a DÖK szervezők, szemben pedig a három iskola nyertesei és kísérőik, azaz a vendégek.
Mikor tekintetét mindenki az igazgatóra szegezi, ahogy az a jelentkezési lapot megszerzők neveit sorolja, a feje felett szép sorjában meg is jelennek a diákok arcképei, ezzel is már egy dicsőséget adva nekik. Mikor a hivatalos lista is napvilágot látott ünnepi lakoma veszi kezdetét, mindenki talál a maga szája ízéhez megfelelő ételt, mennyiségben és minőségben is bővelkedőt. A lakomát követően a résztvevők egy kisebb bál keretében elbúcsúznak, eztán költöznek be a Tusa ideje alatti lakhelyükre.

/Kérünk mindenkit, hogy alkalomhoz illő ruhában jelenjen meg!/

Megkérek mindenkit, hogy az egész játékot egy szálba fűzzük össze, melynek ez a post a kezdőhsze!
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2013. június 1. 20:03
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. október 12. 11:19 Ugrás a poszthoz

Amira Loveguard

Nem látott még senki olyan évnyitót, ami ne bővelkedett volna nem jó, vagy nem a legdicséretreméltóbb tettekben, ez az idei se egy egyszerű ünnepség. Valamiért ma több ember is túlzott erőt érez magában, amit feltétlenül ki próbál adni. Az első ilyen, a Nagyteremben zajlik két rellonos között, ahol láthatóan már egy lány is igyekszik csitítani a kedélyeket, nem a legsikeresebben. Bár nem tudni, mit vártak, bennük mindig túlteng a versenyszellem, ezen a téren biztosan, így várható volt, hogy előbb vagy utóbb valami történni fog. Nem is telik bele nagy időbe, mire az első ütések megesnek, illetve a prefektuskisasszony, Amira személyében, megjelenik a helyszínen, hogy eligazítást tartson a feltűnési viszketegséggel küzdő párosnak. Bármi is a bújuk-bajuk, a feketeség tekintetét elnézve, senki nem lenne most a helyükben. Az öklökön kívül már eszközbevonással is működnek, értve ez alatt a repülő ülőalkalmatosságot. Valamiért az embernek olyan érzése van, mintha egy süketnek próbálna beszélni, de biztos csak az Igazgató úr beszéde nyomja el a csitítók hangját. A lány és a prefektus sem épp pozitív visszajelzésben részesül, szóval el is vágta magát, főleg a harciasabbnak tűnő Mihael előttük. Hiába próbálja őket termen kívülre keríteni, Kristóf miatt már kellően felhúzta magát Amira ahhoz, hogy maga tessékelje ki őket, ha így folytatják.
Amiért ennyire ideges lett, hirtelen furcsán is kezdte magát érezni, de ezt próbálta nem kimutatni. Az igazgató beszéde is a végéhez közelít, nem is az asztal felé megy, hanem inkább a Nagyteremből kifelé indul el. Émelyeg, szédül, tompa szúrást érez a hasában, amitől csak még inkább aggódni kezd. Nem szabadna a sok buta és felelőtlen ember miatt ennyit idegeskednie. Vélhetően ez még csak attól van, hogy megerőltette magát, ám a folytatásra még ő sem számított. Az évnyitó végszavára csődület indult meg kifelé, előbb egy elsős, majd egy közel hozzá hasonló korú rohant belé, majdnem fellökve őt, a hasába könyökölve nem kis hévvel és a falnak löki, amin felnyögött. Ha elég ereje lett volna, nyilván elkapja és elevenen nyúzza meg az illetőt, de csak annyira volt, hogy éppen ne essen össze egyből. A lépcsőház felé veszi az irányt, végig a falba kapaszkodva, de pár lépés után elsötétül előtte minden és egy tompa puffanás keretében, a hasára tapasztott kezével zuhan a földre. Már az elmúlt pillanatokban érezte, hogy baj van, most pedig, már biztos is lesz benne. Beverte a fejét, ahol le is horzsolta a halántékát, de ez a legkisebb problémája, arra tér majd magához, hogy vérzik, és szinte elviselhetetlen fájdalmat érez.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 3. 21:20 Ugrás a poszthoz

Elena


Egy lila színű, egy éves gyermek magasságának megfelelő manószerű lény mászkál a folyosón a Nagyterem előtt. Nem rég érkezett a kastélyba, és bújt ki a dobozából, hogy elinduljon, és felfedezze a kastélyt. Nagyon-nagyon vágyik már arra, hogy találkozzon egy diákkal, vagy tanárral, vagy akárkivel. Puha, szőrös plüsstappancsai nem vernek hangot a folyosón, elvégre vattával van kitömve.
Tinky Winky, amíg arra vár, hogy valakivel végre találkozzon, megkocogtatja TV hasát, de sajnos az nem fog semmilyen adást. Pedig úgy emlékszik, a gyártója váltig állította, hogy működni fog, de mégsem, így eléggé elszomorodik, vékony, pityergő hangon sírdogálni kezd.
Utoljára módosította:Mesélő, 2014. április 3. 21:20
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 4. 09:37 Ugrás a poszthoz

Jenny Miles és Tenshi Dasha

Meglepetés, lánykák!

Április 1.


A csarnokszerű dohos könyvtárhelyiség teljes egészében kihalt. A könyvtárosnő ebédelni ment, míg a diákok nagy része még csak a napokban érkezik vissza tanévkezdetre. Sehol egy árva lélek, a folyosók is némaságban fürödnek, egyedül a könyvtár egy eldugott rejtekében, a sárkányokkal, s bestiákkal foglalkozó könyvek között hallani apró neszeket. Egy mestertanoncnak (Jenny) a nagyteremben jut eszébe, hogy egy fontos beadandóját még ma be kell fejeznie, mire hanyatt-homlok rohanvást hagyja ott háza asztalán a finom falatokat, s igyekszik a könyvek birodalmába. Történetünk másik főszereplője (Tenshi) a Bibircsókos banyát faggatja a kastély pletykáiról, és a hölgyemény szívélyes szeretettel osztja meg az egész tavalyi év feljegyzéseit. Komoly részletekkel számol be a lánynak előtte elcsattanó csókokról, sziporkázó szerelmekről, vagy csúfondáros szakításokról. Állítása szerint minden ami fontos, az az ő figyelmes szemei előtt történik. A mestertanonc kopogó cipőtalppal rohan el a banya előtt álló Tenshi előtt, aki érdeklődve néz a nagylány után.
Ha követi a siető Jennyt, akkor meghallhatja a sarokból érkező kaparászó, neszelő hangokat, amit a pergamenjével babráló idősebb lány is hamarosan észre fog venni. Amint közelebb érnek a bestiarészleghez, egy repedező sárkánytojást vehetnek észre, ami érdekes módon plüssből van, de úgy mocorog, mintha csak valóságos sárkányanyától származna. A lányok percekig merednek a tojásra, amikor az végleg ledobja magáról héjának felsőrészét, és kidugja belőle fejét és szárnyait egy apró, plüss magyar mennydörgő. Felsikolt, megmozgatja szárnyait, majd piciny, hőt nem termelő lángot köhög fel.
- Hello, lányok! Na, mi a helyzet? - néz az őt csodáló fiatalokra, s elegáns mozdulattal lép ki játéktojásából.
Nem hallanak rosszul a diákok, amikor a sárkányfióka megszólal, ez a plüss tényleg beszél, így hát illő volna válaszolni neki.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 4. 19:07 Ugrás a poszthoz

Jenny Miles és Tenshi Dasha

Meglepetés, lánykák!


Április 1.


A lányok hamar észreveszik a könyvtár egy rejtett zugában mocorgó sárkánytojást, a felőle érkező neszező zajt, és még a beszélő mennydörgő kikelése előtt odatelepszenek hozzá. A nagy meglepetésben egymással alig törődve, tátott szájjal figyelik a már-már lehetetlen jelenetet.
- Eltaláltad, okos lány vagy - dicséri meg az apró plüss Jennyt, mikor az fajtájára kérdez rá, majd szárnyait kitárva felreppen, és a hölgykoszorú feje felett tesz néhány jóleső kört. Közben ártalmatlan lángokat lövell a levegőbe, és tüskés testével ráereszkedik Dasha vállára. Onnan lesi a mestertanonc lányt, s közben kedvesen körbeudvarolja a leendő elsős diákot, plüss szárnyaival meg-meg legyintve a fiatalabb leányzó haját.
- Mit szólnátok ahhoz, ha adnátok nekem nevet? Akkor sokkal közelebb kerülhetnénk egymáshoz!
Szavai közben füstöt köhög ki orrán, s száján, majd egy gömbláng is kiszalad belőle. Kis karmait gyorsan szája elé teszi, és szégyenlősen elnézést kér társaságától.
- Ha büfiznem kell, mindig jön egy kis tűz is, csak semmi pánik!
Szavait követően leugrik Dasha válláról, majd egy íves kör megtétele után letelepszik a mestertanon fejére, azt mint egy kényelmes fészket használja. Szárnyait széttárva egyensúlyozik a magaslaton, majd egy megfelelő pillanatban belecsimpaszkodik a sötét hajtincsekbe, és lendületet véve lecsúszik Jenny homlokán, farkasszemet nézve így a lánnyal.
- Ölelj meg!
Szólítja fel Jennyt, míg annak haját kapaszkodás közben meg-meghúzva engedi magát teljesen lecsúszni a lány arca előtt, hajtincsekből álló indáját el nem eresztve.
- Súgok nektek egy titkot, ha megöleltek - suttogja a barna hajban hintázva, Dasha felé küldve pár hőt nem termelő gömblángot. Kusz-kusz.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 13:30 Ugrás a poszthoz

Jenny Miles és Tenshi Dasha

Meglepetés, lánykák!


Április 1.


A lányok nemhiába rajongják körbe a plüssapróságot, hiszen az állatka lehengerlő stílusával és lányszívet melengető cuki kinézettel rendelkezik. Huncut vigyort villant Jennyre, amikor az megdicséri őt, és olyan iskolatársakat kíván magának, mint amilyen a sárkány maga.
- Kislányok, én egy játék vagyok! Nekem nincs nemem, olyan nevet adtok nekem, amilyet csak szeretnétek.
Jókedvűen tárja szét szárnyait, majd a levitás mestertanonc szoros ölelésében behunyja csillogó gombszemeit. Hangosan szuszog, lélegzeteivel füst is távozik tüdejéből. Az összebújást követően a fiatalabb leányzóhoz fordul, és pár szárnycsapás múlva már az ő nyakát öleli puha plüss karmaival, hogy Dasha se maradjon ki a jóból.
- A Niel egyébként tetszik, azt hiszem illene hozzám.
Megvonja tűzszínű vállait, majd az egyik könyvekkel, s tanulmányokkal telerakott asztalhoz repül. Rááll a Veszélyes Bestiák című kötet fedőlapjára, és közelebb intve magához a lánykákat, úgy osztja meg velük titkát.
- Kumagoro miatt vagyok itt - suttogja nekik sokatmondó pillantással, majd hirtelen mozdulattal rugaszkodik el az asztaltól, hogy letámadja először Dashát, majd Jennyt is. A lányok hajába kapaszkodva nyalja össze azok arcát, hogy hangosan nevetve repüljön el fejük felett, és szelje át az egész könyvtárat. - Megfertőztelek Titeket! Mostantól olyan édesek lesztek, mint én vagyok.
Vidám kiáltozásai közben zuhanórepülésben közelíti meg a diákokat, hogy egyik lány válláról a másikéra ugrándozzon.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 15:27 Ugrás a poszthoz

Elena

Tinky Winky búskomoran sírdogál tovább, olyan hangot hallatva, mintha macskát nyúznának. Nem tehet róla szegény, sosem volt még Tubbybarátai nélkül egy idegen helyen, ahol még a hasába épített TV sem működött. A fején lévő antennát kezdi vakargatni plüssmancsával, hátha az a hibás, az nem fogja az adást, de semmi változás nem tapasztal. Hanem aztán érkezik egy lány, akinek nagyon megörül, hiszen így végre nincs egyedül! Fel is emeli vattaáztatta szemecskéit nagy magányosan, a totális érzelmi hullámzást sugározva - lehet, hogy a következő percben megint sírva fakad. Bátorságot merítve magából közelebb lépked, zavartan húzogatja plüssoldalán a címkéjét, majd vékonyka hangon megszólítja a lányt.
-Tinky Winky vagyok- közli tőmondatban, nem a nagy monológok Teletubbyja ő sem, ahogy a hozzá hasonlóak sem.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 8. 17:10 Ugrás a poszthoz

Losonczy Alina
Meglepetés!
(előzmények: Társalgó)


Igyekezni akar Lala, hogy a lehető legmegfelelőbben sikerüljön elmondania, ő mit is szeretne, ám azért ez nem egyszerű a kis vattával töltött szerencsecsomagnak. Sok akadály van kettőjük között, eleve a lány olyan nagy, hozzá képest persze, aztán a kommunikációs probléma, igyekszik áthidalni, de a hosszas hallgatás, és a lány némasága, csak még inkább elkeseríti arra a kis időre, ám mikor átöleli, már sokkal jobban érzi magát, sőt, az imént feltámadt vágya, hogy megnyaldossa, ismét színre lép. Nem is pepecsel sokat, amikor magához húzza őt a lány, megpuszilja azt az arcán, majd nem finomkodva nyalja végig jobb oldalát arcának a szája sarkától, a füle széléi Ekkor a szőkeség agyát már elkezdi hatalmába keríteni a gyönyörű, rózsaszín köd, bár a kigondolt dolgokat még sikerül elmondania, és kézen fognia Lalát. Ekkor a sárga picike arcára is egy mosolyféle ül, mert látja a még cukibba, még aranyosabba és lelkesebbe átcsapó leányzó arcát.
Együtt szökdécselnek nagy mosolyogva a nagyterem felé, kézen fogva egymást, miközben Lala hümmögve dudorászik, mert dalolni nem igazán tud, és boldog, mert részben teljesítette küldetését, így, ha barátait megleli, biztosan újabb áldozatokra vágyik majd kastély szerte, amiért nem is hibáztatná őt az ember, aki egyszer belekezd, az le sem tud állni vele. A szőke leányzónak, meg kell hagyni, nagyon jól áll ez a kis plusz, abban is biztos, hogy már az ő oldalukon állva, igenis hasznos lesz számukra. A Nagyterem ajtajába érve megáll és serényen nézelődik körbe, hogy vajon rátalál-e a barátaikra, akik miatt, még a kislány cukisága se dobta fel teljesen.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 10. 21:13 Ugrás a poszthoz

Elena

Tinky Winky azonnal a szívébe zárja a lányt, hiszen az kedvesen néz rá, és nem is sétál tovább. Pöttöm vattaagya ezt a barátságosság jeleként fogja fel (vagy talán a bűbáj a felelős, amit rá szórtak) és ahogy a lány leül, szépen odasétál a közelébe. Az eridonos nem rest kérdést se feltenni neki, mire megint nagy szemekkel tud válaszolni első körben, de aztán azért meg is szólal.
-Egyedül vagyok- közli megint tőmondatban, a Teletubbyk ugyanis, ha valaki nem tudta volna, csak pár szóban képesek beszélni. Ismét megkocogtatja tévéhasát, majd nagyot sóhajt mellé, végül megint a lányra néz.
-Nem működik!- a hangja megint picsogóra vált, amit, ha a lány jót akar, próbál elkerülni, és erre Tinky Winky egy remek alternatívát is kínál, ahogy megint egyel közelebb lép, és széttárja plüssvégződéseit.
-Tubbyölelés?- kérdezi reménykedve.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. május 22. 21:17 Ugrás a poszthoz

Elena

A nap kezd váratlan fordulatként egyre jobbá válni Tinky Winky számára. Bár Tubbybarátait nem találja, de itt van az eridonos lány, aki nagyon kedves vele, és amit hall tőle, az alapján már ketten magányosak. Vagyis akkor nem is magányosak! Ez még épp annyi információ, amit csöppnyi pamutesze fel tud fogni, így kezd kissé felderülni, de még nem az igazi önmaga, hiszen hiányoznak neki a többiek. El kellene mennie megkeresni őket, de előbb még ölelést kér a lánytól, erre az... előveszi a pálcáját.
A kis szőrmók arca átcsap rémültbe, ahogy a lány a hasára szegezi a pálcát. Hiába mondja, hogy megölelheti, ez számára a nemtetszés totálisan egyértelmű kinyilvánítása, így megremeg cérnaszája, és ismét bömbölésben tör ki, csak úgy visszhangzik tőle az egész folyosó, ha nem a kastély, s eközben fel is pattan, hogy puha végződésein elmeneküljön a helyszínről, mielőtt még belé döfnék azt a botot. Az élet mégis csak kegyetlen...
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. július 9. 11:45 Ugrás a poszthoz

David, Évi, büntetőmunka


Ebédidő, nagyterem. A zöldeknél a szokásos felmordulások és bárbajra hívások hallatszanak, amikor két Levitás gyerkőc somfordál oda az asztalukhoz. Mindenki elcsöndesül, néhányan kíváncsi szemekkel, mások nemtörődöm flegmasággal figyelik az eseményeket. David belekezd a büntetőmunkájuk ismertetésébe, páran felnevetnek a feladat hallatán, s ha megtalálják Đomit maguk között, a közelükben ülők megveregetik a vállát, a távolabbiak elismerő pillantásokat küldenek felé a zseniális ötlete miatt. A kék fiú annyira lovagias, hogy ő kezdi a mondandóját, de az, hogy egy növényhez vannak hasonlítva, nem sok Rellonosnak tetszik. Az előadás közben vicsorognak, gúnyolódnak, míg odaát, a többi asztalnál valakik hangosan felkuncognak. Mire a végére ér, már biztos lehet benne, hogy ezeket a hasonlatokat ebéd után nem fogja ép bőrrel megúszni, amit biztosít a most kitörő tapsvihar is. A sárkányok ugyanis gúnyos, erőteljes tapsolásba kezdenek, még mielőtt bármelyik ház diákja ténylegesen elismeréseként a bátorságért megtenné ezt, így biztosítva maguknak a fölényt. Ez a lépés még egy-két jelenlévő tanárt is meglep. Mindenesetre a Rellonosok elcsendesednek, hogy most Évit hallgassák meg. A lány már egy kissé komolyabbra vette a figurát, őt nem fogják bántani a szünetekben, de azért az ő beszédét is rendesen kifigurázzák. Pofákat vágnak, úgy tesznek, mintha robotikusan olvasnának valamit fel, felállnak és kezet fognak, mikor a jó barátság kerül szóba, egyszóval rendesen megkapja a magáét. Az ő előadását már gyengébb taps zárja, aztán a helyükre menve az ebéd tovább fojtatódik. A mai nap hőse a sárkányoknak Đominic lett, remek pillanatokat okozott nekik.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Évnyitó ünnepély
Írta: 2014. szeptember 19. 13:19
Ugrás a poszthoz

Az első diákok érkezése előtt alig fél órával végeznek a manó minden étellel, a díszítéssel. Minden készen áll, hogy fogadja a diákokat, a tanárokat, hogy elbúcsúzzanak az elmúlt évtől, és méltóképp köszönthessék az újat. Ez az évnyitó sok meglepetést tartogat majd, és a terem túloldalán álló igazgató reméli, hogy mindennek örülni fognak a gyerkőcök és a tanárok is. A díszítés idén kéket és bronzot ölt, a tanári asztal mögötti falon terebélyes zászlón büszkén tekinget körbe a szfinx, mely a pontverseny győztes Levita ház címerállata. Az asztalok felett kék és bronz gyertyák lebegnek, a falon a díszítés is a ház színeit viseli. A hosszú asztalokon étel még nincs, azonban maga a teríték is előcsalogatja a vágyat a vacsora iránt. Mindenki foglalja hát el a helyét, hamarosan kezdődik az ünnepély!


//Karakteridő: Október 1. 18:00 – 21:00, Szerepjátékosan: Szeptember 19 – Október 5. éjfél
Szálazás: Az évnyitó/záró esemény egy szálba kerüljön, azaz mindig az utolsó hozzászóláshoz szálazzatok. Köszönöm!//

Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. szeptember 19. 23:33
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. március 5. 21:50 Ugrás a poszthoz

Az elágazás utáni folyosószakaszon mintha holmi szürreális álomba csöppenne a két tilosban járó fiatalember. A sötétben elkóborolt macska kiszökve a véletlenül nyitva hagyott ajtón éjszakai sétára adta a fejét. Érdekesnek tűnt a világ az ajtón túl, hát kisétált. Hogy mi volt a szándéka? Felfedezni a kastélyt. Világot látni. Másik macskát találni társaságnak. Frászt hozni a gazdira. Kismillió variáció létezik, végül azonban másképp alakult az éjszaka. Vagy éppen így tervezte. Sosem derül ki. A professzor szobájának környékén botlott a tervei változását előidéző okra a padlón tócsa formájában. Ismeretlen eredetű és hatású löttyöket nem szokás meginni, ennek azonban határozottan kellemes illata volt, és fehéres színe, némi jóindulattal még tejnek is lehetett volna minősíteni. Mondjuk a mű fajtából, amit boltokban árulnak. Először csak megszaglászta, aztán belenyalt, majd fellefetyelte az egészet és már majdhogynem jóllakottan indult tovább, amikor valami furcsa történt. Összement a pad, ami alá megpróbált besétálni. Hoppá. A páncél is kisebb lett, pedig egyébként mindig fel kell rá néznie. Valami nagyon nem volt rendjén, de azért elsétált egészen eddig, ahol az árnyékosabb oldalra húzódik. Valakire még szerencsésen frászt hozhat. Mostanáig még csendben is volt, és már majdhogynem észrevétlennek mondható, amennyiben észrevétlen egy tehénméretű, többnyire világos szőrű macska. A lépések zajára viszont a folyosó vége felé fordul és kék szemei olyanok, hogy még Csodaország Vigyorija is megirigyelhetné. A vigyor azonban nincs sehol, ami utoljára szokott eltűnni az említett lény esetében. Itt még csak fel se tűnik ilyesmi. Macskuszunk inkább kíváncsian pislog hatalmas méretű szemeivel, és lábra állva el is indul a két mozgó valami vagy valaki felé. Nem tűnnek ezek olyan nagynak, mint például a gazdái szoktak. Az egyik ismerősnek tűnik, a másik viszont nem, és éppen ettől érdekesek, hát megközelíti őket. Méreteiből adódóan viszont nem olyan egyszerű ez a művelet, az egyik páncél csörömpölve dől oldalra és omlik darabjaira, amikor elhalad mellette. A hang hatására hirtelen mozdul az ellenkező irányba, így meg egy padot sikerül felborítania ezzel a lendülettel. Pillanatok alatt kész is a káosz körülötte, talán jobb lenne menekülni, mielőtt megpróbál valakinek az ölébe mászni. Még agyonnyomná a végén szerencsétlen illetőt.  
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Évnyitó/záró
Írta: 2015. március 23. 14:00
Ugrás a poszthoz

Lassan szállingóznak befelé kora délutántól a diákok, miközben pár manó még bent sertepertél a teremben, hogy megcsodálják azt. Méltó zárást, és még megfelelőbb kezdést remélve foglalják el régi és új arcok a helyeiket, hogy lassan, de biztosan a kezdési időpontot megközelítve belevághassunk az ünnepélybe. Izgatottak, unottak, lelkesek vagy éppen kedvetlenek egyes arcok, azonban mindenki várja már, hogy kiderüljenek az eredmények, az igazgató úr pedig elindítsa a tizenkilencedik tanévet!
Újabb év zárult le, az utóbbiakhoz képest meglepetéssel, amiről a terem dekorációja is árulkodik. Az egész smaragdzöld és ezüst színekben pompázik, hirdetve a sárkányok erejét, amivel idén diadalmaskodtak. Minden asztal, köztük a tanároké is a rellon címerét viseli. az asztalok felett is a nyertes ház színeiben játszó gyertyák lebegnek, de a falak és az étkészlet is ilyen pompázatosban játszik. A tavalyi nyertesektől ellentmondást nem tűrően vették át a győzelmet, ami már hosszú ideje váratott magára.
A hosszú asztalokon étel még nincs, azonban maga a teríték is előcsalogatja a vágyat az evés iránt. Mindenki foglalja hát el a helyét, hamarosan kezdődik az ünnepély!


//Szerepjátékosan: Április 1.
Álmodóilag: Március 23. – Április 17.
Szálazás: Az évnyitó/záró esemény egy szálba kerüljön, azaz mindig az utolsó hozzászóláshoz szálazzatok. Köszönöm!//
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. április 17. 13:39
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 27. 19:22 Ugrás a poszthoz

Évnyitány és zárás


Kellemes, meleg őszi időben indul el a 20. tanév itt, a kastély falai között. Egészen kellemes lehetett a szünetnek minden perce, hiszen kiélvezhették még a diákok a jó időt, most azonban ideje, hogy méltó zárása és nyitása legyen a folytatásnak. Mint a számból is látszik, egy nagyobb évforduló lesz ez az év.
Az elmúlt évekből oly megszokott színekkel találkozhatunk ismét a teremben, hiszen a szfinxek magasodtak ki teljesítményükkel. A Levita ház diákjai asztalán a legnagyobb csomagocskák pihennek, amellett hogy őket dicsőíti az egész este. Kék-bronzban pompázó étkészletek, terítők és dekoráció. A kupák már egymás mellett sorakoznak a pódium mellett, csak arra várva, hogy igazgató úr fellépjen és beszédet mondjon.
Az egész estét vacsora koronázza, majd a jutalmakkal, a kis csomagokkal együtt mind megnyitjuk az új tanévet. Minden évben számos meglepetés vár a diákokra és a tanárokra egyaránt. Vajon idén mik ezek? Hamarosan kiderül...


//Álmodói idő: szeptember 27. - október 16.
Szerepjátékos idő: október 1. este
Szálazás: egy esemény, mindig az utoljára erre érkezett poszthoz szálazzatok!//
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2015. szeptember 28. 22:39
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Esemény vége
Írta: 2015. október 21. 13:20
Ugrás a poszthoz

Évnyitány és zárás


Az előző év értékelése, a változások említése és az új nyitása a szokásos módon lezajlik, bár az igazgató úr igyekszik a legkevésbé időrabló lenni. Egy-egy mocorgó és unatkozó diák mindig akad, azonban az ételek érkezése elvonja a figyelmet erről. A közösen elfogyasztott vacsora után minden díjazottnak hatalmas taps és gratuláció jár, valamint jutalmak. Vannak, akikre büszkébbek nem lehetnének diáktársaik, házuk vezetése, vagy éppen tanárai, de akad olyan is, aki nagy meglepetést okozva tört előre valamiben.
Az este végéhez érve minden izgalomról lehull a lepel. A tanári gárda teljes valójára fény derült, valamint egy meglepetéssel is szolgálnak: új igazgatóhelyettest avatunk. Mindemellett leköszönések és még az iskola sporteredményei se maradhattak el.
A beszédek után a manók szorgosságának köszönhetően azonnal nekikezdhetnek az eseményt záró desszertnek a fiatalabbak és a felnőttek is. Ennek elfogyasztása után pedig elindul a teremből való kiszállingózás. Mindenkit vár a körlete, és másnaptól a szokásos szorgalmi időszak. Reménykedő arcokat és megkönnyebbüléseket látva egyként izgulnak, hogy mindenkire sikerekben gazdag tanév várjon.


//Az évnyitó/záró lezárult!//
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. november 18. 18:30 Ugrás a poszthoz

Ian, Eszter, Eliza... és persze Ethan Love Love


Ma is itt van. Nem kérte fel senki, nincs párja, és ha el is hívta volna valaki, akkor is nemet mondott volna. Mert ő egyetlen egy férfival akart volna ide jönni, ő pedig már mást hívott el. Szomorú, mélységesen szomorú, mégis be kell érnie most ezzel. Egyedül jött el, elűzte a démonokat, nincs szüksége ilyesmire.
Féltékenyen vezette végig tekintetét a szőke lányon, Eszteren. Utána fog kérdezősködni, ki az. Miért legyeskedik folyton Ethan körül. Az ő, személyre szabott Ethan-e körül! És ahogy ez eszébe jut, vágyakozón sóhajt egyet, tekintetét a rellonos fiúra, vágyainak megtestesülésére ereszti és csak ácsingózik. Azt szeretné, ha az övé lenne, ha csak őt tüntetné ki a figyelmével.
De ez igen nehezen fog megvalósulni, csontvázas szobrok mögött bujkálva és távolról figyelve őt, epekedve utána. A pulykaméreg, a keserű féltékenység elönti, hogy együtt látja a két rellonost, de meglepetten konstatálja, hogy valaki belép még a színre. Ian felbukkanására nem számított - pontosabban arra nem, hogy ilyen örömöt vált majd ki Ethanből. Máris imádja a férfit, hogy élete szerelmét ilyen jó kedvre tudja deríteni a puszta jelenlétével... és már el is kalandozik, Ethan vigyorát figyelve, ábrándosat sóhajt, összekapja magát. Az egyik béna elsős éppen beszélgetni próbálna vele, ő pedig egy fintorral és egy legyintéssel elintézi, neki fontosabb dolga van.
Aztán megjelenik a színen Ő. Eliza. A becstelen némber, akinek az ajkai érintették Ethanét. Azok az ajkak az övéi. Csupán Ethan nem tud még erről, de majd egyszer belátja. Már érik is benne a tettvágy, hogy odamenjen és Elizát a hajánál fogva ráncigálja el a színről. Hiszen ezt tenné legszívesebben, ó igen, de még mennyire. _Soha_többé_ nem kerülhet Ethan közelébe. Ahogyan Eszter sem. Az egyetlen, akinek közel szabad, sőt, kell kerülnie hozzá, az ő maga.
Az elhatározás, a láng csak úgy tombol benne, mint a legvadabb vihar. Végül pedig úgy dönt, búvóhelyet váltva egy másik szögből fogja csodálni jövőbeli kedvesét, egészen addig, amíg el nem hagyja a nagytermet.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Esemény kezdete
Írta: 2016. március 28. 20:42
Ugrás a poszthoz

Évnyitány és zárás


Zsibongás, új arcok, nevetés vagy éppen bosszankodás tölti be a Nagyterem előtti folyosót. Elérkezett a 20. tanév búcsúja és az újabb kezdete. Idén a hagyományoktól eltérően igazgatóhelyettesünk fogja megtartani a beszédet és tájékoztat minket mindenről, ugyanis Portnipper professzor távol van jelen pillanatban. Ezen az apropón kívül még készülhetnek a diákok nagy szavakra, valamiért olyan feszült a légkör, jobban is talán, mint kéne. Azonban, a rellonosok számára leginkább, sokkal kellemesebb a látvány. Újnak hat, bár a szfinxek biztos ránk cáfolnának, a zöld-ezüst díszítés. Teríték, asztalok, dekoráció és minden a sárkányokat hirdeti, címerük lebeg középen hatalmas mivoltában.
A megérkezés, lepakolás és beosztási ceremónia után mindenkire vár a megterített asztal és a szolgálatban álló manók. Több fogásos finom vacsora, hírek és élmények várnak itt mindenkire. Nyakunkon a 21. tanév, ideje lesz mindenkinek elcsípni a kezdését és méltón zárni a régit.


//Álmodói idő: március 28. - április 12.
Szerepjátékos idő: április 1. késő délután, este
Szálazás: egy esemény, mindig az utoljára erre érkezett poszthoz szálazzatok!//
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. április 18. 22:22 Ugrás a poszthoz

Christopher és Natália

A nagyterem zsúfolt, mint általában mindig az étkezések alkalmával. Az utóbbi időben azonban a tanárokon és a diákokon, valamint az iskolai dolgozókon kívül mások is hozzájárulnak az itt tolongó sokaság létszámához. Egy fal mellett viszonylag feltűnésmentesen ácsorgó, középkorú férfi bőszen jegyzetel a varangy-incidens alatt. A penna sercegése elveszik a környező diákok nevetgélésében és sikkantgatásában. Elvégre vannak jó páran, akik nincsenek oda ezekért az állatokért. Magas homlok, precízen hátranyalt, sötét haj, arcának leghangsúlyosabb pontja mégis a vastag keretes, régimódi okuláré. E mögül néz hol a jegyzeteire, hol pedig a vitatkozó, majd szóba elegyedő párosra egy ideig, ezt leszámítva viszont nem tesz többet.
Halk huppanással csapja be a jegyzetfüzetet, eligazgatja talárjának sötétkék szegélyét, majd kivonul a nagyteremből.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. április 18. 23:32 Ugrás a poszthoz

Will és Claire

Egy felügyelő megbízottja  sétálgat a könyvtárban, egyik kezében egy notesszel, a másik a zsebeiben pihen. Nem sokáig azonban, ugyanis néha rosszallóan felnéz egy-egy polcra, olyankor felír valamit, a fejét enyhén csóválva. Megeshet, hogy talált egy-két könyvet, amelynek a tartalmát nem szívesen látná egy iskolában. Hiszen ekkora káoszban, mint ami itt van, ez a legkevesebb. Nem baj, lesz egy-két szava, s akkor talán majd azok a könyvek is végre kikerülnek az iskola hivatalos könyvtárából, amelyek a tanuláson és az épülésen kívül bármilyen más célt szolgálnak.
A talárjának szegélye szürke, ő maga pedig alacsony és sötét haja van, könnyedén eltűnik a sorok között.
A tekintete megáll a párocskán, akik láthatóan nagyon zavarban vannak, így felügyelőnk rögtön feltételezi, hogy egy bimbózó szerelmi kapcsolatról lehet szó. Mi másról? Szívesen elrontaná a pillanatot és megjegyezné, hogy a könyvtár hamarosan zár, akkor pedig büntetésre számíthatnak, ha továbbra is itt fognak tartózkodni. Egyelőre reménykedik azonban, hogy a könyvtáros majd felvilágosítja őket. Ő inkább egyelőre csak rosszalló pillantással nézi a párost miközben az egyik könyvespolcot támasztja, majd a kezét egy penna kíséretében előhúzza újra a zsebéből, és serényen írni kezd valamit. Miután feljegyezte amit szeretett volna, tovább bámulja őket. Lepelezetlenül és indiszkrét módon. Bizony, ez célzás. A szerelmespárok menjenek szobára, vagyis esetünkben a klubhelyiségükbe. Ott legalább nem szegnek szabályt.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2018. július 16. 22:20 Ugrás a poszthoz

Rosszalkodó nem diákok

- Liffi egy szép manó, Liffi egy okos manó, Liffi egy ügyes manó!
Liffinek van egy gazdája, de nem szabad róla beszélni. Titok, és ha Liffi ezt valakinek elmondja, akkor Liffinek ki kell ugrania a legmagasabbik toronyból, vagy le kell esnie minden lépcsőn, vagy kalapáccsal kell ütnie az ujjait. Mivel Liffinek nincsen kalapácsa, ezét Liffinek el kell lopnia azt attól a gonosz arcú idős fiútól, akinek van kalapácsa. Liffi nem nagyon érti, hogy neki miért lehet kalapácsa, hiszen a kalapács veszélyes, és Liffi tudja is ezt. Az igazgató bácsi nem engedi, hogy a gyerekek bántsák egymást, és Liffi bizony látta, hogy két éjjellel ezelőtt két nagy fiú összeverekedett, és büntetést kaptak. Nagyon jól is tették, de ezt Liffinek nem szabad hangosan kimondania, mert akkor meg kell büntetnie magát, és az Liffinek nagyon fáj. Liffi, csak és kizárólag a gazdájának mondhatja ezeket el, mert a gazda megérti Liffit. Manóesküre! Azt mondta, hogy:
- Liffi egy szép manó, Liffi egy okos manó, Liffi egy ügyes manó!
A titkos gazda nagyon szereti Liffit, és Liffi neki szívesen mesél. Elmeséli azt is, hogy az igazgató bácsi amikor nincs itt, akkor a titkárnője néha behozza a kisméretű emberlányt is. Sőt Liffi azt is tudja, hogy a kisméretű emberlány sokszor játszik bújócskát a nárciszmezőn elbújó Karolával, és Liffi azt is tudja, hogy Karola mindig az unikornisokhoz bújik el. Mert Liffi egy okos manó. A múltkor a titkos gazda azt kérdezte Liffitől, hogy ki az az új lány, aki az iskolába jött, és Liffi elmesélte neki, hogy az a Kedves bácsinak, aki igazából nem kedves, a kedves lánya. Liffi nagyon szereti azt a kedves kislányt, mert mindig mosolyog. Azt is mondta Liffi a titkos gazdának, hogy szerinte örökbefogadta, mert nem olyan, mint ő. Ő tényleg kedves.
Liffi ilyenkor, amikor okos dolgokat mond, akkor ajándékot kap a gazdától, amiket Liffi mindig a sokvirágos napkeltés kép mögötti folyosón a harmadik tégla mögé, ami alulról a hatodik sorban van rejti el. Liffi pedig most csokis kekszet szeretne enni, olyat, amilyet a titkos gazda adott neki, amiben vannak olyan finom darabkák is, ezért Liffi benyit oda, és Liffi nem tudja, hogy mi van ott, de Liffi nagyon megijed.
- ÁÁÁÁÁ!
Liffi nagyon fél ettől a csúnya, idős fiútól, mert Liffi tudja, hogy van kalapácsa, és azzal bánthatja Liffit. Pedig ő nem akarta ezt látni, de ez nem az ő helyük, ez Liffi titkos helye! Ide Liffi szokott jönni! Viszont a fiún a múltkor nem volt ruha, pedig Liffi tudja, hogy ő szabad emberfiú, és neki lehet ruhája. A titkos gazda is megígérte, hogy kap majd Liffi is ruhát, de erről nem szabad beszélni.
- Csúnya fiú! Csúnya lány!
Kiabál még mindig Liffi és bár igyekszik a szemét eltakarni a fülével, Liffinek túl nagyok a szemei és az emberfiú is túl nagy. A sarokba fordulva Liffi nem tud mást csinálni, mint kicsit toporzékol, mert Liffi nagyon megijedt. Aztán, mert Liffinek nem szabad toporzékolni, elkezd a fejét a falba verni. Liffi ne szép manó, Liffi nem okos manó, Liffi nem ügyes manó. Liffi rossz manó.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2018. július 21. 09:56 Ugrás a poszthoz

Rosszalkodó nem diákok

- NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM!
Liffinek nem szabad hazudnia, és Liffi nem is fog hazudni, mert ha Liffi hazudik, akkor meg kell büntetnie magát. Amikor Liffi megbünteti magát, akkor Liffinek fáj. Ezért is nem fordul most meg Liffi, csak nézi a falat a szemhéján keresztül, mert, hogy Liffinek be van csukva a szeme, bizony. Liffi nem is akarja kinyitni, mert múltkor is úgy félt.
- Liffi nem mondja, hogy nem csúnya!
Liffi nem szeret toporzékolni, de Liffi most toporzékol, sőt, pánikol, sőt fél. Liffi nem boldog, Liffi nem akar itt lenni, Liffi csak a munkáját akarja elvégezni. Liffi szabad akar lenni, de nem a gonoszkodó fiú miatt, hanem mert a gazdája, a titkos gazdája majd felszabadítja őt, és akkor Liffi megint szabad manó lehet, de persze, ha szabad lesz, Liffi akkor is valakinek a manója lesz, a gazdájáé, csak akkor már nem lesz titkos gazda. Liffi mindjárt sírni fog. Aztán... vége. Liffi hallott valamit, amit a fiú mondott, és Liffinek most ezt végig kell gondolnia.
- Liffi ügyes manó.
Liffit mindig mindenki megdicséri, hogy milyen ügyes és milyen szorgalmas. A múltkor az igazgató bácsi adott neki cukrot is. Olyan cukrot, amit Liffi szeret, és ezért Liffi nagyon boldog volt. Mert Liffit megdicsérték.
- Liffi okos manó.
Liffi hangocskája visszatért, most már magabiztosan mondja, hogy ő okos manó, és ez igaz is. Liffi okos. Mert Liffi mindent meg tud jegyezni, még akkor is, amikor a feladatait csinálja. Így el tudja mondani a titkos gazdának, amit hallott, és akkor a titkos gazda nagyon kedves vele.
- Liffi őszinte manó.
Liffi sosem hazudik. Mert akkor Liffinek forró szenet kellene ennie, és Liffi fél, hogy akkor többet nem tud majd beszélni, és akkor Liffi tudja, hogy a gazda szomorú lesz, és akkor egy másik manó kell neki, és akkor Liffit el fogja felejteni.
- Liffi látta, ahogy a két ember ruhátlanul összeolvad. Liffi nem akarta látni, de látta. Liffi szeme kiégett, és Liffinek forró vizet kellett magára öntenie, mert Liffi hibázott.
Ezzel a mondattal pedig egy pukkanás is együtt jár, Liffi pedig a semmibe vész.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2019. augusztus 7. 23:11 Ugrás a poszthoz

Péter, Elijah, Sára, Liliána

Hogy miért éppen ti? Mert abban a pillanatban, hogy Péter felnyitotta a könyvet, csak ti tartózkodtatok a könyvtárban. Vele ellentétben nem önszántatokból nyitottátok ki a könyvet, szó szerint a könyv egy-egy társpéldánya repült hozzátok, csapódott a mellkasotoknak, és ti ösztönösen rászorítottatok. Az álom azonnal bekövetkezett, és akár álltatok, akár ültetek összeesve mély álomba merültök. Kívülről legalábbis így tűnik, belül azonban más a helyzet. Ott nagyon is éberek vagytok, és szó szerint egy kupacba érkeztek, mintha az égből dobtak volna le titeket egy erdő közepére. Dörög, villámlik, de még nem esik. Most még nem. Minden, ami veletek itt bent történik, hatással van a testetekre a mesekönyvön kívüli világban. Ha valaki képes kiszakítani a könyvet a kezetekből, akkor örökre itt maradtok.

Kezdőhelyzet: Sára, te nem értél földet, a ruhád beakadt az ágakba, és most lebegsz a föld felett jó pár méterrel. Ha leesel, esélyesen eltörik a lábad. Liliána, te a földet éréskor felhorzsoltad mind a két térded s könyököd, finoman szivárog belőle a vér. Elijah, ösztönösen könyököltél, így miután Péter térde a gyomrodban kötött ki, behúztál neki. Üdvözöllek titeket az elvarázsolt erdőben.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2019. augusztus 11. 11:57 Ugrás a poszthoz

Sára jobb, ha nyugton marad, mert a legtöbb közelében lévő ág vékony, szerencsés, hogy az egyetlen vastag ágon maradt fent, Elijah módszere nem rossz, és talán egy felsőbbéves sikerre is vinné, de Liliána pontosan tudja, hogy miért nem nyúlt azonnal pálca után, mert nincs nála, ahogy a lánca sem. Éppen most, éppen ezen a hétvégén nincs nála. Kellemetlen. Döntenie kell, hogy kockáztat-e, vagy hagyja, hogy Sára a földre zuhanjon. Azonban az ágon lógó lány szerencsés, mert az öltözete nem változott, így a pálcája is nála van, vagyis könnyedén lejuthat a többiekhez.
Bár fák veszik körül a négyesfogatot, még így is érzékelhetik, hogy az ég színe folyamatoaan egyre mélyebbé, egyre sötétebbé válik, villámok nincsenek, de dörög, és mintha megrezdülnének a bokrok, pedig szélcsend van. Mintha valaki folyamatosan szemmel tartana titeket. Mintha lenne ott még valaki. Vajon van is ott valaki?
Utoljára módosította:Mesélő, 2019. augusztus 11. 12:18
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2019. augusztus 29. 08:44 Ugrás a poszthoz

Csapatom

Az égen a felhők egyre sötétebbek, és ezzel párhuzamosan a körülöttetek lévő világ egy egyre jobban veszik bele a mélybe. Talán tényleg célszerű lenne elindulni, ha már egyszer erről van szó hosszú percek óta, a tanakodás nem segít.
Petya, ahogy közelebb lép a zörgő bokorhoz, a valami, mintha elillanna, azonban a rövid kutatás nem sikertelen, valóban van ott valami, pontosabban két tárgy is. Egy csúzli és egy lámpás. Legalább már minimális fegyveretek van. Mindenképpen érdemes kézközelben tartani.
Indulás! Az irány, amit Sára javasol, remek, az út kitaposott, könnyen járható, a fény segíti a jobb látást. Az ég dörren egyet, mely elnyom egy tompa puffanást. Hárman maradtatok. A sereghajtó Liliána nyom nélkül tűnt el, pontosabban a telefonja megmaradt, az a földön hever és úgy néz ki, képet akart készíteni, amin a háttérben meghúzódik egy alak. Körvonalai alapján egy mágus, de ha hátranéztek, nincs ott semmi.
Egy pillanattal később a nyomasztó érzés, hogy figyelnek titeket, megszűnik. Továbbindulhattok az úton, kijuttok az erdőben és a közelben egy falut pillantotok meg, ami nagyon emlékeztet az iskola mellett található Bogolyfalvára. Elindultok felé?

//Egy kört írjatok csak, amiben benne van a döntés, hogy merre indultok, utána érkezem.//
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2019. szeptember 9. 08:40 Ugrás a poszthoz

Csapatom
(Sára ugyan nem írt még egyet, de a történet folytatható)

A faluba vezető út egy kellemes lejtő, nincsen benne semmi kihívás, ugyanakkor az utolsó métereken olyan érzésetek van, mintha kezek ölelnének körbe titeket, és ez megállásra késztet.
A falu határában lángok csapnak fel, melyből egy ember lép elő, alacsony férfi, hosszú botja végén vörös kő csillan meg a lángokban. Lassan közeledik felétek, elméretezettnek tűnő vörös talárja a nedves füvet szántja. A férfi szemében bölcsesség csillan, és egyenesen Sárát nézi, mint aki mondana valamit, azonban jó három méterre megtorpan a triótól, és tekintetét Elijáhra emeli. Mint aki a veséjébe lát, úgy nézi őt, nem csoda, ha a fiú esetleg hirtelen jött bűntudatot érez. Van valami, amit bevallanál, Eli?
- Jöjj velem!
Fordítja végül vissza a tekintetét Sárára, és a választ meg sem várva indul vissza a tűzbe, melybe úgy sétál bele, mintha hétköznapi dolog lenne. Ha Sára vele megy, neki sem kell aggódnia, nem égetik, inkább csiklandozzák a lángok. Persze dönthet úgy is, hogy nem megy.
Ahogy Péter is, akit egy világoskék szempár figyel az egyik közeli fa mögül. A szőke szépség, kifejezetten a fiút nézi, és ha megvan a kapcsolat, hófehér mutatóujjával int neki, hogy jöjjön közelebb.


//Beszéljétek meg, hogy szétváltok-e vagy sem, és írjátok meg nekem, hogyan döntöttetek. Elmehet egyikőtök is, vagy mind a ketten magára hagyva Elijah-t. //
Első emelet - Mesélő összes hozzászólása (35 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel