Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV
Az ördög másik arca
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
|
Kiskrapek *-*Meglepődök, hogy itt van kint, azon meg még jobban, hogy ez senkinek nem tűnik fel. Pedig ahogy elnézem, már szépen elrendezkedett maga körül, így nem pár pillanatról van szó. Na, szép. Először kicsit meg is illetődök, mert fogalmam sincs, mit kéne tennem. Förmedjek rá, hogy ezt nem szabad? Küldjem vissza terembe, aztán állítsam sarokba? Azt én is nagyon utáltam, így csak szimplán levéve a pulcsim, leterítem a földre, és leülök mellé. Én még úgyis ráérek, gondolom, csak az órák után kell úgyis kezdenem.
- Nagyon szépen rajzolsz – hajolok oda kicsit, hogy megnézzem, mit alkotott éppen, és tényleg meglep, hogy nem kriszkrakszokat, meg pálcikaembereket látok, hanem valamit, amit még értek is.
- Jobb ezt itt kint? Szekálnak bent a társaid? – halkan kérdezem meg, mert hát… még mindig arra próbálok rájönni, miért nincs a többiekkel.
- Nyugi, én nem doblak fel – kacsintok rá jó kedvűen, ennyit csak megtehetek, nem? Nem tanerőnek vagyok itt, csak valakinek, aki segít, meg vélhetően kávét főz. Azt meg senki nem mondta, hogy nem lehetek jóban a gyerekekkel, bár azért kicsit még mindig tartok tőlük.
|
|
|
|
|
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV
#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
|
 - Elhiszem, Lexa.
Nem mintha ez már segítene a helyzeten. Nem tudom, hogy amúgy mi az, ami kellene nekünk, mi az, ami akkora hatással lenne ránk, hogy véget vessünk a marakodásnak, hogy végre újra egy család legyünk. Talán nincs is ilyen, talán számunkra minden lehetőséget eljátszottunk. Pedig nagyon szeretném hinni, hogy nem így van, de minden lépésünk egyre elkeseredettebb és kényszeredettebb. Én például nem haragszom rá, mégsem vagyok képes arra, hogy könyörögjek neki, olyan ez, mint amikor folyamatosan olyan munkát végzel, hogy belefájdul a hátad, és nem vagy képes többet kihúzni magad. Én olyan sokszor tűrtem el a stílust és a szavakat, hogy átmentem egy érdektelen semmibe.
- Hm? Ja nem, nincs baj.
Egy pillanatra nem is értem, az ugrik be egyből, hogy tudják-e a kollégáim, hogy milyen sötét a múltam, de nem. Gondolom vannak olyan túlbuzgók, akik el akarnak tenni az útból, látom például, hogy miként néz rám Leroux, de azt is tudom, hogy ő nem veszélyes rám nézve. Lehet, hogy azt hiszi, találhat valamit, amivel eltávolíthat, de esélye sincs, ha a tulajdon fiam nem jött rá, aki kimagaslóan jó, akkor ő egészen biztosan nem fog, annál sokkal eszesebb vagyok. Nem félek tőle, épp csak bosszant, mint ha valaki lekávézza az iratait.
- Kérlek, auror vagyok. Piszok jó auror.
Rendben, ebben van némi "arcoskodás", de így gondolom. Persze ez nem ok arra, hogy mindent tudjak, hiszen ha nem látnék a fejébe, akkor tudtam volna mindezt, azonban nem fogom felfedni a titkom. Lexa okos és veszélyes, ezt már egész kiskora óta tudom. Egy húzásra kiiszom a teám maradékát, a forró ital végigégeti a torkom, köhögni akarnék, ám helyette csak nyelek egy nagyot.
- Lassan mennem kell.
Felkelve zsebre dugom a kezeimet, majd gyors csókot nyomok a lányom fejére. Mennem kell, most. Amúgy is megígértem a nejemnek, hogy időben hazaérek, de gondolom ő is abban reménykedik, hogy Lexát is magammal viszem, nos nem.
- Egy pár napig távol leszek, meglátogatom a nagyiékat, te is meglátogathatnád anyádat, biztos örülne neked.
Persze anyáméknak nem szóltunk egy szót sem semmiről, épp csak annyit mondtunk, hogy most pár napig elmennék hozzájuk, mert régen voltam, és végre sikerült némi szabadságot kiharcolnom. Pusztán ennyi, és ők ettől is boldogok voltak.
- Szeretlek.
Mondom még csendesen neki, de utána gyors léptekkel elindulok az ajtó, majd a kijárat felé, egy pillanattal később pedig már se hírem, se hamvam.
|
|
|
|
|
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV
Előkészítős igi bácsi
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
|
Ramikám
- Igen, ott tényleg nem lehet panasz az ételre. Amikor fent járok az igazgató úrnál, és úgy esik, hogy van módom rá, hogy ott ebédeljek, akkor megvallom, örömmel teszem.
Változatos, így jellemezném leginkább. Egyrészt rendeltetni szoktam az ételt, ha elhavazódom, másrészt vagy én vagy Ash főzünk valamit, egy időben főként Ash volt az, aki főzött, és néha kiásott engem a papírhalom aljáról. Szóval egy olyan elhavazott és kissé szétszórt embernek, mint amilyen én tudok lenni néhanapján, határozottan jót tesz az, ha van valami rendes étel is a napirendjén, vagy egyáltalán étel.
- Mindenkinek vannak kedvenc tanárai, meg olyanok is, akiket ki nem állhatnak. Ha jól tudom, még mindig a nagynéném férje a kedvenc mumustanár odafenn.
Én egy tradicionális tanárcsalád gyermeke vagyok, és ha csak Ash nem lép erre a pályára, akkor sok generációra felmenő hagyományunk velem szakad meg. Persze ott van még Lili, meg ha úgy adódik, hogy születik még gyerekem, akkor ő, de hát ez még rengeteg dologtól függ, egy viszont biztos, Sebastian Gérard Felagund, egy meghatározó nyom a fent tanuló diákok körében.
- Eridonos? Biztos voltam benne, hogy oda fogsz kerülni, hiszen a te mentalitásodhoz a legjobban az a ház illik. Gratulálok! Kik most a házvezetők arra?
Annyira nem ártom magam bele a fenti dolgokba. Néha megfordulok a könyvtárba, Matilda kisasszony segítőkészen elkalauzol a polcok között, olykor a fent említett Herczeg Kriszpint látogatom meg, főleg év elején és év végén, de amúgy tudom, hogy nem célszerű keverni a két világot.
- Lehet, hogy oka van, miért nem szeretnének még egy gyereket, nem? Készülök egy új mentorprogramot bevezetni, ami szerintem neked nagyon tetszene. A lényege az lenne, hogy a kicsik mellé egy bagolyköves diák van rendelve, a harmad és negyedévesekhez, tehát olyan tizenkét éves kortól. Így a kicsik nem olyan szorongással mennek át a "nagy iskolába", hanem lenne már ott egy ismerős, akire szinte testvérükként tekintenek. Persze ez még kidolgozás alatt van, de az alapkoncepció már lassan összeállt.
Egész jó a terv, de ugye nem lehet semmit sem úgy csinálni, hogy én ezt most elképzeltem, és akkor puff, ennek így kell lennie, de végül is, találtam hozzá partnert, olyat, aki a nagy elképzeléseket reális formába önti, és megérteti velem mit lehet és mit nem. Remélem a következő tanévre elkészül annyira a koncepció, hogy sikeresen működhessen.
- A mágiatörténet nem feltétlenül unalmas, attól függ, hogy adják elő. Ha a jó kis pletykákat is hozzáveszik, élvezetessé lehet varázsolni azt. Ezt nem nagyon hangoztatom, de én magam is mágiatörténetre szakosodott tanár vagyok.
Tényleg nem szoktam megemlíteni, de így van. Persze van egy mugli végzettségem is, ahol angol irodalom és történelem a két szakom, de ez itt nem nagyon számít.
- Én se szerettem a mágiatörit, ezért szakosodtam később arra. Be akartam bizonyítani, hogy lehet jól is csinálni, végül mugli iskolákban tanítottam csak, aztán pedig itt lettem igazgató.
Elég sokáig nem dolgoztam, a nejem betegségének kezdete óta. Aztán amikor meghalt, összeomlottam én is. Ez a munka volt igazából a nagy kiút mindebből.
- De, hogy a kérdésedre feleljek, az átváltoztatástant szerettem a legjobban.
|
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Everett bácsi *-*A szája fültől-fülig vigyorától már zsibbadt, de nem bánta, az Igi bácsi mellett vétek rosszkedvűnek lenni. Szerette hallgatni, amikor mesélt valami izgiset, tanulságosat, de ugyanígy volt a többi előkészítős tanárával is. Igaz, neki Karina néni szakköre, a fényképezés volt a kedvence. Tantárgyból meg a környezetismeret. Mindig is érdekelte az őt körülvevő világ, mindent és minden áron meg akart nézni, vizsgálni, tapasztalni. A száraz elmélet untatta, ha nem társult hozzá valami, ami az elméletből az életben is megtalálható. - Ö… – Azt az őt jó hosszan elnyújtotta, talán kitarthatott egy egész percig is. – Konkrét bajom nincs vele, de a bájitaltan egy horror tárgy. Nem adnék elsősök kezébe kondért se, nemhogy főzet készítését bízni rájuk… pontosabban rám. Rami eltökélte, hogy ő márpedig nem megy legközelebb főzet közelébe, elege volt már abból, hogy vagy ráfröccsent, vagy a haja lógott bele, vagy pedig rárobbant valami. – Engem nem szeretnek a főzetek. Illetve de… rám robbanni, meg ráfröccsenni a ruhámra. – Én is örülök, nagyon aranyosak ott, de a Navinéseket is kedvelem. Az egyik legjobb barátnőm, Lora navinés. Most? Ádi bácsi, és Viktor bácsi a HVH – nagyon szívesen válaszolt Thomas bácsi kérdéseire, akár egész nap tudott volna beszélni a kastélyról, olyan sok mindennel találkozott eddig, ami érdekes. Az unalmas részeket inkább kihagyta. – Apa szokta mondogatni, hogy belőlem az egy is bőven elég. Ha csak a természetemen múlna, egy hordányi halálfalót képes lennék átsegíteni a túlvilágra – még szerencse, hogy csak néhány embernek okozott ráncokat a homlokára-arcára a húzásaival. – Szerintem nem vagyok olyan szörnyű, de tényleg elég sokat dolgoznak, és én meg unatkozom egyedül.Az unalom pedig sosem jó, ha Ramónával találkozik, é közösen kisütnek valamit… legalábbis másoknak nem, neki igen, mert legalább történik valami, ami feldobja a napot. – Húha, az nagyon jó lesz, fognak örülni a kicsik szerintem. Nekem nagyon rossz volt, amíg nem ismertem meg Lorát, mert minden ismerősöm jóval idősebb, mint én, csak Nóri az, aki csak egy évvel nőtt túl engem – aztán a mágiatörténet is szóba került. Az állát szinte hallotta koppanni a padlón, nem tudta, hogy Thomas bácsi eredetileg mágiatöri-szakos lenne. – Wow. Én biztos nem bírnám ki. Nekem a bűbájtan, és a csillagászat a kedvenceim. De szeretem a gyógynövénytant és az állatgondozást is. Én fényképész szeretnék majd lenni, azt már biztosra tudom. Apa azt mondta, ahhoz takarékra kéne tenni magam, mert túl gyors vagyok. Tényleg így van ez?
|
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
|
Csonka-Ramholcz Zsombor beengedtek zenélni
Nekem már vége az óráimnak, de keresztapának még dolga van, a mama meg nem ér rá. Papa meg tuti, hogy nem jönne el értem, mert még mindig fél tőlem, szóval beveszem az egyetlen termet, amit úgy nagyon szeretek. Andine úgyis jön délután, mert ma nem koncertezik, és teljesen komolyan gondolta, mikor azt mondta, hogy itt is zenélünk tovább. Azt nagyon szeretem, és jobban is szeretek, mint beszélgetni, akkor félek, hogy valami hülyeséget mondok, és kiröhögnek, nem akarom, hogy megint rajtam röhögjenek, vagy szekáljanak.
Nem is viszem túlzásba az itteni barátkozást, hiába mondják azt nekem. Óvatosan nyitok be a zeneterembe, és nagyot sóhajtok megkönnyebbülésemben, mikor elsőre nem is látok ott senkit. Nem, a tanárokkal se igazán tudok beszélni, félek, hogy leszúrnak, mert elfelejtek egy házit, vagy valami. De annyi mindenre kell gondolnom, hogy a leckézés ebbe már egyáltalán nem fér bele.
Leülök a zongorához, táskámból kihalászom a kottákat, amiket még Dini adott oda. Jó, ezt a fajta házit nagyon szeretem, mert ezt legalább meg tudom csinálni. Meg tényleg szeretek zenélni, szerintem én is énekes leszek, mint Dini, és valószínűleg ezt már az egész család szépen el is fogadta.
Kinyújtóztatom a kezem, átfutva az első lerajzolt hangjegyeket, majd kezem a billentyűkre helyezem, aztán meg csak úgy megszűnik a világ, mint ilyenkor mindig. Nem tudom, hogy hallatszok, nem tudom, fülsértő-e a hangom, de ilyenkor ezekre egyáltalán nem gondolok.
|
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
|
Lexa
Amikor a rajzról tett megjegyzést, a fiú tekintete újra a saját művére esett. Az arcáról nem lehetett leolvasni semmilyen érzelmet, egyszerűen csak nézte a lapocskát. Sok vonalat húzott, amik együttesen egy ember bal arcát rajzolták ki. A papír piszkos lett attól, hogy a kezével bele-bele nyúlt a grafitba, és kissé elhúzta azt. A bal kézéle teljesen szürke volt már.
Az újabb kérdésre újra kékjeit a lányra emelte. Mondta volna, hogy "Nem, csak rám néztek" vagy hogy "Láthatatlan akarok lenni", de nem tudta. A lány még túl új volt neki ahhoz, hogy bármit is mondhasson neki. Képtelen volt rá. És nem tudta eldönteni, hogy ez jó érzéssel tölti el, vagy még inkább megrémíti.
A táskájához nyúlj, és előhúzott belőle egy mappát. Nem volt egy szépen elrendezett valami. A benne lévő lapok sarkai kilógtak, és így a mappa jobban hasonlított egy csillagra, mint egy téglalapra. Benne voltak a rajzai. A legtöbb fekete-fehér volt. És a meg-nem-értettséget tükrözte. Azt, amit a kisfiú a suliban is érez. Azt, amit a szülei halála óta nem tud helyettesíteni a szívében.
Kivett belőle egy üres lapot, és a lánynak adta. Aztán egy ceruzát is. Mert számára könnyebb volt a kommunikáció rajzokkal, mint bármilyen másik módon. Nem mondta a lánynak, mit vár el, vagy mit kéne tennie. Mert nem akarta. Azt szerette volna, ha a barna olyat rajzolna, ami üzenetet mond a számára. És igazából már azzal is üzen, ha egy vonalat rajzolna neki.
|
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
|
Charlotte
Éppen a folyosón sétált vissza az osztályba. Csak wc-re kéredzkedett ki, és biztos volt benne, hogy a legutóbbi szökése után pár perc után utána fognak jönni, ha nem megy vissza. De akkor meghallotta az egyik szobából kiszűrődő zenét. Egy ideig csak ácsorgott ott a folyosó közepén, és latolgatta az esélyit, hogy elmehet-e megnézni mi történik. Természetesen a kíváncsiság győzött.
Követte az angyali hangot, és csak hamar odaért egy teremhez, ahol egy lány énekelgetett. Teljesen egyedül volt. Ő pedig megállt az ajtóban, és onnan nézte. Gyönyörű volt az éneke, szinte teljesen elkápráztatta a fiút. És nem is akarta ezért megzavarni.
Csak ott állt, és hallgatta a lányt egészen a szám végéig.
- Ez gyönyörű volt - mondta elképedve, és mosolyogva egyszerre. Az nem zavarta, hogy most valószínűleg megijesztette a lányt.
- A hangod mint... - mint egy angyalé - akarta mondani. De aztán rájött, hogy ez talán túlzás, hiszen még nem is ismerik egymást.
- Márton vagyok - kapott észhez, és a lányra mosolygott.
|
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
|
Márton?
Nem tart sokáig ez a nyugodtság. Csak míg végzek. Ilyenkor bezzeg gyorsan telik az idő, nem úgy, mint történelmen. Én azt nagyon nem szeretem, mert unalmas, és hosszú, és sokat kell tanulni belőle. A matekot már inkább, mert az érdekes, és valahogy jó érzés, ha magamtól meg tudok oldani egy feladatot, a tanárnak még csak oda se kell jönnie segíteni.
Mikor meghallom a hangot, ijedten rezzenek össze, és nagy szemeimmel az ajtó felé pislogok. Riadt tekintetem szerintem kellően kimutatja, mennyire nem számítatottam arra, hogy ezt bárki is hallani fogja. Még órák vannak, mindenkinek a teremben kéne lennie, csak a mi osztályunk mehetett haza, nem?
- Köszönöm - alig lehet hallani azt a vékonyka hangot, ami kijön belőlem. Teljesen meg vagyok illetődve, mert eddig csak a családom hallotta, és hát természetes, hogy nekik tetszik. Szerintem még akkor is azt mondanák, ha Dini nem foglalkozna velem, és tényleg szörnyű lennék.
- Charlie, nekednincsórád? - hadarom gyorsan, aztán zavartan le is hajtom a fejem, mert... talán nem kéne így egyből a közepébe vágni, mármint... nem tudom, hogy kell ismerkedni, sose próbáltam.
- Ja, szia - jut eszembe, hogy ezt elfelejtettem, és a szemeim is felcsillannak, csak mert eszembe jut. Most már teljes testemmel a fiú felé fordulok, hátha bejön, vagy valami. De ha nem, az sem gond.
|
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
|
Széphangúúú
A lány teljesen megilletődik, és ettől a fiú is. Mármint ő aztán nem akarta megzavarni a barna nyugodt perceit, vagy a magánéletében vájkálni, csak érdekelte a hang forrása. És bármennyire is rosszul jöhetne ez most ki, egyáltalán nem bánta meg. A zene mindig is azok közé a dolgok közé tartozott, amit szeretett, és érdekelte. A kutya mellett ez volt a másik kedvenc tevékenysége, habár annyira nem értett hozzá.
- Öhm...de van... - vakargatta a tarkóját. - Én csak...meghallottam az éneked, és hát...elterelted a gondolataimat arról, hogy vissza kéne mennem - mosolygott. Ó igen, ez volt Márton élete első flörtszerűsége. Igazi nagyfiú lesz lassan. Lassan, de magabiztosan.
- Szia - sóhajtotta nevetve. Igazából mind a ketten elég furán festhettek, ráadásul egy külső szemlélő biztos kinevette volna ezt a beszélgetést, és ahogy fel volt építve. De ez zavarta őt a legkevésbé őt. Pláne, amikor a lány felé fordult. Nem csak a hangja, de a kinézete is angyali volt. És ez biztosította róla Mártont, hogy ő ugyan nem akar visszamenni az unalmas irodalomra.
Belépett a terembe, de persze nem túl közel a lányhoz. - Mióta játszol? Nagyon ügyes vagy - próbálkozott a maga ügyefogyott módján.
|
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
|
Márton?
Nagyon furcsa ez a helyzet, de az még furcsább, hogy a fiú még nem ment el. Két mondat után pedig általában visszavonulót fújnak az emberek, amit nem értek túlzottan, de nem is akadok fent ezen, csupán elfogadom.
- Ne haragudj, nem akartam - szontyolodok el, bűnbánó mosolyt eresztve meg. Mert én ezt rosszként fogom fel. Miattam nem ment vissza, és akkor lehet, hogy igazolatlant is kap, és büntibe kerül otthon, miattam. Ez azért szörnyű, ha tudtam volna, hogy ilyen előfordulhat, biztosan nem állok itt neki zenélni. Otthon csak Ash agyára megyek vele, mindig ezt mondja, de szerencsére sosincs otthon, vagy ha mégis, akkor ott van Franci is, és le-trompf-ol-ja. Igen. Ezt csak nemrég tanultam, és még így magamban is muszáj szótagoznom.
- Szia - én is felkacagok, és nem csak örömömben, mert így másodjára már sokkal bátrabban megy, hanem ezen az egész helyzeten. A felnőttek nem így csinálják, láttam, ők valamiért mindig tudják, mit kell mondani, és nem akadnak meg, vagy érzik magukat hülyén, mint én. Márpedig tényleg hülyén érzem magam, és félek attól, hogy rosszat mondok, és kinevet. Pedig jó fej. Jó fej? Most így elsőre az, de elsőre mindenki.
- Születésem óta - vonok óvatosan vállat, mert bárhogy is próbálkozok, épkézláb dátumot nem tudnék mondani. A zene valahogy minden emlékemben ott van.
- Apu barátja is énekes, ő tanít engem is, szerinte van tehetségem, de... én csak szeretem. Persze jó lenne, ha én is énekes lehetnék, de az még nagyon messze van, és Dini azt mondta, hogy ahhoz még sokat kell tanulni - vágok egy grimaszt, észre se véve, hogy bezzeg már megered a nyelvem, és milyen hamar.
- Te szeretsz tanulni? - vannak itt olyanok, akik igen és lepisszegnek, ha nem tudnak nyugiban lecót írni miattam, na őket aztán különösen nem értem. Én szívesebben csinálok bármi mást.
- Szeretnél velem.... - zenélni? Fejezném be, de aztán rájövök, hogy ez így nagyon hülyén hangzana, így csak arrébb ülök a székemmel a zongoránál, hogy Márton maga vágja le, hogy idefér, ha gondolja.
|
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
|
Széphangúúú
Konkrétan megijedt, amikor a lány azt hitte, hogy ez valami rossz dolog. Elszúrta a mondatot valahol, ha így jött ki ez az egész.
- Nem, ne kérj bocsánatot - intett a kezével is nemet megerősítésképp - Én úgy értettem, hogy sokkal jobb itt. És...elvarázsoltál - próbálkozott újra, hátha így jobban megérti Charlie mit is akart igazából.
A furcsa köszönés után beljebb lépett. Eléggé a közepébe vágtak az ismerkedésnél, és hát...le kellett futni a normális köröket is. Kezdve a köszönéssel.
Csak úgy itta a lány szavait. Sosem találkozott még ilyen érdekes lánnyal.
- Igaza van, tényleg nagyon tehetséges vagy - mosolygott a kisfiú, aztán zavartan felnevetett. Nem szokta meg, hogy a saját közegében van. A nagyokkal könnyű volt. Nem voltak elvárások, csak hogy legyen jól nevelt, de ezt a dajkája már régen megtanította neki. Ezen kívül mindegy volt nekik mit mond, az mindig aranyos és jópofa. Viszont a lánnyal nem így volt a helyzet.
- Hát...nem mondanám. Inkább csak...akkor jó, ha értem. Vagy ha érdekel. Amikor kisebb voltam, mindig rákényszerítettek olyan dolgokra, amiket nem akartam. Kirillel most jobb - vont vállat a fiú.
- Én mostanság kezdtem el gitáron tanulni, de még nem megy igazán - ült le a lány mellé. - Amúgy semmilyen hangszerhez nem értek... - magyarázkodott. Egy picit még nézte a billentyűket, aztán a lány felé fordult. - Inkább játssz még nekem - kérte. Csak akkor tűnt fel neki, milyen közel vannak egymáshoz. Sose volt senkihez ilyen közel még, és ez kicsit megrémítette. És össze is zavarta.
|
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
|
Márton?- Tényleg? Hát.... te is engem - mosolygok rá, mert azt hiszem, ilyenkor ilyesmit kell mondani. Ráadásul Marci göndör haja tényleg varázslatos, még apának meg Sebinek se volt ilyen göndör. És biztos vagyok benne, hogy az magától ilyen, nem csinál vele semmit. - Köszönöm, te vagy az első idegen, aki ezt hallotta - zavart mosollyal az arcomon közlöm ezt vele, végigsimítva a zongora billentyűin, csak hogy ne lássa, mennyire zavarban vagyok. Nehéz ez, mert konkrétan ő az első ebben az iskolában, aki észre is vett, és nagyon nem akarom elszúrni, mert lehet, szépen elpletykálja majd, hogy mekkora szerencsétlen vagyok, és akkor itt se lesznek barátaim. Pedig most tényleg szeretnék, mert a család nagyon messze van, nem mehetek haza hozzájuk minden délután, ahogy azt régen tettem. - Te Kirillel laksz? - pislogok rá, mert ez egy érdekes információ, és máris rokonszenvesebbnek érzem, csak mert az ő családtagja is itt tanít. Szerintem neki is szívás lehet, ha rájönnek. A tanár gyerekeket mindig szekálják, mert azt hiszik, velük máshogy bánnak. - Én Thomassal, meg a nagyival... a nagyié a suli - harapok az ajkamba, és csak suttogni merem, mert nem akarom, hogy azt higgye majd, hogy direkt csináltam belőle hülyét, hogy nem mondtam el. Mert tuti, ha a nagyi is bejön ide, nem úszom meg szorongatás nélkül. És nem is igazán akarom, mert egyszerűen imádom azt a nőt. - Az szuper. Azon is tudok játszani, ha szeretnéd szívesen segítek, meg adok pengetőt, meg tippet, hol érdemes húrokat cserélni. Budanekeresden van egy nagyon jó bolt, szerintem Kirill majd szívesen elviszi, ha arra kerül a sor, vagy ha nem, akkor beizzítjuk keresztapát - hirtelen eszembe se jut, hogy ez korai lenne, vagy valami, csak egy szikrázó mosolyt küldök a már mellém ülő Marcinak, mert úgy érzem, hogy máris barátok lettünk. Ez tényleg ilyen gyorsan megy? De kedvelem, mert aranyos velem, és szépen mosolyog. - Figyu? Akkor inkább megmutatom azt - teljesen felpörögve pattanok le a székről, csak hogy elvegyem a gitárt, utána ugyan oda ülök vissza, fel se merül bennem ez a közelség. Csak pengetek párat eleinte, hogy megnézzem, nincs-e elhangolva, aztán játszani kezdek. - Na? - most már kíváncsian vizslatom az arcát, mert tényleg érdekel, tetszett-e neki.
|
|
|
|
|
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV
Előkészítős igi bácsi
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
|
Rami - Ezzel egyet tudok érteni, szerintem az a tantárgy nincs jól felépítve. Sokkal célszerűbb lenne első évfolyamon a hozzávalók pontos hatását és felhasználását, meg adagolását ismertetni. Tudd, hogy mi történik a sárkánypikkelynél, meg hogy miként viselkedik egymással a juharfátyolka és a crup szőr. Amikor pedig a tudásotok biztos, akkor lehetne kezdeni könnyebb, majd fokozatosan nehezebb bájitalokkal a főzést. Úgy vélem sikeresebb és célravezetőbb lenne.
Én magam is jártam már pórul a bájitalokkal, sőt Ash is, sőt volt olyan, hogy Valentinnal szándékosan rontottuk el úgy a bájitalunkat, hogy a dupla bájitaltan tizenhatodik percétől az egész osztálynak lyukasórája legyen, mert használhatatlanná vált a terem. Nem mindig persze, de hathetenként megtörtént. Nekünk is járt a pihenés, és szívesen sütkéreztünk a tónál. Aztán a tanároknak is feltűnt a dolog, így elkezdtek figyelni, de olyan feltűnően csinálták, hogy nem tudtuk nem észrevenni, így innentől már csak az volt a dolgunk, hogy másik bájitalába zavarjunk bele. Sima ügy volt.
- Hidd el, sokan vannak így. Nem egy hálás tantárgy, ráadásul sok lány a ruháját is nagyon félti, amit nem csodálok, a fiatalok társadalma eléggé elítélő.
Bólintok a nevekre, ismerősek, váltottam már velük pár szót, általában csak a szokásos köröket az év végén átiratkozó diákokkal kapcsolatban, valamint az első év felénél és végénél is megkeresem a házak vezetőit, arról érdeklődve, hogyan érzik magukat a diákjaink és hogyan teljesítettek eddig. Az eridonnak örültem nagyon akkor, amikor a lányt beosztották, mert tudom, hogy a ház intenzitására nagy szüksége van. Ott maximálisan ki fog tudni teljesedni, amennyiben hagyja magát sodródni. Remélem, megteszi, megérné neki.
- Én is remélem, hogy ez majd hasznára válik majd a társaságnak. Jó lenne, ha sikerülne egy ilyen előrelépést eszközölnünk a két iskola közötti kapcsolatban. Most is minden a legnagyobb rendben van persze, és éppen ezért vélem úgy, hogy ez még bővíthető, és bővítenünk is kell, elvégre itt vagyunk egymástól negyed órára.
Szó szerint látótávolságban, hiszen az udvarról látszanak az iskola tornyai, míg a tornyokból kinézve látni lehet az előkészítőt. Persze rendesen nem látjuk egymást, nem tudom megmondani például, hogy milyen apróra kockázzák a hús a manók, mégis maga a látvány arra késztet, hogy még több kiaknázatlan lehetőséget valósíthassunk meg.
- A kisebbik gyermekem is éppen a napokban állt elő azzal, hogy fotózna, pont a minap vettünk neki egy olyan gépet, ami komolyabb, de gyakorláshoz ideális inkább. Azóta folyton hallom, hogy kattan, a múltkor alvás közben fényképezett le, majdnem elátkoztam, mert azt hittem betörő.
Egy kicsit nevetek is az emlékre, aranyos volt, ahogy nézett a nagy szemeivel, mintha semmi rossz ne lenne abba, hogy egy alvó férfihez beosonva fényképezgeti, ahogy hortyog. Mondjuk jobb is, hogy még itt tart, hogy ezzel nincs baj.
- Egy kicsit, talán. Én is féltem a lányom, ő is elsős most a bagolykőben, és mindent csinál. Korcsolyázik, színészkedik, fotózik, szintén az állatok megszállottja, és minden akar lenni, mindent akar tudni. Úgy vélem, ez ebben a korban eléggé természetes. Inkább most, mint három év múlva, amikor már mindenki a tervezett célja felé halad, és akkor neked bekattan, hogy ez mégsem jön be, és inkább minden mást próbálnál ki.
|
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Everett bácsi *-*- Én is így vélem. Legutóbb pl. fordított sorrendben pakoltunk bele pár hozzávalót, elég is volt, hogy rám fröccsenjen, és hülye sebeket okozzon. Még szerencse, hogy a gyenguszon helyre raktak, és nem kellett hiányoznom, csak egy órát – ecsetelte bosszankodva, mik történtek vele. A bájitaltan az a téma, amin simán fel tudta magát hergelni a mini-főnix, és nagyon nem rajongott érte, ha szóba hozták.
- A ruhát tojom le, egy Reparo rendbe teszi, ha nem, hát így jártam. A testi épség fontosabb a nyamvadt göncnél – legyintett. Néha el-elcsodálkoztak rajta, hogy hogyan képes ennyire elveszni a részletekben és ilyen intenzitással tartani magát egész nap, hogy aztán bevágódjon az ágyába, és még csak gonggal is alig lehessen felébreszteni.
- Igen, a kicsiknek nagy segítség lenne, főleg a környező országokból érkezőknek, akiknek itt talán alig van ismerősük. Ha jól tudom, a szomszédos országokból is inkább ide jönnek, mint a Roxfortba, a közelség miatt, plusz azért az oktatási díjszabvány sem mindegy. Azokról nem is beszélve, akikről lemondtak a szüleik, mert ők muglik, a gyerek meg mágus. Kevésbé lenne félelmetes számukra – értett egyet bólogatva. Már szabályosan várta, hogy mi fog kisülni ebből a programtervből, az újdonságoknak mindig örült, szerette azt a pillanatot, amikor valami régiből valami egészen új, más dolog keletkezett. Talán ezért is tudott ennyire azonosulni az iskolai házával, hiszen a főnix is ilyen állat. Újjászületik a hamvaiból.
- Hehehe – jókat nevetgélt Thomas bácsi anekdotáján az elsős fényképező lányról, aki apucit fényképezgeti alvás közben. Ő ilyeneket nem csinált, ha valaki nem akarja, vagy nem kapott engedélyt az illetőtől, ő biza nem kattint róla fotót.
Majd megtalálja az önbizalmát az illető, utána lehet, de e nélkül nem. Kellemetlen érzés lehet annak, akit úgy fotóznak, hogy nincs megelégedve magával, és aztán örök tüskének ott marad az emlékeiben az a „ciki” kép, amitől rosszul érezheti magát.
- Én még nem igazán tudom, mit szeretnék, azon kívül, hogy fényképezek, sajnos nincs türelmem szinte semmi máshoz. Egyedül Várkonyi bácsi tud lekötni, úgy, hogy nem firkálgatok, vagy izgek-mozgok az óráin. De csak azért nem, mert tudom, hogy képes lenne olvastatni velem valami borzasztó unalmasat, ha rosszalkodnék. Egyszer elkapott este, nem értem időre vissza. Tudom, tudom, nem kellett volna sokáig kint maradnom, de ki az, aki még életében nem csinált semmit rosszul? Tuti nincs olyan.
|
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
|
Széphangúúú
Teljesen ledöbbent, hogy a lányt ő hallotta elsőként. Persze csak a külsősök közül, mert a család nem számít ilyenkor. - Pedig szerintem mindenkinek hallania kéne. De ha énekes leszel, így is lesz - bólint, mintha ez ilyen egyszerű lenne, és a világ rendjébe tartozna.
- Csak addig lakok vele, amíg a szüleim nem jönnek értem. Biztos vagyok benne, hogy egyszer majd eljönnek, és hazavisznek. Csak nem tudom mikor - vont vállat, mintha ez egyáltalán nem lenne fontos. - Biztos jó lehet velük - mondta, mivel számára ez továbbra sem jelentett semmi különöset. Ismerte Thomas igazgató urat, de nem nagyon beszélgetett vele még. Csak akkor amikor elsuhant mellette a folyosón, és ráköszönt.
- Azt hiszem arra még nem lesz szükségem - kacagott fel a lány hirtelen fellelkesülésén. - Nemrég kaptam a hangszert a szülinapomra - mosolygott büszkén, mintha az, hogy tizenegy éves, valami nagyobb hatalommal járna. Pedig semmivel nem érzi magát többnek, csak kapott egy rakat menő cuccot a bulin, amit Kirill szervezett neki. Igazából az is jó volt, csak a szüleit hiányolta. De persze biztos fontos dolguk akadt.
Ámuldozva hallgatta, ahogy a lány játszott. Nem csak játszott, hanem NEKI játszott. Olyan megtisztelő volt neki, hogy nem csak akkor hallhatja az angyali hangját, amikor belopakodik, mintha valaki azt mondaná neki, hogy ő lehet az első ember, aki szárnyakkal repülhet következmény nélkül. Mert bizony egyszer nagyon szerette volna kipróbálni milyen lehet madárnak lenni.
A szám végénél a lány szemébe nézett, és arcáról a megdöbbentség és a féktelen öröm árulkodott. - Gyönyörű volt. Nem is tudom hogy csinálod - ámuldozott. - A hangod, meg a gitár... - felemelte kezét, aztán mint aki nem találja a szavakat, és feladja a küzdelmet, úgy ejtette le. - ...eszméletlen.
Már nem is zavarta annyira a kettejük között lévő pici tér. Mintha megszokta volna. Nem feszélyezte a helyzet. A lánnyal pedig mintha máris barátságot kötött volna. Ez boldogsággel töltötte el, és akaratlanul is elmosolyodott a gondolatra.
Megszólalt a csöngő. Már csak öt perc volt az órából. - Lassan vissza kéne mennem - szontyolodott el egyből.
|
|
|
|
|
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV
Előkészítős igi bácsi
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
|
Rami Mindig furcsa látni, hogy azok a kis puffancs arcú gyerekek, akik riadt – izgatottsággal indulnak neki a mágustanodának, milyen sok új szokást vesznek fel. Egyesek nyitottabbak lesznek, szívesebben csatlakoznak klubokhoz, vagy fedeznek fel magukban olyan új képességeket, melyek egész addig rejtve voltak. Egyben azonban mind egyformák: Elkezdenek káromkodni. Van, aki persze nem nagyon, míg mások kötőszóként alkalmazzák a különböző obszcén megnyilvánulásokat. Érdekes, hogy mit ki nem hoz a gyerekekből az a hely, azonban ő maga pontosan tudja, hogy nem szólhat érte, az ottani pedagógusok feladata, hogy megneveljék és irányba állítsák őket, én maximum már csak a véleményemet mondhatom el, ha kérdezik.
- Azért összességében elmondhatjuk, hogy bosszantó, ha az ember így jár a logikátlan tananyag felépítés miatt.
Ami persze nem feltétlenül Felagund professzor hibája, hiszen nagyon sok esetben a minisztérium által kiküldött követelmény nem fedi azt, amire valóban szüksége van egy iskolából frissen kikerülő boszorkánynak vagy varázslónak. Nálunk is vannak ilyen problémák, mert bár alapítványi iskola az előkészítő, mégis kap támogatást a minisztériumtól is, ami miatt úgy érzik, hogy formálhatják is a tudást, amit átadunk.
- Régebben ugye nem volt ennyi választás, volt talán három mágusiskola, akiknek be kellett fogadniuk mindenkit, nem volt kérdés, hogy hova mész. Azok a diákok, akik otthon tanultak, hosszú távon kevésbé voltak produktívak, így mára már minimálisra csökkent az otthoni oktatásra való igény, és nőtt a mágusiskolák száma. A mostani kielégítő, bár olykor úgy vélem, hogy egy vagy két iskola még jól jönne. Én magam például kifejezetten örülök Lupin úr kezdeményezésének, aki megalapította ugyebár második iskoláját, ahova kifejezetten a speciális igényekre szakosodtak. Ez is egy nagy segítség.
- Szerencsére olyan gyerek, akikről lemondanak, kevés van. Az ittlétem alatt egyetlen ilyen diákunk volt például, és bár némiképp kalandosan, de neki is sikerült otthonra lelnie.
Azt már nem teszem hozzá, hogy egész pontosan az én kisebbik gyermekemmé vált, mert nem hiszem, hogy éppen idevágna az eset, de így van. Lili első örökbefogadása inkább a minisztériumi rendeletek miatt hiúsult meg, de szerencsére megtaláltuk a megoldást, hogy ne kelljen visszamennie a Kerekibe, és mostanra már érezhetően megtalálta a helyét nálunk. Amennyire kis félénken indult, most talán a legaktívabb a gyermekeink közül.
- Nem gondoltál még rá, hogy felkérd például mentorodnak? Ha egy kicsit többet foglalkozna veled, akkor lehet, hogy segítene megtalálni az utadat is. Mint egy pótapa, például.
Bár a férfi nevében nem nyilatkozhatok, de szerintem nem elvetendő az ötlet, hogy megkérdezi, végül is, a férfi maximum nem vállalja el, abban sincs semmi vészes, hiszen megpróbálta. Ráadásul Rami tényleg főnix, vagyis feltámad majd hamvaiból és megy tovább. Nem hiszem, hogy ez megérintené.
|
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Everett bácsi *-*- Szerintem a bosszantó nem elég kifejezés, Everett bácsi - kontráz rá a leányzó. A bájitaltan az a téma, amitől bizton kinyílt zsebében az a bizonyos képzeletbeli bicska, és előhozta a morcosabbik oldalát.
- Ú, én belehalnék, ha otthon kéne tanulnom, teljesen egyedül szinte – megborzongott a gondolatra, el se bírta képzelni, hogy ő valaha is egyedül éljen. Nem, ő határozottan nem az a hetven macskát tartó, rózsaszín ruhakötögetős nénike-típus lenne öregkorában sem. Közösségi ember, és a csöndtől, az egyedülléttől ki tudott borulni, ha sokáig hagyták magára.
- Szerencsére azóta fejlődött a dolog, és választhat az ember, azért a szülőknek se mindegy, hogy hova küldik a gyereket. Anyáék engem képtelenek voltak rászabadítani a Roxfortra. Apa szerint a mardisok szétátkoztak volna, és darabjaimban kaptak volna csak vissza – fintorgott a kedves szülő kicsit talán túlzott előítéletére. – Szerintem nem lehetnek olyan rosszak. Egy-két idióta miatt nem kéne egy egész brigádot egy kalap alá venni velük. Tegyük fel, hogy én ilyen kis… hogy mondta apu? Ja, igen, Tornádó vagyok, akkor most az egész Eridonra mondhatnánk, hogy olyan, mint én. Pedig ez nem így van. A rellonosok is tök jó arcok – lelkes a gyerek, és érdekli is Thomas magyarázata.
Szeretett beszélgetni, ami érdekelte, arról szívesen társalgott akár órákig is.
- Oh. Hála az égnek, de azért sajnos az a kevés is bosszantó nagy arány. Az lenne a legjobb, ha nem lenne ilyen. Én nem is tudom elképzelni az életem anya és apa nélkül. Most is hiányoznak, minden nap írtam nekik még év elején. Most már csak hetente, hogy legyen is miről írni – bár kívülről úgy tűnt, mintha Ramóna az empátia teljes körű hiányában szenvedett volna, ez koránt sincs így. Nagyon is együtt tudott érezni, mind a szülőkkel, mind a gyerekkel, akik olyan rossz sorsra jutottak. Nem könnyű egy varázslócsemetével, néha még ővele is voltak problémák, de őt leginkább csak az bosszantotta, hogy anyjáék nem mondták meg, mi vele a baj.
- Everett bácsi, ha nagyon szépen kérem, megmondaná, hogy mi velem a baj? Szerintem elég nagy vagyok már hozzá, hogy tudjak róla. Anyáék nem mondják meg, terelik a témát, de szerintem ez a legrosszabb, amit tehetnek.
A gyerkőc szemei tányérnagyságúra kerekedtek. Ez még eszébe sem jutott, de meg is nézte volna magának Várki bácsi reakcióját minderre, és arcán hatalmas vigyor terült szét.
– Ez még eszembe se jutott, köszönöm a tippet. Szerintem most már megyek, biztos sok dolga van még a bácsinak, nekem is vissza kell még érnem a kastélyba, nehogy megint elkapjanak.
|
|
|
|
|
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV
Előkészítős igi bácsi
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
|
Rami - Nem annyira vészes ám az otthon tanulás.
Persze én magam is sokkal jobban örültem a Roxfort nyújtotta lehetőségeknek, hiszen a szociális kapcsolatokat egymagam a négy fal között nem tudtam volna kialakítani. Nekem kellett az, hogy emberek közé legyek rakva, hogy kitörhessek a mindennapokból, amit az otthonlét jelentett. Előtte is bentlakásos iskolában tanultam, de akkor még gyerek voltam, nem vágytam rá hat évesen, viszont utólag belegondolva, mégis így jártam jobban. Látni azt, ahogy anyám nap mint nap szenved, egyik nap jobban van, reményt keltően, majd másnap mélyebbre zuhanunk mind, mint előtte, nehéz lett volna. Anyám és a depressziója örök páros voltak az életemben, és tudom, hogy gyerekként is szinte könyörögtem az égieknek, hogy gyógyítsák meg az anyukámat. Végül megkegyelmeztek neki, ám ez csak a halállal lehetett teljes, amit a mai napig ne tartok jogosnak.
- Mindenhol megvannak a sémák, Rami. Vannak veszélyesebb alakok a Mardekárban, de vannak a Rellonban is, és a jellemzők megtalálhatóak a többi ház vonatkozásában is. Párhuzamosak egymással ezek a tulajdonságok, de ettől függetlenül nem szabad beskatulyázni senkit az alapján, hogy melyik házba jár, hiszen nincs két egyforma ember.
A feleségem például mardekáros volt, féltem tőle, mégis megszerettem. Nekem minden házból voltak barátaim, és a legtöbbjükkel a mai napig tartom a kapcsolatot, ez pedig így helyes.
- Nem hinném, hogy baj lenne veled, azonban egy gyerek felneveléséhez számos dolog kell, pénz, idő, akarat. Ha valaki nem akar gyereket, nem szabad erőltetni. Oka van, hogy nem szül. Anyukád lehet, hogy már nem érzi magát olyan fiatalnak és lendületesnek, mint amikor te születtél. Lehet, hogy inkább a karrierjére szeretne koncentrálni, lehet, hogy anyagilag azt szeretnék, ha neked lenne biztos jövőd, de lehet olyan baja is, mely meggátolja azt, hogy teherbe essen. Én nem erőltetném, mert bár nem biztos, hogy látszik, de lehet, hogy ezzel a szüleidet bántod.
Persze nekem már nem tisztem nevelni őt, azonban fontosnak tartom, hogy ezt elmondjam, mert hát úgy tűnik más nincs, aki ezzel előhozakodott még. Megértem, a szülőknél ez kínos téma tud lenni, nálunk is volt ez már kellemetlen téma, volt, hogy próbálkoztunk egy második gyerekkel, de nem jött össze.
- Megértem, örülök, hogy meglátogattál Rami.
Felkelve megölelgetem a kislányt, és egészen a kapuig kísérem.
- Ne térj le az útról, már kezd sötétedni. Szép hetet kívánok, és remélem, hogy hamarosan újra látlak.
Intek neki, amíg el nem tűnik a kanyarban, csak utána térek vissza a munkámhoz.
|
|
|
|
|
Oravecz Tatiana
INAKTÍV
Az igazgató testőre =^.^=
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
|
Szidónia Kinézet Annyira kínos ez az egész. Egy órája értesítettek, hogy jobb lenne, ha bejönnék, mert Esztert elzárták a viselkedése miatt. Az a gyerek, amelyik a légynek sem képes ártani, most elzárást kapott, hat évesen. Ilyen egyszerűen nincs. Első körben arra gondoltam, hogy túl sok időt tölt Seannal, a második az, hogy ilyen apától mit vár az ember, a harmadik meg az, hogy olyan anyától, mint én, mit várhat bárki is. Aztán eszembe jutott az, hogy ugranak egy generációt a tulajdonságok, így az exanyósom és az anyám tehet mindenről. Remek, a gyerekem a sátán lesz maga, és végre a sötétség győzedelmeskedett az a kis jóság felett, ami fogalmam sincs honnan jutott belé, talán az elfogyasztott borral.
Lényeg a lényeg, hogy már tíz perce itt ülök egy puffon, amit inkább gyerekeknek találtak ki. A kabátomat és a táskámat az ölemben tartom, a bokáimat szorosan összefogva, időről időre alsó ajkamba harapva. Sosem voltam még ilyen helyzetben, a gyerekem sem harapott meg még senkit. Most meg állítólag az egyik tejfoga is kihullott a gyerekbe harapáskor. Igazán szép emlék lesz ez mindenkinek, a véres szájú lány. Meg fogom ölni.
Percenként előveszem a telefonom, fogalmam sincs, hogy minek. Kristófot akartam felhívni, ennyi idő után nem is értem, hogy minek. Ő már nem más, mint időről időre egy az ígéretéhez képes kevés számot tartalmazó csekk, semmi több. Most is van egy nálam, de nem tudok bemenni a bankba beváltani. Kellene a pénz, de úgy nem megy, hogy tudom, nincs köze hozzá. Ráállok a névjegyére, majd kinyomom a telefont, az elsötétült képernyőn meglátva az arcképemet aztán megint megnyomom oldalt, feloldom, és szembe néz velem a vigyorgó arcunk. a következő pillanatban pedig Max arca. Őt hívom, de aztán egyetlen csörrenés után gyorsan kinyomom. Mit mondhatnék neki a múltkoriak után? Megint elsötétül, de zavar, hogy ki fogja jelezni neki, hogy kerestem. Megint megnyomom, messengeren keresem meg, és csak annyit írok neki, hogy: "Véletlen volt. Bocs." Megnyugodtan nyomom ki megint, és a fejemet a falnak vetve nézem a velem szemben elterülő gyerekrajzok sokaságát.
|
|
|
|
|
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV
Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
|
HannahAnyu meg Letti ma is sokáig dolgozik, úgyhogy szokás szerint rám hárul a felelősség, hogy hazahozzam az ikreket az előkészítőből. Már hónapok óta ez a rutin, hogy a pénteket leszámítva szinte minden nap az enyém, amikor sokáig van órám, akkor Vikire hárul ez a nemes feladat. Jó lenne, hogy ha már egyedül is haza tudnának menni, hiszen körülbelül egy nyolc perc sétára lakunk a faluban, ehelyett én mehetek 20 percet értük, hozhatom be magamhoz a kastélyba őket. Jó, abban végül is igazuk van, hogy nem kéne otthon hagyni őket egyedül – a macskáknak is jobb ez így, mert állandóan gyomrozzák őket, meg nem képesek még megtanulni, hogy hogyan kell helyesen tartani egy cicát, úgyhogy tényleg jobb, ha csak akkor játszanak a babáimmal, ha van velük egy felnőtt, vagy minimum Riri. Nem zavartattam magam az átöltözéssel, az iskolai talárom tetejére felkaptam a bélelt köpenyem, a csuklyáját a fejembe húztam és úgy siettem az ikrekért a faluba. Picit ugyan késésben vagyok, de ráérek, mert úgyis vigyáznak rájuk. Még gyorsan beszaladok a cukrászdába egy-egy péksüteményért, mert biztosan azzal fognak majd fogadni, hogy ’mit hoztál?!’, meg amíg rágnak, addig is kevesebbet beszélnek. Az épületbe lépve rutinosan lefordulok a jobb oldali szárny irányába, egyenesen az elsősök terme felé szelem a folyosót. Az ajtó nyitva áll, már nem sok gyerek várja, hogy hazavigyék. - ’napot, jöttem a gyerekekért!- Köszönök az ajtóból Hannahnak, szememmel a két szőkés fejet kutatva a tágas helyiségben. - Haligali, öltözzetek babák!-Szólítom meg játékosan a két lurkót. Dóri épp kifestőzik és nem szeretné félbehagyni, Dávid pedig éppen kviddicsezőset játszik egy mini játékseprűn egy barna hajú kisfiúval. - Dóra, vissza kell mennem a kastélyba, majd ott befejezed. Hallod?-
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
- február 5., hétfő délután -
#ootdMáskor azt mondanám, ez is csak egy unalmas hétköznap és hétkezdés, bár nagyon hétfő van, én mégis egész energikusan és vidáman vetettem bele magam a két órám után a napközis foglalkozásba. Ma az elsősök voltak az enyémek, kedveltem őket, még nem voltak azok, akik ott toporogtak a kamaszkor kapujában, de már lehetett is velük érdekes dolgokat csinálni. Ma, miután megcsináltuk a házifeladatot, az volt a dolguk, hogy kitaláljanak maguknak egy jövőt, mik is lesznek, ha nagyok lesznek és szeretném, ha a délután folyamán arra gondolnának mit kell elérniük hozzá. Ha őszinte akarok lenni, az ezen való agyalást nem lehet időben elkezdeni, én már kilenc éves koromra elég kész tervvel álltam az utamra, ők itt vannak 7-8 évesek és még azt sem tudják, a krumpliürét vagy a sültkrumplit szeretik jobban. Most is, ahogy figyelem őket az asztalon ülve, a lábam lógatva le róla azt látom, felemás a társaság. Gergő és Johanna éppen összevesznek egy koronán, melyikük is a király vagy a királynő, két kislány sétál fel s alá, mint a modellek, majd rám nézve vigyorognak nagyon, én csak rázom a fejem és nevetek ezen. Aztán vannak akik aurorok lennének szívesen, megint mások méregkeverők, vagy éppen kviddicsesek, mint Dávid is, az osztály ikerpárjának fiú tagja.
- Szia - tegezem le a nőt, és bár egész biztos vagyok benne, hogy ő az idősebb, természetesnek veszem. A szülőknél is csak azokkal magázódom, akikkel feltétlen muszáj. A gyerekek más tészták. A Hannah néni már egészen hozzám nőtt, de ha kérdezik tagadom. Ekkor kezdem keresni Dávid testvérét, de be is robbantak értük és gyorsabb volt a nagynénjük.
- Vivien, van pár perced? Beszélnünk kellene, addig hagyd csak - nézek rájuk, majd a színező lány mögé sétálok, leguggolok mellé és végigsimítok a lapján. - Nagyon szép lesz, ha beszéltem Vivivel, utána összepakolsz? Elviheted.
Amint felegyenesedtem, a kislány már bólogatott is én pedig Vivinek intettem az asztal felé, hogy ne a gyerekek sűrűjében folytassuk.
|
|
|
|
|
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV
Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
|
HannahAmikor a srácokért jövök, sokszor látok korombeli, sőt nálam fiatalabb lányokat – vagyis hívhatnánk már nevén, mert már javában nő vagyok és nem lány gyerekkel, sőt akár többel is. De igazából nem is kell messzire menni, Lettit 21 évesen láttam anyává válni, anyu 23 évesen szült minket, én meg így itt vagyok a macskákkal. Igazából nem tudnám elképzelni az életemet még anyaként, mert bár nagyon szeretem az ikreket, meg a húgomat is, de annyi felelősség meg nehézség van a gyerekvállalással. Aztán még azt kéne, hogy egyszerre kettő is jöjjön, mert fut valami ikergén a családban anyu részéről, csak három ikerpár, amiről tudok. Persze, biztosan másabb lehet egy szerető férjjel gyerekeket nevelni, de mind anyu mind pedig a húgom megküzdöttek és megküzdenek a feladattal. Időnként,- mint most is-nehéz rávenni a gyerekeket, hogy hallgassanak az emberre. - Szia!- Köszönök egy halvány mosolyt elengedve a nő felé, miközben az ellenkező unokahúgom után tekintetemmel próbálom levadászni a seprűvel futkosó unokaöcsémet. - Ó, oké. Van az irodámban egy új kifestő, ha még szeretnél rajzolgatni.-
Mondom a kis szőke fejet megsimogatva, majd a tanári asztalhoz követem a fiatal tanerőt.- Valami baj van a skacokkal? Csináltak valamit?- Kérdem aggódva. A szokásos nyafogás van, hogy még játszani szeretnének, mert az irodám nem olyan izgalmas, mint a kis barátaik, de nem látok rajtuk semmilyen bűntudatot. - Az anyjukra meg a nagyanyjukra jobban hallgatnak egyébként. Csak a nagynéniket nem tisztelik.- Folytatom magunkat kimentve. Otthon a kisebb hisztiket leszámítva tök jól elvannak, főleg anyuval, ő néhány perc alatt rövidre tudja zárni a hisztit meg az ellenkezést. Neki már van egy kis gyakorlata az akaratos gyerekekkel.
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
- február 5., hétfő délután -
#ootdSosem nézegettem meg jobban azt, kiért milyen szülők érkeznek, a koruk eleve irreleváns volt a gyereknevelésben, sok olyan pár volt, akik harminc alatt jártak, de okosabb és kreatívabb gyereket neveltek, mint egy negyven éves pár, akiknek van másik is. Nem beszélve arról, hogy a származás sokkal szembetűnőbb volt, az hamar kiüt a gyerekeken. A gyerekeket pásztázva egy kezemen meg tudtam volna számolni, ki az, aki tisztavérű, minden értelemben. Ekkor sétált be a szőke nő, én pedig egyből felé és az ikrek felé fordítottam a figyelmem.
- Biztos az is tetszeni fog neki - helyeseltem, de erre kicsit húzta a száját a kislány. Nem a tisztelet hiánya, inkább a direkt ellenkezés jellemezte őket. De ezt legutóbb akkor láttam, mikor Riri próbálta Dávidra a sapkát ráimádkozni. Segítettem rajta, mindenki jól járt. Én hamarabb mehettem a dolgomra és ők is hazajutottak.
- Az túlzás, mindkettejük igen furcsán viselkedik, aminek jó lenne elejét venni kicsit - kezdtem bele, mielőtt az asztalhoz indultam volna a gyerekeket magukra hagyva. Láttam a nőn, hogy nem igazán boldog ettől, sőt, inkább aggodalmasnak mondanám és rossz hírt várónak. Részben az is.
- Megesik, gyakori, hogy azokkal, akikhez közelebb állnak, nem tudnak nem baráti viszonyt kialakítani, így hiányzik a tisztelet. Viktória is így járt velük, ahogy láttam múlt pénteken.
Mindezt könnyedén meséltem neki, összefonva a kezeim magam előtt a hátammal az asztalnak dőltem, úgy figyeltem Vivire, majd a gyerekekre is közben. Az egyik kisfiúra rá kellett szólnom, mert éppen azt próbálta szemléltetni, egy auror mit tenne egy bűnözővel egy kislányon, aki már sírt. Értem én, hogy ezt a hátán ülős, hajhúzós dolgot időben be kell gyakorolni… bármihez is, de ez azért sok. Elsőben.
- Dóra kicsit túlságosan is függ a testvérétől. Ma a foglalkozáson külön csoportba kerültek és a fiú összebarátkozott egy másik kislánnyal, mikor Dávid megölelte az új pajtását, Dóra fogta, és ollóval levágta a lányka haját, majd megharapta - mesélem el a történteket, amiknek itt még közel sincs vége. - Arról nem beszélve, hogy van némi fogalomzavara. Van otthon nálatok esetleg vegetáriánus vagy vegán?
|
|
|
|
|
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV
Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
|
HannahAz irodámban több fióknyi játék, kifestő, zsírkréta várja a gyerekeket, de mondjuk megértem, hogy unalmas neki még iskola után órákig egy szobában bámulni a falat, ráadásul én sem tudok velük foglalkozni, mert sokszor fogadóórám van, meg sajnos vannak adminisztratív kötelességeink is, amiket igyekszem hazavinni, mert ágyban fekve sokkal kényelmesebb ezekkel ’szórakozni’, de vannak olyan dokumentumok, amiket nem vihetek ki az iskola falai közül. Mondjuk, a teleszkópommal szívesen nézik a pályán edző kviddicseseket meg az iskola udvarán bandukoló nebulókat. Csak az a baj, hogy abból általában civakodás lesz és megint nem tudok a munkámra figyelni. Kár, hogy nincs ilyen mugli csoda itt, amivel mozgó meséket tudnának nézni, az biztosan lekötné őket egy darabig. - Remélem, mert már nem tudok mit kitalálni, hogy lekössem őket, amíg jönnek értük.-Felelem, ám nem sokáig tudok a tanárnőre figyelni, mert hátulról hangos kislánysírás üti meg a fülem. Áucs, az fájhatott. Remélem, hogy Dávid szebben bánik a lányokkal, meg hogy Dórával senki nem csinálja ezt. Vagy ha mégis, akkor Dávidka szétveri a fejét. - F...furcsán? De otthon nem. Legalábbis nem látom.- Kérdem döbbent arccal teljesen elkerekedett szemekkel. A végét már csak halkan mondom, mert ha őszinték vagyunk, viszonylag furcsa család vagyunk. Lehet, hogy külsős szemmel a mi normálisunk nem is olyan normális? - Az biztos, hogy minket inkább barátjukként kezelnek, mint úgymond felettesükként. Nem is gondoltam magamra sosem úgy.-Kivéve, hogy ha azt akarom, hogy hallgassanak rám, igazából csak akkor. Lehet, nem vagyok valami következetes. De majd csak kinövik ezt, nem? Vikivel ilyen téren könnyebb volt, általában rá lehetett venni dolgokra. Az ikrekkel nagyon trükkösen kell fogalmazni, néha zsarolni kell őket, néha lekenyerezni őket. - Vikivel amúgy könnyebb volt, mint velük. Lehet azért, mert anyu erélyesebb volt vele, mint a húgom velük. Segít a nevelésben, de azért hagyja kibontakozni meg ilyenek.-Igazából szerintem meg is fáradt már ebben, hiszen rengeteget dolgozik a rezervátumban, igaz, hogy szoktam hazamenteni a kastélyból kaját meg főzni meg takarítani is, de azért így is sok házimunka hárul rá. Azért ő sem 20 éves már, ő sem úgy bírja, mint fiatalabb korában. Arra, hogy Dóra mennyire függ a testvérétől bólintok – otthon is mindig együtt lógnak. Ebben nem láttunk eddig semmi különöset, hiszen már születésük előtt együtt voltak, korban megegyeznek, aztán nekik is izgalmasabb lehet egy másik gyerekkel játszani, mint egy idősebbel, még akkor is, ha összevesznek minden nap. - Baaaassz..us. Az azért nagyon durva.-Felelem őszintén kiakadva. Ezt nem néztem volna ki abból a kislányból, aki reggel iskola előtt meg szokott ölelni, hogy szeret. Ráadásul ez a hajlevágás? Ez kísértetiesen emlékeztet arra, amikor Letti eltűnt és levágta a saját haját. Egyébként biztos, hogy az is megviselte őket, ráadásul akkor sem látták, amikor az a bolond apjuk elvitte magához őket és hónapokig nem adta vissza. Bár így legalább meg tudtunk tőle szabadulni egy életre. Csalódottan pillantok Dóra felé, aki fel-fel sandít a színezőjéből. Tudja, hogy most mondják el nekem, amit tett. - Ugye nem lett nagyobb baja a kislánynak? Melyikük volt az? Beszélni fogunk az anyukájával is. Remélem, hogy rá lehetett venni arra, hogy elnézést kérjen. Nagyon komolyan el fogunk vele beszélgetni. Köszönöm, hogy szóltál.-Folytatom kicsit ugrálva a témák között. Még mindig teljesen le vagyok sokkolva azon, amit a manófejű tett. Anyuék is nagyon ki lesznek akadva. - Szerinted mit csináljak vele délután? Én már elkezdjem a fegyelmezést? Vagy egy nagynéninek mit kell ilyenkor csinálni? Azt sem akadom, hogy Dávidnak is rossz legyen emiatt.-Érdeklődöm még mindig aggodalommal a hangomban. Zavartan megvakarom a nyakam, és ezúttal Dávid irányába pillantok, akit azon kapok, hogy lopva idenéz, de amint összetalálkozik a tekintetünk, elrántja a fejét. - Őt is megviselte, látom rajta. Kinek a pártját fogta?-Kérdem ismét a kislány felé pillantva, aki már abbahagyta a színezést. Nem tudom eldönteni, hogy szégyelli-e magát, vagy csak a büntetéstől fél. - Fogalomzavara? Ezt hogy érted? -Értetlenkedve pillantok szőke kollégám felé. Okos gyerekek ők, de ha nem ismernek dolgokat, az természetes, ha nem tudják. Én nem mondanék egy ennyi idős gyerekre még ilyet, most tanulják a dolgokat. - Öööö… akad. Mindkettőből.-Pedig előttük semmi durvát nem mondok, csak arról beszélek, hogy az állatok a barátaink és hogy mennyire szeretjük őket. De a többiek nem engedik, hogy vegánná tegyem őket, úgyhogy csak néhány vegán étkezésük van, hogy ha én felelek a kosztért.
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
- február 5., hétfő délután -
#ootdVivit hallgatva hamar rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem egyedi eset ez. A gyerekeknek sokszor a szüleik felé sincs megfelelő tiszteletük, vagy ők nem elég erélyesek, de az biztos, hogy ez kétoldalú dolog. Határozottnak kell lenni és néha keményebbnek, különben oda a lehetősége a fegyelemnek. Nem mondom, engem is sok esetben késztetett ez lázadásra, különben nem lettem volna a tizenhatodik szülinapomon nagykorúsíttatva, hogy önállóbb lehessek. Igaz, kellett három év, hogy teljesen kiszakadjak a fennhatóság alól, de az is csak anyám miatt volt.
- Vannak új, foglalkoztató magazinjaink, az egyik kviddicses, azzal elvolt pénteken egész délután a fiúcska, érdemes lenne ilyesmit adni a kezébe, nagyon érdeklődő. Ami pedig a lánykát illeti az újdonság hiányzik neki. Egy-két oldal után egy színező is unalmas, mert hasonlóak az ábrák a nekik valókban. Esetleg őt is megpróbálhatnád rávenni egy-egy újságra, amiben több a feladat is és eltérőek - ejtettem a szavakat könnyedén járatva a tekintetem a gyerekeken. Gyakorlatilag elmagyaráztam, mit tehetne egy hétéves ikerpárral, pedig aztán én tényleg itt vagyok csak velük kapcsolatban. Mondjuk az évek alatt felszedett emberismerő készségeim és gyors meglátásaim sokat segítenek.
- Ez sem baj, de ha nehéz velük, akkor változtatni kell. Lehet azt hiszik, ti vagytok a szabad kártya, ahol lehetnek ők a kis vezérek, nem szabad rájuk hagyni a dolgokat, pláne nem olyat engedni, amit mondjuk az édesanyád, vagy a testvéred nem enged nekik - mondtam összefonva a karjaimat. Gyakorlatilag ők itt mind mi vagyunk kicsiben. Ugyan úgy van akaratuk, kiállásuk, vágyaik, de még terveik is, a leglustábbnak is.
Lassan felvezettem, mi is történt ma és mi okozta a problémát a gyerkőcök között, nyilván várva, hogy a fogadtatás esetleg sokkoló lesz. Sokan nem nézik ki az agressziót, pedig sok érzelem van a kicsikben, élnek is vele eléggé, mint a hajhúzást végre befejező kisfiú, aki látva a pillantásom leült egy asztalhoz dünnyögni.
- Megbeszéltük utána úgy, ahogy a dolgokat, Dóra nem volt hajlandó megszólalni azóta, maximum egy két szót, meg az előbb az az egyetértés. Azt hiszem bűnbánó, ami jó, de meg kell érteni, hogy ez nem elég - magyaráztam Vivinek, ahogy a szöszke ikerpár lánykájára tekintettem, aki éppen minket nézegetett. Én azért elmosolyodtam, hisz nem volt okom haragudni rá. - Dávid szólt nekem, hogy gond van, segített rávenni a testvérét, hogy tegye le az ollót, megijedt…
Hozzá tartozott a történethez, hogy a legtöbb gyerek szintén, mert ollóval fenyegetőzött a szőke leányka. Aztán úgy éreztem igazából ez ennyi, nem volt mit mesélnem, megtörtént, kezeltük. Szükségtelen közbe lépni szülőknek, az jót se biztos, hogy szül.
- A mai napon azzal foglalkoztunk, milyen foglalkozások vannak, kinek a szülei, rokonai mit dolgoznak. Ezután mindenki felállt, és elmesélte, hogy mi lesz, ha nagy lesz, mit csinálna szívesen. Dóra volt az utolsó előtti, majd közölte, hogy vegán lesz, ha nagy lesz. - Alapvetően nem is lenne ezzel gond, de nem ez volt a kérdés, és kicsit erős is volt egy ennyi idős szájából hallani.
- Ha komoly a dolog, el lehetne vele beszélgetni, hogy ez egy életvitel, nem éppen életcél.
|
|
|
|
|
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV
Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
|
HannahFigyelmesen hallgatom a fiatal nő szavait. Hiába a kistestvér, a dupla nagynéniség meg az öt macska, nem értek annyira sokat a gyerekekhez. Ha én esnék teherbe, nem hiszem, hogy annyira előtörnének belőlem az ’anyai ösztönök’. Mármint szeretem a gyereket egy bizonyos szintig, de megrémít a tudat, hogy nekem felelősséggel kéne érte tartoznom. Világéletemben arról voltam híres, hogy rám semmit nem lehet bízni, már gyerekként is állandóan összetörtem magam, kiszakítottam a ruhám. Nagyon örülök, hogy van valaki, aki levesz a felelősségről, ami rám hárul az ikrek nevelésében. Ha elrontom, van kire hivatkozni, nem én leszek a főbűnös. - Ó, ezeket hol lehet megvenni? Visszafelé bevásárolok nekik akkor. Meg lehet otthonról viszek társasjátékot, csak félek, hogy ha az egyik csal, akkor megint összekapnak, akkor pedig nagyon nehezen tudok velük mit csinálni.-Annyira sipákolnak, hogy nem tudom sokszor eldönteni, hogy melyikük kezdte, meg általában nem is a kezdet olyankor a legnagyobb bajom, hanem az, hogy hogyan ér már végre véget, mert megőrülök. Általában elintézem azzal, hogy nem szabad, és nem, azt sem szabad és csókolom. Néha adok valami magyarázatot, hogy miért nem szabad amúgy. Annyival könnyebb már a húgaimmal meg az öcsémmel. El sem tudom képzelni, hogy apu hogyan nevelte a féltestvéreimet olyan makulátlanul aranyvérűre. Valahogy csak meg lehet őket törni, hogy legalább egy kicsit jobban viselkedjenek néha. - Jaj, mint a kutyáknál? Hogy ők a falkavezérek, meg ilyenek?-Kérdem teljesen komolyan, ám ahogy kiejtem a számon, rájövök, hogy lehet nem kéne kutyákhoz hasonlítani az unokaöcsémet meg az unokahúgomat, az arckifejezésemen egyértelműen látszik, hogy megbántam, amit mondtam. Gyorsan próbálom terelni a témát. - Következetesebbnek kell velük lenni, majd mondom a húgomnak is. Szerintem amúgy azért is voltak elkapatva, ami gyerekkorukban történt. Nem tudtuk, hogy mennyi butasággal beszélte tele a fejüket az apjuk, amikor nem akarta visszaadni őket. - Mondom csalódottan lefelé pillantva. Nagyon nehéz időszak volt az mindnyájunknak, főleg Lettinek, hiszen nem tudtuk hónapokig normális módon visszaszerezni az ikreket. Nyilván megoldás lehetett volna rájuk törni az ajtót és leátkozni Ifenst, de azért ettől konszolidáltabbak szerettünk volna lenni, csak ennek ára volt. Nem tudom, hogy Hannah mennyit tud erről, nem reklámozzuk. De máig fel-fel véljük fedezni a nyomait annak az időszaknak. Nehéz volt kicsit visszaszoktatni hozzánk őket, biztos nagyon sok rosszat hallottak attól az embertől rólunk, abban a korban pedig könnyű kimosni a kis fejüket, főleg, hogy ha rájuk vannak hagyva dolgok, meg mindig felteszik az ’ugye ez anyánál nem így volt?’ kérdést. - Azt hiszem, hogy első lépésként nekem kéne először komolyan elbeszélni vele erről. Mert így látná, hogy én is komolyan veszem a dolgokat. Nem leszek vele durva, vagy ilyesmi. De próbálom vele megértetni én is, hogy mit kéne tennie. -Folytatom eltökéltséggel a hangomban. Ez valószínűleg csak addig fog működni, amíg nem ölelget meg és mond valami kedveset, mert olyankor általában már nem szoktam haragudni rá. Tétován először az egyik, majd a másik ikerre pillantok. Alig várom már azt az időszakot, amikor nem kell őket fegyelmezni már és még nem kamaszok. Bár ha olyanok lesznek, mint a testvéreim, akkor nem lesz olyan vészes az az időszak sem. - Dávid, lelkem. Mindig érzékenyebb volt, mint Dóri.-Motyogom félhangosan magam elé kettő biztatót pislogva Dávid irányába, aki éppen megbotlott, mert minket figyelt. Édesek, ahogy aggódnak, hogy miket beszélünk. Nem is tudom, hogy mit csinálnának, ha anyu jött volna értük. - Óóó, komolyan vegán szeretne lenni?-Kérdezek vissza elolvadva. Hát mégis tisztel egy kicsit? Hogy szidjam le ezek után? Ahhww, édes kicsi szívem. Ennyire büszke nagynéni még sosem voltam. Bár Hannah sejtheti, hogy vajon kitől hallott ilyet a kicsi csillag. - Hát ez nem. De láthatja, hogy én is dolgozom meg a másik nagynénje is iskolába jár, prefektus. Majd fogunk erről beszélgetni. De amíg nem akarja otthagyni az iskolát, hogy főállású vegán legyen, addig nem olyan vészes. Azt meg úgysem engednénk. Köszönöm, hogy szóltál erről. El sem tudom képzelni, hogy mit gondol… hogy vegánkodni megyek be az iskolába?- Felelem még mindig nem rejtett izgalommal a hangomban. Lehet, hogy visszafelé meginterjúvolom Dávidot is, hátha azóta ő is az szeretne lenni. Viki is az lesz majd, csak legyen elég önálló és ne anyu véleményétől függjön. Mondjuk, ha ezt Dóri elmondja otthon, engem megölnek. De nem baj, megéri. - Dávid szívem kviddicsezni szeretne legújabban?-Tudakolom fejemmel a kicsi fiú felé bökve egészen finoman. Ő mindig más szeretne lenni, sárkánykutató, rezervátumos, tanár, bestiagondozó, artista, mindig, amit épp meglát. - Egyébként… - Fordulok Hannához valamiért kicsit halkabban beszélve, aminek amúgy semmi értelme nincs, mert nem a Coca Cola receptjét szeretném elárulni. – Látszik már rajtuk valami a leendő házukból? Én egyelőre eridonosnak mondanám a csajszit, navinésnek meg a srácomat. De aztán ez még változik még, szerintem rajtunk is áll, hogy mit erősítünk meg bennük.-Vivi nagyon mély, Vivi nagyon bölcs. De tényleg így gondolom, mert ha nagyon rákapnak a tanulásra, könnyen kékek lehetnek. Ha nem nyílik meg jobban Dávid, szerintem ő sárga. Ha Dóri ilyen vagány marad, akkor piros, esetleg zöld. Csak ne legyen apja-lánya/fia egyik sem.
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
- február 5., hétfő délután -
#ootdSosem gondoltam, hogy nagy szakértője leszek, vagy éppen azt sem most, hogy az lennék jelenleg, de szemlátomást előrébb járok. Nem is a tanulmányaim, inkább a gyerekekkel való tapasztalat hozta ezt nekem azt hiszem. Leginkább olyan dolgokra tanítanak és készítenek minket, amik maximum a könyvben élnek példa szintjén. Persze a problémás gyerekek megléte, vagy a különleges bánásmód bármikor felmerülhet igény szintjén, de arra, hogy fogja magát egy ekkora gyerkőc és féltékenységi rohamában fodrásznak áll, nem hinném. Mondjuk az sem kizárt, hogy az indulatot más is elindított, ezt viszont már nem tisztem megítélni.
- Ha mentek kifelé, a portán is van pár példány, ott lehet hagyni az árát, de akár egy aláírt bizonylattal legközelebb is behozhatod, de most is elvihetitek őket - mondtam segítség gyanánt, nem tudom mások hogyan állnak a pénzügyekkel, azt gondolnám erről igazán egyedi a felfogásom. Az itt kapott gyakornoki havi bérem egyenlő más téren a napi keresetemmel. Engedjük is el hamar mindezt.
Vivien kutyás példájára felszaladt a szemöldököm, aztán csak elnevettem magam. Bár elég érdekes, de igen hasznos hasonlat. Bólintottam egy aprót, aztán oldalra intettem, ahol két szék volt összetéve, szétemeltem őket, hogy üljön le nyugodtan én is ezt tettem. Innen belátni a helyet, baj nem lehet.
- Az bizonyosan sokat segítene, bár nyilván Viktóriára ekkora felelősséget hárítani nem egyszerű, ő is még inkább gyermek, mint tinédzser vagy felnőtt. Nem kell irracionális elvárást támasztani, egyszerűen jó, ha vannak határok, amit képes mindenki tartani.
Abban nem voltam biztos, hogy egy tanács mindent megváltoztatna, de a törekvés is nagy lépés tud lenni, reméltem az ikrek érdekében. Nem rossz srácok alapvetően, a mai is igen furcsa és kizökkentő momentum volt. Sóhajtottam is egy nagyot, ahogy a térdeimre könyökölve támasztottam az állam a kézfejeimre. Igazából bólogattam párat, tegyen csak így, meglátjuk mire jut. Közben inkább kifejtettem mi is történt még.
- Igen, alapvetően tehet, amit engednek vagy szeretne, de a fogalomzavar komoly problémákra is utalhat. A diszlexia és diszgráfia is ilyennel kezdődik, az olvasás nyilván még nem annyira tesztelhető, de ha tisztázva lesz vele a fogalom érdemes vele többször beszélgetni mesék tartalmáról mondjuk. Lehet csak szabados a felfogása - vontam vállat, mert nyilván nem kell a legrosszabbtól tartani. Vivi keze után nyúlva megsimítottam a karját mielőtt aggódni kezdene, majd vissza is húztam.
- Elképzelhető, hogy félreértelmezett valamit, de nem kétlem, hogy megoldjátok otthon - mosolyodtam el, majd a fiúcskát kerestem a szemeimmel. - Igen, jelenleg nagyon érdekli, ma éppen a terelőséget emlegette és egész nap egy ceruzával imitálta az ütéseket. Aranyos.
Ahogy beszéltem hirtelen jött az inger és az utolsó szó után tüsszentettem is kettő-három nagyobbat. Előbb a szőkére pillantottam majd elnézést kérően zsebkendőt vettem elő. Akkor kezdtem érezni a kezemen az égő, kellemetlen és viszkető érzést. Jól ismertem sajnos.
- Hm, nehéz lenne megmondani, szerintem Dóra lesz az, akin előbb meg fog mutatkozni, nem érzem őt elég impulzívnak a mait leszámítva egy rellonoshoz, de ha engem kérdezel szerintem jövőre akár egy próbatesztet otthon csináltathatsz velük… - nyökögtem kicsit a végét két tüsszentés között, ahogy vakarózni kezdtem. MACSKÁK.
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
#ootdPercenként pillantottam jóformán az órámra, rossz berögzülés, de a legkevésbé sem szeretek semmiből kicsúszni és igyekszem a gyerekeket is erre nevelni. Számukra is hasznos, ha nem tartják őket tovább, vagy kényszerítik maradásra. Amíg a lelkesedésük él, addig kell nyújtózkodni, különben tényleg oda az egész élvezzék a tanulást lehetőség. Ma a történelem óra helyett is környezet volt, így az elsősökkel növényeket és állatokat rajzoltunk, amiket a legjobban szeretnek, majd el kellett mesélniük miért. Mikor ezen túlestünk, megkérdezték, hogy kimehetnek-e szünetben az ügyeletes nénikkel, én pedig bólintottam. Mikor lejárt az idő, akkor összeszedtem a rajzokat, majd a három-négy maradozó diákocskához sétáltam. Az egyikük éppen olvasni próbált, jóval előrébb járt, mint a társai én meg odahajolva hozzá szívesen segítettem neki.
- Ke-res-te… - segítettem ki szótagolva húzva a szón az ujjam, aztán rá mosolyogtam. Megsimogattam a kisfiú fejét, majd hagytam, hogy a képeket nézegetve azt a pár soros szösszenetet próbálgassa. A többiek játszottak vagy színeztek itt bent, én pedig az ablakra függesztve a szemem bámultam kifelé a hóba. Élvezik, pedig hideg, lucskos és egyáltalán nem ruha barát. Azt hiszem kicsit eltávolodtam ezektől én már az évek alatt. Ha már szerencsétleneknek bent kell lenni szombaton, de még csak nem is kis időt, legalább érje meg. Engem se vonzott különösebben az itt lét ténye, de a hosszúhétvégének tudtak örülni. Én úgyis dolgozom meg leginkább otthon leszek, nem is érint igazán. Egy sóhajjal karba fontam a kezem, aztán a tanári asztalnak dőltem a fenekemmel, úgy figyeltem őket elmosolyodva.
|
|
|
|
|
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
|
Miss Schwartz Nagyon könnyű azt mondani, hogy majd lesz valahogy, akkor, amikor nem te vagy benne. Én sem estem kétségbe a rám váró feladattól, amikor polgármesternek jelentkeztem, hiszen nem kellett akkor mást tennem, mint mosolyognom, és megnyerően elmélyedni a másik fél szemében, azt bizonygatni, hogy velem jól jár. Hogy én majd elhozom ide a változást. Aztán megnyertem a választást, és azóta nem tudom, hogy mit tudok felmutatni. Találkoztam a fiammal párszor, bérelek egy szobát, és minden nap rendelek ételt magamnak, ezzel hozzájárulva a gazdaság fejlődéséhez. Ez nem valami nagy eredmény.
A munkatársaimat már ismerem, megtanultam a nevüket, és minden adatot, amit érdekes lehet róluk. Ez nem bizalmatlanság, de új ember vagyok itt, pontosan tudom, hogy ilyenkor az emberek megpróbálnak minden kis stiklit. Nem zavar a dolog, én is megpróbálnék azt hiszem elsütni még egy vagy két plusz gyereket, nagymamát vagy háromlábú kutyát, ha arról lenne szó.
Most azonban, hogy őket már ismerem, elindultam tovább. A boltosok és alkalmazottaik jó részével is találkoztam, és kaptam javaslatokat, észrevételeket tőlük is. Itt az ideje, hogy meglátogassam hát a falu fájó fogát, vagyis az előkészítőt, mely az ifjú boszorkányok és mágusok elméjét hivatott pallérozni. Fájó fog, mivel igazgató nélkül maradt, és nem tudom, hogy mi lesz vele, míg nem találunk megbízható embert. Az elsődleges probléma a tavaszi szünet környékig jó lenne, ha megoldódna, ám jelenleg még nem látom azt a bizonyos fényt az alagút végén. Ettől függetlenül megpróbálom legalább az itt dolgozókat megismerni.
Miss Schwartz osztályának ajtajában megállva nézem, ahogy a hölgy segíti a gyermekeket, és azt is, hogy a kicsik milyen lelkesen állnak hozzá a tanár személyéhez. Az egyik kislány sokadszor is felpillant rám, én pedig intek neki egyet, de nem akarom zavarni a munkálkodást.
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
#ootdHogy a munkám mennyire élvezetes, azt ki-ki döntse el maga ugye, én a saját bevallásom szerint nem szeretem reklámozni, melyikkel és hogyan is érzek, de az biztos, hogy észrevehetően szívesen voltam itt. Azt hiszem régebben szükségem volt már valami állandó mégis változó dologra, mint hittem. Lehet sok dologra túl későn is ébredtem rá, de most úgy éreztem minden a legnagyobb rendben. Sebby edzésen volt, Dolfit pedig munka előtt Lucáékhoz vittem, Pascallal elég jól megértik egymást szerencsére. Sőt, néha túlságosan is. Így viszonylag gond és megoldandó dolog mentesen ment ez a plusz, számomra értelmetlen munkanap is.
Ahogy a pár, a hidegbe ki nem vágyó gyereknek segítettem, vagy éppen csak figyeltem, hogy minden rendben legyen, kiszúrtam a nézelődést az ajtó felé, aminek mindeddig háttal voltam. De a kislány integető mozdulatára kénytelen voltam a vállam felett hátra pillantani érdeklődve.
- Ó, szép napot. Segíthetek? Valakinek az édesapja? - kérdeztem szokásos módon, mert őszinte kell legyek, nem helyi lévén nem vagyok minden arccal és névvel tisztában, sőt, ha nagyon komolyan veszem a családon kívül csak a fodrászomról tudok eleget. Róla mondjuk a mindent is. Egy csoda az az ember.
- Tomi, kérlek tedd azt le - szóltam rá a ragasztót a társa felé nyomogató kisfiúra, szerencsére a hangom se kellett megemelni, és megtörtént. Nincs mindig ilyen könnyű dolog velük. De azt hiszem megéri a dolog, mi formálhatjuk a jövőt, abban van haszon elég, ha az ember jól csinálja. Elég csak a kis Erdős-Prinz lányt, vagy a Krise hölgyikét nézni, akik lelkesek a kis egyéni foglalkozásaimon. Közben közelebb sétáltam és a férfihez is léptem, majd a kezemmel mutatva az utat beljebb is invitáltam.
- Jöjjön csak be nyugodtan, szünetük van.
|
|
|
|
|
