Lyra Castle
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Kath és Oph- Keresheted a kifogásokat, de te is épp olyan jól tudod, mint én, hogy felesleges - néztem a lányra. - És ha egy kicsit is törődnél Seren emlékével, akkor nem tennéd semmissé az összes áldozatát azzal, hogy valami őrült bosszúhadjáratba kezdesz, talán nem is létező ellenség ellen. Nem emeltem fel a hangom, de ennél gúnyosabban már nem is tudtam volna kiejteni a szavakat, és a szemem is hideg-kéken villant. Szúrt és elevenbe talált minden szava, de ha helyben megölnek, akkor sem mutattam volna ki, de azt akartam, hogy őt tépje a lelkiismerete, már ha van neki egyáltalán olyan, mert... mert valami gonosz bennem azt akarta, hogy másoknak is annyira rossz legyen, mint nekem, és mert Kath volt kéznél. És mert részben komolyan gondoltam azt, amit mondtam. Hiszen ki tudja, ki ölte meg Eirit, nem volt-e köze azokhoz, akik Kathet üldözték, és akiktől Seren megvédte őt? Márpedig ha ők voltak, akkor a vámpír tehet mindenről. Meglepetésként ért az új hang mellettünk, ami még épp azelőtt ér utol, hogy elindultam volna felfelé, és hirtelen Ophelia jelent meg mellettem, és ebben a pillanatban hihetetlenül hálás voltam a támogatásáért, és el kellett ismernem, hogy a lehető legjobbkor érkezett, mert ha a vámpír még egy szót szól, akkor nem álltam volna jót magamért. Elkaptam az érkező kezét, és belekapaszkodtam, míg lehunyt szemmel próbáltam nyugtatni magam, és csak utána néztem újra Kath-re. - Bele fogsz bolondulni a gyászba, ha miérteket kezdesz keresni. Én sem hiszem, hogy baleset volt, de te nem láttad a nyomokat. Seren intézte így, ahogy az igazgató is mondta, ő fékezte meg a tüzet, ez pedig azt jelenti, hogy ezt akarta. És még ha valaki segített is neki, hát akkor sem a te dolgod kiszabni a büntetést, elég volt megtenni azt annak a feltételezett valakinek, aki szerinted talán, mondom talán, létezik. És csak a miheztartás végett, ha véletlenül segített neki valaki, amit egyébként nem hiszek, akkor csak azt sajnálom, hogy nem én voltam mellette - sziszegtem oda még, mielőtt elengedtem volna Oph kezét. - Menj vissza, mielőtt megpróbál dühében és elvakultságában bántani. Én is megyek. - Mondtam a lánynak, remélve, hogy nem akar itt maradni és összeakaszkodni a vámpírral, aztán most már tényleg elindultam fölfelé, magam mögött hagyva ezt az őrületet.
|
|
|
|
|
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Lyra és OphBorzalmasan fájt, hogy Lyrának igaza volt. Talán ennél rosszabbul még sohasem éreztem magamat egész életemben. Mintha valaki aprólékosan elkezdte volna szikével feldarabolni a bensőmet. Megvédhettem volna magamat, képes lettem volna rá, de minek? Szerettem volna ezt itt és most lezárni, mielőtt csak még több fájdalmat kapok, és még mélyebbre csusszanok az én kis gödrömben. Ijesztő volt, hogy úgy kezdtem gondolkodni róla, mintha teljesen természetes lett volna, hogy egy szakadék alja felé közelítek. Talán ez volt a normális. Talán itt volt az ideje, hogy én is búcsút intsek mindennek. Elhessegettem a gondolatot és igyekeztem racionálisan reagálni. Mindebbe az is beletartozott, hogy felkeltem a földről és hátráltam egy lépést, így is eltávolodva a lánytól. Sohasem bocsájtottam volna meg magamnak, ha valami visszafordíthatatlan ostobaságot követek el. Az egyetlen támaszom ő maradt, most pedig sokkal messzebb sodródott tőlem, mint azt valaha is képzeltem volna. Hihetetlen volt belegondolni, hogy egyetlen év leforgása alatt milyen hosszú utat bejártunk együtt. Az érzelmek skáláján táncoltunk oda-vissza, miközben hol egymásban, hol saját magunkban kerestünk kapaszkodót. Valószínűleg teljesen feleslegesen. Ophelia megjelenése volt a legutolsó, amire számítottam. Nem mintha bármi bajom lett volna a lánnyal, csakhogy ebben a pillanatban kifejezetten labilis voltam, ő pedig éppen azokat a szavakat vágta a fejemhez, amivel még több apró darabra cincálhatott. Mintha nem lett volna így is elég. -Nem hinném, hogy olyanba kellene szólnod, amiről fogalmad sincsen. –jegyeztem meg hidegen. Tigrisként védelmeztem volna a saját álláspontomat és Serent, ha erre van szükség. Még most is. Nem azért, mert annyira mérhetetlenül ostoba lettem volna, inkább csak kimondhatatlanul makacs. Ha szeretünk valakit az maradandó, ahogyan az is, ha elveszítünk valakit. Figyelmeztet, hogy milyen fájdalmak érhetnek. Elnéztem valahová Lyra mögé, de nem szóltam egyetlen szót sem arra, amit ő mondott. Pontosan azért, mert nem szándékoztam folytatni vele a csatát. Mindketten gyászoltunk. Mindkettőnknek fájt és csak céltáblákat kerestünk. Kapóra jöttünk egymásnak, még ha igazságtalanul is. -Nem akarom, hogy valaki utánam jöjjön. –közöltem nemes egyszerűséggel. –Tudod miért, Ophelia? –vontam fel a szemöldökömet. –Mert az egyetlen ember, aki képes lenne leállítani, az halott.A lehető legjobb döntésként sarkon fordultam és egyszerűen elsétáltam. Nem azért tettem, mert így egyszerűbb volt, vagy mert így nem kellett hallanom a válaszaikat, egyszerűen csak nem akartam csalódást okozni. Sem magamnak, sem neki. A végén, amikor valakit elveszítesz, minden gyertya, minden ima hiábavaló lesz, mert az egyetlen dolog, amid marad, az a lyuk az életedben, ahol az a valaki, akivel törődtél, létezett.
|
|
|
|
|
Milan Blaise Felagund
INAKTÍV
FelaFia
RPG hsz: 50
Összes hsz: 265
|
Ophelia
- Ez mondjuk igaz.
Nem is firtatja tovább a témát, nem szokta túlkomplikálni a dolgokat, olykor már-már unalmasnak, sőt zavarónak hathat nyugodtsága. Persze ezt is csak meg kell szokni, sosem volt az a kapkodó idegbeteg és nem is valószínű, hogy most hirtelen váltani szeretne. Ő egy olyan túlontúl nyugodt srác, de hát ilyennek is kell lenni, nem?
- Tudod, lehet, hogy él, csak összejött valami nővel, akivel kalandozgat. Egy nap, amikor megunja a nőt besétál ide, széles mosollyal, kitárt karokkal, mondjuk kicsit szőrösen, mivel zavaróan jóképű volt, csillogó szemekkel belép, mintha mi sem történt volna, és mire felfognánk, hogy mit látunk, Alexa agyonveri egy díszpárnával. Jobb neki így, azok a díszpárnák szörnyen tudnak fájni.
Olykor Lotti is fejbe szokta vágni vele, amikor épp nem tetszik valami neki, ő pedig tzudomást sem vesz róla, és az nagyon szokott fájni. A tényre, hogy nem éhes és mindjárt jön, csak bólint. Ő éhes, mindig tudna enni és ha már elé tették eszik is. Nyugodtan vesz egy adag rántott sajtot is, hozzá némi krumplit még, majd a desszertből is eszik pár kört, viszont a lány nem jön, így egy idő után felkel, hogy elinduljon megkeresni.
A hangzavar miatt meghúzódik a sarokban, amúgy se hangos a járása, így jól el tud rejtőzni addig, amíg lefolytatják ezt a kis eszmecserét. A pálcája kéznél, ha kellene védeni valakit, bár a cicaharc alapjaiban jó, kis iszappal vagy zselével, fürdőruhában, de itt valószínűleg ha egymásnak esnének, mindhármuknak vére folyna, amit azért szeretne megakadályozni.
- Elég ijesztő ez a csaj.
Mikor már Kath elment és Lyra is elindult lép elő az árnyékból a fényre, zsebre tett kézzel, nyugodtan. Nem akart hallgatózni, de közbeavatkozni sem. Nem nagyon tetszik neki a stílus, ahogy a lány beszélt a másik kettővel, és hogy itt mindenkit Seren mentett meg, az egyenesen zseniális, lehet ezt unta meg, sok unatkozó diák van itt ezek szerint. Oké, Ophelia esete más, legalábbis ő máshogy kezeli.
- Menjünk, mielőtt jön a tömeg, bent még áll a bál. Amira körül mindig ekkora a cirkusz?
Ő mondjuk eddig észre se vette a lányt, vagyis de, tudott róla, de fel se merült benne több, pont a híre miatt, viszont ezt már régen meg akarta kérdezni, csak eddig hülyén vette volna ki magát, még a végén az Edictumba került volna.
- Jobb lenne, ha egy pár napig nálunk lennél, csak amíg lehiggad. A másik lány, um, Lyra, igen, szóval Lyra is jó lenne, ha kerülné. Csak jó tanács.
Közben lassan elindul a bejárati csarnok lépcsői felé, kezét kinyújtva, hogy Ophelia reményei szerint csatlakozzon hozzá.
|
|
|
|
|
Mesélő
Mesélő
RPG hsz: 812
Összes hsz: 1287
|
Amira LoveguardNem látott még senki olyan évnyitót, ami ne bővelkedett volna nem jó, vagy nem a legdicséretreméltóbb tettekben, ez az idei se egy egyszerű ünnepség. Valamiért ma több ember is túlzott erőt érez magában, amit feltétlenül ki próbál adni. Az első ilyen, a Nagyteremben zajlik két rellonos között, ahol láthatóan már egy lány is igyekszik csitítani a kedélyeket, nem a legsikeresebben. Bár nem tudni, mit vártak, bennük mindig túlteng a versenyszellem, ezen a téren biztosan, így várható volt, hogy előbb vagy utóbb valami történni fog. Nem is telik bele nagy időbe, mire az első ütések megesnek, illetve a prefektuskisasszony, Amira személyében, megjelenik a helyszínen, hogy eligazítást tartson a feltűnési viszketegséggel küzdő párosnak. Bármi is a bújuk-bajuk, a feketeség tekintetét elnézve, senki nem lenne most a helyükben. Az öklökön kívül már eszközbevonással is működnek, értve ez alatt a repülő ülőalkalmatosságot. Valamiért az embernek olyan érzése van, mintha egy süketnek próbálna beszélni, de biztos csak az Igazgató úr beszéde nyomja el a csitítók hangját. A lány és a prefektus sem épp pozitív visszajelzésben részesül, szóval el is vágta magát, főleg a harciasabbnak tűnő Mihael előttük. Hiába próbálja őket termen kívülre keríteni, Kristóf miatt már kellően felhúzta magát Amira ahhoz, hogy maga tessékelje ki őket, ha így folytatják. Amiért ennyire ideges lett, hirtelen furcsán is kezdte magát érezni, de ezt próbálta nem kimutatni. Az igazgató beszéde is a végéhez közelít, nem is az asztal felé megy, hanem inkább a Nagyteremből kifelé indul el. Émelyeg, szédül, tompa szúrást érez a hasában, amitől csak még inkább aggódni kezd. Nem szabadna a sok buta és felelőtlen ember miatt ennyit idegeskednie. Vélhetően ez még csak attól van, hogy megerőltette magát, ám a folytatásra még ő sem számított. Az évnyitó végszavára csődület indult meg kifelé, előbb egy elsős, majd egy közel hozzá hasonló korú rohant belé, majdnem fellökve őt, a hasába könyökölve nem kis hévvel és a falnak löki, amin felnyögött. Ha elég ereje lett volna, nyilván elkapja és elevenen nyúzza meg az illetőt, de csak annyira volt, hogy éppen ne essen össze egyből. A lépcsőház felé veszi az irányt, végig a falba kapaszkodva, de pár lépés után elsötétül előtte minden és egy tompa puffanás keretében, a hasára tapasztott kezével zuhan a földre. Már az elmúlt pillanatokban érezte, hogy baj van, most pedig, már biztos is lesz benne. Beverte a fejét, ahol le is horzsolta a halántékát, de ez a legkisebb problémája, arra tér majd magához, hogy vérzik, és szinte elviselhetetlen fájdalmat érez.
|
|
|
|
|
Lily Brown
INAKTÍV
Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
|
Kuma és Ruu (zárás)Fantasztikus érzés, hogy már nem egyedül veszek részt az évnyitón, és hogy új embereket – és egy aranyos nyulat - ismertem meg. Nagyon örülök, hogy Ruu hozzánk csapódott, annyira vártam már, hogy megismerhessem őt. Ahogy áradozik Kumáról, és ahogy kacag! Ki kéne találni, ha nem lenne. - Hát Kuma, lassan okosabb leszel nálam, ha ennyire szorgalmas vagy - nevetek a rá a plüssre. Hihetetlen, mekkora energiabomba van ebben a kicsi vattatömegben. - Kumával emlékeim szerint a klubhelyiségben találkoztam, de már többször is láttam, amint elugrándozik mellettem –nézek rá a nyuszira, még mindig vigyorogva. Picit arrébb csusszanok, hogy Runa le tudja rakni közénk Kumát. A nyúl gombszemeiben kis sértettséget vélek felfedezni, mikor róla beszélek, így hát kénytelen vagyok kiengesztelni egy kis buksi simivel valamint egy finom sütivel. - Sajnálom, ha megbántottalak, nem volt szándékos - nyújtok felé én is egy süti szeletet. - Csak hát nem minden nap találkozik az ember lánya ilyen ennivalóan aranyos plüssnyúllal, akinek semmi szüksége a gazdája támogatására, és önálló életet él. Bízatóan rámosolyogtam Kumára, és én is elvettem egy muffint. Utoljára még odafordultam az igazgató felé, hogy meghallgassam a beszéd végét, majd a többiekkel együtt kimasíroztunk a nagyteremből.
|
|
|
|
|
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Runa, majd a Rellon asztala meg Beethoven (megint Runa és haza)
*A lényeg az, hogy nem sikerült elkésnie, így nem kell lopakodó üzemmódra térni át még véletlenül sem. Ha Runa belekarolt, akkor be is mehetnek a Nagyterembe, ahol már hemzsegnek a diákok. Különösebben nem értékeli a nagy tömeget, ha neki is közöttük kell mozognia, de mivel ez az iskola hivatalos eseményeinek egyike, ahol diákként ott kell lennie, hát valahogy csak kibírja. Egyelőre a Rellon asztalánál telepednek le a lánnyal. A sárkány emlegetésére néz egy nagyot, majd nemet int a fejével, mielőtt megszólalna. *
- Génmanipulált füstokádó törpecsoda? Olyanom nincs, és tudom, házállat, blablabla... de Izére legalább nem kell külön engedély.*von vállat, kár volt felhozni a sárkányokat, bár akkor is ugyanez lenne a reakció, ha azt mondta volna Runa, hogy egy unikornist tart, de inkább nem mond semmit, mert Runa ismeri a véleményét, na és még a végén szentbeszéd lesz belőle, hogy már megint szűk látókörű és nem a helyzet teljes ismeretében ítéli meg a dolgokat. Lenyeli, amit mondana, és csak úgy magának megrázza a fejét, igyekezve elhessegetni az egész gondolatmenetet. Bólogat arra a jó memóriára, aztán szerencsére teljesen kizökkenti iménti gondolataiból a Schubert kotta emlegetése. A zene hálás téma, máris csorgatja a nyálát, képletesen mindenképpen. *
- Jól hangzik. Mondjuk most épp egy Berlioz capricciót akarok megtanulni, de egyelőre nehezen megy. Túl sokat hibázom benne. Azért azt elárulhatnád, ki is az a Matilda.*sóhajt egyet a capriccio említésére, majd máris kérdőn néz, mindenkit nem ismer egyelőre, egy keresztnév alapján főleg nem tud embereket beazonosítani. A rossz tapasztalatok említésére kezd csak csúnyán nézni igazán, elhúzva a száját is.*
- Persze, persze, de azért minden Rellonos velejéig romlott, minden svéd szőke és kék szemű, és sorolhatnám... kicsit unalmas. Az embereket vedd számba, ne azt, hogy rellonosok voltak, mert aztán ebből az lesz, hogy minden rellonos idióta állat.*válaszolja a fejét csóválva, és nagyon komolyan néz Runára. Ő azt a részét ismeri, hogy egyesek hogy néznek rá, mert rellonos, pedig ő aztán nem egy Bateman, azt nyugodtan ki lehet jelenteni. Közben az igazgató beszélni kezd, így Runa egy kis időre még ott ragad. Mielőtt elinalna, elkéri azért azt a könyvet, és hamarosan inkább neki is lát az olvasásnak, Beethoven jobban érdekli, mint a körülötte zajló felhajtás. Persze, attól fülel, de a térdén ott pihen a könyv, és a tekintete a sorokat pásztázza, az egyedüli, amire felnéz, az a kviddics. Elgondolkodva pislog a beszélő játékvezető felé, lehet, hogy megpróbál bejutni a csapatba, akkor kevésbé fogják enni a fejét otthon, hogy folyton csak a hegedülés foglalkoztatja. Még eldönti. A kis zöld csomagot már látta a látómezeje perifériáján, amikor megjelent, de hozzá csak most nyúl és zsebre is teszi. Ahogy a társait elnézi, édesség van benne - Izé majd lelkes lesz tőle, mint ahogy mindig a szénhidráttól. Lassan azért becsukja a könyvet és ha minden beszédnek vége, akkor el is illan innen, mert ilyen zsibongásban nehéz figyelni arra, hogy mit is olvas, pedig egyre jobban érdekli. Még elköszön Runától, majd meg sem áll a hálókörletükig, ott is az ágyát célozza meg, hajnalig talán végére ér a könyvnek. *
|
|
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
Bemutatás, az évnyitó vége, majd távozásom Pár szót beszélgetünk Damjanovits úrral csendesen, szinte kamaszosan suttogva mígnem az igazgató kiejti az "új tanárok bemutatása" szókapcsolatot. Névsor és nem szerint oszt el bennünket, így engem másodikként említ meg. Nevem elhangzásakor a diákokra mosolygok, majd finoman meghajtom fejem feléjük és kollégáim felé is. Ezt jöveti még számos idegen név és arc felsorolása a hozzájuk tartozó tantárgyak megnevezésével együtt. Figyelek és igyekszem megjegyezni minden arcot, nevet és az adott kolléga által tanított tárgyat is. Ezt követően előkerülnek az ételek. Nekem egy finom meleg tárkonnyal fűszerezett raguleves a jussom, majd egy általam eddig Mátrai Borzaska néven ismert finom, répaszálas bundában sült töltött húsféleség, köretként párolt zöldséget kaptam hozzá legnagyobb örömömre. A desszertem pedig mi más is lehetne, mint egy masszív csokoládétorta, amit a nagyszüleim mindig úgy emlegettek, hogy Stefánia szelet. Minden része csokoládés a tetején keserű kakaópor a szórás. Bőségesen bevacsoráztam és az évnyitó is vége felé jár, néhány kolléga egymással beszélget, a diákok lassan szállingóznak kifelé a nagyteremből mint az őszi levelek, titokban csendesen. Úgy döntök ma nem kezdek bele semmiféle ismerkedésbe senkivel, lesz remélhetőleg jó pár évem rá. Ezért apró, de határozott lépteimet lakrészem felé veszem, hiszen ott is sok még a teendőm mire teljesen berendezkedem. Útközben páran, azok közül akik figyeltek köszönnek nekem, de nagy részük még mindig a lakoma hatása alatt áll és kábultan kóricálnak körleteik környékén. Csak mosolygok egyet rajtuk, és amikor elérem a bejáratot megérintem őrző ónixangyalomat, s közben kimondom a varázsszót mellyel azonosít, majd belépek és a holnap csodájának reményében zárom be magam mögött a nehéz ébenfa ajtót.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Lyra & Kath & Blaise  Nem akartam erre kiérni, nem hittem volna, hogy ők ketten egymásnak is tudnak esni, hisz... az utóbbi időben szinte elválaszthatatlanok voltak, és mindketten valamilyen szinten fontosak nekem. Nem akarok én lenni a vízválasztó, sem az, aki rendet tesz, mégse tudom megjegyzés nélkül hagyni Kath megnyilvánulását. A helyzetemen az sem könnyít, hogy Lyra belém kapaszkodik, tudom, nem ok nélkül. Sose érne hozzám spontán, tudja, hogy nehezen viselem, és tiszteletben is tartja. - Lehet, ettől függetlenül még visszavehetnél. Ne őt hibáztasd azért, mert te többet láttál valamibe, amibe nem kellett volna - nem kenyerem a tapintat, sem a kép mutatás, ha már egyszer arra vetemedek, hogy megosztom a véleményem, akkor nem köntörfalazok, mert nem vall rám. Annak viszont örülök, hogy nem mérgesedik el a helyzet, még annak ellenére is, hogy marhára nem így terveztem az év nyitót. Örülnöm kéne, mert az egyetlen ember, aki már több hete elvisel maga mellett úgy, hogy egy rossz szót nem szól, pedig olykor igencsak lenne oka rá, bent vár. Mégse tudom rávenni a lábaim, hogy meginduljak, még akkor sem, mikor Lyra figyelmeztet. Szemeim mindvégig Kathen tartom. Van benne valami, tényleg olyan, mintha bármelyik pillanatban robbanhatna, de nem érdekel, sose hátráltam meg, és eztán se fogok. Legalább a végeredmény kedvező. Bár hamar egyedül maradok a kihalt folyosón, legalább nem estek egymásnak, és remélhetőleg bent sem vettek észre semmit ebből, nem hiányzik egy újabb dráma. Persze Blaise meg is jelenik, aminek őszintén örülök, hozzá is bújok. - Klassz év lesz - sóhajtok fel és a nyakába fúrom a fejem. Szükségem van rá, és lesz is. Ha ez végig így megy... nem szabadna egymást okolniuk, és én nem akarok választó vonal lenni. Lyra fontos... de Kath is, és ha ezek így viszonyulnak egymáshoz egész évben... - Kath amúgy normális, csak... megviselték a dolgok.. - veszem egyből védelmembe, elvégre a szobatársam, ismerem már annyira, hogy ilyet ki tudjak jelenteni bátran. - Általában... neked még nem tűnt fel? - halványan bár, de rámosolygok egy vállvonás kíséretében. Néha tényleg úgy érzi az ember, hogy önkéntelenül került be a prefekta szappanoperájába, nekem meg ez nem hiányzik. - Lyra meg tudja védeni magát... én meg... a szobatársam, nem kerülhetem folyton Blaise - ezzel nem arra célzok, hogy nem lennék vele, ha tehetném, az időm minden egyes percét rajta csüngve tölteném, de Kathet se kerülhetem, szüksége van rám, és Lyrára is, hiába nem látja be, ahogy a vörös se, tudom.. De hogy fogom én ezt megoldani.. - Volt valami érdekes? Jól laktál? - fogom meg a kezét, hogy minél előbb elhúzhassunk innen. Ma már elegem van a kastélyból.
|
|
|
|
|
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Runa
*Néz egy nagyot arra a megjegyzésre, és megrázza a fejét vigyorogva, miután már sikerült elfojtani a nevetési kényszerét. Van ennél komolyabb válasza is, ami azt illeti. Abból, ahogy vállat von, már lehet is tudni, hogy most az fog következni.*
- Nem, csak ahogy néztem, itt több hangsúlyt fektetnek a zenére. Tíz év után nem fogok lemondani a hegedűről, csak mert Roxfortban valami másra helyezik a hangsúlyt. Még a Beauxbatons jöhetett volna szóba, de je ne parle pas elég jól le français. *válaszolja nagyon is komoly képet vágva. Nem mondhatni, hogy nem ismerné a nyelvet, elvégre van egy nagynénje, akinek francia a férje és csak ragadt rá valamennyi, el nem adják, de ettől még az iskolával nem boldogulna. A rokonság emlegetésére azért elkerekedik a szeme. Meglepetten pislog Runára, majd megvakarja a tarkóját és tanácstalanul széttárja a két kezét egy fejrázás közepette.*
- Öööhh... nem, ezt valahogy eddig elfelejtetted említeni. Kuni? Az meg ki? Runa, másfél év alatt így felszaporodott a családod? Most komolyan, tudom én, hogy az alapján a mitoizé er-en-es... nem... inkább dé-en-es lesz... szóval az alapján gyakorlatilag majdnem mindenki rokon mindenkivel, de azért még ez bonyolult. Szóval... ha jól értettem, van egy bűntudatból soha nem emlegetett nagybátyád, akit az elmúlt másfél évben fedeztél fel és egy sereg rokonod. A festő Csontváry is közéjük tartozik?*kérdezi, csak hogy tisztában legyen végre mindennel, mert eddig csak az jött le, hogy az elmúlt másfél évben a lány megismerte egy sereg új rokonát, akikről ő eddig nem is hallott.*
- És nincsen úja a nap alatt. Roxfort kettő-pont-nulla. Oké, oké... mielőtt megjegyeznéd, tudom, hogy Lupin az alapító... vagy az egyikük. Olvastam az iskola történetét, de a fene se emlékszik már mindenre, csak az biztos, hogy az öreg ezek szerint nem tudott elvonatkoztatni különösebben attól, amiben felnőtt. *von vállat, ha már a házak és a színeik merülnek fel, majd hirtelen rázza meg a fejét arra, hogy közveszélyes lenne.*
- Én? Dehogy, csak szétszórt. A fejem is elhagynám, ha nem a nyakamon lenne... *mondja unott képet vágva az egészhez, közben megemelve a kezét mutatja azt a bizonyos egyértelmű jelét annak, hogy ez szerinte blabla, Runa is tudhatja, hogy ezt a húga szokta folyton megjegyezni. Többnyire akkor, ha valakivel közli, hogy ja ő itt mellette éppen a bátyja. Szemforgat a csók emlegetésére és megvonja a vállát tanácstalanul.*
- Nem tudom. Ha nagyon muszáj lenne, lehet rávenném magam, de egyébként meghagynám a megtiszteltetést hercegeknek, grófoknak, válogatott cigánylegényeknek. *ölti ki a nyelvét ismét, ma már sokadjára. Igazából el se tud most képzelni olyan helyzetet, hogy megcsókolja a lányt, elvégre Runa a legjobb barátja, sose nézett rá másképp.*
- Eljöhetnél hozzánk megismerkedni vele. Szerintem szeretni fog. Csak számíts rá, hogy éppen kis nyálgép, esőköpenyben érdemes megközelíteni. Egyelőre. *vigyorodik el a kisöccse említése által kiváltott nagy lelkesedésre. Azért imádja azt a kis lurkót, annyira elképesztően aranyos és imádni való. Vigyorogva vállat von arra, hogy de ügyesek, mert ez bizony nagy többségben Knut érdeme, majd megcsóválja a fejét arra a nagy lelkesedésre. *
- Runa, eleinte Ama néniék is fontolgatták a válást, és túl sokat nem láttál abból, ami náluk zajlott, de végül is igen, más. Annyiban, hogy mostanra elfogadta a tényállást nagyjából. Viszont, és ezt nagyon komolyan mondom, bármennyire is ellenszenves az apád. Ugyanúgy joga van neki is boldognak lenni, mint bárki másnak, és gondolj bele, mennyire lehet ijesztő szembesülni egy világgal, amiről addig fogalmad se volt, hogy létezik és gyakorlatilag félelmetes, sőt veszélyes, te meg nem tudod megvédeni magad. Szerintem egyszerre szeret és fél tőled, de persze ez csak az én meglátásom. Viszont most tényleg jobb, ha megyek, mielőtt elkap egy prefektus. Majd még jövök akkor erre. Jó tanulást és ne hajszold agyon magad. *köszön el, miután megosztotta a meglátásait, majd még nyom egy puszit Runa feje búbjára, aztán már megy is. Mielőtt eltűnne a polcok között, visszafordul még integetni egy sort, majd rohan is az ideiglenes szobájába meglesni, hátha megszáradt a talárja mostanra.*
|
|
|
|
|
Leila Shine
INAKTÍV
RPG hsz: 16
Összes hsz: 330
|
DavidMár lassan egy hónap telt el az évkezdet óta, és Leila még mindig nehezen fogta fel, hogy átment a vizsgákon. Az első napon meglepődve vette tudomásul, hogy immár ő is végzős, és hogy mégsem bukott meg ezúttal. Viszonylag meg volt elégedve az órarendjével és a lyukasóráinak számával, de a tanulnivaló mennyiségével kevésbé. Az eddigi években sokszor megúszta a tanulást a kviddicsre hivatkozva, de idén erről is le kellett mondania, hogy kellőképpen fel tudjon készülni a VAV-ra. Kivételesen a lyukasóráit sem a kviddicspályán töltötte, hanem egy szinte teljesen üres pergamen társaságában a könyvtárban. Látszott rajta, hogy tekintetével folyamatosan figyelemelterelő tényezők után kutakodik, és bármit megtenne, csak hogy ne kelljen további melodimágiai bűbájokat jegyzetelnie. Mielőtt leült volna a tanulósarokba, útban a szakirodalom felé, levett egy kisebb kötetet a "Mágikus vicckönyvek" polcról. Írás közben többször is lopva belepillantott, és bár ő kisebb erőfeszítésekkel vissza tudta fojtani a nevetését, a kismalac a 32. oldalon többször is elégedetten felröfögött. Ilyenkor a könyvtárosnő megvető pillantásokat lövellt a levitás felé, akinek alkalma sem volt megvédenie magát, és felháborodni azon, hogy az ő csilingelő nevetését összekeverik egy disznóéval. - A melodimágia ugyanúgy rendelkezik különböző varázsigékkel, mint - kezdte körmölni Leila, aztán kedvetlenül áthúzta a "rendelkezik" szót, és megfelelőbb ige után kutatott. Ennél sokkal jobban élvezné, hogyha kipróbálhatná az új seprűjét az aréna fölött, és fölszállhatna felhők fölé, ahol kacskaringózva különböző formákat írhatna le a levegőben, miközben a szurkolók hangja távoli zümmögésként hatolna a fülébe... Ekkor a szőkeség feje lassan előrebukott, és a szfinx halkan szuszogva elaludt.
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
Eris - büntiOktóber 28. délután 4 óra Végre eljött ez a nap is, ami pont tökéletes a bűntetőmunka elvégzésére. Annyira vártam már, hogy csak na. Magyarul bár ne kelljen elvégeznem ezt a feladatot, semmi kedvem hozzá. Bár lehet, hogy csak az a bajom, hogy egy olyan személlyel kell töltenem ezt a délutánt, akit nem igazán szívlelek, és akkor még szépen, enyhén fogalmaztam. De szerintem mindenki ugyanígy érezne iránta, ha azt kellett volna elszenvedniük, amit nekem az alagútban. De hát nincs mit tenni, ezt a feladatot kaptuk, így kötelesek vagyunk megcsinálni. Ma reggel küldtem egy baglyot Erisnek, egy levéllel, amibe azt írtam, hogy délután négykor legyen a nagyteremben, a bűntetőmunka végett, bár be kell valljam, örülnék ha nem jönne. Már a megbeszélt idő előtt fel órával elindultam, mert valahonnan még takarító eszközöket is kell szereznem, így a szertárfelé indulok el, ott biztos akad valami, ami nekem, és Erisnek kell. Ott találok is néhány vödröt, felmosórongyot, és 1-2 nagyobbacska szivacsot is, még persze takarítószert is. Ezekkel a kezemben, s a hónom alatt megyek a Nagyterembe, a bűntetőmunka helyszínére. Még van tíz perc, míg négyet üt az óra, így gyorsan leszaladok még a konyhába, ahol kaptam is valamilyen csokis sütit. Ja, és a kis kísérőmről se feledkezzünk meg, Mogyoróról, aki mindenhova követ, soha nem hagy magamra, neki kérek pár szem mogyorót, ha akad, és szerencsére volt néhány szem, azt készségesen ajánlották fel a szőrmóknak, ki jókedvűen majszolja azt. Mikor visszatérek a Nagyterembe, leülök az egyik asztalhoz, s ott várom, hogy megjöjjön Eris.
|
|
|
|
|
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV
Sz*rka
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
|
Büntetőmunka la Keiko* A büntetőmunka napja. Kint gyönyörűen süt a nap, no nem mintha ez Erist meghatná, de bosszantó a tudat hogy ilyenkor itt kell rohadnia a kastélyban. Még ilyet! Méghogy ő pálca nélkül takarítson?! Mintha csak otthon lenne... Befordul a nagyterem hatalmas ajtaján a terembe. A délutáni uzsonnáikat majszoló diáklányok és fiúk cseverésznek nevetgélve, de a büntetőmunkatársát sehol sem látja. Nem is baj - gondolja. Ha nem lesz itt időben, ő is elmegy. Bár nem szívesen, mert nem vonatna le a házától pontokat. A szokásos acélbetétes csizmáját viseli és a hosszú kötelező iskolai talárt. Alatta megbújik az egyik sráctól ellopott póló, ami jóval nagyobb rá, és a Dominictól csent nadrág egyikei. Mit neki tisztelet, elveszi ami neki kell. És még nem is fel se tűnik másoknak, mert mindent rejt a talár. Ápol és eltakar, ez milyen igaz. Ezúttal nem veszi fel a csuklyát, hagyja hogy néhány diák összesúgjon az asztalánál mikor meglátják. Kényelmesen odasétál a Rellonosok asztalához és elvesz róla egy zsömlét. Megkeni egy kis összetört tonhallal, amíg nem jön a másik, addig ezt eszegeti, ma még nem is evett. Megérkezik az ajtónál a kis áldozata, felemeli rá a tekintetét és halványan elmosolyodik. Úgy tűnik a csajszi mindent hozott magával ami kell a takarításhoz. Kár. Be kellett volna zárni valahova hogy pontokat vonjanak le miatta, mert nem végezte el a büntetőmunkát. Megeszi a tonhalas zsemle maradékát és odamegy a lányhoz. Egy szó nélkül elveszi az egyik vödröt és a felmosórongyot. * ~ Ez így úgy értelmetlen, ahogy van. Nemsokára vacsoraidő és összetapicskolják amit feltakarítok. ~ * Nem törődve a másikkal fogja a cuccait és elmegy a terem Rellonos végébe. Az bizony csillogni-villogni fog, nyalhatja is róla a kiöntött tejecskéjét az a szemét Dominic. *
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
Eris és a büntiEris csakhamar meg is érkezik, nem túl nagy örömömre, és az ő szokásos módján - mivel én csak ilyennek ismerem őt, bár még csak most találkozunk másodjára - gorombán, szótlanul, és elveszi a cuccait. Ugyanúgy néz ki most is, mint akkor, talárja eltakarja ruháját, viszont egy apró dolog más, mint akkor. A csuklya nincs a fején, pedig én azt hittem, hogy azt mindig magán hordja. Na mindegy, úgy látszik, hogy nem igazán akar velem foglalkozni, ami egy jó pont már nála. Addig jó, míg hozzám nem szól, vagy bármit is csinál, ami ellenem van. Ő a rellonosok asztalához megy, én pedig a kékek asztalához, ami szerencsére a legtávolabb van a rellonosoktól, így nem kell a csajjal foglalkoznom túl sokat,de azért néha odapillantok, hogy lássam dolgozik-e. Szerencsére igen, legalábbis akkor, amikor én odapillantok, a köztes időben sajnos nem tudom mit csinál, hátul nincs szemem. Elég gyorsan haladok a felmosással, hisz semmi, senki nem zavar meg, bár azért az kicsit nyomaszt, hogy az itt lebzselő diákok mind engem, és Erist figyelik, és összesúgnak a hátam mögött. Mikor egy kis pihenőt tartok, afelé az asztal felé pillantok, ahol Mogyoró ült, és a manóktól kapott mogyorót eszegette,viszont nagy ijedtemre, ő már nincs ott. Istenem, miért kell mindig ezt csinálnia? Amint meglát ez a kis szőrmók valamit, vagy valakit, aki vagy ami érdekesnek néz ki számára, azonnal odamegy hozzá. És most is ez történik, csak nem tudom most, hogy hová készül. Rémülten nézek körbe, hátha meglátom, és szerencsére meg is találom, de nagyon rossz irányba megy, Eris felé. Féltem őt, mert az a csaj ki tudja mit tenne vele, ezért gyorsan eldobom a kezemből a felmosórongyot, és szapora léptékkel indulok feléjük.
|
|
|
|
|
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV
Sz*rka
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
|
Büntetőmunka la Keiko* Magában egy dalt dudorászgat, valószínűleg most íródott a fejében... Olyasmiről szól hogy ha legközelebb megtalálja azt az álnok fiút, aki prefektusnak meri nevezni magát, kitépi a nyelvét, aztán megeteti valami vadállattal. Aztán persze jön a srác pálcája, amit beledob egy vulkánba. Vagy előbb kéne a pálcát beledobnia? Megáll egy pillanatra a takarításban és mikor megegyezik magával, hogy igen, a pálcától kell először megszabadulnia, tovább folytatja a felmosást. * ~ Terítem az asztalodat, te kis ... ~ * Nyomdapapírt nem tűrő kifejezések sorozata. Visszatérve dúl-fúl magában, amiért ilyen alantas munkát végeztetnek vele, amikor ő csak ellátta egy haszontalan diák baját. Nem is érti hogy mit keresnek ilyenek egy iskolában. Először tudja az ember megvédeni magát, aztán jöjjön a többi. De ő még csak erre se volt képes. Gondolataiból valami motoszkálás rángatja ki. Egy felmosórongy eldobódik, két fürge láb szalad felé. Felpillant. A másik lány felé szalad, ijedt arckifejezéssel. Mi történt? Egyik szemöldökét felvonja, és körbe se kell nagyon néznie; látómezejéből kitűnik hogy mi a riadalom oka. * - PATKÁNY!!! * Üvölti és eldobja a felmosót, előkapja a pálcáját - amivel ugye a büntetőt nem lehetne végezni, de arról nem volt szó hogy nem lehet nála és az állat felé irányítja. Eris ösztönösen utálja az állatokat, meg tudja ugyan különböztetni őket ha nagyon akarja, de a rágcsáló az rágcsáló. A legelső varázsigét kiabálja, ami csak eszébe jut. * - Wasser!* Kiáltja és egy locsolócsőnyi víz zúdul máris az állatka felé, arrébsodorva azt. Nem akarja ő bántani, de ne jöjjön a közelébe, piszkítsa inkább a másik lány részét. *
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
ErisEleinte még miden rendben van, ő is, és én is nyugodtan takarítunk a lehető legmesszebb egymástól, s abban reménykedtem, hogy ez így is marad, és nem lesz semmi galiba. De a szerencse mostanában nem akar mellém állni, így természetesen most sem kerül el a baj. A kis drágaságom, Mogyoró megint csak galibát okoz, bár ez nem az ő hibája, hisz csak egy szegény, ártatlan butuska állat. Mondjuk szerintem elég értelmes tud lenni néha, de még elég fiatal, és igen kíváncsi a természete, így gyakran elkóborol, nem kis ijedtemre. Persze ebből olyan magy baj nem szokott lenni, most viszont, nagy bajba kerülhet, ha gyorsan nem lépek közbe, ugyanis bele se merek gondolni, hogy Eris miket művelne, ha meglátja őt. Rögtön elkezdek feléjük szaladni, de úgy látszik már későn, hallom a lány hangját, majd a pálcája is elő kerül, amit egyenesen a mókusra szegez. Ekkor gyorsabbra veszem a tempót, de még ez sem elég ahhoz, hogy időben odaérjek, a vízsugár eltalálja őt, és hátracsúszik egy jó pár métert, már csuron vizesen, s épp a lábam előtt áll meg. Felveszem, és megnyugtatás képpen elkezdem őt simogatni, nem érdekel, hogy vizes-e vagy sem, aztán tekintetem bosszúsan a lányra szegezem, ami szinte már villámokat szór. - Ezt most muszáj volt?!? Hogy tehetted? Azonnal kérj bocsánatot! - rivallok rá a lányra, bele se gondolva, hogy erre a hangnemre mit fog reagálni, most csak Mogyoró miatt aggódom. Szerencsére nincs semmi különösebb baja azon kívül, hogy vizes lett, csak egy kis enyhe sokkot kapott, amit abból tudtam leszűrni, hogy valamiféle nyöszörgésre hasonlító hangokat ad ki. - Jól van, nincs semmi baj, Mogyoró. - mondom, most már a mókust nézve, aki egyre jobban megnyugszik a tenyeremben.
|
|
|
|
|
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV
Sz*rka
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
|
Büntetőmunka la Keiko* Az állat végigcsúszik egy pár métert a vízsugár hatására, majd mikor a másik lány felveszi és simogatni kezdi, Eris elfintorodik. És arra kéri hogy kérjen bocsánatot? Ő?! ETTŐL?! * - Szerintem inkább ereszd el az erdőben. Sok betegséget terjeszt és kint jobb helye lenne a természetes élőközegében. * Morogja oda és bár nem teszi el a pálcáját, visszasétál a felmosórongyhoz. A legjobb lenne egy pálcalegyintéssel eltakarítani, de azt kiszúrná itt pár pletykás diák, úgyhogy inkább a saját kezével lát neki. * - Bocsánatot... egy ostoba patkánytól... persze... * Motyogja az orra alatt alig hallhatóan. Megáll egy percre, felnéz, a másik lány pedig még mindig azt a vizes szőrgombócot simogatja. Felegyenesedik. * - Ha azért hoztad hogy összepiszkítsa az én részemet, megetetem az első macskával. Folytasd a munkát, ha megint miattad kerülök bajba, nem csak a kezedet meg a lábadat nem fogod tudni használni. * Tekintete elszánt, most már kezd ebből a csitriből elege lenni. Visszatér a saját munkájához, de résen van, nehogy a másik valami meggondolatlanságot kövessen el. Egy nagyobb folthoz ér, amit jobban elkezd sikálni. Feltűri a talárja ujját és előtűnik hófehér, anyajegy nélküli bőre. Belemártja a szivacsot a tisztítószeres vödörbe, kicsavarja és visszatér a padlón lévő folthoz. Reméli hogy az asztalokat nem neki kell letakarítania, az úgy is magától szokott változni. *
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
Eris és a büntiÉn valahogy másféle reakcióra számítottam, hogy majd kiborul és leátkoz, mint a múltkor, de nem. Most viszonylag tűrhető volt a reakciója, már amennyire, bár még ezen is van kivetnivalóm,de úgy látszik fejlődik a csaj. - Na azt várhatod. Előbb vájom ki kanállal a szemeimet, minthogy őt elengedjem a vadonba. - Vetem oda neki ugyanabban a hangnemben, ahogy eddig is, bár azért már valamelyest érezhető, hogy kezdeti riadalmam kezd enyhülni, sőt, már le is csillapodott. - És ha nem látnál a szemedtől, ő nem patkány, hanem mókus. - mondom még utoljára, mielőtt sarkon fordulnék, hogy visszamenjek eredeti helyemre, s folytassam a munkám ott, ahol abbahagytam. Azt hittem ennyivel már le van rendezve a dolog, és többet még csak rám se néz a csaj, de a szerencse még mindig nem pártolt át mellém. Azoktól a szavaktól viszont, amiket hozzám vág, felmegy bennem a pumpa, alig bírom megállni, hogy ne rontsak neki. - Ha csak egy ujjal is hozzá mersz érni, esküszöm nem állok jót magamért. Világos? - kérdezem felvont szemöldökkel, s arcom egyre jobban vörösödik a dühtől. Senkinek nem engedem, hogy bántsa azt, akit szeretek, és Mogyoró már azok közé tartozik, nem engedem meg holmi kis rellonos csajnak, hogy bántsa, és ha ehhez meg kell küzdenem vele, ám legyen. De eddig még úgy áll a dolog, hogy semmi nem lesz, de csak addig míg nem nyúl ártó szándékkal a kis mókushoz. - Hogy miattam kerülnél bajba? Megint? Ugyan, ne nevettess! Ha te normálisan tudtál volna akkor válaszolni arra az egyszerű kérdésre amit feltettem, akkor most nem kéne ezt csinálnunk. - mondom neki, a végén egy halvány fintorral az arcomon, majd Mogyorót visszateszem az asztalra, és folytatom a munkát, de azért a fél szemem rajta tartom a rellonoson.
|
|
|
|
|
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV
Sz*rka
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
|
Büntetőmunka la Keiko- Tehát ennyire ragaszkodsz hozzá. Akkor vagy nincsenek barátaid, vagy rágcsálók neveltek fel. * Végignéz a lányon. * - Mindkettő megtörténhetett. * Ragaszkodás. Nem szabad. Se tárgyhoz, se élőlényhez. A tárgyak elromlanak és elvesznek, az élőlények elárulnak és meghalnak. Ez az élet rendje sajnos, minden elvész, így az ember senki másra nem támaszkodhat, csak magára. Ezért neki sincsen barátja, nem is lehetett soha. Az egyetlen ember akihez a vér miatt kötődik, az az anyja. Na meg a soha nem látott apja, aki után fog majd egy kicsit kutakodni hogy többet megtudjon. * - Igen? Hát ha a közelembe merészkedik, nem csak egy ujjal érek hozzá. * Veti oda mogorván. Nem szándékozik most senkit sem meggyilkolni, csupán a penészt, ami beette magát az asztalok lábánál. Legszívesebben viszont valami szájeltüntető varázslattal befogná a csaj száját hogy fejezze már be a hisztit. Nem tűnik valami nagymenőnek, kétli hogy nonverbálisan is képes lenne varázsolni. A locsolóvarázslattól kilőtt víz az Eridon és a Navine asztala között húzódik, egyfajta választó vonalként kettőjük között. A Rellonos oldallal végzett, most jön a következő, az Eridon asztala körülötti rész. Ha a másik nem végez időben a sajátjával, akkor nekiáll majd a harmadik asztalsor részének is, de most elvan ezzel. Vödörbe mártás, csavarás, sikálás. Lopva elkapja a másik fintorát, aztán vissza is néz a saját kis területére. * - Vigyázz, mert úgy marad az arcod. * Szólal meg azzal a hangnemmel, amivel Keiko Legrosszabb rémálmává titulálta magát a legutóbb. A tisztítószer némiképp kipirosította a kezén a bőrt, úgy tűnik annyira érzékeny hogy nem bírja. Csak kerüljön a keze közé az a prefektus, ellátja majd a baját. *
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
Eris és a büntiEz a csaj kezd az idegeimre menni. De nyugi, amíg nem támad, nekem sincs okom rátámadni, legalábbis elviekben. GYakorlatilag pedig számtalan okom lenne rá, kezdve a múltkori esettel. De nem tehetem, azzal csak még nagyobb bajba kerülnék, amihez meg semmi kedvem. Megfordul a fejemben másik lehetőségnek az is, hogy egyszerűen nem veszem őt figyelembe, mintha itt sem lenne, de azt rögtön el is vetem, mert akkor talán gyávának nézne, és csak még tovább nyomatná a hülyeségeit, azt meg már nem bírnám tovább, így is mindjárt felrobbanok. - Chh, bagoly mondja verébnek. - csak ennyit mondok, és már sarkon is fordulok, hogy visszamenjek a helyemre, de közben még a vállam felett hátranézek, és így folytatom: - És nekem vannak barátaim. Viszont neked kétlem hogy lennének. Visszatérek a padló felsúrolásához, ami szerintem elég hamar megvan, végül is a Levitások nem esznek disznó módom, és nem volt tiszta mocsok a padló, szerencsére. - Törődj a magad dolgával, és inkább takaríts, mint a szádat jártasd. - Felelem neki halványan elmosolyodva, majd mivel a levitás területtel már végeztem, így átmegyek a navinés területre. Itt ugyan kicsit közelebb vagyok Erishez, és érzem is a belőle áradó negatív érzéseket, mégsem foglalkozom vele, mégcsak rá se pillantok, mintha itt se lenne, közben halkan dudorászni kezdem az egyik kedvenc dalomat, amit anyu szokott mindig énekelni, mikor takarít. Az idő többi része viszonylag gond nélkül eltelik, s most már Mogyoró is nyugton van, és csendben figyeli az eseményeket. Ezzel a résszel szerintem hamarabb meg is vagyok, mint az előbbivel, így jó alaposan kicsavarom a vizet a felmosórongyból, majd az egyik padra ülve várom hogy Eris is végezzen.
|
|
|
|
|
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV
Sz*rka
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
|
Büntetőmunka la Keiko- A barátok a gyengéknek valók. Csak hátráltatják az embert. ~ Mert bizalom nem létezik. ~ * Az utóbbit csak magában gondolja, az előbbi mondatokat pedig nyugodtan mondja, tisztázó hangnemben. Nem kellenek barátok annak, aki egyedül is elég erős. A csatlósok már más tészta, de az emberi kötődések feleslegesek, mert minden elmúlik, az ember csak magára számíthat. A végén úgy is mindenki egyedül hal meg, senki nem lesz ott mellette, az apja is egyedül ment el. Már ha elment, legalábbis a sírfeliratán ez volt olvasható "Hakuron Kowai". Alatta semmi "Barát, férj és megértő apa", vagy a tipikus "Örökké szeretünk", mint a kisállatok neve alatti feliratokon. Sosem ismerte. De annyi biztos, hogy ő is ilyen letisztultan gondolkodhatott, nem csépelték el a sírfeliratát sem semmiféle nyálas klisével ami úgy se igaz. Lassan az Eridon asztalsor végéhez ér, Keiko már a Navinét csinálja. Gusztustalannak érzi hogy egy ilyennel kell megcsinálnia a büntetőt. Legalább akkor egyedül kellett volna jönnie, nem egy ilyen szerencsétlen mókusbolond idiótával. Szép lassan végez, megtörli a homlokát, érzi ahogy csípi a kezét a tisztítószer és most az ostobasága miatt a homlokát is érte a vegyszer. Hát ez hiányzott még. Ahelyett, hogy leülne a legközelebbi asztalhoz, ami az Eridonosoké, inkább a Rellonosok asztalához húzódik vissza. Semmiféle ismerős arcot nem lát, de úgy is mindegy lenne. Leül, rákönyököl az asztalra, ujjait összekulcsolja és a szája előtt helyezi el, persze hogy ne érjen hozzá, mert azt is csípné. Lassan olyan piros lesz a keze, mintha vérbe mártotta volna, de akármennyire csípi is, a ragadozó tekintetével Keikot és a kis patkányát vizsgálja. *
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
Eris és a bünti- Szerintem meg a barátok épphogy segítik az embert, hogy erősebbé váljon. - Felelem, már teljesen nyugodt hangnemben, és normálisan. - Mert ha a barátaim nem lennének, ez a beszélgetés sem így folyt volna le. Barátokra mindenkinek szüksége van. - egészítem ki azt az egy mondatot, közben halványan mosolyra húzom a szám. Már nem is vagyok dühös, nem érzek olyan nagy ellenszenvet a lány iránt, sokkal inkább sajnálatot, és egy kis együttérzést. Nem is, igazából nem is megérteni, hogy ő mit érezhet, így nem tudok teljesen együttérző lenni vele. Nekem mindig volt egy igaz barátom, aki mellett nem éreztem magam egyedül, aki segített a bajban, én voltaképp soha nem voltam egyedül. De ez a lány, talán csak a szülei voltak ott neki, vagy még ők sem. Tisztán látszik, hogy még soha nem volt barátja, akiben megbízhatott volna, ezért vált ilyenné. A bűntetőmunkát eztán folytatom, mintha mi sem történt volna, s mire végzek, már Eris is végez az Eridonos asztalsorral, s a saját asztalánál ül, teljesen egyedül. Megtehetném azt, hogy úgy teszek, mint eddig, hogy nem foglalkozom vele, és visszamegyek a szobámba, de nem, én hülye épp az ellenkezőjét csinálom. A vödröt, és a felmosórongyot az asztal mellé lakom le, Mogyorós beteszem a talárom tágas zsebébe, mivel már eléggé elfáradt szegény, és ott szerintem nyugodtan tud majd pihenni, ra is fér, az előbbi nagy sokkhatás miatt. Én pedig elindulok a rellonos asztalsor felé, pontosabban Erishez megyek, aki mellé le is ülök, egy barátságos, és kedves mosollyal az arcomon, amit eddig tőlem még soha nem láthatott, ha akarja ha nem. Na, erre mi lesz a reakciója?
|
|
|
|
|
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV
Sz*rka
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
|
Büntetőmunka la Keiko* Ha Eris tudná hogy az imént sajnálatot éreznek iránta, rögtön bedurranna az agya és a körmeivel esne Keiko torkának. De szerencsére nem gondolatolvasó és az emberi érzelmeket sem tudja leolvasni mások szeméből. Csak a sötétség van, ami egész eddigi életében jutott neki. A barátos kiegészítésre megvonja a vállát. Nem fog egy olyannal vitatkozni, aki nem tudta őt legyőzni. Hiszen akkor ő lenne a szamár, és ő ennél okosabb. Amint végzett a munka rá eső részével, a saját asztalához vonul és onnan nézi a másik lányt. Az pedig odalibben és mellé ül le. Amíg közeledik Keiko, Eris nem tudja hova tenni hogy erre tart, amikor pedig a Rellonosoknál foglal ő is helyet - anélkül hogy bárki ezt megengedhette volna, egy bájos mosolyt lejt a sötét szemű lány felé. Eris elfintorodik. * - Mit akarsz? * Közben pedig eszébe jut, hogy a patkány valahol ott lapul a másik zsebében, vagy a talárja alatt. Kezd ideges lenni amiatt az állat miatt, megannyi betegséget terjesztenek a rágcsálók, ezeknek nem emberi kézben van a helyük, hanem odakint. Nem állatvédő ő, hogy kitessékelje őket a vadonba, ahol lenniük kéne, de azt _akarja_ hogy ott legyenek, ahol lenniük kéne. A lényeg, hogy ne az ő közelében. * - Bökd ki, nem vagyok jó kedvemben. * Ez persze így nem igaz, de kezd felmenni a pumpája szépen lassan a mókus közelsége miatt. Megkordul a gyomra, ma még azt az egy zsömlét ette meg, amit a takarítás előtt benyomott. Csíp a keze, kicsit égeti a homlokát is a vegyszer, és koránt sincs ínyére jópofizni ezzel az akárkivel, aki most ide juttatta ebbe a helyzetbe. *
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
Eris és a büntiNéha már fel-felvillan annak a reménye, hogy Eris, talán nem is olyan rossz, mint azt először hittem, Sokkal inkább egy lány, akinek még soha nem is voltak barátai, így nem is érti meg, hogy mi abban a jó. Igen, jelen pillanatban így látom a helyzetet, de ezt inkább nem mondom ki hangosan, mert a végén még lecsapna mint a taxiórát. Miután végzek a takarítással, egyszerűbb lenne az a megoldás, fogom magam, és kimegyek a nagyteremből, mintha mi sem történt volna, de én nem így teszek. Helyette inkább épp az ellenkező irányba indulok el, amerre Eris is van, és erre szerintem ő sem számított - be kell valljam, először én sem -, de leülök mellé, megtartva a kellő távolságot, ami már nem zavaró. Mondjuk őt láthatóan már az is zavarja, hogy én ide mertem jönni, ezt a fintorából, és hanghordozásából következtettem ki. - Tán nem szabad ide jönnöm? - kérdem,majd halkan elnevetem magam, ami teljesen barátságosan hangzik, és kedvesen, nem pedig olyan ellenszenvesen, mint ahogy ezelőtt beszéltem hozzá. Bár akkor még másképp vélekedtem róla,de pár perc alatt sikerült megváltoztatnia a nézetemet, és most már próbálok azon lenni, hogy összebarátkozzak vele, bár tudom, hogy az nem lesz könnyű falat. - Csak beszélgetni szeretnék. - Bököm ki végül a választ a kérdésére, közömbös hangnemben, és egy félmosolyt megeresztek a lány felé. Remélem most már valamennyire megenyhül, és szóba elegyedik velem, kedvesebb hangnemben. Ha viszont nem, akkor inkább elmegyek innen.
|
|
|
|
|
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV
Sz*rka
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
|
Büntetőmunka la Keiko* Remény? Mire? Hogy Eris bárkivel is barátkozni fog? Nem olyan fából faragták őt, nem bizony. A lány megkérdezi, hogy nem szabadna-e idejönnie, Eris pedig komoran a bal mutatóujját az asztalra böki. * - Rellonosok asztala. Kötve hiszem hogy te az lennél. * Megint megkordul a gyomra és igyekezvén nem törődni a másik lánnyal, elvesz mégegy zsömlét amit szintén tonhalpástétommal ken meg. Kell a fehérje, ma ki akar menni futni aztán edzeni is rendesen. Épp hogy beleharapna az ízletes szendvicsébe, megint hall egy feltevést. Vagy inkább egy ábrándot. Beszélgetni. Vele. Az Eris-idegességmérő vészesen emelkedik. Leereszti a szájától a szendvicset és flegmán kigúnyolja amit az imént a lány mondott, eltorzítva a hangnemet. * - Csak beszélgetni szeretnék. Beszélgess a patkányoddal és húzz el az asztaltól! * Így. Ez talán megteszi. Mindenesetre a pálcája azért kéznél van ha használni kell, mert ha nem megy el ez az idegesítő lány, akkor megint meg fogja átkozni, abban viszont nem lesz köszönet. Annyi a bökkenő hogy mások is vannak a teremben és megint büntetőt zúdíthatnak a nyakába, de amennyiben teljesen felhúzza ez a kis csitri, akkor ez sem fogja érdekelni. Megint bele akarna harapni a finom zsömlébe, de úgy tűnik hogy a lány nem tágít. * - Még mindig itt vagy? * Morog Keikora szúrós szemekkel. *
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
EddieNa szóval, akkor vegyük át, hogy milyen óráim lesznek még. Most van egy lyukas órám, a következő pedig jóslástan lesz, azután pedig reptan, és egy bűbájtan. Remek, akkor valamelyikre, mondjuk a következő órára, amim lesz, nem ártana valamit tanulni, vagy könyveket átnyálazni, hogy egyáltalán legyen valamicske fogalmam arról, hogy mi is ez az egész, mert jelen pillanatban semmit nm tudok. Jó, ez talán egy egy kicsit túlzás, nem igaz hogy semmit nem tudok, csak nagyon kevés annak a száma, amit tudok. Mivel lyukasórám van, így legalább át tudok nézni egy esetleg két könyvet is, tanulás címszó alatt. Jobb mintha megint büntit kapnék mert olyan emberbe botlok, aki még csak hírből sem ismeri a kedvességet. A könyvtár felé veszem az irányt, mivel ott valamelyik nap láttam egy könyvet, aminek a címe elég érdekesen hangzott, nem mellesleg pedig a jóslástanhoz kapcsolódik, szóval duplán jó. Mogyoró most kivételesen nem követ, mivel ilyenkor, mikor órák vannak berakom őt az állatsimogatóba, aminek nem igazán szokott örülni. Inkább lenne velem, és menne órákra, minthogy több állattal legyen összezárva. Először még szökéssel is próbálkozott, az nem sikerült neki, így kénytelen volt beletörődni, hogy délelőttönként nem lehet velem. Hamar elérek a könyvtárba, bár az már egy kisebb fejtörést okoz, hogy hol is láttam azt a könyvet, de végül is megleltem. Visszamegyek az asztalokhoz, ahol csak 1-2 diák van, kiknek szintén nincs most órájuk, és gondolom ezért választották a könyvtárat, pihenés, olvasás céljából. Kinyitom a könyvet, s elkezdem olvasni.
|
|
|
|
|
Eddie Lightwood
INAKTÍV
RPG hsz: 10
Összes hsz: 52
|
KeikoImádok elsősnek lenni.Hál' istennek kevés az óra számom,és még lyukas óráim is vannak!Ez az iskola jobb mint gondoltam.Jöttem rá erre,mikor megnéztem az órarendet reggel.Eddig volt egy bűbájtanom,meg átváltoztatástanom.Majd ha minden igaz,és nem vagyok annyira suta,akkor most két órám lyukas.Utána meg egy önismeretem lesz majd egy sötét varázslatok kivédése.Addig is gondoltam lekászálódok a toronyból és megkeresem a könyvtárat.A folyósok többé kevésbé kivoltak hallva,így miután útbaigazítást kértem egy diáktól,a könyvtár fele menet elkezdtem halkan énekelgetni egy dalt.Szeretek énekelni,csak sajna nem tudok.Na jó,valamennyire tudok.Általában akkor énekelek,mikor jókedvem van.Nem is értem most,hogy lehet jókedvem.Ugyan úgy depressziós vagyok,ugyan úgy zavar,hogy ennyi ember vesz körül,akiket nem is ismerek és vannak vagy százan!De mindegy is,néha már magamat sem értem.Hamar megtaláltam a könyvtár ajtaját,elhallgattam.Ha összefutnák a könyvtárossal,biztos nem tenne valami jó benyomást elsőre az,ha első látogatást úgy kezdem,hogy énekelve bevonulok a csöndes könyvtárba.Így befogtam a számat,a fülbemászó dallam a fejemben maradt továbbra is.Benyitottam.Ehhez fokható könyvtárat még nem nagyon láttam,de nagyságától eltekintve,majdnem ugyan olyan volt mint egy szokványos mugli könyvtár.Körülnéztem,épp csak pár diák volt a könyvtárban.Hála istennek..Nem bírom a tömeget.Órákra is inkább akkor indultam,mikor már kevesebben voltak a folyósokon. Elindultam könyvet keresni.Sokan kise néznék belőlem,hogy szeretek olvasni.Pedig imádok!Jó, a tankönyveket nem nagyon bírom,de azokat is elolvasom,ha érdekel.Szeretem még a képregényeket,meg bármilyen érdekes történetű könyveket.De átkokról és bűbájokról is szívesen elolvasok könyveket.Első ránézésre,nem is hittem volna,hogy ennyi könyve van az iskolának.Elindultam az egyik könyves polc mellet,aminél az átváltoztatástan könyvek voltak.Gyorsan átfutottam a címüket,hogy melyiket lenne értele kivenni és olvasgatni.Pár perces keresgélés után,meg is akadt a szemem,egy könyvön.Érte nyúltam,hogy kiszedjen,de amilyen szerencsétlen vagyok,pont levertem egy csomót.Nem kis hangzavart keltve vele a könyvtárban..
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
EddieEz a könyv valóban nagyon jó, legalábbis szerintem az. Mondjuk én szeretem a jóslástant, ezért érdekelnek is az ilyen dolgok, és így le is foglal 1-1 ilyen könyv olvasása. Mondjuk engem bármilyen könyv lefoglal, csak legyen jó vaskos, és legyen értelme, ne csak valami fura hablaty legyen az egész, aminek semmi értelme. Szokásomhoz híven, most is teljsen belemerülök a könyv tartalmába, egyre jobban rabul ejt, s én kizárok minden zavaró tényezőt, ami gátolna abban, hogy teljes mértékben a könyvre koncentráljak. Magyarul nem foglalkozom a külvilággal, még egy kis légy zizegését sem hallanám meg, ha mindenki teljes csöndbe burkolózna. Én mindig ezt szoktam csinálni, így legalább könnyebben megértem a könyvet, és az esetleges rejtett mondanivalóját, amit át akar adni az olvasónak. Ebben a könyvben mondjuk ilyenről sző sincs, mert ez csak kész tényeket közöl, és olyan dolgokat, amik mindenki száméra könnyen megérthető. És termésteresen a jóslástanhoz kapcsolódik. Különféle jóslási módszerekről van benne szó, mik mind egytől egyig nagyon érdekesek, és könnyen megérthetőek. Az ember nem is gondolná, hogy ennyiféle jóslási fajta létezik, de igen, s mindegyik más és más, különböző, de mégis vannak köztük hasonlóságok. Olvasásomból egy nagy puffanás ránt ki. Fejemet a hangforás irányába fordítom, és meglátok egy srácot azt egyik polcsornál, mellette pedig több könyv is hever a földön. Senki nem menne oda segíteni neki, neem, inkább nézik őt, és halkan kuncognak rajta, hogy milyen béna. Na, ilyen faragatlan embereket is ritkán lát az ember, nem hogy segítenének neki, nem az náluk úgy látszik luxus. Így kénytelen vagyok én felállni, és odamenni hozza, de még mielőtt ezt megtenném, egy szúros pillantást vetek rájuk, mire azonnal elhalgatnak. Legalábbis addig, míg el nem megyek onnan. - Szia! Segíthetek? - kérdem, majd meg sem várva válaszát leguggolok, hogy felszedjek néhány könyvet.
|
|
|
|
|
Eddie Lightwood
INAKTÍV
RPG hsz: 10
Összes hsz: 52
|
KeikoAmint leestek a könyvek,halk kuncogást hallotam. Nah,megint megcsináltam..két percre se vagyok a könyvtárban és már leégetem magam és kiröhögnek.Oda se figyeltem,mikor egy lány termet melettem és megkérdezte,hogy segíthet-e,de válaszolni se volt időm,mert már rögtön felkapott két könyvet,hogy a helyére tegye.- Igen,köszi - feleltem kissé zavartan,mert még mindig azon kattogot az agyam,hogy mennyire lejárattam magam.Próbáltam lazának tűnni,hisz csak leestek a könyvek, és most komolyan..ezen izélek?! Már magamra se ismerek.Eddig észre se vettem,hogy mennyi könyvet vertem le.Ha nem volt vagy három tucat könyv a padlón,akkor egy se.Mielőtt visszaraktam volna őket,megnéztem a címüket,és ami érdekes volt,azt félre raktam magam mellé.Így,mire végeztünk négy darab,félre rakott,érdekes olvasmánynak ígérkező könyv feküdt melletem. - Kösz a segítséget - mondtam a lánynak mikor, az utolsó könyv is visszakerült a helyére.- Amúgy Eddie vagyok - mutatkoztam be.Bár kissé cinkes volt,még mindig a helyzet,de próbáltam valamennyi önbizalmat mutatni..
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
EddieA srác kis műsora kizökkent a könyvből, és ismét visszacsöppenek a valóságba, ami jelen esetben nem túl kedvező a srácnak. A mutatványát, vagyis hogy véletlenül leboritott néhány - tucat - könyvet a polcról, jó kedvre derítette az itt jelen lévő néhány diákot. Persze csak bennem van annyi kedvesség, és jóindulat, hogy segítsek szegény gyereken, mert a többiek a fülük botját sem mozdítják, csak röhögcsélnek magukban. Odamegyek, és megkérdezem, hogy segítsek-e, de persze választ nem igazán várok, mert nálam ez már alap dolog, hogy segítek. Nem bírnám végignézni, hogy ő itt egyedül szenved a könyvekkel, a többiek meg csak nevetnek rajta. Mondjuk megtehetném azt is, hogy kisétálok, én mégis ezt a megoldást választom. A könyvek végül hamar a helyükre kerülnek, és sor kerül a bemutatkozásra is. - Nincs mit. - Felelem egy mosoly kíséretében. - Én Keiko vagyok. - mutatkozom be. Látom, hogy kicsit zavarja, ami az imént történt és talán kellemetlenül érzi magát emiatt, így valamit mondanom kell, hogy megnyugtassam. - Velük meg ne foglalkozz - mutatok hátra a még mindig halkan nevetgélő néhány gyerekre. - Az ilyen bárkivel elofordul. Nem akarsz leülni? Gyere. - invitálom őt az asztalhoz, oda, ahol én is ültem, s a könyv még mindig ott van, kinyitva ugyanannál az oldalnál, ahol otthagytam.
|
|
|
|
|
Eddie Lightwood
INAKTÍV
RPG hsz: 10
Összes hsz: 52
|
KeikoA lány,megkérdezte,hogy leülök-e hozzá,de mire válaszolhattam volna,ismét megszólalt.'Gyere'. - Oké,köszi - mondtam és lehajoltam a négy kötet könyvért,és elindultam Keikoval egy asztalhoz,amin egy nyitót könyv hevert.Táskámat ledobtam a földre,leültem,a könyveket meg leraktam az asztalra.- És,amúgy melyik házba vagy beosztva? - kérdeztem rámosolyogva,miközben a könyvek cimét vizsgálgattam,hogy melyiknek kezdjek neki.Sikerült találnom három átváltoztatástan könyvet és egy mágiatörténet könyvet.Utóbbit nagy valószínűséggel,egy diák tette vissza hanyagul a polcokra,azt se figyelve,hogy nem is oda való.
|
|
|
|
|
