A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849131#post849131][b]Bánki Barnabás - 2022.07.12. 21:47[/b][/url]

Anna

– Hát, hogyne - neveti el magát a titkár szó hallatán. Mintha csak Bercel lenne itt, ő is folyamatosan tolja neki ezt a témát.
– Mi a fenének ugrottál közéjük? - teszi fel kissé mérgesen a kérdést. Mikor Annie a felső felhúzás opciót említi, Barnabás félre pillant egyet, majd a fejét rázza meg. - Nem fogom fényes nappal, közterületen a ruhádat le vagy felhúzogatni - neveti el magát kissé zavartan. Még csak az kellene, biztos, hogy pont akkor jönne valaki, hogy aztán mire hazaérnek már az egész környék erről csacsogjon, nyilván kissé elferdítve a sztorit.
– Hát persze, hogy Zorka - csattan fel váratlanul, majd tekintetét az égre emeli. - Még a kérdés is tök felesleges volt, hát csak ő lehet ennyire ostoba - mérge nem csak a szöszinek, Anninek is szól. Ezek ketten tönkre teszik az idegrendszerét. - Remélem legalább annyi eszetek volt, hogy jegyzőkönyv készült belőle, illetve szóltatok Keserűnek, ha már nekem nem tettétek… - érti ő, hogy véletlen volt, de ez akkor sem játék. Nagyon reméli, hogy a két nőnek legalább ennyi volt a fejében, bár tudja jól a választ. Nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849132#post849132][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.07.12. 21:49[/b][/url]

- Ösztönből.
Felelem teljes természetességgel. Tényleg ennyi történt, láttam bekövetkezni az eseményt, és azt hittem, hogy sikerülhet időben odaérnem. Hát, végül is, sikerült, így én kaptam az ütést és olyan jól sikerült a pillanat, hogy nem csinálták tovább. Egy pillanatra meghökkenek azon, amit mond, mert hát nő vagyok, és mi az első reakcióm? Hogy nem akar hozzám érni. Fel is húzhatnám az orrom, de azért van annyi sütnivalóm, hogy sértettség előtt realizáljam, mennyire igaza van, így én is elnevetem magam, mert jogos, amit mond.
- Legközelebb ezt a hátsókertben csináljuk. Bár, reméljük, hogy többször nem ütnek meg, de nem Zorka hibája volt, én mondtam neki, hogy ha gondolja elmegyek és elhozom, de mondta, hogy nem tudja biztosan, hogy hol van a könyv, meg hát őszintén, technika óra volt.
Ki a fene gondolja azt, hogy az emberek majd pont egy technika órán esnek egymásnak? Az biztos, hogy ha én valakinek kitépni akartam volna a haját, az matematikán lett volna. Már, ha ugye nem magántanulóként végeztem volna eddigi tanulmányaim jó részét.
- Barni.
Bűntudatosan pillantok rá, ahogy visszafordulok felé, és picit megrázom a fejem.
- De ne légy mérges, kérlek. Annyira váratlan volt minden, és annyira gyorsan történt, és tudod, hogy milyenek Peti szülei, neked is neked estek volna, nekünk is, a saját gyereküket meg agyonvernék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849133#post849133][b]Bánki Barnabás - 2022.07.12. 21:50[/b][/url]

Anna

– Ösztönből - ismétli meg a szót hitetlenkedve. - Mondjuk ösztönből, törékeny nőként, nem közé ugrok bárkiknek, hanem fogom azt a kurva pálcát és használom az okos fejemben lévő több tucatnyi varázslat egyikét, nem? - iszonyat mérges ezt pedig leginkább a száját elhagyó káromkodásból tudatja az, aki igazán ismeri.
–  Legközelebb? Jó, hogy nem tartunk nekik egy ilyen kurzust, "Bassz le egyet a tanárnak" címmel - hiába a szöveg, hogy nem Zorka a hibás, mit sem ér. Mindkét nőre ugyanannyira mérges, de lassan már saját magára is, hogy odaengedte a szőke mellé Anniet.
– Teszek Peti szüleire. Nehogy már a kis taknyost védjük - s lám, Barnabás száját olyan hagyja el, melyet soha nem gondolt volna. Ő neki nem volt rossz szava eddig egy gyerekre se, de most, mintha csak vérszemet kapott volna. - Jelentenetek kellett volna azt, hogy mi történt és akkor nem lenne ez az egész elrontva - mutat a plédre, a kosárra, mindenre, ami itt van. - Értem én, hogy a húgomnak nincsen esze, hát szőke, meg tudjuk milyen, de hogy neked sincs, ez számomra újdonság..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849134#post849134][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.07.12. 21:52[/b][/url]

Pedig jól indult, nem? Kellemes idő, kellemes hangulat, próbálkozások arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Mármint túl a tényen, hogy szeretjük egymást, megpróbálunk tenni is érte. Én nem idegesítem, még nevetgélünk is, meglep nem csak a piknikkel, hanem a pizzával is, és minden tökéletes. Tényleg igazán tökéletes, és akkor mit csinálok? Kinyitom a számat, és megint minden rosszra fordul. Én pedig valami olyat látok, amilyet korábban még nem, legalábbis úgy nem, hogy nem azért dühös, mert megpróbálok tenni valamit, hogy közeledni akarjon. Szívem szerint elsüllyednék, ahogy találkozik a tekintetünk, ahogy hallom a hangját, és a legrosszabb pillanat az, amikor kimondja, hogy el lett rontva ez az egész. Elrontottam. Megint.
- Igazad van, rosszul kezeltük a helyzetet. Én kezeltem rosszul a helyzetet. Leblokkoltam, és csak meg akartam előzni a bajt. Normál körülmények között ilyen elő se fordult volna. Váratlan volt, én pedig meggondolatlan.
Messze van még az, hogy én tanárrá váljak, nagyon sok mindent kell még addig megtanulnom, és a gondolkodásomat is meg kell változtatnom, amit tudok is, csak a megmentési kényszerem valahogy erősebb volt most.
- Szeretnéd, ha befejeznénk ezt most?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849135#post849135][b]Bánki Barnabás - 2022.07.12. 21:52[/b][/url]

Anna

– Csak annyit kérek, ha véletlenül legközelebb ilyen lesz, ha már az a buta húgom nem tud gondolkodni, te legalább használd az eszed - talán ez nem nagy kérés. Szerencsére nem lett belőle nagyobb baj, de az biztos, hogy most már lesz következménye a dolognak, így, hogy tudomására jutott.
– Jól vagy egyébként? Nem fáj? - néz aggódva a másikra. - Sajnálom, hogy nem voltam aznap, de ezentúl nem mész máshoz órára, mert nem akarom, hogy károd legyen belőle - el kellett ugrania és így Annie nem vele volt. Mérges magára is, hiszen bőven adhatott volna neki szabadnapot, de azt gondolta, hogy más keze alatt is tanulhat valamit a nő. Hát, ha mást nem azt biztosan, hogy ne hallgasson el ilyeneket előle. – Kár lenne a pizzákért és a jó időért, maradjunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849136#post849136][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.07.12. 21:53[/b][/url]

- Nem könnyű most neki.
Mondom ki csendesen, mert nem akarom felhozni a témát, előtte sem, nem akarom, hogy azt érezze Zorka, hogy mindenki próbálja megóvni, de valahogy mégis ez jött elő belőlem. Én emlékszem a szakításra, élénken, és még ha meg is értettem, azt nem tagadhattam, hogy az emléke évekke később is megsajogtatta a szívemet.
- Jól… hogy?
Úgy nézek rá - valószínűleg -, mint akit éppen most sokkoltak le, de valami brutálisan, és a helyzet az, hogy valóban így van, mert vártam a kiabálást, és azt, hogy azt mondja, igen, fejezzük be. Lélekben már készültem arra, hogy nyugodtan ki tudjam mondani a hetek óta gyakorolt “nincsen semmi baj” monológomat, és annyira meglep, hogy hirtelen szólni se tudok. Már tudom, hogy az animékbe meg a mesékbe honnan veszik azt, amikor a lányok arca kivirul, és kitányér méretű lesz a szemük, mert most én is úgy érzem magam, mint akivel ez történik.
- Jaj Barni!
Mellé csúszva egészen hozzá simulok, csak addig, amíg egy gyors puszit nyomok az arcára, és elsuttogok egy köszönömöt, utána, hogy ne legyen kellemetlen neki, arrébb húzódok, de azért mosolygok.
- Nagyon finom a pizza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849137#post849137][b]Bánki Barnabás - 2022.07.12. 21:53[/b][/url]

Anna

Nem tudja meghatni, hogy milyen Zorkának a dolog. Nem azért, mert ne tudná, hogy szar a helyzet, hanem azért mert Annie szenvedte kárát. A szőkeség örüljön, hogy a testvéréhez jutott el a hír, mert más lehet, hogy már indulna is elővenni őt.
Zavartan pislog a kapott puszi után. Nem is tudja, hogy mit kellene reagálnia rá, így inkább csak magához veszi megint a papírokat.
– Jól van, ezek nagyon jók. Menni fog ez - teszi le őket némi hallgatás után, aztán ő is újra enni kezd.
– El sem hiszem, hogy ez a nyúl életben van még - és nem arra gondol, hogy meddig kéne élnie egy ilyen állatnak, hanem arra, hogy Annie életben tudta tartani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849138#post849138][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.07.12. 21:54[/b][/url]

A fejemen leírhatatlan vigyor terül szét arra, hogy nagyon jó az, amit csináltam. Imádok tanítani, boldog vagyok, kivirulok, élvezem, és alig várom, hogy újra elkezdődjön a nap azon része, de ez az adminisztráció, megőrjít.
- Én sem hittem, hogy menni fog. Egyszer ellopták tőlem, amikor ki akartak rabolni Indiában. Elvitték a táskámat, benne a könyveimmel, a ruháimmal, a nyulammal, és azt hittem, hogy ott vége. Amikor visszakaptam, felkészültem a legrosszabbra, azonnal kikutattam, és nem hittem el, hogy életben van. Kiugrott a kezemből és megcsócsált egy növényt, ami állítólag piszok drága, szóval menekülhettünk tovább.
Akkor nem nevettem, de most már jóízűen kuncogok, ami kacagássá erősödik akkor, amikor, mint a kutyák a hátára fordul, és a pocaksimogatást várja. Elkényeztetett dög.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849139#post849139][b]Bánki Barnabás - 2022.07.12. 21:55[/b][/url]

Anna

– Túlélő kis dög - néz az említett szőrpamacsra, s félszegen elmosolyodik. Emlékszik, mikor néhány éve vette, akkor kb öt percet adott neki az életre, hát rendesen rácáfolt.
– Eljössz velem valamikor a Menedékházba? Szeretném megmutatni, hogy mi lett abból, aminek az ötletét elsőként veled osztottam meg - nem lehet soha elég hálás azért, mert a nő, akkor nem azt mondta, hogy bolond, hanem végig hallgatta, bátorította és még segítette is. Bár Barnabásnak kellett némi idő míg tényleg belevágott, de ha már megvalósult, akkor szeretné, ha Annie látná.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849140#post849140][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.07.12. 22:00[/b][/url]

Bólintok egy aprót, hiszen valóban az. Nem is tudom, hogy mihez kezdtem volna nélküle az elmúlt években. Sosem tudtam igazán száz százalékosan szomorú lenni, mert ha azt hittem, hogy az leszek, ő jött, és tett ellene. A kérdésre érzem, ahogy a szívem hevesebben kezd el verni, és a boldogságtól egészen megremeg a gyomrom. Mint, amikor először mondta, hogy szeret.
- Igen, nagyon szeretném látni. Gondoltam rá korábban is, csak túl nyomulós vagyok, és nem akartam, nem is tudom, elvenni tőled a békét? Azt hiszem ez a legjobb kifejezés rá. De ha beengednél, örömmel mennék. Mindig olyan szépen beszéltél róla, olyan jó, hogy megvalósult.
Csak remélni mertem, hogy ha egyszer még hallok felőle, akkor abban a hely megvalósulása is benne lesz, és ez igazán boldoggá tett, hiszen valóban így lett, sőt, annál többet is kaptam.
- Nagyon büszke vagyok rád, Barni. Megcsináltad!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849141#post849141][b]Bánki Barnabás - 2022.07.12. 22:01[/b][/url]

Anna

– Ó Bercel már elvette, ne aggódj - neveti el magát. Hát, amikor a taknyos ottjárt mindent is felforgatott és még ő is bocsánatot kért azért, hogy megzavarta a békéjét. Úgy tűnik ezeknek ez a mániája, csak tudná, hogy miért. Jól van, hát látni lehet, nincs most gond. Helyreállt és tényleg igyekszik. - Tényleg szívesen megmutatnám neked, sokat segítettél benne - úgy érzi, hogy fontos ezt kimondania. Bár nem reagálja le, de érzékeli, hogy Annienek az is nagy szó, hogy meghívta, hát tudja csak a nő, hogy neki is köszönhető az egész.
- Nem igazán hagyott nyugodni és úgy gondolom, hogy a helynek is köszönhető, hogy lassan visszatalálok magamhoz - meg persze még rengeteg dolognak, de ez a hely minden képzeletét felülmúlta és ahogy mondják, a békéje van ott. Ezt nem tudja elvitatni. Ha elege van, odamegy, nem akar ú egyedül lenni, hanem ott akar lenni és tenni valami hasznosat. Ha már egyetlen egy gyerek lesz, aki miatta jobb élethez jut, ő boldog lesz élete végéig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849142#post849142][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.07.12. 22:01[/b][/url]

- Bercel? Mondjuk ő nagyon könnyen el tudja, de rendes fiú. Viszont pofátlan. Cathék apukájának néha hatalmas ér dagad a homlokán, amikor megválaszol egy-egy kérdést.
Mondjuk én ennyi idő alatt leszoktam volna arról, hogy kérdezgessek. Hát most komolyan, úgyis tudja, hogy komolytalan lesz a válasz. De legalább nem unalmas.
- Örülök, hogy van mibe kapaszkodnod.
Hosszan nézek a szemébe, és csak mosolygok, mert tényleg jó boldognak látni. Már attól is megkönnyebbült, amit akkor reggel mondott, de amikor a Menedékről beszél, kivirul, én pedig őszintén örülök a boldogságának. Jól érzem magam vele, nincs bennünk feszültség, és remélem, hogy ő is hasonlóan látja  a helyzetet. Szeretnék mellette lenni, úgy, ahogy neki jó, ahogy ő szeretne maga mellett tudni. Nem érdekel, hogy mit vár el a világ, vagy a bátyám, nekem Barni boldogsága az első. Szeretném megérinteni, megölelni  de tudom, hogy sok lennék, így helyette a pléd redőinek piszkálásával kötöm le magam, amíg beszélgetünk. Most először az újra találkozás óta pedig tényleg elszalad az idő, és csak akkor tűnik fel, hogy milyen sok elment a napból, amikor a hosszas búcsú után belépek az ajtón, és az órára pillantok. Ez egy csodás nap volt, jó emlék, tele pozitívumokkal. Boldog vagyok, és mosolygástól zsibbad szájjal vetem magam bele a napi teendőkbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849420#post849420][b]Jacob Lehman - 2022.07.18. 18:41[/b][/url]

Már harmadik éve volt a kastély tanulója, különös világ volt ez, melynek ő is részese lett, mégis szerette. Az otthona mégis hiányzott neki, leginkább a lovaik, és a gazdálkodás. Egész kiskorától kezdve úgy nevelték, hogy ha épp nem tanult a közösségi iskolában, akkor odahaza segédkezett. Imádta a gyümölcsfákat, a bokrokat, szívesen szüretelte is a gyümölcsöket. Erre a kastélyban viszont nem volt lehetősége, ezért is jött kapóra az, amikor az újságban olvasta, hogy néhány nyugdíjas segítő kezeket keres. Jacob is jelentkezett Takács bácsiékhoz, egy kicsit előbb is ért oda, de még nem állt neki a gyümölcsszedésnek, várta Nonót, az egyik iskolatársát, akivel közösen jelentkeztek. Amint meglátta a lányt, máris mosolyogva integetett neki.
- Mizu Nonó? Hoztál kosarat? - érdeklődött, neki volt egy fonott kosara, abba akarta szedni a cseresznyét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849507#post849507][b]Fekete Nonó - 2022.07.19. 17:52[/b][/url]

A még kicsit ismeretlen fiú ajánlotta fel, hogy jelentkezzenek együtt önkénteskedni, de azt már elfelejtette mire is. De amikor oda ment a helyszínre, akkor egy-kettőre eszébe jutott. Körül nézzet, pont előtte egy picivel volt egy kosár. – Ez jó lesz! – Felveszi Nonó, és pont megérkezett a társa, Jacob. – Szia! Semmi érdekes én teljesen elfelejtettem, hogy mit beszéltünk. Remélem nem vártál sokat. Igen, hoztam. – válaszoltam a fiúnak, és el is vörösödöm. Elfogott egy furcsa érzés. – Szép fonott kosár, te csináltad? – Kérdezem. – Mert látszik, hogy a sajátja.
– Elkezdjük? – kérdezem. De a kezem gyorsabb mint az eszem, mert én el is kezdtem a szedést.

Kicsit szedek, de mivel látom, hogy nincsenek annyira sokan, és nálam van a lejátszóm be is rakok egy kis zenét, ha benne van a másik. – Rakjak be zenét? úgy gyorsabban haladunk és legalább addig is lefoglaljuk az agyunkat. Nekem az segít munka közben. – Ajánlom a fiúnak, aki kicsit talán befogta a szívem? de mondjuk most ismeri meg közelebbről, még nem kéne. Hát ezt nem lehet kordában tartani. Miközben azon mondordirozom, közben beleteszem a cseresznyét, a kosárba. – Gyakran szoktál jönni kertészkedni, segíteni? – Érdeklödőm. – Én most először vagyok itt, de kertészkedtem már a nagypapánál – Folytattam a leszedést. Örültem, hogy kertészkedünk, mert mindig is szerettem a növényeket és kertészkedni, de főleg a társaságokat. – Te mióta kertészkedsz? – kérdezem, addig is elütve az időt beteszek egy kicsit gyengébb, de gyorsabb zenét. – Ez jó lesz? – kérdezem egy számra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849509#post849509][b]Jacob Lehman - 2022.07.19. 19:02[/b][/url]

- Nem, csak pár percet - felelte mosolyogva a lánynak, látta, hogy már neki is van kosara, így felkészülten érkezett. Jacob maga is lóbált a kezében egyet, a kérdés hallatán saját kosarára pillantott, majd vissza a lányra. - Köszi, de nem én csináltam, kölcsönkértem a vadőrtől - mesélte, aztán biccentett, és követve a lányt a fához, ő is nekilátott a cseresznye leszedéséhez. Közben azért felmérte a fát, szép nagy cseresznyefa volt ez, látszott, hogy a magasban is van rajta gyümölcs bőven, amihez majd kénytelen lesz felmászni a fára, ha onnan is le akarják szedni.  
- Aha, rakhatsz be, miket szoktál hallgatni? - kíváncsiskodott, aztán ha már szólt a zene, kezdte kiismerni a másik zenei ízlését. Közben szorgosan járt a keze, ügyesen szedte le a cseresznyét, és tette azt a kosárba, néha a lányra is rápillantott, figyelte, hogy Nonó hogyan boldogul a gyümölcsökkel.
- Aha, ha van szabadidőm, akkor jövök, mert szeretem ezt csinálni. Hú, kiskorom óta, nekünk otthon van földünk, önellátók vagyunk, ami azt jelenti, hogy mi termelünk meg odahaza mindent, meg állatokat is tartunk. Vannak lovaink, meg nyuszik, kiskecskék is - mesélte mosolyogva. - Vagyis…azok már felnőttek azóta, de mikor eljöttem, még kicsik voltak. A zene meg jó, egész dallamos. Na és te, szeretsz kertészkedni, hogy eljöttél, vagy csak nem volt más dolgod? - kérdezett vissza, miközben tovább szedte a gyümölcsöt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849595#post849595][b]Fekete Nonó - 2022.07.21. 12:32[/b][/url]

– Hú, akkor jó! – sóhajtok egyet. Mosolyogva vigyelem a fiút. – Értem, a vadőrtől? – kérdezem – Ki a vadőr? – Értetlenkedve figyelek és a gyümölcsöt is kiejtem a kezemből és a földre esik. – Ó, ügyetlen vagyok! – sóhajtok egyet, és felveszem a földről. – Megmosom a kezemet, mindjárt jövök – oda  megyek egy közeli csaphoz, és közben azon gondolkodom, milyen barátok leszünk és, hogy többek leszünk-e barátoknál. – Vissza sétálok.
– Itt vagyok, veszek egy kesztyűt, hogy ne kelljen folyton megmosnom a kezemet – elindulok a raktár felé és amikor kinyitom, minden szerszám rám dől. Szerencsére nem karcol meg semmi, és nem lesz sérülésem, csak kicsit fáj a térdem, a föld keménységétől. – Áu, egy kicsit megütöttem magamat, de jól vagyok – mondom a srácnak.  Amint jobban vagyok, reagálok a kérdésekre. – Értem, az jó dolog, nekem eddig nem jutott eszembe;  vagyis most találtam ezt a kertészkedős helyet, vagyis csak akkor tudtam meg, amikor felajánlottad, de én is imádom a növényeket – mondom.

– Úúúú, a lovak, meg a nyuszik is olyan édesek, nekem régen volt egy lovam, de aztán el kellett adnunk, mert elköltöztünk és ahova költöztünk, ott nem lehet lovat tartani. Forgószél volt a neve, mert a cirkusz a forgót, a szél peddig az áramlást jelképezi és mindig forogtam körülötte, amikor kicsi voltam – mesélem. – Szóval, én imádom az állatokat.
– A kérdésre, elég nehéz volt válaszolnom vagy is hosszú volt válaszolni. – Szóval, először is imádok kertészkedni, másodszor pedig pont ráértem és semmi dolgom nem volt, meg úgy voltam vele, hogy ez is egy kimozdulás a kastélyból. Kell egy kis pihi az órák után. De amúgy, imádok kertészkedni, mindig kikapcsol. Otthon, van kettő kaktuszom és van egy borostyánom, ami az egész falat beteríti annyira megnőtt… Majd küldök bagolyban egy képet róla, oksi? – kérdezem és mondom. – Neked, milyen terveid vannak, a BK-val kapcsolatban? – teszem fel a kérdést, és leszedek egy kis gyümölcsöt a fáról. – Mindjárt kész az én fám. Te, hogy álsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849609#post849609][b]Jacob Lehman - 2022.07.21. 18:23[/b][/url]

- Aha, tőle - bólintott Jacob, a következő kérdés viszont megakasztotta, el is gondolkodott, de sajnos nem jutott eszébe a válasz. - A neve nem jut eszembe, talán Áron vagy Albert? Nem tudom már, de a lényeg, hogy rendes volt, csak ne felejtsem el majd visszaadni - szedés közben észrevette, hogy a lány kiejtette a gyümölcsöket a földre, de mielőtt még léphetett volna, hogy segítsen, Nonó máris felvette őket. - Rendben - bólintott, bár nem értette, hogy miért kell most épp kezet mosnia, sár nem volt, egy kis piszok meg nem árt, biztos úgyis lemossák majd a gyümölcsöt evés előtt. Közben egy remek dal szólalt meg abból a lejátszóból, Jacob el is kezdte rá ingatni a fejét, miközben tovább szedte a cseresznyét. - Szerintem meleged lesz a kesztyűben, de te tudod - nem akart tényleg beleszólni, meg végül is, tudta azt, hogy ahány ember, annyi szokás. Nyújtózott az egyik ág után, amikor egyszer csak nagy csörömpölésre kapta fel a fejét, és észre is vette, hogy a lányra dőlt mindenféle szerszám a sufniból. - Aúúcs, jól vagy? - lerakva a kosarát azért odasietett, hogy megnézze, minden rendben van-e Nonóval.  - Ez nem a te napod - jegyezte meg, utalva arra, hogy eddig sok minden potyogott a lány kezéből. Közben beszélgettek tovább, Jacob mesélt pár dolgot, látta hogy tetszik a lánynak a történet.
- Sajnálom, hogy el kellett adnotok. Jól hangzik a neve - elmosolyodott, tényleg hangzatos volt. - Nahát, kaktusz. Az kicsit szúr, de mutatósak - mosolygott rá a lányra, a kérdésén pedig elgondolkodott. - Jó kérdés, szeretném feltornázni kicsit a jegyeimet, és nem ártana kitalálnom, hogy mi legyek majd, ha végzek, most ilyen dolgokon szoktam gondolkodni. A cél az lenne, hogy legyen olyan szakmám, amiben tehetséges is vagyok, ezt keresgélem most - vázolta röviden terveit a lánynak. - Szerintem ez is kész, és a kosaram is megtelt. Ha végeztél, akkor szerintem le is adhatjuk a kosarakat, aztán visszamehetünk a kastélyba. Már el is fáradtam. Kész vagy? Mehetünk?- a nap is sütött, dög meleg volt, nem csoda, hogy Jacob vágyott a hűvös szobájára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=850022#post850022][b]Orbán S. Bíborka - 2022.07.27. 12:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=850161#post850161][b]Yun Na-ri - 2022.07.29. 21:05[/b][/url]

- Komoly? - Nem, ennek ellenére sem jön, hogy elhiggye a mesét, de mivel neki aztán édesmindegy, ki minek gondolja magát, megy az árral, és ha ez a szépfiú királynak meg sellőnek akarja hinni magát, ám legyen az.
- Mi, várod, hogy feldobja a talpát a trónfoglaló? Küldj neki valami mérgezett cuccot vagy valami, akkor hatótávolságon kívül maradsz legalább. Mint a Hófehérkében az almával. - Volt gyerekszobája, akármilyen meglepő is ez. A Hófehérke pedig kifejezetten olyan mese, amiben őszintén szurkolt idősebb korában a mostohának, mert ha a rohadt törpék és a királyfi nem léptek volna közbe, tök jól sült volna el a terve, és Hófehérkéből oszló hulla válik.
Ebből az üdítő gondolatban az egész házasság meg férj fogalma olyan hirtelen ragadja ki, hogy a változás szembetűnő és ütős, nevetséges. Annyira nevet, hogy még a motyogásra sem figyel fel a könnyeit törölgetve, meztelenségére továbbra is angolosan szarva rá. Látja, hogy a srác továbbra is meg van győződve róla, hogy ők Jeremyvel egy elköteleződött páros, és noha kezdi baszni az agyát, nem fektet energiát az ellenkezőjéről való meggyőzésbe. Inkább begombol néhány izébigyót az ingen, mert hűvös van, na, baszki.
- Höhh, hagyjuk akkor még futni pár kört. Te hallod, nem is vagy olyan rossz arc, Felség. - Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, belekarol a srácba, hogy furcsa párosként elinduljanak a panzióba inni. A kezdeti zsibbadtsága és undok kedve mostanra fellazult, főleg az ingyen dolgok ígéretére. Az mindig sokat segít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=850653#post850653][b]Fekete Nonó - 2022.08.05. 21:40[/b][/url]

Miközben a fiú beszél, én úgy nézem… Most már biztos vagyok benne, hogy tetszik, de nem mondom meg neki. Kicsit elkalandoztam, de aztán vissza hoztam a valóságba az eszemet. (Mostanában folyton elkalandozik az eszem) – Na szóval, bocsi. Szóval, nem tudom szerintem inkább Albert, de fogalmam sincs, amúgy nem te találkoztál vele? Nem kéne tudnod? – kuncogok.

Felsegít a fiú gyorsan és megnézem, hogy nem vágott-e meg valami, de csak kicsit karcolt meg az egyik szerszám. – Egy szerszám kicsit megkarcolt, de amúgy jól vagyok. – Mutatok a “sebre”. A ruhám zsebében találok egy ragtapaszt és ráteszem, aztán a szerszámokat visszateszem a helyére, csak rendezettebben – Itt vagyok, minden rendben. Igen, ez nem az én napom, ahogy mondod. Amúgy nekem is jók a jegyeim. Értem, hát sok sikert én sem tudom mi legyen a szakmám, mert még nem is tudom pontosan milyen állások vannak a varázsvilágában. – Mesélem.

Pont az utolsó szemeket szedtem le én is. – Igen, mehetünk. – Amikor az utolsó szem is a kosárba kerül, felkapom a kosárkát az egyik kezembe, a másikkal a fiú kezét fogom meg és elindulok, hogy leadjuk a kosarakat. Amikor odaérünk, elengedem Jacob kezét, és a tele kosarat odarakom a pultra. Amikor a másik is odateszi, megszólalok. – Nagyon sokat szedtünk, nagyon finomnak néznek ki. – Megnyalom a szám szélét. Odafordulok a fiúhoz, mert eszembe jut, hogy ha nincs dolga akkor visszamehetünk a kastélyba aztán csinálhatunk ott valamit, a vacsoráig. – Mikor érsz rá legközelebb, mert csinálhatnánk majd valamit a kastélyban. Szeretnél még valamit csinálni a kastélyban, vagy most van valami dolgod?
– Ajánlom fel, nagy mosollyal az arcomon. Aztán, egy gondolatomat megkérdezem.  az ajkaimon lévő szájfény megcsillan a napfényben

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=850658#post850658][b]Polaris Jomana - 2022.08.06. 11:33[/b][/url]

Rögtön leszegtem a fejem, hogy megbánást tanusítsak, kerülve a szemkontaktust, de kicsit a lába felé fröcsköltem a vizet. Nem voltam én olyan rossz passzban, hogy tényleg rosszul érezzem magam egy kis villogás miatt. Még csak nem is dicsekedtem, egyszerűen használtam ezt az élettapasztalatot.
- Kikérem magamnak, legalább kettő jól lakna velem! Mostanság sok volt a Sav-a-júj cukor - fogtam rá a csípőmön lévő leheletnyi zsírpárnára, látványosan mutogatva, hogy ez itt van, ni. Nem elég komoly tartalék ez neki? A tekintetem az ő satnya lábaira esett, majd elhúztam a szám. Hát a sellő populáció tuti nem miattunk marad fent.
- Megette a kedvenc cipőd, mi? - kérdeztem bokor arccal, meredten szuggerálva a nőt, de arra azért figyeltem közben, hogy a lábam véletlenül se lógjon bele a vízbe. Lehet, hogy vicc volt a sellős dolog, de az is lehet, hogy nem. Én nem vállalom a kockázatot. - Szerintem is jobb. Vagy akkor menjen olyan hivatásos mesemondónak. Mi annak a neve? Író. Asszem író. Nem valami fantáziadús.
A színes italba kortyoltam és élveztem, hogy hideg, kellemesen hűsít, még ha a torkomban hagyott is némi égető érzést. Vajon ki találhatta ki, hogy az alkohol jó valamire? Biztos, hogy valami baj volt a fejével.
A kérdésért is a Bacardit okolom, szerintem máskülönben még eltűnődtem volna ezen egyedül is egy darabig. Ahogy láttam, Borka annak jobban örült volna.
- Aha. - Ezt már sokszor hallottam. Már, hogy a szex jó. Most már tényleg illene kipróbálni is, mert kezd gáz lenni, hogy minden barátom tud róla érdemben beszámolni, én meg csak tátogok, mint az aranyhal. - A fiúk néha nagyon furák tudnak lenni. Nehezen is jövök ki a legtöbbel.
Ezt nehéz beismerni, mert én szeretek emberekkel jóban lenni, így inkább kortyolok egy jó nagyot az üvegből, mielőtt még bármit mondtam volna ezen kívül. Azt viszont el tudom képzelni, hogy Borka és Beni tök jól elvannak, ez pedig megmosolyogtatott. Szeretem, mikor a barátaim boldogok.
- Ez mondjuk jól hangzik. Vele mióta is vagytok együtt? - kérdeztem felvonva a szemöldököm, majd elnevettem. - Te, mit csinálunk, ha valaki megjelenik a hattyúért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=850830#post850830][b]Jacob Lehman - 2022.08.11. 20:26[/b][/url]

- De kéne tudnom, csak rosszul hallottam a nevét, és nem jegyeztem meg - mosolyogva vállat vont, néha még ő is hajlamos volt elfelejteni dolgokat, és sokkal jobb volt az arcmemóriája, mint a név. Nonó közben úgy tűnt, mintha megsérült volna, segített is neki, rá is kérdezett aztán, hogy minden rendben van-e, és megnyugodott, mikor kiderült, hogy nincs semmi vész, a karcolások könnyen gyógyultak. - Akkor jó, ilyen előfordul, főleg az ilyen kerti munkák során - jegyezte meg mosolyogva, segített is visszatenni az eszközöket, közben a suliról beszélgettek, mert az mindkettőjükben közös volt.  - Oké, menjünk, biztosan örülni fog az idős házaspár, hogy ennyit leszedtünk - mutatott örömmel a teli kosarakra, de igen csak meglepődött, amikor megérezte kézfején a lány ujjait. Még a szemöldöke is feljebb szökkent, talán még zavarba is jött, mert hát nem volt felkészülve erre. És ami azt illeti, kellemetlenül is érezte magát, ezért kihúzta a kezét Nonó ujjai közül, majd zavartan dörgölte meg a tarkóját. - Khm, igen, tényleg finom lehet - bólintott, miután torkát köszörülte, és ismét váratlan dolog történt. Ha jól értette, márpedig miért is ne érthette volna jól, úgy tűnt, mintha Nonó randira hívná.
- Húh, hát…nekem sok izé, tanulni valóm van. Majd talán legközelebb  - vágta rá gyorsan a kastélyhoz érve, mert nem tudta, mi lenne a helyes, de egy valamiben biztos volt, nem szerette volna megsérteni a lányt. - Most nekem, mennem kell - tette hozzá, aztán integetett gyorsan, megrázta kézfejét, majd sarkon fordulva, sietős léptekkel indult meg a könyvtár felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=851734#post851734][b]Fekete Nonó - 2022.08.27. 18:07[/b][/url]

– Nem baj. – Nem sajnálom, hiszen én nem a kertész miatt jöttem. – Megvagyok. – nyugtatom a fiút.  Kezdem érzelmeimet jelezni a srác felé, de ő erősen elhúzódott, amit kicsit sajnálok, de nem is furcsállom hiszen csak most találkoztunk úgy közelebbről. Nem szeretném ráerőltetni az érzéseimet. Az nem lenne szép dolog tőlem. De legalább, megtettem az első lépést, ez már haladás a javából. Utoljára alsó tagozat, harmadik osztályban voltam szerelmes. Aztán ez a második fellángolás. Próbálom magamat lenyugtatni, hogy ne erőltetés legyen. És, hogy ne menjek az agyára. – Igen, sokat szedtünk. – Válaszolok, hadarva. Mert a szívem az ezerrel ver.
Először, csak úgy felvetettem a tanulós dolgot, de ezzel akár el is lehetne kezdeni valamit vele, de az is lehet, hogy semmi nem lesz belőle. Hagyom magamat átadni az érzésnek. – Rendben, akkor máskor. Szólj, amikor jó neked, aztán csak az időpont kell és, hogy melyik tárgyból. De én órák után kb. mindig ráérek. – Kicsit fájt nekem, hogy nem mondott rögtön igent, de megértem. Majd máskor meglesz.
Bólintok, és a kezemmel intek egyet, hogy “menj csak” – Nekem úgy is dolgom van még. Közben elrakom a szerszámokat és a ruhámat is átveszem, mert nekem is mennem kell. És én is a kastély felé veszem az irányt. Mert még el kell intéznem pár dolgot takarodó előtt. Pár óra után, a kastély előtt vagyok, aztán már kisebb keresgélés után oda találok az eridon toronyhoz és folytattam az estébe nyúló délutánt. Időközben este lett, még átnézek egy aznapi tananyagot, mert az egyik tanártól kaptam szorgalmit. (Örömmel készítette ezeket.) Aztán elaludtam a tankönyvön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=851922#post851922][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.08.29. 18:14[/b][/url]

Ruarc L. Mornien

Még ismerkedik a vidékkel, azt azonban már ideérkezése előtt tudta, hogy a lassan várossá fejlődő Bogolyfalván van lovarda. Ez egy nagyon fontos szempont volt, különösképpen, hogy imád lovagolni. Ugyan egy csodaszép lipicai büszke tulajdonosa, mivel a lovat is imádja, eszébe sem jutott szegényt azzal kínozni, hogy hurcolja magával. Elég gyakran haza tud járni úgyis Szalamantonba ahhoz, hogy Hektor ne érezze meg túlságosan a hiányát, na meg addig is van, aki foglalkozzon vele hétköznapokon, amíg ő elmerül a politika és a jog rejtelmeiben majd. Egyelőre még éppen csak túljutott a beiratkozáson, és az új tanév előtt próbál gyors iramban felfedezni mindent az iskolától a Bogolyfalva nyújtotta lehetőségekig. A meglehetősen rövid idő ellenére, ami rendelkezésére áll, egy kis lovaglásra mindig szakít időt. Talált is egy gyönyörűszép almásderest a lovardában, aki a Felhő névre hallgat, és még napkelte előtt besettenkedett a helyre egy kiábrándító bűbájt használva álcául, és kicsempészte Felhőt. Visszaviszi még az ütemezett reggeli előtt, az elmúlt két napban ugyanis körbekérdezősködött, hogy megtudakolja, nagyjából hogyan is néznek ki a lovarda mindennapjai. Itt egy kérdés, ott egy kérdés, és gyorsan összeszedett minden szükséges infót. Még arra is gondolt, hogy jelentkezik önkénteskedni, ha van ilyenre igény. Az anyjának úgyis biztos tetszene a dolog, ő meg addig is tölthet egy kis időt lovakkal. Mindenkinek jó lenne. Még alszik rá azért egyet vagy kettőt, aztán megkérdezi majd az illetékest. Jelen pillanatban viszont a kicsempészett Felhővel baktat a Bogolyfalva szélén felfedezett tó partján, már visszafele tartva. A felkelő nap közben egyre feljebb kúszik az ég alján, és el is gyönyörködik egy pillanatig a színes égboltban, majd úgy dönt, leugrik a lóról és megjutalmazza a magával hozott répával.
- Nézd csak, mit hoztam neked, Felhő - paskolja meg a ló nyakát barátságosan, és feltartja a sárgarépát, amibe a ló aztán lelkesen harap nagyot és még lelkesebben rágja. - Ügyes ló vagy te, nagyon ügyes. Majd holnap reggel is kicsempészlek - ígéri, és megigazítja kicsit a ló sörényét is, hogy ne lógjon annyira a pofájába. Olyan szépen be is lehetne fonni. Na majd ha visszaértek, szerencsére tud erre tökéletes bűbájt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=852259#post852259][b]Návay Kristóf - 2022.09.05. 01:10[/b][/url]

Bált tartanak odafent, éjfél közeledtével a sötét vászonra felsorakozik a késő nyári égbolt valamennyi csillaga, s a tompa fülzúgás zajára kezdenek egyszerre vad keringőbe. Velük járja táncát az egész világ, benne a partra kikötött csónak, az ösvény, a szemközti rengeteg fenyvesei, de még tőle a jobb kézre eső pad is, amiben végül nem sikerül megkapaszkodnia, ahogy testével lassan előrezuhan. Kristóf rohadtul nem szeretne részt venni ezen a mulatságon, sőt, vérig van sértődve azon, hogy rajta kívül mindenki kapott meghívót, még ha nem is idegen számára az, hogy a világ összefogott ellene. A szomorú igazság persze az, hogy mindez csupán a fiú fejében létezik. Munka után átment a csárdába, mert már szólva lett, hogy túl látványosan dézsmálja a pub készletét, s nem vet jó fényt a helyre, ha az alkalmazottak rúgnak ki a legjobban a hámból. Szerencsére már régen összehaverkodott a helyi erőkkel annyira, hogy pohár poharat kövessen, s egy újabb részeg estét húzhasson be magának a nemlétező dicsőségfalának strigulái mellé. Fizetésnap van, ünnepelni kell, rohadjon meg mindenki... Mindenféle kevert kavarog a gyomrában, valamiért sosem olyan szerencsés, hogy kidobja a taccsot, ezért ilyenkor duplán megszenvedi. S épp úgy kavarognak fejében azok a nyomasztó gondolatok és emlékek, amiktől menekülni próbált, de hetek óta nem tud szabadulni. Bizsergő érzés testének több pontján, megszokott képszakadások. Szemet kinyit, majd lehuny. Ismeretlen táj. A mozdulatsor megismétlésével már derengeni kezd valami. Ez most más, új hely. Aztán a csillagok a tavacska víztükrén is megjelennek, legalábbis feltételezi, hogy még a faluban van. De ő is tudja, hogy rossz felé megy, hiszen nem erre lakik. Talán a kastélyba tartana, mert még közel egy év után sem szokta meg, hogy már elvégezte a mesterképzést.
Haza kell mennie. Ki tudja, mennyi idő alatt, de elég erőt gyűjt ahhoz, hogy feltápászkodjon, s egy újabb gyenge kísérletet tegyen a távozásra. Lábai elakadnak egymásban, mozgáskoordinációja felmondja a szolgálatot. Menekülne, de a tópart régi szeretőként úgy rohan őt üdvözölni, mintha vele is kavart volna annak idején. Egy hangos csobbanás, kétségbeesett kalimpálás, s valami csodával határos módon fennakad a nádasban, majd érzi, ahogy a hűvös víz kezdi átitatni a ruházatát. Két karjával felkönyököl, térdeivel próbálja feltolni magát, megfulladni persze azért nem fog ennyitől. Hangosan káromkodik egy sort...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=852260#post852260][b]Návay Regina - 2022.09.05. 12:43[/b][/url]

Kristóf

Ma volt az első alkalom, hogy a kollégáim meghívtak magukkal sörözni. Ez amolyan péntek esti szokás, de eddig még sose kérdezték meg, hogy csatlakoznék-e, én pedig nem kérdeztem, hogy csatlakozhatnék-e. Ki akarna akaszkodni, ha nem igénylik a társaságát? Lassan négy hónap után azonban mintha megtört volna a jég, végtére is a próbaidőmből is kevesebb van már hátra, mint amennyi eltelt. Meg azért makacs vagyok ám, mint egy öszvér, és nem sikerült megtörniük. Két és fél sör után Laci meg is súgta, hogy pont ezért hívtak meg, mert ilyen átkozottul makacs lány vagyok. Végülis ízig-vérig Návay volnék, ez nekem a természetes. A főnök ugyan nem volt ott ma, de ez már amúgy is fél siker szerintem, hogy a többiek elkezdtek befogadni, és remekül elsörözgettünk. A kellemetlenség ott kezdődött, hogy a három sör után, amit megittam velük, a hoppanálást már annyira nem óhajtotta bevenni a gyomrom. Azt éreztem, hogy némi séta jól fog jönni, ezért eleve a falu szélére érkeztem, ott azonban azonnal össze is keveredett nem csak a fejemben minden, de a gyomromban is. Egy rágó meg a levegő együttesen jót tett, de biztos, ami biztos alapon úgy tűnt jónak, hogy tegyek még egy rövidebb sétát, mielőtt hazamennék. Az egyentalár már rég a táskámban pihen összefogva, az ing ujját könyékig tűröm, nyakban meg ki is gombolok egy, majd még egy gombot, mert még mindig szűknek érzem. Megdörzsölöm kicsit a homlokom, majd az orrnyergem, keresgélek kicsit a táskámban, hátha van még az ásványvízből is, amit gondosan beszereztem előre, de nem találom. Sóhajtok egyet, és inkább abbahagyom a keresést. Megfordul a fejemben, hogy beugorhatnék a tóba is akár, de annyira jó ötletnek mégsem tűnik, főleg, amikor meghallom, hogy valaki hangosan káromkodik a nádasban. Na még ez hiányzott. Kicsit kába a fejem, de azért a pálcámat kézbe véve magam elé tartom, mielőtt közelebb lépnék.
- Hahó! Ki van ott? - kérdezem elég hangosan, de még éppen nem kiabálva. Okos lány, ugye? Inkább mennék haza én is. Ki tudja, ki lapul a nádasban és mégis mit szeretni, visszatáncolni viszont már nehéz, főleg, hogy kinyitottam a számat, kicsit előbb, mint végiggondoltam volna a helyzetet. Most már lesz, ami lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=852306#post852306][b]Návay Kristóf - 2022.09.07. 01:26[/b][/url]

Nincs abban az állapotban, hogy a környezetével törődjön. Túlzottan lefoglalja az egyensúlyozás, na meg a hiábavaló küzdelem az ellen, hogy ne legyen csuromvizes a ruhája. Még szerencsésnek is mondhatja magát, hogy nem a hideg évszakban borult be a tavacskába, mert így talán megússza tüdőgyulladás nélkül.
Józanodik. Lassan, de biztosan. A víz kicsit felfrissíti és kizökkenti a káoszból, ami a fejében zajlik. Már csak arra kell figyelnie, hogy ne akadjon össze a nyelve beszéd közben, és a lábai valóban arra menjenek, amerre ő akarja, és ez nagy előrelépés ahhoz képest, hogy néhány órával korábban még azt se nagyon tudta, hogy mi történik körülötte.
Alapvetően nem ijedős típus, de a hirtelen jött hangra egy pillanat erejéig mégis összerezzen. A nádasnak biztosan nem tesz jót, hogy benne fetreng valaki, de ez talán még nem valósít meg semmilyen szabálysértést, hiszen a tavacskában sokszor fürdenek diákok, ha unják a kastélybeli medencéket, vagy csak spórolás címén lusták belépőt váltani a barlangfürdőbe. Kristóf persze nem gondolkodik el ilyeneken, maximum az illető kilétén. Hangja ismerősen cseng, határozottnak tűnik. Hát persze, hogy egy aurorral fújja ilyenkor össze a cél, még szerencse, hogy nem kell igazolnia magát.
- Ne kíváncsiskodj - hangzik fel a sértődött válasz, közel fél perces hallgatást követően. Fogalma sincs még, kihez beszél egyáltalán, de örülne, ha békén hagynák. - Hogy a faszomba jutok én innen ki? - siránkozik magában. A nádas fájdalmas recsegésbe kezd, amint lassú és nehéz lépteivel utat tör magának valamerre, két kezével lökve szét maga előtt a növényzetet, mintha csak a kukoricásban lenne egy szántóföld közepén. Egészen konkrétan sikerül a tó közepe felé megindulnia.
- Fényt! - kiáltja követelőzően az első néhány méter megtétele után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=852337#post852337][b]Návay Regina - 2022.09.07. 18:13[/b][/url]

Kristóf

Ó, hogy nekem mekkora szerencsém van ma. Jobb kezemet egy kétségbeesett mozdulattal emelem fel, hogy arcomat a tenyerembe rejtsem. Nem teljes a siker, de a pillanat erejéig megteszi. Aztán a homlokomra szorítom a tenyerem egy fél percre, végül egy kelletlen szusszanással simítom hátra a képzelt és tényleges kósza hajszálakat egészen a magas copfig. Bal kezemben még mindig ott a pálca, határozottan szegezem előre, bár teljesen tudatában vagyok, hogy spiccesen párbajozni esetleg nagy botorság lenne. Lassabb a reakcióidőm. Remélem, nem lesz azért ilyesmire szükség, mégis ahelyett, hogy befognám a számat és tovább mennék, vaknak és süketnek tettetve magam, inkább megkérdezem, ki van ott. Lehet, hogy valaki segítségre szorul. Engem meg a nagy szívem fog egyszer a sírba vinni. A válasz hallatán aztán fény gyúl kissé ködösnek mondható agyamban. Én ismerem ezt a hangot, meg a gazdáját is, aki éppen a nádasban fetrenghet, hiszen ha jól hallom, a hang pontosan onnan jön.
- Idióta - szalad ki a számon szinte azonnal, még ha csak félhangosan is. Tényleg mekkora szerencsém van ma. Hiszen ez a csodás unokabátyám, aki egy magát felnőttnek kiadó dackorszakos kölyök. A következő sóhaj, ami elhagyja a számat, leginkább frusztrált.
- Te csak ne parancsolgass, mert még itt talállak hagyni. Mi a fenét keresel a nádasban egyáltalán? - kérdezek vissza, miközben mégiscsak idézek egy lumos maximát közelebb lépve. Beesni nem nagyon szeretnék, csak azt próbálom megállapítani, pontosan hol is van. A fény ide fogja csábítani a környék összes szúnyogát, viszont abban is segít, hogy felfedezzem, hol rejtőzik a nádszálak között.
- Mobilicorpus - mondom ki az újabb varázsigét, amint sötétségbe borul ismét minden, ahogy a fényvarázslat megszűnik, és csak remélni tudom, hogy nem valami a tó mélyén bomladozó akármit sikerült kilebegtetnem onnan, hanem Kristófot. Ez a varázslat mégiscsak testek mozgatására van, de azon sose gondolkodtam, hogy annak élni is kell-e. Vagy mindjárt egy hisztis sellővel találom szembe magam. Puff. Remélem, épp hasra esett. Újra fényt idézek, bár már csak egy sima lumost és megnézem, mit is fogtam. - Csak nem a sellőkkel akartál lepacsizni, okoska?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=852484#post852484][b]Ruarc L. Mornien - 2022.09.10. 21:29[/b][/url]

Ami másnak kora reggel, az Runál késő este - reggeli sétájukra viszi a kutyákat, s még azelőtt hazatér, hogy teljesen felkelne a nap. Gavin nincs vele, az utolsó álomciklusát töltő Tobival hagyta, szükség esetére. Halkan csettegve halad, javarészt szabadjára engedve a falkát a hajnali hűvösben, úgysem bírná szusszal az iramukat. Lépései, kósza mozdulatai lassabbak már, s fázósan összekulcsolja karjait - talán nem mezítláb kellett volna elindulnia, de a puha fűben, friss harmatban gázolni a nyarak ritka élvezete.
Az emberek alszanak, így nem kutat gondolatok után; hallása egyszerű neszekre, madárdalra, csaholásra figyel a visszhangok között. Normális esetben legfeljebb játékos civódást, kisebb nézeteltéréseket hall, ma azonban egy ponton furcsa izgalom lesz úrrá a csapaton. Fejét felkapva próbál gondolataikba hallgatni, de nem érti, mi hozta őket lázba, csak hogy valami nyomát, szagát érzik. Sok a környéken a vad és a bestia, így nem nyugtalanítja különösebben, pusztán néhány vakkantással visszahhívja őket. Felőle megnézhetik, merre járt az a csodálatos mandarin, ami miatt most kórusnyüszítés megy, de a sérüléseket el akarja kerülni és ilyentájt még lehetnek kint vadak.
A rangidős Almaszósz tempójához igazodik így mindenki, amint a tavacska felé kanyarodnak, azonban amint megpillantják a lényt, az egyik fiatal hirtelen kiront a többi közül. Annyit tehet, hogy azonnal fekvésre utasítja a többieket, s utána szalad, mert hiába szólítja a nevét, se lát-se hall.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=852541#post852541][b]Návay Kristóf - 2022.09.12. 01:45[/b][/url]

Ismerős jelző üti meg a fülét. Kortól és nemtől függetlenül hetente többször is előfordul, hogy ezt találják rá mondani. Valamiért rendszeresen, meglehetősen hamar aggatják rá a címkét, amit először furcsállni kezdett, de aztán utóbb már bóknak könyvelt el, jobb híján. Lepereg róla, hiszen mondanak rá ennél sokkal durvábbakat is. Azon viszont már jobban fennakad, hogy az ő egyszerűnek és tiszteletteljesnek gondolt kérésére leállnak vele akadékoskodni. Nincs olyan kedvében, hogy vitába szálljon, legalábbis addig biztosan nem, amíg ki nem kecmereg valahogy a vízből. De inkább hagynák most őt békén a nádasban szenvedni, minthogy baszogatnák mindenfélével. Nincs ereje ahhoz se, hogy egyenesen járjon, hát még hogy összebalhézzon valami jöttmenttel.
Mint aki citromba harapott, úgy rándul görcsbe a szája. Hirtelen bevillan neki a jól ismert hang gazdája, s ettől feláll a szőr a hátán. Nem tudja, merre tart pontosan, de megfordul a fejében, hogy talán jó lenne elmenekülni a felelősségre vonás alól, mielőtt túl késő lesz. Ezt az éjszakát viszont már úgy tűnik, átvitt értelemben sem úszhatja meg szárazon.
- Ne ilyen erőset! Meg akarsz vakítani?! - kéri ki magának hangosan a fénybűbájra. Szándékosan hagyja figyelmen kívül az előző kérdését, nincs kedve ugyanis magyarázkodnia, nem is érzi úgy, hogy tartozik neki beszámolóval. A legprózaibb ok persze az, hogy maga se tudja, miként jutott ide, nyilván nem ez volt az eredeti terve, de ennek feszegetése olyan mély témákra terelné a beszélgetést, amiről hallani sem akar. Akkor tért magához igazán, amikor sokkolta őt a hideg víz.
Túl késő. A fények kihunynak, a varázsige kimondásra kerül. Kristóf minden porcikája a magasba emelkedik, horogra akadt halként kezd kétségbeesett vergődésbe, amihez torkaszakadtából üvölt fel a félelemtől. Ha ez kicsivel korábban történik vele, tuti kidobja a taccsot, így azonban az alkohol maradék hatása is jelentősen csökken a szervezetében. Ritkán érzi magát ennyire kiszolgáltatottnak, mert ha az is, akkor általában kiüti magát előtte, így nem ér rá aggódni ezen, fel se fogja, hogy mi történik vele. Egy örökkévalóságnak is tűnik, mire a földre zuhan.
- Mióta kényszeríthetsz te engem az engedélyem nélkül? - sipítozik kétségbeesetten. Szavait még kellő lassúsággal ejti ki ahhoz, hogy érezni lehessen rajt az alkoholfogyasztást. Az újfent meggyulladó fénytől a hátára fordul, s úgy takarja el két kezével az arcát, miközben összehúzza magát. -  Ejthettél volna a fejemre, legalább ápolhatnál egy nyomorékot - gúnyolódik szenvtelenül. - Követtél, mi? Valld be, hogy ez volt a terved! - vádaskodik, majd néhány nyüszítést követően végre befogja egy kicsit.