Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Tekintetem a nő kezeire téved. A mozdulatot elemezgetem, nyilván nem csak egy egyszerű nyughatatlanságról van szó, hiszen játszhatna a hajával is, esetleg a gyűrűivel, vagy mocoroghatna ültében, de nem, ennek több jelentősége van. Alighanem elréved a múltba, felidéz valamit, és nem csupán azt, hogy hol hallotta korábban, hogy a nagy erő nagy felelősséggel jár.
Bólintok.
- És bűntudatot érez emiatt?
Sokszor visszagondolok a munkámra, hogy mit csináltunk a csapatommal évekkel korábban. Hogy hány életet mentettünk meg. De nem áltatom magam azzal, hogy nélkülem az a sok-sok lélek ma nem lenne már. Ha nem én vagyok ott, hogy segítsek, lett volna más. Hiszem, hogy így kell lennie, mert ha nem így van, az azt jelentené, hogy mióta nyugdíjaztak, számtalan ember meghalt. Mert nem vagyok ott. És nem érezhetek bűntudatot olyasmi miatt, ami rajtam kívül áll.
Elmosolyodom szavaira, cseppet sem bánva, hogy jó kedélyűen tudunk beszélgetni, nem úgy, mintha a hivatalban ülnénk papírok felett.
- Két legyet egy csapásra - javítom ki kedvesen, cseppet sem tartózkodóan. - Most már értem, miért volt ilyen ismerős a neve. Mert nem is az öné volt ismerős.
Remélem nem veszi zokon megállapításom, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ha végül úgy dönt, terepre téved, maga is neves auror lesz, és egyszer ő is itt ülhet majd egy fiatalabb generáció tagjával, aki a tanácsára kíváncsi.
- És hogy áll a kutatásával?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Arra gondolok, hogy ha Sadie nem is mérte fel jól az alkoholhoz fűzött viszonyát, a jelenlétem még garancia arra, hogy ne kerüljön botrányos helyzetbe. Ha egy kicsit a kelleténél többet iszik, bármikor ki tudom őt menteni, az oldalamba támaszkodva valami biztonságos helyre viszem. Nem biztos, hogy a kastély ilyenkor jó ötlet lenne, mert mégiscsak prefektus, és az iskolavezetőség biztosan nagyot nézne, ahogy a karjaimban felviszek egy diákot, aki csak frissen számíthat nagykorúnak. Na már most, végül is nálunk is van hely, a szüleim kellően rugalmasak, nem hiszem, hogy rögtön rosszra gondolnának. Szóval, ha beüt a baj, van hova menni. Vigyázok rá. A főnöke vagyok.
- Elvárások... Azok az én családomban is mindig voltak. Főleg velem szemben. De ahhoz képest egész normálisak a szüleim - válaszolok együttérzően. - Mondjuk szerencsére hagyják, hogy kövessem az álmaimat. Sőt, támogatnak. Ezért is tudtam belekezdeni a vállalkozásomba - magyarázom el a helyzetemet röviden. Sajnálom, hogy neki szigorú a családja. Így nem csoda, ha sokszor karót nyelt.
- Ó, ez érdekesen hangzik. És a palackban is marad a lötty, vagy adott esetben szabadon engeded? - könyökölök fel az asztalra érdeklődően. Mégiscsak, a bájitalt elkészíteni nem annyira izgalmas, mint használni, látni a hatását. A munka gyümölcse. Veszélyesnek hangzik.
Kérdésére elmosolyodom, sőt elpirulok. Tetszik, hogy ilyen érdeklődő. Megvárom, amíg a kezünkbe vesszük az időközben felszolgált pálinkáspoharakat, majd amint mélyen a szemébe nézve koccintásra emelem a poharam, felhajtom annak tartalmát. Rutinos bulizó vagyok, a nedű kellemesen karcolja torkomat. Éhgyomorra merész. Köhintek, fintorgok, de ízlik. Nem is a legerősebb. Kíváncsian nézem, hogy társam hogy küzd meg vele, s csak azután válaszolok a kérdésére. Közben remélem, hamarosan a rendelésünkkel is elkészülnek.
- Jaj, ne mondd úgy, mintha belőled élnék - nevetek fel. - Lássuk csak, a tesóimal lógok, vagy a barátaimmal. Edzek, gitározom, a menhelyre járok önkénteskedni, ilyenek - sorolom az ujjaimon számolva, és még gondolkodom, mivel folytassam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Diadalittas mosoly kúszik arcára. Bevált a "könyörgés", Csinszka pedig beadta a derekát és hajlandó enni. Ez Koninál egyet jelent a boldogsággal és valószínűleg egy heti vacsorát fognak egy este alatt betömni, jó kis forgalmat generálva ezzel a burgerezőnek.
- Ja. Át is vittem a bátyámnak az egészet úgy, ahogy volt. Hátha Leo állatainak legalább ízlik. - Legyint egyet, hogy részéről ennyi volt az anyja finomsága, egye meg akinek hat anyja van.
Kíváncsi, persze hogy az, na de nem rajong azokért a válaszokért, amelyekben valaki más is szerepel, aki nem ő. Épp csak egy másodpercre préseli össze ajkait, mint egy durcás kisfiú.
- Aha, szóval másra volt időd, csak rám nem - bosszúból a nő oldalába csíp, remélhetőleg meg is ugrik tőle. - Dehogy hiányoztál, nem vagy te az angol királynő. Csak hát tudod, rengeteg lufi, vörös bugyik mindenhol, gondoltam talán magányos vagy ebben az időszakban... Bocs, hogy végül nem mentünk az esküvőre. Jobb dolgom akadt, mint nézni a bátyám botrányát meg hallgassam a húgaim pletykálását.
Miközben felsóhajt, a hajába túr, totál drámai. Ezután elfoglalják az asztalukat és hümmögve kezdi böngészni az étlapot, amit a jóseggű pincérlányka eléjük rak.
- Remélem a desszert is beléd fog férni - jegyzi meg felpillantva az étlapból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Na várj... azt mondod, hogy ez most egy randi? - kérdezi meg nagy szemeket meresztve a vele szemben ülő Balázsra a félig megevett hamburger fölött. Még jó, hogy véletlen sem öltözte túl ezt az alkalmat. Bő, fekete pólót visel, aminek az elején a Guns N'Roses tagjai virítanak, még ha kissé megkopva is, na meg kék farmert és bakancsot. Magassarkút azóta se húzott, hogy csónakházban volt alkalma Balázshoz vágni őket a karácsonyi bál estéjén. Ma se tudja, mi is motiválta pontosan arra, hogy elfogadja azt a meghívást, ráadásul Mátétól, beleerőltesse magát abba az egész maskarába, és el is menjen, de legalább valami jó abból is kisült, végtére is itt vannak. Igaz, az valahogy elsiklott a füle mellett, már amennyiben egyáltalán valaha is elhangzott, hogy ez egy randi, de legalább véletlen se gondolta túl.
- Nem öltöztem túl, de nézzük a jó oldalát. Ha kikuncsorogtad volna csodával határos módon, hogy még egyszer magassarkút húzzak, lehet, hogy az este végére egy gyógyító operálhatná ki belőled - jegyzi meg egy kortynyi jeges teát követően, majd ismét beleharap a hamburgerébe. Akármit is gondolt Balázs, amikor ezt kitalálta, helyet biztosan jól választott. Hátát a szék támlájának dönti, és a szalvétával megtörli a száját, mielőtt ismét megszólalna.
- Uhm... jövő hónapban elutazom egy hétre Stockholmba... és arra gondoltam, ha van kedved, megmutathatom, hol diplomáztam... meg ilyenek - osztja meg, min is gondolkodott éppen, aztán az utolsó falatot is befalja, mellé két szál sült krumplit is bekapva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Minél kevesebb vizsgám marad, annál több időt töltök itt, amikor éppen nem a színházban vagyok. Nem is a felelősség vonz ide, ami a munkával jár, hanem sokkal inkább az, hogy itt valahogy majdnem annyira otthon érzem magam, mint a házunkban Estherrel. Most is illúziópillangók követnek, miközben egy dalt dúdolva rendezgetem a teákat a pult mögött, ha már épp megérkezett a legfrissebb rendelés. Nagyon szeretem ezeket a teáscsészében nyíló jázminokat például, annyira különlegesek. Szépen sorba rendezgetem őket, hogy minden a helyére kerüljön. Kicsit zavart tegnapelőtt még, hogy nem tudom felidézni a dal szövegét, csak úgy a fülembe mászott a dallama, és nem sikerül szabadulni tőle, de mára már elengedtem és csak időről időre dudorászni kezdem. Mondjuk tényleg jó kedvem is van, mert nem csak az egyik nehéz vizsgám sikerült jól, de a legutóbbi előadás után valaki egy hihetetlenül szép csokrot küldött az öltözőbe. Szóval van egy titkos hódolóm. Próbáltunk rájönni drága barátnőmmel és lakótársammal, hogy ki lehet az, de nem jártunk még sikerrel, viszont addig is a nappali dísze a csodaszép rózsacsokor, az üzenetet meg eltettem a naplómba. Akárkitől is kaptam, igazán szép gesztus volt és nagyon boldoggá tette nem csak azt az estémet, de azóta is elvagyok, mint akit utolért a tavasz. Ennek örömére idézek is egy szépen nyíló, kissé rózsaszín magnóliát a hajamba, ami a kedvenc virágom a világon, valamivel beelőzve a rózsát meg a tulipánt, és kiperdülök a pult mögül, hogy megnézzem, mindenhol ki van-e szolgálva mindenki, vagy segíthetek valakinek én is, akire még esetleg nem került volna sor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Vannak helyek, amik még nem voltak itt, amikor én ide jártam, és vannak olyanok, amiket nem hittem még, hogy itt találok. A Pillangóvarázs ez utóbbit képviseli, Pethő Abigél csodája, pontosabban most már Podmaniczy-Pethő Abigélé. Szép emlékek helyszíne, ami belépve látom, hogy teljesen megváltozott. Már nem olyan, mint volt, és hiába keresem az ismerős arcokat, nem találom. Csodálkozva nézek körül, és szívom magamba az illatokat, melyeket a teafüvek árasztanak. Más lett, de nem rosszabb, csak más. Máshogy kell újra megszeretni.
- Óóó! Bocsánat, én, kérhetek egy kis segítséget? - az első hang a felém közeledő lánynak szól, akit azonnal felismerek, hiszen a színházi előadásban, melyet végig kellett néznem, színfolt volt. Csokrot is küldtem, de nem fedtem fel a kilétem. Csak kedveskedni akartam neki, nem gondoltam volna, hogy látom, egy egészen más szerepben. Érzem, hogy a szakállam felett némi pír jelenik meg az arcomon, de próbálok nem tudomást venni róla. - Utoljára gyerekként voltam itt, akkor még máshogy nézett ki a hely. Segítenek nekem, hogy mi a szokás most itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Milyen jó ötlet volt kiszöknöm a pult mögül, mert bár nincs teltház, mégis hamar akad valaki, akinek segíthetek. Nem látok a közelben senkit az itt dolgozók közül, így megkérdeztem volna egyébként is, hogy segíthetek-e, felvették-e már a rendelését, de előbb intéz hozzám kérdést ő. Rámosolygok, bólogatva közben máris.
- Természetesen. Üdv a Pillangóvarázsban - köszöntöm végül, egy szívélyes mozdulattal körbe is mutatva a teaház és étterem innen belátható részén. Tényleg örülök minden kedves vendégnek amúgy is, nem is annyira azért, mert ez bevételt jelent a helynek, hanem mert megtöltik élettel ezt a helyet. Még mielőtt megkérdezhetném azonban azt is, hogy miben segíthetek, már fel is teszi a kérdését.
- Óh... hát én csak pár éve költöztem Bogolyfalvára, sajnos nem tudom, milyen volt régen, de most tudok segíteni eligazodni. Gitta vagyok, amolyan ügyvezető mindenes, amíg a tulajdonos világkörüli úton van, de ez mellékes is. Szóval van étterem is, teázó rész is, meg alkoholos innivalót is kapni. Mivel szolgálhatok? Esetleg egy teát kezdetnek, amíg sikerül választani a lehetőségek tárházából? - kérdezem meg még mindig mosolyogva, félig abba az irányba is fordulva, ahonnan jöttem, hátha tényleg kedve támad ahhoz az említett teához. Ezt egyébként is sokkal jobban szeretem, mint számlákkal foglalkozni meg megrendeléseket leadni, aztán átvenni, leltározni és társai. Sokkal jobb teát felszolgálni, illúziókat alkotni, virágokat öntözni és másoknak segíteni, de ha a másik az ára ennek, azt is túlélem én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Köszönöm. - a fejemmel is biccentek kicsit, mintha meghajolnék, de mégsem teszem, az egy másik ország, másik kultúrával. Teljes testemmel felé fordulok miután körbepillantottam, hogy csak hallgassam őt, és a sok szót, ami elhagyja a száját. Olyan optimista, hogy engem is megmosolyogtat, és érzek valami a mellkasomban, ami azt hiszem vidámság. Táncba hívnám itt is most, ami valószínűleg annak tudható be, hogy az elmúlt napjaimat főleg ügyvédek, nyomozók és gyászhuszárok tették ki. - Máté, örülök, hogy megismerhetem. Világkörüli út? Nahát, ez izgalmasan hangzik, nem is gondoltam volna róluk. Mármint gondolom a férjével ment. - az fel sem merül bennem, hogy az évek során más lett a tulajdonos itt, az itteni múltam rég volt, a darabjait szedegetem még össze. - Legyen a tea, viszont önre bízom, hogy milyen. Legyen a kedvenc teája. Már ha ügyvezető mindenesként szabad teát készítenie. - rosszul hangzik az ügyvezető, mert komoly dolgokat sugall, de ez a lány cseppet sem komoly, amit nem bánok. - Magnólia. Kínában a szépség és a szelídség jelképének tekintik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Örvendek, Máté. A pontos részleteket pedig nem tudom, de bizonyára - válaszolom neki összefoglalva, hogy tulajdonképpen nem lettem igazán beavatva a tervekbe, csak elvállaltam a feladatot lelkesen, egyrészt azért, mert Vicky kérte és amúgy is szeretek segíteni, másrészt meg mert erről a helyről van szó. Szerintem a legvarázslatosabb hely egész Bogolyfalván. Az fel sem merül a fejemben, hogy egyébként talán nem is ugyanarról a tulajdonosról beszélünk, hiába osztja meg, hogy nagyon régen nem járt már itt. Beljebb invitálom közben, igyon egy teát esetleg, amit kitalálja, mire is vágyik pontosan, még több teára vagy netán valami ebédre, esetleg valami más innivalóra. Én felsoroltam a lehetőségeket, ő pedig majd eldönti, mit is szeretne. A pulthoz visszaérve már be is surranok mögé. Furcsa egyébként, hogy magáz, de nem zavaró, csak nem igazán tudom hova tenni. A pult innenső oldalán lábujjhegyre állva nyúlok fel a legfelső polcig, hogy levegyem az egyik dobozt, ha már azt mondja, legyen az én kedvencem. Szerintem nem fogja megbánni.
- Sose mondták, hogy nem szabad, és őszintén... nem is vállaltam volna el, ha nem szabadna. Szeretek teát főzni, jobban, mint számlákkal bíbelődni, csak be ne áruljon a tulajnál - közlöm cinkos mosolyt villantva rá, egyelőre a magam részéről is a magázódásnál maradva, közben pedig már a forró vizet töltöm a csodaszép csészékbe - igen, magamnak is, ha már a kedvencemről van szó - és mindjárt láthatja, hogyan bontja ki szirmait a jázmin a gőzölgő vízben. Elé teszem a csészét, majd a hajamban lévő virághoz nyúlok, amiről már majdnem el is feledkeztem. - Angliában a kitartásé és a méltóságé, és a kedvenc virágom, de ez mennyire érdekes már, hogy Kínában mást jelent. Járt is ott? Ez a tea is onnan van, virágzó jázmin. Ó, és majdnem elfelejtettem a süteményt hozzá, egy pillanat - szabadkozom máris, mielőtt elővarázsolnám a hely nevéhez is kötődő különleges pillangósütit. - Szóval ott tartottunk, hogy Kína.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Helyesen döntöttek. - én már csak tudom, hiszen az elmúlt években nekem is lehetőségem volt számos országban járni, felfedezni a világot, amiért sosem tudok elég hálás lenni. Követem őt, gondosan kerülve azt, hogy a szemem lejjebb csússzon a feje búbjánál, mégiscsak illetlenség volna a fenekét nézni haladás közben. Kezeimet a pultra simítom, nyugodtnak érzem magam, tetszik az új kinézet. Nekem a régi marad a kellemes emlékekkel az igazi, erre pedig mint egy új fejezet tekintek majd. - Megígérem. - teszem a kezem mosolyogva a szívemre, mert eszemben sincs egykori iskolatársaim előtt kellemetlen helyzetbe hozni. Gitta, olyan, mint egy boldog kiskutya, az apró termetű, amelyik mindig szeret játszani és vidáman csaholni. Nem, ő nem egy kutya, de olyan energiákat áraszt. Megmosolyogtatóakat. - Én is a teafőzést választanám a számlák helyett. - szerintem sokan, de persze vannak matematikai zsenik, akik ezt élvezik, ettől is vagyunk olyan különlegesek.
- Valóban? Tényleg érdekes, hogy másabb a jelentése. A kedvenc virág utal a jellemre. Ezek szerint Ön szép, szelíd és méltóságteljes. Találó. - Virágzó jázmin, milyen érdekes. Igen, jártam már ott, de nem ittam még ilyen teát. - elbűvölve nézem, ahogy lassan kibontakozik a virág, és mire észbe kapok, már egy sütemény is van előttem. - Amolyan otthont kereső vándor vagyok. Sok országban jártam, Kínában is. Érdekes ország, gyönyörű kultúrával. Nemzetközi mágustanulmányokat és pedagógiát tanultam az egyetemen, sokat utaztam és így bővültek az ismereteim. Szeretem az egyes kultúrákat kutatni. - régen nem beszéltem már magamról, főleg erről az új önmagamról, aki új névvel, új életet kezdett, mégis, jól esett. - Ön járt már másik országban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Máris a munkáról jár a szám. Ügyes vagy, Regina, ezaz. Tudom én, hogy egyébként bárhol, bármikor képes vagyok beszélni a túlélésről, a Kommandóról, az Eridonról vagy éppen a kviddicsről, jelentős részben azért, mert a felsorolt tételek mindegyike valamilyen szinten és módon a bátyámhoz köt. Róla pedig igyekszem minél kevesebbet beszélni, hiszen már nem sok ember maradt, aki tényleg ismerte. Viszont Kristóf például már ezerszer rám szólt, hogy el kellene végre engednem, hogy alkalomadtán már egészen jól sikerül odafigyelni arra és fülön csípni a késztetést, hogy megint ez legyen a fő témám. Ma ugyan nem, hiszen Stephen a diákom, ezért kézenfekvő és igazán remek kifogásnak tűnik, hogy könnyű téma jeget törni. Így csak derékban sikerül ezt most elkapni, amikor már az ő szájából hangzik el a Mátra. Ajaj, na ebbe szépen belecsúsztam.
- Áh, lehet. Én inkább lehetnék Merida, a bátor, mint ő. Furán nézne ki szoknyában mondjuk, és a zöld sem az ő színe - válaszolom a mondat végére elnevetve magam, mielőtt még lecsapnék egy bonbonra, hogy a bontogatásával lefoglaljam kicsit magam.
- Áh, majd megoldom, köszi az ötletet. Bocsánat, hajlamos vagyok sokat beszélni munkámról, de le lehet csapni érte, komolyan, nem veszem zokon. Aurori becsületszavamra - közlöm vele, még a jobb kezemet is felemelve, mint aki eskütételre készül. - És pont én jutottam neked, micsoda szerencse - válaszolom még mindig széles mosollyal, végtére is én is nevetek a helyzeten, erre mégsem számítottam. - Óh, szintén zenész? - kérdezem aztán meglepetten. Tényleg nem tudtam róla, hogy bandája van, bár belegondolva még nem is tudom, hogy hangszeren játszik-e vagy netán énekel. Fel is teszem a jobb könyököm az asztalra, államat a tenyerembe támasztva, és tessék, övé a porond, meséljen csak, mert mindjárt rázúdul a kismillió kérdésem. - Általában nem akarják elhinni, de hárfázom, de az egyáltalán nem egy olyan bandázós, színpadon fellépős hangszer, a szüleim meg látványosan megkönnyebbültek, amikor kitaláltam, hogy auror leszek, nem éhhalálra ítélt hárfaművésznő, szóval térjünk is vissza inkább arra, amit mondtál... milyen zenét játszotok? Meg milyen hangszeren játszol? Vagy netán énekelsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Még a Durmstrangban - válaszolja a kérdésre, egy bólintással is megerősítve, hogy bizony kviddicsezett valaha. Kérdő pillantást vet aztán Martinra, fejét kissé oldalra döntve, mint aki arra vár, hogy a másik is megszólaljon, valami hasonló lista elemeit sorolva például, de mégis csak a munkánál kötnek ki ismét, ranglétráról és felelősségről beszélgetve.
- Összefolyik, de azért nem a munka az életem. Talán inkább fordítva... olyasmit dolgozom, amiből szívesen élek... - próbálja megfogalmazni, mit is gondol erről. A mondat végére nem téve pontot belekortyol ismét a sörbe, elgondolkodva bámulva maga elé aztán egy kis ideig.
- Neked viszont mintha nem is az életed lenne sokszor, hanem az identitásod. Élvezed? - kérdezi meg végül nem sokkal később. Nem tudja eldönteni. Látta már Martint dolgozni eleget, és egészen jól lehet vele beszélgetni a projektről, a felmerülő lehetőségekről és a létező opciókról, engedélyekről, folyamatokról, utóbbiakat még jobban is ismeri nála, gyakorlatilag emlékezetből javasolva sokszor a figyelembe veendő szabályzatot vagy éppen a szükséges kérvényt, hivatalt, ügyintézőt, amire éppen szükség van ahhoz, hogy ténylegesen haladni tudjanak.
- És tényleg egyenlőségjel van a kettő között? A szabadúszó és a kalandor között - mondja közben a korsót bámulva, mögötte meg az asztal lapját. Ezen eddig még ő sem gondolkodott, de kalandornak meg nem is tartotta magát sosem, bármit is csinált éppen az évek során, és azért csinált egyet s mást. Féloldalasan elhúzza a száját a kérdésre aztán, mint aki nem tudja, mit is mondjon.
- Nem tudom - jelenti ki végül. - Leginkább csak oda utazom, ahová szükséges, innen haza, onnan meg ide, és úgy ennyi tulajdonképpen. A Minisztériumba, néha Budanekeresdre, nem vagyok az a nagy világvándor. Te hol jártál már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem tudok mit hozzátenni a megállapításához, ezért inkább csak bólogatok mosolyogva, így jelezve, hogy gyakorlatilag egyetértek. Fura visszagondolni, hogy két éve még azt terveztük, hogy mágustelepüléseket látogatunk majd Danival, aztán már egy événél is több, hogy szakított velem, és azóta eljutottam világot látni a táncnak köszönhetően én is. Nem olyan egyedül, mint ahogy szerettem volna, de legalább utaztam. Talán ennek pont így volt oka és értelme, ahogy azt a barátaim meg is mondták, aztán majd egyszer megtalálom azt, aki igazán nekem van szánva, akárcsak a szüleim. Közben meg már készítem is a teát, és hamarosan már egy csészében gőzölög előtte a kedvencem, ha már ez volt a kívánsága. Itt mindig a vendég az első. Mivel magamnak is készítek, a saját csészémben ázó virágot figyelem fél szemmel, amíg a magnóliáról beszélgetünk, ha már szóba hozta, na meg Kínáról. Ott még sosem jártam, de kicsit remélem, hogy ő már igen, és talán még mesél is kicsit, ha igen. Zavartan mosolyodom el arra, hogy azt állítja, a kedvenc virág az ember jellemére is utal. Gyanítom, hogy még el is pirulok.
- Óh... és mit mondana rólam a rózsa vagy a tulipán? Nagyon szereti a virágokat? - kérdezek vissza inkább, mert tartok tőle, hogy ha ezt a témát tovább boncolgatja, még a végén tényleg fülig vörösödnék itt, holott biztos, hogy csak tényeket közöl valamiről, amivel foglalkozott. A virágok nyelvéről én is tanultam anyutól, mert amolyan klasszikusan kötelező tudnivaló úrilányoknak szerinte. Szerencsére az is kiderül mindjárt, hogy nem reménykedtem hiába, járt Kínában is, talán mesél is róla még a végén.
- Izgalmas lehet így élni - válaszolom neki máris nagy lelkesedéssel. - Igazság szerint nekem ez is külföld, ha az számít, hogy Angliában születtem és nőttem fel, de jártam már Francia-, Olasz- meg Finnországban is, a többi még várat magára, bár szeretném látni a nagyvilágot - osztom meg vele röviden, hogy mindig is akartam utazni, csak korábban sosem alakult úgy. Most is Beccának köszönhetem a dolgot, amiért nem tudok elég hálás lenni, hiszen ha nem engedi át nekem a helyét, nem lennék sehol. - És hol járt még, ha nem vagyok tolakodó? Ó, nézze csak - mutatom a teát, amiben már bontja szirmait a virág. - Gyönyörű, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Szeretem őket, de nem ezért tudom a jelentésüket. - a karjaimat a pultra fektetem, összehúzva magam előtt, ujjaimmal a könyökeimre fogok, és így hajolok kicsit előre. - Dolgoztam már kertészetben. Az ottani főnököm felesége nagy virágrajongó volt. A főnököm, hogy elhódítsa őt, képes volt kitanulni a kertészek mesterségét és nyitni egy kertészetet. A felesége minden nap elment oda, várva, hogy randevúra hívják, és mindig egy-egy virág jellemét mesélte el. Ő tanított meg rájuk. - Az életemben persze történtek rossz dolgok, szomorú dolgok, de voltak vidámak is, és szeretem őket felemlegetni, rájuk támaszkodni. - A rózsa színe is fontos, ha valaki rózsát küld, a színével is üzen. A rózsa a szerelem virága, de a szerelmet a szín és a mennyiség határozza meg. De maga a virág tisztaságot, bűn nélküliséget is jelent, a jó szerencse, a boldogság virága. Az egyik legbeszédesebb. A tulipán a nőiesség ősi jelképe. Lángoló érzelem és szerelem, ragaszkodás és ima. És... - halványan elmosolyodok, ahogy lepillantok a pultra, majd fel rá, ismért. - A tökéletes szerető virága. - Rózsa és tulipán, veszélyes vizekre evezünk így, de ugyanakkor érdekel, hogy vajon felemlegeti-e nekem a csokrot, amit tudom, hogy kapott. Nem ez volt a célom persze, de most már nagyon kíváncsivá tett, hogy vajon számított-e neki annyira, hogy szót érdemeljen.
- Izgalmas, igen. Az első úton féltem, egyedül az ismeretlenbe, hangzatos volt eldönteni, de a vonaton végig azt mondogattam magamnak, hogy ne sírj, ne sírj, ami egy felnőtt férfitól nem hangozhat túl jól. De aztán rutinos lettem. Nem a sírás elnyomásában persze, hanem az utazásban. - pontosítok azért, nem mintha szükséges lenne, de kicsit olyan, mintha nem tudnám befogni. Tényleg régen beszélgettem emberekkel ezek szerint. - Hogy kerül egy angliai lány éppen Bogolyfalva teaházába? - hiszen mégiscsak azt mondják, hogy Anglia egyike a lehetőségek földjeinek. De biztos jó oka van, hogy idáig jött. - Valóban gyönyörű! Nem csodálom, hogy ez a kedvence. - Csendben figyelem, amíg teljesen kibontakozik a virág, kizárva a külvilágot, és csak percekkel később ocsúdok fel, és nézek rá bocsánatkérően. - Ne haragudjon, mit kérdezett?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ez érdekesen hangzik és igazán romantikus gesztus - válaszolom, egy sóhajjal is megtoldva a mondatot, miközben a pultra támasztom a könyököm, az állam meg a tenyerembe. Apu is ilyen, és kiskorom óta én is arról álmodozom, hogy egyszer majd én is megtalálom a szőke herceget fehér lovon, aki pont ennyire romantikus, na meg annyira, mint a pasik a könyvekben, amiket olvasni szoktam szórakozásból. És tudom, hogy vannak amúgy olyan pasik, csak meg kell találni őket, szóval én reménykedem, hogy egyszer én is tényleg megtalálom majd az enyémet. Közben már azt is mondja, hogy mit jelent a rózsa, meg a tulipán is.
- Ha rózsaszín? A rózsa... Nemrég kaptam egy titkos hódolótól amúgy egy egészen nagy csokrot. Meseszép - osztom meg máris félig ábrándozva közben, mert mi tagadás, Beccának azért áradoztam már erről, hogy szeretném tudni, ki az a titkos hódoló, akitől kaptam. Remélem, hogy egyszer majd kiderül, mert ki tudja, még akár ő is lehet a herceg. Igazából nem is ragaszkodom a herceghez, csak legyen kedves, rendes ember, na és romantikus. A sárkányt meg közösen intézzük, ha kell, azon nem akadok el.
- Biztos nem volt azért egyszerű egyedül nekivágni az ismeretlennek. Én aligha jöttem volna el ide is, ha nincs a barátnőm, akivel egymást boldogítjuk kiskorunk óta, de miatt vagyok itt, és egyelőre maradok is még jó ideig - mondom neki, hiszen Becca nélkül én sem lennék itt, aztán rámutatok a virágra, ami már nyitogatja a szirmait a forró vízben úszva. - Azt hiszem, csak azt, hogy Kínán kívül hol járt még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Megerősíti, amit gondolok. Mondjuk viccnek szánja, mert általánosít, de ha egyedül engem emelne ki a családból, akkor biztosan a legártatlanabb testvérnek mondana. Ez részben annak köszönhető, hogy az öcsémmel és a húgommal kialakított véd- és dacszövetség olyannyira titkos és kiismerhetetlen a külső szemlélők előtt, hogy a végeláthatatlan falazások kuszaságában még mindig nem sikerült fényre derülnie az én felelősségemnek.
- Ez így van - bólogatok nagyokat. - Igyekszünk segíteni egymást, ahol csak lehet. Szerencsém van a családommal - ahogy ezt kimondom, mosoly szökik az arcomra, és még ki is húzom magam a büszkeségtől. Aztán eszembe jut Gréta testvére, hiszen ő is eridonos, és a hálókörletben gyakran összefutok vele. Mondhatni mindkettőnk családjában vannak nagy bajkeverők, de talán Erik esete már más kategória.
- És te hogy bírod a dolgokat Erikkel? Őt mennyire kellett védened? - utóbbira hirtelen lettem kíváncsi, az előbbit már régóta meg akartam kérdezni, csak a megfelelő alkalmat vártam. Tudom, hogy alapból nem szívesen beszél a múltjáról, családról, ezek sokaknak kényes pontok. Hallgatok, nevetek, és a fogyasztáshoz készülődöm.
- Ez van, ezt kell szeretni - vonok vállat. Ha tudott volna jobbat, csinálta volna ő. Annyira azért nem vagyok bizonytalan, forgok eleget a konyhában ahhoz, hogy egy forralt bor se jelentsen akadályt. - A többieké, vagy csak úgy vannak. Jó lesz még valamire. Vendégek ritkán kapják - mesélek. Örülök, hogy tetszik neki a macis bögre, lábujjhegyre állva óvatosan leemelem neki a szekrényből. - Én nem leszek messze... Falusi vagyok - világítok rá arra, hogy a szünet ellenére gyakran találkozhatunk. Kitöltöm a hűlni hagyott bort magunknak, a saját bögrém ezúttal csak egy kékszínű alapdarab, majd hosszasan, lehunyt szemmel beleszimatolok a tartalmába. Illatra nagyon finom. Aztán épphogy csak beleszürcsölök, mert még egy kicsit túl forró nekem, de ez ízlés dolga.
- Egészségünkre - emelem koccintásra, szorosan Gréta mellett állva, pedig talán helyet kellene foglalnunk valahol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Igen, egyetértek. Az évek során sok dolgot tanultam a szerelemről és arról, hogy milyen áldozatot képes meghozni egy ember a társáért. - szeretnék egy nap én is olyan férfi lenni, aki ennyire tud szeretni. Voltak már szerelmeim, de nem volt olyan, akivel ennyire mélyre mentem volna. Fiatal vagyok még, bármi lehet az életemben. Például egy balerina, aki felemlegeti a rózsacsokrot, amit nemrég kapott, és ami miatt izgatottságomban hevesebben kezd el verni a szívem, kívülről mégis megpróbálok hűvös maradni. - Rózsaszín rózsa? Hm. A rózsaszín rózsa lehet a csodálat és az elegancia kifejezője. Utal arra, hogy a küldő feltétel nélküli szeretet érez, de ezt inkább már egy kapcsolat alatt mondhatnánk, ami akár lehet szülő és gyerek kapcsolat is, nem csak romantikus. A küldő tiszteli a másikat, úgy vélem, a titkos hódolót lenyűgözte. - nem csak úgy vélem, hanem tudom is, egészen biztosan, hiszen én voltam az.
- Akkor ön egy támasz. Igazán nemes, a barátnője szerencsés. - ezek szerint nincs itt egyedül, aminek örülök, megnyugvással tölt el, mert amilyen kedves lélek, ebben a világban akár még baja is eshet.- Tizennyolc és huszonkét éves korom között Portugáliát, Spanyolországot, Olaszországot és Görögországot jártam be, valamint eljutottam Kínába és Japánba is. Utána néhány évig itthon voltam, egyetemre jártam, majd huszonhét évesen újra elindultam, akkor a hidegebb országokat megnézni, voltam Finnországban, Svédországban, Norvégiában, és mielőtt hazajöttem volna újra, éppen Dániát fedeztem fel. Ön merre indulna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Újabb sóhajjal nyugtázom, hogy vannak még ilyen férfiak, akik hallottak a romantikáról. Ha nem lenne itt vendég, el is ábrándoznék, vagy éppen elővenném a könyvet a táskámból, mert hoztam ám azt, amit éppen olvasok, de így várat még magára a vikomt és az amerikai gyártulajdonos lányának szerelmi története. Nem bánom mondjuk annyira, mert érdekeseket mond, és még a kedvenc teámban is mindjárt kibontja a szirmait egy jázmin, nincs okom panaszra. Még azt is megosztom a beszélgetés hevében, ami napok óta nem hagy nyugodni, nevezetesen, hogy valakitől egy csodaszép csokor rózsát kaptam nemrégiben, és mint az üzenet tanúsítja, van egy titkos hódolóm.
- Ó, akkor ennek a jelentése egyetemesebb, mint a magnóliáé. Angliában is hasonlót jelent - válaszolom neki mosolyogva. Az is szóba kerül, hogy egyébként Beccával jöttem ide, egyedül aligha indultam volna el, és az alapján, amit mesél, csodálom, hogy ő megtette. Persze, ahogy anyu mondja, más ez egy férfinak, az öcsémet is nyugodtabban engedi útra, de szerintem bárkinek bátorság kell hozzá, akár fiú, akár lány. Megrázom a fejem kicsit arra, amit mond, mert kezdek ismét zavarba jönni. Szerintem én vagyok szerencsés, hogy ismerem Beccát és barátok vagyunk, sőt, gyakorlatilag inkább testvéreknek mondanám magunkat. Végül a teára mutatok, nehogy elszalassza a pillanatot, mert a jázmin gyönyörű. Kíváncsian hallgatom aztán a válaszát arra a kérdésemre, hogy hol is járt már, ha már említette, hogy utazott az évek során.
- Ez rengeteg. Mindjárt irigykedni kezdek - válaszolom neki széles mosollyal, majd gyorsan belekortyolok az előttem gőzölgő teába, hogy addig is nyerjek némi időt gondolkodni a válaszon. - Nos... nem is tudom, mindenfele. Ha tehetném, nagyon szívesen mennék ilyen karitatív szervezetekkel is akár Afrikába vagy Ázsiába, ahol éppen van erre szükség, de megnézném Kínát is, Óceániában a sok kis szigetet, Dél-Amerikát, az egész világot - válaszolom. A hoppanálásnak is vannak ugyan határai, a zsupszkulcsok bűvölése sincs ingyen, és még ha azt meg is oldom, sajnos még mindig kell szállás meg élelem, ha nem a híd alatt szeretnék aludni, így ez egyelőre csak szép álom. Annak is örülök, ahová eljutok a balett miatt. - A balettnek köszönhetően még eljutok néhány helyre azért, szóval nem panaszkodhatom. Egyszerűen csak ezek főleg nagyvárosok, és a színházon kívül nem igazán látok egyebet belőlük a legtöbbször. Egyébként a Bogoly Színházban szoktam elsősorban fellépni, aztán meg úgy másodsorban dolgozom itt. Hogy ízlik a tea?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Az ország virágkultúrájától is függ, hogy jelent-e mást egy virág, mint máshol. Többnyire egyetemes. - persze, én sem tudok mindent, szóval nagyon is vannak olyan eshetőségek, amikor azt mondom, hogy a google a barátom, és kikutatom, de a legtöbb virágot alaposan megtanították.
- Talán jobb lett volna társaságban, szóval irigykedjen mondjuk félig, és akkor nem lesz annyira bűntudatom. Pár hétig még a városban vagyok, ha gondolja, szívesen mutatok képeket, felvételeket ezekről a helyekről. Ha van kedve persze. - nem szeretnék tolakodó lenni, de mivel nyitott a téma iránt, talán tetszene neki, hogy egy kicsit jobban belelásson az elmúlt éveimbe, hiszen beengedett egy különleges világba, a teafogyasztásába, ami igenis az egyik legkülönlegesebb dolog egy ember életében. Az enyémben nagyon fontos helyet foglal el. - Óceánia jól hangzik, látja, ott még én sem jártam, Amerikában is csak rövidebb időkre. - ott annyira nem volt könnyű a vérfarkas léttel jól kivitelezni a hosszú maradást, így hát kénytelen voltam rövidebb látogatásokat tenni. Egy nap majd talán hosszabban is megy majd. - Másabb, ha az ember utazik és megélheti a pillanatokat, a helyeket és más a munka. Én mindig úgy dolgoztam, hogy két ország és két munka között legyen lehetőségem bejárni az országot. A balerinák életét ennyire szigorúan kötik? - nem sokat tudok erről a táncról, sosem érdekelt, azt sem tudom, hogy a színházba miért vittek el magukkal a nagyszüleim, akiknek már a nevét sem viselem. Tíz éve nem beszéltünk egymással és most hirtelen családosat játszunk, ez nekem nem igazán komfortos. - Finom, sosem jutott még eszembe, hogy jázminból készült teát igyak. Ön meglepett engem, a legjobb értelemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

- Nem tudom - húzta kissé oldalra a száját, ahogy eltöprengett a válaszon a pénztárgép kezelésével kapcsolatban. - Hamar megtanultam. Szerintem nem olyan bonyolult - jól kijön a tárgyakkal, kütyükkel, sokkal kiismerhetőbbnek tartja azokat az embereknél, mert legtöbbjük esetén van egy bizonyos mechanika, működési elv, amit ha kifigyel és elsajátít, akkor nagy meglepetést a gépezet nem okoz, kivéve persze egy meghibásodásnál. De ezeket még úgy készítették valamikor, mint az órákat, mesterségnek számíthatott. Gondosan foroghatnak benne kerekek, apró alkatrészeke bontható. Könnyű átlátni, ha van hozzá valakinek adottsága és türelme.
- Ne fenyőkérget! - kiáltott fel ijedt hangon Kornél kérdése végén, amit egyébként Wout élénk figyelemmel hallgatott. Szívesen segít, pláne Kornélon, hiszem ő az egyik olyan fiú, aki a legtöbb érdeklődést mutatja iránta a kastélyban. Másodsorban nagyon kedves, nem hinné, hogy valaha is piszkálná valamivel, ezért megnyugtatja a jelenléte. - Attól könnyen lehet penész a terráriumban. Kókuszrost, vagy mohatőzeg jó. Kapható nálunk. Szeretnél majd venni? - szegezte neki a kérdést. Szívesen adott, még kedvezmény is jár, a törzsvásárlói, mert annál nagyobb mértékhez már az apja jóváhagyására lett volna szükség, és biztosan azt mondta volna, hogy nekik is meg kell élniük valamiből. Még ha van is főállása.
- Igen - erősített rá a visszakérdezésére, és még bólintott is egy aprót. Nem értette, mi volt olyan furcsa a válaszában, de aztán elvörösödött a részletesebb kérdésektől. A rokonaira emlékeztette, egy kínos családi összejövetelen. Nem azon kezdett el feszengeni, hogy nincs senkije, vagy hogy eseménytelenül teltek volna a napjai, hanem hogy miért kérdezte tőle mindenki ugyanazokat? Mintha baj lett volna, hogy ő kicsit más, mint az átlag, és ettől egyre kényelmetlenebbül kezdte magát érezni, valahányszor feljött a téma.
- Hát, a kastélyban vagyok. Tanulok. Eszek. Házit írok. Állatokkal foglalkozom. Sétálok. A faluba járok - sorolta monoton hangon, elgondolkodóan. - Tanulás nem olyan jó, de nem olyan rossz. Néha már unom. Szeretném, ha végre szünet lenne - és visszautazna egy kicsit Hollandiába is, mert már hiányzott neki, de nem tette hozzá. A táj, a városok, a közeg. A levegő. Más volt itt számára, de ezzel a hellyel se volt baja.
- Nincs senkim, mert neked van? Te már udvarolsz valakinek? És mit csinálsz általában, hogy érzed magad a suliban? Szoktál csinálni valami érdekeset? - törtek fel belőle a kérdések, hogy végre ne magáról kelljen beszélni, hanem Kornélt hallgassa. Attól függetlenül, hogy az előbb kérdezett róla, gondolta részletezi a dolgokat.
- Mi volt korábban fontos? - húzta fel a szemöldökét, ahogy közelebb lépett Kornélhoz. - Én is örülök, hogy látlak - furcsa módon elmosolyodott. Aztán kis szünet után a ketrecek felé lépdelt, ügyelve arra, hogy Ybl ne kerüljön túl közel a rácsokhoz.
- Baglyok. Levelet hoznak. Meg denevérek. De mindjárt kitalálom, mit mutassak - töprengett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Csak az angolból művelődtem ki, mert édesanyám angol lány - válaszolom magyarázatképpen. Ugyan apu is mesélgetett ezt-azt, mert ő mégiscsak magyar, de már elég sokat élt ő is Angliában ahhoz, hogy nekem már egészében csak az az információ jusson kettejüktől is. Hiszen az iskolát is ott fejezte be ő is, és már az is igencsak rég volt, hiszen már én is mindjárt közelebb leszek a harminchoz, mint a húszhoz. Na jó, még van addig pár évem, de haladok afelé.
- Majd biztosan annak is eljön az ideje - mondom neki mosolyogva arra, hogy talán társaságban neki is jobb lett volna utazni. Úgy szerintem is jobb lehet, de most egyelőre csak egyedül teszem én is többnyire, ha teszem. A képek hallatán viszont már bólogatok is lelkesen, gondolkodás nélkül és fülig érő szájjal. Ezt nem is kell kétszer mondani.
- Az igazán csodásan hangzik. Vendégül látom még egy ebédre is szívesen, vagy éppenséggel van egy kedves kis kávézó nem messze innen, ha az jobban tetszene - teszek javaslatot máris, itt végtére is konyhánk is van, lehet enni is. A kávézó meg második opciónak remekül hangzik, ha ez nem tűnik szimpatikusnak, azt hiszem.
- Azt mondják, izgalmas egy nyaralás Fidzsin, de majd egyszer kiderítem - felelem, aztán végre belekortyolok a teámba is, addig nyerve egy kis időt, hogy összeszedjem a válaszom a kérdésére.
- Eléggé szigorúan van véve, de azért nem panaszkodhatom - mondom végül rövidre fogva. Vannak ilyen csodái, mint a sok órányi edzés és próbálás, vagy a kalóriaszámolgatás, vagy nem kapni levegőt az új kosztümben, amikor először kerül rám, a sebek a lábamon, de ezekhez már mind-mind hozzászoktam igazából, és szeretem eléggé a táncot ahhoz, hogy ez mind meg is érje nekem a színpadért.
- Vannak ilyen különlegességeink. Akadnak igazi ritkaságok, szóval ha még szeretne ilyet kipróbálni, akkor érdemes lehet itt kezdeni. Mindjárt adok is egy itallapot, amin minden rajta van - jelentem be, és már keresgélek is a pult mögött, hiszen lennie kell itt valahol egynek. Egy aha kíséretében tolom aztán az orra alá a listát tartalmazó pergament. - Meg is van. Akadnak mindenféle szokványos és nem szokványos keverékek, Earl Grey, English Breakfast, Irish Breakfast, de roiboszteák is széles választékban, jázmin, gyógynövények, zöld, fehér, fekete tea, amit csak el lehet képzelni, az itt biztos akad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Az édesapja pedig magyar? A Gitta elég magyaros név. - erős tipp ez, de szerintem egészen jó tipp, elvégre mi mást keresne itt, ebben a kis kávézóban, ha ne volna így. Érdekes lány, annyi szent, hiszen még csak a keresztnevemet tudja, és én is csak ennyit tudok, és máris meginvitál magához, a házába, ebédre. Mi van, ha gyilkos vagyok? Jó, nem vagyok, de simán lehetnék éppenséggel gyilkos is, elvégre havonta vérszomjas fenevaddá változom. Elég egyetlen este, amikor nem szedem be a főzetem és máris jöhet a baj. Bár fogalmam sincs, hogy milyen lehet, ha nem veszem be, mert eddig minden egyes nap, szinte percre pontosan bevettem az adagomat. Nem kockáztatok, nem szeretnék nem tudni magamról. - Ugye, nem él egyedül és nem hív fel kedves idegeneket a lakására, amikor szimpatikusak? Mert ha így tesz, még a végén az auroroktól kell segítséget kérnem, nehogy történjen önnel valami. - remélem, hogy máskor tényleg nem jutott ilyesmi az eszébe, mert ezek a kedves lányok olyan könnyen ki vannak téve potenciálisan a veszélynek, hogy csak na. - Kedves Öntől, ha az aggodalmaim ellenére is ebédelne velem, akkor szívesen. - bár lehet, hogy ezek után nem kellett volna elfogadnom az invitálását? Saját magamnak is ellentmondok, csodálatos.
- Ha szereti csinálni, megéri az áldozatot. - Nézem, ahogy ellép, majd visszalibben, és addig kortyolok egy keveset a teából. Hallgatom őt, de inkább csak nézem, és nem a teákra koncentrálok, azok úgyis előttem vannak. Sokkal inkább érdekel az a könnyedség, ahogy velem beszél, mintha ismerne, pedig csak néhány perce beszélgetünk. - Van esetleg olyan példányuk, amit elvihetek magammal? Szeretem tanulmányozni a dolgokat, és ahogy látom, itt vannak összetevők is. Naponta egy teát iszok meg, néha kettőt, de visszatérnék még ide szívesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Egész pontosan Hargita, a Gitta egy becenév, de igen, édesapám magyar, és hihetetlenül úri nevem van, hogy nevetni fog... Lónyay Rowena Hargita, természetesen ipszilonnal - mutatkozom be a végére lemondóan szusszanva egyet. Sose barátkoztam meg igazán ezzel, hogy ilyen nagy nevet viselek, hiszen a felmenőim grófok voltak és miniszterek, és akkor még anya családja említésre sem került, én meg a nyomukba sem érek. Szeretném, ha a nevem is olyan egyszerű lenne, mint ahogy felnőttem. Ezért is szeretem, ha csak Gitta lehetek.
- Ó, nem, nem, dehogy... csak a Pillangóvarázsra gondoltam, van konyhánk is, és a szakács nagyon jól főz - mondom máris, alig bírva ki, hogy ne vágjak a mondandójába, hiszen az nem illik, de hevesen rázom meg a fejem már azelőtt, hogy megszólalnék. Most biztos vagyok abban is, hogy fülig is vörösödtem a feltételezés hallatán, de azért nem, eszem ágában sincs ismeretleneket meghívni otthonra ebédre, mert még ha van is jó néhány védővarázslat a házon, hiszen egy auror tulajdona, ki tudja, ki mire képes, ha beinvitálja az ember.
- De itt azért szívesen, és ajánlani tudom a marhapörköltet például, vagy éppen a tésztaételeinket is, Géza egy igazi mester a konyhában - közlöm igyekezve visszatérni az eredeti témához, bár már most, fél perccel később is viccesnek hat inkább a félreértés, és már mosolygok rajta. A balett pedig már egészen kellemes téma, két korty tea között még mindig mosolyogva válaszolok.
- Mindig is ez volt a nagy álmom - osztom meg vele. Ez sosem volt titok. Három évesnél alig voltam több, amikor először elvittek balettórára, és odafele állítólag rémesen sírtam, nem akartam az egészet, aztán mégis első alkalommal beleszerettem. Ehhez még az illúziómágia is hozzátársult később, most pedig célegyenesben vagyok már. Büszkébb nem is lehetnék arra, amit sikerült elérni.
- Természetesen, ezt is nyugodtan. Senki nem fog anélkül maradni - válaszolom az itallap kapcsán. Mindig van tartalék úgyis, mert néha előfordul, hogy némelyik vendég elteszi emlékbe. - Csak nyugodtan, mindig öröm, ha betér ide egy vendég. Érdemes megnézni amúgy a kültéri teraszunkat is, ha még nem látta volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Hű, én a nyomába se érhetek a szerény Fülöp Mátémmal. Tudja, a szegény gyerek, akinek még vezetéknevet sem adtak és egyéb vicces megszólalások. - Forgatom meg a szemeimet, holott ez egy apró hazugság, teljesen szándékosan nincs vezetéknévnek tűnő vezetéknevem. Volt, de azzal nem járt semmi jó, most sem jár igazán. A Fehéret Fülöpre cseréltem, a Patrikot, ami sosem illett hozzám meg Mátéra, ami szerintem jobban passzol. Persze a névváltoztatást jobban meg kellett indokolni, de a sok, szépen megirt mondat mögött ez az igazság. - Már csak egy kacifántos nevű férjet kell találnia, és akkor aztán fejtörést okozhat majd mindenkinek, akinek papírmunkát kell végeznie. - mosolyodom el szelíden, mert nem biztos, hogy nincs már férjnél, ahogy az sem, hogy egyáltalán a férfiak azok, akik érdeklik.
- Óóó! Hálistennek! Már kezdtem nagyon zavarban lenni attól, hogy rögtön magához hívott, és azt hittem, hogy félreérthető voltam, ön pedig ledérebb, mint amilyennek látszik. De örülök, hogy tévedtem.- ha lehet, még jobban elpirulok, és zavaromban megvillantom enyhén rendezetlen fogsoromat is. - Szívesen megkóstolnám Géza úr ételeit. Esetleg kaphatnék egy étellapot is. Tudja, az áttanulmányozás miatt.- Ha az ember kissé szétszórt és nehezen tud dönteni, jobb ha előre felkészül és nem ül másfél órát egy menü felett, azt taglalva, hogy mi lenne a legjobb választás. Kezdésnek mondjuk sem a marhapörköltet, sem a spagettit nem tartom jó ötletnek. Irigykedem azokra, akik tudnak kulturáltan spagettit és rendes hamburgert enni, nekem egyik se megy. Imádom őket, de elvitelre, hogy aztán a négy fal között, a magam stílusában fogyasszam el. Például nagy a sansz rá, hogy a hamburgerzsemlébe van egy speciális zsugorító, ami miatt valahogy az egyik része mindig kisebb lesz, én meg úgy nézek ki, mint aki lemészárolt valakit, úszok a szószban.
- Nem, még nem láttam. Amikor elkezdtem idejárni, akkor nyitott meg a hely. Abigél nagyon sok időt töltött a felújítással és Ádám segített neki. Most már házasok és azt hittem, hogy vidéken élnek, de akkor ezek szerint világot járnak éppen. Akkor még máshogy nézett ki a hely, sokkal kevésbé volt előkelő, és inkább romantikusabb volt. Ha mondhatok ilyet. Nagy párnákon ültünk a földön, voltak szőnyegek, ha valaki elfeküdt, az is rendben volt. Apró zugok, ahol nem zavarták a magányos vagy kettesben lévő személyeket. De úgy látom, ők is haladtak a korral. - szép lett, csak más, de ezt is meg lehet szokni, majd úgy tekintek rá, mint utazásom egy érdekes szegletére. - Volna kedve esetleg a következő alkalommal ott enni velem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Az igazat megvallva jobb szeretnék bármi egyszerűbbet, szóval bevallom, kicsit reménykedem benne, hogy ha majd megismerem a nagy Ő-t, akkor nem valami hasonlóan kacifántos és úri neve lesz. Nekem igazán tökéletes lenne egy Kiss vagy Tóth, vagy bármi hasonló, persze ez nem kritérium, de azért tudnám értékelni - magyarázkodom máris, amint sikerült megosztanom, hogy mennyivel jobban örülnék egy olyan egyszerű vezetéknévnek, mint például az övé. Én néha tehernek érzem ezt a nevet, mert akkora múlttal bír, hogy nem érek fel hozzá.
- Azt azért nem, hiszen éppen csak találkoztunk, de ha netán összebarátkoznánk, még visszatérhetünk erre. Addig azonban marad a Pillangóvarázs, ahol garantálom, hogy jól főz a szakács - válaszolom neki még mindig kicsit vörösödve. Az igaz, hogy naiv tudok lenni amúgy, és annyira igyekszem a jót látni az emberekben, hogy még talán a baltás gyilkosban is megpróbálnám megtalálni, de a ledér túlzás. Viszont kicsit sem ismer, így könnyű bármit gondolni néhány elhangzó kijelentés alapján, szóval nem írom a rovására, hogy ilyesmi is eszébe jutott, hiszen honnan is tudhatná, hogy még Daninak is két évébe telt, hogy beinvitáljam az otthonomba, és az is azért történt, mert én már hallottam fejben a nászindulót is. Csak aztán nem úgy alakult az egész, mint reméltem. Mostanra viszont legalább már ismét a régi önmagam vagyok, és majd csak kialakul ez is, addig meg bőven akad, amivel lefoglaljam magam. Itt van például a Pillangóvarázs, meg a balett, az illúziómágia, a temetőben a növények és még az ispotály is, ahol néha önkénteskedem a gyerekosztályon. Nem szoktam unatkozni.  
- Abigél? - kérdezek vissza kissé meglepetten. Hallottam már ezt a nevet, de nem igazán tudom archoz kötni például, és még kevésbé ehhez a helyhez. - Victoria Rosier-Krise a tulajdonos jelenleg, pár éve vette meg és alakította át, de igazán... nagyon szívesen néztem volna be az eredeti helyre, olyan kellemesnek hangzik, és ahogy mondja, romantikusnak is. Most talán a lepkeház a legromantikusabb itt, de valóban előkelőbb hely lett, amit mond, az valahogy otthonosabbnak hangzik - osztom meg a véleményem. Most minden olyan, amilyennek Vicky akarta, és szép, nagyon szép, de így azt hallva, milyen volt előtte, biztos vagyok benne, hogy az a hely is tetszett volna nekem. Úgy hangzik, mint aminek igazán autentikus bája volt. A kérdésére válaszul bólintok. - Megoldható. Majd elszabadulok a pult mögül, és közben mutathat képeket a világ minden tájáról. Nagyszerűen hangzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

X TessenRámNézni X FLØRE - WITCH X találkozási X Aladáranyomomban X tessenengemválasztani

Ugyan félénksége miatt nehezen kezdett bele, végül a a professzor úr érdeklődő szemei és egy-egy bólintása önbizalommal töltötték meg, így sokkal gördülékenyebben ment a mesélése. Több dologra kitért, de maradt leginkább a tömör lényeg vonala mellett. Kezeit az asztal alatt birizgálta, önmaga nyugtatása érdekében s fejben valahol arra is gondolt egy szóbelin sem izgul úgy, mint amikor meg kell nyílnia valakinek a családi hátteréről.
- … Szóval ez az én történetem. Nem egy Disney mese, inkább Andersen - még mindig biztos volt benne, ha nem is tarthatja már a kapcsolatot szüleivel, szerették és szeretve nevelték, mniden hülyeségük ellenére is. Aztán, mintha a pincérlány megvárta volna a végszót, megjelent mellettük. Kornélia még egyszer átfutotta a kínálatot, majd kiválasztotta a sajátját.
- Egy espresso macchiato szeretnék - mosolygott a lányra, majd miután az felvette a rendeléseket útjára indult. Kornélia szemei ekkor villantak vissza, a professzorra. Mosolya lankadhatatlan volt, pláne, amikor meghallotta a nagy kérdést.
- Igen! Nagyon szeretnék segíteni! Ha még esetleg elballagok pár éven belül, attól függetlenül tudjuk tartani a kapcsolatot? Majd… majd megoldom, hogy visszajöhessek az iskolába látogatóba!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Erre mondjuk nagyobb az esélye, mint a kacifántos nevűekre, ami azért jó alap, ha engem kérdez. - kacsintok is egyet a ténymegállapításomhoz, hiszen, ha valaki felcsapja a magyar vezetéknevek listáját - márpedig én elég sokat nézegettem ezt a listát - az első öt leggyakoribb név még most is a Nagy, a Kovács, a Tóth, a Szabó meg a Horváth. A húsz leggyakoribban szerintem nincs is semmi izgalmas. A Fehér is valahol a huszonkettedik hely környékén van. Szóval a Tóth elég sanszos, ha arra vágyik. - Tökéletes hely, tényleg. Sajnálom, hogy félreértettem. - nem is kicsit, amiért ég a pofám, de igazán örülök neki, hogy tényleg nem az a fajta, aki mindenkit beenged az otthonába. Két nő, férfi védelem nélkül, határozottan kiszolgáltatott. Na nem mintha tudnám, hogy a másik lánynak van-e barátja, és ha van, akkor velük él-e, de ilyen témában mindig inkább az aggódó szerepét töltöm be.
- Valóban? Akkor minden bizonnyal eladhatták, én Pethő Abigélre gondoltam, aki egy kacifántos nevűhöz ment hozzá, és így lett Podmaniczky-Pethő. - ha már a nevek bonyolultságánál tartunk, akkor adok még egy kis extrát a történethez. - Talán van a képeim között olyan, ami itt készült, majd megnézem mindenképpen, ha máshogy nem, úgy talán láthatja. - kár, hogy nem maradtak róla képek, hiszen nagyon szép volt akkor is, és a hangulata határozottan inkább otthonos volt, mintsem elegáns. - Vagy esetleg jöhetnék olyankor, amikor nem dolgozik. - vetem fel, majd a mondatot saját magam is értelmezem, és kicsit elnevetem magam, már megint kicsit félreérthető vagyok. - Akkor könnyebb lenne elmerülni a külföldi világban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Hogy elfogna az irigység a támogató családi háttér hallatán? Nem, azért azt nem. Nem akarok én senkinek a cipőjében lenni, köszönöm szépen, a sajátom pont eléggé kényelmetlen. Főleg ma.
De komolyan, soha semmi hasznom nem származott abból, ha azt néztem, kinek milye van - még ha az több és jobb is, mint ami nekem megadatott, igyekszem abból gazdálkodni. És ha a szüleimnek csak teher vagyok, egy nem várt felesleg, akivel csak azért próbálkoztak be, hátha fiú lesz, hogy továbbvigye a nevet, akkor ebből hozom ki a maximumot. Rájuk cáfolok, csak azért is megmutatom, mit érek. Ha nem figyelnek, ha nem is tudnak róla. Talán csak magamnak bizonyítok valójában.
- És milyen jól tették, nélkülük nekem se lenne munkám! - esek giccses túlzásba, még mosolyt is mellékelve a behízelgő duma mellé. De fontos, hogy lássa, milyen nagyon hálás vagyok, és lojális és satöbbi, és kurvára megérdemlek egy szép kis emelést.
És ha már a kedves főnök meg akar ismerni, egy kicsit meg is nyílok. Nem nagyon, ahhoz még túlontúl nulla egész nulla körüli a véralkoholszintem, de valahol el kell kezdeni. Valami nem túl személyessel.
- Amiket én szeretek csinálni, azoknak jobb a palackban maradniuk - hajolok közelebb a másikhoz elsuttogni a titkot. Ami persze nem feltétlenül igaz, mert nem sok tömegpusztító bájitalt kutyultam még.
Megérkezik a híres-neves magyar rövid, és Jankovits példáját követve én is felnyalábolom a sajátom, hogy aztán néhány pillanatig szemezzek vele, mielőtt felhajtom a pohár tartalmát. Köhögök, levegő után kapkodok, és olyan meglepett fejet vágok, amit tanítani kéne. Kicsit rá is játszok, de azért tényleg ütős.
- Ebből kelleni fog még egy. - Csak lehet a következőt már inkább a nyakamba öntöm.
- Edzel, mi? - kérdezem, és tekintetem kicsit el is tévelyedik délnek, mintha átláthatnék a ruháin, vagy levetkőztethetném pillantásommal. - Nem mondták még, hogy bűn elbújnod abban a kis irodában?
Merlinre, ha valaki ismerős meglát itt, pláne meghallja, miket magyarázok...