36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 44 ... 52 53 [54] 55 56 ... 64 ... 135 136 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2019. december 8. 00:19 | Link

ELME
Találkozás II.


Szőke tincsek, vállig érő haj, barna szemek. Pontosan el tudta képzelni Laurát Thomas mellett. Akárhányszor látta a lányt, mindig naiv mosolygás ragyogott az arcán, melyek felkúsztak egészen a szembogaraiba. Hasonlóan barátjához. Akinek habár feltett egy kusza, rejtvényekkel teli kérdést, és olybá tűnt nem kapta meg a választ, Zsombor tökéletesen értette a lényeget. Ha megtörtént volna az eset, a fiú összehúzta volna magát, gügyögött volna valamit, és valószínűleg még el is pirul. De ő csak a templomról és a misékről hadovált össze mindenfélét. Ennél nagyobb nemet nem is mondhatott volna.
- Nem csak te, haver
- ejtett meg egy félmosolyt Zsombor is. Valamennyire azért benne volt a félsz, hogy mégis mit fognak róla gondolni. A fiú, aki egy és fél évet töltött az ELMÉ-ben, visszatér, mintha mi sem történt volna. Az, akit az egyik tanár majdnem örökbe fogadott. Az, akinek a szülei meghaltak, és azóta nem tudott viselkedni. Az, aki újra magára maradt. Pontosan emlékezett arra az Eridonosra, akinek Márton betörte az orrát. Ő vajon miért képtelen erre?
Nagyon sóhajtott, és az égre vetette tekintetét. - Fogalmam sincs, Tom, fogalmam sincs. - Ezek olyan döntések voltak, melyek inkább egy felnőtt vállát kellett volna, hogy nyomják, nem egy személyiségzavaros gyerekét. - Tudod, amióta meghaltak, csak a gondolat van meg nekem. Hogy milyenek lehettek, én milyen voltam. Semmi tárgyi emlékem nem volt, mert azonnal hoztak ide, aztán meg... tudod. Az elmémben pedig nem tudom bízhatok-e most már, az is meglehet, hogy az egészet csak kitaláltam - akadt ki teljesen a fiú. - Talán nem is az történt, amire emlékszem, és nem is úgy. Talán az anyámnak nem szőke, hanem vörös haja volt. Már nem tudom miben hihetek... - túrt bele hajába idegesen Zsombor. Érezte, ahogy egyre kezdi elveszíteni azt az álarcot, ami mögé elbújt. Lehunyta a szemeit, és mélyeket lélegzett. Közben fejben elszámolt lassan tízig. Egy, kettő, három... érezte, ahogy minden számmal egyre jobban kitisztul az elmélye... hat, hét... kinyitotta a szemét... kilenc, tíz. Folytathatják.
- Tudod, aznap este, amikor ott aludtam nálatok
- vezette be mondandóját. - Felébredtem, és nem tudtam hol vagyok. Az egész estét Mártonként töltöttem veled, és felébredve nem tudtam mi történt. Kiment a nappaliba, és hát... Liam is. Szét voltam esve. Ő pedig, hát... nem tudott mit szólni. Próbált megnyugtatni. De biztos ijesztő volt számára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 8. 21:08 | Link

Mikola Ármin Valentin - pécsi shopping - outfit

Na már most, bár ugye Ilián megkérdőjelezte - innen is bekaphatja -, de attól még nő vagyok. És mit tesz egy nő, ha hoppon hagyják, szarul van, lekurvázzák, és még sorolhatnám? Bizony ám! Stresszoldó vásárlás körutat szervez magának. Hova? Meglepő, de nem akartam elmenni Olaszországba, hiszen oda csak egyetlen butik miatt járok, így meg nem lett volna sok értelme a stresszoldásnak, ha három perc alatt lezavarok mindent. Úgyhogy összeszedtem magam, majd egyszer csak hopp! Pécsen kötöttem ki teljesen véletlenül. A parkolón átvágva léptem be az Árkádba, ami rettenetesen kicsi. Komolyan. Hogy lehet egy ilyen kis bevásárlóközpontban mindent megtalálni, amit csak szeretnél?
Ez a kérdés fennállt, egészen addig, amikor a második boltból is már egy szatyorral a kezemben léptem ki. Az embertömeg hömpölyög vagy erre, vagy arra, de én céltudatosan a tető felé tartó mozgólépcső felé indulok. Kell egy kis friss levegő. Amióta minden szar, bár szégyellem magam miatta - egyáltalán nem -, de ismét rászoktam a dohányzásra. Évekig bírtam, de amikor utoljára eljöttem Arie-tól vettem egy dobozzal, ami napokig csak állt az asztalomon, végül az ablakomat kitárva huppantam le a párkányra és izzott fel a cigaretta vége. Életem leggyönyörűbb slukkja volt az. Szatyraimat csuklómra húzva, táskámat kicsit jobban rádobva vállamra takarom el az öngyújtót, hogy meggyújthassam a szálat, de az csak kattan egyet, majd semmi nem történik. Még vagy négyszer megpróbálom - kitartó vagyok -, csak a biztonság kedvéért, de amikor már biztos, hogy nem működik, lemondóan sóhajtok egyet és hajítom bele a táskámba. Pillantásomat körbejáratom a dohányzásra kijelölt helyen, de... nos, tinédzserektől csak nem kérek tüzet. Fejemet az ég felé emelem, még egyet sóhajtok, majd szatyraimat feldobva a peremre nézem inkább az embertömeget az ablakon keresztül. Borzalmas látvány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Ármin Valentin
INAKTÍV


Hungry like a wolf.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 54
Írta: 2019. december 8. 22:24 | Link

Ophelia Carolina BROwn
wolverine | december 7 | Pécs, Árkád

A leggyomorforgatóbb érzés a decemerben az, hogy mindjárt itt a karácsony, ami azt jelenti, hogy mindjárt itt az év vége, ami azt jelenti, hogy mindjárt itt az új év. Meg persze azt is, hogy venni kell a "szeretteidnek" - és persze a kevésbé szeretteidnek - ajándékot arra a csodás ünnepre, amit egy fiktív bestseller szereplő születésnapja alkalmából tart mindenki. Nálunk ez azért kellemes, mert az öcsémnek van egy komplett alomra való kölke, akik bár aranyosak, el vannak kényeztetve, már ha valaki engem kérdez. Álltam vagy negyven percet a játékosztályon tanácstalanul, mielőtt vettem egy játszós szőnyeget a két kisebbnek, egy pónikastélyt és autókat a középsőnek, társast a nagyobbaknak. Aztán egy nagy üveg Jägert magamnak, mert mégis ki a faszom találta ki ezt az egészet? Még egy cigire is rá kellett gyújtanom, szóval meg sem álltam fizetés után a teraszig, ahol elvileg mindenki füstölgött volna, de az emberek nagy része csak ácsorgott körbe-körbe, meg nevetgéltek, mint akiknek karót dugtak a seggébe. Egy kevésbé népes rész felé vettem az irányt, majd a távolba meredve pattintottam fel a zippom, levágtam a nejlonszatyrot a játékokkal és kikukáztam belőle az alkoholom, mielőtt sírvafakadok itt a teraszon. Nem lenne méltó felnőtt férfihoz. Aztán lenéztem a közelben álló nőre, előbb csak futólag, majd alaposabban is. Lassan felkúszott a bal szemöldököm, miközben mélyet szívtam a cigimből és kifújtam a füstöt az orromon.
- Nem jön a szikra, kiscsillag? Akármilyen tüzes vagy, az a cigi nem gyullad meg magától... - köhhintettem egyet elegánsan a könyékhajlatomba, majd visszatoltam a lábammal a kurvanagy HotWheels feliratú dobozt a szatyiba. Látni sem bírom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 9. 01:05 | Link

ZSOMBI
kora délután az ELME parkjában | #walkingintheparkGIF

Az a helyzet, barátom ebben téved most kicsit. Egyszerűen tényleg csak arról van szó, hogy én abból értek, amit kristálytisztán kimondanak, megkérdeznek. Igazán ritkán van az, hogy ráérzek valamire, meglátok összefüggéseket, vagy a sorok között tudok olvasni. Úgyhogy az, hogy mit feleltem neki és hogyan, az ég világon semmit nem jelent. Meg az ellenkezőjét sem. Tudom, tök fura lehet, nem csak Zsombinak, bárkinek, hogy egy vele egykorú srácnak nem egyből az jut eszébe, azonban számtalan oka van, amiért ez így van nálam. De talán legyen elég annyi, hogy én ilyen vagyok. Lehet, barátom az utóbbi hónapokban elszokott kicsit tőlem, mentalitásomtól. Más vette körül. Bár az is igaz, eféle témákról még nem beszélgettünk eddig úgy igazán. Oké, utalgatott ő arra, miket csináltak Ainsleyvel, viszont ugyebár nekem az nem jött át.
Tom. Kevesen hívnak Tomnak, de amikor teszik, kicsit olyan zavart vagyok, mert mintha nem is velem, rólam beszélnének. Viszont Zsombinál nincs így. Még el is mosolyodom rá. Hiányzott már, ahogy mondja. Azonban hamar visszafogom derűmet, hiszen a mellettem bandukoló srác kezd magába roskadni. Rossz utakra téved. Szomorúan figyelem őt és kapkodom fejemben a gondolatokat, mi tévő legyek. Kicsiben, de én is megéltem ezeket, őmiatta. Amiatt, hogy akit egy embernek hittem, kettő, aztán mégis kiderült, hogy egy, de mégis kettő. Volt pár borzalmas napom, amikor én is mindent megkérdőjeleztem. Ő pedig mindezt sokszorosan és folyamatosan éli, nyögi. Nem tudom, mivel tennék jót. Mire nekiállnék kiötölni, már látom, mintha nyugtatná le magát, abban meg nem akarom megzavarni.
Hú. Irtóra oda kell figyelnem a továbbiaknál. Mártonról beszél, aki ugye szintén ő, tehát magáról beszél harmadik személyben, közben mégsem. Megpróbálom feldolgozni ezeket és aztán eljutnak hozzám az infók. Ezek szerint Liam bácsi már azóta tudhatta. Jó ég, az nagyon rég volt. Ő akkor szinte már onnantól tudta, hogy megismerte barátomat. Tutira kikövetkeztette, ő hihetetlen okos. Nagyot nyelek, bólogatva, emésztgetve.
- Ó, ezeket már mióta oda akarom adni! - kapok zsebeimhez hirtelen és előtalálok egy ajándákzacskót, amit persze jól átnézett az intézet személyzete, mielőtt behozhattam. - Volt egy-két rendezvény meg ilyesmi - mondom el neki, honnan vannak a benne található dolgok. Két cukorka karkötő, az egyikre pengető, a másikra ceruza formájú kis édességek vannak felfűzve, ezeket Candylandben készítettem neki; van még préselt érme; egy csoki valamelyik bogolyfalvi bolt eseményéről és még egy pár zsombis mütyűr. Kész kis gyűjtemény, melynek az összes darabja annak a tanújele, hogy bárhol jártam, bármit csináltam, mindig gondoltam rá. Így egy kicsit úgy éreztem, ott van. Legalábbis elvihetek neki egy darabkát az élményből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 9. 10:20 | Link

Mikola Ármin Valentin - pécsi shopping - outfit

Elhúzott szájjal, néha kisebb undorral arcomon bámulom az emberforgatagot, ami boltból be, majd boltból ki jár. Régen szerettem a karácsonyt, szerettem a tömegben apám és anyám kezét fogva sétálgatni, mindenre rácsodálkozni, majd véletlen felborítani a kitett díszeket. Tényleg véletlen volt mindig. De azóta sok idő eltelt, anyám meghalt, apám alkoholista lett, az életem össze van baszva - szó szerint -, és még rágyújtani sem tudok. Így kerül vissza a táska legmélyére az a fránya öngyújtó, és nagyon ajánlom neki, hogy elgondolkozzon azon, amit tett, mert egyáltalán nem leszünk jóban, ha ezt így folytatja.
Megemelkedett szemöldökkel egyenesedem ki, majd lassan fordulok a hang irányába, ami gondolom nekem szól. Bár nem tudom mi a férfiaknál ez a becenév fétis, de leszokhatnának róla, tekintettel arra, hogy a legtöbb nőnek, jobb esetben, van neve. Lehet nem tudja, de akkor is, ember! Nem vagyok szöszi, nem vagyok kiscsillag, sőt még tüzes sem vagyok. A bók jól esik, nem tagadom, el is mosolyodom rá, mikor végre teljesen a hang irányába fordulok.
- Miket nem mondasz! - tettetek meglepődöttséget, majd karjaimat keresztbe fonom magam előtt. - Pedig azt hittem, ha szépen kérem, akkor meggyullad - forgatom meg a szemeimet. Mosolyom nem lankad, mert bármennyire is szar a hangulatom, azért a csávó éleslátása feldobja az ember kedvét.
- Köszönöm, hogy szóltál, igazán hálás vagyok, legközelebb veszek egy öngyújtót, ami működik is - bal kezemmel táskám pántjához nyúlok, hogy kicsit feljebb taszigáljam vállamon, de a figyelmemet még így sem kerüli el, hogy milyen kedvesen és szeretetteljesen nyomja vissza a vásárolt dolgot a szatyorba. Halkan felnevetek. Egyértelműen nem magának vásárolta, de olyan jóóó lenne kicsit szívni a vérét vele, nemde? Áh, majd később talán. Most szedjük össze magunkat, és ne ironizáljuk ki a lelkünket is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. december 9. 10:51 | Link

Lianna
Sopron | végre az én világom

Talán túlzás azt mondani, hogy Lianna percről perce édesebb, ám Henrik mégis úgy érzi, sokáig tudná nézni a pírtól rózsás arcot. S bár ő csak ugratja a másikat, az ajkain őszintén kibukó válasz meglepi a férfit, aki kis híján lépést is téveszt, azonban a külvilág számára ez észrevehetetlen. Tekintetében zavar csillan, ahogy a nő arcát fürkészi, mégsem szól semmit, csak próbálja feldolgozni az információt. Akkor ez most jó, igaz? Nem akarja, hogy más legyen a karjai közt, hogy mást szeressen és mást csókoljon. Mert Halty-t igenis csókolná, bolondulásig szeretné, ha azon múlna, a tény pedig, hogy a nő félti ezt a lehetőséget, s nincs ínyére másnak átadni, valamiféle különös érzést kelt Henrikben. Ő nem a hősszerelmes típus, nem fog sárkányokkal küzdeni, sem szerenádot adni egy kései órán szíve választottjának ablaka alatt. Ő az a fajta, aki tudja, mit akar, s megadja ugyan, amire társa vágyik, nem válik nyálassá, sem csöpögőssé. Úgy szeret, ahogy elvárja, hogy szeressék, s úgy törődik, ahogy elvárja, hogy törődjenek vele. Apró, gyengéd érintésekkel, el-elkapott pillantásokkal, jelentéktelen gesztusokkal, melyek később meghatározóvá növik ki magukat. Nem tolakszik és nem támad, finoman kopogtat és kivár, türelmesen tesz kis lépéseket, hogy végül megszerezze, amit akar.
Az, hogy visszajöttek az estélyre, s ez a mostani puha érintés is azt tükrözi, hogy gyengéd érzéseket táplál Zaina iránt, melyek ugyan még nem kiforrottak és közel sem stabilak, de alakulnak. Már látja, már érinti, már vágyik utána, s hajlandó akár áldozatot is hozni, noha nem eget rengetően nagyot. Ha nem itt és nem most lennének, talán merne bátrabb lenni és kezdeményezni, itt azonban, ahol ennyi szempár figyeli őket, egyszerűen nem illendő, ráadásul egyiküket sem hozhatja kellemetlen helyzetbe. Épp most szögezte le a kedves apukának, hogy nincsenek tisztátalan szándékai a lányával, ha hirtelen ország-világ előtt rámozdul, könnyen odavész a szavahihetősége. Egyébként sem jutottak még el odáig, hogy ilyesmi szóba jöhessen, így az udvarlás szolidabb, kevésbé direkt formáját részesíti előnyben. Finoman kivezeti Liannát a tömegből, hogy a nő végül nem máshoz, mint a pezsgőspohárhoz forduljon segítségért. Talán ezért nevetteti meg Henriket az elhangzó mondat.
- Kísérői kötelességemnek tekintem, hogy ezt megakadályozzam - hamiskás mosollyal arcán figyeli, ahogy egy újabb korty csúszik le a nő torkán, ekkor ugyanis ő is úgy dönt, hogy az eddigi eseményekre megiszik egy pohárkával. Miközben belekóstol, körbepillant és nem tudja nem észrevenni a vizslató szempárokat. Nem mintha egy fikarcnyit is érdekelné, mit gondolnak mások, hiszen az ő jó hírének már igazán mindegy, azonban a nőét nem hagyhatja veszni. Szíve szerint egy üveg pezsgővel zárná ezt a remekbe szabott estét, azonban nem teheti meg.
- Lassan ideje lesz indulnom - órájára pillantva konstatálja csak, hogy már órák óta itt vannak, a vendégek pedig jószerével az utolsó falatokat csipegetik a svédasztalról is. Annyira lefoglalta, hogy minden tökéletes legyen, főleg ő maga, hogy észre sem vette, milyen gyorsan tovatűntek a percek, majd az órák. Bár lenne rá lehetősége, sőt ennél jobbat keresve sem találhatna, mégsem kérdi meg a nőtől, vele tartana-e. Elvihetné, hogy beüljenek valahová, esetleg maradhatna tovább, de elfáradt, mind testileg, mind lelkileg. Heléna és a folyamatos piócáskodása, valamint Gábor nyomulása kellően kiélezett idegeket követeltek. Egyszerűen csak elég volt. Egyetlen hajtásra issza meg a kristályban fénylő alkoholt, hogy aztán az üres poharat az egyik asztalra tegye. - Köszönöm, hogy rám gondoltál. Ezzel a maréknyi emberrel már fél kézzel is elbánsz - ahogy körbepillant, látja a vendégeket szedelőzködni, tehát ők is indulnak. Nincs már miért maradnia, azt pedig nem várja, hogy marasztalják. Acélkék íriszeivel a nő tekintetét próbálja elkapni, hiszen elbúcsúzniuk el kell. Csak már fogalma sincs, hogyan tegye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Ármin Valentin
INAKTÍV


Hungry like a wolf.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 54
Írta: 2019. december 10. 14:13 | Link

Ophelia Carolina BROwn
wolverine | december 7 | Pécs, Árkád

Tömeg van, indokolatlanul nagy, nem foghatom fel, hogy mi is ez a tömeg mindenütt. Mintha már holnap lenne karácsony, pedig... erről még bőven nem beszélhetünk. Ha viszont így lenne sem érteném, hogy miért kell egymás lábán áttaposva sikoltozni a spar közepén, hogy "IRÉN ELFOGYOTT A SZALONCUKOR". Inkáb nem folyok bele.
A nő felém fordult, el is mosolyodott, szóval legalább attól nem kellett tartanom, hogy hoz egy stokedlit és felállva rá lekever egy pofont. Mert ugye ez az egyik csodás része annak, hogy én én vagyok. Ha nem hajolok le, a legtöbb nő még csak fel sem ér, hogy rendesen meg tudjon ütni.
- Nem akartam összetörni az álmaidat. De ha már megtörtént, kárpótollak, mit szólsz? - még fel is csúszott a szemöldököm, ahogy mélyet slukkoltam a cigiből, majd pár pillanatig lent tartottam a füstöt, mielőtt még kifújtam volna. A zsebembe túrtam, hogy végül elővegyem a ladykilleres fekete gyújtóm.
- Hát igen... lehet, hogy az, amelyik em ad tüzet olcsóbb, de nem feltétlenül praktikus... nem tudom, hogy vagy te ezzel... - meresztettem rá a barnáim, aztán kitört belőlem a nevetés, miközben visszatuszkoltam az autót a kis táskába. Legközelebb nagyobbat kell vennem, vagy nemtom.
A tenyeremmel tartottam árnyékot a lángnak, ahogy a kis kattanással tüzet fakasztottam a gyújtóból, felé tartva bizakodó mosollyal. Csak megenyhül.
- Szívfájdalom vagy  karácsony? - böktem végül az állammal a táskák felé, mert hogy volt nála egy pár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 10. 21:26 | Link

Mikola Ármin Valentin - pécsi shopping - outfit

A tömeg undorító, és lefoglalja az agyamat az emberek fürkészése egészen addig, amíg meg nem szólítanak, nekem pedig nagyon nehezen megy, hogy visszatartsam a nevetésem. Az éleslátó férfi biztosan ilyenben is dolgozok, hiszen miket észre nem vesz! Nem hiszi el az ember, de tényleg!
- Ez volt az egyik legszebb álmom - biggyesztem le ajkaimat, tekintetem is lesütöm pár másodpercre, mert aztán csak-csak érdeklődve kelljen újfent felnéznem a férfira, aki ráérősen kotorja elő az öngyújtót zsebéből. Kicsit nevetve, fejemet rázva túrom elő cigarettámat a táskámból, majd ajkaim közé biggyesztve azt lépek közelebb a férfihoz. Automatikusan nyúlok a láng felé, hogy eltakarjam azt a külső viszontagságok elől, amikor a férfi is így tesz, de már kellemetlen lenne visszahúzni a kezemet, így, mintha észre sem vettem volna hajolok tovább a lánghoz, a férfi keze mögé téve sajátomat. Mélyet szívok a nikotinrúdba, majd felegyenesedem.
- Köszönöm - mosolyodom el én is őszintén felé. - Pedig én tényleg szeretem, ha valami praktikus - tárom szét karjaimat lankadatlan mosollyal, majd visszalépve a szatyraimért markolom meg azokat, hogy egy egyszerű mozdulattal vágjam le a férfi hatalmas zsákja mellé. Micsoda bevásárlási szellem, meglepő ez egy pasinál.
- Utálom a karácsonyt - vonom meg vállaimat szórakozottan. Cigarettámból mélyet szívok, orromon keresztül távozik a füst. - Nem tudom, hogy szívfájdalom-e az, hogyha lekurváznak - merengek el a dolgon, még szemeimet is kicsit összehúzom, majd vállat vonok. - Nem, nem az, szóval csak vásárlás, de a megvett cuccok felét utálom - nevetek fel őszintén, mert így van. Ez tipikusan olyan, hogy megtetszik, egyre többet nézed, már annyira nem tetszik, de már megvetted. Na, én pontosan így jártam a szatyrok felével. Ki érti ezt?
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. december 13. 09:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Halty L. Zaina
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 172
Írta: 2019. december 11. 14:23 | Link

Ambrózy Henrik
#he_says_yes #Sopron #'19.11.02.
#alkalomhoz_illően


Csak akkor veszem észre, hogy mennyire fülledt a levegő, amikor tüdőm végre valamelyest tisztább levegőhöz jut távol a táncolóktól. Nem túlzás azt mondanom, hogy olyan érzés, mint egy teljes napot táncoltam végig. Elszoktam az ilyesfajta mozgástól, valahogy a rohangálás jobban a szívemhez van nőve, mint a keringő. A tánc közben történt pillanatok is valahogy ilyenek, nemde? Vagy lehet nem is összehasonlítható a kettő egymással. Megtörténtek az érintések, melyektől zavarba jöttem, a szavak, amelyektől szintén, de van-e jogom belelátni többet az egészbe, mint ami valójában? Bár Henrik intézte ezeket a helyzeteket úgy, ahogy megtörténtek, minden esemény az ő keze alatt történt, de honnan tudhatom biztosra, hogy nem egy pillanatnyi zavar volt csupán? Hogy nem csak azért kaptam puha érintéseket, kedves, mégis zavarba ejtő szavakat, mert a helyzet úgy hozta? Honnan tudhatom, hogy tényleg ő szerette volna így? Ugye, hogy a kérdések jogosak. Mindkettőre van esély, én pedig nem fogok találgatni. Nem akarom elképzelni, ahogy Henrik Heléna csípőjét fogja, ahogy Helénát csókolja, mert amíg élek tartom azt, hogy jobbat érdemel a férfi egy Helénánál, még akkor is, ha ezzel ő nem ért egyet, de ha mégis a nőt választja maga mellé társnak - valami nagyon furcsa ok mellett -, akkor el kell fogadnom. Ez egy barát dolga. Én pedig minden erőmmel támogatom Henriket, ahogy ő támogat ma este engem.
- Áh, ez a veszély nem áll fenn - legyintek egyet én is megengedvén magamnak egy kis nevetést. - Nem szoktam alkoholt inni, nem is szeretem igazából - szemöldökráncolva ugyan, de végszóra tűnik el az utolsó kortyom is a pohárból. Leteszem az asztalra, mert ez az egy is sok lehet, ha nem vigyázok, és tényleg nem szándékozom kellemetlen helyzetbe hozni sem a szüleimet, sem Henriket. Valahogy nem is én lennék az, aki a sárgaföldig leissza magát, majd annyira érzi a bugit, hogy neki áll szeletelni az alapvetően nyugodalmas és leginkább vonósokkal teli zenére. Gyönyörű látvány lennék. Az előttem lebegő kép akaratlan mosolyt csal az arcomra, de hamar el is tűnik, amikor Henrik megszólal. Felé emelem tekintetem, karját akkor ereszti le, gondolom az időt nézte meg. Ennyire elszaladt volna? Alsó ajkamat rágcsálva bólintok egyet. Marasztaljam? Engedjem el? Biztosan elfáradt, túl sok mindent történt ma, Helénával az élen, de ha ő elmegy, akkor én egyedül maradok. Nem lehetek önző, így egy halvány mosollyal ajkaimon járatom körbe a tekintetem először a termen. A vendégek nagy része szedelőzködik, csak a társaság krémje fog maradni, ahogy mindig. A férfiak pókerpartit rendeznek apám dolgozószobájában, a nők pedig a társalgóban beszélgetnek pár pohár bor felett. Remek lesz az este folytatása.
- Megértelek - ujjaimat összekulcsolom magam előtt, feltekintek a férfira. - Még mindig elhozhatom azt az üveg bort - vonom meg vállaimat halkan nevetve, testemet párszor előre-hátra ingatom, mintha egy ártatlan kislány lennék. Megfordul a fejemben, hogy egyszerűen nem folytatom a gondolatmenetet, csak hagyom lógni a levegőben a bor által adott lehetőségeket, de nem. Muszáj megszólalnom, mert nem lehetek önző. Vele főleg nem. - Csak vicceltem, menj csak, biztosan elfáradtál a kedves tekintetek kereszttüzében - mosolyom szélesebb lesz, ahogy Ilona néni pillantása ugrik be rögtön, még az estély kezdete előtt. Henrik ma mindent kapott, csak éppen kedves tekinteteket nem, de hősiesen tűrte és valószínűleg ezt sosem fogom tudni neki meghálálni.
- Mindenki megy valahova - állapodik meg tekintetem a férfi társaságon, aki már gyülekezik. - Férfiak pókerparti, nők beszélgetés a társalgóban, én pedig, mivel nem vagyok hajlandó beszélgetni a krémmel, olvasok a szobámban - gyerekként még kötelező volt ott ülnöm a rengeteg felnőtt nő között és hallgatni, ahogy olyan fontos dolgokról beszélgetnek, mint a varrás, az aznapi pletykák, esetleg, hogy szerintük kivel fog összejönni az aznapra terítékre került híresség. De most, hogy már felnőttem magyarázat nélkül visszautasíthatom a meghívásokat. - Kikísérlek - automatikusan karolok a férfiba, hogy amint készen áll elindulhassunk kifelé. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha gondolkodás nélkül beülhetnék vele az autóba és elmehetnék vele. De Henrik nem hívott, én pedig nem tudom, hogy kell határozottan, mégis kedvesen, megtartva a méltóságodat meghívatni magam, így csak elengedem. Lehet nem kellene, lehet mennem kéne vele, mert a történtek miatt nem fogok tudni aludni, de... fogalmam sincs hogyan és mit kellene tennem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2019. december 12. 13:32 | Link

ELME
Találkozás II.


Sokkal nehezebb elfogadni a magányt, mint azt az ember elsőre gondolná. Eleinte örülsz neki, hogy senkinek nem tartozol felelőséggel a cselekedeteid miatt. Aztán elkezd ez hiányozni. A felelősség, hogy valaki rád szóljon, ha őrültséget csinált, és visszarántson a földre. Zsombor ezt az utolsó kapcsolatot vesztette el aznap, hogy bekerült az ELMÉ-be. Többek között ezért is tartott neki olyan sokáig a felépülés. Dühös volt, és nem volt senki, aki kontrollálni tudta volna. A próbálkozás az intézet részéről, hogy hozzák vissza Zsombor életébe Kirillt csak még inkább rontott a helyzeten. A fiúnak már nem maradt senkije, csak saját maga. Egyedül kellett megfontolnia mindent és magára szólnia, ha túl ment a határokon. Ez egy borzasztóan nehéz feladat, hiszen az első lépés ehhez az önmagadba vetett bizalom. Zsombor pedig a saját emlékeiben nem lehetett biztos, akkor mégis hogy várhatják el tőle a javulást?
Mégis, valahogy sikerült neki. Az első lépések nehezek voltak, és sokat segített neki Thomas. Az első jelentősebb áttörést akkor sikerült elérniük, miután megjött az első levél, és Zsombornak újra volt kapcsolata a külvilággal. Most pedig, hogy a kis csomagot a kezében tartotta, egyszerűen sikerült felfognia, hogy az egyetlen, akiben megbízhat, és aki foglalkozik vele, most is ott áll mellette.
- Tom... - kereste a szavakat. Azokat, amelyek nem feltétlenül a cukorkákra és a kisebb mütyűrökre vonatkoztak, hanem a kapcsolatukra általában. - Köszönöm, hogy itt vagy nekem. Nélküled nem tartanék ott, ahol most - vigyorgott, és egy minutnyi szünet után megölelte barátját. Ha az előbbiből nem is, ebből Thomas biztos sejthette, milyen nagy dologról van szó, hiszen általában ő az, aki az érintkezést kezdeményezi, és sohasem fordítva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Mikola Ármin Valentin
INAKTÍV


Hungry like a wolf.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 54
Írta: 2019. december 12. 22:53 | Link

Ophelia Carolina BROwn
wolverine | december 7 | Pécs, Árkád

- Akkor ezt majd legközelebb töröm össze - kacsintottam rá, mert ez a szakterületem, szerintem nincs olyan ember, aki nálam jobb lenne a nők kiborításában. Pedig eskü nem direkt csinálom, de már anyámmal kezdődött a sor, először hét évesen, mikor hazavittem egy sündisznót. Hogyhogy miért? Mert tetszett. Szóval Soma, a sün velünk lakott további négy éven át.
Közelebb lépett hozzám, mire féloldalasan elmosolyodtam, de tartottam a gyújtót, továbbra is, mert egy kibaszott úriember vagyok. Futólag érintem meg a kezét, mielőtt azt magam mellé ejteném, majd zsebre vágnám a tűzszerszámot. Egyszer tuti le fog robbanni tőle a fél seggem. Addig viszont...
- Akkor nem értem, mit keresel itt - pillantottam körbe, majd széttárt karral mutattam az alattunk elterülő épületre, mert ez a pláza sokminden volt, de nem praktikus. Inkább olyan pénzbaszoda, ahonnét csak a drágalátos forintjaid nélkül tudsz távozni.
- Oh, én nem. Az öcsém is csak akkor, ha ott vagyok. Szerinte nem tudok viselkedni - vettem elő a jägert is a táskámból, mert az a gyömbéres cucc atom, nagyon adom. Aztán le is csavartam a tetejét, majd meghúztam, mielőtt felé tartottam volna. Ez így van jól. - Jó  kérdés. Akkor szerintem szórd le innen a picsába, sokkal szórakoztatóbb lenne, mint hazacipelni... Persze, ez csak az én véleményem.
Még fel is emeltem a kezeim, hogy én nem terveztem senkit bántani, ez csak egy kósza ötlet. De én tuti ezt csinálnám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 13. 19:46 | Link

Mikola Ármin Valentin - pécsi shopping - outfit

- Ó, nagyon értékelem a gesztust - hálás pillantást vetek a férfira, mielőtt halkan felnevetnék, majd cigarettám vége felizzik. Megkönnyebbülten szívok bele a cigarettába, mert enélkül nehezen vettem volna rá magam, hogy visszamenjek a tömegbe megvásárolni olyan ruhákat, amik nem is tetszenek annyira. De, nő vagyok - innen is pucillak Ilián -, szóval bekaphatja mindenki és igenis meg fogom venni.
- Na nem a praktikusság miatt - fogom mutató és középső ujjam közé a szálat. - Unalomból leginkább - szemeimet kicsit összehúzva gondolkodom el, de hamar lemondok arról, hogy megfejtsem, inkább érdeklődő tekintetem emelem a férfira. - És te? - jelentőségteljes pillantást vetek a lábánál heverő szatyorra, amiből erőteljesen kandikál ki, míg egy visszarúgás után is az autós doboz. Szemeim kikerekednek, ahogy előveszi a jégeres üveget és meghúzza azt. Komolyan pillognom kell párat, mire felfogom, hogy ez valóban megtörtént és nem csak beképzeltem az egészet. Meg a férfit sem. Mert mégiscsak meggyújtotta a cigarettámat, akkor biztosan él. Merlinre, csak nem hibbantam meg a nagy vásárlásaim közepette. Megilletődött tekintetem esik az üvegről a férfi karizmatikus arcára, és akaratlan mosolyodom el. Vállaimat megvonva veszem el tőle az üveget és húzom meg én is.
- Olyanok vagyunk, mint két tini - kuncogok fel halkan, ahogy visszanyújtom neki a nedűt, amiből soha nem ittam este 9 előtt. A kuncogásból nevetés lesz, mert az ötlet valóban nem rossz, de tényleg sajnálnám azért azokat a ruhákat. Majd elajándékozom őket, biztosan vannak olyan szervezetek, amik szívesen vennének két borzalmas karácsonyi pulcsit, amiből az egyik szerintem férfi, de a női osztályon volt, esküszöm, meg pár karácsonyos pólót. - Nem beszélsz rosszat, de inkább odaajándékozom valakinek - biggyesztem ajkaim közé a nikotin rudat, majd a füstfelhőn keresztül fürkészve a férfi arcát nyújtom ki felé a jobb kezem lassan.
- Ophelia - biccentem oldalra a fejemet, miközben másik kezemmel veszem ki a szálat ajkaim közül. Ha már ekkora spanok lettünk, csináljuk legalább névvel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Simon Blanka
INAKTÍV


Jagger
offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 76
Írta: 2019. december 13. 22:08 | Link

Zaina

Az aula nagy tükrével szemben ácsorog. Billeg előre-hátra a lábán, kilóg a zoknija a bokacsizma és a farmer között. Az egyik rózsaszín, a másik csíkos. Bordó kabátot visel bandás kitűzőkkel és az elmaradhatatlan svájci sapka takarja a feje tetején levő gubancokat. Álmában a párnába dörgölte a fejét, így volt két választási lehetősége; vagy levágja az összerasztásodott részt, vagy sapkát vesz és meglátogatja a fodrászát, aki majd kisegíti a bajból. Utóbbit választotta.
Izgatott, valójában a légzés is nehézkes, hisz nem tudja, a főnök miért hívatja. Erőt vesz magán és a tőle telhető legnagyobb magabiztossággal sétál fel Zaina irodájába. Öt éve dolgozik az újságnál, ebből kettőt főállásban csinált végig és valójában elég büszke magára, amiért látszólag elégedettek vele a felettesei.
A torkában levő gombócot lenyelve, arcára mosolyt erőltetve kopog be az ajtón, majd ha behívják, be is lép abba a kisebb káoszba, ami ott uralkodik.
Így néz ki a fejem is belülről, az tuti.
- Szia! Jagger. Hívattál - ha esetleg nem lenne tiszta sor, még a nevét is megemlíti. Ekkora melóban Jag valószínűleg a sajátját is elfelejtené, nem, hogy másét.
- Jó nagy munkában vagy - zavarában olyan megállapítást tesz, ami valljuk be, hát elég egyértelmű. De nem tud mit mondani, amíg csak ott ácsorog és billeg, háta mögött az ujjait tördelve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Ármin Valentin
INAKTÍV


Hungry like a wolf.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 54
Írta: 2019. december 13. 22:27 | Link

Ophelia Carolina BROwn
wolverine | december 7 | Pécs, Árkád

- Ugyan. Ez a legkisebb, amit megtehetek - legyintettem a lehető legnagyobb hanyagsággal, szerintem ember ennyire laza nem volt még. Nem tudom, mondott e már valaha olyat ember erre a helyre, hogy "praktikus". A plázák nagy része nem volt az és ez alól az Árkád sem kivétel. Bár még így is fényévekkel jobb, mint mondjuk anno Sopron volt. Dögvész, meg kell halni az unalomtól.
- Karácsonyra vásárolok a tesóm kölkeinek. Rémálom - meregetem az ég felé a szemeim egy nagy sóhajjal, de aztán csak megingatom a fejem, hogy annyira nem fontos és bebúvárkodtam nagy lelkesen a táskába a jäger után. Elég hamar kint is volt, megszegtem rajta a zárjegyet és nagy lelkesen meg is húztam. Ez a gyömbéres kiadás ez isten ajándéka, én mondom. A nő felé tartottam az üveget, ugyan nem sok bizalommal az iránt, hogy majd meghúzza, de mégis megtörtént.
- Ez a hosszú élet titka. Vagy a matek órák. Lehet, hogy nem élsz tovább, de ezer évnek érzed majd - néztem rá sokatmondó pillantással, majd visszavettem a zöldesfekete flaskát. Az ötletem süket fülekre talált, azt mondta, inkább elajándékozza, én meg nem voltam ellene. Végül is ő költött rá pénzt, nem én. Szóval megadóan felemeltem a kezeim, amit csak akkor tettem le, mikor bemutatkozott.
- Valentin. Ármin... Alkalmanként idegyere. Ahogy tetszik - fogtam vele kezet határozottan, villantva rá egy szikrázó mosolyt.
Utoljára módosította:Mikola Ármin Valentin, 2019. december 18. 14:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 13. 23:57 | Link

ZSOMBI
kora délután az ELME parkjában | #awhGIF

Mosolyogva figyelem, ahogy átveszi a tasakot és ez a kifejezés csak erősödik arcomon, látva, hogy tetszenek neki a jóságok. Bennem csak még bizonyosabbá válik, hogy tényleg ott volt velem. Ebben a pillanatban válik ez végleg igazzá. Megemelem szemöldököm, mikor megszólít, és amit mond... attól enyhén elnyitott szájjal, megilletődötten pislogok rá. Annyi mindent felelnék, viszont képtelen vagyok kinyögni bármit. Pedig elmondanám, hogy ez természetes, és hogy mindig itt leszek, és hogy milyen boldog vagyok, ha tényleg tudok neki segíteni bármiben. Ölelésétől hirtelen kapok levegő után, ám azonnal beleolvadok, átadom magam neki. Kezeim rögvest hátára kerülnek, szeretettel szorítom magamhoz. Gondolatban minden áldott nap megteszem. Megannyiszor jut eszembe mindenféléről barátom és míg jó ideig, amikor nem sokat tudhattam róla, mi van vele, csak reménykedőn sóhajtottam olyankor, picit aggódva érte; mióta viszont meglátogattam, ez a sóhaj már bizakodó és vidám, hiszen újra együtt vagyunk és ő mintha tényleg mindig valamivel jobban lenne.
Miután nagy nehezen elengedem, ballagunk még picit, ám ideje lassan visszamenni. Az épület felé kanyarodunk hát. Búcsúzkodunk egy sort, én pedig szinte szökellve hagyom magam mögött az intézetet, alig várva, amikor legközelebb jöhetek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 14. 15:48 | Link

Mikola 'idegyere' Ármin - pécsi shopping - outfit

- Kedvességed határtalan - forgatom meg szemeimet látványosan. Nehogy szó érje a ház elejét, amiért nem reagálok kellőképpen a felém intézett kedvességre az emberektől. Nem tudok vitatkozni azzal, hogy mennyire nem praktikus egyetlen bevásárlóközpont sem. Emberek vannak emberek hátán, elhagyják a saját gyereküket, majd idegbeteg módon kiabálnak az infó pultos kislánnyal, aki meg néz, mint hal a szatyorban. Szegényt meg is értem. Mi mást tehetne? Elhagytad a kölyköd, de azért, mert kiabálsz még nem lesz meg előbb. Plusz ugye, teljesen mindegy szerintem, hogy hányszor mondják be, hogy milyen külsejű és öltözetű kisgyereket keresnek, a tömeg morajlik, így senki nem hall érdemi információt. Nem úgy van ez, mint a filmekben, hogy hangosbemondó, és mindenki megdermedve csak a hangra figyel. Pf, szép világ lenne.
- Pedig kezdett imponálni, hogy magadnak vettél játékautót - hamiskás mosolyt villantok meg a férfi felé. - Tudod, a férfiak is éreznek, kimutatják azt, nem szégyellnek játékot venni maguknak és a többi... - vonom meg vállaimat kicsit. A mosolyom nem lankad, sőt talán azt is megmerem kockáztatni, hogy szélesebb lesz egy fokkal, de tekintetem bizonyosan elárul; nem gondolom komolyan, egyszerűen egy kis önmagam szórakoztatása talán belefér a mai napba.
Hangosan felnevetek a hasonlaton. - Az az ezer év is eltelik előbb vagy utóbb. Fő a pozitivitás! - emelem fel jobb kezemet az ég felé drámaian. Mosolyogva szívok bele cigarettámba, miután kezet ráztunk, de az a fránya füst majdnem félremegy, amikor beközöl a két név mellé egy harmadikat. Erre nem számít az ember. Meglepődött tekintetemet emelem rá, majd felnevetek.
- Rendben gyereide Ármin, örülök a találkozásnak - az ötlet valóban megfontolandó, hogy az épület tetejéről szanaszét dobálom a gusztustalan darabokat, de ehelyett csak tovább pörögnek agyam fogaskerekei, majd amikor kigyullad fejem felett az égő, gonoszkás mosolyt villantok. Ajkaim közé biggyesztem cigarettámat, miközben már könyékig turkálok az egyik szatyorban. Kikapom a darabot, majd közelebb lépve Árminhoz felsőteste elé tartom.
- Jól állna - igazgatom meg vállánál az anyagot, végül igyekezvén úgy helyzeni a mérhetetlenül undorító pulóvert, hogy ne essen le róla, amíg hátralépek, hogy megszemléljem. - Igen, nagyon is jól áll. Megy a szemed színéhez - vigyorodom el szélesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Halty L. Zaina
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 172
Írta: 2019. december 18. 19:55 | Link

Simon Blanka
#Sopron #WoMen #jók_leszünk #lapzártakor

Az agyam ezerrel pörög, leginkább azon, hogy mégis hogy a jó franca dolgozhatnak nálunk ilyen szókinccsel rendelkező emberek? Mármint nem is rendelkeznek szókinccsel! Ha egy mondatban nem volt benne minimum kétszer a 'bizonyosan' szócska, akkor egyszer sem. Ennyire semmi nem lehet bizonyos, maximum az, hogy én ezeket ki nem adom a kezem alól, és az sem érdekelne különösebben, ha késne a lap kiadása. Oké, de, érdekelne, nagyon is, mert akkor apámra hoznék szégyent, amit nem engedhetek meg magamnak, mert... nos, mert egyszerűen nem. Nem lennék rá képes, és elvárja tőlem, hogy ugyanolyan minőséget hozzon az újság akkor is, amikor én helyettesi pozíciómból felavanzsálok a kiadó elnökévé, mint amikor helyettesként csináltam ezt, tudván, hogyha valami hiba csúszik a rendszerbe, akkor apámat veszik elő. Soha nem vették elő, mert nem engedtem meg magamnak a hibázási lehetőséget.
A halk kopogásra, egy hatalmas sóhaj szakad fel belőlem, mert végre megjött a felmentő sereg. Egy erőteljes 'gyere' után, mosolyogva állok fel székemből és sétálok asztalom mellé, hogy végül csípőmet neki döntve sóhajtozzak még párat a megkönnyebbüléstől. Muszáj-szünet. De jól is jön!
- Szia, igen - bólintok egy aprót, majd ellökve magam a bútortól fordulok a tárgyalóasztal felé. - Van neked pár nevem, akikkel interjút kellene csinálnod Bagolyfalván - az ötlet, még akkor is, ha az én fejemből pattant ki, zseniális, és Blankára zokszó nélkül merek rábízni pár nevet a felsoroltakból. - Egy új sorozatot tervezek a WoMennek, meg a falu újságjának is, de túl sok név van, így szeretném benne a segítségedet kérni. Benne vagy? - villantok meg egy ezerwattos mosolyt. Az az opció nem is jutott eszembe, hogy esetleg nemet mondd. Nem baj, akkor keresek mást.
- Ah, csak a lapzárta, mindjárt befejezem - legyintek egyet nemtörődöm stílusban, mintha olyan laza lennék és gondtalan. Pedig aztán belül szétvet az ideg, de kifelé a mérhetetlen nyugalmat mutatjuk, mert tökéletes főnökök vagyunk, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.
Mikola Ármin Valentin
INAKTÍV


Hungry like a wolf.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 54
Írta: 2019. december 19. 00:22 | Link

Ophelia Carolina BROwn
wolverine | december 7 | Pécs, Árkád

Nem a nő az első, aki ezt mondja, de szerintem olyan még nem született a világra, aki ezt komolyan is gondolta. Na, nem mintha ez engem zavarna, nem szorulok rá mások jóindulatára.
- Nem, igazira gyúrok, nincs pénzem ilyenre. Mármint, van saját kocsim, de a nagy Ő-re gyűjtöm a zsét - tártam szét a karjaimat tanácstalanul, mert kellett nekem az a Mustang, aki mercedesekre buzul, az csak nem tudja értékelni a vintage-et. Bárkivel megeshet, nem lehet mindenkinek olyan kifinomult ízlése, mint nekem. Megesik az ilyesmi. - Majd meggondolom, ha nem találok olyan modellt, ami megfelel, lehet, hogy veszek egy kisautót.
Aztán felnagyítom és úgy teszek, mintha nem lenne halálosan szánalmas a tény, hogy nem találok egy olyan modellt az álomautómból, amire nem menne rá a teljes vagyonom a felújítás során. Inkább meghúzom az üveget, ami nemrég jutott a birtokomba.
- Nem vagyok az a tipikusan pozitív alkat, talán a neveltetésem teszi - nevettem el magam hangosan, mert anyám nem épp a támogatásáról híres, vagy arról, hogy annyira derűlátó lenne. Megdöglesz te is, kisfiam, mert nem lettél ügyvéd. Vagy valami hasonló balfaszság, ami éppen eszébe jut. Ezek a rendőrök...
Gyorsan túl is esünk a bemutatkozásokon, szerintem azt hiszi, viccelek, pedig nem így van, főleg ha a főnökről vagy arról a kevés idiótáról van szó, aki mondjuk tud a kondíciómról. A nő pár pillanatig turkált az egyik szatyorban, majd egy nagyon látványos mozdulattal előtépte a pulóvert, amit aztán elém is tartott. Enyhén felszaladt a szemöldököm a mozdulatra, aztán a tényre is.
- Kinek veszel te ekkora darabokat? - kérdőjeleztem meg a méretválasztást illeően, mert nem vagyok alacsony darab, de elég passzent hozzám a felső. Megfogom végül reflex szerűen, mielőtt még lezuhanna a földre, mikor ő ellép. Kissé oldalra fordulva az egyik lábam is fellibbentettem, pózba vágva magam. Nagyon jól állna nekem ez is.
- Könyörgöm, született modell vagyok - vetettem hátra a fejem látványosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 19. 18:07 | Link

Valentin
Pécs, vásár cucc

Hogy mindig tudom, mikor kell lelépni. Tényleg, eszméletlenül tudok időzíteni. Így, hogy nem vagyok a folyam közvetlen közelében, nem is érdekelnek a pletykák, vagy az, hogy épp hányan röhögnek rajtam a hátam mögött.  Kölcsönös kihasználás volt, mint utólag kiderült, de őszintén remélem, sokat keresett a rajtam kötött fogadással.
Jó persze, nem a legjobb érzés, de legalább van valami, amitől megszabadultam, vagyis így fogom fel, jobban mondva próbálom felfogni. Szerencsére apuék se értetlenkedtek sokat, mikor hirtelen megakartam gyorsítani a költözést, ők is belátták, oly' mindegy, hogy ingázok ide, vagy innen oda. Én csak távol akarok lenni, és a lehető legkevesebb időt tölteni abban a nyomorult kastélyban, csak annyit, amennyit muszáj.
- Liz - még a hideg is végigfut a hátamon, mikor meghallom a hangot, és a kezemben gőzőlgő forrócsoki ellenére, érzem hogy megfagyok. Nem úgy ténylegesen, nem úgy, hogy tudnék vele bármit is kezdeni, nem... most még nem.
- Én csak.... - merev tekintettel, és porcelán arccal nézek rá, pislogás nélkül. Nem, egy cseppet sem segítek rajta, noha egy avatott szem látná, kicsit túldramatizálom az egész helyzetet.
- az a fogadás - továbbra se szólok semmit, csak magamban röhögök a szerencsétlenségén, még jobban sajnálva a történteket. Azt leginkább, hogy pont vele történtek meg. Aztán mégis közelebb araszolok hozzá, csak hogy aztán a forrócsokim az ő márkás kabátján, díszként ékeskedjen, megkoronázva ezzel az esténket, meg azokét, akik időközben megálltak turistásat játszani.
Nem törődök vele tovább, hátat fordítok neki, és andalgok meszebb tőle, hisz a mi történetünknek ez lett a végpontja. Szerintem kellően olyan hatást értem el, amilyet kell... ja, hogy a könnyek? Több kell ennél ahhoz, hogy engem sírni lássanak.
- Egy rumos teát légyszi - szólalok meg, ahogy a bódé előtt rám kerül a sor.
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund, 2019. december 19. 18:11
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. december 24. 14:01 | Link

Lianna
Sopron | végre az én világom

Ebben egy pillanatig sem kételkedett, hiszen mikor a pubban találkoztak, a nő ott is épp csak belenyalt némi borba, eszébe sem jutott lealjasodni. Henrik nem is nézné ki belőle, hogy képes volna vállalhatatlanra inni magát. Túlságosan visszafogott, elegáns és kecses, akár egy hattyú, s a hattyúk nem szoktak a saját testnedveikben fetrengeni egy eldurvult este után. Ebből az is következik, hogy a férfi számára Lianna egy éteri lényként létezik: egy bűntelen, tiszta angyalként, akit ugyan néha hatalmába kerít a féltékenység zöld szörnye, végül mindig visszatér a helyes útra. Különös is számára, hogy nem képes rosszat feltételezni a másikról, elvégre nem kétséges, hogy neki is vannak jócskán rossz tulajdonságai - mindenkinek vannak. Persze az már változó, hogy a bűnlajstroma kinek hosszabb, de tagadhatatlan tény, hogy mindenki rendelkezik vele.
- Nem is feltételeztem. De ez most jár neked, csodálatos voltál - egy óvatos, félszeg mosoly kíséretében fúrja íriszeit a barna szemekbe. Mint egy őzike. Láthatóan sebezhető, ártatlan, akár egy gondosan megművelt porcelánbaba. Az a helyzet, hogy Henrik különösen tart attól, hogy tán az ő kezében hullik majd darabokra - függetlenül attól, hogy barátok maradnak vagy esetleg többé válnak egymás számára. Hiszen mindkét forgatókönyv lehetséges, csupán egyetlen dolog biztos a jövővel kapcsolatban: nem akarja elveszíteni. Amióta belépett az életébe, valahogy minden nyugodtabbá vált, mintha megállhatna egy kicsit és megpihenhetne a nő vállán. Néha, mikor van egy kis ideje elmerengeni a jelenén és jövőjén, szemeit lehunyva a barna fürtöket, a vékony alakot, a finom ujjakat látja, érzi, ahogy lassan bekebelezik. Mégsem tart tőle: különös béke lesz úrrá rajta, mintha megérkezne és nem is akarna tovább indulni. Furcsa kettősség ez, hiszen mindeközben Halty jelenlétében izgatott és felvillanyozott, folyton játékos derűvel szemlél mindent és ismét aggódik. Aggódik, hogy elront valamit, elveszít egy fontos embert, aki csak egy ismerős, egy barát, egy nő. A Nő.
- Tudod, hogy nem kérnélek ilyesmire. Nem is lenne illendő - kelletlenül pillant a társaság felé, akiknek egy része indulni, míg másik része maradni készül. Bizonyára felemelő este lesz, de már csak Henrik nélkül. Nem gondolta volna, hogy a szociális interakciók ennyire ki tudják meríteni, mégis megtörténik. Órákon keresztül állni a megvető pillantásokat, a lesajnáló megjegyzéseket és persze ne feledkezzünk meg Heléna udvariatlanságáról sem! A hazaindulás tökéletes befejezése egy pokoli eseménynek. Az egyetlen fénysugár ez a tündér, aki mindvégig képletesen és gyakorlatban is fogta a kezét. - Ne viccelj. Olyan könnyen vettem az akadályokat, hogy azt tanítani kéne. Talán csak a pofont húznám ki a listáról, az csúnya volt - pimasz mosoly költözik ajkaira, szemeiben huncutság látszik. Dehogy bánja! Ha tehetné, még ezerszer elviselné, csak lássa újra a szőke ciklon felháborodott tekintetét, a döbbenetet a tekintetében, hiszen van valaki, aki képes neki ellenállni. Mi több, egy kósza numerára sem kíváncsi rá. Bizonyára rémes élmény lehet.
- Hát akkor... Nekik további jó szórakozást, azt hiszem - megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkait, ahogy az ajtó irányába fordul és meg sem lepi, hogy Lianna belekarol. Ha nem tette volna, hát a férfi kulcsolta volna puha kezét a karjára, hogy mindenképp kikísérje. Nem lehet ám olyan könnyen elmenekülni ebből a dologból és, bár az este véget ért, a búcsú még hátravan. Kivezeti a nőt az előtérbe, ahol megtorpan az ajtó előtt. Szerencsére a kíváncsi tekintetek még a bálteremben hízelgik körbe egymást, így van lehetősége méltó módon elköszönni.
- Köszönöm, hogy rám gondoltál - finoman lefejti magáról a nő ujjait, hogy szembe fordulhasson vele. Baljával ugyanazt a rakoncátlan tincset igazítja a helyére, amelyet már egyszer félretűrt. Megtenné még százszor is, ha kellene. Égszín kék tekintetét képtelen levenni a barna íriszekről, mégsem viszi rá a lélek, hogy valami olyasmit tegyen, ami később befolyásolhatja kettejüket. Helyette megemeli Halty fejét az állánál fogva, hogy végül egy lágy csókot leheljen a homlokára. Ennél többet most biztosan nem kaphat. Kedves mosollyal arcán végül játékosan, egy fentről lefelé ívelő mozdulattal megsimítja a pisze orrot. - Jó éjszakát, Lianna - megfordul és elindul kifelé, hogy beszállhasson az autóba és menjen. Hogy miért megy, azt nem tudja, mert szíve szerint maradna. Bárcsak inkább azt az üveg bort választotta volna...!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 24. 16:31 | Link

Mikola 'idegyere' Ármin - pécsi shopping - outfit

- És ki lenne a nagy Ő? - tekintetemben kíváncsiság csillan, mert bár rohadtul nem értek az autókhoz, de azért ha valami szép és tetszik a szememnek, akkor nyilván nem fogom azt mondani, hogy eh. Hülye leszek! Főleg, ha régebbi modellről van szó, mert azért egy veterán RX-7-es Mazdára nem mondanak sokan nemet. Tudjátok az az autó, aminek a fényszóróját, mint egy kis szörnyecskének fel lehet nyitni, amikor használatba kerül. Hát mennyire haláli már! És tényleg jól esik nézni is.
- Teljesen el tudnálak képzelni Villám McQueenben csücsülni, mint valami hatalmas mágnás - kuncogok egy halkat az elképzelt képre. Egy ilyen magas férfi egy sportautóban? Rendben, McQueenről beszélünk, aki ugye amúgy nem létezik, de nagyon vicces a látvány, ahogy lelki szemeim elé kerül a kép. Ármin szinte lerázná magáról az autót, nem kiszállna belőle.
- Engem apám tett pozitív emberré - nevetek fel vele halkan. - Nem mondom, hogy megköszönöm neki, de talán egy kis hálát azért érzek - tény, nem úgy, ahogy az emberek legtöbbje gondolná. Nem azért állok úgy a dolgokhoz, mert apám olyan sok mindenben támogatott volna, esetleg olyan pozitívan szemlélte volt a világot, hanem mert eldöntöttem, ahogy szépen lassan, de határozottan épült le, hogy én nem leszek ilyen. Nem hagyhatom, hogy felemésszen  a gyász, amit anyám hagyott maga után. Apám ezt az alkohollal intézte el, én pedig már gyerekként is tudtam, hogy nem fogom magam hagyni, hogy az akkori pozitív énemet felfalja valami mocskos és undorító. Így lettem én, én.
A pulcsi a férfi elé kerül, ami nem esik le a dzsuvás földre, mert elkapja. Mélyet szusszanok, és kitör belőlem a nevetés a kérdésre. - Ez a női osztályon volt, szóval elméletileg női, de kezdek ebben meginogni, ha ennyire passzol rád - eltakarom szemeimet, hogy amikor pózba vágja magát, ne törjön ki belőlem a röhögés, mert azt már nem lehetne nőies nevetésnek nevezni. Nem bírom, és amikor két ujjam között kinézek, kirobban belőlem, és hasamat fogva nevetek. - Ez fantasztikus! Hang vagy egy hétig hordani! - nevetésem nem hagy alább, csak még inkább felerősödik, ahogy elképzelem a férfit egy teljes hétig ebben mászkálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Simon Blanka
INAKTÍV


Jagger
offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 76
Írta: 2019. december 24. 18:25 | Link

Zaina

Ha most akarják kirúgni, arra nagyon nincs felkészülve. AZ élete mindig egy nagy káosz, ez így van gyerekkora óta, épp ezért szereti azt a néhány biztos pontot benne. Ilyen az újság is, hisz imádja, amit csinál - szerencsére. Most valahogy nem örülne túlzottan, ha azt mondanák, mégsem jó abban, amit csinál, pedig azt hitte, hogy de. Legalább valamiben.
Izgalmában a szokásos kényszercselekvése, a billegés jön elő, ám meg is torpan a sarkán amikor megtudja, Zaina mégsem kirúgni akarja, sőt! Felvonja a szemöldökét és elmosolyodik. Egyre kiszélesedik a mosolya és közelebb is lép egy kicsit.
- Tényleg? Nagyon szeretném! - bólogat a lelkesedését kifejező tempóban, hogy sapkája majd' leesik a fejéről. Mosolya levakarhatatlan, a főnökasszony minden szavára figyel.
- Milyen témában kellene és kikkel? Mikorra, melyik rovatba? - miközben rákérdez, táskájából előveszi a noteszét. Mindig kéznél van, pont az ilyen esetekre, így biztos nem felejti el az ötleteket és persze a feladatokat. Ez elég komoly kihívás, mert bár imádja az embereket, interjút ritkán csinál. Alig várja, hogy hallja a neveket.
- Egyébként csodállak, nem lehet könnyű ezt mind kezelni - utal a papírhalmazra, ami ott sorakozik a nő asztalán. Ráadásul bármikor bemegy, vagy elmegy, Zaina még dolgozik, mintha aludni sem járna haza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
INAKTÍV


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. december 27. 13:05 | Link

Hattie
Termékbemutató | Aukciló >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


Nem értem az emberek manapság mit csinálnak ekkora ügyet abból, ha valaki betartja a szavát. Szerintem ez lenne az alap, normális hozzáállás egy normális emberi társadalomban. De ugye, nem mindenki lehet olyan, mint én, vagy gondolhatja azt. Az furcsa is lenne.
- Ez mondjuk tény, valahogy nem merült fel a fejemben, hogy ismerhetitek egymást. - Hiba volt. Soha többet nem becsülöm alá a női fondorlatot, nem mintha okom lenne rá, szerintem minden nőnek megvan ez a fondorlatos gondolkodása, mint ennek a kettőnek. Vagy egyszerűen csak a hármunk közül egyiknek sem merült fel a fejében, hogy itt valami összeköttetés lehet. - Képek? Most már érdekel...
Mert eddig ugyan nem gondoltam rá, de most már érdekelt, hogy Mona milyen képeket akar megmutatni nekem. De nem mentem bele teljesen, csak a nő után siettem, mert minél hamarabb végzünk itt, annál előbb mehetünk haza Admiralhoz. Nem szeretem egyedül hagyni ilyenkor.
- Akkor most miért jöttél? - kérdeztem teljesen értetlenül, mert számomra nem volt logikus, hogy ha Kearney mindig jön, akkor most miért nem hozta. Azaz,volt egy halvány sejtésem, hogy azért, mert velem jött és nem hiszem, hogy marad, de ezen túl? Nem volt érthető érvelés a számomra.
- Az ilyesmi nem foglalkoztat, nem szeretem az ilyet - ráztam meg a kezemet feltartva, hogy nem foglalkozom olyanokkal, akik csak felbasznak. Mert hogy a lókupecek többnyire ezt teszik.
- Szlalomban, ha lehet. Díjlónak szánom - bólintottam egy nagyobbat, hogy nyomatékosítsam, majd Wallacere néztem. - Nem? Akkor?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Halty L. Zaina
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 172
Írta: 2019. december 28. 11:40 | Link

Simon Blanka
#Sopron #WoMen #jók_leszünk #lapzártakor

Amikor kipattant a fejemből az ötlet, nagyon jó ötletnek tűnt. Komolyan, repestem éjszaka, hogy mekkora jóság már, amiért ez eszembe jutott, és legalább a faluban lévőeket is megismerik, akik valamilyen egységet vezetnek a határokon belül. Sokan vannak, akik azt sem tudják például, hogy van virágboltunk, pedig van, és amikor elmegyek mellette az illatok becsábítanának a helyre, de félek, hogyha elviszek valamit egy kaktuszon kívül, az halálát leli nálam. A gyógy-, és fűszernövények más lapra tartoznak, azok nevelését belém kódolták, így velük nincs baj. Fejemet megrázva emelem pillantásomat Blankára, akinek a kezében már ott van a jegyzettömbje, türelmetlenül várja, hogy folytassam. Halkan felkuncogok, mert az ő jókedve és lelkesedése, valahogy rám is átragad, így talán újult erővel állhatok neki visszadobálni majd a cikkeket.
- Tetszik a lelkesedésed - mosolyodom el szélesen, ahogy visszafordulok Blanka felé kezemben egy halom papírral. Na, nem kell ijedezni, nem mind az övé, én is dolgozok ám majd vele, csak előbb kiosztom, kivel kellene az interjú. Az az igazság, hogy amikor neki álltam összeírni a neveket, akiket ismerhetnek az emberek a faluból, nem számítottam arra, hogy ilyen sok lesz. Gondoltam kis szabadidőmben megírom a cikkeket, és mindenki boldog lesz a csöpp újítástól. Na, ehhez képest, most van huszonnégy nevünk, és tartok attól, hogy ez a szám rohamosan nőni fog. Mélyet sóhajtva emelem pillantásomat Blankára, majd vissza a felsorolt nevekre. Tisztában vagyok azzal, hogy bárkivel megküzd a lány, nem is erről van szó, de az új polgármesterről például terjednek olyan hírek, hogy nem lesz az ember legjobb barátja azért, mert van egy ellenállhatatlan mosolya. Na akkor...
- Ha megfelel, akkor - húzom végig ujjam a listán. - Akkor a tied Ombozi Zlatan, auror, Mitzinger Bence, minisztériumi dolgozó, a belügyekkel foglalkozik tudtommal, Lewy Bojarski, tanár és kviddics-sztár, Jason Henry Payne, exterminátor, jelen volt az amazóniai tűzvésznél, erre mindenképpen térj majd ki, és Ophelia Carolina Brown, mindenhol tanár és a Romániai rezervátum megbecsült tagja - emelem fel tekintetem a lányra, majd mosolyogva folytatom. - Válassz egy nevet, kérlek, amit felírok, és következő hónapban várom a cikked arról az egy emberről. Minden hónapban egy, ha elfogytak a neveid, akkor szólsz és megnézzük ki maradt még. Azt kérdezel tőlük, amit szeretnél, nem szabom meg, a határ a csillagos ég, de a munkájukra mindenképpen térj ki, mit miért választottak, hogy kerültek arra az útra - sorolom boldogan Blankának és most, hogy végre elindultunk valamerre ezzel a sorozattal a lelkemről, mintha egy hatalmas szikla esett volna le. Boldogság van!


//Kijátszhatod szj-sen is, ha van rá időd és van hozzá kedved, de nem várom el természetesen. Ha nem működőképes az szj, akkor csak megírod a cikket és leadod nekem én pedig adom tovább a lapoknak. A felsorolt személyekkel az interjú előtt - bármelyiket módot is választod - előzetes egyeztetés szükséges. Hajrá és köszönöm! Love //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. december 29. 19:25 | Link


MiB ♦ november 19. ♦ Otthon


Aztán átölelhetnél: Ronda vicc volt, röhögjél!
Nem vagyok egy lelkizős típus, ha engem szétvet az ideg, akkor az rám van írva negyvenes betűmérettel, és nem kérdeznek. Jól is teszik, részben ezt érzem, másfelől aki megteheti, az fog, csak kivár. Most is ez zajlott, de nem beszélni volt kedvem, hanem válaszokat kapni. Basztam már el életemben sok mindent, és még ha adtam is a hülyét, tudtam miben léptem át a határt. De most? Nem. Fogalmam sem volt. Reggel minden a legnagyobb rendben, este meg a semmi várt. Aztán teltek a napok, én mostanra pedig ugyan azt éreztem, mint évekig. Mintha kergetnék valamit, mai lehet már nincs. Duplora figyeltem, de rágyújtani nem volt időm mert megfagytunk aztán ő megiramodott.
- Túl ügyes - már persze Duplo. A zsebembe visszamélyedt minden a hang hallatán, egyszerre voltam boldog és azt hiszem kétségbeesett is. És ezek helyett mit tettem? Megkérdeztem hogy van, mint akit semmi nem gátol vagy érdekel. De nem így volt, egyszerűen görcsben voltam és tejesen befeszülve ahogy elhúzva válaszolni kezdett. A szemem végig az arcát figyelte. A szemét, az ajka mozgását, a homlokán vagy az arcán görbülő ráncokat. Semmit nem tudtam még, csak azt, hogy láttam rajta valami rosszat, amit talán még egyszer sem eddig.
- Jól vagyunk, kicsit szétszórtan - simogattam meg a kutyát, aztán nem számítottam rá. Semmire, azt hittem állunk kínosan és majd lesz valahogy, de közelebb jött, én meg mint Bence, aki em ért hozzá álltam az ölelést nem tudva kezelni. Aztán átölelve jött ki egy mély sóhaj a fejem az övére hajtva ahogy megszorítottam.
- Ne csináld ezt többet. Bármi történt, ennyit nem ér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. december 30. 03:39 | Link


hair & clothes | november 19 | I'm so fuckin sorry


Megfagyok egy pillanatra, ahogy megérzem Duplot, a karmait, ahogy dögönyöz a mancsaival a farmeren keresztül, teljes extázisban. Szeretem a vizslát, annyira csoda szép és szeretetteljes. Mint a gazdája, akivel úgy bántam, mint valami aljas kurva.
- Épp eléggé az. Ugye nagyfiú? - fejtem le a mancsát a csípőmről, mire csak visszatolja a fejét a kezem alá. Még ha nem is elégedett a helyzettel, azért lepattan és hagyja, hogy kibontakozzam az ölelésünkből. Szeretem, ő is nagyon hiányzott, nem csak nekem, de Marleynak is. Érzem, hogy figyel engem, fel is akarok pillantani rá, de nem merek, csak figyelem a csodakutyát, aki hatalmas szemeket mereszt rám, csak boldog a ténytől, hogy újra itt vagyok.
Kicsit szétszórtan. Miattam. Nem teszi hozzá, de tudom, hogy beleszartam az életébe és ez bánt. Nem is akarom soha többet megtenni, helyette csak a karjai közé vetem magam, amivel ő nem igazán tud mit tenni. Rázkódom a karjai között, ahogy egyre görcsösebben ölelem, még épp időben kapva észhez, hogy ne legyen túl erős az a szorítás.
- Úgy sajnálom, B. Nem akartalak bántani. Csak... annyira egyedül voltam... és túl sok időm volt gondolkozni olyanokon, amin... soha nem akartam. De ígérem, megváltozom, csak... csak hadd magyarázzam meg! Nem itt - törlöm meg a szemeim, mielőtt elhajolok, hogy végigsimítsak párszor a mellkasán. Nem vettem le a gyűrűt, nem akartam elveszíteni őt sem, csak idő és távolság kellett, hogy feldolgozzam a saját szarságaim. És Stella. Ha vele nem beszélek, nagy esély van rá, hogy talán vissza sem jövök, csak belefulladok a ginbe és a bűntudatba. - Jártam a lakásnál, de nem volt otthon senki, gondoltam... lehet, hogy nem akarsz látni, vagy... nem tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bremzay A. Eugén
INAKTÍV


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. december 30. 20:27 | Link

Halty
Termékbemutató | Sopron, Frei Café >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


Vannak az embernek olyan napjai, mikor ténylegesen akar segítőkész és produktív lenni, míg másokon nem. Nekem ez utóbbiból lényegesen több volt, mint egy átlag embernek, de az emberek nagy része nem szokta felróni, mert fél tőlem, vagy csak egyszerűen a bőrét mentené, nem tudom.
Rá is bólintottam, hogy én csak a nevem adom hozzá, a felelősségek nagy része nem engem testál, hála az égnek, nem tudom, hogy kinek van hozzá elég ideje, hogy még egy kaszinóért is feleljen.
A nőn látszott, hogy szorong, rendesen izgul az interjú miatt, nem tudom, ezt mennyire tekinthetjük professzionális viselkedésnek, de nem akartam az arcába vágni, helyette csak a kávémba kortyoltam elgondolkozva.
- Őszintén? Nem. Nincs benne annyi pénzem, hogy azt a vállalat tényleg megszenvedje. Anno, még évekkel ezelőtt mikor a tőzsdén buktunk több, mint 60 milliót, arra azt mondom, akkor még durva bukás volt. A média is felkapta. Ez? Aprópénz. - Nagyképűnek hangzik, az arcomon is talán ez látszik, de teljes komolysággal állíthatom, hogy jelen pillanatban, ha a Fortuna hirtelen le is égne, még akkor is úgy állnék anyagilag, hogy csak vonnék egyet a vállamon.
- Inkább megérzésnek mondanám. Eleonore egy karizmatikus nő, elég meggyőző tud lenni, ha akar. Ő felvázolt nekem egy elképzelést, én pedig úgy éreztem, ebből még lehet valami. A lovaim, a versenyzőim is így választom a Bremzay ambassador programba, ez afféle hóbort. Talán rizikós is - tártam szét a karjaim tanácstalanul, majd visszaejtettem őket magam mellé. Aztán megfogtam a cigaretta tárcám, meg a gyufámat és a száma biggyesztettem az épp égő szálat. - Képzeld el, hogy van egy rohadtnagy rakás pénzed. És egyre csak gyűlik. Valamit muszáj vele kezdeni... akad egy lehetőség, hogy egy részét felteszed, azzal a sansszal, hogy van mindet elbukod, vagy a sokszorosa jön vissza. Ez a rész akkora, hogy önmagában a vállalat nem kezdene vele semmit, viszont egy másiknak jól jönne. Nem lépnéd meg?
A mondandóm alatt modelleztem, hogy is alakul a tőke, előbb egybe toltam a tárcát, meg a dobozt, időnként elmozdítottam a skatulyát, végül kitoltam, így majdnem kétszer akkora helyet foglalt.
Utoljára módosította:Bremzay A. Eugén, 2019. december 30. 20:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Celestyna M. Westwood
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2019. december 30. 22:03 | Link


Május 30 éjszaka | Az isten háta mögött


Semmi különösen kiemelkedő vagy életeket megváltoztató nem volt a mai napban, de boldoggá tett. Egyszerűen mostanság hajlamos voltam hamarabb elfáradni, vagy csak nyűgössé válni az emberektől, ami most kezdett is megtörténni, így én és a telefonszámos, világító cipőm kijöttünk a teremből, hogy elpilledjünk egy kicsit az isten háta mögött.
Ez az ember annyira nagyon okos! Nagyon szerettem is érte, így csak elmosolyodtam szélesen, a fejem kicsit az övének döntve.
- De bölcs valaki! - jegyeztem meg, de semmi vicceskedő nem volt ebben az egészben, tényleg úgy gondoltam, hogy Dustin csodügyesokos és most már férjecske is.
A kérdésben éreztem az aggódást, így kicsit fel is sóhajtottam, nem akartam, hogy csak azért, mert én meg a kicsi borsó kijöttünk, vagy fáradékonyabbak vagyunk, ő elkezdjen miattunk stresszelni.
- Nem, minden rendben, csak hosszú volt a mai nap, tudod, ki kellett fényezni - még dobnék is egyet a hajamon, de mögöttem ült, így viszonylag nehéz lett volna a dolog. Nem lehetetlen, de bonyolult. De nagyon tetszett ez a ruha, a haj, a smink, minden. Finoman megsimogattam az állát, még egy csókot is nyomtam a borostájára.
- Mikor szeretnél indulni? Tudom, hogy beszéltünk már róla, de ma mindenki mesélt mindenről, rendesen meg vagyok már kavarodva - ráztam meg a fejem egy lemondó sóhajjal, miközben teljesen neki fészkeltem, hogy elkényelmesedjek. Ez így fincsi volt.
- Jaj, neki mindig csak a szája volt nagy, de az se eléggé. Neki csak másfél képviselőfánk fért be, nekem három. - Még fel is nevettem, mert elég nagy szemekkel nézett rám ő is, meg Lewy is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2020. január 1. 20:45 | Link


Május 30 éjszaka | Az Isten háta mögött színe előtt


Nem akartam nagyon belemenni ebbe, főleg nem nála. Tudom milyen tündéri, és azt is, hogy hogyan kell vele bánni. Véletlenül sem szeretném, hogy valaha azt higgye, hogy bármi, amit mond nem számít, de tudnia kell, hogy ő előttem van még magamnál is a sorban, nemhogy amúgy. Ami pedig a leendő kis Westwoodot illeti, ő is, ez ilyen lehet csak a jövőben és semmiért sem cserélném.
- Nem kellett, semmi sem muszáj - néztem felé, amennyire tudtam mellé hajolva, de inkább csak fogtam magam és átkaroltam őt; őket. Tökéletes volt a smink, a csillogás, a plusz kiegészítők nélkül is, de én is azt akartam, hogy csodálatosnak lássa az egészet. És ha ehhez mindenre kell a glitter, a púder meg a virágok, hát tessék, itt vagyok. - Én is fáradt vagyok, nem szégyen kimondani - tettem még hozzá kicsit bele is nevetve a vállába a csók után, amit kaptam így félig.
A kérdésére csak csendes sóhajjal visszaemeltem az állam rá és néztem előre, arra a tájra, amit eddig ő is figyelt, csak korábban egyedül. Most itt vagyok én, és hamarosan még szebbeket mutathatok neki és talán majd a picinek is. Ez mondjuk eléggé a jövő zenéje.
- Annyit mondtam, hogy ha fáradunk, inkább induljunk, itt meg nyugodtan ünnepelhetnek tovább, a hely úgyis ki van fizetve - vontam a vállamon egy kicsit, mert nem akartam lelőni senkinek a buliját. Másfelől meg, szerintem most sem veszik észre, hogy egy levetett ruhadarabokkal megpakolt székkel beszélget az öcsém, és mindezt úgy, hogy az előbb mindkettejüknek hozott inni valamelyik másik fiú. Azt hiszem nekik elég lett volna a fele mennyiségű alkohol is.
- Nem biztos, hogy tudni akarom, neki ez miért volt próba tárgya - szűkültek össze a szemeim, de azt sem akartam, hogy Celnek ez mióta mérték és kinek dicsekedik ezzel. Csak nem. - De ezt a rekordot azt hiszem nem kell felemlegetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2020. január 4. 00:12 | Link

Eugén
#


Furcsa volt, nem kifejezetten kellemetlen, kerültem én már olyan helyzetben, és az nem ilyen. Mikor valahol rád nyitnak az egy fokkal van ez előtt, de még az sem az. De például mikor van egy megrendelésed gluténmentes süteményre és magallergiára, te mégis felhasználsz valami dió, mandula vagy mogyoró alapút, legyen az liszttől az ízesítésig bármi, na az. Az kellemetlen. És görcsösen javítandó. Itt értetlenül álltam, de azt hiszem a teljes kép nélkül egyelőre Eugén sem értené mi a helyzet, de ez a család dolog egy másik történet.
- Nem, nem érdekel - néztem rá, még kellően erősen is szorítva rá a kezére, mert én bizony megfogtam azt. Nincs itt szórakozás kérem, mi most lovazni jöttünk, nem nézegetni engem, vagy mást. Ez nem olyan, ami ebbe belefér, ő siet én meg szeretném ha hazaérne. Jó, na ez a kellemetlen kategória, emiatt egy kicsit érzem, mert nem szeretném hogy itt legyen és mégis. Azért vagyunk itt, mert itt a másik, közben ő a lovával lenne, én meg pontosan tudom ez milyen. Intek is a nevelőanyukámnak, hogy aztán mehessünk.
- Lovakat nézni - vontam meg a vállam, ahogy a kiscsikóra még visszanéztem, ahogy a tenyerembe szagolt párszor. Megvakargattam a nyakát és végül Bremzay mellé léptem, hogy felmásszak utána a kerítésre. nEm sZabAd, bAlesEtveSzélYes. Azon csak nevettem, hogy ezzel nem foglalkozik, meg sem lepett igazából, nem vártam mást azt hiszem. Néztem vele együtt a pacit, aztán csak akkor fordultam felé, mikor a kéréséhez indították a lovat.
- A nevelőanyukám, de olyan, mintha az anyukám lenne. Öt éves koromban anyám eldobott, apa elhozott és mikor Monával összejöttek, akkor Ő örökbefogadott. Kicsit fiatal lenne az anyukámnak, de azért - forgattam a kezem a levegőben, mert most fura lenne talán a nővéred van veled poént bedobni. Hallottam már azért, bár viccnek szánták de. De.
Utoljára módosította:Harriet O. Wallace, 2020. január 4. 00:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 44 ... 52 53 [54] 55 56 ... 64 ... 135 136 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek