Ophelia Donovan
INAKTÍV
Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
|
Ballay Bálint - Mert olyan módon képes láttatni az élet dolgait, mint kevesen. Amikor olvasom azt érzem, ő belelátott a szívekbe és az elmékbe - felelek a férfi kérdésére miután elhelyezkedtem vele szemben. Az üressé vált asztalt pedig hálás mosollyal foglalta el egy fiatal lány és az anyjának tűnő hölgy társa. Ezt szófoszlányaikból szűrtem le, mert pár eljutott hozzám. - Például a "Ha ősz leszel" kezdetűnél: "...Boldog szépségedért hány jó barát, Hány hű s hazug szerelmes szeretett; S csak egy szerette vándor lelkedet, Csak egy borongó arcod bánatát..." Az igaz szerelmet elfedő látszatok kései kiderülése érződik a sorokból - nézek fel miután elolvastam. Fejből ezt nem tudom, csak a kedvencemet. Egy falat gyrost harapok, hiszen azért csak ebédelni jöttem első sorban. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy valaki olyannal ismerkedtem össze, aki a versek iránti rajongásomat talán megérti és nem veszi ódivatú romantikus baromságnak. Szerintem nem szégyen manapság sem olvasni az okos eszközök korában. Látszik túl sok időt töltök muglik közt. Az infókat mobilra kapjuk nyomozás közben, a fülünkben általában kis, rádiós adóvevő készülékek vannak. Lőfegyver hideg fémét tartjuk a kezünkben pálcánk helyett, szinte mindig, mert varázslatokat csak olyan esetekben alkalmazhatunk, ha nincs mágia nélkül élő a közelben. Ezért néha jó érezni a művészet lágy, kézzelfogható jelenlétét, a könyvek jellegzetes illatát és érintését ujjaim alatt. - Még be sem mutatkoztam, a nevem Ophelia Donovan - nyújtom kezem a férfi felé. Az illem és kíváncsiságom is vezetett, hogy megtudjam a velem szemben ülő nevét, ha már így alakult, hogy az asztalán osztozom vele. Nem tudom mennyire veszi tolakodásnak vagy az aurájába való betörésnek ezt az egész helyzetet. Minden esetre ha elfogadja a kezem röviden megrázom és eleresztem, majd csendben várom, hogy ha társalogna még akkor ő folytassa.
|
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
 január első heteEgy ispotály élete sosem mondható lassúnak, így a várakozásom munkakezdés előtt eléggé kellemetlennek tűnt, azt éreztem, hogy sosem jön el a kezdés és hogy ilyen nincs. Aztán jött a gyógyítók vezetője és megmutatta ki és hova mehet, én persze egyből a sűrűbe kerültem, de nem mondhatnám, hogy bántam. Bár tény, a nagy lendületben, amivel megtaláltam a lányt levegőt nem sokat vettem a mondataim között.
- Bella - ismételtem meg még bólintva is két aprót magam elé, reméltem, hogy nem leszek feledékeny, így nem írtam fel sehova, csak figyeltem. Nem hangzott rosszul, hogy látott már más világot is, sőt. Szerintem nagyban hozzájárul ahhoz, hogy valaki a legjobb legyen, ha minél sokszínűbbek a tapasztalatai. Bár a betegek mindenhol betegek, biztos van eszközben, szabályokban, valamiben, ami jobb vagy rosszabb eltérés. Erről azt hiszem egy egész délutánt el tudnék vele csevegni, vagy csak úgy magamban és őt a hallgatásomra kényszeríteni, de nem teszem. Csak elmosolyodom a kapott válaszokon, majd követem is őt.
Kisfiú, rémült és még sírdogált is. A mappát szorongatva néztem egészen bátorítóan a vörös lány mögül, mert bizony ha rajtam is mást látna, akkor bizonyosan tovább törne az a mécses. A szakosodási lapomon a három megjelölésből az egyik a gyermekosztály volt, nem állnak tőlem messze az ekkora kis emberek, pont ezért kicsit próbáltam is úgy tenni, ahogy azt jónak láttam, azért is álltam félre az útból, de megkerülve az eszközöket és a lányt a fiú oldalához sétálva guggoltam le, így a fejem a térdei magasságában volt. Megvártam még elindul a kollégám majd a kisfiúra mosolyogtam.
- Nagyon régóta fáj már? - kérdeztem rá végül arra, ami érdekelt, mert bár jelen esetben nem lennének itt, ha nem lenne nagy szükség ránk, de mégsem mindegy hogy mennyire friss az eset. Amint válaszolt én is felálltam és Bella után sétáltam. - Szerencsés, egyszer volt egy kisfiú az orrában egy fémdarabbal, fogalmam sem volt akkora hogy fért oda bele - néztem a vörös lányra egészen halkan beszélve, hogy végül az üvegekre nézzek.
- Meggyorsítanám az anyagcseréjét... azaz, hashajtó, de valamelyik kíméletesebb, mert az is generálhat hasgörcsöt és így sem érzi jól magát.
|
|
|
|
|
|
|
Krushnic Dimitri
KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
|
hát... dolgoztam és aztán takarítottam. ennél romantikusabb már nem lehetne szerintem. és nálad hogy telt a nap? <3
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Thomas Middleton
KARANTÉN
cinnamon roll
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
|
reggel ügyeket intéztem, utána előkészítettem az Edictumot holnapra (10-kor szokásosan megjelenünk!), aztán sorozatokat néztem (Lucifer és Brooklyn Nine-Nine), most meg Punisher szjzgetek egy barátommal. szóval csodás nap *-*
|
|
|
|
|
Krushnic Dimitri
KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
|
a plátói-kategória még tetszik is! bár a lehetséges legcukibb pár kicsit ez is akkor egészen kellemes napod volt
|
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
|
Naa, a plátói a legszebb mindközül.  Úú, edictum. *-* Reggel 10 vagy este 10? 🤔
|
|
|
|
|
|
|
Mérey Nárcisz Mara
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
killer queen
RPG hsz: 54
Összes hsz: 582
|
Én a legfurábbra és legcukibbra mondom magunkat :3 Előttem most munka után még áll egy 4 órás út és 2 gyógyszer után is fáj a fejem 
|
|
|
|
|
|
|
Leon Tim Wolf
INAKTÍV
100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
|
 Január 7 Blau végignézett Timen, majd úgy döntött, hogy az őszinteség itt most nem segítene és jobb, ha hazudik. Nem mintha mellé lőtt volna ezzel, Tim elég bután nézett volna rá amiatt, hogy eltévedt meg egy sapkát is keresett, ami el volt veszve.
- Oh. Nekem ez eszembe sem jutott az utóbbi fél órában, nagyon rendes tőled, Blau - mosolyodott el szélesen a német, de úgy, hogy bárki megfontolta volna, hogy felvegye őt egy fogkrém reklámba. Alapvetően nem volt egy csúnya srác és még csak nem is volt buta, csak megvolt a maga stílusa, főleg, mikor be volt állva. A maci ezt a teljes jelenetet végignézte, majd a popójára nehezkedve lelkesen integetett a nagy, súlyos mancsával.
- Úgy, valahogy - bólogatott Tim lelkesen. Nem gondolt ebbe bele teljesen, de így kimondva logikusan hangzott és akkor lett volna egy saját erdeje. Legalábbis, ő így gondolta. Amúgy szép idejük volt, sütött a nap és ne fújt a szél, de annyira meleg sem volt, hogy a fenyők ledobják az összes tűlevelük. Hasznos volt.
- Ja, csak segíts eldönteni, melyik és hova kerüljön, meg néha támaszd meg őket egy kicsit, nekem az már bőven több, mint elég segítség - legyintett az amúgy nem kicsi kezével, mielőtt még Bluehoz közelebb hajolva csókot nyomott volna annak arcára. Ő tényleg nem várt el túl sokat, vagy akart rosszat bárkinek, csak kicsit védni akarta a környezetet. Erre sokkal jobban figyelt, mióta elkezdte az elemit.
- De, lehetséges, de így is nyertem nekik majdnem egy évet. Addig is élnek, oxigént produkálnak, otthont és menedéket biztosítanak állatoknak. Nem elég? - kezdett az ujjai tördelésébe öntudatlanul is, ott állva Blue előtt, mint egy gyerek. A medvéje halk morranással adta a tudtára, hogy ő nem szereti, hogy kétkedik.
|
|
|
|
|
Leon Tim Wolf
INAKTÍV
100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
|
július 2 | Leon
- Tudom, lehetett volna sokkal rosszabb is, akár olyan tanárom is, aki szigorú, vagy nem lát bennem lehetőséget. - Tim tudta, hogy mind Liv, mind Dustin rengeteg türelemmel és nyitottsággal álltak a tanulásához. Minden retardált projektjét megértették, a gyakorlásra is rengeteg teret, lehetőséget és időt adtak neki. Ő pedig ezért hálás volt, mert adtak neki valami olyat a zene mellé, amiben tehetséges és amit szeret.
- Ki rángatott téged egy autóba és miért? És milyen sárga volt? Taxisárga?- Nem mintha ez utóbbi információ fontos lett volna, Tim csak próbált puhatolózni valami olyan után, amiről eddig nem tudott, ha már egyszer ő kiteregette a szennyesét, hogy ő igenis taxizott és élvezte.
Leon szerette, mikor a lány nevetett. Megnyugtatta a tény, hogy boldog, hogy minden rendben van, még ha nem is átlagosak, csak minden passzol. Ez a tudat elég volt sok mindenre. Még arra is, hogy kissé nosztalgikus mosollyal figyelje, ahogy a lány az arcába tolta a sütit és kicsit küszködött az elfogyasztásával.
- Tudom, hálás is vagyok neki ezért. De nem igen akarok neki plusz munkát adni, tudod, megvan a saját élete - vonta meg kicsit lazán a vállát Tim. Ismerte az amerikait, ha éppen nem is kötötte az orrára, hogy más dolga lenne és nem igen ér rá, látta, ahogy az időt csekkolja. Elég hamar le is szokta tudni a dolgait ilyenkor, nem akart ő kolonc lenni.
Inkább minden érzékével a lányra figyelt, a kezét annak derekára csúsztatva, egészen a csókba felejtkezve, közelebb is vonva magához. Nagyon hiányolta már, most pedig itt volt vele, egészen közel, szinte látta a lélegzetvételeit, látta a szívdobbanásait maga előtt.
- Többet ne tűnj el.
|
|
|
|
|
Edler Bonnie
INAKTÍV
Miss Coelho
RPG hsz: 146
Összes hsz: 349
|
OMGÉN VAGYOK MOGYORÓ. Wuff.
 | | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Nem volt semmi komoly abban, ahogy megrágcsáltam. Ilyenkor elég nagy volt a lehetőségeim tárháza, ha akarom, ténylegesen fáj neki, vérzene és lehet, hogy hosszú időre nyomot is hagyott volna rajta, hogy megkóstoltam. De nem akartam, bántani még a legkevésbé sem, így csak a nevetés, a szórakozás és talán némi ösztön miatt raktam rá a fogacskáim.
Aztán teljesen kiborultam, I was about to lose my shit, mert az a csoki a kezében alkoholos volt, miközben gyógyszereket szed és normális ember ilyet nem csinál, ne legyél fasz, könyörgöm. Még csak indíttatást sem mutatott rá, hogy megszabaduljon tőle, én meg kiakadtam. MÉG LE IS PISSZEG. MERT AZ SEGÍT, BASZKI.
Nem bántam, hogy beszél, szerettem hallani a hangját, most még volt is benne egy olyan plusz tónus, amit szinte biztos voltam benne, hogy csak akkor hallok, mikor négy lábon rohangálok. És meg kell mondjam, csak még szebb lett tőle. Inkább csak körbefutottam még egy párszor, nem tudom, hogy a kilométerhiány késztetett rá, hogy kerítsem, vagy valami más, de nagyon kellett futkoznom. Aztán a tekintetem még megtalálta az övét, mielőtt futásnak eredetem volna. Nem teljes sebességgel, nem az életemért futottam, de épp elég gyorsan, ha nem siet eléggé, szem elől tévesszen. De aztán pillanatokkal később hallottam, ahogy a tömegben egy-egy ember megejt egy megjegyzést, ahogy a lépések az átlagosnál gyorsabban, határozottan a nyomomban dübörögnek. Hátrapillantottam ugyan, de épp csak egy pillanatra, elég volt, hogy megérezzem az illatát, elkapjam egy pillanatra a látványt, de aztán futottam is tovább, szinte a Fő utcza végéig, hogy csak aztán itt, a tömegtől távol üljek csak le. Még próbáltam a lélegzetem megtalálni, hangos lihegéssel. Anyám. Hogy én mit meg nem teszek a szerelemért.
|
|
|
|
|
Ophelia Donovan
INAKTÍV
Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
|
Jasmine A. Jhaveri - Néha kell egy kis csend és béke. Bogolykőben ezt megtaláltam.Tudod egy pici pihi ráfér az emberre, ah a munka kiszívja a lelkét meg az agyát - talán nem kell magyaráznom, hiszen ez a munkák jó nagy részénél így megy manapság. Azt persze nem teszem hozzá, hogy engem néha tényleg komoly veszélyek fenyegetnek a szó szoros vagy épp képletes formájában egyaránt. Megesett, hogy egy társkereső alkalmazás volt elátkozva és, aki felregisztrált rá az a rabja lett és bődületes baromságokat csinált. Be kellett férkőznünk a felhasználók közé és megkeresnünk az átkot rávető személyt, meg a zéró áldozatot és feloldanunk az ártást. Ez az egész úgy valósult meg, hogy majd harminc kamu randevúm volt csak nekem. A társaimnak is nagyjából ugyanennyi, kivéve a technikusunkat, aki maga is az app hatása alá, került, de mivel hamar megoldottuk az ügyet ez nem szivárgott ki, szerencsére. A végére azt hittem kifolyik az agyvelőm. Mondja valaki, hogy egy ügynök élete nem nehéz, hanem csupa kaland! Na azt ültetném oda egy ilyen szituációba, hogy nesze komám, csináld! - India varázslatos hely, az arany háromszöget sajnos csak részben jártam be, de a kedvencem Amritsar temploma, na meg természetesen a Taj Mahal volt - mosolygok a lányra, aki jobban megnézve valóban magán viseli az indiai nők szemet gyönyörködtető vonásait - A zene, meg az ételek is magukkal tudják ragadni az embert - emlékszem vissza néhány képre az utazásból, miközben izmaim nyúlását és húzódását érzem egyre fokozottabban. Lesz ebből még holnap járókeret, de nem bánom, mert fájdalom nélkül nincs változás. Márpedig az a sok sütemény ott lapul rajtam és el kell tüntetnem a nyomukat, hogy ehessek tovább. Arról nem tudok ugyanis lemondani, hogy jókat ebédeljek vagy vacsorázzak. - Mi vonzott a gyógyítói hivatásban? - kérdezem, mert valóban érdekelnek a motivációk. Ami azt illeti vonzom az egészségügyiseket. Előbb Blossom Miles doktornő - akit szerintem ismer - most meg Jasmine, aki hamarosan orvos lesz. Legalább ha baleset ér lesz kihez fordulnom. Mondjuk a bokaficamnál nagyobb bajom nem nagyon lehet ezen a kellemes helyen, de sosem lehet tudni.
|
|
|
|
|
Madarász Gergely
Auror, Illúziómágus
RPG hsz: 49
Összes hsz: 123
|
AdamAz ember azt hihetné, most aztán vámpíromra akadtam, belekóstolok a saját orvosságomra és majd a hajam tépdesem attól, hogy hozzám hasonlóan semmitmondó vonásokkal szemléli kis, kétszemélyes előadásunkat. Mégis, inkább derűs kíváncsisággal tanulmányozom, ahogy telik-múlik az idő, frusztráció árnyéka nélkül, elvégre ahogy én csak egy újabb halandó vagyok számára, ő csupán egy újabb halhatatlan számomra. Egyikünk sem annyira eredeti, hogy ne találjunk a másikban ismerős vonásokat, márpedig az érzelmeket lassan felemésztő, szárazon pergő rozsdaréteg majd' minden fajtársa lényébe belemarja magát. Ettől függetlenül a British Library éjjeli könyvtárosait - ezeket az ódon kötetek szagát árasztó, pergamenek közt aszalódó drága lelkeket - éppúgy kedvelem, mint Lizi szeszélyes szóáradatait és csip-csup fellángolásait vagy a la Fayek családi ereklyeként őrizgetett dinoszauruszait. Tetszik a pillanatnyi zavara-értetlensége, illetve az a lazaság, amivel - jelenleg - nyilvánvaló kétszínűségemet kezeli, ahogy szemügyre veszi "művemet". Sőt, szó szerint beleveti magát a felfedezésébe. Pompás. Anélkül, hogy megmoccannék, azonnal alakítom az illúziót, gondolkodást mellőzve asszociációra építek, mert nincs szükségem rá, hogy valóban elhitessem vele, ez a valóság. Szabadon játszhatok, így zuhanás helyett lassan, könnyedén hintázva kezd süllyedni a sötétségbe, akár egy tollpihe, s egy arra tévedő fuvallat még meg is perdíti tengelye körül. Kellemes ez a majdnem súlytalanság, bár hiába is kapálózik, irányítani nem tudja a sodródást. Addig is ráér nézelődni, hisz az ő szemeinek nem akadály a fénytelenség; a két oldalt magasodó sziklafalakból pedig város bontakozik ki, a hegy elevenjébe vájt épületek, oszlopok, párkányok és ablakok tömkelege. Elhagyatott, ősi és titokzatos labirintusa letűnt népeknek, aminek termeiben apró lidérclángok bújkálnak és fogócskáznak. Némelyik torony vagy kiugró karnyújtásnyira van, de ha hozzáérne, hogy megkapaszkodjon, mintha vizet próbálna merni s a kő köddé foszlik - völgy mélyén tanyázó felhővárossá változnak az árnyak.
|
|
|
|
|
Daisy Blue Berry
INAKTÍV
¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
|
 # kinézet # július 2. - Rengeteg ilyen vagy! Annyira fent hordják az orrukat, így - emeltem fel a fejem az ujjammal az orrom alá támasztva, ahogy néztem a plafont, mielőtt még vigyorogva visszanéztem volna rá. Öregek voltak, kreativitás és élet nélkül, ezért nemhogy nem segítettek nekem sem soha, sehol, de még hátráltattak is. Legalábbis korábban ezt éreztem minden tanáromtól. Vagy csak a suli fegyelme tette, mert a korábbiét nem rám szabták, ez egész biztos. - Egy idióta tuskó, előfordul - legyintettem le leginkább fújtatva egyet. Nem igazán akartam én előhozni semmit, de általában gyorsabb a szám, mint az eszem. Nem szoktam ilyenekről beszélgetni, biztosan oka volt a történteknek is, mindig, mindennek az van, nem sok jót csináltam akkoriban, ezzel jár. - Olyan, mint a kiscsibéknek, az milyen?
Kicsit megakadtam most, mert ahogy magam elé képzeltem, fogalmam nem volt sok színnél a hangyányi különbségekre, amikor nem egymás mellé volt téve. Én meg sosem tettem taxira kiscsibét. Még kacsát se, mikor ez volt, pont nem volt még meg T-rex, nem olyan sokkal utána kaptam. Régen voltak már ezek a dolgok.
- Szereti a munkáját, különben nem csinálná úgy, ahogy. Nézz rá egy tanárra, aki látványosan az életét is rühelli, na az nem rak ennyit bele. Ő szívvel-lélekkel csinálja, akkor is, ha egyszerre öt helyen kéne legyen. A konzultációmra például jött vele az alacsony barátnője is - vontam meg a vállam. Nem zavart, sőt, még kért is el tőlem képet, amin Dustin volt, elég aranyos lány, meg lelkes is, mikor voltunk a VB-n is úgy tűnt nekem, hogy az.
Éreztem, szerettem, boldog voltam. Csak úgy simán, minden dekor meg ok nélkül. Olyan könnyű volt, mint mikor csak levegőt kell venni, és sokszor éreztem ezt Tim mellett, hogy vele csak egy levegővételnyi minden, az is, ami lehet amúgy melós lenne és ez nagyon jó volt. Mosolyogtam rá, aztán csak a hajába túrva igazgattam azt kicsit mielőtt átkarolva a nyakát a vállára hajtottam volna a fejem és hozzá nem húzódtam szorosan.
- Nem tervezek, el se tudod képzelni milyen unalmas, keserves és ... nagyon unalmas volt ott egyedül... nélküled.
|
|
|
|
|
Daisy Blue Berry
INAKTÍV
¤ kacsás lány ¤
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
|
# kinézet # január 7. - Olyasmi - bólintottam párat határozottan. Nem hittem, hogy különösebben ehhez lenne rám szükség vagy hogy olyan nagyon nagy szívesség lenne, csak ismerem már őt, és igazából nekem se nagyon volt magyarázatom, ez valahol fél úton volt a helyes és a jó válasz között. Azt hiszem. Közben persze ő vigyorgott én meg nem tudtam nem rá mosolyogni még kicsit illegve meg billegve is jobbra balra olyan úri lányosan, hogy aztán csak odamenjek és leguggolva leszedjem a madzagot az egyik szebb kis fenyőről. Éppen csak elkezdte hullatni a tűleveleit.
- És az nem lesz baj a vadőrnek? Mondjuk, te már láttad valaha? Legalább három éve járunk ki ide és én még csak egy pisszenést se hallottam soha - gondolkodtam el hangosan, miközben már az is megfordult a fejemben, hogy talán már őt is megették az éhes diákok. Vagy hasonló. Hova tűnik el egy ember csak úgy? Mondjuk azt se tudom volt-e ilyen, de ha van háza meg telke, kellett volna hogy legyen, nem? A tornáca elég kényelmes és szép, ezt már tudom. És volt madáretető is, igaz üresen, ezért én hoztam bele ezt-azt, de akkor is. Arra is néztem a hátam mögött, aztán csak a macin felejtettem a nagy, kék szemeim. Olyan.. volt mint mikor több a süti és sokat szívom Kornéllal meg Timmel a szobájuk levegőjét. Pedig ez a medve határozottan nekem mancsolt!
- Rendben, de előtte kötözzük ki őket, meg azon még van szaloncukor, ott meg egy-két törött üveggömb, azt szedjük le, nem? Nem öreg, csinosításra szoruló nénik!
Igazából pont így tudtam a sok ékszerben és sminkben lépdelőket elképzelni. Én meg néha fésülködni se szoktam, azért vannak 4 számmal nagyobb pulcsiim, ha elfelejtem a nadrágot vagy szoknyát, akkor s elegyen gond és hasonlók. Ők meg még minden napra más ékszert is húznak!
- Otthont és menedéket biztosan, arra mondjuk az ilyen vadnyusziknak meg pockoknak szükségük van, mert jön valami ragadozó madár.... csak ne - emeltem is fel a kezem. Vannak dolgok, amiktől az én gyomrom is forog, bármilyen hihetetlen az életvitelem nézve.
|
|
|
|
|
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
|
 Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...
- Nem hiszel nekem, ugye? - kérdezem, oldalra döntve a fejemet és hátradőlök, a hátamat a falnak vetve. - Ami baj, meeert...?
Mert érzékelem, hogy para, de nem érem, mi baja, hogy pontosan mit is vár tőlem, mint választ. A nők furák. Veszélyes vagy Stella, én pedig szeretnék jó választ adni, de nem tudom, mégis mit vársz tőlem. Már, azon kívül, hogy ne aludjak a vonaton, mert az egyértelmű. Nem könnyíted meg a dolgom.
Mindezek ellenére nem b.szogat, hagyja, hogy félkómában bámuljam a mellettünk elszáguldó világot, miközben felrakom a lábamat a szemben lévő ülésre és úgy teszek, mint akit nem érdekel a nénik rosszalló pillantása. Miért megy ilyen könnyen? Mert leszarom. Kicsit jobban bele is süppedek, de szigorúan csak az után, hogy megnézem, nincs-e az előző utas haja az ülésen. Azt hiszik, ezek a fehér fejpárna huzatok jól néznek ki. Nem. Nem néznek ki jól de legalább látod benne az előző utas hajszálait. Gusztustalan.
- Oh értem, sóval ha mindegyik megnézésével csak 10 másodpercet töltenél, akkor csak azok megtekintése... 11 óra lenne? - számolgatok, a szemeim összehúzva pár pillanatra, majd felszisszenek. Az azért húzós, elég sok idő, nem hiszem, hogy ennyire készen állok kövekből. - És tudod, azok hol lesznek? Nincs valami térképed, vagy ilyesmi?
Aztán ő meg a táskába turkál, miközben próbálom a fejem az övén tartva egy kicsit pihenni és hát... Woman, nem tudnál egy kicsit nem mozogni? Ez valami görcs nálad? Aztán ledermedek, kicsit a levegőbe szimatolva.
- Az kávé a kezedben? Mi vagy te, bosz... ooooo várjunk, ezt nem kérdezem meg - nevetek fel egy kicsit.
|
|
|
|
|
Bornemissza Luca
INAKTÍV
Kutyamama
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
|
Babózás Kellemes az idő, a nap átsüt a felhőkön, amik egyre ritkulnak ám a maradék is bárányfelhő, fehér mind akár a patyolat.
Az időjárás Luca kedvére is nagyban rányomja bélyegét, vidám és gondnélkülinek érzi magát, épp el van felejtve Kirill is, mert tud mit csinálni, méghozzá az egyik legmókásabb dolgot a világon, élelmiszert vásárolni indul a kis család. Elől a mama, dudorászva tolva a babakocsit, abban Bencussal, mögöttük pedig pár lépéssel lemaradva a Dajka, aki bele van merülve az egyik könyvébe. Luca egyszer megnézte már magának azt a könyvet, ám szörnyűlködve tapasztalta, hogy még csak egy árva, fekete-fehér kép sincsen benne. Rémes lehet. Rémes.
Azóta inkább nem is néz a könyvei felé a nőnek, ám fecsegni se szeret vele, mert a témák is hasonlóan unalmasak. Mint például a kisbabák megfelelő étkeztetése, kézben tartása, bilire szoktatás és a többi és a többi. Ő ezt mind tudja, legalábbis azt képzeli, hogy tudja. Mégis mi lenne benne olyan nehéz? Egy sózsákot is elcipel az ember valameddig anélkül, hogy felvilágosították volna, hogyan vegye fel és hogyan tartsa, nem-de bár?
- Nézd csak! - szól a kölyökhöz egy kicsit megállva és felmutat az égre - ha ennyire süt a nap akkor tanuld meg, hogy nincsen baj! - bólogat nagy bölcsen majd a felhőkre muta - azoknak meg a színét kell nézni! Sőt mindnnek a színét kell nézni! Ha valami undi zöld azt meg ne edd! Se borsót, se babot, se spenótot, sóskát... - és csak mondja és mondja csacsogva az összes zöldes árnyalatú zöldséget, aztán már átmegy minden másra, mint a zöld szemüvegek, kerti locsolócsövek, ecetes flakonok. Mire a felsorolás huszadik-harmincadik eleméhez ér addigra már azt sem egészen tudja, hogy mi is köti össze ezeket a tárgyakat, így belecsúszik a végére egy-egy teljesen nem odaillő, mint példának okául a járdalap vagy a rája kent rágógumi. Közben megérkeznek a bolt bejáratához. A szavakat még mindig sorolja, ám logika már véggépp sehol nincs bennük, s közben belenyúl zsebébe előkeresni a listát amit ő írt még meg otthon.
|
|
|
|
|
Ramholcz Bence Csongor
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
AnyciPocakja tele, pelus rendben van, nem csípi, nem szúrja semmi, sehol, úgyhogy szép az élet ihaj! Az öltözködés ugyan nem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé, de a séta igen. Nem is érti még kicsi agyacskájával, hogy mire jó az a sok gönc rajta, amitől elnehezül a keze, meg a lába, de nincs mit tenni. Csak addig sírdogál, amíg bele nem ültetik a babakocsiba. Próbálja megfeszíteni a testét, hogy felálljon, de a kocsiban úgysem sikerül. Mikor elindulnak azonnal megnyugszik. Kint a friss levegő, a monoton mozgás és hang eltompítja érzékeit. Odabent a bendőben elcsicsizik a tejci is, ő is pislog nagyokat, és édesen elszenderedik. Oldalra billent fejjel alszik, édes kis bárányokról álmodva, amit a múltkor az állatkertben olyan szívesen megsimizett volna. Aztán meg anyával játszik bújócskásat. Kis szájából még a nyál is kicsordul a nagy álmodásban. Nagyot zökken a kocsi kereke, amikor a bolt küszöbén Luca áttolja. Az ő pufi teste is megzökken, aztán kizökken, elszökken a szép kis álom. Elszontyolodik arcocskája, de aztán leköti anyja mondanivalója, meg a sok-sok érdekesség. Anya mindig olyan érdekes. Soha nem tudni, mikor csinál valami vicceset, amin nevetni lehet. Hadonászva magyaráz, kifejezni értelmesebben nem tudja, hogy játszanak kukucsot. Arcát ügyetlenül eltakarja, hogy azért még kilásson, és kacag, ha anyja veszi a lapot. Aztán a boltban rejlő sokféleség kelti fel a figyelmét. - A-A-A-A - mutat ujjacskájával a színes apró cukrokra a polcon. Nem is zöld, nem is olyan fúúúj, mint a spenót, de szép és színes és vicces, ahogy gurulnak, ha hozzáér a kacsója. Bele is tapsikol az alacsonyan elhelyezett cukrok közé. Ujjaival megcsippent egyet, azt a szép sárgát, és ha Luca nem tesz semmit, a szájába is gyömöszkéli elégedetten.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Izabella"barátságos" kviddicses napon
A fejembe továbbra is sugárzó fájdalommal vetekedve próbálom felmérni a környezetemet, egyre többet és többet felfedezek belőle. Példának okáért megjelentek a hangok is. A lepedőn súrlódó kezem hangja volt az első, ahogy próbáltam megmozdítani a teljesen érzéketlen végtagot. Majd jött sorba a többi is, folyadékok lötyögése, nyögések, jajgatások, kiabálás, sietősen lépkedő cipők surrogása a padlón. Közeledő léptek méghozzá. - Hol? – nyögök ki egy újabb szót, majd igyekszem egy picit feljebb emelni a fejem, hogy lássam is, mi a helyzet. Egy nő sziluettjét veszem ki, de a meggondolatlan mozdulattól nem sikerül rendesen fókuszálnom. Egy újabb nyögés kiséretében visszaeresztem a fejem a párnára már-már feladva, hogy megtudok bármit is. Vagy hogy javulna a fájdalom. Vagy, hogy valaki egyáltalán észrevenné, hogy itt vagyok én is, és még élek. Bár a hangok alapján ez nem éppen egy hullaház. És ekkor, amikor már minden reményem elszállt, akkor meghallottam az előbbi hangot, ezúttal sokkal közelebbről. Kinyitom újra a szemeimet, és igen, az ágy lábánál ott is áll egy mosolygós csupa fehérbe öltözött nővérke. Vagyis medimágus, nővérkék a mugliknál vannak. Rögtön leesik, hogy az előbb nem az én ágyamnál volt, csak valahol a közelemben. - Én…otthon….olvastam. Fejem, karom. Én…hol? – minden egyes szó komoly fájdalmat okoz, de muszáj valamit kinyögnöm, hogy tudjon segíteni. Ezek szerint valahol valamelyest csak elláttak, ha nem látszanak már ki a csontjaim. Világosan emlékszem ugyanis az elsötétülésem előtt a karomból kiálló csontokra. Aztán jött még egy bukfenc, puff a fejre, és paff töksötét mostanáig. Mindenesetre az már világos, hogy valami kviddics meccs volt, és a többiek ezért vannak itt. Na igen, brutális egy sport az, nem véletlenül nem a kedvencem. Alig láthatóan megrázom a fejem, a papírzacskóra, nincs hányingerem. Tulajdonképpen ma még nem is ettem semmit. A hölgy már tovább is szalad, nem irigylem szegényt, biztos reggel óta lót-fut. Csak reménykedni tudok, hogy az a fájdalomcsillapító hamar ideér, remélhetőleg akkor el fogom tudni mondani rendesen, hogy mire emlékszem az ébredésem előtt.
|
|
|
|
|
Moon Jun Seo
INAKTÍV
"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
|
N Á R C I S Z
Február 14Reggel begyűjtöttem minden barátom és szobatársam naptárkészletét, és egy zsákba pakoltam. A lélekszoba pont üres volt, ezért gondoltam itt kezdem el kihúzigálni és telefirkálni február tizennegyedikét, azaz a Valentin napot, egyik golymókocskám, Mochi társaságában, aki kék és puha és cuki. Fúj, egyszerűen utálom. Ha az embernek van valakije, akkor ezen a napon jobban szereti, vagy mi? Dél-Koreában pedig még drága is ez a nap, meg szerelmesnek lenni is drága. Én ha lenne párom az év minden napján ugyanúgy szeretném, és nem számítana soha se olyanra mint Kim Kardashian kapott. Fogom az első naptárat, amit hugi küldött fel bagollyal, és a tizennégyes számot átfirkálom, az alatta lévő sorokra pedig minden félét rajzolok. Próbálom nem annyira rányomni a tollat hogy kiszakadjon a papír, ami sikerül is. Nem történt nagy baja a naptárnak. Az asztalra rakom, majd fogom a következőt, ami egy kártyanaptár. Egy mozdulattal áthúzom, és hugi naptárára rakom. A következő naptár egy húzós - vagy milyen -naptár a falról. Nevetve firkálom át azt az átkozott számot. Most ha valaki bejön, tuti hülyének néz. Egy srác naptárhegy mögött nevetve firkálja át a mai napot. Tiszta dili vagyok. Jó, mintha nem lennék egyfolytában fura. Mindenki tudja hogy imádom a rózsaszínt. Ez nem fura. Vagyis az, mert fiú vagyok elméletileg. Gyakorlatilag fogalmam nincs, de fiú vagyok. Jó, ennek nem volt értelme. Furán nézték már rám azért mert húsz színes golymókot tartok. Nem én szereztem őket, kaptam, de olyan cukik! Van ketrecük is, és próbálom őket életben tartani. Remélem nem halnak meg. Hát nem hiszem, mert kapnak enni inni meg levegőt is, van más létszükségletük? Csokit se adok nekik, az lehet nem tenne jót nekik. De nem akarom kipróbálni, nehogy valami vírus legyen emiatt a ketrecben, szerencsétlen helyzetben a szobánkban vagy az iskolában. Á, úgyse adok nekik csokit, minek is gondozok ezen?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
