31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 10. 07:23 | Link

Mitzinger Bence

 Valahogy másnak képzeltem neve alapján a kapcsolattartót. Nem is tudom, ez a ember nem tűnik aktatlogató oktatási ügyekben illetékes hivatalnoknak. Ahhoz túl fiatal és eleven, bár nem feltétlenül ez a legjobb kifejezés a megjelenésére. Pár pillanatig nézegeti a papírokat, s közben elém villan egy idősebb köpcös, szerzetes fazonban kopasz, szürke öltönyös ember képe, aki az iratokat rendezgeti. Ekkor vesz fel a velem szemben álló egy olyan testtartást, mely után szavai már meg sem lepnek. - Ha a portás nem tájékoztatott félre, és ön Halmai Alfonz úr akkor mindenképp jó helyen járok - mondom minden érzelemtől mentesen. Ráérek akkor magamat védendő prókátori hangnemet megütni, ha kiderül, hogy esetleg mégsem a megfelelő hivatalnok kezébe adtam szakmai előmenetelem fontos mérföldkövét. Milyen más ez most, mint egykor a spliti irodában, ahol úgy bánt velem a vezető, mintha a lánya volnék. Az első naptól kezdve felnéztem rá, annyira joviális volt és derűs, pedig komoly perek súlya nyomta nap nap után a lelkét. Azon kevesek egyike volt, aki megértett, aki megtanított rá miként rejtsem el teljesen érzéseimet, s hogyan lássam meg másokét a legapróbb jelekből. "A szándékot és az indítékot kell megéreznünk és megértenünk, különben csak üres szavakkal sakkozunk" - mondta egyszer, s én azóta mindig figyelem azt akivel szót váltok legyen az mostanság egy beteg, vagy anno egy őrizes, akihez kirendeltek. Nosztalgikus hangulatom elillan bensőmből, nyoma sincs. Helyét átvette a bizonytalanság, mert most úgy érzem, a férfi nem az, akinek hittem. Persze ez mindaddig csak sejtelem, míg be nem mutatkozik nekem. Mialatt az igazság kiderülésére várok egyenes tekintettel nézek végig rajta. Vörös nyakkendőjén pihen meg zöld szemem. Talán lázadás az itteniek monokróm konvenciója ellen. Jó tudni, hogy másban is munkál ilyesfajta ösztön. Meglehet azonnal be kellett volna mutatkoznom, de a bogolyfalvi titkárnő azt mondta tud rólam az összekötő és vár. Nőttön nő bennem a kétely, ám ezt jól palástolom. Az viszont feltűnik, hogy a velem szemben álló is tudja már a nevemet. Efelől nincs kétségem. Az arcán a szerződést nézve átsuhant némi értetlenség. Idegen név az enyém, s ezen megütközött, de épp csak annyira, hogy olyannak, aki nem figyel fel se tűnjön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. szeptember 10. 22:43 | Link

Ms Stone


Már-már komikus volt, ahogy a papírból felnéztem, majd éppen ez után vissza is bele. Persze véletlenül sem mutattam ezt a nő felé, de belül igenis annak találtam. Egyrészt mert ezt a jóembert úgy veszik elő, hogy utána utcaseprő se lehet a környéken, ha kiderül, hogy munkaidőben magánügyeket intéz és pont egy hozzám hasonlót hagy a helyén, másrészt nem vagyok egy Alfréd. Drága barátom vagy 20 centivel alacsonyabb, jobban megfogták az évek a hajszínét illetően és... nem egy terepember külsejével bír. Bár nem öreg, jól tartja magát negyven felett is. Viszont ez általában senkit nem érdekel, engem is csak azért, mert ha Alfi is lennék, sosem akarok így kinézni. A sport nem véletlenül volt mindig is az életem szerves része. Máig nem mondtam le róla.
- Értem a keresése tárgyát. Az iroda stimmel - jegyeztem meg összepréselve az ajkaim, aztán kiszúrva a Bogolyfalva feliratot az ujjam a lapok közt hagyva csuktam be a dokumentumokat és az összefűzött karjaimról ismét a nőre pillantottam. - Régóta lakik Bogolyfalván? - érdeklődtem meg, miközben egy székre mutattam, foglaljon helyet nyugodtan. Még megjön Alfi tehetek egy szívességet, nem? Nem. Sosem teszek, senkinek. De. Beszélgetni csak szabad, abban meg világbajnok tudok lenni. Egyébként nem hazudtam, de nem kellett elárulnom, hogy kivel is beszél, egyelőre nem is fontos. Még válaszolt elgondolkodtam, de nem igazán volt min. A helyzet az, onnan szerintem menekül sok ember, már ami a lehetőségeket illeti. Én elsőre magamtól mentem oda, majd el is onnan. Túl sok volt a rossz emlék mind a magánéleti, mind a munkabeli történések okán. Kellett az a pár év a frontvonalban és a terepen. Bár ez a papírmunkás büntetés nem hiányzott.
- Esetleg oktatott a Bagolykőben? Érdekes, hogy a referenciái milyen támogatóak - utalta vissza arra a reménytelenül értelmetlen három sorra, amit megláttam. Fogalmam sem volt kiktől és miért. Arról megint csak nem egy nővért miért alkalmaznának az oktatásban. Lehet felszínes olvasó vagyok. Alfonz. Tikk-takk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 10. 23:58 | Link

Mitzinger Bence

 
Nem tévedtem el, mégsem érzem jó helyen magam. A férfi furcsán néz rám, s megint belepillant az általam átadott iratokba. A kérdésre melyet feltesz ezután, legszívesebben felvonnám szemöldököm, de ehelyett megtartom arcom rezzenéstelen, szobor szerű nyugalmát. - Kicsivel több mint fél éve élek ismét Bogolyfalván - közlöm nyugodt hangon és miután egy székre mutat, jelzem, hogy inkább állnék, így maradva egy magasságban és tárgyalási pozícióban vele. Ez egy jól bevált vallatói technika, s én magam is alkalmaztam annak idején. Aki ül nehezebben tarthat szemkontaktust, s emiatt alárendeltnek érezheti magát, akinek felelnie kell vagy épp könnyebben összezavarható. Miközben ezen gondolkozom ismét kapok egy igen furcsa kérdést. - Ott szereztem meg alapfokú bizonyítványomat, de oktató nem voltam sohasem. A referenciáim kiállítói a megmondhatói annak, hogy miért méltattak. Végzettségemet tekintve pedig ápolónő és ügyvéd vagyok, mint ezt ön is pontosan tudja. - nézek mélyen a férfi szemébe, s szavaim őszintén csengenek, hiszen nincs okom titkolózni. A férfi azonban most végképp leleplezte magát. Teljesen bizonyossá vált számomra, hogy ő biztosan nem Halmai úr. Már csak azt kell megtudnom kicsoda valójában és miért nem mondta el rögtön az igazságot. Smaragdzöld lélektükreimben megcsillan a kihívás szikrája. Felveszem a kesztyűt és most már csakazértis kiderítem mi folyik itt. Lehet, hogy ez az egész felkérés a minisztérium trükkje, hogy visszacitáljanak a jog szövevényes hálójába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. szeptember 11. 20:27 | Link

Ms Stone


Pár bólintással jeleztem, hogy figyeltem és értettem is a válaszát, az túlzás, hogy elégedett lettem vele. Nem volt miért, igazából csak meglátva a hely nevét érdekelt, hogy valaki mennyi ideig él ott, mielőtt hasonló lépésekben lassan, de biztosan elmegy onnan. Nem biztos, hogy ez rá is igaz, de sokan tették már meg. Nem is csodálom, de na, nem a szívem csücske egy ideje a hely. Mondjuk korábban se volt. Shame on me.
- Nem lesz megterhelő, ha úgy adódik a szükség az akadémián, hogy sokat kell utazni? - már-már aggodalom csengene ki a szavaimból, és ehhez elég jól értek. Jogász vagyok, ügyvédkedtem is kis ügyekben kezdőként, mindenem az volt, hogy az esküdtek is tudják, mindenben ők döntenek, pedig szimplán a ráhatás tette. Más kérdés. Bár nem vagyok empatikus, azt nagyon is magamra tudom erőltetni, ha szükséges. Márpedig ha Alfonz nem akar repülni, kell. Ő nem ül le, én mindenesetre megteszem, nem különösebben érzem itt a fontosságát ennek, gondoltam kényelmesebb. Ahogy az asztalra nehezedek félig a papírokat is leteszem végül az egyik aktakupacra.
- Micsoda véletlen - vigyorodtam el egy pillanatra sem engedve a tekintetem elkalandozni. Az emberi reakciók sokszor csodásak, máskor csalódás. Igazából ebből az infóból, a korából és a viselkedéséből nagyon jó tippjeim lettek volna, és valószínűleg ha lapozok még kettőt tudnám is a választ. De a helyzetre bíztam, vajon egy helyről jöttünk-e. - Akinek volt egy kis esze, nem is maradt ott ilyen pozícióban - jegyeztem meg egyszerűen, aztán bólintottam az ügyvédre pedig el is tártam a karjaim egy pillanatra.
- Hát, akkor üdv, kollegina. Egyébként a portásunk igen rosszul tájékozott, mert úgy negyven perce pont előtte, még köszönve is neki sétált ki Alfonz, de előfordul - tettem még hozzá, hogy aztán megvárjam a kérdéseit. Biztos voltam benne, hogy vannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 12. 15:17 | Link

Mitzinger Bence

 
Ha nem tudnám jól palástolni érzéseimet és gondolataimat még úgy látszódna, hogy megütköztem megjegyzésén. Ám mivel nyugalmam továbbra is megingathatatlannak kell, hogy látszódjék higgadtan tudok reagálni. - Egyáltalán nem. Sok olyan utazási mód van mely vagy gyors, vagy teret ad a pihenésre - mondom, majd egy rövid kézmozdulattal jelzem, hogy részemről a témát lezártnak tekintem. Kellemes a jelleme, megnyerő -már-már veszélyesen- a mosolya és a hangja is a velem szemben ülő imposztornak, mégis olyan negativitást érzek áradni belőle, ami elveszi minden életkedvemet. Nem igazán értem ennek az okát, bár élek a gyanúperrel nem személy szerint velem van baja, hanem talán Bogolyfalvával. Mikor kiejtettem a falu nevét arcán ennek mikro jelei futottak át egy pillanatnyira. Üdvözlésére és a "kollegina" megszólításra halványan összevonom szemöldököm, majd miután kijelenti, hogy akit kerestem nem ő és el is ment csak biccentek. - Nos, ez esetben kérem adja vissza az irataimat. Megvárom vagy visszajövök egy alkalmasabb időpontban - nyújtom ki kezem felé. Nem kérdezek semmit, mert számomra egyelőre elég, hogy kiderült az igazság ezen része. Szeretném persze megtudni a nevét, és a beosztását, de ha nem árulja el arra vagy feltétlen jó oka van, vagy egyszerűen udvariatlan. Az utóbbit azonban kétlem. Minden esetre smaragdzöld szememmel várakozón fürkészni kezdem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. szeptember 24. 20:37 | Link

Ms Stone


Magam elé bólogatva vettem tudomásul minden különösebb ajakrángás vagy éppen szemrebbenés nélkül mindazt, amit felelt. Talán már-már azt hihetni, hogy oda se figyeltem, pedig de, más kérdés, hogy az évek alatt pontosan megtanultam úgy tenni, mint aki magasról tesz mindenre, majd egyszer csak elkezdtem beszélni és még magam is meg tudtam lepni a legapróbb dolgokra való emlékezéssel. Most is inkább rutin és késztetés volt a visszalapozás a papírokba. Elég volt egyszer lássak részeket, hogy már meglegyen a magam elképzelése és felállított kis elmélete. Vagy ha úgy tetszik meglátása a helyzetről.
- Azt hittem ennél kicsit kitartóbb - nevettem el magam, határozottan és szórakozottan, mert az egész helyzet komikusan volt szilárd és komoly. Hivatalban voltunk, nem temetésen. Talán ezért is volt sok irodai asztal mögött ülő ismerősöm olyan, amilyen. Persze a tárgyalóteremben nekem is megvolt a magam arca, ahogy terepen vagy a magánéletben is, mégsem tudtam egyiket sem elviselni a saját stílusom vagy életem beleszövése nélkül. - Szívesen visszaadom, Stone kisasszony. De ha van kérdése, vagy tényleg szeretné elintézni, egyébként én is segíthetek. Bár ha nem haragszik nem fogok hirtelen megőszülni, felkapni 20 kg pluszt és túlesni két váláson, mint Alfonz. Egyébként meg - tártam el a karom, hogy tulajdonképpen ezért vagyok itt. Nem, ez nem igaz, viszont teljesen el tudom magam adni, erről szól a munkám minden tekintetben, és nem is hazugság. Beugrottam tartani a frontot.
- De látom kicsit kizökkentettem. A jogra gondoltam, hasonló végzettséggel rendelkezem részben, és az akadémiát is elég jól ismerem. Mit tanítana? Az nem szerepelt  apapírokon - jegyeztem meg felnézve rá  a földről amit pár pillanatig kémleltem még már kevésbé vidám arccal tudtam felnézni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. szeptember 26. 03:05 | Link


Gabe 🎯 I'm coming home


Nevet. Mintha ebben lenne bármi vicces! Néha kétségbe kell vonnom, hogy ennek a nőnek van-e egyetlen épelméjű pillanata is. Aztán mindig rájövök, ha lenne akkor nem lenne velem jóban, hanem éppen a gatyám is leperelné munkahelyi zaklatás vádjával. Úgy, hogy még Bence se tudjon kihúzni a szarból. Helyette most is itt van.
- Nehogy aztán felforrjon! - köhhintek futólag, mert ez szokott lenni a nők nagy részével a gond. Ha első pillantásra rühellnek is, a nagy részük még így is könnyen az ágyamban találhatta magát, ha éppen olyan kedvem volt. Ez valami genetikai selejt-kódolás lehet. - Melegen ajánlom neki, hogy ne tegye! Még a síromban sem tudnék tőle forogni tőle, lévén, hogy nem ástak el.
Ettől még halott vagyok odabent. Nincs más, csak egy marok kárörvendés, két csipet rohadékság, egy vödör szarkazmussal ízesítve. Talán ez alatt a fekete kulimász alatt egész mélyen valami más is, de ez egy ragadós, zselé állagú takony, amiben nem turkálnak.
- Aligha, a pasi kispályás hozzá képest. Igazából nem is hiszem, hogy erre a posztra szánták, félreértés történhetett. Sárga villámpatkányokat fest a fiának - Én persze erről nem tudok. Ahogy arról sem, hogy a lányát többször is lepi meg kisebb vagyonokkal, vagy hogy összekavarodott valami diáklánnyal. Vagy hogy a fiának van egy szalonja, a lánya pedig legalább két helyen dolgozik. Soha. - Milyen kávét akarsz? Vattacukor frappucinot?
Még egy látványos mozdulattal hátra is dobom a nemlétező, hosszú loboncomat. Puszta szeretetből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2018. szeptember 26. 15:14 | Link


×××

Volt velem egy olyan fura problémája az embereknek, hogy meghökkenésel és kétkedéssel fogadták a reakcióim és meglátásaim. Nem voltam kifejezetten rideg, számító vagy éppen kellemetlen alak, csak kicsit sajátos. Jól éreztem magam így, mikor ezt meg sem kellett próbálni leplezni, nem volt olyan se Gabe, se akikkel tényleg komolyan beszélgettem, mint aki elől takargatnom kéne.
- Nagyon kedves, hogy vigyázol rám. De nem szükséges - billentettem oldalra a fejem rebegtetve a pilláim pár pillanatig rá, majd szedtem is a lábaim, bár még pont belefért a teljesen letargiába sodró pasi története, aki azt hitte, majd én vevő leszek a randijára. Igazság szerint szerintem bármelyik titkárnő már a kiskonyhában ráugrott volna az ipsére, szimplán rossz helyen kopogtat.  Vannak ajtók, amikhez nem szórták ki a kulcsot, csak kérésre adják.
- Szegény édesanyád. Miért állnál a boldogsága útjába? Hívhatnád apunak Tamást - merthogy neve is van, csak eddig ez fölösleges infónak minősült, de mivel ebből összesen kettő van az épületben, és az egyik a 90 és halál közti takarítószemélyzet vezetője, szerintem nem is kell tovább magyarázzak, kiről van szó. Ha van itt ember, aki még azt is tudja, hogy hány centire van a franciaágyad a bejárattól, az Gabe és az osztálynak a másik három embere. Alaposabbak, mint szükséges lenne talán, de ki vagyok én, hogy ebbe beleszóljak? Naugye.
- Hogy lesz ilyenből polgármester? Vagy esetleg, itt nem az a lényeg ő ki, hanem hogy kik vannak mellette? - billentettem oldalra a fejem elég érdeklődően. Nem feltétlenül kellett válaszolni, az előzőnek, Oszkárnak is sajátos ismeretségei és hálózata volt. Építőipar, egészségügy és üzleti szféra. Egy festő is lehet báb. Ja, ezzel tisztában vagyok, ellenben a sárga villámpatkánnyal. - Az micsoda? - pislogtam értetlenül nagyokat.
- Rád bízom magam ma, de ha szar, ne akard tudni, hogy jársz - néztem rá sokatmondóan, ahogy lassan kikerestem azt a csendes és pont megfelelő kilátással rendelkező asztalt, aztán le is dobtam magam hozzá. - Mennyire élvezhető a munka náluk egytől zombivírusig skálán?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. október 31. 00:58 | Link


Gabe 🎯 I'm coming home


- Ugyan, ez a dolgom - vonogatom meg a szemöldökömet, holott ez nagyon nem így van, az más reszortja, hogy őrzővédő legyen - most épp a sitten ül, ez asszem szünetet jelent -, így nem erőltetem meg magam. Már érzem is a lelkemben a sajnálatot, ahogy végigfut a gerincemen, majd a fejemben érzem... oh, ez csak egy ásítás volt. Szomorú.
- Már látom is a családi... jaj, én azokra nem járok - biggyesztem le az ajkam és igyekszek úgy tenni, mint akit ez meghat. Nem teszi. A nővéreim mind ott tolonganak abban az amúgy is kicsi és nyomasztó házban minden vasárnap, én már nem hiányzom oda, kösz. Arról nem is beszélve, hogy a létező legkellemetlenebb kérdésekkel képesek bombázni. Családi vonás.
Cassie nagyon is értett hozzá, hogy melyik kérdéseket érdemes feltenni és ezt meg is csillogtatja most nekem, mire ragyogó mosollyal, csillogó pillantással nézek rá, majd a mutatóujjammal mutatok rá.
- Pontosan ez a kérdésem nekem is, Cass. Erre próbálok éppen választ találni -  Mert ennyit még neki is lehet tudni, nem kell mindenki előtt mindent titkolnom, csak jól kell kiválogatnom, hogy kivel és milyen információt osztok meg, mielőtt még rosszul keverem a lapokat és rendesen ráb.szok. - Jaj egy ilyen fiktív meseszereplő. Én se értettem, engedd el.
Azt mondja, rám bízza magát. Ez a gyengék kifogása, igazából csak nem tudja, hogy mit akar és rám hárítja a felelősséget. Már majdnem meg is mondom, hogy a feminácik most kikérik maguknak, amit a női nemmel tesz, mert egyszer még önálló és badass, aztán pár pillanattal később rám bízza magát. Rám.
Szóval rendelek kettő sütőtökös lattet, majd leülök a nővel szemben és jobban szemügyre veszem az arcát. Azt hiszem, nem pihente ki magát, megint, amiben semmi meglepő nincs és nem nyomom az orra alá. Tapasztalat, nagyon meg tudnak sértődni!
- Csábító ajánlat. Ha laktóz intoleranciád van, vagy hasonló defekt, amiről nem tudok, így jártunk - emelem meg a kezeim megadóan, majd hátradőlök kicsit, még mindig rajta tartva a tekintetem. - Még egészen szeretem, olyan 5, ott, ahol a 10 a zombiapokalipszis. Ha lenne jó kávé, akár egy hármas is lehetne, de csak mert még tart a hajsza nyújtotta adrenalinlöket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2018. november 2. 23:21 | Link


×××

Egész vidáman, még egy őszinte vigyorral is néztem fel rá, ahogy már majdnem éreztem a szeretetet. Vagy ez a meleg és hideg közti különbség volt, ahogy kiértünk. Ez utóbbi jóval valószínűbb, ettől még semmi meglepő nem történt. Én mindig értettem, valahogy az elejétől kezdve mikor és mire gondol ezekkel, sosem vettem fel semmit és többet sem láttam bele. Az emberek nagy hányadával szemben képes vagyok két lábbal a földön lenni akkor is, mikor mások szerint lebegek. Ez valami extra lehet, pedig nem tettek engem soha ilyen hős szarságokba.
- Milyen szomorú. Anyu nem mérges ezért? - biggyesztettem le az ajkam, ahogy rá néztem már majdnem megható szomorúsággal. De meg tudtam érteni. nekem nem volt gondom a szüleimmel és a rokonaimmal, de nem voltunk egy világ. A legtöbb lány odahaza valahogy olyan kis tündérmesébe próbálta magát tenni, én meg mindig kilógtam a szokott sorból, bár szeretve én is voltam. Az egyik oldalról ott van Emma, aki örök idill vadász, ha be se vallja, erre a Piroska és a farkasba csöppent és nem a happy endesbe. Meg ott van a másik részről Maja. Róla mondanom se kell semmit.
- Meg téged ismerve sok másra is. Azért szólj, ha valami terjeng arra. Nem szeretem a meglepetés melókat és egy kolerához még nem ittam ma elég kávét - néztem rá sokatmondóan, hogy aztán ledobjam magam egy kényelmes helyre a kávézóban. A villámpatkány dologra csak grimaszoltam egyet, hogy tök jó, majd igyekszem megjegyezni. Bár nem fogom, mert nem igazán érdekel. De azt se fogom megérteni, ha egy felelős pozícióban lévő férfit igen, hogy lehet ott, ahol.
Nem tudtam mi lesz az italom sorsa, de már éppen vártam valami megjegyzést, ami biztos vagyok benne, hogy elmaradt. Így csak a kitett menülapot futólag átlapoztam, leginkább a képek miatt, hogy aztán rá emeljem a tekintetem, mikor visszaért.
- Nem, csak minisztériumi irodai nyápicokra vagyok intoleráns. Meg néhány tanársegédre, egy parkolóőrre és két laborosra. Azt hiszem nem hagytam ki senkit - gondolkoztam el egy pillanatra. Vannak pasik, akikről nem tudom eldönteni, mi lepi meg őket abban, ha könnyen lépnek a nők jobbról balra. Semmi sírás, semmi hiányolás.
- Te akkor lépsz át kisapám hármasba, ha találsz valamit és elkezdheted csokorba gyűjteni a szart, hogy aztán borogathasd. Bár lehet az a kettes - nevettem el magam végül, hogy aztán oldalra billentsem a fejem. - Azért valami értékelhető is van vagy csak rossz kávé?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. november 24. 16:06 | Link


Gabe 🎯 I'm coming home


- Ha mérges is, valamiért sosem említi. Lehet, hogy fél tőlem - gondolkozok el egy pillanatra, de aztán elnevetem magamat, mert semmi ilyen nincsen a dolgok hátterében. Ha félne tőlem, legalább annyira venné a fáradtságot, hogy megjegyezze a nevemet és ne azt mondja "Andi, Bea, izé... Beni". Legalább az időskori demencia nem hoz majd sok újdonságot. - Amúgy meg folyton morog, akkor is, mikor jó kedve van. Ez amolyan ő féle dolog.
Ismert már a nő eléggé, hogy tudja, igen, nagyon sok a kérdésem és nem mindenre lehet egy délután választ kapni, még akkor sem, ha olyan elkötelezetten kotorászik valaki, mint ahogy nekem szokásom.
- Talán nem, de van egy patika, ami olyan, mintha egy pestisdoktor üzemeltetné - köszörülöm meg a torkom, mert nem szívesen emlegetem fel az ott tett látogatásomat. Bencének is a lelkére kötöttem, hogy ha éppen nem készül három percen belül meghalni, takarodjon el egy rendes város, rendes patikájába és ne kísérletezzen itt.
Kértem magunknak italt, ha már egyszer van annyi mersze, hogy engedjen nekem kérni. Aki kicsit is éberebb, ezt inkább nem teszi, nem szeretik a sorsot kísérteni.
- Tehát az emberek nagy részére, akik körülvesznek? - kérdezek vissza, leülve a helyemre, miközben ő leteszi az itallapot. Nem mintha benne lenne, amit kikértem, de sebaj. Legalább megpróbálta nem feltűnően a seggem nézni. Rendes nő.
- Valahogy úgy, most is egészen szép bokrétával tudnék neked kedveskedni. De nem vagyok az a virágos-féle pasi - jutalmazom egészen szép mosollyal, amiért ennyire ismer már. Szeretem, mikor valaki képes figyelni és nem csak az egyértelmű neki, amit az orrába nyomok. - Értékelhető? Nem sok, a munkatársaim életképtelenek. Ölni tudnék egy kis változásért. Komolyan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2018. november 24. 21:35 | Link


×××

- Mintha az én anyámról beszélnénk - közöltem el is nevetve magam. Az a szomorú, hogy teljesen értettem a helyzetét, nem csak mert ismertem Gabe helyzetét, inkább azért, mert néha az egész családomban ezt éreztem. Főleg mikor nagyapáméknál volt nagy bandázás. Vagy esküvő, esetleg temetés. Jutott már ki mindenből, szerencsére nem egyszerre. akkor lehet az unokahúgom szétesett volna, mint azok az olcsó legófigurák. Ennyivel képben voltam ha a villámpatkányokkal nem is.
- Nem hangzik patikának. Remélem semmit nem fogadsz el, Jézus, inkább dobj egy üzit és küldök valami hatásosat. Tudod jól hogy abból a három napos másnapból és 2 óra alatt helyretettelek - igaz, akkor nekem is szükségem volt rá, de van bennem ennyi jószándék meg kedvesség, hogy ha nem öncélú is segítek. De tényleg, bírom az embert, nincs okom nem tenni. Meg tudna fojtani egy kanál vízben képességei szerint, de nem lenne biztos benne milyen vizet hoztam és az rá nem-e veszélyes. Mi ezért vagyunk mindketten életben és kedveljük egymást olyan furán. Élem az embert, van rajta mit, fura is, hogy nincs mit nézni.
Teljesen rá bíztam magam, nem éreztem úgy, hogy ebből gond lenne, még a látszatháborgása ellenére se. Az itallap nem volt izgi, de mögötte a felhozatal tűrhető volt, annyira, hogy Gaberől egész átkoncentráltam az egyik pincérre, de mivel rendes nő vagyok, ahogy visszatért százszázalékosan rá irányult minden érzékszervem.
- Tulajdonképpen... igen. Förtelmes - húztam el a szám. Nem tehetek róla, válogatós vagyok, nem elégszem meg azzal ami tűrhető, nekem az kell ami jó és ér is valamit. Ezért maradok nagyapám szerint egyedül. Más kérdés, hogy Bandi papa nem mindent tud. Jobb is.
- Oh, pedig biztos szerelembe esnék... megint pár órára - mondtam nevetve is az egészen, hogy aztán a széken hátradőlve hagyjam, hogy az italaink előtérbe kerüljenek. - Tartok tőle a szó szoros értelmében. Hidd el, ahogy állnak a dolgok, úgysem sokáig leszel ott egyedül - vontam vállat. Nem mintha hallottam volna valamit, én sosem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2019. február 6. 20:38 | Link

Martin


- Hallottam a legutóbbi nagy fogásról. Hogy haladtok? - kérdezi köszönés nélkül, egyből a közepébe vágva a beszélgetésnek, mintha attól tartana, hogy ha nem teszi fel a kérdést most, akkor nem is fogja. Leteszi a tálcát az asztalra, egészen kicsit ügyetlenül, tegyük hozzá, merthogy az evőeszközök a fehér tányér széléhez koccannak, ahogy sikerül a tálcát egy pillanat erejéig megbillentenie, mielőtt még sikerülne anélkül letennie, hogy akár a kávé, akár az ebédje a padlón végezné, vagy netán Martin ölében.
- Hahó - köszön is végre egy barátságos félmosoly kíséretében, miközben a széket megemelve húzza kijjebb, majd leül, ezúttal kicsit hangosabban húzva a padlón az említett bútordarab lábait némileg kellemetlen hangot eredményezve ezzel egy pillanatig, ahogy öt centivel közelebb ül az asztalhoz. Közben már félig oda se figyelve tolja odébb a tányért, helyükre igazítva az evőeszközöket, majd a villával meg a késsel a kezében már folytatja az imént megkezdett beszélgetést, a hús a tányéron meg várhat még kicsit, mielőtt a gyomrában végezné. Annyira nem is éhes tulajdonképpen, csak már el akart szabadulni ebédelni az irodából, mert az új gyakornok a világ összes magától értetődő kérdésével őt pécézte ki, hogy mégis magyarázza el, mi miért van úgy a szabályzatban, ahogyan.
- Apa mesélt róla pár napja, hogy mekkora munkában vagytok most, hogy rábukkantak arra a kisebb vagyonnal felérő ereklyekollekcióra a razzia során, bár ahogy hallottam, van néhány hamisítvány is, meg néhány elátkozott példány. Gondolom, nem unatkoztok akkor éppen - beszél még és látni rajta, hogy ez a téma azért igazán érdekli. Mindig is szerette a varázstárgyakat, hiszen a bűvöletükben nőtt fel, Martinnal pedig meglehetősen gyorsan sikerült megbarátkoznia, miután éppen az apja mutatta be neki pár hónapja ide s tova, azóta is jókat tudnak beszélgetni ereklyékről, átkokról és varázstárgyakról többek között, amikor éppen összefutnak ebédidőben vagy csak úgy a folyosón.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. március 23. 03:06 | Link


Gabe 🎯 I'm coming home


- Nem is az, az a nő egy sarlatán - fakadok ki, még mutogatok is mellé, ha lenne fölösleges időm rá, tuti, hogy bezáratnám, de ugye ez időt és energiát vesz el, nekem meg sokszor egyikből sincsen elég. Most se, csak a koffein és a gyűlölet mozdít előre, az meg ugye véges. Az egyik felemészt, a másik meg nem tesz jót a keringésnek. - Ez olyan kijöhetsz a börtönből kártya?
Remélem, hogy nem egyszer használatos, mert akkor csínján kell vele bánnom, nem szórhatom el mindenféle mezei másnaposságokra. Botorság lenne. Mint fejjel rohanni a falnak. Vagy Mitzingernek, jogi ügyekben. Kinek mi.
Látom ám, hogy nem rám figyel, de nem teszem szóvá, csak átpillantok a vállam fölött, egészen a pincérig, miközben egykedvűen a kávémba kortyolok. Förtelmes a nő ízlése, fogalmam sincs, ez családi dolog lehet-e, vagy az ő személyes varázsa teszi, de csak fogyatékosokat fog ki. Itt vagyok én. Meg Frank.
- Ne nézegesd, tök házas. Épp elhagyja a nőt a szeretője, András miatt. Csúnya helyzet - grimaszolok magam elé. Az egyik kedvenc helyem, többet is tudok a személyzetéről, mint az egészséges lenne. Legalábbis, egyesek szerint, én köszönöm, jól elvagyok a magam infóival. Csak szeretem tudni, ki szolgál ki.
- Tudtam én. Ismerlek - Őt is. Mindenkit is, ha pontosak akarunk lenni, róla is tudok mindent, amit érdemes, sőt, pár olyan dolgot is, amit nem. De ugye... rólam beszélünk.
- Majd mesélek, ha olyan helyen leszünk. Nem itt - szögezem le, mert a fülnek is fala van, ha ezek körül pedig kitudódik bármi idő előtt, akkor cs.szhetem a munkámat és mehetek vissza a szartenger közepére, terepre. Köszönöm, túl kényelmes vagyok én most ahhoz. - Mit tudsz?
Pontos, lényegre törő kérdés. Nincs nekem időm a körítésre. Úgyis tudja, mit akarok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2019. április 4. 15:28 | Link


×××

Egyszerre tudnék nagyon nevetni és képedek el a tényen, hogy kik veszik körül őt jelenleg. Gabe nem feltétlenül a túlzások embere, amikor még nem célt érve kell valakit elkapáltasson. Sorsok, munkák, életek... mikor és mit. Így kicsit ugyan nyugtalanító egy ilyen patika, legalább elég esze van, hogy többet ne próbálkozzon.
- Olyan régen monopolyztunk már - biggyesztettem le az ajkaim válasz nélkül hagyva. Egyikünk se volt a nagy ígéretek tételéről híres, de ő is tudta mit jelent az előbbi felszólalásom. Kevés emberért tenném meg azt, amit tudok, és az orvosi lapomon szereplő csekély listához őt is hozzátolhatjuk. Húzta már ki a hátsóm meleg helyzetből. Kicsit el is kalandoztam, még ő italt rendelt, még egy egész szokatlan, szép mosolyt is megengedtem magamnak egy laza hajigazítással mielőtt visszaült velem szemben. Igen, köszi, jól szórakozom.
- Akár hiszed, akár nem, aki mellett így bemelegedik egy faszi, nem is érdemelte - húzom el a számat, majd még kipillantok oldalra, majd Gabere egy nem rossz elismerésen belül. Mert így már én is felfedeztem a gyűrű nyomát az ujján, láthatóan eltűnt. Az apróságok, ez nem az én munkám.
- Mint mindig. Van aki téged valaha nem érdekelt annyira, hogy utána is nézz? - költői kérdés, de már meg sem lepne, ha lenne méltán kielégítő válasza. Aztán lássuk is, mivel lep ma meg, a csésze fölé hajolva éreztem az illatot, még el is mosolyodtam. Nem egy rossz döntés. - A fene nagy tér meg emberek - forgattam meg a szemem, de kicsit sem voltam lehangolt, biztos voltam benne, hogy ha érdekes dolog jön, tudni fogom. Nekem ilyen skilljeim vannak, kinek és mi jutott ugye.
- Beszélnek dolgokat, főleg a titkárok egy kis vállsimítás és szép mosoly után - vontam vállat, majd belekortyoltam a kávékülönlegességbe, mielőtt még folytattam volna - éppen ezért tudom, hogy kapsz társaságot a következő hónapban. Azt nem, kit. Még.
Persze ez sokat nem jelent, mert ha akarom, holnap tudhatok egy nevet, de kettőnk közül ez őt érdekli, engem inkább az mikor lesz vége a cirkusznak és áll helyre a rend. Marhára felcsesz, hogy lassan mindenki lelép csipcsup okokkal. Ez meghalt, az sáros... és akkor? Láttátok engem kik vesznek körül? Mindenki csak magára gondol; bezzeg én. Ezzel a lendülettel a besétáló kékszemű öltönyös palira emelem a tekintetem, aki egyből kedélyesen jelzi csatlakozhatnék én meg legszebb mosolyommal állok fel lehúzva a maradék italt és megveregetve Gabe vállát.
- Holnap délben, ha még érdekel, most pedig... Szép napot, Beni. - Megyek, látok és győzök. Reményeim szerint.



// Love Love Love//
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. május 8. 13:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
INAKTÍV


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 525
Írta: 2019. április 8. 19:23 | Link

benCica | esküszöm, nadrág is van rajtam | zene

Esik az eső. Hogy szakadna rá az ég. Az arcából úgy söpri ki a vizes hajat, mintha érne bármit is. Miért is felejti el mindig, hogy nem szabad terekre kellene hoppanálni?
Legalább a sütinek nincs baja, az jó helyen van a dobozban, annyi esze legalább már volt ennek a (majdnem) felnőtt embernek, hogy ne mutogassa úton-útfélen. Néha szokása ez, meglepni kedvenc munkatársát "házi készítésű" sütivel, amiről persze mindenki tudja már a csomagolásból is, honnan jött. Mert hogy nem Bori konyhájából, az biztos. Ha onnan jött volna, valószínűleg nem csak édesség, de konyha sem lenne. Vagy ház. Annak pedig a többi lakó nem biztos, hogy túlzottan örülne.
- Mitzinger! - kiabál már a folyosóról, tudatva az egész főosztállyal, hogy igen, Quinn megérkezett. Futtában, az irodához közelítve pálcájával szárítkozik meg, ettől pedig már-már normális, felelős nő képét mutatja.
- Sütöttem sütit - áll meg vigyorogva az ajtóban, szabad karját felemeli és felcsúsztatja az ajtófélfán. Egészen úgy néz ki ettől, mint azok a háziasszonyok a szakácskönyvek borítójáról. Nagyon reméli, hogy Bence értékelni fogja a fáradozását és hagy a kajából neki is. Ez amolyan jól kitalált meglepetés, amitől nem tűnik úgy, mintha ő tömné magába az édességet kilószámra. Ha már valaki megkínálja, elfogja, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2019. április 16. 22:47 | Link

Ashwood
<április elején>


Felüdülés minden olyan nap, mikor nem a Bogolyfalván lévő porfészekben van elintéznivalóm, ennek ellenére ma ezer meg egy ügy várt még. Az iskola, ezzel az új házvezetős hercehurcával, az egyik válóperemben az alperesünk pattog, és akkor még rohadtul nekem kell Emma helyett elmenni Liáért valami kirándulásra, mivel Ezrának nem adják oda. F.ck my life. Tudom, hogy miattam ilyen szigorúak, én intéztem el, de akkor sem hiányzott ez ma. Mindenesetre az arcomon ebből annyi látszik, hogy sűrű grimasszal vágnám be az ajtót, ha lehetne, de valami polc megakadályozza így csak az asztalhoz lépve ledobom a papírokat és a nyakkendőm kitépve a nyakamból kidobom a kukába. Az a tinta úgyse jönne már ki belőle. Aztán elér hozzám a hang.
- Nem tudtam mi hiányzott - forgattam meg a szemem karbafonva a kezeim, ahogy háttal az asztalnak meredtem ki az ajtón. - Ashwood - biccentettem felé, majd a szemem a dobozon állapodott meg a kezében. Most jönne az illedelmes kör a megköszönéssel, meg a kóstolás utáni dicséretekkel, de nyugodtan ugorhatnánk, mint mindig teszem. Nem tőlem fognak lelkek kisimulni azt hiszem. Meg annak is tudatában vagyok, hogy velem nem szoktak ok nélkül csevegni, megesik, de ritka, szóval fel vagyok én készülve már a legvadabb kérésekre is. De azért tudtak nekem az évek alatt újat mutatni.
- Milyen kellemes meglepetés. Most kérdezzem meg, miért fizetsz azzal előre, vagy miután megettük?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
INAKTÍV


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 525
Írta: 2019. április 17. 16:39 | Link

benCica | esküszöm, nadrág is van rajtam | zene

Pörög az élete, de ez nem meglepő,inkább az lenne furcsa, ha egyszer végre nyugiban ülne és semmit nem kellene, vagy nem akarna csinálni. Ebben a pörgésben néha elhagyja az eszét, ezért trappol végig minden csupa vizesen, de sebaj, azt feltakarítják, ő pedig megszárítkozik. Ha már sok dologban béna, legalább a bűbájokhoz ért.
- Valaki már megint durcimurci - előveszi azt a hangját, ami még saját magát is borzasztóan idegesíti. - Kevés volt az ágytorna, Mici? - szemöldökét kezdi vonogatni miközben ellöki magát az ajtótól és szépen kicsomagolva a sütit lepakolja Bence asztalára.
- Hé! Miért kell mindjárt a hátsószándékot keresni? - felháborodottan néz rá, még a szemöldökét is összevonja. Hát igazi sértés, de komolyan...talán...talán kivételesen nem akar semmit cserébe.
- Sértésnek veszem, szóval kérek belőle - egyébként is vett volna, de megvárta volna, míg jó szándékkal megkínálják. Ehelyett egy pufogó ötéveshez hasonlítóan nyúl rá az egyik csokis sütire és tömi a felét a szájába. Nesze neked Mitzinger!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. július 31. 19:41 | Link

Ambrózy Henrik

Mire minden tisztázódott és véget ért a felmentésem, a karom is rendbe jött. Nem csak a csontom forrt össze, de én is a faluval. Beleszerettem a környezetbe, a békébe a csendbe. Ezért kértem az áthelyezésemet. A kezemben a határozattal beballagtam a minisztériumba, ahol bár nem épp tárt karokkal, de fogadtak. Nem épp fényes a renomém, de nem érzem magam már bűnösnek. Az animágiámnak örültek és az okklumenciámnak. Kihallgatásokat kellett mostanság leginkább vezetnem. Terepre egyelőre nem igazán vezényelgetnek. Tudja a csuda, talán ez csak ideiglenes. Egyelőre élvezem a 8-16-ig pozíciómat.
 Ma egy férfit kell faggatnom. A neve, a kezemben lévő akta szerint Ambrózy Henrik. Nem tudok semmi többet róla, mint ami az anyagában áll. Nekem csak a következetességét kell ellenőriznem, ahogy az osztályvezetőm fogalmazott. Egyeztessem azt amit most mond azzal amit eddig hangoztatott. Ha a kettő fedi egymást, akkor mindkettőnknek nyert ügye van. De ha nem...Nos az egy másik történet lesz.  
 Szolid kiskosztüm, lágy kontyba tekert haj, enyhe smink és a hónom alatt az akta. Így sétálok be a helységbe. Nincs bennem aggodalom. Gondolataimat elővigyázatosságból vastag ajtó mögé zártam el, hogy ha esetleg ért az elme olvasásához ne juthasson velem sokra. Nincs sok titkolnivalóm, de ez a hivatalos eljárás, amit még az akadémián belénk sulykoltak. Senkinek sem hiányzik, hogy mondjuk egy pszichopata kezére adja azt, ami esetleg mondjuk a családjáról eszébe jut és ezzel veszélybe sodorja őket. Szó sincs róla, hogy most ettől tartanék, bár az iratokban pár dolog szerepel... Mindegy, okklumencia bekapcsol! Mert fő a békesség, És mindenek fölött: Lankadatlan éberség!
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. július 31. 19:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 1101
Írta: 2019. augusztus 1. 11:27 | Link

Donovan elvtársnő
another trial for nothing

Ki gondolta volna, hogy egy újabb meghallgatásra kell mennie? Amúgy a Minisztérium nem unja még? Ha legalább háromszor nem kérdezték már ki, akkor egyszer sem, de ugye jó magyar szokás szerint kell az a bizonyos ráadás. Ééééés már érkezik is. Jelezném a mélyen tisztelt olvasóközönségnek, hogy Ambrózy Henrik a tűréshatárának legszélén van már és nem tudja garantálni, hogy nem fog mindenkit elvarázsolni a g.cibe. Bár persze tudnivaló, hogy a Minisztérium erre megy rá: pszichológiai hadviselés. Meg akarják törni, hátha így majd mást mond. De fogják már fel, hogy nem tud, mert eddig is az igazságot mondta minden k.b.szott beszélgetésen! Rájöttem, nem is Henrik ideges már, hanem én, hogy ennyit vegzálják a fiamat. Ő persze unott arccal, sztoikus nyugalommal baktat be a Minisztérium épületébe, megkérdezi lent a szőke leánykát - aki minden valószínűleg nem csak kívülről szőke -, hogy ezúttal merre kell mennie, majd lassanként elindul. Néhányan kedvesen mosolyognak rá (többségében nők, ki hitte volna), páran átnéznek rajta és akadnak, akik valóban úgy vélik, hogy az ördög leszármazottja és fekete mágus. Azok megvetéssel és gyűlölettel ajándékozzák meg. Milyen szép is egy ilyen madárcsicsergős nap!
A helyszínhez érve kopogtat kettőt és pozitív válasz esetén benyit. Na, most egy nő. Úgyis unta a pasikat, fő a változatosság. Behajtja maga mögött az ajtót és a nőhöz lép, hogy kezét nyújtsa neki. - Ambrózy Henrik, jó napot - mondjuk hogy ez a nap kinek jó, azt ne firtassuk, de tételezzük fel, hogy ma mindenki boldog. Feltételezem, hogy úgyis hellyel kínálja majd Ophelia (ugye?), így Henrik készségesen foglal helyet és várja az unásig ismételt kérdéseket. Halleluja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. augusztus 6. 14:33 | Link

Ambrózy Henrik

 
Kopnak az ajtón, majd jelzésem után, hogy "Tessék!" már be is lép egy férfi. Nem túl idős, de nem is fiatal. Azt hiszem ő az akire vártam, akit ma ki kell faggatnom. Felismerem fizimiskáját az akta képéről. - Üdvözlöm, Ophelia Donovan - fogom meg röviden de határozottan a felém nyújtott kezet - Köszönöm, hogy ismét befáradt hozzánk - nem vagyok az a hűbelebalázs, először is igyekszem bizalmat ébreszteni, de legalábbis - mert az ugye nem mindig sikerül - korrekt és következetes maradni. Természetesen hellyel kínálom a férfit, aki el is foglalja azt és egykedvűen néz rám. - Azt hiszem sejti miért kérettük be magunkhoz megint? - kérdezem miközben én magam is leülök vele szemben és becsukom az aktáját, mely mindeddig kinyitva hevert előttem. Képben vagyok az üggyel kapcsolatban így nincs rá szükségem, hogy puskázzak. Kényelmes testhelyzetet veszek fel, melyben kicsit előredőlök, hogy adott esetben könnyen fel tudjak állni, ha a szükség úgy hozza. - Kér egy pohár vizet, esetleg kávét? - érdeklődöm kicsit oldandó a feszültséget. Lehet, hogy elleszünk egy darabig itt és jobb ha nem szikrázunk a feszengéstől. Igen ez egy kihallgatás, de nem egy kínzás. Nincs értelme keménykednem, a velem szemben ülő esetében legalábbis kétlem, hogy ilyen viselkedéssel célt tudnék érni. Meglátjuk igazam lesz-e vagy sem. Idővel úgyis ki fog derülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 1101
Írta: 2019. augusztus 6. 15:28 | Link

Donovan elvtársnő
another trial for nothing

A kézfogás rövid volt és határozott, már meg sem lepi az ügymenet. Hellyel kínálják, ő leül, megpróbálnak kedvesnek tűnni és a bizalmába férkőzni - mintha amúgy volna bárki is ezen a sárgolyón, aki ezt beveszi -, majd megkezdődik a vallatás. Csak az a cuki kis íróasztali lámpa hiányzik, amivel a szemébe világítanak. Hogy ő mennyire, de mennyire unja már!
- Áh, dehogy. Fogalmam sincs - tőle nem megszokott módon szarkasztikusan horkan fel és csak azért nem teszi keresztbe a karjait maga előtt, hogy ne keltse zárkózottság hatását. Ettől függetlenül egyik lábát férfiasan átveti a másikon és lélekben felkészül arra, hogy ismét fel kelljen elevenítenie azt a bizonyos éjszakát. Tulajdonképpen az már rég lepereg róla, hogy gyanúsítják, mert ő tudja, hogy nem követett el semmit, de az, hogy egy embert újra és újra arra kényszerítsenek, hogy játssza le magában a szülei halálát... Nos, a Minisztérium se százas, maradjunk ennyiben.
- Nem, köszönöm. Inkább az újabb frappáns kérdéseire volnék kíváncsi. Vajon van olyan dolog, amit eddig még nem tudakoltak meg tőlem? - úgy tesz, mintha gondolkodóba esne, de ez csak a látszat. Alapvetően nem akar udvariatlan lenni a nővel, de bizonyára Ophelia is megértheti, hogy nem ez a legjobb délelőtti program, amit el tud képzelni magának. Arról nem beszélve, hogy pár nap múlva megy vissza a Rezervátumba, hogy Jianyu-val és a másik Opheliaval megmentsék annak a kilenc sárkánynak az életét. És a fene se tudja, hogy vannak-e még kilencen ugye, mert minden nap számít. - Nézze, nem szeretnék goromba lenni. Ha az voltam, bocsásson meg. De ezredszerre teszik fel ugyanazokat a kérdéseket és én ezeregyedjére se tudok mást mondani - széttárja karját és tehetetlenül tűri a helyzetet, amibe került. Mert ugye valakit mindig meg kell hurcolni, valakit szét kell szedni cafatokra, valakinek bűnösnek kell lennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. augusztus 6. 15:47 | Link

Ambrózy Henrik

 
Az asztal elválaszt bennünket, de a testtartása nem, hiszen csak lábait veti keresztbe, lazán. Megértem őt, az ember utálja minduntalan elmondani azt ami vele történt, főleg ha őt hibáztatják érte. A felfüggesztésemkor pont ugyanígy voltam én is, legalábbis nagyon hasonlóan. Ezért is vagyok talán együtt érző vele kapcsolatban. Cinikus megjegyzésére nem reagálok, mert ezt is megértem. Már az akadémián sem ment ez a vallatósdi nekem olyan könnyen, de ez most nem releváns. - Nos majd meglátjuk...- gondolkozom el egy pillanatra, miután ráébreszt, hogy ahhoz, hogy megtudjak esetleg új dolgokat, nem szabad ugyanazt tennem mint eddig - Mit érzett, amikor rájött elvesztette a szüleit? - teszem fel a kérdést óvatosan és megértő hangnemben. - Nem lehetett könnyű önnek - egészítem ki mondandómat és míg várom a választ azon merengek el, hogy vajon ha valóban balesetről volt szó a cég mégis miért kiáltotta ki bűnbaknak a velem szemben ülőt. Ha viszont ő tette, akkor, hogy a fenébe nem találtak elég bizonyítékot arra, hogy elítélhessék. Az hogy megbélyegezték és folyvást becitálják, hátha elárulja magát...Szánalmas, még belsős szemmel nézve is számomra. Annyi mód, annyi új felderítő, nyomelemző bűbáj van és oly sok kiváló nyomozó. Mégis itt tartunk? Ki érti ezt? Sóhajtok egyet és még egy kérdést teszek fel. - Vérmágia okozta a halálukat igaz? - Nézek a férfira és az előbbi gondolataimat is egy ajtó mögé zárom. Nekem most, mint apró alkatrésznek a nagy gépezetben nem az a dolgom, hogy ezt megfejtsem. Arra kell koncentrálnom, hogy a számomra kijelölt feladatomat érdemben elvégezzem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 1101
Írta: 2019. augusztus 6. 20:38 | Link

Donovan elvtársnő
another trial for nothing

Valamiféle furcsa mosoly ül ki Henrik arcára. Majd meglátjuk. Hát hogyne kedveském, meg ahogy azt Móricka elképzeli, nem? Henrik már az ügy elején is pontosan jól tudta, hogy tilos hazudnia, mert le fog bukni. Így igazából mindent elmondott. Majdnem mindent... Merthogy a hivatalos sztori mindenhol az, hogy mikor hazaért, már csak a szülei holttestét találta otthon különböző véres jelek között. A valóság az, hogy a szertartás legvégén hazaért. Hallotta a zajokat, látta a kiszűrődő fényt, azonban ideje már nem volt, hogy megállítson bármit is, sajnos elkésett. Persze ezt is elmondhatta volna, csakhogy így is épp elég szoros a hurok a nyaka körül, tanuk nélkül sohasem hinnének neki és minden valószínűséggel hűvösre tennék olyasmiért, amit nem követett el. Ezt igazán nem akarja.
- Ön szerint mit érezhet egy tizenhét éves gyerek? - felvont szemöldökkel néz a nőre. Milyen kérdés ez? A pszichológiai elemzésen már túl vannak Dimitrivel és a traumatizáltságon kívül nyilvánvalóan nem tudott mást elmondani Henrikről. - Nos, hogy válaszoljak is a kérdésre... Kétségbeesést. Tehetetlenséget. Valamiféle hitetlen reményt, hogy még talán élnek. És végtelen nagy ürességet, mert az agyam tudta, hogy elvesztettem őket és nincs többé családom - keresztbe fonja karjait maga előtt és amikor végez, tekintetét leemeli Opheliáról. Nem bír a nőre nézni. Az este képkockái szép lassan játszódnak le szemei előtt. Hatalmas robaj, néhány halálsikoly és hirtelen beálló csend. Ő beljebb tolja a nappali ajtaját. Mindenütt vér. És a szülei... Kirázza a hideg és igyekszik ezeket a képeket oda visszatolni, ahonnan jöttek.
- Igen, vérmágia. Az egész padló tele volt vérrel írt jelekkel. Nem tudom, mit akarhattak ott és kik, de annyi biztos, hogy nem voltak épelméjűek. Higgye el, ha valaki, akkor én eleget kutattam a fekete mágia után, és ezek nem voltak százasok - hogy mire céloz ezzel? Hogy egyetlen normális ember sem használna ennyi vért. Egyáltalán honnan szerezték? Állati volt vagy emberi? És mi volt a terv, mit akartak vele? Egy rakás kérdés, amire sohasem kap majd választ, viszont a szemben ülőnek fel sem teheti. Sőt, senkinek sem teheti fel őket. Örökké ezek fogják kísérteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Laoiseach
Független varázsló, Animágus


† choir boy with mad ninja skillz †
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 470
Írta: 2019. augusztus 8. 20:27 | Link




Az irodában ért a hivatali bagoly, hogy az ügyfelemet becitálták egy újabb kör vallatásra, s ugyan fél óra múlva a bíróságon kell lennem, úgy éreztem, egy gyors hoppanálással megjárhatom.

Végigviharzok a Minisztérium folyosóin, muglis szerelésem - a megszokott ing és kosztüm - kirí a sok talár közül, de mégsem mer senki az utamba állni. Megtalálva a megfelelő ajtót, finoman berontok rajta, épp csak le nem esik a sarkairól.
- Liam Laoiseach vagyok, Ambrózy Henrik ügyvédje - csapom le a táskám az asztalra, magamat pedig a Henrik mellé húzott székre.
- Nem kell válaszolj egyetlen kérdésükre sem - szólok a férfihoz, aztán minden vehemenciámat a nőre irányítom. Arcom diplomatikusan üzeni, hogy ne szarozzon velem és egyébként is - már nagyon tele van a hócipőm az egész kapitánysággal. Ami egyébként igaz is. Mindkettő.
- Vannak újabb bizonyítékaik? Tanúk? - dobom felé a kérdéseket, amikre ugyan választ várok, de nem azért, mert ne tudnám, hogy mi lesz az. Azt akarom elérni, hogy belássa, legalább némán magában, de jobban örülnék, ha hangosan tenné, hogy két kézzel nem találják a feneküket a sötétben, s inkább egy ártatlan embert zaklatnak újra és újra, hogy a munka és a haladás látszatát keltsék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. augusztus 8. 21:43 | Link

Ambrózy Henrik és ki is, ja az Ügyvédje

Már épp kezdene bennem összeállni egy kép arról mi is játszódhatott le benne. Már pont ott táncolok a határán, hogy elmondjam a velem szemben ülőnek, hogy sajnálom, hogy ez történt vele és, hogy ha módomban állna segítenék kinyomozni ki is a valódi felelős a szülei haláláért, mert hiszek neki. Elhiszem, hogy ártatlan áldozat, aki megszenved valami olyasmit, amit nem ő követett el annak idején. Aki már évek óta próbál megszabadulni a skarlát betűtől, amit lemoshatatlan tintával mi pecsételtünk rá egykor. Ám még mielőtt ezt megtehetném - már nyílik a szám, hogy kimondjam, amit gondolok - beront a helységbe egy illető, akiről mint azt vehemens, bár a magam részéről tahó paraszt bevonulása közben megtudom, nem más mint Ambrózy Henrik ügyvédje. Értem én, hogy vérszagra gyűl az éji vad komám, csak most az a helyzet állt elő, hogy konkrétan egy oldalon állunk! Ez a gondolat fut át agyamon, ahogy a szinte már filmbe illően klisés, táskalecsapós, székre levágódós magánszámát figyelem, szótlanul - Üdvözlöm Ügyvéd úr! Ophelia Donovan! - köszöntöm visszafojtott indulattal és felé nyújtott kézzel - Épp a legjobb pillanatban csatlakozott hozzánk - folytatom, miután ha elfogadta kezem röviden megrázom az övét és gondolataim háborgását igyekszem lecsillapítani. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy szabadjára engedjem őket, ahogy a számat sem, így maradok a formális társalgás szabályainál, amíg birok - Bizonyíték? Ugyanannyi, mint eddig. Szemtanú? Pont mint legutóbb - nézek a jogi képviselő szemébe egyenesen és őszintén és még mielőtt a szvamba vághatna folytatom - Itt és most csak két dolog változott: A kihallgató személye és a feltenni szándékozott kérdések - közlöm és tekintetemmel most Ambrózy pillantását keresem, aki ugyebár csendre lett intve ügyvédje által az imént. Úgy éreztem az előbb elindult valami. Haladni láttam afelé, hogy olyat is megtudjak tőle, ami neki segíthet, de itt és most nekem van szükségem az ő segítségére.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. augusztus 31. 21:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 1101
Írta: 2019. augusztus 9. 11:19 | Link

Donovan elvtársnő és a berobbanó Liam
another trial for nothing

Tényleg elege van az egész hajcihőből. Rámegy a fél élete, a kapcsolata és a Minisztérium bele sem gondol abba, hogy igazából mi mindent rombolnak le öt perc hírnévért cserébe. Egy embert hurcolnak meg, egy élettel játszanak és nem mellesleg lelki ronccsá tesznek valakit, akit újra meg újra kényszerítenek egy olyan emlék felidézésére, amit bőven elegendő volt átélni egyszer. A Henrikben lévő düh éppen ezért nehezen csillapodik, vagy nem is csillapodik, szarkazmusa és némiképp ellenséges hozzáállása is ebből fakad.
A beszélgetés még jóra is fordulhatna - bár nyilván nem végződhetne úgy, hogy mindenki boldogan hazamegy, de mindegy -, mikor kivágódik az ajtó és a férfi döbbenten néz fel Liamre. Aztán a döbbenete megkönnyebbülésbe vált át. Ki fogja vinni innen és nem kell még egy meghallgatást végigszenvednie. Mivel megkapja a lehetőséget, hogy csendben maradhasson, ezer örömmel él vele. Így is annyi gondolat cikázik fejében, hogy az is csoda, hogy nem robban szét. Pedig ennyi gondolattól igazán ildomos lenne.
- Elnézést, mégis csak szólnék - csak egy pillanatra gondolja meg magát, Liamre rá sem nézve célozza Ophelia felé a mondandóját. Kivételesen nem lesz cinikus, nagyon igyekszik majd, esküszöm. - A mély pszichológiai elemzés már megvolt. Kikérdeztek mindenkit. Tulajdonképpen engem is érdekelne, miért ülünk most itt. Ki akar ennyire eltakarítani az útból? - homlokráncolva néz a nőre és igyekszik összerakni a dolgokat. Kinek a tyúkszemére léphetett, amiért ezt érdemli? Eközben Liamre emeli tekintetét futólag és hálás pillantásokat lövell felé. Végül is, ha jobban meggondolja, neki amúgy sem volt kedve beszélni. Senkivel. Semmiről. Ha ez most azt jelenti, hogy a férfi válaszol helyette, neki úgy is jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Laoiseach
Független varázsló, Animágus


† choir boy with mad ninja skillz †
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 470
Írta: 2019. augusztus 9. 15:59 | Link




Nem épp osztatatlan az öröm az érkezésemet illetően, de ez megszokott. Munkaköri kötelességem beleköpni az aurorok levesébe, nekik meg a vérükben van utálni engem. Egyszerűbb lenne, ha együttműködnénk, de a Minisztérium és a kooperáció mégcsak ugyanabban az időzónában sem fér meg.
Ezzel a berögzült nézettel rontottam be, egy agysejtet hagyva meg annak a lehetőségnek a felismerésére, ha esetleg ezúttal valami más történne.
Elfogadom a felém nyújtott kezet, annyira paraszt azért nem vagyok, csak a stílusom tűnhet agresszívnek kissé.
Szép sorban felel a kérdéseimre, aztán azon is tovább megy, s a végén Henrik sem tud csendben maradni, hiába szóltam rá. Pedig tényleg jobb neki, ha hallgat. Alaptalanul vallatják újra és újra, nyugodtan megtehetné, hogy elutasítja, sőt, akár fel is jelenthetné őket zaklatásért. Nem volna túlzó reakció ez arra, amit az aurorok leműveltek vele az elmúlt években. Nem vagyok régóta ügyvédje, az előző egy dilettáns marha volt, aki az engedélyét biztos jópénzért vette. Viszont amíg én képviselem Henrik jogait, addig nem fogják csak úgy kivallatni, amikor eszükbe jut.
Új kihallgató? Ennyi az egész? A többiek már mind lefutották a köreiket s most jött egy új ember, akinek neadjisten saját elképzelései vannak és ezért újra előszedi Henriket? Mert majd ezzel akar bizonyítani, hogy ő is valaki, hogy észrevegyék? Egy téglafal érzelmi skálájával bámulok a nőre.
- Mi volt a baj az eddigi kérdésekkel? - Mondhatnám úgy is, hogy mi volt a gond az eddigi kérdezőkkel, de az csúnyábban hangzik. A lényege ugyanaz. Ha más megközelítéssel érkezett ez a nő, akkor nem ért egyet az elődjeivel. Ha meg nem ért egyet az elődjeivel, akkor nem ért egyet azzal sem, hogy Henrik megölte a szüleit, vagy minimum bűnrészes volt. Ettől függetlenül egy nagy marék szarság, hogy beráncigálta ide, mert nem fog hirtelen többet tudni a férfi, mint tudott eddig. De nincs más nyom. Értem én. Valahol el kell kezdje. Csak épp rossz helyen kezdi. Új szálakat kell keressen, nem a régieket feltépkednie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. augusztus 13. 13:56 | Link

Ambrózy Henrik és az Ügyvédje

 
Három személyes drámánk új színekkel telik meg. Henrik ügyvédjének érkezése átrajzolta az általam magamban felvázolt terveket. Mégis mintha elért volna a férfihoz a szándékom, mert megszegve a jogvédő intését pár mondatot mégis kiejt és felém intézi szavait. Erre rátromfolva az ügyvéd is kérdez. Persze, ez várható volt tőle. Nem hagyja a koncot és köröz körülötte, hogy megvédje. Kettő egy ellen aránynál az ember helyzete minden csak nem rózsás. Ez van velem most. Csak a szőnyegbombázás, amit kaphatok. Ideje ellentámadásba lendülni! De a magam módján. - Eddig az volt a cég nézete, hogy ön a tettes. Ez nem vezetett sehová, mint azt mind tudjuk - nézek végig Henrikre szavaim alatt - Most szeretnénk megvizsgálni egy másik szemszögből a dolgokat. Onnan, hogy ön az ártatlan áldozat - itt már az ügyvédre pillantok - Új kérdéseket vet fel az új álláspont - eltértem az eredeti tervtől és nem azt ellenőrzöm le, hogy konstansak-e a férfi válaszai - Emiatt kértük, hogy fáradjon be Ambrózy úr hozzám - tolom el jelentőségteljes mozdulattal az eddig megszerzett minden információt tartalmazó dossziét jó messzire. Erről a pálfordulásról nekik nem kell tudniuk. Ezért majd én tartom a hátamat. De valahol, mélyen a zsigereimben érzem, hogy azért nem jutottak sehová eddig ezzel a jó emberrel itt, mert nem tértek el a gyakorlattól. Ha változást akarsz ne várd, hogy eléred ha mindig mindent ugyanúgy csinálsz. Le kell lépni a járt útról. El kell hagyni a biztos kikötőt. Tehát most vegyük fel innen a történet fonalát. Lássuk mit reagálnak erre a velem szemben ülő urak.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. augusztus 31. 21:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 1101
Írta: 2019. augusztus 15. 11:21 | Link

Donovan elvtársnő és a berobbanó Liam
another trial for nothing

Henrik szkeptikus az üggyel kapcsolatban. A Minisztériumra nem jellemző, hogy csak úgy elengedjen egy még igencsak jó húsban lévő csontot. Általában addig kötik az ebet a karóhoz, míg az alany inkább magára vállalja a bűnösséget, csak hagyják már békén. Nem mondom azt, hogy egy-egy rosszabb napján és gyengébb pillanatában nem fordult meg mindez a fejében. Azonban tökéletes visszatartó erő számára a saját élete, amit nem tervez tönkre tenni és persze Lilla. Ez nyilván rém szentimentális hozzáállás, csak ugye ehhez még társul az a fránya igazságérzete is, ami mindent maga alá gyűr. Nem hajlandó engedni, hogy vele statuáljanak példát. Keressenek erre egy másik balekot.
Liam, bár óva inti, hogy megszólaljon, pontosan jól tudja, hogy Henriket nem abból a fából faragták, aki adott esetben ne szólalna meg, ha kérdése vagy válasza van. Így most Ophelia szavaira tulajdonképpen felhorkan. Hát így mindjárt más. Már nem gyanúsítottként kell elismételnie az egész borzalmat, hanem ártatlan áldozatként. Végül is, ettől sokkal kevésbé fáj az embernek, ha a szülei halálára gondol.
- Jó ezt hallani. Csakhogy teljesen mindegy, hogy tettesként vagy áldozatként tekintenek-e rám, ha egyszer nem tudok többet mondani annál, amit már eddig is elmondtam - szinte szájbarágósan ejti ki a szavakat, mert ő, bár fantáziája igen szárnyaló, nem látja a lényeget. Vagyis miért más az, hogy tettesként kérdezik ki - és felteszik ugyanazokat a kérdéseket -, vagy áldozatként - szintén feltéve ugyanazokat a kérdéseket. Mert tulajdonképpen a "sikerült leparkolni a kocsit?" és a "találtál parkolóhelyet?" ugyanazt jelenti, csak máshogy fogalmazod meg. Ha egyszer tényként közli, hogy mi történt, ha egyszer pszichológiai vizsgálaton volt, ami bebizonyította, hogy nem egy pszichopata fekete mágus, mit tudna még tenni? Mit tud mást kérdezni még a nő? Megcsóválja fejét és ezúttal elhatározza, hogy innentől Liamre bízza a dolgot. Mondjuk a következő öt percben el is indulhatnának innen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek