38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: « 1 2 ... 30 ... 38 39 [40] 41 42 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. március 2. 16:32 | Link

Ha már hajmeresztő dolgokról kezdtek beszélgetni, Beni is egész megijesztette Lilit, mikor váratlanul az asztal fölött áthajolva odadugta az orra alá az arcát és egész pontosan kinyújtott nyelvét szemrevételezésre. Lilkó hátra is hőkölt kissé, és majdnem előtört belőle egy meglepett hang is, de szerencsére ez elmaradt. Azért szerencsére, mert nem tudta elképzelni, hogy az a hang olyan lett volna, amire büszkén gondolhatna vissza.
- Piros. De olyan normális nyelv-piros. Asszem - összegezte véleményét még mindig nagyokat pislogva. - Szóval látszólag rendben van. Érzésre nincs? Más az íze, vagy valami?
Nem is igazán értette, minek kérdezget ilyesmit, elvégre ő is égette már meg a nyelvét és a szájpadlását meleg (és persze ehető vagy iható) dolgokkal.
Inkább új felfedezéséről, és leendő szenvedélyéről kezdtek beszélgetni, és mire észbe kapott, Lili már gond nélkül tudta kortyolgatni forró csokiját.
- Persze, amint lesz olyanom, azonnal jöhetsz - bólintott nagy komolyan, majd elnevette magát. Kicsit még cikinek is érezte most a helyzetet, hogy így lelkendezik itt Beninek valamiről, aminek még csak a tervezés fázisában tart, és még senki, de tényleg senki se engedte meg neki, nemhogy azt, hogy seprűre üljön, de hogy ráálljon egyre.
Tényleg nem akarta bántani a piszkálódó megjegyzésével a srácot, nem lehetett mindenki seprűre születve eleve, sőt, az is lehet, hogy sose fogja elsajátítani igazán a dolgot, de cserébe például sokkal okosabb és szorgalmasabb volt Lilinél, amit pedig ő irigyelhetett.
- Nem hiszem, hogy van rá képesítésem, vagy ilyesmim, de én szívesen segítek. Csak nem biztos, hogy szabad, szóval... inkább titokban.
Kajla kis mosolyt varázsolt az arcára, kíváncsi volt, mit szól a büntetőmunkát illetve -pontokat kilátásba helyező ötlethez Beni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
🥝
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 477
Összes hsz: 647
Írta: 2020. március 8. 21:43 | Link

Betudom a hátrahőkölését a nyelvem állapota miatti sokkolódásának, ami csak még jobban aggasztani kezd, hogy mi is történt akkor vele pontosan a leforrázás hatására. Kíváncsian és már-már türelmetlenül fúrom Liliébe a tekintetem, hogy ugyan áruljon már el valamit, mert megveszek az információ nélkül. Bizalmatlanul pislogok rá, egyre feszültebbé válva a diagnózis lassú felállítása után, majd így dőlök vissza a helyemre.
- Nem tudom, olyan fura. Remélem elmúlik - nyöszörgöm mély aggodalommal a hangomban, az asztal alatt pedig még az ujjaimat is nekiállok tördelni idegességemben. De persze nem olyan nagy a baj, mint azt érzem, gondolom egyszerűen csak megijedtem a hirtelen hőmérséklettől, s nemsokára gond nélkül fogyaszthatom az italomat. Addig is megragadom a villát és a mellé rendelt süteményből kanyarítok egy szeletet, amit gond nélkül kóstolok meg.
- Nézd, ennek pont Levita színű a tölteléke! - kiáltok fel boldogan, ahogy villám hegyével a krémre bökök. - Jól van, majd szólj. Remélem rá fogok érni.
Bízom benne, hogy sikerül majd elcsípnem Lilit gyakorlás közben. Nem biztos, hogy meghozza a kedvem ehhez a sporthoz, de jó mulatság lenne megnézni őket, ahogy versenyre készülnek. Persze nem akarok szemtanúja lenni baleseteknek, noha a kviddicsmeccsekre is ki szoktam járni, ha vannak, még ha ott is előfordulnak csúnya szerencsétlenségek.
- Jaaa, nem azért mondtam ám, de adnám, szóval ha titokban is, de legalább fejlődnék - szabadkozom a kezemmel hadonászva. A kastély felett repkedni például klassz lenne, az jöhet bármikor, ha nincs hideg. Közben folytatom a süti elfogyasztását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. március 16. 21:48 | Link
Piroska

Megmagyarázhatnám, hogy miért, de nem tudom. Nico is nehéz eset és én is nehéz eset vagyok. Abban a pillanatban, hogy letisztáztuk, egymást akarjuk, nagyon hamar ugrottunk át olyan szinteket, amiken emberek hetekig vagy hónapokig dolgoznak, és igen, tudom, hogy egymásnak lettünk teremtve, ahogy azt is, hogy ezt lehetne könnyen és jól csinálni, de mi állandóan megbonyolítjuk. Sosem unatkozunk, sem ő, sem én, mert ha szeretjük egymást, akkor igazán szeretjük, ha veszekszünk, igazán veszekszünk, ha haragszunk, igazán haragszunk. Olyanok vagyunk egymással, mintha száz ember érzelmi világa lenne belecsomagolva a testünkbe, de csak egymással vagyunk képesek ennyire vadul és szélsőségesen, mégis állandó intenzitással viselkedni. Hogy miért nehéz mégis ez? Talán mert nehéz elismerni, hogy a másik tényleg tökéletes nekünk, hogy tényleg szerencsések vagyunk. Az ember mindig ezt ismeri el a legnehezebben, mert ez olyan, amit nem kellene túlagyalni.
- A bátyám is ezt mondta, hogy ahelyett, hogy elvesszük egymástól a közös időt, inkább szeressük egymást.
Ez megdönthetetlen, ahogy az is, hogy csodálatos lenne, ha az apukája eljönne elmesélni a történeteiket. Tudom, hogy ez nem mindenkihez áll olyan közel, de tudom azt is, hogy a gyerekek imádnák, hogyha egy ilyen zárása lenne a dolognak. Még minden olyan képlékeny, tudom, de nagyon próbálom jóra összerakni.
- Tanár.
Nem is örülnék neki, ha más lenne, mert nem szeretném, ha baja esne. Tudom, mások imádják a hősöket, azt, ha mindenféle sebet ápolhatnak a férfin, de én annak örülök, ha csak szimplán hazajön, és fáradtan bújik oda hozzám, hogy addig simogassam a haját, amíg álomba nem merül. Tudom, hogy nem valami sok, de nekem az ilyen pillanatok is a világot jelentik vele kapcsolatban, és bár tudom, hogy képtelen a gondolat, de nálam ez teljesen normális, mert nekem sokszor ilyen nagyon elrugaszkodott, kicsit talán meseszerű gondolataim vannak.
- Igazad van.
Ezt el kell ismernem, mert valóban, így kezdik az emberek, hogy egymásra hangolódva azokat hozzák elő, amikben hasonítanak egymásra, és hogy mi a legszebb? Nekem ezt éveken át tanították, és teljesen alapvetőnek kellene lennie, ahelyett, hogy igazán elrugaszkodott ötletekkel állok elő. De nem is én lennék, ha nem így tennék. A kérdésre bólogatok, hogy még csak olyannal próbáltam ki a gyűrűt, akin volt gyűrű. De tényleg csak nagyon ritkán használom, már a pálcámat is többet, pedig én a boszorkányok legszerencsétlenebb fajtája vagyok, az, aki kvibli szintű mágiával rendelkezett, majd hirtelen elindult a folyamat, és akkor aztán annyit varázsolt a különórákon, hogy az életkedve is elment tőle. De örülök, hogy tudok varázsolni, mert a konyhában például igen nagy hasznát veszem a dolognak.
- Huh, hát azt én is, mert nagyon tetszik így most elképzelve az egész.
A másik ötletre, hogy véletlenül pont egy helyen legyünk egy időben, szélesen elvigyorodom, és kicsit el is pirulok, mert tetszik a dolog, és szeretném, ha tényleg minden rendben lenne. Lassan, de biztosan haladnánk előre, és jutnánk el oda, hogy mi hivatalosan és maximálisan egy pár vagyunk. Tudom, hogy ez egy hosszú út, ha az ember a normális tempóban csinálja, de rendben, megpróbálhatjuk így is.
- Persze, hogy meghívlak, és persze, hogy utazhatsz.
Mosolyodom el, és felkelve elé guggolok, hogy kényelmesen fel tudjon mászni a hátamra. A pálcámmal intek a felnagyított lámáknak és unikornisoknak, akik mögöttünk ügetve folyamatosan mennek össze, és amikor már egész picik, a zsebembe ugranak, hogy ott mozdulatlanra dermedjenek. Én sosem leszek nagy boszorka, de ezeket a kis varázslatokat imádom. A cukrászdába érve már egészen rendben vagyunk, belépve a pult felé veszem az irányt, és egyáltalán nem zavar, hogy páran csodálkozva néznek a kettősünk felé.
- Mit ennél?
Én a magam részéről a láva sütire és az áfonyás sajttortára szavazok egy nagy bögre forró étcsokival, amit kikérek, amint Piroska is eldönti, mit szeretne, majd egy középtájon lévő, ablak melletti asztalhoz sodródom, ahol előbb segítek neki leszállni, majd helyet foglalok én is.
- Ez a kedvenc helyem a faluban. Meg a falatozó, isteni a kaja ott. Persze a manók is nagyon jól főznek, szóval őszintén csodálkozom, hogy nem gurulunk.
Mesélem neki vigyorogva, miközben körbenézek, hogy kik is tértek be ma ide. Mindig jó ismerős arcokat látni.
- Nézd, azzal a három nénivel vigyázni kell, ők a falu hírmondói, jobban ismernek, mint te magadat, és néha nagyon furcsa dolgokat hallhatsz vissza.
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. március 18. 22:37 | Link


- Mindig – bólintok is mellé egy határozottat. - Jó, az más volt, ott már felhúztál és azok voltak az ellenérveim. Mert valamikor tökre túlzásba esel és nem tudom... rémeket látsz, azok meg idegesítőek. Azért tettem, hogy ne nézz csúnyán, ha mondjuk bejön ide valaki és rám néz, úgy, mert mondjuk kicsit mélyebben kivágott a pólón. Nem szóltál be, de el tudom képzelni, hogy ha rövid a szoknyám, apa meg anya helyett te mondod, hogy vegyek fel nadrágot – mert miért ne mondaná, a testvérem, azoknak meg ez a dolguk. De lehet most én bonyolítom túl és túlzok, ezt azonban nem fogom bevallani, mert akkor azt hiszi, nyerésben van és nem, azt nem adom meg neki. Vagy eleve mindig abban hiszi magát, én ezt nem tudom, ő tud belenézni a fejekbe, nem fordítva. Gondolkodtam, hogy nekem is tökre hasznos lenne, de mióta zavar van ott, nem hinném, hogy erőltetnem kellene bármit is.
- Na tessék, erről beszélek. Már azért is előkeresem azt a felsőm, ami köldökig van vágva – nem mintha lenne olyanom, ez is inkább vicces, mert még majdnem nevetek is, de mosolygok, az biztos. Persze, tudtam én, hogy nem szeretné, de ha randim lesz, csinosnak kell lennem és nem, nem kell köldökig, de egy garbó, nos, nem oda illik. Nem gond. Túllépek rajta, mert igazából annyira nem zavar a dolog, hogy így... figyel és óva int, mert nem. Van és lesz még rosszabb, ami miatt megint megreptetek egy-két tárgyat, ebben vagyok biztos, nem abban, hogy leteremt, mert épp kiteszem magam a kirakatba. Amúgy is, nincsenek is körülöttem nagyon úgy, hapsik, akik miatt aggódnia kellene, amennyire neki bejött a szerelem, engem úgy kerül el. De nem hiába, ellentétek, ebben is.
- Náhh, én szeretek vele pepecselni, ezt majd kitalálja más. Az olyan vaskos nem, de az egyszerű az pár perc maximum, szóval, nem érvágás – vonok vállat, hogy nem azon töröm a fejem, hogy sminkes varázslatokat agyaljak ki, ámbár, ha nem marad majd már, előveszem, mint ötletet. Ráérek. Azt hiszem. Inkább csipegetek a sütiből pár falatot, mert amúgy finomak, és ha sokáig nézegetem, akkor habzsolni fogok a várakozás miatt. Nem mintha lenne itt olyan, aki nem láthat enni, igazából az irigy lányok jöhetnének, akik nem mernek enni, én meg még jobb ízűen falnám fel mindet. Hahaha. De nincsenek itt, szerencsére, mert ne legyenek, most legyünk mi ketten végre.
- Áhh, értem. Nem vagyunk egyformák, ez tény – nagyon nem, ég és föld és a többi. Meg nagyon semmi sem passzol, én meg igyekszem kedvesnek mutatkozni meg minden. És megy is, talán semmit se sejt, nem is fontos. Még talán teljesen Bence sem, és ez így jó, így békés. Nekem is lehetnek titkaim, ugyebár. Ami most neki is előjön, bár nem titok, inkább olyan dolog, amiről még nem volt tudomásom? És persze hogy meglep, meg sokkol, mert, hát valami mást vártam, ez meg olyan... nem tudom. Fura? Kicsit, nagyon. Nekem sok? Bizony, bár nem mondom, én is szeretem az állatokat, de ennyire nem tenném magam oda, majd ha egyszer sok pénzem lesz, adakozok, de hirtelen venni valamennyit úgy, hogy a suliban tárolom? Nos, az kicsit merész. Szusszanok egyet, igyekszem nyugodt maradni.
- Ennyire leégtél? Jó hogy nem mínuszban vagy! - kicsit morcosan nézek felé, hogy mennyire annyira, tudja jól, ha nagyon kell neki, akkor megoldjuk, megszánom, de nem, nem erre akartam költeni, hogy butaság miatt adakozom, de mégis a testvérem. Kivéve, ha megtudom, hogy elhozza belőle a maradék baglyokat. Akkor nagyon mérges lennék rá.
- Nem bezárva hanem... valahogy kell őket tartani, értem én mit mondasz, de... de mégse. Kinek az ötlete volt ez? - sejtem a választ, de csak kimondja. Nem hiszem, hogy az övé, azt igen, hogy simán belement, de csak nem ő ötlötte ki egyes egyedül. Vagy nem tudom, lehet van egy olyan oldala – sőt, biztos – amit nem ismerek annyira. Na mindegy, most majd kicsit de. Nem biztos, hogy annyira tetszeni fog, mint illene. És ő hozza ki belőle, ugye...
- Mert annyival fiatalabb vagyok, mi? Amúgy fogalmam sincs mit mondtál, csak az elejét értem. Nem kellenek ennyire összetett mondatok – már majdnem duzzogok, hogy most tök hülyének nézek ki, de tényleg fogalmam sincs, hogy mit mond, mert eleve hadar és csak mondja és mondja. Elengedem, rá is legyintek, majd inkább ezek, majdhogynem puffogva pusztítok el egy sütit végül. Aztán mégis tud értelmes szavakat mondani, így felpillantok rá.
- Én sem, de nem akarat kérdése. Tuti elfelejtek mindent, amint átlépem a küszöböt. Örökké harmadéves leszek – aggályaim néha tök valóságosak. Benne van a pakliban, hogy egyszer betelik a memória és kész, nekem ott annyi jutott. Vagy nem tudom. Még néha megnézik, hogy mi és mennyire áll, mennyire romlik vagy javul és rosszat eddig nem mondtak. Ameddig nem fejelgetek semmit  - bár az előző témánál kedvem lett volna az asztalt – addig nincs gond.
- Persze, hogy az. Vizsga van a végén, nagyon kemény vizsga – apró mosoly, ami biztató mégis. - Én sem, de legalább ebben totál hasonlítunk. Vagy elmegyek pénzért táncolni alig ruhában, vagy gazdag férjem lesz és akkor nem kell kitalálnom, mi a fene lennék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. március 22. 12:55 | Link

~ Beni ~


Meglehetősen aggodalmas fejet vágott Beni, Lili nem csak a hirtelen közeledését, de ezt se tudta nagyon hová tenni, látszott is zavarodottságán, és az is látszott, hogy a másik is látja rajta.
- Ne aggódj, a nyelv a leggyorsabban gyógyuló részünk, hipp-hopp rendbejön - próbálta nyugtatni őt a lány.
A sütijéről kicsit meg is feledkezett, olyan finom volt a forró csoki, de látva, hogy Beni ahhoz fordul, ő is a villájára tűzött egy falatot a főnixesből. Annak piros volt a krémje, a piskótát pedig aranysárgára sütötték.
- Mmhhümm müh - kommentálta az édességet, és bólogatott, hogy igen, látja, milyen szép kék a cupcake-je Beninek. Bizonyára volt másik három színben is, de a srác természetesen a kékből kapott.
Legszívesebben már most mondta volna neki, hogy holnap jöhet is megnézni őket gyakorlás közben Csengével, de sajnos még nem volt eltervezve semmi. Legalábbis semmi konkrét nem volt napirenden a seprűakrobatikát tekintve, csak az volt biztos, hogy Lili akarja. És hogy oltári nagy hisztit fog csapni, ha nem engedik meg neki.
Lilkó jót nevetett a kapálózó fiún, valami ilyesmi reakciót várt tőle, bár végülis nyomban belement a szabálytalankodásba, szóval annyira talán mégsem eminens diák ő, mint a jegyei mutatják. Egy kis móka belefér, és ez Lilinek nagyon szimpatikus volt.
- Rendicsek, akkor mancsot rá! - nyújtotta ki sütikrémes-morzsás pracliját Beni felé, hogy eképp pecsételjék meg titkos kis szövetségüket. Persze nem a maszatosságon volt a hangsúly, azt észre se vette a lány, hogy kissé malackásan evett.
Közben kiitta maradék forrócsokiját is, ami már csak langyoscsoki volt a végére, és kicsit sűrűbb és cukrosabb is, mint az elején, szóval némi fintorgás is kiült arcára, de pár falat sütemény, és úgy érezte, minden a legnagyobb rendben lesz. Örült ennek a kis kiruccanásnak a Czukorvarázsba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
🥝
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 477
Összes hsz: 647
Írta: 2020. március 26. 16:15 | Link

- Nocsak, talán gyógyítónak készülsz? Esetleg mondhatnál rá valami bűbájt, hogy azonnal helyrejöjjön. Mert én nem tudok... - tárom szét karjaimat. Ezt nem is tudtam eddig, amit mond, de jelentősen megkönnyebbülök. Tudom, hogy nem értek mindenhez, de létezhet, hogy ő esetleg jobb nálam? Veszélyen az iskolaelső címért folytatott kemény harcom. Kétségbeesett fejem helyett azonban nyugalomra csitítom magam, ha már ő is ezt próbálja nálam elérni. Végtére is azért vagyunk itt, hogy kieresszük a gőzt, és jót beszélgessünk.
Önfeledt falatozásom folytatom a kommentár után a sütiből, ami csakugyan meghozza a szomjamat az időközben kihűlő forrócsokiból. Nem hideg, csak langyos már, valósággal itatja magát. Az is tény, hogy tömény, eltelíti a pocakom, de remélem nem fogja megülni ez a sok cukormennyiség. Tudom ám, hogy a Bagolykő cupcake tulajdonsága a jelképállat megjelenése a csuklóm környékén, ezért ujjongva, már-már a székemből felpattanva mutatom meg neki, hogy mostantól mi fogja boldogítani a testrészem. Mert hát, hallottam erről, de nem hittem, hogy létezik. Most élem át először.
- Azt biza! - ragadom meg mancsos pracliját egy furcsa fintorral, mikor kitapintom a morzsát. Na nem mintha a fogam közé szoruló sütidarab jobb látvány lenne, mikor elvigyorodom. Elsős vagyok, na. Mikor elhúzom a kezem, azért az asztal alatt alig észrevehetően letörlöm a rám ragadt dzsuvát, az egészből ő pedig talán csak annyit érzékelhet, hogy egy idő után kínosan felnevetek.
Illedelmesen megvárom, hogy ő is befejezze a falatozást, aztán visszaviszem a tányéromat, hogy intézzem a piszkos anyagiakat. Összességében jó, hogy eljöttünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 31. 11:13 | Link


- Mert valakinek vigyáznia kell az erkölcseidre, ha már te nem akarsz – vigyorom, most picit agresszív, mert fel tud húzni ilyen baromságokkal, de végül megvonom a vállam. – Tudod mit? Többet nem szólok, hogy mit veszel fel… kivéve, ha túlzásba esel, bár nem szoktál – még egy vállvonás. Végül is már 18, minek szólok bele, hogy mit csinál? Valamikor ki kell lépnem az aggódó bátyus szerepből, nagylány már. Remélem… Csak hát ott van az állandó felejtőbűbáj, szóval az, hogy nem figyelek rá, azt elfelejtheti. Közben feljönnek a szokásos témák, de unom már őket, tényleg. Szerintem meg van sminkvarázs, de most nem kezdek el vele veszekedni, amikor egyébként egész jó hangulatban vagyunk. Deee, csak előkerülnek a baglyok.
- Hú, ha előbb szólsz! Lehet mínuszba menni? – csillannak fel a szemeim hirtelen. Ebbe bele sem gondoltam, hogy kölcsönkérjünk, vagy nem tudom, hogy mit kell csinálni, hogy ideiglenesen több pénzünk legyen. Aztán persze majd ő tart kiselőadást, hogy miért jó ott a baglyoknak. Mi láttuk, hogy sírnak!
- A kettőnké – szerelmes mosoly terül el az arcomon, amikor Masára gondolok. Valójában nem tudom már, hogy ki mondta először, de nem kellett sok, és már előre azt terveztük, hogy milyen baglyokat vegyünk majd. Egészen addig, amíg meg nem láttuk a választékot, határozottnak tűnő elképzeléseink voltak. Aztán ott már bajban voltunk, mert annyiféle volt, hogy nem tudtunk választani. De azért kilencet megszabadítottunk a fogságból. Próbálom elterelni a húgom gondolatait erről az egészről, és rittyentek egy barokk körmondatot, aminek amúgy nem olyan sok értelme van, legalábbis alátámasztani nem igen tudnám.
- Bocs, látod, ennyivel fiatalabb vagy. Majd bölcsebb leszel és megérted – cinkelem tovább, biztos, ami biztos. Há, megnyertem ezt a kört. Na de lépjünk tovább, mert jobb ezekről a baglyokról nem beszélni már tovább. Majd mi Masmassal intézzük a lényeget… kajájuk honnan lesz? Gőzöm sincs!
- Dehogy is szívem! Úgy átmész, mint a huzat! Amúgy is van papírod erről, szóval biztos könnyített vizsgát kapsz, mit aggódsz, Emmus? – bólogatok, igen nagy bizalommal. Amúgy meg tényleg nem veszett fejsze nyele a húgom, szerintem néha csak megjátssza, hogy elfelejt valamit. Érdekes, a velem kapcsolatos dolgokra meg emlékszik, ez hogy lehet? Hmm?
- Ja persze, hagyjál már! - legyintek, de gyorsan átgondolom a szavaim erejét, és muszáj kiegészítenem. – Mármint öhm, nem hiszem, hogy te erre vágynál és ilyen típusú lány lennél – kortyolok az italomba, és közben meg minden elfogy… ő fog fizetni, remélem sejti. Bár nagyon jó csaj a húgom – a büdös életben nem fogom neki ezt elmondani! -, akkor sem tudnám ribancként elképzelni, és nem is akarom és nem is lesz ilyen! Maradjon meg a normális paliknál… még az is lehet, hogy leszbi? Hú, akkor otthon kitörne a balhé, de nekem mindegy, csak normális kapcsolata legyen. Na ha az előzőt nem említem neki, akkor ezt meg pláne!
- Mennem kell húgi, szóval ugye… ma kisegítesz? – húzom el a számat, mert tényleg nem tudnám kifizetni ezt az egészet, majd felállok, és odasétálok mellé, mellé is guggolok, hogy egy szintben legyünk. – Légyszi – ezer wattos mosoly és két puszit is nyomok az orcájára. Majd nem érdekel, hogy mit fog mondani, gyorsan átölelem, és meglapogatom a hátát. – Imádlak, te kis majom – kacagok a fülébe, majd felpattanok és elindulok kifelé, miután magamhoz vettem a ruhámat. – Szia – intek felé, majd elindulok vissza az Eridonba. Ezt egészen olcsón megúsztam, jó napom van!

//Köszönöm a játékot Emmusom <333//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. április 7. 02:00 | Link


- Ezt úgy mondod, mintha mindenkivel flörtölgetnék. Nem vagyok lotyó – forgatom meg a szemeimet, de úgy, hogy abból tudja, még egy ilyen és sütit nyomok a fejére. De komolyan, hát én tehetek róla, hogy a többi lány teszi, szétteszi, én meg lehet úgy tűnök, megtenném, de amúgy nem. Szóval, na, moderálja a szavait. - Helyes és helyes. Jó vagyok, tudom – abban főleg, hogy mikor és mit. Bár tény, szeretem a bókokat, a pillantásokat, de a kocsányon lógó szemek meg a többi... nem, nem hoz zavarba, inkább csak sok, közönséges és ha beszélnek velem, jöhet a játék, miszerint lehet az arcomat is nézni, ott a lényeg, nem lejjebb. Aztán rájövök, hogy ez senkit nem érdekel és bámul tovább oda, ilyenkor vonulok el, mint a sértett királylányok, ezt te velem ne és ennyi. Mindjárt itt is bejátszom, azonban semmi nem indokolja, inkább kicsit mérges vagyok, hogy miért és hogyan meg minek, szóval... nem, nem csinálok semmit, csak végül sóhajtok, megint. Egy nagyot. Most bezzeg még mindig ő az idősebb nem? Csak épp nem úgy néz ki.
- Lehet, adósságnak hívják és inkább bele se menj, mert sose jössz ki belőle. Kérlek. Kicsit gondolkozz – én értem, hogy szerelmes meg minden de mégsem mert azért na, vannak határok. Biztos a csaj is megérti, hogy nincs most erre keret, ha nem, akkor keressen egy malacperselyt és akkor majd lesz. Ennyi. Könnyen megoldom, mert sosem voltam szerelmes és ragaszkodtam bárkihez, aki nem a testvérem, ezt elismerem, elismerem, hogy nem tudom milyen érzés. Nem számít.
- Áhh, látom – legyintek is rá, pont erről van szó. Persze, én is tudok így nézni, mert hirtelen és milyen tökéletes valaki épp, mégsem ugyan ez. Elmúlik, nem ragad meg bennem és nem tudom pontosan, hogy játszódik le. Ha voltam is, az olyan tipikus plátói dolog, aztán az is elmúlik, abban sincs viszont annyira nyakig bent az ember, mint most a bátyám ebben. Nagyon. Lehet kicsit ripacs vagyok vele szemben, ha ez a dolog, vagy a nő jön szóba, de, ez biztos olyan dolog, hogy ha lesz akárkim, ő arra mindig mérges és gyanakvó lesz, vagyis, lehet az lesz. Nem tudom. Elengedem a dolgot, egyelőre.
- Aha, persze. Mint mindent, de elfelejted, hogy nem dedós vagyok már – rég nem, csak valamiért persze, hogy néha annak vagyok kezelve. Nincs is sok közöttünk, akkor nem is értem, hogy miért pattog ezen sokszor? Ilyenkor bolond, komolyan. De aztán én is puffogok és fújok az alsóbb éves lányokra a körletben, hogy mennyire gyerekesek néha, szóval, igazából, ugyan ezt csinálom én is, csak nem családon belül. Upsz.
- Nem, most nem. Elvégre amennyire lehet, minden oké, szóval vizsgáznom kell, maximum kedvesen megvárják, míg eszembe jut az a valami. Mindig aggódom, utálom a vizsgákat – ki nem, vagyis van aki nem, de őt hagyjuk. Én képes vagyok ezen hisztizni is, ha kell, de most csak morcos ábrázattal eszek a sütiből. Komolyan. Utálom.
- Nem vagyok ilyen típus, de ha nem lesz belőlem semmi... Valamiből élni kell – persze, tudom, lehet átlagos munkám is, ami annyit nem fizet, de megélhetek majd. Persze, remélem eszébe se jut, hogy ezt komolyan vegye. Falatozok épp, amikor megszólal ismét és szusszanok. Persze, siet vissza  hozzá, velem meg alig tölt időt. Látni is arcomon, hogy puffogok, mert amennyire mindig mondom, hogy minek ez, annyira dől a liszt, ha hamar leráz.
- Csak ma... de nem felejtem el, hogy máris mész – mert még mindig puffogás és durca, menjek akkor, minek van itt, amikor még ide is guggol. - Mondom segítek, ne izélj már. Nyálas vaaagy – legyintgetve hessegetem el, engem itt mit puszilgat, mi tört rá, aztán megtörölve arcom, pillantok fel rá.
- El is várom. Na menj már, biztos hiányzol neki – fintorgok, majd integetek utána és amint eltűnik, nagyot sóhajtok. Nem lesz ez így jó, vagy de, nekem akkor sem tetszik. Végül tényleg fizetek is, amint a sütik eltűntek, a kávét és megittam, ráérősen indulok vissza. Lesz ami lesz.


[én is köszönöm  Love ]
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olsovszky Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 72
Írta: 2020. április 17. 14:41 | Link
Layla
______________________________________
D r e s s



A mai nap nagy részét még mindig a boltban töltöttem és tettem vettem. Már vagy hússzor átpakoltam az apróságokat, de valamiért soha nem sikerült tökéletesre az elrendezés. Tudom, hogy tök felesleges ennyit foglalkozni vele, de mivel vevő csak egy darab volt, nézelődő pedig három, így le kellett kötnöm magam addig, így Dani aludt. Aztán elérkezett a dél és ahogy megkondult a harang én már zártam is az ajtót. A feladott hirdetésemre nagyon gyorsan akadt jelentkező, így a megbeszéltek szerint igyekszem a cukrászda felé. Dani a babakocsiban ül és nézelődök, olykor morcosan pislog rám, mert már ebédidő van. Ilyenkor elmondom neki, hogy még egy picit bírjon ki, mert mindjárt kap. A babakocsi alsó részén ott a táska a cuccaival, benne pedig az előre legyártott ebédje. Én majd eszek valami kis apró sütit a cukrászdában és le is van tudva. Egy hatalmas csattanással landol az egyik játék a betonon. Egyre jobban panaszkodik, így megkönnyebbülés, hogy már látom a célt. Kinyitom az ajtót, majd beügyeskedem a babakocsit. Mire a felszolgáló odaér, hogy segítsen, mi már bent is vagyunk. Egy nyugis, távoli asztalhoz ülök le, s még fel se ocsúdok az etetőszék már ott áll mellettem. Megköszönöm a felszolgálónak, majd Danit be is ültetem. A pulthoz sétálok miközben fél szemem a gyereken, s leadom a rendelést illetve megkérdezem, hogy mennyire lenne gond, ha itt etetném meg a picit. Szerencsére nem csináltak gondot belőle. Kipakoltam Dani elé az ennivalót, ő pedig két kézzel nyúlt érte és az egyik falat csirkemell már a szájában is volt. Hát igen, tipikus pasi… imádja a hasát!
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Layla Robillard
Egyetemi hallgató


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 190
Írta: 2020. április 20. 03:07 | Link
Laura
bébiszitter leszek

Nem is érti, mi lelte, de mikor meglátta a hirdetést, majd kiugrott a bőréből. Hát ez a neki való feladat! A szülei biztosan büszkék lennének rá, ha tudnák, hogy egymaga fogja megkeresni a kenyerét, méghozzá egy olyan hasznos és cuki dologgal, mint a szitterkedés. Sohasem csinált egyébként ilyet és egyáltalán nem ért a gyerekekhez, csak azt tudja, hogy nagyon aranyosak és nagyon hangosak, meg persze vidámak – kivéve akkor, amikor nem. Neki sohasem lehetett kistestvére, a bátyját pedig nem kellett istápolnia, mi több, ez épp fordítva zajlott. Nem tudja, mit eszik egy baba, vagy éppenséggel hány éves korában mit csinál, mégis úgy vélte, a lelkesedés felülírja ezt a tudást. Csak nem fogja kinyírni szerencsétlen fiúcskát, ahhoz azért több kell.
Szinte már szökdécselve igyekszik a cukrászda felé, ahol megbeszélték a találkozót. Nehezen tudja életét összeegyeztetni a seprűakrobatikával, de úgy volt vele, hogy ki kell próbálnia magát más területen is, kell neki a kihívás. A cikesz, amit elkapott, jelenleg is a nyakában függ és, ahogy fel-felemelkedik a magasba, az is ki-kitárja szárnyát. Elengedhetné a kis aranyost, hiszen testemlékőrző és nélküle nem igen mehetne máshová, de azért ő nagyon vigyáz rá. Meg ki tudja, lehet, hogy ez is nagyon fog tetszeni a fiúcskának és rögtön barátok lesznek! Egy másfél évessel. Aha.
Belépve a helyiségbe mosolyogva néz körbe és nem is kell sokáig keresgélnie, hogy megpillantsa Laurát és Danit. Itt már azért normálisan lépkedve közelíti meg őket, mégsem akar teljesen flúgosnak tűnni. Ajkai szélén hatalmas mosolygödör jelenik meg, ahogy nem sokkal távolabb megáll a nőtől és lelkesen nyújtja a kezét. – Jó napot kívánok, Layla Robillard vagyok, én jelentkeztem felvigyázónak – a belőle vibráló életerő és energia szinte már felér egy tornádóval. Ha elengedik a kezét, szinte azonnal a kisfiúra kezd összpontosítani és nagyon alaposan kezdi tanulmányozni, ahogy eszik. Hát_nem_cuki?! Most már hivatalos: kés, olló, másfél éves gyerek Layla kezébe nem való! Na jó, ez túlzás, belejön ő majd, ez teljesen biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Olsovszky Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 72
Írta: 2020. április 25. 16:00 | Link
Layla
______________________________________
D r e s s



Egy falat csirkemell, egy falat édesburgonya. Néha kimarad a krumpli és egy újabb adag husi kerül a szájába, de a zöldség is azért fogy. Én közben rendelek magamnak egy bögre tejeskávét illetve néhány apró sós sütit. A kávé íze mennyei, az egyik legjobb szerintem a városban, bár az igaz, hogy még nem jártam az új kávézóban. Dani egyik falatkája igen nagy ívet megtéve landol a földön. Mivel felkészült vagyok, így mindig van nálam nedves törlőkendő, így felveszem a krumplit, majd kicsi áttörölgetem a talajt. Nem szeretek koszt hagyni magam után. Attól mert van egy 1,5 éves fiam, az még nem jogosít fel arra, hogy ezt megtegyem, márpedig a gyerekek tudnak ám felfordulást csinálni. Az etetőszék csapkodása jelzi, hogy valaki megszomjazott. Mondjuk nem csodálom, mivel eléggé fojtós a mai menü. A táskából  előveszem a vizet és odaadom neki. Két kézzel nyúl érte, de még segíteni kell neki. Pont ekkor lép be az ajtón egy fiatal lány, aki hasonlít arra a személyre, akit várok. Leteszem a vizet, majd felállok, mikor megáll előttem. Egy széles mosoly kíséretében nyújtom felé jobbom, amit hirtelen visszarántok és első körben megtörlöm nadrágomban. Mikor már tisztának érzem, akkor nyújtom újra, s rázom meg finoman kezét.
- Olsovszky Laura. Nagyon örülök! Foglalj helyet! –  egyik kezemmel a szabad székre mutatok, majd mikor  Layla is leül én is helyet foglalok. - Ő pedig itt Dani, akire vigyázni kellene. - simogatom meg puha arcocskáját kisfiamnak, majd mikor már gyorsan kigyönyörködtem magam benne, újra a lányra nézek.
- Kérsz valamit? Egy kávé vagy süti? - mosolyom továbbra is töretlen. Szinte ez a védjegyem… lehet már sokszor többet is mosolygok, mint kéne, de én ilyen vagyok. Ha kér valamit, akkor intek a pincérnek, majd csak utána térek rá arra, amiért idejöttünk.
- Nos Layla, foglalkoztál már valaha gyerekekkel? Mennyi tapasztalatod van ilyen téren?  - kérdem, miközben egy darab krumplit próbálok csöpp fiam szájába tenni.
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damyan Volkov
Házvezető Rellon, Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff


Farkaska | FloorKlór
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 535
Írta: 2020. május 15. 19:29 | Link

és az Apróság

Kinek lenne kedve ebben a szép, tavaszias időben a kastély pincehelyiségeinek egyikében tespedni, de most komolyan? Végre semmilyen mágia nem szükséges a megfelelő szabadtéri edzés-körülmények megteremtéséhez és legfőképp azt, hogy most nem kell instrukciókat kiabálnia, szabályokat magyaráznia, mozdulatokat prezentálnia és úgy egészében, fiatalokat pátyolgatnia – csak saját igényeire figyel és maximálisan ki is használja a lehetőséget, hogy jól kimerítse szervezetét. Szereti ezt az érzést, a fáradt zsibbadást egy kiadós izommunkát követően és az utána lévő forró, tagjait ellazító zuhanyt. Amit nagyon hiányol a hivatásos közegből, nos, az nem más, mint az állandó sportmasszőr. Ugyanakkor, ha még mindig aktívan játszana, nem tehetné meg egy párórás kardio után, hogy kapásból tönkre is teszi a belefektetett energiát a faluból várossá avanzsált település cukrászdájában válogatva a finomságok közt. Mert épp pontosan ez történik. Természetesen átöltözött, nem riogatja a népet izzadtan és büdösen – talán egyesek legnagyobb bánatára egyébként.
Zsebre süllyesztett kezekkel ácsorog a pult előtt és kedélyesen cseveg az aktuálisan soron lévő alkalmazottal; Damyan mindig előzékeny és mivel a legtöbben amúgy is felismerik, ha nem is sportolóként, de a Bagolykőben betöltött pozíciói miatt, fontosnak tartja, hogy jó kapcsolatot ápoljon a lehető legtöbb emberrel. Még ha csak felszínesen is teszik ezt. És mivel volt szerencséje rengeteg különféle személyiséggel találkozni és cseverészni, elég jó érzéke van ahhoz, hogy meddig kívánt az egyébként őszintén érdeklődő jelenléte, és mikortól válik fárasztóvá.
Épp egy süteményről fejti ki, hogy a rellon vezetőség több tagjánál is lehengerlő győzelmet aratott és mennyire imádták – mert hát az ingyen kóstolókért is meg kell ám küzdeni –, amikor váratlanul beléfojtják a szót. Nem látta közeledni a merénylőt, hisz jócskán kiesik látóköréből a térdmagasságban intézett támadás, úgyhogy meglepetten pislog le az aprócska jövevényre és önkéntelenül elmosolyodik azonnal.
- Hát szervusz – kedvesen köszönti a kisfiút, finoman és nem túl tolakodón simít meg néhány puha babahajszálat. - Merre hagytad anyut vagy aput? – Igazából nem is gondolja, hogy a gyermek különösebben elkószált volna, pláne nem egy cukrászdában, egészen biztos benne, hogy valamelyik szülő a nyomában lohol.
Hozzászólásai ebben a témában
Layla Robillard
Egyetemi hallgató


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 190
Írta: 2020. május 17. 04:43 | Link
Laura
bébiszitter leszek

Sok mindenre számított, de ilyen édesded gyerek aztán nem. No persze tudja ő, hogy minden baba cuki, de Dani rögtön leveszi a lábáról a huncut mosolyával és csintalan tekintetével. Ennivaló. Vajon az embere beleszerethet egy másfél évesbe? És, ha igen, ez mivel jár? Akárhogy is, a navinés számára nyilvánvaló, hogy ő a tökéletes választás, amennyiben az anyuka szittert keres, hiszen már azelőtt imádta Danit, hogy megtudta volna a nevét.
- Iszonyú édes – elkerekednek szemei és óvatosan a kisfiú felé nyúl, hogy ő is megsimogassa, amit végül meg is enged. Hát már tisztára haverok! Erről beszélek, nem is lehetne tökéletesebb választás nála, egyértelmű. Úgy is mondhatnám, világos, mint a vakablak. Ezen eszmefuttatásából Laura szavai rezzentik fel, ekkor szinte haptákba vágja magát, csak olyan katonásan és átgondolja a választ. – Egy sütit nagyon szívesen ennék, de ne tessék kifizetni ám, nem szeretném meghívatni magam – ártatlan, angyali arccal pislog a nőre, amiből egyértelműen látszik, hogy szándékai bizony nagyon komolyak és fiatal kora ellenére is felelősségteljes és felnőttes. Nem mintha a megfogalmazás is ezt sugallná, de istenem, minden nem lehet tökéletes.
- Az a helyzet, hogy még nem nagyon volt dolgom gyerekekkel. Csak egy bátyám van, de logikusan inkább ő vigyázott rám, mint fordítva. Tulajdonképpen fogalmam sincs, milyen életkorban mit szeretnek a babák. Tudom, ez elsőre nagyon ijesztő lehet, de gyorsan tanulok és tök szívesen csinálnám – rögtön szabadkozni kezd, hiszen az eddig felépített kép, miszerint mennyire csodálatos választás, gyorsan összetörni látszik. Pedig ő tényleg érzi, hogy nagyon jó tudna lenni ebben a pozícióban és, ha jól kijön Danival, miért is ne működhetne egy gyorstalpaló után? A lelkesedés és tenni vágyás, illetve a kisfiú iránti rajongás egyébként is ott ül arcán és benne van minden rezdülésében. Kell ennél több?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Olsovszky Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 72
Írta: 2020. május 23. 14:00 | Link
Layla
______________________________________
D r e s s



Látom a lányon, hogy Dani teljesen levette a lábáról. A tekintetéből sugárzik, és Dani is hasonló lelkesedéssel fogadja őt. Mondhatjuk, hogy szerelem első látásra, csak az egy kicsit erős lenne, főleg, hogy Dani még pelusos, a leányzó meg már iskolás.
- Köszönjük szépen! –válaszolok neki, majd végigsimítok Dani buksiján. Már lendülne a kezem a magasba, hogy szóljak a pincérnek, de hirtelen lefagyok, mikor meghallom a magázódást. Ez vagy annak tudható be, hogy eléggé szarul festek, vagy… más elképzelésem nincs.
- Ezt kérlek ne…. Csak 29 éves vagyok, az még annyira nem öreg! – könyörgő tekintettel nézek rá, majd csak a magasba lendül a kezem. A pincér biccent, majd lassan el is indul felénk.
- Szeretnénk kérni egy sütit, egészen pontosan… - nem fejezem be a mondatot, hanem a lányra pillantok. A pincér is várja a pontos süti megnevezését, majd mikor ez elhangzik már indulna
- Kérlek hozzám üsd ezt is! - hallottam én, hogy nem akarja meghívatni magát, de véleményem szerint így illik, ha már én hívtam ide az interjúra. Aztán rátérünk arra a témára, amiért itt vagyunk. A kapott válaszon kicsit meglepődök, ám nem érek rá ennek jelét is adni, mivel Dani újra püfölni kezdi az etetőszéket. Felállok, egy nedves törlőkendővel áttörlöm az arcát és a kezeit, majd kiveszem onnan és az ölembe ültetem.
- Tehát összegezve, soha nem kellett gyerekre vigyáznod, nulla a rutinod és ismereteknek is híján vagy. Ezek fényében, miért is téged kellene választanom? - nem vagyok egy gonosz némber, de ez most meglepett, és ezt váltotta ki belőlem. Őszintén reméltem, hogy legalább olyas valakik jönnek majd, akiknek némi fogalmuk van arról, hogy mi fán terem egy 1,5 éves. Közben a pincér megérkezik és lerakja Layla elé a kért édességet, s távozik. Én közben kortyolok egyet a kávémból, majd újra az előttem ülőre emelem érdeklődő tekintetem.
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juniper Delaney Iredale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
Írta: 2020. június 3. 23:04 | Link
Banduska

Ez az év sem kezdődött máshogy, mint az előző pár, mármint... tényleg nem. Elmentem a Dodós partira, de csak azért, hogy ne érezzem magam förtelmesen egyedül, táncoltam, lecsúszott pár pezsgő, de nem estem túlzásokba, nem hiányzott egy újabb incidens. Időközben nagyon is háttérbe rugdostam az újságírást, első sorban mindig is táncos voltam és az is maradok. Maja rá a tanúm, hogy nagyon is próbálkozom, hogy szélesítsem a terpeszem látóköröm.
A meghívásra viszont nem számítottam, mármint... úgy egyáltalán. Rendesen össze is csúsztak a szemöldökeim, hogy ezt most hogy meg miért, miért jutott eszébe a dolog. Én. Inkább. Azaz, volt elképzelésem, ha csak félig is komolyan gondolta a dolgokat a kiránduláson. Nem szerettem, hogy épp csak kezdtek a dolgok összeállni az új tanévvel és már estek is szét, mintha választás se lenne. Rendes gyomorgörcsöm volt, pedig nem vagyok izgulós fajta, még akkor sem rezzentem meg, mikor az utolsó próbánkon Zolika gyorsabban ejtett el, mint Erzsi néni a takarítóktól a pletykabombát. Pedig.
Az egyetlen, ami ebben az egészben valahogy nem stimmelt, az a tény, hogy amúgy a cukrászda kurvára zárva volt. Ez pedig csak az után jutott eszembe, hogy már eldöntöttem, hogy adok még egy sanszot ennek az egésznek.
Szóval most itt álltam a bejárat előtt és rántottam kettőt a ruhámon, talán meg is fontolva, hoyg egyszerűbb lenne, ha sarkon fordulnék és bamm, már itt sem vagyok, mint minden okos lány, aki átgondolja a döntéseit.
Ehelyett én csak kopogásra emeltem a kezem, talán egy-két perc hezitálás után, mert nem akartam csak úgy rányitni. Mert tökre zárva van. Mibe keversz már megint, András? Még lemondóan fel is sóhajtottam, lepillantva magamra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:08 | Link
Te

Lehet, hogy Hattie meg fog ölni. Így vagy úgy, de biztos hogy valami módon része lesz annak, ahogy egyszer feldobom a lábam. De csak lehet persze. Inkább befejeztem még a tényleges munkám mielőtt a zár kattant volna, így bejönni új vendég már nem tudott. Én hátramentem a zakómért, megigazítottam magam és a hordozót az egyik székre tettem. A színes hajú csaj kinyír, ha  a pultjára állatszőr kerül, ennyi életösztönöm maradt, ha a teljes képet nem vesszük. Ezt is majd kétszer takarítom át. De szerencsére jelenleg úgy tűnt, hogy az csak egy egyszerű ajándékdoboz, ami kibontásra vár. Igaz nincs doboz alakja, és olyan mint amit tényleg én csomagoltam be, de a szándék a lényeg. Csak kicsit nyávog meg mozog. Nagy kaland!
Itt van. Tudtam, a kopogás nélkül is láttam a fényektől az alakot az ajtóhoz lépni. Hezitált talán, de semmi nem történt elsőre, ahogy ezt észrevettem. Aztán mégis. Kopogás. Oda is mentem az ajtóhoz, aztán ki is nyitottam.
- Szia cica - és nem kérdezem meg van-e gazdád. Csak mondom. Ki is nyitottam rendesen az ajtót, hogy be tudjon jönni, reméltem el is indul és nem kell rásegítenem, de ha igen, azt is megoldom. Aztán be is akarom csukni, mert az a hideg ide be nem kell. Elfelejtettem összegombolni a zakót le is néztem magamra, de elengedtem ezzel a lendülettel.
- Az égvilágért sem sürgetnélek, de meg fog fulladni az ajándékod - és drámai vagyok, de ezt sem teszem hozzá. Természetesen szükségtelen is lenne. - Nagyon csinos vagy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juniper Delaney Iredale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
Írta: 2020. június 3. 23:10 | Link
Banduska

Nem egyszerű az élet, Béláim, egyszerűen semmi nem úgy működik, ahogyan ténylegesen illene neki. Mikor végre összekaparom magam, hogy nem lesz semmi olyan, amilyennek én azt szeretném, az egész gondol egyet és kiesik az addigi kerékvágásból. Most is csak jött ez a meghívás, mint derült égből a villámcsapás. Én meg csak pillogtam, de ugye senkitől nem fogod azt visszahallani, hogy csapzott vagy cserbenhagyós lány lennék, még úgy sem, hogy kicsit tartok erről az egésztől. Attól, hogy mit akar. De ahogy ajtót nyitott, jobban elfoglalt az, hogy néz ki, mint az, hogy mit akar.
- Andris. Mi van rajtad? - döbbentem meg teljesen, a tekintetem nem tudtam elszakítani róla, az öltönyről, a tényről, hogy kicsípte magát a kedvemért. És hogy egyedül van itt, a zárt cukiban. Csak álltam ott egy darabig, mielőtt beléptem volna, teljes sokkban.
- A mim mit csinál? - kérdeztem vissza nagy szemekkel, mielőtt közelebb léptem volna hozzá, kis mosollyal az arcomon.
- Mire fel az öltöny, virágom? - mértem végig alaposabban magamnak Andrást. Mert eléggé ki volt vikszolva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:12 | Link
Te

Az indíttatását az egésznek hagyjuk, mert ő nem akar beszélni róla, én meg nem erőltetném. Egy cukrászda dolgot már elbasztak nekünk, ez most egy olyan kihagyjuk a harmadik felet kör. Én nem szóltam legalábbis senkinek hol vagyok és mit csinálok. Még a főnökömnek se, akinek lehet illett volna. Egyelőre ezt engedjük el reggelig, mikor át kell dobbantanom hozzá "haza", hogy visszaadjam a dolgokat, mert holnap ő nyit vagy zár, nem tudom. Nem én, ez biztos.
- Ja, ez? Nyugi, csak liszt - söpörtem le nemes egyszerűséggel a kis foltot a zakóról, szerencsére könnyen lejött. Nem tarka tehénnek öltöztem, baszd meg. De nem tudom pontosan mit látott, aggasztó lehetne de csak mosolyogtam, mint valami hülye, fogsor villan, a kezem meg mutogat, hogy haladjunk be, mert belefagy a nyál is  a pofámba. Jézusom, mennyi lehet? Mínusz 10?
- Megfullad. Nem bírja a bezártságot. Hangos. Az ajándékod. Szeretni fogod - tettem meg a gyors kijelentéseket mindegyiknél felé fordulva kicsit ahogy előre tartottam a székig, miután becsuktam az ajtót.
- Nem vagyok egy nyíló alkat - ingattam is meg a fejemet, majd - miért ne? Csípem ezt az idegesítő, nyakamat basztató címkés halotti gúnyát - se. De legalább őszinte vagyok. Inkább felemeltem a hordozót, még mindig koncentrálva, hogy  csomagolás ne fedje fel, sőt, még a cica hangját is próbáltam elnyomni apró hangok keltésével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juniper Delaney Iredale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
Írta: 2020. június 3. 23:13 | Link
Bandus

Egészen naivnak éreztem magam készülődés közben, amiért hagytam magamat ismét belecsalni, hogy kiöltözzek csinibe. De valahogy nem akartam megjelenni szakadt farmerban és pólóban, lehet, hogy kicsit talán hiúbb vagyok, mint ahogy azt illene. De kis hezitálás után bekopogtam és be is engedett Andris, akinek a cuccain nem tudtam túllépni. Mert hogy teljesen ki volt glancolva. Azt hittem, hogy ténylegesen csak temetésen/a saját esküvőjén fogom egyszer a színházon kívül öltönyben látni. Úgy tűnik nem jött be a számításom.
- Nem arra gondoltam - húztam el a számat, hogy a mosolyt leárnyékoljam, ami éppen kikuszott rá. Ha őszinte akarok lenni, szerintem még csak fel sem tűnt az a folt, míg nem szólt róla. Ez kicsit kínos is lehetne akár.
- Te ajándékot hoztál nekem? - ha egészen pontosak akarunk lenni, egy klausztrofób és hangos ajándékot, még ha nem is hallottam a kis, ocsmány csomagolásos doboz hangjait. El is vettem tőle, igaz tapintásra valahogy fura volt, majd letettem. El is kezdtem bontani a szalagot, amire eltűnt a csúnya csomi, én meg csak bambiztam nagy szemekkel.
- Hát ő...? - néztem Andrisra nagy szemekkel, majd vissza a matkára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:14 | Link
Te

Se esküvő, se temetés. Amit magamban is le kellene meccselnem, de nincs nekem időm erre, csak azt akartam, hogy a mai napot se én, se más ne bassza el. Nagy kérés, mi? Inkább a halántékomon dobolva az ujjammal még körülnéztem, minden rendben van-e. A pulton ott volt a nekünk készített sütemény és italok, a hordozó a széken én meg meredtem. Kicsit megint éreztem magamban azt, mint mikor kölykökként sétáltunk a szomszéd templom felé. Mert anyám meg apám úgy tanította ezt így kell. Szerintem Uli hálát ad, hogy ebben a porfészekben még egy jó kápolna sincs. De fog ő még egy után sírni, állítom én!
- Akkor? Valami gond van? - néztem rá értetlenül, mintha teljesen elkerülte volna a figyelmem mi olyan más. Azért tegyük hozzá hordok ilyeneket, de általában valami oka van. Ma talán nem mindenki hinné, hogy van. Én viszont ezt érzem helyesnek. És ahogy rá néztem jó döntésnek is gondoltam. - Igen, neked, nekünk, közös, de a tiéd. Eeezt majd megbeszéljük, attól függ mennyire tetszik - néztem kicsit idegesen magam elé. Mert a nagydarab csávó a helyi menhelyen engem megnyúzna, ha ezek után visszavinném. Vettem pár nagy levegőt és igyekeztem a szemeimmel szinte égetve a "csomagot" koncentrálni, de a madzag - masni - hitelessége levett az észből, így mire a csomagoláshoz ért volna, az illúzió megremegett a levegő színtükrén és el is oszlott, mintha ott sem lett volna. Megszűnt az eddig kellemesen didergő susogás hangja, amit keltetem is és a kismacska nyávogása betört az éterbe.
- Hát ő - ismételtem meg kijelentve. Most mondtam el te nő. Ajándék. Rendesen facepalmolt a lelkem, így inkább áthúztam a tálcát az egyik asztalra és leültem az egyik oldalára. Nem úriemberes meg mit tudom én, de ez vagy kínos lesz vagy nem, de le kell ülnöm. A szívem nem bírja az ilyeneket. SOSEM DOLGOZTAM MÉG ENNYIT.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juniper Delaney Iredale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
Írta: 2020. június 3. 23:16 | Link
Bandus

- Nem. Gond az nincs - ráztam meg a fejemet nemes egyszerűséggel, mert nem volt semmi gond, nagyon csinos volt, jól állt neki a zakó. Csak olyan szürreális látvány volt, hogy ennyire kiöltözzön... körbepillantottam lassan, majd egy bólintással realizáltam. Értem.
Túlmagyarázta az ajándék dolgot, ez amolyan tipikusan Bandi dolog volt, mint akinek kényszere van rá, hogy magyarázzon, mert nem tud mit kezdeni a helyzettel, szóval csak pont, vessző nélkül estek ki a szavak a száján, de nem is igen tudtam összerakni, mit akar kihozni belőle.
- Ideges vagy? - kérdeztem vissza, mert ismerem, tudom mikor az, de most ténylegesen annak látszott, ami annyira nem jellemző rá. Fel is csúszott kicsit a szemöldököm, de inkább csak az ajándékkal foglalkoztam. Valami furcsa volt vele, azt hiszem elég hamar ki is derült, hogy leginkább András volt vele furcsa, mire halványan elmosolyodva pillantottam rá, csak a nyávogás vonta magára a figyelmem eléggé ahhoz, hogy érdekeljen. Kissé sokkosan figyeltem, majd visszanéztem a cicára.
- Szia... szia te gyönyörű - nyitottam ki a hordozó ajtaját és a szökésnek induló kismacskát egy óvatos mozdulattal fel is nyaláboltam, alaposabban megvizslatva. Teljes szerelemmel pillantottam a rövid fehér szőrre, a csapott fülekre, ahogy a kiscica az arcom felé nyúlt a szétterpesztett mancsával, megengedve magának egy fejhangú máááát. Elmosolyodtam teljesen el is bambulva, majd Bandikára tereltem a figyelmem.
- Jól vagy? Kicsit sápadtnak tűnsz - fogtam máshogy a cicára, lejjebb is engedve a buksim vonalából, hogy közelebb araszoljak, majd leguggoltam elé. Aggódó pillantással néztem fel az arcára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:17 | Link
Te

Nincs gond. Az is valami, legalábbis mertem remélni, de legalább a kezdeteken túlestünk. Nem igaz? Nem éreztem úgy, hogy különösebben jó lennék bárminek a lebonyolításában. Értek a meglepetésekhez, a látványhoz, talán még  a munkáimhoz is, de más kérdés, hogy a saját elképzeléseim megvalósítására mit mondana egy szakértő. Pedig, az egyszer biztos, hogy exhibicionista vagyok. Talán a macska kicsit túlzás? Vagy az öltöny? Még nem tudom. Várok.
Nem, türelmes az nem vagyok és rendesen lebasz a víz, a vércukrom meg elérte az izgalmi állapotomról leesve a kétségbeesésig a mélypontot. Be fogom tömni azt a muffin. Akkor cupcake ha itt van a nő, mert különben leszedi a fejem, hogy itt dolgozom és nem tudom melyik mi.
- Csak kicsit fáradt, sok ember jött ma be - ja, az a három néni meg az öt diák levitt az életről. Kár hogy ezt is csak becsülöm, mert összesen egy ember keresett ma meg. Mindegy is, felemeltem inkább a fejem és figyeltem ahogy csomagol ki, azaz inkább csak rátalál a kis hordozóra meg a fehérkére. Figyeltem, mert érdekelt, nem csak az, hogy az állatra hogy reagál, hanem az egészre. Egyelőre kezdtem újragondolni mi és mennyire jó ötlet. De legalább a macska szép estét zsebelhet be, már ami a nézést meg a szavakat illeti amit kapott. Emberek, azt hinni féltékeny vagyok. Az mondjuk meglep mikor oda sétál, egyből ki is egyenesedem a széken az övé felé nézve.
- Persze, csak a vércukrom, de ezt betoljuk, és még sipákol is majd - jelent meg széles mosoly az arcomon, hogy eltűrjek a hajából egy keveset az arcától, majd megvárjam elmozdul-e vagy sem. Igazából nem is érdekelt annyira ez a sütizés, de ugye ezért hívtam vagy mi. - Szerintem imádni fogod - mutattam a sütire végül, mert a macska után arra is figyeltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juniper Delaney Iredale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
Írta: 2020. június 3. 23:19 | Link
Bandus

Nem nagyon hittem el a válaszát, Andrásról beszélünk, még ha fáradt sem így szokott viselkedni. Nagyon vicces, hogy azóta ismerem, hogy fel sem érte volna még azt a cukis pultot, de nekem próbál meg kamuzni. Ez nem így működik.
- Ühüm - válaszoltam, de nem voltam meggyőzve róla, hogy minden rendben van, ha létezne narrátor, most biztosan egyetértene velem. Ez nem így működik.
De aztán hagytam, hogy elterelje a figyelmemet a cicával, teljesen bele is feledkeztem a csomagolásba, majd ledöbbentem az apró nyávogó szőrcsomón. Legalább olyan sokkosan nézett rám, mint én rá. De rövid bondingot követően az egyik kezembe veszem a kis szőröst, aki halkan dorombol, meg megejt egy egy rövid nyüszítés szerű hangot, mikor épp nem simogatom a hüvelykujjammal.
Látom, hogy nem egészen vette ezt az eshetőséget figyelembe Andris, keresi is a helyét, ahogy elé guggoltam. Kicsit el is mosolyodtam, mikor eltűrte a hajam, mielőtt megsimogattam volna a kezét.
- Biztos vagyok benne - jegyeztem meg kis mosollyal, továbbra is mozdulatalnul előtte, tudom, le kellett volna ülnöm a székre, mert creepy vagyok, de nem érdekelt. - Biztos. De valahogy ezt most jobban imádnám.
A kezem a combjára csúszott, hogy megtámaszkodjak rajta, ahogy óvatosan felnyomtam magam állásba, majd előre dőltem, egészen lassan hajolva közel hozzá. Az ajkaim is csak egészen óvatosan érintették az övét, szerettem volna, ha van egy olyan emlékem, ami nem fosódik el a csók után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:20 | Link
Te

Érdeklődve figyeltem a reakcióját, azt hiszem az arcom nem hazudott, mikor kétkedően megemelkedett a szemöldököm is, de úgy éreztem annyiban hagyja így én is ezt tettem. Nem hiszem hogy ebbe a formaságrészbe jobban el kellene merülni. Eddig minden működik, nem hiányzik semmi hasonló. Ez nem így működik, ami nincs a tervezésben, az csak ne történjen meg. Jobb is volt haladni. Ajtó, ajándék, macska, evés. Nagyjából eszerint is indult, aztán valahogy nem.
Mert mire eszmélnék bármiből nála már ott a szőrgombóc, én ülök és meredek rá széthányt lábakkal mint akinek a holnap se létezik. Most éppen nem is, lehet hogy felkötöm magam, ha megint hasonlót produkálunk mint az elmúlt alkalmakkal, mikor próbálkoztam. Azzal a kurva nyakkendővel, amivel eddig se boldogultam és hátul van valamelyik szekrényre dobva az öltözőben. De visszatérve a jelenbe, csak támaszkodtam a lábaimon mikor elém guggolt, az egyik kezemmel el is tűrtem a haját, nem kellett az az arcához, olyan oda nem illő volt az egészbe, a mosolyába. A másikkal közben megsimogattam a macskát, bár nem rám számított azt hiszem. Lehet nem él mióta beraktam abba a hordozóba. Szerintem utálja, én is utálnám.
- Sok tejszín van hozzá - mutattam a tál eperre is, gondoltam hogy akkor ha már készültem, legalább legyen nyoma is, de hamar felállt én meg úgy vettem ez most pont nem érdekli. Aztán meg is értettem miért. Az egyik tenyerem az arcára csúszott, hogy visszahúzzam az inkább puszinak szánhatott megmozdulása után a másikkal a dereka után hogy rámarkolva húzzam magam felé, le az ölembe. Ez is egy megoldás, végül is. Én mondjuk tényleg nem a sütiért jöttem. Aztán az ajkam csak akkor vált el az övétől, mikor éreztem a leheletén is, hogy szeretne levegőhöz is jutni még, majd hátrébb dőltem a széktámlának.
- És... mi lesz a neve?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juniper Delaney Iredale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
Írta: 2020. június 3. 23:21 | Link
Bandus


Valahol nagyon imponált nekem a dolog, hogy képes volt nekem, nekük hozni egy cicát. A kis fehér olyan gyönyörű, kajla és puh volt, hogy lehetetlen volt nem belé szeretni, meg kicsit mintha ez kölcsönös lett volna, mert nagyin dorombolt a kezeim közt. Lehet, hogy azért, mert kiszabadítottam a fogságól. Megértem, én is kiakadtam volna ha beraknak egy dobozba.
Eltűrte a hajam, én meg kicsit elmosolyodtam.
- Azt szeretem - mosolyodtam el halványan, mielőtt még felálltam volna és esküszöm, Bandinak ez az este egy érzelmi hullámvasút, mert akárhányszor megnyugodna, valamivel sokkolom. Most is ez történt.
Valahogy a múltkori után ez most engem ért váratlanul, mármint, leginkább a tény, hogy előbb az arcomhoz ért, majd visszahúzott egy sokkal hevesebb csókra. Ahogy rám fogott, az ajkai közé nyögtem, de a kiscicát tartó kezem még épp időben támasztottam át a vállán, így nincs útban a macsek, ahogy az ölébe csúsztam, jó közel. Elég melegem is lett hirtelen, ahogy a szabad kezem a hajába csúszott, még közelebb húzva magamhoz. Addig nem is hajoltam el, míg már tényleg levegő nem kellett, akkor is csak halk zihálással próbáltam a helyére igazítani az egyik oldalt durván felcsúszott szoknyám. Ez más volt. Nagyon más.
- Hű. Nehéz kérdés.... Rosaleen? - kérdeztem, mire a cica megint egy nagy máááával válaszolt, én meg kettőnk közé vettem, mielőtt még.... elfelejtek viselkedni. - Most fel kéne kelnem, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:21 | Link
Te

Nőknek bármit adni mindig nehéz kérdés, ha volt, amit apám többször is megpróbált tudásként átadni nekem, az a kellékesi hivatás helyett olyan tények összessége volt, mint mit ne tegyek házasság alatt. Miket ne vegyek, mondjak, mozduljak. Igazából a legfontosabb tanítása a "shut the fuck up" volt, és van benne valami. Néha egy lakat biztos sok szituációtól megkímélne. Most viszont nem csak a csend, de az elképzelésem is jól alakult, legalábbis az előttem guggoló nő és a kezében a szőrös kisállat erről árulkodott. Engem már összekaszabolt két napja, mikor elmentem érte, de pár mozdulat és volt-nincs karmolás, azt hiszem még nem vagyunk akkora barátok mint ők, nincs nagy gyakorlatom.
- Tudom - mert tényleg, ez nem nagyzolás vagy önelégültség tárgya, vannak pontok, amik beléd égnek. Nekem ilyen mondjuk egy sütizés, amit akkor még nem én, hanem anyám állt, de emlékszem, ahogy lekanalazta még az enyémről is a habot, és nem is bántam. Ezer éve, mégis elég tiszta a kép. És valahol reméltem, hogy a ma is ilyen lesz, nem tudtam a végkimenetelt, de eléggé bíztam benne, hogy ennyi szar után nem nyúlok újra mellé, vagy nem bukkan fel még valami, ami közli hogy, kimaradsz két körből és a startmezőről indulsz. Megtörtént eset ugyebár.
Nem voltam kíméletes, sem finom vagy kedveskedő, kicsit elvettem abból, amit úgy éreztem ki kellett hagynom, és nem is igazán eresztettem. Ez az a pont, ami után én nem beszélgetni szoktam. Rá is vigyorogtam, mikor apróbb zihálással hajolt el.
- Rózi vagy Brigi, nekem aztán mindegy - tártam is el oldalra a kezem, nem véletlenül rá bíztam a név dolgot. Ismerjük a skilljeim és a határaim, nem akarja ő ezt. Kicsit fel is szusszantam, ahogy már ott volt az ölembe, a kezem a dereka köré fontam, a másikkal az asztallapon támaszkodtam a cicára nézve, akit maga elé ügyeskedett vissza.
- Csak ha szeretnél - vontam vállat finoman még egy csókot nyomva  nő arcára.... oda indultam, de nem mondanám, hogy a határait nem feszegetem, mert inkább a nyakszirtjéhez közel esett az, majd egy epret az arcomba tömtem, mint aki mit se tett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juniper Delaney Iredale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
Írta: 2020. június 3. 23:24 | Link
Bandus

Tudom. Csak így egyszerűen, minden különösebb hezitálás nélkül kijelentette, hogy tudja, mintha a világ legegyértelműbb ténye lenne az, hogy szeretem a tejszínt, már már beteges módon. Lehet, hogy előző életemben macska voltam. Vagy csak egy idióta nő aki imádja a tejszínt. Ahogy az érzést is, ami a gyomromban kavarog a csókjától, az érintésétől, a közelségétől. A hideg futkározik végig a gerincen mentén.
- Mi olyan vicces? - kérdeztem vissza, végigsimítva az arcélén a macskátlan kezemmel finoman, ahogy próbáltam visszanyerni az egyenletes légzésem. Kevés sikerrel. Inkább közel csúsztam hozzá, de egy cicányi távolság még épp akadt köztünk.
- Akkor ez eldőlt - bólogattam boldogan, megsimogatva a kicsi cicát, aki közben Bandika felé szaglászott lelkesen. Aki ugye minek is viselkednek, mert az a csók az arcom helyett csak a nyakamba csúszott, én meg levegő után kaptam. Szinte felforrósodott a bőröm ahol az ajkai hozzá értek. Nagyot nyeltem, mielőtt a kezét a derekamról óvatosan lejjebb nem toltam, egy jóleső sóhaj kíséretében. Inkább ártatlan arccal el is vettem egy epret, amit lassan a számba applikáltam, a cicát bizergálva.
- Fogalmam sincs, mit művelsz velem - nevettem fel kicsit kínosan, elvörösödve, mielőtt az ajkaim ismét az övéire tapasztottam volna, talán kicsit hevesebben, mint az imént. Róza mindezt annyival konstatálta, hogy neki nyomta a fejét a kezemnek, nagy purrogással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:26 | Link
Te

- Rozika, kizárólag ő, igaz, Miáú - néztem a macskára kicsit az álla alá nyúlva az ujjammal, hogy úgy dörgöljem meg, ezt bírták a macskák általában, láttam már párat azért. Nagyanyám kertjébe is bejártak enni, a színházkörül is lebzselnek, meg láttam már ilyen nőt is. Hogy jobbat ne mondjak. Ettől még a vigyor inkább neki szólt, de több se kéne, mint ezt még az orra alá tolni.
Helyette megkapott engem, milyen jó már, nem? aligha gondolja ezt, érzem is rajta, de azt hiszem ennyi belefér, ha már pont az ölembe akart ülni. Pont. Oda. Fogalmam sem volt különösebben megrázó lesz-e neki, de csak még szélesebb lett a mosolyom, a tekintetem meg az eprek között jártak, nagyban válogattam, de rá se kellett néznem igazán, hogy tudjam célba érnek a véletlenek. Arra viszont csak ráemeltem a kékjeim és felvontam a szemöldököm, mikor nem túl elegánsan került arrébb a kezem. De nem eltolta, ó, nem.
- Szeretnél is valamit, vagy csak próbálkozol? - tettem fel végül egy sóhaj után a kérdést le is nyelve az utolsó falatot, most már érdekelt, mert azt tudom én miért vagyok itt, fordítva nem annyira tiszta az a kép. Kicsit életlen. - Mit művelek? Mire gondolsz?
Azt ugyan már nem tudtam meg, valójában mire utalt, mert a szája elfoglalt lett, de ki vagyok én, hogy megakadályozzam abban, amit élvezni akar, így az eddig asztalt támasztó kezem az arcához emeltem és a haja alá csúsztatva a tarkójára fogtam, hogy még lejjebb húzzam, elvágva az elhajolás lehetőségét, akár csak levegőért is. A macska miatt azért meggörnyedtem, de nagyon figyelmes tudok lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Layla Robillard
Egyetemi hallgató


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 190
Írta: 2020. június 16. 15:40 | Link
Laura
bébiszitter leszek

Kedvesen pislogva nézi a kisfiút, látható rajta, hogy szíve mélyéből fakad az a fajta rajongás, ami arcára ül. Mégis, nem akar tiszteletlen lenni, meg hát amúgy is egy édesanyával beszél, csak nem tegezheti le engedély nélkül! Így hát magázódik kapásból, amit meg is bán, mikor meglátja Laura könyörgő tekintetét.
- Oh, bocsánat, akkor tegezni foglak - nagyon furcsán érzi így magát, megszokta, hogy a tanárokkal, legyen az pár évvel idősebb mint ő, vagy dupla annyi idős, mindig magázódik, mert így adja meg a kellő tiszteletet. Szokni kell az itteni szokásokat, Franciaországban nem dívik, hogy ilyen könnyed stílust engedjenek meg maguknak. - Mmm, egy dobos tortát szeretnék kérni - felcsillannak szemei, hiszen ez a magyarok egyik igen finom különlegessége. Nem csoda, hogy odavan érte, eleve az ország gasztronómiája is igen figyelemre méltó erős fűszerhasználatáról és változatos összeállításairól. Már épp megnyugodna, hogy akkor minden apróságot megtárgyaltak, mikor a nő saját magához kéri a sütit. Lesüti a szemét egy pillanatra, de ő is érzi, hogy ilyenkor viszont már illetlenség tiltakozni. - Köszönöm - biccent egyet és szerényen elmosolyodik, hogy aztán rögtön a tárgyra térjenek és elmondja kilométeres hosszúságú tapasztalatát, ami... nincs.
- Hát ez így valóban elég rosszul hangzik... - beharapja alsó ajkát, majd kihúzza magát és lélekben felvértezi csöpp kis önbizalmát, hogy igenis kiálljon magáért. - Talán nem sokat tudok a picikről, de élsportoló vagyok. Tanultam fegyelmet, én magam is otthon voltam pár évvel ezelőttig. Sok mindent taníthatok neki én magam is. Felelősségteljes vagyok és nagyon szeretem a gyerekeket, gyorsan tanulok. Talán találhatna... Találhatnál nálam szakavatottabb és tapasztaltabb embert is, de szerintem fontos, hogy a gyerekek olyasvalakivel töltsék az idejüket, akikkel jól érzik magukat, akik értenek a nyelvükön és minden figyelmüket rájuk fordítják - monológja után ugyanolyan egyenes háttal ül, készen arra, hogy további kampánybeszédet tartson. Lehet, hogy riasztó a tudatlansága, de ha valaki azt mondja, hogy ekkor és ekkor etesse meg, mikor alszik és mit hol talál, meglepő módon roppant talpraesett, képes kivitelezni minden feladatot. Plusz biztosan vannak babakönyvek, maximum kigyúrja magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. augusztus 27. 21:48 | Link
Polka
egy dal neked


Születése óta ismerem Pollikát, apukáink jó barátok, így a két családot elég sokszor eresztették össze ahhoz, hogy a két Palotás lányt úgy szeressem meg, mint a saját két kicsi hugicám. Különösen izgultam érte, mikor kiderült, hogy a szülei megengedték neki, hogy ő is beköltözzünk a csodás falak közé. Félszemem igyekeztem mindig rajtatartani, de mindenhova nem ér el a kezem, ezért Jankát is ráállítottam, mint egy amolyan személyes őrangyal a messzeségből. Ha már úgyis egy évfolyamra járnak ennyit igazán megtehet a kedvenc testvérének ugye. De én is kivettem ám a részem, ha szünetben volt egy kis időm megkérdeztem hogy van, meg röpködtek felé az aggódó vagy kevésbé aggódó leveleim ha épp úgy alakult. Most meg gondoltam meglepem egy sütivel megünnepelendő az évvégét. Tudom, hogy nem volt neki egyszerű a beilleszkedés de úgy gondolom, most már azért talált magának barátokat is és minden szuper.
- Tudod már milyet szeretnél? - kérdezem a pöttöm lánytól, aki még mellettem is egész aprónak tűnik. Pedig én sem vagyok valami nagy ám. Szerencsénk, hogy nincsenek nagyon sokan, tudom, hogy a tömeget nem szereti annyira. De elég szellősen ülnek itt-ott az emberek, kész csoda egyébként. Bár gondolom a felnőttek dolgoznak, a diákok meg tanulnak a hátralevő vizsgáikra, vagy lehet csak szimplán senkinek nincs kedve sütizni. Megvárom, míg választ, majd a sajátommal együtt leadom a rendelés és nekiállok hogy megtaláljam az ideális helyet magam mellett terelgetve Pollit is. Az hiányozna, hogy elvesszen és megijedjen és ki tudja mi történjen vele. Felelősséggel tartozom érte, megígértem, hogy vigyázok rá, innentől kezdve úgyis kell lennie. Különben sem szeretném, hogy csalódjon bennem. Azt hiszem az egyikünk lelki békéjének sem tenne jót. Van egy szabad box elég jó helyen, kíváncsian pillantva a kislányra várom, hogy megmondja tetszik-e neki az ötlet, vagy keressünk más helyet. Nekem mindegy, hova ülünk igazából, ez most úgyis az ő délutánja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 30 ... 38 39 [40] 41 42 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed