Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az emberek jönnek és mennek a minisztérium emeletei között, sokan néha azt se tudják, éppen hol járnak, ami vicces. Nem csak a kitáblázás okán, de azért is, mert elég lenne odajönni és kinyitni a szájukat, de sajnos eme gesztust a titkárnők hajtják csak végre, annak tartalmi vonatkozásairól meg ne is beszéljünk. Kénytelen voltam illendően lenni, tárgyalóterembe kellett ma berontanom, így még a szürke zakó is rajtam volt, nemhogy a vörös nyakkendő. Kicsit lazítottam rajta, ahogy az asztal szélétől elemelkedve pár aktát a helyére tettem ennek a jómadárnak. Alfonz még nagyon sokkal jön nekem ezért az egy óráért, amit itt vagyok az irodájában. Azt mondta a kutya se jár, csak üljek és mosolyogjak. Nem ismer eléggé, ezt már ebből tudtam, nem a titkára vagyok csak egy átmenetileg forgalomból kivont auror. Mély sóhajjal túrtam a hajam a helyére, amikor meghallottam a koppanásokat és a tekintetem a nőre emeltem, aki belépve az ajtón egyből kedélyesen bele is fogott a mondókájába.
- Üdvözlöm - biccentettem aprót, és bár fogalmam nem volt mi az istent keresnek civilek - mert ebben egészen biztos voltam, valahogy a ruhája, a megjelenése és mint kiderül idő közben az érkezése is ellentmond egy belsősnek. - Iratot? Milyen papírok? - vontam össze a szemöldököm, ahogy a papírokra pillantottam. Kinyújtottam a kezem és elhúztam őket, de Isten lássa lelkem, még csak arról sincs fogalmam Alfi amúgy mit csinál, mikor nem a titkárnőket szédíti a szinten. Belelapozva valami szerződésnek tűnt, a hölgy nevét pedig egyből kiszúrtam, hiszen nem magyar. Nem csak nem tipikusan, hanem úgy semennyire. Azt hiszem jogilag ezt a belelesést már igencsak büntetnék, így inkább becsuktam majd háttal az asztalnak dőlve fontam az egyik karom a mellkasom elé, a másikat pedig az államhoz emeltem, hogy a borostám dörzsölve fogjak bele.
- Nem vagyok én semmi jó elrontója, de. Biztos ide kellett jönnie?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Már-már komikus volt, ahogy a papírból felnéztem, majd éppen ez után vissza is bele. Persze véletlenül sem mutattam ezt a nő felé, de belül igenis annak találtam. Egyrészt mert ezt a jóembert úgy veszik elő, hogy utána utcaseprő se lehet a környéken, ha kiderül, hogy munkaidőben magánügyeket intéz és pont egy hozzám hasonlót hagy a helyén, másrészt nem vagyok egy Alfréd. Drága barátom vagy 20 centivel alacsonyabb, jobban megfogták az évek a hajszínét illetően és... nem egy terepember külsejével bír. Bár nem öreg, jól tartja magát negyven felett is. Viszont ez általában senkit nem érdekel, engem is csak azért, mert ha Alfi is lennék, sosem akarok így kinézni. A sport nem véletlenül volt mindig is az életem szerves része. Máig nem mondtam le róla.
- Értem a keresése tárgyát. Az iroda stimmel - jegyeztem meg összepréselve az ajkaim, aztán kiszúrva a Bogolyfalva feliratot az ujjam a lapok közt hagyva csuktam be a dokumentumokat és az összefűzött karjaimról ismét a nőre pillantottam. - Régóta lakik Bogolyfalván? - érdeklődtem meg, miközben egy székre mutattam, foglaljon helyet nyugodtan. Még megjön Alfi tehetek egy szívességet, nem? Nem. Sosem teszek, senkinek. De. Beszélgetni csak szabad, abban meg világbajnok tudok lenni. Egyébként nem hazudtam, de nem kellett elárulnom, hogy kivel is beszél, egyelőre nem is fontos. Még válaszolt elgondolkodtam, de nem igazán volt min. A helyzet az, onnan szerintem menekül sok ember, már ami a lehetőségeket illeti. Én elsőre magamtól mentem oda, majd el is onnan. Túl sok volt a rossz emlék mind a magánéleti, mind a munkabeli történések okán. Kellett az a pár év a frontvonalban és a terepen. Bár ez a papírmunkás büntetés nem hiányzott.
- Esetleg oktatott a Bagolykőben? Érdekes, hogy a referenciái milyen támogatóak - utalta vissza arra a reménytelenül értelmetlen három sorra, amit megláttam. Fogalmam sem volt kiktől és miért. Arról megint csak nem egy nővért miért alkalmaznának az oktatásban. Lehet felszínes olvasó vagyok. Alfonz. Tikk-takk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Pár bólintással jeleztem, hogy figyeltem és értettem is a válaszát, az túlzás, hogy elégedett lettem vele. Nem volt miért, igazából csak meglátva a hely nevét érdekelt, hogy valaki mennyi ideig él ott, mielőtt hasonló lépésekben lassan, de biztosan elmegy onnan. Nem biztos, hogy ez rá is igaz, de sokan tették már meg. Nem is csodálom, de na, nem a szívem csücske egy ideje a hely. Mondjuk korábban se volt. Shame on me.
- Nem lesz megterhelő, ha úgy adódik a szükség az akadémián, hogy sokat kell utazni? - már-már aggodalom csengene ki a szavaimból, és ehhez elég jól értek. Jogász vagyok, ügyvédkedtem is kis ügyekben kezdőként, mindenem az volt, hogy az esküdtek is tudják, mindenben ők döntenek, pedig szimplán a ráhatás tette. Más kérdés. Bár nem vagyok empatikus, azt nagyon is magamra tudom erőltetni, ha szükséges. Márpedig ha Alfonz nem akar repülni, kell. Ő nem ül le, én mindenesetre megteszem, nem különösebben érzem itt a fontosságát ennek, gondoltam kényelmesebb. Ahogy az asztalra nehezedek félig a papírokat is leteszem végül az egyik aktakupacra.
- Micsoda véletlen - vigyorodtam el egy pillanatra sem engedve a tekintetem elkalandozni. Az emberi reakciók sokszor csodásak, máskor csalódás. Igazából ebből az infóból, a korából és a viselkedéséből nagyon jó tippjeim lettek volna, és valószínűleg ha lapozok még kettőt tudnám is a választ. De a helyzetre bíztam, vajon egy helyről jöttünk-e. - Akinek volt egy kis esze, nem is maradt ott ilyen pozícióban - jegyeztem meg egyszerűen, aztán bólintottam az ügyvédre pedig el is tártam a karjaim egy pillanatra.
- Hát, akkor üdv, kollegina. Egyébként a portásunk igen rosszul tájékozott, mert úgy negyven perce pont előtte, még köszönve is neki sétált ki Alfonz, de előfordul - tettem még hozzá, hogy aztán megvárjam a kérdéseit. Biztos voltam benne, hogy vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Magam elé bólogatva vettem tudomásul minden különösebb ajakrángás vagy éppen szemrebbenés nélkül mindazt, amit felelt. Talán már-már azt hihetni, hogy oda se figyeltem, pedig de, más kérdés, hogy az évek alatt pontosan megtanultam úgy tenni, mint aki magasról tesz mindenre, majd egyszer csak elkezdtem beszélni és még magam is meg tudtam lepni a legapróbb dolgokra való emlékezéssel. Most is inkább rutin és késztetés volt a visszalapozás a papírokba. Elég volt egyszer lássak részeket, hogy már meglegyen a magam elképzelése és felállított kis elmélete. Vagy ha úgy tetszik meglátása a helyzetről.
- Azt hittem ennél kicsit kitartóbb - nevettem el magam, határozottan és szórakozottan, mert az egész helyzet komikusan volt szilárd és komoly. Hivatalban voltunk, nem temetésen. Talán ezért is volt sok irodai asztal mögött ülő ismerősöm olyan, amilyen. Persze a tárgyalóteremben nekem is megvolt a magam arca, ahogy terepen vagy a magánéletben is, mégsem tudtam egyiket sem elviselni a saját stílusom vagy életem beleszövése nélkül. - Szívesen visszaadom, Stone kisasszony. De ha van kérdése, vagy tényleg szeretné elintézni, egyébként én is segíthetek. Bár ha nem haragszik nem fogok hirtelen megőszülni, felkapni 20 kg pluszt és túlesni két váláson, mint Alfonz. Egyébként meg - tártam el a karom, hogy tulajdonképpen ezért vagyok itt. Nem, ez nem igaz, viszont teljesen el tudom magam adni, erről szól a munkám minden tekintetben, és nem is hazugság. Beugrottam tartani a frontot.
- De látom kicsit kizökkentettem. A jogra gondoltam, hasonló végzettséggel rendelkezem részben, és az akadémiát is elég jól ismerem. Mit tanítana? Az nem szerepelt  apapírokon - jegyeztem meg felnézve rá  a földről amit pár pillanatig kémleltem még már kevésbé vidám arccal tudtam felnézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>

Szemét vagyok-e? Alighanem. Érdekel? Nem különösebben, ezért is lehet, hogy most nagy nyugalommal terítem egy szék támlájára a zakóm, majd lassan feltűrve az ingujjam intek a felszolgáló lánynak, akit még ismerek is, hogy szeretnék kérni egy kávét meg egy üveg vizet, aztán leülve néztem körbe, majd az órámra pillantottam. Miért is?
A hét azon napja és ideje van, mikor az egyetemen hirtelen vagy pocsék minden, vagy ott nem jártak bizonyos diákok és ide térnek be. Így már nem is olyan feltűnő, ellenben én igen konkrét céllal érkeztem. Bogolyfalván találtak egy okmányt, aminek a tulaját kicsit jobban megvizsgálva érdekes felfedezést tettem. Várnom kellett, talán többet is, mint gondoltam, de a megbeszélt idő rohamosan közeledett én pedig elkényelmesedve fogyasztottam a kávém hol a betérőkre nézve, hol a kiszolgálókra és az újságra, ami betűrve félig a csésze fedésében volt a kezem ügyében. Már átjárta a tekintetem a lapokat párszor, semmi eget rengető, ellenben a mai elképzeléseimmel. De ne szaladjunk ennyire előre.
Lassan fordult át az órám mutatója a megbeszéltről, pontosan négyszer hagyta le, így öt percnél már kicsit aggodalmasan és összevont szemöldökkel emeltem fel a fejem, hátha csak nekem teljesen egyértelmű, hogy magamat keresem. Szándékosan nem hagytam meg nevet, de úgy gondoltam felismer egy minisztériumtól jött alakot. Nem azt mondom, hogy lepukkantak az egyetemisták, csak azt, hogy ezen a napszakban, ha valakit meglátsz ilyen szerelésben, nem ezt a helyet választja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>

A kávém egész ihatóra hűlt, túl is estem a csésze felén, mire megszólított a lány. Az arca elég jól felismerhető volt az iratokról is, de más képhez képest is nagyon egyértelmű volt, így halványan el is mosolyodtam, ahogy biccentettem, igazolva a feltevését.
- Igen, elhoztam az iratokat, anélkül mégiscsak nehéz egy idegen országban - jegyeztem meg teljesen csevegően, ahogy lassan előhúztam az egyik zsebemből egy borítékot. Véletlenül a rosszat, de mit sem törődve toltam elé a képeket tartalmazót. - Remélem mind ide is tartozik - mosolyodtam el a szék támlájának dőlve végül és két harapással eltüntettem a kis süteményt, ami az italomhoz járt. Furcsa volt ezzel a sötét hajjal határozottan, nem mintha ismerném, de minden lefestett és mutatott valójában sokkal... élénkebbnek és színesebbnek hatott. Nem értettem sokszor az öcsémet, sok dologban futottunk néha egy vágányon, nők terén is, de az elmúlt éve sok minden volt, csak meredektől eltérő nem. Ha a hülyeségnek van hasznossági függvénye, ő a kockázatok terén megütött egy erős konvexitást mutatót. Barát a dologgal.
- Iszol valamit, Frankie? - kérdeztem meg egész konkrétan, ahogy a kezeimmel lassan az asztallapra támaszkodva figyeltem őt. Nyilván most illene bemutatkoznom is. Többnyire szoktam is, de egy kis hatásszünet senkinek nem fog ártani. Nyilván nem szoktam fiatal lányokra a frászt hozni szabadidőmben. Mi az a szabadidő? Megvártam inkább, hogy az öcsémtől szerzett képek előhívott formáival összefusson a borítékban, és csak ennek esetén... Esetleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>

Megértően bólintottam párat a kávém maradékát is elfogyasztva, mert hát ezért jöttem, nem? Nem. Más kérdés, hogy valóban részben ez a munkám is, segíteni, ha nem is pont így és nem is ez a menete. Szia Gabe. Bár gyorsan távoztam a hivatalból, pontosan tudom mi hangozhatott el, amire én már nem figyeltem. Dolgom volt, majd megérti, gyanítom úgyis pár napon belül kifordul a rejtekéből az Igor dolog, és lesznek kérdések. Akkor majd mindennel egyszerre ráérek elszámolni.
- Oh, elnézést, eltévesztettem - mosolyogtam kedélyesen, mint aki tényleg szétszórt el is húzva előle a képeket és a borítékot magam felé, majd a mögém terített zakó másik oldalába nyúltam és előhúztam a belső zsebből a tényleges iratait tartalmazót és át is adtam. Nyilván sosem tévedek - aki mást mond hazudik, csak olyat kérdezünk meg, aki számít erről. Érdekelt a reakciója, de ha volt is, igen okosan állt a dologhoz, mondjuk úgy egész szimpatikus is lett ettől.
- Szilvi - szóltam a pincérnő után, aki mintha a csillagokat kapta volna tipegett felénk, de én csak egy plusz rendelést intéztem a nőre mutatva és megismételve a kérését, én pedig kértem még egy jeges teát odaadva neki az üres csészém. Aztán ő elment én meg újra a lányra néztem. - Mitzinger Bence vagyok, én is örülök a megismerkedésnek, kedves Szivárványhányás-tulaj - nevettem el magam, hogy aztán a képeket betömködve a borítékba az asztalon támaszkodva összefűzzem az ujjaim. Neki fogalma sincs róla mibe sétált, az öcsémnek meg a tényről, hogy többet tudok, mint szeretné. Most már biztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Felüdülés minden olyan nap, mikor nem a Bogolyfalván lévő porfészekben van elintéznivalóm, ennek ellenére ma ezer meg egy ügy várt még. Az iskola, ezzel az új házvezetős hercehurcával, az egyik válóperemben az alperesünk pattog, és akkor még rohadtul nekem kell Emma helyett elmenni Liáért valami kirándulásra, mivel Ezrának nem adják oda. F.ck my life. Tudom, hogy miattam ilyen szigorúak, én intéztem el, de akkor sem hiányzott ez ma. Mindenesetre az arcomon ebből annyi látszik, hogy sűrű grimasszal vágnám be az ajtót, ha lehetne, de valami polc megakadályozza így csak az asztalhoz lépve ledobom a papírokat és a nyakkendőm kitépve a nyakamból kidobom a kukába. Az a tinta úgyse jönne már ki belőle. Aztán elér hozzám a hang.
- Nem tudtam mi hiányzott - forgattam meg a szemem karbafonva a kezeim, ahogy háttal az asztalnak meredtem ki az ajtón. - Ashwood - biccentettem felé, majd a szemem a dobozon állapodott meg a kezében. Most jönne az illedelmes kör a megköszönéssel, meg a kóstolás utáni dicséretekkel, de nyugodtan ugorhatnánk, mint mindig teszem. Nem tőlem fognak lelkek kisimulni azt hiszem. Meg annak is tudatában vagyok, hogy velem nem szoktak ok nélkül csevegni, megesik, de ritka, szóval fel vagyok én készülve már a legvadabb kérésekre is. De azért tudtak nekem az évek alatt újat mutatni.
- Milyen kellemes meglepetés. Most kérdezzem meg, miért fizetsz azzal előre, vagy miután megettük?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>

- Nem tudtam, hogy szerzői jogok védik - ó, pillanat. Pontosan tudom, hogy nem védi semmi, sőt. Még azért is én tudnék bárkinek ügyet tenni a nyakába, hogy vissza akarja kérni. Nyilván ez nem fog megtörténni, de én büszke lehetek magamra és a még szélesebb mosolyommal adhatom át a megfelelő borítékot. Majd ezek után elégedetten megvárom, hogy ellenőrizze meg a pincérnő vegye végre a tempót. Én nem érek rá egész nap, gondoltam az egy italnyi idő elég lesz nekem a lényegi részekre, de kezdem úgy érezni, elnézést kell majd kérnem a hivatalban a késésért.
- Fogalmam sincs honnan veszed, hogy a testvérem - néztem rá teljes tanácstalansággal eltárva a kezeim. Sajnos elég jobban ránk nézni itt  nevünk, meg a tények, hogy magasan jó a friss levegő, de egy próbát megárt. Közben a lány kihozta a rendelést, én az italt a nő felé toltam, majd megigazítva a zakót magam mögött még egyszer, utoljára a zsebembe nyúltam egy CD-ért. Hagyományos, na.
- Igor jobban tenné, ha nem élne ilyen sok szaron, de nem vagyok az apja - pedig nem ártana neki egy, akire hallgat, vagy legalább meg tudja nevelni. - Mondjuk úgy, ezt az egész országnak sikerült elregélnie, milyen mély nyomot hagytál benne - jegyeztem meg talán kicsit ironikusan is, hogy aztán egy mosollyal csúsztassam felé a műanyag tokot, benne azzal, amivel készültem. Én a helyedben meghallgatnám. Van angol fordítás a szövegekhez.
Mondjuk bevégezettnek félig az itt létem, de igazság szerint kíváncsi is voltam, így mikor a szépem támlájának dőltem végig is néztem a lányon, mondanám, hogy meg vagyok lepve, de kicsit sem, az öcsém igen érdekes figura.
- Én visszahoztam az irataid, és közben megnéztem magamnak, kitől kattant el az öcsém - tártam el a kezeim az italomért nyúlva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>

Mondták már. Lehetne a válaszom, de csak egy félmosollyal nyugtázom az érvelést. Nem is igazán fontos ki vagyok, az inkább, mit hoztam és itt nem az iratain volt a hangsúly. Nyilván ha erről tudna az öcsém, holnap lehet egy távoltartási végzéssel kéne kelnem, de ugye az azzal járna, hogy napirendet kell megadnom meg helyeket, tudná hol vagyok, mert oda nem mehet. Többet érek magammal. Van akinél ez megoldható volt azért. Én itt nem kísérletezem, neki ez egy papír lenne, betekerné újabb cigire őt ismerve.
- Édes lány vagy pedig, elkélne egy apai kéz föléd - dőltem hátra a széken még csak arra se véve a fáradtságot, hogy bármit megmagyarázzak a kijelentésemen, vagy éppen ne tegyem. Egyszerű volt és nagyszerű, mint a jelenlétem, miután előszedtem a dalokat és felé nem böktem. Volt benne angol nyelvű, de szerintem nehéz lenne eltéveszteni a dolgot. Ehhez még egy google translate is elég. Félreértés ne essék, nem akarom én lehúzni, de van pár szám,a miben egyszerű, mint egy faék az, miről, kinek, mit akar elmondani. Igen, amúgy én már hallgattam őket, nem f.sz vagyok, csak nem mindenben támogatom.
- Ez egy fél éve lestúdiózott albumuk, a kettes és tízes szám kivételével gyakorlatilag mindet küldöm szívélyes ajánlattal - néztem a listára egy pillanatra. Nem mintha tényleg mindenben lett volna alapja ennek, de abban, amiben szenved se hiszem, hogy a cigis dobozát hagyta vagy a kedvenc öngyújtóját Hollandiában. Inkább az önérzetét. Bár lehet az sosem volt. Az esze meg egészen biztos így járt.
- Nem tudom, hogy bírod a rajongást. Mondjuk én sem tudtam, hogy neki meg a másik oldal. DE azt mondta ez csak SzESzéLy és nEMtaRtsoKáiG - imitáltam a dolgot, hogy végül az italommal is végezve könyököljek az asztalra.
- Rá mégis hatással voltál, bár fura ízlése van, ne vedd magadra, ő se tudná megmondani mit él szerintem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>

- Kuc-kuc - vigyorodom el elég szélesen, hogy aztán mielőtt megszólalna nevessem is el magam. Ennyire nem volt szándékos, talán, mindaz amit mondtam. De láthatóan még így is erősebben ragadtam meg a lényeget, mint várta volna. Mindig így van, nem azt várják, amit kapnak, ez pedig megdöbbentő, sokszor elég kellemetlen is. - Ebben nem kételkedem.
A saját szavaimban egyébként sem szoktam, de úgy tűnt nem is a tagadok, még lehet fajta lány. Szimpatikus is lehetne, de nem azért voltam ma itt, hogy kisilabizáljam mi is a fogékony rész ezen a nőn. Ezen más a családban átesett, nekem nagyon úgy tűnt ezt az albumot nézve, ami idő közben előkerült az egyik belső zsebemből, ha a képek vissza is csúsztak. Azt még vissza kell juttatnom a helyükre, de majd anyámmal elrendezem ezt. Neki van kulcsa Igorhoz, így nem kell megint betörőt játszanom, nem túl időspóroló tevékenység.
- Körülbelül. Elég mélyet és tartalmasat - bólintottam párat, ahogy becsukva a lemez tokját elé toltam kettőnk közül. ez már az övé, azt kezd az infókkal, amit akar, bár ha okos lány, nem hagyja ki ezt a kört és kíváncsi arra, mi is az a mély nyom, ami láthatóan eléggé az öcsémben maradt. A színes hányásnyomokon túl.
- Mindenki életében eljön ez egyszer, meg kell tanulni értékelni és a megfelelő módon reagálni - közöltem már szinte kedvesen, ahogy vidáman a kiürült italom nyomát fürkésztem, mielőtt visszagomboltam volna  a letűrt ingem ujját. Az én utam ennyi volt ma, legalábbis eredendően így gondoltam.
- Egy megállapítás az öcsém szavahihetőségéről irányomba. Mondjuk úgy nem vagyok a kedvenc beszélgetőpartnere, de ezért nem hibáztatom. Kölcsönösen alátettünk egymásnak éppen eleget - vontam vállat, nem mintha ez rá vagy másra tartozna. elemelkedtem a székből majd a tárcám elővéve a közeli kiszolgálórészhez léptem, kifizettem az italokat majd visszatérve visszavettem a zakóm.
- Az a tiéd, azt teszel vele, amit szeretnél. Ajándék, az irataidra pedig vigyázhatnál jobban, nem mindig juttatják vissza, a visszaélésekből pedig komoly ügyeid lehetnek idegen országba - jó tanács kéretlenül. Mint tőlem mindig. Az utolsó gombom is a helyére került, majd még rámosolyogtam a fiatal nőre, mielőtt az asztalra támaszkodva az öltönyöm a mellkasomhoz szorítva oda nem hajoltam hozzá.
- Hagytam egy képet a tokban, ha kivennéd a szöveget - azzal felegyenesedve intettem az egyik ismerősömnek és elindultam a dolgomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már ott tartunk, hogy nem csak elkezdték az ünnepi készülődést, de az emberek orrából sem takony, hanem cukorszirup folyik. Nos, így vélekedem a napomban négy órát biztosan, amikor éppen DiAngelo dolgaival kell ide meg oda futnom, vagy ha be kell ülnöm és az iskolában elintézni a papírmunkát. Hálát adok az égnek, hogy sosem akartam állandó munkát. Illetve ez hazugság, de amit akartam, abba meg nem halnak bele az emberek érdektelenségi agysorvadásba. Szóval ezerszer inkább visszamennék katonának vagy aurorként terepre, mint ez.
Aztán hazaérek, nyál, buborékok és gügyögés. És igazából az se érdekelne ha karácsonyfa állna otthon augusztusban. Örülnek, jól vannak, egészségesek és engem várnak. Azt hiszem valami ilyen gyenge pillanatomban mondtam igent arra is, hogy a keddi séta sötétedéstől legyen és nézzünk körül az utcában meg a környéken.
- Megvan minden?
Minden fényes, meg színes, meg karácsonyi. Belül mélyet sóhajtottam de felöltöztem még a lányok is, hogy aztán Pannát felvéve a nőm kezére is ráfogjak és elinduljunk. Nem különösebben derogált nekem a családozás, igazság szerint szeretem, azzal a sztereotípiával, amiket változás címen vágnak az emberhez már annál több a bajom. Egyszerűen máshogy vagyok boldog, leginkább igazán, ahhoz képest, mint régebben. És szomorú, de egész máshogy fest egy Grünwald, egy Kreßler vagy egy Weaver idén. Nekem nem hazudják be, hogy nem. Utóbbi mondjuk lassan majd olyan lesz mint a hó, ahogy remeg majd a váróban, csak ő ezt még nem tudja!
- Igyunk valamit a standoknál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudja. Mindig a Nő az aki még csak visszaszalad ezért, meg ezt otthon hagytam, ezt azt hittem te teszed el és még sorolhatnám. Ha lennének idegeim - de pár évtizede nincsenek -, bizonyosan megtépázná és négyszer elgondolkodnék egy családi sétán, mégsem teszem, csak ignorálva a visszakérdést összecsatoltam magamon ezt a szart, ahogy a papír írta. Párszor már volt rajtam, mi baj lehet belőle? Semmi. Közel van a gyerek, nem esik ki, nem nyúlnak hozzá - mert hozzám nem mernek, nincs szemben az éggel, lát is valamit és nem kell kényszeresen feküdnie. Minek száműzik a kölyköket a guruló veszedelembe?
- Nem a derekam fáj, a gerincem akar ketté törni a színes hajú, abból a meséből való trolloknak csinált szénhordó sza... szerkezettől - mosolyogtam rá a rám szemeit rebegtető kislányomra. Meglepődünk mit mondtam mi? Még én is, de nem is vettem észre, pedig túl sokat esik meg mostanában, már majdnem úgy érzem magam, mintha az eddigi tizennyolckarikás életem jelzését letoltuk volna kölyökbarátra.
- Utálom a puncsot, és erről nem az alkohol hiánya tehet - néztem rá oldalra, mert így van. Mindennel, aminek abnormális a színe vagy az állaga igen szkeptikus vagyok, a legtöbb koktél sem való nekem. Van a sör, az egyértelmű. Nem csalódsz a színben, állagban vagy ízben. De ezek? Hol van ez egy jó gintől? Ugye, öcsi?
- Ahogy szeretnétek, de most még ébren van, talán menjünk kicsit, aztán meglátjuk. Vagy mégsem érdekel? - vontam fel a szemöldököm értetlenül. Korábban túl sokat hallgattam, jó, nem mindig úgy, hogy tudott is róla hogy hallom, hogy ezt megnézné. De most nem igen értettem, hogy került vissza a programirányítás hozzám. Nem értem az asszonyt.