Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Hatalmas hévvel hagytam el az igazgatóit, mert siettem, bár a késésnek akkora nyomait nem mutattam, csak az elképzeléseimhez nem klappolt a nap eddig. Még jó, hogy nem máshova mentem, hogy néztem volna ki és hogyan száradok meg? Nem is fontos, előbb a kisfiú, majd a lelkes Tánya-követés is kivette az energiáim, szóval nagyot kellett szusszannom, mikor becsusszantam mellé.
- Naaaa, ugyan már! Ó, tééényleg? - hangzott kicsit lelkesebben a kelleténél a kérdésem. Nem saccoltam nagy kort neki, sőt, szerintem pontosan a tesóm korát üti, maximum 1-2 évvel térhet el. - Nem, tudod a péntek még arra van, hogy összeszedjük a pénzt, amit majd szombaton elbulizhatunk. Majd holnap megyek egyébként - meséltem vidáman. A randi az más, ott jó esetben, és ha nem olyan paraszt az illető, mint az első pasim volt, akkor nem Tányának kell fizetni. Ha mégis, ő azért többet keres, hogy kihagyhasson egy pénteki melónapot, ez egészen tuti.
Mikor a váltás érkezett, csendesen félre is álltam, hagytam őket gyorsan infót cserélni, hogy aztán mikor szabad volt a terep hatalmas vigyorral lépjek be a kis lurkókhoz. Volt, akit már ismertem és egyből meg is örültünk egymásnak. Még ölelés is járt, olyan nagy és csoportos, mert egyszerre két kislány is odajött.
- Sziasztok - integettem be végül, aztán a táskám tartalmát nemes egyszerűséggel az egyik fő asztalra borítottam. A gyerekek nevetni kezdtek, amitől nekem is azt kellett. - Akivel még nem találkoztam, nem kell félni, nincs sok szabály. Ha leültök kettesével az asztalokhoz tálban megkapjátok a hozzávalókat és ékszereket fogunk csinálni. Szívesen segítek is - mondtam még, hogy aztán szétszedjem a papírtálkáim és beléjük pakoljak mindent, majd a szőke lányra figyeltem még rendezkedtek.
- De komolyan, hogy lehetsz egyedül. Fiatal, csinos lány vagy. Milyen férfiakra buksz, hogy nem lelnek rád? - A kérdésre kapható válasz pedig mindenképpen győzelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Mosolyogva néztem, ahogy a kicsik fogadják Stellát. Egyrészt mindig imádják, ha valaki jön hozzájuk, mert kis újdonságot hoz a mindennapokba. Ráadásul ilyenkor a leckeírás egy pár órával hátrébb tolódik - nem mintha az ekkora gyerekeket elhalmoznák a tanárok. Másrészt pedig az eridonos külön helyet foglalt el egyesek piciny szívében. Az örökké sürgő-forgó lány annyi energiát fordít a diákokra, amennyit csak tud, és ezt ők is érezik.
Elkezdődik az izgatott szerveződés. Néhány gyerek csak egyszerűen karon ragadja a mellette állót, és kijelenti, hogy ő lesz a párja. Ez a könnyebb verzió, mert vannak olyanok is, akik hárman lennének, és ott bizony nehéz a választás. Éppen ezért tart olyan soká rendeződnie annak a tizenkét gyereknek, hogy Stella újabb kérdésáradatot zúdítson rá. Persze megszokta már, hogy furcsa kérdésekkel nyaggatják, hiszen az ideje nagy részét a kicsikkel és Colossal tölti.
- Nem az a kérdés, hogy milyenekre bukok, hanem hogy mennyire hűségesek - húztam el a számat, ahogy eszembe jutott Kirill esete. - Tudod, ha egyszer átvernek ennyire csúnyán, nehéz megbíznod bárkiben is. A gyerekek jobb társaságnak bizonyulnak. Ők olyan ártatlanok, és ami a szívükön az a szájukon - fejtem ki, és az egyik fiókba kezdek matatni olló és újságpapír után, hogy leterítsük őket az asztalra.
- Mellesleg a legtöbb időmet ingázással töltöm. Pécsen egyetem, itt meg...hát a minden. Nem fér bele - vontam vállat, pedig igazából rosszul érintett a téma. Az ember mindig vágyik valakire, aki foglalkozik vele. És az nem a kutya.
Kivettem néhány dolgot, néhány tálkát is. - Tessék, pakold csak bele a cuccokat, és addig elrendezem az asztalokat - mosolyogtam rá, és ismerős mozdulatokkal fogtam neki a füzetek eldugásába és az asztal letakarásába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Az előkészítő furcsa, de boldog világnak tűnt, egy olyan kis külön szigetnek ebben az egész porfészekben. Valaki mindig mosolygott és köszönt, kedves volt a másikhoz vagy éppen igyekezett. Tetszett a légkör és nem tudtam eldönteni, hogy az, amit csinálok, vagy csak a kölykökkel való muri. Azt mindenesetre már rég eldöntöttem, hogy az a kollekció, amit most vázolgatok a füzetemben kapni fog egy kis topogóknak való kiegészítést. Apróka bokaláncok mondjuk? Miért ne!
- Vigyázzatok, óvatosan - szisszentem fel, mikor egy fiú úgy kapott a kislány keze után, hogy nekihúzta az asztalnak. Értem én, szép, én is mellé ülnék a helyében, csak azért mégis, ez fáj. Közben persze volt időm Tányára és a fura kérdéseimre, amit ártatlan mosoly mögé iktattam.
- És ha már van egy pasi, tegyük fel, hűséges, milyennek képzelnéd? Barna a haja? Milyen a szeme? Mennyi idős? - dobáltam a kérdéseket kicsit mutogatva is a kezemmel, mintha ezek ugranának be elsőre nekem. - Ezt mondjuk megértem. Mármint őket, csak nézz rájuk, annyira édesek és sugározzák a boldogságot. Szeretek jönni hozzájuk - jelentettem ki, ahogy kis tálkákba rendeztem lassan mindent. Sokan mondják rám hogy egoista és önző vagyok, meg azt is, hogy biztos nem gondolok másokra, pedig ez nincs mindig így, egyszerűen szeretem a megfelelő bánást saját magammal. Miért baj ez? Azt is mondták már, hogy tuti gyerekeket terrorizálok ilyen stílussal. Sosem tettem.
- Milyen szakon tanulsz? Azt hiszem azt még nem is kérdeztem... vagy az itt tanításhoz kell? - pillantottam fel rá, ahogy elindultam a tálakkal és az asztalokra tettem, hogy aztán az első kettő között leguggoljak az utolsóval és kiemelgessem belőle, hogy mit vegyenek maguk elé. Amíg megkértem, hogy válasszanak színt a cérnákból, addig Tányára néztem hátra.
- Tudod, szerintem belefér. De félsz... rád van írva - állapítottam meg kicsit tudálékosan, de csak löketet akartam adni, talán ha valakiben van hajlam, az esetleg felkerülhet a listámra is, hogy aztán egy véletlen randiba csöppenjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Nem értettem ezt a nagy kérdezősködést. Összevontam a szemöldököm, és úgy hallgattam a kérdésáradatot, aztán a végén komolyan fordultam a lányhoz.
- Stella, ha ezeket azért mondod, mert tetszik egy fiú és kíváncsi vagy a véleményemre, akkor mond ki nyugodtan - mosolyodtam el. - Barátnők vagyunk, az ilyen megoszthatod velem - vontam vállat, hiszen tényleg így gondoltam. Lehet, hogy nagyobb volt a korkülönbség, de attól még jól megértettük egymást, és ennél több nem is kell.
- De ha igazán akarod tudni, akkor íme az én ideálom. Tőlem magasabb, a minimum a 170 centi, többnyire inkább idősebb legyen, de a 24 is belefér, a haj és szemszín nem számít, viszont szeresse a kutyákat, mert Péntektől nem vagyok hajlandó megszabadulni, legyen humora, kalandvágyó, aki nem akar folyton csak moziba járni. De azért lehessen vele komolyan is beszélgetni - morfondíroztam el. Igazából sosem gondoltam bele ezekbe a dolgokba, hiszen az első és egyetlen hosszútávú barátom Kirill volt. Amikor meg igazi tinédzser voltam, akkor folyton úton voltunk, tehát a téma nem tűnt olyannak, amit feszegethettem.
Stellával együtt osztottam ki a kis tálakat, hogy minél gyorsabbak legyünk, és a kisembereknek hamarabb meglegyen az örömük. - Tanár szak, igen. Még két év, és vége - sóhajtottam. Igazából elég jó volt nekem ez így. Pláne, hogy Kolos is Pécsen volt velem, így együtt tudunk lakni a kocsiban, mint régen. Persze anya nélkül, ami csak a bónusz volt.
- Én nem félek! - háborodtam fel. - Soha, semmitől nem. Ha pedig igen, akkor azon vagyok, hogy azt legyűrjem - világosítottam fel, bár én magam sem értettem elsőre, hogy miért reagáltam ilyen nagyon hevesen.
A téma kicsit hátrébb kellett, hogy szoruljon, mert a gyerekek lassan elkezdtek nyúlászkodni, hogy már választottak színt, és segítsünk nekik megfelelő méretet levágni, tehát indulhatott az ollós körút. Adtam egyet Stella kezébe is, és mutattam, hogy kezdje a másik oldalról, egyszer majd csak összeérünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Fiú? Nekem? Mi? Ja, neeem - ingattam a fejemet egyből határozottan, ahogy leesett az egész. Elég jól megvoltam a helyzettel, de nem igazán érdekelt senki, aki leállított beszélgetni vagy megpróbált áthívni magához. Amúgy is, ugye ez elvileg tilos. Nincs kedvem az eridonban külön karriert csinálni magamnak. Aztán az is eljutott a tudatomig, hogy így viszont magyarázatra szorul az egész. Ejh. - De, vagyis, mindegy, nem tudom még... Csak érdekel, valaki más hogyan van ezzel. Te mit gondolsz a vakrandikról?
Azt hiszem azzal, hogy ő dobta fel, hogy nincsenek barátnők között nagy tabuk, teljesen sínen is voltunk, na nem úgy, mint József Attila, az csúnya lenne. Aztán elkezdett jönni minden magától, én meg széles mosollyal bólogattam minden apró infóra, ami a száját elhagyta. Mentális jegyzet, de legközelebb valahova le is írhatnám, mert tuti hiányosan jegyzem majd meg.
- Igen, én is kedvelem a magas férfiakat, olyan... jó érzése van az embernek tőlük. És ha választhatnál t emit mondanál? szőke vagy barna? Inkább kedves vagy inkább okos? Jaj, a kutyákat én is szeretem, nem tudok olyan embert elképzelni körülöttem, aki nem kedveli az állatokat. Egyszer két teljes napig még vegán is voltam. De aztán elmentünk a mekibe és elmúlt - meséltem el kicsit elgondolkodva, majd ideje volt a gyerekekre is koncentrálnom.
Lassan kialakult a terem, a párok és elkezdődött az osztás meg szorzás, aminél még igen lelkesek voltak a gyerkőcök. Szeretem ezt nézni. Aztán középre guggolva elkezdtem mutatni a fonást. Előbb mindenkivel rákötöttem a kis súllyal ellátott hengerre a végét, hogy aztán fonhassák kedvükre. A lányoknak jobban ment, de a fiúk is belekezdtek akkor egyenesedtem fel Tányához.
- Jól van, jól van. Elhittem volna akkor is, ha nem így csapsz le a szavaiddal - emeltem meg a kezeim megadóan, bár nem voltam benne biztos, hogy nem tart a randiktól tényleg. De próbáltam hinni neki, eskü. - És nem is hiányzik valaki az életedből? Mármint... tudod, nem szoktál... magányos lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Meglepődtem, de nem mondom, hogy nem. De végül csak megvontam rá képzeletben a vállam. Ez Stella, bele kell törődnie az embernek. Ha hirtelen pasikról akar beszélni, akkor annak aztán minden kis pontját meg kell dumálni. - Vakrandi? Ha egy ismerős mutat be, az még okés, de alapjáraton elég régimódi vagyok. Nem hiszek benne, hogy hatásos, amikor az asztaloknál ülnek a lányok, és a párjuknak van tíz percük meggyőzni őket.
- Öhm... inkább barna párti vagyok. Tudod két szőke egymás mellett kicsit túl sok lenne, mint valami rossz tündérmesében - fintorogtam. Be kellett ismernem, azért nem csak Stellának voltak furcsa hozzászólásai a témához, de nekem is. Igazából sose gondoltam bele ezekbe a dolgokba. - Egyértelműen kedves. De azért nem lenne rossz egy alap intelligencia. Viszont az okostojásoktól kiráz a hideg. Nem bírnám elviselni, hogy minden mondatomat kijavítja - jegyeztem meg. A kis történetén csak szimplán felnevettem. El tudtam képzelni milyen volt a pici lány, amint kihirdeti, hogy nem eszik több húst, és a másik pillanatban pedig tömi magába.
Néztem Stellát, ahogy ügyesen kezdte mutogatni a kicsiknek, hogy mit kell tenniük. Nagyon értett hozzá, hogy miként is viselkedjen velük, nagyon örültem, hogy ott van. Meg a gyerkőcök is. Ameddig lefoglalta őket, leültem a tanári asztalhoz, és elkezdtem átnézni a holnapi órám vázlatát. Meg kellett mondanom, Kirill eléggé beledobott a mélyvízbe, amikor kijelentette, hogy a következő órát én tartom. Először nagyon féltem tőle, de mostanra sikerült beletörődnöm.
Stella újra visszatért hozzám, és szinte azonnal beletapintott a lényegbe. Egy Ardai sose fél a randiktól. Az elköteleződéstől viszont annál inkább. - Igazából? De. Viszont valamit nagyon rosszul csinálhatok - vontam meg a vállam.
- De tudod mi a helyzet? Rólad egyáltalán nem beszéltünk, csak rólam. Kíváncsi vagyok a te véleményedre - tártam szét a bal karom, jelezve, hogy most az övé a terep.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Jaj, nem, félreértesz - ingattam meg a fejem gyorsan. - Nem villámrandikról beszélek, csak olyanról, amit neked szerveznek le. Ott addig vagy még kényelmes a másikkal - magyaráztam el, hogy nehogy bármi rosszul ragadjon meg benne a beszélgetésünkből. Egyelőre még nem tudom mit is akarok kihozni belőle, így jó lenne nem egyből le is beszélni valamiről egy félreértés kapcsán. - Hát, ami a disneyhercegeket illeti, csak egy nagyon szőke volt ott is, nem is igazán sűrű - gondolkodtam el egy pillantra, de aztán csak elengedtem ezt. Én sosem éreztem kényszert rá, hogy hercegnős jövőben gondolkodjak, akiért majd eljön az egy nagy szerelem. Nem hiszem, hogy amúgy lenne ilyen. Ha valakit megszeretek olyan nagyon, akkor gondolom lesz boldogságunk beszélő állatok nélkül is. Viszont sok dolgot nagyon szeretek ezekben. Tényleg sok hercegnő küzd a jobbért, egymásért, gyerekért vagy barátért, arról nem beszélve, mennyire szépek a ruháik meg a dalaik.
Mielőtt azonban nagyon elsodródtak volna a gondolataim a karkötőkészítésre figyeltem és megmutattam a gyerekeknek mi is a teendő, ki gyorsabban, ki lassabban, de szépen haladt, gy belefért hogy felállva kicsit hátrébb lépjek egészen a szőke lány mellé.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem rá nézve, ahogy kicsit el is szomorodott arccal piszkáltam egy vonalba a papírjait az asztalon. Szerintem nincs olyan, hogy elszúrta és ezért most senki nem jöhet szóba. Valami balul sült el, de meg lehet mindent javítani, meg nem is mindig mi vagyunk a hibásak, semmi sem egy emberen múlik.
- Rólam? Nem is fontos, velem nem történik semmi - hadartam is le gyorsan, aztán kijött az egyik kislány, hogy valami nem jó. Láttam is a becsúszott csomót, visszafejtettem neki a karkötőt, majd odaadtam, hogy innen folytassa, ahogy mutattam. Ő megköszönte, majd visszament a helyére. - A randikkal, az ideállal vagy a félelemmel kapcsolatban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

A jelen állás szerint újra átgondoltam a dolgot. Aztán lassan belekezdtem. - Ha olyan valaki szervezné le, aki mindkettőnket ismer, akkor persze, simán. Valószínűleg ismer annyira minket, hogy tudja, hogy egy kudarc lenne az egész, vagy nem - vontam meg a vállam, hiszen tiszta sornak tűnt. Ha valaki úgy érzi talált egy srácot nekem, akivel megértenénk egymást, akkor hogy a fenébe ne mondanék igent.
- Hát tudod... az utazgatás miatt mindig csak futókapcsolataim voltak, nem hosszabbak egy hétnél. Aztán az első igazi, tényleges meg a legrosszabb módon ért véget. És most megint ott tartok, ahol a part szakad. Múltkor elmentem Ármin bulijára, és összeismerkedtem egy sráccal. De ő azóta sem keresett - húztam el a számat, ahogy felvázoltam neki az egész szerelmi életemet, ami lássuk be nem volt olyan hosszú, hogy ne lehessen két-három mondatnál tovább fejtegetni.
Olyan hirtelen volt a lány válasza, hogy nem is tudtam rá reagálni. Azt hittem ez egy kétoldalú beszélgetés. Mármint...azt mondta kíváncsi a véleményemre, de azért én is így voltam az övével.
- Az ideállal - jelentettem ki, és vetettem rá egy gonosz pillantást. - Senki nem beszélt félelemről - jegyeztem meg. Ha féltem volna, akkor nem fogadtam volna meg Colossal, hogy elfelejtem Kirillt, és keresek valaki mást. Bár nehezebb feladatnak bizonyult, mint hittem. De egyenlőre ott van helyette Péntek.
- Haj, szem, külső-belső... - soroltam. - Mindent szeretnék tudni - könyököltem az asztalra, és minden figyelmemet neki szenteltem. - Esetleg van is valaki, aki? - vonogattam a szemöldököm, de mielőtt bármit mondhatott volna, egy gyerkőc elkezdett Tánya nénizni. Persze csak mosdóba akart menni, és addig vigyázni kellett a fonására. Mosolyogva bólintottam neki, hogy hozza csak ki, és mehet. Mikor vége volt a közjátéknak, újra Stella felé fordultam. - Szóval?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Nagyon figyelmes voltam végig, még kifejtette, hogyan is látná jónak a dolgot. Ez fontos, mert úgy igen nehéz vakrandit szervezni, ha az egyik fél...nos leginkább egyik sem tud semmit. Azt sem, hogy azon dolgozom. Dávidnak nem is kell, ő fiú, nekik el kell tudni készülni rá 10 perccel kezdés előtt is. Majd én szabaddá teszem akkorra. Nincs halaszthatatlan teendő, én mondom. Bár ott még nem tartunk, de jó ezt előre végiggondolnom, még azt sem tudom kivel illene össze, de már pipálgatom magamban a kis pontokat Tányánál is, amik stimmelnek. Például nem barna a haja, az már jó, azokat nem annyira szívleli a tesa. Közben bólogattam is néha, érezze a szöszi, hogy figyeltem!
- Futó... nem hosszúak, értem - bólintottam még egy nagyobbat, ahogy emésztgettem az infókat. Érződött, hogy nem áll jól a kérdéssel és azért a kedvét lehúzni nem akartam. Mindenkinek lehetnek hullámvölgyei, nem? - Buli? Kicsoda? Márhogy... érted, nem is tudtam, hogy volt valaki a képben. Jól nézett ki? Megért volna pár ajtócsapódást? - vigyorogtam rá sejtelmesen, hogy aztán kicsit a karkötőbizniszbe felejtkezzek. Szerencsére a törpék mindkettőnket lefoglalgatnak néha, így egyik vagy másik téma ugyan félbeszakadt, de jó lehetőséget is adott, hogy ne csak folytatások de újabb kérdések is felmerüljenek.
- Peersze, hősök vagyunk, nem félünk mi semmitől - vágtam csípőre a kezem felegyenesedve és pont olyan pózban kisterpeszezve, ahogy azt régen Dáviddal is toltuk. Elég sok dolgot éltem vele, mert viccel volt. És én nem kértem tőle cserébe, hogy öltözzön hercegnőnek, elég rendes húg vagyok. - Nekem nincs ideálom, azaz még nem tudom milyen. Általában szó szerint csak bele szoktam esni az emberekbe, aztán kiderül, hogy elég mély az a gödör - forgattam meg a szemem még sóhajtva is egyet látványosan. Ami azt illeti vagy nincs szerencsém, vagy vonzom azokat, akik bántják az embert. Jó, nem mind tette, volt akitől én váltam meg két vagy három mondat után, mert tudtam, hogy ennek semmi esélye. Egyébként is komolyabban az életemben ketten fordultak meg, nem mondanám hogy sok dolgot visszasírok belőle. Sőt.
- De ha nagyon muszáj, szerintem az egyik legfontosabb a szeme, mármint tudod, mikor belenézel árulkodik, nem a színe, csak úgy érzed, hogy bele akarsz-e veszni, vagy sem és ahw - vigyorodtam el kislányosan a hangadás mellé, jelezve mennyire édes meg minden a dolog. Aztán hagytam, hogy segítsen a kisgyereknek én meg körbenéztem hogy haladnak. Elsétáltam egy kisfiúnak segíteni kicsit, majd visszalépdeltem hozzá. - Mindent? Mi mindent is pontosan?.... Ami azt illeti... Sok jó pasi mászkál ebben a porfészekben, amit nem is gondoltam volna - jelentem ki kicsit elnevetve a dolgot, de szépen kikerültem minden konkrétumot. Nem mintha baj lenne ezzel, sőt, máskor elég könnyen kivesézem kiket miért élnék nagyon. De mostanság akikbe botlottam... hát uhm. Még nem döntöttem el hogy tetszik vagy idegesít, például.
- Mit szólnál, ha kötnénk egy kis... alkut, egyezséget? Ki és minek nevezi - néztem rá, mert én is közlékenyebb vagyok, ha arról van szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Igazából be kellett vallanom, hogy jó érzés végre kibeszélni valakivel ezeket a dolgokat. Legbelül tudtam, hogy ennek nem így kéne lennie, és szerettem volna, hogy változzon, hiszen így olyan volt, mintha folyamatosan csak egy helyben toporognék. És azt semminél jobban nem utáltam.
- Valami srác az egyetemről. Kolos mutatott be, én egész addig a létezéséről sem tudtam. De tudod nem volt meg az az érzés, tudod, az a szikra - ráncoltam az orromat. Beszélgettünk, beszélgettünk, és jó fej is volt, de egyszerűen nem mozdult. Azt nem tudtam eldönteni, hogy meleg, vagy van barátnője. Vagy tényleg ennyire nem tetszettem neki. De mindegy is volt, hiszen nem is kell erőltetni az ilyen dolgokat.
Felnevettem a bevágott pózon. És meg kell vallanom, hogy egy-két kuncogást az első sorokból is elcsíptem.
- Sajnálom - biggyesztettem le a számat. Nem akartam, hogy ő is átéljen ilyen rosszakat. Bár mint ahogy feltűnt, ő egész jól kezeli őket. - Pontosan tudom miről beszélsz - bólogattam. Még mindig emlékeztem az első szerelmem..szemeire. Na jó a srác is rémlett halványan, de azok a gyönyörű szemek. Most hogy így belegondoltam, Kirillnek nem is tetszettek annyira a szemei. Mármint eddig végig azt hittem talán ő volt a nagy szerelmem, és nélküle már semmi sem lesz olyan jó. De ha igaz az, amit Stella mondott, akkor ez valószínűbb, hogy nincs is így.
Ettől a gondolattól szinte új erőre kaptam. Mint aki egy álomból ébredt hirtelen, már teljesen tisztán láttam a dolgokat. Nem kell nekem holmi barna hajú, kigyúrt srác, aki már nem is érez irántam semmit. Annyira hihetetlen őrültségnek tűnt az utóbbi fél évem tettei.
A gyerkőc visszatért a mosdóból, és egyenesen jött hozzám. Kicsit gyorsnak tűnt az idő, amíg kint volt, és meg kell vallanom az őszintét, tudtam mennyire szeretik ezeket a foglalkozásokat.
- Megmostad a kezed? - vontam kérdőre, és megemeltem a szemöldököm, mert tudtam, hogy ez beválik náluk. A fiú azzal a lendülettel fordult hátra, és futott vissza a wc-re. Én meg csak ingattam a fejem mosolyogva. Hihetetlenek voltak a pöppek.
- Pontosan is megvan kire gondolsz? - húztam félmosolyra a szám, olyan mindentudóan ahogy Stellára néztem. Nem tudtam elképzelni, hogy senki nincs, akit szeretne. Csak egy kicsit, minimum, hogy tetszik neki.
- Alkut? És mi lenne az? - vontam kérdőre, hiszen elképzelni sem tudtam mi ötlött újonnan a lány fejébe. Vajon ez most a pasis témához kapcsolódik, vagy a gyerekekhez? De azt el kellett ismernem, hogy felkeltette az érdeklődésemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Nem érezted, hogy most rögtön gyerekeket akarsz tőle, nagy, kertes házat, szép ruhákat és közös életet. Értem én - bólogattam tudálékosan, nem mintha ismerném a dolgot, mármint hé, tényleg nem. Nem azért, mert 16 éves vagyok, inkább mert ez a hú de nagy dolog sosem kerülgetett. Valahol jobban is kezdem most már ezeket érteni, meg azt is Dávid miért nem próbálkozik. Bár őt csak popsin kell billegetni! Hát hány éves! Másnak ennyi idősen már majdnemmenyasszonya van. Neki meg a tőlem kapott plüss pika jutott. Értem én hogy jó, de akkor is. - Nem is fogod mindenkinél, szerintem ez olyasmi lehet mint a kedvenc szín vagy étel. - Lehet hülyeségeket beszélek, de abból is csak egy van, ha valakinek nem, akkor csak bizonytalan, túlzottan is, de a szíve akkor is egy irányba húz. Általában ki is tartunk egy mellett, ha mégis változik, akkor az új mindent visz és az már végig is kísér. - Neked mi a kedvenc ételed?
A kérdés ugyan nem nagyon függött össze semmivel, de a felénk somfordáló kisfiú halkan odasúgta nekem, hogy spagetti én meg kuncogva simogattam meg a hátát egy halk én is szeretem kíséretében. Nem a kedvencem, de igaza van, eléggé finom. Mondjuk leginkább én függök a gyorskajákon, ami nem biztos hogy túl szép popsi - szép has barát, ettől még túl jó. Nekem ne mondja senki, hogy nem. A pizzát lekísérni egy sajtburival és fagyis sültkrumplival. A happymeal meg maga a fellegek, ahova visz.
- Ugyan - legyintettem le - nem kell tragikusan nézni, nem szeretek sok mindent az emberekben, ők se bennem, ez meg hamar ki szokott bukni. Őszinte vagyok - mondtam végül nevetve, mert hát ez volt a helyzet. Sosem titkolóztam, sőt, még csak szépíteni se próbáltam a helyzetem, ám ezt nem mindenki fogta valami jól meg és akarta megtartani. Mindenki éli a pörgős lányt, aztán ha kiejtettem a számon, hogy nézhetnénk otthon mesefilmet, kalap meg kabát, ott se voltak többet. A fiúk furák.
- Azt hiszem jó hatással vagy rájuk, nézd, aki utána jött vissza is megfordult, pedig nem is neki szólt - közöltem nehezen tartva vissza a nevetést, hogy egy kislányhoz menjek, aki jelentkezett. Már félig készen volt, szóval megköszörülve a torkom kértem meg mindenkit nézzen rám, mikor visszaértek a mosdóból. Megmutattam hogy tehetnek rá kezdőbetűt, gyöngyöt vagy kis medált, ami majd a közepe lesz a kis karkötőnek, aztán hagytam őket választani és ráfabrikálni. A folytatás ráér, dönteni nehéz.
- Öhm, gondolnom is kell valakire? - kérdeztem vissza nagyokat pislogva, mint aki semmit nem csinált és most ártatlanul várja a folytatást. Nekem mindig van olyan sajnos, ettől még az emberek fele vagy engem nem vesz észre, vagy eléggé mellélövök. És nem a magasságom az ok elsősorban.
- Alkut. Egyezzünk ki mondjuk két hétben. Addig kapsz időt, szerezz egy randit. Nem számít, mennyire gondolod komolyan, lehet csak egy közös tea vagy kávé is, csak érezd jól magad. El kell valahonnan indulni - jegyeztem meg egy félmosollyal. Hogy aztán hátrébb lépve folytassam. - Ha megteszed, cserébe én is csinálok valamit, amit kigondolsz. Válaszolok... kérdésekre, vagy én is elmegyek valakivel, amit érzel - vontam meg a vállam lazán, ha már az előbb szépen kikerültem a válaszokat, a legkevesebb, hogy esélyt adok. Tudom, hogy nem egyoldalú ez a beszélgetés, de szerettem volna most elsősorban őt kifaggatni. Még majdnem zavarba is kerültem, hogy visszakérdezett!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Stella logikája nem volt teljesen kifogásolhatatlan de azért nem is volt kusza. Számomra teljesen érthető volt, bár a kérdésével kicsit meglepett.
- A kedvencem talán a Sopszka saláta. Hát neked? - kérdeztem. Tudtam, hogy valami húsos ételt fog mondani, és már kezdtem is megszokni a dolgot. Viszont az itteniek valahogy képtelenek voltak elfogadni, hogy egyfajta saláta a kedvencem. Akkor pedig maj'nem falnak szoktak menni, amikor kijelentem, hogy vega vagyok, és soha nem ettem meg semmilyen volt élőlényt.
- A srácoknak az a bajuk veled, hogy túl őszinte vagy? - vontam fel a szemöldököm. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy ez a baja a fiúknak. Gondolatban eldöntöttem, hogy majd megkérdezem Kolost, hogy ugyan mi tesz egy lányt a tökéletessé. Mármint belsőleg. Mert a külsőt illetően el tudtam képzelni mi lenne a válasza, és az igazat megvallva nem akartam hallani.
Büszkén húztam ki magam. Én a bűnmegelőzés előtt járok. De az igazság az volt, hogy már ismertem a gyerekeket. Volt elég időm hozzá. És ők is tudják rólam, hogy nem fogom szó nélkül hagyni. Ez csak teszt volt, ahogy szokták.
Érdeklődve figyeltem, ahogy bemutatja mivel kell folytatni. Olyan ügyes volt ez a lány, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy egy srác sincs, aki ne akarná.
- Hát... biztos van valaki - mosolyodtam el féloldalasan, ahogy láttam, hogy kicsit meginog. Szinte ez volt eddig a legtöbb információ, amit kihúztam belőle, pedig ez sem volt teljes.
Átfutottam agyban a következő két hetemet, és elég sok ingázás volt benne, de nem volt lehetetlen küldetés. - Jó, de mi van, ha nem is szórakoztató a srác, és nem érzem jól magam? Vagy ha mégsem sikerül senkit elhívnom? - Nem attól féltem, hogy gyáva leszek hozzá, hanem hogy túl válogatós. Ha pedig végre ráveszem magam, talán a másik oldalról ütközök falba.
- És csak úgy éri meg, ha elhívod azt a bizonyos srácot utána, akire akkor gondoltál - utaltam az előző témánkra. Imádtam emelni a téteket. Főleg, ha nem az én rovásomra ment.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Az tök jól csúszna sülthusival - bólogattam magam elé, mintha új receptet találnék fel, de nem így volt. Igazából csak reakció megszokásból, nekem a saláta inkább köret volt, kivéve, mikor le akartam fogyni és ilyen koplalósban toltam. De az undi volt, kefiren és almán éltem, egyszer szabadott enni és fura volt az egész. Éhes voltam és fogyni se fogytam, vagy amit igen, két nap alatt vissza is jött. - A túrógombóc. Tudom, meglepő, semmi hús - emeltem meg a kezeim rázogatva is, amitől becsörögtek a rám aggatott karkötők, ezen meg pár kislány fel is kacagott. Igazából attól, mert imádok enni szinte mindent, megvan mi az, amihez leülnék és szerelembe is esnék a tányérral. Az egy finom, krémes vaníliasodó a gombóckákkal, direkt nekem. És pirított morzsa, jaj, de nagyon ennék most. Sürgősen orvosolni kéne a dolgot, de azt hiszem ez nem túl esélyes, ahonnan kaját szoktunk rendelni, se nagyon van ilyen. Itt a faluban meg talán a cukrászdát megnézhetném, de kétlem, hogy lenne.
- Nagy a szám... legalábbis ez is sokszor kifogás, miért nem találkozunk többet. Mondjuk volt más is, de azok már nem érdekelnek - vontam meg a vállam könnyedén. Azokon már rég túltettem magam, akiknek valami a külsőmben nem tetszett. Azt hiszem ha jobban oda lettem volna tőlük, vagy a vonzódás nagyobb, akkor talán magamra veszem és fel is idegesít, de így nem igazán történt meg. Csak egy alkalom lett a sokból, mikor nem szereztem új ismerőst, vagy nem tartottam meg. Vagy Dávidnak eggyel kevesebb haverja volt, aki járt hozzánk. Hopp? Jó, ez összesen kétszer fordult elő, Kristófot ő nem hívta, a másik gyerek meg csak egy buta volt. Arról szerintem nem is tudott, mikor a srác megpróbálta megfogni a seggem, kapott egy pofont, többet én se láttam.
- Értem ám mire játszol - szorítottam össze a szemeim rá mutatva, hogy aztán látszat mérgesen ingassam a fejem és a kis tündérekre összpontosítsak. Közben fel is dobtam a nagy alkut, amire meglepően jól reagált.
- Itt nem az a lényeg, hogy rögtön megtaláld a nagybetűs őt, csak a próbálkozás, hogy ismerkedsz. Lehet nem hinnéd valakiről, de aztán akár tök jó barátok is lesztek - tártam el a kezem kicsit megemelve a vállaimat. Meg úgy is gondoltam, ha már benne van, könnyebb rávenni őt, ha mondjuk úgy alakul a listám, hogy szedjék fel egymást a tesómmal. Logikus, nem?
- Azt bizonyos srácot? - kérdeztem vissza kissé elbizonytalanodva. Aztán be is csuktam a nagy szám és sóhajtva próbáltam a "majd elhívok valakit" kipréselni, de nem tettem. Tudtam, hogy az alku az alku, szóval sürgősen újra kellett gondolnom az életem. - Ühm...tudtommal most rajtad segítünk. Nem biztos, hogy ez olyan jó ötlet....

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Be kellett vallanom, kicsit rosszul esett a sülthús gondolata a salátámmal. Amolyan illúzióromboló volt. Viszont a túrógomboc most annál jobban megtetszett. - Úúú...az nagyon finom - értettem egyet a lánnyal. Aztán áldoztunk egy másodperc csöndet a kaják gondolataira, néhány pöppnek még a hasa is megkordult közben.
- Én? - tettem ártatlanul a kezemet a mellkasomra, aztán a lányra kacsintottam. Persze, hogy tudni akartam, hogy ki az a srác, aki tetszik neki. Ez alapvető női kíváncsiság volt csak. Meg baráti kötelesség is...fogjuk rá.
Lassan a gyerekek elkedtek elkészülgetni a karkötőikkel. Persze csak aügyesebbek, voltak bőven, akiknek nem ment ez olyan gyorsan. Viszont a kötözéssel, a felesleges anyagok levágdosásával és az egymásnak való mutogatással még jó ideig elvoltak foglalva.
- Ah...na jó, meggyőztél - igazából hasonló ígéretet tettem Kolosnak is. Vagy legalábbis így rémlett. Kicsit sokat ittam. Vagyis nem sokat, csak nekem a kevés is megárt. De ha az információim nem csaltak, ő sem tartotta be a rá eső részt.
- Azt mondtad, amit érzek - idéztem a szavait, amikor ki akart hátrálni a dologból. Nem lehet, hogy itt hagyjon a pácban. És az sem, hogy valami kis könnyű kérdezz-felelekkel megússza. Ha ő így játszik, akkor én is. - Leányzó, ez oda-vissza működik. Ha nekem ilyen feladatokat adsz, akkor neked is ilyet kell - vontam meg a vállam, és ájosan nyújtottam a kezem. - Akkor...áll az alku?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Éreztem némi hatásszünetet a feldobott ötletem után, de talán csak nem illett a salijához a husi, ennyire sosem mélyedtem el benne senkivel, akivel nem jártam együtt enni, hogy mivel és hogyan áll. A tesómmal többnyire hasonlóakban utaztunk, a szüleimnél volt egy időszak, mikor nem kérdeztek, csak edd meg és pont, most pedig az van, amit választok. Nem nagyon gondoltam eddig ebbe bele, de most kicsit rossz érzésem lett, hogy Dávidon kívül senkitől nem kérdeztem meg mostanság, ő mit enne, ha elmentünk például vacsizni. Majd legközelebb. Az én pocim is korgott már a sok gondolkodástól, rá is emeltem a tenyerem, hogy aztán a rám pillantó kisfiú furcsállására fel is nevessek, ő is így tett, majd mikor megcsomóztam a kis művét visszasietett a helyére.
- Szörnyű - ingattam a fejem játékosan, eszem ágában sem volt bosszúsnak lenni, csak rossz volt látni a saját fegyverem, a szavaim látni visszafordulni. - Remek, szükséged is van erre - bólogattam nagyokat.
Nem látszott elkeseredettnek, de azért az süt egy lányról, mikor úgy nincs ki irányába forduljon, ezt észre lehet szerintem venni, vagy csak felismertem, én is milyen vagyok egyedül. Egyik rosszabbul hangzik, mint a másik.
- Tudom, mit mondtam. Igazad van - mentem bele végül, de az agyam vészvillogózott éppen, mert két dolog is felmerült bennem, az egyik teljes baromságnak tűnt, a másik meg még nagyobbnak. Patt helyzet, de ha a gondolataim után kell mennem, hogy segítsek valakin. Maximum írásba kérem, hogy nemet mondott vagy elhajtott és meg van oldva. - Duh. Pontosan. Szóval. augusztus 18-ig van idő, nem illik nem betartani - jegyeztem meg, ahogy megfogtam végül a kezét, hogy áll az alku.
Elengedtem a kezét és végigsétáltam a gyerkőcök között, még volt pár perc, így akik készen voltak kiküldtem őket Tányához, segítsen nekik elrakni a dolgaikat, a kosarakat meg szedje össze velük, én meg a maradék - éppen fiúcskáknak - segítettem javítgatni és végezni. Elég gyorsan meg is volt, így miután mindent elpakoltunk mehettek a dolgukra Tánya nénivel én pedig két puszi és integetés után el is illantam a folyosón.
Két hét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A szél lassan libbentett arrébb pár kósza falevelet, amik a zöldből inkább hervasztóvá, mintsem széppé és színessé váltak. Ez az ősz sem olyan, mint lennie kellene, vagy ahogy bárki várta volna. A meleget napok alatt váltotta fel valami tél közeli hűvös, szeles és esős idő, nem sok szép volt benne. Valamiért az elmúlt hónapokra emlékeztetett, olyan volt, mint egy eszmélés. Hideg és kellemetlen, még most is megborzongtam, ahogy a bejáraton kilépve körülnéztem. Most azért nem volt olyan hideg, hogy visszamenjek a kabátomért, ha már akadt egy kis szabadidőm. Szakkörökön és külön foglalkozásokon vett részt az osztályom, nem voltam megúszva a teendőimmel és máshol se kellett besegíteni, így az udvarra indultam, mivel ahogy láttam az ovisok odakint múlatják az időt.
- Ezra?
Nem csak ők. Ezt akkor szúrtam ki, mikor gyanúsan nem volt föléjük magasodó felnőtt közel és távol. Kicsit meg is dőltem előre, hogy egy fa mellett jobban ellással jobbra, aztán csak elindultam a csúszda meg a hinta felé. Még nem láttam be innen jól a helyet, így csak magam köré fonva a kezeim gyalogoltam tovább az udvar belseje felé. Nem voltam olyan vidám egy ideje, de a gyerekek között nem lehetett nem mosolyogva létezni és Lia is erre késztetett. Szerettem, hogy minden rendben van vele, jól van, nem viselte meg a költözgetés sem annyira, talán. Reménykedtem benne, szerettem volna elhinni, hogy igaza volt Bencének, de egyelőre még nehéz. Biztos ez-e a jó. Az elmélkedés közben szúrtam ki a kócos, összeugrott vörös fejecskét, amint valakikkel rohangál a forgós játék körül, amin azért sikerült elmosolyodnom újra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Vannak olyan napok, amik úgy kezdődnek, hogy felkelek és nem akarok felkelni. Jó, de nem ez volt a lényege, vannak olyan reggelek, mikor kimászok az ágyból és az van bennem, hogy ma öltöny nap van, ezen pedig semmi nem változtat. Főleg akkor, ha az egyetemen is órát tartok, ott a fő, hogy megtartsam a kevés tekintélyem, különben katalógust kell íratnom, az pedig iszonyúan szánalmas. De ez a mai nap nem ilyen, ma kakaót ittam kávé helyett, a bőrcipőt odébb tolva vettem fel a Conversem - rémes cipők, hosszú idő felvenni őket -, és a zakót is bőrkabátra cseréltem.
Az órámon is inkább csak mesét olvastunk, ahelyett, hogy rendesen órát tartottam volna, aztán a napközit úgy döntöttem, kiviszem, ha már egyszer nem szakad az eső. Jó, nincs verőfényes napsütés és más már nem is vinné ki a gyerekeit, de kit érdekel? Nem lehet őket dobozba rakni.
Azt viszont előre közöltem, hogy a hinta az enyém és mégsem hitték el... nagy volt a megdöbbenés, mikor tényleg ledobtam magamat a láncos ülőalkalmatosságra és elkezdtem ingázni előre-hátra  kicsit, rezzenéstelen arccal nézve le az előttem ácsorgó törpére.
- Mondtam, hogy az enyém.
Valamikor itt hangzott el a nevem, én pedig felkaptam a fejemet, miközben a gyerek elkullogott másfelé, azt hiszem, hogy a csúszdára. Nem viselte meg különösebben, mert egy perccel később már lelkesen próbálta megtanítani a csokoládét Peggynek.
- Én? - húztam ki magamat egy kicsit jobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az iskolában mindig kicsit más volt, mint úgy egyébként a mindennapokban. Elfoglaltam magam a gyerekekkel, az órákkal és minden elintéznivalóval, ami csak akadt. Délutántól reggelig pedig többnyire ott volt a pakolászás a költözés miatt és a Liával való foglalkozás. Szerettem, hogy ennyire vidám kislány és az elmúlt időszak sem vette ezt ki belőle, de nem hittem, hogy nyomtalan lenne. Talán kicsit ezért is vitt még most is felé a lábam. Nem volt rá panasz, tényleg jó kislány az oviban, bár nem ő volt a csoport hangja és lelke. Nem bántam, én sem voltam soha, pláne új helyen.
- Mi történik? - kérdeztem leguggolva Amanda egyik fiához, őket elég jól ismertem már. Felixhez volt azt hiszem szerencsém, de nem esküdtem volna meg, mert olyan gyorsan elszaladt, jobban megnézni se volt időm. Még rám is nevetett előtte, amire csak megingattam a fejemet, majd a hintát hátulról közelítve közeledtem, tisztán látva, ahogy nagy büszkén az óvóbácsi feszít rajta, egész halkan el is nevettem magam, hogy aztán megkerüljem azt.
- Most szóljak rád, hogy a felfázás nem játék, vagy miután betegen dideregsz a tanáriban? - billentettem kicsit oldalra a fejem a kérdés közben. Nem mintha tartania kellett volna ennyire tőle, de úgy rémlik éppen a kicsi lányom mesélte, hogy szoknyában nem engedte őt valaki csúszdázni ezen indokkal. Közben még körülnézve láttam, hogy elég jól megvannak egymással a törpék, nem is igazán hiányolták a felügyeletet és így sem látszott káosznak. Azt hiszem eléggé bírhatják Ezrát, ha ez működik.
- Ha előre jössz vele, és mikor hátra visszaindul hirtelen hajtod meg magad, nagyobb lesz a lendület - jegyeztem meg egy kis mosollyal, mielőtt a kitaposott kicsit saras földet pásztáztam alatta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Talán tényleg egy kicsit szemét volt tőlem, hogy a gyerekek elől elfoglaltam a hintát, de szükségem volt most lélekben erre az élményre, így szemrebbenés nélkül maradtam ülve, azután is, hogy a kissrác elkezdett nekem nyökörögni, miért nem adom át neki a helyet.
Hallottam a lépéseket, de nem fordultam meg, az esetek nagy többségében csak a lengyel lány surran kifelé, hogy megejtsen egy gyors találkát a Navinés házvezetővel, vagy aki már végzett a napi melóval, megy és lekoccol. De kivételesen egyik sem, nem sokkal később jött is a komment, mire a fejemet a láncnak billentve nevettem fel egy kicsit.
- Talán inkább most, de igazából tégy ahogy jól esik - szegeztem a pillantásomat a szőke nőre, kis mosollyal az ajkaim szélén. A gyerekek jól elvoltak, nem kellett senkit sem a karjánál fogva odébb vonszolni a többiektől, hogy márpedig most viselkedni fogsz. Szerintem király vagyok.
- Nem akarok túllengeni, ki tudja, mikor fut be elém valaki - ráztam meg a fejemet kissé tiltakozóan, aztán szélesen rávigyorogtam. - És veled mi újság, Emmácska? Hosszú nap, vagy már végeztél?
Nem rég óta volt itt ő sem, de én elég könnyen barátkozós alkat voltam, így nem aggódtam azon, hogy esetleg majd valakivel szarul jövünk ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem különösebben szoktam kritikával illetni senkit, úgy gondolom, mindenki akkor a leghatékonyabb, ha pont azt és úgy tesz, ahogy az számára is megfelelő, talán ezért sem éreztem szükségét számon kérni a látottakat, inkább csak egész vidám arccal próbáltam viccként venni én is a látottakat.
- Hasonló eredményessége lenne, mint máskor, ha szólunk, igaz? - kérdeztem kicsit meg is rázva a fejem, hogy aztán körbenézzek. A gyerekekkel való munka nem volt egyszerű, sokkal makacsabbak azok is, akikről azt hinné az ember csendesek és visszahúzódóbbak, ráadásul eléggé sok akarat és érdeklődés szökött mindenki fejébe, hogy a visszafogásuk se legyen egyszerű. Mindezek ellenére olyan pozitívak és aranyosak, azt hiszem nem nagyon lennék képes más munka után nézni egyébként se.
- Igaz, fő a biztonság, bár ahogy látom vitték a hírt, hogy a hinta ma üzemen kívül van - billentettem a fejem jelzésként a kis csoport felé, akik nagy pusmogva lestéka  hinta mögül Ezrát, majd nevetve, mikor feltűnőek lettek elmentek inkább a mászókához. - Még lesz majd egy osztályfőnökink, de egyébként vége van mára - válaszoltam neki, ahogy közben kiszúrt Lia is, aki nagy lelkesen integetett is a csúszda tetejéről én meg széles vigyorral vissza neki, mielőtt még el is tűnt volna lefelé indulva. Azt hiszem attól nem kell félnem, hogy nem fog beilleszkedni. Nem vagyunk itt újra olyan régen, de eddig elég jól megvan, aminek örülök. Boldognak látszik.
- Lehet egy picurit késni fogok - fordultam felé mutatva is valami kisebb méretecskét a hüvelyk és mutatóujjammal mellé, mielőtt még a szoknyám zsebébe csúsztattam volna a kezem és a kiürült másik hintához sétáltam volna. Egy kicsit időigényes voltam, hogy a szoknyát magam alá tűrjem de végül beleültem, bár némi ijedtséggel, mikor a lánc kiegyenesedve reccsent nagyot. Szép lett volna, ha alattam csúszik össze. - Ezra, minden rendben van amúgy a csoportban? Mármint... én is úgy látom, de nem tudom hogy megy neki köztük, mikor nem játékidő van... nem mesél mostanában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Mondhatni még saját magát is meglepte azzal, hogy itt van. Mikor először járt erre, akkor véletlenül keveredett az előkészítő közelébe. Eléggé egy szerencsétlen napként élte azt meg. Most pedig önszántából kóvályog erre. Miért? Maga se tudja. Hiszen nem igazán kedveli a gyerekeket, mármint nem is velük van baj, hanem úgy alapból az emberekkel. Főleg az értetlenekkel, s lássuk be a gyerekek.. Néha bizony azok.
Önfelfedező és sanyargató életfilozófiája egyik pontja azonban az, hogy nyisson. Nyisson az új és a lehetőségek felé, ne pedig m indig előítéletekkel kezdjen új lapot mindenhol. Így hát felötlött benne az a halovány és bizony már a születés pillanatában elveszett ügy, hogy kellene valami jót tenni. Valami olyasmit, amivel az eddigi rosszakat úgymond kiválthatná. Vagy legalább elhitethetné magával, hogy lehetősége van arra, hogy megváltsa bűneit. S kik lennének a legmegfelelőbb alanyok erre? Hát a gyerekek.
Tehát jött az ötlet, hogy ha lehetőség van rá, be kellene segíteni itt.. De, hogy mit? Miképpen és miért? Arra talán sosem fog választ kapni még az épnek nem nevezhető elméjétől sem..
Áll az udvaron, ami most csendes, nem óbégat egyetlen egy gyermek sem, senki nem tépi a másik haját, s egyetlen kósza lélek sem vall gyermeki szerelmet a másiknak. Majdhogynem még ijesztőnek is tűnik így ez az egész. Tarkóját megvakarja, lábai nem mozdulnak sem előre, se m hátra. Mit keresek itt? Hangzik fel benne újra és újra a kérdés, melyre választ még egyszer sem talált. Felötlik benne, hogy gyorsan távozóra kéne fogni még azelőtt, hogy valaki felfedezi itt, ám a sors nem ilyen kegyes vele. Amint megtesz egy hátráló lépést, szemei elé szépen, lassan bekúszik egy felé közeledő alak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Sietősen igyekeztem vissza az előkészítőbe, miután pár papírért ki kellett ugranom a hivatalba. Nem olyan régen kaptam meg az új igazolványom és kérték, hogy menjek be a munkahelyi okmányaim is érvényessé tenni, én pedig készségesen meg is tettem ezt. Rendes volt az úr, aki fogadott és elég gyorsan meg is voltunk így mindent a táskámba csúsztatva mehettem is vissza, még volt az órám kezdetéig több, mint fél óra, így nem is kellett volna kapkodjak, Nem én lennék, ha eszerint cselekednék. Jó, talán egy kicsit megint bennem volt, ha időben jövök még beleshetek Ezráékhoz, hogy Lia vajon jól érzi-e magát, pedig tudom, hogy nem kéne. Egyszerűen mégsem érzem még annyira biztosnak azt, hogy megint itt vagyunk.
Óvatlanul löktem be a kaput és egy kisebb levélcsokor, amit valamelyik gyerek tűzködhetett bele szét is szóródott előtte, amit megmosolyogtam, mielőtt be is csuktam azt. Már mentem volna a bejárathoz, amikor egy lányra lettem figyelmes akit korábban még nem láttam itt. Járnak ide elég sokan segédkezni, tanulni és tanítani, de vele még biztosan nem futottam össze, ha jó helyen jár. Kis gondolkodás után oda is sétáltam hozzá, bár úgy tűnt, ő meg indulna.
- Ne haragudj... de segíthetek? - kérdeztem egy apró mosollyal, fogalmam sem volt igazából, miért lenne itt bárki, ha nem céllal jön. Megálltam pár lépésnyire tőle, ahogy az épület felé pillantottam, majd vissza rá. Nem tudtam, hogy most tartom-e fel, vagy sem. - Keresel valakit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Zavartan vakarja meg a tarkóját, míg egyik lábáról a másikra dülöngél. Ha okos lett volna, ha hamarabb kapcsol, akkor most nem lenne ekkora kínban. Nézi a nőt, s egy mosolyt erőltet az arcára.
– Én, izé igazából.. – Kellemes kezdés meg kell hagyni. Az biztos, hogy a jelenlegi esetlen és kissé zavarodott kiállása alapján senki nem mondaná meg róla azt, hogy melyik házat képviseli. Bár ezt a szétosztást ő elég szkeptikusan nézi, de ez már egy másik téma.
–Gondoltam körbe nézek. – Tekintek is körbe, ha már ezt akarom végül is elhinteni. – Mármint nem vagyok valami pedofil kukkoló vagy ilyesmi. – Teszi hozzá gyorsan, bár valahogy úgy érzi, hogy ezzel nem segít magán csak még inkább ássa azt a bizonyos gödröt. Nem megy neki ez a kommunikációs dolog, főleg akkor nem, ha éppen egy számára ismeretlen és lehetetlen helyzetben van. Amibe tulajdonképpen ő saját maga sodródott azzal, mikor átsétált a kapun.
- Voltam erre felé valamikor és láttam, hogy bagolyköves volt a gyerekekkel és elgondolkoztam, hogy talán rám is rám férne ilyesmi. - Ó igen. Nem a gyerekek végett állna ennek neki, hanem azért, hogy a saját maga személyiségét fejlessze. Talán ettől egy kicsit önző, de ez nem igazán érdekli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Értetlenül álltam a reakció előtt, leginkább azért, mert úgy tűnt mintha megijesztettem volna a zavarba hozás mellé. Nem állt szándékomban és aki ismer tudja, hogy leginkább nem is sokszor vagyok ilyenre képes. Néha talán túl közvetlen vagyok, és őszinte is, de ez persze nem feltételez rosszat. Szerintem.
- Semmi baj, nem leszúrni akartalak, csak olyan tanácstalannak tűntél - mosolyodtam el kedvesen, ahogy a kezeim visszacsúsztak a zsebembe, ott sokkal jobb az idő, eléggé fázósak és a nózim is, hiába van még csak ősz. - Nem is hittem. Ők azt hiszem bújkálnak, de remélem se itt, se máshol nem teszik - pislogtam nagyobbakat kicsit el is szomorodva a ténytől. Van egy kislányom, az utolsó, amivel szembesülni szeretnék az az, hogy valaki kukkolja, ne adj isten bántani akarná őt. Így sem egyszerű ez az egész, nem hiányzik még ez a plusz teher is ránk.
A csend néha jó, néha inkább aggasztó, most utóbbit gyanítottam, de nem voltam teljesen képben, hogy az izgalom vagy tényleg valami riadalom teszi-e a lánnyal, így inkább hallgatva néztem az épületet, az ablakokat, ahol néha egy-egy kicsi fejecske felbukkant, majd szélesebb mosollyal fordultam vissza és hallgattam mit is mond.
- Áh, munkát szeretnél? - kérdeztem rá kicsit konkrétabban. - Igen, többen is segédkeznek. Vannak, akik önkéntesen az oviba, plusz felügyelők. Tartanak szakköröket is megint mások, illetve mestertanoncok és egyetemisták kistanárként órákat. Elég sok lehetőség van, én is itt kezdtem lassan 10 éve az első gyakorlatom.
Talán kicsit elszaladt velem a paci, ahogy mesélni kezdtem, de úgy néztem, hogy én lehetek az, aki megtöri ezt a zavart, ha csak hallgatnia kell a másik félnek általában feszültséget old. A gyerekeknél bevált, még a mestertanoncoknál és egyetemistáknál is, mikor velük volt órám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Ha Ő azt mondja bújkálnak, elhiszi neki. Nem igazán van képben az ilyen emberekkel kapcsolatban szerencsére. Ha egyszer találkozna eggyel, lehet fel sem fogná, hogy az éppen mit csinál.. Vagy, ha igen, akkor annyira elszállna az agya, hogy a másik fél biztosan kórházban kötne ki. Még, ha a gyerekekkel nem is olyan felhőtlen a viszonya, azért megveti azokat, akik ténylegesen bántalmazzák őket.
– Igazából nem tudom, hogy szeretnék-e – húzza el a száját, s toporog tovább. – Ez eléggé bonyolult dolog – hunyorít egy kicsit, mint egy vakegér a teljes homályban. Az, hogy gyerekeket engedni a közelébe mennyire szerencsés.. még nem volt letesztelve. Ő olyan ember, mint Lucifer a sorozatban. Eldob egy játékot nekik, hogy hozzák vissza és, ha ez sikerül, akkor megpaskolja a buksijukat. Na már most ez egy elkészítőben nem biztos, hogy szerencsés bemutatkozás lenne.
– A természetemmel van némi gond – teszi hozzá még a magyarázatot. Igen ám, de felvetülhet a kedves néniben, hogy akkor meg mi a jó büdös… keres itt? Na hát ez az, amire még Ő maga sem tudja a megfelelő választ.
Hallgatva a másik felet, nem lelkesedik fel annyira, mint illene, sőt mi több.. Lehet, hogy még az eddigieknél is jobban megijed(?). Már, ha ez az ijedség dolog. Idegesen megrágcsálja a szája szélét és hümment egyet, kettőt, majd a toporgásából és hátráló lépés lesz.
– Talán jobb, ha inkább nem teszem beljebb a lábamat – mosolyodik el kínjában. – Tényleg, nekik is, nekem is, magának is – még mindig mosolyog, de ez nem az eszelős fajta, amitől az ember hátán feláll a szőr. Ez kivételesen őszinte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Valahogy úgy, szerintem tudod, hogy nem vagyok túl szófogadó. - Én sem. Nem mintha a csoportom nagy része az lenne, talán éppen ezért is hallgatnak rám. Mert tudják, hogy ismerem a módszereiket és ha lecsúszok a szintjükre, akkor legyőzöm őket a rutinommal. Így inkább nem kötözködnek, csak úgy tesznek, ahogy mondom.
A hinta kérdésében nem voltam hajlandó kompromisszumra jutni, ma én voltam a soros és így is kellett maradjon ez. Az én hintám, mindegy, hogy ki és mire akar rávenni.
- Nagyon rendesek ezek a gyerekek, még forradalmat sem robbantottak ki - gondolkoztam el pár pillanatra, majd rántottam egyet a vállamon. Végül is, ők még csak gyerekek, lehetséges, hogy ez így normális, ők nem piszkálódnak és cserébe én sem. Pedig tudnék, ha akarnék! - Az már nem vészes, ott csak a figyelmet nehéz magadon tartani. De megvannak a módszereim.
Mert nem diszkrimináció, ha csak azoknak adok minicukit az óra végén, akik figyeltek rám közben. Jutalmazási rendszernek nevezném inkább. Láttam, ahogy integetnek egymásnak a kislánnyal, kicsit el is mosolyodtam rajta.
Aztán figyeltem, ahogy Emma leült és majdnem közöltem, hogy ne szarakodjon már, senki nem fogja a fenekét bámulni, de úgy döntöttem, jobb, ha inkább csendben maradok és nem mondok semmit. Hadd szórakozzon, ha annyira akar.
- Most azt próbálod kipuhatolni tőlem, van-e bármi zűr Liával? Csak mert, ha igen, akkor a válaszom az, hogy nincs. Köszöni kérdésedet, nagyon jól elvan a csoportban, csak néha rájön, hogy túl sok az újdonság, olyankor le szokott ülni mellém, én meg nem piszkálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Talán kis szerencsének mondható, hogy a gyerekeket fenyegető személyek kivesézésén hamar túlléptünk. Nem vagyok oda amúgy sem a negatív dolgokért, úgy meg, hogy az én lányom is ide jár még kevésbé vonz az elméleti síkon való elképzelés is. A kezeim a kabátom zsebébe csúsztattam, miközben a fejem oldalra billentve kicsit figyeltem, mit is felel és meséltem neki, ha már úgy tűnt kettőnk közül nekem megy jobban. Ez az életem során sokszor nem volt így. Különös.
- Azt szokták mondani, hogy nem tudhatod, mire vagy képes még nem próbáltad - mondtam neki próbálva biztató lenni. A bonyolultságra kicsit összehúzódtak a szemöldökeim és némi értetlenséggel álltam előtte. Ha mondjuk egy órarend az oka, vagy a szűkös szabadidő, olyanok ezek, amiket meg lehet bizony oldani. Az, ha valami belső kis harc dúl benne, na az nehezebb.
- Van lehetőség rá, hogy körülnézz, mint szimpla érdeklődő. Meg betanulási idő is, ami közben bármikor mondhatod, hogy mégsem - meséltem el neki kicsit az egészről, hogy mégse hangozzon egy elkötelezettségnek, amit azonnal kell vállaljon és nincs kiút belőle. Itt erről szó sem volt. Az önkéntesek is nagyon sokszor cserélődnek errefelé. Magamból kiindulva pedig a tanárok is. Már nem az a kar várt, mikor nemrég visszatértem, mint amit itt hagytam hosszú évekkel ezelőtt.
- Áh. És tartasz tőle, hogy ez gátolna a munkában teljesen? - kérdeztem rá minden konkrétum nélkül. Nem volt feltétlen szükség rá, hogy értsem, mire gondol, mit érez gondnak, de az, hogy az aggálya csak magában létezik-e vagy mások felé, fontos tényező.
- Biztos vagy ebben? Egy próbát sem tennél? Az, ha most bejössz körülnézni vagy beszélgetünk egyet se jelent semmit, amit utána vállalnod kéne - mosolyogtam rá vissza, bár az övében volt valami teljesen furcsát sugárzó. Legalábbis eleinte. Nem tudtam eldönteni hogy vajon izgul-e vagy ennyire nem érzi magát éppen helyben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Én nem szerettem volna őt kinevetni, de valahogy a nyelvemre harapva se sikerült elhagyni a dolgot hiába bámultam a földet. Ezrával nem volt nehéz elég nyitott és közvetlen volt, a kiismerése se annyira bonyolult talán, bár sosem voltam penge. Bence szavaival élve igen sok problémám van emberismeretből. Mondjuk a velem szemben hintázó férfi szófogadóképessége is biztosan ide sorolható. De igaz, ami igaz: sejtettem.
- Arra ráérnek még pár évig, előbb a szórakozás és aztán a meló - néztem is a kisebb csoportokba tömörült gyerekeket, ahogy hol nevetnek vagy éppen fennhangon győzködik egymást a maguk igazáról. Bármilyen szeleburdik voltak én nem tudtam elképzelni azt, hogy majd belázadva jönnek a homokozólapátokkal, hogy ők most kék-zöld pettyes labdát gyártanak Ezrából, ha nem kel ki belőle. De ugye mint már mondtam, én elvileg nem látok mindent olyan jól, mint kéne.
- Elég jól viselkednek, meg ez az utolsó évük. Nincs okom panaszra, mindegyikük nagyon okos és ügyes - vontam vállat, mert bár nem jellemző ebben a korban, nekem mégis szerencsém volt velük. Azt hiszem mindenki elég jól közeledhet a Bagolykőhöz. Ha tippelnem kéne jóval több eridonos bújt itt meg, mint bármelyik másik házból. de az is lehet csak az elevenség teszi a meglátásom. Az apró fennakadások meg bármelyik osztályban megesnek. Kicsit furcsa is lesz, hogy alig hogy visszajöttem van egy kiballagó kis gárdám és jövőre új arcokkal futok majd össze. Még azt sem tudom mekkorákkal. Közben lelkesen intettem vissza a kislányomnak, aki aztán hamar úgy is tett, mintha itt s elennék újra. Ennek most azért örültem is. Jót tesz neki ha itt van. Kevesebb a kérdése és a magyaráznivaló.
- Most mi az? - néztem rá mikor végre elhelyezkedtem, még kicsit értetlenül vigyorogtam is. Láttam, hogy valami nem oké, de csak nem ültem bele semmibe. - Nem csak próbálom - billentettem a fejem a láncnak. Tényleg reméltem, ha már feltettem a kérdést kicsit megnyugszom attól, amit hallok. Részben így is lett. Talán még az emlékek is elém kúsztak, én sem voltam soha oda a változásokért. Aggódom azon is, hogy talán neki nem lenne vele gondja, ha rajtam nem látná, hogy nehezen megy mindig, mindenben. De ezt inkább megtartom magamnak. - Igen, ez előfordulhat. És köszi - persze a válaszért voltam hálás de ennyire futotta, mert éppen akkor lépdelt elénk egy kisfiú, majd miután sikerült jobbról balra nézve eldöntenie, hogy Ezrához jött szólni én csak kivártam még véget ért a diskurzusuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nézi az ismeretlen nőt, aki valamiféle nyugalmat áraszt magából. Szinte csodálja, mert látja rajta, hogy Ő tényleg hisz abban, amit mond és segítene, ha hagyná. Ám Dalma nem olyan. Dalma egy makacs és önfejű lány, aki meggondolatlanul cselekszik és dönt. Túl sokszor fordul elő az vele, hogy hamarabb beszél, vagy tesz lépéseket, minthogy okosan, szépen átgondolná a következményeket. Most is így van. Belépett, mert hirtelen azt vette a fejébe, hogy milyen jó lenne a gyerekekkel foglalkozni. Ám az első "akadálynál" már fülét-farkát behúzva menekülne is.
  – Hmm, erre egy kérdéssel válaszolnék –kezd bele, s most már kihúzza magát, nem illeg jobbra-balra. – Mennyire értékelné itt bárki, ha mondjuk meglátnék egy gyereket, elvenném a plüssjátékát, amit éppen szorongat és eldobnám, hogy hozza vissza? – teljes komolyság tükröződik a tekintetében. Ha ezt megengedik, akkor uccu neki, mehetnek is arra a próbára. De amúgy, lehet, hogy tényleg jobban jár mindenki, ha most tovább hátrál.
– Tudom, hogy ez így elég zavaros. Gyakorlatilag az egész életem az, meg minden. Egyik pillanatban még jó ötletnek tartom, a másikban meg előjön belőlem egy ilyen debil állat.. – vág egy fintort, mert ezt aztán ennél szelídebben nem igazán tudná megfogalmazni. – Tényleg, még mikor beléptem a kapun biztos voltam abban, hogy igen ez jó ötlet és kell a kis világomnak, de ahogy telnek itt az udvaron a percek, egyre jobban azt érzem, hogy a gyerekek érdekében, jobb ha nem merészkedem tovább – sóhajt egyet. Tenne ő jót, de amint lép egyet előre, kettő kell neki hátra, hogy egyensúlyt érezzen. Majd egyszer köszönetet mond ezért az otthoniaknak, ha hajlandó lesz visszatáncikálni hozzájuk.
– Ne haragudjon, hogy raboltam az idejét –néz végül Emmára. Arcán látható az, hogy eléggé zavarodott, kissé talán még szégyelli is magát, de ez tényleg annyira halovány árnyalat, hogy csak a legjobb megfigyelők vehetik észre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Egy apócska test robog végig a kihalt folyosókon, karján egy jókedvű, vigyori babával. Vörös haja ezer felé száll, egyik tincsét Bence szopogatja éppen, az amolyan fix pont, a többi meg csak vándorol, követi a leány gyors, sietős lépéseinek ringását.
Aztán végre megtalálja az ajtót, szabad kezét oda is teszi az íráshoz és fennhangon felolvassa, hogy biztos legyen a dolgában. A tanári, végre végre megtalálta.
Bekönnyezik a szeme és hezitálás nélkül kap a kilincs után, hogy kivágja az ajtót. Beront, körbetekint kutatón, majd felcsillan arca mikor meglátja amit már több mint fél órája keres.
- TÁNYÁ! - kiált fel. Senki más nincs a helyiségben, így csak a felszólított nézhet rá furcsán, ám Luca neki sem ad sok időt, mert oda is lép hozzá és azzal a lendülettel már a kezébe is nyomja a babát.
- Jaj olyan kis sózsák, nem az én kezemre méretezték - rázza meg kezét majd mélyet sóhajt.
- Annyira sokáig kerestelek, így elbújni, úgy örülök, hogy megvagy! - megöleli a nőt örömében, baba ide vagy oda, a vöröske nem tudja vékezni magát ha egyszer érzelmei felszínre törnek.
- Hűű... itt van az asztaloknak neve? - nyílván még az ölelést sem fejezi be, figyelme máris elkalandozik és rohan az asztalokhoz, hogy egyenként felolvassa a kis névtáblákat.
- Stella, Hannah, Emma, Ármin...Ármin? -  megrázza a fejét  - De ez elég halvány színű asztal, meg olyan kis kecses, szerintem női név kéne rá. Mondjuk Odett... Átírhatom Odettre? -  már keresné a tollat mikor meglát egy másik nevet.
- Na ne már, van egy asztal akit úgy hívnak mint téged? Ez kellemetlen, így honnan tudjátok mikor kihez szólnak? - igazán formában van ma is a lány, az, hogy miért jött, már ezer éve elfelejtette, most agya minden részét lefoglalják a nevet viselő asztalok, sőt arról is megfeledkezik épp, hogy Tánya, akihez jött amúgy egy teljességgel utált személy volt az elmúlt x időben és hogy mikor corgiként találkozott fele folyton megmorogta meg nagyon csúnyán nézett rá, amennyire egy corgi, a világ legédesebb pofijú kutyafajtája, durcásan tud nézni, ám Luca tényleg mindent megpróbált.