Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

Eléggé cidri van ám idekünn. Valóban nem volt jó ötlet ez a bokavillantás; céda. Ahogyan ácsorog a stég szélén, régi filmek cikáznak keresztül elméjén, amin hangosan fel is nevet egy pillanatra. Ő a hölgy az út mentén, aki bokát villant, hogy fuvarhoz jusson. A nevetés mosollyá változik lassan, végül nagy sóhajjá alakul, és ezen a sóhajon keresztül távozik a kedves kis gondolat a levegőbe, egy leheletfelhőbe csomagolva. A rellonosok hangos, egymás közötti csipkelődése hozza vissza ismét ebbe a világba, majd néhány nyikorgás valaki lábai alatt. Merse kíváncsi jellem, szereti tudni, hogy mi történik körülötte, így megfordul, és egy vele közel egyidős fiút lát maga előtt. Ismerős neki. Az is lehet, hogy csak hasonlít valakire. Lekönyököl a nem túl biztonságosnak tűnő korlátra, és nézelődni kezd. Jó kis délutáni elfoglaltság, és így jó helyzetbe kerül ahhoz, hogy Merse jobban meg tudja őt vizsgálni. Csuda karakteres arc, nyakát sárga-fekete sál takarja. Navinés. Nyilvánvaló. Késztetést érez, hogy közelebb lépjen hozzá, de még nem mer. Beszélgetni, ismerkedni akar. Őt az emberek mozgatják, itt pedig még igen keveset ismer, ezért kellenek köré szövetségesek. Kicsit feljebb húzza hát a zipzárját, mintha nyakkendőjét igazítaná, majd tesz egy lépést a másik felé.
- Helló! – szólítja meg végül egy kedves mosoly kíséretében. Olyan világot élünk, amikor ez szinte ijesztőnek számít néhány ember számára. Így érdekes helyzetekbe tudja keverni magát, sokszor hitték már ilyenkor - például -, hogy „rányomul” valakire. 14 éves. Még nem nagyon „nyomul” ő senkire. Bár, meg kell hagyni, hogy helyes, finom vonásai vannak a Navinésnek.
- Ismerhetlek valahonnan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kopinczky Karcsi, mein neuer Freund

Szinte fel sem fogta az imént, hogy valódi szolgaságról beszélnek. Innen az értetlenség. Számára már csak azért is furcsa, mert 2019-et írván régóta nem találkozott a szolgasággal mint olyannal. Na, jó... csupán akkor, amikor otthon édesanyja túl sok házimunkát csináltat vele, akkor szereti, hogyha úgy hívják, hogy Konszuéla. Nem túl PC, bocsi. És ilyenkor viccelődik is azzal, hogy ez talán Indiában divat, de itt, Magyarországon már nem az. Valamiért mindig felhozza valószínű hova tartozását, pedig valójában fogalma sincsen arról, hogy hogyan kerülhetett Magyarországra, és hol van az a két ember, akiknek gyümölcseként ő most ezen a világon lehet.
- Jól van na – húzza össze játékosan szemöldökét, amikor látja Karcsi arckifejezését; a dühöt értetlensége miatt. – Nekem fura ez a szolgaság dolog – vonja meg végül csapzott vállát, majd folytatja a táplálkozást. Ismét el kell mondanom, hogy jól kiegészítik egymást a fiatalok. Merse nem sértődős fajta és tisztában van a képességeivel/képtelenségeivel. Alapvetően konfliktus kerülő – vagy csak nem veszi észre, hogy abba csöppent –, így nem kell tőle túl sok drámát várni. Leveszi sapkáját, az asztalra teszi, majd fekete tincsei közé túr, és serényen bólogatni kezd.
- Ja – válaszol az étkezési szokásait illetően, és egy újabbat harap a kezében lévő zöldségbe. – De semmilyen állati eredetű cuccot nem csípek – mutat az egyik, nem messze lévő tejesköcsögre. Állat szaguk van, nem jó. Élőlények nedvei, élőlények húsa. Pfej. Ez valahogy nem fér bele az ő értékrendjébe. Ahogyan a manók tartása sem, de neki ebbe nincsen beleszólása. És nem is tudja a varázstani hátteret, ezért nem is feszegeti tovább azt a témát sem.
- Vallásos? – kérdez vissza, majd amikor eljut az agyáig a kérdés alapja, színpadiasan felnevet. – Neem – csóválja fejét. – Nem, dehogy – legyint mellé még egyet, és bekapja az utolsó falatokat. – Nem gyakorlom azt, amire gondolhatsz. Magyarországon nőttem fel szőke és fehér bőrű anyuka és apuka mellett – osztja meg az igen bizalmas információt Karcsival, elvégre senki orrára nem kötötte még eddig családi hátterét. A továbbiakban érdeklődően csillogó szemekkel hallgatja a mai nap terveit, majd egy zeller szárért nyúl, amikor egy dobozt lát maga előtt. Nem is nagyon figyelt arra, hogy Karcsi mondott. Sorry, my friend. A zöldség kiesik kezéből, és ijedten tekint a fiúra. Most mi is történik? Sok minden fut át az agyán, de végül cetlit lát a dobozban, édességekkel.
- Azt a mindenit – mondja megilletődötten. – Nem láttam még ilyet – csóválja fejét. – De nagyon szívesen, simán – reméljük, hogy étcsokoládé vagy alacsony tej tartalmú édesség. – Szerinted veszélyes?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

szerintem simán ropná rá

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hosszú nap volt a mai számtalan olyan eseménnyel, ami megkoronázta azt. Ma tértem vissza az iskola falai közé, ma volt az első nap két hét után, hogy órára mentem. Aztán az igazgatóiba kötöttem ki, egy alapos fejmosásért, illetve, hogy megtudjam, még egy ilyen és repülök. Éljen! Aztán jött az órák utáni találkozás Denissel, mely megkoronázta a dolgokat. Végül eljött a vacsora ideje, ahova muszáj volt lezavarnom magam. Két hét alatt 8 kilót fogytam, így eléggé pocsékul festek, nagyjából, mint egy anorexiás. Pedig esküszöm, hogy nem folyamodtam semmi ilyesmihez, csak a nem evés és a mély letargia amibe estem, ezt váltotta ki belőlem. Hiába könyörögtek, hogy egyek, nem ment. Aztán beteg lettem nem olyan régen, engem is elkapott az a fránya vírus, ami miatt gyógyítónál kötöttem ki, aki a lelkemre kötötte, hogy egyek. Szóval eszek, vagyis próbálkozom, de nem esik jól semmi, minden falatot úgy kell nagyjából leerőszakolnom a torkomon. Még mindig köhögök, mint egy ló, de ennek ellenére ma mégis úsztam egyet az alagsori medencébe. Hát igen, engem se az eszemére fognak elvinni, de ezt eddig is tudtam. Végül is nem kell okosnak lennem, elég, hogy szép vagyok. Ezen elmosolyodom, miközben egy falat borsót próbálok a villámra szúrni.  Az aszal legvégén ülök, minél távolabb a többiektől. Nincs kedvem senkivel sem jó pofizni, nem mintha abban annyira jó lennék. Pedig tudok én kedves és bájos is lenni, de azt ki kell érdemelni. Kevesen ismerik a valódi Adélt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem igazán folytam bele a Cel-Dustin kérdésbe, ennyire nem érintette meg a lelkemet, hogy mi van velük. Persze, egy időben sportot űztem belőle, hogy az amcsit megpróbáljam visszakeríteni a családba azon túl, hogy Wojtekkel randizik folyton, de azóta volt saját életem és családom, jobban lefoglaltak ők, mint az, hogy a kis vöröst felügyeljem.
- Oh, akkor én le vagyok maradva - állapítottam megtétovázva, kicsit el is húzva a számat, de aztán csak vontam egyet a vállamon és inkább a kislányaink figyelgettem. - Akkor?
Kicsit megfogott a kérdés végével, az jobban érdekelt, mint az, hogy a Czerny lány mit akar nagyon és mit nem. De nem zárta le a mondatot, mert miért is tette volna?
Hirtelen nagy volt az ijedelem, nem is értettem, mire fel, mert mire odakocogtunk a másik édes brekivel, ők már látszólag megoldották a helyzetet. Klara is nagy lelkesen kezdett magyarázni a kutyusnak, hol gagyogva, hol beszúrva egy-egy értelmes szót is.
- Vigyük haza a nagy macit? - kérdeztem, miután a néni megválaszolta a kérdéseket és úgy tűnt, hogy a fekete kompatibilis lenne a családdal. A nőci kicsit húzta ugyan a száját, de közölte, hogy hozza a papírjait. - Mi legyen a neve?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Sosem voltam a pontosság mintaképe, de azért a legtöbbször mégis sikerült mindenhol időben ott lennem, még akkor is, mikor meg se volt beszélve a mikor! Büszke vagyok azért magamra, de a sapkám hiánya kicsit aggaszt, nem is értem miért olyan fontos, pedig reggel még nagyon meggyőzően döntöttem el nézve a tükörbe, hogy az bizony élet-halál. De mindegy, letettem róla. A nevem hallva meg egy sóhajjal a gondolkodásról is.
- Igen...nem...olyasmi. Megnéztem a tavat...hogy biztos ne legyenek kacsák a környéken tudod - mondtam Timnek, ahogy lassan el is értem mellé és leguggolva nézegettem egy még össze is kötözött fát. Nem tudtam ekkor még mi a terv, így csak meredtem és kötöztem ki a fenyőt, aztán felnézve a még mindig fura integetős macit lestem. Vissza is intettem neki, mert tök rendes vagyok ő meg eléggé adja. Mármint komolyan, édes és kinek van még ilyen? Tuti senkinek. Közben azt is megtudtam, mi is a terv.
- Mármint minierdőt belőlük? - kérdeztem kissé oldalra biccentve a fejem. Leszámítva a tényt, hogy nincs gyökerük, mert halálra szabdalták őket, értettem a logikát, de ezt fel se hoztam, lekötött a tény, hogy leszedegessek pár, fent ragadt díszt egyik-másik összehordott fáról.
- Én nem tudok ilyen....izé, érted, mit segítsek? - kérdeztem meg végül, mert nem nagyon tudtam megmagyarázni, de ha kell, szívesen odaállok. De a két mancsommal tudok ásni maximum, és van pár fa, amit tutira biztos, hogy nem bírok el egyedül. Szeretem amúgy tim ötleteit, tényleg elég gondos mindenre, még ha ezt sokan nem is látják be.
- Szerinted a visszaültetett fákat nem akarják majd újra kivágni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- A kviddics egy nagyon jó dolog - közöltem el is nevetve magam, ahogy összegeztem az egészet, pedig volt még mit mondanom! Ó, de mennyire. Nem csak az ismerőseim, azaz Lewy barátai miatt, akik az enyémek is lettek, hanem mert volt szerencsém ehhez az élethez. - Ismerem a rajongást, sőt, a sportot is elég jól. Mielőtt ezek a gyönyörűségek megjöttek az életembe, én is játszottam. Hajtó voltam és kapitány is a navinében egy éven át, csak aztán kaptam egy ajánlatot a Visegrádi Viperák csapatától...és ilyenre azt hiszem nem illik nemet mondani. Boldog voltam, láttak valamit, ami azt hittem csak a suliban van bennem - meséltem boldogan, hogy aztán figyelmesen nézzek rá és lassan összerakjam ki Arnold, meg az egész kissé bonyolult szálat. Tudok az ilyen nehezen megérthető családokról egy s mást, bár nem mindig akartam, hogy így legyen. Azt hiszem ma viszont nincs nálam boldogabb, amiért nem kell, hogy remegve görcsöljön a pocim, vajon a brekiim apukásan nagylánosodhatnak-e majd, vagy csak mi maradunk. Mert ez itt nem kérdés, nekünk jó apukánk van, a legjobb.
- Áh, azt hiszem értem - bólogattam is mellé. - Én az anyukámmal laktam csak, nekem nincs is édesapám. Vagyis van, de sosem volt, vagyis ő nem akart lenni... mármint, szóval szerintem szerencsés vagy, hogy ilyen családod van, olyan egész. Nem számít a vér - ingattam is meg a fejem. Én tényleg ebben hittem, az egy dolog, az nem pótolja a szeretetet, a törődést és azt az érzést, amitől mindig karácsony van, mikor boldogok körülötted. Ez volt az az ohanadolog, amire vágytam és én a Nyuszó és a picilányok mellett kaptam meg.
- Én egyszer majdnem meg is buktam belőle, nagyon nehéz - ingattam csalódottan a fejem. Nem voltam mintatanuló, legalább a sportok kisegítettek, vagy olyan pluszok voltak, ami miatt mégse estem le a süllyesztőbe, ha már okos nem lehetek. - Én is! Mármint, én még néha most is sírni tudnék, néha olyan sok, és összeakad, és a csomók, aztán meg..mert nekem ilyen göndör és nagy, össze meg vissza kócol és...utálok fésülködni - panaszoltam észre se véve, milyen nagy lendülettel, aztán hirtelen csak összepréseltem a szám, majd kicsit zavarban el is nevettem magam. Örültem, hogy ilyen kedves lányba futottunk, aki Klaranak is nagyon szimpatikus volt, nagy szemeket meresztett rá teázás közben is.
- Nagyon szívesen - adtam is oda a felajánlott italt, hogy aztán kicsit eligazgassam az ölemben lévő szépségem, aki a kék szemeivel meredt a világra. Az apukájától örökölte, imádtam.
- Írtunk bizony, a Mikulásnak is, azaz én, de helyettük is, az én levelem mellé tettem az övükét. Sook játékot, igaz? - néztem a pindurimra, aki egyből ki is túrta a babakocsicsomitartóból a babáját meg az egyik újabb plüssnyulat mutogatni. Mi sehova nem mehetünk felszerelkezés nélkül ám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Lehetséges, de úgyis elmesélem, mondjuk mikor legutóbb mondtam, hogy Stellának meg nekem is van ugyanolyan Macskarisztokratákos bugyink, azt mondtad ezt inkább nem szeretnéd részletesen tudni - zártam le kicsit elhalkulva, mert a nénire aztán nem tartozott. Neki úgyse mutatnám meg. de Cel. Nem volt annyira meglepő, hogy nincs képben, hát nyilván nem vele beszélget Cel, hanem velem. Mert hozzám szokott átjönni megtervezni dolgokat, megcsinálni a csillámportrékat, mesézni vagy hasonlók. Nem hiszem hogy vele csinálná ezt, mikor én nem vagyok otthon. Leginkább mert ez elég ritka volt, azaz most már megint ritka. Még próbálkoztam ezzel az egyetem dologgal volt ilyen, de azt hiszem tényleg nem az én világom, vannak szép és okos nagylányok, akiknek ez jól fog menni. Anya szerint én is megtalálom majd a minden jó útját, sőt, igazából azt mondta már olyanon vagyok, de mindig lehetnek buckák, de meg kell tanulni kikerülni. Nehéz ez a felnőttes élet. Miért nem kellett Aranyhajnak ennyit kerülgetni?
- Akkor már... - vonogattam picit a vállaim beszívva az ajkam, még rá is néztem egész elmosolyodva, ahogy a szám újra nem rágcsálósan volt, majd csak a földre pillogtam kicsit zavartan. Akkor. Ha ez kívánságra működne nem tudom hogy történne, vagyis nem tudom nálunk mi történne, lehet akkor most nem kellett volna ennyire sok rosszba belepróbálkozzak, mert mikor brekisség van meg minik, nincs is ilyenre idő, lehetőség vagy kedv. Tudom ez nem munka, ettől nem leszek okosabb vagy jobb, de én szeretem. De néha megijedek, mint mikor a pici kacsó a rácsok között akart ragadni, de kint volt mielőtt kimondjuk, hogy Kipufogófürdő! A fekete meg barátságos volt. Szaglászott, de nem kapott oda, még csak durván meg sem nyalt senkit, csak olyan ismerkedősen, tetszett, nagy és barátságos szemei voltak, puha bundája. És tudom, hogy a nagyobb tapis babákkal nem bánnak túl szeretetesen, így ő megérdemelné.
- Én szeretném - közöltem kicsit billegve Aniaval az ölemben, aki csak tapsikolt, éppen szerintem csak az ugatásnak, de azért örült. - Nincs még neki? - kérdeztem a néni felé fordulva, mert elő szokott fordulni, hogy nem csak úgy kiteszik, hanem beadják a kutyikat, akkor már van nevük, amit vagy szeretnek, vagy legalábbis megszoktak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

jasmine
csütörtök délelőtt

Mondjuk azt pontosan nem tudom, épp a Fővárosi blabla Ispotály hogy működik, de volt már szerencsém nem is egyszer hasonló wellness szállodákban vendégeskedni hosszabb-rövidebb ideig, habár egyikbe sem a saját lábamon tipegtem be, mert úgy esett, hogy pont mindig félájult állapotban voltam, és másoknak kellett vinniük. Csórók. Így én még életemben nem csekkoltam be ispotály recepcióján, vagy vártam ki a sorom a rendelők előtt, ahogy egyébként szokás - gondolom.
Hát, őszintén szólva most sem tervezem; a recepciótól jobbra, mint aki tudja is, merre megy, magabiztosan sétálgatok fel- és alá, bizonyos, random időközönként lustán felpillantgatva az utamba kerülő ajtókra, keresem a körzetembe tartozó - illetve hát, én tartozom az övébe - gyógyító nevét.
Azon egyébként, hogy megtalálom, még én is meglepődöm, és miután néhány hosszúra nyúló másodpercig szemezek az ajtóra szegezett névtáblával, felvont szemöldökkel oldalra pillantok, hátha lát valaki, és nem is kell csalódnom. Azt, hogy megtaláltam a kórtermet, mármint így tök magamtól, bizony végignézte valaki! Méghozzá a váró legszélső székén üldögélő idős, rendezetlen külsejű, igencsak hóbortosnak tűnő, botját reszkető kezei között szorongató boszorkány. Királyság! Most már tuti, hogy ha egy nap menni kell, hát ő azzal a tudattal fog távozni e világról, hogy a következő generáció rendben van. Megcsináltad, Jason. Büszke mosollyal emelem fel mutatóujjam, és intek az ajtó irányába, jelezve az idős hölgynek, hogy tényleg célom átlépni a küszöböt, majd elfordulva tőle ismét lenézek a névtáblára. Közben előkotrok egy gyűrött cetlit a farzsebemből. Jasmine A. Jhaveri. Helyben vagyunk.
Úriember lévén, természetesen kopogtatok, kettőt is, de azért nem esem túlzásba, így mielőtt még bármilyen választ is hallanék, lenyomom a kilincset, és kissé meghajolva, nehogy beverjem a homlokom, beljebb tolom az ajtót, és a kis résen bedugom a fejem.
- Csókolom! - suttogok, mintha véres műtétet zavarnék meg éppen. - Szabad? Jasmine... - az ajtórésben megjelenik a kutya szájából kiszedett, gyűrött pergamenlap is, amelyre hunyorogva pillantok le. - Izé... Jhhh - erősen próbálkozom a megfelelő kiejtéssel, és be kell valljam, szerintem abszolút jó vagyok. - Jhhhaverit keresem.
Vigyorogva nézek fel, bal szemöldököm lassan feljebb araszol. Bárki is legyen ez a nő, Jhaveri vagy sem, asszem nála maradok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Lelkes voltam, az első perctől, de nem mondhatnám, hogy a legfelemelőbb része a gyakorlatnak, mikor orvosírnoknak néznek, és az egyetlen, amit tehetsz, hogy a kisrendelőben ülsz és a betegek napi adatait szeded kartonba, mert más nincs rá. Nem hinném, hogy valaha ilyen akarok lenni. Biztos megvan a varázsa annak, mikor már annyi mögötted az év, a tudás, a munka és a tisztelet, hogy megteheted, más dolgozzon a nevedben, mégis ha én is most valamit véletlen rosszul könyvelnék el, nem az én karrierem bánná. Bátor, inkább botor. Nem értem sokszor, hogy miért képesek ilyen könnyedén, főleg azok, akik erre felesküdtek játszani egy engedéllyel. Azzal a bizonyos papírral, amiért megdolgoztak - jó esetben - és keményen küzdöttek a létéért. Nekem ugye még egy hónapig hivatalosan nem él. Akkor azonban túlesek azon a bizonyos utolsó vizsgán. sosem gondoltam volna, hogy majd a doktor megnevezés nem azt fogja nekem jelenteni, mint másnak. Én nem örülök hogy vége, kicsit ijesztő, mintsem dicső. Egyedül, felelősséggel.
- Tes... - nem, még csak nem is tessék! Időm sincs rá, hogy feleljek, mert mire megemelném a fejecském, az ajtó nyikorogva nyílt el, és megláttam egy fejet én meg már a nevem próbálgatásánál hangos sóhajjal csuktam össze a füzetet és támaszkodva az asztallapon felkeltem. - Dzshá-vör - szótagoltam kellően elnyújtva, de ez nem az első volt ma és már nem is különösen lepett meg. Az első nevem elég angolos, ha úgy tetszik, így a legtöbben viszonylag elboldogulnak vele.
- Sikerült rátörni. Miben segíthetek, kedves...? - Annak ellenére, hogy nem különösebben ragadtatott el a szabadelvű önbeengedése őszinte mosollyal érdeklődtem meg, mi is a sürgősség oka. Elsétáltam az asztal elé, hogy aztán kezet nyújtsak neki, bár egyelőre még nem tudtam, kivel van dolgom. - A kopogási illemtanhoz rossz épület, de hárommal arrébb van egy költőkör ülésezési központ, talán náluk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Írország ma meghazudtolta önmagát, ahogy a napsütés erősen kitartott és leküzdötte a felhőket, nem esett az eső és még a szél is elviselhetően lengedezett. Nincs több öt vagy hat foknál, de azt hiszem rosszabbat is láttam már. A kezeim így is kicsit kipirosodva csúsztak a zsebembe, ahogy a hopp-állomást elhagyva egyből egy taxi várt minket kint. Nem telt többe az út húsz percnél, de a tekintetem le sem tudtam venni a tájról. szeretek itt lenni, itthon. Akárhova is keveredtem el, ez mindig kicsit nagyobbat dobbant a szívemen. Remélem, hogy egyszer egy picit Lia is megél majd ebből.
- Látod ott, a hegy ormától délre. Onnantól kezdődik - mutattam az ujjammal a távolba, ahogy a hideg ablakra tapadt az. Mosolyogtam, de azt hiszem egész nap, jobban feldobott az egész, mint vártam. Szerettem a munkám rezervátumokba eső részét és mindig jó kapcsolatot ápoltam a munkatársaimmal, így mikor kértem egy kis szívességet, nagyon segítőkészek voltak. Mondjuk úgy, ma a kulisszák között nézelődhetünk egy kicsit. A Killerney Nemzeti park a muglik által tízezer hektár körül ismeretes, ám ennek majdnem kétszerese valóban, de ők azt a felét nem ismerik, az egyik legjobban rejtett és legbiztonságosabb keltető és nevelő hely.
- Láttál már valaha sárkányt testközelből? Nem betekintőn, vagy a védőüvegen keresztül, hanem úgy igazán? - kérdeztem felé is fordulva, hogy aztán mikor megállt az autó a válasza után ki is szálljak és bevárva elinduljunk be. - Szólj nyugodtan, ha majd sok, mármint... mikor így már nagyon, amiket mondok. Néha előfordul...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem sokat szoktam lelépni otthonról, ha nem vesszük ezt az egész Hawaii dolgot. Próbáltam itt lenni a családomnak és azt úgy elég nehéz, ha a világ másik felén tartózkodsz. Nem?
De ma volt bébiszitterünk - Mármint komolyan, Emma nagyon fura, nem tudom milyen rokona megjelent és??  Most vele van Lia? Nem is teljesen értem -, szóval ki lehetett mozdulni, mert Dávid Bognával volt Pesten, Stella pedig Gabe-el ment el valami disneys cuccra. Szóval bűntudat nélkül ültem a taxiban.
- Máris? Azt hittem, sokkal messzebb van - hajoltam kicsit felé, hogy jobban kilássak, mielőtt még kicsit elvigyorodtam volna, a karom átdobva a vállán.
Tetszett, hogy Emma valamivel kapcsolatban ennyire lelkes és tényleg nincs min aggódni, elég ritkán volt ilyesmire alkalom. Ha láttam volna sárkányt közeről is hazudtam volna.
- Nem, tudod, csak t-rexszekkel találkoztam, de abból is leginkább eggyel - nevettem fel, megvonva a vállam. - Nem, nekem tetszik, hogy ennyire lelkes vagy. Szóval itt pontosan milyen fajta sárkányok is vannak? Telivérek, ugye?
Nem vallanám magam egy sárkány szakértőnek, de szépek voltak és valamennyit mindenki tanul róluk, mert az általános műveltség részei.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Pár évvel ezelőtt biztos rossz anyának éreztem volna magam, ha csak pár órára is magára hagyom a kislányom, de itt voltunk pár hónappal azelőtt, hogy iskolát kezdene és a saját bácsikájával van. Ha ez nem életbiztosítás, akkor semmi. Nem mellesleg bízta Arthurban, mert tudja, hogy mi lesz vele, ha gond van. Cass helyettem is odalép, én sosem voltam agresszív, aztán sárkányok közé mentem dolgozni, volt egy elég negatív szakasza az életemnek és nagyon anyuka is vagyok. Nem ígérnék semmit leginkább.
- Nem, szerencsére szerencsés az elhelyezkedése a kis hivatalnak - jegyeztem meg, ahogy még kicsit a tájat néztem, mielőtt hátradőltem volna vissza az ülésen. Éreztem a kezét kicsit szélesebben is görbült az ajkam felfelé, ahogy felé fordultam még el is biccentve a fejem oldalra. Tényleg érdekelt, hogyan áll az egészhez, mert bár nekem az életem részei, amolyan szeretett szenvedély, sokakat ennyire nem köt le.
- Most, hogy mondod, abból én is láttam egy példányt, nem is régen. Nagyon csinos volt - bólintottam nagyokat elgondolkozva nézve magam elé mielőtt elnevettem volna magam. - Mert erre nem lehet nem lelkesedni! De tényleg, ők annyira mások mint a többi lény vagy állat. Sokkal összetettebb mitől különlegesek - tettem még hozzá, hogy aztán megköszörülve a torkom helyezkedjek kicsit, és csak miután megálltunk és kiszálltunk kezdtem bele az itteni "lakók" taglalásának.
- Ez egy békés környék, a maga módján persze, elsősorban keltető és megőrző. Ez azt jelenti, hogy főleg elmaradozott tojások, magára hagyott, beteg kissárkányok vannak. Illetve kifejlett példányokból főleg nőstények, így a veszélyesebb kategória. Van sróforrú, walesi zöld, hebridai fekete és ezek már hibridként kevert példányai, valamint egyetlen egy norvég. Róla keveset tudni, nem is megtekinthető.... elvileg - vigyorodtam el szélesen még billegve is a lábaimon, mert mi bizony be fogunk lesni az elkülönített részbe ma.
- Mehetünk? - kérdeztem rá nézve megállva, ahogy a kezeim lóbáltam kicsit magam mellett. Izgatott voltam, jó volt ebben a környezetben lenni megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Zavart volna, ha messzebb van a hivatal? Gondolom nem, elég jól elboldogultam magammal az utazásokkor, szerettem nézegetni, meg minden, pláne úgy, hogy nem voltam egyedül. Szerettem Hawaiit, jót tett a kimozdulás, afféle lezárása volt az életem egy szakaszának, ahova már nem akartam többet visszanézni, mert csak fájdalmat okozott volna. Még ha nem is mutattam, mert mégis kinek volt erre szüksége? Ilyen szempontból jól egymásra találtunk a mellettem ülő nővel, mind a ketten valami újat kerestünk, mert az előző tarthatatlan állapot volt.
- Igazán? Nagyon csinos? - kérdeztem pimasz mosollyal, mielőtt vele nevettem volna. - Uuuuhm, tudom, hogy sokat tudsz mindegyikről is, valaki mintha elejtette volna ezt az infót.
Mert ugye ez volt az egyik első infó, amit Lia mesélt az anyukájáról, hogy nagyon is szereti a sárkányokat, én meg megértettem, mert volt bennük valami különleges. Leginkább, hogy tényleg léteznek, a mugli mesekönyvek lapjain túl is.
Én is kiszálltam, kifizetve a fuvart, majd zsebre vágott kézzel sertepertéltem Emma mellé, kettőnk közül ő mozgott itt otthonosan, így én az ő gondjaira voltam bízva. Nem mintha ezt bánnám. Látszott a környéken, hogy békés, ha azt nem vesszük, hogy bármelyik pillanatban felperzselhet egy dühös sárkánymama.
- Szóval ez olyasmi, mint egy menhely a kutyáknak? Ez elég hülye hasonlít, de tudod, most Ezrára fordítunk - nevettem, széttárva a karjaimat tanácstalanul, hogy akkor hogy is van ez. - Persze, tudod, késznek születtem.
Azzal az ujjaim az övéi közé fűztem és intettem a fejemmel, hogy részemről rendben van, vezessen, amerre menni szeretne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nagyon nagy szívás, amikor azon kevés napok egyikén amikor programod van, el kell menned a kötelező pofavizitre. Ariananak dünnyögtem is egy sort, ennek köszönhető, hogy mostanra legalább már bosszúsan, de az iskola felé gyalogolok. Ha kések is, legalább odaérek. Hihetetlenül mérges tudok lenni. Ez egy új tulajdonságom, eddig nem tudtam, hogy létezik. De egy ideje - az óta az este óta - folyamatosan előjön, hogy nem tudok uralkodni az érzelmeimen, és néha az elememen sem. Pedig alapból egy nyugodt fickónak gondolom magam.
Az viszont segít, amit Denis mutatott, azóta egyre többször figyelek a környezetemre, a hangokra, a rezgésekre. Egyre több időt töltök a szabadban, ismerkedem a levegővel, a változások apró jeleivel. Már tudom, honnan. Tudom, ha vihar lesz. Már értem, miért, és elfogadtam, hogy miért ilyen későn. Az életem sosem volt könnyű, de igazán nagy törés akkor ért, amikor Ariana robbantotta a maga bombáját. Esküszöm, hogy soha többet nem kérdezem a mértékét. Soha többet.
Gyors tempóban szelem át a kastélyt, hiába volt majdnem tíz éve, hogy utoljára itt jártam, úgy ismerem minden zugát, mintha tegnap siettem volna mágiatörténetre, vagy kaptam volna frászt bájitaltanon a hozzávalóktól. A legundorítóbbak amúgy a leghasznosabbak, ezzel nyugtattam magam. Befordulok az utolsó sarkon, és Denis után szinte másodpercekkel befutok én is a társaságba.
- Helló.
Intek bizonytalanul, és állapítom meg, hogy valóban senkit sem ismerek, maximum látásból a pizzériából.
- Arie vagyok.
Így hódítok, tenném hozzá még vicceskedve, de nem tudom, mennyire van humoránál a társaság, egyelőre azt hiszem, én vagyok a zöldfülű, és jobb, ha vicceskedéa helyett, inkább odafigyelek.