/ruha/
Kumagoro <3
Be kell látnom, ritkán veszek részt az iskolai eseményeken, de most, hogy elérkezett az évzáró, és -nyitó bál napja, rávettem magam, hogy elmenjek. És meg kell mutatnom, hogy nem is vagyok én annyira antiszociális, mint amilyennek látszom. Azonban még mindig nem tudtam levetkőzni a félénkségemet, és azt nehezen lehet át törni.
A vizsgaidőszak számomra nagyon pozitívan végződött. A sok tanulás és gyakorlás meghozta a gyümölcsét: idéntől már a második évfolyamba járok. Ha kicsit belegondolok, furcsa lehet, hogy még csak most léptem évfolyamot, de nem sokan tudják, hogy sajnos az eddigi vizsgaidőszakok nekem sosem voltak felhőtlenek, és így kevéssé tudtam odakoncentrálni a tesztekre. Nem is léphettem tovább. De most végre itt vagyok, és sikerült végigcsinálnom, és erre hihetetlenül büszke vagyok.
Ma estére, hogy ne kelljen egyedül mennem, elhívtam kedvenc rózsaszín plüssömet, hogy tartson velem. Nem szeretném nagyon elveszettnek érezni magam, és erre Kuma pont jó, mindig földob, ha unatkozom.
Estefelé egy gyors zuhanyozás után felveszem a már előre kikészített ruhámat, mely a házam színeiben pompázik. Hajam lazán föltűzöm egy kontyba a pálcám segítségével, majd felveszem hozzá a fülbevalót, és a topánkámat.
Amint ránézek az órára, elégedetten állapítom meg, hogy sikerült pontosan elkészülnöm, így a kék címeres taláromat kezembe véve a Nagyterem felé veszem az utamat.
A helyszínre érve belépek a terembe, ahol már igen nagy a nyüzsgés. Valakik a vizsgáiról beszélgetnek, vagy éppen a gólyákat mutatják be, mások a nyári élményeikről számolnak be társuknak. A Levitások közül egyedül Runát látom, és egy új kék gólyát is kiszúrok, de ő már egy másik lánnyal beszélget, így nem zargatom. Inkább leülök a kékek asztalához, és miközben Kumát várom, megcsodálom a berendezést is. A díszítés pazar, a sárga és fekete függönyök, étkészletek és zászlók kavalkádjától belezsong a fejem, de nem bántóan, hanem nagyon kellemesen.