Candela Sophie Patrocino
Diák Eridon (H), Másodikos diák
Bedrogozott puffskein by Sadiiie
RPG hsz: 18
Összes hsz: 21
|
Sadie SallowTakarodó utánÚgy mondjad, hogy regulázzam magam, hogy az eridon szelleme nem ismer határokat. Rád nézve ez vagy rossz, vagy rosszabb; jobb csak és kizárólag akkor lehet, ha neked sincs ki mind a négy kereked. Amikor elveszi a kezét, nem kapok utána, csak halk kuncogást hallatok. Sült bolond, nézek Sadie szemébe, miközben úgy rázogatja a kacsóját, mintha sósavba mártotta volna. A belső narratíva hozzám hasonlóan könnyed, maximum talán egy halovány fokkal gúnyosabb, de csak azért, mert viccesnek találom, hogy ennyi mindennel ki tudom idegelni őt. Pedig egyébként tünemény vagyok ám és kifejezetten azért táncolok az idegein, mert amellett, hogy a lány hagyja magát felbosszantani, szimpatikus számomra. - Tök jó kamilla illatú a kezed, Saaaadiee!! - lelkendezem, továbbra is háttal róva a folyosót. Összevont szemöldökkel, apró "o" betűt formázó ajkakkal nézek azért, amikor azt mondja "fájni fog". Nem esik le, egész addig a pillanatig, míg el nem taknyolunk mindketten. Lelassul az idő fél pillanatra. A sötéthajú pálcájának visszahangzó koppanását, majd gurulását hallom meg a kőpadlón. Aztán én háttal a földre esek, de biztosra megyek abban színtiszta pánikból, hogy még ez se egyedül velem történjen. Belemarkolok a rellonos ruhájába, aki ennek eredményeképp rám esik. Azt a bizonyos szerelme esést másképp képzeltem el.- Owwwww! - Beverem a tarkóm fölött egy tenyérrel. Érzek sugárzó fájdalmat is, majd valamiféle zsibbadást, s még bizarrabb dolog történik, amit valaha is el tudtam volna képzelni. Érzem Sadie-nek a térdét egyetlen kissé csontos, domború helyen, ami az én szótáramban a "behajtani tilos" tábla festve van. Természetesen ez a két láb közt található szapírószerv szerves részét képezi. Ha ez nem lenne elég, mintha a keze se lenne éppen jó helyen, vagy hát nekem igen, a többit ő rá bízom. Rámarkolok én is eltévelyedett balommal, hogy jól érzem-e amit érzek. A tenyerem mindig itt volt? Olyan puha. - Te... gyúrsz? - érdeklődöm egy ártatlan fél mosoly kíséretében. Nem vizsgáltam én a ruhája alatt, tök komolyan az rajzolódik ki bennem, hogy a vállánál tapogatom, vagy a karja került olyan lehetetlen állapotba kettőnk mellkasa közé, hogy esetleg azt nézem.
|
|
|
|
|
Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos
Návay 2.0 | tündércsendőr
RPG hsz: 175
Összes hsz: 207
|
John Harris
Szükségem van egy kis nyugalomra, hogy végre legalább át tudjam gondolni, mit is kellene még megoldanom. Úgy érzem magam, mint egy borzasztóan elfoglalt és agyonterhelt anyuka, akinek még csak nem is egy vagy két gyereke van, hanem egy egész háznyi. Sosem fogynak el a kérdéseik és problémáik. Még a mosdóban is alig tudok egyedül maradni néha. Nem vagyok büszke rá, de ma már menekülök, mielőtt elfogyna a türelmem és esetleg valami olyan csúszna ki a számon, amit azonnal meg is bánnék. Szerencsésnek érzem magam, amiért egészen könnyen eltűnhetek az állati alakomban. Meghúzom magam egy ablakpárkányon, amikor megszólal a csengő, jelezve, hogy kezdetét veszi a következő óra, majd beveszem magam az erkély növényei közé. Felkapaszkodom az ajtókereten, majd egy magasan függő cserépben telepszem meg. Megkönnyebbülten sóhajtanék fel, ha tehetném, de helyette csak a már ismerős, de mégis mindig meglepő kattogó hang jön ki a torkomon. Homlokon kellene csapnom magam, hogy erre még mindig nem számítok, holott lassan tíz éve már annak is, hogy először átalakultam. Éppen csak nem használom ezt a formám olyan rendkívül gyakran, mint azt annak idején, még a tanulási folyamatot kezdve reméltem. Aurorként sincs különösebben nagy hasznom belőle még, amíg irodában tengetem főleg a napjaim, és itt is csak ez leginkább, hogy ha nem a gyakorlaton igyekszem gyorsabban és hatékonyabban követni a diákjaim, akkor legalább könnyedén elbújhatok egy kis időre. Még ha ismerik is az egyedi vonásom, amiről azonnal lehet tudni a figyelmes nézelődőnek, hogy minden bizonnyal én volnék ez a vöröses pofájú és farkú szürke mókus, hiszen ennél a fajnál a vörös szőrzet nem jellemző, akkor is könnyen meg tudok lépni. Tudom, hogy nem szép, néha azonban kell ennyi. Bele se merek gondolni, mi lesz, ha egyszer saját gyerekem lesz.
|
|
|
|
|
John Harris
Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 53
Összes hsz: 61
|
Návay Regina
Hóna alatt egy köteg pergamen, kezében tömött borítékok. Néhányat közülük már korábban felbontott, tartalmukat átfutotta, a többin azonban még ott vöröslik az érintetlen pecsét. Éjszaka tervezte felnyitni őket, az álom azonban még azelőtt elérte, hogy hozzájuk érhetett volna. Ott, a valaha volt legnagyobb íróasztalánál dőlt rá az Afrikából magával hozott, magukból meglepően erős bőrszagot árasztó könyvek tetejére, hogy álomtalan, üres óráknak adja át magát.
Gyakorlott mozdulattal teszi fel olvasószemüvegét, ahogy leül az egyik kis asztalhoz, és a diákok beadandóját oldalra téve, ujjai között a borítékokkal dől hátra a kényelmes székben. Jobb bokáját bal térdén támasztja meg, lábfeje ritmikusan mozog, miközben pálcájával a még bontatlan leveleket nyitja fel. Nem használ mágiát, csupán az égerfa hegyét. A boríték kinyílik, és az elsárgult levélpapírok mellől kicsúszik és fémesen csilingelő hanggal a földre esik egy valamikor mindent jelentő jelkép. John előredől, és a kövön táncoló gyűrűért nyúl. Azután levegőt szipogva visszadönti hátát a támlának, és maga elé emeli az aranykarikát. Csak nézi és mereng.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 297
Összes hsz: 378
|
PatrocinoFogalmam sincs, honnét veszi, hogy kamillaillatú a kezem, a kézápolóm aloe verás, de aztán eszembe ötlik, hogy talán a mosdóban olyan szappan van kitéve. Akárhogy is, semmi különleges nincs abban, hogy nem bűzlik a kezem, de ő meg akkora hisztériát csap körülötte, mintha sohase lett volna szerencséje egy ápolt kacsót fogni.
Mint valami ELME-ből szabadult eszelősre, úgy nézek rá, és egyre kevésbé érdekel, hogy ha hanyatt esik, és kitöri a nyakát, akkor majd bajlódnom kell a hullájával. Alighanem simán ott fogom hagyni ahol van. Csakhogy nem számolok vele, hogy magával ránthat, és bár nem egy lépcsőn bukdácsolunk le, csupán a folyosón terülünk el, azért így sem kellemes, sőt.
Beletérdelek az alsóbb nemi szervébe, az esést pedig egyik kezemmel a fentebbik egyikén tompítom. Ha nem vertem volna be a fejem, máris pattannék fel róla, így viszont kissé szédülten fekszem rajta, és próbálom helyére tenni a gondolatokat, amiket a folyosó kövével való ütközés kivert az agyamból.
- Hogy mi van...? - pislogok kettőt-hármat, mire realizálom, hogy kettőnk közé beszorult kezével épp a mellemet markolássza. - SZÁLLJ LE RÓLAM!
Szabályosan kikelek magamból, és azzal a részletkérdéssel sem nagyon foglalkozom, hogy igazából nem ő van énrajtam, hanem fordítva. Pár másodperccel később azért sikerül felküzdenem magam, közben a földhöz szorítom, és még egyszer, csak félig-meddig szándékosan megrúgom. Szédülök még kissé, és megtapogatva a homlokomat már érzem is a puklit, ami növekszik.
- ÁÁáuh! - véleményezem meg a dolgot, majd elbotorkálok elgurult pálcámért. - Egy durrfarkú szurcsókba is több kifinomultság szorult, mint beléd! Pattanj fel, gyerünk! És előre nézel!
Hogy segítsem az irányba állásban, még szúrós szikrákat is lövellek felé pálcámból, elsősorban lábait célozva, de ha nem siet, a fenekébe is küldök párat.
|
|
|
|
|
Tatai Karina Böske
Prefektus Eridon, Harmadikos diák
Karina
RPG hsz: 2
Összes hsz: 4
|
Kori
Az jó ha naaagy. Az jó ha dundiii. De nem akkooor, ha macska... szar. És az új Oszkár, GrannySmith és Aranybálna díjakat kérjük szépen a Napközibe postázni, Tatai Bori névre, mert lánya, Tatai Karina évközben bentlakásos iskolában tartózkodik, köszönjük, köszönjük.
- Ez gusztustalan - fintorog a lány, mit sem sejtve a rá váró dicsőségről, és bizony Kori öklendező hangjai az ő reflexeit is beindítják - még ha eredetileg a szag nem is lett volna elég hozzá. Uhh, szürreális élmény, ő se tudta, hogy képes erre. A házibulis, hajfogós időszak durva meglepetés lesz majd.
- Köszi - ráz még párat lábán, hogy a képződmény fantomszerű emlékét is eltüntethesse talpáról, és mindenhonnan, ahová esetleg kenődhe- ne, ne, nem is gondol rá inkább. A folyosó nevét hallva hirtelen minden a helyére kattan, mégsem tűnik el a kósza fintor arcáról.
- És nem lehetne, hogy ezt a folyosórészletet kikerüljük járőrözés közben? Mármint aki elég bolond ahhoz, hogy sötétben pont ide tévedjen, az... meg is érdemli, mert maga a kastély fogja traumatizálni, nem kell hozzá büntetőmunka. Akadtál már itt rá bárkire is?
Tónusa kicsit nyafogó, ahogy elnyom egy ásítást - nem lendült még át a holtponton, sőt, nem is igazán tudja, mit is jelent átlendülni a holtponton. Sokat kell még tanulnia Koritól, ebben biztos!
|
|
|
|
|
Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos
Návay 2.0 | tündércsendőr
RPG hsz: 175
Összes hsz: 207
|
John Harris
A felfüggesztett cserépben borostyán honol, megismerem a jellegzetes formájú, sötétzöld leveleit. Áthajlik a cserép szélén és lelóg a semmibe, a talaj felé nyújtózva. Mivel viszonylag magasan van, remek búvóhelynek tűnik átmenetileg, amíg magamra szánok pár percet, és nem kell válaszolnom kérdések hadára, nem kell megoldanom vagy éppen adminisztrálnom semmit. Sosem gondoltam volna, hogy erre fogom használni az animágiát, de most kifejezetten örülök, hogy erre is tudom használni. Összekuporodom, önfeledten élvezve, ahogy a tavaszi napsugarak a szürke bundámon landolnak, kellemesen melegítve azt, hosszú, bozontos és puha farkamat pedig magam alá húzom. Kis szőrcsomónak tűnhetek és aligha vesz észre bárki, ha éppen nem keres. Azt hiszem, el is alszom kicsit, bár fogalmam sincs mikor is le meg az álom, csak arra riadok fel, hogy hallom, ahogy papír hasad valahol. Hirtelen nem is tudom, melyik táján vagyok a világnak, otthon-e, vagy az iskolában, és ébren-e vagy esetleg még mindig álmodom. Lassan rakom össze a részleteket, kezdve onnan, hogy otthon még mindig nem él meg egy növény sem valami oknál fogva, még a kaktusz is megpróbált kihalni, így végső kétségbeesésemben még tavaly Bonnie-nak ajándékoztam mindent, és csak meglátogatom néha. A lánynál egyébként tökéletesen jól érzik magukat és virulnak, aminek örülök, még ha érzek is néha egy kis szomorúságot, hogy nekem ez valamiért nem jön össze, hiába próbálkozom. Még beletelik egy kis időbe, mire betájolom magam és tudom, mit is keresek itt, most azonban már a cserép pereme fölött átkukucskálva azt is látom, hogy nem vagyok egyedül. Ciki lenne emberi alakomba alkulni vissza most és megzavarni a kollégámat, miközben bizonyára azt hiszi, egyedül van, mókusként viszont nem tudok kijutni. Vagy mégis? Vajon Seth bűbájai visszarántanának engem is, ha megpróbálnék az erkélyről a korláton át távozni? Vagy animágusként át tudnám verni őket? Egyelőre várok még kicsit, és gondolkodom, mi is lenne jó megoldás.
|
|
|
|
|
Sean Warren
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
a defenzor fia
RPG hsz: 115
Összes hsz: 125
|
Kakasi igazgató-helyettes asszonyAkkor jó, mert én is így tudtam, hogy nem tettem semmit. Vagyis de, de ha arról kell beszélnem Kakasival, hogy mi volt a faházban, akkor inkább hegy tetején élő remetének állok. Biztos, hogy nem fogom a szexuális életem vele megvitatni. Főleg, mert biztos vagyok benne, hogy a néni nagy spíler volt, és ha elmesélné az életét, akkor maradandó sérüléseket szereznék, azzal, ahogy elképzelem, ahogy a lába a feje fölé emelkedik. Brrr... mondtam.
- Az anyám már csak írásban kommunikál velem? - elég egy pillantás is, hogy tudjam, ő írta. Apró betűk, erős hurkok. Sokat jegyzetel, hát pszichológus, ezért fizetik, de az írásképe egészen rendben van még most is. A kezembe veszem, és zavartan pillantok rá, nem nagyon tudom, hogy mi van. Idő előtt felvettek az akadémiára? Remélem, hogy nem, mert nem is volt felvételim, és ha nincs felvételi, akkor széjjel fognak alázni. Azt pedig nem kellene, nagyon nem. Jaj madre, mondd, hogy nem csináltál semmi hülyeséget! Nem, az apám tutira leállította volna azzal, hogy ne bassza el az életemet. Szóval, bár gyanakodva, de elindulok a kibontás útján, és szembenézek anyám rövid, lényegre térő üzenetével. - Ez egy nagyon beteg vicc. - fejtem ki végül a véleményemet arról, amit leírt. Az apám nincs többé, haza kell mennem, Mina eljön értem, együtt megyünk haza. - Sajnálom, de ez nem vicces. Ez még az anyámtól is túl morbid.
|
|
|
|
|
Noel B. Duffet
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák
RPG hsz: 50
Összes hsz: 73
|
Vanya- Igen - bólint, nem szeret magyarázkodni, ezért ez egy kicsit frusztrálja, de a mosolyt látva egy kicsit megkönnyebbül. - Úriember ilyet nem részletez - neveti el magát, ennél többet nem is mond, de a jókedv is csak eddig tart, ugyanis Vanya minden nő számát törli a telefonjából. Persze, hogy ezen felhúzza magát és ez még a hangjából is érződik. - Vannak - vágja rá röviden, majd a mobilját egy fejrázzással csúsztatja a farzsebébe, már bánja hogy odaadta a lánynak. Most a kedve se jó emiatt, kicsit furának tartja a szőkét és nem is érti, hová tűnt az a jófej lány arról a koncertről. Már lemondóan lépne is tovább, amikor meglepően érdeklődni kezd a családja felől.
- Nyolc és mind idősebb. Vannak fiúk is - felelni felel, de a szőke még érezheti, hogy Noel most azért jelen pillanatban nem szívleli őt annyira, bár látva azt a mosolyt és ezeket a pörgéseket, kezd egy kicsit megenyhülni irányába. - Miért érdekel? - na igen, ez is felmerül benne, hisz láthatóan az előbb, amikor épp azt mesélte, hogy lesérült, a lány még csak a hogyléte felől sem érdeklődött.
|
|
|
|
|
John Harris
Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 53
Összes hsz: 61
|
Návay Regina
A két ujja közt tartott gyűrű noha számtalan emléket idézhetne fel benne, John nem az az ember, aki hagyja magát elveszni a múltban. Tudja, milyen jelentőséggel bír az adott pillanat, a jelenlét és a most megélése, éppen ezért alig-alig fordul elő vele, hogy sehova nem vezető ábrándozáson kapja magát. Gondolkodni persze szeret, az más. A történések mögötti összefüggéseket fontos megérteni, okulni belőlük, ám benneragadni valamiben, amin már nem változtathat? Nem, soha.
Ahogy finoman mozgatja, a gyűrűn élesen megcsillan a fény, és éppen ebben a pillanatban motoszkáló hangot hall. Kezét leengedi, tekintetével gyorsan körbejárja az erkélyt. Mikor kijött, úgy tűnt, egyedül van, most viszont ott bizsereg tarkóján az érzés, hogy valaki figyeli. Nem szereti az ilyesfajta meglepetéseket, még akkor sem, ha épp semmi rejtegetnivalója nincs. Az ékszer körül gondosan összezárnak ujjai, azt jobbnak látja még most tenyere melegébe bújtatni.
Egy ideig csendben figyel, és mikor barna tekintete két virágágyás között végül találkozik a tőle nem is túl messzire akasztott cserép széléről őt méregető mókussal, szája végtelenül kedves mosolyra húzódik.
- Merlinkém! - mondja egészen elolvadva, és érzi, hogy még a szíve is másként kezd verni. Nagyon rég nem találkozott már mókussal, pedig szörnyen kedveli őket, és a tapasztalat szerint az érzés többnyire kölcsönös szokott lenni. - Hát te hogy kerülsz ide? Várj egy kicsit, kérlek - dünnyögi az orra alatt, és a gyűrűt a nadrágzsebébe rejtve finomság után kezd kutatni. - Biztos, hogy van nálam valami keksz, vagy más vacak, mindig van. Tetszett az arany csillogása, hah? - emeli vissza pillantását közben az állatra. - Elhiszem, szerintem is van benne valami megfoghatatlan, ami ellen nem tehetünk, mert egyszerűen megbabonáz, de azt sajnos nem adhatom oda neked, mert el kell vele számolnom a családomnál. Ha nem így lenne, vihetnéd. A te fészkedben valószínűleg jobban mutatna, mint nálam. Hm, nézd, most csak ilyen... - maga elé emeli a kis csomagolást, és oldalra billenő fejjel, hunyorogva kezdi olvasni a rányomtatott szöveget. - Pisztácia töltelékkel ízesített piskótabékám van. Ez tetszene neked vajon? Mindjárt kiderül.
És a zacskó recsegve nyílik meg a férfi kezeiben, hogy az édesség illata egykettőre elérjen a virágcserépben hintázó mókushoz.
|
|
|
|
|
Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Másodikos diák
Malenkaja princessa
RPG hsz: 42
Összes hsz: 59
|
Noel::: a második héten ::: ruci ::: Nem is értem, mit durcáskodik még, hiszen megbocsájtottam neki, mosolygok és körbetáncolom, mit akarhat még? És azt is bevallotta, hogy nem tud kiverni a kis buksijából, szóval teljesen szükségtelen ez a közjáték. Hehe, mondom én.
- Naa, ennyi, csak vannak? - nyaggatom, nem törődve vele, hogy nyilvánvalóan dühös rám, amiért töröltem egy csomó névjegyet a telefonjából, de biztos van biztonsági másolata, szóval igazán nem értem a problémát. Plusz ha csak a nővérei száma kell, elég, ha az egyik felhívja, aztán a többiekért újra elkérheti, ha máshogy nem megy. Szóval biztosan csak játssza itt nekem a sértettet, ahogy előbb én tettem, de én legalább jó okkal hisztiztem. Az övé tök alaptalan és hát nem szépen mosolygok különben is?
- Nyolcaaaan? Nicsyevo sebye! - fejezem ki meglepettségem, jó nagy őzike szemeket meresztve hozzá. - Nekem csak egy nővérem és egy bátyám van. Te a rosszabbikkal találkoztál - nevetem el magam.
Hogy miért is érdekel? Nem is tudom. Hát szóba jött, és aranyos ez a srác, ha kicsit megbízhatatlan is. Megállok, és úgy döntök, ismét a korlátnak dőlve pillázok vissza rá.
- Tényleg megsérültél, vagy csak kitaláltad? Tudod, tudom ám, hogy elég gyorsan meg lehet gyógyulni a gyógyítók keze alatt. Csontot növesztenek egy éjszaka alatt, a forrasztás meg egy pillanat csupán. Elhagytad valamelyik végtagodat, vagy mi történt? Volt vér? - utolsó kérdésemre még fel is csillan a szemem, mint valami lelkes katasztrófaturistának.
|
|
|
|
|
Noel B. Duffet
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák
RPG hsz: 50
Összes hsz: 73
|
Vanya- Aha - jegyzi meg még mindig csak úgy félvállról, mert ha őt felhúzzák, akkor azért idő kell ahhoz, hogy lenyugodjon és nem megy az csak úgy, egyik percről a másikra. Vanya mondjuk mindent bevet láthatóan, és mi tagadás, azért tetszik a srácnak az, hogy így mosolyog rá. - Jaja, nyolcan, igazán nagy család vagyunk - jegyzi meg, azon valamiért nem lepődik meg, hogy Vanyának csak két tesója van. - Tényleg? Tehát a nővérednél a bátyád sokkal jobb arc? - kíváncsian pillant a lányra, ha már ennyire belementek a tesótémába, kicsit mesélhetne a szőke a két másik oroszról. - Dehogy volt vér, szerencsére nem. Nem nyílt törés volt, csak kiment a bokám, de rohadtul fájt. Pihentetnem kellett - feleli, szóval nem olyan komoly, amibe belepusztult volna, de ahhoz igen, hogy azért kellett egy-két nap, mire elmúltak a fájdalmai, ráadásul még kicsit mindig biceg. - Amúgy meg mi van a nővéreddel? Már nem figyeltet? Mert legutóbb ott járt-kelt a nyomodban és az azért annyira nem tetszett - jegyzi meg, hát igen, nem szívesen lógna olyan csajjal, aki mellől bármikor rájuk ronthat egy nővér.
|
|
|
|
|
Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Másodikos diák
Malenkaja princessa
RPG hsz: 42
Összes hsz: 59
|
Noel::: a második héten ::: ruci ::: Nagy család? Az nem kifejezés! Anyu és Apu nagyon szerethetnek összebújni, ha ilyen sok gyerkőcöt kipotyogtattak. De ezt azért nem jegyzem meg neki, úri hölgy nem beszél ilyesmiről, még akkor sem, ha nem érintett a dologban.
Helyette inkább azon ügyködöm, hogy végre ne morcizzon nekem, és bár megdolgoztat rendesen, azért csak nem tud ellenállni. Senki se tud.
- Neem, a nővérem is full jó arc! Csak.. nem mindenkivel. Engem szeret - bólogatok a lényeget megállapítva. - Fredek meg szintén szuper bátyó, csak vele nem nagyon találom a közös hangot. Viszont nagyon komolyan veszi a legidősebb testvér szerepet.
Egy kissé felvonom a szemöldököm, de nem annyira, hogy nagyon összeráncolódjon a homlokom. Komolyan holmi megrándult bokával jön nekem? Ennyi? De most már mindegy, nem akarok újra belemenni a sértődött lány játékba, pedig megérdemelné.
- Áh nem, ő nem. Nyugi, itt nem fog a nyakunkra járni - biztosítom, és valahogy azt is megállom, hogy megint úgy tegyek, mintha állna mögötte két jól megtermett verőember.
- Amúgy elég nagy kockázatot vállalt azzal, hogy idehozatott. Tudod, Papa miatt. Nem volt túl boldog, és Zoya sose szokott szembemenni az akaratával.
És ezért hálásabb is lehetnék, tudom.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 252
Összes hsz: 317
|
Herlai HéliaMinden tapintással kellemes hangzásba borítja a termet. Felsóhajtok. Érintése selymes. Csakúgy suhannak rajta az ujjaim... Szinte hozzá se kell érjek. Minden rezdülésével betölti a szívemet, azt a magányos és egyre mélyülő űrt... Jó vétel volt ez az új fémhúr csomag! Kicsit nehezebben megy vele a játék, mint a közepes erősségű társával, viszont szebben szól. Az ujjaimnak úgy is mindegy, olyan érdekesek, hogy Donovan odaadja a pálcatestet és ahogy rámarkolok,azon nyomban simára csiszolom! Érzem, hogy minden rezgéssel eggyé válok: a hátam beleborzong, talpam alatt összegyűlik az energia és forrón bizsereg. Armand csakúgy szeli a billentyűket! Az új számunkat megeszi reggelire! Misi is hozza a formáját. Most csak mi hárman tartjuk itt a frontot, épp egy próbakoncert közepén. Kínosan jön ki, mert ott mondogattam Noának, hogy mennyire jó lenne húsvét környékén a koncert. De betett Misinek, hogy még a nagyanyját is elvesztette frissen - két napja. Szegény pára! Gréta a gyakornoksága és magánélete közt libikókázik folyton. Somit meg csak sodorja az élete. Szokás szerint. Ennek ellenére találni elszórtan plakátokat az iskola falain belül: a legtöbb ismert terem mellett, annak ajtaján, a mosdó csempéin... "Próba koncert szerdán a Munka ünnepén - várunk szeretettel". Számítottam arra, hogy lesz mondjuk három nézőnk, mint eddig és azzal beérjük. Viszont rajtunk bandatagokon kívül vagyunk vagy tízen. És még mindig nyílik az ajtó! - When i look at you, i hold my breath so long - éneklem pont, aztán megpillantom a szőkeséget. Nem ismerem, de akkor úgy is vehetnénk, hogy amit éneklek, innen, távolról, neki szólnak - Your icy blue feathers are truly beautiful.Ilyenre időzíteni! A 'When i look at you" egy lassabb rock számunk. A későbbi sorokban benne van az őszinte, mélyen érzett szerelem, a szerelmünk lassú elvesztése és emiatt pár leheletnyi melankólia, amit a karizmámmal - aurámal - igyekszek egyensúlyban tartani. Már csak az kéne, hogy a közönségem sírva fakadjon. A szám egy maledictus történetét meséli el, ahol a férfi olyan nőbe szeret, aki egyre többször veszi fel az állat alakját, és lassan egybeforr vele elfelejtve, hogyan kell embernek lenni. Mondjuk ez már next level filozófia, hisz amúgy se tudjuk igazán, hogy kell azt csinálni. Mástól lessük el azokat a technikákat, amiket aztán gyakorlatba ültetünk. - Tears falling down, life is over for you. Just because you don't know how to be human anymore... - A második versszak végét énekeltem az előbb és ez a refrén kezdete. A lány épp egy jégkék tollú madárrá változik, és könnyezik, mert minden egyes átváltozásnál attól tart, hogy többé nem tud visszaváltozni. Tekintetemmel keresem azt a lányt, aki nemrég mintha beljebb mászott volna, hogy az ezután következő, pörgősebb gitárszót neki ajándékozzam.
|
|
|
|
|
Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos
Návay 2.0 | tündércsendőr
RPG hsz: 175
Összes hsz: 207
|
John Harris
Nem szeretnék feltűnést kelteni, de mégis elég jó lehet a hallása vagy csak nekem nem volt evidens, mennyire hangosan is mocorgok pontosan, mert észrevesz. Na, Regina, ezt szépen megcsináltad. Pedig tényleg csak egy nyugodt félórát akartam, nem belecsöppenni az egyik kolléga délutáni önreflexiójába, vagy akármit is csinál éppen Harris. Most kellene nekirugaszkodni, és ugrani, mókusként ez úgyis teljességgel természetes dolog, ám még mindig nem tudom, hogy pontosan milyen bűbájokat is használt Seth, és nem pattanok-e vissza róla, mintha falnak mennék neki fejjel. Zavartan és ijedten pislogok kicsit, azt vizslatva, lenne-e bármilyen lehetőségem elszökni, anélkül, hogy leleplezném magam. Biztos meglepődne egyébként is, ha válaszolnék, hogy egyáltalán nem érdekel a csillogás, de még ételért sem ácsingózom, csak pihenni vágytam kicsit, az Eridonosok kérdéseitől és problémáitól távol, és őt sem állt szándékomban megzavarni, most viszont mennék vissza a dolgomra. Cikinek érzem viszont, hogy bevalljam, a diákjaim elől menekültem, ahelyett, hogy felnőtt módjára azt mondtam volna, hogy a fogadóóra nem csak irányadó, hanem akkor vagyok elérhető, tényleg nem kell a mosdóba is elkísérni, mint azt Nelli tette tegnap példának okáért. Megértem, hogy szegényt aggasztotta, hogy Jeremiás két hete nem harapott senkit sem bokán, de egy vízköpőről beszélünk. Kétlem, hogy depressziós lenne, és egyébként is, ha levinnénk az iskolapszichológushoz, biztosan csak kiröhögne. Egyébként is vannak ilyen időszakai annak a lénynek is, amikor nem foglalkoztatják annyira a diákok, főleg, ha senki nem bosszantja folyamatosan. Most azonban a saját döntéseim eredményeként itt ragadtam, Harris pedig már kutakodik is a zsebében őt idézve holmi vacak után, mert úgy tűnik, valamiért kedveli a mókusokat, de legalábbis szórakoztatónak talál most engem, a feltétlezhetően eltévedt szőrcsomót. Ha tudná, hogy mennyire nem így van. A piskóta illatára azért mégiscsak beleszaglászok a levegőbe. Az édeset mindig is szerettem, bármilyen alakomban. Megvesz mindjárt kilóra.
|
|
|
|
|
Candela Sophie Patrocino
Diák Eridon (H), Másodikos diák
Bedrogozott puffskein by Sadiiie
RPG hsz: 18
Összes hsz: 21
|
Sadie SallowTakarodó utánSquak, squak. Ilyen és ehhez hasonló, rajzfilmbe illő hangokat képzelek mellé, hogy Sadie-t a gömbölyded testtáján markolászom éppen. - De hát fordítva volt - suttogom és felnézek rá elkerekedett barnáimmal, ártatlanságot színlelve. Hát igen. Nem vagyok egy angyal. Őt se lehet annak nevezni, hisz direktben megrugdos, leszorít. Még jó, hogy a pulcsim zsebébe mélyesztve tartom a saját pálcámat, így még az eséstől tompa lány a sajátját keresi, én is kiélhetem magamat. Kisebb szellőket gerjesztek, ami nem igazán bűbáj, csak amolyan alaptrükk amire szinte bárki képes lehet, aki normál varázserővel bír. Arra megyek ki, hogy mindig amikor a kezéhez kerülne a földön a darab, szépen odébblökdössem tőle. Talán összejöhet, de számításba veszem azt, hogy még mindig leszorítva a földnek háttal fekszem. Nem látom mindig, hová célzok éppen. Eléggé érzésre megyek, nem mindig tudom fenntartani a fejem, mert hamar elfárad a nyakam. - Nem én nyúlkáltam az előbb kneazle húgyban - jelentem ki faarccal. Ha még nem esett volna le neki, miben csúsztunk el, mert anyám! Ez a szag… Orrfacsaróan büdös! - Ráadásul ha kiderülne, hogy prefektusként te belenyomtál egy kisdiákot…Ne velem kezdjél ki, Honey.Próbálok fenyegetőn hatni, de lehet, hogy lepereg róla. Kicsit vontatottan beszélek. Esés közben elharaptam a nyelvem és most fáj. Nyoo, annyi baj legyen! Legalább jól szórakozunk mindketten - ki a saját módszerével, ugye. Amikor felránt, indulásra késztet. Nem ellenkezem. Sokkal jobb sétálni, a föld túlságosan hideg volt. Nem sietek és nem szégyellem össze magam a sötéthajútól. Somolyogva hátrapillantok, miközben határozott de laza tempót igyekszek tartani. - Nem tudom mit vagy úgy oda! Szerintem egész formásak - kuncogom. Néha elkapják a pálca végéből kiszóródó szikrák lábaimat, amit cseppet se bánok. Fájnak ugyan, de vagyok olyan szinten, hogy ezt el tudjam rejteni. Nem hibbantam meg annyira, hogy ezt az örömöt megadjam neki. - Wháááá, SADIEE-SAADIIIEEE! Eszembe jutott valami! Te most akkor… voltaképpen… szikrázó hangulatodban vagy, ugye?Legnagyobb részt előrepillantok ugyan, hisz az utat figyelni kell és ezt most már igenis komolyan veszem. Azért viszont belefér, hogy megint csak átnézzek a vállam fölött a mögöttem sétáló, magát nagylánynak képzelő prefektusra.
|
|
|
|
|
