Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

A faliórára pillantott, ahogyan a kidugta a vizes fejét a fürdőből. Tíz perce indulnia kellett volna már, de még a festmény sem száradt meg. Még messziről is látszódnak a fényes foltok, ahol a festék még maszatolódhat és elmosódhat. Bár abból meg impresszionista benyomást keltene. Mi van, ha azt mondja, ez az új művészeti forma?
Megrázta a fejét, mire göndör tincseiből vízcseppek hulltak mindenfelé, és ahogyan keresztülrohant a nappalin, nyomában úgy szórta el a nedvességet, mint Jancsi és Juliska a morzsáit. A székről felkapta a zakót, az asztalról a pálcát és már rohant is a festményhez, ami... Nos, még mindig vizes volt. Elmondott egy gyors száradóbűbájt, és már rontott is ki az ajtón, hogy amennyire lehetett, még józan késési időben érjen oda Nixhez.
- Nagy volt a forgalom - vigyorgott Nixre, ahogyan kinyitotta neki az ajtót. Tett még egy gyors pillantást a mögötte elnyúló, üres utcára, majd belépett Nix mellé a lakásba. Nyomott egy puszit az arcára, miközben óvatosan maga mögé dugta az egyébként is méretes, csomagolásmentes képet.
- Remélem nem késtem sokat. Merre van a fád? Van valami, amit beraknék alá - lökte le egyik lábfejével a cipőjét a másikról, mielőtt beljebb merészkedett volna a lakásba. Mindenképpen Nix előtt szeretett volna beérni, még éltette a remény, hogy talán még mindig meglepetés lesz az ajándék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Sietve indult meg a szépen és igényesen feldíszített fa felé, majd gondosan befordítva támasztotta az ablak alá. Nix majd maximum úgy csinál, mintha meglepődne, hát a csomagolással pont nem volt ideje bajlódni. Egyedül abban reménykedett, hogy legalább a szárító bűbáj működött, különben tényleg impresszionistává válik majd a kép.
- Éhen veszek! Elfelejtettem ma még enni - nagy tempóval indult a konyha felé, alig kellett neki pár lépés, hogy átszelje a nappalit és elérjen a konyháig,  majd hasonló lendülettel ragadta meg Nix derekát és forgatta maga felé, hogy aztán a nyakába pusziljon.
- Honnan tudod, hogy nem aktot készítettem neked ajándékba? - súgta a fülébe egészen közelről. A parfüm illata egészen elbódította, talán egy pár másodperccel tovább is maradt ott, mint szerette volna. Aztán erőt vett magán, és egy játékos vigyorral az arcán hátralépett a pulton sorakozó süteményekhez.
Felkapott egy aranybarna pogácsát onnan, de az olyan forró volt, hogy reflexből dobta a magasba az ételt, majd kezdte egyik kezéből a másikba dobálni.
- Uh, azt nem mondtad, hogy ez életveszélyes kaland lesz - nevetett fel, majd mikor úgy érezte, már nem annyira perzselően meleg már, az újabb dobásnál rögtön a száját tátotta, hogy beleessen pogácsa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Élvezte, ahogyan a nő kezei beletúrnak a hajába, végigfutott a hátán az elektromosság, miközben szépen lassan lecsúsztak a vékony ujjak a tarkójára. Egészen nehezen lépett hátra, de azért azoknak a pogácsáknak is nagyon csábító illatuk volt.
El is vigyorodott a kijelentésre. Még hogy ő nem merné? Talán Nix nem ismeri még eléggé ahhoz, hogy tudja, milyen ajándékokat merne adni neki? A vigyort is mondjuk csak arra szánta, hogy elbizonytalanítsa kellően ahhoz, hogy körülírni sem tudja fejben, milyen ajándékot fog kapni.
Kissé még forró pogácsát próbálta meg égési sebek nélkül megrágni, miközben elindult a megterített asztal felé és a parancsra le is csüccsent a megadott helyre.
- Biztosan meg akarsz etetni az ajándék előtt? - ajkai most csak félmosolyra húzódtak, ahogyan barna, meleg tekintetét éhesen a nőre emelte. Ebben a pillanatban meg is szólalt a gyomra, hangos tiltakozásul a vacsora elnapolására, így nem is erőltette inkább a témát.
Beleszimatolt a levegőbe, a töltött káposzta savanyú, de mégis mindennél finomabb illata lengte be a teret. Egészen úgy érezte magát, mint a nagyszüleinél, mikor végre asztalhoz ültek és előkerültek a nagymama receptje által készült ételek.
- Istenem, de jó illata van!
Szeme tejfölt keresett az megterített asztalon, mert hát tejföl nélkül nem az igazi a káposzta, majd vállat vont a kérdésre, azzal a levakarhatatlan mosollyal az arcán.
- Karácsony van, elkészült az ajándékod időben, együtt vagyok az egyik kedvenc emberemmel és végre ehetünk. Kell ennél több? - Fogalma sem volt, mi volt ebben a levegőben a káposztaillaton kívül, de Trisztán pezsgett a jókedvtől. - Milyen volt a tegnap? Sikerült valahogy túlélned?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Soha ne mondd, hogy soha. Követed a receptet, és jó lesz. Ha kell, leszek szívesen a főkóstolód - vigyorodott el jókedvűen, ahogyan felemelte a borospoharat és összeérintette őket.  - Boldog karácsonyt, Nix! - Az üveg finoman koccant a mozdulatra, a fehérbor pedig löttyent egyet, mikor visszahúzta magához és bele nem kortyolt és le nem tette a talpast az asztalra.
Úgy lapátolta be a káposztát, mintha életében nem látott volna ételt. Hiába, a nagyi receptek sosem okoznak csalódást. Meg az egész napos koplalás sem.
Szemét forgatta, mikor Nix elkezdte mondani, milyen volt a karácsonya. Néha úgy érezte, szerencséje van, hogy ők csak ketten az apjával vannak. Persze gyerekként hiányzott neki, hogy őérte is az iskolába az édesanyja jöjjön, akkor még kérdezgette is az apját róla. De folyton falakba ütközött, így egy idő fel is adta. De hallgatva Nixet, úgy érezte, nem is akkora baj, hogy ez a feledés homályába veszett.
- Nem értem, miért panaszkodsz, most már csak a fél család volt, nem is az egész - próbálta elviccelni a dolgot. Ez egy stratégia volt, meg egyébként is kár lett volna sokat gondolkodni azon, amin nem tudtak változtatni. A család meg az idősek tipikusan az a dolog volt, akiknek a mentalitása már menthetetlen volt.
- Aha, tegnap apuval voltam Szentesen. Rendeltük a kaját valami étteremből, aztán ma reggel jöttem vissza Bogolyfalvára. Apu azt mondta, Mari néni áthívta magukhoz, hogy ne maradjon egyedül, szóval azért sem kell aggódnom, hogy magányos lesz vagy ilyesmi.