Eliza

- Azt mondtam, KIFELÉ... és ne kelljen megismételnem, mert rohadtul nem lesz jó vége - válaszol visszavéve egész jelentősen az iménti hangerőből, ez azonban nem telik erőfeszítésébe. Még csak nem is tudatos, mielőtt még a lány netán azt hinné, hogy esetleg megszeppent, amiért éppenséggel gyökérnek lett nevezve. Érdekli is őt aztán, ki mit gondol róla, amíg az a dolga, hogy megóvja itt a rendet egy esetleges újabb katasztrófát megelőzve, habár kezd arra a meglátásra jutni, hogy ennyi tökkelütöttel arra még egy kisebb hadseregnyi auror is éppen csak elég lenne. Bolond, aki önszántából küldi ide a gyerekét, hiszen a legtöbb félnótás pont olyan különleges eset, mint ő maga is volt, hogy máshová már fel sem vették volna. Na de a hangerőről volt még szó az imént, amit amúgy is visszafogott, amikor kitartó káromkodásba igyekezett fojtani az indulatait és főként a dühét, mielőtt még valaki kárát látná ennek az egésznek. Vagy inkább valami. Nem a lány, azért bárki bármit is hisz, nem bánt ő lányokat, előbb lenne a jelenet vége, hogy teljes erővel csapja az öklét az ajtófélfába, aztán magyarázkodhat a gyógyítónak meg Lillának, hogy a fenébe állt bele ötvenhat szálka a bőrébe és tört el két ujja vagy éppen három. Á, ezt inkább kihagyná. Kelletlenül horkan fel, kifújja a levegőt aztán, majd megdörzsöli az orrnyergét.
- Hála annak a megzápult sárkánytojásnak, de akkor is javaslom, hogy keress másik hobbit. A szertárakat nem azért tartom zárva, hogy mindenki kénye-kedvére itt takarítson kicsit, ha éppenséggel kompenzálni szeretné a nem létező nemi életét... - morog tovább, miközben fogalma sincs, de valljuk be nem is érdekli, mit kompenzál a lány vagy egyáltalán erről van-e szó, csak éppen nagyon sikerült rásétálni a tyúkszemére, miután minden valószínűség szerint a Levita torony felrobbantásához is innen származtak az alapanyagok.
- Tényleg kib****l nem értem, mi vonz titeket ebben a szertárban, legalább heti egyszer belóg valaki és a bűbájaim azt még csak nem is jelzik, ha valaki csak megpróbálja, de nem töri fel a záró bűbájt, mert persze, hogy az egyik legegyszerűbbet kell abból használni az iskolának... hogy a fene esne bele... - morog tovább, mert a maga részéről aztán tenne az ajtókra bonyolultabbat is, csak már rászóltak, hogy nem minden tanárnak erőssége a bűbájhasználat, ezért maradjon az a megoldás, hogy a betolakodókat igyekszik nyakon csípni.
- Szóval mi a f****t keresel itt pontosan? - tér rá végül a lényegre roppant kedvesen.