Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

*A könyvtár az első hely, amit megnéz abban a reményben, hogy talán itt találhatja Runát. Bizonyos dolgok nem sokat változnak, hátha ez áll még a lány könyvek iránti megszállott rajongására is. Nagyjából másfél éve látta utoljára, a temetésen, és úgy egy éve állandóan visszajönnek a levelei azzal, hogy a címzett éppen nem található a megadott címen, így nem biztos benne, hogy Runa tud róla, hogy itt van. Igazából mehetett volna Uppsalába is, de mivel ott a nagynénje a bájitaltan professzorasszony, a férje meg az igazgató, közös megegyezés alapján kihúzták a listáról azt a lehetőséget, mielőtt bárkinek is a célpontja lenne emiatt. Keikótól már megtudta, hogy amit az utoljára kapott levélben Runa még csak tervként vázolt, már nem csak az, hiszen a lány elsős levitás itt. Reméli, hogy megismeri majd és nem menekül el, mint legelső találkozásuk alkalmával, bár akkor az egész menekülést megkoronázta még egy csalánrontással is, noha ő csak játszani akart volna. Amióta az eszét tudja, ismerik egymást, bár igazán jó barátok a zenesuliban lettek. Az elmúlt másfél év alatt viszont ő nőtt majd tíz centit, és még mindig nő, mintha nyújtanák, és már nem az a többiekkel nyugodtan összetéveszthető tipikus skandináv gyerek, kezdtek karakteresebbek lenni a vonásai, egyre jobban hasonlít az édesanyjára, leszámítva, hogy a szeme az apjáé. Csak nem hoz frászt a lányra ez alkalommal. Egyébként szokásához híven most sem feltűnő megjelenésében, fekete póló van rajta, sötétkék kapucnis felsővel, farmer és sötétkék teniszcipő. Kezeit nadrágja zsebeibe mélyesztve sétál a lehető legcsendesebben a polcok között, nézelődve, kik vannak itt, de azért a könyvekre is sűrűn rápillant, érdekli az is, hogy mit lehet itt olvasni. Izét egyébként most a szobájában hagyta a ketrecében, mert ez nem a legjobb hely neki. Túl sok a finom papír, még a végén megszökne a zsebéből és az senkinek sem lenne jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Runa

*Bízik benne, hogy itt megtalálja a lányt, ha most nem, hát majd valamikor máskor. Azért most igyekszik alaposan szétnézni, hátha itt van Runa, és miután kitéved a bájitaltan szakkönyveket tartalmazó polcok közül, valami megüti a fülét. Köhögést hall és szipogást valahonnan, így hallgatózni kezd, hogy beazonosítsa a hang forrását, végül elindul balra, amerről hallani véli az egészet. Kiérve egy újabb polc mögé asztalokat lát, na meg egy számára nagyon is eltéveszthetetlen fekete hajkoronát a hozzá tartozó arccal. Azonnal felismeri Runát, a lány mintha semmit sem változott volna másfél év alatt vele ellentétben. Elhúzza a száját a látványra, fogalma sincs, mi lehet az, ami miatt Runa éppen sír, de majd mindjárt megkérdezi. Közelebb megy, kezeit kihúzza a zsebeiből és az asztalhoz érve leül a lány mellett árválkodó székre. Ha megölelné, talán a frászt hozná most szegényre és újabb csalánártást kapna, mint amikor annak idején, kisgyerekként csak meg akarta tudni a nevét, azt viszont nem állja meg, hogy ne igazítsa a haját a füle mögé.*
- Mi a baj, fényképlány? Bántott valaki? *kérdezi, miközben belenyúl a zsebébe és előhúz egy fehér zsebkendőt is, és a lány elé tartja. Nyugodtan el lehet venni, legalább törölje le a könnyeit, ő meg közben kérdőn néz. Igaz, emlékszik olyan esetre is a zenesuliból, hogy Runa azért sírta el magát, mert nem ment neki egy darab eljátszása a csellón, az egyetlen furcsaság most az, hogy ezt sosem tette nyilvánosan, a könyvtár meg kicsit sem az a kizárólag személyes szféra, amiben az a lány, akit ő ismer, ennyire nyílt lenne. Lehet, hogy mégis sokat változott, most azonban csak kérdőn néz rá, választ várva a feltett kérdésre.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Runa

*Ő nem a várt villámcsapás, csak reméli, hogy valamivel jobb annál. Leül a Runához legközelebb lévő szabad székre, hátraigazítja a haját, mint régen, és megkérdezi, mi a baj. A csak és kizárólag számára használatos becenév talán elég hozzá, hogy most ne kapjon semmiféle rontást sem a fejére, és le se csapják valamelyik vastagabb tankönyvvel. Kell egy kis idő, mire elhangzik a beceneve. Általában az embereket kijavítja, hogy ne tessék a nevét lerövidíteni, Runa azonban még így tanulta meg valamikor kisgyerekként, így az ő esetében nem harap. Elvigyorodik és rábólogat válaszul a feltett kérdésre, majd már rázza is a fejét.*
- Öhh... nem, dehogy. Tanulni jöttem. Tudod, Uppsala nem igazán nekem való hely a rokonaim miatt... így aztán itt vagyok... és megvagy. Egy éve visszajön minden levél, amit csak írtam neked, szóval... minden bejelentés nélkül jöttem, nyugodtan csapj le érte. *vigyorog tovább, tényleg nem közölte, hogy idejön, bár megpróbálta, de visszakapta azt a levelet is bontatlanul. Közben gondol egyet és átöleli Runát, már csak azért is, mert a kapott válaszra kénytelen vigyorogni. Mégsem változott annyi minden, mint gondolta.*
- Naaa... semmi baj. Meglesz minden vizsgád, biztos vagyok benne. *válaszolja, még mielőtt elengedné, majd hátradől a székén és kotorászni kezd a zsebében, pillanatokon belül pedig egy kisebb dobozkát szed elő, és Runa kezébe nyomja. Egy pár fülbevaló van benne ezüstből, két méretes pillangót formázva.*
- Remélem, még mindig szereted a pillangókat, mert ezt Harriet választotta neked és anyuék is üdvözölnek. *jegyzi meg úgy mellékesen, és belelapoz a legfelső könyvbe, ami éppen nyitva van. *
- Elfeledett varázslatok? Olyan, mint az elveszett ereklyék... az asztrológia már jobban hangzik, főleg, hogy nekem is van. A bájitaltant kihagytam, melodimágiám van... rajzmágia... gemmológia... te jó ég, Runa. Hány vizsgád lesz neked idén? Már megint nem tudtad eldönteni, mit akarsz tanulni és felvettél mindent? Hol az eszed, te lány? Remélem, tervezel leadni valamit legalább jövőre. *kérdezi most éppen nagyon is meglepődve, valahogy remélte, hogy ezt legalább kinövi a lány szép lassan, de úgy tűnik, ez sem változott. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Runa

*Felajánlja, hogy le lehet csapni, de megnyugtató, hogy mégsem köt közelebbi ismeretséget egyetlen vaskosabb kötettel sem. Ha már kérdezték, megindokolja, miért is van itt, és vigyorogva bólogat Thys nénje említésére.*
- Aha. A francia miatt a Beauxbatonst kizártuk, a Durmstrang... hát szegről végről ott is van rokon, mert Sonja nagyi húgának a fia, Igor ott dolgozik, meg aztán apu szerint jobb, ha angolul tanulok inkább, Roxfort helyett meg én erre böktem. *indokolja bővebben a választását mindehhez meglehetősen komoly arcot vágva, komolyabbat is a kelleténél, de a végére elvigyorodik. Naná, hogy nem ment volna a Roxfortba ismeretlenek közé, ha tudja, hogy a gyerekkori barátja is itt tanul. A következő pillanatban megöleli a lányt, és jólesik, hogy visszaölelik. Neki is felrémlik néhány kellemes régi emlék hirtelen. Már elengedve Runát most vigyorogva tárja szét a karját, hogy ezen ő nem tud segíteni, a vizsgák említésére pedig megrázza a fejét hirtelen és mutatóujját nekinyomja annak az imént durcásan összeráncolt orrnak egy pillanatra. *
- Sose növöd ki a kishitűségedet? Meglesz, ha mondom. Emlékszel még, amikor elkezdtél csellózni, és nagyon nem ment az a vizsgadarab az elején, de aztán maximális pontszámot kaptál a bizottság előtt? Okos lány vagy, meglesz ez is. *közli határozottan, és látszik, hogy ő el is hiszi, amit mond, talán Runának sem ártana elkezdeni elhinni. Figyelemelterelésnek az legalább tökéletesnek minősül, hogy átadja a pár fülbevalót, vigyorog is azon és bólogat, hogy Harrietnek jó az ízlése, majd máris kérdőn pislog, hogy mi a helyzet a pénztárcával. *
- Átadom, de Ruu... pénztárca? Összetévesztesz valakivel. Én a hegedűs srác vagyok az utcátokból, nem a gazdag amerikai nagybácsid. *ölt nyelvet ő is, és nehezen állja meg, hogy el ne nevesse magát, csak kuncogjon a végére, elvégre ez egy könyvtár, nem kellene első látogatása alkalmával csendzavarásért kitetetnie magát. A tantárgyakra is rákérdez, amint sikerült komolyabbá válni ismét, és arra az oldalpillantásra a bólogatással nagy levegőt vesz, majd olyan arcot vágva fújja ki, mintha azt mondaná, hogy valahogy érezte, sőt tudta.*
- Azért ne szerezz be bérletet tönkre csak mert nehéz a választás, hallod-e? *megkocogtatja a lány homlokát nagy komolyan, aztán elvigyorodik a pillangók látványára.*
- Szép vagy, szép vagy, szebb a napnál, de Hófehérke szebb náladnál... *ölt nyelvet még mindig széles vigyorral az arcán, majd ismét hátradől a széken és vesz egy nagy levegőt, mint aki mindjárt valami nagyon nagy hírt fog közölni.*
- Megszületett az öcsém, Siegfried Knut. Nemrég múlt egy éves, és igazi kis cukorfalat. Na meg lett egy egerem, Izé. Tudod, mint Izé az Addams familyben. Közönséges házi egér, Simon találta, de megmentettem, és összebarátkoztunk. Okos kis szőrcsomó. Na meg hoztam magammal a hegedűt... és Thys néniék megígérték, hogy ha elég jól megy majd, hogy ha minden vizsgámon átmegyek idén, nyáron elvisznek Kennedy egyik koncertjére. *összedörzsöli a tenyerét örömében és csak úgy sugárzik az arca ettől a hírtől, hiszen Kennedy a példaképe.*
- Na és veled mi volt? Hogy bírod apukáddal? *kérdezi végül, már halványabb vigyorral az arcán, inkább kíváncsian, fürkészőn pislogva a lányra, mert tudja, hogy amikor elment Stockholmból, akkor nagyon nem szerette az édesapját. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Runa

*Szemöldökét megemelve kérdőn bámul a lányra, amikor Runa megemlíti Ian bácsit, abban a pillanatban még nem éppen érti, mi köze is van az iskola kiválasztásához a bájitalkészítő szomszédnak. Valami hirtelen témaváltásra számít, de amikor barátnője belefokoz a rokoni kapcsolatuk kuszaságának ábrázolásába, széles vigyor veszi át az értetlenkedő ábrázata helyét és megrázva a fejét nyelvet ölt. *
- Neeem... de most, hogy így mondod, talán Roxfortban vele találkoztam volna. Sőt... jobban belegondolva biztos, hogy ott tanít... vagy tanult... de legalábbis betette oda a lábát életében egyszer és az már úgy nem az igazi. *kuncog a végére már kezét szája elé tartva, hogy azért mégse robbanjon ki belőle a nevetés. Kell pár pillanat, mire sikerül befejeznie. Az új téma nem túl hálás, ahogy elnézi, de annyi jó van benne, hogy már a vigyora sem fülig érő, a kuncogás meg a múlté. El is felejti a bonyolult magyarázatokat amint előkerül a vizsgák kérdése, Runa reakciói láttán inkább nem is mond semmit, helyette megsimogatja a lány hátát, majd a vállát átkarolva közelebb húzza egy pillanatra és nyom egy puszit a hajába. Mielőtt bármit is mondana, még egyszer átgondolja szép nyugodtan a lehetőségeket, mert nem szeretné azt látni, ahogy Runa ideg-összeroppanást kap esetleg. A fülbevaló igazi mentőöv ebben a helyzetben, kimozdítja a tépelődésből a lányt, és az ő vigyora is a régi lesz pillanatokon belül.*
- Attól még lehet gazdag. *vágja rá azonnal, majd eljut az agyáig az is, hogy mintha magyar nagybácsit említett volna a lány. Értetlenül pislog párat, még a mutatóujját is levegőbe emeli, jelezve, hogy álljon csak meg a menet, aztán megszólal.*
- Azt mondtad, magyar? Mióta van magyar nagybácsid? *kérdezi még mindig értetlenkedve. Erről sosem hallott még eddig, talán valamiféle új felfedezés eredménye lenne a dolog? Megvárja, hogy kapjon valami választ erre, majd rábólogat arra az igyekezetre, még talán néhány buzdító szava is lenne, ha nem kerülne szóba a talárja. Szórakozottan megvakarja a tarkóját, miközben kissé elhúzza a száját.*
- Ööhh... hááát... komolyan megenné ezt egy tehén? Annyira kiéhezett csak nem lehet, hogy... az egész egyenruhámat... hééé... csak nem veszett el benned egy jóstehetség? Ahogy néztem a többi háznál nem játszik a zöld. Rellonos lettem... ja igen, a talárom... tudom ám, hogy hordani kellene, csak... tudod, van a szesz, amivel tisztítani kell Lisbeth meg Hieronymus húrjait és a fogólapot. Ráömlött, és az egész úgy bűzlött, mint egy szeszkazán, így kimostam... és nem akartam végigcsöpögni vele a folyosókon. *magyarázza grimaszolva egyet a végére. A hasonló balesetek nála majdhogynem mindennapi jelenségek szoktak lenni, még jó, hogy általában feltalálja magát és megoldja a felmerülő problémákat, mint most is. *
- Jah, hogy te vagy Hófehérke? Ha kérhetem, mérgezett almát ne egyél, mielőtt nem találsz magadnak egy rátermett szőke herceget, jó? *kérdezi nagyon komoly képet vágva, aztán beszámol az elmúlt másfél év eseményeiről dióhéjban, ha már kérdezték.*
- Igen, tényleg... és köszi, majd átadom neki. Már gagyog, meg mászik. Tett pár lépést, de bizonyára négy végtagon jobban érzi magát. Biztonságosabb. Minden bababiztos lett hirtelen otthon, mert szeret kirámolni és mindent összenyálazni. Inkább anyura hasonlít, na meg Harrietre. Ő amúgy jól van. Lefoglalja a ruhatára rózsaszínesítése meg a rajzolás. Kitalálta, hogy festő akar lenni, mint Nate bácsikánk és most hozzá jár rajzórára. A jó hír, hogy kezdtünk kinőni egymás nyúzásából.*közli őszinte örömmel az arcán. Hosszú ideig folyamatosan civakodtak a húgával, olyan mára már nem igazán van, legfeljebb mondanak egymásnak ezt azt, de tettekig nem fajul a dolog. Az egér meg a bagoly kölcsönös megismertetésére bólogat, amíg ezt a kettőt nem egymásnak mutatják be, leellenőrizendő, hogy a bagoly tényleg egereket eszik-e, de ezt most nem fejtegeti. Sokkal jobban érdekli, hogy mi is a helyzet Runával. Türelmesen hallgatja végig, csak a nyomdafestéket nem tűrő szóáradatba vág bele. *
- Ssssh... Runa. Ezért lehet, hogy utálni fogsz... de szerintem akármennyire is haragszol rá, nem akarhatod ennyire, hogy ne legyen boldog. Tudom, hogy fura. Úgy néz minden varázslóra, mintha mi szörnyek lennénk, de nem vagyok biztos benne, hogy nem ezt tenném-e én is, ha egyszer rájönnék, hogy a mesék nem csak mesék, tényleg vannak sárkányok meg boszorkák és néhány szó meg egy pálca csodákra képes. Nem akarom védeni, de Nate bácsi felesége is nagyon kiakadt ettől az egésztől az elején. Meg amúgy is... itt a nagybácsid... meg már nem is sok idő, hogy nagykorú légy... hagyd őket, éljék az életüket. *próbálja lenyugtatni valahogy a lányt, bár nem biztos most benne, hogy ezzel éppen nem maga alatt vágja-e a fát. Reménykedve néz Runára a végén, várva valamiféle reakciót, és közben feltápászkodik a székről.*
- Azt hiszem, jobb lesz, ha megyek és összeszedem a taláromat, mielőtt büntetéssel kezdeném a tanulmányaimat. Rendben leszel? Itt leszel holnap is? *kérdezi végül. Mondaná, hogy hol található, de még ő sem ismeri ki teljesen magát a rendszeren, így a könyvtár a legbiztosabb pont, úgyis van mit tanulnia neki is. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Runa- Évnyitó

*Valahogy mindig gyorsabban telik az idő, ha valahová viszonylag pontosan oda kellene érnie, ráadásul ilyen alkalmakkal soha semmi nincs a helyén, amire éppen szüksége lenne. Először az ingéről pattant le egy gomb úgy gondolván, hogy jobb neki szabadon és begurult az ágy alá. Ez még nem is lett volna akkora gond, hiszen kicserélte másikra, de aztán nem találta a fele cipőjét, majd a kulcstartót, amin ugyan éppen nem csörög egy darab kulcs sem, de magával hordja, mert a nagyapjától kapta még régen és amolyan kabalaféleség. Nagy nehezen megkerült ez is, az is. Az még viszonylag érthető, mit keresett a cipője az ágy alatt, de hogy a kulcstartó hogy került a szekrény tetejére? Elképzelése sincs róla, és az órájára pillantva kiderül, hogy már ideje sem gondolkodni ezen. Még a fésűvel is csak futólag találkozik, ahogy egyik pillanatról a másikra nagyobb sebességgel kezd kapkodni, így szokásosan összevissza állnak a tincsei. Felkapja a talárt, és már rohan is, szó szerint végig a folyosón, fel a lépcsőn, a kanyart alig sikerül úgy bevenni, hogy ne vigyen magával semmit közben, végül lihegve áll meg a nagyterem közelében Runa mellett. Előre hajolva térdén támaszkodik meg és köhög, amikor meg éppen nem, akkor kapkodva szedi a levegőt. Kell pár pillanat, mire kiegyenesedik és hátát a falnak döntve Runára pislog kicsit kivörösödve, de az majd mindjárt elmúlik.*
- Mindig elf... khm, khm... elfelejtem, hogy a sp... khm... sport... khm, khm... nem az erősségem... *krákog még egy sort, két szavanként szája elé tartva a kezét még köhécsel is, de lassan abbamarad a mondat végére. Vesz egy nagy levegőt, ha már elmúlt a pillanatnyi köhögés-roham, amit a rohanás idézett elő, majd lassan kifújja. Jobbját megemelve beletúr a hajába és megkönnyebbülten felsóhajt, közben ellökve magát a faltól.*
- Az intermezzo-tól eltekintve... örvendek, madamoiselle Blackwood. Elnézést a késésért. Mehetünk is. *ellépve a fal mellől megáll Runa előtt, komoly arckifejezést erőltet magára, és felé nyújtja a jobb kezét, majd ha a lány hajlandó odanyújtani a sajátját, kezet csókol. A lovagias gesztust újabb követi, ugyanis a karját nyújtja a következő pillanatban Runa felé, már ha barátnője elfogadja és mehetnek is. A könyvek említésére széles vigyor jelenik meg arcán és megingatja a fejét, amolyan "tudtam én, hogy így lesz" tekintettel nézve Runára.*
- Hát, remélem, nem lesz rájuk szükség, de ha mégis, akkor köszi előre is. Beethoven jól hangzik. Na de... hogy vagy? Látom, jó választás volt ez a pár pillangó. Velük is alszol netán? *szólal meg újra, miután végignézett a lányon és igen, észrevette, hogy utóbb ahányszor találkoznak, mindig a pillangókat hordja. Az ajtónál előre engedi Runát illedelmesen, majd beérve helyet is foglalhatnak, utána ráér szétnézni és megcsodálni a termet. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Runa - Évnyitó

*Kevésen múlik, hogy nem lesz ebből késés. Még csak az hiányzott volna a teljes és látványos hatáshoz, ha mondjuk a talárját nem találja, vagy éppen megint ráönt valamit, mint ahogy itt töltött első napjai egyikén a hegedű húrjainak tisztításához használt szeszt sikerült. Azért a rohanás is sokat javít annak az esélyén, hogy időben odaérjen a megbeszélt helyre, viszont a nem túl kellemes következménye az, hogy pár pillanatig köhögve- krákogva igyekszik levegőhöz jutni és valahogy összeszedni magát, hogy szalonképesen jusson be a nagyterembe és ne olyan zilált állapotban, mint amilyenben most van. Ha sikerült kifújnia magát, akkor beletúr a hajába, összeborzolva a tincseit, amitől továbbra is úgy néz ki, mintha hírből se hallott volna fésűről, de ez zavarja a legkevésbé. Jöhet az enyhén színpadias folytatás, Runa szerencsére éppen elég hosszú ideje ismeri ahhoz, hogy tudja, ebből mit kell komolyan venni és mit nem, és főleg nem kell zavarba jönni tőle, mert nem az a célja. Az avantira már ki is húzta magát vigyorogva és mehetnek be a terembe, még mielőtt nélkülük venné véletlenül kezdetét ez a tanévzáró és egyben -nyitó ünnepség. A terem színvilága különösebben nem dobogtatja meg a szívét, aminek semmi köze házakhoz és teljesítményekhez, egyszerűen csak a sárga, mint szín, a ludas, mert nem lopta be magát a szívébe. Magát a dekorációt azért mégis megcsodálja, ha helyet foglalt az asztaluknál, pár percig kezdés előtt meg még Runa társaságát is élvezheti egyelőre, nem törődve azzal, hogy egyébként a Rellon asztalánál ülnek mindketten. Életfilozófiája ezt illetően egyszerű - ha valakit zavar, ne nézze. *
- Vigyázz, mert rellonosok között ülsz. Itt nem a cica fogja elvinni a nyelved, ha sokat mutogatod. Egyébként meg két másodperc per oldal, jól emlékszem? Így nem nehéz. *válaszolja vigyorogva, és lazán megvonja még a vállát is erre. Neki azért ennyire gyorsan nem megy, de a maga módján könyvmoly ő is, sőt hamarosan le is esik az álla. A szó szoros értelmében véve eltátja a száját a kotta említésére, a nyálcsorgás már nem zajlik le, bár bemutatja, hogyan szokás letörölni, jelezve, hogy el lehet képzelni, milyen hatással van rá ez a közlés.*
- Aztaaaa... akkor azt majd muszáj lesz levadásznom. Nem mintha nem lenne, amit megtanuljak, de egy könyvtárban porosodó Schubert-kotta valóságos kincs lehet.*válaszolja határozottan, és igen, máris megfogták, mert már most menne beszerezni, ha nem éppen az évnyitó ünnepségre kerülne sor perceken belül. Megrázza a fejét a kérdésre és megemeli a jobb kezét kicsit, közben nem túl szépen nézve Runára, amolyan "ezt most nem mondod komolyan" jelentésű, kételkedő tekintettel.*
- Évnyitó vagy nem évnyitó, mindjárt kapsz egy taslit, Runa. Leszokhatnál arról, hogy folyton ilyeneken jár az agyad. Tudod jól, hogy nem szoktam kertelni, ha zavarnál, már szóltam volna. Olyan butus tudsz lenni sokszor, te lány. *végül barátságossá enyhülő arckifejezéssel megkocogtatja Runa homlokát.*
- Na de mars a helyedre, mert mindjárt kezdődik a műsor, és még a végén meggyanúsítanak, hogy elkaptál tőlem valamit. Ha nem leprát, hát ragályos gonoszságot, tudomisén. Beethovent kérem azért, és ha vége, akkor megkereslek és folytathatjuk a beszélgetést. Rendben? *kérdezi, közben tartva a bal tenyerét a lány elé, hogy ha már hozott neki könyvet, akkor kapja is meg, és vár valamiféle beleegyezést is a javaslatba, rábólintást, bármilyen jelzést, hogy megértve és rendben. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Runa, majd a Rellon asztala meg Beethoven (megint Runa és haza)

*A lényeg az, hogy nem sikerült elkésnie, így nem kell lopakodó üzemmódra térni át még véletlenül sem. Ha Runa belekarolt, akkor be is mehetnek a Nagyterembe, ahol már hemzsegnek a diákok. Különösebben nem értékeli a nagy tömeget, ha neki is közöttük kell mozognia, de mivel ez az iskola hivatalos eseményeinek egyike, ahol diákként ott kell lennie, hát valahogy csak kibírja. Egyelőre a Rellon asztalánál telepednek le a lánnyal. A sárkány emlegetésére néz egy nagyot, majd nemet int a fejével, mielőtt megszólalna. *
- Génmanipulált füstokádó törpecsoda? Olyanom nincs, és tudom, házállat, blablabla... de Izére legalább nem kell külön engedély.*von vállat, kár volt felhozni a sárkányokat, bár akkor is ugyanez lenne a reakció, ha azt mondta volna Runa, hogy egy unikornist tart, de inkább nem mond semmit, mert Runa ismeri a véleményét, na és még a végén szentbeszéd lesz belőle, hogy már megint szűk látókörű és nem a helyzet teljes ismeretében ítéli meg a dolgokat. Lenyeli, amit mondana, és csak úgy magának megrázza a fejét, igyekezve elhessegetni az egész gondolatmenetet. Bólogat arra a jó memóriára, aztán szerencsére teljesen kizökkenti iménti gondolataiból a Schubert kotta emlegetése. A zene hálás téma, máris csorgatja a nyálát, képletesen mindenképpen. *
- Jól hangzik. Mondjuk most épp egy Berlioz capricciót akarok megtanulni, de egyelőre nehezen megy. Túl sokat hibázom benne. Azért azt elárulhatnád, ki is az a Matilda.*sóhajt egyet a capriccio említésére, majd máris kérdőn néz, mindenkit nem ismer egyelőre, egy keresztnév alapján főleg nem tud embereket beazonosítani. A rossz tapasztalatok említésére kezd csak csúnyán nézni igazán, elhúzva a száját is.*
- Persze, persze, de azért minden Rellonos velejéig romlott, minden svéd szőke és kék szemű, és sorolhatnám...  kicsit unalmas. Az embereket vedd számba, ne azt, hogy rellonosok voltak, mert aztán ebből az lesz, hogy minden rellonos idióta állat.*válaszolja a fejét csóválva, és nagyon komolyan néz Runára. Ő azt a részét ismeri, hogy egyesek hogy néznek rá, mert rellonos, pedig ő aztán nem egy Bateman, azt nyugodtan ki lehet jelenteni. Közben az igazgató beszélni kezd, így Runa egy kis időre még ott ragad. Mielőtt elinalna, elkéri azért azt a könyvet, és hamarosan inkább neki is lát az olvasásnak, Beethoven jobban érdekli, mint a körülötte zajló felhajtás. Persze, attól fülel, de a térdén ott pihen a könyv, és a tekintete a sorokat pásztázza, az egyedüli, amire felnéz, az a kviddics. Elgondolkodva pislog a beszélő játékvezető felé, lehet, hogy megpróbál bejutni a csapatba, akkor kevésbé fogják enni a fejét otthon, hogy folyton csak a hegedülés foglalkoztatja. Még eldönti. A kis zöld csomagot már látta a látómezeje perifériáján, amikor megjelent, de hozzá csak most nyúl és zsebre is teszi. Ahogy a társait elnézi, édesség van benne - Izé majd lelkes lesz tőle, mint ahogy mindig a szénhidráttól. Lassan azért becsukja a könyvet és ha minden beszédnek vége, akkor el is illan innen, mert ilyen zsibongásban nehéz figyelni arra, hogy mit is olvas, pedig egyre jobban érdekli. Még elköszön Runától, majd meg sem áll a hálókörletükig, ott is az ágyát célozza meg, hajnalig talán végére ér a könyvnek. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Runa

*Néz egy nagyot arra a megjegyzésre, és megrázza a fejét vigyorogva, miután már sikerült elfojtani a nevetési kényszerét. Van ennél komolyabb válasza is, ami azt illeti. Abból, ahogy vállat von, már lehet is tudni, hogy most az fog következni.*
- Nem, csak ahogy néztem, itt több hangsúlyt fektetnek a zenére. Tíz év után nem fogok lemondani a hegedűről, csak mert Roxfortban valami másra helyezik a hangsúlyt. Még a Beauxbatons jöhetett volna szóba, de je ne parle pas elég jól le français. *válaszolja nagyon is komoly képet vágva. Nem mondhatni, hogy nem ismerné a nyelvet, elvégre van egy nagynénje, akinek francia a férje és csak ragadt rá valamennyi, el nem adják, de ettől még az iskolával nem boldogulna. A rokonság emlegetésére azért elkerekedik a szeme. Meglepetten pislog Runára, majd megvakarja a tarkóját és tanácstalanul széttárja a két kezét egy fejrázás közepette.*
- Öööhh... nem, ezt valahogy eddig elfelejtetted említeni. Kuni? Az meg ki? Runa, másfél év alatt így felszaporodott a családod? Most komolyan, tudom én, hogy az alapján a mitoizé er-en-es... nem... inkább dé-en-es lesz... szóval az alapján gyakorlatilag majdnem mindenki rokon mindenkivel, de azért még ez bonyolult. Szóval... ha jól értettem, van egy bűntudatból soha nem emlegetett nagybátyád, akit az elmúlt másfél évben fedeztél fel és egy sereg rokonod. A festő Csontváry is közéjük tartozik?*kérdezi, csak hogy tisztában legyen végre mindennel, mert eddig csak az jött le, hogy az elmúlt másfél évben a lány megismerte egy sereg új rokonát, akikről ő eddig nem is hallott.*
- És nincsen úja a nap alatt. Roxfort kettő-pont-nulla. Oké, oké... mielőtt megjegyeznéd, tudom, hogy Lupin az alapító... vagy az egyikük. Olvastam az iskola történetét, de a fene se emlékszik már mindenre, csak az biztos, hogy az öreg ezek szerint nem tudott elvonatkoztatni különösebben attól, amiben felnőtt. *von vállat, ha már a házak és a színeik merülnek fel, majd hirtelen rázza meg a fejét arra, hogy közveszélyes lenne.*
- Én? Dehogy, csak szétszórt. A fejem is elhagynám, ha nem a nyakamon lenne... *mondja unott képet vágva az egészhez, közben megemelve a kezét mutatja azt a bizonyos egyértelmű jelét annak, hogy ez szerinte blabla, Runa is tudhatja, hogy ezt a húga szokta folyton megjegyezni. Többnyire akkor, ha valakivel közli, hogy ja ő itt mellette éppen a bátyja. Szemforgat a csók emlegetésére és megvonja a vállát tanácstalanul.*
- Nem tudom. Ha nagyon muszáj lenne, lehet rávenném magam, de egyébként meghagynám a megtiszteltetést hercegeknek, grófoknak, válogatott cigánylegényeknek. *ölti ki a nyelvét ismét, ma már sokadjára. Igazából el se tud most képzelni olyan helyzetet, hogy megcsókolja a lányt, elvégre Runa a legjobb barátja, sose nézett rá másképp.*
- Eljöhetnél hozzánk megismerkedni vele. Szerintem szeretni fog. Csak számíts rá, hogy éppen kis nyálgép, esőköpenyben érdemes megközelíteni. Egyelőre. *vigyorodik el a kisöccse említése által kiváltott nagy lelkesedésre. Azért imádja azt a kis lurkót, annyira elképesztően aranyos és  imádni való. Vigyorogva vállat von arra, hogy de ügyesek, mert ez bizony nagy többségben Knut érdeme, majd megcsóválja a fejét arra a nagy lelkesedésre. *
- Runa, eleinte Ama néniék is fontolgatták a válást, és túl sokat nem láttál abból, ami náluk zajlott, de végül is igen, más. Annyiban, hogy mostanra elfogadta a tényállást nagyjából. Viszont, és ezt nagyon komolyan mondom, bármennyire is ellenszenves az apád. Ugyanúgy joga van neki is boldognak lenni, mint bárki másnak, és gondolj bele, mennyire lehet ijesztő szembesülni egy világgal, amiről addig fogalmad se volt, hogy létezik és gyakorlatilag félelmetes, sőt veszélyes, te meg nem tudod megvédeni magad. Szerintem egyszerre szeret és fél tőled, de persze ez csak az én meglátásom. Viszont most tényleg jobb, ha megyek, mielőtt elkap egy prefektus. Majd még jövök akkor erre. Jó tanulást és ne hajszold agyon magad. *köszön el, miután megosztotta a meglátásait, majd még nyom egy puszit Runa feje búbjára, aztán már megy is. Mielőtt eltűnne a polcok között, visszafordul még integetni egy sort, majd rohan is az ideiglenes szobájába meglesni, hátha megszáradt a talárja mostanra.*
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Matilda.

Kell a zűrzavarba valami teljesen idegen, tökéletesen új dallam, hogy helyrerázza a dolgokat. Ezzel a gondolattal ébredt ma reggel hegedűművészünk, és még ki sem nyílt rendesen a szeme, első dolga az volt, bizonyára szobatársai nagy örömére - nem végzett utólagos véleménykutatást, így ez csak feltételezés - első dolga az volt, hogy a sok-sok kottát magába foglaló gyűjteményét átlapozza, hátha talál valami kedvére valót. Felénél végül abba kellett hagyni, tanítási nap lévén, és még így is sikerült a tanár után beérni az első órájára, pedig rohant és még csak nem is az iskola másik végébe kellett eljutni. A ráadás az volt, hogy órán meg annyira nem ezen a világon volt, hogy amikor kérdezett valamit a tanár, először a szomszédjának kellett megbökni, hogy vele beszélnek, aztán meg teljesen más kérdésre adott választ. Viszont - és ez valahogy sokkal fontosabbnak értékelődött a szemében annál, hogy most mi is a véleménye a tanárnak róla vagy mi nem - óra közben eszébe jutott, hogy nem is olyan régen Runa emlegetett valami régi Schubert-kottát, amire a könyvtárban bukkant. Ha megkérdezné a könyvtárosnőt, biztos nem eszi meg a fejét, és talán még valami jó kis zenetörténeti olvasmányra is rábukkan, ha arra jár. Végül idejutni mostanra sikerült, tanítás végeztével, már megint rohanva, mert azért csak ne csapjon le előtte véletlen sem senki se arra a kottára. A talárja máris a vállán átvetett táskán található, épp a kanyarban sikerül elhagyni is, úgyhogy az ajtó előtt lefékez, aztán egy grimasz kíséretében visszacaplat az említett ruhadarabig, ráz egyet rajta, ami por meg rajta maradt, azt mindjárt eltávolítja lassabb, de valamivel biztosabb módon. A talárt porolgatva lép be végül, és annyira azt figyeli, hogy a taláron lehetőleg minél kevesebb por maradjon, hogy el is megy a könyvtáros előtt a már automatikus köszönést megejtve, csak a polcok között eszmél fel, hogy hoppá, nem is ez volt az eredeti cél. Nagy levegő, a biztonság kedvéért hirtelen mozdulattal felcsavarja a talárt, a táskájába gyömöszöli, és visszasétál a könyvtároshoz.
- Jó napot. Érdeklődni szeretnék. Hol találok itt kottákat meg zenetörténeti műveket? - kérdezi a biztonság kedvéért angolul, magyarul nem tudná elmondani, csak azt, hogy könyv, zene, szeretne, valahogy így, még mindig, úgyhogy megnyerő mosoly kíséretében reménykedik, hogy sikerül majd valahogy közös nevezőre jutni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Matilda.

Milyen szerencse, hogy épp a mai napra sikerült a könyvtárlátogatást időzíteni, hiszen eleve a könyvtáros segítségére számít, ugyanis fogalma sincs, a hatalmas könyvbirodalom melyik berkében keresgéljen zenetörténet és főleg kották után. Igaz ugyan, hogy érkezéskor inkább köszön az asztalnak, és talárját porolgatva úgy halad el előtte, mintha ott sem lenne, de a polcok közé érve eszébe jut, miért is van itt, így hamar visszafordul. A talárt eltünteti a táskájában, igaz, hogy a ruhadarab valószínűleg nem köszöni meg azt, ahogy belegyömöszölte, de ez a legkisebb gondja. Visszaérve az asztalhoz ismét köszön illedelmesen, majd felteszi a kérdését, reménykedve, hogy nem harapják le a fejét, amiért nem akar minden áron magyarul beszélni. Megkönnyebbülten szusszant fel, amikor angolul érkezik a válasz, és elmosolyodik. Arra számít, hogy közlik, merre is keresse a polcot, ahol ilyen könyveket talál, ehelyett azonban meglepetésére a könyvtárosnő kilép az asztala mögül és inti, hogy kövesse. Megy ő már is, annál jobb, ha nem küldik csak úgy el egy iránnyal, mert még a végén képes és eltéved. Nem lenne az első alkalom, amilyen csodásan tud tájékozódni ő általában. Csodálkozva pislog körbe, ezen a részén a könyvtárnak nem járt, ezek szerint, nagyobb annál is, mint feltételezte, a kérdés így egy fél perccel körülbelül később jut el az agyához, mint normális esetben tenné, de máris bólogat rá.
- Igen. Ühümm... Annabell? Nem hiszem, hogy találkoztunk volna, de nem kizárt. Megkérdezhetem hányadéves? - érdeklődik máris, visszatérve a jelen síkra a könyvek enyhén megbabonázott módon történő bámulásából, majd máris elhúzza a száját csak úgy magának, és bocsánatkérően pislog a könyvtárosnő felé.
- Ühm... bocsánat, még be se mutatkoztam, pedig már illett volna. Axel Sjőlander, másodéves rellonos. - mondja máris, miután zavartan beletúrt a hajába. Ilyet se sűrűn szokott csinálni, mert igyekszik a jó oldalát mutatni, de most mégis sikerült elfeledkezni a bemutatkozásról, bár örül, hogy nem jóval később jutott eszébe.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Mathilda.

Hálás is ő máris a könyvtárosi útmutatásért és főleg a segítségért, mert ha most csupán egy olyan instrukciók kapott volna, hogy a harmadik polcnál balra, aztán keletnek előre, akkor este is itt toporogna minden eredmény nélkül, kerengve a polcok között, mint a bolygó hollandi. A végén belőle lenne a könyvtár szelleme, ha nem vigyáz. Biztosabb, ha nem hagyják egyedül betévedni a polcok közé, és mintha ezt a kedves könyvtárosnéni is elkerülni szeretné, megy szépen vele. Ámuldozva követi, hiszen ennyi gyönyörűséget még életében nem látott, és több is van belőlük, sokkal több, mint feltételezte első látásra. Ha már hozzászóltak, abbahagyja a rácsodálkozást, szerencsére - ugyanis nem sok kellett volna ahhoz, hogy a nyálelválasztása is beinduljon, aztán megtöltene itt mindent DNS-mintával, mintha bárkinek is számítana a továbbiakban, hogy itt járt, vagy sem. Tán ha egyszer híres hegedűművész lesz, és önéletrajzot írnak róla, akkor, de az még jócskán odébb van, úgyhogy most jobb, ha nem jut el addig a szintig. Be is csukja a száját, mert eltátani sikerült, majd elgondolkodik, ismerheti-e a könyvtáros húgát, de sem a név, sem a ház, nem segít, szerencsére az is kiderül, miért, hiszen nem egy évfolyamban tanulnak.
- Értem. Én csak másodéves vagyok, biztos ezért nem találkoztunk még. - válaszolja végül, és csak most jut eszébe, hogy hoppácska, nem éppen illemtudásra valló módon sikerült elfelejtenie a bemutatkozást. Megejti kissé zavartan, mert ilyet sem sűrűn szokott művelni, majd elmosolyodva fog kezet a nővel végül, és végképp fülig szalad a szája arra a tömör bemutatkozásra. Frappáns, igazán.
- Huh, az jó dolog. És mindenfélét tetszik olvasni? - kérdezi, és ha már megálltak, kénytelen körbenézni, miért is. Vigyorogva észrevételezi, hogy ez a cél, ugyanis az orra előtt rengeteg zenei témában írt könyvet lát, és ismét eltátja a száját.
- Juj, mennyi jó könyv. Nem is tudom, ezeket hogy lehet elvinni? Vagy el lehet egyáltalán vinni? Néhány kottát keresnék, főleg Schuberttől, és... uuhhh... - végighúzza az ujját óvatosan az egyik könyv gerincén, majd kérdőn pislog a könyvtárosnénire.
- Ha jól viselkedek, csendben leszek és enni a konyhába járok, egy hálózsákkal beköltözhetek átfogó kutatást végezni? - ellenállhatatlan bociszemeket mereszt, mint ötéves gyerek, aki megpróbálja meggyőzni a szüleit, hogy az úgy bizony jó lesz, ahogy ő szeretné. Annyi gyönyörűség van itt, fogalma se volt erről eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Könyvtárosnénik gyöngye.

Bólogat ő arra, hogy meglehet, bár most talán igazán meglepődne, hogy úgy amúgy a könyvtárosnéni húga nem más, mint az a lány, aki a tanévnyitón állítólag Cupidónak köszönhetően Várffy ölében kötött ki a Nagyteremben. Pillanatnyilag valahogy úgy képzeli - még - , hogy biztos Annabell is ilyen nyugodt könyvmoly, mert miért is ne hasonlítana a nővérére, viszont ahelyett, hogy ezen töprengene, inkább bemutatkozik, majd máris széles vigyorral veszi tudomásul azt az önjellemzést, sőt még kérdez is.
- És mit tetszik igazán szeretni? - érdeklődik tovább, ha már a könyveknél tartanak, az úgyis hazai terep. Szeret ő olvasni, nagyon is, bár biztos benne, hogy annyira nem harcedzett könyvek falása terén, mint az idegenvezetője. Amint elérkeznek a zenei részleghez, még szélesebb lesz a vigyor a képén.
- Ó, az nem is hangzik rosszul. Amennyit elbírok egyszerre, vagy ezt lehet úgy is, hogy térek kettőt, aztán meg év végéig visszahordom őket szép lassan? - kérdezi, mert hát szétnézve ez a zenei rész nagyon is sok olvasnivalót tartalmaz, amit mind szeretne hirtelenjében kivégezni. Még az is megfordul a fejében, hogy talán nem is lenne érdemes ezt mind elcipelni a gólyalakig, mi lenne, ha itt folytatna átfogó kutatásokat, ám a kérdésre nemleges választ kap. Gyerekesen lebiggyeszti az ajkait és úgy pislog a nőre, mint egy szomorú kiskutyus.
- Kár... pedig milyen jó lenne, de igen, tudom, házirend. Na nem baj, attól azért még elhordhatom őket tonnaszámra. Svéd könyvek is vannak esetleg? Az angol is jól megy, de azért a leggyorsabban még mindig a svédet olvasom. - ebből fele magának szól, de a könyvek bámulása közben már el is felejti, hogy mi kinek is szól, esetleg van, amit megtarthatna magának, hogy ne untassa vele a könyvtárost. Elnézegeti a szebbnél szebb, és rendkívül jó olvasmányélményekkel kecsegtető könyveket, majd meglepetten pislog az elé tartott példányra egy fél pillanatig, amíg eljut az agyáig a borítón látott név. Elvigyorodva veszi át, majd felpislog boldog arckifejezéssel, épp, hogy meg nem öleli hirtelenjében a nőt, főleg, amikor ki is nyitja.
- Ez... ez... egyszerűen... nincs is rá szó. Nagyon-nagyon szépen köszönöm. Meg kell várnom vele a zárást, vagy elvihetném esetleg most rögtön is? És mennyi gyönyörűség van benne... ezt nem is ismerem... - bámul az egyik kottára örvendezve, majd inkább be is csukja a könyvet, mielőtt még a végén túl hangos lenne és rászólnának. Majd pont a könyvtárból kellene kitiltatni magát, mert túl hangosan örül egy könyvnek. Befogja a száját, és a könyvet két kézzel ölelve a mellkasához ismét előveszi a nagyon szép nézését, mert még a mai nap során a hegedűn gyakorolni is jó lenne anélkül, hogy büntetőfeladatot kapna késői kint tartózkodásért vagy a szobatársak feszítenék keresztre, mert bent játszik Schubertet.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Évnyitó-záró - Húgica és majdnem-húgica (azaz Runa)

Az új tanév jól indul, több okból is. Először is, ha minden igaz, még mindig az iskola diákja, akárcsak Runa. Másodszor évet lépett, akárcsak kedves barátnéja, harmadszor a húga is az évfolyamtársa és háztársa lett egyben a mai naptól kezdve, negyedszer és legfőképpen meg itt van neki Elliot, csak azt még ugye majd aztán valamikor tálalni kellene Szöszinek, meg úgy általában a családnak. Jelen pillanatban azonban nem foglalkozik ennek a gondolatával, ugyanis a kedves húga társaságában tart éppen erre az egy kalap alatt tartott tanévzáróra meg nyitóra. Szöszi mintha megnyúlt volna, amióta nem látta sűrűn, majdnem olyan magas lassan, mint ő, és be kell vallania, hogy egészen szép lány lett, ami valamiért úgy igazán most tűnt csak fel, hogy dísztalárban itt lépked mellette. Egészen megörült egyébként is annak, amikor megírták a szülei tegnap, hogy reggel legyen szíves kimenni a húga elé és megmutatni neki, mi merre van, már csak testvéri kötelességből is. Ezt az estét már ő ajánlotta fel, mert általában az ilyen helyekre Runát hívja meg cipeli, de mégiscsak van egy igazi húga is, legalább egyszer mutatkozzon vele is, mondjuk kezdetnek. Tudja meg az iskola, hogy már két Sjölandere is van a Rellonnak.
- Nem is mesélted, hogy hogy fogadták a Beauxbatonsban a hírt, hogy elhagyod őket. Anyu mondta, hogy őket kissé meglepte, de képzeld, én örülök neki, hogy itt vagy. Kezdtem hiányolni a rózsaszín rajzokat, meg a vagány reggeli ébresztéseket... és hm, be kell pótolnunk pár évet, Szöszi. Minden esetre el kell mondanom, hogy jól áll ez a dísztalár... óh, és egyszer megmutatlak Runának, mert nem tudja még, hogy átjöttél, aztán mehetünk a saját házunk asztalához. Meg se lepődtem rajta, hogy zöld lettél te is. na de... madamoiselle, itt előre, és mutatom tovább az utat. - előre engedi a húgát az ajtónál, igazít egyet a nyakkendőjén, mert ma kivételesen az is van, zöld és ezüst színben, majd ismét nyújtja a karját a húgának, mert ma teljesen civilizáltak illik itt viselkedni, és a Levita asztalához vezeti, ahol megáll Runa mögött, és megköszörüli a torkát.
- Khm, jó estét. - közli, és várja a reakciót, mi is fog történni, ha Runa mondjuk hajlandó megfordulni és felnézni a mögötte álló szőke lányra is, nem tudja le annyival az egészet, hogy Axel hangját anélkül is felismerné, hogy hátra kellene néznie a biztonság kedvéért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Harriet, egyetlen drága kishúgom.

A mai nap nem is annyira az évnyitóról szól, hanem inkább Harrietről, akivel végre valahára megérték, hogy egy épületben és egy házban tanuljanak, sőt, még egy évfolyamban is, bár nem biztos, hogy ennek hosszútávon minden percben örülni fog, de most épp a fene bánja. A kapuban összeszedte a húgát, aztán irány a nagyterem, jó lesz megmutatni Runának is, hogy ki van itt, mielőtt sápítozni fog, hogy bujkálnának előle, holott nem is, csak valahogy a ma estét talán mégis inkább jobb lenne a tömegtől távol tölteni, nem itt, főleg, hogy Elliot se tette tiszteletét.
- Öh, nem tudom. Egy ideje, de ha zavar szólj, és befogom. - közli a lánnyal, majd bólogat a kérdésre válaszul és beérve már keresi is a teremben a kékek asztalát, a kékek asztalánál pedig Runát, futólag beszélnek pár szót, aztán jó lenne a saját asztalukat is megkeresni, noha útközben támad neki jobb ötlete is. Megrázza a fejét a javaslatra és irányt váltva mégsem a zöldek asztalához megy, hanem inkább az ajtó felé.
- Tudom, tudom, prefi vagyok és nem szép dolog, de nincs kedvem a szokásos unalmas éveleji szöveghez. Lépjünk le, megmutatom inkább neked a Rellont, meg hogy hol találsz meg úgy egyébként, és ha akarod, néhány érdekes helyet is. Ó, és ha éhes lennél, lemehetünk a konyhába is. Úgy örülök, hogy itt vagy, húgi. - tényleg nagyon örül neki, és még az ajándékát sem adta oda, ami azt illeti, de majd ha elérték a Mennydörgőket, akkor sort kerít arra is, hiszen direkt ott hagyta a szekrényén, hogy véletlenül itt el ne veszítse. Vár azért még bármiféle választ, egy bólogatást, vagy egy igent, mert sejti, hogy Harrietnek sem lesz nagyon ellenére az ötlet - ha csak gyökeresen meg nem változott a francia iskolában az elmúlt években ilyen téren - és ha megkapta azt a választ, akkor már húzza is a lányt derékon ragadva egyenesen az ajtóhoz, ki a folyosóra, aztán mehetnek is le a pincébe, vagy amerre a húga óhajtja, ma legyen jó napja, kívánhat legalább hármat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Piroska és a hegedűm
túsztárgyalási hadművelet ^^

Ne parázzak... Ne parázzak?! A fenébe is, a kezében van a majd' háromszáz éves, kisebb vagyont érő hegedűm, amit csak úgy elenged, mert tapsolni van kedve. Ez nem olyan, hogy majd lesz másik hangszerem, és minden meg van oldva. Valószínűleg fel se fogja, mit tart a kezében, engem meg itt a szívroham környékez, pedig nem is az a gond, hogy hegedülni akar, hanem az, hogy pont azt a hegedűt kellett lenyúlnia, és még látom is, mennyire figyel rá. Pár perc és már rohan is tovább. Nagyszerű. Nagy levegő, és tessék szépen futkározni utána, hadd játsszunk itt üldözőset minden erre járó nagy örömére. Rohanok is, nem kell kétszer mondani, nemsokára pedig épp láthatom feltápászkodni, miután feltehetőleg a zongorával találkozott, amit valami eszement tehetett csakis a folyosó kellős közepére. Újabb kimaradó szívdobbanás. Csak ne essen baja a hangszernek. Ja, hogy neki se ártana nem betegszobára jutni, mert a végén még rám fogják? Lehet, bár ha ez a jelen állapot így marad, a végén én is mellette végzem. Végigszalad a folyosókon a keleti szárny fele, én meg utána, aztán a bibircsókos banya folyosóján éppen befordulok a kanyarban, amikor meglátom a portré előtt ácsorogni. Úgy tűnik valakinek nagyon gyorsan el kell mesélni az éppen aktuális sztorit. Fogalmam sincs, mennyit futottam távolság tekintetében idáig, de újra nehézkesen sikerül csak levegőt venni, és a lépem környékén is szúr az oldalam. Fene a technikáját az egésznek, majd pont arra is figyelek, hogy kettő be, kettő ki, vagy hogy van az egész. Kezemet az oldalamra szorítva fordulok be a folyosóra végül, és fel is adom a futást. Egyelőre. Kellene legalább két nyugodt perc, hogy összeszedjem magam.
- Állj már meg, hallod? Kössünk kompromisszumot. - kiáltok utána. Egyelőre inkább nem tervezem megenni a fejét, mert energiám se lenne hozzá, úgyhogy ideje új taktikát alkalmazni.  
- Ha épségben visszakapom utána Hieronymust, akkor megengedem, hogy hegedülj rajta. - ajánlom, mert kezdek jobban tartani attól, hogy nekicsattan ismét valaminek, vagy csak egyet legyint, és a hegedű is repül azonmód, jobb, ha egyességet kötünk. Mindenkire nézve kellemesebb következményekkel jár.
- Tudsz egyáltalán hegedülni? - kérdezem azért a végére, remélve, hogy igen lesz a válasz, vagy még ettől is pórul járhat szerencsétlen Hieronymus. Újabb nagy levegőt veszek, majd teszek felé egy lépést, remélhetőleg nem szaladt még el. Ránézésre mégse vagyok én a gonosz farkas azért, csak nem hiszi, hogy megenném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Piroska és a hegedűm
és még mindig

A hegedűtolvaj meglehetősen jól bírja szusszal, még a zongorával való találkozás ellenére is. Kergetném én szíves örömest egész nap, ha nem érezném, hogy vészesen fogy a levegőm a nem éppen megfelelő légzéstechnika alkalmazásának hála, és még annál is jobban féltem a hegedűm épségét, hát utána szólok és kompromisszumot ajánlok neki. Az arcára kiülő gyanakvó ábrázat nem sok jót ígér, ahogy az sem, amit válaszol, szerencsére az azonnal rávágott ajánlatom elég meggyőzőnek tűnik ahhoz, hogy ne kezdjen ismét szaladni előlem a drága hangszeremmel együtt. Helyette pillanatokon belül rám veti magát és megszorongat lelkesedésében. Ennyire nem osztozom azért az örömében, szóhoz se tudok jutni a lelkesedésétől sem, de nem teszek ellene semmit. Felszusszantok, ha elenged, majd a biztonság kedvéért rákérdezek, tud-e hegedülni. Még nem győzött meg arról, sajna, hogy a hangszer jó kezekben van nála, valamiért még az sem, hogy igazi művésznek született.
- Ez azért elég általános kijelentés. A húgom is igazi művész, csak éppen a hegedűmet sose adnám a kezébe, mert a ecsetre jobban rááll a keze, mint a vonóra. Szóval csak úgy kíváncsiságból... mit is takar a művész a te esetedben? - kérdezek rá a biztonság kedvéért, közben meg a hátamat a falnak vetve szépen leülök a földre, ölembe téve a mesterhegedűt, amit egészen idáig a kezemben szorongattam a vonójával együtt.
- Figyelj, nem baj, ha nem megy. Nem fogok harapni érte, becsszó, legfeljebb segítek, hogy menjen és ne az legyen az első mozzanat, hogy szemedbe csap egy elszakadt húr, ha netán nem menne. Persze, ha megy, akkor ez nem áll, de mégis... hm? - teszem hozzá az imént mondottakhoz, és kérdőn pislogok fel rá. A düh elpárolgott futás közben, most már csak az mozgat, hogy féltem a hegedűmet, még mindig, és szeretném, ha ebből a helyzetből, ha már adott, mindenki ép bőrrel kerülne ki. Ő is, Hieronymus is, és végeredményben én is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Piroska
és túl aranyos vagy ahhoz, hogy vacsora légy, megtartalak ; )

Azt se tudom, hány folyosón rohanok végig a vakmerő leányzó meg a hegedűm nyomában, de a végére már kezdem nem igazán bírni az iramot, úgyhogy más megoldást kell találni erre a helyzetre. Kompromisszumosat például, ha már a fenyegetés nem használ. Valamit nekem is ajánlani kell, ha közös nevezőre akarok vele jutni, úgyhogy beadom a derekam, legyen meg, amit szeretni, hegedülhet, csak aztán épen kapjam vissza Hieronymust. Úgy tűnik, ebbe még ő is belemenne, de a biztonság kedvéért jobbnak látom megkérdezni, hegedült-e életében, elvégre nem egyforma minden hangszer. Nekem is hiába nyomnak kezembe egy kürtöt, nem tudnék vele mit kezdeni, de még a zongorával se, vagy épp a csellóval, még ha vonóshangszeren játszom is. Mindegyik más és külön kis világ. Gyorsan kiderül, hogy melodimágusba sikerült botlanom. Na, legalább a zenét biztosan szereti, máglyát rakni a hegedűmből ő se akar majd ezek alapján, de még mindig nem győzött meg, így bár bólogatok, azért kételkedem abban, hogy épen megúszná ezt a találkozást a hegedű, inkább szedek elő a tarsolyomból egy újabb ajánlatot. A reakció elemi erővel érkezik, és mint kiderül, van ám tüdeje a leányzónak, kétségtelenül. Pislogok egy sort meglepetten a válaszra, de elég gyorsan összeáll azért a kép szerencsére. Szóval elkél a segítség. Valahogy sejtettem, de ha már belement, hogy segítsek, akkor az jó pont a javára, úgyhogy - bár nem szokásom az ilyesmi, ha mások kezében van a legféltettebb kincsem - elvigyorodok, és megemelem a kezemben lévő hangszert.
- Semmi gond... na, az a lényeg először is... elárulod, mi a neved? Én Axel vagyok, úgy mellékesen... és akkor igen, azt akartam mondani, hogy húzd ki magad, mert ha nem jó a tartásod, a hegedű is furán szólhat, de ezt majd hallani fogod, ha előfordul. Egyelőre illeszd a válladhoz, így... - mutatom is, ha már itt a kezemben a mesterhegedűm is, és bár megfordult a fejemben, hogy felajánljam, hogy cseréljünk, nem fogom. Még a végén meggondolná magát, viszont további üldözősdihez nincs kedvem, szóval hegedüljünk. Ha már a tartása rendben van, akkor folytatom is az alapokról a kiselőadást, és be kell vallanom, hogy élvezem azért egy kicsit. Szívesen tanítanék egyszer valakit hegedülni, még ez a gyorstalpaló is jó dolog, mert látom, hogy valakit érdekel ez a csodaszép hangszer. Egyéni vélemény ugyan, de nekem a világon nincs csodálatosabb hangszer a hegedűnél.
- Gitároztál valaha? Utálom a gitárhoz hasonlítani, de azért annyira talán mégsem más... szóval lefogod a húrt, és ha furcsa a hang, csúsztatod az ujjad odébb rajta. Szóval csak érzéssel. Sok idő, amíg az ember rendesen beletanul ebbe, főleg, hogy gyorsan tudjon korrigálni hibákat, de bízom benne, hogy ha melodimágus vagy, menni fog ez - jelentem ki, bár némi kétségem azért akad azt illetően, hogy minden tökéletesen fog menni, de vágjunk bele.
- Különleges kívánság, bármi kedvenc, amit játszani szeretnél? - kérdezem azért, hogy tudjam, mit is mutassak innen tovább, elméleti síkon itt már csak vaktában tapogatóznék egyébként is, egyszerűbb, ha mutatom Lisbethen, mit merre hogy, mintha órákon át beszélnék mindenféléről, mint a vonóhasználati technikák, meg pengetés, meg ilyen apróságok. Ha érdekli, lehet róla szó, de azt majd csak elmondja, ha így van, egyelőre meg hegedüljünk, ha ezt szeretné, és lássuk, mi lesz ebből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

öltözék|ing és nyakkendő


Megkérdezte Elliotot, nem is egyszer, hogy ha már itt van és végzős, eljönne-e vele a bálba, de egyik válaszból sem az szűrődött le számára, hogy igazán rajongana az ötletért. A "nem tudom", "majd meglátjuk, kell-e dolgoznom" és "nem igazán rajongok a bálokért" különféle variációi és kombinációi semmi biztatóval nem kecsegtettek, könyörögni meg már ő sem volt hajlandó, hogy de na, csak a kedvéért meg a két szép szeméért, úgyhogy inkább lemondott erről az opcióról. Jobban belegondolva a párja még a saját végzős bálját is kihagyta, akkor is a csárdában dolgozott inkább, úgyhogy nem is tudja, miért fűzött ehhez nagy reményeket. Úgy döntött, keres egy barátot, aki hajlandó vele menni a bálba, és no lám, már az első kérdés után teljesítettnek minősítette a küldetést. Igaz, hogy nem volt ez valami nagyon megtervezett, túlbonyolított kérdésfeltevés, nem szerenádozott hozzá, vagy ilyesmi, egyszerűen csak feltette a kérdést Cyanne-nek az alagsori folyosó kellős közepén, és tessék, itt vannak. Ez a bohém valami mondjuk nem áll túl közel a szívéhez, hogy őszinte legyen, de a nyitótáncot csak nem hagyja ki, egyszer végzős reményei szerint. Öltözéke fekete, hajszálcsíkos nadrágból és mellényből áll, utóbbin egy szépen megmunkált antik zsebóra lánca is látható, illetve nadrágszíja csatja sem elhanyagolandó darab ötvösmunka tekintetében. Ehhez könyékig  feltűrt szürke ing társul, ami látni engedi a csuklójáig terjedő, egész karján végignyúló tetoválás egy részét is, na meg félcipő és a teljes összhatás kedvéért ez alkalomra beszerzett egy zöld-ezüst színű csokornyakkendőt. Cyanne is kitett magáért, ami azt illeti, már meg is állapította hangosan nemrég, hogy milyen szép, még megtiszteltetésnek is érzi valahol, hogy ő a ma esti táncpartnere. Kinyitja az ajtót előtte, előre engedi, majd követi ő is és belépve kicsit leesik az álla.
- Szóval ezt értette a DÖK bohém alatt. Hátöö... cuki - veszi szemügyre az átalakított nagytermet és nem éppen olvadozik a látványtól. Nem rossz, biztos sokat dolgoztak vele, de egyszerűen nem az ő világa.
- Nyitótánc és utána lépünk? Csárda? - fordul a lány felé kérdő tekintettel. Vagy ha szeretne maradni, azt se bánja, de ő a maga részéről inkább ücsörögne az est további részében az említett helyen, bár erre már csak az is egy roppant nyomós érv számára, hogy Elliot is ott lelhető fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Belépve az az érzése támad, hogy elnézhette, mit is jelent a bohém. Nem igazán érzi úgy, hogy illene ebbe a gondosan megtervezett és rendezett, könnyed kis nyári idillbe. Belecsöppent volna a nyúl üregébe és nem vette észre? Vagy még inkább, mintha a harmadik Addams családos filmbe került volna, a napsütéses, boldog családi összejövetelre. Nem kerüli el a figyelmét, hogy páran megnézik őket, mintha legalább másik bolygóról érkeztek volna, de azon a véleményen van, hogy ha nem tetszik, nem kell nézni, ilyen egyszerű ez.
- Pedig nem is kviddicstalárban jöttünk vagy tudom is én... fürdőruhában. Egyszerűen csak stílusosan fittyet hányunk mindenki más elképzeléseire a bohémot illetően - kacsint a lányra elvigyorodva. Cyanne meghatározása éppen elég laza és szerinte tulajdonképpen bőven eleget tesznek neki még a bohém keretein belül is.
- Szórhatsz néhány villámot, ha szeretnéd, kápráztasd el a közönséget kicsit - válaszolja, hiszen ha már megbámulják őket, hadd legyen legalább mit nézni. Ő sajnos hasonlóan látványos műsorral nem tud szolgálni, a hegedűje otthon porosodik lassan két hete, a hallása meg azóta sem működik rendesen, aminek kivételesen örül. Ki akarna tisztán hallani random beszélgetésfoszlányokat ebben az alapzajban? Ő biztosan nem. Majd mindjárt fog nyitótáncot táncolni, mint végzős, azt is éppen elégnek érzi még a részvételből is, úgyhogy rá is kérdez a lánynál, mit szólna, ha az este további részét inkább a csárdában töltenék?
- Remek. Meg is van a tökéletes esti program, majd megünnepelhetjük odalent, hogy esélyesen valami jó kis pletykára is alapot teremtettünk - közli ismét elvigyorodva. Jónak ígérkezik ez, és kezd meggyőződni róla, hogy Cyanne-nél jobb társaságot keresve sem találhatott volna erre az alkalomra. Körbenéz aztán, hogy valamerre fellelhető-e ismerős végzős, mert ha bármiféle megbeszélés is volt erre a nyitótáncra vonatkozóan, ő biztos kihagyta.
- Gyere, essünk túl rajta - szólal meg, miközben karját nyújtja a lánynak lovagiasan, és megindul pár rellonos végzős felé, akiket sikerült felfedeznie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Egyik-másik tényleg érdekes látvány. Nézd csak azt a vöröskét ott, eddig tuti feltakarította a folyosót, és kíváncsi vagyok, mikor sikerül a ruhája szélére lépve orra esnie... - pillant az említett lány irányába, akit éppen sikerül kiszúrnia, miközben feltűnően bámulja őket a mellette álló szöszivel együtt, majd hirtelen térnek vissza egy korábban félbehagyott vagy talán meg sem kezdett beszélgetéshez. Azért még biccent feléjük, amikor az egyikük futólag visszapillant, jelzi, hogy feltűntek, aztán csak visszafordul Cyanne-hez, aki már majdnem villámot szór, aztán végül mégse. Nem baj, érti ő és az auror említésére azért átkarolja a vállát kicsit, mintha csak Annie-ről lenne szó. Tisztában van vele, hogy egy bizonyosról van szó, de inkább nem hozza fel.
- Akkor erről ma lemarad a közönség, így jártak - szólal meg olyan megállapítást téve, ami tulajdonképpen teljesen fölösleges, de legalább nem sablonos kijelentésekkel próbálkozik, hogy majd megtalálja a saját aurorát meg ilyesmi. Vagy azt kellene? A helyében nem feltétlen örülne neki, az a nagy helyzet, úgyhogy mellőzi is. Elengedi inkább a lány vállát és felé nyújtja a karját, amint sikerül kiszúrnia a tömegben néhány másik rellonos végzőst is.
- Naaa, egy kicsit több optimizmust, Morticia. Csak egy keringő, utána meg a vendégem vagy és, hogy lásd, milyen lovagias tudok lenni, még haza is kísérlek - ajánlja, és nagy megkönnyebbülésére még azelőtt jelenti be Annelie, hogy ideje a nyitótáncnak, mielőtt eljutnának a többi végzősig. Kényszerű csacsogásra nincs alkalom, csak pár további furcsálló tekintetet kapnak, ez azonban továbbra is lepereg, róla legalábbis biztosan, inkább elfoglalhatják a helyüket a táncparketten, nem túl lelkesen várja ki a taps végét, aztán végre jöhet az a keringő is.
- Ha jól hallom, Rieu. Nagyjából öt perc és ki is sétálhatunk az ajtón - súgja a lánynak kicsit közelebb hajolva hozzá tánc közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Te aztán tudod, hogy néz ki egy rellonos jó kívánság - neveti el magát Cyanne megszólalását hallva. Az auror említésére átkarolja a lány vállát kicsit, majd hamarosan már a karját nyújtja neki és még azt is megígéri, hogy a csárdában tett kitérő után hazakíséri.
- Hogy megjegyezted - vigyorog, mintha csak valami kiemelkedő dicséretet kapott volna éppen, majd elgondolkodva ráncolja a homlokát és megvakargatja az állát is.
- Mit szólsz hozzá, ha azt mondom, hogy majd legközelebb? Most kivételesen biztos vagyok benne, hogy hazafele nem tévednék el a sötétben - teszi meg mai nagylelkű ajánlatát, majd még azelőtt jelenti be Annelie a táncot, hogy szóba állhatna bárkivel is a többé-kevésbé, de mostanra már inkább csak kevésbé ismert évfolyamtársak bármelyikével is. A sokévi zeneoktatásnak megvan az az előnye, hogy amint felcsendül a zene, nagyjából meg tudja állapítani, mennyi idő múlva is ér véget. Továbbra sem igazán lelkes attól a ténytől, hogy itt lehet, ez a nyárias hangulat valahogy nem fogta meg annyira, meg egyébként sem tudja abbahagyni egy pillanatra sem a folyamatos idegeskedést, hogy mikor is érkezik bármiféle hír az apjáról. Igyekszik Cyanne-re figyelni, a zenére, a táncra, valahogy nem térni vissza folyamatosan ahhoz a gondolathoz, hogy de mikor küldenek már egy baglyot, és kivételesen elmondhatja, hogy azért arra a megközelítőleg öt percre, amíg keringőznek, sikerül is.
- Igazán elbűvölően táncolsz - mondja a lánynak, miközben már lassan végéhez közeledik a nyitótánc, majd ha már a zene utolsó hangjai is elhaltak, elengedi és meghajol felé illedelmesen.
- Köszönöm a táncot- mosolyog rá - Szeretnél még maradni esetleg vagy jöjjön a ma esti B terv? - kérdezi máris, amint elkezdik ellepni a táncolni vágyók a táncparkettet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Na, azért túlzásokba sem kell esni - húzza ki magát féloldalasan vigyorogva közben, mert ő aztán nem is kicsi. Remekül szórakozik még mindig, ami azt illeti. Úgy tűnik, nem kell ahhoz semmiféle katalizátor, hogy lazán elszórakozzanak, bár visszalökdösni azért itt és most nem tervezi, inkább a karját nyújtja, hogy a táncparkett felé induljanak aztán. Maga a keringő olyan szépen megy, mintha még netán próbáltak volna is hozzá, pedig erre még csak idő sem lett volna az igazat megvallva, tekintve, hogy eléggé utolsó pillanatban kérdezte meg a lányt, hogy nem jönne-e el vele ma este.
- Nekem meg hivatalosan ez az első bálom az iskolában, amin táncolok is ráadásul, úgyhogy azt hiszem, ez egy különleges este - válaszolja mosolyogva. Amint véget ér a zene, meghajol megköszönve a táncot, igazán megtisztelve érzi magát, hogy ő volt a szerencsés, aki először hívta el bálba a lányt és táncolt vele, tovább azonban nem igazán maradna. Viszont ha már elhívta a lányt, van B terve is.
- Ez igazán hízelgő. Tetszik, hogy ilyen könnyen kiegyezünk, megtartalak - közli fülig érő szájjal, és ha már övé a választás lehetősége, ismét a karját nyújtja.
- Akkor jövőre te döntesz, most pedig nézzük meg, hogy mekkora az élet a csárdában - jelenti ki, eldönteni már úgyis akkor eldöntötte, amikor beléptek, hogy ez az este ott fog folytatódni, meg amúgy is megígérte Elliotnak, hogy ha olyankor hagyja el a kastélyt, hogy még bent van, benéz. Nem törődve azzal, hogy páran most is megnézik őket kinyitja a terem ajtaját, és előre engedi a lányt, hogy egy viszonylag rövid séta után betérjenek a csárdába inkább a további bálozás helyett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Már jó ideje nem játszott közönség előtt, de nem kellett kétszer mondani neki, hogy karácsonykor hegedülhetne. Még abban a percben felrémlett lelki szemei előtt, ahogy megint összehoznak valami jót Eris-szel, mert hát ki más lenne tökéletes partner őrült ötletek még őrültebb megvalósításához, mint a lány, aki úgy bánik a hegedűvel, mintha azzal született volna egyenesen. Ez alkalomra ismét előkerült a steampunk öltözet, még a hegedűjére is rögzített varázslattal néhány fogaskereket a tökéletet összkép kedvéért. Amint eljött az ideje, Eris-t előre engedve kilépnek a közönség elé. Illedelmesen megemeli a cilinderét, majd kihúzva magát vállához illeszti a hangszert és a lánnyal egyszerre kezdenek bele a lassú dallamba. Bizonyára senkit sem lep meg, hogy karácsony alkalmával egy igazi lassú, andalító klasszikus csendül fel, méghozzá a Csendes éj. Szinte várni lehet, hogy menten megszólal valahol egy templomi kórus is, hogy énekkel kövesse a hegedűk hangját, azonban váratlanul valami sokkal pörgősebbre váltanak. A klasszikus után abszolút modern következik. Counting stars, bár hogy ismeri-e a hallgatóság vagy sem, az nem derül ki, ugyanis ők folytatólagosan játszanak a zeneművek megnevezése nélkül. A dalt a bál témájához választották egyébként, és beletelt némi időbe az áthangszerelése, hogy éppen csak egy összpróbára maradt idő a végén, de ez nem jelent gondot. Ettől függetlenül is pontosan tudják szerencsére, hol is kell váltani, ugyanis minden egyes élesen elkülönülő egységnél váltanak, hogy ki játssza a főszólamot, és ki kíséri. Itt már az sem elsődleges, hogy nagyon merev, egyenes háttal játsszanak, mint valami iskolai vizsgaelőadáson, sokkal inkább beleélik magukat a zenébe, ő legalábbis biztosan. Ez egyébként is egyfajta állandó versengés, hogy ki veszi át hamarabb a főszólamot, de összességében remekül hangzik. A dal után ismét visszatérnek aztán a karácsonyhoz, jöhet egy kis konvencionálisabb és bizonyára sokkal ismertebb Carol of the Bells szintén váltogatva, hogy kié is a főszólam, ki van éppen előtérben így, majd a végére ismét jöhet egy lassabb dallam, a Benedictus zárásként. A két hegedű hangja újfent összeolvad egyetlen dallammá, hogy betöltse az egész termet, majd elhal, ők pedig meghajolnak és távoznak nem túl hosszúra sikerült karácsonyi műsorukat követően.