Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Meglepetten pillant a srácra, amikor rászól, hogy várjon. Gyorsan pillant körbe, de csak ő van itt, aligha szólhatott másnak a nem túl udvarias reakció, de ki tudja, mi váltotta ki. Csak remélni meri, hogy nem egy pók ül a vállán vagy ilyesmi, mert ha igen, akkor ki fog menekülni a világból is. Már nyitja is a száját, hogy megkérdezze, segíthet-e valamiben, amikor a másik biccent és érthetőbben is kifejti, hogy mit is szeretne. Nocsak. Ettől már egész barátságos mosoly kúszik az arcára, és a holland követet a magyarra helyezve így felszabadult jobbját a másik felé nyújtja.
- Üdv. Még nem találkoztunk. Bánffy Albert Tamás - mutatkozik be máris. - Bevallom, én is abban a hitben voltam, hogy csak engem érdekel a téma, de micsoda örömteli véletlen olyannal találkozni, akit ezek szerint ilyen kérdések is foglalkoztatnak. Mindenesetre befejezném még ennek a tanulmánynak az olvasását a vélákról, aztán akár még egyezkedhetünk is róla - ajánlja máris előzékenyen. Megszokta, hogy ha támogatókat szeretne gyűjteni majdani karrierjéhez, érdemes előzékenynek és nagylelkűnek mutatkoznia. Egyelőre azonban még egészen határozottan fogja a kötetet. - Beadandóhoz lenne rá szükséged? Már csak néhány oldal van hátra belőle, aztán majd később is olvashatok még a sellőkről és a kentaurokról, ha sürgősen lenne rá szükséged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Őszintén megnyugtat, hogy nem én értettem félre, tényleg olvasni fogunk, mert tanulni már semmi, de tényleg semmi kedvem az elmúlt hét után. Kissé félszeg léptekkel követem Nonót, és automata üzemmódban válaszolok a kérdésekre. Bármennyire is szeretem a reggeleket, én a lassú, megfontolt, minden percet kiélvezős típus vagyok így hajnalban, nem megy ez a nagy pörgés, mint a mellettem lépkedő leányzónak. Amikor befordul egy üres terembe, hirtelen megtorpanok. Nem tudom, hogy most akkor megbeszéltük-e hogy hová megyünk, vagy csak hirtelen jött ötlet, és abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán szabad-e nekünk üres termekben lófrálni. Néhány másodpercnyi küszöbön ácsorgás után, viszont inkább követem a sarokban lévő asztalhoz, mert bármennyire is lehet tilosban járunk, talán a "korán reggel egy szabad teremben olvasgattak" felkiáltással egyik tanár vagy prefektus sem szeretne nekünk büntetőmunkát adni.
-Persze, itt vagyok.- Mosolyodom el ismét, és közben lepakolom a könyveimet. Nonóval szemben lévő helyet foglalom el, és szinte automatikus mozdulattal húzom magam alá egyik lábamat a puffon.
-Rendben, én most a három kedvencemet hoztam, nem tudom van-e kedved elolvasni valamelyiket, vagy van konkrét listád.- rendezgetem a lány felé fordítva a három könyvet. Egyik borítón lévő kép sem mocorog, és ha kicsit közelebbről megnézi, akkor könnyen kitalálhatja, hogy semmi összefüggés nincs a három mű között, tényleg mindenfélét szeretek olvasni. Az egyik a legeslegkedvencebb Enzo, avagy az emberré válás művészete címet viseli, a másik egy kissé kevésbé ismert Karl May regény, a harmadik pedig egy magyar klasszikus, Az ember tragédiája.
-Szeretek hosszabbakat olvasni, viszont akkor én is csinálok majd hozzá néhány jegyzetet, hogy jól el tudjam mondani neked. Te miket hoztál?- kérdezem kíváncsian az általa lepakolt kupacra pillantva. -Nagyon szívesen olvasok tényleg bármit, úgyhohgy ha adsz egy könyvet, azzal kezdem.- nézek rá mosolyogva, és szemléltetve a szándékomat kinyújtom a kezem, hogy akármelyik kötetet beletegye.
-Igen, még én sem tudom mit szeretnék csinálni a jövőben.- teszem hozzá együttérzően a továbbtanulást érintő magyarázatára, majd igyekszem az olvasmányomra koncentrálni.
Talán megint kicsit késve jut el az agyamig, hogy Nonó kérdezett, de amint tudatosul felnézek rá.
-Az elmúlt évben a Herzbergben tanultam. Aztán egy költözés miatt jöttem át ide.- válaszolom elmélázva a kérdés tényleges értelmén. Lehet nem is erre volt kíváncsi, hanem arra, hogy hol nőttem fel? Vagy hogy milyen hobbijaim voltak a kastély falain kívül? Fogalmam sincs, de majd kijavít, ha másra akart célozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

d ö b b e n e t ! ,mily meglepő, megint tilosban, éjjel || így

Lábfeje jár a ritmusra, ami a fülében lévő apró kis hangszóróból áramlik hallójárataiba. Pálcája apró fénye világítja meg a pontot, ahova letette a valagát, egy kis beugró, nincs sem szem előtt, de rejtve sem. Ölében egy vázlatfüzet, azon pihennek a beadandónak szánt lapok. Másol, illetve inkább rajzol, mert LLG-re végre lett ihlete, illetve most pont olyan a tananyag, ami tetszik neki. A rajzai sem ocsmányak, tud ő, ha akar és a vázlatfüzetben is pihennek olyasmik, amik erre utalnak, csakhogy, a türelemmel meg a koncentrációval még mindig bajok vannak. Ami érdekli persze... A jobbik kérdés még mindig az, hogy miért itt és most. Betévedt ő a körletébe először, de az elsős kis banda olyan hangos, hogy velük röhögött inkább és semmit se haladt. A tanulószobában mások valami bűbájt gyakoroltak és azért nem, így végül addig bambult rajtuk és szállt be végül, hogy mire feleszmélt, mindenki aludni indult. Így út közben megállt, megkereste a kis pontot, ahol szeret lenni, ha éppen nem akar senkit sem látni - mert ilyen is akad ám -, majd nekiállt. Eddig erre se tanár, se prefektus nem jött, ami csak jó, mert ebben a csendben, zenében és félhomályban nagyon jól halad. Halad ő a pszichológussal, a foglalkozásokkal is, de az a helyzet, hogy jobban szeret bohóc lenni, mint normális. Nem is kértek tőle ilyet, csak úgy látja, jobban örülnének neki. Ez van. Meg az, hogy néha fel-felnéz, mert a zenében és az azok közötti csendben is hall apró neszeket, amiktől néha kirázza a hideg. Vagy azt hiszi, hogy beszélnek hozzá, vagy lépkednek felé, eddig azonban mindig csak a csenddel találkozott és persze egy macskával, aki vélhetőleg kiszökött. Kétszer meg tudta simogatni, azóta jelét se látja, bizonyára vacsorázik. Így bújt vissza a rajzra, pontosabban a féregre, ami inkább kezd valami horror-verziót váltani, mintsem annak lenni, ami. De ameddig élvezi, addig csinálja. Csak akkor néz fel végül, amikor ismét hall valamit és bambán pislog arra a bármire, ami közelít felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Komolynak kellene maradnia és nem adni jelét semmi érzésnek. Elvégre ő egyfelől tanár, másfelől pedig a nemes Erdődy ház tagja, egy valódi, aranyvérű grófnő. Itt álljunk is meg egy pillanatra! Miért is kellene neki egy érzéketlen perszónának lennie? Ezt kérdezné testvére Nimród, aki mindig arra biztatja nővérét, hogy húzza ki kecses hétsójából a karót és legyen könnyedebb. Mert az még koránt sem egyenlő az áldozattá válással. Ezért, s mivel megnyugvással tölti el a fiatal férfi reakciója kijelentésére, ajka széles mosolyra ugyan nem húzódik, de széle megrándul felfelé mielőtt megszólalna. - Azok lesznek itt bőven - mondja elegáns mozdulattal foglalva el a helyét, majd miután Ohridszki úr is megtette ugyanezt, végre rátérhetnek a lényeges dolgokra. Végighallgatja első kérdését. Néhány pillanatig gondolkozik rajta. Jó kérdés. Lényegre törő, logikus és valódi érdeklődésről ad tanujelet. - Nincsen. Egy nincsen. Többet kell összekapcsolni - kezd bele épp a magyarázatba, amikor a fiatal úr a szavába vágva megint megszólal. Általában ezt pont levonással díjazza, ám jelen esetben nem tanórai körülmények lévén, ettől nagylelkűen eltekint és csak egy sértettnek hangzó kis szusszanással reagál. Szemöldökét viszont hamar összevonja a hallottakra. Nem igazán volt rá péld, hogy benne bárki is megbízott volna a diákjai közül, de semmit sem késő elkezdeni. - Igen. Itt fog maradni. Erre nemesi szavamat adom - mondja és biccent, hogy beszéljen csak tovább. Nincs benne kíváncsiság. Az a fajta biztosan nem, amire a közemberek képesek. Inkább érdeklődést mutat, azt is igen visszafogottat. Kezeit egymáson pihenteti ölében, hátát egyenesen tartja, lábait bokában keresztezi az asztal alatt, miközben a vallomásra várakozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Agresszívan söpörtem le Zalán kezeit a vállamról, és hatalmasat sóhajtottam, hogy ne a hangom lobbanjon rá a fiúra, mint a pokol tüze. Még hogy csodálatos hír, igen, két évvel ezelőtt. De ma?
- Nem, egyáltalán nem az. Megint el fog szúrni mindent. Ha... ha Winter megtudja, megint teljesen meg fog kattanni. Épp csak visszatalált magához a bandával. És Summer? Nem mondanám, hogy megnyílik nekem, de már beszélgetünk. Ha most megint fog minket és hazacipel, az senkinek nem lesz jó. Hiszen már nincs is olyanunk, hogy haza. Elvesztettem. Érted? - borultam ki teljesen, amit az utóbbi hetekben nem engedtem meg magamnak. Elsüllyesztettem minél mélyebbre, hogy ne bánthasson, de most valahogy az egész egyszerre jött fel a torkomon.
- Épp csak el tudtunk jönni abból az országból, mielőtt a híd alá kerültünk volna. A nagyi miatt van ágyunk. És most megint költözzünk át egy másik házba? És mi a biztosíték, hogy nem megy el megint? - tettem fel a kérdéseimet, egyiket a másik után. Jobb lett volna őket az anyám arcába, de helyette Zalán kapta őket, mintha hibás lenne bármiben is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Elharapta a hangos sóhajt, amit bár a tanácstalanság próbált felszínre hozni, de Autumn félreérthette volna. Ismerte már ezt a viselkedést, talán túlságosan is. Gondosan elkezdte válogatni fejben a szavakat.
 - Hallottam pletykákat. Egy bizonyos lányról. Akinek senki nem mondhatja meg, mit tegyen. Iszonyatosan makacs és ha egyszer valamit a fejébe vesz, nincs az az ember, aki megakadályozza abban, hogy végigcsinálja. - Tudta, hogy kockázatos, de egyszerűen így érezte helyesnek: ujjaival Autumn keze felé közelített, hogy óvatosan megfoghassa.
 - Ne beszélj butaságokat, kérlek. - Vonásai fájdalmat tükröztek, fejét oldalra döntötte, a másik tekintetét kereste. - Szeretném, ha... tennél fejben egy lépést hátra, hogy más szögből is láthasd. Felnőtt ember vagy, Autumn. A saját sorsod kovácsa. Senki, de tényleg senki nem szólhat bele az életedbe. És... sajnos azt kell mondjam, hogy a testvéreid is hasonlóan keményfejűek. - Kelletlen igazság volt, de attól még... Nos, igazság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A tehetetlenség úgy terített el, mint a mocsok a Kamilo tengerpartot Hawaiin. Beletúrtam gubancos kontyomba, és kérlelően néztem Zalánra. Egy pillanatig, talán kettőig. Makacs vagyok, igen. Ez a legfőbb ismérvem, de ez nem csak az álca? Fake it, 'til you make it?
Elborult a pillantásom, hiába volt a szelíd hang és az érintés, csak kihúztam belőle a kezemet, hogy tovább háborogjak borostyánszínű hangomon.
- Te nem hallottad. Úgy beszélt hozzám, mintha még mindig tizenhét lennék. Mintha az, hogy elment nálunk nem változtatott volna semmin - folytattam a magyarázkodást. És ami a legfájóbb volt az egészben, hogy így volt igaz. Amikor elment, bármit megtettem volna, amit kér. És hiába feszített szét a düh az elmúlt két évben, ha csak rá gondoltam, nem tanultam meg neki ellent mondani. Mert az a makacs lány, akiről Zalán beszél az akkor lettem, amikor a nyakamba szakadt a felelősség.
- A szüleim mások. Ők... Mindegy. Elküldtem - fejeztem be a magyarázkodást egyszerűen. Nem hagyhattam, hogy szétessek. Nem lehetett róla szó, mert hármunk közül nekem kellett józanul döntenem, ahogy mindig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Erdődy Hella

Bólint néhányat, tudomásul véve a választ. Az nagyszerű, ha a tényekből sok van, mert ő éppen ezért van itt, és ha már arra bátorítják, hogy tegye fel a kérdéseit, fel is teszi az elsőt. Talán nem ez a legfontosabb, de ez foglalkoztatja a leginkább jelen pillanatban, mivel képtelen rájönni, milyen kő van a gyűrűben, amiről álmodott már néhányszor. Hogy ki kinek vág aztán szavába, jó kérdés, hiszen ő be sem fejezte a kérdését, amire a nő tömör választ is ad közben, de igazán nem zavarják ilyen apróságok. Különösebben az sem érdekelné, ha a nő esetleg szóvá tenné, hiszen mihez kezd vele? Beállítja a sarokba? Mivel azonban szóvá sem teszi, megoldandó probléma sincs igazából. Ennek fényében folytatja inkább, amit elkezdett elmondani. Arra is rájön közben, hogy kénytelen lesz beszélni az egyik titkáról. Na nem mintha különösebben titok lenne bármi, amit már a minisztérium tud, mégsem szereti megosztani csak úgy mindenkivel. Kurtán bólint a kapott válasz hallatán, majd száját ösztönösen húzza el, nem szívvel-lélekkel beszél, eddig csak Adelinának mesélt erről szívesen.
- Van egy állítólag nagyon ritka képességem. Át tudok hozni dolgokat az álmaimból. Nem mindent, de van, amit sikerül - fogja olyan rövidre a mondandóját, amilyen rövidre csak tudja. Nem látja szükségét, hogy különösebben taglalja a zúzódásokat, vagy éppen az egész határait, amit eddig sikerült felfedezni. - Általában sosem hozom át ugyanazt kétszer, de most... egyetlen tárgyat már többször is áthoztam, egy gyűrű. Bronzból van a foglalata, abban biztos vagyok, de nem tudom megállapítani, milyen kő van benne. Sötétszürke, már majdnem fekete. Kicsit a holdra emlékeztet - folytatja aztán pillanatnyi szünet után, közben előre hajolva az asztal fölött, kicsit már görnyed is. Fontos lenne kideríteni, ilyen nagyon még semmiről nem remélte, hogy talán nem zsákutca.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Empatikus akart lenni, de talán félreérthette. Habozott kicsit, majd visszahúzta a kezét a kísélet után.
 - Tudom, hogy nem vigasztal, de az anyák csak ilyenek. Az enyém még mindig úgy beszél hozzám, mintha tíz éves volnék. - Bíztató mosolyt eresztett meg, de látva a lány sötét pillantását, inkább komolyságot erőltetett magára.
 - Autumn, legyél őszinte. Mi lehet a legrosszabb alternatíva? Hogy sosem kerül elő és úgy élsz tovább hogy azt sem tudod, él-e még vagy sem? Vagy tudtotokra jut, hogy baja esett? Tényleg az a legrosszabb, hogy láthattad őt? Oké, nem kell ugrálnod örömödben, szerintem erről nem tudlak meggyőzni. De az, hogy előkerült, bizonyos értelemben jó hír. Szerintem - toldotta hozzá gyorsan, még mielőtt megint kifakadna mérgében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem is értettem teljesen magamat. Hagynom kellett volna az egészet, ahogy másnak se mondok semmit. Hagyom, hogy azt gondoljanak, amit csak akarnak, mert nem ismerik a családomat. Nem tudják régen mennyire összetartóak voltunk, csak azt látják, ami most van. Nem értik meg. Fáj. Ha csak rágondolok.
- Nem, egyáltalán nem az. Egy karcolás se volt rajta, még csak nem is látszott meggyötörtnek. És ez tudod mit jelent, hogy önként, és dalolva hagyott el minket. Ráadásul arról is tudott hol talál minket, szóval végignézte a showt - próbáltam meg mégis valahogy a tudtára adni, hogy mi bánt az egészben a leginkább. Mi bánt minket a leginkább. Mert nem csak én voltam ezzel így, de Summer és Winter is.
Egy pillanatnyi csend telepedett közénk. Az asztalon lévő karcolásokat tanulmányoztam, míg forogtak az agytekervényeim.
- Őszintén? Jobban örültem volna, ha sose kerül elő. Ha nem látom, mennyire rendben van, mikor mi nem - jelentettem ki végül Zalánra pillantva. Mindenki azt hitte meghalt, és ennyi idő után, már én is elfogadtam ezt. Jó indok volt a tetteire, és könnyű eszköz az elfogadásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ajkát szorította össze, hagyta Rue-t beszélni. Szemei leplezetlenül tanulmányozták az apró vonásokat, melyeket harag szülte barázdák kereteztek. Aggódott, ez pedig neki is mind az arcára volt írva. Fájdalmasan vonta össze szemöldökét, hisz Autumn épp kimondta, hogy jobban örült volna, ha az anyja szenvedett volna. Hogy kívánhat valaki ilyesmit egy szerettének?
 Úgy ítélte, hogy a lány a foghíjas történetet a saját ötleteivel egészítette ki, s a legszomorúbb ebben az volt, hogy ezek zaklatták fel jobban, semmint a tények, amiből valljuk be: kevés volt. Előítéletesen viselkedett. Pedig aztán ő tudhatná, mekkora galibát tud okozni, ha eluralkodik az emberen.
 - Elképzelni nem tudom, hogy... milyen érzés. Mármint tényleg halvány lila golymókfingnyi ötletem sincs róla. Csak... nem tudom Autumn, mit akarsz hallani tőlem. Szeretnélek megvigasztalni, vagy legalább elérni, hogy ne dühöngj, de akkor adj valami támpontot, mert én ehhez nem értek. Ne velem veszekedj, nem akarok rosszat neked.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A dühöm lassan csillapodott, ahogy eljutottak agyamig Zalán szavai. Igaza volt, nem érti. Nem is érheti, és nem kívánom neki, hogy megértse. Pillantásomat ide-oda kapkodtam az asztalon, ahogy próbáltam értelmet találni a viselkedésemben, de képtelen voltam. Miért Zalánhoz jöttem? Miért ő volt az első, akinek elmondtam ezeket?
- Igazad van. Botorság volt beszélnem róla - vallottam be végül. Hiszen első soron se véletlenül nem beszéltem ezekről senkivel. De most, utólag végiggondolva volt két ember, akikkel kellett volna. És akik képesek voltak megérteni a helyzetet. Akik mindig ott voltak velem.
- Beszélnek kell Winterrel és Summerrel - határoztam el egyszeribe, és azonnal felpattantam a székről. Aztán óvatosan Zalánra pillantottam, és a vállára tettem a kezem.
- Tudod... lehet én se tudok segíteni a te ügyedben, de... megnyugvást jelenthet, ha valakinek elmondhatod - simítottam végig másik kezem ujjával a sötét karikát a szeme alatt. - Ne legyél olyan buta, mint én, hogy egyedül akarsz megküzdeni a világgal - küldtem felé egy elnéző mosolyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nem volt az - fejét óvatosan döntötte kissé Rue kezére. Megnyugtatta az érintés. - Itt vagyok, ha beszélni akarsz róla, de... ez egy jó ötlet - mutatott rá a felvetésre. Talán a testvéreinek sikerül árnyalni kicsit a képet neki.
 - Segítesz nekem. Mindig, amikor itt vagy - motyogta alig hallhatóan. Fájdalmasan hunyta le a szemét, ahogy az ujjak végigszántottak az arcán, mert ez a beismerés fájt. Hiszen többet jelentett ez neki, hiába próbálta tagadni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Zalán szavai olyan őszintén hatottak. Semmi kérlelés, üres ígéretek, csak őszintén ő. És talán éppen ez volt, ami legjobban megijesztett. Hatalmasat dobbant a szívem, mert tudtam, hogy érti. Tisztában voltam vele, hogy az érzelmei nem annyira szimplák, és bár magamnak se mertem bevallani az enyémek se voltak azok. Éreztem, hogy most ott kéne hagynom, hogy azonnal megkeressem a testvéreim, de képtelen voltam otthagyni.
Lassan visszaültem a székre, és elhúztam a kezemet. - Akkor... akkor tanuljunk - nyúltam egy könyvért, amit a polcról vettem le pár perccel ezelőtt. Láttam a betűket magam előtt, de nem bírtam rájuk koncentrálni. Félve Zalánra pillantottam. Miért én?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lassan nyitotta ki a szemét, mintha egy fantáziából ébredt volna. Emlékeztetnie kellett magát, hogy ez a mozdulat nem volt több annál, mint amivel szembesítették korábban. Örülnie kellett volna, hisz ez így is több, mint amit érdemel, mégis megérte leküzdeni a késztetést, hogy magához vonja Rue-t és ölelésbe feledkezzen.
 Kimerülten sóhajtott, ahogy visszafordult a füzete fölé, de megérezte magán a lány pillantását. Nem tudta csillapítani tőle a szívverését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

X  Ahogy festek.   X  Zenebona   X sziacsellengő X járőrözési

Harmadik vagy talán már sokadik éjszakai járőrözése is lehetett ez, perszen a java eseménytelenül zajlott. Útközben belesett több terembe, onnan visszaküldte a rendet még nem ismerő elősöket és kilógó nagyobbakat. Nem igazán kímélete őket, noha tavaly inkább kerülte a büntetőfeladatok kiosztását. Ez idén megváltozott, ha így folytatja, még az is lehet, ő lesz a legutáltabb prefektus. Tényleg úgy szórta azokat, mint öregasszonyok a kenyérmorzsát az éhes galamboknak.
Egészen biztos volt, hogy hangulatát a fejében cikázó sötét gondolatai befolyásolták. Ki ne lenne ilyen a vele történtek után? Haragudott a világra. A szüleire, a rendszerre, az otthonra, de leginkább önmagára. Valahol borzasztóan mélyen próbálta megérteni, hogy ezzel a döntéssel a mágusvilágot és Kornéliát védték meg az olyan mugliktól, mint a szülei, de nem akarta elfogadni.
Betévedt újra a banya folyosójára, itt kapta élete első és eddigi utolsó büntetését. Árnyéka persze nem megfelelően mozgott, ez pedig egy igen finom megfogalmazása a természetellenesnek. A nyári események óta ez a fantom sokkal másabbá vált, zabolázatlanná és erőtől duzzadóvá. Elnevezte Aladárnak, hogy kevésbé féljen tőle és így hátha egyszerűbb lesz féken tartania. A sötét folyosón haladva komfortosan érezte magát, még bűbájra se volt szüksége, hogy lásson a félhomályban. Határozott léptekkel haladt előre, már visszafelé igyekezett az eridonba, aznapra letudta a járőrözést, mikor egy sekélyes alakot látott meg a távolban gubbasztani. Szemöldöke gyorsan megemelkedett, majd szaporázva lépéseit oda is ért.
- Szerencséd, hogy én kaptalak el és nem valaki más - halvány mosoly húzódott orra alatt barátja láttán, tekintete pedig lassan a rajzra terelődött. Megnyugodott, nem valami hisztigépet fogott ki.
-  Mit firkálsz? - lépett közelebb, hátha megmutatja neki barátja a művét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Semmi gond, emiatt ne érezd magad kényelmetlenül. Ez remek megfigyelés. A tiltott és a nem ajánlott dolgok terén bizony nagy a különbség - közöltem Bercivel, miközben egy bátorító mosolyt küldtem felé. Emiatt igazán nem kellett, hogy rosszul érezze magát, legalábbis nem róttam volna fel neki azt, amiért más nyelvre váltott csupán megszokásból.
- Rendkívül gyorsan telik az a bizonyos idő - feleltem a másiknak elgondolkodva. Közben az is eszembe jutott, hogy nemrég érkeztem meg az iskola falai közé, és most pedig ott tartok már, hogy hamarosan ötödikes leszek.
- Ez valóban izgalmas. Viszont nagyon hasznos is, hiszen mindenki megkapja azt, amit saját magának kíván - válaszoltam Bercinek teljes meggyőződéssel.
- Értem, akkor tea. Szolgáld ki magad - feleltem a másik félnek, miközben az asztalon megjelentek a különböző ízesítésű teák a manók közreműködésével. Volt ott gyógyteától kezdve a gyümölcsteáig minden, illetve a klasszikus ízesítésűeket is számba véve.
- A Pillangóvarázsban valóban kitűnő teák vannak, mindenképp érdemes kipróbálni őket. Ha gondolod, valamikor betérhetünk oda - ajánlottam fel a lehetőséget nagy lelkesedéssel, hiszen az egyik kedvenc helyemről volt szó. Valóban csupa pozitív tapasztalatom volt az említett hely kapcsán, ez pedig nagy elismerésnek számított részemről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Rigorózus arcvonásai hamar egészen érdeklődőnek mondhatóvá rendeződnek, ahogy hallgatja a "titkot", melyet a fiatal férfi az imént belengetett előtte. Különleges képességről persze neki is volna mit mesélnie, de az elemi mágia manapság már nem számít akkora kuriózumnak, mint egy-két emberöltővel ezelőtt. Torzója előre dől, ujjait összefűzi az asztal kemény falapján, míg sötéten árnyalt ajkait szorosan préseli egymáshoz. Ennyiből látszik, hogy nagyon figyel. Eleme is odakoncentrál a mondandóra. Egy ékszerben lévő kő kerül ezután leírásra, mely bár igen pongyola, azonnal egy lehetséges megfelelés képét villantja Hella lelki szemei elé, hogy ott is tartsa a fiatalember szavainak végéig. Néhány perc csend ereszkedik ekkor közéjük, melyet a professzornő tör meg elsőként. - Felteszem tudni óhajtja milyen kő lehet és mire alkalmas? - kérdezi élénken, majd választ nem várva folytatja - Az elmondottak sok kőre igazak lehetnek, ám a holdhoz való hasonlatossága okán, látatlanban talán Larvikit lehet, de ahhoz, hogy biztosat mondhassak, meg kellene vizsgálnom. Itt van önnél? - pillant hűvös tekintetű szemeivel a vele szemben ülőre. Reméli, a nevezett nem azt várta tőle, hogy azonnal biztos választ adjon. A felfedett képességet pedig, magában elkönyvelte egy olyan tehetségnek, mely valóban egyedi, de hasznossága, már az ő gondolkodásának mércéjével mérve, némiképp vitatott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Erdődy Hella

Kénytelen elmesélni a nőnek, mire is képes, hiszen a gyűrűt nem véletlen nem tudja megmutatni ebben a pillanatban. Azt pedig csak reméli, hogy a követ benne nem a képzelete alkotta. Hella így egyike lesz azon keveseknek - és egy kezén meg tudja számolni, mennyire is kevesen tartoznak ebbe a kis csoportba -, akiknek önként vagy éppen kényszerűségből, de mesélt. Bólint a kérdésre válaszul, minek erre még szót is pazarolni. Szerény véleménye szerint már egészen sokat beszélt ahhoz, hogy abból egyértelmű legyen, szeretné tudni, van-e ilyen kő, és ha van, akkor az milyen kő is pontosan. Ő is utánajár, ha kap hozzá irányt, de úgy tűnik, hogy a nő feladatának tekinti, hogy ő legyen az, aki megadja a választ. Ám legyen. Nem fog ezen a ponton az útjába állni, egyébként is hosszú távon szeretne még tanulni tőle, ha már úgy tudja, bőven van, amit taníthat neki karót nyelt oktatója.
- Nincs, de ha egyeztetünk egy időpontot, meg tudom oldani, hogy megmutassam - válaszolja néhány pillanatnyi gondolkodást követően, amíg az asztal egy pontjára bámul maga előtt, azt fontolgatva, hogy előfordult már az is, hogy valami egy napig is kibírta a birtokon kívül, mielőtt megszűnt volna létezni. Nem tudja még pontosan, hogy az álomszövet hogyan is működik és létezik pontosan, éppen ezért ígérni nem ígérne, ám ha szerencséje van, akkor jól időzítve talán sikerül ezt megoldani anélkül, hogy be kellene engednie az Ohridszki-birtokra bárkit is, akivel a kapcsolata bizalmasnak még jóindulattal sem mondható. Megjegyzi azért magának a larvikit nevét.
- De beszélhetünk arról addig is, hogyan lehet pontosan megállapítani a kő fajtáját, a következő alkalomra pedig elhozom a gyűrűt - jelenti ki. Három példányból egyet könnyedén feláldozhat, mert bár minimális eltérések akadnak közöttük, a kő mindegyikben ugyanolyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nem, még tényleg nem. Mondjuk még nem is vagyok itt túl régóta. - Szélesedő mosollyal fogadja el a kézfogást. Jó, hát egy éve nagyjából, hogy idejött, de megvolt a maga kis baráti köre eddig, akikkel időt töltött. Illetve mégis merőben más átjönni év közben máshonnan, mintha már első éves kora óta a Bagolykőbe járt volna.
- Armand Felagund. És huh, köszi, életet mentesz vele. - Akkor lett volna igazán bajban, ha a másik tartósan kivette volna a könyvtárból, napokra. Úgy tűnik, szerencséje van, még csak kérnie sem kellett, hogy az eridonos srác rögtön valami közös megoldásban gondolkodjon.
- Te is a vélákról szóló fejezet miatt keresed? Engem is főleg az érdekel, gondoltam ebben az évben valami igazán testhezálló témát választok. - Hogy némi kontextust adjon ez utóbbi kijelentésének, magára mutat. - Ex-Beauxbaton diák. - Aztán majd az alapján, hogy mennyire száraz vagy fogyasztható a kötet tartalma, talán belenéz később más fejezetekbe is, de egyelőre inkább csak annyi időt töltene ezzel az olvasmánnyal, amennyit muszáj. A kötet általános leírása alapján, amit a neten talált, neki lehet még túl tömény lenne összességében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nos, ez tulajdonképpen rám is igaz - osztja meg a tényállást, hiszen csak idén kezdte a tanulást ebben az intézményben, a jog órákra viszont lelkiismeretesen bejár. Gyanítja, hogy legalább másik évfolyamba járhat a másik, mert ha nem így van, akkor lehet, hogy szemüvegre lesz szüksége még a végén. Vagy csak nem figyelne eléggé azokra, akikkel együtt tanul? Mindenesetre bemutatkozik.
- Örvendek - válaszol illedelmesen, ha már ő is megtudja a másik nevét. Nem mond neki sokat azon túl, hogy franciának hangzik, de találgatásokba nem megy bele, elvégre az övén éppen nem hallatszik, hogy félig német. A könyvet illetően máris kompromisszumot ajánl, ami láthatóan jó választásnak bizonyul.
- Ha már olyan ellenállhatatlanul vonzóak... - válaszolja széles mosollyal. - Jaj, ne vegyél komolyan. A Herzbergből jövök amúgy, és nem csak a vélák érdekelnek egyébként, hanem alapvetően az értelmes lények, csak most éppen azt a fejezetet olvasom, de nincs az idei tantervben a téma, úgyhogy ráérek majd elolvasni a kentaurokról szóló részt is még - felel megvonva a vállát.
- Már felhalmoztam vagy fél tucatnyi olvasnivalót egyébként is, lefoglalom magam addig azokkal. Gyorsan befejezem azt a pár oldalt, ami hátravan, és meg is kapod. Ha gondolod, csatlakozhatsz is, ott ülök annál az asztalnál - biccent fejével egy nem túl messze található asztalhoz, amelyen szép kis kupacot halmozott fel. Igaz, fel is vihetné őket a toronyba, de tanulni jobban szeret itt, mert a szobatársai mellett kicsit nehezére esik igazán figyelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Az egyenruha és a talár nem ad túl sok lehetőséget a kreativitásra, de azért nagylányosan magassarkú a cipője, a haját meg némileg kislányosan széles, piros szalag fogja hátra. Éppen abban a korban van, amikor még ez is, az is belefér, és leginkább kísérleti jelleggel próbálja ki, hogyan is érzi jól magát. Az például kifejezetten tetszik neki, ahogyan cipellője sarka kopog a kövön, némelyik elhagyatottabb folyosón visszhangot is ver, de legalább azt sem mondhatja senki, hogy ő lesből támadna a szabályszegőkre. Dehogyis. Ugyan a szabályok léte jó dolog - kevésbé szorong, ha van mihez igazodni -, de a kiskapukat ki ne szeretné, és noha a választás saját kedvére való, tulajdonképpen nem bánja, hogy így bármelyik útjukba kerülő szabályszegőnek időben adja tudtára, hogy jár valaki a folyosón. Ma éppen Kristóffal róhatja a folyosót. Nem tudja eldönteni, hogy egyébként véletlenül osztották-e mellé vagy szándékosan. Még nem igazán tudja hová tenni a fiút. Őt aranyvérű létére azt tanulta az apjától, hogy ez egy teljesen elavult elképzelés, számítani pedig az számít, hogy valaki jó vagy rossz ember-e, ami nem azon múlik, hogy arany- vagy sárvérű-e. Sőt, ezeket a kifejezéseket is inkább kerülni igyekeznek. Kristófon viszont érzékel valami sajátos tartózkodást, mintha - de lehet, hogy téved, ezt csupán eddigi megfigyeléseire és megérzéseire alapozza - többre tartaná az aranyvérűeket másoknál. Ezért ő is némi tartózkodással kezeli egyelőre a fiút, igyekezve rájönni, hogy vajon mennyire is van igaza e tekintetben.
- Szia - köszön magyarul, amint befordult a sarkon. Olyan szívesen használná a számára kedves svédet, de sajnos még senkit sem talált a tanév kezdete óta, aki beszélné. Magával a járőrözéssel már egészen megbarátkozott mostanra, nem izgul rajta különösebben, hiszen jó néhány hete prefektus már. Lassan belerázódik. - Csókolom - köszön aztán a portrénak is egy röpke mosoly kíséretében pillantva fel rá, aztán visszafordul Kristóf felé. - Melyik irányba? Vagy váljunk szét? Úgy lehet, hogy gyorsabb lenne - kérdezi előbb jobbra, majd balra mutatva a folyosó közepén állva, másik kezével a nyakában lógó medálját szorongatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kicsit megemeli a szemöldökét, de csupán egy pillanatra. Furcsállja némileg a választ, nincs szüksége mások elnézésére vagy engedélyére saját véleménye szerint, főként nem ahhoz, hogy németül beszéljen - pusztán csak az kellemetlen, hogy ezt időnként nem veszi észre, annyira természetes - , de ám legyen. Illedelmesen nem szól semmit, csak bólint inkább. Lapoz inkább gondolatban, és eltársaloghatnak arról, milyen gyorsan is telik az idő éppen.
- Jól mondják, hogy relatív. Ha bezzeg a szünetet várja az ember, akkor iszonyúan lassan vánszorog - válaszolja. Ismét bólogat a következő gondolatra, némi jóváhagyó hümmögés kíséretében, amire az illemtan tanárai most bizonyára kórusban ciccegnének rosszallóan, de kicsit sikerül elvesznie közben a gondolataiban. Félig-meddig figyel csupán.
- Danke - dünnyögi ismét németül a tea kapcsán, majd tölt magának egy fahéjas aromájúból. Kicsit karácsonyi hangulatot áraszt a tea, de most remek lesz véleménye szerint.
- Mindenképpen - bólogat elgondolkodva még egy sort a Pillangóvarázs kapcsán is. Igazán jókat hallott arról a helyről, és lehet, hogy keveri valamivel, de mintha még valamelyik újságban is olvasott volna róluk. A teát szürcsölgetve figyeli, ahogyan lassan szállingózni kezdenek a vacsorára éhes diákok is, minél közelebb kerülnek időben az említett étkezéshez. A vacsora közben váltanak még pár mondatot, de inkább az ételre figyel - tele szájjal magyar ember úgysem beszél -, majd annak végeztével elköszönve vissza is tér inkább az Eridonba mára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- E...első? - kérdez vissza kissé elakadva már itt. Hirtelen azt sem tudja, kezdjen-e mégiscsak szorongani - mintha ez igazán döntés kérdése lenne -, vagy felháborodjon, hogy mit mondtak ennek a fiúnak, esetleg mit értett félre. Való igaz, hogy a kastélynak ebben a szárnyában még nem járőrözött, bár kétségtelenül járt már erre is, mióta az iskolában tanul. Leginkább azt érzi hihetetlenül összezavarónak, hogy ebből a mondatból az jön át neki, mintha még csak tegnap kapta volna meg a jelvényt, aztán meg mellé egy dadust is. Mintha kellene. A gyomra azért még összeszorul, és ismét felbukkannak a sróforrúak, akik úgy trappolnak odabent, hogy roppant kellemetlen érzéseket generálnak közben. Pedig ő aztán igazán szereti a svéd sróforrú sárkányokat. Ujjai megtalálják a nyakában lógó miniatűr sárkányt, és rá is kulcsolódnak, de egyelőre ez sem elég, hogy megnyugtassa. Csak pislog arra is hitetlenkedés és értetlenkedés keverékével, hogy inkább hangtalan cipőt kellett volna választania. Mit képzel vajon Kristóf magáról, hogy még erről is kioktatja? Icipicit talán még meg is szeppenne, ha nem ismerné már betéve a teljes házirendet mellékesen.
- Erre sehol nincs szabály - jelenti ki nem a leghatározottabban - már nem sok választja el attól, hogy rágni kezdje a körmét zavarral vegyes idegességében -, de hát nem hagyhatja, hogy a bibírcsókos banya öt perc múlva majd azt pletykálja a szomszédos keretben lakónak, hogy milyen mulya prefektus ő, nem is értik, mire lett kinevezve. Márpedig ő akkor is azt fog felvenni, amit szeretne, és senki ne mondhassa, hogy nem ad kiskapukra lehetőséget, ha már ő is meglehetősen szereti őket. Már így is azt írta az Edictum, hogy csak bűbájosnak tűnik, de már több büntetőt osztott ki, mint mások egy év alatt. Lehet, hogy inkább Kristófról kellett volna ezt írni. Közben egy zavart mosolyt villant a portrékra, és ez lehet, hogy a lassan képbe kerülő, híres tinikori dac első megnyilvánulása lehet, most már csak azért is biztosra megy, hogy minden egyes lépésnél kopogjon a cipője sarka. Nem is szól a másikhoz. Ő nem tett semmi rosszat, nem kell mindig mindenről kioktatni. Az anyja műveli ezt állandóan, ha egyáltalán hozzászól, ez pedig most roppant érzékenyen érinti, akárcsak az a hülye edictumos pletyka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egyik szemöldöke úriasan felemelkedik. Néha előtör belőle a sznob nemes, a Grófnő, aki jól neveltsége ellenére tud olyan undok és fenhéjázó lenni, hogy senki ember fia meg nem mondaná, hogy tud ő normális és még egyenesen nagylelkű és szellemes is lenni. Ez a pillanat most érkezett el órájuk során. - Az intézményen kívül töltött időm sokkalta értékesebb Ohridszki úr, mintsem arra vesztegessem, hogy várakozzam, míg önnek megfelel. Ezért felteszem egyszerűbb, ha mint tanulmányi kirándulás tekintem meg a nevezett követ a közös óránk idejében ott, ahol az fellelhető - veti hűvös, gőgös pillantását a fiatalemberre, aki még arra sem méltetta az imént, hogy a szemébe nézzen, helyette az asztalt fixírozta. Micsoda tiszteletlenség! - Járni és hoppanálni tud, ha szükséges, nemde? - kérdezi ezután kicsit visszafogottabban, de még minig elég arisztokratikus hangnemben. Egyszerűen méltatlannak tartja, hogy neki kelljen alkalmazkodnia a diákjához. Azért vannak határok, amiket illendő betartani. Az ifjú következő szavai enyhítenek dölyfösségén egy morzsányit. - Nos, ha garantálni tudja a kő vizsgálatra alkalmas állapotát, el is hozhatja, de ha csak egy anomália is adódik, az eredményre nem vállalok garanciát - jelenti ki megvétózhatatlanul. Szigorú arckifejezése arra vall, hogy drágakő meghatározásban nem ismer tréfát. Másban sem nagyon, de ez most másodlagos. - Ahhoz, hogy egy kőről megállapítsuk, hogy mi valójában, több módszer áll rendelkezésre. Kezdjük a legegyszerűbbekkel - igéz maga elé egy A3-as lapot, melyet, mint egy táblát állít fel kettejük közé úgy, hogy a fiatalember és ő is rálásson - Rátekintéses vizsgálat, mely történhet szabad szemmel, vagy nagyítóval, melyet szaknyelven lupe-ként nevezünk - ahogy beszél, szavai vázlatosan jelennek meg a lapon, míg a segédeszközt rajz szemlélteti. Mindenből csak a lényeg emelődik ki, így igen logikus és átlátható a tananyag. - Ezzel első körben meg tudjuk határozni a következőket: A kő színe, átlátszósága, fénye, kristályosodási szerkezete, illetve még azt is láthatjuk, hogy van-e benne zárvány, esetleg sérülés - magyarázza nagyon következetesen haladva az ismeretekkel. Nem fogja sületlen legendákkal traktálni tanulóját. Egyelőre csak arra szorítkozik, hogy ha az ifjú ránéz egy kőre azt lássa, amit kell, és ne képzelegjen vele kapcsolatban. A mágia jelen pillanatban még teljesen irreleváns összetevő, ami természetesen hamarosan fontossá válik majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Erdődy Hella

- Nehéz kiválasztani a megfelelő karót? - teszi fel a kérdést, miután fél pillanatig összeszűkült szemmel vizslatja a nőt. Mintha az ő ideje nem lenne értékes. Ha valami, hát a sznobság árad a nőből.
- Kedves tanárnő, csak egy szóra hadd térjek el a témától...  ne tegyünk úgy, mintha tobzódnának a gemmológia iránt érdeklődő diákok és végeláthatatlan várólistáról kellett volna kiválasztani a nevem. Ettől még állítom, hogy méltatlanul mellőzött tudomány, és azért kerestem fel önt, mert egyrészt valóban érdekel, másrészt pedig még a minisztériumban is Önt ajánlották. Nem vitatom, hogy sokat tud, én pedig tanulni szeretnék, de nyugodtan le lehet szállni a magas seprűről, mert az én időm is értékes, és ha egy mód van rá, inkább mellőzném a faszméregetést, már bocsánat, mert semmi értelme - közli mindenféle kertelés nélkül, ültében kicsit előbbre hajolva, alkarjára támaszkodva. Neki ez már nem egy a kötelező tárgyak közül, ahol esetleg elalszik az órán.
- Az sajnálatos tény, hogy az álmaim szövete tartósabb a családi birtokon, és legfeljebb pár napig bírja azon kívül, bár elképzelhetőnek tartom, hogy itt az iskola körül is elég sok varázslatot használtak már ahhoz, hogy hasonló legyen a mana koncentrációja. Megoldom, hogy lássa a gyűrűt, de a tanulmányi kirándulásokat felejtsük el, amíg úgy kezel, mint egy pisis alsóst, akit még esetleg a bukás ígéretével is be lehet fenyíteni - fejezi be a mondandóját, pontot téve a kijelentés végére. Megfordult a fejében, hogy csak fogja a táskáját, kikölcsönzi a könyvet, aminek nekikezdett már várakozás közben, és egyszerűen elsétál.
- Szóval... ha meg tudunk egyezni némi kölcsönös tiszteletről, akkor továbbra is nagyon szívesen tanulnék öntől gemmológiát, mert érdekel, és mert nagyra tartom a tudását - szólal meg újra néhány pillanattal később, már hátradőlve a székén, de karját még mindig összefonva a mellkasa előtt. Végül kézbe veszi a tollát, és bár igazán hagyhatná jegyzetelni azt magától is, inkább ő jegyez fel a vaskos jegyzetfüzetébe mindent, amit a nő mond, ha még nem kapta össze a dolgait és sétált ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Kissé elvörösödve, hümmögve veszi tudomásul, hogy kicsit félreértelmezte a másik kijelentését és ráfeszült. Szerencsére ezek a folyosók nincsenek a legjobban kivilágítva, remélhetőleg zavara nem tűnik fel a másiknak különösebben. Egyébként sem múlik el azonnal a gyomrát szorító érzés, trappol tovább odabent a sárkánycsorda, még ha egy fokkal csendesebben is, mint az imént. Azért még hangosak. Főként, hogy kicsit el is szégyelli magát, hogy ennyire komolyan vette azt az egyszerűen csak szerencsétlenül megfogalmazott mondatot. Lehet, hogy még mindig nem lenne elég jó a magyar tudása? Hiába magyar az anyja, azért alapvetően mégiscsak svédül beszél a legszebben. Talán tényleg hordania kellene azt a fordítógyűrűt, amit az iskola adott, bármennyire is úgy véli alapvetően, hogy elboldogul a magyar és angol tudásával, és ha mégsem, hát tanul közben pár új szót. Legközelebb azért legalább a nyakláncára fűzi vagy valami, hogy mégiscsak elérhető közelségben legyen az a gyűrű, ha jól jönne. Igyekszik azért gyorsan összeszedni magát és legalább leplezni hirtelen zavarát éppen úgy, mint a nem annyira meglepő szorongását. Utóbbival mégiscsak együtt él jó pár éve. Az is segít ebben, hogy az öltözködési tanácsot nem kifejezetten veszi jó néven Kristóftól. Nem is lehet nem észrevenni válaszán a dacot.
- Mhm - dünnyögi kimérten a magyarázatra. Mellékes. Akkor is hordani fogja a magassarkút - nem csak ezt, a többit is -, merthogy az egyenruha ennél több szabadságot egyébként sem enged meg sajnos. Kénytelen azzal élni, ami megadatott, mert nem foglalta még senki a szabályzatba, hogy nem szabad, még ha esetleg nem is ajánlott, mint amiként azt a prefektus társa kifejti. Sebaj. Úgyis úgy látja, hogy még hasznos is, akinek annyi magához való esze van, hogy elrejtőzzön a járőröző prefektusok elől, azt legalább segítőkészen értesíti, hogy itt az idő olajra lépni, ha nem óhajt az ember büntetést. Már így is azt állítja az Edictum, hogy ő szeret büntetni, pedig nem is igaz. Puszta rágalmazás az egész. Nem nagyon van kedve viszont ezt kifejezni, sőt, pillanatnyilag Kristóffal beszélgetni sem. Olyannak tűnik, mint aki képes az óra végén szólni, hogy elfelejtette a tanár számon kérni a házit. Megáll, amikor a másik hozzászól, karjait talárja alatt, mellkasa előtt összefonja és nem mozdul.
- És megbüntetted őket? Mehetnek takarítani a bagolytornyot? - kérdezi meg talán a kelleténél kicsivel több iróniával a kérdés mögött. Kicsit meglepődik ő is, kimondva ez szinte már undoknak is hathat - ismét hangosabb lesz a sróforrú odabent -, de akkor is úgy érzi, hogy Kristóf kiérdemelte. Talán a jelvény is teszi, elvégre ugyan csak elsős, de mégiscsak prefektus ő is. Végül is miért is kellene folyton rettegnie, hogy megbánt valakit, ha kimondja, amit gondol. Vagy baj lehet ebből?