Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Hosszú volt azaz idő, amit távol töltöttem Magyarországtól, de az sajnos ilyen. Ha az ember fia Amerikában kap jól fizető munkát, akkor oda megy dolgozni… Most is pontosan így történt a dolog, csak annyi csavarral, hogy az eredetileg 1 hónaposra tervezett kint tartózkodás kitolódott majdnem háromra. Igazából egy percig se bánom, sőt! Igen csak fontolóra vettem, hogy kiköltözzek Amerikába végleg. Az a világ, ami ott fogadott ismét… rá kell jönnöm, hogy arra van szükségem most. De ebből már csak úgyis jövőre lesz valami. Első után Magyarországra vezetett, de rövid időn belül utazok is haza. Az alatt a pár nap alatt amit itt töltök rengeteg emberrel kell összefutnom, többek között Myraval is, akit már néhány perce várok  a megbeszélt helyen. Szövetkabátom zsebébe süllyesztett kezekkel, nyakam körül sállal várom, mivel estefelé már igencsak lehűl az idő. Lábammal egy követ rugdosok jobbra és balra egészen addig, míg Myra meg nem ölel. Természetesen viszonozom ölelését és a puszit is. Kérdését hallva csak egy sunyi mosoly kúszik arcomra.
- Nem. – válaszolok, mivel hülye kérdésre hülye válasz dukál. Óvatosan átkarolom vállánál, majd magamhoz húzom és egy puszit nyomok a fejére, végül őt el nem engedve indulok el a kori pálya irányába. – Előbb igyunk valamit, vagy csapjunk a lovak közé? – kérdem. Sok esetben furcsa lehetne egy ilyen találkozó, de vele valahogy nem az. Többször is lefeküdtünk egymással, mindegyik igen csak jó volt, bár én leszögeztem mindjárt az elején, hogy nem keresek kapcsolatot, amit ő tiszteletben is tartott eddig. Szerencsére nincs rám kattanva, és ezek a kis találkák sem kínosak még annak ellenére sem, hogy mindketten sejtjük, mi lesz az este vége. De ez számomra pont így, pont ettől jő, érdekes és izgató.
- Na és mi a helyzet Myracska? Hogy bírtad nélkülem 3 hónapig? Ugye jó kislány voltál? Ha érted, hogy értem…- egy sokat sejtető és eléggé rám jellemző mosoly fut végig arcomon, majd érdeklődő tekintettel vizsgálom őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudja. Mindig a Nő az aki még csak visszaszalad ezért, meg ezt otthon hagytam, ezt azt hittem te teszed el és még sorolhatnám. Ha lennének idegeim - de pár évtizede nincsenek -, bizonyosan megtépázná és négyszer elgondolkodnék egy családi sétán, mégsem teszem, csak ignorálva a visszakérdést összecsatoltam magamon ezt a szart, ahogy a papír írta. Párszor már volt rajtam, mi baj lehet belőle? Semmi. Közel van a gyerek, nem esik ki, nem nyúlnak hozzá - mert hozzám nem mernek, nincs szemben az éggel, lát is valamit és nem kell kényszeresen feküdnie. Minek száműzik a kölyköket a guruló veszedelembe?
- Nem a derekam fáj, a gerincem akar ketté törni a színes hajú, abból a meséből való trolloknak csinált szénhordó sza... szerkezettől - mosolyogtam rá a rám szemeit rebegtető kislányomra. Meglepődünk mit mondtam mi? Még én is, de nem is vettem észre, pedig túl sokat esik meg mostanában, már majdnem úgy érzem magam, mintha az eddigi tizennyolckarikás életem jelzését letoltuk volna kölyökbarátra.
- Utálom a puncsot, és erről nem az alkohol hiánya tehet - néztem rá oldalra, mert így van. Mindennel, aminek abnormális a színe vagy az állaga igen szkeptikus vagyok, a legtöbb koktél sem való nekem. Van a sör, az egyértelmű. Nem csalódsz a színben, állagban vagy ízben. De ezek? Hol van ez egy jó gintől? Ugye, öcsi?
- Ahogy szeretnétek, de most még ébren van, talán menjünk kicsit, aztán meglátjuk. Vagy mégsem érdekel? - vontam fel a szemöldököm értetlenül. Korábban túl sokat hallgattam, jó, nem mindig úgy, hogy tudott is róla hogy hallom, hogy ezt megnézné. De most nem igen értettem, hogy került vissza a programirányítás hozzám. Nem értem az asszonyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mi mást is csinálhatna az ünnepek közeledtével annak érdekében, hogy messziről elkerülje a minden sarkon kialakuló őrültekházát, minthogy megragadjon minden alkalmat a menekülésre – és nyilván a kocsmázás sem utolsó motivációnak, pláne, ha olyan kivételes társaságban tehet ilyesmit, mint korábbi csapatkapitánya. Nagyot slukkol tekert cigijéből, az orrán fújja ki a füstöt, hogy közvetlen utána még egyet beleszívjon, hiába égeti már az ujját a parázs melege a szűrő közelében, majd hanyag mozdulattal elhajítja a csikket és kabátzsebébe csúsztatja meghűlt kezét.
Nem kedveli ezt az időszakot. Őszintén megvallva nem a Karácsonnyal magával van problémája, mert tök jó, tök szép, whatever, még csak nem is azzal, hogy az emberek többsége a saját képébe hazudik, amikor azt állítja, hogy jaj, nem azért vett ajándékot, hát ez csak egy kis semmiség, nem erről szól! (Még el is fintorodik, ahogy torzított nyájas hangon elhangzanak ezek a szavak a fejében.) Dehogynem. Materialista világ, presztízskérdés, hogy a szeretet ünnepén ki mire és mennyit költ. De nem. Őt ilyenkor egyedül az irritálja, ha valamelyik kis takony (igen, diáktársairól van szó) képtelen felfogni, hogy hidegen hagyja a dolog és nem fog megkergült kertitörpe módjára ugrándozva szaloncukrot dobálni, mert valaki komolyan elhiszi, hogy ez cuki. Csinálják, még meg is veregeti a hátukat, hogy hát persze. Csak hagyják ki őt ebből.  
 - A javaslatom: kocsmatúra – fordul Eszterhez, bedobva az ötletet, ami eldönthetné az állandó vitát szülő kérdést, miszerint hova menjenek. – Beülünk, megiszunk valamit és ha nem tetszik, tovább állunk. Ha tetszik, talán két valamit is ihatunk. De ha mocsok drága, te fizetsz.
Közli feltételeit; vitathatatlan úriember a tag, én mondom. A főváros ezen részén párméterenként sorakoznak a bárok, így hát a túra része sem lenne túl megterhelő történet. Hogy hogy jutnak majd haza, az egy olyan problémakör, amivel majd aktualitásában ráérnek foglalkozni.
 - Tessék, kezdetnek ez jónak is tűnik – biccent fejével egy középszerűnek tűnő hely irányába, majd úgy lépdel, hogy a bejárat felé navigálja a lányt. – Mit iszunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A decemberi ünnepekről elmondhatjuk, hogy amennyiben egy valóban funkcionális családdal rendelkezik, egész tűrhetően végig lehet vészelni őket.
Nem véletlenül kaptam az első adandó alkalmon, hogy kiszabaduljak az otthoni, kétség kívül egyedül öcsémet fényező fojtogató légkörből ide, ahol még csak gondolatban sem fogalmazódik a nagyságos Vajda Richárd neve. Egy kis részem egészen vágyik arra, hogy majd a szűk körű vacsoránál bejelentik, hogy Lili terhes, és beigazolódik amit mindig is állítottam: ennél többre egyik sem  képes.
Eddig viszont még van.
Megigazítom magamon a fekete szövetkabátot - december közepéhez mérten egyébként meglepően meleg van, ha ez épp nem az ökoszisztéma haldoklását jelentené, eszembe se jutna panaszkodni miatta - amíg befejezi a cigarettája fogyasztását. Kifejezetten nehéz egyébként így leszokni a dologról egyébként, miközben az embert körbeveszi a bűn csábító ereje, a tény viszont, hogy talán idő előtt elkezdek lefulladni ha folytatom a szervezetem leépítését, nos, leendő aurorként legalább ilyen meggyőző indok.
Szóval elkezdtem helyette rágózni, és azt kell mondanom, hogy a számnak lassan már magától is áfonyás Orbit szaga van.
Automatikusan emelem meg a fejem, ahogy megszólal, az arcomra ülő széles mosoly pedig már az előtt árulkodik, hogy egyáltalán megszólalnék.
- Remek - ellökve magam az eddig támasztott faltól bólintok, majd fülem mögé tűrve az így előre bicsakló hajtincseket lépek el mellette és indulok vele együtt a megfelelő irányba. Felé eső szemöldököm leheletnyit megemelkedik, ahogy oldalasan felpillantok rá (ezek a terelők...), majd egy, az előzőnél jóval finomabb szusszanós mosollyal karolok belé még a bejárat előtt.
- Ha ez nekem problémát jelentene, akkor esélyesen egy öltönyös gentleman-nel jönnék inni. De te egyik sem vagy, kedveském - nem mintha elvártam volna tőle, hogy fizessen, vagy, ha mégis, nem szokásom drága dolgokat kérni ha azok más pénzén úsznak (és az a más történetesen nem az apám).
Ettől még ő dobta fel a labdát, és nem lennék önmagam, ha válasz nélkül hagynám.
A küszöbön átlépve azért hátrapillantva megajándékozom egy elbűvölő mosollyal, elvégre, velem minden nap csupa varázslat, hát nem igaz? (Nem.)
- Nos, én kezdetben valami sörre gondoltam, de nem kizárt, hogy személy szerint kihagyom ezt a lépést éééés - tenyerem élét megtámasztva a pult szélén dőlök kicsit előre, hogy aztán a folytatással együtt társaságom felé lendüljek. - egy tátra-koktélt választok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kevesen tudják megtűrni helyenként éles és általánosan érdektelen stílusát, és teljesen jogosan merülhet fel a kérdés, Eszter miért barátkozik ilyen suhancokkal. Biztosan akadnak irigyei is, és bár erre a lányon kívül senki nem tud igazán választ adni, azért számításba kell venni, hogy kötetlen és elvárásoktól mentes bármilyen jellegű kapcsolatra a rellonoson kívül aligha akadna megfelelőbb egyén. Nem kérdezősködik, mert nem kíváncsi a céltalan szócséplésre és kifogásokra, nem lohol senki nyomában, mint egy kuncsorgó kiskutya, viszont tökéletes lelki szemetesláda, félelmetes ügyességgel tud jól időzített pillanatokban hümmögni és bólogatni, ha valaki mégis úgy határoz, hogy feltétlenül ő az az ember, akinek tudnia kell a magánéletét érő súlyos problémákról. 186 cm, 83 kg, még megtoldja a farka paramétereivel és kész is a tökéletes Tinder profil-leírás.
Hagyja tehát magát kihasználni? Ugyan. A papucs, birka és ehhez hasonló, ideillő jelzők lennének az utolsók, amiket Tristanra lehet aggatni. Amíg kényelmes a szituáció, gond nélkül el van, viszont… nem egy ragaszkodó típus, finoman és nőiesen kifejezve.
Fontos tisztázni, hogy mindez természetesen nem azt jelenti, hogy bármi is lenne kettejük közt Eszterrel, ahogy azt sem, hogy a hasznot keresné a lány társaságában. Jól szórakozik? Igen. Ennyi elegendő? Bőven.
 - Kedveske sem kifejezetten – halvány, féloldalas mosolyt ereszt meg, ahogy mozdítja könyökét, hogy teret adjon az ex-eridonosnak karolás tekintetében. – Csak lefektettem a szabályokat.
Az ember nem pazarol, ha nincs miből. A felé villantott mosolyra égnek emeli a tekintetét, egy leheletnyit szélesedik a szája sarkában megbújó görbe.
 - Végül is, mit szarozzunk, ha el kell ázni… - sóhajt fel majdnem hihető gondterheltséggel, ahogy Esztire, majd az itallapra les. Hümmög. – Egy korsó világos sört és egy 62-es tátra felest szeretnék kérni. - Akkor kezdjük. Nem kér a lány helyett, mégsem akkora gentleman ő ugyebár, illetve tartja olyan önállónak a másikat, hogy nincs szüksége férfiúi pátyolgatásra – ilyen formában legalábbis.
– Mi a mai cél? Bút felejtünk, együttes erővel utáljuk a karácsonyt vagy… csak szórakozunk? – veszi kezébe a felespoharat bűntársához fordulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Kicsit távolabb értek, és akkor megütötte fülét a lány gyenge hangja. Valahogy egészen máshogy csengett most, mint mikor a pultnál vitatkozott a recepcióssal.
- Minden rendben? Hozzak neked valamit? - torpant meg rögtön Zalán, és aggódva nézett a nő. Közben karjával tartotta őt két oldalról, hogy ha tényleg elájulna vagy hasonló, akkor meg bírja tartani, és ne essen a padlóra. Várt egy kicsit, hogy a lány összeszedje magát, és csakugyan, pár hosszóra nyúlt perc után kezdett visszatérni az arcára a szokásos szín, és aztán csak hamar a hangja is visszaváltott.
- Hát, nehéz velem, az egyszer már biztos. Különben is, Böbikének nehéz a sorsa. Jánossal él együtt már negyven éve, de a szerelem leghalványabb lángja se lobbant fel közöttük azóta. Valamelyik kis faluból jöttek, és a családjaik döntöttek helyettük. A szerelmét pedig elűzték. Még mindig utána sír szegény lélek. Igazán megérdemel ezek után egy kis odafigyelést - mesélte el a recepciós életének fő gondját, közben folyton a nőt figyelve. Arcán az együttérzés tükröződött, hiszen pontosan tudta milyen érzés olyannal együtt lakni, akit annyira utál, hogy azt szavakkal nem lehet leírni.
- Dwayne Warren, mi? - kérdezte kekeckedve, hiszen egy pillanatra sem hitte el a lánynak, amit mond. Ismerte a férfit, és nem tűnt olyannak, mint aki képes felnevelni bárkit is, nemhogy egy - első látásra intelligensnek tűnő - lányt. - Na jó, inkább áruld el pontosan kit is keresel, és segítek kideríteni merre van - ajánlotta fel Zalán, hiszen az egy dolog, hogy bejuttatta a lányt az ajtón, de a pontos irány még mindig nem volt meg szegénynek. Ha pedig kellett, akár a liftben ácsorgó apját is képes volt megkérni, hogy mondja el neki. Ami valószínűleg egy újabb vitába torkollott volna, de inkább arról, mint bármi másról jelenleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Megrázom kicsit a fejem a kérdésére, hogy hozzon-e nekem valamit, hát igen, nem könnyű az élet velem, néha még magamnak sem. Viszont rendben leszek, tényleg, és most, hogy már arrébb jöttünk, és megszoktam a tényt, hogy huzamosabb ideig az intim szférámban van, így rendben leszünk. Csak az első sokk az sosem kiszámítható.
- Rosszul kezelem az emberi interakciókat.
Mondhatnám azt is, hogy pocsék a viszonyom az emberekkel, de azért nem olyan rossz a helyzet. Jó, nem is jó, mert néztem pár másik falut is, a létszám itt kezd túltengni, kezd egy kicsit túl nagy lenni a falu. De szoktatnom kell magam, mégsem költözhetek a kilenc fős Iborfiára. Elég gyanús amúgy is, ha egy településen csak kilencen laknak.
- Szerelem nélkül házasodtak? Szegény. Gondolom máguscsalád.
Azokkal csak a baj van, nekem elhiheti, én megértem milyen az. Bár anyát kitagadták, de valószínűleg, ha apa nem elég gyors, akkor én is tökéletes példája lennék az elmebeteg belterjességnek. Na nem mintha az ilyen pánikrohamaimmal jobb helyzetben lennék, mert valljuk be, nem vagyok, de még mindig kezelhetőbb, mint a spontán véla hiszti, amiket nem egyszer láttam. Én ilyenbe nem akarok belekeveredni, bőven elég, hogy néha el kell mesélnem, hogy Machy céhával meg ipszilonnal, és máris úúúgy néznek rám. Borzalmas.
- És te... hogy is mondjam. "Ooooodafigyelsz rá?"
Hát ha már a barátnőjének titulált, akkor nem árt tudnom, hogy kifelé menet kedvesen mosolyogjak-e rá a "mi szeretőnk szebb" kijelentés jegyében, vagy erre nincs szükség.
- Komolyan ő az apám.
Tárom szét a karjaimat csodálkozva, és bele se merek gondolni abba, hogy mit tud apa még most is produkálni, ha nem hiszik el neki, hogy van gyereke. Amúgy is, a gyerek megcsinálása és nevelése nem függ feltétlenül össze, bár volt, aki már betippelte, hogy meleg szegény apusom, szóval lehet itt is ez a helyzet.
- Áh, ha ismernéd anyámat, nem csodálkoznál a dolgon. Na várj. Ha már így a szerelmem lettél két percre, mutatok neked egy képet.
A pénztárcámból előhalászok egy képet, amin mind az öten rajta vagyunk, alig egy éve készült karácsonykor.
- Apa, anya, gyerekek. De apának nem mond meg, hogy megmutattam, hogy van szíve. Rosszul viselné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Széles mosoly ül ki arcomra a költői kérdést hallva. Legalábbis szerintem költőinek szánta, mivel az eddig tőle látottak és tapasztaltak alapján tudom, hogy tud rossz is lenni. Ezt már többször is bizonyította az ismeretségünk kezdete óta. Végül nem válaszolok, mivel a költői kérdésre nem szokás válaszolni. Kijelentésére, miszerint legközelebb korábban is beugorhatnék csak harsányan felnevetek. Közben csak annyi jár a fejemben, hogy „Ha te tudnád…”. Átveszem a korit a majd cserébe átnyújtom a kölcsönzési díjat. Myra mellé ülök, majd én is elkezdem magamra rángatni. Többször volt már a lábamon, de mai napig kicsit instabilan haladok benne. Nem leszek egy korcsolya bajnok az már egyszer biztos!
- Nagyon jó volt kint, elképesztően élveztem. Szóval gondolkodom rajta, hogy kiköltözöm. – a mondat után hagyok egy kis hatásszünetet, majd folytatom tovább. - Természetesen jöhetsz velem, ha szeretnél, vagy többször meg is látogathatsz. Téged bármikor színesen látlak! – rákacsintok, majd a kori alapos meghúzás és ellenőrzés után felállok.
- Na készen állsz? – kérdem, majd elé állok és két kezemet felé nyújtom, hogy segítsek neki felállni. Ha elfogadja akkor óvatosan felhúzom, majd mikor ő is két lábon áll körbetekintek, majd lopok tőle egy csókot. Minek? Mert ez most jól esett… Talán senki nem látta meg és nem is leszünk holnap a címlapokon.
- Remélem nem gond… suttogom közel hajolva a füléhez, de a válasz meg sem várva indulok el a pálya irányában, miközben kezét végig fogom. Elmondása szerint sose csinált még ilyet, így szüksége lehet egy stabilabb pontra, ami most én vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A legilimencia tanoncság előnye és egyben átka is, hogy előbb-utóbb az ember meghall dolgokat. Tény, hogy a legtöbben élből visszautasítják a lehetőséget, hogy valaki gyakorlásának alanyai legyenek – ugyanakkor, ha nem tudnak róla, sokkal őszintébbé válnak még önmagukkal szemben is.
A férfiról például egész sok minden szállingózik (mint mindenkiről egy bentlakásos iskolában), hogy azért tölt ennyi évet az iskolában, mert bizonyos elkövetett bűncselekmények miatt letöltendőre akarják ítélni, ameddig viszont tanulói jogviszonyt folytat, nem tehetik meg. Hasonló tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy az irigyek talán erős kifejezés, ellenben határozottan járnak olyan nők az iskolába, akik máris többet foglalkoznak ezzel a barátsággal, mint kellene - vagy, mint amennyiben jogukban állna.

Ez engem persze soha nem zavart - az igazsághoz hozzátartozik, hogy voltak napok az iskola falai között, amikor feltűnőbben mosolyogtam vele össze a folyosón vagy hagytam el az öltözőt, szimplán azért, mert élveztem. Ilyen ez.
- Igaz - aprót biccentek. Túlzás lenne azt állítani, hogy ez az alkalmi, néha szájon kicsúszó kedvesség másabb lenne, mint ami, vagy, hogy feszegetnék vele határokat, mert valójában nem is igénylek ennél többet - ahogy képelni sem képzelek -, amiből egyenesen következik, hogy a lefektetett szabályaihoz is egészen addig alkalmazkodom, amíg azok nekem kényelmesek.
És nem csak azokat.
- Látom az arcodra ülő bűnbánatot - hozzá hasonló, nulla átéléssel biggyesztem le szám szélét, hogy mire valóban a témára térünk, az előbbi kis színjátéknak nyoma se legyen. Állam megtámasztom behajlított ujjaim hátán, amíg leadja a rendelését, utána hasonlóképp teszek én is, megszokásból végigkövetem az italom útját egészen amíg kézbe nem kapom. Két ujjam közé véve a szívószálat - ezeket mintha egy ideje betiltották volna, éljen a környezettudatosság! -, megkavarom vele az italom.
- Szórakozunk - mélyeket bólogatva koccintom neki a koktélom poharának szélét a tátrájához, ajkaim közé véve a szívószál végét pillantok fel rá, majd mosolyodom el.
- Mesélj valamit, mik történnek, amióta nem vagyok ott? Milyen a kviddics?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Halk nevetésnek adok teret a megjátszott sértettségét hallva, karom a szék támlájáról vállaira emelem, így közelebb húzva őt hajolok le kicsit, hogy lábam mellett helyezzem el a pezsgős poharat, majd felszabaduló tenyeremmel simítsam le haját (karma) és nyomjak egy felületes puszit feje búbjára.
- Azért élek, hogy gyötörhesselek, nincs ezen mit szépíteni - mielőtt még elengedném, elégedetten mormogok bele a színes tincsekbe, majd, alkarom visszasimítva a támla élére egyenesedek vissza saját helyemre. Bal lábam kényelmesen átvetem a jobbon, pillanatnyilag kihúzva magam ültömben fordítom félig fejem újra Dia felé, szabad kezem pedig bokámon támasztom meg.
- Nos, feltételezem nem tervezel project X-et tartani a nagykövetségen - szemöldököm kérdőn megemelkedik, de választ sem kell tulajdonképpen adnia. Tudom, hogy nem, ha pedig mégis, nos, ahhoz másoknak is lenne egy-két szava. De ő nem buta lány, sem pedig elvetemült... ennyire. - Nem kell ám elsietned a döntést, van időnk.
Hát persze. Ahogy felém fordul és minden gesztusa arról árulkodik, hogy már ki is gondolta a nagy terv részleteit. Kézfejem félig felfelé ívelő mozdulatával jelzem, hogy hallgatom, karom könyékből behajlítva támasztom meg állam alatt, miközben beszél.
Tehát mégsem fogja vérig sérteni a brit államot, remek, ez jó hír.
- És olyan klasszikusan onnan szeretnél kölcsönözni autót? Milyet? - arcomra halvány mosoly ül ki, mert, végtére is, ez egész aranyos tőle. Ahhoz képest, hogy az előbb még Európán belül akart maradni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Őszintén nem tudni, honnan ez az újonnan lelt nagylelkűség. Még készülődés közben is ezen gondolkodik, bár kapkodni egészen biztos nem fog – pár perc késés bárhol előfordulhat, barátok közt pedig szinte természetes. Főleg, ha ő tesz tulajdonképpen szívességet. Egy gyors üzenetet még azért bepötyög, mielőtt sporttáskájára dobná telefonját, és megejtené azt a frissítő zuhanyt, aminél jobban most nem sok mindenre vágyik. Talán egy duplasajtos, jalapeños pizza vehetné fel a versenyt, amit hasa egy halk morgással készségesen meg is erősít. Törölközőjével a kezében és félig pucéran torpant meg, aztán lépett vissza kettőt, hogy felkapja mobilját és újra megnyissa rajta a messengeren csak PoshBoi jelzővel illetett fiúhoz tartozó csevegőfelületet. Az előző, még nem leláttamozott üzenetet megtoldja:
szerzel nekem pizzát, kérlek?
pizzame
sok-sok sajtot és jalapeñot szeretnék, a többi mindegy
téged eszlek meg élve, ha nem lesz, nem érdekelnek a kifogások
no pun intended!
köszi ♡
Mint aki jól végezte dolgát, végre eloldalog a fürdő irányába. Még azt is leírta, honnan rendeljen! A férfiaknak ez a kérdéskör vagy szükségtelenül nagy dilemmát okoz, vagy az első szembeötlő étteremnél intézik jóleszaz alapon, márpedig erre semmi garancia.
Talán nincs olyan közvetlen kapcsolatuk, hogy csak így „ugráltassa” a nagykövet fiát, mégis… okklumenciát fognak gyakorolni, valószínűleg ennél jóval nagyobb falatokkal is meg kell birkózniuk, csak-csak belefér ez az aprócska kívánság. És igazából mindketten jól is járnak, ha az edzés utáni lendület mellé nem társul éhség. Erős kombináció.
 - Na, itt vagyok – jelenti be a magától értetődőt, mindenféle szabadkozást mellőzve, és már nyitja is az ajtót, hogy utat engedjen Polonak. Az ingázás miatt fenntartott fővárosi lakás megnyugtató csendje fogadja őket.
 - Nem volt túl sok kedvem a személyzethez, remélem, nem bánod – utalva arra, hogy egyik tehetős család velejárói sem hiányoznak különösebben, és őszintén, a szülőkkel megejtendő kötelező körök is ráérnek. – Érezd magad otthon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ugyan számszerűsítve nem volt, hogy hány pizzát szerezzek, a standard általában egy szokott lenni, a nők viszont, ha egyre utalnak, valójában mindig kettőre gondolnak - vagy idő közben jönnek rá, hogy mégsem elég. Ezt a gondolatmenetet követve tehát pontosan ennyi dobozt emelem meg az Urus anyósülésére hajított pokrócról (elég érzékenyen érintene, ha a papíron átszivárgó zsír-olaj keverék beinná magát a bőrbe), mielőtt bezáródna mögöttem a kocsi. Nyilván hoppanállhattam volna, ellenben én szeretek vezetni, és, bár a mágikus megoldás rövidebb, most nem sietünk sehova.
Én legalábbis biztosan nem.
Vállal a falnak dőlve, szabad kezem zsebre dugva várom, hogy kinyíljon az ajtó, majd, mielőtt még köszönnék, a lány elé nyújtom a kívánt adagot.
- Na, én is - elmosolyodva szabadulok meg a tehertől, majd beljebb is fáradok. Lehúzom cipőm, aztán lábfejemmel addig igazgatom, amíg viszonylag rendben meg nem áll a fal mellett.
- Azt írtad, hogy a többi mindegy, szóval olyat kértem, amin a legtöbb minden van... azt hiszem - ha eddig nem lett volna egyértelmű, nem szoktam minden héten pizzát rendelni, ameddig viszont ilyen részletgazdag utasításokat kapok, egész jól ellavírozok a trash food világában. Kell ennél több? Nem.
- Engem nem zavar - felé fordulva vonok egyet vállaimon. Persze grimaszolhatnék és fintoroghatnék is, de addig, amíg konkrétan bármi elintézhető két pálcaintéssel meg szóval, bizonyos szintig feleslegesnek is tartom a plusz munkaerő fenntartását. Tiszta pénzpocsékolás - nem mintha én ismerném ennek a fogalomnak a valódi következményeit.
- Kösz - megtorpanva egy pillanatra két helyiség között döntök végül a konyha helyett. - Van valami vized, vagy hasonló?
Egész biztosan van, az érezd magad otthon viszont legtöbbször csupán kötelező kedvesség, én meg nem vagyok feltétlenül egy túl pofátlan gyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem reagálok semmit, mert a mondat valahogy nem feltétlen bóknak hangzik. Nos, ez valóban így van, nem éppen arról vagyok híres, hogy mellettem unalmas lenne az élet. Kérdezzük csak meg Korit, amikor kígyóként csusszanok be a megbeszélt találkahelyre, ő meg a mai napig frászt kap tőlem, de nem baj, mert azok az arcok, amiket akkor vág, az agyamba égnek és csak nevetek rajtuk. Persze utána ő is nevet, csak na... akkor is vicces. Szegény nő, néha komolyan sajnálom.
- Ó - kerekednek ki szemeim a férfira, aki igen hamar lecsapja az együtt ebédelés ötletét. Rendben, elfogadom én, nem arról van szó, de ekkora tiltakozást és ilyen határozottan nem vártam volna. - Oké, akkor nincs ebéd - mosolyodom el szomorkásan, és próbálom elrejteni magamban, hogy igazából ez mennyire rosszul is esik most. Igyekszem normálisan viselkedni a férfival, hogy ne hibbanjak meg a közelében, mint egy szerelmes tinilány, de nem könnyíti meg a helyzetemet úgy igazából semmi. Megérkezünk a helyszínre mindannyian, Karola rögtön hozzám fut, én pedig azzal a lendülettel kapom ölbe a kis ördögfiókát. A kaputól pár méterre állunk éppen, ahol az őr már messziről kiabál és integet felénk. Vagyis csak felém, de azért most többen vagyok, szóval így illik.
- András! - elbűvölő mosolyt villantok a férfi felé, aki viszonozza azt. - Örülök, hogy látlak. Ma többed magammal jöttem, a felelősség az enyém, tudom, ne froszlizzuk a témát feleslegesen, csak engedj be, kérlek - lépek közelebb a kapuhoz egy lépéssel. - Apropó... Mihai itt van? - ha már eljöttem idáig, és tervezek is maradni pár napot, akkor nyilvánvalóan elfogom kapni az én drágámat. András bólint, a kapu nyílik, én pedig Barnabásra sandítok, türelmesen megvárom, amíg mellénk ér, majd együtt lépünk be a kapun. Az épület körül ismét nagy a zsongás, az év vége közeledtével csak még nagyobb, mintha a sárkányok is megéreznék, hogy valami változni fog, hát még az itt dolgozók.
Pár tekintet rám szegeződik, és már indulnának felém, amikor szabad kezemet felemelem és megrázom a fejem. Ma nem. Én nem dolgozni jöttem ide, hanem élvezni a sárkányok közelségét, az üvöltésükre kelni és ülni a tojás mellett éjt nappallá téve. Ez a program az elkövetkezendő napokra. A lány áll meg mellettem széles mosollyal, akit a férges eset után kineveztem jobb kezemmé.
- Volt már etetés? - indulok el a legelső elkerített rész felé, karomban még mindig a kislányt tartva, akinek szája azóta nem csukódott be, mióta beléptünk a rezervátum területére. Haláli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Barnabásban többek között vicces az is, hogy amikor látszólag határozott, akkor is olyan éppen olyan összeszedetlen, mint egy több ezer darabos kirakó, melyet éppen kiöntenek. Nem kíván ennyire távolságtartó és goromba lenni, de Ophelia kedvessége valahogy ezt váltja ki belőle. Aztán még a nőkre mondják, hogy viselkedésük megfejthetetlen és labilis.. Na hát, Bánkiról szép kis esettanulmányt lehetne írni ezen a téren.
Ahogy látja Karolát a nővel, szíve egy kissé összeszorul, de ezt egy félszeg mosoly mögé rejti. Hiába nem sajátja a kicsi, annyi időt tölt vele, hogy apja helyett is apja, Ophelia meg annyira könnyedén barátkozott össze vele, hogy az valami elképesztő. Szívfacsaró.
Lassú léptekkel halad a kettős mögött, miközben jobbra balra tekintget. Számára teljesen ismeretlen egy ilyen környezet, s nem mintha nem bízna a nőben, hiszen jelenleg kénytelen, azért igyekszik résen lenni, már a rezervátumon kívül is. Aztán csak beéri Opheliat és unokahugát, míg ők a bejáratnál trécselnek, s vár. Türelmesen vár, míg a nő társalog és intézkedik, mindeközben pedig Karolát nézi, aki teljesen elvarázsolódott, pedig még aligha látott bármit is.
Végül elindul, s magában megjegyzi, hogy mennyire rohadtul tetszik neki az, hogy Ophelia amint megérkezik, mindenki körülötte forogna. Valahogy pont így képzelte, eddig is jól tudta, hogy a szőkeség magára vonja mindenki figyelmét, de nyilvánvaló, hogy itt, ahol dolgozik ez nem a kinézetének, hanem tudásának köszönhető. Jajj neked Bánki..
Karola lassacskán feléled és jobbra-balra dülöngélve nézelődik, aztán Opheliára mosolyog, tovább nézelődik, egészen addig, míg az első sárkányhoz oda nem érnek, mert akkor bizony ismét megszeppen és úgy bújik a nőhöz, hogy arcát a vállába fúrja, így gyakorlatilag semmit se lát. Barnabás pedig csak mosolyog, miközben megtartja a tisztes távolságot, mert azért ő se a legbátrabb teremtés egy ilyen állat közelében. S nem, itt nem Opheliaról beszélünk..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szó sincs arról, hogy a – nem túlaggódott – sietségben elfeledkezett volna a kért munícióról, éhesen csillannak szemei az átnyújtott dobozok láttán, és a fiú hozzáfűzött magyarázata alatt mutatóujjával finoman feltolja a fedelet, hogy belessen alá. Egy elégedett szusszanással pillant Polora.
 - Isten vagy, köszi – elmosolyodva át is cipekedik a konyhába. Látjátok, nem is olyan nehéz boldoggá tenni a nőket; csak kövessétek az utasításait és sikerülni fog.
Néhány pálcaintéssel előkészíti a terepet, tányérok és poharak kerülnek az asztalra, majd a könyökével szorítja oldalához varázstárgyát, ahogy a pizzásdobozokkal ügyeskedik. Fel sem tűnik neki a pillanatnyi tétovázás az előszobában, csak a kérdést meghallva néz a hang irányába, és visszafogja a kikívánkozó kuncogást – tudna csípős megjegyzést tenni, ugyanakkor egészen szórakoztatja is ez az óvatos figyelmesség. És a kérdés értelmetlensége egy konyhában.
 - Komolyan gondoltam ám, nincs szükség udvariaskodásra – hisz épp junkfoodra kiéhezve, melegítőben Mini sem erőlteti meg magát túlságosan a vendég elkényeztetésében és kedveskedés terén. A lakás ugyan jóval visszafogottabb egy hagyományos varázslórezidenciánál, de azért bőségesen érzékelhető, hogy nem szűkölködik; finoman fogalmazva. A pult felé int, ahol az áhított víz mellett gyümölcslevek és szörpök, citrom is fellelhető. – Válogass kedvedre. Vagy csináljak egy kávét? Alkohol is van egyel feljebb.
Már a szekrényben, nyilván. Mínea is ahhoz szokott, hogy egy fűszálat sem kell megmozdítania, mert szinte már akkor megteszik helyette, mikor épp elkezdett körvonalazódni a szándék a fejében, és most sem épp egy konyhatündér – pizzát eszik, meglepődünk? –, de a mágia így is elég jól kiszolgálja igényeit.
 - Közben vázolhatnád, hogy állsz. Az elmélet már megvan, minden világos, esetleg már gyakorlatod is van? – érdeklődve les a másikra, egy szelet már a kezében, ahogy a fiú kívánságainak megfelelően tevékenykedik. Igazándiból megválaszolja ő magának ezeket a kérdéseket, ugyanis felüti kis buksiját Polo elméjében, de csak lehelet finomsággal végigzongorázgat láthatatlan ujjaival, óvatosan felmérve, hogy is állunk védelem tekintetében. Nem szándéka kifejezetten észrevétlen maradni, viszont nem is frontálisan támad, csak ártatlan kíváncsiskodás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az agyam ezerrel pörög, leginkább azon, hogy mégis hogy a jó franca dolgozhatnak nálunk ilyen szókinccsel rendelkező emberek? Mármint nem is rendelkeznek szókinccsel! Ha egy mondatban nem volt benne minimum kétszer a 'bizonyosan' szócska, akkor egyszer sem. Ennyire semmi nem lehet bizonyos, maximum az, hogy én ezeket ki nem adom a kezem alól, és az sem érdekelne különösebben, ha késne a lap kiadása. Oké, de, érdekelne, nagyon is, mert akkor apámra hoznék szégyent, amit nem engedhetek meg magamnak, mert... nos, mert egyszerűen nem. Nem lennék rá képes, és elvárja tőlem, hogy ugyanolyan minőséget hozzon az újság akkor is, amikor én helyettesi pozíciómból felavanzsálok a kiadó elnökévé, mint amikor helyettesként csináltam ezt, tudván, hogyha valami hiba csúszik a rendszerbe, akkor apámat veszik elő. Soha nem vették elő, mert nem engedtem meg magamnak a hibázási lehetőséget.
A halk kopogásra, egy hatalmas sóhaj szakad fel belőlem, mert végre megjött a felmentő sereg. Egy erőteljes 'gyere' után, mosolyogva állok fel székemből és sétálok asztalom mellé, hogy végül csípőmet neki döntve sóhajtozzak még párat a megkönnyebbüléstől. Muszáj-szünet. De jól is jön!
- Szia, igen - bólintok egy aprót, majd ellökve magam a bútortól fordulok a tárgyalóasztal felé. - Van neked pár nevem, akikkel interjút kellene csinálnod Bagolyfalván - az ötlet, még akkor is, ha az én fejemből pattant ki, zseniális, és Blankára zokszó nélkül merek rábízni pár nevet a felsoroltakból. - Egy új sorozatot tervezek a WoMennek, meg a falu újságjának is, de túl sok név van, így szeretném benne a segítségedet kérni. Benne vagy? - villantok meg egy ezerwattos mosolyt. Az az opció nem is jutott eszembe, hogy esetleg nemet mondd. Nem baj, akkor keresek mást.
- Ah, csak a lapzárta, mindjárt befejezem - legyintek egyet nemtörődöm stílusban, mintha olyan laza lennék és gondtalan. Pedig aztán belül szétvet az ideg, de kifelé a mérhetetlen nyugalmat mutatjuk, mert tökéletes főnökök vagyunk, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mondták már - szám szegletében halványan jelenik meg a felfelé ívelő apró gödröcske. - Nincs mit, útba esett - aprót vonok vállaimon. Hát persze, hogy útba esett, hiszen eleve arra kanyarodtam. Nélküle idejönni valószínűleg felért volna egy kivégzéssel, én pedig szeretek élni.
- Huh, jó - valamivel megkönnyebbültebben szusszanok fel, vállaim megereszkednek az információ hallatán. Minimális tartás így is ragad még bennük, amennyi eleve hozzánőtt már az alakomhoz, az előbbinél viszont határozottan kényelmesebb mozdulatokkal csúsztatom magam elé az egyik elővett poharat, csavarom le a narancsleves doboz kupakját, s töltök elegendő folyadékot magamnak. Máris minden jobb így. Helyet foglalok az egyik széken, bal lábam kinyújtom míg jobb sarkam felhúzva támasztom meg azt a szélén. Könyököm végigfektetem így térdemen, s ujjaim az üveg szájának széleire tapasztva, kisebb félköröket leírva moccintom jobbra-balra, amíg hallgatom.
- Kocsival vagyok - apró, fintor-szerű szusszanással reagálok az ivás tényére. Nyilván léteznének lehetőségek vagy tehetnék apró utalásokat rájuk, ugyanakkor továbbra is van bennem némi természetes tartózkodás az ittas vezetéstől. Nem mintha a hoppanállás biztonságosabb volna, maradjunk annyiban, hogy igazából egyetlen utazási technika sem kellően biztonságos A-ból B-be. Az olyan nyomulós dumák meg, hogy "de ha marasztalni szeretnél" túl alpáriak.
Apró bólogatásokkal kísérem végig, ahogy témára térünk, kortyolok a narancsomból.
- Gyakorolgattam - adok választ szóban is, felszusszanva dőlök hátra. - Szerintem a felületes területekkel már egész jól állok - ezt ő is kényelmesen felmérheti, elvégre, a belépés szinte már átlagosan könnyűnek tekinthető - ha nem lennék felkészülve arra, hogy hogy konkrétan bármikor megteheti, esélyesen én sem venném észre a rezdülések leheletfinom, pillanatnyi egyenetlenségét. Ez nem feltétlenül az okklumencia gyengeségének hiánya, a legilimentorokról általánosan elmondható, hogy mire a bejegyzéshez szükséges vizsgára kerülnek, a legtöbbjük már elsajátította olyan mértékben a mágiát, hogy észrevétlenül alkalmazzák azt másokon. Ezért kell az állandó védekezés. - Úgyhogy elkezdtem beljebb haladni, nehezíteni meg mozgatni... ilyenek.
A falak alapvetően egyszerűek. Épp csak annyira magasak és épp csak annyira szilárdak, hogy az ember ne tudjon átmászni, átugrani, átlépni, átlátni, vagy úgy bármilyen módon keresztülgázolni rajtuk, ellenben, ehhez a periférikus helyezkedéshez mérten, ahol a bejárat is van, a folyosók kényelmesen tágasak, világosak, gond nélkül lehet sétálgatni a kanyarokban, és itt még a zsákutcák sem olyan komolyak.
Egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem a nő az első, aki ezt mondja, de szerintem olyan még nem született a világra, aki ezt komolyan is gondolta. Na, nem mintha ez engem zavarna, nem szorulok rá mások jóindulatára.
- Nem, igazira gyúrok, nincs pénzem ilyenre. Mármint, van saját kocsim, de a nagy Ő-re gyűjtöm a zsét - tártam szét a karjaimat tanácstalanul, mert kellett nekem az a Mustang, aki mercedesekre buzul, az csak nem tudja értékelni a vintage-et. Bárkivel megeshet, nem lehet mindenkinek olyan kifinomult ízlése, mint nekem. Megesik az ilyesmi. - Majd meggondolom, ha nem találok olyan modellt, ami megfelel, lehet, hogy veszek egy kisautót.
Aztán felnagyítom és úgy teszek, mintha nem lenne halálosan szánalmas a tény, hogy nem találok egy olyan modellt az álomautómból, amire nem menne rá a teljes vagyonom a felújítás során. Inkább meghúzom az üveget, ami nemrég jutott a birtokomba.
- Nem vagyok az a tipikusan pozitív alkat, talán a neveltetésem teszi - nevettem el magam hangosan, mert anyám nem épp a támogatásáról híres, vagy arról, hogy annyira derűlátó lenne. Megdöglesz te is, kisfiam, mert nem lettél ügyvéd. Vagy valami hasonló balfaszság, ami éppen eszébe jut. Ezek a rendőrök...
Gyorsan túl is esünk a bemutatkozásokon, szerintem azt hiszi, viccelek, pedig nem így van, főleg ha a főnökről vagy arról a kevés idiótáról van szó, aki mondjuk tud a kondíciómról. A nő pár pillanatig turkált az egyik szatyorban, majd egy nagyon látványos mozdulattal előtépte a pulóvert, amit aztán elém is tartott. Enyhén felszaladt a szemöldököm a mozdulatra, aztán a tényre is.
- Kinek veszel te ekkora darabokat? - kérdőjeleztem meg a méretválasztást illeően, mert nem vagyok alacsony darab, de elég passzent hozzám a felső. Megfogom végül reflex szerűen, mielőtt még lezuhanna a földre, mikor ő ellép. Kissé oldalra fordulva az egyik lábam is fellibbentettem, pózba vágva magam. Nagyon jól állna nekem ez is.
- Könyörgöm, született modell vagyok - vetettem hátra a fejem látványosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Martin Rombergoktóber 31.
Csattanó? Nos, csattanó az nincs, hacsak nem nevezzük annak azt a pillanatot amikor erre Martin is rájöhet. Bocs de nem én állítottam túl magas elvárásokat, nem az én hibám. Szó nélkül adja át a papírokat, még int is melléjük, hogy "csak tessék", közben meg azért már kezdi ő is unni a dolgot, minek kell itt ezt húzni ennyi ideig? Odaadja, átveszi, innentől kezdve majd ők foglalkoznak vele... Aha, miért ilyen lusta itt mindenki, hogy vissza akarják pofozni a munkát arra aki hozza?
- Az előtt vagy után kellett volna elküldenem a levélpostával, hogy az tüzet kezdett köpködni magából? - húzza fel szemöldökét a cinikus szólam végére. Nagyon kedves Martintól, hogy így érdeklődik a módszereik felől, azonban mint azt már észre lehetett venni ma Sonja körül minden megbolondul - miért pont a levélposta lenne ez alól kivétel? Ha tudná a férfi hány levelet kellett ma már újraírnia mert azok elégtek amikor már épp kézbesítődni akartak volna... Nem, nem valószínű hogy akkor empatikusabb lenne. Sad.
- Nem kötötték az orromra, megmondták hogy kit keressek, megtettem. Ennyi - von vállat, hangja még mindig nem tükrözi ingerültségét, így a mézédes szólam kellemes ellentétben áll az egyébként meglehetősen kimért s mogorva szavakkal.
- Átadom - biccent kedvesen, majd az eddig asztalon pihentetett tenyerét ölébe ejti. Feje oldalra bukik, és már éppen kérne egy pohár kedvességet, extra empátiával és egy deci társasági stílussal, amikor az asztal hirtelen kékre változik. Szája, ami még éppen csak szólásra húzódott úgy marad, előre félve a következőktől bámulja meredten az asztalt, csak hogy az a következő pillanatban mintegy csettintésre omoljon össze, egy kupac kék homokot, és hatalmas rendetlenséget hagyva maga után.
- Ez eddig a legdurvább - konstatálja sztoikus nyugalommal az iroda csendjében, majd felpattan, hogy mielőtt kitörne a bolondokháza ő eltűnjön onnan. Az asztal köré sereglő kollégáit kikerülve veszi célba az ajtót, reménykedve benne, hogy Martin nem tartóztatja fel, és kéri számon rajta a dolgot. Nos, hátha az iratait eléggé szereti ahhoz, hogy őt furni hagyja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hogy mindig tudom, mikor kell lelépni. Tényleg, eszméletlenül tudok időzíteni. Így, hogy nem vagyok a folyam közvetlen közelében, nem is érdekelnek a pletykák, vagy az, hogy épp hányan röhögnek rajtam a hátam mögött.  Kölcsönös kihasználás volt, mint utólag kiderült, de őszintén remélem, sokat keresett a rajtam kötött fogadással.
Jó persze, nem a legjobb érzés, de legalább van valami, amitől megszabadultam, vagyis így fogom fel, jobban mondva próbálom felfogni. Szerencsére apuék se értetlenkedtek sokat, mikor hirtelen megakartam gyorsítani a költözést, ők is belátták, oly' mindegy, hogy ingázok ide, vagy innen oda. Én csak távol akarok lenni, és a lehető legkevesebb időt tölteni abban a nyomorult kastélyban, csak annyit, amennyit muszáj.
- Liz - még a hideg is végigfut a hátamon, mikor meghallom a hangot, és a kezemben gőzőlgő forrócsoki ellenére, érzem hogy megfagyok. Nem úgy ténylegesen, nem úgy, hogy tudnék vele bármit is kezdeni, nem... most még nem.
- Én csak.... - merev tekintettel, és porcelán arccal nézek rá, pislogás nélkül. Nem, egy cseppet sem segítek rajta, noha egy avatott szem látná, kicsit túldramatizálom az egész helyzetet.
- az a fogadás - továbbra se szólok semmit, csak magamban röhögök a szerencsétlenségén, még jobban sajnálva a történteket. Azt leginkább, hogy pont vele történtek meg. Aztán mégis közelebb araszolok hozzá, csak hogy aztán a forrócsokim az ő márkás kabátján, díszként ékeskedjen, megkoronázva ezzel az esténket, meg azokét, akik időközben megálltak turistásat játszani.
Nem törődök vele tovább, hátat fordítok neki, és andalgok meszebb tőle, hisz a mi történetünknek ez lett a végpontja. Szerintem kellően olyan hatást értem el, amilyet kell... ja, hogy a könnyek? Több kell ennél ahhoz, hogy engem sírni lássanak.
- Egy rumos teát légyszi - szólalok meg, ahogy a bódé előtt rám kerül a sor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát persze, hogy mondták. Mosolyodik el a lány is; mindig is az egészséges önbizalomnál némileg többet felhalmozott emberek vették körül, és valahogy könnyebben is kezeli az ilyesmit, mint ennek hiányában a pátyolgatást. Már a szakmájától eltekintve, a hétköznapokban.
Halványan, de őszintén szélesedik az ajkain pihenő görbület. Tetszelegnek eleget mindketten, az életük rengeteg más pontján nem mindegy, mit és hogyan lépnek, és esze ágában nem lenne emiatt panaszkodni, hisz meghatározó alapkövei ezek annak a nőnek, aki végül lett belőle. Nem beszélve arról, hogy a karrierjéhez járó hírnevet tulajdonképpen ő maga vállalta, amikor elhatározásra jutott a pályájával kapcsolatban. Mindenesetre így maguk közt, egymás előtt nem érzi szükségét a tökéletes modorra való kínos odafigyelésre. Majd a következő puccparádén erre is lesz alkalmuk.
 - Valószínűleg a gyakorláshoz sem a legoptimálisabb választás, mhm – állapítja meg, majd harap a pizzájából. Elkezdhetné marasztalni a fiút, vagy felajánlani, hogy megkerülve a közúti ellenőrzés adta veszélyeket hazajuttatja valahogy kocsistól, de nem fog illedelmeskedni, Polo is ki tudja nyitni a száját, ha valamit szeretne. És amúgy is, előbb a munka, aztán meglátják, lesz- e hangulat a szórakozáshoz.
 - Aha – reagál a helyzetjelentésre, miközben letapogatja a védelmét. Nem a sziklaszilárd lenne az első jelző, ami eszébe jutna róla, de ezzel alapvetően nincs is probléma, lehet más az elképzelése két okklumentornak és milliónyi formája fordulhat elő a láthatatlan falaknak. Sőt, a védelmezés céljai is lehetnek tulajdonképpen eltérőek, és bár Mínea nem képzett oktató, tanácsot azért adhat. Finoman beljebb halad a másik elméjében, hogy ténylegesen felmérje, mivel áll szemben, mennyire tudja Polo kizárni a kíváncsiskodó tekinteteket. Mindezt anélkül, hogy felfedné az érintett képeket, valójában nem érdekli, mi rejtegetnivalója van a másiknak – és igazából azt is megtanulta már, hogy sok esetben jobb, ha minél kevesebbet tud –, ha azonban érzékel rést bármelyik ponton, óvatosan jelzi is azt, hogy itt bizony át tudna jutni.
 - Mi a cél az okklumenciával? – les fel érdeklődve. Hihetnénk azt, hogy csak elterelni akarja a fiút ilyen idióta kérdésekkel; mintha szüksége volna rá. – Úgy értem, a nyilvánvalón kívül. Arra vagyok kíváncsi, hogy miért akarsz kint tartani? Sokkal könnyebb kivitelezni, fenntartani a falakat, ha meg tudod fogalmazni, hogyan akarod elérni ezt.
Szerintem. Tehetné hozzá, de nem kizárt, hogy már így is kellőképp összezavarta. Azt akarja hallani igazából, miért csinálja ezt. Észszerű magyarázat lenne önmagában az is, hogy ő a nagykövet fia, de még mielőtt nekiesne a komolyabb tesztelgetésnek, jó, ha elméletben is tisztázzák a mögötte meghúzódó motivációt. Ebből tud építő kritikát megfogalmazni és segíteni is abban, mire koncentráljon, mert a „próbáld erősebben” nem épp megfogható és előrébb lendítő támpont.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Összenyalja a tenyerem, mire undorodó grimasszal emelem meg rá a mutatóujjamat, figyelmeztetőleg, nagyon szigorúan nézve.
- Meg vagy te huzatva? Tudod milyen undorító dolgokat taperászok meg én ezzel a kézzel? Kilincsek, ajtók, ablakok, összeszedsz valamit. Herpesz! Fúj, Stella - rázom meg a fejemet tüntetőleg, nem hiszem el, hogy ennyire nem képes legalább magára figyelni. Botrány, az ember már a száját se foghatja be, mert még a végén benyel valami leprát. Fúj.
Nem is figyelek nagyon arra, hogy mit mond, mert a risza elvonja a figyelmemet, de nem is teszek cserébe úgy, mint aki érteni akarja. Ha hazudok, azt explicit teszem, nem csak ilyen figyelemelmismásolásokkal.
- Enni mindig, tudom, ismerlek - forgatom meg a szemem, miközben rántok egyet a vállamon lifegő táskán. Tudom, hogy nem vagyok következetes, ezt a szart neki kéne cipelni, de akkor lehet, hogy még mindig a vonaton lennénk, mert pakolászik. - Mit felhívnak? Baszkodni fogják a  lakásajtóm, előbb a faluban, majd Pesten, hogy hol vagyok és mit csinálok. Alábecsülöd Bencét.
Mitzingerről beszélünk, ez nem egy mezei Bence, tutira ki fog akadni, hol vagyok és miért mentem szabira. Lehet, hogy egy kicsit paranoiás, nem is értem. Vagy csak ismer.
- Ja van külön csórómuter jegy? Ahol nem engedik be a szatyit, nehogy bezsákold fizetés nélkül a kegytárgyakat? - pillantok körbe, tényleg van pár svindlis nagymuter a környéken, elég gyanúsak. Nem bíznék rájuk egy rozsdás szöget sem, mert tuti bebasszák a zaciba.
Elég hamar megszabadulok a rózsaszín szatyitól, thank god, majd el is kezd befelé vontatni, mire felsóhajtok drámaian.
- Ha kitéped a karom, a kurvanagy táskád neked kell majd vinned. Egyedül. Én meg elvérzek itt. Azok a kékek mik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Miért nem megyünk egészen Bécsig? Ott biztos találnál olyat, amitől nem pattog ki a szép bőröd – vigyorog a nőre, szélesen, igazából tökre benne van, hogy menjenek, ezeken az autópályákon szinte rosszul érzi magát. Szűk is, lassú is, hát ha valami emberesebb kocsit akarna, akkor macera macera hátán, így marad, hogy most egy darab európai vacakot hajt, egyelőre ezt is csak bérli, mert egyik sem egyezik ízlésével, meg... egyelőre még nem. Mindjárt honvágya is lesz menten, pedig alig tette le a gép, már rongyolt is a faluba. Falu. Még mindig fintorog rá, még mindig a leghülyébb ötletnek véli, de ameddig csendben és itt gondol rá, senkit nem érdekel, hogyan szidja a sárga földig.
Már jócskán benn járnak a városban, a GPS szerint mindjárt elérik valamelyik böhöm bevásároló központot, amelybe vélhetően elég olyan üzletet pakoltak, amelyben nem csak az ótvaros kínai költözött be. Jó, minden ott készül, ez nem vitás, de mégis. Még turkálóban sem járt sosem, nem itt kezdi el a kísérletezgetést.
- Megjöttünk. Muszáj bemennem?  - teszi üresbe a váltót, leáll az egész gép és kiszáll, már csak azért is, hogy rágyújthasson, de mivel fene eszi azt a jó formáját, megy és ajtót nyit neki közben. Mint valami rohadt inas, ha még a szatyrokat is vinnie kell, márpedig biztos, rohadt mérges lesz.
- Franc kell amúgy? Értem én, hogy az a falu putri, de csak nem ajándéktáskáért másztunk idáig Lacikának – látványosan borzong meg a név említésén, több okból is. Legyen elég, hogy gyerek. Lehet magának is vesz valamit mindjárt, aztán legalább ezzel is le van a gond. Nem épp ünnepies hangulatú, de mindenkinek beszerezte – tehát elküldött valakit értük – amit kívánt, neki erre az évre nincs más dolga. A kocsinak dől, ameddig a nő bármit is dönt és vastagon fúj füstfelhőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A lábaim túl hosszúak ahhoz, hogy kényelmesen megtámaszthassam őket a műszerfalon, ezért csak térdem megakasztva annak oldalán csomagolom össze magam.
És utálom.
Könyököm a felhúzott ablak belső párkányán, ujjaimmal hátratűrve pár sötét tincset döntöm koponyám az üvegnek, ahogy lehunyva szemeim teszek meg mindent, hogy ne panaszkodjak percek óta arról, mennyire szar minden, és, hogy ebben az országban már a Karácsony is értelmét veszti a plusz tíz fokos hőségben. Megjegyzem, a tény, hogy Ruben kizárólag idióta kérdéseket hajlandó feltenni, határozottan próbára tesz. Ugyanakkor, ő nem az az ember akinek megérné az idegeire mennem.
- Azért jöttünk az Isten háta mögé, hogy itt is maradjunk - egy ideig legalábbis. Igaz, a helyválasztás határozottan okos volt, elvégre elég csak pár kilométerrel keletebbre jutni, és az ember már a kötelező  igazoltatást és rendszerben való lefuttatást sem úszhatja meg. Kellemetlen, mennyire bizalmatlanok egymással, még mindig.
Ahogy végre célba érünk, máris túllendülök a harmadik világ adta szűkös keretek kényelmetlenségeivel, felvirul az arcom, ennek a boldogságnak pedig még Weiss bosszankodása sem szabhat határt. A vásárlás terápiás céllal bír, én szeretem költeni a pénzt, ünnepi ajándékot venni pedig olyan egyszeri alkalom minden évben, ami már önmagában megérdemli a boldogságot. Neki meg különben sem tetszik soha semmi.
- Nem gondoltad komolyan, hogy egyedül hagysz? - szemöldököm ráncolva oldalra billen fejem, a rosszalló kifejezés viszont nem tart sokáig. Nem vagyok teljesen hálátlan, rövid, ám láthatóan szépen formált és lakkozott körmeimmel lábujjhegyre állva cirógatok bele hajába, nem törődve a dohány jellegzetes szagával nyomok egy-egy csókot arca két oldalára. Hát ki az ő kedvenc kishúga? Na ki? Hát persze, hogy én!
- Ki mondta, hogy csak Lacikának vásárolunk? Te is pontosan jól tudod, hogy rajta kívül még akad pár személyiség a családban - ujjaim az övéi közé fonva indulok is el a bejárat felé. Nem azon van a hangsúly, hogy most mindenképp rángatni meg húzni kezdjem, az nem lenne túl nőies, meg szerintem már ő is megszokta, hogy a dolgok néha félresiklanak, amikor erőt kell statuálnom.  
- Ha jó fiú leszel, akár még te is kaphatsz valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ebben egy pillanatig sem kételkedett, hiszen mikor a pubban találkoztak, a nő ott is épp csak belenyalt némi borba, eszébe sem jutott lealjasodni. Henrik nem is nézné ki belőle, hogy képes volna vállalhatatlanra inni magát. Túlságosan visszafogott, elegáns és kecses, akár egy hattyú, s a hattyúk nem szoktak a saját testnedveikben fetrengeni egy eldurvult este után. Ebből az is következik, hogy a férfi számára Lianna egy éteri lényként létezik: egy bűntelen, tiszta angyalként, akit ugyan néha hatalmába kerít a féltékenység zöld szörnye, végül mindig visszatér a helyes útra. Különös is számára, hogy nem képes rosszat feltételezni a másikról, elvégre nem kétséges, hogy neki is vannak jócskán rossz tulajdonságai - mindenkinek vannak. Persze az már változó, hogy a bűnlajstroma kinek hosszabb, de tagadhatatlan tény, hogy mindenki rendelkezik vele.
- Nem is feltételeztem. De ez most jár neked, csodálatos voltál - egy óvatos, félszeg mosoly kíséretében fúrja íriszeit a barna szemekbe. Mint egy őzike. Láthatóan sebezhető, ártatlan, akár egy gondosan megművelt porcelánbaba. Az a helyzet, hogy Henrik különösen tart attól, hogy tán az ő kezében hullik majd darabokra - függetlenül attól, hogy barátok maradnak vagy esetleg többé válnak egymás számára. Hiszen mindkét forgatókönyv lehetséges, csupán egyetlen dolog biztos a jövővel kapcsolatban: nem akarja elveszíteni. Amióta belépett az életébe, valahogy minden nyugodtabbá vált, mintha megállhatna egy kicsit és megpihenhetne a nő vállán. Néha, mikor van egy kis ideje elmerengeni a jelenén és jövőjén, szemeit lehunyva a barna fürtöket, a vékony alakot, a finom ujjakat látja, érzi, ahogy lassan bekebelezik. Mégsem tart tőle: különös béke lesz úrrá rajta, mintha megérkezne és nem is akarna tovább indulni. Furcsa kettősség ez, hiszen mindeközben Halty jelenlétében izgatott és felvillanyozott, folyton játékos derűvel szemlél mindent és ismét aggódik. Aggódik, hogy elront valamit, elveszít egy fontos embert, aki csak egy ismerős, egy barát, egy nő. A Nő.
- Tudod, hogy nem kérnélek ilyesmire. Nem is lenne illendő - kelletlenül pillant a társaság felé, akiknek egy része indulni, míg másik része maradni készül. Bizonyára felemelő este lesz, de már csak Henrik nélkül. Nem gondolta volna, hogy a szociális interakciók ennyire ki tudják meríteni, mégis megtörténik. Órákon keresztül állni a megvető pillantásokat, a lesajnáló megjegyzéseket és persze ne feledkezzünk meg Heléna udvariatlanságáról sem! A hazaindulás tökéletes befejezése egy pokoli eseménynek. Az egyetlen fénysugár ez a tündér, aki mindvégig képletesen és gyakorlatban is fogta a kezét. - Ne viccelj. Olyan könnyen vettem az akadályokat, hogy azt tanítani kéne. Talán csak a pofont húznám ki a listáról, az csúnya volt - pimasz mosoly költözik ajkaira, szemeiben huncutság látszik. Dehogy bánja! Ha tehetné, még ezerszer elviselné, csak lássa újra a szőke ciklon felháborodott tekintetét, a döbbenetet a tekintetében, hiszen van valaki, aki képes neki ellenállni. Mi több, egy kósza numerára sem kíváncsi rá. Bizonyára rémes élmény lehet.
- Hát akkor... Nekik további jó szórakozást, azt hiszem - megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkait, ahogy az ajtó irányába fordul és meg sem lepi, hogy Lianna belekarol. Ha nem tette volna, hát a férfi kulcsolta volna puha kezét a karjára, hogy mindenképp kikísérje. Nem lehet ám olyan könnyen elmenekülni ebből a dologból és, bár az este véget ért, a búcsú még hátravan. Kivezeti a nőt az előtérbe, ahol megtorpan az ajtó előtt. Szerencsére a kíváncsi tekintetek még a bálteremben hízelgik körbe egymást, így van lehetősége méltó módon elköszönni.
- Köszönöm, hogy rám gondoltál - finoman lefejti magáról a nő ujjait, hogy szembe fordulhasson vele. Baljával ugyanazt a rakoncátlan tincset igazítja a helyére, amelyet már egyszer félretűrt. Megtenné még százszor is, ha kellene. Égszín kék tekintetét képtelen levenni a barna íriszekről, mégsem viszi rá a lélek, hogy valami olyasmit tegyen, ami később befolyásolhatja kettejüket. Helyette megemeli Halty fejét az állánál fogva, hogy végül egy lágy csókot leheljen a homlokára. Ennél többet most biztosan nem kaphat. Kedves mosollyal arcán végül játékosan, egy fentről lefelé ívelő mozdulattal megsimítja a pisze orrot. - Jó éjszakát, Lianna - megfordul és elindul kifelé, hogy beszállhasson az autóba és menjen. Hogy miért megy, azt nem tudja, mert szíve szerint maradna. Bárcsak inkább azt az üveg bort választotta volna...!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azért kicsit felidegesít ám a tény, hogy úgy küldtem az érkezésem előtt pár nappal levelet, hogy nyaralni jövök és élvezni a sárkányaim társaságát, nem fogok dolgozni, nem segítek, nincs sosgyereCarly, nincs semmi, ami munkával kapcsolatos, kivéve, ha én döntök úgy. Erre mi van? Meglátnak és mindenki felém jönne, de szerencsére csak a jobb kezem olyan bátor, hogy ezt leszarva jöjjön oda mellénk. Ő jöhet, mert legalább tud válaszolni a kérdésre is, miszerint nem, még nem volt kajáltatás, így elégedetten bólintok egyet, majd a kezemben ülő kislányra pillantok, amikor meglátom, hogy a lány is őt nézi. Csak legyintek egyet, majd fejemmel és kicsit szememmel is Barnabás felé intek, valami olyasmi jelzéssel, hogy az övé, csak mégsem. Érthető ez így? Mindegy. Megállok az első territóriumnál, majd Karolára nézek, aki meglátván a Romániai hosszúszarvút, inkább a vállamba fúrja fejét. Óvatosan fejtem le nyakamról a kis kezeit, majd leteszem a földre, hogy végül mellé guggoljak, és megböködjem az előttünk elterülő semmit.
- Látod? - mutatok a hullámzó felületre, amit az érintésem generált. - Nem kell félned tőle, nem tud átjutni rajta, plusz vigyázok rád - biccentem oldalra a fejemet mosolyogva, amikor elhangzik az eget rengető kiabálás és az első húsdarabok a területre esnek. Marha nap van, jókor jöttünk, így felemelem Karolát és csillogó tekintettel mesélek neki mindent a sárkányról, amit csak tudni lehet, majd amikor a sárkány végre felfogja mi van komótosan falatozni kezd. Na igen, ez a hosszúszarvú nem az idegbetegségéről híres, ő a legnyugodtabb példányunk, akit bármikor szívesen mutogatok egy két éves kislánynak is. Nem tesz hirtelen mozdulatokat, nem csinál semmit, csak van. Neki is vannak rosszabb napjai, nem szabad elfelejteni, hogy ugyanúgy egy sárkányról beszélünk, de valóban vele van a legkevesebb probléma. Fel sem tűnik, hogy az étel már elfogyott, csak akkor, amikor megérzem arcomon Karola pillantását, ami egy ideje már rajtam lehet.
- Ah, igen, bocsánat - rázom meg a fejemet kicsit, majd hátra sandítok. - Mi lenne, ha rávennéd Barnabás bácsit egy ebédre mégis? - mosolyodom el szemtelenül, és amikor látom, hogy Karola tekintete felcsillan, tudom, hogy nyert ügyem van. Leteszem a kislányt, aki rögtön Barnabás felé szalad. Komótos és lassú léptekkel követem, mint aki semmit nem sejt.
- Ennyi volt - mosolyodom el a férfi felé. - Annyira nem volt szörnyű, ugye? - kérdésemet inkább a férfinak szegezem, mintsem a kislánynak, mert Karola jobban élvezte ezt most, mint bárki már, Barnabás pedig meghúzódott a háttérben, mint egy durcás gyerek, aki csak azért sem fogja élvezni a programot, amit szerveztek neki, még akkor sem, ha a legkirályabb programnak tartja. Annyira imádnivaló.