Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Mióta itt vagyok, igyekszem nem kelteni feltűnést. Igazából jobb szeretném, ha békén is hagyna mindenki, legalábbis egyelőre. Nyilván a durcázástól és befelé fordulástól nem várhatok megoldást mindarra, ami történt, de jobb ötlet híján ennyire telik tőlem jelenleg. Pedig nem ilyen vagyok. Nem ilyen voltam legalábbis. Szerettem magam körülvenni másokkal, tudni a dolgokról és a részük lenni, de nem itt akarok lenni. Nem ezekkel az emberekkel körülvéve. A nagybátyámra is haragszom, pedig aztán semmi okom rá, mert befogadott, és a maga módján megtesz mindent értem, de az, hogy látom, ráadásul nem csak pár évente egyszer, nem tesz mást, mint újra és újra emlékeztet arra, hogy miért vagyok ezen falak között. Nem mintha maguk a falak meg kvázi minden más nem ugyanezt tenné.
Szóval csak járok egyik óráról a másikra, nem szólok senkihez, csak, ha muszáj, de aztán meglátok egy lányt, aki mintha mindent elkövetne azért, hogy a legkevésbé sem ideillőnek tűnjön.
Nem vagyok annyira maradi gondolkodású, mint a szüleim, de amit ez a csaj művel egy ablakban ülve, attól tikkelni kezd a szemem. Próbálom egy pár pillanatig emészteni a látottakat, és közben tartani magam ahhoz, hogy mindenkire nagy ívben teszek, de ehelyett mégis inkább odalépek hozzá, miután látom, hogy a pálcája a földön koppan. Felveszem, és miután továbbra sem vesz tudomást rólam, egy laza mozdulattal félreütöm vele füléről a fejhallgatót.
- Ez a tiéd? - kérdezem kétkedő hangon, és véletlenül sem azzal a szándékkal, hogy ha érte nyúlna, odaadjam neki. - Kötve hiszem, elvégre úgy nézel ki, mint valami protekciós kvibli, aki csak azért van itt, mert az egyik professzor kölyke, és magával rángatta, hátha egyszer véletlenül mégis megmutatkozna rajta a mágia.
Úgy nézek rajta végig, mintha egy abban is kételkednék, hogy egyáltalán van varázsló felmenője. Nem utálom a muglikat, vagy ilyesmi, csak hát.. ők muglik. Kevesebbek nálunk, ugyebár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Ha kiderül, hogy ennyi defekt mellé még siketnéma is, feladom. Csak mered rám rémülten először, és úgy nyúl a pálca felé, mintha attól félne, megrázza. Ennél azért muszáj lesz jobban megerőltesse magát, bár fogalmam sincs, miért tesztelgetem.
Simán oda kellene csak dobnom neki, és elsétálni, ehelyett bármiféle kapkodást nélkülözve elhúzom a keze ügyéből, és nézegetni, forgatni kezdem ujjaim között.
- Pedig szép pálca. Remélem legalább tudod, milyen fából van, vagy milyen magja van - feszegetem tovább a témát hitetlenkedéssel hangomban. - Vagy előbb megmondanád, mi szól abból az izéből, mi?
Remélem legalább zenét hallgat, és nem valami porkasztot vagy micsodát. Igazából az se lepne meg ezek után.
Tekintetem ismét a lányra fordítom, azért ha netán felbátorodna és nekem akarna ugrani, ne érjen meglepetésként, de csak a pulcsiját gyűrögeti és olyan arckifejezést vág, hogy majdnem megsajnálom. Na jó, nem csak majdnem, de ezt úgyse fogom bevallani.
Muszáj valamit csinálnom, mielőtt még ráunok a helyzetre és magára hagyom, ahogy azt amúgy valószínűleg eredetileg kellett volna tennem, és lám, "zsenialitásom" újból megvillantom, akárcsak a pálcát kezemben.
- Invito! - bökök vele a párkányon pihenő mobiltelefon irányába. Nem olyan biztosan, mintha a sajátommal csináltam volna, de a varázslat működik, és a mugli kütyü a kezembe reppen. Vagyis majdnem, de sikerül elkapnom, mielőtt félúton a kövön csattanna. Még nem döntöttem el, hogy összetörjön-e vagy se.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Felvonom az egyik szemöldököm, és úgy nézek rá, mintha épp az imént rókázta volna ki előttem a reggelijét. Elnézve amúgy az arckifejezését, már amennyit látok belőle, lehet közel is áll hozzá, szóval nem ártana hátrálnom néhány lépést. Annyira fixírozza a cipőmet, még a végén arra fog célozni.
Aprót nevetek, és megcsóválom a fejem szavait hallva.
- Baszki, te tényleg előbb mondtad meg, mi szól a füledben - mondom némi őszinte ámulattal a hangomban. Ez a csaj direkt égeti magát, pedig már így is ropogósra sült.
Egyébként nem vagyok szakértő, akár kamuzhatott is valamit a pálcáról. Bár.. ahogy elnézem a méret az stimmel. De nem sokáig vizslatom, inkább kipróbálom, vajon tényleg lehet-e vele varázsolni, mert még az is kiderülhet a csajról, hogy tévedésből engedték be a kastélyba.
- Na? Semmi? - kérdezem, és felé nyújtom a telefont, aztán a pálcát, aztán visszahúzom a kezem a kincseivel. Most komolyan, csináljon már valamit, egy kicsit erőltesse már meg magát, ez így rohadt unalmas. - Ezek szerint megtarthatom őket?
Zsebre dugom a pálcáját, a telefont pedig nem túl nagy érdeklődéssel forgatni kezdem, meg nyomkodni. Nem mintha bármi hasznom lenne a mugli kütyüjéből, valószínűleg az első sarkon el is fogom dobni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Ha bárki kérdezné, minek csinálom, amit csinálok, és őszintén kellene felelnem, valószínűleg nem menne. Elvégre annyira semmit nem csinál, annyira nem erőlteti meg magát egy kicsit se, hogy egész egyszerűen untat. Ezzel az erővel akár egy lovagi páncélról is lelophattam volna a sisakját, de az valószínűleg elszántabban próbálná visszaszerezni, ami az övé, még ha nem is tud önmagától mozogni. Meg úgy egyáltalán, tudata sincs, amivel realizálhatná, hogy nincs meg a feje.
De ez a csaj, ez még ennyire se képes, elvegetál a párkányon, és nagyjából úgy fest, hogy akár a homloka közepére is írhatnám tollal, hogy "szemetes", azt is hagyná.
- Jó, akkor a második emeleti fiú vécében hagyom neked - sóhajtok unottan, ám a következő pillanatban összerezzenek kissé, és a hang irányába fordulok.
Egy látványosan feldúlt, harmadik fél robban a képbe, és pálcát is ránt. Az enyémben persze nem az van, hiszen a Kukacsajét zsebre tettem, a mugli vackát meg legfeljebb hozzávághatom az érkezőhöz, de az nem volna túl elegáns, vagy hatásos. De ennél pálca van, és ha nem is meri még rám szegezni, úgy tűnik kész rá, hogy használja, ami alaposan megdobja az adrenalin szintemet, és azonnal érzékelem, hogy elborul az agyam.
- Mi a szart ütöd az orrod bele? Talán a barátnőd, vagy mi? - A legalapabb, legbénább visszavágás, tudom, de hirtelen jobb nem jut eszembe. Legalább elfogadó vagyok, na.
Lepillantok a telefonra, és egy pillanat töredékét követően az eridonos felé dobom. Nyilván felesleges elkapnia, hiszen egy reparo helyreteszi, ha összetörik, de arra számítok, hogy ösztönösen úgy reagál, ahogy egy ember szokott, és nem gondolja végig boszorkányként a helyzetet. Így pedig van időm a kezembe kaparintani a zsebre dugott pálcát. Feltéve, hogy ugye igazam van. Ha nincs, akkor, nos.. lehet kapok a szemem közé egy átkot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Nem ismerném el, de rettenetesen feszélyez, hogy pálcát rántottak rám, és nincs a kezemben a sajátom, hogy megvédjem magam, vagy a legjobb védekezés a támadás elvet alkalmazva leátkozzam a másikat, mielőtt még neki támadnának ötletei. De hangomból, és ingerültségemből talán átjön valamelyest az érzés.
És nem csak erről van szó, hanem a nagyon is ismerős helyzetről, amibe felelőtlenül megint belerángattam magam, pedig mérföldekre kerülnöm kéne. Hogy valakivel párbajozzak.
Ha megneszelik, hogy nem bírok magammal, hogy jártamban-keltemben a varázspálcán az ujjam vége, lehet bizonyíték nélkül is eldugnak valami sötét lyukba, és akkor aztán végképp elégedettek lehetnek majd a szüleim. Nem jelentek majd fenyegetést az oly nagy gonddal felépített hírnevükre.
Hitetlenkedve megcsóválom kicsit a fejem, és örömtelenül felnevetek.
- Mit művelsz? Csak el kellett volna kapnod. - Jó, talán nagyobb lendülettel dobtam, mint kellett volna, de ki mondaná ezt meg? - Most nézd meg, összetörted a mugli vacakját szegény sárvérűnek.
A navinés felé pillantok, megjátszott sajnálkozással, aztán vissza a csajára. Persze nem az, gondolom, de most jól elkönyveltem annak, mert undok vagyok. És mert még mindig a kezében van a pálcája, ami nagyon felcsesz.
- Tedd azt el, mielőtt még véletlenül megátkozod magad - förmedek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Egy kicsit még meg is lep, mennyire betalálok ezzel az idejétmúlt sértéssel. Azért úgy tűnik, lehet akármilyen elfogadó a világ, meg felvilágosult, vannak dolgok, amik ugyanúgy hatnak. Pedig még csak nem is gondolom úgy igazán komolyan. Lenézem, meg kevesebbnek tartom a mugli származásúakat, de nincs bennem gyűlölet irántuk, és nem gondolom, hogy ki kéne halniuk vagy ilyesmi. Az ilyen elborult nézetek azért még tőlem is távol állnak.
Azonban a sértés az sértés, és felfokozott helyzetben bizony az eszköztár részét képzi minden, ilyenkor nincs tabu. És ha nem a pálcámmal, akkor a szavaimmal támadok, és úgy látszik, annyira hatásosak, hogy még előbbi fegyverem is elfelejtem a kezembe kaparintani.
Farkasszemet nézek a felém közeledővel, de nem mozdulok. Nem hátrálok, nem teszek semmilyen mozdulatot, teljesen meg vagyok győződve róla, hogy csak az eszét játssza, és úgysem mer semmit lépni. Aztán kicsit elnyúlik az arcom meglepettségemben, ahogy a hasamnak szegezett pálcára esik a pillantásom.
- Ne...! Neeeeeheeheheeeeee...! - Kétrét görnyedve kacagni kezdek, úgy érzem, mintha ezernyi kis tollpihe csiklandozná minden érzékenyebb porcikámat.
Térdre esve, az oldalamat szorongatva nevetek, míg lassan el nem múlik a varázslat hatása, és akkor is hosszú pillanatokig levegőért kapkodok még.
- Ezt.. ezt nem kellett volna - jelentem ki, fülemig vörösödött fejjel, és előkotrom a navinés pálcáját zsebemből.
- Locomotor Mortis! - A lábbilincselő átok sikerétől függetlenül felpattanok, és lendületből ellököm a csajt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Fel nem merült bennem, hogy párbajozni akarnék, és a szerencsétlen mugli ivadék segítségére siető csajból se néztem ki, hogy ennyire komolyba tolja a dolgot át. Csak kekeckedtem kicsit, szórakoztam, nem történt semmi, mit kell rögtön átkozódni? Aztán meg még meglepődik, ha összekoccan a bokája.
Tudom, hogy az utolsó dolog, amit ilyen helyzetben tenni érdemes, a kicsinyes bosszú, de lássuk be, nem én uralkodom az érzelmeimen, hanem épp fordítva. És azzal senki nem sétálhat el büntetlenül, hogy engem a földre kényszerít. A térdeimre!
Látszik, mennyire elborul az agyam, hogy bele sem gondolok, mennyire megütheti magát valaki, ha így fellökik, de ahogy a földre kerül, rögtön megpróbál kigáncsolni. Meg is tántorodom, és csak pár tétova lépéssel arrébb sikerül visszanyernem az egyensúlyomat, addig pedig van ideje összekaparni a pálcáját.
De arra már nem szándékozok időt hagyni neki, hogy használja is, ha netán sikerül az ujjai közé kaparintania.
- Meg ne próbáld! - dörrenek rá, és ahogy ott állok, és rászegezem az elbitorolt varázspálcát, hirtelen rettentően rossz érzésem támad. De ja vu.
- Tudod mit..? Eleget szórakoztam veletek - jelentem ki, próbálva hangom felsőbbrendű kicsengését megőrizni.
Úgy teszek, mint aki győzött, és nem menekülőre fogja épp. Minden csak attól függ, hogyan adjuk elő. A navinés pálcáját vissza is adhatnám a kezébe, de inkább csak ledobom elé a földre, hanyagul, szinte undorodva, és hős megmentőjére is vetek még egy utolsó lesajnáló pillantást.
- Csá, lúzerek! - Azzal sarkon fordulok, és megpróbálok nem elfutni, hanem szépen, méltóságteljesen elvonulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ingerült sóhaj szakad fel belőlem, miközben megtorpanok. Elszámolok háromig, és csak utána fordulok meg sarkamon, hogy pálcám fénye a könyvtár ajtajánál álló, fülét a öreg fára tapasztó prefektus- és háztársamra essen.
- Nem, én nem hallottam, mehetnénk?
Sigrid azon kevesek egyike, akiket megtűrök magam mellett, ami, bár ezt nem kötöttem az orrára, nagyrészt nem a saját érdeme. De nincs amúgy különösebben bajom vele, idegesíteni például nem szokott, bár ezen a következő percekben még változtathat, ha úgy dönt, ennél is tovább húzzuk ezt a járőrözősdit. Ráadsául a cipői miatt irigykedem rá per pillanat, szóval jobb, ha nem húzza ki a gyufát.
Közelebb lépek hozzá, és már én is hallani vélek a túloldalról valamit. De őszintén, nem azért lettem prefektus, hogy az éjszaka lógó diákokat hajkurásszam, hanem hogy beállhassak közéjük anélkül, hogy büntetést kapnék a nyakamba.
- Merlinre, nem kurva mindegy? - kérdezem fojtott hangon, majd megrázom a fejem, mivel magam sem értem, minek sutyorgunk. Nem mi járunk tilosban, és a könyvtár rendjét amúgy is csak napközben lehet hangoskodással megzavarni. - Kérlek, ne mondd, hogy meg akarod nézni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem tudnám magabiztosan megmondani, hogy Sigrid ennyire szabálykövető lenne, vagy inkább csak kiaknázná a helyzetben rejlő lehetőséget, hogy valakivel anélkül szúrjon ki, hogy magának ártana vele. Igazság szerint, ebben van valami, ha mondjuk az a seggfej Saint-Venant bohóckodik odabent, én se bánnám, ha a nyakába varrhatnánk még némi büntetést. Ő úgyis amolyan gyűjtő.
De nem hiszem, hogy ekkora szerencsénk lenne, ráadásul tényleg későre jár, van az úgy, hogy nekem sincs hangulatom az ilyesmihez.
- Jól van - sóhajtok lemondóan, és megelőzve a szőkét benyitok a könyvtárba, de még csak bekukkantani. Egyelőre semmi mozgást nem látni, de a felhős időjárás miatt a Hold fényére sem támaszkodhatunk, szóval ez nem meglepő. Vaksötét van odabent.
- Gyerünk, nézzünk akkor körül! - suttogok ismét, megfeledkezve róla, hogy az előbb már beláttam, hogy ez mekkora baromság. - Azt gyorsan felejtsd el, hogy egyedül jössz vissza. Nem hiányzik, hogy lecsesszenek, amiért bajod lett, mert magadra hagytalak, vagy ilyesmi.
Nyilván nem fogom azt mondani, hogy aggódnék érte, hátha tényleg van itt valaki, akinek nem kéne. Aztán nem olyan félelmetes látvány ez a Sjölander, még rossz ötlete támadna a lefülelt illetőnek. És még azelőtt rá kéne vennem, hogy rám hagyja a cipőit, ha el találna halálozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A francnak sem hiányzott ez, de kellett nekem prefektusnak állni. Jó okom volt rá, csak jelen pillanatban abszolút képtelen vagyok a döntésemet igazolni. Az biztosan elmondható, hogy nem különösebben motivált annak ígérete, hogy másokat elnyomhatok, mert az jelvény nélkül is kiválóan megy, köszönöm szépen.
Sigrid azonban a fejébe vette, hogy márpedig ő most szanaszét büntet valami szerencsétlent, akit nem tudom, emiatt sajnáljak-e, vagy amiatt, hogy szégyen szemre a könyvtárban csípik nyakon. Ki a franc akar még ilyenkor is olvasni?
Bólintok, és lépdelek tovább a szőke által mutatott irányba, mígnem sikerül belerúgnom egy asztal lábába. A kellemetlen találkozást annak megfelelően, az okozott fájdalommal arányosan reagálom le, ahogy fojtott hangon elkáromkodom magam:
- A retkes, nyomorult kurv...! - elharapom a mondatot, de nem illendőségből, hanem, hogy ne csapjak zajt, amivel elijeszteném a közelünkben ólálkodót. Bár valószínűleg mindegy, már így is tud rólunk.
- ...picsába - fejezem be suttogva, és el kell kapjam háztársnőm vállát, különben a fél lábon álló mutatványom hamar taknyolásba fordulna át.
- Szerintem... mi lenne, ha két irányból közelítenénk meg? - hajolok a füléhez sutyorogva. - Ha menekülőre fogja, valamelyikünkbe beleütközik.
Nem hozott lázba a dolog még mindig, csak szeretnék mielőbb túlesni rajta, és nem egész éjjel a könyvtárban kergetőzni, főleg, ha kiderül, hogy csak valami rágcsálóról van szó, és nem is egy ütődött diákról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nagyon remélem, hogy nem tört el a lábujjam, de a fájdalom mértéke sajnos egyelőre egyáltalán nem zárja ki. Nem mintha ne lenne egy pár másodperces mutatvány rendbe hozni, de ilyenkor valószínűleg a javasasszony sem boldog, ha valaki beállít hozzá. Én nem lennék a helyében.
Sigridnek végre kettőnk közül van egy kis esze és fényt varázsol a pálcája végére. Igaz, hogy azért nem tettük eddig, mert elég egyértelműen elárulnánk, hol vagyunk, és oda a meglepetés ereje. De a botladozásnak abszolút semmi értelme, szóval jobb lesz ez így.
Bólintok prefektustársam kérdésére, mert hát igen, megvagyok, más kérdés, hogy jól már nem annyira. De majd foglalkozom a potenciális lábujjtöréssel a maga idejében. Most el kell kapjunk valakit vagy valamit, mert addig Sigrid úgyse nyugszik.
Elindulok a polcsor másik vége felé, már az én kezemben is ott fénylik a pálca, kissé meg-meginogva, ahogy sántítva lépdelek. A neszt már alig hallom, de látom, hogy kicsit távolabb a szőkéhez tartozó fényesség megtorpan. Megállok én is, és befordulva a sarkon, ahogy tudok, felé iramodok, hogy a köztünk vélhetően megbúvó illető (ha az), menekülőre fogva éppen Sigridbe fusson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem biztos, hogy jól mértem fel a helyzetet, és megfelelő döntést hoztam arról, hogyan is kezeljem, de mentségemre szóljon, tényleg csak túl akarok esni ezen az egészen, kapkodok, figyelmetlen vagyok, és még a lábujjam is fáj, ami nem segít koncentrálni.
Sietve lépdelek, már-már kocogok a sor mentén arra, amerre Sigridet sejtem, és ekkor újabb, fura neszt hallok, valami kattogásfélét. A pálcám fénye csak egy kis körben fedi fel, amit a fojtogató sötétség rejt, fényesebbé meg nem akarom tenni egyelőre, mert attól tartok, csak elvakítanám az elvileg szemből érkező prefektustársamat. Valahogy úgy, mint a mugli autósok, mikor csak azzal foglalkoznak, hogy ők többet lássanak az előttük lévő útból, a szemből jövő meg le van szarva.
És éppen valami ilyesmi történik, mikor is Sigrid hangja már egész közelről hallatszik, pálcája pedig felragyog, kvázi kisütve a szemem - miközben felé szaladok! És ha nem volna elég, hogy egy-két pillanatig nem látok, de még fél méterre se, valami nekirepül az arcomnak, és miközben kalimpálok, tollak repkednek mindenfelé.
- Egy bagoly!? - kiabálok magamból kikelve, miután sikerül realizálnom, hogy nekiszaladtam a könyvespolcnak, arról lepattanva pedig elsodortam a szőkét is. - Baszki, gyerünk, büntessük meg! Egy hétig nincs levélkiszállítás! Sőt, nincs pocok! Csak egeret ehetsz! Nem is, patkányt! Csatornaszagút!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az agyamat elöntő düh eltereli a figyelmem a fájdalomról, amit a polccal, majd Sigriddel való koppanásos találkozás eredményez a már egyébként is fennálló szúró érzés mellé a lábujjamból, de meglehetősen eleven és mozgékony vagyok, miközben felpattanok a földről nagy puffogva, szóval túl nagy baj nem lehet. Még mindig van rá esély, hogy megúszom a gyengélkedőt, igaz, én spriccelő ütőérrel is inkább a szobámba vonulnék el, mint oda.
Ha az előbbi fény és a polcról leboruló könyvek robaja nem ijesztette meg eléggé a madarat, a kiabálásom már biztosan, szóval fejcsóválva nézek vissza a szőkére.
- De, láttam, el innen - felelem fújtatva a bagoly hollétére vonatkozólag, és lassan kezdek megnyugodni, ahogy ülepedik az iménti eset, és tekintetem a sötétségbe réved. - Most már tudjuk, hogy nem a mi hatáskörünk, szóval talán ne hajkurásszuk tovább.
Azt már nem teszem hozzá, hogy valószínűleg a gondnoknak is kár szólni, hiszen tuti csak eltévedt, és reggel már úgyis a nagyteremben fog repkedni a gazdáját keresve. Helyette inkább, most, hogy kezdek megnyugodni, Sigrid előbbi szavain kezdek gondolkodni, amiket első ízben komolyan se vettem. De igazából hülye lennék nem kihasználni, hogy bűnbánó épp. Belerángatott ebbe a baromságba, szóval viselje a következményeit.
- Szóval jössz nekem kettővel? Oké, kérem a cipőidet! Tetszenek - vigyorodom el gonoszul. Aztán felszisszenek, mert csak fájnak a bordáim, és a térdem is alaposan belevertem valamibe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Tutira csak az adrenalinnak köszönhető, hogy úgy felpattantam az imént, mert a tagjaimat megrohamozó fájdalomtól kedvem lenne vissza lefeküdni a földre nyöszörögni. Nem vagyok azonban egyedül, és ha magam lennék, se csinálnék ilyesmit, beérem a grimaszolással, amit próbálok vigyornak álcázni.
- Úgy nézem, nagyjából stimmelhet - mondom vállat rántva, véletlenül sem említve meg, hogy még a járőrözésünk elején már titkon odamértem a lábam az övéhez.
Szegény csaj, szinte megsajnálom, de csak szinte. Tényleg nagy szerencséje van, hogy... nos, hogy nem teljesen tartom utálatosnak, mint a többséget. Amíg nem jöttünk be ide, mint kiderült, halál feleslegesen, még jól.. mármint tűrhetően is éreztem magam a társaságában. Mondjuk, hogy okés ez a Sigrid. De a cipőit rohadtul behúzom!
- Hát nem is tudom, Sigrid - csóválom meg a fejem. - Nem vall rám, de nem bánom.
Baromi nagy kegyben részesítettem. Ja, vagy inkább csak annyira fáj a lábujjam, hogy most inkább nem kínoznám meg azzal, hogy leveszem lábamról a cipőmet, és felveszek rá egy másikat, ami talán egy picit szűkebb. Majd, ha egyedül leszek, és némító bűbájt szórtam a szobára.
- Akkor, mehetünk végre? - kérdezem, és ha nincs ellenvetése, az ajtó felé veszem az irányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Felér egy arcon köpéssel, és szabályosan rosszul voltam magamtól, amiért erre vetemedtem, de most már sikerült a szükséges rossz magyarázatával megbékíteni önmagamat. Egy elkobzott fülhallgató figyel ugyanis füleimben, a megvetendő mugli vackok egyike, amit bárkinél észreveszek, minimum halálra cikizem az illetőt, de... nincs is de, elcsábultam, basszameg. Hiszen olyan jó, hogy végre nem kell ezt a zsivajt elviselnem.
Úgyse ül túl közel hozzám senki, a hajam takarásában pedig nem kell attól tartanom, hogy kiszúrnák rajtam. Azt se tudom, miféle bandát hallgatok, a lényeg, hogy sokkal kevésbé irritáló, mint a sok eszelős elsős és még nem megkomolyodott felsőbbéves.
Az asztal végében ülök, így a jobbomra egyébként se tudna ülni senki, a másik oldalon meg mintha valami átok ülne, vagy el lenne rejtve a közvetlen figyelem elől, a lényeg, hogy üresen marad, legnagyobb megelégedésemre. Nyugodtan tudok enni, és közben a könyvembe mélyedni. A zene pedig gondoskodik róla, hogy ne is zökkenjek ki.
Egészen addig, míg valaki mégis úgy dönt, hogy mellettem teszi le magát. Megütközve rápillantok, majd gyorsan kikapom a fülemből a műanyag vackokat, és megpróbálom észrevétlenül zsebre vágni.
- Mondtál valamit..? - kérdezem, mert hiába próbáltam volna leolvasni a szájáról, a fordítóbűbáj nem így működik. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy működik igazából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mikor már értem, mit mond, hátrafordulok, és nyakamat nyújtogatva nézelődöm, de sajnos valóban eléggé tele van a terem. Igaz, sokan nem csak esznek, hanem könyvekkel érkeztek, vagy azzal a szándékkal, hogy hosszában felfekszenek a padokon elnyúlva, biztosítva, hogy még véletlenül se lehessen másoknak leülni. Persze akad itt-ott, távolabb szabad hely, de megértem, hogy feladta a kóválygást.
Sóhajtva megrázom a fejem, és visszafordulok a tányérom felé.
- Felőlem.
Először meg sem ismerem, de aztán felé fordulok arccal, és egy pillanatra összeszűköl tekintetem, ahogy ábrázatát vizsgálom. Végül a felismerés realizálódik arcomon, és annak tudatában, hogy tudom, ki ő, veszem ismét kezembe a villát. De megállok a mozdulatban, részben azért, mert még mindig beszél hozzám, részben azért, mert rájövök, hogy a felismerés ellenére fogalmam sincs, mi a neve. Valami Zakariás talán? Vagy Zalán?
- Nem dugaszoltam be semmivel - villan rá újból a szemem. - Csak nem figyeltem, oké?
Megfogom a tálat, amit kért, és ha nyúl érte, a kezébe nyomom, ha nem, akkor pedig elé ejtem. Én már szedtem belőle, szóval az se izgatna, ha kiborulna az egész. Az viszont idegesít, hogy nem jut eszembe a neve, hiszen most már rémlik, hogy szilveszterkor bandáztunk. Remélhetőleg neki sincs ennél több emléke, mert szörnyen kínos tudok lenni, ha iszok.
Észreveszem én is a szemben ülő műveletét, mire pálcát húzok, és úgy, ahogy van, az egész tálat belelebegtetem a kajájába.
- A nyáltörvény első pontja alapján, miszerint amibe belekevered, az a tied, ezt most szépen mind megeszed, világos? - Kis elsős vagy maximum másodikos csitri, alaposan meg is szeppen, és bármibe lefogadnám, hogy ha még egyszer ráripakodok, el is sírja magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kezd valami derengeni a szilveszter estéről, de egyelőre nagyon homályosan, és biztos vagyok benne, hogy bármit is műveltünk, az kevésbé kínos, mint az, hogy kiszúrja a mugli vackot a fülemben. Kikaptam onnét és a zsebembe süllyesztettem, de így is eligazgatom a hajam, hogy véletlenül se látszódjon ki a fülem, már így se, hogy nincs benne semmi. Egy szúrós pillantást azért még vetek a srác felé válasz gyanánt.
Utána pedig már azért pislogok felé, hogy árulkodó jeleket keressek ténykedése közepette. De nem nagyon zavartatja magát, szed magának mindenfélét, elkéri, ami hozzám közelebb esik, és láthatóan tényleg csak azért ül itt mellettem, mert nem volt jobb és gyorsabb opciója.
Levonom a logikusnak tűnő következtetést, hogy annyira csak nem áztunk el mindketten, hogy egyformán ne emlékezzünk arra, hogy mondjuk lefeküdtünk-e vagy hasonló. Ha meg mégis, és emlékezne rá, csak nem viselkedne ennyire közönyösen. Szóval minden rendben.
Ennek tudatában törődnék is a magam dolgával a továbbiakban, de amire felhívja a figyelmem, az nekem sincs épp ínyemre, csak én jelzem is a kedves szemben ülőnek.
- Jelvény nélkül is az arcába nyomom, ha ilyet csinál - mondom a mellettem ülőnek és a lánynak egyaránt. - Gyerünk, kezdj el falatozni!
Persze nem fogom kényszeríteni, és a pálcám is elrakom, mire az utolsó két szót kiejtem. Nekem sem hiányzik, hogy sírjon, vagy kidobja a taccsot, mindkettő elvenné az étvágyam. Inkább a navinésre fordítom figyelmem, persze csak oldalra pillantva egy-egy pillanatra, míg beszélek hozzá.
- Jól szórakoztál szilveszterkor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Megforgatom a szemeim válasz gyanánt, ennél többre nem méltatom védekezését. Ha komolyan tart tőlem, akkor azért, ha meg gúnyos akart lenni, azért. Nem mintha ne lennék olyan, aki túl könnyen nyúl pálca után, hallom is vissza, hogy visszaélek a jelvényemmel, kisebbeket fenyegetek, főleg elsősöket, és bántalmazom is, akit érek, de ez nem igaz. Legfeljebb tök véletlenül rúgok bele a földön, kneazle húgyban fekvő diáktársaimba, és beléjük is csak akkor, ha már legalább másodikosok.
Az viszont igaz, hogy nem kell a fényes "P" betű, hogy a gusztustalankodó orrába toljam, amibe belenyalt, és hiába kerülgeti lassan a sírás szerencsétlent, egyelőre kitartok, mígnem az ismerős-ismeretlen srác átmegy diplomatába. Sóhajtok egyet, és megrántom a vállam, elengedve ezzel a helyzetet, és a lány "büntetését" is, aki láthatóan megnyugszik és némát azt tátogja a mellettem ülőnek, hogy "köszönöm".
- Ti navinések olyanok vagytok néha, mintha a saját fejetekben élnétek - mondom neki. - Tényleg nem húz fel semmi? Nem lesz gyomorfekélyed a sok magadban tartott érzéstől?
Célzásértékűen fejemmel a még mindig kissé zaklatott lány felé böködök, akinek az utolsó pillanatban jut eszébe nem lenyalni egy újabb kanalat. Megáll a mozdulatban és riadtan eldobja az evőeszközt.
Persze lehet, hogy az a titkuk, hogy állandóan be vannak tépve és nem is emlékeznek semmire. Mint én a szilveszterre, mert hogy bizony azért kérdezem, hogy hogy érezte magát, hátha felhomályosít afelől, hogy mit is csináltunk.
- Minden bizonnyal remekül elvoltam, mert nem sok minden rémlik - vallom be könnyedén, de aztán kissé összeráncolom a homlokom, mert ez meg itt megfulladni készül mellettem. - Megmaradsz?