A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855536#post855536][b]Solomon Cavanaugh - 2022.11.01. 02:30[/b][/url]

Az egészhez nem volt kedve, úgy ahogy van, nem is akart eljönni, nem is értette, mi ütött az édesapjába. Eddig remekül megegyeztek, hogy Liam Cavanaugh viszi a vezérigazgatói teendőket, ő pedig megmarad a kreatív részleg igazgatójának, aki egyébként áttestálja a legtöbb igazgatói feladatát egy szűk csapatra, és minden idejét a tervezőasztal mellett tölti. Példaértékű főnök, komolyan.
Úgy hogy eldöntötte, megszökik ez elől az egész elől. Igen, üzleti szempontból roppant előnyös, igen, a menyasszony jellemrajzán és viselkedésén is kellemeset csodálkozott, hogy nem egy rémesen elkényeztetett kislányra gondoltak, de mégis csak egy gyerek hozzá képest. Nincs ő ezekre kiképezve.
A teraszra úgy tudott elmenekülni a többi pincér elől, minekutána folyamatosan utánaszóltak, hogy vigye már ki azt a hat pohár pezsgőt és jöjjön vissza gyorsan a többiért. Phörsze, vár rá egy rahedli munka, ami ezerszer jobban érdekli két tucat páva tollászkodásánál. Azért a tálca pezsgőt megtartotta, és kifejezetten elegánsan csusszan ki a terasz üvegajtaján, majd tolja be maga mögött azt. Természetesen nem is olvasta el az apja e-mailjét, hol lesz az összeismerkedés.
- Óh...! - Kiszélesedik a vigyora a meglepettségtől, szinte azonnal konstatálja, hogy pechére nincs egyedül. - Kér egy kis pezsgőt? - Nem zavartatja magát, a kis tálcát leteszi az asztalra a lány elé egy gáláns, pincérekhez illő mozdulattal. Egyébként a zakójától szándékosan megvált, hogy elvegyülhessen a felszolgálók között, de a ruhája anyaga így is sokkal jobb minőségű a többiekénél.
- A party odalent van, kisasszony. - Ha már pincér akar lenni, miért ne játszaná el, hogy egy szemtelen pincér?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855537#post855537][b]Eszterházy Diána - 2022.11.01. 02:41[/b][/url]

Tulajdonképpen nem is olyan rossz ez, mármint.. a kilátás elképesztően szép! És Dia tudja értékelni a szépet, nemcsak az emberekben, ruhákban, hanem tulajdonképpen bármiben. Ezért a kilátásért pedig akár egészen sokan fizetnének súlyos összegeket, ha meg akarnának szállni ebben a szobában, ebben biztos. Fel sem tűnik először hát, hogy nyílik a teraszajtó - csak akkor ocsúdik fel, amikor egy férfi hang szólítja meg.
- Mih? - Olyan hirtelen akarja felkapni a fejét és féloldalasan a hang felé fordulni, hogy majdnem felborul a székkel, éphhogy idejében sikerül az asztal széle után kapni és visszabillenteni magát stabil.. ülésbe.
- Phew, óvatosan, nem hallott még az ijedt hajadon történetéről? Halálra ijesztették, betörte a fejét, aztán visszajárt kísérteni a 'gyilkosát'. - Hogy nyomatékot adjon riadalmának, egyik kezét a szívéhez emeli. Aztán kifújja a levegőt és feloldva a történet drámaiságát, szélesen elmosolyodik.
- Elfogadom, mint bocsánatkérés - bólint rá az ajánlott pezsgőre vidámat és leemeli az egyik érintetlen poharat a tálcáról.
- Hogy mi? Ja! Az ott lent, az ott nem parti - közli teljesen nyilvánvaló szenvtelenséggel, mintha a legegyértelműbb tényt jelentené ki valaha.
- Csak sok gazdag ember mond szépeket egymásnak, amit többnyire nem is gondolnak komolyan és közben unalmas számokról és kimutatásokról beszélgetnek. Nem hiszem, hogy ez a hely látott valaha valódi partit.. már ne haragudjon, hogy szidom a munkahelyét. - Azzal egy jó nagyot kortyol a pezsgőből, ami viszont meglepően finom, így elégedett hümmögéssel approve-olja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855540#post855540][b]Solomon Cavanaugh - 2022.11.01. 03:46[/b][/url]

Majdnem felhorkan a visszafojtott nevetéstől: iszonyatosan komikus tud lenni, ha a semmiből ráijesztenek valakire. Nagy önuralomra van szüksége, hogy ne vinnyogjon, mint egy infantilis ötéves a saját, remek teljesítménye után.
- Nana, csak akkor kiáltsunk gyilkost, ha holttest is van. Egyelőre kegyed még elég virgoncnak néz ki számomra. - Olyan édes kiskutya ábrázata lesz, ahogy oldalra dönti a fejét beszéd közben. A tálcától gyorsan megszabadul, és nekitámaszkodik a korlátnak szembe helyezkedve a lánnyal, oldalvást lepillantva a lent andalgó emberszórványra: befektetők, ezt így hívják. Csevegés, szép szavak, felületes, udvarias megjegyzések, aztán rátérhetnek a lényegre. Nem mintha ne tudna ehhez akklimatizálódni; menne, de nem akar. Az önazonosság túlságosan értékes számára ahhoz, hogy ezt felcserélje a pénzre és a kapcsolatokra. Elismeri azok hasznosságát és szükségességét, de nem gondolja úgy, hogy önmagát be kellene áldozza értük.
- Csak nyugodtan, nem tesz semmit. - Hanyagul legyint, neki aztán tényleg édesmindegy, mert öt perc múlva nem szándékozik itt lenni tovább.
- De ez még egy nyitójelenetnek is kevés lenne egy rpg-be. - Kissé megvakarja az állát, aztán teljes testével visszafordul a lányhoz.
- Amúgy vár valakit? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855556#post855556][b]Eszterházy Diána - 2022.11.01. 11:59[/b][/url]

Ahw, hát milyen édes már ez a pincér, hogy nevet a suta kis viccén és még partner is benne. Még addig kell kiélveznie a társaságot, amíg meg nem érkezik Cavanaugh, mert onnantól kezdve vélhetően csak ultrakínos lesz az egész délután, aztán mehet közölni a rossz hírt az anyjával, aki pedig igazán megpróbált mindent.
- Ugye? Már azzal is előrébb lennénk, hogy "Hé, te, csakhogy ébren vagy!". - A Skyrim híres azóta már az interneten agyonmeme-elt nyitójelenetét idézi a lány jókedvűen kortyolgatva a kapott pezsgőt közben.
- .. - Egy pillanatra nem tudja hova tenni a kérdést, mivel azt hitte, hogy a pincért úgy küldték fel ide szándékosan, hogy italt hozzon nekik. Ezek szerint tévesen feltételezte. Gyanakodni viszont nem kezd el, nincs rá oka, elég díszes, drága hely ez ahhoz, hogy legyen kiszolgáló személyzet minden emeleten, akik grasszálnak a vendégek számára nyitott helyiségek között.
- Aha, képzelje el, házassági interjúm lesz. - Mintha nagyon bizalmas információt osztana meg a másikkal, úgy hajol előrébb az asztalnál, már amennyire felhúzott lába engedi.
- Tudja, aranyvérű stuff meg minden, de nem vagyok igazán az ilyen szabványkötelességekre kitalálva. Inkább beszélgetnék RPG nyitójelenetekről magával.  - Meg úgy igazából.. nem is csúnya pasas egyáltalán, meg kéne kérnie a szüleit, hogy amikor ők szerveznek hasonló összejöveteleket, válogathatnának hasonló eyecandy silverfox pincéreket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855565#post855565][b]Solomon Cavanaugh - 2022.11.01. 15:01[/b][/url]

Vajon hova is kellett volna menjen menyasszony-nézőbe? Egy SMS-t azért küld, ha már Harajuku-ba hoppanált, hogy ne akaródzon azonnal utána jönnie egyik testőrnek sem. Szegény lánnyal sem kellene kiszúrnia, hát mi van, ha nagy reményekkel érkezett ma, hogy itt nyélbe ütik az évszázad üzletét? Mindegy, ez a kisasszony remek társaság a merev beszélgetésekhez képest.
- IGEN! - Lelkesedésében egy fokkal hevesebben helyesel a kelleténél. - Vagy legalább rendezték volna meg egy elhagyatott kikötőben, annak van hangulata, tudja! Aztán elférne egy óriási víziszörny is az egyenletben. - Amolyan "de amúgy nem az én felelősségem lenne" módon megvonja a vállát, de az arcára húzódó lelkesedés elárulja utcahosszal. Hajnalig tolta azt a játékot, az sem zavarta meg a mindennapjait, hogy utána egy-két napig rémeket látott a sötétben, míg lecsengett az adrenalin maradéka is.
Elképed. Látványosan és elrejthetetlenül eltátja a száját, és legbelül nyel is egyet. Nahát, ezt a lány házassági interjúra hozták? Milyen kicsi a világ. Csak ne legyen az ő jelöltje, elvégre lehet akárki más is, aki ugyanígy házasodik, ugye? UGYE!?
- Sosem értettem, ez mire jó. Nem is hagynak döntési lehetőséget, csak a házasság az elfogadott. Na és, ha az ember szingliként akar meghalni macskák és kutyák közt? - Ez a drámai sopánkodás a saját, gyerekes izélése a házasság ellen. Eddig nem tudott huzamos ideig megmaradni működő kapcsolatban a munkamániája miatt, és ez köszöni szépen, így teljesen jó volt. Csak az apja akar ebbe beleköpni, pedig annak a házassaga se jött össze.
- Nem gondolt rá, hogy lelépjen inkább? Biztos lenne jobb elfoglaltsága, mint várni, hogy férjhez adják. Nekem tuti lenne. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855570#post855570][b]Eszterházy Diána - 2022.11.01. 16:03[/b][/url]

Az igenre felderül és kicsit kihúzza magát az asztalnál, még a lábát is lepakolja. Leemeli az egyik pezsgőt a tálcáról és kirakja maga elé az asztal azon részére, ami Solomon felé esik.
- Tudja mit, igyon egyet maga is, ne csak a lentiek szórakozzanak már jól, ennyi nekünk is jár. Sőt, igazából több is.
Ahogy a pasas kifejti, hogy neki milyen lenne egy ideális találkozó helyszíne, lelkesen bólogat és már látja is maga előtt a ködös kikötőt a szörnnyel - hát az biztos többet megmutatna a viselkedéséről és személyiségéről mindkettejüknek, mint egy asztalnál ücsörögve pókerarccal generic tényeket közölni magukról.
- Úristen, igen! Ismeri H. P. Lovecraftot? Lehetne Innsmouth hangulata, halemberekkel. Egy nagy régi fajta bumszli zseblámpával világítanék a ködben és.. - észreveszi magát, ki is ül az arcára a felismerés, hogy lehet túltolja. - .. mindegy. Helyette itt ülök.
A pincér felháborodását, értetlenségét a házassági interjúkkal kapcsolatban betudja annak, hogy hát valószínűleg neki sosem kellett vagy kell ilyenekre mennie, elvégre ez csak a "nagymúltú varázslócsaládok" kiváltsága. Az övé szerencsére még modernnek mondható azt nézve, hogy nem presszionálják túlzottan: tudja, hogy mondhat nemet - és a szülei nem utálnák meg érte. Viszont annyira látja, hogy az édesanyja igyekszik, hogy nincs szíve meg sem próbálni.
- Igazából nekem hagynak, ami azt illeti, szerencsére nem olyan vaskalaposak, mint a legtöbben. Csak aggódnak, hogy elkallódom, érti. Köztünk szólva, nem hibáztatom őket, eléggé azt csináltam mindig, amit akartam ahelyett, amit kellett volna.
Amolyan sztorizgatós tartásban felkönyököl az asztalra; megintcsak egy etikettbeli elvárás, amit kidob az ablakon.
- És ennek ellenére is szeretnek, érti? Szóval iszonyú jófej szüleim vannak. Csak anyu aggódik, hogy egyedül maradok a sok komolytalan mindenfélémmel - de még így is ez az első, hogy valaha szerveztek nekem ilyet. Szóval, ha megszervezték és ilyen komolyan megkértek rá, akkor elhiszem nekik, hogy ez a pasas lehet, hogy illene hozzám. Mondjuk azt megnézném. - Ezen a ponton az élénk rózsaszín hajára mutat, a mozdulat közben pedig egy színes mágikusan mozgó kolibritetoválás suhan át a csuklójánál.
Amúgy süt belőle és a szavaiból, hogy milyen szeretettel adózik az édesanyja és édesapja felé is, tényleg az beszél úgy, mint akinek őszintén jó kapcsolata van a szüleivel, aki számára fontos, hogy megértse a másik oldalt - és ne is bántsa meg.
- Egy próbát és beszélgetést megér anyám erőfeszítése és igyekezete. Meg nem is akarom felültetni a másik felet, na. Neki is idő az életéből elmászni ide, csúnya dolog lenne itthagyni egy üres terasszal, mikor megérkezik.
Mondjuk lehet meginogna, ha ez a pasi mondaná azt, hogy na, gyere velem babám, tudunk ennél jobban szórakozni, de egyelőre úgyis csak teoretikusan beszélgetnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855667#post855667][b]Văduva Adelina - 2022.11.02. 18:37[/b][/url]

Vladislav lenne az utolsó ember, akit ki szeretne nevetni, mégsem tud megállj parancsolni magának, és az feltör belőle. És bár utána megragadja a lehetőséget, hogy kimagyarázza magát, úgy érzi, nem elég. Nem tudja mit tehetne, így ismét gondolkodás nélkül cselekszik: fejét hajtja az ölébe. Ha máshogy nem is, de legalább ruhán keresztül érezheti bőre melegét a férfinak, ami mindig csak megnyugtatja.
Halvány mosollyal nyúl fel végül a férfi mondandója végén, ujjpercei érintik óvatosan a meleg és puha bőrt.
- Te olyan kedves teremtés vagy - cirógat is rá arcbőrére, majd engedi vissza kezét hasára, hogy felüljön törökülésbe és szembe helyezkedjen vele. Feje billen félre, ahogy igen látványosan méri végig - mint ragadozó a prédáját -, majd mosolyodik el szélesen.
- Hunyd be a szemed, kedvesem - helyezkedik kicsit ültében, és halott szíve ebben a pillanatban kezdene el nagyon hevesen verni. Nem tudja miért cselekszi, azt sem tudja egyáltalán miért jutott eszébe, de önző módon, szeretné még egyszer megtapasztalni az érzést, amit akkor. Ha eleget tesz a kérésnek, ő közelebb hajol, hideg mutatóujja behajlítva siklik álla alá, hogy minimálisan feljebb emelje a fejét - lesandít ajkaira, és ahogy közeledik feléjük, párhuzamosan hunyja le szemeit ő is, és csókolja meg. Óvatosan, mintha csak kérdezné, hogy egyáltalán szabad-e.
Még mindig nem tudja miért, csak annyit tud, ismét érezni akarja azt, amit akkor. Nem a hevességet, nem a fülében zubogó emberi vér hangját, hanem a szeretetet és odaadást, amit az az egyetlen csók adott neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855677#post855677][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.11.02. 19:58[/b][/url]

Leginkább kétségbeesettnek érzi magát, és ez az érzés minden egyes pillanattal erősebb lesz. A feszültség ismét rátelepszik a vállára, miközben ujjait görcsösen fúrja a takaróba, és szemöldökét enyhén összeráncolva pillant a nőre. Nem igazán tudja hová tenni, miért nevezi őt kedvesnek. Ez nem egy olyan jelző, amit hozzá társítana bárki is, és fogalma sincs, mire számítson. Nem lát a jövőbe, az az anyja képessége volt. Neki az álmok jutottak, és valahol ez a pillanat is olyan, mintha álom lenne, hiába tudja, hogy egyébként ébren van. A kérésnek nem azonnal tesz eleget, még másodpercekig a nő szemébe bámul, mielőtt engedelmesen lehunyná a szemét. Már felajánlotta a legutolsó ötletét is, nincs több. Talán még itt megkérdezhetné, nincs-e valami, az ő számára is hasznosnak bizonyuló kiskapu a világnak ebben a különös csücskében, amit Erdélynek hívnak, ahol évezredes kultúrája van az együttélésnek, nem csak népek, de fajok tekintetében is. A gondolat fonalát azonban elveszíti, amikor Adelina óvatosan megcsókolja. Szinte már megkönnyebbülten szusszan, elengedve minden gondolatot, ami még a fejében kavargott, és ajkára akaratlanul is mosoly kúszik, ahogy visszacsókol. Keze vakon is megtalálja a nő arcát, ujjai utat találnak sötét tincsei közé - hányszor csavarta már őket ujjára játékként, miközben beszélgettek - és ebben az örökkévalóságnak tűnő percben ott van kicsit minden együtt töltött éjszaka, minden megosztott titok, minden elhangzott szó. Nehezen engedi el, préda létére talán most ő volt kiéhezettebb. Homlokát Adelina homlokának támasztja, tenyerét az arcára simítva. Meg fogja találni a megoldást, mert meg akarja találni.
- Maradsz? Bár ha sétálni lenne kedved... - szólal meg végül, miután csókot nyomott a nő homlokára, de nem fejezi be a mondatot. A ki nem mondott folytatás azonban ott lebeg közöttük. Ez az ő szobája, az ő területe, innen nem lehet hazaküldeni, mint múltkor a Macskabagoly utcából, de szívesen adja meg ezt a lehetőséget is. Kissé oldalra dönti a fejét közben, és egy vers szövegét próbálja felidézni gondolatban éjszakáról és egy fekete tekintetről, amely most a nőről egyébként félig-meddig eszébe jutott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855680#post855680][b]Văduva Adelina - 2022.11.02. 20:33[/b][/url]

Ilyenkor sajnálja csak igazán, hogy azokat az érzéseket, amiket egy csók vált ki emberekből, ő nem tapasztalhatja meg soha többet. Tudja, mit kell éreznie, igazából érzi is, de valószínűleg ez csak placebohatás, hiszen idegvégződések híján, aligha érez bármit is. De azt érzi, ahogy belemosolyog a csókba, és ez őt is arra készteti, hogy ajka ívesen mozduljon felfelé - annak ellenére, hogy most nem olyan visszafogott, mint azt eddig bárki hihetné is Álmosról. Álla alá csúsztatott ujja siklik a férfi nyakára, majd tarkójára, és mikor elválnak, nem hajlandó megmozdulni, szemeit is lehunyva tartva marad ugyanúgy.
Ugyanúgy mosolyog, mikor elhangzik a kérdés, végül a lehetőség. Lassan csóválja meg a fejét. - Maradok, de most nincs kedvem sétálni - maradna így inkább örökre, ami az ő esetében szó szerint értendő. Szemeit résnyire nyitja ki, maguk közé pillant csak, majd mosolyodik el szélesebben. Lassan mozdul, felnéz, gyors csókot lehel a férfi ajkaira. - De neked aludnod kellene, nem gondolod? - hiszen ő legyen most bármennyire is éber, nem tudja, az elmúlt napokban a másik mennyit aludt. Vagy hogyan? Egyáltalán aludt-e valamennyit, még ha csak keveset is? Valószínűleg, hiszen az álmok nyomot hagytak rajta, de az nem jelenti, hogy pihentető is volt, és ez valamennyire az ő hibája. Ha akkor és ott nem úgy viselkedik vele, mint ahogy tette, akkor megúszta volna sérülések nélkül.
Halkan szusszanva dől előrébb, homloka koccan vállának.
- Ha felébredsz, akkor is itt leszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855692#post855692][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.11.02. 21:21[/b][/url]

A kétségbeesett alkudozástól percek választják el a boldogságot, mint ahogy az számára ma éppen kiderült. Most úgy érzi, hogy ő egyébként is képes kivárni, mikor érzi úgy a nő, hogy ura a helyzetnek, és már megígérte, hogy nem lesz több meglepetés, legalábbis nem olyan, mint napokkal ezelőtt. Hüvelykujjával óvatosan simít végig a nő alsó ajkán, miközben az arcát figyeli, hosszú szempilláit, ajkai ívét, határozott vonásait, sápadt, makulátlan bőrét. Már nem tudja, mikor vette észre először, hogy milyen szép, de talán mindig is tudta, és ennél sokkal többet is lát belőle, amitől csak még gyönyörűbbnek gondolja. Igazán egyébként is a tartalom fogta meg, de való igaz, hogy ezt nem lehet darabjaira szedni, és nem is lenne érdemes. Úgy fogadja el, ahogy van, és úgy is szereti.
- Jó - dünnyögi, sőt, szinte csak leheli a választ. Ő felajánlotta, de nincs ellenvetése. Ez itt az otthona, és nem véletlenül hívta be pár hónapja. Az életébe is ugyanúgy beengedte. Rámosolyog válaszul a kérdésre, bár tekintete kicsit tanácstalan. Nem most szeretne aludni, még ha a kérdésnek van is létjogosultsága. Elképzelhető, hogy nem aludt annyit az elmúlt napokban, mint kellene egyébként. Keze lassan Adelina derekán állapodik meg, átkarolja, amikor a nő homlokát a vállának dönti, és állát megtámasztja a feje búbján, ahogy magához öleli.
- Az elmúlt napokban... az álmaimban is... ahányszor benne voltál az álmaimban, nem történt semmi rossz - szólal meg végül. Úgy érzi, el kell mondania, még mielőtt a nőnek esetleg eszébe jutna azt hinni, hogy miatta sérült meg abban az egyetlen rémálomban, amihez az elmúlt napokban szerencséje volt. Lomha mozdulattal simít végig a nő hátán, ha már alvásról beszéltek, azt egyszerűbb fekve, habár való igaz, volt idő, amikor annyira nem kedvelte, hogy végül már a leglehetetlenebb helyzetekben is képes volt elaludni végső kimerültségében. Ez már a régmúlt, jó ideje viszonylag rendesen alszik, igyekezve úgy igazítani mindent, hogy az éjszakái mégis többnyire szabadok legyenek. Fenntartja őket Adelinának. Vaktában tapogatózik az ágyon hagyott pálcája után, és egy intéssel oltja ki a fényt a szobában. Így nem sokat lát egyelőre, de annál jobban érzékeli a vámpír jelenlétét minden más érzékszervével. A pálcát az éjjeliszekrényre teszi, aztán újra átöleli Adelinát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855759#post855759][b]Văduva Adelina - 2022.11.03. 15:56[/b][/url]

A dünnyögő válaszra akarata ellenére mosolyodik el. Néha valóban olyan, mint egy gyermek, miközben tudja és érzi, mégis mennyivel több van benne ennél. Álmos olyan férfi, mondjon bárki bármit, aki mindenki mellett megállná a helyét, és minden nő hálás lehetne neki, amiért mellette van. Ő mégis olyat választ, aki csak veszélyt jelenthet az életére, aki nem mindig tud mellette lenni. Ebből is tökéletesen látszik mennyire különleges. Minden tekintetben.
Fejét oldalvást fordítva mosolyodik el szélesen a szavakat meghallva. - Most nem csak az álmaidban leszek ott - bár szívét simogatják a szavak, hogy nem az ő hibájából sérült meg a férfi, tudja, ez csak féligazság. Akkor kellett volna mellette lennie, mikor a legnagyobb szüksége volt rá, mégsem volt. Önnön hibájából. Mindezt elengedve, hiszen tudja, mindegy mit mond vagy tesz, ő másképpen fogja ezt látni, így csak szótlan dől neki, majd vele az ágyra. Minimálisan helyezkedve fekteti mellkasára a fejét, absztrakt mintákat rajzol vele a felsőre.
A hirtelen sötétségben fekete tekintete ugyanolyan élesen lát, mint eddig is tette, így somolyogva pillant körbe. Végül a vele szemben lévő falon állapodik meg. Mindent megadna azért, hogy egyszer valóban alhasson vele.
Türelmesen várja meg, míg elalszik, addig nem mozdul, a végére már a simogatást is abbahagyja. Amint légzése egyenletes lesz kel fel, sétál az ablakhoz és helyezkedik annak párkányára. Ha továbbra is mellette fekszik, előbb vagy utóbb felkelne hideg bőrének érzésére, azt pedig mindenképpen el szeretné kerülni. Szeretetteljes mosollyal pillant felé utoljára, majd ki az ablakon, hogy így várja meg a reggelt, mikor kénytelen elbújni a napsugarak elől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855795#post855795][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.11.03. 23:30[/b][/url]

- Ennek örülök - válaszolja elmosolyodva. Igaz, annak is örült az elmúlt napokban, hogy a nő legalább az álmaiban felbukkant, de nyilvánvalóan boldogabb a jelen fejleményektől. Nem várja, hogy ezt fel is címkézzék, ezeknek sosem érezte szükségét, hiába tudja egyébként bűbájalkotóként, hogy irányítani csak azt képes, aminek nevet is tud adni. Ennek nem akar. Nem az a lényeg, hogy irányítsa. Sokkal fontosabb, hogy értékelje azt, ami van. Márpedig ő most igenis boldog. Elnyújtózik az ágyon, szemét lehunyva hagyatkozik az érzékeire. A sötétséget megszokná hamar, de most jólesik inkább Adelina hideg bőrét érzékelni, azt, ahogyan hozzáér, ahogy ujjával mintát rajzol a felsőjére. Olyan érzés, mintha megtalálta volna, amit mindig is keresett.
- Jó éjszakát - mondja egészen halkan, mintha nem akarná különösebben megtörni a rájuk telepedő békés csendet, aztán csókot nyom a nő hajába, mielőtt még lassan elmerülne az álmok világában. Azon ritka alkalmak egyike ez, amikor mégiscsak éjszaka alszik, mint a normális emberek. Késő délutánokon és kora reggeleken szokott aludni, sosem akkor, amikor ideje lenne. Álmában is felbukkan a vámpír újra. Ujjai alatt ugyanaz a gyűrű materializálódik, mint előző nap. Szürke kő, bronz foglalata napsugarakat mintáz. Érzékeli, amikor a nő már távozóban van, szemét résnyire nyitva fordul az oldalára, álomittas mosollyal pillantva utána, ujjait ösztönösen szorosabban fonva a gyűrűre. Most még emlékszik, hogy álmában a gyűrűnek ereje volt. Nappal voltak az erdőben. Talán eszébe jut majd ébredés után is, de egyelőre még visszaalszik a gondolattal, hogy majd ha leszáll az este talán újra látja a nőt.

//  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855838#post855838][b]Solomon Cavanaugh - 2022.11.04. 19:12[/b][/url]

Tetszik neki a hirtelen támadt élénkség a lány arcán, egészen átrajzolja a vonásait, még élőbbé teszi. A testtartása, a gesztusai egészen kilógnak az itteni, száraz, szürke népesség soraiból. Talán mégsem volt elvesztegetett idő eljönnie. A felajánlott poharat egy félmosolyos biccentéssel elfogadja.
- Nem, nem folytassa! Máris izgalmasabb setting ez, mint a lenti komédia. - Hanyagul bök a hátuk mögé a korlát túloldalán, lent zajló pingvinkosztümös előadás felé. Nem fogja soha megszeretni ezeket az összejöveteleket. Idővel elviselni? Muszáj lesz, de megszeretni? Soha. Fél, hogy ez egyet jelentene a kreativitása megölésével, mert olyan terheket venne magára, amiket sosem akart.
- A szülei tényleg nagyon szeretik önt. - Beleiszik a pezsgőbe közben. - Főleg, ha a hátrányokkal együtt fogadják el. Ez egy szülőtől hatalmas teljesítmény, nem ez szokta őket jellemezni. - A poharat letéve elgondolkodóan megvakarja az állát, aztán összefonja a kezeit a mellkasán, de ez a komoly mozdulat szinte rögtön megtörik a rágórózsaszín hajat látva: visszatér a széles vigyora és újból inkább előrekönyököl. Mint valami rossz, fitringes gyerek. Csak a tekintete röpke elkalandozása árulkodhat arról, hogy igenis feltérképezi beszéd közben a lány külsejét.
Csak egy apróbb köhögés fogja el a "felültetni" szóra. No igen, ő viszont pont, hogy épp felülteti a partnert, mert nem akar megjelenni ezen az elrendezett programon. Enyhe kínosság fogja el; talán illene írnia egy sms-t, nem?
- És mit fog csinálni, ha mégsem jön el a kiválasztottja? Ha felülteti? - A helyzetben eddig tanúsított teljes leszaromságát latba vetve nekiáll az asztalra helyezett tál gyümölcsből a szőlőt szemezgetni, miközben a lányt fixírozza. - Nincs kedve inkább továbbjönni innen? Úgyis épp indulni készültem... Szereti az árkádokat? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855841#post855841][b]Eszterházy Diána - 2022.11.04. 19:40[/b][/url]

Solomon Cavanaugh
Kylemore Abbey Castle
-megjelenés

- Már gondolkodtam, hogy valahogy érdekesebbé lehetne tenni. Mondjuk belejteni valami fullfekete latexben, napszemüveggel, mátrixosan vagy.. Asszem már csak a napszemüvegtől kiborulnának. És ha kérdeznék miért viselem, csak mindenféle titokzatos választ adnék.. - Széles vigyorral fejti ki a terveit, majd kissé lekókadva teszi hozzá.
- De egyedül nem fun az ilyesmi, szóval elvetettem.
A szüleire érkező szép szavakra egyetértően bólogat, ismét iszik a pezsgőből. Baj lesz még ezzel, ha így itatja magát. De olyan ritkán jut jó minőségű italhoz, hogy legalább ennyi előnye van, mikor elráncigálják ezekre a rendezvényekre.
- Hm, nem tudom? Mármint lehetne hibáztatni? Gondolom neki sincs nagy kedve ehhez, meg aztán... Az sem lenne meglepő, hogy ennyivel fiatalabb csitri nem érdekli.
Halvány mosollyal mondja mindezt és egy szemernyi neheztelés sincs benne, sőt, hogy oldja az esetleges kis furcsa feszültséget, megemeli a pezsgőjét, mintha tósztot mondana.
- Pedig nem azért, de nekünk fiatal csitriknek is megvan a magunk forte-ja, amit tuti nem hagynék ki 35 feletti pasasként.
A cinkos csillogás a szemében egész egyértelművé teszi kijelentésének korhatáros voltát - és minden szégyenérzet nélkül peregnek le ajkairól a szavak. Sosem értette, az emberek miért nem mernek akár csak nyíltabban viccelődni ezzel, hát ez is az élet része.
Aztán érkezik az ajánlat - és a nagy ittmaradok-jókislányság szemmel láthatóan meginog. Összehúzza a szemeit.
- Uram..  Maga itt bűnbe akar vinni. Áruljam el családom, dobjam latba jövendőbelim néhány játékgépért cserébe? ... - Szünet, majdhogynem baljós szünet. Majd derűsen csattanó hangon oldja fel a vádló feltételezést.
- Deal! De azért csak írok egy rövid kis üzenetet Mr. Cavanaughnak, hogy sürgős dolgom támadt, ne várjon.
Így is kifejezetten jóindulatú ez az ötlet tőle, hisz Diána szemében a férfi mostmár jóideje késik a találkozójukról - és itt váratja őt. Ehhez képest Dia még így szükségét érzi egy rövid üzenetnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855872#post855872][b]Solomon Cavanaugh - 2022.11.05. 02:30[/b][/url]

- Régebben meg tudtam csinálni a mátrixos mozgást... amíg hátra nem estem a hátrafordulás legalsó pontján és minden whisky rajtam landolt. De a szándék ott volt! - Még büszkén ki is húzza hozzá a mellkasát, hogy ő bizony, hajdanán, mikor még hajlékonyabb volt... akkor sem ment neki ez a zsonglőrködés, szóval igazán nincs mivel flexelnie, mégis megteszi.
- Az ő vesztesége, más nyeresége. - Pimasz a vigyora, de nagyon is értette a célzást. Úgy beszél, mintha neki nem épp egy randevún volna a helye egy hasonlóan ifjú hölggyel, de ha belegondol, hogy szalonmosolyognia kellene, és itt egy lány, akivel el tud értelmesen beszélgetni játékokról és lore-okról, nem nehéz döntenie, mi mellett tegye le a voksát, és az semmiképp sem a teadélután lesz.  
- Természetesen. Országomat egy játékért! - Hősies pózban égnek emeli a pohár pezsgőt, felpattanva pedig fél lábát felteszi a székre, hogy megfelelő pozitúrából ihassa az italt... amit aztán mesterien köp maga mellé a lánnyal... Diana Eszterhazy-val ellentétes oldalra, és köhögés közben a felpakolt lábát és leszedi a székről.
Mennyi volt az esélye, hogy a subtle szökési kísérlete közben sikerül egyenesen a kiszemeltje szobájába besurrannia? Ez az ő szerencséje ma! De, ha tényleg szerencsés, addig rezeg az sms miatt a zsebében a mobil, amíg kiköhögi a tüdejéből a pezsgőt. Most pattanjon meg mégis egyedül, vagy...
Kizárt, hogy ezek után elszalassza a lehetőséget! Mennek árkádozni és kész, hát ki gondolta volna, hogy ez a csaj ekkora forma? Az első dolga lesz kioktatni a lány profilját összerakó adminisztrátort, hogy van még mit tanulnia a szakmáról, marhára más ez a lány, mint ahogy leírták. Közben a hangját is végre megtalálja, pohár sincs már a kezében.
- Akkor? - Már nyújtja is a kezét a társas hoppanáláshoz. - Indulhatunk? - Ha Dia leokézza, egy halk pukkanással eltűnnek a kényszeredett party színhelyéről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856056#post856056][b]Eszterházy Diána - 2022.11.07. 21:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856387#post856387][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.11.11. 22:33[/b][/url]

A lagymatag válasz, amit kap, várható volt. Átlép hát rajta, némán kortyolva kávéjából, míg a másik hahotázik és elégedetten terpeszkedik a székében. Látogatásának célját tartja szem előtt, s Móric hamarost rá fog jönni, hogy a szavait komolyan veszik. Mivel szereti a kihívásokat, most kipróbálhat egy újabb vonalat.
- Nagyszerű!-*Rámosolyog, aztán fejével az asztal felé biccent, egyszerű, tárgyilagos hangot ütve meg.*- Akkor hozzá is kezdhet az illúzióelemzéshez.-*Most ő dől hátra, várakozóan nézve Móricot, csészéjét az alátéttel kezében tartva. Az asztal maga első pillantásra semmiben sem különbözik a többi, ugyanúgy megterített ülőhelytől - abrosz, szalvéta, egy kis vázában virág, evőeszközök, fogpiszkáló, só-bors és némi olaj; egy kis tálcán két üres papírzacskó, amiben cukor volt; egy apró keksz. Személyes vagy oda nem illő holmi egy szál se.
Ha nincsenek kérdések, úgy tekintete az ablak felé fordul, nem az a típus, aki szuggerálná a másikat, ha koncentrálni próbál. Szimplán várakozik, figyel.

//A következő hsz-ben kérlek, ismertesd, milyen módszerrel próbálod megtalálni az illúziókat. Ezeknek minősége különböző, így más-más nehézség tartozik hozzájuk. Az ötletességtől függően lemeséljük, mit sikerül felfedned.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856427#post856427][b]Bontovich Márton - 2022.11.12. 19:03[/b][/url]

Azt mondják, ha az ember nagyon akarja, akkor nincs annak akadálya, hogy meg is valósítsa a terveit. Én pedig nagyon akarom őt, Mirellát, így hát, mi sem természetesebb, mint, hogy mindent addig szervezek, amíg napokig nélkülözhetővé válok a családom számára, és most én jövök el hozzá. A minisztériumban megtettem a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy beléphessek az országba hivatalosan is, így most már csak annyi a dolgom, hogy kilépve megkeressem őt, de persze pont ilyenkor van a legnagyobb forgalom ezen a téren. Nem kellene elmozdulnom a megbeszélt helyről, mégis, valahogy előbb meg akarom találni, mint, hogy ő odaérne, így elindulok, ami persze azt eredményezheti, hogy elkerüljük majd egymást, csodás kezdet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856428#post856428][b]Fölnagy Mirella - 2022.11.12. 19:04[/b][/url]

Márton

Izgul. Senkit sem engedett még be az otthoniak közül, itteni életébe. Nem is tervezte, hogy ez valaha megtörténik, hiszen neki tökéletesen megfelelt a külön élet, talán Zillét elhozta volna, mikor már férjes asszony és nem az apjuk hatalmaskodik felette. Hát ez nem mostanában lesz.
Óráját nézi, nem érti, hogy a jó ember miért nincs még itt, rosszat sejt. Márton nem az a fajta, aki megszegni ígéretét, ne tartaná magát a megbeszélt időponthoz. Előveszi telefonját, füléhez emeli és vár, vár, hosszan, lélegzetvisszafojtva várja, hogy Bontovich felvegye, s ha megteszi, akkor a szőkeségből egy nagyobb adagnyi levegő távozik. - Nem jöttél el, igaz? - teszi fel kissé félve a kérdést. Teljesen megérti, ha Márton végre rájött, nem éri meg. De végtelenül fájna neki az egész.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856429#post856429][b]Bontovich Márton - 2022.11.12. 19:05[/b][/url]

Nem azt mondom, hogy eltévedtem, inkább fogalmazzunk úgy, hogy más perspektívából is meg kívánom tekinteni ezt a csodás, tömött teret. Semmi pánik, semmi vész, de elképesztően nagy sóhaj szakad ki belőlem, amikor meglátom a nevét a kijelzőn, de hát laza csávó vagyok… voltam… leszek, mindegy, lazán emelem a fülemhez.
- Ha ott várlak, ahol várnom kell, elölről látlak, de a feneked az, amit először látni szerettem volna, ezért elképzelhető, hogy máshol vagyok, mint ígértem, hogy leszek.
Közben persze vadul keresem őt a tömegben, de jelen pillanatban több az egy főre jutó szőke nő a téren, mint a miss universe döntőjében. Esélyem nincs megtalálni így.
- Segítek, hogy megtalálj. Alig egy perce, hihetetlenül sok pénzt adtam ki egy szál rózsára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856433#post856433][b]Fölnagy Mirella - 2022.11.12. 19:35[/b][/url]

Márton


- Hogy tessék? - szökken fel a szemöldöke és érzi, hogy agyát a piros köd lassacskán kezdi körülölelni. Van képe ezt elsütni, miután már kapott érte nem is egyszer? Körbefordul, nem látja ezt az idóta majmot, így csak az égre emlei a tekintetét, majd Márton ajánlatára elneveti magát.
- Majd te visszatalálsz, ha már volt annyi eszed, hogy elmenj - nyomja ki a telefont, melyet mélyen a zsebébe csúsztat és keres magának egy padot, ahova leül. Úgy saccolja, hogy legalább fél, de akár egy óra is lehet, mire Bontovichék gyöngye visszatalál, azt meg nem akarja ácsorogva kivárni.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856434#post856434][b]Bontovich Márton - 2022.11.12. 19:37[/b][/url]

- Ez nem vicces!
Kiáltom el magam, de mit is érek vele, hát már régen letette, és szóbeli visszajelzés sem érkezik arról, hogy de az, így hát kénytelen vagyok bolyongani legalább fél órát, mire meglátom a padon üldögélve. Hát nem hiszem el ezt a nőt.
- Bébi!
Tárom ki a karjaimat játékosan, ahogy közeledek felé. Sokat beszélgetünk telefonon, de régen nem láttuk egymást élőben, és azért más így, zavarba ejtőbb. És most egy teljes hétig leszünk együtt, ez a gondolat nem tudja levakarni a vigyort a képemről. Megoldottam, itt vagyok, itt leszek. Én ezt tényleg nagyon akarom, és valahogy a tudat, hogy itt a lehetőség rá, mintha elkezdte volna feléleszteni a régi Mártont

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856435#post856435][b]Fölnagy Mirella - 2022.11.12. 19:39[/b][/url]

Márton

Elismerően hümment kettőt, mikor órájára tekintve látja, hogy bizony csak fél óra volt. Még jó, hogy nem ment el időközben kávéért, mert akkor megint elkerülték volna egymást. Elfordítja fejét jobbra, aztán balra. Keresi, hogy Márton vajon kinek is címzi ezt a megszólítást, mert kizárt, hogy neki szólna. Lassan megemelkedik és egy sóhajtás közepette öleli meg a másikat. - Minek bolyongsz egy idegen városban, ha meg van beszélve, hogy mikor és hol? - dorgálja meg halkan, szeretettel átitatott hangon, mint ahogy kisgyermekeket édesanyjuk szokta, ha valami csibészséget követnek el.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856436#post856436][b]Bontovich Márton - 2022.11.12. 19:45[/b][/url]

- Mert kellett szereznem egy rózsát. Azt hittem, hogy simábban fog menni.
Milyen ember az, aki nem rózsával várja a régen látott kedvest? Szörnyű. Szóval elmentem, és szereztem egy fehéret, amibe vörös és rózsaszín cikornyák vannak. Különleges, mint a nő maga, megfejthetetlen. Lehajolva finom csókot lehelek az ajkaira, üdvözlés gyanánt, majd a táskámat a másik oldalra hajtva ujjaimat ujjai közé mélyesztem.
- Tényleg úgy gondoltad, hogy nem jöttem el?
Érdeklődöm, miközben engedem, hogy induljon és vezessen, én már egyszer eltévedtem, szóval most teljesen rábízom magam, hogy merre kell menni, mert még egy ilyen blamát nem biztos, hogy ma értékelne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856437#post856437][b]Fölnagy Mirella - 2022.11.12. 19:46[/b][/url]

Márton

- Bolond vagy - néz a másikra mosolyogva, majd csókjuk után, beleszippant a rózsába. - Egyáltalán nem kellett volna, mindennél többet ér, hogy tényleg itt vagy - nem hazudik. Be kellett látnia, hogy engednie kell az érzéseinek. Telefonon társalogni, videóhívásban látni a másikat nem ér fel azzal, amit Márton most tett érte. Soha nem fogja tudni meghálálni
- Igen - közli könnyedén a választ. - Tök logikus lépés lett volna. Mármint, érted, amennyi bosszúságot okoztam már neked, simán benne volt a dologban, hogy inkább nem jössz és hagyod az egészet a fenébe. Teljesen megértettem volna ezt a döntést - és el is fogadtam volna, hiszen én már ezerszer állítottam, hogy ez az egész őrültség. De mégis itt van és fogja a kezemet és követi a lépéseimet, melyek egyenesen a lakásom felé vezetnek, hogy cuccait legyen hol letenni.
- Szeretném, ha találkoznál a nagyszüleimmel majd és ha érdekel, megmutatnám azt is, ahol dolgozom - persze, ha csak kettecskén kíván lenni én azt is elfogadom, arra is vannak opciók bőven, hiszen szerencsére van bőven látnivaló.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856441#post856441][b]Bontovich Márton - 2022.11.12. 20:27[/b][/url]

- Nem, nekem tetszik ez az oltárnál faképnél hagyós hagyományunk, addig nem tehetem meg, hogy ne jöjjek.
Persze, amúgy is számos tényező volt, ami közrejátszott abban, hogy ne tudjak eljönni, de nem érdekelt, mindent megoldottam. Miksa pedig nagyon sokat segített ebben, örülök, hogy szívén viseli ezt az ügyet, és segít nekem benne. Nem, azt semmiképpen sem akarom, hogy felnőjön, de azért jobb ez így.
- Mindent szeretnék, amit megmutatnál nekem. Egy hétig úgy fogok itt élni, mintha ez lenne a normális. Amikor dolgozol, tudok én is dolgozni, mindent elrendeztem otthon.
Kicsit szigorú lesz az időbeosztás, de meg lesz ez, működnie kell, mert ez most meghatározza azt, hogy a későbbiekben hogyan tudunk együttműködni.
- Nem is meséltem még, Miksa vett egy házat Bogolyfalván. Erre felbátorodva Misi bejelentette, hogy elköltözne. Meglepő módon.
Nem, amúgy nem volt az, fogadást kötöttünk rá, hogy ugyanolyan majmolást csinál-e, mint anno, amikor Milán eljegyezte Virágot. Akkor hirtelen ő is eljegyezte a lányt, akit kinézett magának, hogy jó lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856443#post856443][b]Fölnagy Mirella - 2022.11.12. 20:56[/b][/url]

Márton

- Hogy mi? - torpan meg egy pillanatra. - Oltárnak a közelébe se megyünk, ne szórakozz - de nem ám. Hogy lehet még erre igénye a faképnél hagyás és egy meghiúsult esküvő után? Nonszensz, kérem, nonszensz.
- Egy hét, te jó ég - egyszerre tűnik hosszúnak és rövidnek is a dolog. Azért hosszú, mert kettecskén ennyi időt még nem töltöttünk együtt, rövidsége pedig abban rejlik, hogy utána ki tudja mi lesz és mikor.
- Váó. Miksa elhatározta magát? Mi a fene történt? - el sem hiszi, hogy ilyesmi történt. Úgy gondolta, ha valaki, hát Miksa élete végéig fog Nemeskén élni az anyja és a bátyja nyakán, csak mert viccesnek tartja a dolgot. - Hmm, Misi sosem tud eredetit lépni? Mondjuk bejelenthetné végre, hogy kavar az asszisztensével - ami nem lenne annyira megbotránkoztató, ha nőről lenne szó. De nem arról van. - Úgy bírom, hogy nálatok sose lehet unatkozni - nevetem el magamat, majd megállok egy több emeletes ház előtt. - A negyediken  lakom, nincs lift és itt sokkal magasabbak az emeltek, mint Magyarországon. Ne felejtsd el, mire felérsz, hogy szeretsz, jó? - nem hazudik,az itteni negyedik, odahaza nagyjából a hatodikat jelentheti. De a jó hír, hogy nincs közvetlen szomszéd, mert az egész emelet a szőkeségé..
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856446#post856446][b]Bontovich Márton - 2022.11.12. 21:25[/b][/url]

- Furcsa belegondolni. Az a baj, hogy el fog rohanni, és nagyon szomorú lesz a vége.
Tudom, hogy szenvedni fogunk tőle, és nem lenne szabad még a végére gondolnunk, de olyan hihetetlen ez az egész, hogy képtelenség még pozitívan látni.
- Csak az első lesz ilyen furcsa érzés, ugye?
Ő jelentősen nagyobb utazó, mint én, és fontos, hogy egy kicsit megnyugodjak, ő pedig úgy vélem, hogy még tudna nyugtatni a pozitív gondolataival.
- Azt mondtam, nem mer inni a Fölnagy löttyből. Hajnalban háztulaj lett. Elvinnélek majd, ha jössz, érdekes lett, olyan Miksás.
Az öcsém a felszíni hülyegyerek alatt egy nagyon bölcs felnőtté kezd érni, amin csak ámulok, de szólni nem merek, mert nem akarom, hogy rosszul érintse, vagy ellenkezzen azzal, amerre halad, mert jó az irány. Felnevetek Misire, és megrázom a fejem.
- Nem. Az Anna bál után megkérdezte, hogy miért veszlek  el. Mondtam neki, hogy elhangzott az indok, terhes vagy. Rendesen elgondolkodón nézett a lányra. Jaj mondom, baszki, ne csináld. De igen, a srácot már anyám is kisfiamnak hívja.
Sőt, még szereti is, mindig vesz neki karácsonyra is ajándékot, mind veszünk, és ő is vesz.
- Erről jut eszembe,  karácsonykor bált rendezünk a birtokon. Nincs kifogás, jönnöd kell.
Nem érdekel semmi, azon ott kell lennie, és parancsba adtam minden testvéremnek,  hogy hívjon egy olyan embert, akivel jól érzi magát. Vidám arcokat szeretnék látni. Felpillantok az épületre, és vénemberesen sóhajtok, majd váratlanul odarántom magamhoz, és mély csókkal forrok össze vele.
- Öreg vagyok, ha a másodikon meghalok, legalább életem utolsó csókjának emléke járjon át.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856447#post856447][b]Fölnagy Mirella - 2022.11.12. 21:31[/b][/url]

Márton

- Mármint az első, mi? - tekint érdeklőd nagy szemekkel a másikra. -Mindenre azt mondják, hogy az első furcsa érzés csak, nem? - neveti el végül magát. - Mondjuk, az első szexünkre nem emlékszem tisztán, te igen? - kissé elborult állapotok uralkodtak kettejük között és vannak képei, de nem igazán van meg minden. Ó, pedig micsoda áttörés volt az a pillanat, micsoda harc volt előtte. El se tudja képzelni, hogy ők ketten ne csak veszekedés árán jussanak ágyba. Na majd most kiderül, hogy tényleg így van-e.
-Jaaaj,akkor azért csuklottam valamelyik nap annyit? Tuti megátkozott - csóró Miksa, hogy ugorhatott bele ebbe, amikor a szőke előre figyelmeztette? Hihetetlen, hogy ennyire hiszékeny kölyök még, ugyankkor már okos férfi is. Furcsa kettős ez, tetszik nagyon Mirellának a dolog. - Kíváncsivá tettél ezzel a felvezetővel, mindenképpen megnézem majd - Miksás? Hát akkor elképzelni se tudja, hogy milyen lehet a ház, talán fejtetőn áll? Vagy a föld alatt? Lövése sincsen, de izgatottan várja, mi lesz ebből.
- De szép is lett volna, ha bejelentik - neveti el magát ismételten, hiszen az a sztori csak kamu volt, hogy játszanak egy kicsit. Mondjuk a vége eléggé komollyá fordult, de az már egy másik szál.
- Nem értem egyébként, hogy ha ennyire benne van a srác a családban, akkor minek a kamu feleség?- ezt talán sosem fogja megérteni. Már, amikor először felsejlett benne, hogy itt valami nem stimmel, egyből rákérdezett Mártonnál. Mondhatnánk, hogy meglepődött a válaszon, de egyáltalán nem. Csak a kamu feleség dolog zavaros számára kicsit.
- Hát öhm, erre majd még visszatérünk - most még a lakásba fel se érve lombozza le szerencsétlen embert? Nem szereti a Karácsonyt és a körötte lengő mítoszokat, meg a szeret ünnepe kifejezést, stb. Számára ugyanannyira érdemtelen ünnep, mint a többi.Valószínű a szülő szeretet hanyatlása végett.
Hozzásimul a másikhoz és ő is húzza csókjukat, míg csak lehet. Azt ígérte, hogy átadja magát annak, amilyük lehet, így egyáltalán nem zavarja, ha megnézik őket. Ő most örülni akar Mártonnak. Aztán nevetve válik el tőle, mikor szavait meghallja.
- Hidd el nekem, hogy az utolsó emléked az lesz, ahogy nevetek, miközben kapkodod a levegőt - nevet továbbra is, majd kinyitja az ajtót. - Na gyere te vénember, fent vár egy jó kávé, süti, meg főztem is - bizony, izgatottan készült a másik érkezésére, talán egy kicsit túl is tolta a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856448#post856448][b]Bontovich Márton - 2022.11.12. 21:38[/b][/url]

- Az első alkalom, hogy egymásnál vagyunk, hivatalosan.
Mert ezt nem lehet jobban megfogalmazni, eddig jött, látott, távozott, vagy én mentem, láttam, távoztam, de ez most egy előre lebeszélt, hivatalos, tényleges találkozó. Egy olyan esemény, amit megszerveztünk, és ami várható volt, mind a kettőnk életében.
- Nem nagyon. Vannak mozdulatok, érzések, pillanatok, amikre emlékszem, de nem lennék képes felidézni, hogy mi történt.
Ami lehet, hogy kellemetlen, de nagyon sok minden volt már akkor bennünk, alkohol is, indulat is, érzelem is, így hát a végére nem maradt más, csak az, hogy teljesen egymásnak estünk, átadtuk magunkat a másiknak. Aztán persze, mind a ketten visszavettünk, és lett belőle az, hogy most itt vagyunk, és talán megnyugtató mindkettőnknek, hogy nem emlékszünk egészen arra, hogy mi is történt. Arra, hogy megnézné a házat sejtelmesen, de szélesen mosolyogva felelek, mert biztos vagyok benne, hogy az aztán igazi élmény lesz. Nekem nagyon tetszett, az elképzelés is, az indok is, a megoldás is, egy rossz szavam nem volt, egyedül a teljesen üveg fallal ellátott fürdőszobán csodálkoztam.
- Talán nem akarja azt, hogy anyát megszólják? Nem tudom, mi mindig támogató család voltunk, de lehet, hogy történt valami, hallott vagy tapasztalt valamit, ami miatt ezt a döntést hozta, csak abban reménykedem, hogy korrekt játékos a kislánnyal, akit maga mellé választott.
A párja fiatal, szeretetreméltó, kissé talán naiv, butuska, de nagyon jóravaló lány, szóval valóban nem mondhatok róla rosszat, viszont nem tudom elképzelni, hogy ebbe a felállásba, bárki is belemenjen. Mondom én, aki a családért kész lettem volna érdekből házasodni. Kétszer. Imádom, ahogy a teste hozzám simul, ahogy legálisan vonhatom őt magamhoz, és csókolhatom, amikor csak szeretném. Ez a boldogság, a szemébe nézni, a huncut mosolyát imádni. Engedelmesen követem, hogy valószínűleg meghaljak a negyedik emelet előtt három lépéssel.