A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=876087#post876087][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2024.04.03. 05:51[/b][/url]

Miután az utolsó rokon is kilépett a hivatal épületéből, összepakoltam és visszarendeztem a termet eredeti állapotába. A díszítést egy dobozba tettem, hétfőn majd eljönnek érte, kis cetlit is hagytam, hogy kiadható, valamint nekiültem gyorsan a papírmunka lezárásának. Szeretem előkészíteni a dolgokat, sokkal gyorsabban megy a lezárás is. Innen apához vettem az irányt, ellenőrizni, hogy a gyerekeim nem rombolták-e még le az idegeit, majd egy gyors átöltözés után elindultam a tóhoz. Eredetileg nem terveztem így, de olyan nagyon győzködtek, hogy szeretnék, végül azon kaptam magam, hogy belementem a dologba, és most itt ülök, figyelve a párt, a rokonokat és barátokat, akik önfeledten nevetnek és örömködnek.
- Köszönöm, ez kedves Öntől.
Fogadom el a kezét egy rövid kézfogás erejéig.
- Hollóvölgyi Zsófia. Úgy hallottam, hogy az Ön szertartása is, sajnos azon nem tudtam részt venni, mert elő kellett készítenem a hivatalt, de az édesanyák nagyon dicsérték, hogy szépen beszél.
Áradoztak egészen pontosan, de nem szeretném, ha kellemetlenül érezné magát, amiért magasztalom, és valójában olyan dolgokat sem szeretek kijelenteni, amiket személyesen nem tapasztaltam.
- Ha jól tudom, a pár a gyülekezetében ismerkedett meg egymással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=876125#post876125][b]Nemes Balázs - 2024.04.03. 21:14[/b][/url]

- Sosem hazudok, bűnhődnék érte – mosolyogva mutat mutatóujjával az ég felé, ezután ráz kezet a hölggyel, határozottan, de nem túl erősen, csupán annyira, amennyire illik. - Az anyukák már csak ilyenek, hajlamosak túlzásokba esni – jegyezte meg egy újabb mosollyal, miközben helyet foglalt az asztalnál. A nyakkendőjét egy picit meglazította, csak hogy ne legyen túl szoros, pezsgőjét pedig egyelőre az asztalra helyezte, majd ide-oda pillantott.
- Igen, még az előző atya, nyugodjék békében, ő vezette őket a gyülekezetbe, mindketten csatlakoztak a kórushoz, ott barátkoztak össze, aztán így alakult. Ennek pedig csak örülök, mindig jó, ha két fiatal egymásra talál – ezen el is mosolyodott, jó volt egy ilyen fiatal párt boldognak látni, épp fel is tűntek a távolban, láthatóan majd kicsattantak az örömtől.
- Hölgyek és urak! A bejáratnál mindenki kapott egy pohár pezsgőt, most igyunk tehát az ifjú pár boldogságára! Patrik és Vera! Sok Boldogságot! - a mikrofonból hallatszott a vőfély hangja, Balázs ekkor vette kezébe a poharát.
- Akkor egészségükre és egészségünkre! - mosolyogva koccintotta össze Zsófia poharával és belekortyolt.
- Hány esküvőt vezetett eddig le? - merült fel benne a kérdés, mert neki bizony ez volt a második, így mondhatni még egészen kezdő volt ezen a téren. A zenekar mindeközben tovább játszott a háttérben, a fotós pedig az asztalok körül keringett, hogy készítsen egy egy fotót.  - Nagy mosolyt!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=876170#post876170][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.04. 18:10[/b][/url]

A munka, az egyetem és Lucien. Nem adja a tudtára, hogy ez mennyire szomorú és lohasztó így. Ezzel tölti az idejét ennyi idősen? Ám szerencsére se nem az apja, se nem a bátyja, se nem a kedves férje, hogy köze legyen hozzá, így inkább csak kinyújtja a kezét a labdáért, a kutya pedig kifejezett lelkesedéssel ejti a tenyerébe azt.
   -  Legyen rendes étterem, ha már havonta egyet engedsz csak magadnak. My treat. De elfogadok bármilyen javaslatot.
Úgy tervezi, ügyes, bajos dolgai okán több időt tölt majd a testvérországban, így nem is árt, ha jobban kiismeri magát errefelé. A kutya türelmetlenül vakkant egyet, így ő kelletlenül ismét, de most már messzebbre dobja a labdát.
   -  Egyelőre jó kérdés, de úgy hallottam, a hetekben kiderül és beavatnak engem is. Annyit tudok, hogy a Bánffy kiesett. Annyit kértem még, hogy harmadik unkatestvérnél távolabbról válasszanak, szóval gyanítom, a nagyanyám kénytelen volt pár családot a kezdetektől lehúzni a listáról. Na miért, csak nincs egy húgod akiről nem tudok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=876283#post876283][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2024.04.06. 06:31[/b][/url]

- Akkor van még mit tanulnom, mert a nagyobbik lányom inkább arra hajt, hogy csak a fogaimat csikorgassam minden megmozdulása után.
Nevetem el magam egy kicsit, hiszen valóban ezt lehet tapasztalni az én gyönyörű, okos és rafinált Erikámtól. A mini maffiózó attitűdje egyszerűen zseniális, de mégsem dicsérhetem meg érte, hiszen - elvileg - én vagyok a felelősségteljes szülő, akinek határokat kell szabni. Szabok, áthágja, szabok, áthágja, majd édeseb pillog, én meg sóhajtok. Ez a mi dinamikánk.
- Igen, az ember határozottan optimistábban kezdi el szemlélni a világot, ha boldog embereket lát. Ha lelkileg is egészséges persze, de szeretem azt hinni, hogy a boldog emberek látványa boldog embereket szül.
Én optimista vagyok, nem csoda, hiszen szó szerint és átvitt értelemben is tele vagyok tűzzel. Megemelem a poharamat, amiben alkoholmentes pezsgő pihen és megemelem, majd összekoccintom a mellettem ülővel.
- Egészségükre, egészségünkre.
Egy kortyot iszok is, nem igazán szeretem a pezsgő ízét, akkor sem, ha nincs benne alkohol. Egy apával, aki szeret inni, igencsak odafigyel az ember arra, hogy mit nem csinál.
- Ez volt a hetvenkettedik. Volt pár év, amikor kiugróan sokan házasodtak össze itt. A mi évfolyamunk, meg az utánunk jövő kettő igen nagy létszámú volt, mintha lett volna a világban egy kis manatúltengés. Akkor sokan házasodtak össze, aztán elkezdtek elenyészőbbé válni az esküvők. Ön kezdő még ebben?
Érdeklődöm, miután engedelmesen egy mosolyt villantok a fényképész irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=876286#post876286][b]Nemes Balázs - 2024.04.06. 08:36[/b][/url]

- Akkor bizony van még mit - neveti el magát. - Mennyi idős a leányzó? - ha tippelnie kellene, akkor olyan hat-hét körülit mondana legfeljebb, mert annyira idősnek nem látja Zsófit, de ebben nem lehet biztos, ki tudja.
- Ilyenkor jönnek az apukák, akik viszont lekenyerezik a gyereket, nem igaz? - neveti el magát, hisz a gyülekezetben is látott már olyat, hogy míg az anyuka hiába is próbálkozott, apuka részéről elég volt egy cinkos mosoly, és máris elhárult a probléma. Erről mondjuk inkább Zsófia tudna nyilatkozni, hisz Balázs nem ismeri a családjukat.
- Szép lenne, de sajnos sokszor ennek az ellenkezőjét tapasztalom - sóhajt, előfordult már, hogy páran gyóntak neki, és szavaik az irigységtől bűzlöttek. Természetesen Balázs nem fogja a szennyest kiteregetni, hisz kötelessége a titoktartás, ellenben tudna mesélni még a vendégségben ülők egy részéről is érdekes dolgokat. - Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, nem? - neveti el magát, aztán összekoccintja a poharát, ha már erre kérték a kedves társaságot és kortyol is a pezsgőjéből, ami alkoholos. Ő nem veti meg, szereti, főleg a bort, viszont nem gyakran iszik, leginkább csak társaságban, ha alkalomból koccintanak. Ma pedig már nem lesz dolga, a szószékre sem kell felmásznia, így ez az egy pohárka neki még bele is fér.
- Hűha, akkor van még mit tanulnom - meglepődik a létszámon, el is mosolyodik.  - Nahát, hogy ez a manna hogy képes összehozni az embereket - nevet, végül is, biztosan van ebben is valami, mindenesetre ő hisz abban, hogy egy-egy közösségben hamarabb találnak egymásra az emberek.
- Az összeadásban? Abban igen. A pályafutásom elején valamiért elkerültek az ilyen ceremóniák, aztán amikor Bogolyfalvára kerültem, még nem is nagyon voltak hívők, sokan csak furán pislogtak rám. Talán egy-egy család volt, akik pontosan tudták, hogy ki vagyok és mit képviselek. Utána pedig Afrikában kaptam egy lehetőséget, majd két évig voltam ott és egész más dolgok élveztek prioritást. Nem olyan rég tértem vissza, viszont remélem, hogy lesz még bőven és hamar beérem kegyedet a hetvenkettedikkel - mosolyogva újra kortyol a pezsgőjéből, ki is issza azt, a kép elkészültéhez pedig ő is mosolyog a kamerába.
A fotós még le sem lép, lassan érkeznek a finom ételek is, egy nagy tál húsleves landol az asztalukon, a vőfély vicces kommentárt fűz hozzá, láthatóan mindenki jókedvű, még Balázs is elereszt egy mosolyt, habár ezek a szokások számára furák, nem túl sok lagziba volt eddig hivatalos.
- Ez gyakran így megy? Ilyen humoros átvezetésekkel? - súgva kérdi Zsófiát, megvárja, hogy szedjen magának mindenki, és csak a végén nyújtózik, hogy merjen magának a levesből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=876916#post876916][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2024.04.14. 14:19[/b][/url]

- Tizenhat éves.
Felelem teljes nyugalommal, de közben az arcát figyelve. Imádom azt, ahogy az emberek próbálják titkolni, mi is a véleményük a leányanyákról, mert legyünk őszinték, ha Erika a vérszerinti lányom lenne, az bizony leányanyaság lenne.
- Erikát az összes férfi a környezetünkben próbálja lekenyerezni, úgyhogy már van egy kis félretett pénzem a fogorvosokra, akik valószínűleg két kézzel kapkodnak majd utána.
És az a csodás ebben, hogy nem csak lekenyerezni próbálják, de még csak véletlenül sem próbálnak meg az apjuk lenni. Nekem viszont nyilván van olyan szereplő a férfiak sorában, akivel igencsak lenne kedvem papás-mamást játszani. Talán két év múlva, amikor már krisztusi korba kerülök, erre is meglesz majd a lehetőségem. Na meg persze az sem árt egy ilyen ténynél, ha a másik fél is nyitott a dologra. Nemsokára megkezdjük a barátságunk hetedik évét, és valamiért viszketek ettől, úgy érzem, hogy ez vízválasztó lesz. Csak félek, hogy a szívem összetörésével jár majd.
- Igen, az egy kicsit túlhajtott időszak volt. Hétközben is volt egy-két esküvő, aztán pénteken és szombaton szinte mindig. Ahogy beköszöntött a jóidő az aratásig végig. És igen, úgy vélem, hogy ez az esküvő most majd beindítja a vágyat másokban is. Elég sok helyi lakos van, olyanok, akik még nem házasok a vendégek között, valószínűleg többen keresik majd fel a közeljövőben.
Jó is ezt látni, a sok boldog embert, a szép ruhákat, hallani a nevetést, a lelkes csevely. Volt már olyan esküvőm, ahol mindenki csendben volt, és érezhetően nem volt nagy parti hangulat, és mindenki csak azt hangoztatta, minél előbb essünk túl rajta. Az ilyeneknél mindig gyomorgörcsöm van.
- Igen, sokszor. A játékok is viccesek szoktak lenni. Ha én egyszer férjhez megyek, akkor remélem, hogy azért kicsit visszafogottabb lesz a vőfély, bár a személyisége alapján erre csekély esélyem van. Ha csak nem veszem el férjül inkább őt.
Na igen, abban biztos vagyok, hogy Benő képes lesz a legkellemetlenebb dolgokat is nevetve felhozni és viccek egész sorát felvonultatni. Tekintve pedig, hogy széles vállú, jó kiállású férfi, nyilván szívesen is hallgatják majd. Nem csoda, hiszen a nagyapja mégiscsak egy herceg volt.
- Nem bánja, hogy lemondott minderről? Úgy értem, az ön hivatása, magányos dolog. Hiába van jelen Isten, mégsem oszthat meg vele mindent úgy, mint egy házastárssal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877184#post877184][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.18. 22:40[/b][/url]

- Jó, akkor én most... - pislogás nélkül meredek a levitás lányra, miután összeszedtem a holmim. Igen, határozottan próbálom felfogni a számomra túlságosan szürreális helyzetet, de mikor Elsietől megint csak egy hatalmas mosolyt kapok, sóhajtva kimegyek. A lakásomból. A jegyzeteimmel. És elindulok a tó felé, hogy Elsie... nyugodtan tudjon telefonálni. A lakásomban. Ahonnét kitett. És egy nüansznyi jele se volt rajta a zavarnak, én meg... kegyetlen ez a lány, rosszabb bárkinél. Nem is lehet rá haragudni.
Azért kicsit mégis indulatosan szedem a lábaim, de leginkább próbálom felfogni, hogy ez most velem tényleg megtörténik.
Azzal már rég megbarátkoztam, hogy naponta teszi tiszteletét Diornál, semmi gondom nincs vele. Azzal sem, hogy a "vendégszobám", az ő holmijával van tele, és még azzal sem, hogy fél napokat szellőztetek, mert ő rá akar gyújtani. Tényleg. Semmi baj. Inkább nálam csinálja, mint máshol, de azért vannak határok. Ez pedig olyasmi, amit az agyam még akkor is képtelen feldolgozni, mikor mélyet sóhajtva ülök le a tó partjára.
Kezemben a telefon, de vacillálok, hisz nem gondolnám, hogy ez olyasmi, ami Damian problémája lenne, de aztán meg... legyen az ő problémája. Úgyhogy szépen fel is hívom.
- Figyelj, én tééééényleg nagyon kedvelem a húgod. Teljesen megszoktam már, hogy minden nap nálam van. De most tett ki a lakásomból, mert ő telefonálni szeretne - annak ellenére, hogy én nem kímélem, és amint felveszi, a nyakába is zúdítom köszönés nélkül, meglepően higgadtan és normálisan ecsetelem Damiannak a kialakult helyzetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877191#post877191][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.19. 00:41[/b][/url]

   -  ... kétezer-ötszázat mondtam neki, de ha köti magát hatszázig el tudunk menni. Akkor pedig, ha Yegorov kifizet, ahová kelleni fogsz, akkor... bocs, egy pillanat...
A csípője mellett lepillant a rezgő telefonjára, amit a mondata felénél húzott elő a zsebéből. Fölnéz az apjára, ak egy megengedő bólintással nyugtázza a hívást, arrébb sétál pár lépést és aztán emeli fel a mobilját. A birtokhoz tartozó tó tükrén apró papírhajók százai lebegnek, annak a partján a gondosan nyírt fűben áll meg, méterekre a lapjaikat vesztett, széttépkedett, öreg könyvektől. A szabad kezében még mindig egy félig kész origami-hajót tart, így amíg Kamilla köszönés és bármiféle előjáték nélkül belekezd a panaszkodásba, ő a vállával megtámasztva a telefont folytatja a hajtogatást.
   -  Miért engedted be? Megmondtam, hogy nem ismeri a határokat.
Megmondta? Talán, nem emlékszik már. Viszonylag szűkszavúan nyilatkozott a húgáról, hiszen a családja nem olyan téma, ami gyakran felmerül köztük Kamillával. Bár, ahogy belegondol, más téma sem. A viszonyuknak nem sarokköve a beszélgetés.
Visszapillant az apjára, majd hátat fordít neki a tó partján. Kissé lejjebb halkítja a hangját.
   - De nem hagytad neki, hogy elküldjön, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877194#post877194][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.19. 09:03[/b][/url]

Nem hívom fel minden aprósággal, de ez... ez már aligha nevezhető apróságnak. Elsienek vannak dolgai, arra már hamar rájöttem, de nem én leszek az, aki ráveti az első követ, és tényleg csak bosszantó volt idáig. Most viszont megint túllépett egy határt, és én megint azon gondolkodok, hogy kerültem ebbe a helyzetbe.
- Nem. Te azt mondtad, hogy magatartásbeli problémái vannak - vágom rá, mert ez bőven kimerít azokat. Elsie nem ismeri a nem szót, és ez aligha tudható be magatartási problémának, és nem érzem magamban a készséget arra, hogy én tanítsam meg neki.
És csend. Pedig a kérdés annyira egyszerű, és annyira nyilvánvaló. Azt kellett volna tennem, akkor most nem a víz fodrozódását nézném, miközben az ölemben lévő papírok sarkát gyűrögetem.
- Damian, ha nemet tudnék nektek mondani, a világ legboldogabb embere lennék - sóhajtok fel, és még a szemem is megforgatom, mert efelől semmi kétségem. Nemet kellett volna mondanom. Már akkor, mikor rám sózta a kutyát, vagy nem is.... már akkor nemet kellett volna mondanom, mikor felhívott magával az emeletre a pubban, akkor most nem ülnék itt. Jó, ennyire nem drámai azért a helyzet, tényleg csak... bosszantó.
- Szóval mit gondolsz? Meddig tart nála egy ilyen... beszélgetés, vacsorára azért hazamehetek? - a hangom is beletörődő, mert legalább behozom magam a tanulással, nem számít, hogy rengeteg más dolgot is elterveztem mára... majd legközelebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877197#post877197][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.19. 14:57[/b][/url]

Amikor azon a szelíden kioktató hangján kimondja, hogy "Damian", ő már nem tehet róla, de irritáltam megforgatja a szemét. Továbblép a tó partján, hogy távolabb kerüljön az apjától, a kezei közt pedig tovább hajtogatja a hajót. Az apró vitorlán a Lengyel Mágusállam alkotmányának sorai néznek vissza rá a könyvből kitépett papíron.
   -  Szerinted innen mit kezdjek ezzel? Kamilla, könyörgöm, egyszer az életben állj már a sarkadra ahelyett, hogy lefeküdnél az akaratnak. Vagy azt várod el tőlem, hogy most menjek oda és mentselek meg?
A válasza sürgetőbbre és leheletnyit agresszívebbre sikerül, mint tervezte, noha a hangját nem emeli fel. Azonban lassan, de egyre biztosabban kezdi elveszteni a türelmét és csak részben Kamilla viselkedése miatt. Elsie életben tartása újfent a részmunkaidős állásává vált, ami kezdetben tényleg nem zavarta, de mostanra kezdi túlfeszíteni a húrt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877199#post877199][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.19. 15:36[/b][/url]

- Igen, azt! - habozás és gondolkodás nélkül vágom rá, talán még a hangom is megemelem kicsit, aztán... aztán megint csend.
Általában nem várok tőle soha semmit, mert egyébként miért tenném? Most viszont az ő húga miatt ülök itt, és határozottan nem tetszik, hogy még engem oktat ki.
-  Ezt most komolyan te mondod? - sziszegem a kérdést, és irtó nagy szerencséje egyébként, hogy nincs itt.
- A húgod hírből sem ismeri a nem szót, az pedig aligha az én hibám - közlöm vele a tényt, noha van egy sanda gyanúm, nem mondok neki újat ezzel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877200#post877200][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.19. 15:50[/b][/url]

Megtorpan. Jól hallotta? A telefont, amit eddig a vállával tartott, hogy felszabadítsa a karját, most a kezébe ejti és úgy emeli fel ismét.
   -  Mert az enyém? - Élesen kérdez vissza, ami különben nem igazán jellemző rá. Most azonban a türelme fogytán, Kamillával pedig úgy érzi, hogy a párhetes ismeretségük alatt eljutottak arra a pontra, hogy abbahagyja az udvariaskodást. Futólag visszapillant az apjára, aki időközben visszaült a tó szélére hordott kerti székek egyikére és csak egy elbocsátó intéssel tudatja, hogy menj csak, intézd a dolgod, én elvagyok.
   -  Nekem igazán nincs időm erre... - mondja halkan, azonban ez nem annyira a lánynak, mint magának szól. Ahogy folytatja, a hangja visszatér az eredeti, kissé sürgető tónusához. - Kamilla, nem tudok mit kezdeni ezzel. Oldd meg, tedd ki otthonról. De ezt a követelőzést most fejezd be, mert pont úgy viselkedsz, mint egy barátnő, de annak is csak a legrosszabb részei.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877204#post877204][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.19. 16:38[/b][/url]

Hitetlenkedve meredek magam elé, és próbálom felfogni az egyre szürreálisabbá váló helyzetet. Nem, képtelen vagyok elhinni, hogy a tóparton veszekszem annak a bátyjával, aki miatt a tóparton vagyok. Ez... nem. Ezt senki nem hinné el.
- A te testvéred! - most már én sem finomkodok. Majd mindjárt még bocsánatot is kérek tőle. Hát eldobom az agyam.
- Ezaz! Nem vagyok a barátnőd! És nem követelőzök! Konkrétan élek azzal, hogy bármit kérhetek! Mert bár nem vagyok a barátnőd, a húgod az én lakásomban van! - nem félek hozzávágni, mert nem adott meg időkorlátot.
- És őszintén sajnálom, hogy ilyesmivel zavarlak, de én sem tóparton ücsörgést terveztem a szabadnapomra. Vagy ez mindig így történik azzal, akivel összejársz szexelni? Mert igazán mondhattad volna - ezért ezen a ponton körbe nézek, hiába vagyok irtó dühös. Szerencsére csak egy párt látok, azt is a túloldalon, aligha hallhatnak meg ebből bármit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877211#post877211][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.19. 18:37[/b][/url]

Többszáz kilométerrel arrébb hüledezve pislog pislog egy másik tó tükrére. Közelebb lép és a papírcsónakot csípőmagasságból a partmenti, vízen lebegő békanyálra ejti. Az ő testvére? Komolyan ezzel hozakodik elő? Igen, tényleg a húga a lány, de elmúlt húsz éves, még ha a viselkedésén ez általában nem mutatkozik meg.
   -  Még egyszer kérdezem - és ezzel nyomatékosan megemeli a hangját -, hogy mit vársz, mit csináljak? Elviszem azt a szaros kutyát onnan, nem érdekel, de tudom, hogy ez most nem a kutyáról szól és nem Elsie-ről. Egy ideje úgy viselkedsz már, mint akinek beleszartak a rántottájába, csak mondd meg, mi bajod van mégis?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877212#post877212][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.19. 19:05[/b][/url]

- Fogalmam sincs Damian. Mégis mi bajom lehetne? - a kérdés persze költői, de legalább olyan hangos, mint az övé.
Leteszem a cuccaim a földre, és felpattanva járkálni kezdek. Még a hajamba is beletúrok és a fejem rázom. Annyira szívesen megfojtanám.
- Kutyáról volt szó, meg arról, hogy figyelek a húgodra. És már akkor sem értettem, miért engem kérsz meg. Mi közöm lenne a családodhoz, mikor hozzád sincs túl sok? - igen, tényleg kiakadok, de ő akarta tudni, mi bajom van.
- És hogy mit várok? Mondjuk egy bocsánatkérést.... Nem lenne rossz. Vagy egy köszönömöt, mert nem hagytalak szarba - és tudom... Tudom, hogy ezt tőle feleslegesen várom.
- De mivel tőled ezt hiába várom, csak azt akarom, hogy hagyj békén és felejts el. Hülyeség volt azt gondolni, hogy Damian Flaviut érdekli bármi is saját magán kívül - a hangom lassan, fokozatosan halkul, és kihallatszik belőle a csalódottság és a beletörődés. Aztán nemes egyszerűséggel megszakítom a hívást. Teljesen biztosra megyek. Kitörlöm a számát is, majd zenét kapcsolok és nekiállok tanulni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877214#post877214][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.19. 19:31[/b][/url]

Vádló szavak. Kiabálás. Végül halk pittyenés. Csend.
Elemeli a fülétől a telefont és a csodálkozástól kisimult arccal néz rá. Ugyan felfogta a lány szavait - és jobban ismeri már annál, hogy tudja, ne próbáljon közbevágni -, mégsem érti őket. Elsie nála van, idáig minden rendben, akkor is, ha a húgát nyomatékosan megkérte rá, hogy tartsa magát távol Kamillától, még mindig nem bízva teljesen abban, hogy az utóbbinak nem járna el a szája a viszonyukkal kapcsolatban. De neki mégis mi köze ehhez a kialakult helyzethez azon túl, hogy megkérte Kamillát, hogy vigyázzon a kutyára? Mi több - miért tartozna bocsánatkéréssel?
Ezeket a kérdéseket azonban nem tudja feltenni neki. Egy ingerült szusszanással csúsztatja vissza a mobilját a zsebébe, hajol le egy tóparti kavicsért és hajítja a vízbe, mielőtt megfordulna, hogy visszasétáljon az apjához.
   -  Nők?
   - Yeah, bocs, csak... Charon. De majd lehiggad. Hol tartottam...
Ezzel hajol le a lába előtt nyitottan heverő enciklopédiáért és tép ki belőle egy újabb lapot. Gondolatban megkeresi azt a gondolatszálat, amit a telefon rezgése percekkel előtt megszakított.
   - Szóval Yegorov-tól még ha befolyik ötezer, akkor megleszünk, akkor pedig...
Ő magyaráz, Pere hallgat, a papírhajók szomorkásan lengedeznek a tó tükrén tovább. Ahogy mondta: lehiggad majd. Mindig lehiggad.
Mindig visszajön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=878836#post878836][b]Nemes Balázs - 2024.05.25. 10:20[/b][/url]

- Akkor már szinte felnőtt hölgyről van szó - bólint, egy kicsit meg is lepődött, mert nem gondolta volna, hogy Zsófia ilyen idős gyereket nevel. Ez egyáltalán nem gond, inkább dicséretes. A viccen felnevet, mert érti ám a tréfát, igazán humoros ez a nő, állapítja meg magában. Aztán van miről beszélniük, mert hogy Balázs az esküvőkről érdeklődik. Neki eddig nem volt alkalma túl sok párt összeadni, viszont Zsófi tapasztaltnak tűnik az elmondottak alapján, és ahogy elgondolkodik, rájön arra, hogy talán ez a nyár neki is sok-sok ilyen feladatot hoz majd még. - Örömmel fogom őket várni, jó érzés összeadni olyanokat, akik úgy igazán összekapcsolódnak és látni rajtuk, hogy tényleg szeretik egymást - jegyzi meg egy mosollyal, aztán a vőfély kapcsán felnevet. - Szerintem meg lehet rá kérni, hogy kicsit visszafogottabb legyen bááár, nos igen, a személyiség sokat számít - nevet.
- Ha netán férjhez menne, szívesen összeadom Önt és a párját, feltéve, ha úgy véli, hogy megállom a helyem ezen a téren - nevet, tényleg nincs még annyi rutinja, mint mondjuk a nőnek.
- Nem bánom, és azt hiszem, hogy jól döntöttem. Egyszer meginogtam, de úgy érzem, jobb, hogy a hivatásomnál maradtam, így sokat tehetek a közösségért, megnyugtat, hogy jó szolgálatot tehetek - jegyzi meg, bár voltak napok, amikor nem így vélekedett, de miután a nő, aki elrabolta a szívét, faképnél hagyta, így már jó döntésnek látja azt, hogy pap maradt.
- Szabad egy táncra? - papság ide vagy oda, azért talán még nem bűn, ha valakit felkér egy táncra. Illedelmesen a kezét is nyújtja Zsófinak és ha nincs ellenére, a tácparkettre vezeti és megtáncoltatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=878920#post878920][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.26. 14:16[/b][/url]

Amikor elment arra a színházi előadásra, egyáltalán nem bánta meg, sőt, nagyon jól érezte magát Nárcisz társaságában és másnap reggel meg is beszélték, hogy a legközelebbi randijuk majd hétfő délután lesz, munka után, a kis tavacska partján. Atlas pedig tényleg várta ezt a randevút, de a vasárnap mindent megváltoztatott. Olyan dolgok történtek, melyekkel nem is számolt, pedig kellett volna. Ezek a dolgok ugyanis gyökerestül megváltoztattak mindent, beleértve a Nárcisszal való terveit is. Egy ideig még gondolkodott is, hogy lemondja-e a randevút, de azt sokkal nehezebb lett volna kimagyarázni egy levélben, mint sem személyesen. Márpedig esze ágában sem volt megbántani ezt a lányt, mert bár még nem régóta ismerte őt, azért mégis csak megkedvelte.
Részben talán ezért is volt ennyire feszült, miközben várakozott ott a tó partján a nőre. Hol az óráját bámulta, hol a tó felszínét, közben pedig azon agyalt, hogy mégis hogyan mondja el mindazt, ami benne kavarog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=878946#post878946][b]Mérey Nárcisz Mara - 2024.05.26. 18:50[/b][/url]

Nem igazán akart belemenni ezekbe a találkozókba Atlasszal. Aztán mégis úgy gondolta, nem muszáj ennek csak a testiségről szólnia, szórakozhatnak, ismerkedhetnek, akár kötöttségek nélkül is. A mai randira ebből kifolyólag jókedvűen indult el, összedobott egy gyors süteményt is készülődés közben, ezt egy dobozban viszi magával.
- Késtem? - szólal meg a tóhoz közeledve. - Szia! Hoztam sütit, remélem szereted a brownie-t. - mosolyogva tartja Atlas elé a sütit és köszöntené, de elég szembetűnő a férfi hangulatváltozása. Nárcisz ismeri ezt, valami gond van, már csak az a kérdés, vajon beszélni fog-e róla vagy inkább eljátssza, hogy minden a legnagyobb rendben van. Leül a fűbe és felpattintja a doboz tetejét.
- Szóval? Mi történt? Ez a beszélnünk kell arc, felismerem. - Vesz a sütiből és azt kezdi majszolni. Ha már gond van, legalább legyen valami, amitől kevésbé lesz szar a helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=878949#post878949][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.26. 19:07[/b][/url]

Ahogy kémleli a tavat, egy kavicsot is belehajít és figyeli a víz felszínének fodrozódását. Nehéz ügy ez, hisz Nárcisz igazán jófej volt vele, és eddig remekül érezték magukat egymás társaságában, minden téren. Belegondol abba is, hogy ebből talán valóban kialakulhatott volna valami, és már-már el is határozta magát, amikor váratlanul kibukott Nayából az, hogyan is érez. Lehet, hogy ha néhány hét vagy pár hónap múlva hozza felszínre az érzéseit, akkor talán már késő lett volna. Vagy még sem? Akárhogy is agyal ezen, nem tudja megtagadni az érzéseit Nayával szemben, s valószínűleg egy része örökké a nővel maradt volna, még úgyis, ha netán valaki mással kezd kapcsolatot. Gondolataiból aztán az érkezőre kapja a pillantását, tetszik is neki a nő, mégis, most rossz a kedve és ezt nagyon palástolni sem tudja, hiába is próbálkozik egy mosollyal. - Nem, gyere csak - feleli, ad két puszit köszöntésként, de most ez más, mint ahogy legutóbb elváltak egymástól.
- Brownie? Igen, az egyik kedvencem - mosolyog egy pillanatra, tényleg szereti, de a nő átlát rajta, hisz még mielőtt Atlas bármit is mondana, Nárcisz máris kérdez. Atlas pedig letelepszik mellé a fűbe, megtámaszkodik a karjain, a nőt figyeli, aztán sóhajt egy nagyot.  - Lebuktam. Valamit tényleg el kell mondanom - kezd bele, aztán egy pillanatra elhallgat. - Ez sokkal nehezebb, mint azt képzeltem - jegyzi meg, aztán nagy levegőt vesz és folytatja.
- Nárcisz. Nem tudok és nem is akarok hazudni neked. Bármennyire is tetszel és érzem magam jól veled, az érzéseimen nem tudok változtatni, még mindig Nayát szeretem és úgy tűnik, hogy ez kölcsönös - röviden beszél csak erről, nem is szeretné részletezni, hogyan is derült erre fény.
- Emiatt nem szeretnélek ámítani, sem pedig becsapni. És mielőtt azt hinnéd, az elmúlt másfél hetünk nem volt hazugság, én tényleg jól éreztem magam veled és azt hiszem, hogy idővel egy remek pár lehettünk volna. Sajnálom. Most utálsz nagyon? - kérdi végül, ahogy kimondta mindazt, ami nyomta a lelkét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=878963#post878963][b]Mérey Nárcisz Mara - 2024.05.26. 21:03[/b][/url]

Nagyon úgy tűnik, hogy kár volt sütivel készülnie, mert maximum arra jó, hogy fejbe dobja vele a férfit. Valahol sejti, ki azonban nem mondaná feltételezését. Ezt meghagyja annak, akinek most jön a neheze, mert el kell mondani alakulóban levő randipartnerének; máris vége.
- Áh, szóval kölcsönös - megemelkedik a szemöldöke és hosszan bólint. Az igazság az, hogy nem érti a férfiakat. Nem akarja tudni, erre hogyan derült fény miközben épp lebeszélt randijuk van, mert ha megtudná, nagy valószínűséggel csattanós pofonnal jutalmazná Atlast.
- Remekül hangzik... Látod, ezért nem akartam belemenni, hogy randizzunk. Nem lett volna mindkettőnknek sokkal egyszerűbb párszor összejárni és kész? Tudod örülök, mert boldog vagy, de azért baszódj meg, Atlas. A nők nem játékszerek, akiket kedved szerint előkaphatsz egy dobozból - nehéz eldönteni, mit érez az egész összehordott szöveggel kapcsolatban. A sütis dobozt idő közben becsukja és a férfi mellé lerakja, tartsa csak meg. Borzasztóan sértett, amiért pótléknak volt használva, majd eldobták, amikor a kedvencük visszatért. Emellett inkább magára haragszik, amiért belement ebbe a játékba. - Gondolom nincs más mondanivalód, szóval megyek, keresek valakit, aki nem rak a polcra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=879020#post879020][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.27. 15:51[/b][/url]

- Igen, az - bólint, majd kicsit talán félve is pillant fel Nárcisz szemeibe, mert érzi, hogy ez így kicsit gáz. Látja is a nő arcán azokat a jeleket, melyeket eddig még egyszer sem vélt felfedezni, olvasni lehetne róla, Atlas sejti is, hogy most mit gondolhat róla, így csöndben is marad Nárcisz kifakadásáig. - De igazad van, tudom és sajnálom - sóhajt, nem mintha ez vigasztalhatná a másikat, ha górcső alá vesszük, akkor tényleg szemét húzás volt ez tőle, főleg úgy, hogy még randizgatni is kezdtek. - Igazad van - bólint, megérdemelte azt, hogy ezt így a fejére olvassák, az viszont nagyon zavarja, hogy ennyire megbántotta Nárciszt, akinek mindez érezhető is a mondandójából. - Várj már, kérlek - nyújtózik utána, hogy megfékezze, mielőtt még elrohanna. - Seggfej voltam tudom, de nem akartalak bántani Nárcisz. Olyan jó pillanatokat köszönhetek neked, nem szeretném, ha megutálnál. Kérlek, ne haragudj rám - látszik rajta, hogy marja a bűntudat, nem hitte azt, hogy ez ennyire nehéz lesz. Ha tudta volna, hogy Naya is viszonozza az érzéseit, akkor biztosan nem menekült volna egy másik nő karjaiba. - Nem maradhatnánk barátok? - Atlasunk nem sokat randizott, már ebből a kérdésből is érződött, hogy tévúton jár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=879042#post879042][b]Mérey Nárcisz Mara - 2024.05.27. 20:48[/b][/url]

- Ki a tökömet érdekel a sajnálatod? - undorodva húzza el a száját. Jelen pillanatban Atlas nem tűnik többnek egy csúszómászónál. Még egy óvodás kisfiúnak is több esze van az utána nyújtózkodó férfinál.
- Azta, enyhe kifejezés, gyökér... - Igyekszik lerázni magáról a férfi kezét, de az a mondat, az a kérdés megállítja. Előbb a döbbenet ül ki arcára, majd elneveti magát. Képen röhögi a férfit, ahogy azt kell.
- Te normális vagy amúgy? Lesz a kis faszom a barátod...idióta - az undor továbbra is ott ül vonásain, miközben végignéz Atlason. A jóképűnek látott férfiban nem lát mást, csak gerinctelenséget. Ilyesmit anno az iskolában Nárcisz is csinált, ha az egyik nem jött össze, elővett talonból egy másikat. A különbség csupán bő tíz év és felnőtté válás, ami valószínűleg a franciának nem sikerült túl jól.
- Mondok neked valamit. Nem csodálom, hogy egész eddig nem jöttél erre rá, egy töketlen barom vagy, akit a nőnek kell felszedni, mert arra sem vagy képes. Fogadjunk, hogy soha a büdös életben még csak meg sem próbáltál a csajjal egyről a kettőre jutni. Aztán meg sajnáltatod magad, hátha elterelik a figyelmed? Freddie mentsen meg az ilyen emberektől, mint te vagy... - szánakozva néz egész idő alatt a szemébe. Kicsit sem fogja vissza magát, ha be kell olvasni valakinek, és még egész szépen fogalmazott. Hátradobja a haját, fújtat a sértett egójának darabkáit szedegetve és még mielőtt elindulna, megtorpanva felemeli mutatóujját. - Ja és csak, hogy tudd, mindkétszer színleltem az orgazmust.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=879044#post879044][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.27. 21:27[/b][/url]

Sejtette, hogy ez nem lesz egy egyszerű és könnyed beszélgetés, de azt nem gondolta volna, hogy az egész majd ilyen káromkodásba torkollik. Azt sem hitte, hogy Nárcisznak lehet ilyen oldala is, hisz egy művészet kedvelő, tehetséges, kedves és vicces nőt ismert meg a személyében. Most pedig észrevette a benne szunnyadó sárkányt. Mégis, nem gondolta azt, hogy ez figyelmeztető jelzés is lehet akár, leginkább úgy gondolta, hogy sikerült a nő lelkébe gázolnia, emiatt pedig csak még inkább bűntudata támadt. Emiatt is próbálta megfogni a kezét és bocsánatot kérni, de nem sikerült elérnie a célját, sőt, úgy tűnt, hogy ez csak olaj a tűzre. Nárcisz nem csak, hogy a kezét kapta, de úgy kiosztotta Atlast, hogy még csak pislogni is elfelejtett közben. Belül kisebb megsemmisülést élt át, és őszintén, bár nem szeretett bele Nárciszba, azért nagyon is fájtak a nő éles szavai, melyek tőrként hatoltak mellkasába.
- Nárcisz, meg tudnál nyugodni, kérlek? - próbálkozott ő, hogy csitítsa a Mérey lányt, de nem sikerült lenyugtatnia. És ami azt illeti, szépen meg is kapta a magáét, aminek egy részében volt is igazság. Atlas tényleg töketlen volt, ami a párkapcsolatokat illeti, nem véletlen az sem, hogy sokáig nem jutott dűlőre Nayával. - Tudom, hogy most mérges vagy rám, de akkor sem akartalak bántani és igazad van - nyugtázza a másik szavait, aztán sóhajt egyet, majd meglepetten látja azt a mutatóujjat és értetlenül nézi, miféle gyűlölettel veti arcába a nő a szavakat. - Egészségedre, négyszer! - veti utána, mert azért neki is van egója, és ez kicsit felhúzta. Ettől függetlenül rosszul érzi magát, nem olyan ember ő, hogy másokat ennyire megbántson. A süteményes dobozt felbontva vesz ki egy sütit, és beleharapva figyeli a távozó Nárcisz alakját. Jól járt volna vele, ha őt választja, mert sütni azt tényleg tud.