A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

- Jó, akkor én most... - pislogás nélkül meredek a levitás lányra, miután összeszedtem a holmim. Igen, határozottan próbálom felfogni a számomra túlságosan szürreális helyzetet, de mikor Elsietől megint csak egy hatalmas mosolyt kapok, sóhajtva kimegyek. A lakásomból. A jegyzeteimmel. És elindulok a tó felé, hogy Elsie... nyugodtan tudjon telefonálni. A lakásomban. Ahonnét kitett. És egy nüansznyi jele se volt rajta a zavarnak, én meg... kegyetlen ez a lány, rosszabb bárkinél. Nem is lehet rá haragudni.
Azért kicsit mégis indulatosan szedem a lábaim, de leginkább próbálom felfogni, hogy ez most velem tényleg megtörténik.
Azzal már rég megbarátkoztam, hogy naponta teszi tiszteletét Diornál, semmi gondom nincs vele. Azzal sem, hogy a "vendégszobám", az ő holmijával van tele, és még azzal sem, hogy fél napokat szellőztetek, mert ő rá akar gyújtani. Tényleg. Semmi baj. Inkább nálam csinálja, mint máshol, de azért vannak határok. Ez pedig olyasmi, amit az agyam még akkor is képtelen feldolgozni, mikor mélyet sóhajtva ülök le a tó partjára.
Kezemben a telefon, de vacillálok, hisz nem gondolnám, hogy ez olyasmi, ami Damian problémája lenne, de aztán meg... legyen az ő problémája. Úgyhogy szépen fel is hívom.
- Figyelj, én tééééényleg nagyon kedvelem a húgod. Teljesen megszoktam már, hogy minden nap nálam van. De most tett ki a lakásomból, mert ő telefonálni szeretne - annak ellenére, hogy én nem kímélem, és amint felveszi, a nyakába is zúdítom köszönés nélkül, meglepően higgadtan és normálisan ecsetelem Damiannak a kialakult helyzetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877184#post877184][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.18. 22:40[/b][/url]

- Jó, akkor én most... - pislogás nélkül meredek a levitás lányra, miután összeszedtem a holmim. Igen, határozottan próbálom felfogni a számomra túlságosan szürreális helyzetet, de mikor Elsietől megint csak egy hatalmas mosolyt kapok, sóhajtva kimegyek. A lakásomból. A jegyzeteimmel. És elindulok a tó felé, hogy Elsie... nyugodtan tudjon telefonálni. A lakásomban. Ahonnét kitett. És egy nüansznyi jele se volt rajta a zavarnak, én meg... kegyetlen ez a lány, rosszabb bárkinél. Nem is lehet rá haragudni.
Azért kicsit mégis indulatosan szedem a lábaim, de leginkább próbálom felfogni, hogy ez most velem tényleg megtörténik.
Azzal már rég megbarátkoztam, hogy naponta teszi tiszteletét Diornál, semmi gondom nincs vele. Azzal sem, hogy a "vendégszobám", az ő holmijával van tele, és még azzal sem, hogy fél napokat szellőztetek, mert ő rá akar gyújtani. Tényleg. Semmi baj. Inkább nálam csinálja, mint máshol, de azért vannak határok. Ez pedig olyasmi, amit az agyam még akkor is képtelen feldolgozni, mikor mélyet sóhajtva ülök le a tó partjára.
Kezemben a telefon, de vacillálok, hisz nem gondolnám, hogy ez olyasmi, ami Damian problémája lenne, de aztán meg... legyen az ő problémája. Úgyhogy szépen fel is hívom.
- Figyelj, én tééééényleg nagyon kedvelem a húgod. Teljesen megszoktam már, hogy minden nap nálam van. De most tett ki a lakásomból, mert ő telefonálni szeretne - annak ellenére, hogy én nem kímélem, és amint felveszi, a nyakába is zúdítom köszönés nélkül, meglepően higgadtan és normálisan ecsetelem Damiannak a kialakult helyzetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877191#post877191][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.19. 00:41[/b][/url]

   -  ... kétezer-ötszázat mondtam neki, de ha köti magát hatszázig el tudunk menni. Akkor pedig, ha Yegorov kifizet, ahová kelleni fogsz, akkor... bocs, egy pillanat...
A csípője mellett lepillant a rezgő telefonjára, amit a mondata felénél húzott elő a zsebéből. Fölnéz az apjára, ak egy megengedő bólintással nyugtázza a hívást, arrébb sétál pár lépést és aztán emeli fel a mobilját. A birtokhoz tartozó tó tükrén apró papírhajók százai lebegnek, annak a partján a gondosan nyírt fűben áll meg, méterekre a lapjaikat vesztett, széttépkedett, öreg könyvektől. A szabad kezében még mindig egy félig kész origami-hajót tart, így amíg Kamilla köszönés és bármiféle előjáték nélkül belekezd a panaszkodásba, ő a vállával megtámasztva a telefont folytatja a hajtogatást.
   -  Miért engedted be? Megmondtam, hogy nem ismeri a határokat.
Megmondta? Talán, nem emlékszik már. Viszonylag szűkszavúan nyilatkozott a húgáról, hiszen a családja nem olyan téma, ami gyakran felmerül köztük Kamillával. Bár, ahogy belegondol, más téma sem. A viszonyuknak nem sarokköve a beszélgetés.
Visszapillant az apjára, majd hátat fordít neki a tó partján. Kissé lejjebb halkítja a hangját.
   - De nem hagytad neki, hogy elküldjön, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877194#post877194][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.19. 09:03[/b][/url]

Nem hívom fel minden aprósággal, de ez... ez már aligha nevezhető apróságnak. Elsienek vannak dolgai, arra már hamar rájöttem, de nem én leszek az, aki ráveti az első követ, és tényleg csak bosszantó volt idáig. Most viszont megint túllépett egy határt, és én megint azon gondolkodok, hogy kerültem ebbe a helyzetbe.
- Nem. Te azt mondtad, hogy magatartásbeli problémái vannak - vágom rá, mert ez bőven kimerít azokat. Elsie nem ismeri a nem szót, és ez aligha tudható be magatartási problémának, és nem érzem magamban a készséget arra, hogy én tanítsam meg neki.
És csend. Pedig a kérdés annyira egyszerű, és annyira nyilvánvaló. Azt kellett volna tennem, akkor most nem a víz fodrozódását nézném, miközben az ölemben lévő papírok sarkát gyűrögetem.
- Damian, ha nemet tudnék nektek mondani, a világ legboldogabb embere lennék - sóhajtok fel, és még a szemem is megforgatom, mert efelől semmi kétségem. Nemet kellett volna mondanom. Már akkor, mikor rám sózta a kutyát, vagy nem is.... már akkor nemet kellett volna mondanom, mikor felhívott magával az emeletre a pubban, akkor most nem ülnék itt. Jó, ennyire nem drámai azért a helyzet, tényleg csak... bosszantó.
- Szóval mit gondolsz? Meddig tart nála egy ilyen... beszélgetés, vacsorára azért hazamehetek? - a hangom is beletörődő, mert legalább behozom magam a tanulással, nem számít, hogy rengeteg más dolgot is elterveztem mára... majd legközelebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877197#post877197][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.19. 14:57[/b][/url]

Amikor azon a szelíden kioktató hangján kimondja, hogy "Damian", ő már nem tehet róla, de irritáltam megforgatja a szemét. Továbblép a tó partján, hogy távolabb kerüljön az apjától, a kezei közt pedig tovább hajtogatja a hajót. Az apró vitorlán a Lengyel Mágusállam alkotmányának sorai néznek vissza rá a könyvből kitépett papíron.
   -  Szerinted innen mit kezdjek ezzel? Kamilla, könyörgöm, egyszer az életben állj már a sarkadra ahelyett, hogy lefeküdnél az akaratnak. Vagy azt várod el tőlem, hogy most menjek oda és mentselek meg?
A válasza sürgetőbbre és leheletnyit agresszívebbre sikerül, mint tervezte, noha a hangját nem emeli fel. Azonban lassan, de egyre biztosabban kezdi elveszteni a türelmét és csak részben Kamilla viselkedése miatt. Elsie életben tartása újfent a részmunkaidős állásává vált, ami kezdetben tényleg nem zavarta, de mostanra kezdi túlfeszíteni a húrt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877199#post877199][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.19. 15:36[/b][/url]

- Igen, azt! - habozás és gondolkodás nélkül vágom rá, talán még a hangom is megemelem kicsit, aztán... aztán megint csend.
Általában nem várok tőle soha semmit, mert egyébként miért tenném? Most viszont az ő húga miatt ülök itt, és határozottan nem tetszik, hogy még engem oktat ki.
-  Ezt most komolyan te mondod? - sziszegem a kérdést, és irtó nagy szerencséje egyébként, hogy nincs itt.
- A húgod hírből sem ismeri a nem szót, az pedig aligha az én hibám - közlöm vele a tényt, noha van egy sanda gyanúm, nem mondok neki újat ezzel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877200#post877200][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.19. 15:50[/b][/url]

Megtorpan. Jól hallotta? A telefont, amit eddig a vállával tartott, hogy felszabadítsa a karját, most a kezébe ejti és úgy emeli fel ismét.
   -  Mert az enyém? - Élesen kérdez vissza, ami különben nem igazán jellemző rá. Most azonban a türelme fogytán, Kamillával pedig úgy érzi, hogy a párhetes ismeretségük alatt eljutottak arra a pontra, hogy abbahagyja az udvariaskodást. Futólag visszapillant az apjára, aki időközben visszaült a tó szélére hordott kerti székek egyikére és csak egy elbocsátó intéssel tudatja, hogy menj csak, intézd a dolgod, én elvagyok.
   -  Nekem igazán nincs időm erre... - mondja halkan, azonban ez nem annyira a lánynak, mint magának szól. Ahogy folytatja, a hangja visszatér az eredeti, kissé sürgető tónusához. - Kamilla, nem tudok mit kezdeni ezzel. Oldd meg, tedd ki otthonról. De ezt a követelőzést most fejezd be, mert pont úgy viselkedsz, mint egy barátnő, de annak is csak a legrosszabb részei.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877204#post877204][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.19. 16:38[/b][/url]

Hitetlenkedve meredek magam elé, és próbálom felfogni az egyre szürreálisabbá váló helyzetet. Nem, képtelen vagyok elhinni, hogy a tóparton veszekszem annak a bátyjával, aki miatt a tóparton vagyok. Ez... nem. Ezt senki nem hinné el.
- A te testvéred! - most már én sem finomkodok. Majd mindjárt még bocsánatot is kérek tőle. Hát eldobom az agyam.
- Ezaz! Nem vagyok a barátnőd! És nem követelőzök! Konkrétan élek azzal, hogy bármit kérhetek! Mert bár nem vagyok a barátnőd, a húgod az én lakásomban van! - nem félek hozzávágni, mert nem adott meg időkorlátot.
- És őszintén sajnálom, hogy ilyesmivel zavarlak, de én sem tóparton ücsörgést terveztem a szabadnapomra. Vagy ez mindig így történik azzal, akivel összejársz szexelni? Mert igazán mondhattad volna - ezért ezen a ponton körbe nézek, hiába vagyok irtó dühös. Szerencsére csak egy párt látok, azt is a túloldalon, aligha hallhatnak meg ebből bármit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877211#post877211][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.19. 18:37[/b][/url]

Többszáz kilométerrel arrébb hüledezve pislog pislog egy másik tó tükrére. Közelebb lép és a papírcsónakot csípőmagasságból a partmenti, vízen lebegő békanyálra ejti. Az ő testvére? Komolyan ezzel hozakodik elő? Igen, tényleg a húga a lány, de elmúlt húsz éves, még ha a viselkedésén ez általában nem mutatkozik meg.
   -  Még egyszer kérdezem - és ezzel nyomatékosan megemeli a hangját -, hogy mit vársz, mit csináljak? Elviszem azt a szaros kutyát onnan, nem érdekel, de tudom, hogy ez most nem a kutyáról szól és nem Elsie-ről. Egy ideje úgy viselkedsz már, mint akinek beleszartak a rántottájába, csak mondd meg, mi bajod van mégis?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877212#post877212][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.19. 19:05[/b][/url]

- Fogalmam sincs Damian. Mégis mi bajom lehetne? - a kérdés persze költői, de legalább olyan hangos, mint az övé.
Leteszem a cuccaim a földre, és felpattanva járkálni kezdek. Még a hajamba is beletúrok és a fejem rázom. Annyira szívesen megfojtanám.
- Kutyáról volt szó, meg arról, hogy figyelek a húgodra. És már akkor sem értettem, miért engem kérsz meg. Mi közöm lenne a családodhoz, mikor hozzád sincs túl sok? - igen, tényleg kiakadok, de ő akarta tudni, mi bajom van.
- És hogy mit várok? Mondjuk egy bocsánatkérést.... Nem lenne rossz. Vagy egy köszönömöt, mert nem hagytalak szarba - és tudom... Tudom, hogy ezt tőle feleslegesen várom.
- De mivel tőled ezt hiába várom, csak azt akarom, hogy hagyj békén és felejts el. Hülyeség volt azt gondolni, hogy Damian Flaviut érdekli bármi is saját magán kívül - a hangom lassan, fokozatosan halkul, és kihallatszik belőle a csalódottság és a beletörődés. Aztán nemes egyszerűséggel megszakítom a hívást. Teljesen biztosra megyek. Kitörlöm a számát is, majd zenét kapcsolok és nekiállok tanulni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877214#post877214][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.19. 19:31[/b][/url]

Vádló szavak. Kiabálás. Végül halk pittyenés. Csend.
Elemeli a fülétől a telefont és a csodálkozástól kisimult arccal néz rá. Ugyan felfogta a lány szavait - és jobban ismeri már annál, hogy tudja, ne próbáljon közbevágni -, mégsem érti őket. Elsie nála van, idáig minden rendben, akkor is, ha a húgát nyomatékosan megkérte rá, hogy tartsa magát távol Kamillától, még mindig nem bízva teljesen abban, hogy az utóbbinak nem járna el a szája a viszonyukkal kapcsolatban. De neki mégis mi köze ehhez a kialakult helyzethez azon túl, hogy megkérte Kamillát, hogy vigyázzon a kutyára? Mi több - miért tartozna bocsánatkéréssel?
Ezeket a kérdéseket azonban nem tudja feltenni neki. Egy ingerült szusszanással csúsztatja vissza a mobilját a zsebébe, hajol le egy tóparti kavicsért és hajítja a vízbe, mielőtt megfordulna, hogy visszasétáljon az apjához.
   -  Nők?
   - Yeah, bocs, csak... Charon. De majd lehiggad. Hol tartottam...
Ezzel hajol le a lába előtt nyitottan heverő enciklopédiáért és tép ki belőle egy újabb lapot. Gondolatban megkeresi azt a gondolatszálat, amit a telefon rezgése percekkel előtt megszakított.
   - Szóval Yegorov-tól még ha befolyik ötezer, akkor megleszünk, akkor pedig...
Ő magyaráz, Pere hallgat, a papírhajók szomorkásan lengedeznek a tó tükrén tovább. Ahogy mondta: lehiggad majd. Mindig lehiggad.
Mindig visszajön.