Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
|
Miss Schwarz - Üdvözlöm.
Bevallom, eléggé zavarba jövök, amikor lebukok, de nem nagyon jelenik meg érzelem az arcomon. Csak kellemetlen, mert már éppen készültem vicces arcot vágni, már majdnem élveztem egy pontját a mai napnak, aztán visszarángattak a valóságba, és most egy kicsit még át kell szoknom a komoly felnőtt szerepre.
- Nem, nem tudok róla. Vagyis, nem, ilyen korú példánnyal nem rendelkezem.
Képzeletben köhintek egyet, mintha ez kellene ahhoz, hogy teljesen átváltsak, de rendben van, megérkeztem önmagam bőrébe, remek. Beljebb lépek, ha már engedélyt kaptam rá, és most, hogy így rákérdeztek, elmerengek azon, milyen is volt, amikor a gyermekeink még csak ekkorák voltak. Valahogy jobban működött minden, most azonban, hogy nagyrészt itt vannak, rájöttünk, hogy valójában minket nem tart együtt semmi. Megint, de félek utoljára.
- Wittner Erik vagyok, Bogolyfalva új polgármestere.
A hangom fokozatosan halkul le, amikor a titulusomat mondom, mintha nem akarnám, hogy rajta kívül más is hallja. Nem akarom feltétlenül, hogy a gyermekek hazatérve azt mondják, hogy ma meglátogatta az iskolájukat a polgármester, felesleges pletyka lenne csak. Vagy nem, de pánikkeltésnek kiváló.
- Szeretném megismerni azokat az embereket, akik nap, mint nap részei a falunak, és érdekelne a véleményük. Szeretném, ha fejlődnénk, és ha meghallhatnám a valós panaszokat.
Félek, hogy vannak olyanok, akik a saját számukra fontos részeket kiemelik, míg számos problémát, ami gátat vetne az ő fejlődésüknek, elsikálják. Tudni akarom a titkokat.
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
#ootdPár pillanatig hezitáltam, hogy mit is kéne tennem igazából. Megesik, hogy megjelenik egy szülő, de nem ilyenkor szoktak és nem is nagyon jöhetnek a teremhez, ha csak nincs nyomos okuk. Jobbnak láttam hát elébe menni ennek a kérdéssel, de idő kellett, hogy összetegyem, mit is akar mondani azzal, amiket kiejt a száján. Nem vagyok lassú felfogású, de a gyerekeken kívül egyre kevésbé használom megint a magyar nyelvet. Otthon gyakorlatilag azért is éljük a németet Sebbyvel, ha kell, ha nem. Lewyék hozzászoktak és elélik velünk, mások meg kénytelenek és így jártak.
- Kisebb? Beiratkozás? - nézek kissé furcsán, nincs időszak rá és nyílt nap sem, de én a lehető legtöbbet igyekszem megtenni, ahogy a férfire nézek. A kora és a külseje alapján nem úgy hinném, hogy nincs már legalább egy gyereke, aki nagyobb is esetleg, de talán egy kicsi is. Sosem lehet tudni. Közben már a teremben volt ő is én pedig visszasétáltam az asztalhoz a kiszaladó Réka rajzát elvéve, hogy eltegyem a többihez. Ő lelkesen köszönt a „bácsinak” majd tovább is állt.
- Ó, Hannah Schwarz, örülök - nyújtottam felé a jobbom, hiszen illendő volt bemutatkoznom, de mindjárt világosabb lett, mit kereshet itt. Megteheti. Apám mondjuk jobban kapizsgálná ezt, mert ő szeret belefolyni ilyen szinten is a városvezetésekbe vagy a politikába. Nekem nem tisztem és szándékom ebben bármerre gondolkodni. Rámosolyogtam, majd fel is kellett nevetnem.
- Elnézést, de a valós panasz, meg amiket itt hallani fog, már bocsánat, de két teljesen külön dolog. Mióta itt dolgozom, ha valami probléma volt, az leginkább zsörtölődő kisegítők, beszállítók vagy manók miatt volt. Leginkább önös érdekből - vontam vállat, és igyekeztem úgy átlépni a mondandója hangvételét, mintha nem érezném ki belőle azt a tipikus kampányszagot. Amikor kellene valamit felmutatni, ezért az ember érdeklődik, hogy mondhassa, ezzel próbálkozunk. De ne legyen igazam.
- A gyerekek sok dologra rászorulnának. Új könyvek, iskolaszerek, amik rettenetesen gyorsan fogynak és egy igazgató. Másban nem szenvedünk szerintem.
|
|
|
|
|
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
|
Miss Schwarz - Kisebb sincs, mindenki elérte a Bagolyköves kort.
Furcsa belegondolni, hogy a legkisebbem, az én kis csalafinta hercegnőm is olyan idős lett, hogy már az iskolába járjon. A nagyfiam auror, a Dávidom meg dolgozik is, tanul is, ideális átmenet. Meg vagyok én áldva a nagycsaládos kedvezmény minden formájával. Sőt, a nagyobb fiam még a végén eléri azt is, hogy legyen mégiscsak egy kisebb, csak ő apuka helyett papának hív majd. Borzalmas, hogy milyen tempóba képesek öregedni, miközben én csak stagnálok. A korral meg ugyebár egyre jóképűbbé válok, de ezt senki sem mondogatja mostanság.
- Szevasz prücsök.
Pillantok utána, ahogy éppen csak egy pillanatra látom az alkotását is. Nem semmi a gyerekek energiaszintje, és hihetetlen, de mi is voltunk ilyenek. Aztán, ahogy nő az ember, és egyre több hülyeséget követ el, valahogy az energiaszintje is úgy csökken le. Pedig néha szívesen meghemperegnék a hóban, de akkor biztos idiótának titulálnának, mert nekem, akinek ilyen komoly hivatalom és életkorom van, nem tisztségem már a hóban hentergés. Néha csak úgy jó lenne ezen a szinten állni. Finoman szorítom csak meg a kezét, üdvözlőn, de nem erőszakosan, és nem hosszan. Nem vagyok a feleslegesen túlspilázott fizikai érintkezés híve, és ez meglátszik azon is, hogy milyenek lettek a gyerekeim is. Ezt a részét még valóban sajnálom is.
- Én is ettől félek, éppen ezért nem is bízom meg az ilyen információban.
Tudom, milyen az, ha az embernek lehetősége nyílik ilyen kinyilatkoztatásra. Minden szentnek maga felé fordul a keze. Bár nem kérek külön engedélyt rá, dehogy ne csak úgy ott álljak, mint valami faszent, hát én is nekitámaszkodok az asztalnak.
- Igazgató… ne is mondja, teljesen frászba vagyok, hogy mi lesz, ha nem találok senkit, aki alkalmas lenne erre a posztra. Várom a csodát, persze, hogy jelentkezik valaki, vagy visszatér Mr. Everett, vagy Mrs Felagund mondja azt, hogy megunta az unokázást. De nem tudom, talán inkább igazgatónak kellett volna pályáznom, és nem polgármesternek.
Mindenki jobban járt volna, mert akkor élhetnék a magam kis világában, nem kellene mindig öltönyt húznom, és nem lenne baj az sem, ha festékes lenne a pólóm csücske, hiszen gyerekek között vagyok, megesik az ilyesmi.
- Könyvek, iskolaszerek. Beszéljen az iskolai könyvtárossal, rendeljenek megfelelő könyveket, a pénz ne legyen akadály, küldök majd én is egy baglyot. Ha jól tudom, ott épp most zajlik végbe egy személyi változás, de bízom az igazgató bölcs döntésében. Az iskolaszerekre is ki fogunk találni valamit. Nem akarok tandíjat emelni, de talán vannak ismerőseim, akik tudnak valamit kezdeni a helyzettel.
|
|
|
|
|
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV
Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
|
HannahIgazából én mindig másokra bíztam a gyerekek nevelését. Mármint persze, a rokonuk vagyok, de nem az anyjuk, meg a nagyanyjuk, nem hiszem, hogy nekem különösebben foglalkozni kéne a fegyelmezésükkel. Persze, szeretnék segíteni a húgomnak, de kinek van türelme az ellenkezős gyerekek hisztijét hallgatni? Azt hiszem, hogy egyébként már kezdik kinőni a dolgot, remélem lassan már jön a kamaszkor előtti nyugi. - Ó, az jó lesz, köszönöm! Van nálam annyi, aztán lehet cserében lesz egy nyugis délutánom. Eléggé sok papírmunkám van mostanság, nem is értem minek ennyi. Melyiket szokták különösen szeretni? Az a seprűs rejtvényes füzet szerintem bejönne a kis srácnak. Dorkának valami állatos… bár a mai után…-Mondom a végén szemforgatva. Nem értek hozzá, de nem hiszem, hogy meg kéne jutalmazni a mai viselkedése után. Azt tudom, hogy féltékeny, hogy ha Dávid más gyerekekkel játszik, de valahogy el kéne vele fogadtatni, hogy az öccsének attól még lehet barátkája, hogy ők ikrek. De ez inkább ilyen gyerekes féltékenység, mert ő simán barátkozik másokkal, csak Dávidnak nem szabad kislányokkal. Hannaht a gyerekeket kémlelve követem a székekhez, majd helyet foglalok. Egészen nyugisan eljátszanak, csodálom, hogy ilyen fegyelmet tud tartani. Tuti valami német dolog ez. - Igen, nem is szereti, ha ráhárul a felelősség. Életkorban már nem olyan gyerek, de odabent még eléggé éretlen. Meg az, hogy gyakorlatilag testvérként nőttek fel, csak nyolc év van köztük. Elég szerencsétlen helyzet volt… de így alakult.-Fejezem be mosolyogva, jelezve, hogy nincs itt gond. Hát, igen, eléggé érdekes helyzet is volt, ahogy kamaszkorunkban egyszer csak megérkezett közénk, mert csak. Eléggé nagyot csalódtam akkor anyában, hogy ilyen felelőtlenségre is képes. Jó, azt tudom, hogy fiatalon megpattant otthonról, de hát ki nem? (Én, még mindig otthon élek, nevermind) De azt nem gondoltam volna, hogy csak úgy jön egy gyerek. Aztán hasonló villámcsapásként jött Letti szerelme azzal a bolond angollal, meg az ikrek. Én vagyok felelőtlennek titulálva, aztán én nem vagyok terhes. Meg innen még nem rúgtak ki, vannak iskoláim. Én… én jó vagyok a magam módján. Állatokon is szoktam segíteni. - Nagyon szeretik egyébként egymást, csak most abban a korban van, hogy inkább lenne egyedül. Most kezdi el bontogatni a szárnyait meg élni az életét. Hamar került be a Bagolykőbe innen, nagyon bizonyítási kényszeres lett utána.-Igazából nem tudom, hogy ezt miért meséltem el. Valószínűleg eléggé kiakadt a múltkor, még otthon is eléggé ideges volt rájuk, hogy egy olyan egyszerű kérdést nem bírnak teljesíteni, mint hogy vegyék fel a sapkájukat. Én ennyi idősen nem is tudom, hogy mit csináltam. Őt bébicsőszködtem. Kiakasztottam a szüleimet. Nem sokkal később meg költöztünk lengyelbe. Igazából nem annyira bántam, bár a lengyellel eléggé meggyűlt a bajunk a testvéremmel, mert szinte egyáltalán nem beszéltük, amikor kikerültünk. - Ó, diszlexiás? Ezt nem vettük észre nála eddig meg jók a jegyei is.-Nem tudom, hogy egy ennyi idős gyerek tud-e a csalni, de asszem a diszeseknek már az elején rosszabbak a jegyei. De tudom, hogy a szellemi képességét nem feltétlenül befolyásolja az írás, attól még lehet nagyon jó matekos. Az biztos, hogy szívesen tanul, akkor csak nem rossz neki. - A fantáziája nagyon élénk. Állandóan mesét mond otthon a játékainak, meg saját kis elvarázsolt világot él. Csomószor látom, hogy a kertben egymaga játszik, de közben beszélget valakivel. Van, hogy a játékainak beszél. Órán nem beszél végig?-Kérdem kicsit nevetve. Otthon le nehéz lelőni, néha még mi sem bírunk tőle szóhoz jutni, annyi mindent mesél el. Szeret a középpontban lenni. Tipikusan olyan, mint a nagymamánk meg a kicsi húgom, meg én. Letti meg anyu inkább csendesebbek meg visszahúzódóbbak. Dávid visszahúzódóbb, mint Dóri, úgyhogy nem tud kibontakozni mellette. Bólintok Hannah felvetésére, miközben mosolyogva végigmérem a kis kviddicses vasgyúrót, meg a duzzogó színező szőkeséget. Már csak pár év, és könnyebb lesz. - Ó, egészségedre. Csak nem meg leszel fázva? Mondjuk ennyi gyerkőc között nem csoda.-A kisgyerekek a betegségek melegágya. Sokan vannak, túrják az orrukat, némelyik meg nem is mos rendesen kezet. Meglepően sokan nem tudják még a szülők közül sem, hogy nem a kezüket kell a szájuk elé tenni, hanem a karjukat. Azzal mindent összefogdosnak és kész a baj. Kissé aggódva bólintok Hannah-nak. Én is így látom őket, aztán majd persze kiderül. Nem tudom, hogy mennyit lehet rajtuk még alakítani, mert Dórát azért az ilyenekről le kéne szoktatni. Egyrészt olyan finom kislány, másrészt meg… - Jobbulást. Ez allergia inkább. Mire vagy ennyire allergiás?-Kérdem összeszorított fogakkal, majd a táskámból nyújtok egy csomag zsebkendőt a szőke kollégámnak. Aggódva figyelem, mert ez egészen gyorsan romlik, az előbb még semmi, aztán tüsszögés, viszketés. - Vigyázzak a srácokra, amíg gyógyszert veszel be… vagy valami?-Vetem fel összeszorított foggal. Nem fognak nekem örülni a suliban, ha késve érek vissza, de nehogy fulladni kezdjen itt Hannah. Nem bízhatom egy csapat tökmagra. Nem igazán tudom, hogy pontosan mit csinálnak ilyenkor az allergiásokkal, de abban biztos vagyok, hogy életveszélyes is lehet.
|
|
|
|
|
Hannah Schwarz
INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
|
#ootdKicsit értetlenül álltam a látogatónk előtt, ezért is érkeztek kérdés formájában az aggodalmaim arra, miben is kellhetett volna neki bárki segítsen, ami elmaradt. Nem ez lenne az első, botlottam már random szülőkbe, akik éppen a tanáriba nyitottak be, mert senki nem irányította őket jó helyre. Szóval minden meghökkenés nélkül hallgattam őt, el is mosolyodtam a tényen, hogy ebben a kategóriában már nem érdekelt apuka az úr. Némi illem szorult belém, így hamar elengedtem a „á, akkor unoka esetleg?” kérdést, olyankor sok férfi nem szokott megkedvelni, többeket nehezen érint a koruk, az a durva, hogy már a saját korosztályomban is ezt tapasztalatom. Pedig a jó bor sem az újbor.
- Köszönöm Réka, kiveheted a játékokat - mondtam neki, hiszen tudtam, hogy erre vár. Van egy rakás memóriakártya és egyéb apróságok a nagy fiókjukba, de engedély nélkül nem vehetik ki. Ő nagy vigyorral el is sietett én pedig a polgármesterünkhöz fordultam vissza.
- Ezt jól teszi, bár attól tartok ez emberi sajátosság, mindenki életében megesett már a ferdítés, eltitkolás és az önös érdek is. A változó csak az, hogy a saját vagy a másokat érintő esetekben - osztottam meg vele az ugyan nem kért, de mindig meglévő véleményem egy kiszélesedő mosollyal, mert egyébként szívesen beszélgetek, bár sokszor érzékelik, hogy nem az anyanyelvem én igyekszem.
- Igen, biztos vagyok benne, hogy nem egyszerű, ennek ellenére tényleg ez a leghamarabb megoldásra szoruló. Thomas sok mindent elintézett és pörgött az élet, igyekezett, hogy ne múljon a bürokrácián sok és jól menjen minden. Igazgatónak? Esetleg tanáripálya, vagy csak maga az igazgatás? - érdeklődtem meglepetten. Nem azért, mert ne néznék ki bárkiből ilyen törekvéseket, inkább mert általában vagy az illető is pedagógus, vagy erős hajlama van a vezetői szerepre, egy iskola életében egyik sem jöhet rosszul, de azért nem mindegy.
- Rendben van, majd összeszedjük a kollégákkal, mi is, ami sürgető és fontos, aztán adunk listát. Nem tudom van-e az iskolának alapítványa, pedig nem egy éve vagyok itt, viszont, ha ennek lenne egy nevesebb háttere, talán én is tudok támogatók szerzésében segíteni - dobtam fel végül, és bár sokszor nyilvánvaló mennyi kapcsolatom van, ritka, hogy ezt ajánlgatom. De kedvelem a helyet és a gyerekeket itt.
|
|
|
|
|
Erdős-Prinz Dóra
INAKTÍV
Kleine Prinzessin
RPG hsz: 8
Összes hsz: 107
|
 Egy hétköznap délelőtt, szünetben KiskabátSárkisálAhj, végre, hogy kiengedtek minket óráról, már nagyon untam az órákat. Mármint nem egészen untam, mert szeretem, de azért a barátaimmal lógni csak jobb, nem? Az órán azért picikét fárasztó, hogy mindig figyelni kell meg jelentkezni. Az egyik osztálytársam azt mondta, hogy stréber vagyok, mert sokat jelentkezem, pedig csak a kérdésre válaszolok. Ha kérdeznek, akkor válaszolni kell, nem? De. Ők a buták, hogy ha nem mutatják meg, hogy mit tudnak. Engem mondjuk nem zavar, több dicsőség jut nekem. Bumm. Mostanában nem mentünk ki olyan sokat az udvarra, mert hideg volt, meg nagy hó, és nem akarták, hogy mindenkinek vizes legyen a ruhája. Pedig psssss a pálcával és máris meg tudnának minket szárítani. Mondjuk ha megfázna mindenki, azért az zavaró lenne, ha füstölgő füllel ülnének mellettem órán. Felkapom a szürke kiskabátom, amit nem olyan régen kaptam Lengyelországból a dédiéktől. Azt mondták, hogy ott mindig hidegebb van, úgyhogy ez melegen fog tartani, a sapkát hanyagolom, de a kedvenc sárkányos sálam semmiképp sem hagyom ki, ezzel én vagyok a legmenőbb az iskolában. Jó, meg Dávid… ő is lehet menő. Szökdécselve sietek oda az udvarra vezető kijáratban Lilihez, hátulról megfogom a két karját és az államat a vállára teszem. - Bú!-Köszönök nevetve, majd felemelkedem a lányról, hátraborzolom a hajam és megállok mellette a sálammal játszva. - Nézd, a béna fiúk megint a kviddicseset játszanak. Annyira röhejes a földön futkározni, nem? -Kérdem a szememet forgatva, amikor meglátom köztük az ikertesóm. Leszokhatna már erről a butaságról, olyan, mintha játéklovacskázna.
|
|
|
|
|
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
|
Miss Schwarz - Önnek nagyon határozott világlátása van, ha nem tévedek. Nem szeretne igazgató lenni?
Kötve hiszem, hogy egyetlen ajtón besétálással meg is oldanám a problémát, ami jelenleg fennáll. Nem ismerem még az itteni tanárokat, nem is tudom, hogy az idősebb kollégák hogyan fogadnák ezt a bájos, ifjú hölgyet, akit a polgármester rábökéssel választott. Valószínűleg rossz szájízzel, rossz májúan és rengeteg pletykával körítve. Azt meg nem szeretném, hogy egy olyan valakit, akit kedvelnek a gyerekek, kicsináljanak. A még igazán el sem kezdődött pályafutásom nagyon mély pontja lenne ez.
- Is-is. Alapvetően jogász vagyok, nem annyira alapvetően pedig művészettörténetet tanítok a Grosserliebben. Dorottya kedves ismerősöm, én vagyok a társalapító.
A negyedik, és eléggé vegyes érzésekkel kezelt gyermekem a művészeti iskola. Szerettem a nőt, az ötletet, és azt hittem, megvalósul. Nem így történt. Ma az egyik állandó munkatársam felesége. Az élet nem könnyű, de magára az iskolára, és arra, hogy megvalósult hihetetlenül büszke vagyok, tényleg úgy tekintek rá, mintha az egyik gyermekem lenne, éppen ezért szívesen beszélek róla.
- Van, még Elisabeth alapította. Azt hiszem azért is nem volt eddig szükség a komolyabb megjelenésére, mert ő is és Everett úr is nagylelkű összeget tettek bele, valamit utóbbi ahogy hallottam, hajlamos volt csak úgy is vásárolni, könyveket, berendezési eszközöket. Viszont azt hiszem, ha összefogunk, mind a ketten tudnánk kellő anyagi forrást felkutatni. Mit szólna, ha ön lenne az alapítvány vezetője? Szabad kezet kapna.
Ha igazgatót nem is tudok azonnal előhúzni a kalapból, de már legalább a pénzkérdés megoldott lenne.
- Gondolom, addig amíg nincs megoldás, én felelek az intézmény működéséért. Ennek mindenképpen utánanézek.
|
|
|
|
|
Kálnoki-Payne Norina
INAKTÍV
Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
|
KylepocakA szokásosnál sokkal korábban indultam el otthonról. Talán a nyárias idő vonzott egy nagyobb sétára, vagy csak nem tudtam ellenállni az erdei gyümölcsös fagyi gondolatára. Nem tudom. Mire megérkeztem a kapuhoz, a fagyinak már hűlt helye volt, viszont a lábaim már széket kívántak a nemesebbik felem alá. Mostanság könnyebben elfáradok, ráadásul a meleg idő is rátett egy lapáttal. Kezdek eltunyulni, ez nem jó. Még majdnem a fele hátravan, hát mire odaérünk mi lesz itt? A tanári még a szokásosnál is üresebb. Persze nem meglepő, még tart az óra. Egyetlen nő ül bent, akit csak látásból ismerek. Odaköszönök neki, és végre leülök a helyemre, az ablak mellé. Nem is igazából az én helyem, mivel én csak hetente egyszer-kétszer járok be, de itt ilyenkor sosem ül senki. Valószínűleg délelőttös az illető, mindenesetre én remekül elhelyezkedem az asztalánál minden alkalommal. Még néhány cuccom is van az egyik fiókban, névsorok, mappák, ilyesmik. Kihúzom az említett fiókot, és előveszek belőle egy fehér mappát, amiben a tanmenetet írtam össze. - Labdák, ütők és játékosok - olvasom magamban a mai óra témáját. Tudtam jól, mikor megkaptam az állást, hogy a gyerekek kevésbé fogják élvezni az elméleti oktatást, mint a gyakorlatit. Őszintén megértem őket, én is szívesebben játszanék és gyakorolnék velük, de féltem elvállalni. Egy jól irányzott gurkó nagy kárt okozhat bennünk, nem akartam kockára tenni a fiam épségét. Mindezek ellenére, a kis lurkók izgatottan figyelnek rám minden alkalommal, úgyhogy egy szavam sem lehet.
|
|
|
|
|
Liliana Hope Krise
INAKTÍV
Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
RPG hsz: 59
Összes hsz: 193
|
Nem élvezem annyira az ilyen napokat, főleg, mert azzal, hogy a nagyobbak közé járok, sokkal több házit adnak nekem, mintha erre lenne szükségem. Inkább megnehezítik. Nem vagyok lemaradva és buta sem. Elég sokat gyakoroltam a saját tanáraimmal, többek közt Hannah nénivel is ahhoz, hogy ezt ne kelljen, most mégis külön írhatom le a szöveges feladatok alapján az átváltásokat. Ki olyan buta, hogy nem tudja, 180 perc hány óra? Vagy ha valaki 1 méter és 5 deciméter, az hány centi? Nem értem, hogy ez miért kéne nehéz legyen.
- Merlinke, ne ijesztgess - hívom fel a lány figyelmét, ahogy a kezéhez kaptam. HA nem figyelek, csúnyán meg tudom karmolni az embereket, kicsit talán direkt is. Nem szeretem, mikor csak úgy megtaperolnak. Persze Dorkát ismerem, de nem tudhattam, hogy ő jön. Nem mindig egyezik meg a szünetünk, furi az órarend. Mire felemeltem a fejem, már mesélte is, mit is vett észre, akkor én is a fiúk felé néztem, miközben a szépen letakarított és kiszáradt asztal és padok felé vettem az irányt. Felálltam az utóbbira, hogy a falapra csücsülve bámuljam a fiúkat.
- Igazából én megértem. Tudod a nagyok is ezt csinálják edzésen. Múltkor kint voltam anyával az egyik kviddicsesének az edzésén. Ők is lent gyakorolnak elsőre. Sokat futnak, meg képzeld, botokkal meg hulahoppkarikával is csinálnak dolgokat - meséltem el neki, miközben a kabim igazgattam. Nem húztam fel a cipzáromat, nem volt hideg szerencsére és a nénik se szóltak rám. Vettem egy nagyobb levegőt, aztán a tenyereimmel kitámasztva magam néztem körbe, mielőtt a barátnőmhöz fordultam volna.
- Én is szeretnék ilyenekre járni. Te mi leszel, ha majd a nagy suliba átkerülünk szerinted?
|
|
|
|
|
Kyle Donovan
INAKTÍV
Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
|
NorinaAzt hiszem, hogy az emberek nagy része nem várna egy csaknem két méter magas pasit az ovisok mellett dolgozni. De ettől függetlenül minden egyes percét élveztem és afféle plusz, fix jövedelem volt a pálcakészítés mellé. Persze, minden pálca külön kihívás és egy álom, de főleg csak a tanévkezdésekkor nagy a forgalom, a többi időszakban pangás van, nekem pedig kellett a plusz elfoglaltság.
Szóval ma is bejöttem korábban, még meg akartam tartani az utolsó kreatív szakkörömet, mielőtt azt leadom. Az már sok volt egy kicsit a jóból, úgy, hogy két tárgyam van és még egy csoportom is. Mindenkinek csináltam egy személyre szóló bögrét, ma meg sütidíszítés volt az ucsó program, mert az finom is, meg mókás is.
A nagy, illatozó papírtasakkal érkeztem meg végül a tanáriba is, ahol lepakoltam a cuccaim a helyemre és csak utána pillantottam alaposabban körbe. Volt bent egy nő, nem tudtam pontosan, ő mit is tanít, lehet, hogy csak a takker néni álruhában. Annyi biztos, hogy itt volt Norina is.
- Halihó! - köszöntem nagy lelkesen, még kicsit integetve is, mielőtt oda indultam volna hozzá. - Mi jót csinálsz épp? Tanóra?
|
|
|
|
|
Oravecz Tatiana
INAKTÍV
Az igazgató testőre =^.^=
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
|
Cel
Most éppen művészek leszünk, emellett még mindig él a bájitalkészítési mánia is, mert ahogy az édes gyermekem mondja, a bájitalkészítés is művészet. Imádom, amikor a könyököm alatt mászkáló korosztály kioktat, ilyenkor szívem szerint összecsomagolnám, és odaadnám az apjának, hogy élvezzék egymás társaságát, de aztán mindig rám néz azzal a nagyon kék szemével, és odadugja az orrát a nyakamhoz, és egészen ellágyul, és olyankor nem akarom már odaadni Maxnak, mert ő az én kicsikém. Idáig is eljutottunk, szinte hihetetlen. Oké, ennek a mostani változások is betudhatóak, de akkor is, nagyon komolyan gondolom, és végre úgy érzem magam, hogy kiegyensúlyozott vagyok. Mondjuk milyen lennék ennyi időt töltve Bercivel? Csakis kiegyensúlyozott.
A gondolatra boldog mosoly ül ki az arcomra, ahogy eszembe jut, és kezdem úgy érezni magam, mintha nem lennék normális, és be kell vallanom, eléggé bejön a dolog, így most is, amikor belépek az előkészítő ajtaján kedvesen köszönök a portásnak, aki valószínűleg frászt kap tőlem, mert a múltkor leüvöltöttem a fejét. Jó, kicsit feszült voltam, amiért koraeste a hatévesemet irányba állította és hazaküldte, csak mert kettő perccel később értem ide. Most viszont nem állok le vele vitatkozni, bocsánatot meg amúgy sem fogok kérni, mert nekem volt igazam.
Most még van vissza negyed óra, így a táskámat átvetve a vállamon, hátrahúzom, hogy ne zavarjon, és elsétálok a megfelelő teremhez. Más még nincs ott rajtam kívül, az ajtó viszont nyitva van, így bedugom a fejem egy pillanatra, hogy meglessem, élvezi-e a kölyök az alkotást, de elvan, mint a befőtt, szóval minden remek. A maxiszoknyámat kicsit megemelve ülök le a padra, és veszem elő a nálam lévő könyvet, a Muglisság Műhelymunkáját, hátha tudok belőle valami tananyagot gyártani.
|
|
|
|
|
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV
Babydoll || Property of Daddy Westwood
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
|
TatiKicsit megint úgy éreztem, hogy fenekestől felfordult az életem. Jó, itt vagyok legalább egy hónapja, a suliban éppen csak kezdek beilleszkedni, a tanárok és a szülők is kezdik elfogadni a létezésemet. Erre? Kiülök D-vitamint gyűjteni a térre és bumm. Westwood.
Aztán azóta a gondolataim megint egy kicsit más irányban járt, mint egész addig, olyan álmodozósban voltam. De kellett az idő, hogy feldolgozzam, ahelyett, hogy rögtön a nyakába varrnám magamat.
Ma ugyan órám csak egy volt, de délután kellett szakkört tartanom, így az időm azzal ment el a két elfoglaltság között, hogy befejeztem az amúgy félkész gipsz-állatkákat. Volt köztük cica, kutya, ecca ecca eccarvú, de madárka és még vidra is! Magamnak egy rókát csináltam, bármily meglepő is.
A hajam elhúzva az arcomból elkötöttem egy lilás-vöröses festett kendővel. Sötétkék, fehér pöttyös háremnadrágot húztam és hozzá a kedvenc pólóm, amire én csináltam a mintát. Szivárvány színű foltok voltak rajta, benne fehér hajszálvékony mandalák és egy béke szimbólumban szintén fehér maradt. Igazából elég sok időbe telt megcsinálni, de azóta is rengeteget hordtam.
Ugyan pár percet késtem, de csak ketten vártak a terem előtt és már nem is tűntek durcásnak, mikor a gipsz-állatkák előkerültek a táskámból, hálistennek ép és sértetlen állapotban.
Az idő sebesen nyargalt el mellettem, mint a szél, született egy kék kutyánk, fehér pöttyökkel, egy arany eccarvú, egy fekete-fehér foltos kotku - a kis realista -, illetve egy félig pink, félig barna vidra, amit Eszti azzal magyarázott, hogy őt éppen egy főzet színezi át. Szóval olyan gyönyörű, egyenletes átmenetet festettünk a kis állatka teste felénél, még kis alu-csillagot is kapott rá, mert szerintem nagyon ügyes volt.
Talán pár perc eltelt, mire észrevettem az érkezett nőt, megilletődve össze is préseltem az ajkaimat.
- Szép napot! Bocsánat csak... festék mindenütt - nevettem el magam kicsit, jobb kezemmel az előrelógó tincsek közé túrva, azt is színpalettává varázsolva egy pillanat alatt. El is kaptam a kezem nevetve, szerintem egy katasztrófa vagyok. - Hogy vagy? Mi jót olvasol?
A vállam felett hátra-hátra pillanthattam, de a lépéseim a nőhöz vezettek.
|
|
|
|
|
Oravecz Tatiana
INAKTÍV
Az igazgató testőre =^.^=
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
|
Cel- Nem akarok ám zavarni.
Pillantok fel rá zavartan, mert tudom, hogy még vagy tizenkét perc van a mai foglalkozásból, csak éppen így jött ki a lépés, pedig még vásárolni is voltam, így roppant mókásan nézhetek ki, ahogy az oldaltáskámból petrezselyem lóg ki. Igen, már vannak virágok a kertben, de azért ott még nem tartok, hogy veteményesem legyen. Bár, ha így haladok, ki tudja. Eléggé sokat olvasok mostanában a bio cuccok hatékonyságáról.
- A muglisság műhelymunkája, de ez egy akkora szaaaaarvas nagy hiba volt, amikor megvettem, hogy csak na.
Oké, gyerekek, mégsem mondhatom azt, amit akarok, pedig nagyon szívesen kifejteném a véleményem erről a könyvről, annyira nagyon, hogy hú. Felbosszantott, de helyette inkább csak átnyújtom a lánykának.
- Tele van eléggé nagy blődségekkel. Nem igazán értem, hogyan adhattak ki ilyet. Inkább csak azért olvasom, hogy hátha eszembe jut róla valami reális, meg az irodalmi hivatkozásokat néztem, amik között viszont van eléggé komoly mű is. Nem értem.
Értem én, hogy nyitott szemléletmódok, de akkor sem értem. Tényleg nem. Szerintem ez egy szenny, nem több. Akkor sem ajánlanám, ha az életem múlna rajta. Illetve, de, akkor igen, csak nagyon égne a fejem, hogy én ilyet ki merek ejteni a számon.
- Jól viselkedett a kis művészem?
Térek át inkább a könyvről a gyermekemre, aki még most is zavartalanul alkot. Más gyereket nyilván megborítana az anyja jelenléte, de ez a kis nyünny nem igazán zavartatja magát ezzel kapcsolatban. Én meg örülök neki, hogy így tesz, mert nem akartam megzavarni a tevékenységet.
- Egész nyugodtan, meglepően kellemes ez a hét. Feléd minden rendben van? Imádom a pólódat, ha kinövöd, szívesen hordom én tovább.
Persze ez csak olyan kijelentés szokott lenni, de tényleg nagyon tetszik, imádom, és nagyon kedvelem ezt a megjelenést. Szerintem nagyon ott van.
|
|
|
|
|
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV
Babydoll || Property of Daddy Westwood
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
|
Tati- Nem zavarsz, már majdnem végeztünk, ügyesek, megállnak a maguk lábán. A sajátom már szárad, ők meg szólnak, ha valamiben még tanács, vagy segítség kell - mosolyodtam el szélesen, hátra-hátra pillantva a vállam felett, majd feltoltam magam a mellette lévő padra. Ez a hátránya annak, ha alacsony vagy. Mindehova úgy kell felmásznod. Mi az előnye? Akárhol lógálhatod a lábadat kedvedre.
- Nem hallottam róla jókat, a suliba azt mondták, hogy teljesen kontár az ember, aki írta.
Még le is biggyesztettem az ajkamat, nem értettem, hogy is engedhetnek olyasmit publikálni, amit olyan írt, aki még csak hozzá sem tud szagolni a témához. Közben az egyik kislány megmutatta, hogy ő bizony végzett, szóval elkezdi lelakkozni.
A pillantásom Eszti felé surrant, és elégedetten elmosolyodva bólintottam egy aprót. Láttam benne a lehetőséget, tényleg lelkes volt és még csak nem is teljesen fantáziátlan.
- Jajj nagyon, egy vidrát festett, ami éppen rózsaszínné transzformálódik. Kapott rá csillagot is - lógáltam a lábaimat elégedett mosollyal pillogva közben-közben a kislány felé. Apu is anno mindig örült nekem, mikor valamit sikerült úgy csinálnom, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Kedveltem őket, mind a ketten olyan lazák voltak.
- Jaj, hát... olyan... csodás, azt hiszem. Nem tudom eldönteni, hogy jó-e. Találkoztam valakivel, aki egy időben nagyon fontos része volt az életemnek - vontam meg a vállamat, olyan lazán, miközben elfújtam az eperszőke, átszíneződött tincseket az arcomból. Lepillantottam a pólómra, majd csillogó szemekkel rá, kicsit meg is huzigálva az anyagot. - Tetszik? Szívesen csinálok neked is, ha gondolod.
|
|
|
|
|
Oravecz Tatiana
INAKTÍV
Az igazgató testőre =^.^=
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
|
Cel- Mit festettél?
Szeretem, hogy Eszti benne volt ebben a foglalkozásban is, sőt, mostanra imádja is. Szerettem volna valami olyat, amihez hozzá is tudok szólni, mert értem én, hogy bájitalok, de az inkább Max terepe, én maximum bólogatni tudok, és feltűnésmentesen megmérgeződni.
- Undorító. Ez tényleg egy szenny.
Nem is értem, komolyan nem, hogy ki volt az, aki ezt jóváhagyta, és ami még ennél is rosszabb, van olyan iskola, ahol ebből tanítanak. Rendesen, oktatnak. Csodálkozik ezek után az ember, hogy a társadalmunk ott tart, ahol?
- Bájitalokkal?
Kérdezem a szám szegletében bujkáló mosollyal. Ilyen az én lányom most éppen, viszont, hogy vidrát választott, azzal egyszerűen levett a lábamról, nem gyenge ez a kiscsaj, komolyan mondom. Imádom. A vidrákba még múlt nyáron szeretettem bele, amikor az állatkertben néztük, ahogy egymás kezét fogva, a hátukon lebegnek, aztán persze, amikor elvittem strandra, ott nekünk is úgy kellett lebegnünk. Nem hittem volna, hogy ez a szeretet ilyen kitartó lesz, de ezek szerint mégis. Örülök, mert ilyenkor úgy érzem, hogy valami jót is adok ennek a kis törpének.
- Ha még mindig úgy érzed, hogy fontos, és ha megvan valami halvány abból, ami akkor fontos volt, akkor mindenképpen jó. A fontos emberek mindig azok maradnak.
Mielőtt idejöttem, én is néha hónapokig nem tudtam találkozni Bercivel, és hiányzott, és akartam őt, és amikor újra ott volt, mintha mi sem történt volna. Most pedig hihetetlen, de azt hiszem, komolyan össze fogunk házasodni.
- Imádom, nagyon király.
Még bólogatok is a tetszésemhez, és amikor azt mondja, hogy csinál, elvigyorodom.
- Imádnám, komolyan. Köszönöm.
|
|
|
|
|
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV
Babydoll || Property of Daddy Westwood
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
|
Tati- Rókát... egy ideje hanyagoltam őket, valahogy nem töltöttek el túl sok pozitív érzéssel, de most... csak úgy éreztem, kell - mosolyodtam el kicsit, vonva egyet a vállamon. Jó, persze, szerettem csinálni, meg édes állatok voltak, de egyből eszembe jutott róluk, hogy a patrónusom is az, onnan meg egyenes út vezet addig, hogy milyen emlékkel is idézem azt meg. Túl sok a memento.
- Akkor miért van nálad? Ugye nem adtál érte pénzt? - kissé bizalmatlan pillantást vetettem a könyvre, hátha a gerincén ott van a könyvtárba való tartozását jelző címke, de egyelőre nem láttam belőle semmit, így csak grimaszoltam egy kicsit.
- Hát, ezt mondta, szóval azt hiszem, igen.
Legalábbis, a történet, amit előadott róla, arról szólt, hogy megitta a bájitalt és most szépen lassan teljesen rózsaszín lesz, egy-két óra leforgása alatt és hogy ő eközben örökítette meg.
Nem is vagyok benne biztos, hogy miért is szóltam Axelről, nem éreztem úgy, hogy biztosan Tatival kellett volna ezt megosztanom. De ha úgy vesszük, akárki is láthatott minket, mind a cukrászdában, mind az előkészítő előtt, így azt hiszem, hogy ez nem... akkora tragédia.
- Semmi nem változott, azt hiszem. Nyolc év és még mindig ugyanolyan gombóccá gyűrődik a gyomrom - nevettem el magam, felemelve a kezem és ökölbe szorítottam az ujjaim, hogy mutassam, mekkora kis csomó lesz az egészből.
Tényleg tetszett neki a pólóm, amire nagyon lelkesedtem, mert szeretem, mikor valami, amit én csináltam, másoknak is elnyeri a tetszését. Szerettem is csinálni, megnyugtatott és boldoggá tett, így azt hiszem, hogy szívesen megismételtem volna.
- Csak majd valamikor küldj Esztivel egy pólót, mert nem tudom a méretedet... gondolom hasonló lehet, mint nekem. De azért jobb szeretek biztosra menni. - Még bólintottam is rá kis mosollyal, a lábaimat hintáztatva a padon ülve. - Jövő héten cake pop-ot akarok velük csinálni, majd aláírod te is a papírt, amin összeszedem, ki és mire allergiás? Csak, nehogy legyen valami...
|
|
|
|
|
Oravecz Tatiana
INAKTÍV
Az igazgató testőre =^.^=
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
|
Cel
- Akkor ez a tökéletes alkalom, hogy visszatérj hozzájuk.
Bár nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez most csak a rókák alkotására szóló tanácsom, de a másikra is tökéletesen illet. Én csak pletykákat hallok, és elég jól össze tudok rakni dolgokat, így aztán úgy vélem, ezzel a kijelentéssel egy cseppet sem ártottam. Aki meg attól tart, hogy nem tudom, mivel is áll szemben, megnyugodhat, én is voltam idősebb férfi házastársa, és nem volt az olyan rossz, sőt. Én nem féltem, ráadásul, ha igaz, amit beszélnek, még csak nem is látszik annyira a dolog.
- Nem, dehogy. Pontosabban egy ilyen hajléktalanokat segítő szervezetnek adtam érte pár sarlót. Most nekik jó, a karmámnak jó, csak a lelkemet kínzom.
Nem hittem volna, hogy egyszer csak tényleg elkezdek tanítani, sem azt, hogy ennyire meg fog viselni a dolog.
- Igen, sejtettem. Az apja hatása, azt hiszem ez így az alkotásával jött.
Az alkotásánál időzőjelekbe vágtam az ujjacskáimat, hogy érzékelje, mennyire nagyon nem és mégis úgy gondolom. Nem alkotás volt, inkább csak valami fellángolás, és bumm, a szervezetem meg az égiek tudták, hogy sokadszor, de most utoljára és így lett Esztike.
- Akkor ez az. Ha ilyen pici lesz a gyomrod. Legalább nem leszel stresszevő. Vagy stresszivó, egyik sem szerencsés, elcsapja a hasad. Aztán majd alakul ám ez, és egyszer csak majd minden olyan szuper lesz, és görcsmentes.
Azt hiszem, nekem már most az agyamat kezdte el támadni a nyugimágia, de legalább sokkal, de sokkal kedvesebb vagyok, mint előtte, és nem érzem azt, hogy feltétlenül mindenre ironikus megjegyzést kell tennem. Ez azért már jó, nem?
- Szerintem is egy, de azért küldök, mert van ilyen izém a pólóanyaggal kapcsolatban. A nővérem szerint szimplán csak elszáll gyökszi vagyok, de hát tényleg van.
Vannak olyan anyagok pl, amiket mindenki szeret és imád, én meg rosszul vagyok, ha csak felpróbálom. Valószínűleg tényleg gyökkencs vagyok.
- Persze, aláírom. A gyerekem csak arra allergiás, hogy becsukja a száját és ne egyen többet a kelleténél. Mondjuk, most, hogy ezt így mondod, azt hiszem, meg kellene kérdeznem az apját, hogy nincs-e náluk valami gebasz...
~ Az örökletes bunkóságon kívül.~
És íme, a tökéletes változás, mert ezt már csak magamban mondom ki.
|
|
|
|
|
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV
Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
|
Miro Mi szakkörösök, ha már úgyis itt vagyunk, akkor segítsünk be, és vigyük el a miniket ebédelni. Eddig nem is lett volna probléma, meg aztán tudom, hogy most minden tanár lázban ég azért, mert lehet, hogy lesz igazgatója az intézménynek, és senki se tudja, hogy ki. Elég sok a pletyka, azt is mondták, hogy Kirill adta be, meg azt is, hogy egy orosz férfi jönne ide, de igazából senki se tud semmi konkrétumot. Viszont engem ma is megdicsért az intézmény alapítója, hogy jól végzem a munkámat, szóval ha így haladok, még lesz belőlem valami. Meséltem neki, hogy a jövőbeli terveim az ovisokhoz kötődnek, ő meg egyből bele is dobott a sűrűjébe.
- Szerinted is férfi lesz az igazgatónk?
Kérdezem Mirotól, aki mint kiderült a kicsiket kapta meg, így nem az az eredeti felállás, hogy mind a kettőnknek van kettő gyereke meg egy közös, hanem van tíz gyerek, vagyis öt-öt, akire oda kell figyelnünk, és mivel még kicsik, így segítenünk is kell nekik. Ez így már egy kicsit ijesztő, főleg, mivel a fiúk többségben vannak, a lányoknak meg szép és húzható copfjaik vannak, de remélem a gyümölcsleves motiválóbb lesz számukra a rosszalkodáson kívül.
- Gyere Gergő, megmossuk a kezed, utána leülhetsz Steffi mellé, ígérem.
És remélem, hogy tartani is tudom, mert ha nem, akkor engem itt egy zokogó gyerek állít majd élő céltáblává. A sikeres, és csak egy kicsit vizes kézmosás után alaposan megtörlöm a kezét, és odakísérem az asztalhoz, hogy tényleg Steffi mellé ülhessen. A kislány pedig megsimogatja a kezét.
- Milyen cukik, Gergő tiszta lovag.
|
|
|
|
|
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV
Babydoll || Property of Daddy Westwood
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
|
Dory
Azt hiszem, hogy amúgy is várható volt, hogy komolyabbnak számító feladatokat is kapok, ha már itt dolgozom. Szóval miután megtartottam a mugliismeretet, éppen elszállingóztam volna a dolgomra, de el lettem csippentve, hogy márpedig most kéne az asszisztenciám az ebédelésnél. Nem esett nehezemre, csak vontam egyet a vállamon, hogy hát, legyen úgy.
- Hm? Jaj, remélem nem. Mármint, hallottam, hogy az előző igibá aranyos volt, de ha kifognak valami rabszolgahajcsárt, az senkinek nem túl jó.
Persze, nincs baj a határozott férfiakkal, de azért mégis, valahogy jobban örültem volna, ha nem kell velük együtt dolgoznom.
- Bár igazából nekem mindegy, ameddig nem szabja meg, mit akar csináltatni a szakkörön - igazítottam meg Panka fonatát, mivel megkért rá, majd elhúztam a háta mögé, egy puszit nyomva az arcára, mielőtt még belelóg neki a levesbe. Emily közben kezet mosni kísérte a kissrácot, aki aztán nagy büszkén ült vissza a szíve választottja mellé, hát milyen aranyosak már ezek a pöttömök, nem?! Annyira szét tudtam volna szeretni az összeset is... deee nem, nem szabadott, helyette csak próbáltam határozottnak tűnni, egyelőre sok sikerrel.
- Imádom őket, annyira... édesek. Még a fiúk is - nevettem fel, Dory mellett ácsorogva, összefonva a karjaim a mellkasomon. - Amúgy vagy nagyon kevés az ember, vagy kezdünk mi is bizalmat kapni. Még nem tudtam eldönteni. Szerinted? Tényleg, hogy megy a fotózás?
Azt hiszem, sok voltam? Talán nem nagyon, de egyszerre túl sok dolog jutott eszembe és ha nem mondom ki, akkor tuti elfelejtem legalább a felét.
|
|
|
|
|
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV
Babydoll || Property of Daddy Westwood
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
|
Tati- Remélem is, túl sok időt töltöttem el mostanság B vágányon az életemmel - grimaszoltam kicsit. Csak őszinte voltam, nem éreztem úgy, hogy ez lenne a megfelelő vonal, amin halad az életem. De kicsit mintha ismét alakulni látszottak volna a dolgaim, ez pedig boldoggá tett, méghozzá felhőtlenül.
- Az jó, jól hangzik, néha én is szoktam ilyen szervezeteknél segíteni. Tavaly voltam kint pár nagyobb ilyen rendezvényen is, amin jótékony célokra ment a belépő ára, pár napot önkénteskedtem is, szeretem az ilyeneket. - Apám azt mondta anno, hogy túlzottan is érdekelnek az efféle elfoglaltságok és saját maga cipeli vissza a cuccaimat Amerikába, ha anyám meg meri engedni, hogy kimenjek fél évre házakat építeni egy harmadik világbeli országba.
- Szerintem rendben van ez így. Mármint, ha az ember örököl valamit a szüleitől.
Én mondjuk nem sok dolgot mondhattam a magaménak, legfeljebb apám jelleméből pár vonást és az arcából is, amit nem is nagyon haboztak a tudtomra adni. Mindenkiben volt valami porcelánfigurás a családban és ez a fotókon nagyon ki is ütközött. Noahról sose mondta volna meg senki, hogy kviddicses,ameddig nem volt válogatott. Magas, szálkás, a haja göndör és valahol félúton van az eperszőke és a tejfehér közt.
- Stresszivó? Ilyen is van? - kérdeztem meglehetősen meglepetten, mert nem hallottam még erről a fajta betegségtől. Mert ugye ez az, nem lehet azt mondani, hogy probléma, ez mentális betegség.
- Nem gond, nyugodtan küldd csak el, a többit én megoldom majd, amint lesz is rá ténylegesen időm - bólintottam párat elégedett mosollyal az arcomon. - Én is válogatós vagyok, nem különösebben szeretem a poliésztert.
Muszáj volt Tatinak szólnom a lapról is, mert tényleg fontos volt, hogy az allergiákra tekintettel legyek, mikor receptet keresek, meg mikor utána a dekorokkal is óvatosan bánjunk. Kicsit megnyugtató volt, ő volt a harmadik szülő, aki jelezte, hogy semmilyen shady dologra nem kell figyelni.
- Jaj, ügyelek majd rá, ha minden igaz, mindenkinek három lesz, meg egy, amit hazavisz - bólogattam apróbbakat, de ugye, odakint még üzletelhetnek meg csereberélhetnek, szóval nem tudom teljes mértékben befolyásolni az ügyek menetét. - Lehet, hogy nem lenne rossz.Korán jöttél amúgy kicsit. Szabadidő?
|
|
|
|
|
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV
Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
|
Miro
- Olyan furcsa, amikor egy ilyen kaliberű intézményt egy kemény kezű ember irányít. Értem, hogy legalább minden rendben van akkor, de nekem az nem gyerekközpontú.
Márpedig ezt nagyon fontosnak tartom, és reménykedem benne, hogy a gyakorlatomat, illetve később a munkámat is olyan helyen végezhetem, ahol kedves a vezetőség és jó a légkör. Még mindig úgy gondolom, hogy az a legjobb megoldás, ha elhagyom a varázsvilágot, ezért is nem gondolkozom a Shanes-ben. Cole már nem nagyon hiszem, hogy a maradásomat erőltetné, hiszen az elmúlt hetekben sosem látott mélységű szakadék keletkezett közöttünk. Rosie egyre erősebb, és már nincs szüksége arra a pörgésre, amivel eddig kínoztam, nem mintha mostanában még igaz lenne rám, vagy ha pörgök is, azt őszintén teszem. Különben is, ha nem szúrja el, még boldog lehet. Aztán ott van Adrian, az édes, kedves és tökéletes Adrian, akinek bármennyire is szeretnék, nem maradhatok a közelében. Nem, hiszen nem vagyok hozzá őszinte. Nem tudom csak barátként vagy csak bátyámként szeretni, nem tudok csak Adrianként gondolni rá. Sajnos az iránta érzett szerelmem sokkal mélyebb, mint feltételeztem, és nem tudok tőle szabadulni, éppen ezért, nem is szabad maradnom.
- Várj, segítek.
Lépek oda Steffihez, még mielőtt magára borítja a levest. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy a segítségemet elfogadja. Örülök, hogy rátaláltam a hivatásomra, mert talán ez lesz az egyetlen dolog, ami képes lesz feledtetni velem mindazt, amit itt hagyok. Nem a varázsvilágot sajnálom, hanem azt, hogy az érzéseim tönkretettek mindent, hogy nem tudok én lenni az erősebb.
- Furcsa lenne, ha ott állna feletted, és irányítana, hogy mennyi csillámot szórhatsz rá a képre. Hallottam, hogy vannak ilyen emberek.
Nagyon remélem, hogy mi nem ilyet kapunk ki, és azt is, hogy Miro boldog lesz itt. Egy pillanat alatt megkedveltem, és ő is egyike azoknak az embereknek, akikről tudom, hogy hiányozni fog, amikor elmegyek.
- Jó lenne, ha az utóbbi lenne, de szerintem inkább a kevés ember, bár nem tudom. Ha kevesen vannak se biztos, hogy ránk bíznak olyan kicsi gyerekeket, mint amiket mégis megtettek. Talán van ebben némi bizalom. Délután lehet nevelő se lesz velünk az udvaron. Olvastam pár körjátékról, ki akarom próbálni velük.
Mostanában egyre több gyermekekkel kapcsolatos könyvet olvasok, és igyekszem a jó ötleteket már most összeírni, hogy az elkövetkezendő években tudjak majd táplálkozni belőlük.
- A múltkor megnéztem az első képeimet, és jesszus... borzalmasak, nem is tudom, hogy Áron mit látott bennem, de nagyon örülök, hogy valamit mégis, mert elkezdett tanítani. Mostanában egyre többször fotózok úgy, hogy nem szólok az alanyoknak, hihetetlenül jó őszinte érzelmeket közvetíteni. Persze ezeket valószínűleg sosem jeleníthetem meg sehol, de nekem jó emlékek. Az egyik barátomnak, Adriannek a születésnapjára egy montázst adtam például, és úgy tűnt tetszik neki.
Hihetetlenül jó egy kicsit a fotózásról is beszélgetni, Miro tudja, hogy mivel rántson ki a búskomorságból, még ha kifelé nem is mutatom.
- Nagyon nagy a különbség akkor, amikor tanítasz és amikor szakkör van?
|
|
|
|
|
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV
Babydoll || Property of Daddy Westwood
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
|
Dory
- Szerintem is. Mármint ez nem annyira nagy, hogy szükség legyen az ilyesmire.
Azaz, én így éreztem. De nem kellett velem egyetérteni, mondhatta volna bárki, hogy lökött tyúk vagyok és hogy a Shanes akkor lesz jó, ha valaki vasmarokkal tartja a szálakat. Ettől még nem lett volna igaz.
Közben inkább az előttem töpörgő kicsikre koncentráltam, eligazítva az útból a kislány hajfonatát, mert a világos tincsek igen hevesen kalimpáltak a lila leves felé, márpedig az nem lett volna a legjobb végkifejlet.
- Amúgy is vannak affinitásaim ezzel kapcsolatban, felettem ne álljon senki, csak akinek megengedem - nevettem el magam kicsit, mielőtt megingattam volna a fejemet. Inkább megigazítottam a szétcsúszni óhajtó copfomat, egy erősebb húzással. - Azt meg senki nem mondhatja meg, mennyi csillámot teszek rá! A zsarnokságnak is vannak fokozatai, ez az, ami már nem fér bele!
Doryval nagyon jól megértettük egymást, aminek nagyon örültem, mert elég kevés volt a közelben az ismerős. Sőt, ha nem vesszük Hannaht és Tudjukkit - ez de rettenetesen rossz -, akkor gyakorlatilag teljesen el voltam veszve. Aztán jött előbb a mellettem ácsorgó lány, majd Tati, hogy megmentsenek. Milyen rendesek, nem? A bizalom kérdés egy ideje nem tartozott a kedvenceim közé, így mások is nehezen bíztak csak meg bennem.
- Hát, lehet, hogy 50-50, már éppen bíznak bennünk annyira, hogy ránk merjék bízni őket és ne üzleteljenek Kyleal, hogy inkább ő jöjjön velük. Uh, igen? Milyenek? - néztem rá őszinte csodálkozástól csillogó pillantással. Szerettem a gyerekekkel lenni, kicsit jobban is, mint a korombeliekkel, nem jöttünk ki a legjobban. Viszont Emilyvel igen és próbáltam is minél több infót összegyűjtögetni a beszélgetéseinkből, arról, hogy milyen is ő, mit szeret és mi gondol. Érez. Anya szerint túl nyitott és "libsi" vagyok. Akkora baj ez?
- Nagyon jó látni az embernek saját magán a fejlődést. Én is így voltam a festéssel, bár kevésbé spontán és pillanatorientált, mint a fotózás. Igen? Egy időben gondolkoztam egy albumon, valakinek, aki fontos. Még alszom rá párat, de... lenne kedved segíteni? - tűrtem el egy tincsem kissé zavartan, mielőtt a pöttöm mellé ugrottam volna, éppen elkapva a poharát, mielőtt felborította volna. - Óvatosan, tücsök!
A kérdésre nagyot grimaszoltam, összeráncolva az orromat és nagyon fintorogtam a dologra. Mert hát, szerettem a szakkört is és az órákat is, plusz tudást tudtam megosztani a pötikkel, olyasmiről, ami érdekelt engem, de... hát.
- De, igazából, de. Az órán szigorúbban kell hozzáállni a dolgokhoz, mint a szakkörön és... hát én mindig az voltam, akit neveltek és nem az, aki nevel - nevettem el magam megint kicsit, aztán az ajkamba haraptam, mielőtt öntöttem volna még Limonádét Flórinak. - Amúgy megvagy? Olyan... halvány vagy.
|
|
|
|
|
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV
Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
|
Miro
- Ez meg a másik, hogy ez inkább olyan, mint egy sokgyerekes család, és nem olyan, mint egy vállalat mondjuk, ahol keménynek kell lenni.
Bár én nem itt töltöttem a gyerekkorom, nem ide jártam, és nem élhettem át azt a sok mindent az indulástól mostanáig, mégis, úgy érzem, hogy mostanra befogadtak. Nagyon szeretem, hogy megkaptam mindenkitől a bizalmat, és hogy annak ellenére, hogy máshol is dolgozom, itt is kaptam állást. Azt hiszem, ez részben a gyenge mágiámnak is betudható, hiszen valamilyen szinten mindenki védeni akar, akkor is, ha engem már nem érdekel, hogy sosem leszek jó mágus.
- Na de Miro!
Sikítok fel nevetve a kijelentésén, és a nevetésem még néhány pillanatig fennáll. Napok óta még csak őszinte mosolyra se nagyon tudtam húzni a szám, most meg nevetek, csoda ez a lány. Persze a testem is, mert egyből megérzi, hogy valami nem oké, és be is szúr az oldalam. Nem értem, a sírás és a nevetés egy eléggé hasonló funkció, nem?
- Pedig Kyle nagyon cuki, amikor a kicsikkel van. Ő olyan magas, a többiek meg olyan kicsik. Olyan közöttük, mint valami nagy és komoly vezér, sőt egy istenség, akit bálványoznak. A múltkor azon a széken kellett ülnie, amíg ettek.
Mutatok a színes, kézlenyomatokkal díszített, ám igencsak pinduri székre. Nekünk annyira nem is probléma a dolog, de Kyle sokkal, de sokkal magasabb, mint mi, és nála ez máshogy jött le. Viszont tényleg nagyon imádni való és édes, amikor ott ül.
- Akkor is szavazniuk kell ugye, ha csak egy jelölt van?
Annyira ezzel nem vagyok tisztába, meg ház Miroval ellentétben nekem még nem voltak ilyen tanulmányaim, így ő az, aki tudja, mi a pontos eljárás. Viszont úgy tippelem, hogy ez lehet, mert akkor is meg kell szavazniuk, mennyire akarják az illetőt.
- Ez szép volt.
Utalok a pohárra, majd pillantok fel az arcára.
- Magadról? Szívesen. Akár ötvözhetnénk is a kettőt. Én készítem a fotókat, te pedig az albumot, akkor a legjavát kapja annak, aki vagy. Nem mintha ajándék nélkül ne lennél tök jó bárkinek is.
Én például nagyon örülök neki, hogy ő van, mert vele sokkal másabb a világom, meg tudom látni a szépet és a jót. Szalvétaosztás közben vérszegény mosolyra húzódik a szám a kérdése miatt, és megvonom a vállam.
- Néha azt képzelem, hogy eltűnök. Nem csak ideiglenesen, nem örökre, hanem úgy, mintha sosem lettem volna.
Jó, hogy neki elmondhatom azt, amit érjek, ő is művész lélek, megérti.
- Eléggé összevesztem a bátyámmal, és van egy barátom, aki nagyon fontos nekem, és ő most nagyon szomorú és nem tudok neki segíteni, pedig szeretnék.
Azt már nem teszem hozzá, hogy főleg azért nem, mert pont a háta közepére kíván, de a lényeg végül is meg megvolt. Nem tudok segíteni neki.
|
|
|
|
|
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV
Babydoll || Property of Daddy Westwood
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
|
Dory
- Felőlem lehetnek szigorúak, de akkor következetesen, ne olyan... szólok, mer' én a főnök vagyok stílusban - még a hangom is elmélyítettem, a kezeim a csípőmre vágtam és beejtettem a nyakam is, kicsit olyan voltam, mint egy dögkeselyű. Nem vágytam egy ilyen főnökre, még akkor sem, ha Hannah itt volt. Az a nő egy amazon, de komolyan, neki senki nem mondja meg, mit csináljon! Totál elveszett lennék az ő helyzetében...
- Most miva'? - nevettem el magam én is, széttárva a karjaim tanácstalanul. Ha egyszer kényes voltam az ilyesmire, akkor igen, ez meg olyan nagyon magas labda volt, ami szinte könyörgött érte, hogy lecsapjam. Nem mellesleg igen jó volt őt nevetni látni.
Kyle tényleg aranyos volt a sok kis mini mellett, az egyik kislány alig ért a térdéig, olyan nagyon meseszerű volt az egész jelenet, ahogy lehajolt érte, hogy kikisérje a mosdóba.
- Azon elfér? Még az én lábam is leérne róla! - csodálkoztam el, lepillantva sürgősen a tappancsaimra, amik nem arról voltak híresek, hogy olyan légies magasságokba emeltek volna. Mondhatjuk, hogy nem voltam különösebben egy modell alkat, asszem... De cserébe nagyon tudok szeretni és egy egész kókuszgolyó befér az arcomba, ezek elég nagy kvalitások!
- Nem esküdnék meg rá, de szerintem igen... mármint, ha a dolgozók nagy része nem hajlandó együtt dolgozni az új igazgatóval, az kinek jó? - értetlenkedtem kicsit, de ugye a törvények nem mindig logikusak, leginkább sehol sem. Mint a nők egyenjogúsága, meg nincs megkülönböztetés... aha. Sure thing, Alaptörvények.
- Olyasmi, igazából régen is akartam egy ilyet, nagyon sok... képem van közös emlékekkel és sosem jutottam el odáig, hogy tényleg albumba rendezve odaadjam neki... - vontam meg a vállamat, de aztán csak lelkes pillantással néztem a lányra, olyan hatalmas, csillogó szemekkel. Szerettem, mikor valaki hajlandó volt kreatív időtöltést kitalálni velem. - Jaj, nagyon jó lesz, hidd el, nem bánod meg! Hát... Nem tudom. Olyan marslakónak érzem magam néha.
Szükségesnek éreztem hozzátenni, mert mostanság rajta is látszott, hogy nem nagyon van helyén az önbizalma, én pedig éreztetni akartam vele, hogy én is csak máz vagyok ám, alatta sokkal kevesebb van, mint azt az ember hinné. Az eltűnésre biccentettem párat, az ajkamba harapva, majd visszapillantottam rá. Pontosan tudtam, milyen ez.
- Vannak helyzetek, mikor az ember azt érzi, hogy nincs rá megoldás... de van. Lesz ez még máshogy, hidd el!
Legalábbis, a saját példámból nagyon is így tűnt, akkor egy csődtömegnek éreztem magamat, most pedig egyetemre járok, van munkám és találkoztam... vele is. Ha akkor lelépek a dokkról, most nem beszélgetnénk itt.
- Tudod, hogy ez nem megoldás, ugye? De ha ki akarod próbálni... gyere el velem fotózni! Senkinek nem kell szólnunk róla, csak összerakod a cuccod és lelépünk. Te, meg én. - Azzal felé nyújtottam a kezemet egészen halvány mosollyal, hogy tudja, én itt vagyok. Nem ismertük egymást rég óta, de az idő relatív. Valaki lehet egészen rövid idő alatt szerves része az életednek. Ezt nálam senki nem tudja jobban. - Akármi van, számíthatsz rám, tudod?
|
|
|
|
|
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV
Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
|
Miro- Hihetetlen, hogy neked még ez is jól áll. Komolyan mondom, szégyelld össze magad.
Nekem nem áll jól, ha görbe háttal állok, de ha meg nm úgy állok, akkor meg azt hiszik, hogy a cicijeimet akarom mutogatni, pedig nem. Én nem vagyok az a fajta, aki így odamegy a másikhoz, hogy nézd, milyen nagy van nekem, dupla D, úgy ám, és neked? Szóval eléggé kellemetlenül élem meg, hogy azért mégiscsak emberibbnek nézek ki egyenes háttal.
- Állítólag nagyon vicces volt, de a kislányokat meg simán megvette, még azt is mondták neki, hogy lehet a férjük. Nem járnának rosszul.
Kedvelem Kyle-t, annyira meseszerű maga a fickó, és hozzájön az is, hogy milyen rendes, az egész meg ad egy hihetetlenül jó kombót neki. Szerintem nincs olyan ember a földön, aki ne kedvelné őt. Ha mondjuk jönne most egy világpusztító vírus vagy sötét varázsló, tuti, hogy Kyle-t nagy ívben kikerlné mind a kettő, mert olyan lehetetlenül rendes, hogy még ők is bírnák.
- Senkinek, meg eléggé rossz lehet úgy a munka. A felnőttek világa igazából tök nagy szívás, hát milyen sok buktatója van?
Tudom, tudom, én is felnőtt vagyok, vagy legalábbis annak vagyok könyvelve életkorilag, de nekem nagyon sok olyan dolog kimaradt az életemből, ami a felnőttséghez vezető út miatt elengedhetetlen, szóval egyelőre csak egy valaminek tekintem magam, se ide, se oda nem tartozónak.
- Akkor most itt a remek lehetőség.
Milyen nagyon fog neki örülni a másik. Mostanában én is kézzel készítettem egy ajándékot, méghozzá Adriannek varrtam egy tortát, mert nagyon sok mindent nem ehet és a múltkor is egy heti fizetésem ment majdnem kárba, csak mert jót akartam neki. Oké, nem ment végül oda, mert én megettem a sütiket, de akkor is jó lett volna, ha neki tudok örömet szerezni. De szerintem a mosolygós torta tetszett neki.
- Tudom, de nem könnyű.
Gondolkodás nélkül fogom meg a kezét, jól esik a bizalma, és én is hamar a bizalmamba fogadtam őt. Szeretem, és szeretném, ha életem hátralevő részének a részese lenne, ami eléggé problémás, tekintve, hogy ki akarok lépni ebből a világból.
- Akár ma este is?
Kérdezem, és azon kapom magam, hogy komolyan is gondolom. El akarok menni innen, kiszabadulni kicsit.
|
|
|
|
|
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV
Babydoll || Property of Daddy Westwood
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
|
Dory- Ugyan, csajszi, túlzol - forgattam egy kicsit a szemem, mert tudom, hogy jól álltak dolgok, de azért nem vagyok egy echte bombázó, akinek tényleg minden passzol. Ahhoz nagyon sokat kellett volna még fejlődnöm. Mondjuk nem ártott volna egy új arc, ami kevésbé olyan, mintha egy kobold gyereke lennék.
- Még a végén, amilyen hercig megvárja, míg az egyik betölti a tizenhetet és elveszi. Manapság ki tudja! - tártam szét a karjaim, de a tekintetemet a kicsi Pankára szegeztem, mert nagyon gyanúsan tartogatta azt a tányért, nem esküdnék meg, hogy nem köt ki a leves nagy része a földön.
Amúgy a felnőtt lét bizonyos szempontból tényleg szívás volt, de nem a legnagyobb, amivel valaha dolgom volt. Persze, sokkal több a felelősség, de azért megvannak a maga pozitívumai, csak nem mindenki látja őket.
- Ne is mondd! Néha csak állok és az van a fejemben, hogy te jó ég, nem kéne erről megkérdezni egy felnőttet?! Aztán rájövök, hogy az én vagyok... - még az ajkaim is összepréseltem kiábrándultan, mert nem éreztem magam elég felelősnek a komoly döntések meghozatalára. Mint hogy Haägen Dazs vagy Grycan fagyi legyen... esetleg Ben & Jerry's.
- Tudom, hogy nem az. Soha nem is lesz az. De hidd el, megéri! - mosolyodtam el, próbáltam kicsit olyan motiválós lenni, még ha nem is voltam ebben soha a legjobb. Meg is fogta a kezemet, mire elmosolyodtam szélesen, finoman megszorongatva a kezét.
- Akár ma este is. Összepakolsz és eltűnünk - bólintottam helyeslően. Nekem megvolt erre a spontaneitásom és a hajlandóságom. Összepakolni és szó nélkül eltűnni... nos. Majdnem szó nélkül. - Panka, kiborul a leves!
|
|
|
|
|
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV
Mrs. Bianchi <3
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
|
Miro- Kinéznéd belőle? Mondjuk Steffi amilyen kis pattogós, illene hozzá.
Persze nem hiszem, hogy Kyle tényleg várna addig, meg aztán én nem tudom, hogy mit esznek a lányok az idősebb férfiakon, mert valljuk be, Vasváry például iszonyat egy sármos pasi, de nem tudnám elképzelni, hogy smacizzunk, vagy mg annál is több. Mert ő idős már nekem, technikailag kis szerencsével az apám lehetne. Hát nem, nagyon nem. Persze azok, akik mégis meglépik ezt, biztos éreznek valamit. Csak én nem értem, mert nem érzem. Mondjuk szerencsére, mert elég nekem a magam baja a saját korosztályommal, nem kell még tetézni a dolgot azzal, hogy valamelyik tanárom is képbe kerül.
- Nagyon furi, hogy mi vagyunk a felnőttek, olyan nagyon nem megszokott. Azt hiszem, kell egy kis idő még, mire elfogadom, hogy oké, nekem is szólnak, amikor például tanári értekezlet van. A múltkor így néztem, hogy mi van, de hát csak néha lejövök és fotózunk, de ott kellett ülnöm, olyan ciki volt.
Az emlék hatására is vörös foltok jelennek meg az orcámon, érzem, ahogy égni kezd a bőröm. Ha valamit nagyon intenzíven élek meg, akkor az, amikor emlékekből visszatér is nagyon intenzíven járja át a testemet. Eléggé mókás másoknak ez, nekem már annyira nem. Dolgoznom kell a zavaromon.
- Megéri.
Mondjuk ebben a kijelentésben annyira nem vagyok biztos, de szeretném egyszer úgy kimondani, hogy azt el is hiszem, tényleg szeretném. Jó lenne, ha így volna,és tudom, hogy Miro közelében ez teljesülhet. Élvezem azt a pozitívságot, kedvességet, őszinteséget, amit egy pillanat alatt kapok tőle, és nagyon örülök neki, hogy jóban vagyunk, mert így táplálkozhatok mindabból, amit önzetlenül ad. Mellette önmagam lehetek.
- Akkor tízkor a pályaudvarom.
Mondom elszántan, és még egy puszit is nyomnék neki hálám jeléül, ha az a leves nem éppen akkor borul ki. Eszembe jut, hogy nekem is vannak gyerekeim, szóval vissza is fordítom a figyelmemet feléjük, még ha gondolatban már csomagolok. //Köszönöm a játékot!  //
|
|
|
|
|
Erdős-Prinz Dóra
INAKTÍV
Kleine Prinzessin
RPG hsz: 8
Összes hsz: 107
|
Egy hétköznap délelőtt, szünetben KiskabátSárkisálIgazándiból azt az egyet szerettem a benti szünetekben, hogy egy csomó leckét megcsináltam szünetben és haza sem kellett vigyem a füzetemet több tantárgyból sem, sőt volt olyan, hogy a napközire már nem is sok házim maradt. Nagyon menő, amikor én végzek először és azt a játékot veszem el, amit én akarok, amíg a többiek szenvednek a számokkal meg a másolással. Úgy utálom, hogy minden nap kapunk 10 szót, amikből sort kell írni, annyira buuta és unalmas feladat. A mágusképzőben már nem fognak ilyen butaságokkal fárasztani, hogy sorírás meg tollbamondás, ott már igazi feladatokat kapunk, amihez pálca kell. Sokkal értelmesebb újra meg újra megcsinálni ugyanazt a bűbájt, mint ugyanazt a szót leírni. - Jólvanna. Csak vicceltem. – Felelem grimaszolva, miközben játékosan átvonultatom a mutató- és gyűrűsujjam Lilkó kézfején, végül magamhoz húzom a kezem. - De az csak sima futás, nem? Nem a seprűvel. Azzal repülni kell, nem szaladni. – Jeleltem ki határozottan. Ki hallott már olyan butaságot, hogy ha van seprűd, akkor a lábaidat használd. Én tuti, hogy majd seprűvel fogok hazajárni hétvégente a suliból, ha végre elég nagy leszek hozzá. Rózsaszín fája lesz és lila lesz a farkincája, aminek sosem tudom a nevét, pedig már mondták. Komolyan eltűnődöm azon, amit most hallottam. Felnőtt férfiak hulahoppoznak? Meg botok? Bökdösik egymást vele? - Azokkal mit csinálnak? – Kérdem, miután -kivételesen- fogalmam sincs. A mi családunk nem olyan nagyon kviddicses, mint Lilié. Mármint tudom, hogy picit próbálgatták, de mindenki inkább a fontos dolgokra figyelt és tanult, nem szétverette az agyát. Dávid akar tökre meghülyülni a gurkóktól, de hát az ő dolga. Majd meglátja, amikor a nevét se nem fogja tudni, hogy igazam volt. Az én fejemet biztosan nem fogják szétverni labdával. – Szeretnél kviddicsezni? És mit fogsz csinálni? Dávid szerint a fogó a legmenőbb, mert ő nyeri a meccset. Én inkább ott állnék. – Mutatok a karikák előtt álló sötétszőke kisfiú irányába. Szerintem őket ütik szét legkevésbé. - De tuti nem fogok kviddicsezni. Inkább párbajoznék. – Motyogom az őrző fiúra meredve, finomakat bólintva. Igen, én nagyon jó leszek a pálcával. Csak kapnám már meg. - Hannah néni szerint Rellon. Meg Nagyi is mondta, hogy sok rellonos vonásom van. – Szerintem ezt nem úgy mondta, hogy jó dolog lenne. Nem szerette, hogy Vivi rellonos volt, meg amúgy Viki sem szólhatott rellonosokhoz, amikor kicsi volt. Én nem is vagyok rossz. – A levitások állítólag okosak, de mégsem nyernek pontversenyt. Akkor meg semmi értelme. – Folytatom tovább a tűnődést. Ha olyan okosak, ahogy mondják, akkor miért mindig a Navine nyer? Nagyi ott volt vezető, úgyhogy bizti jó. – Te a Rellont szeretnéd, igaz? –
|
|
|
|
|
Wittner Stella
INAKTÍV
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
|
A kánikula ellenére zuhogó esőben baktattam le a kastélyból, de futózápornak tűnt csak és megúsztam a szelet is, így viszonylag kevésbé nedvesen estem be az Előkészítő kapuján, csendesen egyből az igazgatói felé lépdelve. Nagyon kedves és szép nő, akit apa kinevezett és már az első nap elég rendes volt velem meg megdicsérte az akkori ruhámat. Megegyeztünk, hogy se apa, se más nem kell tudja, hogy bejárok az ovisoknak meg az elsősöknek néha ékszereket csinálni meg játszom velük a felügyelőkkel együtt. Neki is könnyebb, ha több ember van velük, én meg elfoglalom és lekötöm magam. Nem annyira szívlelik az emberek általában amit művelek, illetve mindenben a legrosszabbat hiszik, ezért lehet az is, hogy nem akartam, erről tudjanak. Nem tartozik senkire. Akik itt dolgoznak meg kedvesek. Ma például az egyik volt eridonossal dolgozom majd, és sokat gondolkodtam már pár napja is rajta. Terveim vannak!
Hannah rendes volt és megszárogatott, mert én balf*sz vagyok leginkább, de semmi gond. A pálcám jót érezhet otthon, a fiókban. Vagyis a kastélyban, de ja. Aztán a táskámmal megindultam a kuckó felé, közben belefutva a miniszerelmembe. Ez a barna hajú csoda kisfiú olyan édes, mindig kapok ölelést meg múltkor hozott nekem valaki kertjéből egy szál... hát ilyen gazt, de aranyos volt. Aztán ahogy megláttam Tányát hevesen integetve váltam el a picitől.
- Sziiia - vágódtam mellé, hisz úgyis egy helyre megyünk. - Mi a helyzet? Hogy-hogy péntek délután nem mondjuk... randin vagy?
Az érdeklődésem ártatlan volt. Majdnem, igazából a cél szentesíti az eszközt alapon érdeklődtem hatalmas mosollyal a táskámból kikotorva, amiket annak a nyolc prücsöknek hoztam, akik ma bent lesznek velünk.
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Stella
Az előző nap eléggé megviselt. Ez a folytonos Kirill-mánia hullámokban tör rám. Hol szeretem, hol pedig egyenesen meggyilkolnám a srácot. Ráadásul az sem segít nekem, hogy vele kell dolgoznom, és szinte minden nap látom.
Kissé zilált voltam és szétszórt, mint általában. Egy egyszerű rövidnadrág-blúz kombó volt rajtam, hiszen a kis lurkókkal futkosni nem olyan könnyű és laza meló, mint ahogy az ember elsőre gondolná. Be a tanáriba, lepakolni, és az ottani eszközeimmel egyenesen a terem felé vettem az utat.
- Szia - üdvözöltem hatalmas mosollyal Stellát, mikor megláttam a folyosó végén integetni. Szerettem az eridonos társaságát, nagyon üdítően tudott hatni, ráadásul megígértem neki, hogy a sok segítségért hála majd elviszem fényképezni valami messzi helyre, ha szünet lesz.
A gyors lecsapása a kérdéssel elég meglepően ért, és kissé hátra is szegtem a fejem, mellette pedig kínosan felnevettem. - Hát, nem tudom mennyire tartozik rád, de pillanatnyilag egyedül vagyok. És te? 16 éves vagy, gondolom a péntek esték a szórakozásról szólnak - kacsintott rá.
Lassan beléptek a terembe, ahol a kicsik már izgatott mocorgásban voltak, a tanár pedig akit váltottak úgy nézett rájuk, mint valami angyalokra.
- Hála az égnek, ma nagyon aktívak a gyerekek. Sok sikert hozzájuk - intézte pár szavát hozzám, majd amilyen gyorsan csak tudott, otthagyott minket.
- Sziasztok gyerekek. Ma minden előtt újfent vendégünk van. Fogadjátok szeretettel Stellát, és neki is engedelmeskedjetek, ahogy nekem szoktatok - mondta el a szokásos tanárszöveget, majd jelzett segédének, hogy övé a terep.
|
|
|
|
|
