32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 802
Írta: 2017. június 11. 21:01 | Link



- Még mindig én.
A másik felében annyira nem vagyok biztos, így inkább arra nem mondok semmit. Nem vagyok benne biztos, hogy van még tovább. Engedelmesen foglalok helyet a széken, és körbepillantok a helyen. Nincsenek festmények, és senki más sincs itt rajtunk kívül. Amíg az italt hozza, lopva megsimítom a helyet, ahol az előbb az ajka megérintette az arcomat. Nagyon nagy baj lehet, ha ezek után képes még kedves lenni velem.
- Nyugodtan hazajöhetsz, úgyis megígérted Angienak, hogy itt töltheti a nyarat. Én a padláson lakom, nem sok vizet zavarok.
Különben is, ha a lány itt van, akkor vele foglalkoznak, és akkor engem békén hagynak, békésebben, mint jelenleg. Bár addig még bevetésre is küldhetnek, bevégezhetem. Elmotyogok egy köszönömöt az italra, kicsit nézem a feláramló gőzt.
- Nem igazán.
Húzom el a számat, de végül is, ha már itt ülök, akkor miért is ne. Nem akarok beszélgetni, de ha szóba állt velem, hát beszélhetnék is vele. Szeretném megérteni őt, és szeretném, ha megértené, hogy mi miért történt.
- Péternek hívták. Kincső apját. Hibáztam, aznap éjjel meg kellett volna halnom. Elém lépett, mielőtt az átok eltalált volna. Nem gondolkozott gondolom, csak cselekedett. Kisbabája volt, értem nem kár, de érte igen. Két napig küzdött.
Köhintek egyet, zavartan. Nem nézek rá, az italt nézem, bűntudatom van azért, mert egy apa, egy férj halt meg értem. Értem, akinek felnőtt gyerekei és erős felesége van, értem, aki ha elmegy, hát elmegy, már megtett mindent, amit meg kellett tennie.
- A gyereket a nagynénje vitte el, az anyját kezelik még most is, nem is biztos, hogy kijön. Anyád meg rohadt kávéval itatna. Egyszerűen csak halottnak kellene lennem. Azon gondolkoztam, hogy kérvényeznék egy időnyerőt a minisztériumtól, és visszamennék. Anyádnak ne mond, csak jönne a hülye kérdésekkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. június 11. 21:02 | Link

Apa

A padláson lakásra azért megemelkedik a szemöldököm. Viszont nem vágok közbe, nem szólok semmit, csak kortyolok a teából, kivételesen végig is hallgatva őt. A lelkiismeretem meg megint feltámad. Tényleg elég lett volna ennyi? Várni még pár pillanatot, míg magától megosztja ezt a családdal? Akkor lehet igen, de utána mi lett volna? Minden vissza a régi kerékvágásba, én meg lehettem volna az elkényeztetett hercegnő, aki megint a családja agyára megy, csak mert…. mert haragszik rájuk, amiért iderángatták? Nem, teljesen jó ez így még mindig így látom.
- Tudom - biccentek, miután a forró folyadék végigcsúszott a torkomon.
- Két nappal utána is tudtam, de… elég volt. Jól mondtad, nekem kell ez. Ez az idő, amit távol tölthetek tőletek. Sok minden történt. Kiragadtatok a világomból, idetoloncoltatok, csak mert elég volt Kanadából, de apa nekem az életem ott van. Hiába éltem itt is, arra az időre nem emlékszem, nincsenek maradandó élményeim… semmi. És honvágyam van, mert erre a helyre nem tudok otthonként tekinteni, hiába történt az, ami… nekem akkor is az az otthonom. Egyszerűen nem akarok mindent előröl kezdeni, mert nem vagyok rá képes. Sajnálom, lehetetlenül viselkedtem az utóbbi időben. Minden alkalmat megrakadtam, hogy pokollá tegyem az életeteket, és mondhatjuk, kifordultam magamból. Annyira jó volt adni azt, hogy a világon semmi nem érdekel, hogy már-már azt hittem, tényleg lehet így élni, közben meg észre se vettem, hogy a családom apránként utál meg. Haragudtam, amiért ott volt egy kis lány, érted? Egy kis lány, mintha csak burkoltan közölted volna velem, hogy rám már tényleg nem tartasz igényt, hisz találtál helyettem valaki mást, akivel előröl kezdheted. Büszkeségből léptem le, és nem mentem haza, de aztán… rájöttem, hogy ez így jó. Sok minden történt, veletek is, velem is, hagyni kell időt magunknak, hogy mindenki megeméssze magában. Levinek segít Farkas, neked ott van anya, én meg úgyse tudnám, nem is akarom senkivel megbeszélni ezt, mert egyszerűen az én dolgom. De, így akarod neki meghálálni? A férfinek, aki az életét adta, csak mert jobban tudja, mennyire szükségünk van rád, mint te magad? Az a kis lány még fiatal, az, hogy ez történt vele, még nem fogja rányomni a bélyegét az életére, neki mindig lesz egy apja, akire hősként tekinthet, miközben boldogságban nevelkedik fel, és még az is lehet, jobb élete lesz, mint ami jutott volna. De mi? Álljunk sorba egy amnéziátornál, hogy törölje ki belőlünk az emléked? Fel sem fogod, mekkora űrt hagynál magad után. A többiek nevében nem beszélhetek, de én el nem bírnám képzelni nélküled az életem, jobban szeretlek saját magamnál, és igenis szükségem van rád, még ha ezt kimutatni talán sose leszek képes. Te ösztönzöl, te segítesz abban is, hogy két lábon járjak a földön, hogy feltaláljam magam még a leglehetetlenebb helyzetben is. Miattad tudom azt, hogy nincs olyan mélység, ahonnan ne lehetne felkapaszkodni, és annyi mindent kaptam már tőled… többet, mint a göncök, amik a szobámban tornyosulnak. És el sem hiszed, mennyire erős vagy. Ha nyugodt arccal képes vagy állni azt, ahogy a lányod minden lehető módon képes fájdalmat okozni, akkor ezen is túl fogod tenni magad, és meg is kell tenned. Nem magad miatt, miattunk. Mert nekünk még hatvan évesen is szükségünk lesz rád, nekem pedig még rengeteg mindent kell tanulnom tőled - nem tudom, beszéltem-e hozzá valaha is ennyit, vagy hogy így. Most képes vagyok rá, mert az idő jót tett.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 802
Írta: 2017. június 11. 21:03 | Link



Kanada. Mindig visszafordulunk Kanadához, pedig az ember azt hihetné, hogy egyszer már véget ér. El kellett jönnünk, és ő ezért bosszút is állt, méghozzá a lehető legjobb módon. Az egy dolog, hogy faarccal tűröm, hogy bánt, hogy minden lehetséges pillanatban odaszúr nekem, hogy élvezi, ha bosszanthat, ha megint ő győzedelmeskedett, de a sok néma tűrés csak gyűlt és gyűlt, és sokkal inkább miatta jelent meg a mostani állapotom, Péter csak olaj volt a tűzre. Most sem fakadtam ki, legutóbb is egyetlen mondat volt, azóta pedig a padlástérben emésztem magam.
- Ez rendes tőled kincsem.
Simogatom meg a combját, és kicsit rászorítok a térdére, mint régen. Egy halovány mosoly is átfut az arcomon, jól esik ezt hallani, hogy szüksége van rám, és nem csak egy beszélő ATM-nek gondol. Általában ez van a fejében, most viszont tudom, hogy őszintén szól hozzám. Kár, hogy korábban nem ment ez.
- Tudod, hogy a statisztikák szerint tíz éve halottnak kellene lennem, ugye?
Aki nem szerel le negyven éves kora előtt, az nagy valószínűséggel azért nem teszi, mert régen elesett. Az állományban kevés a harmincöt feletti “vén róka”. Sokszor viccelődnek azon, hogy statisztika javítása vagyok, és még én magam is tudom, hogy akkor éjjel véget kellett volna érnie az életemnek, méltósággal. Senki sem várta el, hogy hazajöjjek, én magam sem.
- Szeretném elmondani neked, hogy miért kellett eljönnünk Kanadából. Talán akkor megérted.
Úgy gondoltam, hogy sosem fogom ezt elmondani senkinek, mert ha ez kiderül, kiderülhet a többi is. Viszont sosem lesz vége ennek, ha nem mondom el neki. Ha meg tényleg sikerül megszereznem az időnyerőt, vagy a következő alkalommal otthagyom a fogam, azt akarom, hogy tudja. Ahogy Levente is tudja a titkom.
- Én tettem, Lex. A kínzás, a csonkítás… én bosszút akartam állni azért, amit veled tett. Bántott téged, és ezt nem tudtam elviselni. Nem akartam megölni, azt akartam, hogy egy életen át szenvedjen, de túlzásba estem, elvakított a düh. Én meghamisítottam a bizonyítékokat, rátereltem az egészet egy halottra. Nem akartam, hogy szégyenkeznetek kelljen, amiért az apátok börtönben van. Ezért jöttünk el olyan gyorsan, a bátyád elkezdett az üggyel foglalkozni, és tudtam, hogy ki kell lendítenem mindenkit.
Valószínűleg, egy vakáció is elég nagy lendület lett volna, de ott és akkor nem ismertem határokat.
Utoljára módosította:Sárközi Norbert Dorián, 2017. június 11. 21:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. június 11. 21:05 | Link

Apa

- Tudom, hogy késő már. Tényleg sajnálom, amit tettem - most kivételesen könnyen megy. Pedig nem szokott, nagyon nem. Hányszor próbáltam, de amíg én magam is feszült voltam, és némileg kétségbe esett, nem ment ez ennyire őszintén, mert nem is éreztem. Haragudtam rá, haraggal meg nem lehet bocsánatot kérni.
Elmosolyodok, jól esik apám érintése, jobban, mint bármi, de tudom, hogy azért, mert ez nálunk ritka. Legalább is mostanság, és igen, tudom, hogy főleg miattam. De ki tudja, lehet most jött el az idő az új lapra. Nem merek mondjuk ebben a hitben élni, de legalább a késztetés megvan. Vissza akarom őt kapni.
- A statisztika hülyeség, és sokszor nem is valós. Na meg… te ritka vagy úgyis, mint a fehér holló. Apa, miért gondolkodsz ennyit a halálon? Baj van? - mert hirtelen már csak erre tudok gondolni. Nem szokott, és nem is szabadna még ezeken gondolkodnia, annyira nem öreg. És kit érdekel, ott van a kéne, de nem az, hála Merlinnek.
És belekezd, és az én arcomból kiszökik a vér. Nem tudom, kész voltam-e erre, de nem állítom le. Kivételesen nem kelek ki magamból, és közlöm vele, hogy én ezt már csak elfelejteni akarom. Tudom, hogy nem fog menni, hogy valószínűleg életem végéig elkísér.
- De… hogyan? Nem mondtam… nem…. tudhattad - zavartan, és halkan beszélek, a fejem is megrázom, és inkább kortyolok a teámból, mert ez egyre zavarosabb. Honnan tudhat ő egyáltalán erről, mikor Angien kívül senki se? Ő meg biztos, hogy nem mondta el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 802
Írta: 2017. június 14. 21:04 | Link



- Elhiszem, Lexa.
Nem mintha ez már segítene a helyzeten. Nem tudom, hogy amúgy mi az, ami kellene nekünk, mi az, ami akkora hatással lenne ránk, hogy véget vessünk a marakodásnak, hogy végre újra egy család legyünk. Talán nincs is ilyen, talán számunkra minden lehetőséget eljátszottunk. Pedig nagyon szeretném hinni, hogy nem így van, de minden lépésünk egyre elkeseredettebb és kényszeredettebb. Én például nem haragszom rá, mégsem vagyok képes arra, hogy könyörögjek neki, olyan ez, mint amikor folyamatosan olyan munkát végzel, hogy belefájdul a hátad, és nem vagy képes többet kihúzni magad. Én olyan sokszor tűrtem el a stílust és a szavakat, hogy átmentem egy érdektelen semmibe.
- Hm? Ja nem, nincs baj.
Egy pillanatra nem is értem, az ugrik be egyből, hogy tudják-e a kollégáim, hogy milyen sötét a múltam, de nem. Gondolom vannak olyan túlbuzgók, akik el akarnak tenni az útból, látom például, hogy miként néz rám Leroux, de azt is tudom, hogy ő nem veszélyes rám nézve. Lehet, hogy azt hiszi, találhat valamit, amivel eltávolíthat, de esélye sincs, ha a tulajdon fiam nem jött rá, aki kimagaslóan jó, akkor ő egészen biztosan nem fog, annál sokkal eszesebb vagyok. Nem félek tőle, épp csak bosszant, mint ha valaki lekávézza az iratait.
- Kérlek, auror vagyok. Piszok jó auror.
Rendben, ebben van némi "arcoskodás", de így gondolom. Persze ez nem ok arra, hogy mindent tudjak, hiszen ha nem látnék a fejébe, akkor tudtam volna mindezt, azonban nem fogom felfedni a titkom. Lexa okos és veszélyes, ezt már egész kiskora óta tudom. Egy húzásra kiiszom a teám maradékát, a forró ital végigégeti a torkom, köhögni akarnék, ám helyette csak nyelek egy nagyot.
- Lassan mennem kell.
Felkelve zsebre dugom a kezeimet, majd gyors csókot nyomok a lányom fejére. Mennem kell, most. Amúgy is megígértem a nejemnek, hogy időben hazaérek, de gondolom ő is abban reménykedik, hogy Lexát is magammal viszem, nos nem.
- Egy pár napig távol leszek, meglátogatom a nagyiékat, te is meglátogathatnád anyádat, biztos örülne neked.
Persze anyáméknak nem szóltunk egy szót sem semmiről, épp csak annyit mondtunk, hogy most pár napig elmennék hozzájuk, mert régen voltam, és végre sikerült némi szabadságot kiharcolnom. Pusztán ennyi, és ők ettől is boldogok voltak.
- Szeretlek.
Mondom még csendesen neki, de utána gyors léptekkel elindulok az ajtó, majd a kijárat felé, egy pillanattal később pedig már se hírem, se hamvam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. június 17. 08:28 | Link

Ramikám

- Igen, ott tényleg nem lehet panasz az ételre. Amikor fent járok az igazgató úrnál, és úgy esik, hogy van módom rá, hogy ott ebédeljek, akkor megvallom, örömmel teszem.
Változatos, így jellemezném leginkább. Egyrészt rendeltetni szoktam az ételt, ha elhavazódom, másrészt vagy én vagy Ash főzünk valamit, egy időben főként Ash volt az, aki főzött, és néha kiásott engem a papírhalom aljáról. Szóval egy olyan elhavazott és kissé szétszórt embernek, mint amilyen én tudok lenni néhanapján, határozottan jót tesz az, ha van valami rendes étel is a napirendjén, vagy egyáltalán étel.
- Mindenkinek vannak kedvenc tanárai, meg olyanok is, akiket ki nem állhatnak. Ha jól tudom, még mindig a nagynéném férje a kedvenc mumustanár odafenn.
Én egy tradicionális tanárcsalád gyermeke vagyok, és ha csak Ash nem lép erre a pályára, akkor sok generációra felmenő hagyományunk velem szakad meg. Persze ott van még Lili, meg ha úgy adódik, hogy születik még gyerekem, akkor ő, de hát ez még rengeteg dologtól függ, egy viszont biztos, Sebastian Gérard Felagund, egy meghatározó nyom a fent tanuló diákok körében.
- Eridonos? Biztos voltam benne, hogy oda fogsz kerülni, hiszen a te mentalitásodhoz a legjobban az a ház illik. Gratulálok! Kik most a házvezetők arra?
Annyira nem ártom magam bele a fenti dolgokba. Néha megfordulok a könyvtárba, Matilda kisasszony segítőkészen elkalauzol a polcok között, olykor a fent említett Herczeg Kriszpint látogatom meg, főleg év elején és év végén, de amúgy tudom, hogy nem célszerű keverni a két világot.
- Lehet, hogy oka van, miért nem szeretnének még egy gyereket, nem? Készülök egy új mentorprogramot bevezetni, ami szerintem neked nagyon tetszene. A lényege az lenne, hogy a kicsik mellé egy bagolyköves diák van rendelve, a harmad és negyedévesekhez, tehát olyan tizenkét éves kortól. Így a kicsik nem olyan szorongással mennek át a "nagy iskolába", hanem lenne már ott egy ismerős, akire szinte testvérükként tekintenek. Persze ez még kidolgozás alatt van, de az alapkoncepció már lassan összeállt.
Egész jó a terv, de ugye nem lehet semmit sem úgy csinálni, hogy én ezt most elképzeltem, és akkor puff, ennek így kell lennie, de végül is, találtam hozzá partnert, olyat, aki a nagy elképzeléseket reális formába önti, és megérteti velem mit lehet és mit nem. Remélem a következő tanévre elkészül annyira a koncepció, hogy sikeresen működhessen.
- A mágiatörténet nem feltétlenül unalmas, attól függ, hogy adják elő. Ha a jó kis pletykákat is hozzáveszik, élvezetessé lehet varázsolni azt. Ezt nem nagyon hangoztatom, de én magam is mágiatörténetre szakosodott tanár vagyok.
Tényleg nem szoktam megemlíteni, de így van. Persze van egy mugli végzettségem is, ahol angol irodalom és történelem a két szakom, de ez itt nem nagyon számít.
- Én se szerettem a mágiatörit, ezért szakosodtam később arra. Be akartam bizonyítani, hogy lehet jól is csinálni, végül mugli iskolákban tanítottam csak, aztán pedig itt lettem igazgató.
Elég sokáig nem dolgoztam, a nejem betegségének kezdete óta. Aztán amikor meghalt, összeomlottam én is. Ez a munka volt igazából a nagy kiút mindebből.
- De, hogy a kérdésedre feleljek, az átváltoztatástant szerettem a legjobban.
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. június 26. 16:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 17. 12:45 | Link

Everett bácsi *-*

A szája fültől-fülig vigyorától már zsibbadt, de nem bánta, az Igi bácsi mellett vétek rosszkedvűnek lenni. Szerette hallgatni, amikor mesélt valami izgiset, tanulságosat, de ugyanígy volt a többi előkészítős tanárával is. Igaz, neki Karina néni szakköre, a fényképezés volt a kedvence. Tantárgyból meg a környezetismeret.
Mindig is érdekelte az őt körülvevő világ, mindent és minden áron meg akart nézni, vizsgálni, tapasztalni.
A száraz elmélet untatta, ha nem társult hozzá valami, ami az elméletből az életben is megtalálható.
 - Ö… – Azt az őt jó hosszan elnyújtotta, talán kitarthatott egy egész percig is. – Konkrét bajom nincs vele, de a bájitaltan egy horror tárgy. Nem adnék elsősök kezébe kondért se, nemhogy főzet készítését bízni rájuk… pontosabban rám.
Rami eltökélte, hogy ő márpedig nem megy legközelebb főzet közelébe, elege volt már abból, hogy vagy ráfröccsent, vagy a haja lógott bele, vagy pedig rárobbant valami. – Engem nem szeretnek a főzetek. Illetve de… rám robbanni, meg ráfröccsenni a ruhámra.
 – Én is örülök, nagyon aranyosak ott, de a Navinéseket is kedvelem. Az egyik legjobb barátnőm, Lora navinés. Most? Ádi bácsi, és Viktor bácsi a HVH – nagyon szívesen válaszolt Thomas bácsi kérdéseire, akár egész nap tudott volna beszélni a kastélyról, olyan sok mindennel találkozott eddig, ami érdekes. Az unalmas részeket inkább kihagyta.
– Apa szokta mondogatni, hogy belőlem az egy is bőven elég. Ha csak a természetemen múlna, egy hordányi halálfalót képes lennék átsegíteni a túlvilágra – még szerencse, hogy csak néhány embernek okozott ráncokat a homlokára-arcára a húzásaival. – Szerintem nem vagyok olyan szörnyű, de tényleg elég sokat dolgoznak, és én meg unatkozom egyedül.
Az unalom pedig sosem jó, ha Ramónával találkozik, é közösen kisütnek valamit… legalábbis másoknak nem, neki igen, mert legalább történik valami, ami feldobja a napot.
– Húha, az nagyon jó lesz, fognak örülni a kicsik szerintem. Nekem nagyon rossz volt, amíg nem ismertem meg Lorát, mert minden ismerősöm jóval idősebb, mint én, csak Nóri az, aki csak egy évvel nőtt túl engem – aztán a mágiatörténet is szóba került. Az állát szinte hallotta koppanni a padlón, nem tudta, hogy Thomas bácsi eredetileg mágiatöri-szakos lenne. – Wow. Én biztos nem bírnám ki. Nekem a bűbájtan, és a csillagászat a kedvenceim. De szeretem a gyógynövénytant és az állatgondozást is. Én fényképész szeretnék majd lenni, azt már biztosra tudom. Apa azt mondta, ahhoz takarékra kéne tenni magam, mert túl gyors vagyok. Tényleg így van ez?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. június 24. 14:08 | Link

Rami

- Ezzel egyet tudok érteni, szerintem az a tantárgy nincs jól felépítve. Sokkal célszerűbb lenne első évfolyamon a hozzávalók pontos hatását és felhasználását, meg adagolását ismertetni. Tudd, hogy mi történik a sárkánypikkelynél, meg hogy miként viselkedik egymással a juharfátyolka és a crup szőr. Amikor pedig a tudásotok biztos, akkor lehetne kezdeni könnyebb, majd fokozatosan nehezebb bájitalokkal a főzést. Úgy vélem sikeresebb és célravezetőbb lenne.
Én magam is jártam már pórul a bájitalokkal, sőt Ash is, sőt volt olyan, hogy Valentinnal szándékosan rontottuk el úgy a bájitalunkat, hogy a dupla bájitaltan tizenhatodik percétől az egész osztálynak lyukasórája legyen, mert használhatatlanná vált a terem. Nem mindig persze, de hathetenként megtörtént. Nekünk is járt a pihenés, és szívesen sütkéreztünk a tónál. Aztán a tanároknak is feltűnt a dolog, így elkezdtek figyelni, de olyan feltűnően csinálták, hogy nem tudtuk nem észrevenni, így innentől már csak az volt a dolgunk, hogy másik bájitalába zavarjunk bele. Sima ügy volt.
- Hidd el, sokan vannak így. Nem egy hálás tantárgy, ráadásul sok lány a ruháját is nagyon félti, amit nem csodálok, a fiatalok társadalma eléggé elítélő.
Bólintok a nevekre, ismerősek, váltottam már velük pár szót, általában csak a szokásos köröket az év végén átiratkozó diákokkal kapcsolatban, valamint az első év felénél és végénél is megkeresem a házak vezetőit, arról érdeklődve, hogyan érzik magukat a diákjaink és hogyan teljesítettek eddig. Az eridonnak örültem nagyon akkor, amikor a lányt beosztották, mert tudom, hogy a ház intenzitására nagy szüksége van. Ott maximálisan ki fog tudni teljesedni, amennyiben hagyja magát sodródni. Remélem, megteszi, megérné neki.
- Én is remélem, hogy ez majd hasznára válik majd a társaságnak. Jó lenne, ha sikerülne egy ilyen előrelépést eszközölnünk a két iskola közötti kapcsolatban. Most is minden a legnagyobb rendben van persze, és éppen ezért vélem úgy, hogy ez még bővíthető, és bővítenünk is kell, elvégre itt vagyunk egymástól negyed órára.
Szó szerint látótávolságban, hiszen az udvarról látszanak az iskola tornyai, míg a tornyokból kinézve látni lehet az előkészítőt. Persze rendesen nem látjuk egymást, nem tudom megmondani például, hogy milyen apróra kockázzák a hús a manók, mégis maga a látvány arra késztet, hogy még több kiaknázatlan lehetőséget valósíthassunk meg.
- A kisebbik gyermekem is éppen a napokban állt elő azzal, hogy fotózna, pont a minap vettünk neki egy olyan gépet, ami komolyabb, de gyakorláshoz ideális inkább. Azóta folyton hallom, hogy kattan, a múltkor alvás közben fényképezett le, majdnem elátkoztam, mert azt hittem betörő.
Egy kicsit nevetek is az emlékre, aranyos volt, ahogy nézett a nagy szemeivel, mintha semmi rossz ne lenne abba, hogy egy alvó férfihez beosonva fényképezgeti, ahogy hortyog. Mondjuk jobb is, hogy még itt tart, hogy ezzel nincs baj.
- Egy kicsit, talán. Én is féltem a lányom, ő is elsős most a bagolykőben, és mindent csinál. Korcsolyázik, színészkedik, fotózik, szintén az állatok megszállottja, és minden akar lenni, mindent akar tudni. Úgy vélem, ez ebben a korban eléggé természetes. Inkább most, mint három év múlva, amikor már mindenki a tervezett célja felé halad, és akkor neked bekattan, hogy ez mégsem jön be, és inkább minden mást próbálnál ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 25. 23:05 | Link

Everett bácsi *-*

- Én is így vélem. Legutóbb pl. fordított sorrendben pakoltunk bele pár hozzávalót, elég is volt, hogy rám fröccsenjen, és hülye sebeket okozzon. Még szerencse, hogy a gyenguszon helyre raktak, és nem kellett hiányoznom, csak egy órát – ecsetelte bosszankodva, mik történtek vele. A bájitaltan az a téma, amin simán fel tudta magát hergelni a mini-főnix, és nagyon nem rajongott érte, ha szóba hozták.
- A ruhát tojom le, egy Reparo rendbe teszi, ha nem, hát így jártam. A testi épség fontosabb a nyamvadt göncnél – legyintett. Néha el-elcsodálkoztak rajta, hogy hogyan képes ennyire elveszni a részletekben és ilyen intenzitással tartani magát egész nap, hogy aztán bevágódjon az ágyába, és még csak gonggal is alig lehessen felébreszteni.
- Igen, a kicsiknek nagy segítség lenne, főleg a környező országokból érkezőknek, akiknek itt talán alig van ismerősük. Ha jól tudom, a szomszédos országokból is inkább ide jönnek, mint a Roxfortba, a közelség miatt, plusz azért az oktatási díjszabvány sem mindegy. Azokról nem is beszélve, akikről lemondtak a szüleik, mert ők muglik, a gyerek meg mágus. Kevésbé lenne félelmetes számukra – értett egyet bólogatva. Már szabályosan várta, hogy mi fog kisülni ebből a programtervből, az újdonságoknak mindig örült, szerette azt a pillanatot, amikor valami régiből valami egészen új, más dolog keletkezett. Talán ezért is tudott ennyire azonosulni az iskolai házával, hiszen a főnix is ilyen állat. Újjászületik a hamvaiból.
- Hehehe – jókat nevetgélt Thomas bácsi anekdotáján az elsős fényképező lányról, aki apucit fényképezgeti alvás közben. Ő ilyeneket nem csinált, ha valaki nem akarja, vagy nem kapott engedélyt az illetőtől, ő biza nem kattint róla fotót.
Majd megtalálja az önbizalmát az illető, utána lehet, de e nélkül nem. Kellemetlen érzés lehet annak, akit úgy fotóznak, hogy nincs megelégedve magával, és aztán örök tüskének ott marad az emlékeiben az a „ciki” kép, amitől rosszul érezheti magát.
- Én még nem igazán tudom, mit szeretnék, azon kívül, hogy fényképezek, sajnos nincs türelmem szinte semmi máshoz. Egyedül Várkonyi bácsi tud lekötni, úgy, hogy nem firkálgatok, vagy izgek-mozgok az óráin. De csak azért nem, mert tudom, hogy képes lenne olvastatni velem valami borzasztó unalmasat, ha rosszalkodnék. Egyszer elkapott este, nem értem időre vissza. Tudom, tudom, nem kellett volna sokáig kint maradnom, de ki az, aki még életében nem csinált semmit rosszul? Tuti nincs olyan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. július 2. 10:30 | Link

Rami

Mindig furcsa látni, hogy azok a kis puffancs arcú gyerekek, akik riadt – izgatottsággal indulnak neki a mágustanodának, milyen sok új szokást vesznek fel. Egyesek nyitottabbak lesznek, szívesebben csatlakoznak klubokhoz, vagy fedeznek fel magukban olyan új képességeket, melyek egész addig rejtve voltak. Egyben azonban mind egyformák: Elkezdenek káromkodni. Van, aki persze nem nagyon, míg mások kötőszóként alkalmazzák a különböző obszcén megnyilvánulásokat. Érdekes, hogy mit ki nem hoz a gyerekekből az a hely, azonban ő maga pontosan tudja, hogy nem szólhat érte, az ottani pedagógusok feladata, hogy megneveljék és irányba állítsák őket, én maximum már csak a véleményemet mondhatom el, ha kérdezik.
- Azért összességében elmondhatjuk, hogy bosszantó, ha az ember így jár a logikátlan tananyag felépítés miatt.
Ami persze nem feltétlenül Felagund professzor hibája, hiszen nagyon sok esetben a minisztérium által kiküldött követelmény nem fedi azt, amire valóban szüksége van egy iskolából frissen kikerülő boszorkánynak vagy varázslónak. Nálunk is vannak ilyen problémák, mert bár alapítványi iskola az előkészítő, mégis kap támogatást a minisztériumtól is, ami miatt úgy érzik, hogy formálhatják is a tudást, amit átadunk.
- Régebben ugye nem volt ennyi választás, volt talán három mágusiskola, akiknek be kellett fogadniuk mindenkit, nem volt kérdés, hogy hova mész. Azok a diákok, akik otthon tanultak, hosszú távon kevésbé voltak produktívak, így mára már minimálisra csökkent az otthoni oktatásra való igény, és nőtt a mágusiskolák száma. A mostani kielégítő, bár olykor úgy vélem, hogy egy vagy két iskola még jól jönne. Én magam például kifejezetten örülök Lupin úr kezdeményezésének, aki megalapította ugyebár második iskoláját, ahova kifejezetten a speciális igényekre szakosodtak. Ez is egy nagy segítség.
- Szerencsére olyan gyerek, akikről lemondanak, kevés van. Az ittlétem alatt egyetlen ilyen diákunk volt például, és bár némiképp kalandosan, de neki is sikerült otthonra lelnie.
Azt már nem teszem hozzá, hogy egész pontosan az én kisebbik gyermekemmé vált, mert nem hiszem, hogy éppen idevágna az eset, de így van. Lili első örökbefogadása inkább a minisztériumi rendeletek miatt hiúsult meg, de szerencsére megtaláltuk a megoldást, hogy ne kelljen visszamennie a Kerekibe, és mostanra már érezhetően megtalálta a helyét nálunk. Amennyire kis félénken indult, most talán a legaktívabb a gyermekeink közül.
- Nem gondoltál még rá, hogy felkérd például mentorodnak? Ha egy kicsit többet foglalkozna veled, akkor lehet, hogy segítene megtalálni az utadat is. Mint egy pótapa, például.
Bár a férfi nevében nem nyilatkozhatok, de szerintem nem elvetendő az ötlet, hogy megkérdezi, végül is, a férfi maximum nem vállalja el, abban sincs semmi vészes, hiszen megpróbálta. Ráadásul Rami tényleg főnix, vagyis feltámad majd hamvaiból és megy tovább. Nem hiszem, hogy ez megérintené.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 2. 21:02 | Link

Everett bácsi *-*

- Szerintem a bosszantó nem elég kifejezés, Everett bácsi - kontráz rá a leányzó. A bájitaltan az a téma, amitől bizton kinyílt zsebében az a bizonyos képzeletbeli bicska, és előhozta a morcosabbik oldalát.
- Ú, én belehalnék, ha otthon kéne tanulnom, teljesen egyedül szinte – megborzongott a gondolatra, el se bírta képzelni, hogy ő valaha is egyedül éljen. Nem, ő határozottan nem az a hetven macskát tartó, rózsaszín ruhakötögetős nénike-típus lenne öregkorában sem. Közösségi ember, és a csöndtől, az egyedülléttől ki tudott borulni, ha sokáig hagyták magára.
- Szerencsére azóta fejlődött a dolog, és választhat az ember, azért a szülőknek se mindegy, hogy hova küldik a gyereket. Anyáék engem képtelenek voltak rászabadítani a Roxfortra. Apa szerint a mardisok szétátkoztak volna, és darabjaimban kaptak volna csak vissza – fintorgott a kedves szülő kicsit talán túlzott előítéletére. – Szerintem nem lehetnek olyan rosszak. Egy-két idióta miatt nem kéne egy egész brigádot egy kalap alá venni velük. Tegyük fel, hogy én ilyen kis… hogy mondta apu? Ja, igen, Tornádó vagyok, akkor most az egész Eridonra mondhatnánk, hogy olyan, mint én. Pedig ez nem így van. A rellonosok is tök jó arcok – lelkes a gyerek, és érdekli is Thomas magyarázata.
Szeretett beszélgetni, ami érdekelte, arról szívesen társalgott akár órákig is.
- Oh. Hála az égnek, de azért sajnos az a kevés is bosszantó nagy arány. Az lenne a legjobb, ha nem lenne ilyen. Én nem is tudom elképzelni az életem anya és apa nélkül. Most is hiányoznak, minden nap írtam nekik még év elején. Most már csak hetente, hogy legyen is miről írni – bár kívülről úgy tűnt, mintha Ramóna az empátia teljes körű hiányában szenvedett volna, ez koránt sincs így. Nagyon is együtt tudott érezni, mind a szülőkkel, mind a gyerekkel, akik olyan rossz sorsra jutottak. Nem könnyű egy varázslócsemetével, néha még ővele is voltak problémák, de őt leginkább csak az bosszantotta, hogy anyjáék nem mondták meg, mi vele a baj.
- Everett bácsi, ha nagyon szépen kérem, megmondaná, hogy mi velem a baj? Szerintem elég nagy vagyok már hozzá, hogy tudjak róla. Anyáék nem mondják meg, terelik a témát, de szerintem ez a legrosszabb, amit tehetnek.
A gyerkőc szemei tányérnagyságúra kerekedtek. Ez még eszébe sem jutott, de meg is nézte volna magának Várki bácsi reakcióját minderre, és arcán hatalmas vigyor terült szét.
– Ez még eszembe se jutott, köszönöm a tippet. Szerintem most már megyek, biztos sok dolga van még a bácsinak, nekem is vissza kell még érnem a kastélyba, nehogy megint elkapjanak.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. július 14. 19:25 | Link

Rami

- Nem annyira vészes ám az otthon tanulás.
Persze én magam is sokkal jobban örültem a Roxfort nyújtotta lehetőségeknek, hiszen a szociális kapcsolatokat egymagam a négy fal között nem tudtam volna kialakítani. Nekem kellett az, hogy emberek közé legyek rakva, hogy kitörhessek a mindennapokból, amit az otthonlét jelentett. Előtte is bentlakásos iskolában tanultam, de akkor még gyerek voltam, nem vágytam rá hat évesen, viszont utólag belegondolva, mégis így jártam jobban. Látni azt, ahogy anyám nap mint nap szenved, egyik nap jobban van, reményt keltően, majd másnap mélyebbre zuhanunk mind, mint előtte, nehéz lett volna. Anyám és a depressziója örök páros voltak az életemben, és tudom, hogy gyerekként is szinte könyörögtem az égieknek, hogy gyógyítsák meg az anyukámat. Végül megkegyelmeztek neki, ám ez csak a halállal lehetett teljes, amit a mai napig ne tartok jogosnak.
- Mindenhol megvannak a sémák, Rami. Vannak veszélyesebb alakok a Mardekárban, de vannak a Rellonban is, és a jellemzők megtalálhatóak a többi ház vonatkozásában is. Párhuzamosak egymással ezek a tulajdonságok, de ettől függetlenül nem szabad beskatulyázni senkit az alapján, hogy melyik házba jár, hiszen nincs két egyforma ember.
A feleségem például mardekáros volt, féltem tőle, mégis megszerettem. Nekem minden házból voltak barátaim, és a legtöbbjükkel a mai napig tartom a kapcsolatot, ez pedig így helyes.
- Nem hinném, hogy baj lenne veled, azonban egy gyerek felneveléséhez számos dolog kell, pénz, idő, akarat. Ha valaki nem akar gyereket, nem szabad erőltetni. Oka van, hogy nem szül. Anyukád lehet, hogy már nem érzi magát olyan fiatalnak és lendületesnek, mint amikor te születtél. Lehet, hogy inkább a karrierjére szeretne koncentrálni, lehet, hogy anyagilag azt szeretnék, ha neked lenne biztos jövőd, de lehet olyan baja is, mely meggátolja azt, hogy teherbe essen. Én nem erőltetném, mert bár nem biztos, hogy látszik, de lehet, hogy ezzel a szüleidet bántod.
Persze nekem már nem tisztem nevelni őt, azonban fontosnak tartom, hogy ezt elmondjam, mert hát úgy tűnik más nincs, aki ezzel előhozakodott még. Megértem, a szülőknél ez kínos téma tud lenni, nálunk is volt ez már kellemetlen téma, volt, hogy próbálkoztunk egy második gyerekkel, de nem jött össze.
- Megértem, örülök, hogy meglátogattál Rami.
Felkelve megölelgetem a kislányt, és egészen a kapuig kísérem.
- Ne térj le az útról, már kezd sötétedni. Szép hetet kívánok, és remélem, hogy hamarosan újra látlak.
Intek neki, amíg el nem tűnik a kanyarban, csak utána térek vissza a munkámhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. január 16. 22:07 | Link

Szidónia
Kinézet

Annyira kínos ez az egész. Egy órája értesítettek, hogy jobb lenne, ha bejönnék, mert Esztert elzárták a viselkedése miatt. Az a gyerek, amelyik a légynek sem képes ártani, most elzárást kapott, hat évesen. Ilyen egyszerűen nincs. Első körben arra gondoltam, hogy túl sok időt tölt Seannal, a második az, hogy ilyen apától mit vár az ember, a harmadik meg az, hogy olyan anyától, mint én, mit várhat bárki is. Aztán eszembe jutott az, hogy ugranak egy generációt a tulajdonságok, így az exanyósom és az anyám tehet mindenről. Remek, a gyerekem a sátán lesz maga, és végre a sötétség győzedelmeskedett az a kis jóság felett, ami fogalmam sincs honnan jutott belé, talán az elfogyasztott borral.
Lényeg a lényeg, hogy már tíz perce itt ülök egy puffon, amit inkább gyerekeknek találtak ki. A kabátomat és a táskámat az ölemben tartom, a bokáimat szorosan összefogva, időről időre alsó ajkamba harapva. Sosem voltam még ilyen helyzetben, a gyerekem sem harapott meg még senkit. Most meg állítólag az egyik tejfoga is kihullott a gyerekbe harapáskor. Igazán szép emlék lesz ez mindenkinek, a véres szájú lány. Meg fogom ölni.
Percenként előveszem a telefonom, fogalmam sincs, hogy minek. Kristófot akartam felhívni, ennyi idő után nem is értem, hogy minek. Ő már nem más, mint időről időre egy az ígéretéhez képes kevés számot tartalmazó csekk, semmi több. Most is van egy nálam, de nem tudok bemenni a bankba beváltani. Kellene a pénz, de úgy nem megy, hogy tudom, nincs köze hozzá. Ráállok a névjegyére, majd kinyomom a telefont, az elsötétült képernyőn meglátva az arcképemet aztán megint megnyomom oldalt, feloldom, és szembe néz velem a vigyorgó arcunk. a következő pillanatban pedig Max arca. Őt hívom, de aztán egyetlen csörrenés után gyorsan kinyomom. Mit mondhatnék neki a múltkoriak után? Megint elsötétül, de zavar, hogy ki fogja jelezni neki, hogy kerestem. Megint megnyomom, messengeren keresem meg, és csak annyit írok neki, hogy: "Véletlen volt. Bocs." Megnyugodtan nyomom ki megint, és a fejemet a falnak vetve nézem a velem szemben elterülő gyerekrajzok sokaságát.
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2018. február 4. 13:42 | Link

Hannah

Anyu meg Letti ma is sokáig dolgozik, úgyhogy szokás szerint rám hárul a felelősség, hogy hazahozzam az ikreket az előkészítőből. Már hónapok óta ez a rutin, hogy a pénteket leszámítva szinte minden nap az enyém, amikor sokáig van órám, akkor Vikire hárul ez a nemes feladat. Jó lenne, hogy ha már egyedül is haza tudnának menni, hiszen körülbelül egy nyolc perc sétára lakunk a faluban, ehelyett én mehetek 20 percet értük, hozhatom be magamhoz a kastélyba őket. Jó, abban végül is igazuk van, hogy nem kéne otthon hagyni őket egyedül – a macskáknak is jobb ez így, mert állandóan gyomrozzák őket, meg nem képesek még megtanulni, hogy hogyan kell helyesen tartani egy cicát, úgyhogy tényleg jobb, ha csak akkor játszanak a babáimmal, ha van velük egy felnőtt, vagy minimum Riri.
Nem zavartattam magam az átöltözéssel, az iskolai talárom tetejére felkaptam a bélelt köpenyem, a csuklyáját a fejembe húztam és úgy siettem az ikrekért a faluba. Picit ugyan késésben vagyok, de ráérek, mert úgyis vigyáznak rájuk. Még gyorsan beszaladok a cukrászdába egy-egy péksüteményért, mert biztosan azzal fognak majd fogadni, hogy ’mit hoztál?!’, meg amíg rágnak, addig is kevesebbet beszélnek.
Az épületbe lépve rutinosan lefordulok a jobb oldali szárny irányába, egyenesen az elsősök terme felé szelem a folyosót. Az ajtó nyitva áll, már nem sok gyerek várja, hogy hazavigyék.
- ’napot, jöttem a gyerekekért!-
Köszönök az ajtóból Hannahnak, szememmel a két szőkés fejet kutatva a tágas helyiségben.
- Haligali, öltözzetek babák!-
Szólítom meg játékosan a két lurkót. Dóri épp kifestőzik és nem szeretné félbehagyni, Dávid pedig éppen kviddicsezőset játszik egy mini játékseprűn egy barna hajú kisfiúval.
- Dóra, vissza kell mennem a kastélyba, majd ott befejezed. Hallod?-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2018. február 4. 19:34 | Link


- február 5., hétfő délután -
#ootd


Máskor azt mondanám, ez is csak egy unalmas hétköznap és hétkezdés, bár nagyon hétfő van, én mégis egész energikusan és vidáman vetettem bele magam a két órám után a napközis foglalkozásba. Ma az elsősök voltak az enyémek, kedveltem őket, még nem voltak azok, akik ott toporogtak a kamaszkor kapujában, de már lehetett is velük érdekes dolgokat csinálni. Ma, miután megcsináltuk a házifeladatot, az volt a dolguk, hogy kitaláljanak maguknak egy jövőt, mik is lesznek, ha nagyok lesznek és szeretném, ha a délután folyamán arra gondolnának mit kell elérniük hozzá. Ha őszinte akarok lenni, az ezen való agyalást nem lehet időben elkezdeni, én már kilenc éves koromra elég kész tervvel álltam az utamra, ők itt vannak 7-8 évesek és még azt sem tudják, a krumpliürét vagy a sültkrumplit szeretik jobban. Most is, ahogy figyelem őket az asztalon ülve, a lábam lógatva le róla azt látom, felemás a társaság. Gergő és Johanna éppen összevesznek egy koronán, melyikük is a király vagy a királynő, két kislány sétál fel s alá, mint a modellek, majd rám nézve vigyorognak nagyon, én csak rázom a fejem és nevetek ezen. Aztán vannak akik aurorok lennének szívesen, megint mások méregkeverők, vagy éppen kviddicsesek, mint Dávid is, az osztály ikerpárjának fiú tagja.
- Szia - tegezem le a nőt, és bár egész biztos vagyok benne, hogy ő az idősebb, természetesnek veszem. A szülőknél is csak azokkal magázódom, akikkel feltétlen muszáj. A gyerekek más tészták. A Hannah néni már egészen hozzám nőtt, de ha kérdezik tagadom. Ekkor kezdem keresni Dávid testvérét, de be is robbantak értük és gyorsabb volt a nagynénjük.
- Vivien, van pár perced? Beszélnünk kellene, addig hagyd csak - nézek rájuk, majd a színező lány mögé sétálok, leguggolok mellé és végigsimítok a lapján. - Nagyon szép lesz, ha beszéltem Vivivel, utána összepakolsz? Elviheted.
Amint felegyenesedtem, a kislány már bólogatott is én pedig Vivinek intettem az asztal felé, hogy ne  a gyerekek sűrűjében folytassuk.
Utoljára módosította:Hannah Schwarz, 2018. február 4. 19:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2018. február 4. 21:02 | Link

Hannah

Amikor a srácokért jövök, sokszor látok korombeli, sőt nálam fiatalabb lányokat – vagyis hívhatnánk már nevén, mert már javában nő vagyok és nem lány gyerekkel, sőt akár többel is. De igazából nem is kell messzire menni, Lettit 21 évesen láttam anyává válni, anyu 23 évesen szült minket, én meg így itt vagyok a macskákkal. Igazából nem tudnám elképzelni az életemet még anyaként, mert bár nagyon szeretem az ikreket, meg a húgomat is, de annyi felelősség meg nehézség van a gyerekvállalással. Aztán még azt kéne, hogy egyszerre kettő is jöjjön, mert fut valami ikergén a családban anyu részéről, csak három ikerpár, amiről tudok. Persze, biztosan másabb lehet egy szerető férjjel gyerekeket nevelni, de mind anyu mind pedig a húgom megküzdöttek és megküzdenek a feladattal.  Időnként,- mint most is-nehéz rávenni a gyerekeket, hogy hallgassanak az emberre.
- Szia!- Köszönök egy halvány mosolyt elengedve a nő felé, miközben az ellenkező unokahúgom után tekintetemmel próbálom levadászni a seprűvel futkosó unokaöcsémet.
- Ó, oké. Van az irodámban egy új kifestő, ha még szeretnél rajzolgatni.-
Mondom a kis szőke fejet megsimogatva, majd a tanári asztalhoz követem a fiatal tanerőt.

- Valami baj van a skacokkal?  Csináltak valamit?-
Kérdem aggódva. A szokásos nyafogás van, hogy még játszani szeretnének, mert az irodám nem olyan izgalmas, mint a kis barátaik, de nem látok rajtuk semmilyen bűntudatot.
- Az anyjukra meg a nagyanyjukra jobban hallgatnak egyébként. Csak a nagynéniket nem tisztelik.-
Folytatom magunkat kimentve. Otthon a kisebb hisztiket leszámítva tök jól elvannak, főleg anyuval, ő néhány perc alatt rövidre tudja zárni a hisztit meg az ellenkezést. Neki már van egy kis gyakorlata az akaratos gyerekekkel.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2018. február 4. 23:22 | Link


- február 5., hétfő délután -
#ootd


Sosem nézegettem meg jobban azt, kiért milyen szülők érkeznek, a koruk eleve irreleváns volt a gyereknevelésben, sok olyan pár volt, akik harminc alatt jártak, de okosabb és kreatívabb gyereket neveltek, mint egy negyven éves pár, akiknek van másik is. Nem beszélve arról, hogy a származás sokkal szembetűnőbb volt, az hamar kiüt a gyerekeken. A gyerekeket pásztázva egy kezemen meg tudtam volna számolni, ki az, aki tisztavérű, minden értelemben. Ekkor sétált be a szőke nő, én pedig egyből felé és az ikrek felé fordítottam a figyelmem.
- Biztos az is tetszeni fog neki - helyeseltem, de erre kicsit húzta a száját a kislány. Nem a tisztelet hiánya, inkább a direkt ellenkezés jellemezte őket. De ezt legutóbb akkor láttam, mikor Riri próbálta Dávidra a sapkát ráimádkozni. Segítettem rajta, mindenki jól járt. Én hamarabb mehettem a dolgomra és ők is hazajutottak.
- Az túlzás, mindkettejük igen furcsán viselkedik, aminek jó lenne elejét venni kicsit - kezdtem bele, mielőtt az asztalhoz indultam volna a gyerekeket magukra hagyva. Láttam a nőn, hogy nem igazán boldog ettől, sőt, inkább aggodalmasnak mondanám és rossz hírt várónak. Részben az is.
- Megesik, gyakori, hogy azokkal, akikhez közelebb állnak, nem tudnak nem baráti viszonyt kialakítani, így hiányzik a tisztelet. Viktória is így járt velük, ahogy láttam múlt pénteken.
Mindezt könnyedén meséltem neki, összefonva a kezeim magam előtt a hátammal az asztalnak dőltem, úgy figyeltem Vivire, majd a gyerekekre is közben. Az egyik kisfiúra rá kellett szólnom, mert éppen azt próbálta szemléltetni, egy auror mit tenne egy bűnözővel egy kislányon, aki már sírt. Értem én, hogy ezt a hátán ülős, hajhúzós dolgot időben be kell gyakorolni… bármihez is, de ez azért sok. Elsőben.
- Dóra kicsit túlságosan is függ a testvérétől. Ma a foglalkozáson külön csoportba kerültek és a fiú összebarátkozott egy másik kislánnyal, mikor Dávid megölelte az új pajtását, Dóra fogta, és ollóval levágta a lányka haját, majd megharapta - mesélem el a történteket, amiknek itt még közel sincs vége. - Arról nem beszélve, hogy van némi fogalomzavara. Van otthon nálatok esetleg vegetáriánus vagy vegán?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2018. február 5. 00:19 | Link

Hannah

Az irodámban több fióknyi játék, kifestő, zsírkréta várja a gyerekeket, de mondjuk megértem, hogy unalmas neki még iskola után órákig egy szobában bámulni a falat, ráadásul én sem tudok velük foglalkozni, mert sokszor fogadóórám van, meg sajnos vannak adminisztratív kötelességeink is, amiket igyekszem hazavinni, mert ágyban fekve sokkal kényelmesebb ezekkel ’szórakozni’, de vannak olyan dokumentumok, amiket nem vihetek ki az iskola falai közül.  Mondjuk, a teleszkópommal szívesen nézik a pályán edző kviddicseseket meg az iskola udvarán bandukoló nebulókat. Csak az a baj, hogy abból általában civakodás lesz és megint nem tudok a munkámra figyelni. Kár, hogy nincs ilyen mugli csoda itt, amivel mozgó meséket tudnának nézni, az biztosan lekötné őket egy darabig.
- Remélem, mert már nem tudok mit kitalálni, hogy lekössem őket, amíg jönnek értük.-
Felelem, ám nem sokáig tudok a tanárnőre figyelni, mert hátulról hangos kislánysírás üti meg a fülem.
Áucs, az fájhatott. Remélem, hogy Dávid szebben bánik a lányokkal, meg hogy Dórával senki nem csinálja ezt. Vagy ha mégis, akkor Dávidka szétveri a fejét.
- F...furcsán? De otthon nem. Legalábbis nem látom.-  Kérdem döbbent arccal teljesen elkerekedett szemekkel.  A végét már csak halkan mondom, mert ha őszinték vagyunk, viszonylag furcsa család vagyunk. Lehet, hogy külsős szemmel a mi normálisunk nem is olyan normális?
- Az biztos, hogy minket inkább barátjukként kezelnek, mint úgymond felettesükként. Nem is gondoltam magamra sosem úgy.-
Kivéve, hogy ha azt akarom, hogy hallgassanak rám, igazából csak akkor. Lehet, nem vagyok valami következetes. De majd csak kinövik ezt, nem? Vikivel ilyen téren könnyebb volt, általában rá lehetett venni dolgokra. Az ikrekkel nagyon trükkösen kell fogalmazni, néha zsarolni kell őket, néha lekenyerezni őket.
- Vikivel amúgy könnyebb volt, mint velük. Lehet azért, mert anyu erélyesebb volt vele, mint a húgom velük. Segít a nevelésben, de azért hagyja kibontakozni meg ilyenek.-
Igazából szerintem meg is fáradt már ebben, hiszen rengeteget dolgozik a rezervátumban, igaz, hogy szoktam hazamenteni a kastélyból kaját meg főzni meg takarítani is, de azért így is sok házimunka hárul rá. Azért ő sem 20 éves már, ő sem úgy bírja, mint fiatalabb korában.
Arra, hogy Dóra mennyire függ a testvérétől bólintok – otthon is mindig együtt lógnak. Ebben nem láttunk eddig semmi különöset, hiszen már születésük előtt együtt voltak, korban megegyeznek, aztán nekik is izgalmasabb lehet egy másik gyerekkel játszani, mint egy idősebbel, még akkor is, ha összevesznek minden nap.
- Baaaassz..us. Az azért nagyon durva.-
Felelem őszintén kiakadva. Ezt nem néztem volna ki abból a kislányból, aki reggel iskola előtt meg szokott ölelni, hogy szeret. Ráadásul ez a hajlevágás? Ez kísértetiesen emlékeztet arra, amikor Letti eltűnt és levágta a saját haját. Egyébként biztos, hogy az is megviselte őket, ráadásul akkor sem látták, amikor az a bolond apjuk elvitte magához őket és hónapokig nem adta vissza. Bár így legalább meg tudtunk tőle szabadulni egy életre.
Csalódottan pillantok Dóra felé, aki fel-fel sandít a színezőjéből. Tudja, hogy most mondják el nekem, amit tett.
- Ugye nem lett nagyobb baja a kislánynak? Melyikük volt az? Beszélni fogunk az anyukájával is. Remélem, hogy rá lehetett venni arra, hogy elnézést kérjen. Nagyon komolyan el fogunk vele beszélgetni. Köszönöm, hogy szóltál.-
Folytatom kicsit ugrálva a témák között. Még mindig teljesen le vagyok sokkolva azon, amit a manófejű tett. Anyuék is nagyon ki lesznek akadva.
- Szerinted mit csináljak vele délután? Én már elkezdjem a fegyelmezést? Vagy egy nagynéninek mit kell ilyenkor csinálni? Azt sem akadom, hogy Dávidnak is rossz legyen emiatt.-
Érdeklődöm még mindig aggodalommal a hangomban. Zavartan megvakarom a nyakam, és ezúttal Dávid irányába pillantok, akit azon kapok, hogy lopva idenéz, de amint összetalálkozik a tekintetünk, elrántja a fejét.
- Őt is megviselte, látom rajta. Kinek a pártját fogta?-
Kérdem ismét a kislány felé pillantva, aki már abbahagyta a színezést. Nem tudom eldönteni, hogy szégyelli-e magát, vagy csak a büntetéstől fél.
- Fogalomzavara? Ezt hogy érted? -
Értetlenkedve pillantok szőke kollégám felé. Okos gyerekek ők, de ha nem ismernek dolgokat, az természetes, ha nem tudják. Én nem mondanék egy ennyi idős gyerekre még ilyet, most tanulják a dolgokat.
- Öööö… akad. Mindkettőből.-
Pedig előttük semmi durvát nem mondok, csak arról beszélek, hogy az állatok a barátaink és hogy mennyire szeretjük őket. De a többiek nem engedik, hogy vegánná tegyem őket, úgyhogy csak néhány vegán étkezésük van, hogy ha én felelek a kosztért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2018. február 5. 18:48 | Link


- február 5., hétfő délután -
#ootd


Vivit hallgatva hamar rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem egyedi eset ez. A gyerekeknek sokszor a szüleik felé sincs megfelelő tiszteletük, vagy ők nem elég erélyesek, de az biztos, hogy ez kétoldalú dolog. Határozottnak kell lenni és néha keményebbnek, különben oda a lehetősége a fegyelemnek. Nem mondom, engem is sok esetben késztetett ez lázadásra, különben nem lettem volna a tizenhatodik szülinapomon nagykorúsíttatva, hogy önállóbb lehessek. Igaz, kellett három év, hogy teljesen kiszakadjak a fennhatóság alól, de az is csak anyám miatt volt.
- Vannak új, foglalkoztató magazinjaink, az egyik kviddicses, azzal elvolt pénteken egész délután a fiúcska, érdemes lenne ilyesmit adni a kezébe, nagyon érdeklődő. Ami pedig a lánykát illeti az újdonság hiányzik neki. Egy-két oldal után egy színező is unalmas, mert hasonlóak az ábrák a nekik valókban. Esetleg őt is megpróbálhatnád rávenni egy-egy újságra, amiben több a feladat is és eltérőek - ejtettem a szavakat könnyedén járatva a tekintetem a gyerekeken. Gyakorlatilag elmagyaráztam, mit tehetne egy hétéves ikerpárral, pedig aztán én tényleg itt vagyok csak velük kapcsolatban. Mondjuk az évek alatt felszedett emberismerő készségeim és gyors meglátásaim sokat segítenek.
- Ez sem baj, de ha nehéz velük, akkor változtatni kell. Lehet azt hiszik, ti vagytok a szabad kártya, ahol lehetnek ők a kis vezérek, nem szabad rájuk hagyni a dolgokat, pláne nem olyat engedni, amit mondjuk az édesanyád, vagy a testvéred nem enged nekik - mondtam összefonva a karjaimat. Gyakorlatilag ők itt mind mi vagyunk kicsiben. Ugyan úgy van akaratuk, kiállásuk, vágyaik, de még terveik is, a leglustábbnak is.
Lassan felvezettem, mi is történt ma és mi okozta a problémát a gyerkőcök között, nyilván várva, hogy a fogadtatás esetleg sokkoló lesz. Sokan nem nézik ki az agressziót, pedig sok érzelem van a kicsikben, élnek is vele eléggé, mint a hajhúzást végre befejező kisfiú, aki látva a pillantásom leült egy asztalhoz dünnyögni.
- Megbeszéltük utána úgy, ahogy a dolgokat, Dóra nem volt hajlandó megszólalni azóta, maximum egy két szót, meg az előbb az az egyetértés. Azt hiszem bűnbánó, ami jó, de meg kell érteni, hogy ez nem elég - magyaráztam Vivinek, ahogy a szöszke ikerpár lánykájára tekintettem, aki éppen minket nézegetett. Én azért elmosolyodtam, hisz nem volt okom haragudni rá. - Dávid szólt nekem, hogy gond van, segített rávenni a testvérét, hogy tegye le az ollót, megijedt…
Hozzá tartozott a történethez, hogy a legtöbb gyerek szintén, mert ollóval fenyegetőzött a szőke leányka. Aztán úgy éreztem igazából ez ennyi, nem volt mit mesélnem, megtörtént, kezeltük. Szükségtelen közbe lépni szülőknek, az jót se biztos, hogy szül.
- A mai napon azzal foglalkoztunk, milyen foglalkozások vannak, kinek a szülei, rokonai mit dolgoznak. Ezután mindenki felállt, és elmesélte, hogy mi lesz, ha nagy lesz, mit csinálna szívesen. Dóra volt az utolsó előtti, majd közölte, hogy vegán lesz, ha nagy lesz. - Alapvetően nem is lenne ezzel gond, de nem ez volt a kérdés, és kicsit erős is volt egy ennyi idős szájából hallani.
- Ha komoly a dolog, el lehetne vele beszélgetni, hogy ez egy életvitel, nem éppen életcél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2018. február 13. 00:28 | Link

Hannah


Figyelmesen hallgatom a fiatal nő szavait. Hiába a kistestvér, a dupla nagynéniség meg az öt macska, nem értek annyira sokat a gyerekekhez. Ha én esnék teherbe, nem hiszem, hogy annyira előtörnének belőlem az ’anyai ösztönök’.  Mármint szeretem a gyereket egy bizonyos szintig, de megrémít a tudat, hogy nekem felelősséggel kéne érte tartoznom. Világéletemben arról voltam híres, hogy rám semmit nem lehet bízni, már gyerekként is állandóan összetörtem magam, kiszakítottam a ruhám. Nagyon örülök, hogy van valaki, aki levesz a felelősségről, ami rám hárul az ikrek nevelésében. Ha elrontom, van kire hivatkozni, nem én leszek a főbűnös.
- Ó, ezeket hol lehet megvenni? Visszafelé bevásárolok nekik akkor. Meg lehet otthonról viszek társasjátékot, csak félek, hogy ha az egyik csal, akkor megint összekapnak, akkor pedig nagyon nehezen tudok velük mit csinálni.-
Annyira sipákolnak, hogy nem tudom sokszor eldönteni, hogy melyikük kezdte, meg általában nem is a kezdet olyankor a legnagyobb bajom, hanem az, hogy hogyan ér már végre véget, mert megőrülök. Általában elintézem azzal, hogy nem szabad, és nem, azt sem szabad és csókolom. Néha adok valami magyarázatot, hogy miért nem szabad amúgy. Annyival könnyebb már a húgaimmal meg az öcsémmel. El sem tudom képzelni, hogy apu hogyan nevelte a féltestvéreimet olyan makulátlanul aranyvérűre. Valahogy csak meg lehet őket törni, hogy legalább egy kicsit jobban viselkedjenek néha.
- Jaj, mint a kutyáknál? Hogy ők a falkavezérek, meg ilyenek?-
Kérdem teljesen komolyan, ám ahogy kiejtem a számon, rájövök, hogy lehet nem kéne kutyákhoz hasonlítani az unokaöcsémet meg az unokahúgomat, az arckifejezésemen egyértelműen látszik, hogy megbántam, amit mondtam. Gyorsan próbálom terelni a témát.
- Következetesebbnek kell velük lenni, majd mondom a húgomnak is. Szerintem amúgy azért is voltak elkapatva, ami gyerekkorukban történt. Nem tudtuk, hogy mennyi butasággal beszélte tele a fejüket az apjuk, amikor nem akarta visszaadni őket. -
Mondom csalódottan lefelé pillantva. Nagyon nehéz időszak volt az mindnyájunknak, főleg Lettinek, hiszen nem tudtuk hónapokig normális módon visszaszerezni az ikreket. Nyilván megoldás lehetett volna rájuk törni az ajtót és leátkozni Ifenst, de azért ettől konszolidáltabbak szerettünk volna lenni, csak ennek ára volt. Nem tudom, hogy Hannah mennyit tud erről, nem reklámozzuk. De máig fel-fel véljük fedezni a nyomait annak az időszaknak. Nehéz volt kicsit visszaszoktatni hozzánk őket, biztos nagyon sok rosszat hallottak attól az embertől rólunk, abban a korban pedig könnyű kimosni a kis fejüket, főleg, hogy ha rájuk vannak hagyva dolgok, meg mindig felteszik az ’ugye ez anyánál nem így volt?’ kérdést.
- Azt hiszem, hogy első lépésként nekem kéne először komolyan elbeszélni vele erről. Mert így látná, hogy én is komolyan veszem a dolgokat.  Nem leszek vele durva, vagy ilyesmi. De próbálom vele megértetni én is, hogy mit kéne tennie. -
Folytatom eltökéltséggel a hangomban. Ez valószínűleg csak addig fog működni, amíg nem ölelget meg és mond valami kedveset, mert olyankor általában már nem szoktam haragudni rá.  Tétován először az egyik, majd a másik ikerre pillantok. Alig várom már azt az időszakot, amikor nem kell őket fegyelmezni már és még nem kamaszok. Bár ha olyanok lesznek, mint a testvéreim, akkor nem lesz olyan vészes az az időszak sem.
- Dávid, lelkem. Mindig érzékenyebb volt, mint Dóri.-
Motyogom félhangosan magam elé kettő biztatót pislogva Dávid irányába, aki éppen megbotlott, mert minket figyelt. Édesek, ahogy aggódnak, hogy miket beszélünk. Nem is tudom, hogy mit csinálnának, ha anyu jött volna értük.
- Óóó, komolyan vegán szeretne lenni?-
Kérdezek vissza elolvadva. Hát mégis tisztel egy kicsit? Hogy szidjam le ezek után? Ahhww, édes kicsi szívem. Ennyire büszke nagynéni még sosem voltam. Bár Hannah sejtheti, hogy vajon kitől hallott ilyet a kicsi csillag.
- Hát ez nem. De láthatja, hogy én is dolgozom meg a másik nagynénje is iskolába jár, prefektus. Majd fogunk erről beszélgetni. De amíg nem akarja otthagyni az iskolát, hogy főállású vegán legyen, addig nem olyan vészes. Azt meg úgysem engednénk. Köszönöm, hogy szóltál erről. El sem tudom képzelni, hogy mit gondol… hogy vegánkodni megyek be az iskolába?-
Felelem még mindig nem rejtett izgalommal a hangomban. Lehet, hogy visszafelé meginterjúvolom Dávidot is, hátha azóta ő is az szeretne lenni. Viki is az lesz majd, csak legyen elég önálló és ne anyu véleményétől függjön. Mondjuk, ha ezt Dóri elmondja otthon, engem megölnek. De nem baj, megéri.
- Dávid szívem kviddicsezni szeretne legújabban?-
Tudakolom fejemmel a kicsi fiú felé bökve egészen finoman. Ő mindig más szeretne lenni, sárkánykutató, rezervátumos, tanár, bestiagondozó, artista, mindig, amit épp meglát.
- Egyébként… - Fordulok Hannához valamiért kicsit halkabban beszélve, aminek amúgy semmi értelme nincs, mert nem a Coca Cola receptjét szeretném elárulni. – Látszik már rajtuk valami a leendő házukból? Én egyelőre eridonosnak mondanám a csajszit, navinésnek meg a srácomat. De aztán ez még változik még, szerintem rajtunk is áll, hogy mit erősítünk meg bennük.-
Vivi nagyon mély, Vivi nagyon bölcs. De tényleg így gondolom, mert ha nagyon rákapnak a tanulásra, könnyen kékek lehetnek. Ha nem nyílik meg jobban Dávid, szerintem ő sárga. Ha Dóri ilyen vagány marad, akkor piros, esetleg zöld. Csak ne legyen apja-lánya/fia egyik sem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2018. március 10. 00:11 | Link


- február 5., hétfő délután -
#ootd


Sosem gondoltam, hogy nagy szakértője leszek, vagy éppen azt sem most, hogy az lennék jelenleg, de szemlátomást előrébb járok. Nem is a tanulmányaim, inkább a gyerekekkel való tapasztalat hozta ezt nekem azt hiszem. Leginkább olyan dolgokra tanítanak és készítenek minket, amik maximum a könyvben élnek példa szintjén. Persze a problémás gyerekek megléte, vagy a különleges bánásmód bármikor felmerülhet igény szintjén, de arra, hogy fogja magát egy ekkora gyerkőc és féltékenységi rohamában fodrásznak áll, nem hinném. Mondjuk az sem kizárt, hogy az indulatot más is elindított, ezt viszont már nem tisztem megítélni.
- Ha mentek kifelé, a portán is van pár példány, ott lehet hagyni az árát, de akár egy aláírt bizonylattal legközelebb is behozhatod, de most is elvihetitek őket - mondtam segítség gyanánt, nem tudom mások hogyan állnak a pénzügyekkel, azt gondolnám erről igazán egyedi a felfogásom. Az itt kapott gyakornoki havi bérem egyenlő más téren a napi keresetemmel. Engedjük is el hamar mindezt.
Vivien kutyás példájára felszaladt a szemöldököm, aztán csak elnevettem magam. Bár elég érdekes, de igen hasznos hasonlat. Bólintottam egy aprót, aztán oldalra intettem, ahol két szék volt összetéve, szétemeltem őket, hogy üljön le nyugodtan én is ezt tettem. Innen belátni a helyet, baj nem lehet.
- Az bizonyosan sokat segítene, bár nyilván Viktóriára ekkora felelősséget hárítani nem egyszerű, ő is még inkább gyermek, mint tinédzser vagy felnőtt. Nem kell irracionális elvárást támasztani, egyszerűen jó, ha vannak határok, amit képes mindenki tartani.
Abban nem voltam biztos, hogy egy tanács mindent megváltoztatna, de a törekvés is nagy lépés tud lenni, reméltem az ikrek érdekében. Nem rossz srácok alapvetően, a mai is igen furcsa és kizökkentő momentum volt. Sóhajtottam is egy nagyot, ahogy a térdeimre könyökölve támasztottam az állam a kézfejeimre. Igazából bólogattam párat, tegyen csak így, meglátjuk mire jut. Közben inkább kifejtettem mi is történt még.
- Igen, alapvetően tehet, amit engednek vagy szeretne, de a fogalomzavar komoly problémákra is utalhat. A diszlexia és diszgráfia is ilyennel kezdődik, az olvasás nyilván még nem annyira tesztelhető, de ha tisztázva lesz vele a fogalom érdemes vele többször beszélgetni mesék tartalmáról mondjuk. Lehet csak szabados a felfogása - vontam vállat, mert nyilván nem kell a legrosszabbtól tartani. Vivi keze után nyúlva megsimítottam a karját mielőtt aggódni kezdene, majd vissza is húztam.
- Elképzelhető, hogy félreértelmezett valamit, de nem kétlem, hogy megoldjátok otthon - mosolyodtam el, majd a fiúcskát kerestem a szemeimmel. - Igen, jelenleg nagyon érdekli, ma éppen a terelőséget emlegette és egész nap egy ceruzával imitálta az ütéseket. Aranyos.
Ahogy beszéltem hirtelen jött az inger és az utolsó szó után tüsszentettem is kettő-három nagyobbat. Előbb a szőkére pillantottam majd elnézést kérően zsebkendőt vettem elő. Akkor kezdtem érezni a kezemen az égő, kellemetlen és viszkető érzést. Jól ismertem sajnos.
- Hm, nehéz lenne megmondani, szerintem Dóra lesz az, akin előbb meg fog mutatkozni, nem érzem őt elég impulzívnak a mait leszámítva egy rellonoshoz, de ha engem kérdezel szerintem jövőre akár egy próbatesztet otthon csináltathatsz velük… - nyökögtem kicsit a végét két tüsszentés között, ahogy vakarózni kezdtem. MACSKÁK.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2018. március 10. 12:14 | Link


#ootd


Percenként pillantottam jóformán az órámra, rossz berögzülés, de a legkevésbé sem szeretek semmiből kicsúszni és igyekszem a gyerekeket is erre nevelni. Számukra is hasznos, ha nem tartják őket tovább, vagy kényszerítik maradásra. Amíg a lelkesedésük él, addig kell nyújtózkodni, különben tényleg oda az egész élvezzék a tanulást lehetőség. Ma a történelem óra helyett is környezet volt, így az elsősökkel növényeket és állatokat rajzoltunk, amiket a legjobban szeretnek, majd el kellett mesélniük miért. Mikor ezen túlestünk, megkérdezték, hogy kimehetnek-e szünetben az ügyeletes nénikkel, én pedig bólintottam. Mikor lejárt az idő, akkor összeszedtem a rajzokat, majd a három-négy maradozó diákocskához sétáltam. Az egyikük éppen olvasni próbált, jóval előrébb járt, mint a társai én meg odahajolva hozzá szívesen segítettem neki.
- Ke-res-te… - segítettem ki szótagolva húzva a szón az ujjam, aztán rá mosolyogtam. Megsimogattam a kisfiú fejét, majd hagytam, hogy a képeket nézegetve azt a pár soros szösszenetet próbálgassa. A többiek játszottak vagy színeztek itt bent, én pedig az ablakra függesztve a szemem bámultam kifelé a hóba. Élvezik, pedig hideg, lucskos és egyáltalán nem ruha barát. Azt hiszem kicsit eltávolodtam ezektől én már az évek alatt. Ha már szerencsétleneknek bent kell lenni szombaton, de még csak nem is kis időt, legalább érje meg. Engem se vonzott különösebben az itt lét ténye, de a hosszúhétvégének tudtak örülni. Én úgyis dolgozom meg leginkább otthon leszek, nem is érint igazán. Egy sóhajjal karba fontam a kezem, aztán a tanári asztalnak dőltem a fenekemmel, úgy figyeltem őket elmosolyodva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. március 10. 13:38 | Link

Miss Schwartz


Nagyon könnyű azt mondani, hogy majd lesz valahogy, akkor, amikor nem te vagy benne. Én sem estem kétségbe a rám váró feladattól, amikor polgármesternek jelentkeztem, hiszen nem kellett akkor mást tennem, mint mosolyognom, és megnyerően elmélyedni a másik fél szemében, azt bizonygatni, hogy velem jól jár. Hogy én majd elhozom ide a változást. Aztán megnyertem a választást, és azóta nem tudom, hogy mit tudok felmutatni. Találkoztam a fiammal párszor, bérelek egy szobát, és minden nap rendelek ételt magamnak, ezzel hozzájárulva a gazdaság fejlődéséhez. Ez nem valami nagy eredmény.
A munkatársaimat már ismerem, megtanultam a nevüket, és minden adatot, amit érdekes lehet róluk. Ez nem bizalmatlanság, de új ember vagyok itt, pontosan tudom, hogy ilyenkor az emberek megpróbálnak minden kis stiklit. Nem zavar a dolog, én is megpróbálnék azt hiszem elsütni még egy vagy két plusz gyereket, nagymamát vagy háromlábú kutyát, ha arról lenne szó.
Most azonban, hogy őket már ismerem, elindultam tovább. A boltosok és alkalmazottaik jó részével is találkoztam, és kaptam javaslatokat, észrevételeket tőlük is. Itt az ideje, hogy meglátogassam hát a falu fájó fogát, vagyis az előkészítőt, mely az ifjú boszorkányok és mágusok elméjét hivatott pallérozni. Fájó fog, mivel igazgató nélkül maradt, és nem tudom, hogy mi lesz vele, míg nem találunk megbízható embert. Az elsődleges probléma a tavaszi szünet környékig jó lenne, ha megoldódna, ám jelenleg még nem látom azt a bizonyos fényt az alagút végén. Ettől függetlenül megpróbálom legalább az itt dolgozókat megismerni.
Miss Schwartz osztályának ajtajában megállva nézem, ahogy a hölgy segíti a gyermekeket, és azt is, hogy a kicsik milyen lelkesen állnak hozzá a tanár személyéhez. Az egyik kislány sokadszor is felpillant rám, én pedig intek neki egyet, de nem akarom zavarni a munkálkodást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2018. március 10. 14:00 | Link


#ootd


Hogy a munkám mennyire élvezetes, azt ki-ki döntse el maga ugye, én a saját bevallásom szerint nem szeretem reklámozni, melyikkel és hogyan is érzek, de az biztos, hogy észrevehetően szívesen voltam itt. Azt hiszem régebben szükségem volt már valami állandó mégis változó dologra, mint hittem. Lehet sok dologra túl későn is ébredtem rá, de most úgy éreztem minden a legnagyobb rendben. Sebby edzésen volt, Dolfit pedig munka előtt Lucáékhoz vittem, Pascallal elég jól megértik egymást szerencsére. Sőt, néha túlságosan is. Így viszonylag gond és megoldandó dolog mentesen ment ez a plusz, számomra értelmetlen munkanap is.
Ahogy a pár, a hidegbe ki nem vágyó gyereknek segítettem, vagy éppen csak figyeltem, hogy minden rendben legyen, kiszúrtam a nézelődést az ajtó felé, aminek mindeddig háttal voltam. De a kislány integető mozdulatára kénytelen voltam a vállam felett hátra pillantani érdeklődve.
- Ó, szép napot. Segíthetek? Valakinek az édesapja? - kérdeztem szokásos módon, mert őszinte kell legyek, nem helyi lévén nem vagyok minden arccal és névvel tisztában, sőt, ha nagyon komolyan veszem a családon kívül csak a fodrászomról tudok eleget. Róla mondjuk a mindent is. Egy csoda az az ember.
- Tomi, kérlek tedd azt le - szóltam rá a ragasztót a társa felé nyomogató kisfiúra, szerencsére a hangom se kellett megemelni, és megtörtént. Nincs mindig ilyen könnyű dolog velük. De azt hiszem megéri a dolog, mi formálhatjuk a jövőt, abban van haszon elég, ha az ember jól csinálja. Elég csak a kis Erdős-Prinz lányt, vagy a Krise hölgyikét nézni, akik lelkesek a kis egyéni foglalkozásaimon. Közben közelebb sétáltam és a férfihez is léptem, majd a kezemmel mutatva az utat beljebb is invitáltam.
- Jöjjön csak be nyugodtan, szünetük van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. március 10. 14:17 | Link

Miss Schwarz


- Üdvözlöm.
Bevallom, eléggé zavarba jövök, amikor lebukok, de nem nagyon jelenik meg érzelem az arcomon. Csak kellemetlen, mert már éppen készültem vicces arcot vágni, már majdnem élveztem egy pontját a mai napnak, aztán visszarángattak a valóságba, és most egy kicsit még át kell szoknom a komoly felnőtt szerepre.
- Nem, nem tudok róla. Vagyis, nem, ilyen korú példánnyal nem rendelkezem.
Képzeletben köhintek egyet, mintha ez kellene ahhoz, hogy teljesen átváltsak, de rendben van, megérkeztem önmagam bőrébe, remek. Beljebb lépek, ha már engedélyt kaptam rá, és most, hogy így rákérdeztek, elmerengek azon, milyen is volt, amikor a gyermekeink még csak ekkorák voltak. Valahogy jobban működött minden, most azonban, hogy nagyrészt itt vannak, rájöttünk, hogy valójában minket nem tart együtt semmi. Megint, de félek utoljára.
- Wittner Erik vagyok, Bogolyfalva új polgármestere.
A hangom fokozatosan halkul le, amikor a titulusomat mondom, mintha nem akarnám, hogy rajta kívül más is hallja. Nem akarom feltétlenül, hogy a gyermekek hazatérve azt mondják, hogy ma meglátogatta az iskolájukat a polgármester, felesleges pletyka lenne csak. Vagy nem, de pánikkeltésnek kiváló.
- Szeretném megismerni azokat az embereket, akik nap, mint nap részei a falunak, és érdekelne a véleményük. Szeretném, ha fejlődnénk, és ha meghallhatnám a valós panaszokat.
Félek, hogy vannak olyanok, akik a saját számukra fontos részeket kiemelik, míg számos problémát, ami gátat vetne az ő fejlődésüknek, elsikálják. Tudni akarom a titkokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2018. március 10. 15:16 | Link


#ootd


Pár pillanatig hezitáltam, hogy mit is kéne tennem igazából. Megesik, hogy megjelenik egy szülő, de nem ilyenkor szoktak és nem is nagyon jöhetnek a teremhez, ha csak nincs nyomos okuk. Jobbnak láttam hát elébe menni ennek a kérdéssel, de idő kellett, hogy összetegyem, mit is akar mondani azzal, amiket kiejt a száján. Nem vagyok lassú felfogású, de a gyerekeken kívül egyre kevésbé használom megint a magyar nyelvet. Otthon gyakorlatilag azért is éljük a németet Sebbyvel, ha kell, ha nem. Lewyék hozzászoktak és elélik velünk, mások meg kénytelenek és így jártak.
- Kisebb? Beiratkozás? - nézek kissé furcsán, nincs időszak rá és nyílt nap sem, de én a lehető legtöbbet igyekszem megtenni, ahogy a férfire nézek. A kora és a külseje alapján nem úgy hinném, hogy nincs már legalább egy gyereke, aki nagyobb is esetleg, de talán egy kicsi is. Sosem lehet tudni. Közben már a teremben volt ő is én pedig visszasétáltam az asztalhoz a kiszaladó Réka rajzát elvéve, hogy eltegyem a többihez. Ő lelkesen köszönt a „bácsinak” majd tovább is állt.
- Ó, Hannah Schwarz, örülök - nyújtottam felé a jobbom, hiszen illendő volt bemutatkoznom, de mindjárt világosabb lett, mit kereshet itt. Megteheti. Apám mondjuk jobban kapizsgálná ezt, mert ő szeret belefolyni ilyen szinten is a városvezetésekbe vagy a politikába. Nekem nem tisztem és szándékom ebben bármerre gondolkodni. Rámosolyogtam, majd fel is kellett nevetnem.
- Elnézést, de a valós panasz, meg amiket itt hallani fog, már bocsánat, de két teljesen külön dolog. Mióta itt dolgozom, ha valami probléma volt, az leginkább zsörtölődő kisegítők, beszállítók vagy manók miatt volt. Leginkább önös érdekből - vontam vállat, és igyekeztem úgy átlépni a mondandója hangvételét, mintha nem érezném ki belőle azt a tipikus kampányszagot. Amikor kellene valamit felmutatni, ezért az ember érdeklődik, hogy mondhassa, ezzel próbálkozunk. De ne legyen igazam.
- A gyerekek sok dologra rászorulnának. Új könyvek, iskolaszerek, amik rettenetesen gyorsan fogynak és egy igazgató. Másban nem szenvedünk szerintem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. március 10. 15:52 | Link

Miss Schwarz


- Kisebb sincs, mindenki elérte a Bagolyköves kort.
Furcsa belegondolni, hogy a legkisebbem, az én kis csalafinta hercegnőm is olyan idős lett, hogy már az iskolába járjon. A nagyfiam auror, a Dávidom meg dolgozik is, tanul is, ideális átmenet. Meg vagyok én áldva a nagycsaládos kedvezmény minden formájával. Sőt, a nagyobb fiam még a végén eléri azt is, hogy legyen mégiscsak egy kisebb, csak ő apuka helyett papának hív majd. Borzalmas, hogy milyen tempóba képesek öregedni, miközben én csak stagnálok. A korral meg ugyebár egyre jóképűbbé válok, de ezt senki sem mondogatja mostanság.
- Szevasz prücsök.
Pillantok utána, ahogy éppen csak egy pillanatra látom az alkotását is. Nem semmi a gyerekek energiaszintje, és hihetetlen, de mi is voltunk ilyenek. Aztán, ahogy nő az ember, és egyre több hülyeséget követ el, valahogy az energiaszintje is úgy csökken le. Pedig néha szívesen meghemperegnék a hóban, de akkor biztos idiótának titulálnának, mert nekem, akinek ilyen komoly hivatalom és életkorom van, nem tisztségem már a hóban hentergés. Néha csak úgy jó lenne ezen a szinten állni. Finoman szorítom csak meg a kezét, üdvözlőn, de nem erőszakosan, és nem hosszan. Nem vagyok a feleslegesen túlspilázott fizikai érintkezés híve, és ez meglátszik azon is, hogy milyenek lettek a gyerekeim is. Ezt a részét még valóban sajnálom is.
- Én is ettől félek, éppen ezért nem is bízom meg az ilyen információban.
Tudom, milyen az, ha az embernek lehetősége nyílik ilyen kinyilatkoztatásra. Minden szentnek maga felé fordul a keze. Bár nem kérek külön engedélyt rá, dehogy ne csak úgy ott álljak, mint valami faszent, hát én is nekitámaszkodok az asztalnak.
- Igazgató… ne is mondja, teljesen frászba vagyok, hogy mi lesz, ha nem találok senkit, aki alkalmas lenne erre a posztra. Várom a csodát, persze, hogy jelentkezik valaki, vagy visszatér Mr. Everett, vagy Mrs Felagund mondja azt, hogy megunta az unokázást. De nem tudom, talán inkább igazgatónak kellett volna pályáznom, és nem polgármesternek.
Mindenki jobban járt volna, mert akkor élhetnék a magam kis világában, nem kellene mindig öltönyt húznom, és nem lenne baj az sem, ha festékes lenne a pólóm csücske, hiszen gyerekek között vagyok, megesik az ilyesmi.
- Könyvek, iskolaszerek. Beszéljen az iskolai könyvtárossal, rendeljenek megfelelő könyveket, a pénz ne legyen akadály, küldök majd én is egy baglyot. Ha jól tudom, ott épp most zajlik végbe egy személyi változás, de bízom az igazgató bölcs döntésében. Az iskolaszerekre is ki fogunk találni valamit. Nem akarok tandíjat emelni, de talán vannak ismerőseim, akik tudnak valamit kezdeni a helyzettel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2018. március 18. 03:18 | Link

Hannah


Igazából én mindig másokra bíztam a gyerekek nevelését. Mármint persze, a rokonuk vagyok, de nem az anyjuk, meg a nagyanyjuk, nem hiszem, hogy nekem különösebben foglalkozni kéne a fegyelmezésükkel. Persze, szeretnék segíteni a húgomnak, de kinek van türelme az ellenkezős gyerekek hisztijét hallgatni? Azt hiszem, hogy egyébként már kezdik kinőni a dolgot, remélem lassan már jön a kamaszkor előtti nyugi.
- Ó, az jó lesz, köszönöm! Van nálam annyi, aztán lehet cserében lesz egy nyugis délutánom. Eléggé sok papírmunkám van mostanság, nem is értem minek ennyi.  Melyiket szokták különösen szeretni?  Az a seprűs rejtvényes füzet szerintem bejönne a kis srácnak. Dorkának valami állatos… bár a mai után…-
Mondom a végén szemforgatva. Nem értek hozzá, de nem hiszem, hogy meg kéne jutalmazni a mai viselkedése után. Azt tudom, hogy féltékeny, hogy ha Dávid más gyerekekkel játszik, de valahogy el kéne vele fogadtatni, hogy az öccsének attól még lehet barátkája, hogy ők ikrek. De ez inkább ilyen gyerekes féltékenység, mert ő simán barátkozik másokkal, csak Dávidnak nem szabad kislányokkal.
Hannaht a gyerekeket kémlelve követem a székekhez, majd helyet foglalok. Egészen nyugisan eljátszanak, csodálom, hogy ilyen fegyelmet tud tartani. Tuti valami német dolog ez.
- Igen, nem is szereti, ha ráhárul a felelősség. Életkorban már nem olyan gyerek, de odabent még eléggé éretlen. Meg az, hogy gyakorlatilag testvérként nőttek fel, csak nyolc év van köztük. Elég szerencsétlen helyzet volt… de így alakult.-
Fejezem be mosolyogva, jelezve, hogy nincs itt gond. Hát, igen, eléggé érdekes helyzet is volt, ahogy kamaszkorunkban egyszer csak megérkezett közénk, mert csak. Eléggé nagyot csalódtam akkor anyában, hogy ilyen felelőtlenségre is képes. Jó, azt tudom, hogy fiatalon megpattant otthonról, de hát ki nem? (Én, még mindig otthon élek, nevermind) De azt nem gondoltam volna, hogy csak úgy jön egy gyerek. Aztán hasonló villámcsapásként jött Letti szerelme azzal a bolond angollal, meg az ikrek. Én vagyok felelőtlennek titulálva, aztán én nem vagyok terhes. Meg innen még nem rúgtak ki, vannak iskoláim. Én… én jó vagyok a magam módján. Állatokon is szoktam segíteni.
- Nagyon szeretik egyébként egymást, csak most abban a korban van, hogy inkább lenne egyedül. Most kezdi el bontogatni a szárnyait meg élni az életét. Hamar került be a Bagolykőbe innen, nagyon bizonyítási kényszeres lett utána.-
Igazából nem tudom, hogy ezt miért meséltem el. Valószínűleg eléggé kiakadt a múltkor, még otthon is eléggé ideges volt rájuk, hogy egy olyan egyszerű kérdést nem bírnak teljesíteni, mint hogy vegyék fel a sapkájukat. Én ennyi idősen nem is tudom, hogy mit csináltam. Őt bébicsőszködtem. Kiakasztottam a szüleimet. Nem sokkal később meg költöztünk lengyelbe. Igazából nem annyira bántam, bár a lengyellel eléggé meggyűlt a bajunk a testvéremmel, mert szinte egyáltalán nem beszéltük, amikor kikerültünk.
- Ó, diszlexiás? Ezt nem vettük észre nála eddig meg jók a jegyei is.-
Nem tudom, hogy egy ennyi idős gyerek tud-e a csalni, de asszem a diszeseknek már az elején rosszabbak a jegyei. De tudom, hogy a szellemi képességét nem feltétlenül befolyásolja az írás, attól még lehet nagyon jó matekos. Az biztos, hogy szívesen tanul, akkor csak nem rossz neki.
- A fantáziája nagyon élénk. Állandóan mesét mond otthon a játékainak, meg saját kis elvarázsolt világot él. Csomószor látom, hogy a kertben egymaga játszik, de közben beszélget valakivel. Van, hogy a játékainak beszél. Órán nem beszél végig?-
Kérdem kicsit nevetve. Otthon le nehéz lelőni, néha még mi sem bírunk tőle szóhoz jutni, annyi mindent mesél el. Szeret a középpontban lenni. Tipikusan olyan, mint a nagymamánk meg a kicsi húgom, meg én. Letti meg anyu inkább csendesebbek meg visszahúzódóbbak. Dávid visszahúzódóbb, mint Dóri, úgyhogy nem tud kibontakozni mellette.
Bólintok Hannah felvetésére, miközben mosolyogva végigmérem a kis kviddicses vasgyúrót, meg a duzzogó színező szőkeséget. Már csak pár év, és könnyebb lesz.
- Ó, egészségedre. Csak nem meg leszel fázva? Mondjuk ennyi gyerkőc között nem csoda.-
A kisgyerekek a betegségek melegágya. Sokan vannak, túrják az orrukat, némelyik meg nem is mos rendesen kezet. Meglepően sokan nem tudják még a szülők közül sem, hogy nem a kezüket kell a szájuk elé tenni, hanem a karjukat. Azzal mindent összefogdosnak és kész a baj.
Kissé aggódva bólintok Hannah-nak. Én is így látom őket, aztán majd persze kiderül. Nem tudom, hogy mennyit lehet rajtuk még alakítani, mert Dórát azért az ilyenekről le kéne szoktatni. Egyrészt olyan finom kislány, másrészt meg…
- Jobbulást. Ez allergia inkább. Mire vagy ennyire allergiás?-
Kérdem összeszorított fogakkal, majd a táskámból nyújtok egy csomag zsebkendőt a szőke kollégámnak. Aggódva figyelem, mert ez egészen gyorsan romlik, az előbb még semmi, aztán tüsszögés, viszketés.
- Vigyázzak a srácokra, amíg gyógyszert veszel be… vagy valami?-
Vetem fel összeszorított foggal. Nem fognak nekem örülni a suliban, ha késve érek vissza, de nehogy fulladni kezdjen itt Hannah. Nem bízhatom egy csapat tökmagra. Nem igazán tudom, hogy pontosan mit  csinálnak ilyenkor az allergiásokkal, de abban biztos vagyok, hogy életveszélyes is lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2018. március 22. 15:35 | Link


#ootd


Kicsit értetlenül álltam a látogatónk előtt, ezért is érkeztek kérdés formájában az aggodalmaim arra, miben is kellhetett volna neki bárki segítsen, ami elmaradt. Nem ez lenne az első, botlottam már random szülőkbe, akik éppen a tanáriba nyitottak be, mert senki nem irányította őket jó helyre. Szóval minden meghökkenés nélkül hallgattam őt, el is mosolyodtam a tényen, hogy ebben a kategóriában már nem érdekelt apuka az úr. Némi illem szorult belém, így hamar elengedtem a „á, akkor unoka esetleg?” kérdést, olyankor sok férfi nem szokott megkedvelni, többeket nehezen érint a koruk, az a durva, hogy már a saját korosztályomban is ezt tapasztalatom. Pedig a jó bor sem az újbor.
- Köszönöm Réka, kiveheted a játékokat - mondtam neki, hiszen tudtam, hogy erre vár. Van egy rakás memóriakártya és egyéb apróságok a nagy fiókjukba, de engedély nélkül nem vehetik ki. Ő nagy vigyorral el is sietett én pedig a polgármesterünkhöz fordultam vissza.
- Ezt jól teszi, bár attól tartok ez emberi sajátosság, mindenki életében megesett már a ferdítés, eltitkolás és az önös érdek is. A változó csak az, hogy a saját vagy a másokat érintő esetekben - osztottam meg vele az ugyan nem kért, de mindig meglévő véleményem egy kiszélesedő mosollyal, mert egyébként szívesen beszélgetek, bár sokszor érzékelik, hogy nem az anyanyelvem én igyekszem.
- Igen, biztos vagyok benne, hogy nem egyszerű, ennek ellenére tényleg ez a leghamarabb megoldásra szoruló. Thomas sok mindent elintézett és pörgött az élet, igyekezett, hogy ne múljon a bürokrácián sok és jól menjen minden. Igazgatónak? Esetleg tanáripálya, vagy csak maga az igazgatás? - érdeklődtem meglepetten. Nem azért, mert ne néznék ki bárkiből ilyen törekvéseket, inkább mert általában vagy az illető is pedagógus, vagy erős hajlama van a vezetői szerepre, egy iskola életében egyik sem jöhet rosszul, de azért nem mindegy.
- Rendben van, majd összeszedjük a kollégákkal, mi is, ami sürgető és fontos, aztán adunk listát. Nem tudom van-e az iskolának alapítványa, pedig nem egy éve vagyok itt, viszont, ha ennek lenne egy nevesebb háttere, talán én is tudok támogatók szerzésében segíteni - dobtam fel végül, és bár sokszor nyilvánvaló mennyi kapcsolatom van, ritka, hogy ezt ajánlgatom. De kedvelem a helyet és a gyerekeket itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. április 1. 09:57 | Link

Miss Schwarz


- Önnek nagyon határozott világlátása van, ha nem tévedek. Nem szeretne igazgató lenni?
Kötve hiszem, hogy egyetlen ajtón besétálással meg is oldanám a problémát, ami jelenleg fennáll. Nem ismerem még az itteni tanárokat, nem is tudom, hogy az idősebb kollégák hogyan fogadnák ezt a bájos, ifjú hölgyet, akit a polgármester rábökéssel választott. Valószínűleg rossz szájízzel, rossz májúan és rengeteg pletykával körítve. Azt meg nem szeretném, hogy egy olyan valakit, akit kedvelnek a gyerekek, kicsináljanak. A még igazán el sem kezdődött pályafutásom nagyon mély pontja lenne ez.
- Is-is. Alapvetően jogász vagyok, nem annyira alapvetően pedig művészettörténetet tanítok a Grosserliebben. Dorottya kedves ismerősöm, én vagyok a társalapító.
A negyedik, és eléggé vegyes érzésekkel kezelt gyermekem a művészeti iskola. Szerettem a nőt, az ötletet, és azt hittem, megvalósul. Nem így történt. Ma az egyik állandó munkatársam felesége. Az élet nem könnyű, de magára az iskolára, és arra, hogy megvalósult hihetetlenül büszke vagyok, tényleg úgy tekintek rá, mintha az egyik gyermekem lenne, éppen ezért szívesen beszélek róla.
- Van, még Elisabeth alapította. Azt hiszem azért is nem volt eddig szükség a komolyabb megjelenésére, mert ő is és Everett úr is nagylelkű összeget tettek bele, valamit utóbbi ahogy hallottam, hajlamos volt csak úgy is vásárolni, könyveket, berendezési eszközöket. Viszont azt hiszem, ha összefogunk, mind a ketten tudnánk kellő anyagi forrást felkutatni. Mit szólna, ha ön lenne az alapítvány vezetője? Szabad kezet kapna.  
Ha igazgatót nem is tudok azonnal előhúzni a kalapból, de már legalább a pénzkérdés megoldott lenne.
- Gondolom, addig amíg nincs megoldás, én felelek az intézmény működéséért. Ennek mindenképpen utánanézek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda