Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Arra ébredt, hogy diszkréten nyálcsíkot húzott az egyik olvasmányára, mely fölött sikerült bealudnia. Többnyire pedig élvezte az olvasást, sőt, egyik kedvenc elfoglaltságának számított, most viszont, így a vizsgák előtt talán túl sok energiát fektetett ebbe és emiatt elfáradhatott. Az első felocsúdást követően aztán észbe kapott, hogy a könyvekkel bizony vissza kell érnie a könyvtárba, mert azokat időpontra ígérte, ugyanis mások is vártak már rá. Emiatt rohamosztagos módjára kapta fel cipőit, majd az asztalán már korábban felsorakoztatott könyveket és sietős léptekkel iramodott le a levitából, hogy a lehető leghamarabb érjen vissza azokkal a könyvekkel azoknak tárába. Menet közben kikötődött a cipőfűzője, éppen azt vizslatta , de csak nem tetszően csettintett egyet a nyelvével, majd nem törődve a szabadon szálló fűzőkkel, sietve szaladt tovább, s így történt meg, hogy a sarkon túl nem vette észre az érkezőt, és annak kemény mellkasáról vissza is pattant, majd egyensúlyát vesztve hullott a földre, a könyvek után. Még a feje is koppant a padlón, ettől grimaszba futott az arca, sajgott is a tarkója. Kinyitva a szemeit már csak arra lett figyelmes, hogy egy szőke srác nyújtózik felé, egy szőke herceg. Legalábbis, az egész olyan volt, mintha korábbi olvasmányaiból lépett volna elő a fiatal férfi, hozzá tudta volna hasonlítani leginkább. Ez a felismerés pedig olyannyira magával ragadta, hogy nem is reagált a kérdésre, először csak pislogott. Az érintés aztán villámcsapásként érte, s olyan elemi erővel hatott rá, hogy ugyan nagy nehezen felkászálódott a földről, még mindig nem szólalt meg, csak továbbra is fogta a kezét és mélyen nézett azokba a gyönyörű szemekbe. Kellett néhány másodperc, mire észbe kapott, s hirtelen ekkor rántotta el tőle a kezét.
-Nem! Vagyis, igen, igen igen! Basszus, mit csináltam?- nézett körbe, és most látta, hogy nem csak a könnyvei, de a srác papírjai is szanaszét hullottak, ezért sietve ment is vissza a földre, s négykézláb kezdett a fiú lábai közt matatni, hogy összekapkodja a lapjait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Persze, hogy megütötte magát, még mindig sajog is a tarkója, ám még sem ettől van ennyire megzavarodva, sokkal inkább ettől a sráctól. Soha életében senki nem zavarta így meg, most meg olyan esztelenül kapkod a lapok után, mint egy félnótás, aki nem tudja, hogy épp hol is van. Pedig csak a stressz az oka mindennek, így próbálja leplezni a zavarát, azzal, hogy lefoglalja magát némi pót cselekvéssel. Mert ez még mindig jobb, mint hogy fogja a srác kezét, vagy netán kiadjon magából valami idióta sípoló hangot, igaz?
Közben ahogy nyúlkál a lapok után, keze megint összeakad véletlenül a srácéval, erre fel úgy kapja el, minta áram rázta volna meg.  
- Nem kell, majd én - mintha csak hadakozna, aztán felpillant a srácra, és az egész olyan, mintha ismeretlen nyelven szólnának hozzá. Látja, hogy mozognak a fiú ajkai, hallja is, amit mond, csak épp megint leblokkol. Ne bámuld. Ne bámuld.
S hogy rájön, hogy bámulja, vörösödni kezd, aztán csak bólint, végül elkapva a tekintetét átnyújtja a srác felé a lapokat, aztán a saját könyveit kezdi összekapdosni a földről, s hogy ha megvannak, fel is kászálódik onnan. Tudja és érzi, hogy kéne valamit mondania, mert ez irtó gáz. Lili pedig kismillió könyvet olvasott már, nagyon szépen tud fogalmazni, a nyelvészetről is sok mindent tud, sőt, még régi szónoklatokat is tanulmányozott, mégis olyan nehéznek érzi, hogy kibökjön egy elnézést, vagy egy szia, hogy hívnak-ot? Ennél még a sötét varázslatok kivédése is egyszerűbb.  - Brönté - kezd bele zavarosan, amikor észreveszi azt a könyvet, majd felkapja pillantását a srácra és hadarva, vörösödve folytatja. - Emily Jane volt a teljes neve, de tulajdonképp mindenki Emilyként ismeri. Ez pedig 1847-ben íródott…Üvöltő…szelek…a lábad között - bök közben lefelé, egy pillanatra nyújtózik, aztán megáll a mozdulatban és inkább visszarántja a kezét,  mert oda már végképp nem mer nyúlni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Próbálja tartani a szemkontaktust, de akármikor elkapja a másik pillantását, mindig zavartan süti le a szemét, közben a haját illeszti a füle mögé és irtó sokat magyaráz. Alapból is szeret beszélni, ha egyébként számára kedves témáról van szó, a könyvek különösen azok, most viszont valahogy muszáj a srác tudtára hoznia, hogy van valami a lábai között, ami neki kell. Csak úgy nem nyúlhat a könyv után, vagyis tehetné, de inkább nem térdel le elé, helyette csak próbál utalni arra, hogy egy számára fontos kincs rejtőzik odalent. Bizony, Brönté az egyik kedvenc írója, ez a könyv pedig az egyik legkedvesebb olvasmánya, amit már legalább háromszor végig olvasott, tudja is a történetet oda és vissza.
Szemei még inkább akkor csillannak fel, amikor ez a helyes srác visszakérdez, ráadásul a kedvencéről érdeklődik. Merlin és Albus Dumbledore mindenségire! Milyen remek is ez!
- Ó ez látod nagyon érdekes! A mű eredetileg a fő helyszínről kapta a nevét, a magyar cím expresszív szókapcsolata, előrevetíti az érzelmek és a természeti erők együttes tombolását, mely valamilyen szinten érthető is, ha abból indulunk ki, hogy ez a mű az ember társ utáni vágyáról, a szeretet iránti igényéről szól, tomboló bosszúvágyról és elemi szenvedélyekről – utóbbinál teljesen belelendül, már-már maga is szenvedélyesen beszél, de amint erre ráeszmél, elhalkul és teljesen elvörösödik. Annyira beleélte magát, hogy észre sem vette, mennyit is fecserészik, ezzel valószínűleg halálra untatva a srácot.
- Bocsánat – szabadkozva süti le a tekintetét, majd újra rápillant, remélve, hogy visszakapja a könyvet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Én nem, áh dehogy – zavarában legyint egyet, aztán megint hátra simítja a haját, soha eddig nem babrálta annyira, mint ezen a napon. Igazság szerint eddig észre sem vette nagyon, hogy van haja, legfeljebb akkor, ha feltekeredett a ceruzája végére, akkor aztán percek teltek el, míg kibogozta onnan. Most meg mosolyog folyamatosan, közben rettentően zavarban van és attól fél, hogy erre az egészre fény derül, ha elkapja azt a kék pillantást. A lelkének viszont kimondottan jól esnek ezek a dicsérő szavak, Lili így éli meg ezt a néhány kedves szót, melyekre nem is igazán tudja, hogyan is kellene reagálnia. Ehelyett ismét egy heherészés csusszan ki belőle, szörnyű. Az egyik bestia hallatán aztán csak sikerül egy picit visszatérnie a való életbe, érdeklődve csillannak fel szemei.
- Érdekel a Bestiakutatás? Van egy nagyon jó könyvem róluk, száz bestiát tartalmaz, képekkel és Emett Besson kutató részletes leírásaival, ha akarod, kölcsönadhatom legközelebb – legközelebb? Albus Dumbledore szakállára Lilien! Mégis, miről beszélsz? Nem lesz legközelebb, nem fogsz újra nekiütközni a folyosón, amúgy is, még csak az hiányozna. Ismét csak lesüti a tekintetét és csak a kérdést hallva emeli fel. - Harmadikos – feleli, mondjuk fogalma sincs, hogy ez most jót, vagy rosszat jelent, mindenesetre a kezében lévő könyveket egyre jobban szorítja magához. - És igen, nem láthattál. Folyton a könyvtárban vagyok és bulizni sem járok és csak harmadikos vagyok – és ha jobban belegondol, szánalmas az élete ilyen téren. Már a barátai is megmondták neki, hogy egy kicsit lazítania kellene, vagy kimozdulnia, mert végül tényleg csak az írók és a regényekben szereplő hősök alkotják majd a társaságát.
- Te ötödikes vagy, ugye? - drága Lilien, ismerkedésből elégtelen. Troll. Zéró. Nulla. Menekülj inkább és ásd el magad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Pislogva pillantott a fiúra és ismét érezte, hogy elönti a pír az arcát, először nem értette, hogy miért nevet, de aztán már ő maga is mosolygott.
- Lehetséges, vagy asztrofizikus, környezetmérnök, esetleg ügyvéd - toldotta meg, mert ezek mind a listáján szerepeltek, csak egyelőre még maga sem tudta, hogy melyik lesz számára a tökéletes pálya. Ezt azonban még bőven ráért kitalálni.
- Lilien, Várkonyi - zavarában egyre vörösebb lett, mert hogy a srác szerint kedves, tehát bókol neki, és eddig még soha nem kapott bókot, így azt nem is tudta kezelni.
- Igen tudom, hogy ki vagy - hogy is ne tudta volna, már korábban is látta, akkor is megakadt rajta a pillantása, csak valamiért sosem merte megszólítani, most viszont összeütköztek, nem is maradt más választása. Azonban hajlamos volt túl őszintén túl sok információt megosztani, és erre csak most döbbent rá, ettől pedig úgy érezte, hogy nyomban el kell sietnie, még mielőtt olyan kérdéseket kapna, hogy honnan ismersz, vagy honnan tudod, hogy milyen pólót viseltem múlt szerdán. Mert hogy az a kék póló rendkívül jól állt Leventének, kiemelte a szemeit és ezt Lili is megjegyezte magának.
- Sok sikert! - hadarta, aztán sietve fordult sarkon és ahogyan tervezte, el is szelelt, majd felbukva a szemetesben, de végül csak eltűnt a folyosó végén, mint a kámfor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Könyvekkel felpakolva érkezett meg, mosolyogva intett mögüle a könyvtárosnak, és jelezte felé, hogy nem szükséges mozdulnia, mert szívesen helyére pakolja a könyveket. Ugyan nem dolgozott a könyvtárban, de olyan sokat lógott itt, hogy szinte ez volt a második otthona, nagyon is jól tudta, hogy minek hol is van a helye. A kupaccal egyik sorról a másikra haladt, gondosan tette vissza a könyveket oda, ahonnét korábban elvette azokat, és miután végzett, úgy döntött, hogy pár könyvet kivesz magának. Be is fordult a következő soron, és épp az ereklyetan könyvei közt kotorászott, amikor észrevett egy, az asztalon árválkodó mágiaelméleti könyvet, és néhány jegyzetet. Körbepillantott, de nem látott senkit, ezért óvatosan lépdelt oda, és csak az asztal mellett állva, kíváncsian nézett bele a jegyzetekbe. Azon viszont olyan érdekességek szerepeltek, hogy Lili bizony letelepedett az üresen ácsorgó székre, és fellapozta a könyvet, amiből a jegyzet készült, majd lelkesen kezdte olvasni a sorokat. Annyira belemerült, hogy észre sem vette, valaki másnak a helyét foglalta el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Annyira elmélyedt az olvasásban, hogy már csak a torokköszörülésre kapja fel a fejét, ahhoz meg nem kell sok, hogy rájöjjön, a professzor helyét sikerült elfoglalnia, és épp az ő jegyzetei felett olvasgat.  - Elnézést kérek professzor úr - vágja rá azonnal, látszik hogy zavarba jött, ugyanis ez kicsit kellemetlen. Nem szokása egyébként mások holmija fölött kutakodni, és esze ágában sem volt az, hogy beletúrjon azokba a jegyzetekbe, egyszerűen csak a kíváncsiság és a tudásszomj hajtotta.  - Nagyon, ez egy kimondottan érdekes rész a mágiaelméletről, de épp a végére értem - mosolyog, és visszacsúsztatja a könyvet eredeti olvasójának. - Direkt nem árulom el a végét - nem szívesen venné el Álmos professzortól ezt a kis élvezeti részt.  - Azok amúgy órai jegyzetek? - Lili bizony kíváncsi, látta, hogy a professzor gyorsan húzta el a lapokat, érdekli is őt, hogy miféle tanulmányon dolgozik épp a professzor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Rendben, akkor Álmos - mosolyog kedvesen a fiatal tanársegédre, nem sűrűn ajánlják fel neki a tanárok a tegeződést, de nem esik nehezére. Álmos amúgy is fiatalnak tűnik, nem ősz még a halántéka, és már Lili sem olyan kicsi, hogy magázódjon a fiatal férfival.  - Tényleg? Igen, többek között ez is érdekel, de tényleg nem akartam bennük kutakodni, csak megláttam és elvonta a figyelmemet arról, ami miatt eredetileg jöttem - mosolyodik el ismét, ezzel is elismerve, hogy bűnbe esett.  - Mezopotámia nagyon izgalmas, Hamurappi törvényoszlopairól láttam képeket, egy régész alaposabban is próbálta megvizsgálni és állítólag a táblák alatt mágikus köveket találtak, de az nem bizonyított, hogy Hamurappi is varázsló lett volna, csak egyes találgatások szólnak erről - meséli, amit hallott, szerinte ez izgalmas, csak sajnos tényleg nincs elegendő bizonyíték.
- Te mit gondolsz? - kíváncsian pislog Álmosra, közben lapozgat a könyvben és már előttük is egy kép az oszlopokról. - Olvastam egy másik cikket, miszerint jövőre indítanak egy expedíciót arra a területre, mert állítólag számos kincs rejtőzhet a Tigris folyó mentén. Úgy elmennék egy ilyenre - ekkor már-már ábrándozva pillantott a távolba, aztán mosolyogva újra Álmosra. - Csak persze ott van az a veszély is, hogy mi van, ha átkozott az a terület? Átoktörőkkel mennek szerinted? El nem tudom képzelni, hogyan zajlik egy ilyen munka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Amíg Álmos iszik a kulacsból, Lilinek eszébe jut az, hogy be kéne szereznie neki is egy hasonló palackot, a sajátját ugyanis szerencsétlen mód a minap összetörte. Olyan nagy pakkal vánszorgott le a lépcsőkön, hogy azt már nem sikerült megtartania, le is zuhant az üvegből készült kulacs és darabokra tört.
- Minden bizonnyal. Feltételezem, amiatt nincsenek erről bizonyítékok, mert ha lehet, talán még jobban titkolták ezt. Biztosan kell, hogy legyen valami forrás arról, hogy akkoriban mit szóltak a muglik a varázslókhoz. Szerintem félhettek tőlük, így jobbnak láthatták, ha rejtőzködnek, mit gondolsz? -  ez egy roppant érdekes téma volt, főleg úgy, hogy Lili tisztában volt azzal, mit tettek a középkorban a boszorkányokkal. Sajnos ilyen régi időkből viszont már nincsenek fent olyan írások, melyek egyértelmű információt adnának.  - Róla már hallottam, de még nem volt vele órám, tervezek a következő évre felvenni, biztosan izgalmas sztorikat tud - egy kicsit ábrándozni is kezd, hogy milyen is lehet egy ereklyevadász élete, biztosan izgalmasabb annál, mint hogy Lili egész nap a könyvek fölött gubbaszt. - Mindenképp kifaggatom, köszönöm a tippet - mosolyog Álmosra,  nem ismerte őt eddig és nem tudta, hogy ennyire barátságos lesz majd.
- Emlékszem arra, amikor iskolaelső lettél és úgy igazán meglepett, hogy utána pedig tanárként kerültél be. Nem furcsa ez? Hogy most például részben azok a kollégáid, akik egykor tanítottak? - ez mindig is érdekelte, hisz korábban is látott erre példát, mint amikor az ifjú Holló bekerült a tanári karba.