A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=875547#post875547][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.28. 18:10[/b][/url]

   -  Jófej kutya.
Átveszi a nyáltól ragacsos labdát a kutyától csak azért, hogy ismét a tó felé hajítsa. Csak az állkapcsának megfeszülése árulkodik a taknyos kutyanyállal és szőrrel szembeni undoráról, illetve talán az, hogy az Adéltól kölcsön kapott takaró mellett az ébredező tavaszi fűbe törli a tenyerét. Lucien vidáman elszórakoztatja magát a könyvével aztán, hogy ő udvariasan visszautasította azt, hogy a gyerek nála legyen ezen a rögtönzött pikniken.
A pubról tervezett beszélni Adéllal, a lány arcát látva azonban jobb ötletlen tűnt felajánlani, hogy megszabadítják a gyerekcsőszködés terhétől, legalább egy fél délutánra.
   -  Benne vagyok, ezer éve nem voltam színházba. A nagyanyám sírni fog a boldogságtól, ha meghallja.
Félig Krise - tehát természetesen az ő gyerek- és tinédzserkorát is körbeölelte a színház, amit felcseperedve sokáig szájhúzással élt meg. MÉg mindig nem tartja elég idősnek magát hozzá, hogy őszintén értékelje az ilyesmit, de ha jó a társaság akkor semmi ellenvetése az ellen, hogy végigunatkozzon két vagy három felvonást.
   -  Várj... péntek? Ah... lehet, hogy nem jó. Azt hiszem találkozom valakivel - A kezeire támaszkodik a takarón, de csak aztán, hogy az orrán feljebb tolta a napszemüvegét -. De tulajdonképpen le lehet mondani, nem randi vagy hasonló. Hánykor? Mindketten jöttök?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=875702#post875702][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.30. 12:31[/b][/url]

Még mindig nem panaszkodik, ennek ellenére azonnal elfogadja a törlőkendőt és abba törli az ujjait. A mozdulat persze teljesen hiábavaló, hiszen másodpercekkel később a nyálas labda ismét a takarón puffan mellette.
   -  Áh, ne félts, csak a lányok szemét takargatja a nagyanyám, én ha rúdtáncot néznék előtte akkor is csak az érdekelné, hogy rendesen ki legyen vasalva az ingem.
Felveszi a labdát és ismét egy széles lendítéssel indítja útnak. Könnyedén elneveti magát.
   -  Havonta egyszer egy kikapcsoló est? Nehogy a végén túlzásba vidd a szórakozást, hát mit fognak szólni?
Maga mellett most már a kendőbe törli a kezét. Nem tudja, hogy a lány munkába temetkezik vagy épp a férje az, aki nem hagyja élvezni a szabadságát, havonta egyszer egyedül lenni azonban az ő ízlésének mindenképp kevés. Havonta egyszer dolgozni talán, az már egészségesebb hozzáállás.
   -  Nem, lemondom, csak egy random lány, tényleg - hárít nyomban -. Ha ötre érted megyek előtte vacsora is beleférhet a közelben. Ha már ilyen vad a darab, a lelkem nem fogja kibírni azokkal az apró színházi szendvicsekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=876170#post876170][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.04. 18:10[/b][/url]

A munka, az egyetem és Lucien. Nem adja a tudtára, hogy ez mennyire szomorú és lohasztó így. Ezzel tölti az idejét ennyi idősen? Ám szerencsére se nem az apja, se nem a bátyja, se nem a kedves férje, hogy köze legyen hozzá, így inkább csak kinyújtja a kezét a labdáért, a kutya pedig kifejezett lelkesedéssel ejti a tenyerébe azt.
   -  Legyen rendes étterem, ha már havonta egyet engedsz csak magadnak. My treat. De elfogadok bármilyen javaslatot.
Úgy tervezi, ügyes, bajos dolgai okán több időt tölt majd a testvérországban, így nem is árt, ha jobban kiismeri magát errefelé. A kutya türelmetlenül vakkant egyet, így ő kelletlenül ismét, de most már messzebbre dobja a labdát.
   -  Egyelőre jó kérdés, de úgy hallottam, a hetekben kiderül és beavatnak engem is. Annyit tudok, hogy a Bánffy kiesett. Annyit kértem még, hogy harmadik unkatestvérnél távolabbról válasszanak, szóval gyanítom, a nagyanyám kénytelen volt pár családot a kezdetektől lehúzni a listáról. Na miért, csak nincs egy húgod akiről nem tudok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877191#post877191][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.19. 00:41[/b][/url]

   -  ... kétezer-ötszázat mondtam neki, de ha köti magát hatszázig el tudunk menni. Akkor pedig, ha Yegorov kifizet, ahová kelleni fogsz, akkor... bocs, egy pillanat...
A csípője mellett lepillant a rezgő telefonjára, amit a mondata felénél húzott elő a zsebéből. Fölnéz az apjára, ak egy megengedő bólintással nyugtázza a hívást, arrébb sétál pár lépést és aztán emeli fel a mobilját. A birtokhoz tartozó tó tükrén apró papírhajók százai lebegnek, annak a partján a gondosan nyírt fűben áll meg, méterekre a lapjaikat vesztett, széttépkedett, öreg könyvektől. A szabad kezében még mindig egy félig kész origami-hajót tart, így amíg Kamilla köszönés és bármiféle előjáték nélkül belekezd a panaszkodásba, ő a vállával megtámasztva a telefont folytatja a hajtogatást.
   -  Miért engedted be? Megmondtam, hogy nem ismeri a határokat.
Megmondta? Talán, nem emlékszik már. Viszonylag szűkszavúan nyilatkozott a húgáról, hiszen a családja nem olyan téma, ami gyakran felmerül köztük Kamillával. Bár, ahogy belegondol, más téma sem. A viszonyuknak nem sarokköve a beszélgetés.
Visszapillant az apjára, majd hátat fordít neki a tó partján. Kissé lejjebb halkítja a hangját.
   - De nem hagytad neki, hogy elküldjön, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877197#post877197][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.19. 14:57[/b][/url]

Amikor azon a szelíden kioktató hangján kimondja, hogy "Damian", ő már nem tehet róla, de irritáltam megforgatja a szemét. Továbblép a tó partján, hogy távolabb kerüljön az apjától, a kezei közt pedig tovább hajtogatja a hajót. Az apró vitorlán a Lengyel Mágusállam alkotmányának sorai néznek vissza rá a könyvből kitépett papíron.
   -  Szerinted innen mit kezdjek ezzel? Kamilla, könyörgöm, egyszer az életben állj már a sarkadra ahelyett, hogy lefeküdnél az akaratnak. Vagy azt várod el tőlem, hogy most menjek oda és mentselek meg?
A válasza sürgetőbbre és leheletnyit agresszívebbre sikerül, mint tervezte, noha a hangját nem emeli fel. Azonban lassan, de egyre biztosabban kezdi elveszteni a türelmét és csak részben Kamilla viselkedése miatt. Elsie életben tartása újfent a részmunkaidős állásává vált, ami kezdetben tényleg nem zavarta, de mostanra kezdi túlfeszíteni a húrt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877200#post877200][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.19. 15:50[/b][/url]

Megtorpan. Jól hallotta? A telefont, amit eddig a vállával tartott, hogy felszabadítsa a karját, most a kezébe ejti és úgy emeli fel ismét.
   -  Mert az enyém? - Élesen kérdez vissza, ami különben nem igazán jellemző rá. Most azonban a türelme fogytán, Kamillával pedig úgy érzi, hogy a párhetes ismeretségük alatt eljutottak arra a pontra, hogy abbahagyja az udvariaskodást. Futólag visszapillant az apjára, aki időközben visszaült a tó szélére hordott kerti székek egyikére és csak egy elbocsátó intéssel tudatja, hogy menj csak, intézd a dolgod, én elvagyok.
   -  Nekem igazán nincs időm erre... - mondja halkan, azonban ez nem annyira a lánynak, mint magának szól. Ahogy folytatja, a hangja visszatér az eredeti, kissé sürgető tónusához. - Kamilla, nem tudok mit kezdeni ezzel. Oldd meg, tedd ki otthonról. De ezt a követelőzést most fejezd be, mert pont úgy viselkedsz, mint egy barátnő, de annak is csak a legrosszabb részei.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877211#post877211][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.19. 18:37[/b][/url]

Többszáz kilométerrel arrébb hüledezve pislog pislog egy másik tó tükrére. Közelebb lép és a papírcsónakot csípőmagasságból a partmenti, vízen lebegő békanyálra ejti. Az ő testvére? Komolyan ezzel hozakodik elő? Igen, tényleg a húga a lány, de elmúlt húsz éves, még ha a viselkedésén ez általában nem mutatkozik meg.
   -  Még egyszer kérdezem - és ezzel nyomatékosan megemeli a hangját -, hogy mit vársz, mit csináljak? Elviszem azt a szaros kutyát onnan, nem érdekel, de tudom, hogy ez most nem a kutyáról szól és nem Elsie-ről. Egy ideje úgy viselkedsz már, mint akinek beleszartak a rántottájába, csak mondd meg, mi bajod van mégis?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=877214#post877214][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.19. 19:31[/b][/url]

Vádló szavak. Kiabálás. Végül halk pittyenés. Csend.
Elemeli a fülétől a telefont és a csodálkozástól kisimult arccal néz rá. Ugyan felfogta a lány szavait - és jobban ismeri már annál, hogy tudja, ne próbáljon közbevágni -, mégsem érti őket. Elsie nála van, idáig minden rendben, akkor is, ha a húgát nyomatékosan megkérte rá, hogy tartsa magát távol Kamillától, még mindig nem bízva teljesen abban, hogy az utóbbinak nem járna el a szája a viszonyukkal kapcsolatban. De neki mégis mi köze ehhez a kialakult helyzethez azon túl, hogy megkérte Kamillát, hogy vigyázzon a kutyára? Mi több - miért tartozna bocsánatkéréssel?
Ezeket a kérdéseket azonban nem tudja feltenni neki. Egy ingerült szusszanással csúsztatja vissza a mobilját a zsebébe, hajol le egy tóparti kavicsért és hajítja a vízbe, mielőtt megfordulna, hogy visszasétáljon az apjához.
   -  Nők?
   - Yeah, bocs, csak... Charon. De majd lehiggad. Hol tartottam...
Ezzel hajol le a lába előtt nyitottan heverő enciklopédiáért és tép ki belőle egy újabb lapot. Gondolatban megkeresi azt a gondolatszálat, amit a telefon rezgése percekkel előtt megszakított.
   - Szóval Yegorov-tól még ha befolyik ötezer, akkor megleszünk, akkor pedig...
Ő magyaráz, Pere hallgat, a papírhajók szomorkásan lengedeznek a tó tükrén tovább. Ahogy mondta: lehiggad majd. Mindig lehiggad.
Mindig visszajön.