Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Megdermedt a mozdulatban, ahogy érzékelte, hogy valaki levetette magát mellé. Mellé. Ki az az arcátlan, aki az engedélye nélkül ezt meri tenni? Lát bárki mást körülötte? Nem. Mert nem bírja elviselni maga mellett a sok alacsony IQ-val rendelkező középszerű félvérűt, aki ebbe az iskolába jár. Egy sóhajtással felnézett. Pimasz. Még hozzá is szól.
Pillantása megállapodik a keresett tárgyon. Szerette azt a tollat, de nem annyira, hogy minden jött-menttől elfogadja. - És te ki vagy? - csúszott tekintete a srác arcára számonkérően. Ismerősnek hatottak a vonások, de nem tudta hová tenni. Talán valamelyik újságban látta? Talán a Havi Igézőben. - Aranyvérű családból jöttél? - kérdezte rezzenéstelen arccal. Ez volt a jó az otthoni életében. Nem kellett bárkiről azt feltételeznie, hogy talán bemocskolja már azzal is, hogy hozzászól. Az édesanyja gondoskodott róla, hogy ne találkozzanak holmi tanult boszorkánnyal. Azok mindig is ki fognak lógni a társadalmukból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Érzékeli, hogy Sadie ingerült, de egyelőre nem szándékszik erre reagálni. Leköti a figyelmét, hogy az ajtóhoz hajolva füleljen, hátha hall még valamit. Van egy erős megérzése, miszerint valaki tényleg belógott. Hátrapillant prefektustársára, kissé hitetlenkedve, majd megrázza a fejét.
- Nem is tudom. Az egy dolog, hogy mi a jelvény miatt nem kapumk azért büntetést, mert elmúlt kettő és itt vagyok, de... ha valaki meg amúgy... ugyan már, jogosan büntetni meg teljesen más - jelenti ki. Be nem vallaná, hogy néha már egyenesen szórakoztatónak találja igazából, inkább az a hivatalos verzió, hogy komolyan veszi a prefektusi kötelességeit és nem tekint el semmilyen szabályszegés fölött sem. Ha valaki fejjel megy a falnak, az úgyis csak magára vethet. Kicsit értetlenül is néz pont ezért Sadie-re. Vagy ezt csak a nagyon késői időpontnak kellene tulajdonítani? A biztonság kedvéért az órájára pillant, amin az éjszaka zöldesen fénylő számok azt mutatják, hogy mindjárt negyed három lesz.
- Jó, tényleg nagyon későre jár, de már csak ez a folyosó van hátra, tudjuk le, aztán legfeljebb visszajövök majd - veti fel kompromisszum gyanánt az ötletet, ami eszébe jut. Ugyan nem biztos, hogy ez élete legjobb ötlete, mivel bármennyire is igyekszik, nem egy legendásan jó pálcahasználó, azt be kell látnia. Ráadásul a számára sokkal természetesebb rúnamágiában is akadnak még komoly hiányosságok bőven, főként, hogy leginkább elméleletben ismeri egyelőre, de majd csak kitalál valamit, ha már ott lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem tudnám magabiztosan megmondani, hogy Sigrid ennyire szabálykövető lenne, vagy inkább csak kiaknázná a helyzetben rejlő lehetőséget, hogy valakivel anélkül szúrjon ki, hogy magának ártana vele. Igazság szerint, ebben van valami, ha mondjuk az a seggfej Saint-Venant bohóckodik odabent, én se bánnám, ha a nyakába varrhatnánk még némi büntetést. Ő úgyis amolyan gyűjtő.
De nem hiszem, hogy ekkora szerencsénk lenne, ráadásul tényleg későre jár, van az úgy, hogy nekem sincs hangulatom az ilyesmihez.
- Jól van - sóhajtok lemondóan, és megelőzve a szőkét benyitok a könyvtárba, de még csak bekukkantani. Egyelőre semmi mozgást nem látni, de a felhős időjárás miatt a Hold fényére sem támaszkodhatunk, szóval ez nem meglepő. Vaksötét van odabent.
- Gyerünk, nézzünk akkor körül! - suttogok ismét, megfeledkezve róla, hogy az előbb már beláttam, hogy ez mekkora baromság. - Azt gyorsan felejtsd el, hogy egyedül jössz vissza. Nem hiányzik, hogy lecsesszenek, amiért bajod lett, mert magadra hagytalak, vagy ilyesmi.
Nyilván nem fogom azt mondani, hogy aggódnék érte, hátha tényleg van itt valaki, akinek nem kéne. Aztán nem olyan félelmetes látvány ez a Sjölander, még rossz ötlete támadna a lefülelt illetőnek. És még azelőtt rá kéne vennem, hogy rám hagyja a cipőit, ha el találna halálozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Már a tekintet, amivel az izgatott Rómeóra néz elbizonytalanítja a fiút. Aztán jön a kérdés, ami el is szomorítja. Rómeó nem felejtett el embereket, így Mira is megvan az emlékeiben, hiába nem látta már őt pár éve. Gyermekkorukban többször voltak együtt, a szüleik sokáig egy társaságba jártak.
- I..igen, Rómeó vagyok - mutat magára kezében szorongatva még mindig a tollat. Már el is felejtette, hogy nála van. Csak arra tud koncentrálni, milyen arcot vág Mira.
- Tök sokszor találkoztunk már. Nem emlékszel?  - fürkészi a kék tekintetet és abban bízik, hogy meglátja a felismerést bennük. Kedvelte Mirát. Ő mindig is kedves volt vele, nem azt mondta, hogy menj innen, hanem hogy gyere ide és hozd ide. Mira kedvelte anno Rómeót, ezt tudta a fiú, annak ellenére is, hogy akkoriban még rosszabbul nem tudott varázsolni mint most.
Talán az lehet a gond, hogy mostanában elkezdett edzeni. Igen, biztos annyira megváltozott a fizikuma, hogy szegény lány már nem is ismeri fel.
~ Igen, anyu is mondta, hogy kész Adonisz lettem mostanság~ gondolkodik el. Végtére is, nem is hibáztathatja ezért Mirabelt. Majd megismerkednek megint. Ennyit megér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az a lemondó sóhaj már ígéretesen hangzik, állapítja meg magának, és mint kiderül, nem is kell több, mint megemlíteni, hogy visszajön egyedül, ha arról van szó. Ami azt illeti, nagyon bátornak érzi ma magát egyébként is, most éppen csak úgy buzog benne a tettvágy, nagyon szívesen sózna bárki nyakába egy adag képkeret-takarítást például valamelyik zsúfolt folyosón, például a harsogó portréknál vagy a fecsegő dámák folyosóján. Előbb azonban mégiscsak ki kellene deríteni, hogy valóban egy vakmerő diák van-e odabent vagy netán egy eltévedt házikedvencnek sikerült zajt okozni, esetleg valami ritka és váratlan oknál fogva a könyvtáros túlórázik, noha a sötétségből kiindulva ez mégiscsak meglehetősen valószínűtlen. Sadie-nek végül nem kell további kiselőadást tartania, prefektustársa ugyanis a következő percben már őt megelőzve nyit be a könyvtárba, miután tudtára adja, hogy nem álmodik esetleges fejmosásokról. Sigridnek igazán alkalma sincs válaszolni érdemben.
- Üh-hümm - dünnyögi, hogy jelezze, tudomásul vette az iménti okfejtést, de mégsem óhajtja megzavarni az esetleges szabályszegőt vagy szabályszegőket a sötétben. Sajnálatos módon nem világít ma a Hold, pedig milyen kényelmes dolog is lenne, ha segítségükre lenne. Szerencsére nem fél amúgy sem, nem ijeszti meg néhány sötétebb árnyék, hiszen éjszaka amúgy is minden sötétebbnek és rémisztőbbnek tűnik. Megáll egy pillanatra, hogy füleljen és betájolja magát, mielőtt a megfelelő irányba intene.
- Arra - suttogja fejével is abba az irányba intve, amerre még mindig mocorgást hall. Hirtelen nem emlékszik, melyik részleg is van éppen arra, de magában drukkol, hogy tényleg diák legyen, mert ha kiderül, hogy egy kósza egér volt csak, szinte biztos benne, hogy Sadie nem lesz túl boldog ettől a kitérőtől. Megindul előre inkább, jobbjában a pálcáját szorongatva, bal öklét meg csak úgy izgalmában zárva szorosra, reménykedve benne, hogy valóban rosszban sántikálót fognak mindjárt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Feltételezte a másikról, hogy ismeri, már csak az arckifejezéséből is. De szent manna a tanúja, ha minden jött-mentre emlékezne Mirabella egész névjegyzék lenne a fejében. Ámbár mégis kénytelen volt kinyitni azt az agyi címjegyzéket, csak a saját hasznára. Ne adj Merlinre, megbánt valami gazdag kurafit.
A sors is úgy akarta, hogy a másiknak a neve ne valami közkeletű hangzású legyen. Rómeó. Rómeó. Ó, Romeo, mért vagy te Romeo? Szeme feltérképezte a másik minden arcvonását már, mire felvillant a feje felett az a bizonyos pálca.
- Gróf-Vinkó, igaz? - kérdezett azért rá a szőke. Igen, bizony egy aranyvérű sarj. Habár a család elég furcsa, de legalább pénzes. Amikor fiatalok voltak, és Mirabella összes gondolata nem forgott a megfelelő férj megtalálása körül, szeretett a fiúval lógni. Vicces volt, és minden szaván csüngött. Egész könnyen tudta az állandó műmosolyt igazivá varázsolni.
- Megváltoztál, nem is tudtam, hogy ide jársz - bólogatott Mirabella, aztán szorgosan körbenézett. - Lassan viszont órára kell sietnem, mit szólnál, ha út közben gyorsan felfrissítenénk az ismeretséget? - nézett érdeklődőn a másikra. Táskáját kettőjük közé tette, és naplóját mályen beletúrta. Aztán a fiú felé fordult teljes testével, és jobbját a másik balján pihentette meg. - Nyugodtan tedd a táskámba a tollat, és hozd - vigyorgott, és már pattant is fel, hogy elinduljanak. Végre nem neki kell cipelni a könyveit, alig várt egy ilyen alkalomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A francnak sem hiányzott ez, de kellett nekem prefektusnak állni. Jó okom volt rá, csak jelen pillanatban abszolút képtelen vagyok a döntésemet igazolni. Az biztosan elmondható, hogy nem különösebben motivált annak ígérete, hogy másokat elnyomhatok, mert az jelvény nélkül is kiválóan megy, köszönöm szépen.
Sigrid azonban a fejébe vette, hogy márpedig ő most szanaszét büntet valami szerencsétlent, akit nem tudom, emiatt sajnáljak-e, vagy amiatt, hogy szégyen szemre a könyvtárban csípik nyakon. Ki a franc akar még ilyenkor is olvasni?
Bólintok, és lépdelek tovább a szőke által mutatott irányba, mígnem sikerül belerúgnom egy asztal lábába. A kellemetlen találkozást annak megfelelően, az okozott fájdalommal arányosan reagálom le, ahogy fojtott hangon elkáromkodom magam:
- A retkes, nyomorult kurv...! - elharapom a mondatot, de nem illendőségből, hanem, hogy ne csapjak zajt, amivel elijeszteném a közelünkben ólálkodót. Bár valószínűleg mindegy, már így is tud rólunk.
- ...picsába - fejezem be suttogva, és el kell kapjam háztársnőm vállát, különben a fél lábon álló mutatványom hamar taknyolásba fordulna át.
- Szerintem... mi lenne, ha két irányból közelítenénk meg? - hajolok a füléhez sutyorogva. - Ha menekülőre fogja, valamelyikünkbe beleütközik.
Nem hozott lázba a dolog még mindig, csak szeretnék mielőbb túlesni rajta, és nem egész éjjel a könyvtárban kergetőzni, főleg, ha kiderül, hogy csak valami rágcsálóról van szó, és nem is egy ütődött diákról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Alig teszik be a lábukat a könyvtárba, prefektustársának máris sikerült belerúgni az asztal lábába. Lehet, hogy nem olyan jó ötlet sötétben mászkálni, és egyébként is, még ha a hold fénye meg is világítaná az olvasásra ideális, asztalokkal teleszúrt részét a könyvtárnak, a polcok között úgyis sötétben lennének. Ennek margóján bár eddig csak szorongatta a pálcáját, gyakorlatilag hasztalanul, most elsutyorog egy Lumos-t, amíg Sadie fojtottan szitkozódik, félúton az ő vállába kapaszkodva, hogy fel ne essen. Meglepetésként éri a dolog, ezért be is feszül a válla rendesen, egészen kicsit előre görnyedve, ez azonban még szerencsés is lehet tekintve, hogy így biztos támpontot tud nyújtani.
- Megvagy? - kérdezi, kicsit fordulva, hogy a picike fényforrás közéjük kerüljön, így a lány arcát is látja. Ezt azért nem vette számításba, tervben pedig még kevésbé volt, hogy bármelyikük lesérüljön közben. Valójában eszébe sem jutott, hogy ez is lehetséges, főleg, ha sötétben settenkednek maguk is a könyvtárban, mintha szintén rosszban sántikálnának. Nagyon reméli most már, hogy megéri a dolog és legalább valaki olyat csípnek nyakon, aki a ritkaságokat akarja rongálni vagy a tiltott részleg valamelyik példányát lenyúlni. Mély levegőt vesz, szigorúan orron át, majd lassan kifújja, bólintva az ötletre válaszul.
- Aha, jó ötlet. Kerítsük be, kapjuk el, aztán mehetünk is aludni - válaszol suttogva ő is, még bólintva további kettőt, kissé tétován egy harmadikat is.
- Menjünk - jelenti ki a következő pillanatban, majd útnak is indul a pálcával maga előtt kis félkörben világítva a lába elé, hogy el ne essen esetleg. Két polcsor mellett oson el, mire ismét zajt hall, ezúttal közelebbről. A pálcát inkább maga mellé tartja most, ahogy a polchoz lapulva indul tovább óvatosan a hang irányába, még a levegőt is halkabban véve. A lumost is eltünteti két méternyire a polc végétől, mielőtt azt a célpontra szegezve fordul be végül a sarkon. Ha ez most nem egy egér, mindjárt jöhet egy színpadias Áhá is akár.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nagyon remélem, hogy nem tört el a lábujjam, de a fájdalom mértéke sajnos egyelőre egyáltalán nem zárja ki. Nem mintha ne lenne egy pár másodperces mutatvány rendbe hozni, de ilyenkor valószínűleg a javasasszony sem boldog, ha valaki beállít hozzá. Én nem lennék a helyében.
Sigridnek végre kettőnk közül van egy kis esze és fényt varázsol a pálcája végére. Igaz, hogy azért nem tettük eddig, mert elég egyértelműen elárulnánk, hol vagyunk, és oda a meglepetés ereje. De a botladozásnak abszolút semmi értelme, szóval jobb lesz ez így.
Bólintok prefektustársam kérdésére, mert hát igen, megvagyok, más kérdés, hogy jól már nem annyira. De majd foglalkozom a potenciális lábujjtöréssel a maga idejében. Most el kell kapjunk valakit vagy valamit, mert addig Sigrid úgyse nyugszik.
Elindulok a polcsor másik vége felé, már az én kezemben is ott fénylik a pálca, kissé meg-meginogva, ahogy sántítva lépdelek. A neszt már alig hallom, de látom, hogy kicsit távolabb a szőkéhez tartozó fényesség megtorpan. Megállok én is, és befordulva a sarkon, ahogy tudok, felé iramodok, hogy a köztünk vélhetően megbúvó illető (ha az), menekülőre fogva éppen Sigridbe fusson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nagyon igyekszik taktikus döntéseket hozni, elvégre mégiscsak egy auror kicsi lánya, arról nem is beszélve, hogy még egyszer belőle is az lehet, ha nem a sárkánykutatás győz. Ugyan az írás is versenyben van, és Alti szerint érdekesebb sokkal a másik kettőnél, az apukája szerint egy rendes szakma mellett írni még bármikor tud a szabadidejében. Majd alszik erre még párat a VAV-ig, egyelőre nem olyan fontos téma szerencsére, ebben a pillanatban meg egyébként is kifejezetten mellékes. Úgy véli, hogy a magas polcok között a pálca kis fénye nem is olyan feltűnő, mint amennyire hasznos. Bezzeg, milyen jó lenne, ha úgy tudna tájékozódni ő is, mint az apukája, meg mint a denevérek, hangok révén, aztán majdhogynem homlokon is csapja magát, mert hiszen ő tud ilyet. Ugyan nem profi, messze sokat kell még gyakorolnia, de azért valamennyit mégiscsak gyakorolta már, mióta kiderült, hogy melodimágus. A hirtelen kialvó fény után még sűrűbbnek tűnik a sötétség, amely körülöleli, ezért inkább a szemét is behunyja, noha ettől semmi nem változik. A két polcsor között állva nyelvét a szájpadlásának nyomva, majd kattanásra emlékeztető hangot ad ki. Mintha csak Berci nógatná megint Hektort, hogy induljon már, ez azonban nem egy lónak szól, hanem saját magának, hogy érzékelje, hogyan verődik vissza a polcokról. Szemét kinyitva még mindig nem lát sokkal többet, mint az imént, a hirtelen változó fényviszonyokhoz ugyanis nem szokott még hozzá a szeme, de még ha bizonytalanul is, elindul előre. Kezét oldalra kitárva tapogatózik kicsit, elérve az egyik polcot is, ami kicsit mintha közelebb lenne, mint azt felmérni igyekezett az imént, de sebaj. Csak eljut a polcsor végéhez anélkül, hogy nekicsattanna bármelyik polcnak is, vagy éppen leverne valamit, és végül pálcáját harciasan előre szegezve már egész határozottan lép elő onnan, hogy csodálkozva vegye tudomásul, hogy két hatalmas szem néz vele szembe. Meg is ijed hirtelen, de azért igyekszik bátor maradni.
- Lumos maxima - mondja ki a varázsigét, hogy eloszlassa a sötétséget, attól csak kevésbé ijesztő az a valami, a fénytől azonban a szempár gazdája riadtan kel szárnyra. Ha nincs szerencséje, mindjárt még le is csap. A fenébe is, jobb lett volna, be se jönni, de ezt Sadie-nek már nem vallhatja be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem biztos, hogy jól mértem fel a helyzetet, és megfelelő döntést hoztam arról, hogyan is kezeljem, de mentségemre szóljon, tényleg csak túl akarok esni ezen az egészen, kapkodok, figyelmetlen vagyok, és még a lábujjam is fáj, ami nem segít koncentrálni.
Sietve lépdelek, már-már kocogok a sor mentén arra, amerre Sigridet sejtem, és ekkor újabb, fura neszt hallok, valami kattogásfélét. A pálcám fénye csak egy kis körben fedi fel, amit a fojtogató sötétség rejt, fényesebbé meg nem akarom tenni egyelőre, mert attól tartok, csak elvakítanám az elvileg szemből érkező prefektustársamat. Valahogy úgy, mint a mugli autósok, mikor csak azzal foglalkoznak, hogy ők többet lássanak az előttük lévő útból, a szemből jövő meg le van szarva.
És éppen valami ilyesmi történik, mikor is Sigrid hangja már egész közelről hallatszik, pálcája pedig felragyog, kvázi kisütve a szemem - miközben felé szaladok! És ha nem volna elég, hogy egy-két pillanatig nem látok, de még fél méterre se, valami nekirepül az arcomnak, és miközben kalimpálok, tollak repkednek mindenfelé.
- Egy bagoly!? - kiabálok magamból kikelve, miután sikerül realizálnom, hogy nekiszaladtam a könyvespolcnak, arról lepattanva pedig elsodortam a szőkét is. - Baszki, gyerünk, büntessük meg! Egy hétig nincs levélkiszállítás! Sőt, nincs pocok! Csak egeret ehetsz! Nem is, patkányt! Csatornaszagút!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A dolgok átgondolása egészen addig tart, amíg egyedül nem marad. A két polcsor között viszonylag hamar rádöbben, hogy ő bizony a sötétben is tud közlekedni a maga módján, ha kicsit odafigyel, azonban ezzel bár növeli az esélyét annak, hogy meglepetés szerűen üssön rajta bárki rosszban sántikálón, egyidejűleg arról is elfeledkezik, hogy ugyanúgy Sadie-t is meglepetésként fogja érni a dolog. Hiszen nem szólt róla, hogy egymagában mégiscsak azt a bizonyos klakk hangot igyekszik követni a polcok között a pálca fénye helyett. Amint sikerül eljutnia a polcsor túlsó végéig, már majdhogynem diadalittasan szabadítja a vakító fényáradatot a nyakon csípett... bagolyra, Sadie-vel egyetemben. A karját azzal a lendülettel emeli is az arca elé ösztönösen, amint rájön, hogy egy madárral van dolga, mielőtt még célponttá válna, miközben meg már minden igyekezete ellenére zuhan, elterülve a szőnyegen. Még szerencse, hogy nem kőpadló van alatta, mert biztos, hogy így is lesz majd pár színes folt az oldalán, de esélyesen kevesebb a szőnyegnek köszönhetően, mint amúgy lehetne. Megnyikkanni se merne, ha egyáltalán eszébe jutna, mert már az első pillanattól kezdve azon rágódik, hogy menten rázúdul a népharag is, gyakorlatilag jogosan. Odin fél szemére, ez igazán nem hiányzik. Hirtelen majdnem svédül is szólal meg, miközben azon igyekszik, hogy véletlen se látszódjon rajta, mennyire szorong hirtelen és milyen csalódott ezen a fogáson. Nem erre számított, amikor lelkesen vetette bele magát a könyvtári hajszába.
-  Sa... sajnálom. Jövök eggyel, jó? - ajánlja fel a szája szélét rágcsálva, miközben feltápászkodik és véletlen sem néz Sadie szemébe, csak a kezét nyújtja, ha esetleg igény lenne a segítségére. - Vagy nem tudom, kettővel. Mivel tudlak kiengesztelni? Láttad amúgy, merre repült? Vagy hagyjuk, szólok reggel a gondnoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az agyamat elöntő düh eltereli a figyelmem a fájdalomról, amit a polccal, majd Sigriddel való koppanásos találkozás eredményez a már egyébként is fennálló szúró érzés mellé a lábujjamból, de meglehetősen eleven és mozgékony vagyok, miközben felpattanok a földről nagy puffogva, szóval túl nagy baj nem lehet. Még mindig van rá esély, hogy megúszom a gyengélkedőt, igaz, én spriccelő ütőérrel is inkább a szobámba vonulnék el, mint oda.
Ha az előbbi fény és a polcról leboruló könyvek robaja nem ijesztette meg eléggé a madarat, a kiabálásom már biztosan, szóval fejcsóválva nézek vissza a szőkére.
- De, láttam, el innen - felelem fújtatva a bagoly hollétére vonatkozólag, és lassan kezdek megnyugodni, ahogy ülepedik az iménti eset, és tekintetem a sötétségbe réved. - Most már tudjuk, hogy nem a mi hatáskörünk, szóval talán ne hajkurásszuk tovább.
Azt már nem teszem hozzá, hogy valószínűleg a gondnoknak is kár szólni, hiszen tuti csak eltévedt, és reggel már úgyis a nagyteremben fog repkedni a gazdáját keresve. Helyette inkább, most, hogy kezdek megnyugodni, Sigrid előbbi szavain kezdek gondolkodni, amiket első ízben komolyan se vettem. De igazából hülye lennék nem kihasználni, hogy bűnbánó épp. Belerángatott ebbe a baromságba, szóval viselje a következményeit.
- Szóval jössz nekem kettővel? Oké, kérem a cipőidet! Tetszenek - vigyorodom el gonoszul. Aztán felszisszenek, mert csak fájnak a bordáim, és a térdem is alaposan belevertem valamibe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Korábbi határozottsága nyomtalanul tűnik el, helyette kifejezetten aggódik, gyomrába pedig visszatérnek az olyan jól ismert sróforrúak összevissza trappolni. Szája szélét kitartóan rágcsálja, miközben segítene is Sadie-nek, de prefektustársa magától pattan fel. Legalább ez megnyugtató, hogy a ma esti kis kaland után nem kell még a gyengélkedőn is magyarázkodniuk, mi történt. A dolog tompítása érdekében azonnal fel is ajánlja, hogy jön neki eggyel, sőt, kettővel inkább ezért az egészért, és bár még eszébe jut a madár után érdeklődni, inkább nem ragaszkodik ahhoz, hogy meg is keressék. Majd reggel ráérnek a gondnokot riasztani, hogy egy bagoly betévedt ide, már amennyiben a könyvtáros esetleg nem előzi be őket.
- Ühümm - hagyja helyben ennyivel a megállapítást, hogy ne hajkurászzák a tollast. Nincs kifogása, sem ellenvetése, de még csak semmilyen kommentje sem ezen a ponton. Kissé aggódalmasan és ugyanakkor tétován bólint a kérdésre válaszul, hogy igen, kettővel, aztán kissé meglepődik a válaszon. Ennél azért rosszabbra számított. Nem ez az egyetlen pár cipője szerencsére, szóval ez még igazán könnyen kivitelezhető dolognak tűnik.
- Öh.... oh - könnyebbül meg hangosan két teljesen eltérő hangvételű szófoszlányt nyögve ki csupán, és aggodalma némileg enyhül is, az arca pedig kissé felderül. - Oké. Lehet, hogy kelleni fog rá bűbáj, ha nem egyforma a lábunk mérete, de az a legkevesebb, azt hiszem. A Rellonba még visszamehetek benne azért? Kicsit hidegnek tűnik a kőpadló a folyosón.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Tutira csak az adrenalinnak köszönhető, hogy úgy felpattantam az imént, mert a tagjaimat megrohamozó fájdalomtól kedvem lenne vissza lefeküdni a földre nyöszörögni. Nem vagyok azonban egyedül, és ha magam lennék, se csinálnék ilyesmit, beérem a grimaszolással, amit próbálok vigyornak álcázni.
- Úgy nézem, nagyjából stimmelhet - mondom vállat rántva, véletlenül sem említve meg, hogy még a járőrözésünk elején már titkon odamértem a lábam az övéhez.
Szegény csaj, szinte megsajnálom, de csak szinte. Tényleg nagy szerencséje van, hogy... nos, hogy nem teljesen tartom utálatosnak, mint a többséget. Amíg nem jöttünk be ide, mint kiderült, halál feleslegesen, még jól.. mármint tűrhetően is éreztem magam a társaságában. Mondjuk, hogy okés ez a Sigrid. De a cipőit rohadtul behúzom!
- Hát nem is tudom, Sigrid - csóválom meg a fejem. - Nem vall rám, de nem bánom.
Baromi nagy kegyben részesítettem. Ja, vagy inkább csak annyira fáj a lábujjam, hogy most inkább nem kínoznám meg azzal, hogy leveszem lábamról a cipőmet, és felveszek rá egy másikat, ami talán egy picit szűkebb. Majd, ha egyedül leszek, és némító bűbájt szórtam a szobára.
- Akkor, mehetünk végre? - kérdezem, és ha nincs ellenvetése, az ajtó felé veszem az irányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Szívesen maradok befejezni - ajánlom fel az idősebb hölgynek a szokásos lelkesedésemmel. Mióta itt vagyok, érzem hogy jó helyen vagyok. Szerencsésebb nem is lehetnék, hogy megkaptam ezt a munkát, hisz legalább valami biztos van. A nő a fejét rázza, de nem ellenkezik, hisz átverni úgyse tudna, látni már rajta a fáradtságot.
Azt már megbeszéltük a napokban, hogy sem a bálra, sem haza nem megyek. Négy éve idejárok, de idáig egyetlen bálon voltam, ott is csak azért, mert hirtelen kellett segítség a DÖK-nek, és dolgom végeztével fel is szívódtam gyorsan. Haza pedig idén nem tudok menni, lévén a szüleim a barátaiknál töltik a karácsonyt. Ennél szebben aligha közölhették volna velem, hogy nem kíváncsiak a társaságomra mindaddig, míg "bohóckodom". Nem hibáztatom őket, csupán szomorú vagyok, mert ahogy rendellenesnek néznek, úgy akár különlegesnek is nézhetnének. Még most is arra vágyom, hogy csak egyszer le tudjak ülni velük, elmesélni ezt a csodát itt körülöttem, amit talán még most sem hiszek el teljesen, és belátják majd, hogy nem olyan ördögtől való ez, mint amennyire ők azt hiszik. Persze ennek esélyére egy számjegyű a százalék, és az is főleg a nullához tendál.
Azért gondoskodom magamnak a kellemes karácsonyi zenéről, ami épp csak zümmögésként hat, de megengedem, hisz már napok óta kong a könyvtár az ürességtől. Mindenki vadul készülődik az ünnepekre. A karácsonyt pedig én is szeretem, nem is tudom megmondani, hány ajándékot csomagoltam már be, főleg rendelésre, de nem bánom, hisz az is a szeretem hobbim többek között.
Ahogy végzek az adminisztrációval, a könyveket a polcokhoz reptetem, követve őket lépteimmel, és hirtelen ráncolom a homlokom, mikor az ajtó nyitódását hallom.
Arra kukucskálok, és felcsillan a szemem az évfolyamtársam láttán.
- Hát te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Már hajnalban a konyhában voltam ma, hogy még elkészüljön a karácsonyi fűszeres kalács és a bonbon is, amit még elajándékozok, mielőtt hazamennék a karácsonyi szünetre a családomhoz. Az első adag kicsit megégett, de a második már egészen jól sikerült a süteményből, amire végül fényes cukormáz került, amitől a pohárral kiszaggatott sütemény úgy néz ki végül, mintha karácsonyfadísz lenne. Pedig tényleg ehető. Van belőle, fehér, kék, piros, zöld, de még ezüst és arany is. A bonbon némelyike nem lett egészen tökéletes, mert túl hamar igyekeztem a méretre vágott papírba csomagolni, de azért remélem, hogy mindenkinek ízleni fog a fahéjas-almás és rumos-diós változatban készült kis ízbomba tejcsokival bevonva. Utóbbival már legalább egy hónapja kísérletezem, és szerény véleményem szerint most már egészen jól sikerült próbálkozás eredményeit osztom meg a barátaimmal. Úgy tervezem, hogy az eridonosoknak szánt adagot majd a klubhelyiségben hagyom, mindenki fogyassza kedvére, de akad azért még pár barátom az iskolában, akik ott sajnos nem férnének hozzá, ezért nekik külön dobozoltam be kóstolót. A könyvtárba is azért surranok be még nem is olyan sokkal zárás előtt az órám tanúsága szerint, hogy Millának is odaadhassam a neki szánt adagot. A műanyag dobozt egy piros kendőbe csomagoltam, mert nem szeretem a sok papírt, amit aztán feleslegesen kidobálunk ilyenkor.
- Szia. Én csak ezt akartam odaadni, egy kis ajándék az ünnepekre - közlöm vele, amint sikerül kiszedni a táskámból a csomagot, hogy a kezébe is nyomjam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Ó, de aranyos vagy. Köszönöm. Ez is robban? - a hirtelen feltörő lelkesedés egyből átvált óvatosságba, és azért sandán pillogok arra piros kendőre. Aurél már nagyon sok félét megetetett velem, és esküszöm, csodálom a kreativitását, talán még irigykedek is kicsit miatta, de... az a múltkori robbanós, nos... pedig mondta, hogy ne faljam be egyből, mégis örök traumát okozott nekem.
Amennyiben biztosít róla, hogy ezek most ártatlanok, úgy el is veszem csillogó szemekkel.
- Mikor is mész? Kikísérjelek? Segíteni a csomagokkal, vagy ilyesmi - mosolygok halványan rá. Nálam ez megszokott, és úgyis van időm ilyesmire, Aurél meg már első óta az életem szerves részét képezi, szóval egyáltalán nem okoz gondot.
- Ohh, míg el nem felejtem.... visszahozták - leteszem a kendőt a kis gurulós asztalra, és matatok a könyvek között, míg meg nem találom azt, amit keresek.
- Tessék - a múltkor mondta, hogy szeretné, úgyhogy még szép, hogy megmentem neki, noha kissé megviselődött az előző kölcsönzője miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nem, ez eskü nem robban - válaszolom neki a fejemet rázva és elnevetve magam, ahogy eszembe jut, milyen arcot is vágott. Pedig én szóltam neki előre, de tényleg, hogy ne falja be egyszerre, de nem hitt nekem. - A süti mézeskalács alapú, de tettem bele egy kis bizsere-port is, szóval ha sokat eszel bele, lehet, hogy a föld felett fogsz járni, szó szerint is. A bonbon pedig almás-fahéjas és rumos-diós és csak finom, legalábbis szerintem - magyarázom máris lelkesen aztán fél perccel később, hogy mire számíthat mégis, ha netán nagyon ízlene a süti és egy ültében akarná mindet megenni.
- Ha van időd, persze, én örülök neki. Sok csomagom most nem lesz, csak az ajándékokat viszem és néhány jegyzetet, talán lesz időm kicsit előre tanulni, úgyis olyan messze van még a mi karácsonyunk, bár így legalább másnap már tudok hozni friss anusaburt és pahlavát - tervezgetem hangosan, elvégre nálunk mégiscsak január 6-án van a karácsony másoktól eltérően, így viszonylag kevés időm van a családdal tölteni az ünnepet, cserébe viszont még frissen tudok hozni majd mindenféle házi készítésű finomságot. Aztán azt mondja, visszahoztak egy könyvet, amire egy fél pillanatig kissé bambán bámulok, hirtelen ugyanis nem tudom, melyiket a sokból, amit időnként megemlítek neki, hogy annyira elolvasnám erről vagy arról a témáról éppenséggel, de hamarosan már az orrom elé tartja az egyik melodimágiával kapcsolatos könyvet, amit egészen régen szeretnék már elolvasni.
- Te jószagú borbolya, hát ezt el se hiszem. Köszönöm - hálálkodom, még mindig hitetlenkedve forgatva a kezemben tartott példányt. Már hetek óta várok rá, de lehet, hogy hónapok óta, szóval boldogabb nem is lehetnék. - Ezért az adósod vagyok. Elvihetem haza a szünetre? Vagy félreteszed, amíg visszajövünk?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Határozottan nem az ő napja ez, ebben már biztos. Ha egyedül jött volna, legalább most nem lenne egy felettébb dühös prefektustársa, akit aztán megpróbálhat kiengesztelni, de hát ugye ez nem kívánságműsor, főleg nem ezen a ponton már. Egyedül feltehetőleg a baglyot is megkeresné, így azonban bölcsen elengedi azt már, majd reggel jelzi a gondnok felé, hogy a könyvtárban elszabadult egy tollas. Bizonyára akad itt egy-két egérke is jó eséllyel, de még ha nem is, reggelig már csak kibírja a madár, ő meg úgysem bírná elviselni, ha ennél jobban is haragudnának rá. Annál sokkalta többet ér neki mások róla alkotott véleménye. Nem is tiltakozik, amikor Sadie pillanatokon belül úgy dönt, hogy a cipői megteszik engesztelés gyanánt. Kissé ugyan meglepődik, de ám legyen, főleg ha ennyi az ára, hogy ne haragudjon rá örökkön örökké a lány.
- Köszi - motyogja, amikor Sadie közli, hogy ugyan nem vall rá, de azért legyen, még visszasétálhat benne a klubhelyiségig. Onnan már úgyis rövid az út a hálókörletig.
- Mehetünk - válaszolja még mindig kicsit lesújtottan, nyakát behúzva az iménti események hatására. Úgy érzi magát, mint akit a világ legnagyobb hülyeségén kaptak rajta, pedig csak jót akart meg egy kicsit szórakozni is, de sajnos nem úgy sült el a dolog. Ha egy rosszban sántikáló diákot fogtak volna, most diadalittas lenne, de ki számított egy bagolyra? Egyáltalán hogy kerül a könyvtárba egy bagoly, hiszen azoknak a bagolyházban van a helye. Tényleg nem érti, és ezen pörög az agya, miközben némán követi Sadie-t ki a könyvtárból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

De hát ferde a szemed - visszhangként ismétlődött a lány fejében ez a mondat. Pont annyira találta sértőnek, minta hogy az imént japánnak nevezte. Igaz, beszélte a nyelvet és oda is járt a Mahoutokoro Bűbájakadémiára, de ettől függetlenül továbbra sem onnét származott. Lafayette ártatlan tudatlansága annyira sértő volt a lányra nézve, hogy az egy - hozzá képest hangos - sivalkodás miatt még a mandragóra levelét is ráköpte a fiúra. Megjegyezném, ez véletlen volt!
Hangos hüppögésben tört ki, úgy pillantott fel az érkező Stephenre, amikor az már szinte magához ölelte őket, ekkor kezdett reszketni elfojtott sírása miatt. Nem elég, hogy szégyent hozott magára, de még le is köpte háztársát és az animágia feladatát is kezdhette elölről. Megint. Mi jöhet még?
- Nem is ferde a szemem! Ugye? - szipogva faggatta az érkező Zimmermannt, aztán talárja ujjával könnyeit próbálta letörölgetni, de ezzel csak pirossá és duzzadttá váltak - rontott a helyzeten. Figyelmen kívül hagyta Lafayette hablatyolását, csak szégyellte magát, amiért így kellett látniuk a srácok.
- Man... Mandragóralevelet - nyöszörögte tovább dörzsölve szemeit - Már csak pár  nap lett volna hátra, de kezdhetem elölről a feladatot. Sosem leszek animágus, ha már itt elbukom - könnyei elapadtak, reszketése elcsendesedet s nyugalma még messze járt. Hibás volt, hagyta magát elragadtatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Felcsillan a szeme a vezetéknevére, hát mégis emlékszik, akkor igaza volt, a bicepszek az okai. No nem baj. Már minden rendben, ez a lényeg. Vadul bólogat, hogy ő bizony a Gróf-Vinkó Rómeó el lett találva mint vadliba a vadászaton.
- Oh hát igen, egy kicsit mind a ketten felnőttünk, te is most nagyon jól nézel ki, mármint régen is aranyos voltál - vörösödik el Rómeó ahogy beleesik a lányok által olyan nagy csapdának tartott szép, nem szép, mikor szép dologba.
- Hú jó, mondjuk nekem is órám lesz...de olyan rég nem láttuk egymást majd gyors sietek, hova is megyünk? Hol lesz órád? - közben rápillant a táskára és hamar bele is teszi a tollat aztán felveszi a vállára. Meg sem kérdőjelezi, hogy miért neki kell vinni, egyértelmű, hogy szegény Mira nem ilyen cumók hordozgatására alkalmas fizikummal rendelkezik. Csak rá kell nézni, vékony, selymes hajú és lány. Tökre neki kell vinni a táskát.
- Szóval mesélj, hogyhogy ide jársz te is? Úgy tudtam valami külföldi suliba mentetek a tesóiddal. Akkor ők is itt vannak? - nem igazán van benne az aranyvérűek pletykásnyelvű láncköreiben így sokmindenről csak az utolsó utáni pillanatban tud, vagy akkor sem. Az anyja jobban vágja az ilyesmit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Hmmm... Adler vagy Brightmore? Ezt jól fontold meg... - a levitásba karolva sétálgatok a könyvtárig. Természetesen az élet nagy kérdéseit vitatva meg közben. Jó, a vitatás kicsit erős, Jiyun sem a bőbeszédéről híres, de szerencsére ez engem sose zavart. Mármint, ha valaki hallgatag mellettem, hát beszélek én helyette is. Viszont úgy tűnik, ezekkel a kérdésekkel sínen vagyunk, elvégre csak egy válaszlehetőség van.
Egyébként tök hálás vagyok neki. Szegényt lerohantam, hogy segítsen már értelmezni egy mondatot Kedves prof könyvéből. Félreértés ne essék, több mondattal is gondom volt, de azzal az egyel különösen. Furcsa dolog ez az animágia, és most, hogy már tudom, mibe vágtam bele a fejszét, kezdek kicsit parázni, na.
- Elmúlik valaha ennek a nyomi mandragórának az íze? - már tök régóta a számba van, és a világért se hagynám, hogy kiessen onnan, csak mert tudom, többet biztos nem tenném bele újra. Undi. De azért megszoktam már szerintem. Legalábbis nem tartok attól, hogy lenyelem vagy valami.
- Tényleg köszi, hogy segítesz. A levitások mindig olyan okosak... - mosolygok rá, mert nekem is ez volt a tapasztalatom. Aztán fordulok is, és benyitok a könyvtárba. A hely, ahol nem sűrűn teszem tiszteletem, így meg is torpanok, és teljesen tanácstalanul nézek a lányra. Egyszerűen fogalmam sincs, hogyan tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hagyta, hogy az eridonos belekarolva csicseregjen az oldalán, akárcsak egy cserregő nádiposzáta. Ujjait babrálva hallgatta, ahogy feltette a korábban levezetett mellette-ellene érvelését s pirulva gondolt bele, melyik oktatóra tudna Jiyun másképp gondolni. Egy ember volt eddigi életében, aki iránt furcsa bizsergés járta át lényét, de el kellett utaznia az iskolából és azóta nagyon ritkán leveleztek. Hiányzott neki Dae Young.
- Nem... nem tudom. Nem szeretnék választani, mert azzal megbánthatok másokat - konfliktus kerülő, de valami betegesen. Ha lehet, elvonul a maga kis sarkába és ott csendben elüldögél, amíg valaki fel nem karolja, mint egy kóbor kölyökkutyát.
- Ne aggódj, el fog múlni - mosolyogta kedvesen - Nekem háromszor kellett újra kezdeni. Egyszer ráköptem véletlenül Lafayette-re, a levitás asztal alatt és Stephen vígasztalt meg - belepirult a momentumba, hiszen olyan arcát provokálta ki a korábban említett, amiről még a lány sem tudott. Szerette volna megköszönni Stephen kedvességét, de nem mert szemei elé kerülni ezekután. Valamint Lafayette-el is szerette volna megbeszélni, hátha nem fogja lejapánozni máskor és megérti, hogy a koreai és japán NEM ugyanaz.
- Ugyan, se... semmiség - felelte halkan, aprócska mosollyal szája szélén és ekkor végre elértek a könyvtárhoz. Jiyun kibújt az eridonos karjai közül és megkönnyebbült sóhajjal lépett be az ajtón. Nagyon sokat járt ott, ha nem lennének órái, biztosan beköltözött volna már.
- Mi... mi a baj? - aggódó tekintettel figyelte Zsannát, olyannak tűnt, mint aki dementort látott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Azért. Azért vágok egy fejet. Nem akarok, de.... sikerül. Persze mosolygok, és megrázom a fejem is mellé.
- Drágám, egy képzeletbeli crush listával szerintem aligha bánthatsz meg valakit... illetve de... Bálintot. Ha nincs az első helyen, nagyon hisztis tud lenni - kuncogok halkan, hisz én azt testközelből tapasztaltam nem is olyan rég. Viszont Jiyung irtó aranyos ezzel a hozzáállással, bárcsak bennem is meglenne. Újonnan már akarom is, hogy megbántsak másokat, már... ha ők is bántanak, és egyáltalán nem vagyok elragadtatva ettől.
- Lafira? Hát mit ártott? - hitetlenül nevetem el magam, természetesen kiszűrve a lényeget.
- Nem, ha nekem egyszer kiesik, én vissza nem rakom. Ez szörnyű, és teljesen mindegy... hiába eszem a legkedvencebb kajám... érzem - tényleg megborzongok, érezheti a levitás is.
- Ez annyira édes, te tényleg olyan vagy, mint azok a koreai lányok a sorozatokban, csak kérlek... ne kezdj idegesítően magasan sipítozni - tényleg könyörgőn nézek rá, annak ellenére, hogy ki nem nézem belőle, hogy képes lenne olyasmi. Természetesen szoktam nézni azokat is, a törökök mellett, de pont a lányok miatt... hamar ráunok. Idegesítőek.
- Ez nem semmiség, tényleg sokat segítettél. Azt akarja, valami esszét írjak. Sose írtam még esszét, deeeee megtaláltam a legszebb, legcukibb rózsaszín pennát hozzá. Van a végén ilyen plüss gomolyag... olyan hihetetlenül puha - kezdek egyből áradozni, kicsit nem is figyelve arra, hogy megered a nyelvem. Lelkesedés. Az még sajni nem tűnt el.
A könyvtárba érve meg szépen le is fagyok, ahogy Jiyung keze eltűnik. Körbenézek, és megint pánikba esek. Hogy lehet itt megtalálni bármit is?
- Én.... hát... én nem szoktam idejárni. Fogalmam sincs, mit kell most csinálni - súgom neki, hangomból szín tisztán kihallható a pánik, kérem szépen. Zsanna... meg a könyvtár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Félénken sütötte le szemeit, Zsannának biztosan igaza volt. Hogyan is sérthetne meg bárkit egy olyan választással, aminek nincs fizikailag fogható formája? A magyarok ezt úgy szokták mondani, hogy: A szó elszáll, az írás viszont megmarad. Nem firtatta tovább a témát, még mindig kényelmetlenül érezte magát, a választás gondolata miatt.
- Japánnak nevezett. Plusz ferde szeműnek. Nagyon... rosszul esett - ajkai remegtek, gyomra görcsbe rándult, ha csak rágondolt mennyire nem viselkedett tisztelettudóan és higgadtan - ahogyan azt illik a legtöbb helyzetben. A magyarok nagyon temperamentumúsok, szeretett volna ő is olyanná válni, csak ne szakadna meg a szíve minden negatív gondolata után.
Bólogatott Zsanna kifakadására, ez sajnos ilyen és ki kell bírni ezt az egy hónapot a levéllel. Még jó, hogy nem minden átváltozás során kell elismételni ezt a hosszas procedúrát a bájitallal.
- Eeeeh?! - bukott ki belőle az otthon gyakorta használt rácsodálkozó, fóka hang. Vagy pont erre gondolt az eridonos?
- Az jó, ha... ha találtál magadnak pennát. Biztosan szívesebben írsz azzal, mint mással - mosolygott kedvesen Zsannára, hiszen egy jó eszköz minden jegyzetelés alapja, no meg az sem árt, ha van kéznél egy pergamen vagy notesz.
- Ne aggódj, én szinte csak itt szoktam kuksolni - meleg mosolyával párhuzamban nyújtotta a másiknak oda az egyik kezét - Gyere, megmutatom, hol keresd - ha elfogadja, finoman magához vonja, hogy úgy vezethesse tovább. Ha nem, hát akkor sarkon fordul "birodalmában" és egyenest az átváltoztatás/transzfiguráció szavakat kereste.
- Meg is van - Pálcájával a könyvre bökött, mire az könnyed mozdulatokkal kezei közé huppant. Vaskos, bőrrel bevont iromány volt, legalább két-három kiló nehéz.
- Ez nagyon jó kiindulópont. Nézz szét, ami tetszik - Jiyun is így szerett volna, csakhogy ő inkább olyasmiről keresett volna információt, ami a hétnapos harmatcseppel volt kapcsolatos. Legrosszabb esetben, nekivág az erdőnek, minden nap hajnalban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Könnyes tekintettel nézett fel Stephenre, ajkait finoman összepréselte és csak bólintott egyet némán, Köszönöm-öt tátogva. Pici volt, így egész ügyesen ki tudta magát húzni az asztal alatt, amíg sarokülésben kezeit térdeire helyezte ökölbe szorítva - úgy figyelte, mit ügyködött a másik. Na, nem mintha olyan kényelmes lett volna a helyzet, de tűrhetőnek találta. Így szipogott még egy kicsit, mire felé nem lett nyújtva pár szalvéta.
- Kö... köszönöm - biccentett kettőt-hármat hálája jeléül, hiszen a meghajlás jelen esetben nem volt kivitelezhető tevékenység. Megtörölgette arcát s valóban nem érezte azt a durva, dörzsölő érzést, mint az előbb.
Kicsit mintha megnyugodott volna, legalábbis pityergése alábbhagyott. A mandragóra földre pottyant, poros és többször megrágott alakján merengett néhány rövid pillanat erejéig, aztán a kérdésre csak egy újabb bólintással felelt.
- Így van - aztán elkuncogta magát a feltételezett állat hallatán, berögzülten takargatta száját halk vihorászása alatt.
- A tigrisek nagyon szépek, de szerintem én mezei nyúl leszek, esetleg valami madárra tippelnék - kutatásai alapján ezek tűntek a leglogikusabb alakoknak, amiket felvehet a sikeres vizsga után.
- Vajon... vajon háború van még? - egyik fiúról a másikra vándoroltak mandula szemei, lassan tényleg el kellene jutnia ahhoz a félbehagyott teához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Mekkora bunkó. A japán még bocsánatos is, hisz tényleg sokan nem tudnak különbséget tenni japán, koreai, vietnámi és kínai között, de ferde szemű? Megértem, hogy rosszul esett, meg is érdemli, amit kapott - én is teljesen kikelek magamból, pedig csak utólag hallgatom a sztorit. Lehet, ha ott lettem volna, még le is keverek Lafinak egyet. Főleg, hogy Jiyun pont az a lány, akit abszolút nem lehet megbántani anélkül, hogy később ne gyötörjön a bűntudat.
- Igen, ez az - mutatok rá, de elnevetem magam, mert tőle még ez sem idegesítő. Szeretném azt hinni, hogy direkt csinálta, és akkor nyugodt szívvel írom a Jiyun listámhoz azt is, hogy érti a poént.
- Francokat. Legszívesebben telefonba pötyögnék, vagy laptopon, de ez a nyomi suli nem akar haladni a korral - igazán fájdalmas arcot vágva, nézek a levitásra, mert ez probléma kérem. És szívfájdalom. Amin a csodapennám csak egy nagyon kicsit enyhít.
Gondolkodás nélkül fogom meg a kezét, és hagyom magam. Kérdés nélkül hiszek neki, mert aki nem hajlandó listát állítani, mert azzal megsért másokat, biztos, hogy nem fog belőlem hülyét csinálni.
- Ez... nehéznek tűnik - jó, kell pár pillanat, míg feldolgozom, a levitás milyen menőn oldja meg, hogy a kezébe kerüljön a könyv, de utána szinte azonnal átjár a pánik.
- Te jó ég, de vastag. Mennyi betű.... - nyekkenek, mert már most tudom, bele fogok őszülni, mire ezt mindet elolvasom. Jajj Merlinem, csak legyenek benne képek.
- Ő szerintem, ez elég - ha hagyja, el is veszem tőle a könyvet, aminek a súlyától meg is rogyok kicsit, de csak odaküzdöm magam vele az asztalig, ahol aztán tüntetőleg helyet is foglalok, hogy ne zavarja, a levitást.
Épp csak a borítón simítok végig, de már elnyomok egy ásítást, ami valljuk be... csodás kezdet.