A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

Czifra Abigél


Olyan kellemesen süt be a nap a tanári hatalmas ablakain, hogy megkísértette a gondolat, átváltozik és befoglalja az egyik ablakpárkányt. Viszont mivel még az új kollégák nem ismerik, félő, hogy a végén valaki szívinfartkust kapna, ha meg találja simogatni, ő meg visszaalakul emberi valójába. Inkább nem kockáztatja. Nem akar senkire sem frászt hozni már így az év elején, így csak megkeresi a legnapfényesebb sarkat és a legközelebb eső széket odébb húzva letelepszik a székre, ölébe helyezve a jegyzeteit. Azt próbálja éppen összerakni, hogy kik is azok a tanoncok, akiket most át kell vennie még a korábbi oktatótól. Fel kell majd mérnie, pontosan hol is tartanak, mielőtt még bárkit is meggondolatlanul vizsgára engedne esetleg időnek előtte. Eddig nem volt sok ilyesféle incidense, szeretné, ha a számok továbbra is éppen olyan alacsonyak maradnának, mint most amilyenek. Száját csavargatva, szemöldökét időnként összeráncolva tanulmányozza a pergament, majd megvakaratja a füle tövét, tovább haladva a szakállán át egészen az álláig. Tenyerébe is támasztja végül az állát, térdére könyökölve.
- Hm - dünnyög csak úgy magának. Micsoda megkönnyebbülés, hogy már csak ezt tanítja, az átváltoztatástan pedig valaki másnak jutott. Hümment még egyet, kettőt, háromnál meg is áll. Jó. Majd ír levelet minden érintettnek és elbeszélget velük személyesen. Aztán ma már csak az Eridonban kellene még szétnéznie, ó meg... homlokon csapja magát. Hát ki kellene tennie a hirdetést, hogy indít szakkört, azért van itt. Ujjain kezdi számolgatni, mennyi is az annyi teendőből. Áh, aludni kellene inkább, olyan szépen süt a nap. De ha aludni nem is, kicsit legalább lehunyja a szemét, hogy megpihentesse.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=853800#post853800][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.03. 12:49[/b][/url]

Czifra Abigél


Olyan kellemesen süt be a nap a tanári hatalmas ablakain, hogy megkísértette a gondolat, átváltozik és befoglalja az egyik ablakpárkányt. Viszont mivel még az új kollégák nem ismerik, félő, hogy a végén valaki szívinfartkust kapna, ha meg találja simogatni, ő meg visszaalakul emberi valójába. Inkább nem kockáztatja. Nem akar senkire sem frászt hozni már így az év elején, így csak megkeresi a legnapfényesebb sarkat és a legközelebb eső széket odébb húzva letelepszik a székre, ölébe helyezve a jegyzeteit. Azt próbálja éppen összerakni, hogy kik is azok a tanoncok, akiket most át kell vennie még a korábbi oktatótól. Fel kell majd mérnie, pontosan hol is tartanak, mielőtt még bárkit is meggondolatlanul vizsgára engedne esetleg időnek előtte. Eddig nem volt sok ilyesféle incidense, szeretné, ha a számok továbbra is éppen olyan alacsonyak maradnának, mint most amilyenek. Száját csavargatva, szemöldökét időnként összeráncolva tanulmányozza a pergament, majd megvakaratja a füle tövét, tovább haladva a szakállán át egészen az álláig. Tenyerébe is támasztja végül az állát, térdére könyökölve.
- Hm - dünnyög csak úgy magának. Micsoda megkönnyebbülés, hogy már csak ezt tanítja, az átváltoztatástan pedig valaki másnak jutott. Hümment még egyet, kettőt, háromnál meg is áll. Jó. Majd ír levelet minden érintettnek és elbeszélget velük személyesen. Aztán ma már csak az Eridonban kellene még szétnéznie, ó meg... homlokon csapja magát. Hát ki kellene tennie a hirdetést, hogy indít szakkört, azért van itt. Ujjain kezdi számolgatni, mennyi is az annyi teendőből. Áh, aludni kellene inkább, olyan szépen süt a nap. De ha aludni nem is, kicsit legalább lehunyja a szemét, hogy megpihentesse.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=853891#post853891][b]Czifra Abigél - 2022.10.05. 18:35[/b][/url]

Gyönyörű idő volt kint, legalábbis bentről nézve. Van az úgy, hogy hétágra süt a Nap, ám sugarai nem melengetik úgy a bőrt, mint amennyire az őszi szél közben borzongatja, de Abigélnek több szempontból is szerencséje volt. Egyfelől nem fázott, és még a temérdek papír is a kezében maradt, amivel az asztalát készült beteríteni. Már csak azt nem tudta, melyik is lehet az.
Nem először járt a tanáriban, de még sosem lépte át korábban úgy a küszöbét, mint oktató. Mikor ide járt, és ebben a helyiségben volt dolga, nem asztalt keresett, hanem ismerős arcot, aki az egyiknél gubbasztott, az övéihez hasonló jegyzetek fölé görnyedve.
Legnagyobb megrökönyödésére ezúttal is felfedezett egy ismerős arcot, noha nem azért, mert az egyik egykori professzora volt. Bár az lett volna!
 - Hű! Mármint.. Hűha! - derült fel arca, miközben közelebb somfordált a láthatóan nyugalomra, és nem holmi fángörlködőre¹ vágyó férfihez, papírjait szorosan mellkasához ölelve. - Csak nem? De! Ugye? Mármint persze, hogy igen, tudom én! - nevetgélt egy kicsit zavarában, elvégre bár még nem volt lehetősége találkozni minden kollégájával, a nevüket nem titkolta el az iskolavezetőség. - Zseniális volt a tavaly áprilisi tanulmánya a humán transzformációk hibahatárairól! És a könyve..! Várjunk, nincs nálam.. nem, nincs. Na mindegy. Ó, el is felejtettem, Czifra Abigél! Mármint ez a nevem, üdv - nyújtotta kezét, két papírlap pedig már útnak is indult a gravitáció hívószavának eleget téve.

¹Nyelvújítás 2022

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=853979#post853979][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.07. 22:55[/b][/url]

Nem alszik el, mert nem szabad, mantrázza magának. Ha macska lenne, már rég békésen szunyókálna, így azonban legjobb esetben is csak a nyaka állna be, ami aztán ennyi idősen még három napig kísértené. Kicsit álmosan dörzsöli meg az orrnyergét, majd a homlokát is, és nyújtózik egyet. Emberként is meglehetősen macskásan tud viselkedni, bár nehéz eldönteni, hogy ez az animágus alakjában töltött rengeteg idő következménye, vagy egyébként is ilyen lenne, ezért is a maine coon az állati alakja. A fene se tudja, pedig azt is kutatja, hogy vajon az állati alak milyen okokból fakadóan lesz az, ami. A fő szakterülete azonban mégiscsak a különféle félresikerült átváltozási próbálkozások, legyen szó mások által idézett varázslatokról vagy saját döntésből fakadó átalakulásból. Futólag azonban mégiscsak elgondolkodik rajta, miközben vállát behúzva görnyed előre, mintha macska módra igyekezne összegömbölyödni, amikor valaki egy hűhával toppan elé. Ugyan amióta megjelent a könyve, és ott virít rajta a feje a kiadó jóvoltából, néhány szakmabeli hajlamos autogrammot kérni vagy csak feltenni a kérdéseit random módon a kisboltban is, miközben ő csak kenyeret és tojást szeretne venni, de itt azon se lepődne meg, ha valamelyik volt diákjából lett kollégával találná szembe magát. Teljesen hihető szituáció. Annyi fiatal tanár van, emlékszik is némelyikükre az átváltoztatástan órákról. A nő arca azonban nem ismerős, hiába pislog rá kitartóan.
- Á... az. Köszönöm.  Üdvözlöm, kedves... hölgyem - mondja röpke szünetet közbeiktatva, mert rájön, hogy nem tudja, kisasszony-e, asszony-e, úrhölgy-e, grófnő, és még sorolhatnánk, így ez tűnik biztonságos választásnak. Fél kézzel a papírjait szorongatva kel fel a székről, majd a maga nagyon illedelmes módján kezet csókol. Mégiscsak túl van fél évszázadon, őt még így nevelték.
- Kedves Antal, ismét én fogom az animágia elsajátításában segíteni a majdani tanoncokat. Kegyed melyik tantárgyra fogja majd oktatni a nebulókat?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=854271#post854271][b]Czifra Abigél - 2022.10.15. 19:04[/b][/url]

Igazán nem kellett zavarba hozni, hiszen az magától is remekül ment, elég csak az iménti lelkesedését nézni, ám a férfinek mégis sikerült illedelmesnek szánt gesztusával rátennie egy lapáttal.
Nem feltételezett róla persze semmi rosszat, Abigél mégis megütközve nézte amint kezet csókolnak neki. Nem most fordult elő persze először, de hórihorgas, százéves, aranyvérmániás öreguraktól tapasztalt ilyet eddig. Meg magukat megjátszó fajankóktól. De Kedves egyik sem volt, amennyire ő tudta, így aztán nem is rántotta el a kezét tőle, ahogy egyébként tette korábban, és arcvonásait is gyorsan rendezte, vidáman villogtatva fogait. Egy pillanatra még meg is rogyasztotta térdét, másik lábát pedig keresztezte vele.
 - Ó.. én? - nevetgélt, és legyintett. - Csupán az ön nyomdokaiba igyekszem lépni az átváltoztatástan területén. Megmutatom a gyerkőcöknek, hogy csináljanak gumicukrot a fogaikból.
Nem elbagatellizálni akarta a dolgot, tudta jól, hogy fontos, alaptárgyról van szó, de a komolyság nem volt túlzottan az erőssége. Emiatt kicsit ijesztő is volt ez az egész tanárkodás dolog, és azt remélte, hogy inkább baráti kapcsolatot alakíthat ki diákjaival, semmint olyat, ahol tartanak tőle.
 - Szóóval animágia, mi? - kérdezett vissza továbbra is úgy mosolyogva, hogy az ember nem értette, hogy nem fáj még az arca. - Csak nehogy anomágia legyen belőle! - próbálkozott egy rémes szóviccel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=854731#post854731][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.19. 22:35[/b][/url]

Nem számított senkire igazából, aki ismerné a munkásságát közelebbről, főleg nem ennyire alaposan, hogy egy tavaly megjelent tanulmányát is olvasta volna. Nem azért, mert a kollégák ne lennének eléggé jártasak a tudomány világában, hanem egyszerűen abból indul ki, hogy a szakterülete meglehetősen specifikus. Vannak dolgok, amiket még az egyetemen sem tanít. A kissé zavarban lévő hölgyről - már kezdte megszokni, hogy ha még hagyományosan illedelmes neveléséből adódóan kezet csókol, azzal zavarba lehet hozni embereket - hamar kiderül azonban, hogy maga is az átváltoztatástan ismerője és oktatója.
- Ó, értem. Nem is tudom, gratuláljak-e vagy részvétet nyilvánítsak. Mindenesetre sok szerencsét kívánok, az a biztos - mondja egészen barátságos mosoly kíséretében. Neki még az a sanyarú tapasztalata volt, hogy a diákok fele fittyet hányt az összes alapvető szabályra, amit megtanítani próbált nekik, pedig az átváltoztatástan egy meglehetősen komoly tárgy, ahol ugyebár szükséges lenne alapul venni a szabályokat. Összevissza hadonásztak a pálcáikkal és a lehető legfurább eredményeket sikerült sokszor produkálni. Még az is előfordult, hogy a gyógyítónál kötött ki egyik-másikuk. Akkoriban el is kezdett kopaszodni, de szerencsére a sok stressz hiányában ismét visszanőtt a haja.
- Valóban, hehe, az nem hiányozna. A legkevésbé sem. Egyszer már egy diákom megkísérelt egy sikertelen átalakulást és a gyógyítónál kötött ki, azóta még inkább igyekszem odafigyelni, mielőtt még csökött malacorrú vagy szó szerint megtollasodott diákok szaladgálnának az iskolában. Általában szerencsére csak az egészen elhivatottak fejezik be a képzést. Kegyed is tanult animágiát?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=855529#post855529][b]Czifra Abigél - 2022.10.31. 23:08[/b][/url]

Őszintén remélte, hogy nem fogja őt kollégája előbbi, kissé szerencsétlenül sikerült bemutatkozása alapján megítélni, és együtt tudnak majd úgy dolgozni, hogy komolyan vegye őt a férfi, elvégre nem volt már tinilány, még ha most kissé úgy is viselkedett. Hiába volt gyereke, és dolgozott már egy évtizede, a felnőtt léttel olykor meggyűlt a baja Abigélnek.
Szerencsére azért a férfi sem volt egy megcsömörlött aggastyán, kedves szavait pedig a nő egyből apró nevetéssel jutalmazta, mielőtt még eszébe jutott volna azon eltűnődni, vajon viccelt-e, vagy épp most figyelmeztette, hogy addig fusson, amíg megteheti.
 - Köszönöm szépen - rogyasztotta meg ismét térdeit Abi. Gyorsan össze is szaladt a szemöldöke, mert nem értette, hogy ezt is minek kellett most csinálnia. Gyorsan folytatta is a mosolyturnét, hiszen tudta, bájával sok hülye helyzetből kivághatja magát, ha más nincs, és talán Kedves erre fog koncentrálni, és nem arra, hogy közben milyen tornagyakorlatokat lejtett.
 - Nekem jobbára csak tankönyvi eseteim voltak, vagyis csak olvastam róla, hányféle módon és mennyire félresikerülhet a dolog, látni csak keveset volt szerencsém. De az a kevés is eltántorított tőle, hogy magamon kísérletezzek.
Megrántotta a vállát, mintha semmiség lenne. Nem is igazán félt tőle, tényleg, mert tudta, hogy meg tudná tanulni, csak..
 - Igazából jól érzem magam a saját bőrömben, és jobb nekem tollas hát vagy szőrös lábak nélkül - felelte ismét elvicceskedve a dolgot. Pedig nagyon is komoly volt, a szőrtelenítés hosszú procedúra még varázslattal is. - Ön felis catus alakot ölt, jól tudom?
Kíváncsian csillant egyet a szeme, de persze esze ágában nem volt bemutatót kérni, hiszen egy elismert professzorral társalgott, nem egy mutatványossal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=855862#post855862][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.11.04. 22:43[/b][/url]

- Nem szeretne esetleg helyet foglalni? - kérdezi meg, miután kicsit kezdi úgy érezni, mintha audienciát tartana. Igaz, hogy házvezető helyettes, de a nő egyike a kollégáinak úgy mellékesen, ez pedig itt a tanári, ahol aztán igazán nyugodtan, még kérdeznie sem kell.
- Be kell vallanom, a könyvemben azért egy kicsit szándékos is volt, hogy annyi elrettentő példát emlegettem, mert néha azt tapasztalom, hogy úgy kezelik az egész képességet, mint valami, ami menő - magyarázza, megemelve kezét, hogy ujjaival idézőjelet mutasson, ahogy azt Majától tanulta. Na meg a szót is a lányától tanulta, kicsit furának is érzi a szájában, de mégis illik ide a kontextusba. - Szóval szerettem volna hangsúlyt fektetni rá, hogy mégis csak azok próbálják meg elsajátítani, akikben tényleg kellő kitartás van és tisztában vannak az esetleges veszélyekkel is - fejezi be a gondolatmenetet, majd szusszan egyet.
- Bocsásson meg, nem is untatnám ezzel, csak ez a heppem, hogy úgy mondjam. Inkább kevesebb diákot oktatok, mint hogy olyanokat vegyek be a szakkörbe, akik nem veszik komolyan az egészet. Kegyed igazán jól gondolja, nem lenne kellemes úgy rohangálni emberi alakban, hogy valami megmaradt egy sikertelen próbálkozásból - helyesel, ha már a nő ilyen bölcsen áll a témához. A kérdésére válaszul bólint.
- Valóban. Maine coon egész pontosan - válaszolja. Az információ egyébként is bárki számára elérhető, akit érdekel, hiszen az animágusok nyilvántartása nem titkos. Titok csak akkor tud lenni, ha valaki olyan botor, hogy nem jegyezteti be magát, börtönbüntetést kockáztatva a hatályos törvények értelmében. Közben kicsit kényelmesen dől hátra a széken, bár igyekszik mégsem túl kényelmesen lenni, inkább meg is mozdul, hogy ne legyen annyira a napon. Álmosítja.
- És ha szabad tudni, miért éppen átváltoztatástan? Olyan kevés emberrel találkozom, akik erre érzik elhivatottnak magukat.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=855942#post855942][b]Czifra Abigél - 2022.11.06. 11:49[/b][/url]

- Ó, de, igen, köszönöm - ült is le gyorsan a kérdést követően, mert az egész helyzet kínosságát csak tetézte, hogy Abigél nem tudta eldönteni, melyik lábára nehezedjen épp, vagy kezdjen-e el rugózni rajtuk, esetleg lépkedni fel-alá.
Persze, ahogy leült, egyből rájött, hogy most majd azzal fogja saját magát bosszantani, hogy váltogatja, melyik lábát teszi keresztbe. De remélhetőleg a férfinek ez már kevésbé fog feltűnni az asztal takarásában.
Ismét összeszaladt kicsit a szemöldöke, de ezúttal azért, amit Kedves mondott.
 - Dehogy untat, ne vicceljen! - rázta meg fejét. - Bár ami azt illeti, tényleg menő egy képesség, meg úgy az egész transzfigurációs tudomány is, de ennek ellenére én sem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire veszélyes. Viszont egyáltalán nem szeretném elvenni a kedvét senkinek tőle, akkor se, ha kezdetben felelőtlen. A hibáinkból tanulunk a legtöbbet. Feltéve, ha túléljük őket - tette hozzá nevetve.
Azzal természetesen tökéletesen tisztában volt, hogy milyen állattá tud alakulni aktuális beszélgetőtársa, még az ismertetőjegyét is meg tudta volna mondani, de az ilyen specifikus tudással legfeljebb részegen, a barátainak büszkélkedik az ember, nem pedig a szóban forgó illetőnek, mert a végén még megszállottnak nézi.
 - Az mondjuk mindig is érdekelt volna, hogy milyen alakot öltenék, ha megtanulnám az animágiát - merengett el egy pillanatig. - De ez megmaradt gondolati szinten. Viszont az átváltoztatástan? Valahogy mindig is szerettem a magam képére formálni a környezetem. Semmi sem volt jó úgy, ahogy van. Tudja, ha van rajta kalap, az a baj, ha nincs, akkor meg az. Kicsit megalomán, tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=855952#post855952][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.11.06. 14:16[/b][/url]

Máris jobban érzi ő is kicsit magát, hogy a kedves kollegina helyet foglal. Bár szereti a figyelmet, azért nem kell azt sem túlzásba vinni, és már tényleg kezdte úgy érezni, mintha ő lenne itt a főméltóságos. Áh, ugyan, Kollégák. Ez meg itt egyébként is a tanári, érezze csak nyugodtan otthon magát. Még akkor is ezt javasolná, ha netán az irodája lenne, de mivel idén biztos, hogy nem fog minden napot itt tölteni - egyszerű fizikai képtelenség feladatai szerteágazó voltából adódóan -, nem is igényelt saját irodát. Amikor megkérdezték, inkább arra döntött, hogy nem foglalja más elől a helyet, csak hogy üresen álljon egy terem, amire kibiggyesztik a teljes nevét. Az már amúgy is simogatja az egóját éppen a kellő mértékben, hogy a minisztériumban van irodája részlegvezetőként, és ki is írták a nevét az ajtóra szép kis aranyozott táblára. Végre már nem zavarja, hogy a sógora mit ért el, mert neki úgysincs ilyen. Gondolatban azért hozzátesz egy Doriánnak szóló "bibibi"-t, mert az olyan abszolút felnőtt emberhez illő, de hát az egész rivalizálásuk az óvodában kezdődött. Elhessegeti azonban a sógora gondolatát is, inkább figyelmesen hallgatja Abigél szavait.
- Kénytelen vagyok beismerni, hogy ebben nagyon igaza van. Na meg azt is bevallom, a magam részéről örvendek, hogy már nem én oktatom az átváltoztatástant. Hogy is mondjam... nem mindig a türelem az erősségem, szóval nagyon örülök, hogy valaki olyan veszi át a stafétát, aki így látja és a diákokat is megérti. Azt hiszem, nekem már kicsit becsípődött a "bezzeg az én időmben" - neveti el magát, habár komolyan mondja. Anna mondjuk mondott múltkor valami érdekeset, hogy az is nehezítő körülmény lehet neki, hogy szívvel lélekkel szereti a kutatási területét, és nehezen fogadja, ha valaki nem így áll hozzá, még akkor is, ha nyeretlen alsós az illető. Lehet benne valami, de azért ezt inkább megtartja magának.
- Sejtése sincs? - teszi fel a kérdést. - Gyakori, hogy egyezik a patrónus alakjával, bár e tekintetben én éppen kivétel vagyok, és örülük is, hogy így van, a patrónusom ugyanis egy irdatlan méretű orrszarvú. Alapvetően azonban nevezhetnénk spirituális állatnak is, olyan valami, amihez igazán kötődni tud. Totemállatnak is mondják, kulturális közeg kérdése, minek hívjuk - magyarázza már egészen belehevülve a témába, még a kezével is gesztikulál, innen is láthatja, aki kicsit is ismeri, hogy neki ez az egész tényleg a szívügye.
- Inkább szórakoztatónak nevezném. Meg ha már megtehetjük, miért ne tennénk? A lányom imádja, ha átváltoztatunk dolgokat a házban, most az eridonosoknak is szoktam néha ezt-azt alkotni, ha éppen van ihletem. Ha van kedve, akár ki is élheti nálunk nyugodtan. Most éppen őszi dekor van, a kedvenc alkotásom az almafák világító almákkal. Csak meg ne próbálják megenni a gyerekeim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=856750#post856750][b]Czifra Abigél - 2022.11.20. 12:39[/b][/url]

Már ő maga is a harmincas éveit taposta, ami ugyan még mindig a fiatal kategóriába tartozott, pláne a varázsvilágban, ahol tovább éltek többnyire az emberek, mégis gyakorta megesett, hogy "öregnek" érezte magát. Nem értette úgy az utána érkező generációt, az őket követőket pedig egyenesen földönkívülinek találta olykor. Így aztán át tudta érezni a férfi szavait, de remélte, az ő türelme azért még kitart pár évig.
 - De hisz még ön is fiatal - udvariaskodott mosolyogva. Illetve annyira azért nem is volt túlzás az állítás, hiába öregítette magát Kedves, jó esetben még csak az élete felénél járt.
Abigélnek pedig még több ideje volt, többek között akár arra is, hogy megtanulja az animágiát. Bár jelenleg (sem) tervezte ezt, hiába furdalta a kíváncsiság az oldalát.
 - Nem is tudom, talán valami szabadon élő ragadozóként tudom elképzelni magam. Róka, farkas, vagy hasonló. Mosómedve? Az mit eszik? Végül is magokon is elvagyok, lehetek mókus is. Mábel, a lányom nemrég kitalálta, hogy vegán akar lenni, szóval most ismerkedem az alternatívákkal úgyis. Bár mikor mondtam neki, hogy akkor nincs több garnélarák, eléggé elsápadt - kuncogott.
Felderült az ajánlatra, és hálásan fürkészte a férfi arcát, majd egy pillanatra elgondolkodott, és megint nevetnie kellett.
 - Miért is ne? Szívesen betársulok. És az se baj szerintem, ha megeszik, legalább nem kell majd világítás a mellékhelyiségben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=856765#post856765][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.11.20. 20:01[/b][/url]

- Igaz, igaz. A fél évszázad néha soknak tűnik, de varázslók között még legalább másfélszer ennyi előttem van is - válaszolja elgondolkodva bólogatva, ugyanis közben fejben számol. Való igaz, a nagyszülei is boldogan élnek még így közel a százhoz, jövőre meg épp esedékes a hetvenötödik házassági évforduló is. Már most szervezni kezdte a család az ünnepséget. Erre azonban most nem is fecsérel egy másodperccel sem többet, mert úgyis kijut neki is majd valami feladat az egészben előbb vagy utóbb, ugyanakkor meg a jelen beszélgetés egyébként is roppant érdekes, így inkább ennek szenteli a figyelmét.
- Mindenfélét. Ragadozó, de a gyümölcsöt is éppen annyira szereti. A nagylányom történetesen éppen mosómedve, már csak kíváncsiságból is utána olvastam - válaszolja elmosolyodva. Majára roppant büszke, hogy sikerült befejeznie a képességtanulást, főleg, hogy nála volt szerencséje tanulni, márpedig a tanoncait nem kezeli kesztyűs kézzel, azt meg kell hagyni. Attól nem lett kivétel, hogy egyébként ő is apuci kicsi lánya még most is, hiába múlt el húsz éves is már.
- Azt majd ilyen kiskapus napokon, vagy az nem lesz? Az egyik unokatestvérem volt úgy pár évig vegetáriánus, hogy hétfőtől csütörtökig semmi hús, péntektől vasárnapig meg belefért a hal és minden vízi élőlény, és egyszer volt szerencsém azon érveléshez is, hogy ezt a malacot láttuk bemenni a folyóba, úgyhogy belefér - meséli kuncogva. Meg kell hagyni, Petrának mindig is voltak sajátos gondolatmenetei, kiskaput mindig mindenre talál és meg kell hagyni, unatkozni is határozottan képtelenség mellette a mai napig. Felajánlja aztán azt is, hogy ha a kolleginának kedve lenne, nyugodtan besegíthet időnként átalakítani az Eridont, a diákok úgyis élvezik a változatosságot. A válaszon elneveti magát.
- Jogos. Azért a Halloweenre tervezett gyertyás dekorációra szándékszom szórni némi pajzsbűbájt, mielőtt valaki valamit felgyújtana. Tudom, hogy a főnix a házunk állata, de nem szeretném igazi főnixfészekként látni viszont a tornyot. Viszont nagyszerű, bármikor arra garázdálkodna kicsit, szóljon bátran, és elárulom az aktuális jelszót, aztán szabad a gazda.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=856795#post856795][b]Czifra Abigél - 2022.11.21. 19:17[/b][/url]

Nem mintha eddig búskomor lett volna, mégis ha lehet, méginkább felderült az arca, a gyümölcsöket ugyanis ő maga is szerette. De egyébként sem hitte, hogy bármiben is befolyásolná, mit ehet vagy nem ehet egy animágus meg az állati alakjában, függetlenül attól, hogy az adott faj éppenséggel fogyaszt-e mondjuk húst vagy sem. Legfeljebb a felépítése, fogazata nem igazán teszi lehetővé, hogy valóban magához vegye az adott ételt.
 - Mindenki animágus a családban? - kérdezett most olyat, amit valóban nem tudott Kedvesről. Elvégre ez magánéleti dolog volt, még ha utána is lehetett járni, ha nagyon akart. Legalábbis a bejegyzetteknek, akik még csak tanulják, róluk nem feltétlenül találna nyilvántartást.
Megrántotta kissé vállát, és aprót rázott fején is, csak hogy megerősítse következő szavait:
 - Őszintén fogalmam sincs. Nem állna tőle távol, hogy lesi a kiskapukat, nekem is szokásom. Ugyanakkor ez a fajta csalás önámítás, magamnak meg nem szoktam hazudni, és szerintem ebben is hasonlít rám. De a vízimalac jópofa - nevetgélt.
A tengeri herkentyűket a pizzán is másféle feltétként kezelték, mint a többi húst, nem is keverték őket, szóval látott benne rációt, de nem gondolta, hogy Mábel kevésbé látná élőlénynek a polipot, csak mert a víz alatt lakik.
Megpróbálhatta volna játszani a félszeg, bátortalan lányt, de esze ágában se volt kéretni magát, még a végén visszakozna Kedves, szóval határozottan bólintott egyet.
 - Szaván fogom, professzor! És jelzem, kiválóan értek a tűzoltáshoz is, nem egyszer sikerült félre annyira egy-egy átváltoztatásom, hogy felrobbant a céltárgy, szóval nagy tapasztalattal rendelkezem a kárelhárításban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=856868#post856868][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.11.25. 21:52[/b][/url]

Nem éri meglepetésként a kérdés, annyiszor tették már fel akkor is, amikor Maja még csak tanulta. Röpke mosollyal veszi tudomásul, és megrázza a fejét.
- Ezt így nem mondhatnám azért, a közvetlen felmenőim közül például senki sem az, viszont a lányaim közül a nagyobbik az, a kisebbik meg még csak tíz éves, de mire elég érett lesz ehhez, még kitalálhatja, hogy ő is szeretne animágiát tanulni. Talán nem is bánnám, remélhetőleg nem ő lesz az elefánt a szobában vagy valami hasonló - válaszolja ismét elmosolyodva, habár valljuk be, annak idején ő is aggódott, nehogy a végén tényleg egyezzen az animágus alapja a vizsga előtt nem sokkal manifesztálódott patrónusával. Izgalmas lett volna orrszarvúként, csak jóval nagyobb kihívás is beilleszkedés szempontjából, mint a tényleges alakja.
- Ebben mondjuk látok rációt, és érthető - feleli bólogatva, végtére is ő is érdeklődve nézte mindig is Petra ilyetén kísérleteit, bár a legtöbb igazán nem tartott túl sokáig. Vegán is csak addig volt - egész pontosan két hétig -, amíg el nem mentek egy családi vacsorára, és szinte azonnal rávetette magát a grillsajtra, mert az étterem nem számít. Ő viszont már csak ilyen, lassan a családban senkinek se rebben szeme sem azon, mire milyen magyarázatot talál éppen.
- Ó, ők valóban. Venezuelában kutatva megismerkedtem néhánnyal, állítom, hogy a világ legbarátságosabb állatai - osztja meg a tapasztalatait az említett állattal kapcsolatban. Majd felajánlja, hogy amennyiben a nő érezné a késztetést meg a kreativitást, az ő engedélyével nyugodtan alkothat az Eridonban is akár. Tapasztalatai szerint - habár hazabeszél, nem igazán nevezhető elfogulatlannak - a legtöbb átváltoztatástanra szakosodott ember meglehetősen kreatív elmével áldatott meg.
- Óh... az velem is előfordult már néhányszor, de azért remélem, ilyesmire nem lesz szükség, ha már az Eridon a főnixeké, nem szeretném, ha tényleges főnix-fészekké válna egyszer a tornyunk - válaszolja, és habár most viccelődik, azért mégiscsak komolyan aggasztja a lehetőség. - Tudja, merre lakunk? Ha van kedve, esetleg megmutathatom, talán ideje is lenne megnéznem, hogy megvan-e még egyáltalán a torony, vagy csak a hűlt helyét találom. Nagyon elevenek ezek az eridonosok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=857703#post857703][b]Czifra Abigél - 2022.12.25. 18:23[/b][/url]

Ugyan tudata előszobájában minden gondja ott toporgott, most mégsem tudta semmi levakarni arcáról mosolyát, lelkéből kiűzni izgatottságát. Kicsit úgy érezte magát mint egy tinilány, akinek ott volt a kezében a jegy a kedvenc zenekarának másnap esti koncertjére, ráadásul backstage látogatást is magában foglalt.
Persze az átlag tinédzser nem egy Kedves kaliberű férfi miatt dobná le a bugyiját, és Abigél is kinőtt már ebből (legalábbis nem ivott még eleget hozzá), de a maga területén a prof igenis rocksztárnak számított, legalábbis olyasvalaki számára, aki az átváltoztatástan területén mozgott az elmúlt majdnem húsz évben. Egy szó mint száz, egészen felvillanyozta a nőt a gondolat, hogy együtt dolgozhat vele, a meghívás az Eridonba meg már sok(k) volt.
Lelki szemei előtt meg is jelent a lángokban álló torony, de gyorsan elnyomta piromániás énjét, mielőtt még valami árulkodó kifejezés jelenik meg arcán.
 - Pedig néhány pillanatra biztosan dobna a hangulaton - jegyezte meg azért szórakozottan, de aztán gyorsan bólintott párat komolyan, jelezvén, hogy erre persze nem kerülhet sor. Hallott ő már leomló toronyról, jobbnak látta nem megidézni az esetet.
 - Tudom, merrefelé van, de a bejáratot talán csak egyszer láttam, és azóta se vagyok biztos benne, hogy valóban az volt az, vagy csak egy titkos helyiség, amibe véletlenül épp a főnixek szerettek járni annak idején. Szóval mehetünk! - pattant fel, és ha Kedves is készen állt rá, hogy elhagyja asztalát, mellé szegődve, különféle transzformációs gyakorlatokat kitárgyalva vele az úton, elhagyta a tanárit.