Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879196#post879196][b]Csíkszentmihályi Trisztán - 2024.06.01. 16:41[/b][/url]

- ...oké, de ha belegondolsz, akkor igazából a szobafestés is egyfajta művészet. Ki kell keverned a színt, tökéletesen le kell fedned a falat. Mármint egységes a szín meg ilyenek. Tudod! Amikor órán azt mondják, csináljunk sima szobaberendezést, a legnehezebb ilyen egységesen megcsinálni - magyarázott éppen nagy hévvel az apjának az anyósülésen, miközben Nagykőrös utcáit járták. Nem is figyelte pontosan, merre mennek, hiszen Apu úgyis mindent tud. És ő csak szórakozásból jött el vele kicsit besegíteni a bizniszbe, amíg a hétvégét itthon tölti.
- Szóval csak azt akarom mondani, hogy egy igazi művész vagy! - Veregette vállon az öreget, ahogyan az lelassított egy takarosabb, de pici ház előtt, majd megállt az üresen hagyott kapubeállóban. - Ide jöttünk? Hát erre tényleg ráfér egy frissítő festés - jegyezte meg a szélvédőn kilesve, mire apja egy rosszalló pillantást vetett rá.
Kiszálltak a kocsiból, Trisztán beletörölte poros kezét a festékes nadrágjába, amint felnyitotta a csomagtartót is kivette belőle a létrát majd a festékes vödröket. Régi, kinyúlt póló volt rajta, talán még kamaszként is ezt hordta, mikor belerondított apja munkájába, vagy csak a garázsban próbálkozott a saját festékeivel vászonra alkotni. Az alkalomnak azonban tökéletesen megfelelt.
A vállára akasztva egyensúlyozta a létrát, miközben két kezében egy-egy vödör festéket cipelt. Így sétált apja mögött, aki egy kis keresgélés után becsöngetett a kuncsafthoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879199#post879199][b]Csíkszentmihályi Trisztán - 2024.06.01. 17:22[/b][/url]

Apu arról nem számolt be, hogy pontosan hova mennek, de mikor ajtót nyitott a gyerek, egy igen széles vigyor jelent meg az arcán, ahogyan visszaidézte azokat a hócsatás, meglepett fejeket. El is engedte a füle mellett a megjegyzést.
- Én is örülök, hogy mély benyomást tettem rád - kifejezetten büszke volt arra az ötletére, és arra az óriási borulásra. - Mutasd az utat, kölyök, nehezek ezek a vödrök!
- Köszönöm Kadosa, apád akkor nincs itthon? Megígértem, hogy elhozok neki egy adag kézműves sört Szentesről. - Trisztán előreengedte az apját a saját kis csomagjával, majd ő is végigsétált a befóliázott előszobán. Komolyan, úgy nézett ki ez a hely, mintha egy gyilkosságra készülnének. Talán feldarabolni valakit, és hogy ne hagyjanak nyomokat, szépen befóliáztak mindent. A félhomály és a kissé dohos levegő sem segített elszaladó fantáziájával.
- Melyik szoba is lesz az? - fordult meg a vállára akasztott létrával, feldöntve pár felpolcolt ládát a sarokban. Hiába, nem szokott hozzá, hogy ilyen nagy legyen. Egyszerűbb lett volna, ha tértágítóval berakná egy zsákba, de honnan a fészkes fenéből tudta volna, hogy nem muglikhoz mennek festeni? Vagyishát... Nah, a gyerek Bogolyfalván volt, mikor karácsony előtt jártak, szóval elég valószínű, hogy varázsló. Akkor meg simán megoldhatná varázslattal. Na mindegy, legalább a pálcáját nem hagyta otthon...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879201#post879201][b]Csíkszentmihályi Trisztán - 2024.06.01. 18:06[/b][/url]

Lerakta maga mellé a vödröket, és megpróbálta visszarakni a dobozokat egymásra, de ezzel megint beakadt egy fordulóba. Még jó, hogy úgyis ki kell festeniük, húzott egy csúnya csíkot a falon a festékes létra aljával.
- Sorry - nézett apjára, miközben az odaadta a flegma gyereknek a csomag sört. Bezzeg Trisztán azt hitte, azt maguknak hozta, hogy a kemény munka szüneteiben kényelmesen eliszogassák.
- Akkor én megyek a nappaliba! - jelentette ki kellően hangosan, majd indult a mutatott irányba, hogy nekikezdjen a munkának.

Barack-színű csíkok ékesítették a homlokát, és néhány maszat az arca jobb oldalán, majdnem a füle tövénél. Szerencsére időben felhúzta a siltes sapkát, így haját megvédve azon voltak apró barackcseppek.
A földön ült és egy szendvicsen nyammogott éppen, miközben jobbjával egy skiccet rajzolt egy füzetbe. Egészen elmélyült a vonalvezetésben, még a tonhalas szendvics ízét sem érezte.
Két falat már sikerült teljesen befejeznie, éppen foltosak voltak, ahogyan elkezdett a festék száradni, a harmadikba is belekezdett már, de gyomra egyszerűen nem hagyta nyugton. Furcsa egy család, hétvégén senki sincs otthon a gyereken kívül. Hogy is hívta az apja? Kolos? Kardos? Nem. Valami nagyon fura neve volt. Talán Kadosa?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879204#post879204][b]Csíkszentmihályi Trisztán - 2024.06.01. 18:56[/b][/url]

Annyira elmerült a rajzolásban, firkálgatás, nem is volt igazán ott témája, meg a tonhalas szendvicsével, hogy meg sem hallotta a kölyköt lejönni az emeletről, így amikor hangosan rákiabált közvetlen közelről, még a szendvicsét is leejtette, úgy megijedt. Ráesett a nehezen megtöltött szendvics konkrétan a festőhenger fejére, így az kiesett a csöpögtető tálcájába és felspriccelt némi barack színt a vigyorogva álló kölyökre. Hát ez van, ha egy festővel akarnak kiszúrni.
- Jézusatyaúristenszentmáriajózsefünk! Elment a józan eszed? - mellkasához kapott miközben, hátrafordult az idegesítően vigyorgó gyerekre. - Ha megölsz, akkor félkész szoba vár majd rád! - morgott fel, de mikor Kadosa válaszolt, akkor inkább csak elkezdett mutogatni. Őt aztán tutira meg fogják érteni!
Kezével rámutatott a srácra, majd ujját elhúzta a saját nyaka előtt, mintha Kadosa már éppen meggyilkolta volna.
- Egyébként is, neked nem a Bagolykőben kellene lenned? Azt hittem, a diákokat nem engedik el a hétvégére haza, festőket ellenőrizni... - morgott még magának meg a gyereknek, akár levette a fejhallgatóját, akár nem, majd jól végigmérte a megrakott szendvicset. - Nincs az az isten, hogy ebbe bele tudsz normálisan harapni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879207#post879207][b]Csíkszentmihályi Trisztán - 2024.06.01. 19:29[/b][/url]

- Igazából mindig te akadsz az én utamba, amigo, úgyhogy ez a te érdemed - vont vállat és a látvány és az öt másodperc kedvéért lefújta a port a szendvicséről, majd figyelte, ahogyan a srác nekikészül megküzdeni az óriási szendviccsel.
Az első menet kemény volt. Megkongatták a gongot és nekifeszült a két ellenfél. A szendvics erősen védekezett, nagyságával és erejével már majdnem legyűrte a vézna Kadosát, de a fiú is nekifeszült az első menetnek, és nekiveselkedett az ellenfélnek, már egészen egymásba gabalyodtak, olyan volt mint egy birkózómeccs, ahol el sem tudják dönteni, hogy ki van felül vagy alul.
Trisztán akaratlanul is elfintorodott, ahogyan azt figyelte, ahogyan a szendvics belsőségei Kadosa arcára, majd tányérjára kenődnek, a teljes megsemmisülés felé haladva. Úgy tűnt, a szendvicsnek lőttek, de egy utolsó lökettel még elindított egy újabb támadást, és Kadosának még a könnyei is eleredtek! Egészen felemelő jelent, Hölgyeim és Uraim, világtörténeti pillanat, ahogyan a két erő egymásnak feszül és a végsőkig küzdenek.
- Kölyök, minden elismerésem! - Azért még várta a fuldokló hangokat még, az ölébe ejtve saját szendvicsét szép lassan és elismerően elkezdett tapsolni, ahogyan a srác próbálta legyűrni az utolsó morzsákat is. Azért készen állt egy gyors Heimlich-féle közbeavatkozásra vész esetén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880293#post880293][b]Csíkszentmihályi Trisztán - 2024.07.14. 14:12[/b][/url]

Esküdni mert volna rá, hogy az apró vigyor olyan komoly erőfeszítésbe került, hogy a homlokán is gyöngyözni kezdett az izzadság, és mintha még a szája sarkából is kifolyt volna némi nyál.
Kár lett volna tagadni, hogy tényleg büszke volt Kadosa eredményére, ki nem lett volna? Gyerekként biztosan álmodott mindenki ilyesmiről, miközben szombatonként Scooby-Doo maratonon lesték a technikát, hogyan tömte a szájába Bozont és Scobby azokat az óriás szendvicseket. És láss csodát, jön itt egy nyakigláb, málészájú gyerek, aki feltörte a kódot és sikerült neki.
- Nem tagadom, ez nekem nem sikerült volna, minden tiszteletem a tiéd! - Nem olyan embernek nevelte az apja, aki ne ismerné el valakinek a teljesítményét, így hát sokkal szívélyesebb hangon dicsérte, majd lesett rá a lapra firkantott vázlatára.
- Áh, semmi extra, csak unatkoztam. Néha csinálok ezt-azt. Jól jön, mikor kifogyok a pénzből... - vonta meg vállát, miközben a papírra skiccelt vonalakat figyelte. Nem sok tudatosság volt benne. Kusza vonalak szelték át egymást, aztán kezdett egyre jobban egy alakot kialakítani. Egy finom vonású arcot, női arcot. Dús ajkai már kirajzolódtak, nyakának íve szépen vezetett fel a papír aljáról, de orra pisze görbületénél egy keményen vésett erős vonal szelte át a szemét és kusza hajának ívét. A pillanat, mikor Kadosa mögé lopakodott.
- Nem vagy oda a művészetért, mi? A Grosserliebbe járok, szóval folyton van valami, amit csinálni kell. Vagy eladom. De jól beleszóltál, lehet nem  ez lesz a legsikeresebb alkotásom - vigyorgott rá a gyerekre. Már egészen visszatért a színe a kemény küzdelem után. Talán most már normálisan levegőt is kap.