Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Alapvetően egy türelmes emberként jellemezném magam. Ha sorba kell állnom, akkor felesleges kommentárok nélkül állok sorba, mielőtt felszállnék a villamosra, megvárom, hogy lelépjenek a leszállók, és előre engedem a néniket - még ha a viselkedésük erre nem is adna erre okot. A legtöbbször nem is éri meg az energiát és ez elhaló agysejteket a pár perces rage-party, azt pedig, hogy rányomja az egész napomra a bélyegét egy ilyen, egyenesen elfogadhatatlannak tartom.
Azt viszont kifejezetten nehezen tűröm el, amikor valaki munka közben szarja el az időt. Ha egyedül ő függene tőle, csak legyintenék, az ő dolga, majd elszámol magában a következményekkel - esetünkben viszont nem csak én, de egy egész csapatnyi ember munkáját veszi semmibe, tulajdonképpen.... miért is? Az embernek nem kell feltétlenül ebben a szakmában élnie ahhoz, hogy rájöjjön: egy helyére legjobb esetben is csak húszan állnak sorba. Ha nem becsülőd meg magad, ha nem veszed komolyan, ha egyszerűen csak nem teszel meg mindent, ami kitelik tőled, hívnak mást. Tök mindegy, ki vagy, tök mindegy, mennyi ideje csinálod, sőt, az sem jelent semmit, mennyire nézel ki jól vagy egyedin: valaki mindig a helyedbe fog lépni.
Emir pedig elég nemtörődöm módon játszik épp az állásával, elvégre, elég a megfelelő névnek kiejtenie, hogy érdektelen, megbízhatatlan, és máris üresen fog állni a naptára, hiszen senki nem akar majd dolgozni vele. És hogy mi a legszomorúbb ebben? Senkit nem fog meghatni.
Én például kifejezetten örülnék, ha most már inkább elkezdenénk Emir nélkül, már így is túl nagy csúszást okoz, mire ideális esetben végzünk, már mindenkinek máshol kéne lennie, ami persze őt nyilván nem érdekli, hiszen lefoglalja az, hogy szopogassa a kóláját. Ilyen esetekre alapvetően kitérnek a szerződések is - ha nem tartod be a pontokat, mehetsz is haza, senki nem fog a segged után ülni. Én pedig, több évnyi tapasztalattal a hátam mögött legalább vagyok olyan kompetens, hogy egyedül is letoljam ezt, ha időben kezdtünk volna, még tolás nélkül is.
- Ennyi erővel akár haza is mehetnél, mindenki munkáját megkönnyítenéd - indulásból nem jelentene egy hátráltató tényezőt. Ugyan arcomon bájos mosoly vesz erőt, egy mindenképpen lesújtó pillantással mérem végig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Akiket eddig összeszedtél, vele jártál a legjobban - nevetek fel önfeledten. Kérdezhetném, hogy miért mondd ilyet Niamey olyan aranyos és kedves, de ez nem lenne igaz, ámbár mellette szóljon, hogy embert még nem bántott, és pont nem hiszem, hogy Arie-val kezdi, de ezt magyarázd el egy olyan embernek, akinek az elemi állata állandóan teszi-veszi magát neki, és bármelyik pillanatban vacsi lehet belőle, ha túlfeszíti a húrt. Szóval annyira nem jöttek ki jól, de legalább a levelet megkapta és végül is itt van, hogy kimentsem az unalom által ásott kibaszott mély gödörből. Már második napja görnyedek a papírok felett és második napja nem láttam a magizoológust, akinek elvileg dolgozom. Mondjuk nem is baj, mert tenyérbemászó képe van, és inkább a dolgozóktól tanultam eddig, mintsem tőle.
- Valóban? - emelkedik meg szemem a hopp-pont előtt. - Hát mi miatt? Valld be, hogy hiányoztam, Frank, nem kell a rizsa - ámbár csak kilenc nap telt el, de én úgy érzem, mintha kilenc évet lehúztam volna már itt, mert baszki, nagyon fárasztó mindenkinek megfelelni, és teljesíteni azt, amit a nyakadba varrnak reggelente, amikor a csipa még lóg a szemedből.
- Ah, pedig reméltem, hogy tovább tart rájönnöd - forgatom meg szemeimet látványosan. - Tudod, hogy szeretem húzni az agyad édesem - simítom meg vállát akár egy fogyatékos, mert hallom a visító gondolatokat a hátunk mögül, amik végre eltituláltak melegnek. A gyűrű helyére sokan - leginkább nők - rákérdeztek, de soha nem adtam választ, és most kérem, már nem is kell, mert végre megtudják; az újonc hiperszexi tanonc bizony meleg. - Nehogy szívinfarktust kapj, csak néznek minket és imádom ezt - mosolyogva tekintek előre felé, mintha lenne ott valami különleges, direkt nem tekintek Arie-ra, mert az túl feltűnő lenne.
- Itt a cím, ott tala - lépek be a már táskámban lévő Cortezzel a szép ívesen kidolgozott kandallószerű tököm tudja mibe, hogy végül a hotellel szembeni - érdekes - sikátorban kössek ki, és megvárjam Arie-t, aki végre csatlakozik hozzám. - Pf, azért mert végig dugod a tanulókat még nem leszel kielégítve - veregetem meg vállát egy kegyetlen mosoly mellett, majd indulok el a hotel irányába, ami szerencsére elég mágusbarát, csak a megfelelő jelszót kell mondani hozzá, innen is kösz, idegesítő szobatárs.
- Ebben, kérlek - mutatok az öt csillagos hotel felé drámaian. - Remélem megfelel a formás seggednek - teszem óvatosan vállamra táskámat, mert most kivételesen nem felejtettem el, hogy Cortez benne van, majd megvárva, amíg Arie mellém ér indulok el ismét a bejárat felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szeretnék ellenkezni vele, hogy azért nem így van, de eléggé tartok tőle, hogy mondjuk Niamey fülébe jut, és tényleg megesz, csak előtte nem halok meg, hanem mondjuk végignézem, ahogy lerágja a lábaimat meg a kezeimet. Oké, nem kellene több krimit olvasnom, mert kezdek totálisan becsavarodni. Helyette inkább csak  mondjuk alhatnék, vagy kitanulhatnék még egy szakmát, ez a szakács, meg pizzamester jó mulatság volt, aztán a muglik itt riogatják egymást, hogy megszűnik az okj-s képzés, még most kell jelentkezni olcsón vagy ingyen okj-ra, hogy szakmát tanulj. Mondjuk nekem még van egy ingyenes helyem, szóval simán csak meg kéne találni, hogy mi érdekel még. Vagy mondjuk a vendéglátáson belül maradni, és valamit még mellécsapni. De ezen nem most kellene agyalnom, amikor Denis Brightmore a fejemben mászkál és a külvilágban meg flörtölget velem.
~ Te egy seggfej vagy.~
Közlöm vele teljesen nyugodtan fejben, miközben kicsit sem húzódok el tőle, sőt, kezem a hátára teszem, és megsimogatom. Többet ne várjon el tőlem, mert hát szerethetem bármennyire is, ő egy férfi, akinek felesége van. Ez a két ok pedig bőven elég, hogy miért ne. Igazából már maga a tény, hogy férfi is bőven elég, de én tisztelem a házasság szentségét, akkor is, ha nekik ez csak egy rövid lejáratú szerződés, és semmi több. Bár csak egy hülye hiszi el nekik, hogy ez nem több, mert de, az.
- Rendben nyuszi, ott találkozunk.
Az udvarias férfi előremegy, vagy nem tudom, hogy ő most akkor a nő-e a kapcsolatunkban. Mindegy, elindul, én pedig megforgatom a szemem, mielőtt hátrafordulnék, és búcsút intenék a nézőközösségnek. Na ide se kell sűrűn mennem. Nincsenek jó emlékeim amúgy sem a sárkányrezervátumokkal.
- Nem csak diákok.
Javítom ki, mert bizony, hogy nem csak, sőt. Elég változatos életkorral bír a mostani látogatói köröm, a legtöbbön én magam lepődtem meg a legjobban. Mintha csak mert hivatalosan is ki lett mondva, hogy nincs senkim, máris olyan lennék, akinek meg kell ápolni a lelkét, és aki mellékesen szexre vágyik. Én meg valahogy mindig egy nő alatt térek magamhoz. Ki érti ezt.
- Amúgy meg mitől gondolod, hogy nem vagyok kielégítve?
Érdeklődöm, miközben a reszketeg Chleo kidugja a fejét a pólóm nyakánál, és hideg orrát a nyakamnak nyomja. Egész úton félt, minden átszállásnál, én meg szorosan öleltem őt, hogy nem lesz semmi baj, és nem is lett.
- Hm. Te biztos, hogy engem akartál idehívni? Nekem nem áll olyan jól a csipkebugyi, mint a nejednek.
Persze azért elindulok utána, de tény, ami tény, eléggé furcsán érint ez, hogy éppen én. Megható. de aggodalomra okot adó is egyben.
- Hogyhogy elengedtek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Felnevetnék, azon, ami a fejében jár, és azon is, amit gátlástalanul küldd felém, de ugye mi most éppen egy nagyon szerelmes meleg pár vagyunk, így kapja be mindenki és megpróbálom visszafogni magam. Nem nevethetek azon, hogy azt hiszi Niamey tényleg elevenen felfalná, bár megfordult néha a fejemben, hogy azokat, akik idegesítenek csak elé dobom, azzal a felkiáltással "Vacsora!", de ugye nem tehetem meg, és hallottam már olyan pletykát, amiben bizton állították; márpedig Denis Albert Brightmore emberhússal is eteti a hárpiáját. Hogyne, még meg is szoktam neki párolni, hogy még jobban megmozgassa az ízlelőbimbóit.
Persze, mert ebben az egész helyzetben tényleg a feleség a legnagyobb probléma, Frank, baszod, megbontod az elmém az ilyen gondolatokkal, fejezd már be, hát mi van veled, ember? Ott meg kellett volna állnod, hogy férfi vagyok, nem pedig tovább vinni, hogy feleségem is van, aki éppen Párizsban issza a kávéját pár croissanttal és a húgommal az oldalán, tuti valami párizsi szerkóban és mondjuk... hm... fehér hajjal. Az olyan párizsos, el is tudom képzelni Cath-ről, hogyha Párizs, akkor megtiszteli egy teljesen más hajszínnel.
- Majd mesélhetsz, ha leültünk végre vedelni - kíváncsi vagyok mi történt Arie-val azóta, amióta nem beszéltünk, mert az utolsó információfoszlányom annyi, hogy szakított vele a nő, konkrétan szó nélkül, és elég szar lehetett, de valahogy soha nem volt alkalmunk ezt rendesen megbeszélni. Úgyhogy csináltam neki alkalmat. Nincs mit, Frank!
- Miért? Ki vagy? - sandítok oldalra, miközben elindulok az úton keresztül a hotel bejárata felé, ahol rögtön elénk áll a girnyó, akinek fülébe súgom a jelszót meg a nevemet, as szobaszámokat, végül elvéve tőlünk a csomagokat mutat a bár irányába. Bólintok neki egyet, zsebre dugott kézzel indulok el a bár felé.
- Honnan tudod, hogy áll neki? - vigyorgok rá vállam fölött szemtelenül, szemöldököm kicsit megemelkedik. - És igen, téged akartalak - volt már arról szó, hogy azt fantáziál Payne-ről, amit csak akar, mert ugye semmi nem változik attól még, hogy a feleségem lett, és ezek szerint nem is rest hasznosítani a fejében lévő kisfilmeket, bár ha ennyi csaja van, akkor mi a fasznak?
- Ebben a kemény kilenc napban, többet güriztem, mint akik évek óta ott basszák a rezet - vonom meg vállaimat, miközben belököm a bár ajtaját és elindulok egy hátsó box felé, ami körül senki nem ül. - És az igazgató szeretné, ha maradnék, szinte bármit megtenne érte - éééés ennyi. Más oka nemigen volt ennyire kedvesnek lenni, mert nem loptam be magát a szívembe azzal, hogy már az első nap nem istenítettem, mint a többi ott dolgozó. Ez a különbség, srácok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem panaszkodom.
Vonom meg a vállamat egyszerűen. Ariana után és Ophelia előtt nem volt senkim. Évekig kerestem a miérteket, nem tudtam megbízni senkiben, olykor-olykor volt egy lány, aki a második randiig eljutott, de tovább soha, senki. Nem ment. Mert összetörtem. Hogy most mi van? Vannak lányok. Olyan lányok, akikkel nem akarok tervezni, akiket nem akarok megbántani, akikkel minden könnyű. Vannak lányok, akikkel elszórakozunk, szexelünk, nevetünk, elköszönünk. De megint ott vagyok, ahol Ariana után voltam, hogy nem vagyok képes megbízni.
Hiányzik a szerelem érzete, hiányzik az, hogy szerelmes leszek. Ideig-óráig megvan a lány, és vannak olyanok, akik szinte plátói szinten a szerelmeim, de nem vagyok képes, nem tudom rávenni magam arra, hogy valóban elköteleződjek. Mert mi lesz? Jön valaki, jön valami, és vége. Megint elhagynak, és újra, és újra. Olykor már elgondolkozom azon, hogy talán Abigailnek kellene azt mondanom, hogy legyen enyém a gyereke, felnevelem vele, szép család leszünk, de amikor meglátom, sosem tudom kimondani. Mert arra az emberre, aki én vagyok jelenleg, nem lehet jövőt alapozni. Valljuk be, az élvhajhász mögött nincs más, csak egy megtört ember, aki a saját árnyékától is fél, mert nélküle magányossá válik. Miért nem omlottam össze teljesen? Azt hiszem, azért nem, mert ott van Chleo. Vigyáznom kell rá, és ő vigyáz rám. Mintha a gyermekem volna, mintha óvnom és védenem kellene őt. Ez is a helyzet. Miatta vagyok egyben, hogy ő ne szenvedjen. Az elemi mágia legjobb hozadéka ő volt. Ő a mindenem. A múltban csak Luna volt, de Luna most házas, babázik, nem fekhetek üveges tekintettel a kanapéján, mert megint volt egy nő, akire azt mondtam, hogy az igazi, hogy tökéletes. Végül neki lett igaza, amikor megmondta, hogy nem az, hogy vigyázzak. Igaza volt, de nem tudom, hogyan is állhatnék elé, hogy ezt megmondjam. Annyira kötöttem az ebet a karóhoz.
- A feleséged. Tudom, hogy nem csak papíron az. Én nem vagyok ebben az egészben benne, kívülről látlak titeket, és sok mindent látok.
A vendéglátás egyik legnagyobb előnye, hogy megtanulsz észrevenni apróságokat. Egy érintést, egy lábállást, egy tekintetet, egy sóhaj tökéletes jelentését. Én kívülről látom az embereket, a kapcsolatokat. Látok mindent. Szerelmeket kibontakozni, szíveket megszakadni, embereket, ahogy azt hazudják, hogy nincs baj, és a másik elhiszi, mégis szinte üvöltenek egy ölelésért vagy azért, hogy kimondhassák a fájdalmukat. Én figyelek és megértek mindent és mindenkit.
- Gondolom akkor ez a mi búcsúnk.
Elvégre miért ne maradna itt? Mindent megtesznek, hogy az övék legyen. Kiváló, amikor már fiatalon kapkodnak érted, de pont ilyenkor nem szabad, hogy elszaladjon veled a ló. Kicsit ki kell használni, de adni is kell cserébe. Leginkább magadat. Ő pedig eljött két napra velem, vagyis maradni fog. Ez nagyon sok mindent megmagyaráz.
- Elmondod, hogy mi bánt?
Kérdezem csendesen, miután leadtuk a rendelésünket, és összefont ujjakkal nézek rá. Nem mást hívott, hanem engem. Egy olyan embert, akinek elmondhatott bármit, nem adta tovább. Nyilván most is ez fog következni. Elmondja, meghallgatom, talán tanácsot is adok neki, ha tudok. Chleo fészkelődik, a hasamhoz csúszik, és ott dorombolva húzza össze magát, hogy elaludjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jóval a megbeszélt időpont előtt már itt vagyok. Igazából elnéztem az órát és azt hittem, kések, de ezt más nem kell megtudja. Nem vagyok az a kávézóban ücsörgős típus, itt is ezt az egy helyet ismerem, mert van finom süti és Árminékkal néha bejövünk. Mindenesetre biztosan jobb, mint egy üresen kongó, poros irodában találkozni a Minisztériumban. Minden jobb, mint a Minisztérium.
Még mindig nehéz felfognom, hogy nekik dolgozok. Szürreális az egész. Lemondtam a házvezetésről, hogy több időm legyen, s másnap már meg is találtak. Még le se járt a tanév, még helyettes voltam, épp csak eldöntöttem a dolgot. Elég creepy. A felkérés egy véletlen találkozás eredménye elvileg, de én már nem hiszek benne. Kiszagolták, hogy valakinek lett fölös szabadideje és rendelkezik pszichológiai végzettséggel, s lecsaptak rá! A galádok. Húztam is a számat, már láttam magam előtt Ármin reakcióját, amikor megtudja, hogy hátizé, mégsem leszek otthon többet és bocs, de már megint három munkám van, de aztán bekaptam a horgot azzal, hogy projekt-alapú és már meg is van az első kliens. Nem akartam soha pszichológusként dolgozni, de meglebegtették a gyilkosság/fekete mágia vörös posztóját és kész, végem volt.

Egy új projekt, egy újabb vörös rongy (tudom, nem a szín, hanem a mozdulat a fontos, igenigen), és nekem újból elgyengültek a térdeim.
A nő aktáját átolvastam, de nem hoztam magammal és nem is tervezem lépésenként kivesézni a történteket. Nem az a dolgom, hogy megállapítsam, akkor épp milyen szellemi és lelki állapotban volt, hanem hogy az akkori események hogyan hatottak ki az általános állapotára. És egyébként is jót tesz, ha nem koncentrálok a konkrét ügyre. Feldühít az egész, jobban, mint szabad volna - s csak nem volna valami profi részemről gratulálni neki, hogy megszabadította a bolygót egy életre méltatlan szeméttől.

Érkezik a nő, már messziről kiszúrom, s próbálok kedvesen ülni. Hogy lehet kedvesen ülni? Mindenesetre jó jelnek veszem, hogy megjelent, aztán nem rohant el, amikor meglátott, sőt, még helyet is foglalt.
- Szia Gerda - köszönök vissza, rögtön le is tegezve, elvégre én vagyok az idősebb, s nehogy magázni kezdjen. - Krushnic Dimitri - kéznyújtás helyett kap egy mosolyt és elé tolok egy bögre kávét, amit pár perce hoztak ki. Amilyen sokan vannak, nem akartam azzal tölteni az időt, hogy sorban áll, egyedül meg csak ökör iszik. Remélem jó lesz a klasszik cappuccino, ennél vadabb dolgot nem akartam kérni. A magam részéről remekül elvagyok a rövid feketével, abból is a harmadik csészével. Lassan hallom a színeket és látom a szagokat, vagymi.
- Jó lesz ez így...? - kérdezem körbepillantva, utalva a helyre meg teraszra meg az univerzumra. Tudom, hogy most úgy általában semmi se jó, de legalább nem kell úgy éreznie magát, mint egy újabb kihallgatáson. Még ha az is valamilyen szinten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Csak akkor kapok észbe, hogy talán hadarok, meg tellegetek összevissza, mikor Kolos ezt a tudtomra adja.
- Ne haragudj, a főnököm is pörög, én is pörgök - forgatom meg a szemem, mert nem csak felvenni sikerült Korinna ritmusát, szépen át is vettem. De... sokkal szebb így az élet.
- Látom, hogy nem tudsz hová rakni, szóval, hogy megbizonyosodj róla, nem vagyok sorozatgyilkos... Lili rokona vagyok... a Felagund - nyújtok kezet, mert annyira rosszul azért nem vagyok, hogy ez az aprócska mozzanat is gondot okozzon nekem.
És nem jövök zavarba. Bizony. Pedig ezt a mosolyt láttam én az arcán, és volt mikor szerettem volna azt is, hogy ne Myra birtokolja. De ez annyira régi képnek tűnik már.
- Nem is értem, miért próbálkozok meg újra és újra a varázsközlekedéssel... sose bírtam - sóhajtok fel, amint a padra tudok ülni.
- Köszönöm szépen - hálásan pislogok rá kék szemeimmel, amik miatt volt, mikor azt hitték, véla vagyok. Pedig aztán közöm nincs hozzájuk, és nem is szeretném, hogy legyen.
- Nem hiányzik egyébként? - miközben próbálom összeszedni magam, teszem fel a kérdést, mert nem akarok itt kukán ülni.
- A Bagolykő... az ottaniak...bár gondolom, Myra megvan és az a lényeg, nem? - harapok az ajkamba, ennél jobban, ha akarnék se tudnék puhatolózni. Nem, nem feltétlenül arra vagyok kíváncsi, hogy megvan-e. Leginkább arra, hogy tudja-e, mennyire jól sikerült nekik a fesztivál... ahh hagyjuk is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mei
♛ Ilya ♛ szeptember ♛ Little Stalker ♛

Nagyon ritkán vannak olyan napok, amikor ténylegesen a megadott, papíron lévő szakmámban dolgozom, de tudom, hogy kell csinálni. Ez az én szerencsém, mert ma volt egy kisebb ellenőrzés, de hamar elmentek, különösebb kérdezés nélkül.
Attól még a napot ki kellett húzni itt, a pólóm rettenetesen össze lett baszva, felsóhajtva néztem le rá, majd vissza a többiekre. Közölték, hogy hát jött valaki, valami kislány egy motorral, mire megforgattam a szemeim. Megint.
Mivel nekem van a legvállalhatóbb fejem, meg modorom, persze én lettem kiküldve, kicsit el is vigyorodtam. Tudom, ki ő.
- Hello. Miben segíthetek, Miss? - kérdeztem, leporolva a kezeimet, közelebb lépve hozzá. Volt egy aranyos, ám néha pöppet bosszantó szokása, hogy kövessen, mikor a faluban vagyok. Persze, úgy csináltam, mint aki nem vette észre, de ettől még... nem vagyok vak.
- Kicsit távol vagyunk a falutól, nem? - néztem rá kissé kételkedve, előbb rá, majd a motorra, az olajos rongyot átdobva a vállamon, a kezeim pedig összefonva a mellkasomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit besűrűsödtek a napjaim, amióta bejöttek ezek az edzések, meg néha azt is érzem nem vagyok önmagam. Mondjuk úgy az agressziómnak nem voltak olyan mértékei, mint amikkel most megismerkedtem. Egyszerre aggódtam a saját popsim épségéért, és azokért, akik még... nos számítottak. Kellemetlen, de ez kimerült a pár csapattársamban. Nem ingatott meg pár elhulló piros-sárga-zöld a másik félnél, de talán ez normális. Gondolom, nem volt egyszerű dolgom Andris Ábel mellett, de némi ideggel és remegéssel, meg UHM-mel együtt felfegyverkezve leszálltam a pályáról, és mielőtt Ernyő kapott volna tőlem kettőt a gurkótalálata mellé, amiért hagyta meghalni a kis szőke lányt nálunk, Chris kezébe tömtem a cikeszt. Tartsd meg a mocskot, te apró állat. Teljes szeretet és tisztelet kíséretében persze.
Nos, mindezek után szünet kellett, valami más, valami nem iskola, nem tömeg, nem ráhatás, nem kötelesség... és itt voltam. A jóga még mindig mozgatott, ugyan ilyen óra szintjén sosem jártam, ez inkább otthoni készség, mióta az országba jöttem néztem lehetőségeket, és így július végétől indult is képzés. Nekem meg van partnerem. Ha akarja, ha nem. Így hát útjára is indítottam pár napja egy levelet Zlatannak, hogy az egyetem előtt találkozzunk, fél ötkor. Tíz perc séta nagyon kényelmesen innen a terem, és öt után kezdődik, szóval gondoltam, ha kicsit késik is beleférünk. Én már negyed körül ott álltam átöltözve, kibontott hajjal, mert nem bírtam a hajgumimmal és vártam. A sporttáska a lábam előtt hevert a földön és a kulacsomból a vízbe kortyoltam, ahogy próbáltam összeszedni a gondolataim. Igazából én sem tudom mit gondoltam erről az egészről, de még mindig úgy érzem, a legkevesebb ez a kis... szívesség a részéről. Próbálok én haragudni, de inkább csak sértett voltam. Ezt meg majd jól nem kötöm senki orrára. Annak örülök, hogy egy-két lila folton túl semmi bajom. Meg a traumán hányszor fogták meg a seggem a meccs alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha valami ígéretet teszek, igyekszem betartani, fordítva is szeretem hinni, hogy ez mástól is ér ennyit és nem üresek a szavak. Ez a kézrázós dolog furcsa volt, de talán neki ez számított igazán alkunak, így abban voltam, hogy valahol várja a levelem. Vagy ha nem, akkor kellemetlen perceket szereztem, bármit tett, de ugye ez is a pakliban volt, nem tagadom. Nyilván ennél csak az lenne kínosabb, ha a teremben is beígérem, hogy bizonyosan partnerrel megyek. Nem tettem, csak jelentkeztem és annyit írtam be lehetséges plusz egy fő. Mert az, előfordulhat.
- Woah... - szaladt ki a számon, még egészen el is mosolyodtam, ahogy a kezeim összekulcsoltam magam előtt. Pontos és itt is van, ígéretes délután, mondjuk ez még csak a start mező. Nem most kéne kétszer kimaradszot dobni, meg a bank se vigyen el mindent, és az se volna jó, ha zálogosítanának. - A jógával, vagy hogy gyere el? - kérdeztem vissza jókedvűen, igazából mindkét részre nagyon valós lenne az aggálya, ha ez az. Nem teljesen tudom eldönteni, hogy a tény kiborította, rossz napja van, vagy csak próbál úgy kinézni, mint a macsók akik eljátsszák, hogy mindent leszarnak. Igazából kicsit leolvad a mosolyom, de lehajolok a táskámért és a vállamra véve kihúzok belőle egy zöld feltekert szivacsot. - Ezt neked hoztam, gondoltam ha nem lenne jól jön. Jól hittem - tartottam felé, majd mutatva előre el is indultam, ha hajlandó volt követni. Nincs messze, meg gondolom nem tudja merre. Azért meg is torpantam, hogy ha úgy van, de szerettem volna hinni, ha eljött idáig, megyünk is be.
- Nem szoktam üreseket beszélni, és ez tényleg érdekel. Furcsa ez a rendszer, hogy páros, de ha így van - vontam vállat, mintha nem lenne ezzel mit tenni. Nem tudom vannak-e rendes csoportok, a közelben nem találtam, ez egészen biztos. - Jógáztál már valaha? Vagy mennyire vagy gyakorlott?
Nyilván nem kizáró ok itt az sem, ha azt se érti miről beszélek, nemrég volt ilyen csapattársam is kviddicsben, aztán mégis itt vagyok, élek és nyertünk is. Ő is felépülőben van szerencsére, pár nap gyengélkedő volt mindössze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még én sem ismerem a házat úgy, mint a tenyeremet, de vannak dolgok, amik egyértelműek, látatlanban is. Mint hogy ha több út van, a legtöbben a jobbot választják elsőre, valami furcsa kényszerből. Ezért sem bíztam másban, nem feltétlen a sejtett állapota okozta. Azon csak mikor megláttam ütköztem meg. Mert bármekkora szerencse az itt léte, a formája, ideje és létjogosultsága hagy kivetnivalót. Fel is szakad a torkomból egy elégedetlen sóhaj, nem mérges, nem kelletlen, nem lelombozó. Egyszerűen kettősséget kelt az egész. Nem lenne itt keresnivalója, közben pedig jobbnak érzem, hogy itt van. Bár még mindig csak keresem az okot. A zenére is. Kriminális.
- Elnézést - teszem le végül a telefont, hogy aztán visszaüljek, de nem süppedve el benne, egész a kanapé széle felé, tenyereim összesimulnak,a  fejem lehajtom, hogy aztán nézzek az el-el pihegő nőre. Nem néz ki jól, ez innen is nyilvánvaló. - Vonat... gyalog.... és villamossal - ismétlem meg lassan és kimérten a hallottakat, majd érzem a halántékom belüktetését, meg is masszírozom egy újabb sóhaj mellett.
- Nem hiszem, hogy ennek ez lett volna a kötelező megoldása, egy levélből is megértettem volna - néztem rá sokatmondóan, de egyáltalán nem ez volt a kérdésem célja, viszont ahogy néztem rá akaratlanul is elmosolyodtam. - Volt más is, amit mondtál volna?
A kérdés egyértelmű lehetett volna, de szerencsétlennél abban se voltam biztos a levegővételeiből, hogy nem most fog itt körbehányni. A pálcám előhúzva rutinosan a bútorokat kicsit távolabb helyeztem és a papírokat a fiókba lebegtetve elzártam.
- Minden rendben, Cinna? - kérdeztem rá végül, mert nagyon nem úgy nézett ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon megtisztelőnek érzem, hogy Charlie megkért, hogy kísérjem el erre a próbajátékra, és nagyon remélem, hogy sikerül neki, mert végre újra látom benne a vágyat, hogy ezt csinálja, hogy jól érzi magát, miközben zenél. A múltkor, miután végighallgattam egy délutánon át, ahogy készül, hazamentem, és elővettem az oboámat. Azzal nem számoltam, hogy Ricsi hazaér normális időben, úgyhogy miután kipoénkodta magát az oboázási képességeimmel kapcsolatban, még vacsorázni is elvihetett. Biztos nagyon boldog volt attól, hogy ezt kell csinálnia, de azért előtte természetesen kamatoztattam a tudásomat, szóval belegondolva, annyira nem panaszkodhat mégsem. Chalie azonban inspirál, és ujjaimat keresztbe téve szorítok, hogy igent mondjanak rá. Tudom, az eredmény még heteket várat majd magára, mégis már most, amikor belép az ajtón, és amikor utoljára megölelem, megkezdem a drukkolást a sikeres bemutatkozó érdekében.
Természetesen a kinti monitoron végig figyelem, hogy mit művel bent, mert csak nagyon kevés hang szűrődik ki alapból, de gondoltak ránk is, az izguló kísérőkre, így a pécsi Püspöki Magtárban állva, újra inspirálódom, ahogy a lány játszani kezd. Csodálatos a játéka, és szerintem most az eddiginél is jobban belead mindent. Észre se veszem, hogy mikor került oda, de a szemembe férkőző könnycseppek bizony ott vannak, hiszen az egyik elindul az arcomon lefelé, én pedig csak hagyom, had suhanjon végig az arcomon. Ez a játék most leginkább a nagymamájának szól, annak, amit ő képviselt, és amiben ő motiválta Charlie-t. Ez a játék nem csak tökéletes, de olyan érzelmeket vonultat fel, amit az ember nem hitt, hogy valaha hall. A dallamok kicsit nekem is szólnak, és mindenkinek, aki már komoly veszteséget élt meg az életében. Kicsit most bennem is feltör minden.
Ezután nem tudom megmondani, hogy még mennyi idő, mire vége, és előttem van, de akkor már legalább az arcomon rendezett vonásokkal fogadom, mosolyogva, és átölelve őt, szorosan magamhoz húzom, simogatom a haját, nyakát és arcát nyugtatóan puszilom, miközben halkan suttogom, hogy “gyönyörű volt”.
- Merre szeretnél menni? Elviszlek bárhova.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lehunyt szemmel megrázom a fejem, de csak lassan, kimérten, nem akarom felkavarni a gyomromat. Nem tesz semmit, én állítok be hozzá hívatlanul, aztán még ő kér tőlem elnézést, amiért dolga van.
- Nem kellett volna ide jönnöm. Engedd el - legyintek fáradtan, még mindig csukott szemmel, miközben nagyon mély levegőt veszek, majd kifújom. Hallom a hangján, hogy olyan nem is tudom, feszültebb attól, hogy itt mondom a magamét. Felsóhajtok kicsit, meg bólintok, de csak egyet, nem akarom jobban felkavarni a gyomromat.
- Látni akartalak. Baj? - kérdezem végül fáradtan, kicsit felé is nyúlva, az ujjaim a karjára szorítom, közelebb csúszva hozzá. A fejem végül a vállának döntöm, nem érdekel, hogy akar valamit, így messzebb tessékelne, vagy nem, csak mélyen beszívom az illatát, kicsit el is mosolyodom. - Aha. Mármint... találkozhatnánk. Ha te is szeretnél. Úgy... ketten, tudod.
Nagyon rosszul hangzik ez az egész, nekem kell az ember, akkor is, ha ocsmány a cipője. Tudom, hogy Fannika is kedvelné, mert nagyon szép férfi. Én úgy szeretném, ha még ő is szeretne látni!
- Igen. Aha. Megölelhetlek? Kicsit szédülök - bököm ki, de igazából meg sem várom a választ, csak az ölébe mászom, a fejemet a nyakába tolva, át is ölelve a vállát, ha akarja, ha nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Soha életemben nem voltam ilyen pontos, és fogalmam sincs ez most miért változott meg. Baszki még a helyszínekre is minimum tíz perc késéssel érkezem és nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez a minimum idő. Valamiért a kezdeti döbbenet átcsapott abba, nyilván miután elolvastam a biztonság kedvéért párszor a levelet, hogy akkor most vagy soha, itt a lehetőség arra, életemben egyszer ne késsek. Valamiért mégis úgy érzem, ezt a jó szokást nem fogom megtartani sokáig.
- Mindkettővel - vonom meg vállaimat a kérdésre. Valóban így van, nem jutott volna eszembe, hogy valaha be lesz rajtam hajtva a páros jóga. Egyáltalán mióta csinálják a jógát párban? Azt hittem ez ilyen egyedüli dolog, mindenki lemegy alfába, valami japán zene szól közben a háttérből, és boldogság. Mondjuk, mindezek alapján, nem voltam jól tájékozott a jógával kapcsolatban. Biccentve veszem el tőle a polifoamot, miközben vállamra dobom a sporttáskát, indulásra készen állva. Elképzelésem sincs mire vállalkoztam, életemben nem jógáztam, mert valahogy nem volt összeegyeztethető a box edzésekkel, de ha már eljöttem idáig csak nem ülök be valahova elszlopálgatni egy kávét. Először; nem lenne illendő, másodszor; totálisan megérdemlem, hogy lássam Adyrát minden kibaszott jóga pózban, ami csak létezik, és ha az oktató egyet is kihagy a mai órán, isten látja lelkemet, megfogom tudni.
Szó nélkül követem, azonban, amikor megtorpan, egy mindennek, csak éppen kecsesnek nem mondható mozdulattal kerülöm ki, egy oldalra lépéssel, ha egyetlen mód van rá, akkor ne taroljam már le a lendülettel. Megilletődve pillantok rá, majd vonásaimat rendezve figyelek arra is, amit mondd.
- Igen, számomra is elég érthetetlen - vonom meg vállaimat, komoly értetlenséggel a szememben. Na ugye, hogy ő sem érti? Akkor mégsem vagyok foggyos jógából. Kösz, köszi, jár a keksz! - Egyet tippelhetsz csajom, kettőre megmondom - csettintek nyelvemmel egyet, ahogy mutatóujjammal felé bökök vidáman. A kezdeti feszültség és aggodalom kezd eltűnni belőlem, mert legrosszabb esetben csak ülnöm kell és néznem ki a fejemből, mert látják rajtam a szenvedést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fáj. Nagyon fáj, és tudom, hogy ezzel most nem csak a sajátom, de mások szívét is rendesen kifacsarom. Tizenöt perc. Ennyi ideje van itt egy embernek. Tizenöt percen múlik, hogy ráléphet-e az ugródeszkára, vagy megy mindenével együtt a süllyesztőbe. Nem hiába nem jelentkeztem előbb, pedig minden évben, ahogy kikerül a hirdetés, ott lebeg a szemem előtt, de eddig sose éreztem magam késznek rá.
Alapból nehéz azt leküzdenem, hogy idegen emberek meg ítélnek meg tizenötperc után. Ők határozzák meg, hogy van-e egyáltalán jövőm ebben, és bizony ők tehetik tönkre ezt az egész világot is nekem. De hiszek Diniben, apuban, Liliben és a nagyiban. Nem tartom őket annyira elfogultnak, hogy hagyják, az egész életem leéljem, álmokat, célokat építsek fel a nagy büdös semmire, mert hiába a fáradozás. Persze, a Grosserliebbe se kerülhettem volna be tehetség nélkül... tudom.
De a billentyűkre figyelve is érzem magamon a tekinteteket, amik aztán mindent alaposan figyelnek. A legapróbb lélegzetvételem is, és ha tudom, ha egy pillanatra is megingok, vége. Hisz hány embertől hallottam már... tökéletes játék, őstehetség, ezen a színpadon meg mégis elvérzett, mert nem bírta a rá nehezedő nyomást.
Nem, ők nem azok a bírák, akik kedves mosollyal az arcukon vizet adnak, ha látják, összeesni készülsz. Ők profik, olyan emberek, akik jogosan mondják, feleslegesen nem vesztegetik az idejüket senkire, akiknél hiába szerepelsz tökéletesen három percig, ha a negyedikben elcsúszik egy hang...
Kotta nélkül jelentem meg... nekem ez mindennél fontosabb, hisz... ez saját. Soha, a négy falon kívül senki nem hallhatta még azt/azokat a zenét/zenéket, amiket magam raktam össze. A többségük már ígyis feledésbe merült. Ez viszont fontos. Ez az enyém, ez én vagyok. Sose tudtam igazán beszélni arról, milyen érzés, hogy érzem magam, hogy viselem... csak a sablonszavak, de igazából értelmes szavakba öntve megformálni mindazt, amit érzek naponta, talán sose leszek képes, viszont ez a dal....

S nem is csak a dal mond el mindent, hanem az azt kísérő percnyi néma csend. Négyen ülnek az asztalnál, s jó pár másodpercig egyikük se néz rám, pedig minden létező mozdulattal jelzem, hogy végeztem. És igen... várok valamit, bármit a maguk elé meredésen kívül.
- Köszönjük - hangzik el, de még abból se tudok leszűrni semmit, hisz ugyanolyan monoton, mint ahogy az előttem lévőknek mondják.
Kint Lili egyből megölel, és én is szorosan viszonzom. Akkor már nem tudom tovább tartani magam, és utat engedek a könnyeknek, mert ez van, ha az ember lánya több mindent érez egyszerre... sírni kezd.
- Csak el, kávézni, fagyizni, vagy kajálni... mindegy - percek telnek el, mire képes vagyok megszólalni.
- Szerinted? Bukhatom? - kérdezem, hisz ő láthatta az arcukat, miközben engem a billentyűk kötöttek le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elég könnyedén ledobta magát, én meg csak figyeltem a nőt, ahogy kényelmesen helyezkedik. Nem teljesen értettem, mire fel a nagy igazgatódás, meg az elkényelmeskedés. Kissé szokatlan volt, hogy azt kérte tegezzem, a szakmabeliek általában nem akartak ennyire közvetlenek lenni. Hát... jó.
- Persze, nem látom akadályát - intettem le, majd mélyet szívtam a cigarettámból, mielőtt még lehamuztam volna a kis fém tálcán. Ezért szerettem a kerthelyiségeket, meg azért, mert olyan sok lehetőség volt rá, hogy felkelhess és elsétálj magyarázat nélkül.
- Igen, ezt mintha említette volna. Ha nem így lenne, most nem ülnénk itt - közöltem higgadtan, talán nem is túl hangosan, de teljesen őszinte voltam. Elegem volt az olyan firkászokból, akik az én magánéletemen akartak csámcsogni. Mintha bármi közük lett volna hozzá! Figyeltem, ahogy visszacsukta az itallapot, majd hátradőltem, elkényelmesedve kicsit, de a tartásom továbbra is megmaradt.
- A félreértések elkerülése végett: a kaszinó nem az én fejemből pattant ki, mint ötlet. Engem már konkrét tervekkel keresett meg Ms Santos, mint befektetőt. Természetesen azért, mert tudja, hogy elég komoly kapcsolatom van a szerencsejátékkal. Szeretem a jó befektetéseket- még bólintottam is, miközben elnyomtam a cigarettámat. Közben megjött a pincérnő, én pedig rendeltem magamnak egy feketeteát. - Erre a válaszra számított?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mit is? - kérdeztem vissza összevont szemöldökkel, mert nem teljesen értettem a reflex reakcióját. Vendégem van, akit én hívtam be a lakásba, erre csörög a telefon, amit bár mindenki leszarna, az én életemben nem tehetem meg, hogy nem veszem fel, akár közel hajnali háromkor. Arról meg ő sem tehet, hogy az ügyvédemnek éjjel elég alkalmas, mert úgyis ébren van. Mondjuk legalább elkötelezetten dolgozik, fél vállon gyerekkel. Értem miért volt foltos a legutóbbi papír. Nyál.
- Nem - a hangsúlyom kijelentő maradt, mégis inkább kérdés volt. Magam felé, nem értettem a lányt, mit keresett pontosan az udvarban, ebben a ruhában, ebben az állapotban. Az egész homályos foltokban volt jelen a tudatomban, pedig egy kortyot sem ittam. - Nem pont erre gondoltam, inkább a... megszólításra - nyomatékosítottam a szót egy sokatmondó tekintettel, majd végighallgattam a dolgot. Kvázi randevúra lettem hívva. Túl hagyományos, vagy túl öreg vagyok, ha szerintem ez nincs így rendben? A nők előjoga a nem adás és a válogatás, ezért  ami tisztünk ezeket a lépéseket megtenni. Hozzáteszem, ezer évnek tűnik, mióta csak hosszabban beszéltem nővel üzleten kívül. Aztán ott volt, félig rajtam, úgy rám fordult, nem igazán értettem egy pillanatra de átkaroltam kicsit zavartan.
- Beszélhetünk találkozóról, mondjuk reggel, kétlem, hogy ezzel ma már foglalkoznod kéne - próbáltam nézni rá le, de a nyakam pillanatnyilag túl foglalt volt ehhez, így egy sóhajjal végigsimítottam a haján. - Nem vagy fáradt?
De, nyilván az, rosszul is van, ráférne a fürdő is, de azt hiszem még én is érzem, hogy ez jobban. Nem tudom megmondani mi vezérelt, talán valami régi, kikopóban lévő ösztön, ahogy átkarolva közelebb húztam és csókot adtam a feje tetejére a hátán végigsimítva párszor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ölelem Charlie-t ameddig csak meg nem nyugszik annyira, hogy már tudjon beszélni, vagy megállni a saját lábán. Az első pillanattól fogva tudtam, hogy miért engem választott, mert én vagyok az aki érti azt a veszteséget, amit ő játszik. Nem azt a fájdalmat éltem, meg, amit ő, de ismerem a veszteséget, amit elszenvedett, és tudom, hogy most senki más nem lenne olyan támasza, mint én voltam.
Nyáron jártam egy temetésen. Akkor láttam ezt az arcot, akkor értettem meg ezt a veszteséget, csak én az öcsém arcán. Sosem tudtam igazán elengedni őt. Nem a szüleimet, hiszen az apukáim csodás emberek, akik olyan felnőtté neveltek, akire büszkék, hanem az öcsémet. Amióta egyszer Ricsivel láttam őt, ahogy alig néhány méterrel előttem kutyát sétáltatott, elkezdtem megkeresni őt. Nem beszéltem vele sosem, csak tisztes távolból figyeltem élete minden eseményét. Ezért tudtam azt is, hogy a nagypapánk meghalt. Vagyis, már csak az ő nagypapája, mert az emlékezetükben én már nem léteztem. Eltelt tíz év, de úgy halt meg, hogy már csak egyetlen unokájára emlékezett. Az öcsémet viszont szívének minden szeretetével szerette, ezt a Bence arcán jelentkezett mély fájdalom árulta el. A távolból néztem őket, a misét, a gyászmenetet, ahogy részvétet nyilvánítanak. Meg akartam őt érinteni, átölelni, és azt suttogni, hogy mindent megoldunk, hogy nem kell félnie, vigyázok rá. Éppen ezért, a vágy miatt nem léptem közelebb a gyászolókhoz, és nem vártam meg a menet végét, hanem az elsőkkel együtt elsétáltam én is.
Nem ismerem a fájdalmat, csak közvetetten, de tudom, hogy ahogy az öcsémet nem volt lehetőségem megölelni, úgy ölelhetem át most Charlie-t, mintha ő lenne a testvérem. Mintha kaphattam volna egy második esélyt arra, hogy átadjam a neki szánt szeretetet, mintha egy másik lélekbe csepegtethettem volna erőt a karjaimmal.
- Sosem játszottál még így, mint most.
Törlöm le a könnyeit mosolyogva, biztatóan, kedvesen. Szerencsére nem kell sokat igazítani az arcán, hogy ne bámulják meg, így homlokát csókolom meg büszkén, és egy zsebkendővel nekiállok, helyrehozni.
- Legyen mind. Ebédeljünk, kávézzunk és együnk egy fagyit is. Gyere.
Tenyerébe csúsztatom a kezem, és elindulok fele kifelé, hogy pár perces sétával találjunk egy jó helyet, ahova érdemes beülni.
- Szükséged volt erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Megvan a magad dolga, én csak becsöppentem - intem le, mert nem vagyok én olyan fontos tényező. Végül is, ha tudnám, merre van a haza, talán el is indulhatnék, mert az első vonatra már úgysem találok ki. De ez is nehezen ment, nem hiszem, hogy még visszatalálnék most oda, anélkül, hogy elalszom, vagy behányok. Undorító lenne így is, úgy is.
- Nem győztél meg - mosolyodom el egy pillanatra, de aztán el is múlik, csak fogom a karját, mintha az életem múlna rajta, miközben mély levegőket veszek, hátha attól jobb lesz majd. Legalább már nem émelygek annyira, lehet, hogy jót tesz, hogy leültem. - Hm? Azt mondtam Dad. Ez a monogramod, nem? Daddy.
Kicsit el is mosolyodom megint, olyan daddy az egész ember, csak dobja magából az érzést. De ezen kívül azt hiszem csak belezavartam a mai estével az egész világképébe is, mert nagyon ezt látom most az arcán. Inkább ismét megtörlöm az enyémet, mert valamitől folyton nedves lesz. Undorító.
- Mi az, hogy nem kéne? De... de Damien! - tiltakozom kicsit, hogy de ne söpörje már az egész idejövetelemet a sarokba, csak azért, mert ittam egy pár felest. Nekem szükségem van a válaszra. - Nem... csak maradjunk még így kicsit, ez jó.
Aztán közelebb húz, de nem olyan akaratosan, egész óvatos, ahogy a keze finoman súrolja a hátam, én meg beleborzongok. Rendesen égnek mered minden egyes pihe a karomon, a tarkómon, ahogy az ajkai a buksimhoz érnek, az ujjai pedig továbbra is cirógatnak.
- Nem maradok itt, ha nem akarod. Nem... akarok a útban lenni. Csak nagyon látni akartalak, még ki is öltöztem, láttad ugye? - felszusszanok, ahogy a kezem a tarkójára csúszik, végig is simítva rajta párszor, mielőtt a hajába futtattam volna. Hogy lehet ennyire jó illata? Az ajkam a nyakának préselem pár pillanatra. - Még ilyen csúnya levehetetlen cipőm is van, akkora vagyok benne, mint egy vombat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Most egy picit megfogta ezzel Eugén, nem igazán tudja, hogyan írhatná körbe a játékfelkéréseket. Maga sem használta túlzottan, már ha lehet használásnak nevezni azt, hogy egyszer kipróbálta, amikor reggeli műszakot tolt a pubban.
- Hasztalan funkció, már ha van valakinek rendes élete - vonta meg a vállát.
Fejét oldalra billentve nézett mélyen Eugén szemeibe, ahogy elgondolkozott a mondanivalóján. Ritka kincs az ilyen ember, és Ellie ez egyszer nem szeretné elmarni magától a barátságát.
- Köszönöm - jelentette ki őszintén, már nem is volt olyan heves. - Több ilyen férfira lenne szüksége a világnak - fűzte még hozzá. Komolyan gondolta, az őszinte ember mostanság eléggé hiánycikk lett az életben.
Amikor ide hívta Eugént, olyan tipikus nőies okokból tette; legyen valaki független mellette, akinek elsírhatja a bajait. De a férfi rávilágított, hogy csak akkor baj, ha Ellie úgy áll hozzá, ezen pedig bármikor változtatni lehet. Ha az egy évvel korábbi énje szembejönne vele, bizonyára kinevetné. Akkor még ambiciózus volt, magabiztos és független másoktól. Denis olyan lett neki mint egy drog; szép lassan lerombolta az egykor felépített értékeit, a helyébe pedig valami teljes mást tett, ami függővé tette Elliet. Sosem tudna emiatt dühös lenni a fiúra, mert egy teljesen új világot mutatott neki. Csak nélküle ez a világ összeomlik, és ez az igazán félelmetes a nőnek.
Válasz gyanánt csak megvonta a vállát, réveteg mosoly ült ki az arcára. Még mindig védeni szerette volna, hiába beszélte már ezt meg ezerszer Stellával is.
- Nagyon örülnék neki - bólintott egyet vidáman. Nagyszerű témaváltás volt, és ahogy az órájára nézett, végszó is egyben. - Szeretnék menni, majd esetleg el tudod küldeni a részleteket? Nem szeretnélek tovább lefoglalni, meg nekem is órám lesz nemsokára - forgatta meg a szemeit játékosan. Imádott az egyetemen tanítani, pláne, hogy már meg vannak számlálva az ottani napjai is. Azt biztosan tudta, hogy a baba mellett nem szeretne tanítani, az AMS-en legalábbis biztosan.
Megvárta Eugén válaszát, a búcsúzásnál legszívesebben átölelte volna, annyira hálás volt neki ezért a kis beszélgetésért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Édes vagy a magad arrogáns módján. Néha csak szeretném letépni az arcomat tőled, de attól még nagyon is kedvellek. Jobban, mint terveztem, reméltem is, hogy mostanság újra láthatlak, de nem gondoltam volna, hogy pont itt foglak. Komolyan nem számítottam rá, hogy itt fogsz felbukkanni.
- Talán - felelem neked kis mosollyal, miközben az arcodat figyelem hatalmas szemekkel.
A közelben álló csávó rád néz és szeretném, ha most azonnal meghalna. Nem azért, mert úgy teszi, vagy méregetne, egész egyszerűen a puszta ténytől, hogy rád mer nézni felmegy a pulzusom. Ez elég kiakasztó, nagyon rég óta nem éreztem már így senkivel, nem is hozza ki belőlem a legjobbat, nem vagyok büszke rád ezért.
- Így is mondhatjuk - bólintok egyet feléd, mert könnyebben átlátod a dolgot, mint mondjuk az igazgatóság bármelyike. Ez pedig szomorú kéne legyen, de ugyanott meg lenyűgöző is.
- Igen, persze - bólogatok kicsit, miközben a kezed után nyúlok, akár akarod, akár nem, a kezem az végigcsúszik a csuklódon, majd a kezedre fogok. Jól esik érezni a bőrödet. Találkoznom kellett veled és jóval könnyebben megkönnyíted a dolgomat, nem nekem kellett utánad menni, magadtól jöttél ide. - VéLeTlENeK. Akarsz inni egy kávét? Vagy teát? Tudod, hogy nem ezen van a  hangsúly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A lány reakcióját teljesen meg tudta érteni, sőt fejben még fel is rótta magának, hogy lehetett ilyen. - Sajnálom - mondta őszintén, bár fogalma sem volt róla mit kellett volna még tennie. Hiszen csak nem hagyhatta elesni Gerdát. Szegény teremtés már így is túl sokszor találkozott a padlóval élete során.
- Tudod hogy megy ez, mi mindig összeveszünk - vont vállat a férfi. Közben elindultak a lépcsőn, ami pillanatnyilag jó választásnak tűnt, hiszen a lány vissza nem rángatta volna őt a liftekhez újra. - Egy élmény, amikor beszállok a liftbe és csak megyünk fel-le, hogy ne mondja senki, hogy nem dolgozik. Próbáljon az ember így varázslóügyeket megbeszélni vele - horkant fel. Nemhogy itt nem lehet, de sehol sem. Kész csoda, hogy Léda egyáltalán az előkészítőbe járhat. No nem mintha ő lenne apa kicsi szeme fénye. Pláne azóta, hogy kiderült, hogy benne is öröklődött a varázslás. Mintha csak az öreg orra alá akarnák vetni a fentiek.
- A te ügyed hogy halad? - kérdezte, és reménykedett benne, hogy most valami biztatót fog hallani. Közben felszaladtak egy pár emeletet, és befordultak egy sarkon is. Most pedig egy újabb lépcsősor következett. Ez a minisztérium olyan volt, mint egy útvesztő.
- Tudod, ha bármikor szükséged van két fülre, hogy meghallgassanak, akkor itt vagyok. Nem kell mindig itt bent találkoznunk. Sőt, egészen felemelőnek tartanám a tényt, hogy nem fél szavakban tudok csak veled beszélgetni - fejtette ki véleményét Zalán, de mosolya a téma ellenére sem apadt el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem volt egyértelmű a válasza, kicsit mindig reméltem, hogy jön majd egy ilyen fordulat ezeken a partikon, meg valahol meg is nyugtat, hogy tényleg járnak még ide olyanok, akiket magával tud ragadni ez az egész. Kicsi voltam, de velem is így történt. A nevelőanyukám vitt magával, mert egy ismerőse lovat akart venni, és egy ilyen mérkőzés jó üzletkötő hely. Én meg csak figyeltem kis tizenéves fejjel a pályát, és szerelembe estem. Olyan kiábrándíthatatlanul. Se a sérülések, se a modorok, se az évek nem rontottak ezen.
- Tartalmas lehet - próbáltam jól reagálni, de aztán csak elnevettem magam. - Ne haragudj, fogalmam sincs hogy megy, kicsit olyan butának is érzem ebben magam. Azt hittem ezek külön vannak. Igazából csak a reklámos-fotózósat ismerem testközelből.
A vallomásom őszinte volt, mert tényleg, és ezzel is csak nem olyan régen találkoztam, mikor Bonnieval kellett pár fotóhoz pózolnunk. Kampányarcok vagyunk, vagy ilyesmi. Tény, hogy ő egy nagyon belevaló vörös, én meg tudok nagyon bájos lenni. Értem mit akartak velünk.
Azt kevésbé, mikor elkap a hév, hogy nem ütnek agyon egy kézre eső pezsgősüveggel. Most is csak elindult és a póló meg a ló, és így megszűnt minden, cső látás, fel sem tűnt, hogy az én baracklevem kicsit késik. Most már mindkettő, de egyelőre csak beszélek, mert jól esik; mert szeretek, és kicsit az is, hogy valakit érdekel is. Sokszor találkozom unott és érdektelen arcokkal, az meg tökre lelombozó. Vagy tudsz lelkesedi a másikkal, vagy a beszélgetést halálra ítélték.
- Nagyon kezesek tudnak lenni bizonyos idő után, de nem egyszerű velük - szögeztem le, ha már újdonságként kell jellemezni. - Bár szerintem egyes lófajokban is megvan ez a vadság, nagyon szeretem őket is, tüneményes és hihetetlenül okos állatok, sokszor én sem tudom mit kezdenék az enyém nélkül. Van hogy előrébb jár, mint én fejben - kocogtattam meg a halántékom jelképesen, hogy aztán vigyorogva visszadőljek az asztal szélének a testemmel.
- Oh, nem - ingattam meg a fejem kicsit zavartan és értetlenül is. Mármint elve valahol nagyon rendes, hogy szól - ilyennel se találkozom sűrűn -, másfelől nem teljesen értem. Nyilván nem a legnagyobb parti ez, meg ugye van baj a hangulattal is, de furcsa. Kicsit elgondolkodtató nem-e én tapostam már megint valaki lelkébe, szóval csak kutattam a szememmel egy darabig, majd elnéztem Emir után így megint az asztallal maradtam kettesben. Here we are Karen. Talán nem kéne erőltetnem a társas érintkezést.... már látom, hogy le leszek cseszve, hogy "nEm vAgY eLég SZocIálIs". Duh.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán. Az egy tökéletes szó lehetne az egész életre, az életemre, talán az övére is, de közben ott van az a ki nem mondott határozottság, benne is láttam már. Tisztában vagyok ezzel is. Ha nem így lenne, biztosan nem maradok csak egy percre, csak egy cigarettára, csak egy sírgyalázásra. Nem mintha  amorális egészségemnek vagy az etikai épségemnek ártott volna, annak nagyon régen nem sok minden tud. Pedig nem indultam én ennyire elbaszottnak, kérdezzünk meg bárkit. Bárkit, aki számít.
- A reformok nem az én asztalom, de elég elkeserítő. Ezer éve nem jártam színházban, de ez nem tette vonzóbbá - pillantottam még félre, srégen hátra, de el is engedtem ezt az egészet. Menjen, amerre lát az indulat, a kedv. Igazság szerint nem is tudtam erre figyelni. A tekintetét kerestem, a kezem pedig a nyakát, akkor is, ha azon nem volt mit elsimítani a saját érintésemen túl. Idegborzoló a kezemen innen lenni is, de aligha lehet közömbös onnan sem, vannak dolgok, amikről ha ő nem is akarna árulkodni, a test megteszi. Ki is szélesedik a mosolyom, aztán amint a kezemre fog még sóhajtok is egyet. A másik karom is megemelkedik, lassan fogok az állára és húzom közelebb, de az ujjbegyeim végül erősen szorítják, ahogy az ajkaim az övére találnak, akaratosan, nem kopogtatnak a házba; betörtek. Majd azzal az elégedettséggel, amivel az utolsó leheletfoszlány is kivész elhajolok.
- Véletlenül innék egyet, bár kibaszottul nem tudom pontosan mi van itt, mert nem vagyok helyi - nevettem el magam végül, aztán a kezem elhúzva, de csak azt, ami az arcához vándorolt, néztem rá, megvárva merre tovább. Én véletlenül pont szerettem volna a hangsúlya nélkül is folytatni a napot, délutánt, estét. Mennyi is az idő? - Az egyetlen jóslatom az emberiség bukása nem mellesleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem, nem lenne meg, normál esetben már rég elengedhettem volna ezt az egész üzletet, de természetesen pont most kellett jönnie a Mitzinger szerinti kis bukkanónak. Megérezzük, de nem törik bele a tengely. Ajánlom is, mert nekem se kedvem, se időm több alkalmat pazarolni egy veszett ügybe.
- Igen, a meggyőzésben úgy látom te állsz jobban - néztem végig a ruháin, mert Istenemre mondom, szerintem ezeket erőszakkal sem lenne hajlandó hordani, erre elég nagy befektetési alapokat tennék, és itt vagyunk. Még jó, hogy a szerencsejáték nem ivódott a vénáimba, most rosszul állnék gondolom. Mindenesetre tényleg nem éreztem helyesnek az ittlétét, és ennek az oka nem az akarata vagy vágya volt, inkább az, amit ezért tett magával. - Dada - javítottam ki, már ha pontosak akarunk lenni, és igazából otthon még csak jelentésben sem tér ez el. Vannak kifürkészhetetlen dolgok, ilyen anyám vagy apám humora, vagy akár mindkettőé. Bár előbbi nem hiszem, hogy valaha észrevette, utóbbit pedig nem is érdekelte. DE velem sincs ez másként, azaz sokat gondoltam így, most viszont csak mosolyogtam azon a hanglejtésen, ide éreztem a saját magában vívott harcot, közben pedig nem éppen volt rá oka.
- Oh, szó sincs róla, hogy ne kellene neked a válasz vagy bármi, arról annál inkább, hogy én az üzlet után a magánéletet is szeretem tiszta fejjel kezelni - vontam volna a vállamon, de ez fizikailag akadályozott volt, így csak hagytam az egészet. Nem akartam, közel sem éreztem úgy, hogy helyes lenne élni a helyzettel, még ha édes is  a nő és igencsak imponáló, ahogy beesett ide. Sok rossz döntést hoztam az életben és korrigálni sosem egyszerű. de egy dologban évek óta biztos vagyok, bántani nem akarok senkit, tudom milyen a szar oldalon maradni. Csak átkaroltam, le akartam venni a válláról a saját terhét, talán az egész estéét és tényét, még ha ez merész is. Nem állt neki ez jól, sokkal szebb volt a fellengző mosoly vagy a kifigurázó stílustanács.
- Az nem volt kérdés, maradsz-e - néztem rá ráncolt homlokkal, mert azt hiszem félreértett, pedig semmi hasonló nem hangzott el a számból. - Azt látom, fogalmam sincs honnan vetted ezt mind, és őszintén szólva borzalmas. Vombat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Sokkal jobban, igen - nevetek fel hangosan, össze is csapom a kezeim egy pillanatra, de nem csattan nagyot, mert nem ütközik össze a kezem rendesen. Kicsi csalódom is benne, de annyira nem vészesen. Helyette inkább figyelem az embert, ahogy figyel engem és belefájdul a szívem. - Sí, Dada.
Kicsit kiöltve a nyelvem még fel is nevetek, de aztán csak visszadőlök, a fejemet neki a vállának. Nagyon jó az illata, nem akarom, hogy elküldjön vagy odébb rakjon vagy csak lekoptasson, eleget kaptam már az élettől.
- Duh... józanul nem merek majd veled beszélni - sóhajtok fel meglehetősen hangosan, ismerem magamat határozott vagyok és elbűvölő is tudok lenni, de mellette valahogy... nem megy. Inkább csak visszabillentem a fejem a nyakába, miközben az ujjaim a hajába szántanak óvatosan. Aztán meg olyan furcsán néz rám, nem értem miért, olyan kicsit értetlen.
- Nem te mondtad, én mondtam. Nem akarok sok lenni megint. Én csak... szóval szerintem jók lennénk - érintem az orrom hegyét előbb a nyakához, majd az állához. Aztán csak felsóhajtok, megint, olyan kicsit kétségbeesetten is talán, ahogy a fejem a vállára ejtem, hagyva neki egy kis helyet. Lenézek a cipőmre, majd vissza rá, büszke mosollyal. - Undorító. Rendesen ronda, igen. De mindig szépen öltözöm. Ebből jobban látszik, hogy számít... szóval hogy ide indultam. Bárkinek hajlandó vagyok szépnek lenni. Aha. Pici állat.
A kezem visszacsúszik a tarkójára, majd közelebb araszolva apró csókot nyomok az arcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem, meglepetést valóban nem sűrűn okozott mostanság, legalábbis semmi kellemeset. A ruhája ráncaiban akár por is megülhetett volna, annyira feleslegesnek érezte magát, az álomtalan tétlenség, az értelmetlen önsajnálat, az egybefolyó, szürkeségükben végeérhetetlennek tetsző napok rabságában.
- Betartani egy napi rutint. Felkelni az ágyból, megmosakodni és felöltözni, három óránként enni valamit, ügyelni a folyadékbevitelre, mozogni, bevenni a gyógyszert, lefürödni, időben menni aludni. Kutyát ellátni, sétáltatni, megjátszatni. Ehhez jön a heti húsz óra munka, amit úgy oszthatok el, ahogy szeretném, a kritikus javításoktól eltekintve. Heti egyszer elmenni terápiára, hétközben elvégezni a megadott feladatokat, gyakorlatokat.-*Akármilyen apróságnak is hangzott, minden egyes tevékenység megerőltetővé vált, ahogy a bájitalt el kellett hagynia. Még Featherhöz sem mindig volt kedve, dacára annak, hogy nem hanyagolta el teljesen, azonban gyakorta a minimális szükségeset adta meg neki. Nem ezt érdemelte.
A visszadobott kérdésre, sem a javaslatra nem felel, lábfejét tanulmányozza elmélyülten. Mindenkinek terhére van betegen, s ha nem muszáj, inkább ki sem ejti száján a diagnózisát. Akkor legalább nagyjából normálisan kezelik, ha sikerül túljutni azon, milyen kísértetiesen emlékeztet apjára, főleg, amikor nincs ereje borotválkozni. A spontaneitás, mint olyan, a legrosszabb formában jelentkezik nála, s véletlenszerű dührohamot válthat ki egy rosszkor beérkező telefonhívás is. Nem igazán maradt ereje vagy kapacitása együttérezni másokkal, s ritka, tiszta pillanataiban el-elszörnyedt ezen a tompaságon, tenni ellene mégsem tudott. A terapeuta már felvetette párszor, hogy engedje magához az érzéseit, amire a fejében mindig ugyanaz a kis hang felelt - ha távol tudta volna őket tartani magától, sosem nyúl bájitalhoz.
Az egész gondolatmenet lefelé húzta, s a térdére nehezedő kutyamancs szakította meg, aztán egy szőrös kobak tolakodott összefont karjai és teste közé, szelíden nézve fel rá furcsa, kék szemekkel. Hosszú pillanatokig bámul a szempárba, mielőtt engedne a kérlelésnek - változtat testtartásán, újrakezdve a simogatást, hogy az egyre nyúló csendben ne csússzon vissza az örvénybe. A látszat ellenére egyáltalán nem könnyű kivárnia a választ.*
- Nem azonnali szakítást javasoltam,-*szögezi le, különösebb érzelmeket mellőző hangon, elnézve Avery mellett, bár nagyjából irányába fordítva arcát,*- de nem lehet ezt folytatni. Annak dacára, hogy nem értem, miért tartasz ki mellettem, nem akarom tétlen várni, hogy megunj vagy meggyűlölj.-*Mert egyikük sem ezt érdemli, hogy apránként teljesen eltűnjön az, ami összeköti vagy összekötötte őket. Egyetlen kérdés van, ami szüntelen visszhangzik, amikor valamit feladna: Tényleg mindent megpróbáltál?. Kins tette fel neki, az utolsó beszélgetésük alkalmával, mielőtt teljesen eltűnt volna, tőle mégis, az első, szinte reflexszerű dühös sarkonfordulás után, eljutottak a szavak hozzá, úgy igazán.
- Mivel senki sem tudja, mikorra sikerül, ha sikerül beállítani a gyógyszereket, ha meg is beszélünk sok mindent, ne várd, hogy egyszerre túl sokat tudok kivitelezni.-*Ez beleegyezés, még ha nem is szó szerint kimondott. Ennyire futja most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csendben ülök le az asztalhoz. A pincér rögtön ugrik, és még ki sem mondtam mi kell - egy üveg whisky -, de már készségesen hozza, mintha erre várt volna egész életében. Arie és az ő kibaszott okfejtései fognak engem a sírba tenni egyszer. Még hogy nem csak papíron... de, Arie, csak papíron és ennek márciusban vége szakad. Ő megy balra, én megyek jobbra, ő éli az életet, amit megérdemel, én meg meghalok két sárkány kereszttüzében. Ha meghalhatnék. De ugye, nem tudok meghalni a tűztől. Még a kurva meghalás sem megy, baszki! Mi ez, ha nem kicseszés már, de tényleg?
Szóval Arie sok mindent lát, ahogy én is. Szeretem Payne-t, és sok időmbe telt bevallani magamnak, hogy mindkét nőt szeretem, de ez más. A Payne iránt érzett szerelmem valami olyan mély dolog lehet, hogy nem kérhetem tőle; horgonyozzon le mellettem, akinek bármelyik pillanatban felrobbanhat az agya, kiszámíthatatlan, és soha nem volt alkalmas arra, hogy tervezzenek vele. Önzőség lenne, és Cath az utolsó, akitől ezt elvárnám, hiába akarnám magam mellett tudni örökre. Mert azt akarom, hogy mindig mellettem maradjon, mindig engem szeressen, mindig engem lásson és akarjon. Olyan nagy kérés ez?
- Bah - húzom fel felső ajkamat, ami alól kivillannak kissé fogaim. - Túl sok minden bánt, Frank, de végre sikerült őket elnyomnom, aminek köszönhetően teljesen uralom az elemeimet. Lenyugodtam. És talán a drogról is leszoktam - vonok vállaimon egy aprót, miközben beszélek. Lecsavarom a whisky-s üveg tetejét, töltök mindkét pohárba, egy gyönyörű adagot, majd Arie poharának koccintva sajátom kortyolok bele. - Legalábbis már csak a nyugtató adagom dupláját szedem, szóval félsiker - búcsúznánk valóban? Nem véletlen hagytam figyelmen kívül a kijelentést. Ó, de még mennyire, hogy nem véletlen. Nem hittem, és nem is hiszem, hogy búcsú lenne ez, mert nem szeretnék maradni, akármennyire jó, hogy kellek valakinek, hogy tartozhatnék valahova. Ott van Payne, Lorin, és már Arie is Bagolyfalván van. Bár Pécsre járok egyetemre immár, de nyilvánvalóan visszafogok járni. És ha Payne-t el is vesztem a gyűrűs affér után, akkor Lorin miatt.
- Nem hiszem, hogy búcsú lenne ez - rázom meg a fejem, még egy korty után. - Nem az, mert nem fogok maradni, Arie, bármennyire ez az álmom. Szeretem Payne-t, és ha már nincs is rám szüksége, nekem igenis kell ő, ahogy Lorin is - vonom meg vállaimat lazán, majd zsebemből kitúrva cigarettámat biggyesztem a számba a kikandikáló szálat. Mind az öt ujjamból fellobban a lángocska, aminek hatására Cortez felugrik az asztal alól a padra, majd játszani kezd vele. Cigarettám vége felizzik, majd Arie felé dobom a dobozt.
- Amint lejár a gyakorlatom visszamegyek - szívom meg a cigarettát. - Bár lehet ráhúznak még két hetet - dörzsölöm meg szemeimet gondterhelten. Jól hangzik ez a két hét, csak mégsem az annyira. - Cath így is haragszik rám, ami annyira nem jó dolog - pöccintem le a hamut az asztal közepén álló hamutálba, majd a lángokat eltüntetve intek Corteznek, hogy menjen máshova randalírozni. Itt biztos, hogy senki nem fog meglepődni rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azt hiszem ez az a pillanat, amikor egy kicsit megbánom, hogy az első ismerős szempárban Arie-t találtam, és kétségbeesett tekintetem őt kérte segítségül. Mert hát, ahelyett, hogy kulturáltan lekoptatná Márkot, rögtön kezdené adni alá a lovat. Na de ehhez már azt hiszem nincs türelmem, így kénytelen vagyok közbevágni, aminek meg is lesz az eredménye. Amíg beszélek végig Márk arcát figyelem, de amint megüti a fülem a reggeli ajánlat tekintetem Arie arcára kapom, és ugyan a kényelmesen semmitmondó mosolyom még tartja magát a szemeim az „ezt ugye nem gondolod komolyan?!“ üzenetet közvetítik. Vagy hát nagyon remélem, hogy csak a maga nevében beszél, merthogy én nem szándékozom megvitatni semmit reggel hétkor vele, az teljesen biztos.
Amint Márk eltávolodik egy megkönnyebbült sóhajt eresztek utána, és vállaim is egy leheletnyivel lazábbnak tűnnek. A poharat szorító ujjaim engedelmesen engednek Arie kezének, szavaira pedig mosoly kúszik az arcomra. Talán nem is igazán fogom fel mit akar mondani, olyannyira nagy a megkönnyebbülésem.
Viszont most, hogy a pohár-kapaszkodóm eltűnt, már csak a derekam köré fonódó karokra támaszkodhatok, és ahogy Arie közelebb hajol megcsap az illata.
- Milyen jó illatod van - pillantok az arcába, majd amint tudatosul, hogy ezt nem szándékoztam hangosan is kimondani, úgy kúszik fel orcáimra a pír. Határozottan sok volt az a rozé…
- Menjünk sétálni - bólintok egyet, mert jobban járok, ha addig sikerül kislisszolnunk a teremből, mielőtt Márk visszatér, vagy valami jóval kínosabbat teszek nagyközönség előtt annál, hogy megdicsérem Arie illatát. - El ne engedj - súgom még oda pár lépés után, ahogy kezemet a derekamon pihenő kézre simítom. Nem vagyok benne biztos, hogy méltóságteljesen sikerülne megtalálnom a kijáratot, ha nem támaszkodhatnék rá.
- Köszönöm, én nem is tudom mit gondoltam… - nevetek fel kínosan, kerülve a tekintetét amint túllépünk a küszöbön. Még itt is vannak beszélgetők, de közel sem annyi, mint odabent. Egy óvatos pillantással nézek még hátra, de úgy tűnik egyelőre Márk figyelmét csakis Wright professzor kapja.