Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ajkait lebiggyesztette. Rosszul érezte magát, amiért Lafayette idétlen megnyilvánulásáról árulkodott és most miatta szidják háztársát a háta mögött. Belepirult a pillanatnyi szégyenbe, még a fülei is égtek emiatt. Nem szeretett volna bajt okozni, reméli ez nem fog visszajutni a Saint-Venant sráchoz.
- Nagyon sajnálom! - tört fel belőle majdnem könnyes szemekkel a bocsánatkérések hada, tényleg nem szándékosan csinálta. Otthon gyakran hallotta innen-onnan és néha megfeledkezik róla, hogy a magyaroknál ez nem szokás és nem is illő dolog.
- Van telefonod? - szemöldökét felvonva kérdezett vissza, ugyanis sosem volt kezében mugli eszköz, hiába szerette volna egyszer kipróbálni. Állítólag egy urbex kapcsán is hasznos lehet a kütyübe belebűvölt tájoló. Ha egyszer lesz annyi pénze, hogy vehessen magának egy olcsóbb darabot, biztos fog élni a lehetőséggel.
Finoman vonta maga után arra a sorra, ahol pár perces nézelődést követően lebűvölte a választott könyvet annak helyéről egyenesen a kezeibe. Tényleg jó súlyban volt, ő valahogy könnyebbre emlékezett, de lehet keverte egy másikkal.
- Igen... tele van betűvel - halk kuncogást megeresztett, míg átadta a könyvet. Mókásnak találta Zsanna sopánkodását ezzel az egész tanulás-dologgal kapcsolatban. Nem zavarta a levitást, hiszen ízlések és pofonok. Zsanna csinos lány, biztos nagyon ügyel is erre, Jiyun pedig a szokásos BB krémen kívül mást nem ken magára. Hiába Dél-Korea a szépészet egyik fellegvára, Jiyun szart se tud róluk.
- Biztosan? - végül csak hagyta, had menjen az asztalhoz az eridonos. Ezért visszafordult a könyvekhez, kezét a gerincekhez érintette finoman és sétálni kezdett végig a sorokon. Talán már öt-tíz perce mászkálhatott, de nem talált megfelelő kötetet magának. Végső elkeseredésében a magazinokhoz lépett, esetleg van-e új száma az Edictumnak. Nem látta, azonban voltak ott korábbi kiadványok. Felvette egyet, amelyik abban az évben jött ki érkezése előtt pár hónappal. Kíváncsian forgatta a lapokat, majd visszasétált vele Zsannához, hátha ezzel ösztönözheti. Kis tanulás, aztán pletykarovat elemzés.
- Nézd csak - letette az eridonos mellé az Edictumot - Ha... ha végeztünk a kutatómunkával, esetleg pihenésként megnézhetnénk. Ha... ha akarod persze. Nem... nem fontos!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Ember! Nehogy még te kérj bocsánatot - szégyen, nem szégyen, még Jiyunra is rápirítok. Lafi szimplán bunkó volt. És Merlin a tanúm rá, ha egyszer elkapom, nem fogja zsebre tenni azt, amit tőlem kap... kedveljem akármennyire is. Sejtem, hogy még csak nem is direkt tette, de akkor is. Nem ferdeszeműzünk le senkit.
- Persze. Iphone 14. Megnézed? Meg van rúnázva, de itt fent a kastélyban nem sokat érek vele. Se net... se térerő - elhúzom a szám, de aztán hamar felcsillan a szemem.
- Viszont iszonyat jó képeket csinál. Akarsz szelfizni? - még a pilláim is megrebegtetem, amolyan könyörgésként. De persze a tanulás az első. Csak nekem mindig olyan gyorsan elkalandozik a figyelem. Meglátom a srácot, és hirtelen le is cövekelek, a levitást is irányba fordítom, ha hagyja, és tényleg csak nagyon diszkréten kezdek bámulni.
- Te... ez nem az, aki herpeszt kapott attól a navinés lánytól? - tényleg csak suttogok, de teljesen izgatottan.
- Pfuj, tuti... nézd meg a száját, tiszta seb - még meg is borzongok, mert ezen a téren én nagyon finnyás vagyok, és tuti, hogy zsebkendővel se nyúlnék hozzá.
- De van benne kép is ugye? Kérlek, mondd, hogy van benne kép, mert én nem... nekem ez nem. Én nem tudok sokáig koncentrálni, a betűk is csúszkálni kezdenek, vagy elmaradnak... a suli egy magamfajtának kész Survivor - és még fel se nyitottam, de úgy nyögök, mint akinek már minden tagja elgémberedett.
Persze közben megbeszélem magammal, hogy ez fontos, és lemeccselem, hogy márpedig nem fognak ki rajtam. Még ha nehéz is. Piszok nehéz. Meg a könyv is.
A harmadik oldalnál, már rám tör az ásítás, és azon kezdek gondolkodni, hogy vajon ennek a fószernak milyen nője lehetett, mikor elém csapódik az újság.
- A francba a könyvvel, muta - kapok utána, mint az ember a vízért, aki heteket bolyongott a sivatagban. Aztán visszább veszek, lábammal kitolom a széket, hogy a levitás is le tudjon ülni, és úgy nézem az újságot.
- Meghalnék, ha lenne benne pletyi anyuról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Még pár pillanatig bizalmatlanul méregetem, de aztán hamar eldöntöm, hogy hiszek neki. Azért az is finom volt... mikor már eljutottam oda, hogy érezzem az ízét.
- Azért nyugtass meg, hogy sima zserbót is tudsz - pislogok rá sűrű pilláimmal, és máris nem leszek annyira bátor. Csak egy aprót harapok elsőre, nem akarok én Wendy lenni, hiába kerestem gyerekként mindenhol a tündérport. Miután seprűre ültem, rájöttem, hogy nem buli a föld felett. Nem úgy, ahogy azt képzeltem.
- De a csodálatos húgod is viszed, ugye? Fel nem bírom fogni, hogy vagytok ti testvérek - óvatosak a szavak, mert tudom, hogy Aurélnak mennyire fontos, de megrázom a fejem. Az a lány... amennyire ártatlan a nagy szemeivel, annyira... annyira nem is találok rá szavakat.
A könyv is eszembe jut, szóval gyorsan oda is adom neki. Boldog mosollyal nézem, mennyire örül neki, mert az ilyesmit mindig olyan jól esik látni. Imádok másoknak örömet okozni.
- Vidd. Ne csak a leckék legyen. Cserébe, mikor visszajössz - teszem fel a mutatóujjam, hogy jelezzem, egész hamar tud törleszteni, aztán igazán fájdalmas arcot vágok.
- Kitalálhatnánk, mi legyek, ha nagy leszek. Kezdem cikinek érezni, hogy már mindenkinek tervei vannak, nekem meg még csak ötletem sem... Ezt pedig... -cinkos mosollyal az arcomon nyújtok egy másik könyvet, amolyan mindent tudó tekintettel.
- Ha szeretnél Kevintől is elköszönni - kicsit behúzom a nyakam, és nem is próbálom rátukmálni, hagyom, hogy eldöntse, elveszi-e. Még az ajkam is beharapom közben, úgy mosolygok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Bo… Bocsánat - ismételte meg magát fejének enyhe leharapása után, szemeit is lesütve. Reménytelen ez a lány. Állandóan abban a tudatban van apja miatt, hogy ő a felelős mások káráért. Kezeivel kezdett babrálni, hiszen mi mást mondhatna? Semmi más nem jutott eszébe a bocsánatkérésen kívül, csak ácsorgott, mint egy szőnyeg szélére állított kisgyerek a könnyeivel küszködve.
- És… az jó telefon? Egyszer olvastam a mugli készülékekről és lenyűgöző, mennyire jól tudják helyettesíteni a mágiát a maguk kis kütyüikkel. Amíg mi baglyokat küldünk egy-egy level kézbesítésére, addig ők megbűvölt műanyagokon keresztül dobnak e-maileket és pillanatok alatt jön is rá a válasz. Briliáns  - őszinte áhítattal csóválta meg a fejét - Persze. - amennyiben Zsanna elkészíti a felajánlott selfie-t, úgy Jiyun közelebb húzódik hozzá és jobb kezével peace jelet mutatva a telefonra pillantott mosolyogva. Fogalma sincs, hogy festhet a képen, biztos jól sikerült, ha ennyire dicsérte készülékét az eridonos.
- Hol? - látványosan fordult az említett fiú irányába, valóban sebes volt az ajka, mire a koreai lány arcát kezeibe temette. Elszégyellte magát, amiért fejben elhúzta az ajkait is és félt, nem-e csinálta meg a valóságban önmagáról megfeledkezve.
- Nem lehet… Nem lehet, hogy csak rágja a száját? - susmutolta szinte füstölő fejjel két tenyerébe dünnyögve. Mi van, ha mégsem herpesz csak a vizsgaidőszak közeledtével így vezette le szorongását? El kell keserítselek, Jiyun, de egy szétrágott száj nem ilyen.
- Ne aggódj - mosolyodott el, miután visszanyerte szívét a herpeszes fiú láttán -  Majd én segítek. Tényleg nincsenek benne képek, de ismerem a könyvet és le tudom diktálni a lényegét - azzal megsimogatta óvatosan Zsanna vállát, mielőtt otthagyta. Kíváncsi volt, mennyire jut egyedül s csak az járt a fejében, vajon mire utalhatott a "magamfajta" szó alatt. Jiyun első gondolata a tanulási nehézséggel volt kapcsolatos, mert az logikus válasz lenne, de úgyis megtudja, ha esetleg elmondja neki egyszer a kis piros.
Barátságos mosollyal tért vissza hozzá, kezei közt a magazinnal. Kikerekedett szemekkel leste, ahogy hevesen kikapta kezeiből az Edictumot, majd óvatos mozdulatokkal leült mellé. Akkor sztornó a tanulás, vette.
- Anyukádról? Ő valami híresség? - őszinte kíváncsisággal tette fel a kérdést, míg szemei előtt pörögtek a lapok. Vajon ismerheti a nő nevét? Ő is biztos olyan csinos, mint a lánya.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Jiyun. Ne. Kérj. Folyton. Bocsánatot... - torpanok meg, és nagyot szusszantva nézek fel rá. Merthogy. Fel kell. Ez van.
- Az, hogy valaki seggfej, nem a te hibád. És biztos vagyok benne, hogy még csak nem is szándékosan sértett meg, de... megsértett. Ki kell állnod magadért, mert majd jön valaki, aki szándékosan teszi, te meg bocsánatot kérsz, és szépen beléd törli a talpát. Érted, mire gondolok? - mert hogy az apám most még büszke is lenne rám. Megfogom a kezeit, csakhogy fejezze be, mert... nem mondom, hogy nem éreztem magam így... még nagyon régen, de... nem éri meg.
- Nincs a világon senki, aki ki fog állni melletted. Azt magadnak kell magadért, főleg ha auror akarsz lenni. Hogy fogsz majd szembe nézni a rossz fiúkkal? Megemelik a hangjukat, te meg lesütöd a szemed? - rázom meg a fejem rosszallón. Jó, nem egy rövid folyamat ez, de... miért van egy olyan érzésem, hogy ezt még nem említették a levitás lánynak? Sebaj. Majd én.
- Hmmm... ha engem kérdezel igen. Stabil a procija, és... megfelel az igényemnek, de ha egy androidost kérdezel, szerinte szar... - megvonom a vállam. Az Iphoneba még sose csalódtam, most is kiveszem a zsebemből, csak hogy megmutatva a legkáprázatosabb mosolyom, ellőjem azt a szelfit.
- Nézd? És ez csak natúr, semmi filter - a kép persze tökéletes. Nem is vagyok híve annak, hogy még tízszer ismételjük meg, mire úgy áll a hajam, ahogy kell.
- Az a titka... hogy mindig tökéletesen kell kinézni, és így nem kell fél órákat elcseszni egy nyamvadt képpel - hangomon is hallatszik, teljesen elégedett vagyok, na meg az is, hogy nem ma jöttem erre rá.
- Kitehetem instára? Ez tényleg nagyon jó lett - nézek rá hatalmas szemekkel, még a pilláim is megrebegtetem, esküszöm.
Aztán az életkedvem is elmegy, ahogy meglátom a srácot.
- Nem... az a srác körülbelül csak a mi bugyinkban nem járt még.... hát... az enyémben már nem is fog - én leplezetlenül bámulom, miközben Jiyunnak suttogok. Igazából az se zavar, hogy rám néz. Az undor az arcomról nem tűnik el, csak... talán egy icipicit feltűnőbb lesz.
- Brr.. menjünk - hagyom is, hogy látványosan kirázzon a hideg. Viszont elégtételt érzek, mert ne tegye már büntetlenül.
- Jóóó, köszönöm. Tényleg cuki vagy - csillogó szemekkel nézek rá. Alig várom már, hogy bemutassam apunak. Biztos odalesz, hogy találtam egy normális barátot. Túl normális barátot...
Azért teszek egy kísérletet, de csak a büszkeségem miatt. Nem bírnám lenyelni, hogy meg se próbálom, de hamar elunom, és csak arra tudok gondolni, milyen cuccot használt a navinés lány, amiért a srácnak ilyen a szája. Jiyun megint megment az újsággal, amit most előtérbe is helyezek.
- Ez már tök régi... lehet nem is éltem még - az meg mindig annyira izgi. Sokáig nem jutok azonban, megakad a szemem a neven.
- Aaahw, az Owen annyira szép név. Miért nem szaladgálnak inkább Owenek, Justinok helyett? - fontos kérdések ezek ám.
- Hát... nem... nem tudom, idejárt... sokan utálták. Aztán modell lett - párat nyomok csak a telefonomon, és már Jiyun elé is rakom, a képen anyámmal.
- Igen, nem látszik rajta, hogy szült - mosolyodok el tök büszkén rá. Furcsa a kapcsolatunk, néha nagyon utálom, de néha meg nagyon szeretem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Sima mézeskalácsot és brownie-t is, csak abban hol a móka, ha nem kísérletezhetek kicsit? - kérdezem kihúzva magam. Éppen ezt élvezem a legjobban a sütés-főzésben eleve, hogy kísérletezhetek. Néha előfordul az is, hogy annyira rossz irányba sikerül menni, hogy a végeredmény ehetetlen, de már csak nagyon ritkán. Egészen jól belejöttem már, mostanság legfeljebb fura mellékhatások fordulnak elő, mint múltkor az, hogy két napig mindennek is mustár íze volt.
- Pedig tuti azok vagyunk. Láttad az orrunkat? Meg amikor vigyorgunk... - kezdem sorolni, hogy miből is látni már elsőre is, hogy mi bizony testvérek vagyunk, azon túl, hogy ugyanaz a családnevünk. A jellembeli hasonlóságokhoz pedig el se jutok, de nem baj, majd legközelebb.
- Hamarabb megy amúgy, mert még el akarnak menni anyuval vásárolni, én viszont ragaszkodtam hozzá, hogy később megyek és majd teázunk egyet apuval, mert kijön elém az állomásra - osztom meg vele a komoly terveket a hazautazást illetően.
- Bolond vagy, amúgy is jönnék. Hát hogy jut el különben ide az anusabur? Meg a pahlava? - kérdezem rákacsintva. Hiszen már megígértem, hogy hozok mindenféle ünnepi finomságot, amit csak készíteni szoktunk otthon régi családi receptek alapján. Nem kell azért kétszer mondani, hogy oldalamhoz szorítsam a könyvet, mert ezt bizony viszem, ha adják. Lesz mit olvasnom, amikor nem tanulok előre vizsgára vagy nem családi program van. Csodás.  
- Könyvtáros? Már egészen jó vagy benne? De ha akarod, írhatok neked listát mindenféle szakmáról, amiben el tudlak képzelni, hátha segít - ajánlom fel segítőkészen, majd meglepetten pislogok a másik könyvre, amit felém nyújt. - Mármint adjam át neki? Most nem lesz már több korrepetálás idénre, de oké, majd megoldom valahogyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem is lehetne szebb a mai nap! Egy ártatlan, félvállról odavetett kérdéssel indult, történetesen Kornél hibája az egész, óigen! Kornél, aki szívesen kereket oldana, ha ég a lába alatt a talaj, most olyan erőket mozgatott meg egyetlen információmorzsa segítségével, amelyről talán ő sem gondolta, hogy ilyen gyorsan akcióba lendülhetnek.
Lafayette pedig nem a tétlen fajta, de nem ám! Az iskolai házimanókat nem lehet csak úgy "munkára bírni", és bizony hosszas, szenvedős érvelésébe került, hogy meggyőzze őket, semmilyen szabályt nem szeg meg senki, ha abban segítenek neki, hogy sütnek egy tortát az ünnepelt részére. Egy teljes hétig járt le hozzájuk, hogy lyukat beszéljen a hasukba, mígnem Morgó, a mindig morgós manó, megsajnálta, és hajlandó volt megsütni azt az átkozott tortát, csak "tessék hagyni már dolgozni minket, fiatalúr!' . A kész műremek pedig tényleg egy alkotási csoda!
A Nagyterem ebédkor olyan kellemesen zsibongó, a levitás asztal pedig a navinéssel karöltve kifejezetten kulturáltnak számít, főleg így, a desszerthez közeledve.
- Amúgy… - Odafordul a háztársához, mint akinek ez csak egy futó gondolat a tarsolyában, igazán, és előkotor a zsebéből egy rendes-takaros kis kocka formájú bársonydobozt.
- Azt hitted, elfelejtelek, ugye? Hogy nem készültem! De én!  -  És itt már-már túl büszkén, de kihúzza magát, mint aki lefutotta a maratont. - Én nem felejtem el a férfit, akinek majdnem megkértem a kezét pár hónapja! - Ó igen, ezt már úgy mondja, egy cseppel hangosabban, hogy odanézzenek a közelükben ülők. Kezdődik Zalán fárasztása, éljenek a szülinapok!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Éppen azzal volt elfoglalva, hogy a tányérja mellé fektetett papírra firkantsa le utolsó gondolatait a Volkovnak szánt házidolgozatába. Ha képes lesz elolvasni a tanerő a macskakaparását, egészen értékes gondolatokat fog tudni kihámozni belőle. Tegnap annyira rákoncentrált, hogy akarva-akaratlanul kitolta a rohamának időpontját estére, azt követően meg érthető módon sokkal jobban foglalkoztatta Zalánt, hogy mikor tud felkelni a konyhája padlójáról, minthogy ezt be tudja fejezni.
 Másik kezével esetlenül próbálta gyümölcslevesét a kanálban tartani, amíg elér vele a szájához, de Lafayette mozdulata nyomán a leves egy része visszaplaccsant a tányérba. A másik a dolgozatán landolt.
- Reméltem, hogy inkább fogalmad sincs róla - morogta bosszúsan, ellökve barátja kezét maga elől, hogy az asztalra könyökölhessen az arcát nyúzni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Zalán pont olyan megkapó, mint egy adag frissen kiszart lófos. Elbűvölő, vonzó akár! (Se) Elégedetten nyugtázza, hogy nem csak pislognak feléjük, de barátja megfelelően "hagyjálbékén" hangulatban van. Tökéletes!
- Nem nem, gondolok rád, hát szeretlek! - Mint Zalán a kötelet Lafayette nyaka körül. - Ez a tökéletes alkalom, baby! - Ide fog hányni vagy felröhög, kétesélyes, mert a kringé erős azért. Szóval fogja magát, feltápászkodik, kiszambázik a nagyteremből öt percre, aztán vissza egy különösen megbotránkoztató kinézetű tortával a kezében, gyertyákkal rajta, és a felirattal: Ur Gay!
- Isten éltessen sokáig, Egyetlenke! - Lehet, hogy elkezdett hellyel-közzel fuldokolni. - With love, from your gae. - Az angol nyelv szépséges apróságai, amikor a your és a you're szinteket változtat az üzenet milyenségén. Teljesen tudatos volt.
Roppant elégedett pofával teszi le Zalán mellé a borzalmat, miközben a gyümölcsleves maradékát nagylelkűen megkíméli. És a doboz még mindig ott van a keze ügyében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Sóhaj szakadt fel belőle Lafayette vallomását követően, de nem fűzött hozzá semmit. Valószínűleg visszavágónak szánta a cukrászda után, bár elég vérszegényre sikerült ahhoz képest, hogy Saint-Venant és Kornél közös fotójával van még mindig kitapétázva a szfinxek faliújsága. Az jobban érdekelte pillanatnyilag, hogyan tüntesse el a rózsaszín placsnit anélkül, hogy elkenné vagy lebűvölné a papírról véletlen a tintát is. Nem is kapcsolt be a vészvillogó a fejében, amiért barátja ijesztően gyorsan szívódott fel további kommentár nélkül.
 A táskájába túrt, üres papír után kutatva, hogy inkább lemásolja az egészet. Ha befejezni nem is tudja, legalább ne ilyen kinézettel adja be. Ekkor sikerült megcsapnia annak a légkörnek őt, ami tipikusan a szülinapját fémjelezte. Az asztalon irreálisan sok rózsaszín fogás díszelgett, a szokásosnál mégtöbb papírrepülőbe hajtogatott üzenet röpködött a feje felett, és a legtöbb iskolatársa arcán ott virított az a jellegzetes, ködös delírium. A többin pedig a Valentin-nap iránti közöny vagy éppen látványos undor.
 Zalán kezében megcsúszott a toll a szűz papírlapon, mikor újra meghallotta Saint-Venant hangját és az idegbaj szélén táncolva dőlt hátra a padon. Megsemmisülten bámult a tortára. Ha még csak az lett volna gond, hogy a szülinapjával viccelődnek, de a szívecskés förmedvény már sokkal aggasztóbb látványt nyújtott még úgy is, hogy egy szót nem értett abból, ami rá volt írva. Jószerével hallani lehetett a pánik szirénázó visítását a fejében, ahogy a Navine asztala felé fordult.
 - Azonnal tüntesd el ezt a szart innen - hebegte sietve, és hirtelen már az volt a legfontosabb dolga, hogy feltornyozzon mindent az asztalon és eltakarja a torta látképét. Csak imádkozni tudott, hogy belevesszen a sok rózsaszín cuccba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lassan és alattomosan terül szét az elégedettség azon az ütnivaló képén, no nem kifejezetten a gonosz fajta, inkább a zsivány típusú, akit megkergetsz óraközi szünetekben a komiszkodásáért, khm. Zalán hangulata gyorsan vesz egy száznyolcvanast a legnagyobb élvezetére, ám ahelyett, hogy ennyivel megelégedne, megrázza a fejét. Most már a fél asztaluk, de még a szomszédos Navinések közül is néhányan őket nézik. Neki sem kell több, ahelyett, hogy eleget tenne a felszólításnak, inkább féltérdre ereszkedik az ominózus bársonydobozkával a kezében, közben pozicionálja az ujját is megfelelően a doboz alsó részén levő kis lyukba.
- Ne hülyéskedj, ez itt egy lánykérés! - Szabályosan harsog most már, abszolút szándékosan, hogy minél több szem szegeződjön rájuk.
- HOLLÓSI ZALÁN, MARADJ VELEM ÖRÖKKÉ! - Vannak, akik csak a fejüket csóválják, mások unottan bámulják a komédiát, megint mások kuncognak, de van, aki majdnem belefejelt közben a pirítósába. A dobozka tetejét felpattintja, és a másik keze középső ujja csodás "F you" jelet mutat be barátjának.
Ha most nem döglik meg Zalán keze által, akkor soha.
- Elszállunk a naplementébe, haver, gyere hozzáááám! - Hamlet megirigyelné a gyereket a magabiztosságáért, de azon is elgondolkodna a létkérdések mellett, hogy hogy nem robbantottak Lafayette képébe még semmit ezért a borzalmas műsorért? Megérdemelne egy jól irányzott rémdenevér rontást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bár az is elég volt, hogy kiszúrta a kis unikornist a túloldalon, plusz löketet adott neki, hogy Saint-Venant nekiállt üvöltözni a terem közepén. További figyelmeztetés nélkül, egy mozdulattal feljebb rántotta a srác dobozból kikandikáló ujját, hogy a saját orrába tudja feldugni azt, pont amikor a szerenádja tetőpontját harsogta teli torokból.
 Ennyinél azonban nem állt meg, felkelt a helyéről és mielőtt még Lafayette-nek eszébe juthatott volna kereket oldani, megragadta a felkarjánál fogva, azzal a szándékkal, hogy kirángassa a nagyteremből. Csak mert nem kért abból, hogy még több okból vegyék a szájukra a nevét ezek után. Az ajtóig jutott csak el, ahol aztán a falnak nyomta a gyereket, s még ha nem is teljes erővel, azért puffant rendesen.
- Ha létezne egy tetves útmutató ahhoz, mi a franc jár a fejedben, hidd el, igényt tartanék rá - sziszegte feldúltan, ahogy Lafayette arcába mászott. - De engem nem olyan kurvanehéz megfejteni és reménykeltő, hogy kéket viselsz. Szóval fussunk neki újra, mit tanulhattál meg rólam idáig. - Megállt egy pillanatra, hogy megbizonyosodjon arról, ez elég-e már ahhoz, hogy Saint-Venant rendesen odafigyeljen rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az enyhe kifejezés, hogy elégtétel járja át a mellkasát. Egy része természetesen revansot akart venni Zalánon a cukrászdás incidensért, mert az egy dolog, hogy megbeszélték, de a kurva száját a tortáért, na! A kettő külön lapra tartozik. A másik része szimplán egy fasz, aki ahogy elviseli a nyilvános alázást, úgy generálja is. Mert egy fasz, mint mondtam, de néha szeretnivaló. Most épp mondjuk halálraítélt, már ahogy elnézi Zalán gyorsan változó fejét, meg az az aprócska tény is árulkodó lehet, hogy három másodperc múlva már felhangzik egy "AÚÚHHH", amint a középső ujja landolt az orrlyukában hála szerelmének.
Felocsúdni is alig van ideje, Zalán már kifelé rángatja a teremből, és a következő pillanatban nyekken is a falon Lafayette-ünk.
- Ha smacizni akarsz, nem mostam fogat még. - Pedig micsoda nyelves lenne ilyen távolságból, ugye Zalán? Tiszta Colgate-reklám alapanyag.
Szép lassan leolvad a vigyor az arcáról, helyette majdhogynem ártatlan kiskutya ábrázatot ölt. Laylánál szokott működni…
- Hogy egy navinés lány után loholsz? És cukrászdákban hirdeted a viszonyom Kornéllal? Te céda! - Jó, jó, talán, de csak talán túllőtt a célon. Megint. Becsületére legyen mondva, nem ellenkezik Zalán feszkólevezetése ellen, tudja, hogy a szándékos idegelés mivel jár a háztársanál… de legalábbis sejti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lökött rajta még egyet, remélve, hogy a kövön koppanó tarkójában okosabb gondolatok fognak megszületni a mozdulat nyomán.
 - Van elég buktatója anélkül is annak, amit szeretnék, hogy te könyékig beletúrnál - folytatta, figyelmen kívül hagyva a további heccelését Lafayette-nek. - Csak egy szavadba kerül, enélkül is a számra veszem újra Layla nevét, ha akarod. De nem olyan kontextusban, ami tetszeni fog.
 Szemöldöke emelkedett magasba, égkék íriszében pedig eléggé nyomatékosan tükröződött, hogy most olyan választ akar hallani, amiben Saint-Venant nélkülözi a kretén vicceit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ugyan megmarad a mosoly az arcán, de látni, ahogy a szemében kialszik a jókedv. Így már egészen üzletinek, hivatalosnak hat, műnek az egész gesztus.
- Tudod, van némi különbség aközött, hogy a szádra veszed valaki barátnőjét, vagy hogy magával az egyénnel viccelsz. Hadd ne legyen az én felelősségem, hogy mindenre olyan kibaszott érzékeny vagy, Zalán. Mintha ez alapján ítélnének meg. - Már megint ez a nebntsvirág hozzáállás, komolyan, de ha olyan csaj után koslat, aki ennek mentén ítélkezik róla, meg is érdemli, hogy elússzon az a hajó. Az a csaj az utcára való akkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Sok szempontból érzékenynek tartotta magát és még ha akarta sem tudta volna egy részét letagadni. Érzékeny, ha téma lesz a látomása. Hogy nem képes kézbentartani a saját titkait, hogy az idő múlásával egyre közelibbnek érzi a halál hátára szegeződő pálcáját. Érzékeny, amiért Szofit már nem láthatja annak a lepcsesszájú, idegesítő kislánynak, akit évekkel azelőtt még minden erejével került, ahol tudott. Helyette már érettebben fog fel dolgokat, mint Zalán. Érzékeny lesz, amikor azt hiszi, rosszat tesz a hozzá közel állókkal és érzékeny lesz már attól, ha csak utalnak rá, hogy...
 - Nem akarom elbénázni! - fakadt ki a kelleténél talán kicsit hangosabban is, hiszen még mindig sarokbaszorítva tartotta Lafayette-et és hallhatta volna ezt anélkül is, hogy a dobhártyáját tennék próbára. Egészen addig a pillanatig. Mint aki nem ismer magára, az idegenségtől irtózva engedte el a srácot, és lépett hátrébb kettőt.
 - Ha folyton azt kell éreznem még a barátaim mellett is, hogy... - fogott bele a magyarázkodásba, de félbehagyta, mert a szégyen most zúdult hidegzuhanyként a nyakára. Mióta is lett ilyen könnyen indulatos? Egy éve? Másfél? Értenie kéne a viccet és csak lesöpörnie a válláról, miért nem megy ez ilyen könnyen? - Ha vele is elrontom, akkor fixen velem van a baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Már-már azt hiszi, Zalán feladta és ott fogja hagyni megint, mint a cukrászdánál, esetleg később megbeszélik. Miért is ennyire rátapadós és miért próbálja buzerálni folyamatosan csóró gyerek agyát? Nem állja meg, rohadjon meg, és még csak nem is feltétlen idegesíteni akarja. Kifacsart módon rávenni, hogy beszéljen? Talán. Egyfelől a kommunikáció az erőssége, másfelől nagyon nem, főleg, ha valaki nem akar hozzá beszélni, akkor átmegy ilyen baszogató kis csírába, mint most.
Mégsem hagyják faképnél, mi több, meglepetten kitágulnak a szemei a fennhangon képébe harsogott szavaktól. Egy-két másodpercig nem mond semmit, de aztán meglapogatja alig érezhetően Zalán karját, amivel a falhoz szegezi, és igazából aminek nekimehetne, mint egy bulldózer, csak hogy birkózzanak, de minek?
- Felmegyünk? Itt mindennek füle és szeme van. - Fejjel a nagyterem ajtaja felé bök, hogy utaljon az odabenti pletykás népségre. Elég volt ennyi műsor, sőt, azt a rémes tortát is felzabálhatják.
- Faszt rontasz el amúgy. Garantálom neked, csak akkor romlik el minden, ha fogja magát, feláll, és nem néz vissza. Megtörtént eddig? Nem. Ettől be fog következni? Kérlek… - Szinte már dölyfösen cicceg, hogy ugyan már, dehogy fog itt bárki bárkit faképnél hagyni egy Valentin-napi, rossz tréfa miatt.
- Na gyere, legalább leteremthetsz a debilkedésért. Jobb, mint ha megkergetnél és Kakasi megint a nyakunkba lihegne. Amúgy képzeld, befogott az öreglány párbajt tanulni. Kibaszott menő. - Úgy vigyorog, mintha megnyerte volna a lottót, vagy kiengedték volna a faterját a rácsok mögül. Utóbbi tényleg egy elérhetetlen álom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szerette volna kijavítani Lafayette-et, miszerint nem értette őt tisztán. Nem azzal volt a gond, hogy más mit gondolhat róla. Mindinkább azzal, hogy nála még lehet ilyesmivel szórakozni. Kornél és Kornélia készek voltak vakon fejest ugrani valami komolyabba a bálon. Ő mikor juthat el végre arra a pontra, hogy teljes magabiztossággal kimondhassa: Igen, a barátnőm. És akkor mi a franc van? Hányszor kell még hülyét csinálnia magából ahhoz, hogy tanuljon is belőle?
Száját elhúzva pislantott a nagyterem bejárata felé. Szó nélkül indult meg barátja után, de a lépcsőházaknál letolt egy hátraarcot, mert a szétbarmolt dolgozata még mindig ott várt a Levita asztalánál arra, hogy kezdjenek vele valamit. És csakhogy egyel kevesebb rózsaszín borzadály tarkítsa a terítéket, azt a hülye tortát is magával vitte. Az talán nem kenődik rá az esszére. Maximum Saint-Venant képére, ha még egy kretén mondat hagyja el a száját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Sokkal könnyebb lenne az élete, ha nem kellene Scheffler Bálint aka Big B faszságai miatt most neki bekommandóznia a rellonos lányok térfelére. Mióta Klaudiával összeszűrte a levet, aztán lepattintotta, az a csaj kész rémálom. Eddig se bírta, de most hatványozottan szeretné elkerülni, mert a végén még ráuszít egy gurkót. Fogalma sincs, hány pár új zoknit kell vegyen ezután, de az a kőkos felzabálta legalább a fele zoknikészletét, és még úgyis kicsit megbökte, amikor kijött a lányhálóktól. Életveszélyes megpróbálkozni a védvonal átlépésével, de egyeseknek néha sikerül.
Szóval Bálint jegyzetei nála vannak, sikeresen visszaszerezte annak a diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás 3D csodának a macskakaparását, de szinte biztos benne, hogy valami csaj telefonszámát írta fel valahová a lapokra, és amiatt kellett ennyire az ÁVT jegyzet. Lúzer idiótája.
Amire persze nem számított, az az egyszerű tény, hogy fellökhet valakit, miközben lapozgatja a jegyzeteket, hogy tényleg minden megvan-e.
- 'sszameg…- Nem túl hangos, de kb érthető kis szitok, amit akaratlan elengedett. A puffanásból ítélve a másik fél rosszabbul járt.
- Egyben vagy? - Végre ránéz az elkaszált áldozatára… és fogalma sincs, ki ez. De őszintén. Lehet, egy elsős? Szegény gyerek, nem akarta bántani, tudja magáról, hogy mióta Myra edzi, túl izmos lett a saját korosztályának, Bálint úgyszintén; fájhatott az a koccanás. Kinyújtja a kezét, hogy legalább ennyiben segítsen csóri áldozatán, hogy felhúzza a földről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Arra ébredt, hogy diszkréten nyálcsíkot húzott az egyik olvasmányára, mely fölött sikerült bealudnia. Többnyire pedig élvezte az olvasást, sőt, egyik kedvenc elfoglaltságának számított, most viszont, így a vizsgák előtt talán túl sok energiát fektetett ebbe és emiatt elfáradhatott. Az első felocsúdást követően aztán észbe kapott, hogy a könyvekkel bizony vissza kell érnie a könyvtárba, mert azokat időpontra ígérte, ugyanis mások is vártak már rá. Emiatt rohamosztagos módjára kapta fel cipőit, majd az asztalán már korábban felsorakoztatott könyveket és sietős léptekkel iramodott le a levitából, hogy a lehető leghamarabb érjen vissza azokkal a könyvekkel azoknak tárába. Menet közben kikötődött a cipőfűzője, éppen azt vizslatta , de csak nem tetszően csettintett egyet a nyelvével, majd nem törődve a szabadon szálló fűzőkkel, sietve szaladt tovább, s így történt meg, hogy a sarkon túl nem vette észre az érkezőt, és annak kemény mellkasáról vissza is pattant, majd egyensúlyát vesztve hullott a földre, a könyvek után. Még a feje is koppant a padlón, ettől grimaszba futott az arca, sajgott is a tarkója. Kinyitva a szemeit már csak arra lett figyelmes, hogy egy szőke srác nyújtózik felé, egy szőke herceg. Legalábbis, az egész olyan volt, mintha korábbi olvasmányaiból lépett volna elő a fiatal férfi, hozzá tudta volna hasonlítani leginkább. Ez a felismerés pedig olyannyira magával ragadta, hogy nem is reagált a kérdésre, először csak pislogott. Az érintés aztán villámcsapásként érte, s olyan elemi erővel hatott rá, hogy ugyan nagy nehezen felkászálódott a földről, még mindig nem szólalt meg, csak továbbra is fogta a kezét és mélyen nézett azokba a gyönyörű szemekbe. Kellett néhány másodperc, mire észbe kapott, s hirtelen ekkor rántotta el tőle a kezét.
-Nem! Vagyis, igen, igen igen! Basszus, mit csináltam?- nézett körbe, és most látta, hogy nem csak a könnyvei, de a srác papírjai is szanaszét hullottak, ezért sietve ment is vissza a földre, s négykézláb kezdett a fiú lábai közt matatni, hogy összekapkodja a lapjait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A jegyzetek úgy, ahogy vannak, szétterültek körülöttük. Remek. Nyilván nem a kiscsaj hibája, bárkivel megtörténhet, egyszerűen csak olyan blöehh összeszedni őket. Eleve ez Bálint sara lett volna, hogy összekapja Klaudiától a saját holmiját. Na mindegy is, inkább a kiscsaj felsegítésével foglalkozik, mert az édesanyukája megtanította a tisztességre: visszapattantak róla, az a minimum, hogy segítő jobbot nyújt a feltápászkodáshoz.
- Semmit, csak kicsit neked mentem, sorry érte. Biztos nem ütötted meg magad? - Nem mintha annyira aggódna, de az illedelmesség úgy kívánja, hogy odafigyeljen másokra.
- Hagyd, csak majd felszedem. - De le is térdel, mielőtt itt megint baleset lesz a dologból, és ő is elkezdi szedegetni a papírokat szinkronban.
- Neked semmid nem esett le? Nehogy összekeverjük. - Ha össze is keverik, max elkéri mindjárt a nevét, házát, évfolyamát és odaadja neki holnap vagy holnapután, nem tragédia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Persze, hogy megütötte magát, még mindig sajog is a tarkója, ám még sem ettől van ennyire megzavarodva, sokkal inkább ettől a sráctól. Soha életében senki nem zavarta így meg, most meg olyan esztelenül kapkod a lapok után, mint egy félnótás, aki nem tudja, hogy épp hol is van. Pedig csak a stressz az oka mindennek, így próbálja leplezni a zavarát, azzal, hogy lefoglalja magát némi pót cselekvéssel. Mert ez még mindig jobb, mint hogy fogja a srác kezét, vagy netán kiadjon magából valami idióta sípoló hangot, igaz?
Közben ahogy nyúlkál a lapok után, keze megint összeakad véletlenül a srácéval, erre fel úgy kapja el, minta áram rázta volna meg.  
- Nem kell, majd én - mintha csak hadakozna, aztán felpillant a srácra, és az egész olyan, mintha ismeretlen nyelven szólnának hozzá. Látja, hogy mozognak a fiú ajkai, hallja is, amit mond, csak épp megint leblokkol. Ne bámuld. Ne bámuld.
S hogy rájön, hogy bámulja, vörösödni kezd, aztán csak bólint, végül elkapva a tekintetét átnyújtja a srác felé a lapokat, aztán a saját könyveit kezdi összekapdosni a földről, s hogy ha megvannak, fel is kászálódik onnan. Tudja és érzi, hogy kéne valamit mondania, mert ez irtó gáz. Lili pedig kismillió könyvet olvasott már, nagyon szépen tud fogalmazni, a nyelvészetről is sok mindent tud, sőt, még régi szónoklatokat is tanulmányozott, mégis olyan nehéznek érzi, hogy kibökjön egy elnézést, vagy egy szia, hogy hívnak-ot? Ennél még a sötét varázslatok kivédése is egyszerűbb.  - Brönté - kezd bele zavarosan, amikor észreveszi azt a könyvet, majd felkapja pillantását a srácra és hadarva, vörösödve folytatja. - Emily Jane volt a teljes neve, de tulajdonképp mindenki Emilyként ismeri. Ez pedig 1847-ben íródott…Üvöltő…szelek…a lábad között - bök közben lefelé, egy pillanatra nyújtózik, aztán megáll a mozdulatban és inkább visszarántja a kezét,  mert oda már végképp nem mer nyúlni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Ooooké…. - Hát, ha valaki ennyire lelkes, ő aztán nem fogja elrontani az örömét, és belerondítani a jegyzetek és könyvek összeszedé- . De, belerondít, hát tétlenül nézni nem járja. Elkezdi ő is összekapni a lapokat, és mikor mindent sikerült egy paksamétába rendezni, kb akkor üt be a kékhalál. Kékhalálnak nevezem, mert a random információ, ami elhagyja a lány száját, egy pillanatra abszolúte leblokkolja. Emily Brönté? Whattt?
- Ja… JAAAA! - Végre neki is leesik a tantusz, hogy a kérdéses kis monológ a könyvnek szólt a lábánál. Minden világos, gyors mozdulattal lenyúl a kötetért, leporolja és úgy adja vissza a lány kezébe.
- És miért Üvöltő szelek? Nagyon drámainak hangzik. - Nem ért a regényekhez, úgy értem, elolvasta a kötelezőket, képben van nagyjából Mikszáth-tal, Jókaival, Móricz-cal, de sosem kötötték le igazán. Ellenben dugjanak az orra alá szakkönyveket a sárkánytartásról, hippogriff-nevelésről, stb. na az már bőven leköti. Az anyja fog is egyet nézni, hogy bestiakutatóira megy tovább a kviddics helyett, de hát kellenek a tartalék tervek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Próbálja tartani a szemkontaktust, de akármikor elkapja a másik pillantását, mindig zavartan süti le a szemét, közben a haját illeszti a füle mögé és irtó sokat magyaráz. Alapból is szeret beszélni, ha egyébként számára kedves témáról van szó, a könyvek különösen azok, most viszont valahogy muszáj a srác tudtára hoznia, hogy van valami a lábai között, ami neki kell. Csak úgy nem nyúlhat a könyv után, vagyis tehetné, de inkább nem térdel le elé, helyette csak próbál utalni arra, hogy egy számára fontos kincs rejtőzik odalent. Bizony, Brönté az egyik kedvenc írója, ez a könyv pedig az egyik legkedvesebb olvasmánya, amit már legalább háromszor végig olvasott, tudja is a történetet oda és vissza.
Szemei még inkább akkor csillannak fel, amikor ez a helyes srác visszakérdez, ráadásul a kedvencéről érdeklődik. Merlin és Albus Dumbledore mindenségire! Milyen remek is ez!
- Ó ez látod nagyon érdekes! A mű eredetileg a fő helyszínről kapta a nevét, a magyar cím expresszív szókapcsolata, előrevetíti az érzelmek és a természeti erők együttes tombolását, mely valamilyen szinten érthető is, ha abból indulunk ki, hogy ez a mű az ember társ utáni vágyáról, a szeretet iránti igényéről szól, tomboló bosszúvágyról és elemi szenvedélyekről – utóbbinál teljesen belelendül, már-már maga is szenvedélyesen beszél, de amint erre ráeszmél, elhalkul és teljesen elvörösödik. Annyira beleélte magát, hogy észre sem vette, mennyit is fecserészik, ezzel valószínűleg halálra untatva a srácot.
- Bocsánat – szabadkozva süti le a tekintetét, majd újra rápillant, remélve, hogy visszakapja a könyvet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Ha eddig csak pislogott, most egyenesen elképedt fejet vág a kisebb litániára. Ez a lány imád beszélni, aztán megállítani önmagát, és ez egyben zseniális és ijesztő is első ránézésre, de inkább zseniális.
- Te titkon irodalom tanárnak készülsz, valld csak be. - Az anyja előkészítős tanár, húsz méterről kiszagolja, ha valakiben van tanítási affinitás, ez a lány meg imád magyarázni.
- Nem, viccelek, de nagyon menő, hogy ennyire lekötnek a regények és így tudod értelmezni őket. Nekem a max az a kákalagok megfékezésénél fullad ki jelenleg. - Hát aki bestiakutatóira készül, annak még a futóférget is ismernie kell, nem csak a sárkányokat.
- A végén még kiderül, hogy mindenből így vág az eszed. Hányadikos is vagy? - Mert tuti nem ötödikes, akkor látta volna a lányt a hoppanálási felkészítő órákon, vagy bármi más általános kurzuson, de végképp nem rémlik a feje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Én nem, áh dehogy – zavarában legyint egyet, aztán megint hátra simítja a haját, soha eddig nem babrálta annyira, mint ezen a napon. Igazság szerint eddig észre sem vette nagyon, hogy van haja, legfeljebb akkor, ha feltekeredett a ceruzája végére, akkor aztán percek teltek el, míg kibogozta onnan. Most meg mosolyog folyamatosan, közben rettentően zavarban van és attól fél, hogy erre az egészre fény derül, ha elkapja azt a kék pillantást. A lelkének viszont kimondottan jól esnek ezek a dicsérő szavak, Lili így éli meg ezt a néhány kedves szót, melyekre nem is igazán tudja, hogyan is kellene reagálnia. Ehelyett ismét egy heherészés csusszan ki belőle, szörnyű. Az egyik bestia hallatán aztán csak sikerül egy picit visszatérnie a való életbe, érdeklődve csillannak fel szemei.
- Érdekel a Bestiakutatás? Van egy nagyon jó könyvem róluk, száz bestiát tartalmaz, képekkel és Emett Besson kutató részletes leírásaival, ha akarod, kölcsönadhatom legközelebb – legközelebb? Albus Dumbledore szakállára Lilien! Mégis, miről beszélsz? Nem lesz legközelebb, nem fogsz újra nekiütközni a folyosón, amúgy is, még csak az hiányozna. Ismét csak lesüti a tekintetét és csak a kérdést hallva emeli fel. - Harmadikos – feleli, mondjuk fogalma sincs, hogy ez most jót, vagy rosszat jelent, mindenesetre a kezében lévő könyveket egyre jobban szorítja magához. - És igen, nem láthattál. Folyton a könyvtárban vagyok és bulizni sem járok és csak harmadikos vagyok – és ha jobban belegondol, szánalmas az élete ilyen téren. Már a barátai is megmondták neki, hogy egy kicsit lazítania kellene, vagy kimozdulnia, mert végül tényleg csak az írók és a regényekben szereplő hősök alkotják majd a társaságát.
- Te ötödikes vagy, ugye? - drága Lilien, ismerkedésből elégtelen. Troll. Zéró. Nulla. Menekülj inkább és ásd el magad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Aha, hogyne, nem hiszi. A lány fixen ilyen tanár típusnak tűnik, amivel egyébként nincs baj, sőt! Csak felnőtt korában nehogy megegyék a kolerikus személyiségű diákok.
- És tessék, még értékes könyvei is vannak. - Kicsúszik egy halk-prüszkölős-féle nevetés a száján, még a fejét is megcsóválja kicsit, de látszik, hogy jól szórakozik a helyzeten. - Ezt már nem mosod le, hogy tanár leszel. - Kész, erre most befizetne. Ez a lány olyan felkészült, mint a könyvtáros kis költői túlzással.
- Oké, megköszönöm, ha kölcsön tudod adni kedves... - Mert a nevéről halvány lila dunsztja sincs így a hirtelen jött ismeretségük hajnalán, de nem ártana tudnia, kitől kérje kölcsön a következő átbogarászandó könyvét.
- Óh... Ja igen-igen, most lesz a VAVunk meg minden, még vadásszuk a jegyzeteket hozzá. - Megvakarja a tarkóját, meg lenéz a kezében dagadó, zilált papírkötegre. Bálint hisztis lesz, de tesz rá magasról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Pislogva pillantott a fiúra és ismét érezte, hogy elönti a pír az arcát, először nem értette, hogy miért nevet, de aztán már ő maga is mosolygott.
- Lehetséges, vagy asztrofizikus, környezetmérnök, esetleg ügyvéd - toldotta meg, mert ezek mind a listáján szerepeltek, csak egyelőre még maga sem tudta, hogy melyik lesz számára a tökéletes pálya. Ezt azonban még bőven ráért kitalálni.
- Lilien, Várkonyi - zavarában egyre vörösebb lett, mert hogy a srác szerint kedves, tehát bókol neki, és eddig még soha nem kapott bókot, így azt nem is tudta kezelni.
- Igen tudom, hogy ki vagy - hogy is ne tudta volna, már korábban is látta, akkor is megakadt rajta a pillantása, csak valamiért sosem merte megszólítani, most viszont összeütköztek, nem is maradt más választása. Azonban hajlamos volt túl őszintén túl sok információt megosztani, és erre csak most döbbent rá, ettől pedig úgy érezte, hogy nyomban el kell sietnie, még mielőtt olyan kérdéseket kapna, hogy honnan ismersz, vagy honnan tudod, hogy milyen pólót viseltem múlt szerdán. Mert hogy az a kék póló rendkívül jól állt Leventének, kiemelte a szemeit és ezt Lili is megjegyezte magának.
- Sok sikert! - hadarta, aztán sietve fordult sarkon és ahogyan tervezte, el is szelelt, majd felbukva a szemetesben, de végül csak eltűnt a folyosó végén, mint a kámfor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lilien

Ha már végre igazán ráér, kiélvezi, hogy rengeteg időt tölthet a könyvtárban. Nem mondhatná, hogy a gemmológia a szakterülete, hiszen csak pár éve kezdte el tanulni Hellától, és ezt az egészet is a nő kérésére vállalta el, amíg ő éppen kényszerpihenőn van személyes okokból adódóan, így hát a kapott tantervvel és a vaskos jegyzetfüzettel mostanság meglehetősen gyakran költözik be ide, hogy az egyes témákhoz mindent elolvasson, amit csak talál a polcokon. Noha most is a gemmológia és az ereklyetan szekció metszőpontjában található asztalok egyikénél ül egy, a jegyzeteinél is jóval vaskosabb könyv fölött, éppen nem gemmológiát olvas. Útban ide teljesen véletlen akadt meg a szeme egy mágiaelméleti kiadványon, és valahogy annyira érdekesnek tűnt a gondolat, hogy belenézzen, hogy levette a polcról és most már lassan második órája azt bogarássza egészen elmélyülten. A jegyzetelést most nem látja kifejezetten fontosnak, főleg nem annyira, hogy szisztematikusan tegye, csupán néhány szót firkant le egy üres oldalra, ha éppen valami igazán izgalmas felvetést talál, amiről úgy gondolja, hogy a későbbiekben töprenghet még tovább mindenféle vonatkozásban az alkalmanként hosszúra nyúló álmatlan éjszakákon. Újabb húsz percig még folytatja az olvasást, mire arra az elhatározásra jutna, hogy mégiscsak kénytelen lesz felkelni és megkeresni a legközelebbi mosdót, mert sajnos a zennek nincs azon a szintjén, ahol ostoba földi szükségletek fölé emelkedhet, teljességgel ignorálva azokat. Visszafele meg a nagyteremből vagy a konyhából valami innivalót sem ártana szerezni akkor már, úgyhogy a dolgait az asztalon hagyva eltűnik legalább negyedórára, talán húsz percre is, végül egy üveg vízzel a kezében tér vissza.