Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Kár - sóhajtottam olyan hatalmasat és drámait, hogy ebbe minden éhező gyerek, elhagyott kisállat, kihaló félben lévő faj és tinilány problémája benne volt. Képes vagyok néha ilyenekre, esküszöm nem csinálom sokszor, de akkor mikor igen, hatalmas beleéléssel. Mert vagy így vagy sehogy. Kicsiben élni se éri meg, nekem aztán mindenki elhiheti, amúgy is, ha úgy tettem volna valaha az utamon, most nem itt ülnék rajta. Nem a pozíciót kétlem, a tényt, hogy vele lennék, hogy lenne nekem. Igazából elég sok párnát sírtam volna még tele, és elég sok dolgot kellett volna Dávid kitaláljon, mert a bejelzős körömlakk meg tetkó se véd meg magamtól. De ebbe bele se kell már gondoljak ugye.
- Na, ne csináld már - forgattam meg a szemem, ahogy a kezeim becsúsztattam a nagy keresztezésébe, hogy megbontsam és inkább magam köré tegyem. Sokkal jobb az úgy, nincs senkinek kedve vagy ideje ilyen körökre.
- Te viccnek gondolod? - billentettem oldalra a fejem. Nem tetszett az a nevetés. Nagyon nem. Aztán csak hallgattam a dolgokat, a gyógyszer nem volt új, erről már beszélgettünk egyszer, mikor ő hozta a lázcsillapítóm. Még jó, hogy nem ő volt beteg. Hogy lehet így élni? De jobban leakadtam az alig kint lévő, és elsumákolt isen. El is hajoltam kicsit, és ugyan a cicát simiztem nagyon meregettem rá a szemeim, hogy akkor mi is az az is?
- Nem tudom, gondolom újak, vagy valami régi csapatba besúvasztanak. Nem érdekelt annyira, hogy megnézzem - vonogattam a vállam. És ez nem volt teljesen igaz, érdekelhetett volna, de tettem rá magasról. Csak ne. Egyszerűen nem tartottam akkora bulinak olyanokkal élni, akiket nem is szeretek. Más, hogy a pizsibulikat akkor is szeretem, ha vannak új arcok, de az egy éjszaka, nem hetek, hónapok... akármennyi idő.
- Akkor nem is kéne ott lennem. Maximum vizsgázni, mesélte Maja, Bogna meg Cel is az milyen, elég jó. De indokok kellenek. Én meg nem vagyok se labilis se terhes, azt hiszem nem igen van okom - döntöttem oldalra a fejem, mert ezek ugye tények voltak. Fogalmam se volt amúgy mi kell hozzá, de ők ezeket mesélték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Na már most, bár ugye Ilián megkérdőjelezte - innen is bekaphatja -, de attól még nő vagyok. És mit tesz egy nő, ha hoppon hagyják, szarul van, lekurvázzák, és még sorolhatnám? Bizony ám! Stresszoldó vásárlás körutat szervez magának. Hova? Meglepő, de nem akartam elmenni Olaszországba, hiszen oda csak egyetlen butik miatt járok, így meg nem lett volna sok értelme a stresszoldásnak, ha három perc alatt lezavarok mindent. Úgyhogy összeszedtem magam, majd egyszer csak hopp! Pécsen kötöttem ki teljesen véletlenül. A parkolón átvágva léptem be az Árkádba, ami rettenetesen kicsi. Komolyan. Hogy lehet egy ilyen kis bevásárlóközpontban mindent megtalálni, amit csak szeretnél?
Ez a kérdés fennállt, egészen addig, amikor a második boltból is már egy szatyorral a kezemben léptem ki. Az embertömeg hömpölyög vagy erre, vagy arra, de én céltudatosan a tető felé tartó mozgólépcső felé indulok. Kell egy kis friss levegő. Amióta minden szar, bár szégyellem magam miatta - egyáltalán nem -, de ismét rászoktam a dohányzásra. Évekig bírtam, de amikor utoljára eljöttem Arie-tól vettem egy dobozzal, ami napokig csak állt az asztalomon, végül az ablakomat kitárva huppantam le a párkányra és izzott fel a cigaretta vége. Életem leggyönyörűbb slukkja volt az. Szatyraimat csuklómra húzva, táskámat kicsit jobban rádobva vállamra takarom el az öngyújtót, hogy meggyújthassam a szálat, de az csak kattan egyet, majd semmi nem történik. Még vagy négyszer megpróbálom - kitartó vagyok -, csak a biztonság kedvéért, de amikor már biztos, hogy nem működik, lemondóan sóhajtok egyet és hajítom bele a táskámba. Pillantásomat körbejáratom a dohányzásra kijelölt helyen, de... nos, tinédzserektől csak nem kérek tüzet. Fejemet az ég felé emelem, még egyet sóhajtok, majd szatyraimat feldobva a peremre nézem inkább az embertömeget az ablakon keresztül. Borzalmas látvány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem tudom miért és honnan ömlött belőlem ennyi bölcsesség. Rendesen olyan voltam, mint aki a nagyinál nem csak likőrből, de valami másból is feltankolt. Kicserélték a fejünket még ültünk egymás mellett és arról beszélgettünk... inkább hagyjuk miről. A kedves mamám nagyvilági és szabados, olyan dolgokat is kérdez, amit szerintem még a saját anyukám vagy apám se tenne. Még a lányoknál is van aki belepirulna! Szóval a mama rám ragadt és csak csipogok itt.
- Senkit, ettől lesznek Ők olyanok, mint Ők - vontam picit a vállamon, mert tuti a többiek és én sem hisszük, hogy rossz szándéka lenne, vagy most utálna ott bárkit. De érzem, hogy nem stimmel, és azzal, hogy engem hívott többet mondott, mint kellett volna. Mármint én azért nem vagyok a legjobb emberbaráti szeretetosztó, különösen kedveskedő vagy édes se mindig, mégis itt vagyok. Valamiért. A tequilán túl, ami tényleg nagyon jó és megvett kilóra. Még ha Gabe el is tüntette az ártáblám.
- A bohócoknál csak egy rosszabb van, a bűvészek. Azok tényleg taperolósak - mutogattam is sokatmondóan még a pohárral a kezemben, ami már üres lett. Na azokhoz nekem is volt szerencsém. Voltam vagy 15 és megfogta a fenekem! Na ez molesztálás, de mindegy is, térjünk vissza oda, hogy... gyerekek? Eh. Most nem akarok ünneprontó lenni, de ezen én már átestem, ha a lányok piszkálnák nem leszerelhetetlenek. Nekem is mondtak ezt-azt, de lévén nem akartam beszélni miértekről, elmúlt.
- Gyerekek? - kérdeztem vissza azért, de inkább elhallgatva ittam még egyet, ahogy lassan figyeltem mit is mesél el nekem. Most már nem csak kíváncsi voltam, de olyan rossz érzésem is lett a hangsúlytól, amivel mesélni kezdett nekem. Volt benne valami rossz előjel.
- Mi? Mármint... ez valami rossz matek, nem akarok tökre nagyon lelombozó lenni, de két lánynak nem lesz gyereke, néha még pasinak meg csajnak se - azt hagyjuk ez egyáltalán miért van meg nekem ilyen jól - vagy valahol elvesztettem a fonalat. De wow, volt egy kisbabád?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A leggyomorforgatóbb érzés a decemerben az, hogy mindjárt itt a karácsony, ami azt jelenti, hogy mindjárt itt az év vége, ami azt jelenti, hogy mindjárt itt az új év. Meg persze azt is, hogy venni kell a "szeretteidnek" - és persze a kevésbé szeretteidnek - ajándékot arra a csodás ünnepre, amit egy fiktív bestseller szereplő születésnapja alkalmából tart mindenki. Nálunk ez azért kellemes, mert az öcsémnek van egy komplett alomra való kölke, akik bár aranyosak, el vannak kényeztetve, már ha valaki engem kérdez. Álltam vagy negyven percet a játékosztályon tanácstalanul, mielőtt vettem egy játszós szőnyeget a két kisebbnek, egy pónikastélyt és autókat a középsőnek, társast a nagyobbaknak. Aztán egy nagy üveg Jägert magamnak, mert mégis ki a faszom találta ki ezt az egészet? Még egy cigire is rá kellett gyújtanom, szóval meg sem álltam fizetés után a teraszig, ahol elvileg mindenki füstölgött volna, de az emberek nagy része csak ácsorgott körbe-körbe, meg nevetgéltek, mint akiknek karót dugtak a seggébe. Egy kevésbé népes rész felé vettem az irányt, majd a távolba meredve pattintottam fel a zippom, levágtam a nejlonszatyrot a játékokkal és kikukáztam belőle az alkoholom, mielőtt sírvafakadok itt a teraszon. Nem lenne méltó felnőtt férfihoz. Aztán lenéztem a közelben álló nőre, előbb csak futólag, majd alaposabban is. Lassan felkúszott a bal szemöldököm, miközben mélyet szívtam a cigimből és kifújtam a füstöt az orromon.
- Nem jön a szikra, kiscsillag? Akármilyen tüzes vagy, az a cigi nem gyullad meg magától... - köhhintettem egyet elegánsan a könyékhajlatomba, majd visszatoltam a lábammal a kurvanagy HotWheels feliratú dobozt a szatyiba. Látni sem bírom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Martin Rombergoktóber 31.
A világ újra kerek egész, megtalálta akit keresett, az iratok megmenekültek a harci cipők táncától, és még a bugyija sem döntött úgy, hogy neki bizony meg kéne próbálnia megharapni a nőt. Alsóneműt valamivel kevésbé szívesen tenne közszemlére, mint a cipőit... nem is értem miért.
Kérdésére nem válaszol rögtön, na nem azért mintha olyan nagy titokról lenne szó amit nem hallhat más, egyszerűen épp a papírokat pörgeti át ujjai között, gyorsan megszámolva a tovalibbenő sarkokat. Darabra stimmel, bólint egy nagyon aprót, majd épp mire ezt megállapítja már az asztalhoz is érnek. Biccent a figyelmességre, s leül a számára odahúzott székre. Amíg Martin picit odébb pakol (pedig nem is lesett arrafelé olyan nagyon feltűnően), térdére ütögetve rendezi össze a papírstócot.
- Valóban nem - biccent, majd fürgén egymásra pakolja az oldalakat, immár sorrendben. Lefordítva helyezi az asztalra először az első, majd a második papírt, pillanatokon belül rendszerbe foglalva az információkat. - Kaptunk egy bejelentést egy kertitörpe-problémáról - állja meg sikeresen, hogy maró gúnnyal ejtse ki a lények nevét. Egy elszabadult tincset hátrasimít füle mögé, a mozdulatait követő halvány narancsvirág-illat számára már nem is tűnik fel. Tekintete komótosan szalad át a sorokon - ma nem először -, de nem felejt el fel-felpillantani Martinra, hogy rögtön észrevegye ha a másiknak valamilyen kérdése támadna. Nem szereti ismételni önmagát, egyszer mondja el amit kell, de akkor úgy, hogy az világos is legyen.
- A helyszínre érkezők jelentése alapján, tessék, itt - keresi ki a megfelelő oldalt, majd helyezi fölülre úgy, hogy a jelentés rövid szövege válljon láthatóvá -, valamiért feltűnően vonzódnak a lények a helyhez, nem kizárt, hogy elbűvölt tárgy vagy tárgyak miatt. A házban még nem jártak, elvileg ahhoz nem kaptak engedélyt.
Mindenféle számadatok szerepelnek még a szövegben, hány törpét találtak, mikor, mennyi idő elteltével jelentek meg újak, az épület melyik oldala volt számukra nagyon szimpatikus - szóval csak ilyen alap dolgok, amikkel mostanság jóval többször találkozik, mint szeretne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Éreztem, hogy nem figyel, de nem róttam fel neki, igazából elmesélhettem volna szerintem azt is, hogy elraboltak múlt éjjel a bogolyfalvi mezőségből az idegenek és szülésre kényszerítettek. Most lett nagynéni és még csak nem is tud róla! Igazából én se, mert ha ez is történt, nem emlékszem rá. Ennyire szar élményem se lehetett még, mert amúgy a rosszabbak is mindig megmaradnak. A viccesek és kínosak is. Mint az, akinél kiderült az allergiám, vagy a csávó, aki bizonygatta mekkora nőcsábász és elájult mikor dobtam a felsőm. Szóval azt hiszem vannak gondok a világban, de ez nem érdekel. Igazából már semmi, kicsit olyan szar minden mióta nem csinálhatom a rutinom. Kivettek a saját világomból egy olyanba, amiben sosem fogok semmit találni, ami érdekel. Nem való nekem az élet.
- Gyors? Akkor nem akarsz találkozni az unokatestvéreiddel? Halasszuk el máskorra? - kérdeztem teljesen komolyan beleélve magam az eltitkolt család leleplezős sztoriba. Még meg is torpantam kétségbeesetten és nagy szemeket meresztve a nővéremre. Aztán ahogy elkezdett magyarázni a lelkitársas blabláról tökre elröhögtem magam.
- Jaj, nyunyi, ne legyél már ilyen savanyú - löktem oldalba még mindig nevetgélve mielőtt belé karoltam volna a szabad kezemmel, hiszen a másikban cipeltem az összevásárolt dolgokat. - Nem rendeltem a neten férjet. Feleséget sem, hogy tisztázzuk. Szerintem eleget tudunk rólam, hogy ez nem jön soha a büdös életbe el. De, ettől még van megoldás a gondomra.
Legalábbis én úgy gondolom, hogy megtaláltam azt, ami időlegesen kitölti a szabadidőmet és nem érzem majd úgy magam, mint valami idióta, aki csak lézeng a családja körül, mint valami kolonc. Most pont ez vagyok, de szeretném levedleni.
- Nézd, oda akkor viszlek, ha már nagy lesz a baj veled. Én nem csípem, az egyenruhákon rosszak a felvarrások - forgattam is meg a szemeimet. - Egy új ismerősömhöz megyünk, ez az az időpont, mikor találkozhatok az új lakótársammal, és szeretném, ha jönnél velem. Nem nagy cucc - vontam a vállamon, ahogy húzva magammal be is kanyarodtunk az egyik épületlánc belső udvarára.
- Remélem, de vettem azért mindkettejüknek. Meg a békákat is, sőt, találtam nekik ilyen D.I.Y unikornist. Minden benne van. Ők tömhetik ki meg minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

ZSOMBI
kora délután az ELME parkjában | #walkingintheparkGIF



Az a helyzet, barátom ebben téved most kicsit. Egyszerűen tényleg csak arról van szó, hogy én abból értek, amit kristálytisztán kimondanak, megkérdeznek. Igazán ritkán van az, hogy ráérzek valamire, meglátok összefüggéseket, vagy a sorok között tudok olvasni. Úgyhogy az, hogy mit feleltem neki és hogyan, az ég világon semmit nem jelent. Meg az ellenkezőjét sem. Tudom, tök fura lehet, nem csak Zsombinak, bárkinek, hogy egy vele egykorú srácnak nem egyből az jut eszébe, azonban számtalan oka van, amiért ez így van nálam. De talán legyen elég annyi, hogy én ilyen vagyok. Lehet, barátom az utóbbi hónapokban elszokott kicsit tőlem, mentalitásomtól. Más vette körül. Bár az is igaz, eféle témákról még nem beszélgettünk eddig úgy igazán. Oké, utalgatott ő arra, miket csináltak Ainsleyvel, viszont ugyebár nekem az nem jött át.
Tom. Kevesen hívnak Tomnak, de amikor teszik, kicsit olyan zavart vagyok, mert mintha nem is velem, rólam beszélnének. Viszont Zsombinál nincs így. Még el is mosolyodom rá. Hiányzott már, ahogy mondja. Azonban hamar visszafogom derűmet, hiszen a mellettem bandukoló srác kezd magába roskadni. Rossz utakra téved. Szomorúan figyelem őt és kapkodom fejemben a gondolatokat, mi tévő legyek. Kicsiben, de én is megéltem ezeket, őmiatta. Amiatt, hogy akit egy embernek hittem, kettő, aztán mégis kiderült, hogy egy, de mégis kettő. Volt pár borzalmas napom, amikor én is mindent megkérdőjeleztem. Ő pedig mindezt sokszorosan és folyamatosan éli, nyögi. Nem tudom, mivel tennék jót. Mire nekiállnék kiötölni, már látom, mintha nyugtatná le magát, abban meg nem akarom megzavarni.
Hú. Irtóra oda kell figyelnem a továbbiaknál. Mártonról beszél, aki ugye szintén ő, tehát magáról beszél harmadik személyben, közben mégsem. Megpróbálom feldolgozni ezeket és aztán eljutnak hozzám az infók. Ezek szerint Liam bácsi már azóta tudhatta. Jó ég, az nagyon rég volt. Ő akkor szinte már onnantól tudta, hogy megismerte barátomat. Tutira kikövetkeztette, ő hihetetlen okos. Nagyot nyelek, bólogatva, emésztgetve.
- Ó, ezeket már mióta oda akarom adni! - kapok zsebeimhez hirtelen és előtalálok egy ajándákzacskót, amit persze jól átnézett az intézet személyzete, mielőtt behozhattam. - Volt egy-két rendezvény meg ilyesmi - mondom el neki, honnan vannak a benne található dolgok. Két cukorka karkötő, az egyikre pengető, a másikra ceruza formájú kis édességek vannak felfűzve, ezeket Candylandben készítettem neki; van még préselt érme; egy csoki valamelyik bogolyfalvi bolt eseményéről és még egy pár zsombis mütyűr. Kész kis gyűjtemény, melynek az összes darabja annak a tanújele, hogy bárhol jártam, bármit csináltam, mindig gondoltam rá. Így egy kicsit úgy éreztem, ott van. Legalábbis elvihetek neki egy darabkát az élményből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elhúzott szájjal, néha kisebb undorral arcomon bámulom az emberforgatagot, ami boltból be, majd boltból ki jár. Régen szerettem a karácsonyt, szerettem a tömegben apám és anyám kezét fogva sétálgatni, mindenre rácsodálkozni, majd véletlen felborítani a kitett díszeket. Tényleg véletlen volt mindig. De azóta sok idő eltelt, anyám meghalt, apám alkoholista lett, az életem össze van baszva - szó szerint -, és még rágyújtani sem tudok. Így kerül vissza a táska legmélyére az a fránya öngyújtó, és nagyon ajánlom neki, hogy elgondolkozzon azon, amit tett, mert egyáltalán nem leszünk jóban, ha ezt így folytatja.
Megemelkedett szemöldökkel egyenesedem ki, majd lassan fordulok a hang irányába, ami gondolom nekem szól. Bár nem tudom mi a férfiaknál ez a becenév fétis, de leszokhatnának róla, tekintettel arra, hogy a legtöbb nőnek, jobb esetben, van neve. Lehet nem tudja, de akkor is, ember! Nem vagyok szöszi, nem vagyok kiscsillag, sőt még tüzes sem vagyok. A bók jól esik, nem tagadom, el is mosolyodom rá, mikor végre teljesen a hang irányába fordulok.
- Miket nem mondasz! - tettetek meglepődöttséget, majd karjaimat keresztbe fonom magam előtt. - Pedig azt hittem, ha szépen kérem, akkor meggyullad - forgatom meg a szemeimet. Mosolyom nem lankad, mert bármennyire is szar a hangulatom, azért a csávó éleslátása feldobja az ember kedvét.
- Köszönöm, hogy szóltál, igazán hálás vagyok, legközelebb veszek egy öngyújtót, ami működik is - bal kezemmel táskám pántjához nyúlok, hogy kicsit feljebb taszigáljam vállamon, de a figyelmemet még így sem kerüli el, hogy milyen kedvesen és szeretetteljesen nyomja vissza a vásárolt dolgot a szatyorba. Halkan felnevetek. Egyértelműen nem magának vásárolta, de olyan jóóó lenne kicsit szívni a vérét vele, nemde? Áh, majd később talán. Most szedjük össze magunkat, és ne ironizáljuk ki a lelkünket is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Talán túlzás azt mondani, hogy Lianna percről perce édesebb, ám Henrik mégis úgy érzi, sokáig tudná nézni a pírtól rózsás arcot. S bár ő csak ugratja a másikat, az ajkain őszintén kibukó válasz meglepi a férfit, aki kis híján lépést is téveszt, azonban a külvilág számára ez észrevehetetlen. Tekintetében zavar csillan, ahogy a nő arcát fürkészi, mégsem szól semmit, csak próbálja feldolgozni az információt. Akkor ez most jó, igaz? Nem akarja, hogy más legyen a karjai közt, hogy mást szeressen és mást csókoljon. Mert Halty-t igenis csókolná, bolondulásig szeretné, ha azon múlna, a tény pedig, hogy a nő félti ezt a lehetőséget, s nincs ínyére másnak átadni, valamiféle különös érzést kelt Henrikben. Ő nem a hősszerelmes típus, nem fog sárkányokkal küzdeni, sem szerenádot adni egy kései órán szíve választottjának ablaka alatt. Ő az a fajta, aki tudja, mit akar, s megadja ugyan, amire társa vágyik, nem válik nyálassá, sem csöpögőssé. Úgy szeret, ahogy elvárja, hogy szeressék, s úgy törődik, ahogy elvárja, hogy törődjenek vele. Apró, gyengéd érintésekkel, el-elkapott pillantásokkal, jelentéktelen gesztusokkal, melyek később meghatározóvá növik ki magukat. Nem tolakszik és nem támad, finoman kopogtat és kivár, türelmesen tesz kis lépéseket, hogy végül megszerezze, amit akar.
Az, hogy visszajöttek az estélyre, s ez a mostani puha érintés is azt tükrözi, hogy gyengéd érzéseket táplál Zaina iránt, melyek ugyan még nem kiforrottak és közel sem stabilak, de alakulnak. Már látja, már érinti, már vágyik utána, s hajlandó akár áldozatot is hozni, noha nem eget rengetően nagyot. Ha nem itt és nem most lennének, talán merne bátrabb lenni és kezdeményezni, itt azonban, ahol ennyi szempár figyeli őket, egyszerűen nem illendő, ráadásul egyiküket sem hozhatja kellemetlen helyzetbe. Épp most szögezte le a kedves apukának, hogy nincsenek tisztátalan szándékai a lányával, ha hirtelen ország-világ előtt rámozdul, könnyen odavész a szavahihetősége. Egyébként sem jutottak még el odáig, hogy ilyesmi szóba jöhessen, így az udvarlás szolidabb, kevésbé direkt formáját részesíti előnyben. Finoman kivezeti Liannát a tömegből, hogy a nő végül nem máshoz, mint a pezsgőspohárhoz forduljon segítségért. Talán ezért nevetteti meg Henriket az elhangzó mondat.
- Kísérői kötelességemnek tekintem, hogy ezt megakadályozzam - hamiskás mosollyal arcán figyeli, ahogy egy újabb korty csúszik le a nő torkán, ekkor ugyanis ő is úgy dönt, hogy az eddigi eseményekre megiszik egy pohárkával. Miközben belekóstol, körbepillant és nem tudja nem észrevenni a vizslató szempárokat. Nem mintha egy fikarcnyit is érdekelné, mit gondolnak mások, hiszen az ő jó hírének már igazán mindegy, azonban a nőét nem hagyhatja veszni. Szíve szerint egy üveg pezsgővel zárná ezt a remekbe szabott estét, azonban nem teheti meg.
- Lassan ideje lesz indulnom - órájára pillantva konstatálja csak, hogy már órák óta itt vannak, a vendégek pedig jószerével az utolsó falatokat csipegetik a svédasztalról is. Annyira lefoglalta, hogy minden tökéletes legyen, főleg ő maga, hogy észre sem vette, milyen gyorsan tovatűntek a percek, majd az órák. Bár lenne rá lehetősége, sőt ennél jobbat keresve sem találhatna, mégsem kérdi meg a nőtől, vele tartana-e. Elvihetné, hogy beüljenek valahová, esetleg maradhatna tovább, de elfáradt, mind testileg, mind lelkileg. Heléna és a folyamatos piócáskodása, valamint Gábor nyomulása kellően kiélezett idegeket követeltek. Egyszerűen csak elég volt. Egyetlen hajtásra issza meg a kristályban fénylő alkoholt, hogy aztán az üres poharat az egyik asztalra tegye. - Köszönöm, hogy rám gondoltál. Ezzel a maréknyi emberrel már fél kézzel is elbánsz - ahogy körbepillant, látja a vendégeket szedelőzködni, tehát ők is indulnak. Nincs már miért maradnia, azt pedig nem várja, hogy marasztalják. Acélkék íriszeivel a nő tekintetét próbálja elkapni, hiszen elbúcsúzniuk el kell. Csak már fogalma sincs, hogyan tegye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Hogyan?
Ez a kérdés egyszerre költői és kétségbeesett is, ahogy ott állok a recepciós kisasszony előtt, és próbálok nem kiakadni a ténytől, hogy már az első akadályt se tudom elhárítani. Állok és nézek rá, mintha nem érteném amit mond, és tényleg nem értem. Eddig sosem kellett igazolnom sehol, hogy Dwayne Warren az apám. Ennyit a meglepetés erejéről.
Ha már itt vagyok, akkor ugye meglepetést szeretnék okozni neki. Hoztam magammal kávét, a kedvenc cigijét, meg hát persze magamat, aki az elsőszülöttje, szóval muszáj nagyon szeretnie. És akkor nem, hogy nem jutok be hozzá, nem szólnak neki, hogy itt várom, de még felvilágosítást sem adnak arról, hogy itt van-e.
- Börtönben van?
Teszem fel az óvatos kérdést, mert hát az apám, szóval ha ott is lenne se omlanék össze, ismerem őt. Anyát is hívom közben persze, de hát nyilván nem veszi fel, mert miért is tenné, hiszen éppen nagyon szükségem van rá. Szeretem őket, nem voltak rossz szülők, csak ugye az évek és a távolság más és más helyzeteket szül, eltávolodtunk. Főleg anyával, akivel eleve nem volt nagyon anya-lánya viszonyunk, tekintve, hogy az iskolából kikerülve szült meg.
- Nincs nálam a születési anyakönyvi kivonatom.
Miért is sétálgatnék a kivonatommal? Nem értem a felvetést sem, de ez a nő úgy tart távol apától, mintha valami bűnöző lennék, vagy mintha árthatnék neki a jelenlétemmel, de az ugye eléggé problémás lenne. És akkor kezdjük elölről, megint mindent tudni akar, én pedig higgadtan elkezdem elismételni.
- Warren Mina Izabella, születtem Mácsai Mina Izabella, Anyám lánykori neve Machay Zója, cé há ipszilon, igen, Szentpéterváron születtem március 23-án. Nézze, elég nagy sort csináltunk, és én tényleg csak az apámat szeretném látni, szóval nem engedne be mégiscsak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem vagyok türelmetlen típus, ami azt hiszem a leginkább azon mutatkozik meg milyen higgadtan meredtem a papírjaimra, mintha nem is várnék senkit. Holott szinte teljesen biztos voltam benne, hogy ez nem így van. Vendégem lesz, és közben még ő sem tud róla, hogy ide tart, azaz hogy hozzám.
A kopogtatásból tudtam ki az, bár inkább hangzott úgy, mintha be akarná törni a bejáratot. El is mosolyodtam, hogy egy ekkora nőbe mennyi erő tud szorulni! Mindig elképedek valamin. De nem siettem el, felvettem a kabátom és csak utána, pár perc után léptem ki az ajtón megszólítva, majd még zavarában nem tudta mi történik becsuktam magam mögött, úgy néztem le rá állva előtte.
- Én - nevettem el magam, ha már kérdőn hangzott a név a szájából, igazából hitetlennek tűnt, bizonyosan nem rám számított, nem is igazán tudom kire gondolhatott.
- Vártam valakit - mondtam szűkszavúan, ahogy jobban megnéztem a nőt, de már az idegessége inkább értetlenségbe veszett. Nem tudtam most kell-e elkezdenem felvezetni az ittlétét, vagy ráér miután rájött. Leléptem a lépcsőfokokon és a kocsihoz sétáltam oldalra pillantva majd hátrafelé párszor követ-e vagy teljes a sokk. Nem igazán volt mit mondanom így elsőre, meg kissé korainak éreztem volna felvezetni a tényt, hogy ez az én házam és az én autóm.
- Emiatt vagy itt, ha jól sejtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tömeg van, indokolatlanul nagy, nem foghatom fel, hogy mi is ez a tömeg mindenütt. Mintha már holnap lenne karácsony, pedig... erről még bőven nem beszélhetünk. Ha viszont így lenne sem érteném, hogy miért kell egymás lábán áttaposva sikoltozni a spar közepén, hogy "IRÉN ELFOGYOTT A SZALONCUKOR". Inkáb nem folyok bele.
A nő felém fordult, el is mosolyodott, szóval legalább attól nem kellett tartanom, hogy hoz egy stokedlit és felállva rá lekever egy pofont. Mert ugye ez az egyik csodás része annak, hogy én én vagyok. Ha nem hajolok le, a legtöbb nő még csak fel sem ér, hogy rendesen meg tudjon ütni.
- Nem akartam összetörni az álmaidat. De ha már megtörtént, kárpótollak, mit szólsz? - még fel is csúszott a szemöldököm, ahogy mélyet slukkoltam a cigiből, majd pár pillanatig lent tartottam a füstöt, mielőtt még kifújtam volna. A zsebembe túrtam, hogy végül elővegyem a ladykilleres fekete gyújtóm.
- Hát igen... lehet, hogy az, amelyik em ad tüzet olcsóbb, de nem feltétlenül praktikus... nem tudom, hogy vagy te ezzel... - meresztettem rá a barnáim, aztán kitört belőlem a nevetés, miközben visszatuszkoltam az autót a kis táskába. Legközelebb nagyobbat kell vennem, vagy nemtom.
A tenyeremmel tartottam árnyékot a lángnak, ahogy a kis kattanással tüzet fakasztottam a gyújtóból, felé tartva bizakodó mosollyal. Csak megenyhül.
- Szívfájdalom vagy  karácsony? - böktem végül az állammal a táskák felé, mert hogy volt nála egy pár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már ott tartunk, hogy nem csak elkezdték az ünnepi készülődést, de az emberek orrából sem takony, hanem cukorszirup folyik. Nos, így vélekedem a napomban négy órát biztosan, amikor éppen DiAngelo dolgaival kell ide meg oda futnom, vagy ha be kell ülnöm és az iskolában elintézni a papírmunkát. Hálát adok az égnek, hogy sosem akartam állandó munkát. Illetve ez hazugság, de amit akartam, abba meg nem halnak bele az emberek érdektelenségi agysorvadásba. Szóval ezerszer inkább visszamennék katonának vagy aurorként terepre, mint ez.
Aztán hazaérek, nyál, buborékok és gügyögés. És igazából az se érdekelne ha karácsonyfa állna otthon augusztusban. Örülnek, jól vannak, egészségesek és engem várnak. Azt hiszem valami ilyen gyenge pillanatomban mondtam igent arra is, hogy a keddi séta sötétedéstől legyen és nézzünk körül az utcában meg a környéken.
- Megvan minden?
Minden fényes, meg színes, meg karácsonyi. Belül mélyet sóhajtottam de felöltöztem még a lányok is, hogy aztán Pannát felvéve a nőm kezére is ráfogjak és elinduljunk. Nem különösebben derogált nekem a családozás, igazság szerint szeretem, azzal a sztereotípiával, amiket változás címen vágnak az emberhez már annál több a bajom. Egyszerűen máshogy vagyok boldog, leginkább igazán, ahhoz képest, mint régebben. És szomorú, de egész máshogy fest egy Grünwald, egy Kreßler vagy egy Weaver idén. Nekem nem hazudják be, hogy nem. Utóbbi mondjuk lassan majd olyan lesz mint a hó, ahogy remeg majd a váróban, csak ő ezt még nem tudja!
- Igyunk valamit a standoknál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A tömeg undorító, és lefoglalja az agyamat az emberek fürkészése egészen addig, amíg meg nem szólítanak, nekem pedig nagyon nehezen megy, hogy visszatartsam a nevetésem. Az éleslátó férfi biztosan ilyenben is dolgozok, hiszen miket észre nem vesz! Nem hiszi el az ember, de tényleg!
- Ez volt az egyik legszebb álmom - biggyesztem le ajkaimat, tekintetem is lesütöm pár másodpercre, mert aztán csak-csak érdeklődve kelljen újfent felnéznem a férfira, aki ráérősen kotorja elő az öngyújtót zsebéből. Kicsit nevetve, fejemet rázva túrom elő cigarettámat a táskámból, majd ajkaim közé biggyesztve azt lépek közelebb a férfihoz. Automatikusan nyúlok a láng felé, hogy eltakarjam azt a külső viszontagságok elől, amikor a férfi is így tesz, de már kellemetlen lenne visszahúzni a kezemet, így, mintha észre sem vettem volna hajolok tovább a lánghoz, a férfi keze mögé téve sajátomat. Mélyet szívok a nikotinrúdba, majd felegyenesedem.
- Köszönöm - mosolyodom el én is őszintén felé. - Pedig én tényleg szeretem, ha valami praktikus - tárom szét karjaimat lankadatlan mosollyal, majd visszalépve a szatyraimért markolom meg azokat, hogy egy egyszerű mozdulattal vágjam le a férfi hatalmas zsákja mellé. Micsoda bevásárlási szellem, meglepő ez egy pasinál.
- Utálom a karácsonyt - vonom meg vállaimat szórakozottan. Cigarettámból mélyet szívok, orromon keresztül távozik a füst. - Nem tudom, hogy szívfájdalom-e az, hogyha lekurváznak - merengek el a dolgon, még szemeimet is kicsit összehúzom, majd vállat vonok. - Nem, nem az, szóval csak vásárlás, de a megvett cuccok felét utálom - nevetek fel őszintén, mert így van. Ez tipikusan olyan, hogy megtetszik, egyre többet nézed, már annyira nem tetszik, de már megvetted. Na, én pontosan így jártam a szatyrok felével. Ki érti ezt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak akkor veszem észre, hogy mennyire fülledt a levegő, amikor tüdőm végre valamelyest tisztább levegőhöz jut távol a táncolóktól. Nem túlzás azt mondanom, hogy olyan érzés, mint egy teljes napot táncoltam végig. Elszoktam az ilyesfajta mozgástól, valahogy a rohangálás jobban a szívemhez van nőve, mint a keringő. A tánc közben történt pillanatok is valahogy ilyenek, nemde? Vagy lehet nem is összehasonlítható a kettő egymással. Megtörténtek az érintések, melyektől zavarba jöttem, a szavak, amelyektől szintén, de van-e jogom belelátni többet az egészbe, mint ami valójában? Bár Henrik intézte ezeket a helyzeteket úgy, ahogy megtörténtek, minden esemény az ő keze alatt történt, de honnan tudhatom biztosra, hogy nem egy pillanatnyi zavar volt csupán? Hogy nem csak azért kaptam puha érintéseket, kedves, mégis zavarba ejtő szavakat, mert a helyzet úgy hozta? Honnan tudhatom, hogy tényleg ő szerette volna így? Ugye, hogy a kérdések jogosak. Mindkettőre van esély, én pedig nem fogok találgatni. Nem akarom elképzelni, ahogy Henrik Heléna csípőjét fogja, ahogy Helénát csókolja, mert amíg élek tartom azt, hogy jobbat érdemel a férfi egy Helénánál, még akkor is, ha ezzel ő nem ért egyet, de ha mégis a nőt választja maga mellé társnak - valami nagyon furcsa ok mellett -, akkor el kell fogadnom. Ez egy barát dolga. Én pedig minden erőmmel támogatom Henriket, ahogy ő támogat ma este engem.
- Áh, ez a veszély nem áll fenn - legyintek egyet én is megengedvén magamnak egy kis nevetést. - Nem szoktam alkoholt inni, nem is szeretem igazából - szemöldökráncolva ugyan, de végszóra tűnik el az utolsó kortyom is a pohárból. Leteszem az asztalra, mert ez az egy is sok lehet, ha nem vigyázok, és tényleg nem szándékozom kellemetlen helyzetbe hozni sem a szüleimet, sem Henriket. Valahogy nem is én lennék az, aki a sárgaföldig leissza magát, majd annyira érzi a bugit, hogy neki áll szeletelni az alapvetően nyugodalmas és leginkább vonósokkal teli zenére. Gyönyörű látvány lennék. Az előttem lebegő kép akaratlan mosolyt csal az arcomra, de hamar el is tűnik, amikor Henrik megszólal. Felé emelem tekintetem, karját akkor ereszti le, gondolom az időt nézte meg. Ennyire elszaladt volna? Alsó ajkamat rágcsálva bólintok egyet. Marasztaljam? Engedjem el? Biztosan elfáradt, túl sok mindent történt ma, Helénával az élen, de ha ő elmegy, akkor én egyedül maradok. Nem lehetek önző, így egy halvány mosollyal ajkaimon járatom körbe a tekintetem először a termen. A vendégek nagy része szedelőzködik, csak a társaság krémje fog maradni, ahogy mindig. A férfiak pókerpartit rendeznek apám dolgozószobájában, a nők pedig a társalgóban beszélgetnek pár pohár bor felett. Remek lesz az este folytatása.
- Megértelek - ujjaimat összekulcsolom magam előtt, feltekintek a férfira. - Még mindig elhozhatom azt az üveg bort - vonom meg vállaimat halkan nevetve, testemet párszor előre-hátra ingatom, mintha egy ártatlan kislány lennék. Megfordul a fejemben, hogy egyszerűen nem folytatom a gondolatmenetet, csak hagyom lógni a levegőben a bor által adott lehetőségeket, de nem. Muszáj megszólalnom, mert nem lehetek önző. Vele főleg nem. - Csak vicceltem, menj csak, biztosan elfáradtál a kedves tekintetek kereszttüzében - mosolyom szélesebb lesz, ahogy Ilona néni pillantása ugrik be rögtön, még az estély kezdete előtt. Henrik ma mindent kapott, csak éppen kedves tekinteteket nem, de hősiesen tűrte és valószínűleg ezt sosem fogom tudni neki meghálálni.
- Mindenki megy valahova - állapodik meg tekintetem a férfi társaságon, aki már gyülekezik. - Férfiak pókerparti, nők beszélgetés a társalgóban, én pedig, mivel nem vagyok hajlandó beszélgetni a krémmel, olvasok a szobámban - gyerekként még kötelező volt ott ülnöm a rengeteg felnőtt nő között és hallgatni, ahogy olyan fontos dolgokról beszélgetnek, mint a varrás, az aznapi pletykák, esetleg, hogy szerintük kivel fog összejönni az aznapra terítékre került híresség. De most, hogy már felnőttem magyarázat nélkül visszautasíthatom a meghívásokat. - Kikísérlek - automatikusan karolok a férfiba, hogy amint készen áll elindulhassunk kifelé. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha gondolkodás nélkül beülhetnék vele az autóba és elmehetnék vele. De Henrik nem hívott, én pedig nem tudom, hogy kell határozottan, mégis kedvesen, megtartva a méltóságodat meghívatni magam, így csak elengedem. Lehet nem kellene, lehet mennem kéne vele, mert a történtek miatt nem fogok tudni aludni, de... fogalmam sincs hogyan és mit kellene tennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#JasMineFit #Bécs #december 14.

Hidegebb a tél itt, mint emlékeztem. Nem arról van szó, hogy ne ismerném az időjárást, hiszen elég sok időt töltöttem már az országban, de az előző telekhez képest határozottan jobban megvisel. Ez mondjuk nem feltétlenül az időjárás hozadéka, de ettől még nem sikerült magamra rángatni a vastag farmerom, így egy cicanaci maradt megbűvölve. Ez kényelmes, nem tehetek róla. Már lassan abba sem férek bele, amiben kétszer el tudtam fordulni korábban, de semmi gond, ilyenek azok a bizonyos utolsó napok. Olyan egy hetem, talán másfél lehet vissza, így már érthető okokból a munka háttérbe szorult és jórészt otthon vagyok. Ma is ez volt. Általában úgy teszek, mint aki csak unatkozik, de a felét a napoknak alvással töltöm és ezt nem ismerem el. Ma is ez történt, és mivel tudtam, hogy délután nem lesz lehetőség, talán kicsit elszundítottam a reggeli és az ebéd között. Jobb, mint a tízórai. De ebéd után összekészültem és indulásra készen álltam, mire kellett. Nem tudtam mi lesz a program, de bíztam benne hogy jó.
Tetszettek ezek az itteni szokások, minden szép volt és hangulatos, színek és illatok keveredtek. Bár azt nem értettem mit jelent a karácsonyillat, de ha van olyan jó, mint a kürtöskalácsé, megér pár bűnt.
- És... ezekből, van még? - kérdeztem nagyokat nyelve, ahogy felmutattam a markomba gyűrt fényes papírokat. Szaloncukor volt bennük valamikor. Olyan öt perccel korábban, mikor kaptam ajándékba valahol. - Nyugi, téged nem eszlek meg.
De finom a cukor, ez biztos, és különböző. Nem nagyon találkoztam még így vele. Tudom hogy van, létezik, de nem igen volt szerencsém ezen túl. Leginkább semmihez. A teleket apáékkal töltöm és a magunk szokásait üljük át. Mire újra a körforgásba esek már új év kezdődik legtöbbször.
- Ilyen mindig van, vagy ez kivételes? - néztem fel Wardra, ahogy lépkedtem mellette és az egyik kezem a pocakomon pihenve simított végig párszor a puha pulóveranyagon. Nem tudom ezek a vásárok mennyire rendszeresek, de rengeteg embert láttam hirtelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Már vagy tíz perce álltak abban a nyomorult sorban. Sose szeretett itt lenni, és mindig próbálta a lehető leggyorsabban elintézni a dolgait az apjával. Sajnos a tudat, hogy a minisztériumnak köze van az apjához, megfertőzte a hozzá fűződő viszonyát, és habár az itteni emberekkel jóban volt, nem szívesen töltötte itt a szabadidejét.
Az egész vitatkozást végighallgatta, mert ugyan állt három ember előtte, az épületnek túl jó volt az akusztikája egy ilyen csevelyhez. Pontosan ezért döntött úgy Zalán, hogy amikor úgy tűnt a vita megint elindul az elejétől, akkor bedobja magát.
- Elnézést, egy pillanatra - furakodott előre, ezzel mindenki felháborodását kiváltva. Aztán ahogy előre ért, megragadta a lány csípőjét. - Szia szívem, sajnálom, hogy elkéstem. Esetleg valami gond van? - nézett Zalán ártatlan arccal hol a recepciósra, hol a - halványan rémlik, de nem tudom ki az - lányra.
- Jajj Böbike, ne legyen olyan morcos. Mondtam már magának, hogy sokkal jobban áll a mosoly az arcán - villantott Zalán egy ezerfaktoros mosolyt a nőre. - Beengednél minket? Tudod az a helyzet, hogy most fogok először találkozni az apjával, és elég idegesek vagyunk mind a ketten, így otthon hagyta az iratait - hajolt közelebb a férfi, mintha valami nagy titkot suttogna a nő fülébe, aki természetesen a kis kedvességektől teljesen elalélt. - Különben is, milyen régóta ismer már, tudja, hogy velem sosincs semmi gond - tárta szét színpadiasan a kezét Zalán, és úgy tűnik ez a mondat elég is volt a nőnek.
- Maga egy angyal, remélem tudja - kacsintott még rá a férfi, és a lányt újra a csípőjénél megragadva kezdte el befelé húzni. Pár lépés után pedig bizalmasan kezdet hozzá sutyorogni.
- Sajnálom, de ez volt a legjobb módja annak, hogy bejuss. Még egy kicsit bírd ki, amíg néznek minket - mosolygott közben a férfi a szembe jövőkre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem teljesen értem fairnek, hogy ők bármit megúszhatnak, míg én a máglyán kell megégjek csak azért, mert ezt vagy azt tettem életem során, ilyen, vagy olyan hozzáállásom volt dolgokhoz. De nem szólok bele, mert attól nem lesz jobb senkinek, inkább csak bólintok rá. Legalább a tequila jót tesz a lelkemnek, le is boritok a torkom egy újabb pohárral.
- Velük még nem volt dolgom, hála az istennek - testen össze a két kezem, de aztán megszédülök egy pillanatra, meg I kapaszkodom a pult szélében, hogy ne baszódjak le onnan csak úgy. Senkinek nem lenne jó.
Lassan úgy tűnt, eljutok odáig, hogy kinyögjem, hogy mi is a bajom, de ő nem érti, hogy mi bajom a gyerekekkel. Így kénytelen vagyok felszabni azt a sebet, amit őrizgetek évek óta törés és említés nélkül, hogy letisztázzam.
- Nem, tényleg nem. De a zenekaros hookupom pasi volt. Igor. Ha egész pontos akarok lenni - tör fel a torkomból egy halk sipítás, ahogy a hajamba markolok. Nem akarok erről beszélni, nem akarok gondolni rá. Érzem hogy legördül egy könnycsepp, ahogy elkezdek bólogatni, a kezembe törlöm a szemeim.
- Volt. Elvetéltem - hüppögtem fel hangosan, ismét az arcom törölgetve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sokkal nehezebb elfogadni a magányt, mint azt az ember elsőre gondolná. Eleinte örülsz neki, hogy senkinek nem tartozol felelőséggel a cselekedeteid miatt. Aztán elkezd ez hiányozni. A felelősség, hogy valaki rád szóljon, ha őrültséget csinált, és visszarántson a földre. Zsombor ezt az utolsó kapcsolatot vesztette el aznap, hogy bekerült az ELMÉ-be. Többek között ezért is tartott neki olyan sokáig a felépülés. Dühös volt, és nem volt senki, aki kontrollálni tudta volna. A próbálkozás az intézet részéről, hogy hozzák vissza Zsombor életébe Kirillt csak még inkább rontott a helyzeten. A fiúnak már nem maradt senkije, csak saját maga. Egyedül kellett megfontolnia mindent és magára szólnia, ha túl ment a határokon. Ez egy borzasztóan nehéz feladat, hiszen az első lépés ehhez az önmagadba vetett bizalom. Zsombor pedig a saját emlékeiben nem lehetett biztos, akkor mégis hogy várhatják el tőle a javulást?
Mégis, valahogy sikerült neki. Az első lépések nehezek voltak, és sokat segített neki Thomas. Az első jelentősebb áttörést akkor sikerült elérniük, miután megjött az első levél, és Zsombornak újra volt kapcsolata a külvilággal. Most pedig, hogy a kis csomagot a kezében tartotta, egyszerűen sikerült felfognia, hogy az egyetlen, akiben megbízhat, és aki foglalkozik vele, most is ott áll mellette.
- Tom... - kereste a szavakat. Azokat, amelyek nem feltétlenül a cukorkákra és a kisebb mütyűrökre vonatkoztak, hanem a kapcsolatukra általában. - Köszönöm, hogy itt vagy nekem. Nélküled nem tartanék ott, ahol most - vigyorgott, és egy minutnyi szünet után megölelte barátját. Ha az előbbiből nem is, ebből Thomas biztos sejthette, milyen nagy dologról van szó, hiszen általában ő az, aki az érintkezést kezdeményezi, és sohasem fordítva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A pánik nálam először mindig némasággal párosul, élénk kék szemeim nagyobbá válnak, a torkom összeszűkül, mintha négy oldalról nyomnák, libabőrössé válik, és a nyakam meg az arcom első része vörösbe vált. Mások azt hihetik, csupán csak zavarban vagyok, de szó sincs erről, én pánikolok. Ezt mindenki máshogy csinálja, én így. Érzem, ahogy a tenyerem is nyirkossá válik, és megremegnek a térdeim, de még van annyi lélekjelenlétem, hogy a férfiba kapaszkodjak. Mintha tényleg együtt lennénk. Testemmel felé fordulok, olyan furcsa érzés valakibe kapaszkodni, és csak reménykedem benne, hogy ez tényleg megéri. Végül is... bejutok. Ezt akartam, nem.
- Ne engedj el.
Suttogom, amikor már messzebb vagyunk, mert tudom, hogy ha most eltávolodik tőlem, akkor összeomlok. Nincs akkora nagy bajom az érintéssel, de én akarom eldönteni, hogy mikor érintenek meg. Az pedig, hogy gyakorlatilag magához rántott, nagyon a biztonsági zónámon kívül van, különösen úgy, hogy eddig csak egy embernek engedtem meg, hogy ennyire közel legyen hozzám. Aztán, természetesen, idővel elmenekültem tőle, számos ok miatt, ami racionális volt akkor, amikor meghoztam a döntésemet. Mégis, ahogy haladok vele, csak ő jár az eszemben, és ez nem normális. Pont ettől menekültem el. Azért, hogy dolgozzak, hogy ne rá gondoljak, és most a szívem mégis úgy kalapál, mint amikor először láttam, vagy akkor, amikor újra láttam, vagy, amikor először csókolóztunk, amikor először voltunk együtt... oké, már van hangom.
- Érdekes egy pasim vagy te, a szemem előtt flörtölsz egy másik nővel.
Jegyzem meg halvány számon kérő éllel a hangomban, de mosolyogva. Nem akarom bántani, hiszen hősiesen megmentett.
- Most jelentetted be, hogy Dwayne Warren lesz az apósod, csak arra fogadnak, hogy milyen módszerrel nyír majd ki.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Akkor ezt majd legközelebb töröm össze - kacsintottam rá, mert ez a szakterületem, szerintem nincs olyan ember, aki nálam jobb lenne a nők kiborításában. Pedig eskü nem direkt csinálom, de már anyámmal kezdődött a sor, először hét évesen, mikor hazavittem egy sündisznót. Hogyhogy miért? Mert tetszett. Szóval Soma, a sün velünk lakott további négy éven át.
Közelebb lépett hozzám, mire féloldalasan elmosolyodtam, de tartottam a gyújtót, továbbra is, mert egy kibaszott úriember vagyok. Futólag érintem meg a kezét, mielőtt azt magam mellé ejteném, majd zsebre vágnám a tűzszerszámot. Egyszer tuti le fog robbanni tőle a fél seggem. Addig viszont...
- Akkor nem értem, mit keresel itt - pillantottam körbe, majd széttárt karral mutattam az alattunk elterülő épületre, mert ez a pláza sokminden volt, de nem praktikus. Inkább olyan pénzbaszoda, ahonnét csak a drágalátos forintjaid nélkül tudsz távozni.
- Oh, én nem. Az öcsém is csak akkor, ha ott vagyok. Szerinte nem tudok viselkedni - vettem elő a jägert is a táskámból, mert az a gyömbéres cucc atom, nagyon adom. Aztán le is csavartam a tetejét, majd meghúztam, mielőtt felé tartottam volna. Ez így van jól. - Jó  kérdés. Akkor szerintem szórd le innen a picsába, sokkal szórakoztatóbb lenne, mint hazacipelni... Persze, ez csak az én véleményem.
Még fel is emeltem a kezeim, hogy én nem terveztem senkit bántani, ez csak egy kósza ötlet. De én tuti ezt csinálnám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem nehéz teljesen fesztelenül és természetesen viselkednie Polo mellett, közelében vagy vele. Alapvetően nem esik nehezére a közvetlenség senkivel, de ehhez hozzátartozik ahhoz, hogy a fiú társasága mondhatni megszokottan otthonos még a nyilvánvaló flörtjeikkel együtt is. Van az a viszony, van az az attitűd, mikor két ember mint a mágnes, vonzza egymást, de túlságosan is ráfeszülnek a megfelelni akarásra vagy úgy egyáltalán az érezhető vonzalomra, ami miatt nyögvenyelőssé és erőltetetté válik egy viszony, az interakciókban lesz valami izzadós muszáj-jelleg, hogy szemsarokból mindig nézi mi a reakció, mert "mi van ha". Diának nincsenek "mi van ha" gondolatai Poloval kapcsolatban, leginkább azért, mert a fiú eddig mindig kifejezte meglehetősen egyértelműen, ha valami nem volt kedvére való. A lánynak meg kényelmesek ezek az apró, lowkey adok-kapok játékok.
- Persze, hogy nem sajnálod, sose sajnálod. Na minnndegy. - Kicsit hangsúlyosabban megnyomja az 'n' és 'gy' hangokat a mindegyben, de a szája mosolyra áll, mert nem mintha valódi megbánást várna.
- Mi? Én vagyok a főnök? Nagy bátorságra vall ám ez az ajánlat. - Ki is húzza magát jobban ültében és a közben elrajtoló lovakról most először irányítja vissza ténylegesen a tekintetét Polora, kiszélesedő vigyorral. Lerakja a poharat maga mellé, és rákészülve összedörzsöli a kezeit.
- Csináljunk egy túrát. Menjünk végig a 66-os úton, Chicagotót Los Angelesig, kocsival. Van egy csomó szállás meg programok - és amúgy meg milyen mood már. - Minden valószínűség szerint egyszerűen arról van szó, hogy látott a napokban egy neki tetsző mugli filmet, amiben megjelent egy-két jellegzetes Route 66 helyszín, meg elkapta az amerikai tájak hangulata.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ó, nagyon értékelem a gesztust - hálás pillantást vetek a férfira, mielőtt halkan felnevetnék, majd cigarettám vége felizzik. Megkönnyebbülten szívok bele a cigarettába, mert enélkül nehezen vettem volna rá magam, hogy visszamenjek a tömegbe megvásárolni olyan ruhákat, amik nem is tetszenek annyira. De, nő vagyok - innen is pucillak Ilián -, szóval bekaphatja mindenki és igenis meg fogom venni.
- Na nem a praktikusság miatt - fogom mutató és középső ujjam közé a szálat. - Unalomból leginkább - szemeimet kicsit összehúzva gondolkodom el, de hamar lemondok arról, hogy megfejtsem, inkább érdeklődő tekintetem emelem a férfira. - És te? - jelentőségteljes pillantást vetek a lábánál heverő szatyorra, amiből erőteljesen kandikál ki, míg egy visszarúgás után is az autós doboz. Szemeim kikerekednek, ahogy előveszi a jégeres üveget és meghúzza azt. Komolyan pillognom kell párat, mire felfogom, hogy ez valóban megtörtént és nem csak beképzeltem az egészet. Meg a férfit sem. Mert mégiscsak meggyújtotta a cigarettámat, akkor biztosan él. Merlinre, csak nem hibbantam meg a nagy vásárlásaim közepette. Megilletődött tekintetem esik az üvegről a férfi karizmatikus arcára, és akaratlan mosolyodom el. Vállaimat megvonva veszem el tőle az üveget és húzom meg én is.
- Olyanok vagyunk, mint két tini - kuncogok fel halkan, ahogy visszanyújtom neki a nedűt, amiből soha nem ittam este 9 előtt. A kuncogásból nevetés lesz, mert az ötlet valóban nem rossz, de tényleg sajnálnám azért azokat a ruhákat. Majd elajándékozom őket, biztosan vannak olyan szervezetek, amik szívesen vennének két borzalmas karácsonyi pulcsit, amiből az egyik szerintem férfi, de a női osztályon volt, esküszöm, meg pár karácsonyos pólót. - Nem beszélsz rosszat, de inkább odaajándékozom valakinek - biggyesztem ajkaim közé a nikotin rudat, majd a füstfelhőn keresztül fürkészve a férfi arcát nyújtom ki felé a jobb kezem lassan.
- Ophelia - biccentem oldalra a fejemet, miközben másik kezemmel veszem ki a szálat ajkaim közül. Ha már ekkora spanok lettünk, csináljuk legalább névvel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

ZSOMBI
kora délután az ELME parkjában | #awhGIF



Mosolyogva figyelem, ahogy átveszi a tasakot és ez a kifejezés csak erősödik arcomon, látva, hogy tetszenek neki a jóságok. Bennem csak még bizonyosabbá válik, hogy tényleg ott volt velem. Ebben a pillanatban válik ez végleg igazzá. Megemelem szemöldököm, mikor megszólít, és amit mond... attól enyhén elnyitott szájjal, megilletődötten pislogok rá. Annyi mindent felelnék, viszont képtelen vagyok kinyögni bármit. Pedig elmondanám, hogy ez természetes, és hogy mindig itt leszek, és hogy milyen boldog vagyok, ha tényleg tudok neki segíteni bármiben. Ölelésétől hirtelen kapok levegő után, ám azonnal beleolvadok, átadom magam neki. Kezeim rögvest hátára kerülnek, szeretettel szorítom magamhoz. Gondolatban minden áldott nap megteszem. Megannyiszor jut eszembe mindenféléről barátom és míg jó ideig, amikor nem sokat tudhattam róla, mi van vele, csak reménykedőn sóhajtottam olyankor, picit aggódva érte; mióta viszont meglátogattam, ez a sóhaj már bizakodó és vidám, hiszen újra együtt vagyunk és ő mintha tényleg mindig valamivel jobban lenne.
Miután nagy nehezen elengedem, ballagunk még picit, ám ideje lassan visszamenni. Az épület felé kanyarodunk hát. Búcsúzkodunk egy sort, én pedig szinte szökellve hagyom magam mögött az intézetet, alig várva, amikor legközelebb jöhetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Kedvességed határtalan - forgatom meg szemeimet látványosan. Nehogy szó érje a ház elejét, amiért nem reagálok kellőképpen a felém intézett kedvességre az emberektől. Nem tudok vitatkozni azzal, hogy mennyire nem praktikus egyetlen bevásárlóközpont sem. Emberek vannak emberek hátán, elhagyják a saját gyereküket, majd idegbeteg módon kiabálnak az infó pultos kislánnyal, aki meg néz, mint hal a szatyorban. Szegényt meg is értem. Mi mást tehetne? Elhagytad a kölyköd, de azért, mert kiabálsz még nem lesz meg előbb. Plusz ugye, teljesen mindegy szerintem, hogy hányszor mondják be, hogy milyen külsejű és öltözetű kisgyereket keresnek, a tömeg morajlik, így senki nem hall érdemi információt. Nem úgy van ez, mint a filmekben, hogy hangosbemondó, és mindenki megdermedve csak a hangra figyel. Pf, szép világ lenne.
- Pedig kezdett imponálni, hogy magadnak vettél játékautót - hamiskás mosolyt villantok meg a férfi felé. - Tudod, a férfiak is éreznek, kimutatják azt, nem szégyellnek játékot venni maguknak és a többi... - vonom meg vállaimat kicsit. A mosolyom nem lankad, sőt talán azt is megmerem kockáztatni, hogy szélesebb lesz egy fokkal, de tekintetem bizonyosan elárul; nem gondolom komolyan, egyszerűen egy kis önmagam szórakoztatása talán belefér a mai napba.
Hangosan felnevetek a hasonlaton. - Az az ezer év is eltelik előbb vagy utóbb. Fő a pozitivitás! - emelem fel jobb kezemet az ég felé drámaian. Mosolyogva szívok bele cigarettámba, miután kezet ráztunk, de az a fránya füst majdnem félremegy, amikor beközöl a két név mellé egy harmadikat. Erre nem számít az ember. Meglepődött tekintetemet emelem rá, majd felnevetek.
- Rendben gyereide Ármin, örülök a találkozásnak - az ötlet valóban megfontolandó, hogy az épület tetejéről szanaszét dobálom a gusztustalan darabokat, de ehelyett csak tovább pörögnek agyam fogaskerekei, majd amikor kigyullad fejem felett az égő, gonoszkás mosolyt villantok. Ajkaim közé biggyesztem cigarettámat, miközben már könyékig turkálok az egyik szatyorban. Kikapom a darabot, majd közelebb lépve Árminhoz felsőteste elé tartom.
- Jól állna - igazgatom meg vállánál az anyagot, végül igyekezvén úgy helyzeni a mérhetetlenül undorító pulóvert, hogy ne essen le róla, amíg hátralépek, hogy megszemléljem. - Igen, nagyon is jól áll. Megy a szemed színéhez - vigyorodom el szélesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mitzingerrel nem egyszerű az élet. Na, nem azért, mert ne lenne meg, az egy másik tagja a családnak, illetve egy másik nő problémája, én még csak nem is foglalkoztam vele. Sokkal inkább folyton itt van, lassan már érdekelne, hogy amúgy ő mikor dolgozik és miért kapja a pénzét. Ezt persze nem teszem szóvá, soha, mert lehet, hogy vérig sértődne, hogy én nem akarom itthon látni. Nem erről van szó.
Panna meg én már jól összeszoktunk, már nagyon gyorsan éés hatékonyan tudunk indulásra készen állni, egyes anyukákkal ellentétben.
- Nem tudom, megvan? - kérdezek vissza, rezzenéstelen arccal, felvont szemöldökkel, miközben megigazítom a kabátomat, majd Panna cipzárját is felhúzom. Ő cserébe fúj egy nagy nyálbubit, én meg elvigyorodok.
Aztán kint vagyunk az ajtón, én meg nézek Bencére bizonytalanul, meg vissza, miközben zárom az ajtót.
- Nem kellett volna hozni egy babakocsit? Mármint, ja, tudom, neked alacsony, meg fáj a derekad tőle - ne próbálj meg hazudni nekem! -, de azért... na - nézek a rá a kis kiszólásnál meglehetősen szigorúan, nekem ne próbáljo meg kamuzni. De persze, nem erőltetem, ha azt mondja nem, mert a múltkor is égig szorongatta a lányunkat, mintha muszáj lenne.
Pár pillanatig fontolgatom a dolgot, majd bólintok aprókat, hogy persze, biztos vagyok a dolgomban.
- Aha. Ihatunk, ha szeretnél. Most vezetni sem kell, nem kárhoztatlak gyerekpuncsra - nevetek fel, ráncolva az orrom, de aztán csak megigazítom a lányunk kapucniját. - Oda menjünk előbb, vagy nézelődni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Elégedett mosolyra húzódott a szám, ahogy elnéztem őt az iratokkal bajlódni. Úgy tűnhetett, hogy valóban fontos anyagról volt szó, ezért természetesen hagytam neki elég időt ahhoz, hogy összeszedje magát. Türelmes és megértő tudok lenni, ha a szakmámról van szó, különösen azokkal szemben, akik összeszedetten érkeznek hozzám. Az iménti malőrt úgy döntöttem, hogy nem rovom fel a számlájára, helyette izgatottan pillantottam végig a betűkön. Reméltem, hogy ha csak egy pillanatra is, de el tudok kapni néhány sort a papírról.
Rezzenéstelen arccal hallgattam a mondandóját, mint aki a nagy csattanót várja az átlagos kijelentés után. Fogalmam sincs igazából, hogy mennyire változatos ügyeket kapnak a Kártevőügyön, de sajnáltam volna, ha bagatell ügyekben is közvetlenül a minisztériumot zargatják, és nem a helyi kirendeltségeken mennek elébe a jelenségeknek. Megvakartam viszkető orrom, de továbbra is elmélyülten figyeltem.
- Szabad? - vettem kézbe a papírt azelőtt, hogy bármit is válaszolhatott volna. Gyanítom, hogy nem dugta volna az orrom elé a bizalmas aktákat, s ha már egyszer a segítségemet kérte, jobban szerettem átlátni a tényállást, és nem kizárólag az elmondásokra hagyatkozni. Azok ugyanis csúfosan szubjektívek és sarkítottak szoktak lenni. De hát nem is kell, hogy mindenkinek az erőssége legyen a verbális tájékoztatás.
- Ez így már érdekes - dünnyögtem magam elé, ahogy megtorpantam az olvasásban és összeráncolt homlokkal felé fordultam. - De miért nem a szokásos módon tájékoztatják az osztályunkat? Vagy miért pont engem sikerült megtalálni ezzel a problémával? - szegeztem neki a hirtelen jött, nem épp finom kérdéseimet, egyúttal élveztem is a helyzetet, hiszen őt valószínűleg a felettese ugráltatja mint ügyintézőt, aki pedig tudja, hogy volt már hasonló üggyel dolgom, rutinosnak számítok az osztályon. Csak hát jó lenne visszahallani ezt a dolgozóktól, hogy jó hírem van máshol, ha már a negyedévi bónusznál elfelejti a saját hivatalom, hogy mit tettem le az asztalra.
- Magánszemély? Mennyire sürgős? Kérjenek engedélyt a házkutatáshoz... Visszajelzést várok, aztán felírom a naptáramba és elintézem - dőlök hátra, mint aki jól végezte dolgát, holott nem nagyon csináltam még semmit.
- Tehetek még bármit érted? - kérdeztem némi gúnnyal, mielőtt újból felütötte volna fejét a zűrzavar.