Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878864#post878864][b]Machay Adél - 2024.05.25. 18:07[/b][/url]

- Pécs, május -

Benne van a pakliban, hogy Kamilla visszautasítja, hiszen volt némi rálátása neki is, mint igazából mindenkinek a faluban élő Krise-család dolgaira, működési mechanizmusára. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy Kamilla nem mondott élből nemet a találkozóra, tehát valamennyire mindenképp érdekelte az ajánlat.
- Örülök, hogy így döntöttél. - Látni az arcán feltűnő elégedett mosolyt, mert igen, pontosan így képzelte a beszélgetésük kimenetelét, hogy a lány igent mond és nem kell újabb embert keresnie azon néhány alkalomra, amikor Lucienhez külsős segítség kell majd. Mégsem sózhatja örökké Médi nyakába a fiát, pedig tudja, hogy barátnője örömmel válik újra és újra a fia második anyjává gyakorlatilag. Lucien imádja Médit, azt viszont most kevésbé tolerálja, hogy ennyi körülötte az ember, és nemsokára felhangzik az első, elégedetlen nyüszzögés.
- Ne haragudj, mostanában türelmetlenebb. - A maradék tíz percben, amíg még képes a maximálisra tekert ordítást megakadályozni, marad annyi idejük, hogy címszavakban megbeszéljék az anyagi részleteket első körben, meg egy másik napra immár Lucien-mentesen egy találkozót, hogy szerződésről és egyebekről is szót ejtsenek. Kipipálhat egyet a sok napirendi pontja közül: a dada már adott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878895#post878895][b]Gyarmati Lora Manka - 2024.05.26. 11:05[/b][/url]

- Bálint, Báliiiiint, kelj már fel! Keeelj feel!- először még finoman próbálkoztam az ébresztgetéssel. Tudjátok azzal, hogy bújtam, puszit adtam, de aztán rájöttem, hogy ebből teljesen másra fog gondolni, mint ami a célom, így hát a jó asszonyos, odabaszok az oldaladnak egyet módszer jött.
- Gyere már, gyere na. Ezt látnod kell - nem a kezét, hanem a lábát fogom és próbálom kihúzni őt a sátorból. Csodás égi jelenség van, melyről azt gondoltuk, hogy lemaradunk, mert egész délután és kora este minden felhős volt. De végre kitisztult és az egész valami bámulatos.
Ez meg mit csinál? Alszik, mint aki jól végezte a dolgát - mondjuk jól is. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878966#post878966][b]Bánki Bálint - 2024.05.26. 21:12[/b][/url]

Hogy alszom-e? Ó igen. Ez a nap már lefutott, amiért jöttünk, az meg elmarad, tekintve, hogy minden, de tényleg minden felhős. Így hát hulla fáradtan minden más programtól, teljes nyugalomban alszom, amikor hirtelen éles fájdalom hasít az oldalamba, és egyetlen pillanat alatt megállapítom, hogy éppen kirabolnak, meggyilkolnak és elvonszolták az asszonyom, hogy csoportos erőszakot hajtsanak végre rajta, majd megöljék. Ilyenkor kéne macsó férfinak lennem, és egyetlen fogpiszkálóval legyilkolni mindenkit és megmenteni az ártatlan nőt. Nincs fogpiszkálóm, szóval csak ezért van az, hogy az oldalamat fogva, összegörnyedve nyögök egyet.
- Baszki Jóskagyerek, minek készültél, verőembernek? - kérdezem a fájdalomtól könnyes szemmel, mert ez az állat nőszemély leverte szerintem a vesémet is. Bezzeg Miksát meg Botondot cukiskodva ébresztik, én meg kapom az áldást. - Kelek már na, kelek! - nyögöm és ténylegesen fel is kelek, mielőtt a hátamról is leszánkázza a bőrt. Négykézláb mászok ki, hogy felkeljek és kimenjek vele tátani a számat, mert amit látunk, az tényleg minden várakozást felülír. - Ez gyönyörű. - suttogom magam elé, mert nem hittem volna, hogy élőben ennyire szép.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879007#post879007][b]Gyarmati Lora Manka - 2024.05.27. 09:47[/b][/url]

- Egy nőnek meg kell tudnia védeni magát, mert manapság a férfiak előbb futnak el, minthogy szembeszálljanak bármivel - és ezzel nem szeretnék semmire se célozni, mert biztos vagyok benne, hogy Bálint képes lenne megvédeni engem, ha arról van szó. Mondjuk esélyt nem sokat kapna rá, mert én képes vagyok előbb lereagálni ilyen szituációkat, minthogy ő felfogja, hogy egyáltalán veszélyben vagyunk.
Mikor végre kint vagyunk tátott szájjal nézem az eget, aztán Bálintra önelégülten vigyorgom. - Te meg képes lennél aludni - pedig ezért jöttünk és ha ezt most kihagytuk volna azért, mert én is alszom, akkor biztos, hogy reggel a kenő késsel beleztem volna ki.
- A legtökéletesebb helyet választottuk - látszik a Balaton, a hegyek, elég magasan vagyunk ahhoz, hogy az ég színjátéka is pompás legyen. A romantikus lélek lennék, azt mondanám, hogy most kéne házasodnunk. De szerencsére tudom jól, hogy ez a veszély minket nem fenyeget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879036#post879036][b]Bánki Bálint - 2024.05.27. 19:31[/b][/url]

- Azért remélem, hogy engem be tudsz azonosítani. - legyünk őszinték, szexelni és verekedni, ez a két dolog nem mindig van olyan nagyon messze egymástól, hogy ne kapjam magam a következő pillanatban azon, hogy a hideg boncasztal nyomja a hátam. Simán lehet, hogy belső vérzésem van, nem panaszkodásból, csak mondom. Viszont az tény, hogy ez a látvány nagyon, de nagyon megérte a fájdalmat, mert gyönyörű. - Lehet, hogy az emberiség ki fog pusztulni, meg is érdemeljük, de azért kapunk még pár gyönyörű pillanatot. - térdelek előtte ámulva azon, hogy valóban milyen szép is itt, és gyönyörködöm benne is, mert ezek a színek nagyon jól állnak neki. Nosztalgikusan elmosolyodom, és nehezen fogom vissza a nevetést, ami örömömben jönne, de mégis, furcsa volna nevetni most. - Manka, szeretlek. Szerelemmel szeretlek. - közlöm végül, mert úgy érzem, hogy ki kell mondanom. Nem állandóan, nem is igen mondom, de valahogy ez a hely most nagyon adja, hogy elmondjam neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879111#post879111][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.29. 19:24[/b][/url]

Nem, ezt egyszerűen nem tudom felfogni még most sem. Sokszor van olyan érzésem, hogy ezek a dolgok nem is velem történnek, pedig határozottan én ülök annak a nappalinak a kanapéján, amit hosszú évek óta nem is láttam. Szerencsére a nagyi is itt van alkalomadtán, de neki sem könnyű, hisz nagyapa is pontosan úgy áll a történtek előtt, mint én. Nem hisszük el. Súlyos szavak hangoztak el, velem még kiabáltak is, nagyapára meg mentőt kellett hívni, úgy felment hirtelen a vérnyomása, és olyasmiket hallgattam végig, amik egy jó akciófilmben hangozhatnának csak el, nem velem szemben.
Napok teltek el, mióta anyuval az örsön jártunk, nekem pedig csak annyi lélekjelenlétem volt, hogy szóljak az iskolában és Dr. Lainesnek a történtekről, azóta el sem hagytam gyermekkorom színhelyének küszöbét. Pedig milyen határozottan fogadtam meg, soha többé be nem teszem ide a lábam, de... de azzal a döntéssel nem tudnék együtt élni.
A falióra egyenletes kattogását hallgatom, miközben a telefonomon kattintgatok két név között fogalmam sincs, mennyi ideje már. Az utóbbi mellett döntve, nyomom meg a hívó gombot, túlságosan tartva attól, hogy az előbbi még belém is rúgna, amire aztán végképp semmi szükségem.
Amint a vonal túlsó végén meghallom Karina hangját, megkönnyebbülve fújom ki a levegőt, és el is könyvelem, hogy jól döntöttem. A hangom még mindig rekedt a sírástól és gyenge is, de megpróbálom lehadarni a napok történéseit, szinte egyetlen legvégtellel.
- Ide tudnál jönni? Elküldöm a címet - a végére megint szipogni kezdek, mert a torkom fojtogatja a sírás. Szükségem van most rá, így amint bontódik a vonal, el is küldöm a címet, és nekiállok kávét főzni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879171#post879171][b]Gyarmati Lora Manka - 2024.05.31. 09:33[/b][/url]

– Mi? – vezetem tekintetemet az égről levezetem rá. – Miért térdelsz és miért mondasz ilyen nyálas dolgot? – nem, nem tetszik ez, nagyon remélem, hogy nem oda akar kilyukadni, ahova a filmekben meg a videókon szoktak ilyenkor az emberek.
– Lemaradsz az égről meg a színekről. Hát nem tökéletes inspiráció ez? – finoman megfogom a fejét és óvatosan fordítom el magamról az égboltra. – Szívd magadba, meg mit tudom én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879190#post879190][b]Bánki Bálint - 2024.06.01. 12:38[/b][/url]

- Mert megvertél és mert ilyen hangulatba jöttem. - nem fogom megkérni a kezét, de valahogy az az "sz" betűs szó ki kellett, hogy csússzon, éreztem, hogy most van itt az ideje, és gondoltam jó, ha tudja. Ha majd változnak a dolgok, akkor mindenképpen újratájékoztatom. Ahogy a fejem átfordítja, elnevetem magam, és a térdeimről a hasamra fekszem, majd átgurulok a hátamra, és úgy pillantok fel. - De, tökéletes inspiráció. Azt szokták mondani, hogy a halálnak van egyfajta gyönyörű íve. Ha úgy vesszük, a világmindenség lázad az emberi gyarlóság ellen, és közben csodás színeket vetít nekünk. - ki hitte volna, hogy ezt itt látni fogjuk? Az emberek életüket végigspórolják, hogy eljussanak látni a sarki fényt, erre tessék, most csodás fényjáték van az égen, Magyarország felett. - Jó neked úgy állva? Innen fekve még szebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879196#post879196][b]Csíkszentmihályi Trisztán - 2024.06.01. 16:41[/b][/url]

- ...oké, de ha belegondolsz, akkor igazából a szobafestés is egyfajta művészet. Ki kell keverned a színt, tökéletesen le kell fedned a falat. Mármint egységes a szín meg ilyenek. Tudod! Amikor órán azt mondják, csináljunk sima szobaberendezést, a legnehezebb ilyen egységesen megcsinálni - magyarázott éppen nagy hévvel az apjának az anyósülésen, miközben Nagykőrös utcáit járták. Nem is figyelte pontosan, merre mennek, hiszen Apu úgyis mindent tud. És ő csak szórakozásból jött el vele kicsit besegíteni a bizniszbe, amíg a hétvégét itthon tölti.
- Szóval csak azt akarom mondani, hogy egy igazi művész vagy! - Veregette vállon az öreget, ahogyan az lelassított egy takarosabb, de pici ház előtt, majd megállt az üresen hagyott kapubeállóban. - Ide jöttünk? Hát erre tényleg ráfér egy frissítő festés - jegyezte meg a szélvédőn kilesve, mire apja egy rosszalló pillantást vetett rá.
Kiszálltak a kocsiból, Trisztán beletörölte poros kezét a festékes nadrágjába, amint felnyitotta a csomagtartót is kivette belőle a létrát majd a festékes vödröket. Régi, kinyúlt póló volt rajta, talán még kamaszként is ezt hordta, mikor belerondított apja munkájába, vagy csak a garázsban próbálkozott a saját festékeivel vászonra alkotni. Az alkalomnak azonban tökéletesen megfelelt.
A vállára akasztva egyensúlyozta a létrát, miközben két kezében egy-egy vödör festéket cipelt. Így sétált apja mögött, aki egy kis keresgélés után becsöngetett a kuncsafthoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879198#post879198][b]Sacher Kadosa - 2024.06.01. 17:06[/b][/url]

Épp csak meghallotta a fülesén keresztül a csengőnek a hangját. A konzol a kezében meg sem állt, ahogy vállával feltolta a készüléket a fején. - apaaaaa, megjöttek a festők - kiáltott, de a válaszként a remegő csöndet kapta csak. Hatalmas sóhajjal nyomta be a pause-t, és dobta le a ketyeréket a temérdek másik mellé az asztalra.
- még jó, hogy itt vagyok. ha most a bagolykőbe maradtam volna aztán senki nincs, aki ajtót nyisson... - morgott magában, ahogy lepattogott a szűk csigalépcsőn. Az egyik indok, amiért megkapta a felső lakrészt, az a veszélyesen keskeny fényfelület volt. Gyerekként sokszor el is esett, ahogy megpróbált minél gyorsabban lecsörtetni rajta. Átvágott a bezacskózott előszobán, és az ajtóból kihúzva a kulcsot kivetette magát a napfénybe.
A szobájában olyan félhomály uralkodik mindig, hogy literálisan fájtak a retinái a hirtelen fénytől. - üdv - köszönt még mindig hunyorogva, és a sok bécsi kulcstartó között kereste ki a kapunyitót. Kitárta az ajtót, és a tüdejében maradt a levegő. - dank... - suttogta maga elé. - bro, elég durva glow down-on mentél keresztül karácsony óta - vigyorgott Kadosa mint egy szerencsétlen. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy ki állt vele szemben az ajtóban.
- jöjjön Norbi bá', apa már előkészítette a terepet. innen maga a boss - tárta ki még jobban a nyílást, hogy mindennel együtt beférjenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879199#post879199][b]Csíkszentmihályi Trisztán - 2024.06.01. 17:22[/b][/url]

Apu arról nem számolt be, hogy pontosan hova mennek, de mikor ajtót nyitott a gyerek, egy igen széles vigyor jelent meg az arcán, ahogyan visszaidézte azokat a hócsatás, meglepett fejeket. El is engedte a füle mellett a megjegyzést.
- Én is örülök, hogy mély benyomást tettem rád - kifejezetten büszke volt arra az ötletére, és arra az óriási borulásra. - Mutasd az utat, kölyök, nehezek ezek a vödrök!
- Köszönöm Kadosa, apád akkor nincs itthon? Megígértem, hogy elhozok neki egy adag kézműves sört Szentesről. - Trisztán előreengedte az apját a saját kis csomagjával, majd ő is végigsétált a befóliázott előszobán. Komolyan, úgy nézett ki ez a hely, mintha egy gyilkosságra készülnének. Talán feldarabolni valakit, és hogy ne hagyjanak nyomokat, szépen befóliáztak mindent. A félhomály és a kissé dohos levegő sem segített elszaladó fantáziájával.
- Melyik szoba is lesz az? - fordult meg a vállára akasztott létrával, feldöntve pár felpolcolt ládát a sarokban. Hiába, nem szokott hozzá, hogy ilyen nagy legyen. Egyszerűbb lett volna, ha tértágítóval berakná egy zsákba, de honnan a fészkes fenéből tudta volna, hogy nem muglikhoz mennek festeni? Vagyishát... Nah, a gyerek Bogolyfalván volt, mikor karácsony előtt jártak, szóval elég valószínű, hogy varázsló. Akkor meg simán megoldhatná varázslattal. Na mindegy, legalább a pálcáját nem hagyta otthon...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879200#post879200][b]Sacher Kadosa - 2024.06.01. 17:42[/b][/url]

Nem is volt hajlandó több energiát pazarolni a csávóra, szimplán csak az apjával kezdett el társalogni.
- aha, nem tudom hova tepert, és azt se mikor jön, de szívesen odaadom neki - jegyezte meg Kadosa. Norbi bá' ismerte már annyira, hogy tudja, hogy egy rendes GenZ-hez méltón, ő aztán nem inná meg, ha muszáj lenne sem. A saját apja se akarta elhinni, hogy ilyen a fia, de az önmérgezés épp nem tartozott a kedvenc tevékenységei közé.
Megvetőn nézett a bongyorra a srác, aztán teátrális mozdulattal körbemutatott egész földszint-szerte. - már ha nem lenne egyértelmű a műanyagból - jegyezte meg. - az előszoba - mutatott a talpa alá, aztán keze jobbra mozdult. - arra van a nappali, onnan a szoba. ha minden igaz a szülők leadták a színeket, igaz Norbi bá'? - fordult inkább vissza újra a férfi felé, aztán odalépett, hogy visszapakolja a dolgokat, amiket Trisztán levert.
- szükség van még rám? ha nem, akkor fent leszek - mutatott a lépcső felé Kadosa, alig várva, hogy ne keljen kontaktálnia újra emberekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879201#post879201][b]Csíkszentmihályi Trisztán - 2024.06.01. 18:06[/b][/url]

Lerakta maga mellé a vödröket, és megpróbálta visszarakni a dobozokat egymásra, de ezzel megint beakadt egy fordulóba. Még jó, hogy úgyis ki kell festeniük, húzott egy csúnya csíkot a falon a festékes létra aljával.
- Sorry - nézett apjára, miközben az odaadta a flegma gyereknek a csomag sört. Bezzeg Trisztán azt hitte, azt maguknak hozta, hogy a kemény munka szüneteiben kényelmesen eliszogassák.
- Akkor én megyek a nappaliba! - jelentette ki kellően hangosan, majd indult a mutatott irányba, hogy nekikezdjen a munkának.

Barack-színű csíkok ékesítették a homlokát, és néhány maszat az arca jobb oldalán, majdnem a füle tövénél. Szerencsére időben felhúzta a siltes sapkát, így haját megvédve azon voltak apró barackcseppek.
A földön ült és egy szendvicsen nyammogott éppen, miközben jobbjával egy skiccet rajzolt egy füzetbe. Egészen elmélyült a vonalvezetésben, még a tonhalas szendvics ízét sem érezte.
Két falat már sikerült teljesen befejeznie, éppen foltosak voltak, ahogyan elkezdett a festék száradni, a harmadikba is belekezdett már, de gyomra egyszerűen nem hagyta nyugton. Furcsa egy család, hétvégén senki sincs otthon a gyereken kívül. Hogy is hívta az apja? Kolos? Kardos? Nem. Valami nagyon fura neve volt. Talán Kadosa?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879203#post879203][b]Sacher Kadosa - 2024.06.01. 18:44[/b][/url]

A játékmaraton közben egyszer csak csikarni kezdett a gyomra, ahogy lassan leesett neki a tantusz, hogy elfelejtett enni. Ez van, ha sehol sincsenek a szülei, és nem szólnak, hogy ebéd. Meg reggeli.
Igyekezett minél halkabban lemászni a lépcsőn, hogy ne hívja fel magára a mesteremberek figyelmét, és kislisszant a konyhába. A fejes a fülén maradt, és hangosan szólt belőle AJR, miközben igazi séf módjára vágta egymásra a pikáns szalámit és a vágott sajtot. Aztán a tányérral a kezében indult vissza. Épp csak a szeme sarkából pillantotta meg a neki háttal ücsörgő Trisztánt, és gyanakvón nézte a pihenő pozíciót. Közelebb ment, és átlesett a másik válla felett, hogy megnézze az alkotást.
- azt hittem festeni jöttél - szólt kissé túl hangosan is a fülébe tomboló zene miatt. Aztán elégedetten beleharapott a torony magas szendvicsébe, és azzal a piszok mosollyal az arcán figyelte Trisztánt.
- no cap, nem hallak - röhögött, és esze ágában nem volt levenni a fejéről a párnát, ami elszigetelte őt a másik hangjától.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879204#post879204][b]Csíkszentmihályi Trisztán - 2024.06.01. 18:56[/b][/url]

Annyira elmerült a rajzolásban, firkálgatás, nem is volt igazán ott témája, meg a tonhalas szendvicsével, hogy meg sem hallotta a kölyköt lejönni az emeletről, így amikor hangosan rákiabált közvetlen közelről, még a szendvicsét is leejtette, úgy megijedt. Ráesett a nehezen megtöltött szendvics konkrétan a festőhenger fejére, így az kiesett a csöpögtető tálcájába és felspriccelt némi barack színt a vigyorogva álló kölyökre. Hát ez van, ha egy festővel akarnak kiszúrni.
- Jézusatyaúristenszentmáriajózsefünk! Elment a józan eszed? - mellkasához kapott miközben, hátrafordult az idegesítően vigyorgó gyerekre. - Ha megölsz, akkor félkész szoba vár majd rád! - morgott fel, de mikor Kadosa válaszolt, akkor inkább csak elkezdett mutogatni. Őt aztán tutira meg fogják érteni!
Kezével rámutatott a srácra, majd ujját elhúzta a saját nyaka előtt, mintha Kadosa már éppen meggyilkolta volna.
- Egyébként is, neked nem a Bagolykőben kellene lenned? Azt hittem, a diákokat nem engedik el a hétvégére haza, festőket ellenőrizni... - morgott még magának meg a gyereknek, akár levette a fejhallgatóját, akár nem, majd jól végigmérte a megrakott szendvicset. - Nincs az az isten, hogy ebbe bele tudsz normálisan harapni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879206#post879206][b]Sacher Kadosa - 2024.06.01. 19:13[/b][/url]

Hihetetlenül elégedett volt magával, még akkor is, ha a fekete melegítőjén most ott volt egy barackszínű hosszú csík, ami csak folyt, folyt. Felemelte jobb lábát, és a talpával rettentő ügyesen elkente a festéket, majd visszalépett a műanyagra. Még jó, hogy a szülei gondoltak erre. Biztos vele számoltak. Trisztánnal nem valószínű, de minimum olyan ügyesnek tűnik ezen a téren, mint ő.
Végül azért lecsúsztatta a nyakára a fejest, bár bár ne tette volna. - period. mégis hazarendeltek. legalább itt nincs drag. bár... az otthonomban is megtaláltál. különleges érzéked van hozzá - jegyezte meg Kadosa ingatva a fejét.
- bet? ezt figyeld - mondta Kadosa, és leült a fóliára törökülésben, és letette a tányért maga elé. Összetornázta a kenyér két felét, alig bírta eléggé összenyomni hozzá, hogy hüvelyk és mutatóujja közé vegye, aztán hatalmasra tátotta a száját, és belegyömöszölte a szájába. Ahogy harapott, úgy kezdett el kifolyni belőle majonéz, meg néhány paradicsom egyenesen a tányérba, de azért csak végrehajtotta a mutatványt. Viszont olyan szinten sok minden lett a szájában, hogy becsukni is alig bírta. Sőt, ahogy elkezdte összerágni, még könny is gyűlt a szemébe az erőlködéstől. Letette a szendvicset, és arca elé téve a kezét próbálta valahogy legyűrni a falatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879207#post879207][b]Csíkszentmihályi Trisztán - 2024.06.01. 19:29[/b][/url]

- Igazából mindig te akadsz az én utamba, amigo, úgyhogy ez a te érdemed - vont vállat és a látvány és az öt másodperc kedvéért lefújta a port a szendvicséről, majd figyelte, ahogyan a srác nekikészül megküzdeni az óriási szendviccsel.
Az első menet kemény volt. Megkongatták a gongot és nekifeszült a két ellenfél. A szendvics erősen védekezett, nagyságával és erejével már majdnem legyűrte a vézna Kadosát, de a fiú is nekifeszült az első menetnek, és nekiveselkedett az ellenfélnek, már egészen egymásba gabalyodtak, olyan volt mint egy birkózómeccs, ahol el sem tudják dönteni, hogy ki van felül vagy alul.
Trisztán akaratlanul is elfintorodott, ahogyan azt figyelte, ahogyan a szendvics belsőségei Kadosa arcára, majd tányérjára kenődnek, a teljes megsemmisülés felé haladva. Úgy tűnt, a szendvicsnek lőttek, de egy utolsó lökettel még elindított egy újabb támadást, és Kadosának még a könnyei is eleredtek! Egészen felemelő jelent, Hölgyeim és Uraim, világtörténeti pillanat, ahogyan a két erő egymásnak feszül és a végsőkig küzdenek.
- Kölyök, minden elismerésem! - Azért még várta a fuldokló hangokat még, az ölébe ejtve saját szendvicsét szép lassan és elismerően elkezdett tapsolni, ahogyan a srác próbálta legyűrni az utolsó morzsákat is. Azért készen állt egy gyors Heimlich-féle közbeavatkozásra vész esetén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879340#post879340][b]Illés Karina Gréta - 2024.06.06. 07:39[/b][/url]

A mugli környék legközelebbi hoppanálási pontján halk pukkanással tűnök fel a semmiből cirka negyed órát követően, ugyanis a hívás a tanáriban ért, az iskola területén meg nem lehet csak úgy fel- meg eltűnni. Újabb tíz perc sétába kerül a tanodán kívülre keverednem, és a térkép applikáció áldásos segítségébe, hogy megálljak a megadott cím előtt, és becsengessek.
Őszintén? Fogalmam sincs, mi történt. Lilla nem az én házam diákja, Selwyn professzort és az igazgatóságot érintik az ilyen érzékeny okból történő távolmaradások, de már a címszavakból is értettem, hogy nem lányos problémákról van szó, hanem egy fiatal lány hétköznapjainak teljes felfordulásáról akarata ellenére, ebben ráadásul a mugli rendőrség is érintett. Lilla megpróbálta eldarálni, mi történt, de a zaklatottsága miatt a nagyon-nagyon lényegi részen kívül mást nem igazán tudok, viszont ez is elég hozzá, hogy most itt ácsorogjak, gondterhelt arccal bámulva magam elé. Még egy fiatal, aki a szülők után takaríthat; Febával, Mátéval és Gyekével majdnem mi is belecsöppentünk ebbe, de mi inkább eltávolodtunk a családi viszályoktól. Fogalmam sincs, milyen állapotban lehet most Lilla, mert az elfúló hang egy dolog, de attól lehet sokkal rosszabb, vagy éppenséggel jobb is a helyzet, ezt személyesen kell látnom ahhoz, hogy megfelelő segítséget nyújthassak neki kérés esetén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879346#post879346][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.06.06. 16:22[/b][/url]

Még alig dolgoztam fel az örsön töltött időt - annak ellenére is, hogy egyébként nem bántak velem úgy, mint egy körözött bűnözővel -, mentem a kórházba papához, aztán orvost hívtam anyunak.
Valószínűleg ilyen az, mikor a tökéletes család pillanatok alatt omlik szét. Magamat se értem, ha nagyon őszinte akarok lenni, hisz több éve már annak, hogy nem vagyok része annak a tökéletes családnak, mégse vagyok képes felállni, és visszatérni Bogolyfalvára. Azt kellene. Valószínűleg minden épeszű ember ezt tenné, de már párszor bebizonyítottam, hogy az én agyam furcsán működik.
A külsőm jelenleg annyira sokadlagos tényező, hogy csak fel van kontyolva a hajam, de abban sem vagyok biztos, hogy megfésülködtem. Azt tudom csak, hogy muszáj beszélnem valakivel, mert meg fogok zakkanni.
Annyira vérszegény a mosoly, amivel ajtót nyitok és annyira szürke lehet mellé az arcom, hogy nem hibáztatom Karinát, ha megnézi a címet újra.
- Már készül a kávé - lépek el az ajtóból, kitárva azt. Ami elsőre szemet szúrhat a nőnek, hogy én nem anyagi okok miatt szorulok az ösztöndíjra. Még az utolsó dekor képen is látszik, hogy soha nem voltak anyagi gondjaink. A nappaliba vezetem.
- Anyu fent alszik. Nemrég ment el az orvos. Jövő héten meg jön mama, hogy vissza tudjak menni a suliba - fáradt vagyok és kialvatlan, és nem is igazán beszéltem ennyit ki tudja mi óta, ezért akadhat össze a nyelvem.
- Sajnálom, hogy iderángattalak, de szükségem van valakire. Egyszerűen fel nem tudom fogni, mi történt - azt viszont tudom, hogy ezt Aurélnak vagy Noelnek hiába mondanám, ők is csak pislognának.
- Hogy tehet valaki ilyet? - nyilván az apámat hibáztatom, hisz a magánnyomozó szerint, ő ezt már Merlin tudja mióta tervezhette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879710#post879710][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.06.20. 20:38[/b][/url]

Van az úgy, hogy senki nem ér rá vagy nincs kedve hirtelen felindulásból leugrani a Balatonra Médivel. Egyvalaki mégis kapható volt az ötletre, így most mellette ül a parton, úgy tíz méterre a lustáktól, akiknek csak a büfé közelében megfelelő letelepedni.
- Azért tutira nagyon hiányzom neked az akadémiáról - vigyorogva löki meg a vállával. Egy része szívesebben lett volna a Sárkányölőben Létait idegesítve, a másik viszont nem bánja, hogy így alakult. - Milyen amúgy? Élvezed? Tényleg olyan bulikat rendeztek, amiről utána jobb nem is beszélni? - ha be nem került, legalább tudja, milyen érzés. Habár tartják a kapcsolatot, eddig maximum futólag találkoztak.
- Bekennéd a hátam? - Naptejét Roli felé nyújtja, majd ha hajlandó megtenni, hátat fordít és hosszú haját felköti. Forróság van, ő pedig annak ellenére, hogy Portugáliában töltötte a nyár elejét, még mindig hófehérke. Ha nincs bekenve, rákká változik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879713#post879713][b]Létai Roland - 2024.06.20. 21:21[/b][/url]

Médivel mindig is laza volt a kapcsolatunk. Valamiért sosem hajtottam rá a Bagolykőben, pedig a kinézete alapján simán lehetett volna. Azóta meg ugye én is lecsillapodtam, főleg Karola után, szóval nem fenyegeti a veszély, hogy kellemetlen legyen a balatoni hétvégéje. Jókor szólt egyébként, éppen három komolyabb terepgyakorlat után, fizikailag és szellemileg is gatyán vagyok. Jól fog esni egy kis pihenés, és tény, hogy nem számítottam rá, hogy pont Médi lesz az, aki lehív. Talán van valami mondanivalója? Majd kiderül. Úgy hallottam, hogy férjhez ment, ezért kicsit furcsálltam is a hívását, bár az is lehet, hogy nem csak kettesben leszünk. Gondoltam én! De mégis egyedül várt a megbeszélt helyen, most meg már a parton üldögélve merengek magam elé, hogy a sok gyakorlat és baromság kifolyjon az agyamból. Elmosolyodom, ahogy belém vállal, mindig is volt benne kurázsi. Ezt szeretem.
- Hát... szívesen nézném, ahogy a sárban fekszel te is. A csajoknál szexi - vigyorogva válaszolok. - Amúgy miért gondoltad meg magad? - még sosem kérdeztem tőle, de úgy volt, hogy ő is oda jön. Aztán mikor találkozott a többi évfolyamtársával, Médi nem volt közöttük. Belógatja a lábait a vízbe, miközben Médi érdeklődik a Sárkányölő felől.
- Hát öhm, jó. Vannak szar napok, de úgy alapvetően... meglepően tetszik. Nem hittem volna amúgy. A bulik... hát nem tudom nálatok milyenek vannak, de tény, hogy néha elszabadulnak a hülyeségek, vagy túlzásba esnek páran. Én azért már visszafogottabb vagyok - kivéve, amikor az árokból cipelte haza Gréta, de ki emlékszik már arra? Felvonja a szemöldökét a kérésre, de végül magában vállat von, és felfelé fordítja a tenyerét, hogy Médi beletehesse a naptejet, vagy bármit is, amit a hátára kell majd kenni.
- Apropó, te nem férjnél vagy? Nem baj, ha bekenem a hátad? - régen biztos nem kérdezte volna meg ezt, miért is foglalkozna ilyenekkel. Azért a szokásos Létais vigyor kirajzolódik a képére. - Az jutott még eszembe, hogy miért nem vagyunk többen. Biztos nem én voltam az első opció. Miért van ez? Nem mintha bánnám, szívesen vagyok veled, talán még örülök is, hogy csak ketten vagyunk. Kicsit kiégtem mostanában, te meg jó társaság vagy - és talán nem is vagy tapintatlan, hogy kérdezősködj ilyenekről. Ezt már nem teszem hozzá, alapvetően furcsa a mi párosunk, de nincs vele semmi baj. Meg mindig jó egy szép hátat bekenni, valljuk be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879737#post879737][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.06.21. 17:52[/b][/url]

- Gondolom - megforgatja a szemét, egyébként nem várt mást. Roli mindig is nagy csajozógép hírében állt, nem csoda, ha képtelen elvonatkoztatni és nem úgy nézni a nőkre, mint szórakoztató eszközökre. - Nem gondoltam meg magam, nem vettek fel. - Megrántja a vállát, hisz már rég túltette magát ezen, de szinte mindenki tudta róla, hogy ez volt az álma egész gyerekkorában. - Volt is belőle otthon balhé, a nagyapám elintézte, hogy felvegyenek, ami nyilván kiderült. Szerinted? Kaptam egy lakást az egyetemhez közel, lássam mennyire sajnálja - elneveti magát ezen, annyira abszurdnak érződik a helyzet. - De szerintem újra megpróbálom, halasztok egy évet az egyetemen ha felvesznek.
Közben kíváncsian hallgatja Roland beszámolóját, ami nem mond el sokat a mindennapjaikról. Azt viszont nem feltétlenül hiszi el, hogy visszafogottabb lenne, majd kiderül még. Hasznossá teszi aztán a volt háztársa kezeit, naptejet nyom a tenyerébe és hátat fordít.
- Ha ennyi miatt beadná a válópert, már rég nem lennék házas - válaszol unottan, valamiért mindig szóbajön a férje a beszélgetésekben, mióta összeházasodtak. - Mert senki nem ért rá vagy kedvük nem volt. Mesélj csak, miért vagy kiégve? Tényleg megváltoztál...felnőttél, Létai? - somolyogva fordul a férfi felé miután kész lett a fényvédelem. Ezután kérdés nélkül térdel mögé és viszonozza a szívességet. Kicsit talán még élvezi is, hogy az izmos vállakon simít végig. - Szépen kipattintottad magad amúgy. Tényleg ilyen kemény ott az edzés?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879749#post879749][b]Návay Regina - 2024.06.21. 23:42[/b][/url]

Tata | Vincenzo pizzéria

Randi vagy sem, az egyentalárom maradt, tekintve, hogy végül nem mentem haza. Összefutottam még néhány ismerőssel a környéken abban a pár szabad órában, ami a közös kávét követően még rendelkezésemre állt volna arra, hogy hazahoppanáljak és esetleg valami mást bányásszak elő a szekrényből. Nem is igazán tekinteném ezt randinak, Rolira valahogy nem tudok úgy nézni. Szórakoztató, értelmes, és akad közös témánk, de ugyanakkor soha nem láttam benne a szándékot arra, hogy esetleg szórakozásnál vagy éppen kihívásnál többnek tekintsen bármit is, amíg a mentora és a tanára voltam. Azt hiszem, én éppen a kihívás kategóriája lehettem, elvégre kénytelen voltam néha határokat húzni, és még azokat is megpróbálta átlépni, ha alkalma nyílt rá. Pillanatnyilag leginkább nem tudnám komolyan venni, ha őszinte akarok lenni magammal, de ugyanakkor mégis kíváncsi vagyok egy kicsit legalább arra, hogy milyen hatással van rá az akadémia. Nem mindenkiből a jót hozza ki, de abban biztos vagyok, hogy valamilyen módon mégis kihat mindenkire az itt töltött idő. Beletelik egy kis időbe, mire megtalálom a helyet, amit javasolt, tényleg nem emlékszem, hogy valaha is jártam volna itt, amíg az akadémián tanultam, de itt az ideje ezt is pótolni most már ezek szerint. Egy talár itt igazán nem is feltűnő, annyi a környéken az auror, bár különben sem zavartatnám magam, csak besétálok, miután megnézem alaposabban a cégért. Rémlik, hogy láttam már, de az ajtón biztosan első alkalommal lépek be, hogy aztán szétnézzek, vajon itt van-e már Roli vagy még várnom kell, mire elszabadul valamelyik gyakorlatról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879756#post879756][b]Gyarmati Lora Manka - 2024.06.22. 12:05[/b][/url]

– De ne térdeljél közben - nem akarom én ez látni többet tőle, meg hallani se. Tudom, hogy így van, ő is tudja, hogy én is pt, de mi nem Botond meg Sára vagyunk, hogy ezt folyton, napi egyszer bizonygatni kellene.
– Én ezt nem hiszem el, hogy a halál jutott róla eszedbe – tárom szét a karjaimat hitetlenkedve. Tény, hogy a világmindenség pusztul és biztos, hogy amit éppen látunk, az a közeli véget jelenti, de nem ez jutna egyből eszembe a színek láttán. Komolyan elgondolkozom néha azon, hogy mit is látok ebben a férfiban, mert hogy nem a közös gondolati ív tart minket egyben, azt nagyon sokszor sikerül bizonyítanunk.
– Áhh, így legalább kivételesen te nézel fel rám – vigyorogva tekintek az elterülőre, majd néhány pillanatnyi csodálkozás után azért csak odafekszem mellé és úgy nézem az eget.
- Szexelnünk kéne - mondom ezt olyan egyszerűen, mintha csak az időjárásról fecsegnénk. Neki a halál jut eszébe, nekem meg az, hogy mennyire rohadt jól néznénk ki egymáson ebben a megvilágításban. Mondom én, hogy nem vagyunk egy dimenzióban néha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879861#post879861][b]Létai Roland - 2024.06.24. 12:24[/b][/url]

A gondolomra csak széttárom a kezeimet, ez több szót nem is érdemel. Én csak általában kimondtam az igazat és nem nagyon figyeltem arra, hogy mikor kell és mikor nem, vagy nem szükséges szavakká formálni a gondolataid.
- Komolyan? Az merész. Mármint pont a rendvédelmi egyetemnél "intézkedni" - kicsit morfondírozom még rajta, az is lehet, hogy én is megtenném az unokámért, ha úgy van. De végül is mindegy, kapott lakást is, annak azért akár örülni is lehet.
- Jól van, én várlak. Majd körbevezetlek, ha jössz. Veheted fenyegetésnek - kuncogok, mielőtt be kellene kenni a hátát. Hát még ilyet! Még jó, hogy felvetem neki, hogy amúgy házas vagy babám... amit én hülyeségnek tartok, de gondolom szokásos aranyvér dolog.
- Hát valaki biztos beadná, vannak sznobok - most én vonok vállat hasonlóan, ahogy ő tette, majd bekenem a hátát, ügyelve arra, hogy ne törjem össze a szöszit, de azért belemasszírozom a naptejet a megfelelő helyre.
- Még én is változok. Tudom, nehéz elhinni. Az, hogy felnőttem-e? Értelmezhetetlen kérdés - nézek közben előre, figyelem, ahogy önfeledve szórakoznak más fiatalok a vízben. - A kiégés meg... valahogy próbálom megőrizni a kapcsolataimat, de kicsúsznak a kezemből. És nem miattam - teszem még hozzá, mielőtt kapnék valami epésebb megjegyzést, ami persze jogosan elvárható lenne a részéről. - Szóval mostanában óvatosabb vagyok, ami nem segít a kapcsolattaremtésben. De majdcsak lesz valahogy, eddig is volt - hű, micsoda kurva unalmas bölcseleteket tudsz megosztani Médivel, gratulálok!
- Köszi, bár erre mindig is figyeltem. Az egyetemen inkább a kitartásra mennek rá, máshogy kínoznak - pillantok a szöszcsire és félreteszem a haját, mert eltakarja az igéző szemeit pár tincs.
- És te? Veled mi van? Amúgy köszi, hogy eszedbe jutottam - nézek megint körbe, és érzem, hogy hamarosan be kell menni majd a vízbe. De még egy kicsit várni kell, hogy a naptejek valamennyire beszívódjanak. - Tudtad, hogy nyáron két és fél tonna naptej oldódik ki a Balatonban? - olvastam róla, és meglepett. nagy szám, de mivel nagy  a tó, így nincs jelentősége igazán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879866#post879866][b]dr. Reece Laines - 2024.06.24. 15:04[/b][/url]

Nehezen kerüli el a figyelmemet, ha a beosztottjaim nem a megszokott pezsgéssel és odafigyeléssel dolgoznak. Soha nem voltam az a diktátor-féle főnök, de szükségem van a külső támogatásra ahhoz, hogy megfelelően tudjam végezni a munkám. Ezért került be a képbe Lilla, és vettem fel azonnal, amint véget ért az első napja. Ambiciózus, fókuszált és nem fél kérdezni - remek jövő áll előtte.
És ahogy hallgatom, csak remélni tudom, hogy ez nem is lesz tönkretéve.
- Sajnálatos módon létezik. Ha valaki tudja, hogy keverje a lapokat, pillanatok alatt lesz elérhetetlen és megtalálhatatlan - ütögetem pennámat a papírhalomnak. - Mit mondtál a kihallgatáson? - teszem fel a legfontosabb kérdést. Alapból elfogadhatatlannak tartom, hogy ügyvéd nélkül hallgatták ki, és az sem mellőzhető, hogy Kamilla ezt hagyta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879919#post879919][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.06.25. 10:11[/b][/url]

- Tiszta röhej ez az egész - felcsattanok. Kavarognak bennem a gondolatok, okokat keresek, kifogásokat, még most is próbálom megérteni az apám, és tisztára mosni, mert képtelen vagyok elhinni.
- Az az ember, aki nekem gyerekkoromban becsületről meg tisztességről papolt, embereket vert át, és csalt ki tőlük egy halom pénzt. Aztán fogta magát, eltűnt, és itt hagyta az anyámat! - ez az, ami igazából kiborít. Házasok már ki tudja hány éve, és neki ennyit érne? A saját bőre fontosabb, mint a családja? Bizonyára, mert olyan szépen összepakolt, és még a legapróbb nyomokat is eltüntette. Ki tudja, mióta tervezhette már ezt.
A kérdés kizökkent az indulatból, zavaromban az ingem ujját kezdem gyűrögetni, és hirtelen nagyon érdekesnek találom a dr. Laines előtt álló papírköteget. Ne felejtsem majd el sorba rendezni.
- Nem... nagyon tudtam mit. Megijedtem, sose voltam még rendőrségen, nem is igazán tudtam, miért kell nekem ott lennem, és segíteni se tudtam. Hét éve nem is láttam a szüleim... - apró, fanyar mosollyal nézek rá, mert tudom, szinte várom a kérdő tekintetet.
- Nem igazán.... tudtak megbirkózni azzal, hogy varázserőm lett. Nem akarták elfogadni, így a nagyszüleim gyámkodtak - képes vagyok rá, csak vállat vonni, mert Mihail tényleg segít. Abban mindenképp, hogy valamelyest megértem őket. Biztos, nekik is ijesztő lehetett, és lehet egyébként én is így reagáltam volna, mert... természetes emberi reakció  talán? Mindenki fél attól, amit nem ismer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879931#post879931][b]Illés Karina Gréta - 2024.06.25. 12:28[/b][/url]

Ahhoz képest, hogy totális kiborulásra számítottam, Lilla egészen összeszedettnek tűnik, és ettől akarva-akaratlanul is muszáj kieresztenem egy megkönnyebbült szusszanást. Nem, koránt sincs rendben semmi, de az, hogy nem magába roskadva kuporog a szobájában, hanem olybá tűnik, halad előre az eseményekkel, máris egy jó jel.
- Inkább arról mesélj, mi a helyzet? - Nem hiszem, hogy az ölelés és az együttérző fej most bármin segítene, próbálok sokkal inkább tárgyilagos, de nem távolságtartóan hideg maradni. Jó lenne tisztázni a tényeket előbb, hogy lássuk, mekkora a baj.
A ház minden kétséget kizáróan legalább jómódú középosztálybeli fajta, látszik a belefektetett pénz, és noha nem rongyrázó, azért nem is feltétlen a legolcsóbb berendezési tárgyakat használták fel. Ehhez képest Lilla helyzete eddig azt sugallta, nem egy jól szituált családból érkezik. Úgy tűnik, többrétegű a helyzete, mint gondoltam.
A nappaliba érve mellette foglalok helyet, vagy legalábbis a közelében, hogy végre nyugodtan beszélhessünk.
- Ezt személyesen tőle kell megkérdezni, ha előkerül. Beszéltél Dr. Laines-szel? - Az első lépés az ügyvéd, személy szerint még jobban értékelem, hogy Dr. Laines gyakornoka a lány, mert nem kell felesleges köröket futni, hogy egyáltalán bekerüljön az ügyvédhez, és még mindig gyorsabban göröghetnek tovább az események, ha Reece egyből visszautasítana bármiféle tanácsadást, mert azonnal kereshetünk Lillának új segítséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879933#post879933][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.06.25. 12:43[/b][/url]

Valahogy ösztönösen megy ez, hogy nem hagyom magam el, mikor körülöttem mások teljesen kivannak. Látszik, hogy ezt nagyitól örököltem, mert ő is legalább ennyire talpon. Ez nem jelenti azt, hogy minket nem visel meg, vagy épp engem... csak, most más fontosabb.
- Egyszerűen fogalmam sincs. Hívtak a rendőrségtől, megkértek, hogy menjek be... aztán ültem, és pislogtam. Még szinte most sem tudom elhinni, hogy az én apám ilyet művelt. De nekik se tudtam segíteni, közöltem, hogy jó pár éve nem is láttam, és átment az egész ilyen nagyon személyeskedőbe. Most hogy mondjam el egy mugli rendőrnek, hogy nem bírják elviselni a tudatot, hogy varázserőm van? Aztán majdnem megvádoltak, mert pont pár nappal előtte jött egy levél. Ugye betöltöttem a tizennyolcat, és így hozzáférhetek a számlámhoz, amire gyűjtöttek nekem... jó, elismerem, tényleg furcsa véletlen, de véletlen... én... azt se tudom, hogy néz ki most az apám, azok meg majdnem tettestársnak állítottak be - jó, nyilván túlzok, de a szavak jönnek. A pánik meg akkor sokkal nagyobb volt, szerintem nem csoda, hogy minden apróságot felnagyítottan láttam. Sose voltam még rendőrségen.
- De persze a napokban ezek a dolgok rendeződtek. A pénzügyi része legalább is, de anyut be akarják idézni, mert nem létezik, hogy ő ebből nem látott semmit... én meg nem tudok segíteni neki... teljesen kivan. A nagyapára mentőt kellett hívni, úgy felment a vérnyomása. A nagyi meg én.... bírjuk - zárom le egy apró vállvonással, meg egy halvány mosollyal, de mostanra már csak a fáradtság és a kimerültség az, ami látszik rajtam.
- Beszéltem, persze. Naivan azt hittem, hogy történtek ide vagy oda, nekem nem lesz gond elmenni dolgozni, de... gond lett, de ő is azt mondta, amit a nyomozó. Szinte semmi esély arra, hogy előkerül. Azt se tudom, hol keressem... Jó, nyilván olyan országban, ahol nincs kiadatás, de abból is tudod, hogy mennyi van? - pislogok rá, közben azért töltöm is a két kávét.
- Fogalmam sincs, mihez kezdjek. Nem hagyhatom egyedül anyát, de nem bírok itt lenni se... - és még bűntudatom is van miatta, de.... ehhez a házhoz nem kellemes emlékek kötnek, és nem tudom csak úgy elfelejteni, hogy a fent alvó nő nem kért belőlem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879934#post879934][b]Létai Roland - 2024.06.25. 13:51[/b][/url]

Hááát, nem gondoltam volna, hogy ennyire izgatni kezd ez a dolog. Nem mintha más lányokkal nem randiztam volna még - Karola még igényelte is, amit többször szóvá is tett, így kénytelen voltam jobban figyelni ezekre -, de most valahogy mégis jobban összekaptam magam. Nem az van, hogy majd lesz valami, majd megyek abba, amibe akarok, mert úgyis rohadt jól nézek ki - ez mondjuk igaz -, és az is elég. Valamiért többnek látom ezt a randit, mint ami. Pedig biztos vagyok benne, hogy pont csak annyi lesz, mégiscsak az egykori mentoromról van szó - mintha évtizedek teltek volna el, nem két év -, aki idősebb is, meg mit tudom én. Hányszor és hányszor leállított, amikor próbálkoztam, még akkor is, ha vevő volt a poénokra, azért voltak nála határok. Talán a tisztelet lehet az oka annak, hogy mégsem a "majd lesz valami" énemmel készülgetek erre. Még asztalt is foglaltam, rohadtul nem voltam spontán, ami lássuk be valahol meg feszélyez is. Na, de nem baj, nem hiszem, hogy sokáig fog tartani a feloldózás, hiszen ismerem Regit, nem harap... nagyot. Szóval olyan nagy meglepetésre nem számítok, hogy az eddigi megszokottól nagyon eltérő lesz az egész. Aztán lehet, hogy csendben megesszük a kajánkat és távozunk. Végül is első randinak az sem egy utolsó. Ez de hülye mondat volt! Egy csendesebb sarokba kértem helyet, az egyébként olaszosan berendezett pizzériába, ami két részre van osztva. Általában a másikban vagyok a többiekkel, az a gyorskiszolgáló, ha be akarsz kapni egy két szelet pizzát, ott gyorsan megkapod. A másik inkább ez a tradiconálisabb rész, felfutattott növényekkel, lelógó hozzávalókkal és hangulatos sötétséggel, megvilágítással. Pizzán kívül természetesen lehet kapni mindenféle olasz ételeket, a leveseken át a tésztákig, sőt, ha van manád - azaz boszi vagy varázsló vagy - az étlap plusz oldalakat is tartalmaz. Aztán kihoznak neked egy olasz szárított pattogóbogaras tésztát, ha úgy szeretnéd, amit a varázstalanok természetesen egy egyszerűbb tésztáknak látnak. Pedig ott van a szemük előtt, de igaz a mondás, a muglik figyelme valamiért elsiklik az ilyenek felett. Időben érkeztem, mert úgy illik, és már az evőeszközöket rendezem egy ideje a derékszög párhuzam tengelyen, amikor megérkezik Regi és láthatóan keresni kezd a szemeivel. Fel is állok, és lazán intek neki, hogy idetaláljon, és kihúzom neki előre a székét. Olvastam néhány könyvet, tudom, hogy ezt szokták értékelni. - Szexi a talárod - mondom üdvözlésképpen finom mosollyal az ajkaimon. - Szia amúgy, remélem nem volt nehéz idetalálnod - testbeszédemmel felkínálom a leülés lehetőségét, meg egy ölelését is. De akár mindkettő lehet, én biztos nem fogom megakadályozni, sőt megsértődni sem, ha éppen nem lesz.