Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ew. Miatta van a fennforgás? Hála az éveknek meg a rutinnak, nem húzza el a száját, hanem mosolyogni kezd. Hát legalább az illata kellemes a gyereknek.
- Kicsit megfáztam, meztelenül fürdőztünk Jankovitsékkal... - legyint, nem folytatja a témát. A hangját nem tudja teljes mértékben utánozni, különben affektálna, ezért mi a jó megoldás? Egy kis rekedtség. Alaposan utánanézett Bogi instáján, kikkel van jóban, ha bedob egy ilyet, talán több időt is nyer.
- Kettőnkről akartam beszélni most, hogy nincs baba a láthatáron - most viszont tényleg elhúzza a száját. Még több is a közös benne és a szösziben, mint gondolta volna. Közelebb csúszik a fiúhoz, állja a tekintetét. Annyiszor látta már ezt a nézést lányokon, annyiszor hallotta ezt a szöveget, hogy csípőből leutánozza. - Gondoltál rá, hogy lehetne köztünk több is? Ezen jár az eszem napok óta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ő is visszamosolyog Bogira, noha a legutóbbi üzenetváltásuk azért húzós volt, és bizony Dominik azért egy picit meg is sértődött a lányra. Most viszont nem tud rá már haragudni, hisz mégis csak a legjobb barátja. - Jaa, durva a hangod - ez az első, ami feltűnik neki, szegény lány tényleg csúnyán megfázhatott, a meztelen fürdőzésre mondjuk felvonja a szemöldökét. - Meztelenül? Na jó, ezt hagyjuk is - elneveti a dolgot, nem akar nagytestvérként viselkedni, mert tulajdonképp nem a lány bátyja, csak hát ezt egy icipicit azért furcsának tartja, egyrészt azért, mert még vele sem fürdőzött sosem meztelenül, másrészt meg, úgy tudja, hogy Bogi együtt van Kiliánnal. Mondjuk a fene tudja, hogy mi jellemzi a kettejük kapcsolatát, ebbe annyira még Dominik sem lát bele, mindenesetre ha például megtudná azt, hogy Nix pucéran fürdőzik a fiú barátaival, annak nagyon nem örülne. - Durva mi? Totál be voltam parázva és utólag is bocs, hogy neked írtam, csak hát nem tudtam, hogy kihez forduljak hirtelen - sóhajt, aztán letelepszik a stégre, lefelé lógatja a lábát és figyeli, ahogy Bogi is mellé telepszik. - Mi van? - mosolyog Bogira, nem is érti, elég közel csúszik hozzá, de Dominik azért felé fordulva kíváncsian figyel és meg is lepődik. - Persze, régen sokszor, csak valamin ez a dolog mindig elment annak idején. De miért? Megbeszéltük múltkor a kh-ban - kérdez vissza, Domi nem érti, hogy most miért jött fel újra ez a téma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem tervezett részletekbe bocsátkozni egy kitalált mese kapcsán, bár íróként egész novellát tudna kitalálni arról, hogy Bogi, a testvére és a barátaik egy szeánsz keretein belül megfürödtek a Hold vízében.
- Ki máshoz - mosolyogva ingatja a fejét. Hát lassan annyira beleéli magát a szerepbe, hogy ezután rendszeresen fogja elkérni Bogi hajszálait.
Dominikot láthatóan nem zavarja a lány (fiú?) közeledése, maximum beszédében tartózkodó. Még!
- Ez a dolog ráébresztett valamire - lesüti a pillantását, néhány másodpercig játssza a zavartat, majd egyesen a fiú szemébe néz. Aztán a másikba. Majd ajkaira. Szentháromság. Óh, Csinszka hányszor játszotta már ezt el... - Nem tudlak elengedni, téged akarlak. Beléd vagyok szerelmes, Dominik.
A száját rágcsálja belülről, Kilián azt mondta, azt szokta, ha ideges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Na igen, nem hiszem hogy jó ötlet lett volna, ha mondjuk Leventének írok, vagy Bálintnak - neveti el magát és bele sem mer gondolni, hogy vajon a srácoktól milyen tanácsot kapott volna. Bogi kemény volt vele, de legalább lecsillapította Dominikot, így a srác később Nixet is tudta támogatni.  - Jaj Bogi, ki ne mond. Tudom, a terhespara miatt most megkönnyebbültél, hogy nem jöttél velem annó össze - neveti el magát, hisz Bogi képes ilyenekkel szívni a vérét, szóval ez meg sem lepné őt. Viszont amikor a lány komolyra vált és kimondja a következő szavakat, Dominik ledöbben. - Tessék??? - mintha el se akarná hinni, látja Bogin hogy ideges, hát ettől meg már ő is az. - De…miért? - kérdi értetlenül, hát épp a minap tett tanúbizonyságot arról, hogy egy komplett idióta, most meg Bogi szerelmes belé? Ezt nagyon nem érti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Jó hülye lett volna összejönni veled, mikor a kukacodat is piranhák közé mártogatod, fiam és elfelejted időben kihúzni... Elég csúnya gondolatok cikáznak a fejében, szíve szerint már itt hagyta volna ezt az értetlen gyereket. A "tessék?" elhangzását követően megpróbálkozik a fiú kezére csúsztatni sajátját, végül taktikaváltás mellett dönt. Visszarántja a kezét, zavartan tűri füle mögé szőke tincseit.
- Én csak... Nem kellett volna ezt mondanom, hülyeség volt. Tudod én szakítottam, miattad. Megmondtam neki is, hogy ez nem fog működni, mert mindig csak rád gondolok - hazudik, mint a vízfolyás és szinte már a sírás fojtogatja a torkát. Vastaps, Oscar, meg egy jó nagy pofon Bogitól - de megéri, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Dominik látja a lányon azokat a jeleket, melyből most már egyre jobban beigazolódik az, hogy bizony igazat mondhat Bogi, mert hogy közeledik felé. A srác nem hülye, érzi ezt, abból a kézmozdulatból is látja, ahogy az is feltűnik neki hogy Bogi zaklatottnak tűnik. - Hogy mit csináltál? - döbbenten néz, lesokkolódva ül ott Bogi mellett. Hol a lányra néz, hol a víz felszínére, aztán megint a szőkére, s közben újra járnak fejében a gondolatok. Látszik rajta, hogy megterhelő számára ez a vallomás, és hogy egyáltalán nem volt felkészülve erre.
- Baszki Bogi - megrázza a fejét, aztán a lány felé fordul.
- Nem csinálhatod ezt! Nem fair! -kezd bele, miközben kicsit oldalra billenti a fejét, aztán meg is érinti a lány kezét. - Én is nagyon szeretlek - nyel is egyet, mert hát nem akarja megbántani a szöszit. -  Bárcsak ezt fél évvel ezelőtt mondtad volna, akkor kiugrottam volna a bőrömből is. De most…én Nixbe vagyok szerelmes. Sajnálom - mondja őszintén, mert most fél, hogy ezen múlik majd a barátságuk. - El tudod ezt fogadni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Na persze az igazinak esze ágában sincs szakítani, most is a pasijával lóg, ám ez a lehető legjobb beetetés. Már-már felcsillan a szeme, hogy most lebuktathatja ezt a kis hülyét, aki végül a hűség és nyálasság mintapéldájaként utasítja őt (vagyis Bogit) vissza.
- Oh, értem - bólint és megtörli a szemeit, még ad a fiúnak néhány másodpercet rá, hogy átgondolja. Mikor nem érkezik győzködés, megrázza a fejét és csendben feláll a koszos deszkákról. - Át kell gondolnom. Majd beszélünk.
Nagyon reméli, hogy ennyivel letudta és Dominik nem fog utána menni, mert most szedni kezdi a lábait, el innen, mielőtt lejár az idő. Erről pedig be kell számolnia testvérének, hátha megkönnyebbül a kis lelke.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Látja a lányon, hogy csalódott a válaszától, emiatt érez egy kis nyomást a mellkasában, mert tényleg nem akarta Boglárkát megbántani. - De Bogi, ne haragudj meg - hiába is mondja, úgy érzi, hogy ez már megtörtént, de nem tud mit tenni, túl késő. Hiába szereti a lányt és mindig is az élete része lesz, már nem tudja elfeledni azt, amit Nixtől kapott az elmúlt időszakban. A vörös volt mellette a legrosszabb pillanataiban, Dominik belé is szeretett és nem tudná elengedni őt.
- Ne siess el - szól a lány után, de mire feltápászkodik, Bogi már messze jár. Ez pedig lehangolja a srácot, fél attól, hogy ezzel a barátságuk is tönkre ment.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Tizenhat éves.
Felelem teljes nyugalommal, de közben az arcát figyelve. Imádom azt, ahogy az emberek próbálják titkolni, mi is a véleményük a leányanyákról, mert legyünk őszinték, ha Erika a vérszerinti lányom lenne, az bizony leányanyaság lenne.
- Erikát az összes férfi a környezetünkben próbálja lekenyerezni, úgyhogy már van egy kis félretett pénzem a fogorvosokra, akik valószínűleg két kézzel kapkodnak majd utána.
És az a csodás ebben, hogy nem csak lekenyerezni próbálják, de még csak véletlenül sem próbálnak meg az apjuk lenni. Nekem viszont nyilván van olyan szereplő a férfiak sorában, akivel igencsak lenne kedvem papás-mamást játszani. Talán két év múlva, amikor már krisztusi korba kerülök, erre is meglesz majd a lehetőségem. Na meg persze az sem árt egy ilyen ténynél, ha a másik fél is nyitott a dologra. Nemsokára megkezdjük a barátságunk hetedik évét, és valamiért viszketek ettől, úgy érzem, hogy ez vízválasztó lesz. Csak félek, hogy a szívem összetörésével jár majd.
- Igen, az egy kicsit túlhajtott időszak volt. Hétközben is volt egy-két esküvő, aztán pénteken és szombaton szinte mindig. Ahogy beköszöntött a jóidő az aratásig végig. És igen, úgy vélem, hogy ez az esküvő most majd beindítja a vágyat másokban is. Elég sok helyi lakos van, olyanok, akik még nem házasok a vendégek között, valószínűleg többen keresik majd fel a közeljövőben.
Jó is ezt látni, a sok boldog embert, a szép ruhákat, hallani a nevetést, a lelkes csevely. Volt már olyan esküvőm, ahol mindenki csendben volt, és érezhetően nem volt nagy parti hangulat, és mindenki csak azt hangoztatta, minél előbb essünk túl rajta. Az ilyeneknél mindig gyomorgörcsöm van.
- Igen, sokszor. A játékok is viccesek szoktak lenni. Ha én egyszer férjhez megyek, akkor remélem, hogy azért kicsit visszafogottabb lesz a vőfély, bár a személyisége alapján erre csekély esélyem van. Ha csak nem veszem el férjül inkább őt.
Na igen, abban biztos vagyok, hogy Benő képes lesz a legkellemetlenebb dolgokat is nevetve felhozni és viccek egész sorát felvonultatni. Tekintve pedig, hogy széles vállú, jó kiállású férfi, nyilván szívesen is hallgatják majd. Nem csoda, hiszen a nagyapja mégiscsak egy herceg volt.
- Nem bánja, hogy lemondott minderről? Úgy értem, az ön hivatása, magányos dolog. Hiába van jelen Isten, mégsem oszthat meg vele mindent úgy, mint egy házastárssal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Jó, akkor én most... - pislogás nélkül meredek a levitás lányra, miután összeszedtem a holmim. Igen, határozottan próbálom felfogni a számomra túlságosan szürreális helyzetet, de mikor Elsietől megint csak egy hatalmas mosolyt kapok, sóhajtva kimegyek. A lakásomból. A jegyzeteimmel. És elindulok a tó felé, hogy Elsie... nyugodtan tudjon telefonálni. A lakásomban. Ahonnét kitett. És egy nüansznyi jele se volt rajta a zavarnak, én meg... kegyetlen ez a lány, rosszabb bárkinél. Nem is lehet rá haragudni.
Azért kicsit mégis indulatosan szedem a lábaim, de leginkább próbálom felfogni, hogy ez most velem tényleg megtörténik.
Azzal már rég megbarátkoztam, hogy naponta teszi tiszteletét Diornál, semmi gondom nincs vele. Azzal sem, hogy a "vendégszobám", az ő holmijával van tele, és még azzal sem, hogy fél napokat szellőztetek, mert ő rá akar gyújtani. Tényleg. Semmi baj. Inkább nálam csinálja, mint máshol, de azért vannak határok. Ez pedig olyasmi, amit az agyam még akkor is képtelen feldolgozni, mikor mélyet sóhajtva ülök le a tó partjára.
Kezemben a telefon, de vacillálok, hisz nem gondolnám, hogy ez olyasmi, ami Damian problémája lenne, de aztán meg... legyen az ő problémája. Úgyhogy szépen fel is hívom.
- Figyelj, én tééééényleg nagyon kedvelem a húgod. Teljesen megszoktam már, hogy minden nap nálam van. De most tett ki a lakásomból, mert ő telefonálni szeretne - annak ellenére, hogy én nem kímélem, és amint felveszi, a nyakába is zúdítom köszönés nélkül, meglepően higgadtan és normálisan ecsetelem Damiannak a kialakult helyzetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  ... kétezer-ötszázat mondtam neki, de ha köti magát hatszázig el tudunk menni. Akkor pedig, ha Yegorov kifizet, ahová kelleni fogsz, akkor... bocs, egy pillanat...
A csípője mellett lepillant a rezgő telefonjára, amit a mondata felénél húzott elő a zsebéből. Fölnéz az apjára, ak egy megengedő bólintással nyugtázza a hívást, arrébb sétál pár lépést és aztán emeli fel a mobilját. A birtokhoz tartozó tó tükrén apró papírhajók százai lebegnek, annak a partján a gondosan nyírt fűben áll meg, méterekre a lapjaikat vesztett, széttépkedett, öreg könyvektől. A szabad kezében még mindig egy félig kész origami-hajót tart, így amíg Kamilla köszönés és bármiféle előjáték nélkül belekezd a panaszkodásba, ő a vállával megtámasztva a telefont folytatja a hajtogatást.
   -  Miért engedted be? Megmondtam, hogy nem ismeri a határokat.
Megmondta? Talán, nem emlékszik már. Viszonylag szűkszavúan nyilatkozott a húgáról, hiszen a családja nem olyan téma, ami gyakran felmerül köztük Kamillával. Bár, ahogy belegondol, más téma sem. A viszonyuknak nem sarokköve a beszélgetés.
Visszapillant az apjára, majd hátat fordít neki a tó partján. Kissé lejjebb halkítja a hangját.
   - De nem hagytad neki, hogy elküldjön, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem hívom fel minden aprósággal, de ez... ez már aligha nevezhető apróságnak. Elsienek vannak dolgai, arra már hamar rájöttem, de nem én leszek az, aki ráveti az első követ, és tényleg csak bosszantó volt idáig. Most viszont megint túllépett egy határt, és én megint azon gondolkodok, hogy kerültem ebbe a helyzetbe.
- Nem. Te azt mondtad, hogy magatartásbeli problémái vannak - vágom rá, mert ez bőven kimerít azokat. Elsie nem ismeri a nem szót, és ez aligha tudható be magatartási problémának, és nem érzem magamban a készséget arra, hogy én tanítsam meg neki.
És csend. Pedig a kérdés annyira egyszerű, és annyira nyilvánvaló. Azt kellett volna tennem, akkor most nem a víz fodrozódását nézném, miközben az ölemben lévő papírok sarkát gyűrögetem.
- Damian, ha nemet tudnék nektek mondani, a világ legboldogabb embere lennék - sóhajtok fel, és még a szemem is megforgatom, mert efelől semmi kétségem. Nemet kellett volna mondanom. Már akkor, mikor rám sózta a kutyát, vagy nem is.... már akkor nemet kellett volna mondanom, mikor felhívott magával az emeletre a pubban, akkor most nem ülnék itt. Jó, ennyire nem drámai azért a helyzet, tényleg csak... bosszantó.
- Szóval mit gondolsz? Meddig tart nála egy ilyen... beszélgetés, vacsorára azért hazamehetek? - a hangom is beletörődő, mert legalább behozom magam a tanulással, nem számít, hogy rengeteg más dolgot is elterveztem mára... majd legközelebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Amikor azon a szelíden kioktató hangján kimondja, hogy "Damian", ő már nem tehet róla, de irritáltam megforgatja a szemét. Továbblép a tó partján, hogy távolabb kerüljön az apjától, a kezei közt pedig tovább hajtogatja a hajót. Az apró vitorlán a Lengyel Mágusállam alkotmányának sorai néznek vissza rá a könyvből kitépett papíron.
   -  Szerinted innen mit kezdjek ezzel? Kamilla, könyörgöm, egyszer az életben állj már a sarkadra ahelyett, hogy lefeküdnél az akaratnak. Vagy azt várod el tőlem, hogy most menjek oda és mentselek meg?
A válasza sürgetőbbre és leheletnyit agresszívebbre sikerül, mint tervezte, noha a hangját nem emeli fel. Azonban lassan, de egyre biztosabban kezdi elveszteni a türelmét és csak részben Kamilla viselkedése miatt. Elsie életben tartása újfent a részmunkaidős állásává vált, ami kezdetben tényleg nem zavarta, de mostanra kezdi túlfeszíteni a húrt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Igen, azt! - habozás és gondolkodás nélkül vágom rá, talán még a hangom is megemelem kicsit, aztán... aztán megint csend.
Általában nem várok tőle soha semmit, mert egyébként miért tenném? Most viszont az ő húga miatt ülök itt, és határozottan nem tetszik, hogy még engem oktat ki.
-  Ezt most komolyan te mondod? - sziszegem a kérdést, és irtó nagy szerencséje egyébként, hogy nincs itt.
- A húgod hírből sem ismeri a nem szót, az pedig aligha az én hibám - közlöm vele a tényt, noha van egy sanda gyanúm, nem mondok neki újat ezzel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megtorpan. Jól hallotta? A telefont, amit eddig a vállával tartott, hogy felszabadítsa a karját, most a kezébe ejti és úgy emeli fel ismét.
   -  Mert az enyém? - Élesen kérdez vissza, ami különben nem igazán jellemző rá. Most azonban a türelme fogytán, Kamillával pedig úgy érzi, hogy a párhetes ismeretségük alatt eljutottak arra a pontra, hogy abbahagyja az udvariaskodást. Futólag visszapillant az apjára, aki időközben visszaült a tó szélére hordott kerti székek egyikére és csak egy elbocsátó intéssel tudatja, hogy menj csak, intézd a dolgod, én elvagyok.
   -  Nekem igazán nincs időm erre... - mondja halkan, azonban ez nem annyira a lánynak, mint magának szól. Ahogy folytatja, a hangja visszatér az eredeti, kissé sürgető tónusához. - Kamilla, nem tudok mit kezdeni ezzel. Oldd meg, tedd ki otthonról. De ezt a követelőzést most fejezd be, mert pont úgy viselkedsz, mint egy barátnő, de annak is csak a legrosszabb részei.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hitetlenkedve meredek magam elé, és próbálom felfogni az egyre szürreálisabbá váló helyzetet. Nem, képtelen vagyok elhinni, hogy a tóparton veszekszem annak a bátyjával, aki miatt a tóparton vagyok. Ez... nem. Ezt senki nem hinné el.
- A te testvéred! - most már én sem finomkodok. Majd mindjárt még bocsánatot is kérek tőle. Hát eldobom az agyam.
- Ezaz! Nem vagyok a barátnőd! És nem követelőzök! Konkrétan élek azzal, hogy bármit kérhetek! Mert bár nem vagyok a barátnőd, a húgod az én lakásomban van! - nem félek hozzávágni, mert nem adott meg időkorlátot.
- És őszintén sajnálom, hogy ilyesmivel zavarlak, de én sem tóparton ücsörgést terveztem a szabadnapomra. Vagy ez mindig így történik azzal, akivel összejársz szexelni? Mert igazán mondhattad volna - ezért ezen a ponton körbe nézek, hiába vagyok irtó dühös. Szerencsére csak egy párt látok, azt is a túloldalon, aligha hallhatnak meg ebből bármit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Többszáz kilométerrel arrébb hüledezve pislog pislog egy másik tó tükrére. Közelebb lép és a papírcsónakot csípőmagasságból a partmenti, vízen lebegő békanyálra ejti. Az ő testvére? Komolyan ezzel hozakodik elő? Igen, tényleg a húga a lány, de elmúlt húsz éves, még ha a viselkedésén ez általában nem mutatkozik meg.
   -  Még egyszer kérdezem - és ezzel nyomatékosan megemeli a hangját -, hogy mit vársz, mit csináljak? Elviszem azt a szaros kutyát onnan, nem érdekel, de tudom, hogy ez most nem a kutyáról szól és nem Elsie-ről. Egy ideje úgy viselkedsz már, mint akinek beleszartak a rántottájába, csak mondd meg, mi bajod van mégis?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Fogalmam sincs Damian. Mégis mi bajom lehetne? - a kérdés persze költői, de legalább olyan hangos, mint az övé.
Leteszem a cuccaim a földre, és felpattanva járkálni kezdek. Még a hajamba is beletúrok és a fejem rázom. Annyira szívesen megfojtanám.
- Kutyáról volt szó, meg arról, hogy figyelek a húgodra. És már akkor sem értettem, miért engem kérsz meg. Mi közöm lenne a családodhoz, mikor hozzád sincs túl sok? - igen, tényleg kiakadok, de ő akarta tudni, mi bajom van.
- És hogy mit várok? Mondjuk egy bocsánatkérést.... Nem lenne rossz. Vagy egy köszönömöt, mert nem hagytalak szarba - és tudom... Tudom, hogy ezt tőle feleslegesen várom.
- De mivel tőled ezt hiába várom, csak azt akarom, hogy hagyj békén és felejts el. Hülyeség volt azt gondolni, hogy Damian Flaviut érdekli bármi is saját magán kívül - a hangom lassan, fokozatosan halkul, és kihallatszik belőle a csalódottság és a beletörődés. Aztán nemes egyszerűséggel megszakítom a hívást. Teljesen biztosra megyek. Kitörlöm a számát is, majd zenét kapcsolok és nekiállok tanulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vádló szavak. Kiabálás. Végül halk pittyenés. Csend.
Elemeli a fülétől a telefont és a csodálkozástól kisimult arccal néz rá. Ugyan felfogta a lány szavait - és jobban ismeri már annál, hogy tudja, ne próbáljon közbevágni -, mégsem érti őket. Elsie nála van, idáig minden rendben, akkor is, ha a húgát nyomatékosan megkérte rá, hogy tartsa magát távol Kamillától, még mindig nem bízva teljesen abban, hogy az utóbbinak nem járna el a szája a viszonyukkal kapcsolatban. De neki mégis mi köze ehhez a kialakult helyzethez azon túl, hogy megkérte Kamillát, hogy vigyázzon a kutyára? Mi több - miért tartozna bocsánatkéréssel?
Ezeket a kérdéseket azonban nem tudja feltenni neki. Egy ingerült szusszanással csúsztatja vissza a mobilját a zsebébe, hajol le egy tóparti kavicsért és hajítja a vízbe, mielőtt megfordulna, hogy visszasétáljon az apjához.
   -  Nők?
   - Yeah, bocs, csak... Charon. De majd lehiggad. Hol tartottam...
Ezzel hajol le a lába előtt nyitottan heverő enciklopédiáért és tép ki belőle egy újabb lapot. Gondolatban megkeresi azt a gondolatszálat, amit a telefon rezgése percekkel előtt megszakított.
   - Szóval Yegorov-tól még ha befolyik ötezer, akkor megleszünk, akkor pedig...
Ő magyaráz, Pere hallgat, a papírhajók szomorkásan lengedeznek a tó tükrén tovább. Ahogy mondta: lehiggad majd. Mindig lehiggad.
Mindig visszajön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Bazdmeg, ezt nem hiszem el! - Csattanok fel, teljesen elfelejtve, mibe akartam éppen belekezdeni.
A temető már sötétbe nyúló jótékony félhomályba burkolózik, ami kifejezetten jót tesz kissé koszos arcomnak.
- Zalán, itt van! Itt van! - Mondom ingerülten, ahogy az egyik sír felirata végre láthatóvá válik a sok óvatos kaparó- és tisztítóbűbáj nyomán. Ez az esős idő rohadt rosszkor jött a temetővizsgálat előtti este; minden sárban úszik. De az önkénteskedés amúgy is jó pont, és elképesztő, mit nem vagyok képes bevállalni Hollósiért még minden után is, csak hogy közelebb jussunk az ő sorsának kibogozásához, mielőtt az elérné. "Szociális szolgálat a bogolyfalvi temetőben." Még mit nem.
- Lavovec András, élt hatvannégy évet... meghalt... két évvel ezelőtt. - Mondom a másiknak, arra számítva, hogy hamarosan megjelenik mellettem. - Ez most valami vicc? Ezt nem hiszem el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Már kezdhette megszokni, hogy Theodore lassan olyan szívügyének tekinti Zalán gondját, mint a sajátjait. Ismerte a kimért Ebonyt, és azt is, amelyik gátlástalanul az arcába mondja az embernek a véleményét. De kiabálni? Új szintre emelkedett a kapcsolatuk.
 Nem akarta leengedni a pálcáját, hogy odavilágítson, mert akkor a bűbájával kreált esernyő is eltűnne a feje felől, így inkább közelebb lépett és szabad kezének ujjaival segített rá, hogy a vésetet kitapintva igazat adjon a rellonosnak.
 Nem tudta körülírni az érzést, ami a hatalmába kerítette. Csalódottság? Beletörődés? Számított egyáltalán ennyi idő után valami hasznosra? Nem akarta elfogadni, hogy megint vakvágányra futott, de akkor miért viseli ezt ilyen nyugodtan?
 - Tudom, hogy már kérdeztem... de biztos, hogy ez volt az a név? Mi van, ha rosszul láttad? - fordult Theo felé. Ujját saját arca elé emelte, hogy jelezze a másiknak, hogy van valami az övén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Nem hiszem el, erre ment el egy teljes tanév... - motyogom frusztráltan, vizes hajamba túrva. Zsákutca. Ez egy zsákutca.
És nem csak a tanévről van szó, hanem arról is, hogy egy fél temetőt lesikáltam azért, hogy kudarcot találjak az út végén, én pedig igencsak rosszul tudom viselni, ha valami nem a tervek szerint alakul. Sóhajtva guggolok le a férfi sírjánál, hajamat tovább áztatják az esőcseppek.
- Igen, sajnos biztos, hogy ez volt a neve. Lavovec András. Annyiszor elismételtem magamban, hogy az eszembe véssem, hogy már majdnem azzal álmodtam utána aznap. - Csóválom meg a fejem, miközben előveszek egy zsebkendőt, hogy letakarítsam az arcom ott, ahova Hollósi mutat.
Pálcámmal apró ásó-túró bűbájcsóvákat szórok ki a földre, de inkább teszem ezt elkeseredettségből, mint mikor valaki tanácstalanságában füvet tépked. Ám hamar észreveszem az első fehér követ a sárréteg alatt.
- Várj, Zalán... - motyogom, mert eszembe jut a bejáratnál látott felirat, melyet nagyjából ki is tudtam olvasni. Ezzel pedig felemelem a követ a fülemhez, hogy aztán meghalljak egy szomorú suttogást. - Hagytak itt neki köveket a hozzátartozói. - Juttatom a srác tudomására, ám kissé elcsendesedik a hangom, ahogy a gyászolót hallgatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Ajkát összeszorította a bizonyosság hallatán. Talán ezért fájhatott annyira Theo-nak ez, mert ő és nem Zalán találta a nyomot. Gondolataiba merült volna újfent, de kiszúrta szeme sarkából, mit csinál a másik. Idegesen kapott a rellonos csuklója után, hogy abbahagyja a föld túrásátt pálcájával.
 - Azért ne akard kikaparni a helyéről, könyörgöm! - szólt rá rémülten, noha így, hogy kimondta, nem tudta tagadni maga előtt, hogyha tudná, hogy számára fontos dolgot találnának odalent, ő volna az első, aki elkezdene ásni.
 Meglepetten pislogott, mert a szorítása alatt Theo keze azonnal elernyedt. Aztán közölte, miféle felfedezés okán.
 - Szuper, tudunk majd kacsázni velük a tócsákban. Menjünk inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Zalán keze a csuklómra fonódik, mire megállok az apró ásó-döfőbűbájokkal, ám fel sem pillantok a levitásra, hiszen tekintetem az egyik, a sár alatt fehér kavicsra terelődik, mely hamar kerül a fülemhez.
- Csitt már - szólok rá a srácra, passzív és szinte dacos kommentjeit igyekszem beléfojtani. Na nem azért, mert idegesít a stílus, vagy inkább kivételesen nem ez a helyzet. A kő üzenetét hallgatom újra.
- Te, Zalán - pillantok fel a másikra végül. - Ezek a... hozzátartozóitól vannak. Nem gondolod, hogy valaki lehet, hogy említi a jóslatait? Ő itt azt mondta, hogy jó ember volt, annak ellenére is, hogy össze-vissza hadovált. - Emelem meg kissé a kavicsot.
Mert akármennyire is nem fűlik a fogam kifejezetten ahhoz, hogy a gyászolók hangját hallgassam vissza - valahogy visszásnak tűnik ez, s nem is kimondottan vidám időtöltésnek -, tény és való, hogy ez az egyetlen nyomunk, amin elindulhatunk ebben a pillanatban. Mert mit csinálunk mást? Bekopogunk minden házba Bogolyfalván? Nem hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Eleresztette a fiút, a platánt meg úgy döntötte, hogy mindkettejüket óvja az esőtől a bűbáj, amíg beszéltek hozzá.
 Nem értette először a kavicsok és a hozzátartozók közti kapcsolatot, csak amikor elvette a felé tartott darabot. Halk mormogás vegyült először az eső zajával, úgy vett ki csupán értelmes szavakat, hogy a füléhez emelte.
 Zalán leguggolt Theo mellé és végigfuttatta ujjait a sáron, hasonló méretű és formájú kavicsok után kutatva.
 - Jó szemed van - jelentette ki, s mégha száraznak is hatott, túlságosan ritkán címzett ilyet a rellonosnak, hogy ne lehessen nem elismerésként tekinteni rá.
 - Te nem érzed hülyeségnek, amit csinálunk? - kérdezte kisvártatva, mikor már a harmadik követ fordította ki a földből. - Úgy értem, hogy... Ha egyszer nem tudok változtatni semmin, akkor miért nem tudok csak ülni és várni, hogy megkapjam azt a nyomorult baglyot? Csak az időpont kéne számítson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az évnyitó után Stephenel nem beszéltünk. Bár talán jobb is így. Tudtam gondolkodni. És arra jutottam, hogy túl régóta húzzunk egy beszélgetést. Aznap reggel bagoly huhogásra ébredtem. Beengedtem a baglyot és leoldoztam a kis papírt a madár lábáról. Kicsi szalagon egy monogramot olvastam ki. S. Z.  tudtam ki az. Mosolyogva bontottam ki. Örültem hogy írt a fiú. Én nem tettem volna meg. Gyorsan válaszoltam is neki.
Felöltöztem. Felvettem egy rövid gatyát és egy pólót. Összepakoltam egy kis táskába pár dolgot és elindultam a stéghez. Miközben sétáltam a fejemben csak úgy cikáztak a gondolatok. Amikor felnéztem már félúton voltam.
Már közeledek a találkozó helyszínére. Mikor meglátom kihagy a szívem. Miközben nézem egyre gyorsabban ver a szívem. Lehet, hogy más is közrejátszott abban, hogy kerültem. Szép lassan sétálok a nyikorgó fa deszkákon. Gondolataimba mélyedek. “Vajon mit szeretne pontosan a fiú?” ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal közeledtem Stephenhez. Mosolyogva köszöntem:
– Szia, hogy hogy elhívtál? – kérdeztem mosolyogva tőle. Hirtelen megmarkoltam a válltáskám szíját. Egy kicsit lehet izgulok. Vajon van okom az aggodalomra? - ilyen gondolatokkal vártam a fiúra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Várakozom. Furcsán végig néz rajtam. Kicsit feszengek. Lehet, hogy túlzás volt ez a szett? Ááá!! Nem tudom. Szeretnék tetszeni neki, de ha ő nem érez így akkor csak nevetséges leszek. Aj már, miért ilyen nehéz ez?
Mikor köszön kicsit meg örülök. Ez látszodhat is rajtam. Régen láttam.
– Semmi baj, régen volt. Borítsunk fátylat a múltra. – derűlátóan legyintek. Tény és való, hogy mindketten túl reagáltuk. Ő is, de én is állhattam volna úgy, hozzá “majd megbeszéljük” ehelyett viszont kerültem. Kínosan lesüttöm a szememet. “A francba, tudtam hogy túl sok”
– Lehet. – válaszolom ferdítve. Kezd túl égő lenni a helyzet. Kínosan el röhögöm magamat. Amikor pedig abba tudom hagyni ránézek a fiúra. Mindig elfelejtem milyen szép kék szeme van. Lehet, hogy a kelleténél tovább néztem. Gyorsan elkapom tekintetemmet. És a tájat kezdem el szemlélni. Miért? Miért, kell ezt csinálnom. Miért vagyok ilyen fura… ez nagyon nem lesz így jó.
– És történt valami amíg nem találkoztunk? Jól megy a banda? – kezdeményezem a beszélgetést. Legalább jobban megismertem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég