A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=845606#post845606][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2022.04.17. 21:59[/b][/url]

Különös érzés most a tanoda falai között lenni: az előző évet már a Ragálytan nélkül kezdte, mondhatni azzal a szívességgel, hogy nem mond le a Rellon házvezető-helyettesi posztjáról, azonban mire eljött a tanév vége, rá kellett jönnie, hogy két végén égeti a gyertyát. Ez kellett ahhoz, hogy végre meghozza a döntést, leadja minden kötelezettségét és búcsút intsen a tanításnak - legalábbis egy jó időre. Amikor elhatározta magát, tudta, nem adná át bárkinek ezt a posztot - ha úgy vesszük, felelősséget érzett diákjaiért -, ezért ő maga gondolkodott el azon, kit választhatna utódjának, úgymond kit tart méltónak eme feladat elvégzésére. Sokak számára meglepő lehetett, hogy épp dr. Irving Schnelsent választotta, aki nem véletlenül tűnik olyan karót nyelt fószernek, mint amilyen egyébként is. A szakmát maximális precizitással űző, tudásában megkérdőjelezhetetlen férfi kiérdemelte, hogy Nora meglássa benne a potenciált, tette mindezt anélkül, hogy komolyabb győzködésbe fogott volna - mi több, akármilyenbe.
A nőről azonban tudott, hogy semmit sem bíz a véletlenre és, ha bajkeverésről van szó, rá bármikor lehet számítani. No meg persze akkor is, ha a bajt épp elhárítani készül. Cipőjének sarka ütemesen kopog a padlóköveken, a koraesti narancsszín napfényben úszó tanáriba lépbe könnyeden veti át válla felett ébenfekete haját, hogy megtámaszkodjon az ajtófélfánál és tekintetét Irvingre szegezze. Ajkai mosolyra húzódnak, ahogy szép lassan szemügyre veszi azt a katonás rendet és rendíthetetlenséget, mely a férfit övezi.
- Gondoltam, jól jönne egy kis segítség - hangja most is, mint mindig, játékosan cseng, a fülnek kellemesen, mely egyszerre rejt hátsó szándékot és tisztességes közeledést egyaránt. Ki minek véli. - Hogy telnek az első hetek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=845620#post845620][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.04.17. 23:19[/b][/url]

E l e a n o r a
A felbukkanó alakra ugrik tekintete, szája sarkába érdeklődő mosoly árnyéka kúszik, de megállja, hogy szemöldöke kíváncsian ugorjon a magasba. Pillantása rögtön, már-már ijesztően kontrolláltan fixálódik a nő szemeire, és bármennyire kísértő is a hívás, hogy pásztázza végig az ajtófélfának támaszkodó alakját, nem teszi meg, inkább baráti szavaira koncentrál. Baráti. Szavaira.
Természetes, hogy ha valaki új környezetbe, új helyzetbe kényszerül, akkor akadályokkal néz szembe, és az is természetes, hogy ezek megingathatják az ember önmagába vetett hitét. Ugyanakkor a férfitől meglehetősen idegen lenne, ha ezeknek a pillanatoknak a meglétét beismerné. Nem tart mindent úgy kézben, mint tervezte - ami nyilván valahol várható volt, hiszen élőlényekről beszélünk, nem pedig olyan feladatokról, ahol egyértelmű minden végkimenetel -, de nem is áll... borzasztóan. Leginkább átlagos tanárként viselkedik, ami köznapi értelemben véve pompás, Irving szemében azonban igencsak... szégyenletes.
Kérdésre kérdésre felel hát, jobb könyökét a karfán pihentetve emeli tenyerét komótosan arcához, hogy aztán állát ujjainak támasztva biccentse félre a fejét némiképp feladva valamit karótnyeltségéből. - Mondd, hogyan vetted rá őket, hogy érdeklődjenek?
Az elmúlt években megszokta, hogy környezetével lehet vitázni, vevők az ötleteire, sőt, SŐT, vannak sajátjaik, kérdeznek, feltételeznek, kutatnak, és nyitottak a párbeszédekre. De a diákok - tisztelet annak az egy-két kivételnek - nem ilyenek. Fáradtan esnek be, fáradtan pislognak, érdeklődésnek halvány szikrája sem látszik olykor, csak néznek ki a fejükből, és várják a csengőt. Ijesztő váltás ez a férfi számára, kicsit olyan mint amikor az embert két tudományos cikk között egy rokon áthívja vigyázni a totyogósra, és estimesét kell olvasnia. Szokatlan betűméret, szokatlan betűstílus, szokatlan központozás, téma, mondathossz. Tudja, hogy nem kezelheti úgy a diákjait mintha kollégái lennének, mert nincs meg az a tudásuk (és sajnos érdeklődésük sem), de hülyére se veheti a bagázst, mert akkor ennyi erővel akár már csomagolhatna is.
Vékony jég, még maga sem tudja hogyan fogalmazza meg a nőnek a problémát. Száját kinyitja, mintha forgatná tovább a kérdést, majd inkább összezárja ajkait. Szemei lehelletnyit összeszűkülnek, ahogy saját szavait analizálja, mennyire volt érthető... vagy éppen érthetetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=846520#post846520][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2022.05.17. 08:21[/b][/url]

Számít rá, hogy Irving nem boldogul olyan könnyen, mint ahogy ő tette annak idején, de ennek természetesen az okát is igen jól ismeri. Talán ezért is lepi meg, hogy a férfi nyíltan rákérdez, ez ugyanis rögvest mosolygásra készteti. A nevetőráncok finoman húzódnak szemei sarkában, ahogy ellöki magát az ajtófélfától és beljebb merészkedik. Évekig volt ez a hely az otthona, így könnyeden mozog az asztalok és székek között.
- Ha nem lenne egyértelmű az egyébként nyilvánvaló... - mutat végig magán, ezzel jelezve, hogy egy dekoratív tanerőnek mindig sokkal könnyebb dolga van. Bár nem kételkedik saját képességeiben és óratartási stílusában, tény és való, hogy igencsak nehéz megragadni a gyerekek figyelmét. Az előkészítő még könnyű, ott játszani kell, az egyetemen pedig beszélhet úgy a tanulókkal, akárha felnőttekkel tenné, de itt... Amikor kamaszodnak, ezer és egy hormon teng túl bennük, bármire szívesebben figyelnek, mint a tananyagra - tisztelet a kevés kivételnek -, nem egyszerű sikeresnek lenni.
- Mielőtt viszont plasztikai műtétre adnád a fejed, szerintem a titok egyik nyitja, hogy ne egyszerűen tanár-diák viszonyt ápolj velük. Tekintsenek rád barátként is. Azzal, hogy egyenrangúként kezeljük őket, netán azt érzik, hogy bizalommal fordulhatnak hozzánk, automatikusan növeli a tiszteletet irántunk, jobban odafigyelnek, felkészülnek a vizsgákra. Ilyenkor a legsebezhetőbbek, terelgetni kell őket - megvonja vállát, miközben féloldalasan felül az asztalra és megtámaszkodik kezén, szemben a férfival. Mi tagadás, erre szívesen odafigyel az ember, nem fogok hazudni. Teste íve, kerek idomai, az az állandó, huncut csillanás a szemében megigézi az embereket. Foghatjuk persze a vélamágia jótékony hatására, a belőle áradó hihetetlen vonzerőre, azonban meg kell jegyezni, hogy Eleanora ettől eltekintve is roppant szerethető és elbűvölő. Ezt talán még Irving sem tagadhatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=847509#post847509][b]Oláh Milán - 2022.06.10. 15:06[/b][/url]

Mélyeket lélegzik, mint mikor készül lemenni alfába. Szereti, hogy ennyire tudatosan képes kontrollálni a testét és az elméjét is, és szívesen emlékszik vissza azokra az elképesztően küzdelmes diákévekre is, amikor napi több órát töltött gyakorlással. Legalább hozzászokott a koffeinfüggőséghez és a kialvatlansághoz, ami akkor tetőzött, mikor a gyereke kisebb volt. Most már legalább emberi időben kel és fekszik.
Kicsit a frász jön rá, mikor tökéletes bambultságából visszarántja a földre a kollega hangja, de az arcán rezdülő izmokon kívül nem árulkodik semmi ijedtségéről. – A húzós nem elég találó. – Brutális, katasztrofális, már-már angsti. – És valóban, nincs az a kávé, ami ezen javítani tud. – Igen, aludni kéne ahelyett, hogy dönti magába a koffeint, de hát egyrészről nincs neki ideje ilyen luxusokra, másrészről szereti az ízét. Már többször elhatározta, hogy időszerű lenne legalább a mennyiséget csökkenteni, ha nem is tud leszokni, de aztán mindig közbejött valami olyasmi, mint ez a nap is, amikor nem tudja megállni és csak lecsúszik az a negyedik is.
- Oláh Milán, a mindenféle jósok és látók koordinátora. Legalábbis próbálom őket kordában tartani. – Több, de inkább kevesebb sikerrel. Néha elgondolkozik azon, hogy mi a fenét keres a tanári pályán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=851984#post851984][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.08.30. 21:51[/b][/url]

E l e a n o r a
Második leg-érzelemkifejezőbb testrésze, szemöldöke kúszik fel ráérős finomsággal a burkolt célzás hallatán. Tekintete azonban nem rebben meg, vasakarattal ellenáll a késztetésnek, hogy a mutatott módon végigmérje kollégáját (volt kollégáját), elidőzve olyan pontokon, amik nem egy férfit bolondítottak már nyálcsorgató szobanövény pózba. Persze Irvinggel ez sosem eshetne meg, őt nem abból a fából faragták. Szája széle megrándul ahogy felsóhajt, vállai amolyan "hogy is kérdezhettem" módon rebbennek meg az elgondolkozó hümmögés megkoronázásaként. Tisztázzuk, ha nem állna mellette üresen egy szék, és nem ismerné már Eleanora szokásait annyira, hogy tudja, élvezi, ha ő lehet domináns pozícióban, pattant volna, hogy átengedje helyét. Így azonban csupán helyet csinál, kissé arrébb mozdítja a bőrkötéses könyvet asztalán, elnyúlva a másik mellett. Tisztes távolságból, természetesen, de még így is érzi a nő bőrének melegét, és ezt tudatosítva döbben csak rá, hogy a finom illat, ami észrevétlen fonta magát köré, vele érkezett.
A barát kifejezés elhangzásánál meg sem kísérli elfojtani az enyhe grimaszt, és megléte valahol érthető is: a Durmstrang nem pont arról híres, hogy a tanárok baráti viszonyt ápoltak volna diákokjaikkal, így hát Irving előtt nem a legjobb példa magaslik gránittömbként. - Igazából az évnek ezen pontján... Még én sem tudom, mi lesz a vizsgában, szóval teljesen ráérnek pánikolni miatta, tanulni rá. - Kezeit maga elé téve hárítja a gondolatát is annak, hogy valami lehetetlent kérne. - De annyival szívesebben tartanék órát... Ezer kémcsőnyi békalencsének, még ők is lelkesebben figyelnek.
Én pedig nem szeretném erőszakkal kivívni a figyelmüket, teszi hozzá, de már csak magában. Talán észre sem veszi, hogy a futó emlék árnyéka beköltözik tekintetébe. - Lehet, hogy csak időre van szükségük. Talán csak túlságosan hiányolják a kedvenc tanárukat, ezért morcosak. Ajánlottam már, hogy tarts "vendég"órát? - enged meg magának egy meleg félmosolyt, elűzve a beszélgetés komor és hivatalos hangvételét. Az ötlet maga egyébként tényleg nem lenne ellenére... Eleanorával mindig is jól tudtak együtt dolgozni. Nincs így?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=852947#post852947][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2022.09.20. 16:26[/b][/url]

Nem mondható el Noráról, hogy ne lenne provokatív: mindegy, mit tesz, benne van az a kecses nőiesség, ami bizony bolondítja a pasikat, többek között Irvinget is, bármennyire is erősen koncentráljon. Olyan nincs, hogy ez az ember tényleg egy szikla legyen.
- A diákokat nem érdekli a vizsga, majd akkor, ha már meg kell írniuk... Jelenleg szabadok akarnak lenni, felfedezni a kastélyt és önmagukat, feszegetni a határokat. Ha azt várod, hogy negyven csillogó szempár üljön veled szemben, akkor sohasem leszel elégedett - kedvesen elmosolyodik miközben oldalra billentve fejét egy tincs megszökik szorosra kötött kontyából, hogy finoman keretezze arcát. Amikor nem csinál semmit is tökéletes, ez a nagy helyzet és akkor is szexi, amikor nem akar az lenni. Nehéz lehet egy tömény gyönyörűséggel egy helyiségben maradni, főleg, ha ez a valaki tudja is magáról a dolgot. Az persze a javára írandó, hogy legalább nem dörgöli mások orra alá, nem fennhéjázó vagy magamutogató. Természetéből és egyéniségéből fakadóan kerül automatikusan a középpontba - ez pedig épp egy olyan tulajdonság, amiért nőtársai ki nem állhatják.
- A kedvenc tanárukat. Micsoda bók! - ajkainak görbülete kiszélesedik, megvillannak tökéletesen rendezett fogai is, ahogyan a nevetőráncok is játékosan gyűrődnek fel szemei sarkában. - Nem ajánlottad, de nem is biztos, hogy az első évedben elfogadnám. Fontos, hogy a diákok megszokjanak, de persze... ha szeretnél velem találkozni, annak nincs akadálya - olyan szemérmetlenül kezd flörtölni, amibe sokak füle pirulna bele, nem úgy Noráé. Vélamágiát egy cseppet sem használ, ellenben szemtelen, huncut és merész. Nem pont azok a tulajdonságok, amik vonzóvá tesznek egy nőt, persze ez függ a nőtől is, akinek birtokában vannak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=852948#post852948][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.09.20. 16:52[/b][/url]

E l e a n o r a
Jé, egy közös pont, végre. A diákokat nem érdekli a vizsga - őt sem. Persze most; ha majd annak alapján értékelné a vezetőség a teljesítményét, ez biztosan változni fog. Egyelőre azonban Irving inkább dolgoztatni szeretné őket - és nem, nem rabszolgamunkát képzelj magad elé, nem is érti, hogy kapott szárnyra a folyosókon az a pletyka, hogy majd ő katonai iskolát csinál itt, abszurd; hanem, hogy amit csak lehet, próbáljanak ki, legyenek kis projektjeik, figyeljék és kövessék őket figyelemmel. Terjesszenek békalencsét! Tudják csak meg, milyen nehéz életben tartani őket egy fiolában! Valószínűleg sokkal többet is tanulnak belőle mint a tankönyvekből - Merlin bocsássa ez természetesen nem úgy értendő, hogy akkor a kábítószereket is saját magukon próbálják ki. Irving megrázza a fejét, ahogy kiszakad gondolatai közül, és bár bólint, idealista lelke nem tudja teljesen elengedni a képet, ahol bizony mind a negyvenen feszült figyelemmel hajolnak a munkaasztalok fölé. - Harminckilenc? - szűkíti össze szemeit, de választ már nem vár, vállai picit megemelkednek, majd kényelmesen visszasüppednek. Lapockái a szék háttámláján pihenek, és feszülnek meg enyhén a viszonzott mosoly láttán.
- Tehát hagysz szenvedni - sóhajt fel elkínzott arccal, és bár a rövid  mosoly megszűnik, komor arca és szavai mögött nem bújkál az az él, ami azt jelezné, valódi sérelem mondatta ezt vele.
- Tudod - fordul némiképp oldalrább, hogy vállai teljesen szembekerüljenek Eleanoráéival, miközben keresi a szavakat. Balja halkan koppan az asztallapon, ujjai öntudatlanul kezdenek elgondolkozó ritmust járni, ahogy tekintete végigcikázik a termen. Megakadt természetes válaszában, és valami azt súgja ösztöneinek, hogy tudna itt most nagyon rosszul felelni... De hát az mégsem járja, hogy csak így egyszerűen azt mondja, persze, szívesen találkozna a nővel? Terel hát: - ha attól félsz, hogy rontanád velük a kapcsolatom, ne tedd; főleg a hatodéveseknél volt nagy zúgolódás, amikor én léptem be a terembe. Tudtad, hogy néhány rellonos volt elég bátor hozzá, hogy számonkérjen, miért tartalak távol tőlük? - csillan szórakozottság a tekintetében. Utólag is jól szórakozik a szőke srácon, akitől óra közben padtársa felé elcsípett egy cetlit, amely kolléganője musculus gluteus maximusának íveit firtatta. Nem feltétlenül ezekkel a szavakkal, Irving igyekszik hát gyorsan ki is verni a fejéből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=852950#post852950][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2022.09.20. 17:07[/b][/url]

Megforgatja szemeit a visszakérdezésre, de mivel pontosan tudja, hogy mindez csupán költői, választ nem fűz hozzá. Sokkal inkább foglalkoztatja azt, hogy flörtölésbe csábítsa a férfit, elvégre a közöttük lévő munkakapcsolat hivatalossága ellenére - amit egyébként igen nagyra becsül és féltve őriz - dolgozik benne a vágy, hogy egy kicsit... Felkeltse Irving érdeklődését. És ugyebár, ha Eleanora valamit eltervez... az úgy is lesz.
- Kegyetlen, szívtelen nőszemély vagyok, hát persze, hogy hagylak szenvedni - könnyedén megy bele a játékba és a másik meggyötört hangsúlyával teljes kontrasztban az övé könnyed és talán kicsit gonoszkodós is. Mintha egy Disney meséből lépett volna elő, akár egy boszorkány, ki ördögi tervét vázolná épp. A látvány persze sokkal szemet gyönyörködtetőbb. Sem egy bibircsók, sem ronda ráncok.
Nem kell sokat gondolkodnia, hogy rájöjjön, ez a két rebellis bizonyára Móric és... Móric. Meglepődhetne rajta, de azért valahol dagad a melle a büszkeségtől, hogy így az ujja köré csavarta a két fiút. Irving minden bizonnyal nem szórakozna ilyen jól, ha tudná, hogy az ikrekkel való viszonya sokkal intimebb formába csapott át, ami finoman szólva sem illendő. De mivel már nagyok, így büntetni sem lehet érte. - A jelenlegi hatodévesek voltak a kedvenceim. Meg is sértődnék, ha nem hiányolnának ennyire - mondandója végén enyhén csücsöríteni kezd, szemeiben pajkos csillanás játszik, csak ezután sepri félre ezt a témát, hogy baljára támaszkodva valamivel közelebb hajoljon a férfihoz. - Viszont nem feleltél még arra, szeretnél-e velem tanodán kívül is találkozni. Egész ügyesen terelsz, de azért még gyakorold - le sem veszi Irvingről a pillantását, mosolyát sem lehet lemosni arcáról, testbeszéde pedig egyértelmű. Vadászik, a préda pedig épp itt csücsül vele szemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=852951#post852951][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.09.20. 17:38[/b][/url]

E l e a n o r a
Nem reagál, még orra se rezzen, pedig a mesebeli strófa nagyon küzd figyelméért. És nem ám, hogy egyszerűen hagyja szenvedni, a kis boszorka még élvezi is! De Irving szeme ehhez túlságosan férfiasan vak, a cicázásra csak leheletnyit feljebb emeli állát, és határozottabban igyekszik tartani a szemkontaktust, hogy tekintete véletlenül se kalandozhasson más irányba.
- Nos, tolmácsolom feléjük a szavaidat - akad fent szeme egy pillanatra, ahogy az automatikus szemforgatást az utolsó utáni pillanatban fékezi meg. Kölykök. Persze, tök érthető, de akkor is. Kölykök.
- Nem hiszem, hogy lenne olyan oldalam, amit ne láthatnál itt. Persze, ha a kutatással van valamilyen gond, amiben segítségemet vennéd - vált át selymesen könnyed, évődő baritonjára, ellensúlyozva a nő nyílt szavai nyomán ébredt meglepettséget -, esetleg így, tanári belépő híján körülményes lenne számodra a kastélyba való bejutás - artikulál szépen további lehetséges indokokat, segítőkészen - , kereshetünk más alkalamat arra, hogy tanácsot kérhessek a diákjaink ügyében. Természetesen, csak amennyiben továbbra is számíthatok nagylelkű segítségedre velük kapcsolatban.
Ezen a szinten már nem mondható, hogy Irving ne vette volna észre a felé hajoló test által küldött jeleket, ám tudatosan dönt úgy, hogy ezeket figyelmen kívül is hagyja. Azazhogy dehogy hagyja figyelmen kívül, hiába szegeződik pillantásra szigorúan a nő arcára, látótere szélesebb ennél. Ám önuralmának határait sem tanácsos lebecsülni, így lassú pislogás után ujjai tovább dobolnak egy valamivel lassabb ritmust, amelyeket rövid megfontolás után mégsem vett el az asztalról. - Jó, mit szeretnél hallani?
Tudja már, hogy nincs értelme Eleanora kíváncsiságának, terveinek, elképzeléseinek, játékainak útjába állni, így ha nem szeretné veszélyeztetni józan eszét, úgyis ő fogja megadni magát a nőnek. Még elgondolkozik azon, mennyire bánja a dolgot, a reklám után visszatérünk, maradjanak velünk!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=852953#post852953][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2022.09.20. 17:51[/b][/url]

Nem mintha tolmácsolni kellene, elvégre az egyik Móriccal - bár a jó ég tudja, melyikkel - néha össze szokott futni a faluban. Már meg is hallgatta egyszer a sirámot, miszerint borzalmas kín egy férfira figyelni, mikor magyarázhatná akár Nora is a káros szerek ismeretét. A nő nyilvánvalóan felajánlotta, hogy ad magánórákat, de mivel ez csupán játék volt, természetesen sohasem valósult meg.
- Valahol lenyűgöz, hogy képes vagy ennyire hivatalos maradni - biccent egyet, amolyan elismerésképp, majd az erre a pillanatra eltűnt mosolyát újra arcára varázsolja. - Viszont tévedtél - ezzel jobbját a férfi felé emeli, hogy mutatóujja a markáns áll alatt álljon meg. Finom bőre lassan simít végig a csont vonalán, feje oldalra billen, s mintha csak keresne valamit a férfi tekintetében. Kimondottan zavarba ejtő jelenet, amelyből persze Irving rögvest kihátrálhat, ha akar, de vajon akar-e... - A felszabadult, kevésbé merev oldalad nem mutattad még meg és kétlem, hogy a tanáriban oldódnál fel - mintha az imént mi sem történt volna, visszahúzza kezét és bár eddig veszélyesen közel hajolt a másikhoz, most ugyanabba a pozícióba kerül, ahogy korábban volt. Könnyeden, légiesen, kecsesen ücsörög az asztalon, keresztbe tett lábakkal. Csupán mosolya az, ami mit sem változott.
- Nem feltétlenül az a kérdés, hogy én mit szeretnék hallani, erre a kérdésre mindketten tudjuk a választ. Inkább az érdekel, hogy mennyiben cseng össze a valós reakciód azzal, ami madárcsicsergés lenne füleimnek - s milyen igaz. Mindketten tisztában vannak azzal, hogy a helyes válasz az, hogy természetesen tanodán kívül is szeretné látni, mert izgalmasnak tartja a nőt és vágyik a társaságára, bizony munkán kívül is. Azonban, ha nem ezt érzi, miért kellene hazudnia? Talán azért, hogy Nora ne találja helyesnek vélamágiával megbűvölni. Milyen mostoha az élet!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=852956#post852956][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.09.20. 18:23[/b][/url]

E l e a n o r a
Nos valóban, ha Irving tudna azokról a bizonyos magánórákról, most nem ülne ilyen nyugodtan a nő előtt, és nem húzna magára a kényelmes nyugalom látszatát. Nem az ő műfaja a megfutamodás, de bármennyire igyekszik is kapcsolatukat a kollegiálisan baráti, vagy barátian kollegiális címke alatt tartani, lehet ehhez egyedül ő kevés lesz, ha Eleanora egészen mást akar. A férfi sejti, hogy könnyen áldozatául válhat a kísértésnek, de nem tudja, egészen pontosan mire képes a másik - amíg nem repülsz elég közel a lánghoz, nem tudod, hogy megperzseli a szárnyad, mondta a molylepke, majd lángra lobbant. Így hát hogy, hogy nem, a kísértés - maradjon Irving látszatra bármennyire is higgadt - tagadhatatlanul közéjük simul puha ábrándjaival.
Persze, hogy tévedett - merőben le merte volna fogadni, hogy helytelenségét a nő ki fogja még emelni ma, ám önérzetében akkor is mélyre fúrja magát a kis tüske. Engedi, hogy az álla alá sikló ujjak kedvük szerint mozdítsák állát, így aztán Eleanora akár ujjbegyein is érezheti a rezzenést, amelyet a "felszabadult oldal" emlegetésére feltörő diszkrét felmorranás vált ki. Nem húzódik el, tekintete tiszta, ahogyan tudata is az elhangzó szavakra koncentrál, meghátrálás nélkül. Az nem, már nagyon régen nem stílusa, és nem is szándékozik visszatérni hozzá. Szemöldöke lassan kúszik fel, ahogy a másik mozgását követve, a nő távolodásakor kissé előre dől, csak hogy ültében kissé oldalra mozdulva rendezze vissza tagjait eredeti helyzetébe. Lassan. Odafigyelve. Fegyelmezetten. Lehet mozgásából adódik a katonai iskola rémképe? - Honnan gondolod, hogy egyáltalán rendelkezem ilyennel? - hangzik fel a költői kérdés, mielőtt megadná magát a kíváncsiságnak.
Irving pontosan tudja, mit szeretne Eleanora hallani. Irving pontosan tudja, hogy ezt a választ nem adhatja meg neki, ha meg szeretné őrizni jelenlegi jó kapcsolatukat, hiszen abba még a legkisebb (bal?)lépés is bezavarna. Irving azt is pontosan tudja, szíve szerint mit felelne, azonban Irving két dolgot nem tud: azt, hogy Eleanora meddig hajlandó elmenni a válaszáért, és hogy jelenlegi helyzetében a - bármikor szívesen bocsájtom a tudásom rendelkezésedre, hisz tudhatnád - szavak csak olajforgácsként ömlenek a tűzre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=852957#post852957][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2022.09.20. 18:38[/b][/url]

Tetszik neki, hogy Irving nem hátrál, mi több, ez csak még jobban felkorbácsolja a benne tomboló vágyat, hogy többet húzzon ki a férfiból, mint amennyit az adni akarna magából. Most, hogy már nem az iskola alkalmazottja, semmilyen szabályzat sem tiltja, hogy viszonyt folytasson bárkivel, s bár még maga sem tudja, mennyire gondolja komolyan saját szándékait kollégájával kapcsolatban, abban már biztos, hogy szívesen mélyítené tovább. Persze jogosan hördül fel a kedves olvasó: tipikus Nora. Mégis, van valami egészen más ebben a macska-egér játékban, mint a korábbiakban. Ott egészen egyszerűen testi vonzalomról és kielégülésről volt szó, Irvinget viszont nem bűvölte meg és nem nyomult rá, mi több, saját, mágiától mentes vonzerejével igyekszik bűvkörébe csábítani. Na ez a nem semmi.
- Fogalmazzunk úgy, hogy tapasztalat - óvatos mosolya elárulja, hogy ez a megjegyzés épp annyira vonatkozik szexuális téren történő felszabadultságra, mint emberi és baráti oldalra. Mert bizony mindkettővel volt már dolga - noha előbbivel jóval gyakrabban.
S hogy a felelet kielégíti-e Eleanora kíváncsiságát? Cseppet sem. Azt kapta, amit hallani akart? Nem. De vajon kétségbeesik-e és adja-e bármi jelét annak, hogy ismételten kedvezőtlen választ kapott? Dehogy. Ellenben a benne buzgó, pattogó vélamágia lassanként a felszínre törleszkedik. Az asztalról leszáll, hogy megkerülje azt és Irving jobbján megállva háttal támaszkodjon a kemény falapnak, s ismét jobbjával nyúljon a férfi arcáért és fordítsa maga felé. Az ereiben csörgedező mágia átjárja egész testét, szinte érezhető, ahogy minden szabályt áthágva fonja körül a férfit és kényszeríti arra, amit a nő akar. Vagy inkább csak... ösztönzi. A kényszer olyan helytelen szó. - Akkor bocsásd rendelkezésemre a választ a kérdésemre. Találkozni szeretnél velem tanodán kívül is, Irving Schnelsen? - szinte végigfut az ember hátán a hideg, ahogy csábító, búgó női hangján kiejti a férfi teljes nevét. Ha nem volna elég a testéből alapvetően is áradó csáberő, a vélamágia olyan löketet kölcsönöz ehhez, melyet hangja, ajkai finom mozgása és íriszének végtelen örvénye mérhetetlenül felerősít. Na most vagy bajban, barátom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=852974#post852974][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.09.20. 21:10[/b][/url]

E l e a n o r a
Tisztázzuk, nem azért nem hátrál meg, hogy ezzel bárkit vagy bármit is felkorbácsoljon, sőt, pont azért nem hátrál, nehogy úgy tűnjön, hatással van rá a dolog, és így bíztatásnak érződjön... De hát Irving tervez, Eleanora végez. Csak nehogy az a tapasztalat cserben hagyjon, terelné tovább évődésüket, de egy bizonytalan hang ekkor szólal meg belül: nem kéne tovább hergelnie a nőt. Természetesen, ekkorra már teljességgel mindegy mit kéne, vagy nem kéne, ahogy a hal sem veszi észre, hogy a halászháló fölé úszik, Irving tudatára is prémes puhasággal olvad a vélamágia.
Bőre bizseregni, csontjai kocsonyásodni kezdenek, mintha egész lénye át akarna formálódni a rá ható erő hívó szavának engedelmeskedve, tekintete, mely eddig büszkén, tisztán ragyogott, most egyre inkább opálosodni kezd, veszítve fókuszából.
Most először néz végig úgy igazán az előtte támaszkodó női testen. Eddig mindig kínosan ügyelt rá, hogy ne tegye, hogy tiszteletben tartsa azt, hogy elsősorban a másik is ember, személy, egy tudat és rengeteg érzelem, akit nem bámulunk csak azért, mert kedvünknek tetsző módon mozdul, lép, lélegzik. Kollégaként, barátként nem engedhette meg magának, hogy a nőt nézze, keresse, űzze benne, és bizony nem csak Eleanorától tagadta meg ezzel az elismerő pillantásokat, de magára is kemény határokat kényszerített. Nos, ezek most határozottan feloldódni látszanak. Mély lélegzet kíséri tekintete útját, amely most, a szavakra alig fordítva figyelmet türelmesen végigpásztázzák a kihívó alakot, a nem kirívó, mégis pont ezért sokat sejtető felső rejtette idomokat, a csípő asszimetrikusra döntött, kecses ívét, az előtte hosszan elnyúló igéző, formás lábakat.
Felkel ültéből, a mozdulat nem hirtelen, ám annál határozottabb. Tekintete úgy kúszik fel a szemrevételezett testen, ahogy legszívesebben jobbja tenné, az azonban egyelőre csak a levegőben húzódik kettejük közé az ütemre, hogy aztán egyet lépve ezúttal ő érinthesse meg a másikat. Nem rohanja le, nem válik nyöszörgő, kérlelő kupaccá, nem, tartása és határozottsága olyan mélyen lényében csörgedezik, hogy a felébredő vággyal és rátörő befolyással tökéletes összhangot alkotva irányítja Irvinget a nő felé. Mozgása kontrolláltnak tűnik, de ha így is van, maximum a mágia áll mögötte, nem Irving gondolatai. Lényének ez az annyira mélyen gyökerező, határozott része ugyanolyan kéjes táncba fonódik az ereit kitöltő vélamágiával, ahogyan tenyere simul Eleanora arcélére, balja pedig a kettejük közt támaszkodó tenyérre. Csípője, dereka, felsőteste szorosan a másik mellé simulva húzódik közelebb, és miközben arca egészen közel kerül, orruk összeér, lélegzetük keveredik, egészen addig, míg a belsejéből előgyűrűző vágy egy pillanattal később arra nem készteti, hogy ajkai finoman végigcirógassák az előtte ülő nő mosolyát.  - Igen. - Minek ragozza túl? Nem is emlékszik a kérdésre, csak a mélyen belül megszülető választ égeti kettejük közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=852982#post852982][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2022.09.20. 22:48[/b][/url]

Hiába csak negyedvéla, meglepően erősnek hat mágiája, ha arra fogékony emberrel találkozik - vagy ne adj isten olyannal, aki alapvetően is táplál iránta vonzalmat, csupán nem hajlandó azt kimutatni. Persze nem tudhatja előre, a férfi vajon melyik csoportba tartozik majd, az is lehet, hogy van valamiféle korlátozó eszköze, így tehát kísérlete nem csupán kétesélyes, de roppant rizikós is. Vajon miként hatna kettejükre, ha Irving képes lenne teljesen józanul fogadni Eleanora közeledését? Azt nem most fogjuk megtudni.
Egész teste belebizsereg, ahogy kollégája végigfuttatja tekintetét testén, az pedig, ahogy határozottan feláll és közelebb lép hozzá, szinte el is feledteti még önmagával is korábbi kérdését. Nos, igen, valami ilyesmit szeretett volna látni Irvingtől: hogy felszabadul, elengedi a merevségét és teszi, amit akar. Mivel ő csupán választ várt tőle, így minden más, amit tesz, saját döntési körébe tartozik, ergo nem jelenthető ki egyértelműen, hogy pusztán a vélamágia okán bátorodik fel ennyire (bár kétségtelen tény, hogy ebben igen nagy szerepe van - a szerk.). Lélegzetét visszafojtva engedi, hogy a férfi arcára simítsa kezét és szorosan hozzá simuljon. Szívverése felgyorsul, bár maga sem tudná megmondani miért, hisz még ebben a pillanatban is csak a válaszra vár. De még mennyire, hogy vár, csakhogy a hozzá közel húzódó Irving ajka súrolja övét, s Eleanora lehunyja szemét, engedve a vágy és kéj furcsa egyvelegének. - Jó válasz - halkan súgja kettejük közé, hogy aztán közelebb mozduljon és korábbi évődésüket csókba fordítsa.
Puhán érnek össze ajkaik, nem tolakodóan és, noha minden porcikája azt kívánja, bár folytatnák, csupán egy röpke pillanatra mélyítve el találkozásukat elhúzódik, s ezzel együtt vélamágiájának is visszavonulót fúj. Megtehetné, hogy visszaél helyzetével, hiszen jelen pillanatban bármit megtehetnének, azonban sem a múlt sérelmei, sem eddigi tapasztalatai nem engedik, hogy ezt tegye. Úgy érzi, bár vágyódik a férfi után, nem úgy akarja megszerezni, hogy megbűvöli, ezzel hamis érzéseket ébresztve benne. Csupán annyit akart, hogy válaszoljon, őszintén. - Nos, akkor megbeszéljük, mikor találkozzunk legközelebb. Köszönöm, hogy őszinte voltál - mosolya huncut és titokzatos, várja, hogy Irving magához térjen. Dühös lesz? Talán soha nem akar majd szóba állni vele? Meglehet, de mind tudjuk, hogy Eleanorára úgysem lehet sokáig haragudni, ráadásul az is tény, hogy helyzetét aligha használta ki. Mehettek volna sokkal messzebbre is, ám a nő volt az, aki megálljt parancsolt. Ebből talán a férfi is érezheti, bárha a nő közeledése játék is csupán, többre tartja annál, minthogy megszerezze aztán eldobja. Remélhetőleg ez elég vigaszt jelent majd számára, mikor kijózanodik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=852986#post852986][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.09.21. 12:57[/b][/url]

E l e a n o r a
Irving nem szeretne találkozni erősebb vélákkal, köszöni, ez most szépen eldőlt. Az igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy nem egyedül a vélamágia lenne ilyen erős hatással rá, hanem minden befolyásoló bűbáj... Ha porszem kerül abba a komplex, szorosan összezáródó védfalra, amelyet magában és maga körül folyamatosan felhúzva tart, puff, könnyedén omlik össze, mint a legártatlanabb kártyavár tenné. Reakciói, válaszai olyan előre megkomponált, gondos tervezés és határozott fegyelem eredményei, hogy nélkülük villámgyorsan válik teljesen védtelenné. Ennek eredményét láthatjuk most is: a vélacsábítás legenyhébb szele is összezavarja ösztöneit, így ami benne él, most korlátok nélkül szabadul fel, összefonódva egy-egy ismert viselkedésmintával.
Némán mozdul bele a csókba, hiszen nem csak várta, de vágyta is azt. Törzse oldalvást biccen, hogy kényelmesebben férjenek egymáshoz, készülne még közelebb húzódni, ujjai már majdnem megindulnak felfelé a támaszkodva megfeszülő karon...
Az elhúzódást zsibbadt vággyal veszi tudomásul. Utoljára még önkéntelenül mozdul Eleanorával, enyhén felé dől, így mielőtt a lassan bombló mágia teljesen elhagyná, feje a nő válla, nyaka felé biccen. Lélegzete elvész a garbó vastag anyagának redői között, ahogy a valóság darabkái lassan visszakúsznak a helyükre. Szinte hallható az a pillanat, amikor tudatába kerül helyzetüknek, bár nem mozdul azonnal, gerince mentén végigfut a jól ismert, rideg tartás, csigolyái egymás után merevednek meg, a meleg illatot árasztó nyaktól már nem túl távol érzi ajkait, hanem éppenséggel veszélyesen közel. Ádámcsutkája hűségesen követi a kényszerű nyelést, ahogy a hosszúra nyúlt pillanat után felegyenesedik, s hátralépve néz ismét a nő szemébe.
Látszólag minden ugyanolyan mint előtte volt, tekintetében nem ül düh, harag vagy megbánás, vállait megmozgatva kényszeríti magára a nyugodt tartást. - Te boszorka - sóhajtja maga elé, alig látható fejcsóválással, de szavai élét teljes mértékben ellopja, ahogyan nyelvét önkéntelenül végigfuttatja saját, elárvult ajkán. Látszólag minden ugyanolyan mint előtte volt, azonban tekintete újra és újra az arcélre villan; megacélozza magát, nem. - Ezt kérlek még egyszer ne játsszuk el - hangzik a kérés puhán, mindenféle köntörfalazás nélkül, de többes számban fogalmaz, hiszen érzi és tudja, a történtekért nem teheti felelőssé egyedül Eleanorát. Barnáiban talán akkor villan először frusztráltság, amikor parancsolni képtelenül megengedi nekik, hogy még egyszer, utoljára, komótosan végigfussanak a másik ívein. Igyekszik elnyomni maga ellen ébredő idegességét, amiért legszívesebben visszalépne az asztalhoz, és immár cselekedetének teljes tudatában vonná magához a nőt. Közelebb is lép, ám a kísértésnek határozott megálljt parancsolva elnyúl mellette, hogy a kissé túl hosszúra sikerült, és túlságosan Eleanora-illatú pillanat után a szorgalmi kiírás zizzenjen meg ujjai között, azt csavarja fel körülményesen, a kelleténél jóval szigorúbb fegyelemmel és precizitással fókuszálva a pergamenre. - Így ne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=852987#post852987][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2022.09.21. 13:39[/b][/url]

A csók egészen különlegesnek hat, még annak tudatában is, hogy a vélamágia jócskán kiveszi belőle részét. Eleanora, bár bizonyára szörnyen rosszul fog hangzani, kiindulva a férfiból nem volt biztos abban, hogy partnerként kellően... tapasztalt? Érzéki? Magával ragadó? Akárhogy is, nem volt biztos abban, hogy a mindig merev, precíz, tűpontosan kiszámított Irving képes lehet olyan forró és édes csókkal tapasztani be ajkait, melyet egyhamar nem felejt el. Márpedig így történt, ezért csak még nehezebbé válik az elválás, a röpke egymásba fonódás ellenére is. Meglepve tudatosítja magában, ahogy az eddig száját ostromló kollégája hirtelen az arcél és a nyak felé irányítja figyelmét. Ki tudja, talán érezni lehet, ahogy ereiben lüktet a vér, meg-meglódul szívverésének ütemére. A várakozás, amíg a másik magához tér, egy örökkévalóságnak tűnik és talán, de csak talán, még a nő is visszaszívja azon vágyát, hogy ezt abbahagyják.
A megszólításra kiszélesedik mosolya, hosszú szempillái alól néz fel Irvingre, láthatóan egy cseppnyi megbánást sem tanúsítva. Ha újrakezdhetné, semmit sem csinálna másképp, de ez talán egyikük számára sem volt kérdés. - Rendben, többet nem fordul elő - oldalra biccen feje, majd tekintete végigsiklik a férfi tökéletes megjelenésén, élére vasalt ingén, tiszta zakóján, hogy elidőzzön férfias kezén, mielőtt visszatérne az arcára. Nos, nem tudja leplezni érdeklődését, de nem is igazán kívánja. Figyeli, ahogy a kontroll újra visszatér és az eddig felé nyúló kéz most egy pergamenre fonódik, hogy azt morzsolgathassa. Pótcselekvés? Nem szabad hagyni az ilyesmit.
- Szerintem tudok érdekesebb dolgot is ennél a pergamennél - ujjai finoman simítják végig az alkart, hogy bőrük találkozzon a kézfejen és finoman az asztalra ejtse az immáron elvett papírost. Íriszei a férfiéba fúródnak, ezúttal azonban nem használ vélamágiát. Csak az volt a kérés, hogy ne így, hát akkor csinálják rendesen, még jobb! Egyensúlyát valamivel előrébb helyezi, hogy az eddigi támaszkodás helyett balját Irving mellkasán át végigfuttatva a tarkóra kanyarintsa és közelebb húzódjon hozzá. - Folytathatjuk így is - széles mosolya finom, csábító, vágyakozó görbévé szelídül, pillantása az ajak vonalára rebben, mielőtt újra összefonódna a mélybarna tekintettel. Igen, bizony, ez egy célzás, folytassák ott, ahol abbahagyták, csak most valamivel tisztességesebben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=852989#post852989][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.09.21. 14:51[/b][/url]

E l e a n o r a
Amellett, hogy szavainak élét igyekszik meg sem sejtetni, a vélamágiára vonatkozóan komolyan gondolja kérését. Nem szereti, amikor kiragadják kezéből az irányítást, de ki is hibáztathatná ezért? Értékeli hát az ígéretet, és tekintve, hogy egyelőre nincs oka azt feltételezni, hogy Eleanora megszegné szavát, magában lezártnak tekinti a kérdést, borítékba suvasztva szépen elzárja a többi mellé, mentális iratszekrényébe. A rend kezd visszatérni. Az ablakon át bekacsintgató napsugarak lassan kezdik elveszíteni élőarany színüket, itt az ideje összepakolni és hazamenni, Irving kényszeríti magát, hogy az előtte álló teendőkre összpontosítson, kitűzze a szorgalmit, és otthon még megválaszolja német kollégáitól érkezett leveleit.
Ismét alábecsüli a mellette támaszkodó nőt. Igaz ami igaz, eddig még egyszer sem lépték át kapcsolatuk határait, sem egyetem alatt, sem később nem keveredtek hasonló helyzetbe, így hát nem csuda, ha a férfi nem méri fel racionálisan, mi mindent válthat ki Eleanorából az ő visszafogott viselkedése. Két kezével igyekszik megragadni a biztonságos viszonyukat jelképező kordont, és húzni magukat ki a partra, mielőtt elöntené tudatát egy rázúduló hullám.
Azonnal megfagy, ahogy megérzi a bőrén végigsurranó ujjak érintését, nem kap a papír után, csak tekintete követi zavarodottan. Hiba a mátrixban, zavar az erőben. Felpillant, és hátralépne, de összefonódó tekintetük kényszerűen bénítja le. Most nem úgy reagál mint korábban - az ösztöneit és vágyait előcsalogató mágia hiányában mozgása nem idomul természetesen a húzó-vonó erőhöz, az érintések nyomán megfeszül, nem lép előre, és legfőképpen nem vesz fel kezdeményező attitűdöt. Tartása a nőéhez képest most disszonáns, valami elcsúszott és félrement, nem készséges, nincs benne semmi érzéki vagy magával ragadó, hiszen a falak, és velük együtt a gátak is eredeti helyükre kúsztak vissza. Hiába érzi, már nem hajlandó tudatosítani magában Eleanora illatát, érintéseit, barnái távolságtartóak, és ismét hajthatatlanul csupán a nő ívelt szemeire szegeződnek. - Ne haragudj, de ezt most így - nyúl ki a tarkójára simuló tenyér felé, hogy azt finoman, ámde annál határozottabban vonja vissza kettejük közé. - Ez így nem helyes - húzza meg a határokat, a jellegzetes, apró, önigazoló bólintásával. Káosz uralkodik benne, amit rendeznie muszáj, de egyelőre csak annyit tehet, hogy napirendjéhez, és iskolai feladataihoz kényszeresen ragaszkodik. - Nem fejezhetnénk be ezt a beszélgetést egy másik alkalommal?
Még úgy is, hogy azt se tudja merre áll a feje, igyekszik a lehető legkészségesebben állni a nőhöz, és ha legszívesebben egyedül is maradna gondolataival, az iránta érzett tisztelete és megbecsülése végett nem engedi, hogy a zavarából keletkezett gorombaság akár csak megcsillogtassa magát szavai mögött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=852990#post852990][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2022.09.21. 15:31[/b][/url]

Tudja ő is, hogy a férfi megbűvölése után a sikerrátája minimum felére csökken, ha nem rosszabb esélyekkel indul, ám a folytatás ígérete megrészegíti. Az a baj, hogy megszokta, hogy mindent megkap, mert ő úgy akarja, az pedig fel sem merül benne, hogy valami nem úgy alakul, mint ahogy eltervezi. Talán ezért is bátorodik fel annyira, hiszen a mágia által felerősített érzések valahol még ott lapulhatnak Irvingben és nem lehetetlen, hogy...
Hogy az elutasítás csattanó pofonként hagyjon nyomot arcán. Nem tehet semmit sem érte, sem ellene, pontosan érzi, hogy ez az a pillanat, amikor hagynia kell, hogy a férfi azt tegye, amit akar. És e percben a folytatás szóba sem jöhet. Szívének össze kéne szorulnia, megalázva kellene éreznie magát, mégsem fedez fel semmiféle, akárcsak hasonló indulatot sem. Az tagadhatatlan, hogy csalódott, ám ezt is tökéletesen leplezi, ahogy kollégája kérésére finoman elhúzódik tőle, s nem egyszerűen leveszi róla kezeit, hanem fel is kel, hogy átmenjen az asztal másik felére. Azt hihetné a másik, hogy ezzel bántó volt és kapcsolatukon mély sebet ejtett, ám Eleanora ahelyett, hogy sértett kislányként elviharzana, még szélesebb mosollyal fordul Irving felé, hogy zsebre dugott kézzel, könnyeden fogadja el az ítéletet.
- A beszélgetést? - felvonja fél szemöldökét, huncut csillanás játszik íriszeiben, majd nem bírja tovább és felnevet. Felszabadultsága bizonyíték lehet a másik számára is: nincs közöttük gond. Nem mintha a nő ne pusztulna meg egy újabb csókért, egy érintésért vagy akárcsak egy szenvedélyes pillantásért, csakhogy nagylány. Sohasem erőszakolta rá magát senkire és nem most fogja elkezdeni. - Folytathatjuk máskor. A beszélgetést is - kinyújtja kezét, hogy a férfi, ahogy eddig is, megfoghassa és búcsúzhasson. - Jó éjszakát, Irving Schnelsen - játékos mosollyal arcán fordít hátat, hogy cipője kopogásának nyomán elhagyja a tanárit és egyben a tanodát is. Szomorú fejlemény, hogy végül nem jutottak tovább. S bár szomorúnak szomorú, hogy vége van-e, az még a jövő titka...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=853800#post853800][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.03. 12:49[/b][/url]

Czifra Abigél


Olyan kellemesen süt be a nap a tanári hatalmas ablakain, hogy megkísértette a gondolat, átváltozik és befoglalja az egyik ablakpárkányt. Viszont mivel még az új kollégák nem ismerik, félő, hogy a végén valaki szívinfartkust kapna, ha meg találja simogatni, ő meg visszaalakul emberi valójába. Inkább nem kockáztatja. Nem akar senkire sem frászt hozni már így az év elején, így csak megkeresi a legnapfényesebb sarkat és a legközelebb eső széket odébb húzva letelepszik a székre, ölébe helyezve a jegyzeteit. Azt próbálja éppen összerakni, hogy kik is azok a tanoncok, akiket most át kell vennie még a korábbi oktatótól. Fel kell majd mérnie, pontosan hol is tartanak, mielőtt még bárkit is meggondolatlanul vizsgára engedne esetleg időnek előtte. Eddig nem volt sok ilyesféle incidense, szeretné, ha a számok továbbra is éppen olyan alacsonyak maradnának, mint most amilyenek. Száját csavargatva, szemöldökét időnként összeráncolva tanulmányozza a pergament, majd megvakaratja a füle tövét, tovább haladva a szakállán át egészen az álláig. Tenyerébe is támasztja végül az állát, térdére könyökölve.
- Hm - dünnyög csak úgy magának. Micsoda megkönnyebbülés, hogy már csak ezt tanítja, az átváltoztatástan pedig valaki másnak jutott. Hümment még egyet, kettőt, háromnál meg is áll. Jó. Majd ír levelet minden érintettnek és elbeszélget velük személyesen. Aztán ma már csak az Eridonban kellene még szétnéznie, ó meg... homlokon csapja magát. Hát ki kellene tennie a hirdetést, hogy indít szakkört, azért van itt. Ujjain kezdi számolgatni, mennyi is az annyi teendőből. Áh, aludni kellene inkább, olyan szépen süt a nap. De ha aludni nem is, kicsit legalább lehunyja a szemét, hogy megpihentesse.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=853891#post853891][b]Czifra Abigél - 2022.10.05. 18:35[/b][/url]

Gyönyörű idő volt kint, legalábbis bentről nézve. Van az úgy, hogy hétágra süt a Nap, ám sugarai nem melengetik úgy a bőrt, mint amennyire az őszi szél közben borzongatja, de Abigélnek több szempontból is szerencséje volt. Egyfelől nem fázott, és még a temérdek papír is a kezében maradt, amivel az asztalát készült beteríteni. Már csak azt nem tudta, melyik is lehet az.
Nem először járt a tanáriban, de még sosem lépte át korábban úgy a küszöbét, mint oktató. Mikor ide járt, és ebben a helyiségben volt dolga, nem asztalt keresett, hanem ismerős arcot, aki az egyiknél gubbasztott, az övéihez hasonló jegyzetek fölé görnyedve.
Legnagyobb megrökönyödésére ezúttal is felfedezett egy ismerős arcot, noha nem azért, mert az egyik egykori professzora volt. Bár az lett volna!
 - Hű! Mármint.. Hűha! - derült fel arca, miközben közelebb somfordált a láthatóan nyugalomra, és nem holmi fángörlködőre¹ vágyó férfihez, papírjait szorosan mellkasához ölelve. - Csak nem? De! Ugye? Mármint persze, hogy igen, tudom én! - nevetgélt egy kicsit zavarában, elvégre bár még nem volt lehetősége találkozni minden kollégájával, a nevüket nem titkolta el az iskolavezetőség. - Zseniális volt a tavaly áprilisi tanulmánya a humán transzformációk hibahatárairól! És a könyve..! Várjunk, nincs nálam.. nem, nincs. Na mindegy. Ó, el is felejtettem, Czifra Abigél! Mármint ez a nevem, üdv - nyújtotta kezét, két papírlap pedig már útnak is indult a gravitáció hívószavának eleget téve.

¹Nyelvújítás 2022

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=853979#post853979][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.07. 22:55[/b][/url]

Nem alszik el, mert nem szabad, mantrázza magának. Ha macska lenne, már rég békésen szunyókálna, így azonban legjobb esetben is csak a nyaka állna be, ami aztán ennyi idősen még három napig kísértené. Kicsit álmosan dörzsöli meg az orrnyergét, majd a homlokát is, és nyújtózik egyet. Emberként is meglehetősen macskásan tud viselkedni, bár nehéz eldönteni, hogy ez az animágus alakjában töltött rengeteg idő következménye, vagy egyébként is ilyen lenne, ezért is a maine coon az állati alakja. A fene se tudja, pedig azt is kutatja, hogy vajon az állati alak milyen okokból fakadóan lesz az, ami. A fő szakterülete azonban mégiscsak a különféle félresikerült átváltozási próbálkozások, legyen szó mások által idézett varázslatokról vagy saját döntésből fakadó átalakulásból. Futólag azonban mégiscsak elgondolkodik rajta, miközben vállát behúzva görnyed előre, mintha macska módra igyekezne összegömbölyödni, amikor valaki egy hűhával toppan elé. Ugyan amióta megjelent a könyve, és ott virít rajta a feje a kiadó jóvoltából, néhány szakmabeli hajlamos autogrammot kérni vagy csak feltenni a kérdéseit random módon a kisboltban is, miközben ő csak kenyeret és tojást szeretne venni, de itt azon se lepődne meg, ha valamelyik volt diákjából lett kollégával találná szembe magát. Teljesen hihető szituáció. Annyi fiatal tanár van, emlékszik is némelyikükre az átváltoztatástan órákról. A nő arca azonban nem ismerős, hiába pislog rá kitartóan.
- Á... az. Köszönöm.  Üdvözlöm, kedves... hölgyem - mondja röpke szünetet közbeiktatva, mert rájön, hogy nem tudja, kisasszony-e, asszony-e, úrhölgy-e, grófnő, és még sorolhatnánk, így ez tűnik biztonságos választásnak. Fél kézzel a papírjait szorongatva kel fel a székről, majd a maga nagyon illedelmes módján kezet csókol. Mégiscsak túl van fél évszázadon, őt még így nevelték.
- Kedves Antal, ismét én fogom az animágia elsajátításában segíteni a majdani tanoncokat. Kegyed melyik tantárgyra fogja majd oktatni a nebulókat?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=854271#post854271][b]Czifra Abigél - 2022.10.15. 19:04[/b][/url]

Igazán nem kellett zavarba hozni, hiszen az magától is remekül ment, elég csak az iménti lelkesedését nézni, ám a férfinek mégis sikerült illedelmesnek szánt gesztusával rátennie egy lapáttal.
Nem feltételezett róla persze semmi rosszat, Abigél mégis megütközve nézte amint kezet csókolnak neki. Nem most fordult elő persze először, de hórihorgas, százéves, aranyvérmániás öreguraktól tapasztalt ilyet eddig. Meg magukat megjátszó fajankóktól. De Kedves egyik sem volt, amennyire ő tudta, így aztán nem is rántotta el a kezét tőle, ahogy egyébként tette korábban, és arcvonásait is gyorsan rendezte, vidáman villogtatva fogait. Egy pillanatra még meg is rogyasztotta térdét, másik lábát pedig keresztezte vele.
 - Ó.. én? - nevetgélt, és legyintett. - Csupán az ön nyomdokaiba igyekszem lépni az átváltoztatástan területén. Megmutatom a gyerkőcöknek, hogy csináljanak gumicukrot a fogaikból.
Nem elbagatellizálni akarta a dolgot, tudta jól, hogy fontos, alaptárgyról van szó, de a komolyság nem volt túlzottan az erőssége. Emiatt kicsit ijesztő is volt ez az egész tanárkodás dolog, és azt remélte, hogy inkább baráti kapcsolatot alakíthat ki diákjaival, semmint olyat, ahol tartanak tőle.
 - Szóóval animágia, mi? - kérdezett vissza továbbra is úgy mosolyogva, hogy az ember nem értette, hogy nem fáj még az arca. - Csak nehogy anomágia legyen belőle! - próbálkozott egy rémes szóviccel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=854556#post854556][b]Rothstein Elektra - 2022.10.18. 19:53[/b][/url]

Meglehet őrültség. Talán csak ennek az új státusznak, a kastélyban eltöltött heteknek a hatása. Mégis...Szeget vert koponyájába, s a gondolat ott terpeszkedett gondolatai homlokterében, s nem hagyott hősnőnknek nyugovást. Egy próbát megér! Ezt mondogatta magának, míg a megfelelő pillanatra várt, hogy megkeresse kollégáját és előálljon kérésével. Előtte persze felkészüt. Nem is ő volna, ha nem túrta volna fel szülei padlását a régi tankönyvei és jegyzetei után, majd olvasta volna végig az összeset. Hiszen Elektra már egyszer belevágott ebbe, csak azok a fránya szemproblémák, az éjszakai látás-káprázás, az astigmia meg a némi magasabb rendű fénytörési hiba gyanúja és viszlát auror élet. Hurrikánként feltörő csalódott dühében akkor azonnal kukázta a legilimenciával és animágiával töltött időt és minden egyebet. Szerencsére Szülei megmentettek mindent és elrejtették, s most ennyi év múltán, lásd valóban jól jöttek. Egykor volt tudásának birtokában sétál oda a férfi asztalához és áll meg előtte. Lelke mélyén a vesztesek nyugalmának megnyugtató érzésével, de a remény soha ki nem hunyó zsarátnokával szívében nyitja szóra szép ívű ajkát. - Jó estét Kolléga! Volna rám néhány perce? - kezdi bársonyos hangján és minden szava olyan tiszta, mint a szándék, mely vezérli. Haja fonatban van, de pár tincs kiszabadult már belőle a hosszú nap végére. Lábán kénylemes, bőrbakancs, hozzá fenyzöld farmert és sötétszürke pulóvert vett fel, de ékszert azt nem visel, ahogyan sminket sem tett magára. Rajtuk kívül senki sincs a tanáriban. Eljött hát az ideje, hogy cselekedjen végre tervezgetés helyett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=854731#post854731][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.19. 22:35[/b][/url]

Nem számított senkire igazából, aki ismerné a munkásságát közelebbről, főleg nem ennyire alaposan, hogy egy tavaly megjelent tanulmányát is olvasta volna. Nem azért, mert a kollégák ne lennének eléggé jártasak a tudomány világában, hanem egyszerűen abból indul ki, hogy a szakterülete meglehetősen specifikus. Vannak dolgok, amiket még az egyetemen sem tanít. A kissé zavarban lévő hölgyről - már kezdte megszokni, hogy ha még hagyományosan illedelmes neveléséből adódóan kezet csókol, azzal zavarba lehet hozni embereket - hamar kiderül azonban, hogy maga is az átváltoztatástan ismerője és oktatója.
- Ó, értem. Nem is tudom, gratuláljak-e vagy részvétet nyilvánítsak. Mindenesetre sok szerencsét kívánok, az a biztos - mondja egészen barátságos mosoly kíséretében. Neki még az a sanyarú tapasztalata volt, hogy a diákok fele fittyet hányt az összes alapvető szabályra, amit megtanítani próbált nekik, pedig az átváltoztatástan egy meglehetősen komoly tárgy, ahol ugyebár szükséges lenne alapul venni a szabályokat. Összevissza hadonásztak a pálcáikkal és a lehető legfurább eredményeket sikerült sokszor produkálni. Még az is előfordult, hogy a gyógyítónál kötött ki egyik-másikuk. Akkoriban el is kezdett kopaszodni, de szerencsére a sok stressz hiányában ismét visszanőtt a haja.
- Valóban, hehe, az nem hiányozna. A legkevésbé sem. Egyszer már egy diákom megkísérelt egy sikertelen átalakulást és a gyógyítónál kötött ki, azóta még inkább igyekszem odafigyelni, mielőtt még csökött malacorrú vagy szó szerint megtollasodott diákok szaladgálnának az iskolában. Általában szerencsére csak az egészen elhivatottak fejezik be a képzést. Kegyed is tanult animágiát?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=854916#post854916][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.21. 23:10[/b][/url]

Éppen azt próbálja kimatekozni, hogyan tudna mégis időt tölteni itt minden nap, ha már házvezetőhelyettes. A kísérleti transzfiguráció órái hétfőn és szerdán vannak, az egyik napon elmélet, a másik napon a gyakorlati órák. A magiantropológián csak ebben a félévben van, azt is betuszkolta a hétfőbe. Az elviszi a délelőttöt, a szerda az egész napot, főleg, hogy valakinek a kérvényeket is ellenőriznie kell, illetve jóváhagynia. Ugyan nincs ezer és egy belőlük, de lehet, hogy inkább péntek délelőttre időzíthetné a fogadóóráit, valamelyik rangidős dolgozót pedig kicsit előlépteti és rábízza a formai hibás és javításokkal tele kérvények elutasítását. Ez nem is rossz ötlet, állapítja meg magának, miközben az előtte lévő határidőnaplóban egy táblázatba próbál mindent betuszkolni szépen. Így itt töltheti a keddet, csütörtököt és  a délutánokat minden többi napon, a hétvége a családé. Ha pedig bármi történne, megbeszéli a vezetőség többi tagjával, hogy küldjenek üzenetet, és azonnal jön, amint tud. Olyan vészhelyzet azonban csak nem történik. Vagy mégis? Inkább nem szeretne belegondolni. Kedd délután beszélgethet rendszeresen a vezetőség, vagy csütörtökön, amelyik jobb, majd a másik nap foglalkozik kicsit az újakkal is, a maradék időben pedig szervezhet programokat és fordíthat figyelmet mindenkire, akinek arra szüksége van. Na, alakul a terv, dönti el, és azzal a lendülettel lapoz is egyet, mert már van is egy listája. Az őszi nagy átalakítás pipa, most kitalálhatja a jelmezverseny részleteit, legyen mit a többiek elé tenni véleményezésre, ne csak félkész ötletekkel dobálózzon. Meg az animágia szakkört el ne felejtse péntek délutánról. Hogy lett ilyen zsúfolt az élete, a jó ég se tudja éppen. Már a verseny ötletével szemez éppen - az oldalon annyi áll nyomtatott betűkkel, hogy jelmezverseny, de a részletek nem adják magukat -, amikor megszólítják.
- Jó estét! Rothstein kisasszony, igaz? Miben segíthetek? - kérdezi felpillantva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=854935#post854935][b]Rothstein Elektra - 2022.10.22. 15:31[/b][/url]

Figyeli a férfi ténykedését. Közben arcvonásait sem rest sorra venni, kezve az arcformájától a szemei állásán át egészen addig a tényig, hogy az arcszőrzete alól kivehető száj részt is elemezze. Összeveti magában azzal, ahogyan eddigi ittléte alatt láthatta őt mozogni, hallhatta beszélni. Erős ember benyomását kelti. Kissé talán konoknak is hat, akit a bájolgás csak felmérgesít. A problémákat és minden mást is szemöldök formája alapján, szeret részleteiben látni. Valószínüleg nem elégszik meg majd a "mert csak" jellegű válasszal. Ezért enyhe izgalommal és minden esehetőségre készen érkezett hozzá Elektra. Mire nem jó, ha valaki arcolvasó, igaz? Közben Kedves úr végzett és rápillant. - Igen, én volnék - mosolyog a férfira visszafogottan, de őszinte örömmel, amiért a másik tudja a nevét. Nem is húzza az időt, hiszen azonnal megkapta a kérdést, amire ilyen hirtelen talán nem is számított. Sötét szemei megcsillannak azért az izgalomtól, elvégre tétje van minden szavának. - Nos inkább nem kertelek, azt hiszem azt úgy sem szereti - szólal meg ismét jellegzetes hangszínén - Szeretnék animágiát tanulni, vagyis helyesebben befejezni a tanulmányaimat - mondja ki egyenesen, minden finomkodás és felesleges tiszteletkör nélkül, majd a férfi elé csúsztat egy vaskos dossziét benne az egykori képzése dokumentációjával. Kővágó professzor annak idején igen keményen oktatta őket és nagy reményeket fűzött néhányukhoz. Velük efféle fejlődés naplót vezettetett, melybe ő maga is írt bejegyzéseket, értékeléseket. - Sajnos nem tudtam annak idején befejezni a képzést egy mára elavult gyógyítói diagnózis és saját sértett önérzetem okán. Azonban úgy érzem, talán most, amennyiben Ön alkalmasnak ítél, volna lehetőségem animágussá válni - tekint le a férfira, aki ha csak egy kicsit is jó emberismerő, kihallja szavaiból mennyire vágyik erre az esélyre és milyen elszánt. Elektra tekintete izzó parázsként ragyog, halvány orcáira a várakozás bont rózsapírt. Minden azon áll, hogy kollégája mit felel. Belső hangja szugerálja, de ő meg sem szólal. Néma fegyelmezett figyelemmel várja a döntést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=855006#post855006][b]Kállay Ákos - 2022.10.23. 11:40[/b][/url]

Az évnyitó konkrétan katasztrófába torkollott, ő pedig azt hitte, hogy attól nagyobb problémája nem lesz, hogy Abigéllel összefutnak. Szerencsére a Abi jól elvolt Elektrával, így nem figyelt arra, hogy Ákosunk éppen miatta vergődik. Sok éve nem látta már a nőt, az elválásuk nem volt éppen a legszebb. Mind a ketten fiatalok voltak és hevesek. Persze azóta eltelt vagy tizenegy év mind a ketten sokat komolyodhattak ezalatt az idő alatt, ennek ellenére mégis rosszul reagált.
Nem volt olyan sok ideje ezen szorongani, mert az este eseményei hamar sötét fordulatot vettek. Valóban hangosak voltak az elsős eridonosok, ami őt is zavarta, de arra nem számított, hogy a Bontovich gyerek teljesen megzakkan és tettlegességig megy velük. El nem tudja képzelni, hogy mit mondhattak azok a kislányok, hogy így kellett reagálni. Nati is mászkált a vacsora közben hozzájuk, ami szemmel láthatóan zavarta Nadiát, azonban ez a jelent végképp betett Neki. Ő maga mire kapcsolt volna már többen odaugrottak, köztük a házvezető-helyettes is. Őszintén meglepődött Rudolf reakcióján, szinte elégedettséggel nézte, ahogy bántalmazzák az egyik diákját. Azt gondolta, hogy birka türelme van Miksával és azért képes ilyen jól elviselni a srác természetét, de most már nyilvánvalóvá vált, hogy kivételezik vele.
Látván, hogy Nadia mennyire zaklatott, úgy döntött, hogy utána ered. Tudja, hogy odabent forrong, de igazgató-helyettesként viselkedett és kontrollálta magát. A Nagyteremnél még látta befordulni a tanári irányába, viszonylag sietnie kellett, ha be akarta érni.
A helyiségbe lépve szerencsére egyedül találja szerelmét, így nyugodtan tudnak beszélni. Hiába ideges, a kezén lévő rögzítő kontrollálja a remegést, így minden nehézség nélkül magukra zárja az ajtót a pálcája segítségével.
- Én vagyok… - Szólal meg csendesen, ahogy a tágas helyiségben az asztalok között közelít a nőhöz. – El sem hiszem ezt a mai estét… ez… kritikán aluli. – Ákosnak sincs semmi türelme a fiatalsághoz, sőt mi több a háta közepére sem kívánja a diákokat, de ez még neki is sok volt. Sajnos a mai tinik egyre inkább ilyenek, hangosak, szemtelenek, mindig mindent jobban tudnak. Egy felnőttnek ezt tudnia kell kezelni.
- Hogy vagy? – Kérdezi bal kézfejével megsimítva a főnökasszony puha arcát, míg kissé reszkető jobbjával Nadia jobb keze után nyúl.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=855022#post855022][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.23. 14:58[/b][/url]

Becsukja a határidőnaplót, majd kicsit odébb tolja maga elől az asztalon, ezzel is jelezve, hogy figyel. Van egy olyan érzése, hogy ennek a beszélgetésnek nem mindenki hogyléte lesz a fő témája. Emlékszik egyébként a nőre az évnyitóról, mert ő is az egyik új tanár, és valami olyan tárgyat fog oktatni, amiről eddig még nem is hallott. A tárgy neve nem is rémlik, csak az, hogy fura volt, bár Násztya egykori tárgyaiból is csak a gemmológiát tudná felemlegetni, szóval ebben semmi személyes nincs. A másikat, ha pálcát fognak rá, akkor se tudná.
- Nagyon helyes - bólogat egész elégedetten, amikor a nő közli, hogy inkább nem kertel. Nincs arra szükség. Inti inkább egy laza kézmozdulattal, hogy foglaljon csak helyet és nyugodtan térjen a lényegre. Ő máris összeilleszti szépen ujjai hegyét az asztalra könyökölve, felé fordulva és figyel. Tessék csak mondani, miben segíthet. Reméli, nem valamelyik eridonos okozott galibát, de nem, pillanatokon belül kiderül, hogy Elektrát az animágia érdekli.
- Hmm... mhm... nos, kedves kollegina... sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy az animágia oktatást nem lehet félbehagyni és onnan folytatni, elölről kell kezdeni, ebben azonban lehetek a segítségére - válaszolja komolyan. Nem tudja, miért hagyta abba a nő, vagy melyik ponton és hogyan, talán érdemes lenne megtudnia azt is, azonban mivel egy rituáléról van szó az elméleti oktatást követően, sajnos ugye az, hogy abbamaradt, majd felveszi onnan az ember a fonalat, nem opció. Persze előfordulhat, hogy a nő csak szófordulatot használt, ennek ellenére jobbnak látja tisztázni minden későbbi félreértés elkerülése végett.
- Ha nem érzi tolakodónak, kíváncsi lennék a részletekre, hogy pontosan miért is és hogyan és hol. Vannak bizonyos körülmények, amelyek kizárják az animágiát, epilepsziával párosítani például nem ajánlott, de várandós nőknek sem. Szóval nem a személyes kíváncsiságom, viszont ha ezért maradt abba, megköszönném a részleteket, hogy megalapozott döntésre tudjunk jutni - válaszolja végül némi töprengést követően, miközben elgondolkodva vakargatja meg a szakállát is, mintha az segítene a megfogalmazásban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=855029#post855029][b]Rothstein Elektra - 2022.10.23. 17:05[/b][/url]

Valóban hasznos dolog az arcolvasás. Ha bárki kételkedett volna ebben, most ím bizonysággal épp a frissen tanárrá avanzsált riporternő szolgált. Mindkettejüket megkímélte a felesleges kása körüli kerülgetéstől, hogy kielemezve a férfit, rögvest a tárgyra tért. Leült a férfival szemben, így tekintete egy magasságba került a kollégáéval. Hiába bizonyultak helyesnek iménti meglátásai, gyomra mégis bukfencet vet, s még kicsit talán el is sápadt, amikor a választ meghallja. Méltósággal viseli a kudarcot. Ezt megfogadta. Azonban értelmezve a szavakat rádöbben, a másik nem mondott nemet. Csupán, ahogyan sejtette, tudni akarja a részleteket. Azokat legfőképp, melyek az elé helyezett dossziéból kimaradtak. Felidézi magában azt a napot, amikor egy kis időre mindent feladott. - Természetesen nem... Kővágó professzor oktatta akkoriban a tárgyat, s ötöd magammal mi voltunk az ő saját kis animágus különítménye, akiknek kikövezni igyekezett az útját, vezessen az bármerre - kezd bele a történetbe, s lelki szemei előtt sorra elevenednek meg a történések élesen kirajzolódó, színes vágóképei - Aurornak készültem. Mindent megtettem, hogy az lehessek. A legjobb akartam lenni. Tanultam éjjel-nappal a felvételi tárgyakat és a legilimencia mellett az animágiát. A rituálé legnehezebb részét is egy rontással sikerült megcsinálnom - mosolyodik el saját ügyetlenségén lágy nosztalgiával. Mivel úgy a hónap felénél kitüsszentette a mandragóra levelet. Még aznap odament a Professzorhoz, kért egy másikat és kezdte előről. - Aztán hála az ő közbenjárásának elmehettem a Sárkányölőre egy előfelvételire, ahol a szemem miatt mondhatni azonnal megakadtam a rostán. Soha nem mehettem volna terepre... - komorodik el hangja, ennek a nyilvánvaló tragédiának a kinyilatkoztatásától, miközben egy rakoncátlan sötét tincset a füle mögé tűr, majd folytatja - Egy világ omlott össze bennem és persze azt tettem, amit egy sértődött, dacos kamasz ilyenkor szokott. Tomboltam egy kört, hogy utána felégetve minden hidat magam mögött, hagyjam az egészet a fenébe - vonja meg vállát, mert ez már sajnos így esett és nem tud változtatni rajta, s talán jobb is ez így, ahogy lett - Egy nyáron át azon tépelődtem, mihez is kezdhetnék. Végül egyetemre mentem és újságíró vált belőlem. Hogy most, ennyi év után ismét megpróbálhassam - fejezi be mondandóját, melyből a férfi megismerhette a fiatal, forrófejű, rellonos Elektrát, akinek az álma semmivé foszlott, mégsem hagyta, hogy az élete is galyra menjen. Továbbá azt a nőt, akinek van bátorsága újrakezdeni. Bölcsebben, érettebben, de ugyanolyan elszántsággal és hittel. Ezután hősnőnk mélyet sóhajtva, átható tekintetű sötét szemét Kedves úrra függesztve várja, elegendő információval szolgált-e számára. Teljesen biztos benne, hogy nem várandós, ahogyan abban is, hogy epilepsziában sem szenved. Agyában szerencsére a ráomló régi rádió épület sem tett kárt. Erről papírjai is vannak. A memóriája pedig szinte ugyanolyan jó, mint az amnéziát megelőző időkben. Csupán magára az omlás pillanatára nem emlékszik. Viszont a kómában töltött időről is vannak már halványan derengő foszlányai. Főleg hangok és érzések.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=855083#post855083][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.24. 19:17[/b][/url]

Ujjai hegyét összeérinti, majd kicsit húzza őket egymástól, éppen csak egy centire hozzávetőlegesen, aztán újrakezdi a műveletet, miközben hallgatja a nő történetét. Még mindig kicsit sok a fölösleges részlet, de nem teszi szóvá inkább. Legalább a bájcsevejt ugrották, azt is értékeli.
- Nem maga az egyetlen, akit nem vettek fel oda. Ettől az élet még megy tovább - állapítja meg. Mellékesen ő sem jutott be az aurorképzőbe. Ha sikerült volna, most bizonyára nem itt lenne animágiát oktatni, viszont azóta sikerült megtalálnia azt, amiben igazán jó. Ha volt türelme a nőnek, akkor azóta bizonyára már ő is tudja, hogy nem csak aurornak lenni értelmes dolog, sok egyéb lehetőség is akad.
- Az animágiát ezért nem lett volna érdemes abbahagyni. Bár egy egyszerű boszorkány vagy varázsló nem sok hasznát látja, nem én vagyok az egyetlen nem auror, akinek mégis hasznára vált - szólal meg aztán pár pillanatnyi csendet követően, miután a nő befejezte a mesélést. Leengedi a kezeit maga elé, alkarjait elnyújtva az asztalon egymás mellett, az asztal szélével párhuzamosan, és megköszörüli a torkát.
- Nagyon szép történet volt a dacos kamaszkorról és megtört álmokról, de sajnos még mindig nem lettem okosabb azt illetően, hogy mi az a bizonyos diagnózis. A válaszom csak ezen áll vagy bukik jelen pillanatban, na meg azon, hogy megígéri, hogy ha valami történik, nem hagy csapot-papot és szalad ki a világból is. Ha ebben meg tudunk egyezni, szívesen segítek befejezni - osztja meg a véleményét a mondandója ellenére egész barátságosan, szinte már atyai jóindulattal. Örül annak, ha akadnak érdeklődők, csak arról szeretne megbizonyosodni, hogy komolyan is gondolják. - Természetesen köztünk marad bármi, amit mond. Ezt meg is ígérhetem. Nos?