Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 261
Összes hsz: 328
|
GrétaSopron- Mint valami fegyintézet neve! - vágom rá vihogva, hogy a Kék Fény mennyire rosszul hangzik. Sajnálatos, hogy Gréta nem mondja ki hangosan gondolatait a kattanó bilinccsel, így senki se tudja meg, kettőnk gondolata jelen pillanatban mennyire egybevág. Ehelyett több hangsúlyt kap a kettőnkre nagy nyomást helyező gyanú. - Még szép, Gréta! - vágom rá harsányabban, leheletnyi gúnnyal hangomban - Be vagyok állva, de nem őrültem meg!Némi bántottság is lapul szavaim mögött. Hát tényleg ennyire vaknak hisz? Nagyon jól maszkolom, hogy én minden jött-mentnek hússzoros bizalmat szavazok és valóság az, hogy előbb fordulok fel, minthogy az én bandámra bárki is rátegye a mocskos kezét. Olyan vagyok, mint egy kikúrt kamasz és boldog vagyok ha annak hisznek. Így annál nagyobb az utána maradó döbbenet, amikor látják rajtam, hogy komoly is tudok lenni. Ez a mostani éppen a komolyabb pillanataim egyike. - Semmi rosszra nem készülök. Eskü! - játékos félmosolyt engedek meg magamnak, aztán megölelem, Gréta pedig baráti gesztussal viszonozza azt. Nem mondom ki, kicsit érzelgőssé tesz engem ez a téma. Kicsit még mellkasom is belesajdul. Igyekszek semmit se belelátni ebbe, azt viszont bevallom, hogy meg vagyok ijedve, mert még csak hasonlót se sikerült találni, aki így ölelne. Somira nagyon régóta nem gondolok úgy, mert még gyerek. Pedig respect, elképesztő humora van és nagyon művelt. Őszintén remélem, hogy meg meri mutatni magát jobban és talál korban kicsivel hozzáillőbbet. Én meg majd... megleszek valahogy. A lány ölelésétől forró melegség hullámzik végig bennem, onnantól ahol hozzámér, egészen lábujjhegyig. Hallhatja, hogy szakadozott sóhaj hagyja el tüdőmet. Azt hiszem már csak ilyen hangja van a visszafojtott könnyeknek, ami abszolút nem a sötét hajú következő sorainak szól, de remélem annak veszi. Szeretném, ha annak venné. Úgy mindenkinek jobb lenne. Az aggodalmam, hogy ő kilép, nagyon is valós. Épp csak szárnyalni kezdtünk, végre nem folyamatos kilépkedés van egy próba után, erre feszt húzza az agyamat és láthatóan nem megy át neki az, amiről beszélek. - Félreértesz - engedem el én is, távolabb lépve azonnal, hogy lekerülnek rólam kezei - Pont azt makogtam, hogy nem hiszek Vendelnek és nem fogom beadni neki a derekam.Ránézek szúrósan. Próbálok a kezemmel is gesztikulálni mellé, hátha megérti végre a nézőpontomat a menedzserrel kapcsolatban. - Nem akarlak én visszatartani semmitől, csak... örülnék, ha nem veszítenélek el - hanyagul megrántom vállamat. Erre nem tudok mit mondani, kifogyok az értelmes szavakból. Olyat láthat, amit csak keveseknek engedek, hogy elcsípje a bal szememből feltörő, és legördülő könnyeket. Sötét van és még háttal is állok a sátornak, de még zajlik a Three Days Grace koncertje. Olyan kósza, színes lámpafények vannak odakint, néha a pofámba világítanak és hunyorítanom kell. Ezáltal van módja elcsípni a lánynak, hogy nem kicsit fontossá vált számomra. - Olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél - vallom be. Ez talán megmagyarázza neki, hogy miért nem öleltem meg eddig még játékból sem. Nem akartam, hogy kínosan érezze magát. Nem akarom elveszíteni se és megijeszt a gondolat, hogy mindennek ellenére a küszöbére kerültem. Jó lenne azt hallani tőle, hogy nem fogom elveszíteni, legalábbis nem így, de ezeket inkább magamban tartom. Egy esetlen és gyáva kisfiúnak tartom magam most. - Lehet - válaszolom szórakozottan, amit újabb vállvonás követ. - Zimmermann, hol vagy máááár?! - hallom, hogy elhúzza a sátor anyagát Misi és kilépve akkorát kurjant, hogy egyből fülemhez kell kapnom. Jobban be van állva, mint én. Sose szólított még így. - Szedjük össze őket és menjünk vissza a szállásra. Holnap lesz még egy koncertünk - mosolygom félszegen. Olyan szépen tálalom! Kész ajánlatnak hangzik a számból, hogy menjünk. Komolyan is gondolom, hogy jó lenne a srácokra csekkolni, mert szerintem túlságosan sok időt töltöttünk idekint, míg ők még többet "poroztak". Valójában csak menekülni szeretnék a helyzet kínossága elől.
|
|
|
|
|
Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1608
Összes hsz: 1629
|
Will
- Április -
ELME Tényleg egy pillanat műve az egész.
Amilyen bensőségessé vált a hangulat, - legalábbis szerinte - olyan hamar kapják el az ujjak a torkát. Egy századmásodpercre Will szemeibe néz ugyan, mialatt kivágódik a szoba ajtaja és berohannak a gyógyítók lefogni az elborult beteget. Ennyi idő alatt ugyanazt látja megint, mint a múltkor: Will másutt jár. Ismét.
Hangosan, mélyről jövő szaggatottsággal vesz egy mély levegőt, ahogy felszabadult a nyaka, de a bőrében még mindig ott ég a tíz ujj lenyomata, bántóan jelezve, hogy semmi sincs rendben. Minden a lehető legnagyobb káoszba fullad körülötte. El kellene hagyja a süllyedő hajót? Az lenne a magától értetődő...
... de Will...
Nem lesz ez így jó, nem nem nem. Minél előbb ki kell hozza innen, ki kell.
Még vált pár szót Mihaillal, megerősíti, hogy semmi baja, mielőtt távozna. Visszaúton pedig egész végig azt fogja latolgatni, ki és milyen szálakat tud meghúzogatni az érdekében, hogy ez az egész végre befejeződjön.
|
|
|
|
|
Asteria Naya Saint-Venant
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos
VIII. - Az Erő
RPG hsz: 43
Összes hsz: 45
|
Hogy nevezzelekKiveszi a kezéből a telefont és hümmentve veszi szemügyre a lányt. Rá is nagyít, kicsit elemzi és a végén bólint egyet amolyan áldásom rátok módon. Nem az anyja, hogy beleszóljon, kivel és mit csinál.
- Csak akarat kell - lazán von vállat, na nem mintha Naya az életben rávenné magát ilyesmire. Instagramon is kevés fotót oszt meg.
- Nem ezért szeretsz? - borzasztó, mennyire élvezi az Eddie-val való kötekedést. Közben pedig komolyan gondolja, van annyi önbizalma, hogy magáról tudja, miért dolgozik évek óta, na de az aurorból lett amneziátor, akinek a szórakozása kimerül kollégái basztatásában? Naya hamar kiismerte, főleg mivel mindketten ugyanazt akarták. Kötöttségek és barátság nélküli extrákat. Végülis majdnem bejött.
Eddie oda meg vissza van a pletykákért, szaftosabbnál szaftosabb sztorikat mesélt anno a nőnek az ágyban egymást átkarolva, de ez a mostani téma jobb lenne, ha rövidre lenne zárva. Mihael úgy tűnik, egész jól megúszta...
- Meghalt az anyánk - tessék Krisztián, ezzel kezdj amit akarsz. Valószínűleg elég lesz egy mondat és nem kell hosszasan taglalnia, miért döntött amellett, hogy Pécsről Bogolyfalvára költözik és a húgát is rángatja magával. - Én meg férjhez fogok menni. Mármint jelölt még nincs, de elhatároztam magam - dobja be inkább ezt a bombát, hadd robbanjon.
|
|
|
|
|
Tóth E. Krisztián
Minisztériumi dolgozó
Eddie | Amneziátor, Budapesti Divízió
RPG hsz: 71
Összes hsz: 71
|
- A jégcsap ex -- Ki mondta, hogy szeretlek? - Izgatja a fantáziáját? Abszolút. Most helyben bemenne vele az orvosi pihenőbe, de van egy olyan érzése, hogy vagy nagyon jó menetet tolnának, vagy Naya felnyitná és megnézné a szívét közelebbről. Ennél a nőnél ötven-ötven százalék, épp milyen kedve van, hogy meghúzható, vagy megöl.
Most valószínűleg egyik sem; egy pillanatra megáll a kezében a villa, a tekintete viszont szilárdan tapad Naya arcára. Nincs az arcán sajnálat vagy részvétnyilvánítás, mert nem az ő dolga. Nagyon tudatosan távol tartja magát más magánéletétől, főleg a fájdalmaitól. Ha nyitna, azt jelentené, hogy egy adott ponton szolidaritania kellene a helyzettel, azt pedig nem akar.
- Akkor a tesód újrakezdheti itt. A Bagolykő amúgy is egy állatkert, minden szemetet oda hord mostanság a szél. Képzeld, a falu még botrányos is. Nem olyan rég bevittek onnan egy őrjöngő faszit, a nyílt utcán támadott neki a feleségének és a szeretőjének. És állítólag már ült a pasas, majdnem emberölésért. Majdnem, ha érted, mire gondolok. - Persze, hogy majdnem, ha végül olyan ügyvédeket toltak be a pasashoz, akik a bírót is lemagyarázták volna a pódiumról. Azok sem mindenhatóak, de kihozták a maximumot az ügyből, ha a pali végül ilyen hamar kijöhetett levegőzni.
És valahol itt vágják el a gondolatai fonalát, ugyanis Naya csak úgy ledobja a bombát, belőle meg kitör a kendőzetlen röhögés, hogy még meg is bámulják őket.
- Te. Férjhez. Hahahaha.... Ki az a hülye, aki elvenne téged? Hát látni se fogja az arcod, legfeljebb kéthetente egyszer, ha hazajársz ruhát cserélni. Sok sikert így férjet fogni, cicám. - A legtöbb majom nem azért házasodik, hogy legyen eggyel több papírja, hanem mert szentimentálisan le akar horgonyozni valaki mellett. Naya és a sebészi karriere egyből megtorpedózza a nagy ideálokat. A természetéről meg akkor még nem is szólt, mert beleállítják itt mindjárt a műanyag kiskést.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Nyári szünet ×A nő szavai egy feszült sóhaj és szemforgatás kombinációjának hirtelen visszafojtását küzdik ki belőlem. Nem mondod, hogy bizalmas dolgokat osztanak meg vele...
- Aha... ez azért nem hangzik túl biztatóan... - motyogom válaszul, kissé reménykedve, hogy talán tovább beszéltethetem a boszorkányt. Persze, Hollósi is el fogja mondani, mi történt odabent, de... kár lenne tagadni, hogy azon túl, hogy elképesztően kíváncsi és olykor türelmetlen természet vagyok, azért egy részem talán aggódik Hollósiért.
Annál jobban aggódok azonban a mappákkal kapcsolatban, amik között turkál a boszorkány - hamarosan azonban meghallom, hogy a levitás nevét keresi, nem az enyémet, mely azért hoz némi megnyugvást.
- Ezek... micsodák? - Utalok a szokatlanul hosszú fiók tartalmára, mert terveim szerint nem csak Hollósi közvetít majd nekem, hanem én is elmondom, amit nekem sikerül kiszednem a recepciós boszorkányból.
|
|
|
|
|
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive
RPG hsz: 425
Összes hsz: 592
|
BerciViszonzom a mosolyt egy halk hümmögéssel egybekötve, de az érzelmek nem teljesen őszinték az arcomon. Valahogy nem tudok szívből örülni annak, hogy szerencsésnek született, mert a lelkem mélyén egy kicsit elönt az irigység. Feltörnek az emlékek a gyerekkoromból. A belvárosi bérlakás képe, amiben nevelkedtem sokadmagammal. Szinte mindent használtan örököltem az idősebb testvéreimtől, és a szüleim is anyagi nehézségekkel küszködtek. Másnak pedig elég csak megszületnie. Egészen más értékrendet kap. Eltöprengek egy pillanatra azon, hogy rám milyen sors várt volna, ha vagyonosabb családból származom. Aztán elhessegetem a gondolatokat, mert Berci se tehet róla, tőlem pedig nem túl szép, hogy irigység támad bennem emiatt. Próbálom magam tudatosan fékezni, és megadni az esélyt, hogy ne az előítéletek szemüvegén keresztül lássam őt. Ami olykor nehéz, ha egy-egy ártatlan témából is az jön le, hogy óriási köztünk a szakadék.
Érdeklődve hallgatom Berci részletes magyarázatát az ösztöndíjukról. Így már mindent értek.
- Azta. Hát igen, ha jól tudom, nálatok nagyon széles a családfa, tele vagy rokonokkal. De akkor is nagyon érdekes lehet különleges képességű embereket tudni a családodon belül. Te soha nem vágytál arra, hogy örököld? Vagy van valamilyen titkos szuperképességed? - töröm magam azon, hogy reflektálni tudjak hosszas monológjára, utolsó kérdésemmel pedig egyértelműen viccelődni próbálok.
- Engem a tanulható képességek is érdekelnek egyébként. Mondjuk az animágia, vagy a legilimencia... Amihez az okklumencia is jól jönne éppenséggel. Viszont ugye a hoppanálás eléggé lekötött eddig, úgyhogy talán majd egyszer újra tanulásra adom a fejem - avatom be terveimbe, ami kicsit álmodozás kategória.
- Hát, ezekből összességében a Pillangóvarázs mond valamit, mert csak ott voltam eddig, de ott se olyan hű, de sokszor. Rájuk fogok keresni, ha nem felejtem el. Köszi az ajánlást - biccentek hálásan. - Alapvetően amúgy milyen árkategóriájú helyek? - próbálom kipuhatolózni, mert ha drága, akkor felejtős.
- Hát... Attól függ, merre mennél. Pécset én is szívesen meg tudom mutatni, ha ráérek, a többiben nem vagyok biztos - vonok vállat. Amúgy szívesen magyarázok és mesélek, mert egy tanár amúgy is szereti átadni a tudást.
- Van elvileg napi menüjük is, de ha nem azt választod, akkor... valamilyen tagliolini tésztás étel, vagy lasagne. Meg ugye a pizzáik is nagyon jók, nem olyan, mint a Félszeműben Bogolyfalván, de legalább ugyanolyan jó. Más. A paradicsomlevesük is különösen finom - úgy teszek, mintha lenne miből válogatni, pedig csak azokat sorolom el, amiket összesen ki is próbáltam itt valaha. Helyezkedem kicsit a székben, aztán az érkező pincértől kérek epres limonádét, és ha közben sikerül dönteni, rendelek levest és tésztát. Aztán elbámészkodom ültömben, és még mindig egy kicsit megilletődve érzem magam attól, hogy egy Bánffyval ebédelek.
|
|
|
|
|
Asteria Naya Saint-Venant
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos
VIII. - Az Erő
RPG hsz: 43
Összes hsz: 45
|
Hogy nevezzelek- Te. - Vagy mondta, vagy nem, Naya arckifejezéséből ezt nem lehet eldönteni. Kellett hozzá egy üveg whisky és két falakat rengető... Na tehát, kimondta.
- Remek, hiányzott az életemből a dráma, főleg családi botrányok - a szemforgatását szinte hallani lehet. Ha pedig családi botrányok, tessék, itt van egy, amin a férfi röhöghet - és meg is teszi. Exe pedig összefonja maga előtt két karját már-már sértődötten.
- Kiröhögted magad? Egészen komolyan mondtam. Azt mondjuk már látom, kit nem fogok meghívni az esküvőre. - Legszívesebben hozzávágna egy darab buktát, ha nem lenne körülöttük a kórház java. Fanni, a jelenlegi mentora még valami "hallani akarom" szerűséget is eltátog három asztallal odébb.
- Nem tudsz amúgy diákmunkát ajánlani a húgomnak? Online akar szórakozni, de mielőtt onlyfansezni kezd, szívesebben látnám ott, ahol szem előtt van. - Ebbe Séraphine nem biztos, hogy belemenne, de hátha Eddie-nek vannak olyan kapcsolatai, amiből még valami jó is kisülhet. Na meg elkerülheti a falu őrültjeit, mint a feleségének támadó gyökeret.
- Sokat dicsérték Bogolyfalvát, de miért? Ha tényleg ennyi dráma van, az iskolába pedig az utolsó trollivadékot is felveszik, miért költöznek egyre többen oda? - őszintén érdekli ennek miértje. Naya nagyon szerette Olaszországot, a Beauxbatonst, de Pécset is. Bogolyfalvával még ideje sem volt összebarátkozni, máris az előítéletek vezérlik.
|
|
|
|
|
Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1608
Összes hsz: 1629
|
Will
- Április vége -
ELME Az elmúlt napokban, hetekben haladás történt az utolsó, nagyon agresszív incidens óta. Akkor és ott még láthatóan újból megriadt, ennek ellenére nem hagyta abba Will látogatását, pedig Médi is megmondta, hogy tényleg őrült, de ezt inkább baráti szeretet mondatta vele, mint a tényleges véleménye. Még, ha ez is a nézőpontja, tapintatosan kezeli és adagolja ezt a barátnőjének.
Azt hitte, sokat elbír még így is, hogy Will gyógykezelés alatt áll, de tegnap reggel konkrétan összedőlt benne egy világ, amikor Dominik megjelent a végzéssel a kezében, minisztériumi emberekkel az oldalán. Rövid, érzelemmentes, tárgyilagos közlés volt: a gyereket ideiglenesen elhelyezik a nagybátyjánál, míg kivizsgálják, az anya alkalmas-e a gyermek nevelésére. Azt hitte, rosszul hall, átadni sem akarta először Lucient. A végére már kiabált és vitatkozott a minisztérium embereivel, és az volt az utolsó, óriási pofon, mikor meglátta Dominik arcán a "bocsánat"kérő, és "együttérző" mosolyt, hogy szegény-szegény testvére nem bír uralkodni magán. A szemei vörösen izzottak, és legszívesebben ott helyben megölte volna a testvérét. Életük során Dominik most rúgott a legnagyobbat bele, és ami még borzalmasabbá tette, az Lucien sírása volt, akit nyilvánvalóan felzaklatott Adél önmagából kikelése. A napja további része őrjöngő sírással, telefonálgatásokkal, az anyja együttérzést színlelő, de abszolút érdektelen sajnálkozásával és Joanna érkezésével telt, aki azonnal átjött, hogy megvigasztalja a vigasztalhatatlannak tűnő unokahúgát. Megint az az érzése, hogy a saját családja belevágta a kést a hátába.
A külseje messze nem olyan szofisztikált, mint múltkor; a ruhája ugyan makulátlan, de a smink sehol, a szemei karikásak, de már nem duzzadtak a sírástól. A tekintete azonban élettelen, ahogy ülnek a padon a virágoskert egyik félreesőbb pontján Willel. Azt sem tudja igazán, mit mondott az előbb, vagy Will mondott valamit?
- Ne haragudj... elismételnéd? Elbambultam. - Fogalma sincs, hogy hozza ezt fel. Legszívesebben csak belekiáltaná a világba, hogy adják vissza a gyerekét, de már rájött, vergődéssel semmire sem megy. Automatikus, hogy tördeli az ujját, és közben hiába néz Willre, egyre csak Lucien tegnapi, síró arcán jár az esze.
|
|
|
|
|
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide
RPG hsz: 1863
Összes hsz: 1914
|
Machay Adél Adél kérdése megakasztja a zaklatott gondolatmenetét.
- Azt mondtam, hogy mi a döntés, egy hét? Kettő? Nem írták, de csak mondtak valamit?
Ugyan a padon ül a bimbózó lilaakácok alatt, de ha megtehetné, fel-le járkálna a lány előtt, hogy levezesse a testét időnként végigremegtető indulatát. Ez az indulat azonban más, mint az, amit az elmúlt hetek-hónapok során érzett, és ami a Mihae által adott legújabb gyógyszer nyomán apránként, de kezd lecsillapodni benne. Ez a düh fókuszált. Összeszedett. Nem kevésbé vérszomjas - de csendesebb.
Második alkalommal ülnek egymás mellett a padon. A láncokat és a bilincset felváltotta a nem messze tőlük, ugyanilyen padon csöndben vérakozó ápolója, a kreppszövet pizsamát pedig egy fehér póló és nadrág, amiből az előbbire mellrészére a Zengővel megegyező számát hímezték. Az utóbbi időben sokat fogyott, de az alkalmak előrehaladtával Adél észreveheti, hogy a szeme alatti karikák halványulnak, a szemébe pedig mintha gyakran ködösen ugyan, de kezdene visszatérni az élet.
Nem tudja, mit kap. De a dolog használ. Ennek tudja be, hogy amikor ma reggel a kezébe kapta a papírokat, magát is meglepte a tárgyilagossága, amivel a híreket fogadta. Kiborult? Természetesen. De nem jobban, mint ahogy azt jogosnak véli.
- Szóval? Hiszen csak nem vehetik el, nem? Nem értem mi az, hogy alkalmatlan vagy, hiszen tiszta vagy mostanában, nem?
|
|
|
|
|
Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1608
Összes hsz: 1629
|
Will
- Április vége -
ELME Tényleg, Will is megkapta. Mindkét szülő kézhez kapta a papírt, oda volt írva az aljára: "Hitelesített példányt kap:
Machay Dominik Anton
Joanna Flaviu
Adele Nadia Krise
William Martin Krise
Gyámsági Igazgatóság
Irattár"Azt hitte, rosszul lesz, forgott vele a világ, mikor először elolvasta. Valamikor késő este realizálta, hogy ezt Will is kézhez kapja vagy kapta, ki számolja ezt ugyan? A lényegen nem változtatott: Lucient elvették tőlük. - Énh... Joanna elindult utánajárni énh... teljesen kiborult tegnap. Nem írták bele, mennyi időre, csak hogy ideiglenes. Zsófi... küldött egy SMS-t, hogy sajnálja, ami történt, és beszélni fog Dominikkal... - Megremeg a szája széle, de ezúttal nem a fájdalomtól, hanem a kendőzetlen dühtől. Az íriszei vörösek, leplezni sem próbálja. Annyira gyűlöli jelen pillanatban a testvérét, hogy képes lenne puszta kézzel megfojtani Dominikot. - Persze, hogy az vagyok! - A kelleténél kicsit élesebb a hangvétele, de rögtön utána köhögős könnyezésbe fordul át, ahogy eszébe jut a gyerek. Ügyetlen mozdulatokkal törli le az arcáról a sokadjára kiömlött könnyeket, miközben szipog párat, és elhalász egy zsebkendőt a táskájából. - Csak a nyugtatót szedem, és papírom van rá Carlisle-ból. Pecsételt, aláírt. Bemesélhette nekik, hogy begyógyszerezve vigyázok Lucienre, és úgy szoptatom, honnan tudjam? - Az idegei már a kukában is lehetnének, hozzá képest Will milliószor nyugodtabbnak hat. - Vissza akarom kapni, Will... Annyira hiányzik, hogy belehalok... - Afelett meg végképp nem tud napirendre térni, hogy ezt a saját családtagja merte meglépni vele szemben.
|
|
|
|
|
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide
RPG hsz: 1863
Összes hsz: 1914
|
Machay Adél A tekintete jobbra-balra ugrál a parkosított udvar csinosra nyírt fái közt. Meglepő, milyen gyorsan fényt gyújt az ember agyában egy ilyen kaliberű és provokálatlan hátbatámadás. Dominikkal az esküvőjükön való felületes szóváltáson kívül az évek során szinte semmilyen interakciója sem volt, így bár tisztában volt a testvérek közt feszülő ellentétel, a srác sosem jelent meg fenyegetésként a radarján. Az pedig, hogy gyermekvédelmi eljárást indítson ellenük, nem csak, hogy váratlan, hanem annyira groteszk, hogy amikor először a kezébe kapta a papírokat, nevetnie kellett rajta. Az ápolója óvatosan kérdezte meg akkor, mit érez, ő azonban csak annyit tudott válaszolni erre: ez túl nevetséges ahhoz, hogy igaz legyen.
Minden bizonnyal azonban mégis két oka van annak, hogy az érthetőnél jobban nem vesztette el a hideg vérét. Az egyik, és nyilvánvalóbb ok, a vérében keringő nyugtató, ami kordában tartja a szélsőséges érzelmeit és most is megengedi neki, hogy a pasdon maradjon ahelyett, hogy mászkálni kezdjen. A másik pedig a tudata annak, hogy ez az incidens nem lehet végleges, hiszen, ugyan már... ha őt nem vették el a nagyapjától, pont Lucien körül szorulna össze a bürokrácia ökle?
- Jól van nyugodj meg... - halkít valamennyit a hangján, és bár tudja, hogy ez a szituáció nem épp nyugodj meg"-kompatibilis, ennél többet nem tehet. Nem érhetnek egymáshoz így ha akarná sem ölelhetné át biztatón. Emellett nem is bízik a saját gondolataiban és impulzusaiban ahhoz, hogy ezt megtegye. - Legfeljebb pár nap. Maximum egy hét. Te is fellebbezel és a nagyanyám is mozgósít mindenkit, Dominiknak pedig semmije sincs. Nem tudom, mit képzel magáról az a szaros kis patkány, de ő is biztosan tudja, hogy nincs épkézláb bíró aki odaadná neki Lucient, hiszen... miért adná? Különben honnan jött neki ez az egész?
|
|
|
|
|
Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1608
Összes hsz: 1629
|
Will
- Április vége -
ELME Mondhatná, hogy nem érte olyan váratlanul a pofon, elvégre Dominik megfenyegette már hamarabb is. Hogy miért most? Ha pálcát tartanának a halántékához, akkor is csak azt tudná mondani, hogy minden bizonnyal a legvédtelenebb pillanatára várt, bár igazán maga Dominik tudna válaszokkal szolgálni a miértekre.
Nem parancsra ugyan, de egy idő után vesz néhány mélyebb levegőt, és kifúj-beszív légzőgyakorlatokkal végre visszaveszi az uralmat a zaklatottsága felett, legalább egy időre. Nem mennek semmire a tétlenkedéssel.
- Biztos lehetsz ebben. Még ma, ahogy kitettem innen a lábam. És szólok Madlennek is. Világos, hogy semmi bajom, csak megijedt, hogy tényleg kivehetem a vezetést a kezéből. Egy aljas rohadék volt mindig is, megvárta, hogy történjen valami és... - És megpróbáljon bevinni egy gyomrost a húgának. Ez Dominikra vall, emellett viszont sok más is, amit a bátyja szeret általában magának megtartani.
- Oké, gondolkodjak, gondolkodjunk... Semmi nem tiltja, hogy lássam Lucient, ha mondjuk Zsófi is ott van, ugye? Nem írtak semmi ilyet a végzésben, nem vagyok rá veszélyes. - Próbálja összeszedni a kusza gondolatait, miközben egyre-másra reflexből elindulna a keze Will csuklója felé, hogy aztán még időben visszahúzza, megállítsa, és emlékeztesse magát, ezt most nem lehet. Pedig mennyire akarná!
- Mihailtól pedig kérek egy új másodvéleményt az állapotodról, hátha azóta javult a minősítésed. Ha legalább kiengednének innen... - Bár ott is egy halom további gond vár Willre a feljelentéssel, a herce-hurcával. Szétrobban a feje a túl sok gondolattól.
- Megvárom, amíg Joanna visszajön újabb infókkal. -
|
|
|
|
|
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató
RPG hsz: 217
Összes hsz: 235
|
Stephen- Nem mondtam, hogy megőrültél - megforgattam a szemeimet már a feltételezésre is, azért hihetetlen, hogy a férfiak mennyire sértődékenyek tudnak lenni. A lényeg viszont az, hogy végre egyetértettünk abban, hogy valami nem stimmel ezzel a kiadóval és bizony már távolról is bűzlik a dolog. Nekem amúgy már ránézésre sem volt szimpatikus ez a Vendel, de pechemre kihívott a szervezősrác, így lemaradtam a dolgokról. Már egy kicsit bántam is, hogy kimentem, és nem maradtam, mert akkor talán meg tudtam volna akadályozni azt, hogy a fiúk belemenjenek egy ilyen szituációba. Jeleztem is Stephen felé, hogy ha ők ilyen jövőt képzelnek el a bandának, akkor sajnos azt már nélkülem kell megtenniük, mert bizony akkor kilépek. Pedig nehéz döntés lett volna ez, és egy picit én is iszogattam, talán meggondolatlanul is szólaltam meg, de mégis, valahogy a tudtára akartam adni azt, hogy mi az, ami nálam már nem fér bele. Stephen ezután ölelt magához, és őszintén, egy kicsit fura is volt az a pár másodpercig tartó pillanat. Általában tudom, hogy milyen egy baráti ölelés, vagy milyen az, amikor egy pasi úgy közeledik ahogy, de itt ez nem volt egyértelmű. Ez pedig egy kicsit zavarba is hozott, hisz mégis csak Stephenről volt szó, hát csak nem kavarodhattam vele össze, mert az rányomta volna a bélyegét a bandára is, meg amúgy is. Jelen pillanatban túl kaotikus volt az életem ahhoz, hogy efféle dolgokon gondolkodjak. Már csak emiatt is, kibújtam az ölelésből, de azért továbbra is figyeltem rá és arra, hogy mit mond.
- Jól van Steph, akkor én értettelek félre. Azt hittem, hogy nagyon is bele akarsz menni egy ilyen kétes üzletbe - sóhajtottam, tényleg az érződött, ez aggasztott is, de úgy, hogy most kimagyarázta, kezdtem megkönnyebbülni.
- Jaj de én sem akarok kilépni Stephen, hát komolyan azt hiszed? Nem tudnálak titeket itt hagyni csak így, már úgy hozzám nőttetek - mosolyogva simítottam végig a karján, aztán meglepetten néztem rá. - Tényleg? - fura, pedig az előbb még azt hittem, hogy bejövök neki, de úgy tűnt, hogy az érzékeim megint csak félrevezettek, mint ahogy már nem egy esetben.
- Hát akkor pláne nem kell félned, egy húg sosem hagyja ott a családját - vágtam rá félig-meddig viccesen. Azért tényleg meglepett az őszinteségével, sokszor próbáltunk már, de eddig valahogy nem mutatta meg felém az érzelmes oldalát, most viszont igen. - Na gyere, te! Nincs olyan mákotok, hogy kilépjek a bandából - nevetve ezúttal én öleltem magamhoz néhány másodperc erejéig, mire már hallani lehetett Misi hangját, oldalra pillantva már láttam is feltűnni az arcát. - Menjünk, szedjük össze a kölyköket apjuk - nevetve feleltem viccesen, aztán visszasétáltunk, hogy lassacskán a srácokkal együtt visszatérjünk a szállásunkra.
|
|
|
|
|
Darvas Félix
Mestertanonc Navine (H), Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 2
Összes hsz: 6
|
Morci ismeretlen
Valentin-nap, csokiboltA kirakatot tanulmányozva azt legózgatom magamban, milyen bonbonokat akarok a leginkább megkóstolni - ilyentájt minden eper ízesítésű, amitől herótot kapok, de csak lesz valamilyen nem rózsaszín opció. Örülnék valami ropogós-krémes tölteléknek, mondjuk étcsokis burokban. Valami mandulás, vagy ú, marcipánosnak. A likőrös csokikkal hadilábon állok, mondjuk anyuék mindig az olcsókat veszik... Hümmögve bővítgetem a listámat még akkor is, amikor a szervezők elkezdik beterelgetni a népeket, csupán futólag nézve fel az arcokra.
Az első meglepetés aztán odabent ér, amikor a bevezetőből derül ki számomra, hogy ez tényleg randi, mármint nem ilyen csoportos randi-randi, hanem ismerkedős. Úgy állok itt, mint Jehova tanúi a küszöbön, amikor közlik velük, hogy beszélgessenek egymással. Igyekszem feltűnésmentesen oldalazva úgy pozicionálni magam, hogy minél kevéssé legyek szem előtt, s a kezembe nyomott ragasztós sorszámot a zsebembe csúsztatom.
- Mh?- kapom oda a fejem a kérdésre, némi késéssel mégis sikeresen feldolgozva a hozzám intézett kérdést. - Jah, nem, nem, én voltam béna. Valamiért azt hittem, ez ilyen már meglévő pároknak van. Én...- megtorpanok, mert ezt... hát ezt most gáz lesz beismerni, zavartan vakargatom a pajeszomat. - Szóval Gombóc Artúr-style, én csak a csokiért jöttem. De! Nem ültettem fel senkit, becsszó!- védekezem, mert úgy érzem, szükségem van az ismeretlen szimpátiájára, hogy ne buktasson le. Ami irracionális, kifizettem a beugrót, és ha bárki kérdi, ismerkedem is épp javában, méghozzá a bolt szortimentjével.
- Milyen?- sandítok aztán a kezében tartott szemekre, amiből az egyik gyanúsan úgy fest, mint a nugát, amire én is pályáztam.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
|
Theodore - Óh, ez ööhm... - a boszorkány megállt a kereséssel, és váratlanul kihúzta magát. - A nyilvántartásunk névjegyzékei - válaszolta ismételt lelkesedéssel, s mikor visszafordult a fiókhoz, nagyot kiáltott. Mohón kapott ki egy kártyalap méretű címkét onnan. Hátoldalán a minisztérium logója terebélyesedett, bár nem sok látszódhatott belőle, mert elégedetten meglóbálták azt Theodore orra előtt. A nő szája szólásra nyílt, mintha szívesen venné a másik érdeklődését, de hamar meggondolta magát és látványosan beharapta ajkait. Szégyenlősen lesütötte szemeit, hogy elolvashassa a papírkát.
- Tavaly iktatott dokumentum - engedte le kezeit és meredt pár pillanatig maga elé, mintha egy elfelejtette volna, hogyan tovább. Vagy kérette magát, hogy tovább faggassák őt.
- Eszerint - emelte meg Zalán papírjait Berzsenyi - a vizsgálat pillanatában még nem teljesült be a látomása. Történt azóta változás? - Ismét úgy hangzott, mintha a válasz már tudott volna. Zalán hajlott afelé, hogy kételkedjen a legilimenciát illetően.
- Nem - felelte tömören. - Akkor már...
- Nem volna itt, persze - mondta hidegen a férfi.
- Talán ennyire gyakran jönnek magához haldokló emberek? - szökött ki a fiú száján, még ő is meglepődött, milyen bátran. Zavarta, hogy lenézés sugárzott a hivatalnokból. Pedig sosem tepert a szimpátiáért másnál sem, mikor a rémálmokról volt szó.
- Talán nem egyértelmű? - ismételte el, ami Zalánban már elsőre is kényelmetlen érzéseket bolygatott meg. Egyértelmű. Mi egyértelmű ebben? Rég nem érezte ennyire butának magát. - Ereje és tehetsége teljében lévő, vakmerő gyerek, aki hirtelen eltűnik a hírnév felé vezető ösvényéről. Mi sarkallná erre ha nem a saját maga tragédiáját látná megvalósulni? De a minisztériumot nem érdeklik ha- és talánok. Túlélhető?
Kedve támadt volna megint visszakérdezni, valami mégis arra késztette, hogy csak ússzon az árral, úgy talán gyorsabban túlesnek ezen.
- Kedves a minisztériumtól hogy aggódik az életemért. Ha nem tűnne annak, maga szerint abbahagytam volna a repülést? Egyértelmű pedig - szúrta oda még azért.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Nyári szünet ×Kissé előredőlök, ahogy látom a nő izgatott gesztusát, s azt, hogy mindjárt végre elkezd beszélni - ám reményem ezúttal nem igazolódik be, végül úgy dönt, mégsem szólal meg. Rájött, hogy hol van, és miért nem mondhat semmit.
- Nyilvántartás... de hát a barátomat csak most fogják felvenni a nyilvántartásba, nem? Hiszen most fogják bejegyezni, mint... látó - suttogom végül az utolsó szót, s igyekszem legalább annyira értetlennek tűni, hogy ez felpiszkálja a kijavítási vágyat vagy legalább a sajnálatot a boszorkányban. Kék szemeim nagyra is nyílnak, sápatag arcom valamelyest megnyúlik, várva a nő válaszát.
Tavaly iktatott dokumentum. De milyen dokumentumot őrizget tavaly óta a Misztériumügyi főosztály Hollósiról, ha most fogják csak bejegyezni? Rögtön az emlékfoszlányra gondolok, melyet üvegcsében rejtegetett a Nagyteremben egy alkalommal. Valamit titkol előlem, ez biztos, de ennek is ahhoz lenne köze?
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
|
Theodore - Jajj, nemnemnem - legyintett nevetgélve a nő. - Mármint igen és nem. Vagy nem és igen. A barátodnak valóban most fog elkészülni az aktája, de az nem jelnti azt, hogy a neve ne szerepelne már valahol. Mások jóslataiban.
Zsebéből előkotort egy apró fém tárgyat. Elsőre valami apró tükörnek vagy zsebórának lehetett volna beazonosítani, bár kicsit vastagabb volt annál, hogy bármelyik lehessen. Tekergetett valamit az előlapján, majd az oldalán is, aminek nyomán egy olyan sorszám csúszott elő belőle, mint amit még Zalánék kaptak a portán. A boszorkány pálcája nyomán a fiók hangos csattanással csukódott be, hogy ne kelljen megkerülnie azt, ahogy a szoba végében lévő ajtóhoz lép. Újabb zörejek, kattanások és a túloldalt most nem egy folyosó, hanem egy hatalmas, szekrényekkel teli szoba tárulhatott fel. Persze nem sokáig, mert a nő meglepően precíz gyorsasággal tépte fel az egyik szekrényajtót és kutatott ki belőle egy mappát.
- Látod? - lépett vissza az előcsarnokba és megint olyan intenzitással tolta Theo arcába a dokumentumot, mintha a másodperc töredéke alatt képes lenne leolvasni bármit is úgy, hogy centiméterekre van az orrától. - A hozzá kapcsolódó jóslat eredője. Mármint a gazdája, ha úgy tetszik, a látnok. És az ügyintézője...
A hivatalnok mintha elégedettnek tűnt volna, hogy képes volt annyira kizökkenteni Zalánt, hogy értetlen dadogás és kérdések helyett összetettebb mondatok legyenek már képesek elhagyni a száját.
- Mondhatjuk úgy is, hogy aggódik, igen. De még ön is tudja, hogy ez nem így van. Annyi már nyilvánvaló, hogy nem profetikus látomásai vannak, de ez nem zárja ki azt, hogy ne lenne hasznos a feltételezett képessége. Mindegyik félnek - tette hozzá hangsúlyosan Berzsenyi. - Nincs jogunk momentán a személyes dolgokról faggatni, amiket lát, ha az nem veszélyezteti közvetlenül a minisztérium vagy a varázsvilág működését, de van egy ajánlatom önnek.
Zalán azt hitte már nehezen lehet ezek után meglepni, pedig megint sikerült.
- Hasznot akarnak húzni... belőlem? - nézett dermedten a férfira. - Mármint értem, hogy...
- Ha beleegyezését adja, hogy lemásoljuk az emlékét a látomásáról, hogy tanulmányozhassuk azt, akkor cserébe adhatunk önnek egy elemzést róla. - Berzsenyi most előrehajolt a székben. Kifejezéstelen arccal tárta a fiú elé az opciókat. - A helyről. És az időpontról.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Nyári szünet ×Elnyílnak az ajkaim. Ahogy a nő kotorászni kezd, ketyeréket csavar, ajtót nyit, csak bámulok utána, gyomrom görcsbe szorul a hír hallatán. Egy másik látomás... amiben Hollósi szerepel. Ez új.
- Aha, értem. - Préselem ki magamból.
A mappa, melyet a nő meglóbál előttem, ismét feszítő érzést okoz a mellkasomban, fogalmam sincs, miért. A nő végül maga elé veszi a köteget és beszélni kezd. Annak a látnoknak az aktacsomagja ez, aki látta Zalán jövőjét, értem meg a szavaiból. Tekintetem a papírcsomón, ahogy próbálok memorizálni minden apró részletet róla.
Lavovec András, kapom el a nevet egy másodpercre egy kilógó cetlin.
- Az ügyintézője...? - Kérdem kissé szoruló hangszálakkal, hiszen bár nem veszem észre, még a levegőt is visszatartom kissé. Fejezze már be a mondatot...!
Vajon Zalán tud erről? Ez a kérdés zakatol a fejemben. Áldom Merlint, hogy nem bírom a legilimenciát, mert ha képes lennék rá, hamar rácsok mögött találhatnám magam, hiszen most nem bírnám ki, hogy ne nézzek a boszorkány fejébe.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
|
Theodore Még ültében is sikerült azt a hatást keltenie, mintha összecsuklott volna. A semmibe meredt, fejében akaratlan idézte fel a képeket, pedig minden alkalommal fennállt a veszélye, hogy magával rántja. Nem számít hányszor fogja látni. Lassan zsákutcába fut. Már lassan minden részletét ismerte a látomásának, de magától semmi okosat nem tudott kibogozni belőle.
- Ki tudja, ha ígéretes, amit találni fogunk, és valamilyen oknál fogva túléli... Talán segíthetünk a pályaválasztási krízisében is. Egy állásajánlattal.
A fiút megintcsak kizökkentették. Most már végtelenül zavarta, hogy olyasmiket tudnak róla, amikről alig beszél
- Maga olyan mint én vagyok - lehelte halkan, fel sem nézve.
- Szerencsére nem - dőlt vissza Berzsenyi a székében. - De maga lehet olyan mint én, ha okosan dönt.
- Minden jósunknak van egy ügyintézője. Mármint azoknak, akiket a minisztérium alkalmaz. - Megállt a boszorkány a beszédben. Látszott rajta, hogy masszívan mérlegel, mi lehet közérdekű információ mindebből. - A legtöbbjük, mikor megélnek egy jóslatot, nincsenek tudatuknál, hogy rögzítsék a látomásukat. Vagy... nincsenek olyan állapotban utána sem, hogy megfelelően kezelhessék, és eljuttassák hozzánk azokat. Amellett, hogy az illető jogait és kötelességeit is figyelembe veszi.
|
|
|
|
|
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide
RPG hsz: 1863
Összes hsz: 1914
|
Machay Adél Adél mély levegőt vesz. Ismeri ezt a frusztrációt - hiszen ezzel ébred és ezzel megy aludni éjszakánként. A pánikrohamokat is ismeri. Azt azonban csak sejtheti, min megy keresztül a nő, akitől elszakították a fiát. Ő hiába szereti Lucient, mióta az megszületett, egyfajta furcsa kívülálló volt az életében - így ragaszkodik hozzá, de sosem alakulhatott ki az a különösen mély és megszakíthatatlan kapcsolat, ami Adél és a gyerekük közt.
A lányt nézi és azok a nők jutnak az eszébe, akiknek az őrjöngését még a nagyapja mellett segédkezve nézte végig. Female rage, azt mondta Belphengard. Azóta sem hallott semmi rémisztőbb és vérszomjasabbat, mint az a hang, amit azok az anyák adnak ki, akik vagy így, vagy úgy, de elvesztették a gyereküket.
A tekintete a lány kezére esik. Látja a rezzenésnyi mozdulatot.
- Madlen segíteni fog. Ha valaki, ő el tudja intézni, hogy holnap délutánra ez az egész csak egy rossz emlék legyen. De arra kérlek, hogy ha nem is tiltották meg, egyelőre ne menj Lucien után. Ha várnak valamire, ami arra utal, hogy instabil vagy, akor ez lesz az. Mert ismerlek annyira, ahogy ismerem magam... meg tudnád állni, hogy ne borítsd az asztalt Dominikra?
A kérdés teljesen költői. Mag a kezével a padra támaszkodik, előrébb hajol kicsit, hogy a lány előtt elnézve a szeme megkeresse a nem messze tőlük álló padon olvasó ápolót. Lehalkítja a hangját.
- Dominik meg fogja bánni ezt. Bízd rám. De várd meg, hogy innen kiengedjenek.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Nyári szünet ×Úgy iszom a szavait, mintha csak életem vizsgájára mondaná el az anyagot a velem szemben ülő minisztériumi dolgozó. Szépen lassan bólintok végül, miután befejezte. Azoknak, akiket a minisztérium alkalmaz.
Tehát Lavovec a minisztériumnak dolgozik, és a látomást át is adta ő, vagy az ügyintézője a minisztérium részére. De miért? Hiszen az imént olvastam el: magánjellegű látomást vagy próféciát nem köteles egy látó sem beküldeni. Mit is írt a papír? Köteles beszolgáltatni, ha... abúzus, testi sértés, korrupció, illegális bűbáj-, eszköz- és/vagy szerhasználat... titoktartási egyezmény megsértése... a minisztérium fennállását fenyegető esemény...
Mi fog történni Zalánnal, ami beleillene ezen kategóriák egyikébe? Mert nem a balesete lesz az. Hiszen azt tudná... tudná, nem igaz?
- Értem... és... és miért fontos ez? Ez az ügyintéző? - Vonom össze a szemöldököm, igyekezve játszani az értetlent, de valójában csak arra akarom sarkallni a nőt, hogy végre befejezze az előzőleg elejtett mondatát. Szívem a torkomban dobog, ahogy gondolataim elképesztő iramban pörögnek.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
|
Theodore - Mert a jóslatok nem játékszerek - nevette el magát horkantva a nő. - És a minisztériumnak elengedhetetlen, hogy tiszta, megbízható forrásból érkező látomást kapjanak kézhez, amit ha kielemeznek, segíthesse a varázsvilágot. Mégha a többi ügyösztály szerint nem is vagyunk annyira fontosak... - Mintha tankönyvből idézett volna, vagy a klasszikus frázisokat egy minisztériumi álláshirdetésből. Büszkeség sugárzott már belőle, de egyelőre abbahagyta a magyarázást és nekilátott az újabb sorszám nyomásának a kis ketyeréjével. - Megnézzük, miféle jóslatban szerepel már Hollósi úr. Gondolom őt is érdekelné.
- Úgy beszél, mintha maga nem hinné el, hogy meg fogok halni.
- Csak úgy beszélek, ahogy egy kezdő látnokkal szokás, akinek fogalma sincs arról, hogyan bogozza ki a képeket. Okos döntés volt szakemberekhez fordulnia. Van, aki sokkal később teszi, amikor már túl késő. Érdemes ezt az ajánlatot is megfontolnia.
- Talán erre nem tudja már a válaszomat?
- Nos, azt tapasztaltam, hogy magabiztosabbnak érzi magát attól, ha azt éreztetem önnel, hogy van kontrollja a jövője felett. - Beállt a síri csend, így Berzsenyi a maga módján próbálta kiegészíteni magát, hogy a kegyetlen őszintesége kevésbé tűnjön kegyetlennek. - Ahogy az sokaknál lenni szokott. Ez csak egy első lépés lenne afelé, hogy érezze a talajt a lába alatt.
- A talaj a talpam alatt nekem nem éppen azt jelenti, amit magának - szúrta közbe csípősen a levitás.
- Akkor írja alá - tolta hirtelen Zalán elé a nemrég megírt papírokat. Immár kiegészítve Berzsenyi részével. És a végén a beleegyező nyilatkozattal. - És talán meggyőzhet róla, hogy több van magában egy nyafogó, vészmadárkodó, okostojás tinédzsernél.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Nyári szünet ×- Természetesen. - Bólintok egy nagyot, beleegyezve abba, hogy ez az ügyosztály igenis fontos részét képezi a Minisztériumnak. Hiszen tényleg fontos, ha ennek az intézménynek kevésbé is, Zalánnak és nekem biztosan. Főleg az imént megtudottak fényében...
- Igen, biztos vagyok benne... - nyelek egy aprót, s ismét megtoldom egy bólogatással szavaim. - Ezt akkor megkaphatja? Amikor... amikor kijött? Megkaphatja a jóslatot, amiben szerepelt? - Tekintetem ismét a papírra vándorol, s egyszeriben elképesztően tehetetlennek érzem magam, ahogy faggatom a boszorkányt.
Hiszen semmin nem fog változtatni az, ha én most bármit megtudok - ezt valószínűleg amúgy is neki tervezték adni, ez protokoll lehet itt, bár fogalmam sincs. Minek is töröm magam tulajdonképpen?
Ezt a helyzetet úgysem tudom befolyásolni, mint ahogy a látomást sem, amit Zalán megél. A sajátjaimat sem tudom. Csak... csak sodródni tudok, s hirtelenjében felismerem, hogy most is ezt teszem.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
|
Theodore - Nagyban függ a tartalmától, de ha valami ártalmatlan és személyes dolog, akkor természetesen - mosolyogott Theodore-ra, ahogy becsukta az irattár ajtaját, majd rászorított a sorszámra, ahogy ismételten az ajtóra markolt. Sötét helyiségre nyílt ezúttal, ezüstös derengő foltok adtak keretet a nő alakjának, mielőtt behúzta volna az ajtót maga után.
Zalán frusztrált sóhajt hallatott.
- Ezt előtte szeretném megbeszélni... - elakadt a szava, mielőtt kimondta volna Theo nevét.
- Kivel? - kérdeztek rá egyből. És a fene vigye el, hogy most is pont abban az aggasztó hangsúlyban...
- Talán elsődlegesen magammal kéne.
- Szeretném jelezni magának, mert jobb, ha ezt minél előbb megtanulja. A tudatlanságával egy percig sem fogja tudni elodázni azt, ami bekövetkezni látszik. Az egyetlen, amit kezdeni tud vele, hogy...
- Felkészülök rá? - szólt a fiú dacosan, idézve saját magát. Még ő említette Theodore-nak és a sors különös fintora volt, hogy most őt kell győzködni ezzel.
- Tanítható - jött a közönyös válasz.
- Nem holmi kutya vagyok, ami idomításra szorul.
- Az idomítás szabályokat állít magának. A tanulás szabadságot ad a kezébe.
Hosszú csend következett. Végtelenül hosszúnak tűnő. Csak a zaj törte meg, ahogy a toll egy zaklatott vonással hagyta maga után Zalán kézjegyét.
|
|
|
|
|
Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1608
Összes hsz: 1629
|
Will
- Április vége -
ELME Nem tudja, nem hiszi, a paranoiája ilyenkor abszolút nem a barátja. Madlen, hogyne, mikor még Willt sem tudta kihozni innen (nyilván mindenkinek vannak határai, de Adél most túl zaklatott hozzá, hogy ezt belássa). Idegesen rágja a szája szélét, tördeli az ujjait időről időre, és a szemei közben egyszer-egyszer vörösen felvillannak, amikor épp a düh van felül a kétségbeesés helyett.
- Én nem vagyok... - Már kezdené az ingerült mantrát, aztán viszont visszanyeli félúton a mondatot. Willre pillant, végül bólint, de a gondolatai egyre-másra elkalandoznak a tegnap eseményeihez és Dominik önelégült arckifejezéséhez. Szét fogja tépni. Ha addig él is, ezt nem hagyja megtorlás nélkül... Hm?
Úgy dönti a fejét, hogy kissé közelebb kerüljön Will arcához, nem sokkal, nehogy már ugorjanak is a szétszedésükre, de könnyen elkapja a halk szavakat. A szemei elkerekednek egy pillanatra, de aztán csak jól láthatóan bólint, mintha csak az előző, hallható kérdésre felelne.
- Legyen így. - Kívülről ez aligha tűnhet többnek egy kellemes beszélgetésnél egy javulófélben levő emberrel.
- Beszélek Mihaillal. - Ugyanúgy halkra vált a hangja. - És Damiannel. Megjelent a faluban néhány hete, egy újabb családtag. - Eddig túlságosan el volt foglalva a saját problémáikkal, de Lucien elvétele élesebben előtérbe tolta a jóhiszeműnek tűnő rokon jelenlétét. Égetővé vált kiszednie innét a férjét, de talán Damian tehet még valamicskét az érdekükben.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Nyári szünet ×A boszorkány mosolyára én is valami hasonlót igyekszem arcomra varázsolni, ám szemeim mosolytalanok maradnak. Egy újabb helyiség tárul fel előtte, ám nem marad sok időm, hogy megcsodáljam azt; az ezüst derengést hamar elzárja előlem az ajtó, mely mögött eltűnik a nő alakja.
Egyedül maradok tehát, így pár pillanat múlva már ki is szökhet belőlem az a lent tartott, mély sóhaj. Egymásba gabalyodó hosszú ujjaimra terelődik a tekintetem, ahogy agyam még mindig pörög, s igyekszik egymásba illeszteni az apró puzzledarabokat egy végeláthatatlan kirakósból.
A helyiség csendjébe hamarosan halk surrogás vegyül amikor felállok a székből, hogy némiképp kinyújtóztassam tagjaim, és jó szokásomhoz híven kicsit járkálni kezdjek. Hiszen most nem csak arról van szó, hogy Zalánnal mi lesz; itt, a Misztériumügyi Fősztályon kifejezetten tilosban érzem magam, hiszen a nevem nem szerepel az ő adatbázisukban.
Gondolataimnak megálljt parancsol azonban, mikor valami fizikailag is megtorpanásra késztet. Tekintetem arra a fiókra terelődött, mellyel a boszorkány harcot vívott, s most veszem észre, hogy nem tudta bezárni rendesen, az résnyire nyitva maradt.
Óvatosan körbepillantok. Nem, nem nézhetek bele. Ez a Minisztérium, Theodore, a Misztériumügyi Fősztály titkosított névsora... nem pedig holmi levélszemét...
Mégis teszek egy tétova lépést az asztal felé.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
|
Theodore Berzsenyi elégedett lehetett most, noha nem volt leolvasható most sem az arcáról.
- Helyszín és időpont? - nézett fel Zalán elnehezült szívvel a nyilatkozatból.
- Helyszín és időpont. A megfejtő irodánk, amint lehetősége lesz rá, nekiáll a visszafejtésnek.
A férfi felállt a székéből, s Zalán is azt hitte, hasonlóképp kell tennie, de intettek neki, hogy maradjon még. Hamar felemelkedett a pálcája is. Hát persze... Az emlék.
A fiú állkapcsa megfeszült, mert a hozzá közelítő pálca hegyétől félsz élbredt benne.
- Fájdalmas?
- Csak ha ellenáll, vagy nem koncentrál eléggé. Próbálja felidézni minél pontosabban az emlékei között, hogy könnyebb legyen megtalálnom, és hogy minél tisztább legyen a minta is.
- Merlinre - suttogta hitetlenül Zalán s már kezdte megbánni, mihez adta az aláírását. Szemét lehunyta, igyekezett követni az instrukciókat, bár elég nehéz volt a hirtelen tarkójára fonódó, hideg ujjaktól.
Azt követően Zalán figyelme tompulni kezdett, hiszen minden erejével azon volt, hogy felidézze, amit látni szokott. Amikor a leghosszabb ideig élte át. A legélesebben.
Egy pillanatig áramütésszerű érzés nyilalt belé, s mintha felerősödött volna vele együtt minden benyomása, amit a levegőben zuhanva átélt. A pillanatképek ugrálni kezdtek a fejében, pupillája ijesztő gyorsasággal tágult ki és Zalán a váratlan élménytől felkiáltott. Igaz, alig tartott egy másodpercig, de abba belesűrítette minden félelmét és meglepetését, ami abban a székben ülve a hatalmába kerítette.
Berzsenyi elengedte a fiú nyakát, ujjai nyomán elfehéredő nyomok bukkantak fel s váltottak hamar vörösbe a bőrén.
- Lenyűgöző. - A hivatalnok hangjában most tényleg csendült egy leheletnyi elismerés, de Zalánnak nem volt annyi lélekjelenléte már, hogy tudomásul vegye. A térdeit bámulta hosszasan, csak az késztette sűrű pislogásra, mikor hosszas zörgés után Berzsenyi csettintett párat a levitás orra előtt.
|
|
|
|
|
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 191
Összes hsz: 309
|
Damien- február, saját bőrömben - Nagyon rég volt alkalma arra, hogy saját bőrében mindenféle álarc nélkül jelenjen meg valahol - milyen ironikus, hogy erre pont egy farsangi álarcosbálon van a legjobb lehetősége. A Felagund fiú jó társaságnak tűnt a kiruccanásra, akivel a Vigadó téri rongyrázós varázslóklub előtti téren találkozik, mielőtt együtt belépnének.
Igazán nem fogta vissza magát, az öltözéke minőségi, feltűnő, színes, flamboyant. Különös árnyalatú haja fényes és ápolt - amikor a téren rá várakozó Damient megpillantva a fiú mögé lép. A tincsek a fiú arcát súrolják, orrát pedig megcsapja az enyhe, ízléses orgona és szantálillat, ahogy az ifrit áthajol a válla fölött.
- Remélem, nem várakoztattalak sokáig.
|
|
|
|
|
Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák
RPG hsz: 218
Összes hsz: 324
|
Roman- farsang, álarc - A meghívás először meglepte, aztán roppant kíváncsivá tette - ugyan az utóbbi években szórványosan tartották csupán a kapcsolatot, a másik nem olyan embernek tűnt, akit ilyen farsangi forgatagban keresne. Szerencsére senki sem hiányolja, amíg az esküvői előkészületek tetőfokukra hágnak, így az egyetlen feladata valamilyen alkalomhoz illő maskara beszerzése.
Keresd az Erzsébet-kori macskát, szólt utolsó üzenete, s ennek megfelelően egy feltűnő, de velence fényűzésével nem vetekedő, illúziómágiával kiegészített öltözékben várakozik. Be kell vallania, hogy sokkal kényelmesebb így, mint bájitallal vagy bűbájjal elváltoztatnia magát, szabadon nézelődhet, sőt, megválaszthatja, az álarc követi-e mozdulatait vagy sem. A hatalmas, szőrös fülek megpercennek és az érkező felé fordulnak a hangra, hasonlóan a borostyán szempárhoz. Az illúziómágia reagál meglepetésére, s a függőleges pupillák érdeklődve kitágulnak picit.
- Ugyan, szóra sem érdemes,- feleli szórakozottan, mert nem feltétlenül tudná most megmondani, mennyit is várt. A részletgazdag nem fedi le kielégítően a jelmezt, amiben Roman érkezett. - Úgy érzem, alulöltöztem. Igazán kiváló munkát végzett, bárki is alkotta,- hajt fejet a bók mellé, mert túlzás nélkül elismerés illeti.
|
|
|
|
|
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 191
Összes hsz: 309
|
Damien- február, saját bőrömben - Haha, milyen bájos egy jelmez ez, nem számított rá, hogy tényleg egyenesen egy macska fog ránézni az illúzión keresztül. Jól szórakozik a látványon, amely valóban megtévesztő - emlékezteti a macskára, amelyet otthon tart.
- Látom az élethűség volt a cél... oh.
Már nyúlna a macskafej tetejéhez, hogy szórakozottan meglapogassa, azonban a vizuális illúzión átnyúlva Damien tincseit érintik az ujjai. Ez a felismerés kulminálódik az "oh" hangban.
- Köszönöm, azt mondod, esztétikusra sikeredett? - Elmosolyodik, szégyentelenül, mintha a jelmezéről kérdezne, nem pedig saját magáról.
|
|
|
|
|
