36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Ivanich R. Benett hozzászólásai (16 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. január 19. 03:21 | Link


Nimród sokáig eltitkolta előlem, hogy a húga szintén a mi házunkba jár. Aztán összeállt a kép, hogy kicsoda is Lili. Meg tudom érteni persze, ha nem szívesen büszkélkedik valaki a testvérével, elég csak a legfiatalabb bátyámmal való ellenséges viszonyomra gondolnom. Ahogy levettem, köztük szerencsére nem ilyen a helyzet.
A Karolával való elhidegülésem alatt elgondolkodtam azon, hogy mi lesz ha tényleg összeveszünk, végérvényesen. Neki ott van Márk, én viszont nem gubbaszthatok örökké a könyveim felett, még ha el is kezdtem kialakítani a magam kis kapcsolatait. Ezúttal például Lilivel határoztunk úgy, hogy az egyik januári szabad hétvégén beülünk ide egy sütire. Ennek azért örülök különösen, mert egyedül nem sok bátorságom lett volna bemenni, másrészt bunkóságnak tartom befoglalni az alapvetően minimum két személyre szabott asztalok egyikét. Amúgy is jó fejnek tűnik eddig, hozzám képest ugyanúgy csendesebb fajta, jól kijövünk így. Az ajtón belépve szembesülök a teljes tanácstalanságommal. Hova üljünk, hol kell rendelni, egyáltalán mit kérjek ezúttal a forró csokim mellé, hiszen tortájukból is biztosan számtalan van. Különösen zavarba tudnak hozni, ha valamilyen varázsvilágbeli összetevővel bolondítják meg az alkotást, amiről fogalmam sincs olykor, hogy mi lehet. A megmentő választ a lánytól várom, akihez reménytelien fordulok.
- Nos, khm. Hova üljünk? - hagyja el a számat a bizonytalan kérdés, miután megköszörülöm a torkomat, belül pedig érzem, hogy egyre idegesebb leszek. Félreállok egy lépést, hogy ne legyek útban az utánunk jövőknek, azonban mivel gyűlik a vendégsereg, nem ártana lassan letelepednünk.
Szál megtekintése
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. január 19. 15:43 | Link


Úgy tűnik, egy hajszálon múlt, hogy nem engem löknek fel az utánunk érkező vendégek, de legalább helyünk akad végül. Minden bizonnyal azért maradt szabadon, mert közel esik a bejárathoz, és még az üres tányérokat is az asztal szélén hagyták a korábban itt tartózkodók. Tuti, hogy máskor nem ezt választanám, de úgy tűnik nem vagyunk abban a helyzetben, hogy válogatósak legyünk. Két kis elsős csak ne akarja befoglalni magának a beülős zugokat, beérem én ennyivel bőven. Lehuppanok vele szemben, kigombolva a kabátomat, majd a széktámlára igazítom. Az asztalkán ugyan van két kis füzetecske a kínálatról, de a pultban sokkal jobban át tudom gondolni, hogy mit szeretnék.
- Tudod már, hogy mit kérsz? Rendeljek esetleg én? Te addig foglalnád a helyet - javaslom neki néhány perccel később, mert félek egyedül hagyni a cuccainkat. Türelmetlenül lapozgatom a süteményes oldalakat, ilyenkor sosem tudom eldönteni, hogy csokis vagy gyümölcsös tortaszeletet válasszak. Ha utóbbit, akkor epreset, vagy citromosat? Nehéz dolgok ezek, tisztában vagyok vele. Még jó, hogy kísérőként a forrócsoki magától értetődő, már csak azon izgulok, hogy ne kerüljön sokba a végösszeg.
- Amúgy kíváncsi vagyok a véleményedre... - hajolok hozzá egy kicsikét közelebb. - Te megsértődnél, ha a legjobb barátod nem hívott volna el a bálra? - teszem fel neki az ominózus kérdést, amin egy ideje rugózom. Tudom, hogy nem ismer még annyira, de talán pont ettől tudná jól megítélni a helyzetet. Hagyom, hogy ráérősen böngészhesse az étlapot, ha pedig választott, akkor kész vagyok akár helyette is kikérni a rendelést, ha nem jön közben a felszolgáló.
Szál megtekintése
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. január 20. 02:14 | Link


Rövidesen fázni kezdek, mert túl közel vagyunk az ajtóhoz. Megszokásból vettem le a kabátomat, most mégis visszaöltözöm, főleg mert ő is magán hagyta a kinti ruháját.
- Szerintem én is olyat kérek - gondolkodom el hangosan. Nagyon finom tud lenni, az ízek szinte tökéletesen kiegészítik egymást. A múltkor, ha jól emlékszem narancsosat választottam, azzal se lőttem mellé. Be kell vallanom, hogy függőjévé váltam a falu finomságainak, igaz kicsit sokba kerül rendszeresen idelátogatni. A karácsonyi vásárban sem árultak ilyen ízletes édességeket, mint itt. A pultok mögé nézve számos diákkorút látok sürögni, ki tudja, lehet egyszer itt tudok majd munkát vállalni, hogy több legyen a zsebpénzem. Nagyon klassz lenne, ugyanakkor elriaszt a hely forgalma, mert ha kifáradok, nem lesz időm mellette tanulni.
- Rendben, egy perc és jövök! - esek el majdnem a saját lábamban, amikor Lili tervet változtat, én pedig megtorpanok az asztalnál azután, hogy felpattantam. Elbattyogok a pultig, ahol néhány percnyi őrlődés után szemet szúr a miattunk agyonreklámozott Bagolykő cupcake, így végül azt választom. Az egyik itt dolgozó megnyugtatásul közli, hogy hamarosan az asztalunkhoz viszik a rendelést, ennek tudatában csüccsenek vissza a helyemre.
- Egy galleon lesz fejenként - újságolom Lilinek, hogy tudja mire számítson távozáskor. Felsóhajtok, noha nem sokallom az árát, főleg hogy a borravaló is benne van a végösszegben. Elégedetten összecsapom a tenyerem. - Na ugye! Nem beszéltünk erről korábban. Akkor szerinted is túlreagálta - vonom le a következtetést a fejem csóválva.
- Aztán a bátyád mesélte-e, hogy a múltkor is itt forrócsokiztam vele, miután elvertem őt hógolyózásban? Tiszta víz lett szegény! Mondjuk arról nem én tehetek - mesélem büszkén vigyorogva.
Szál megtekintése
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. január 29. 01:08 | Link


Hirtelen nem tudom mire vélni Lili reakcióját az árakat illetően, ezért kissé kényelmetlenül kezdek el fészkelődni az ülőhelyemen. A tarkómat vakarászva azon töröm épp a fejem, hogy mennyire számít sok pénznek az, amit itt elkérnek. Nem sok hasonló helyen jártam, ami alapján tisztában lehetnék a varázsvilág áraival, vagy amihez viszonyíthatnék. Munkács környékén, ahol a nagybátyámék birtoka is található, ugyan létezik mágusfalu és város elvétve, de a határon túli árfolyamot nem érdemes összehasonlítani az ittenivel, főleg mivel náluk a polgárháború óta amúgy is egy kicsit a feje tetejére állt az élet. Persze nem sokat tudok erről, csak fél füllel hallottam ezt-azt. Bőven lekötött a golymókkal való ismerkedés, vagy a bűbájelmélet, ahogy a rokonaimmal való eszmecserék is óriási mérföldköveknek számítottak.
- Hát... Nem tudom, nem hiszem. Lehet, hogy tényleg nagyon elszúrtam valamit - nézek magam elé szomorúan, ahogy hangosan felsóhajtok. Nem sajnáltatni akarom magam, de eléggé elkenődök a gondolattól, hogy ennyire vak és naiv voltam. - Valahogy szeretném őt kiengesztelni, hogy ne haragudjon rám. Van valami tipped ajándékra? - jut eszembe a nagyszerűnek vélt gondolat, majd felkönyökölök az asztalra. Néhány oldalsó pillantást vetve a süteményes pult felé látom, ahogy nagy a mozgolódás arrafelé, úgyhogy gyanítom a rendelésünk rövidesen felszolgálásra kerül. Már nagyon hiányzik a forrócsoki íze a számban, az álmodozás közepette körbe is nyalom az ajkaimat.
- Kellett neki annyit a hóban térdelnie... Fogta magát és nekidőlt egy egész hókupacnak. Aztán meg nem fogod elhinni: megcsúszott a jégen és a hátsójára vágódott! Sajnos a fél utca látta - tartom a szám elé a kezem, hogy ne röhögjek olyan látványosan. Igazából nem rajta nevetek, csak olyan kínos volt ez az egész, hogy az emlékeket csak így tudom feldolgozni. Látom rajta, hogy őt is feldobom a sztorival. Nem csoda, hogy titkolta előtte. - Ne aggódj, nagyon jól küzdött, utána minden jóra fordult. Kár, hogy most nem ért rá jönni - dőlök hátra.
Szál megtekintése
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. február 23. 16:53 | Link


Eszembe se jut, hogy ő esetleg alig ismeri az említett személyt. Legalábbis ennyiből biztos, hogy nem tudná kitalálni, hogy kiről is van szó pontosan. Gondolkodóba esem, államat a tenyerembe támasztva könyökölök rá az asztallapra. Nemrég volt karácsony, most megint törhetem a fejem az ajándékokon? Azért valamennyire felvillanyoz, hogy nem egyedül teszem ezúttal. Úgyhogy a mosoly azért ott lapul a szám szélén, még ha haloványan is. De azért megdöbbentő, hogy mennyire zavarba tudok jönni a visszakérdezésétől, elvégre én ismerem őt az egyik legjobban itt a kastélyon belül, és mégis ilyen egyszerű kérdések kifognak rajtam. Mármint, ha tényleg legjobb barátok lennénk, akkor talán tudnom kéne magamtól, hogy minek örülne, vagy csak én vagyok béna, nem tudom.
- Hát... sok mindent - közlöm vele nagy komolysággal a semmitmondó információt. Érzem, hogy mivel ezzel nem megy sokra, csak még kínosabbá kezd válni a beszélgetés, úgyhogy rövidre zárom. - Áh, majd készítek neki egy karkötőt, talán az lesz a legjobb, nem? - azért kikérem az ő véleményét is, hogy a megerősítésével helyretegye az önbizalmamat.
- Sajnáltam őt, hidd el. Még szerencse, hogy nem esett nagyot - taglalom, mikor is végre megérkezik a rendelésünk. Illedelmesen megköszönöm a felszolgálónak a fáradságát, majd belekortyolok az italomba, ami viszont még elég forró ahhoz, hogy rögtön nekilássak. Csúnya nézésem is elárulja, hogy majdnem leégetem a nyelvem.
- És veled amúgy mi újság? Nincs valami izgi sztorid? - húzom közelebb egy kicsit a széket, de azért még előre is hajolok valamivel.
Szál megtekintése
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. február 24. 02:37 | Link


- Ohó! Ezt jó tudni - dőlök hátra elégedetten. Csillogó szemeimben az öröm jelével valóban természetesnek veszem, hogy hallott már Karoláról, ezért meg se kell említenem neki név szerint. Ha más nem, a házon belüli tevékenységével biztosan mindenki által ismert személlyé nőtte ki magát, velem ellentétben. Mindenesetre addig jó, amíg nem vagyok reflektorfényben. Az mindig megosztó figurává tesz valakit, én pedig nem vagyok kész a negatív kritikákra. Próbálok persze edzeni a rosszindulatú támadók ellen, de hiába gyúrok Petyával, ha belül a többiek jó tanácsa ellenére is egy érzékeny elsőéves maradok. Egyébként Lili se panaszkodhat, hiszen elég sűrűn csevegünk, s a közös programunk is azt erősíti, hogy nyitott vagyok a folytatásra. Jó megfigyelőnek gondolom, nem hiába faggatom szegényt, hogy miként cselekedne a helyemben.
- Csak egy kicsiiit - nyújtogatom ki megégetett nyelvemet. Valószínűleg nagyon siettek az elkészítésével, de legalább valóban frissen kapom a finomságot. Én voltam türelmetlen, nem az ő hibájuk. A kapott kiskanállal kavargatni kezdem a bögrét, hogy fogyasztásra alkalmas hőmérsékletűre hűljön a csoki.
- Seprű akrobatika? - ismétlem meg a sportágat, mintha nem értettem volna jól az előbb. - Nem igazán, hogy őszinte legyek. De biztos veszélyes, ha seprűn kell egyensúlyozni. Nem félsz a magasban? - fonom keresztbe a karjaimat, ahogy eltűnődöm a dolgon, és próbálom őt elképzelni a gyakorlatok közben. Iszonyú, hogy ennyire ódzkodok a repüléstől, holott szinte minden varázslóban természetes ez a közlekedési módszer.
- Nem is tudtam, hogy van a suliban. De egy próbát lehet, hogy megér. Rólam szerintem mindenki hallotta, hogy reszketek a seprűn - mosolygok beletörődően.
Szál megtekintése
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. március 2. 01:16 | Link


Vékonyka ujjaimmal óvatosan fonom körbe a bögrém, amikor az már nem annyira forró. Elég volt a nyelvemet leforrázni a finomsággal, nem hiányzik még, hogy a tapintásom is kinyiffantsam. Ezek után az is kérdés marad, hogy miként fogom én jóízűen elfogyasztani a csokit, ha nem fogok érezni semmit. De nagyon erősen reménykedem benne, hogy nem égettem meg annyira az ízlelőbimbóimat, hogy a teljes élménytől megfosszon. Lehettem volna egy kicsit elővigyázatosabb is.
- Látszik valami? - kérdezem ártatlanul, ha már szemlélőm akadt Lili személyében. Nyelvet öltve látványosan áthajolok hozzá az asztal felett, természetesen vigyázva arra, hogy ne lógjon bele a felsőm az italomba. Kíváncsian pislogok rá, hogy vajon lát-e valami furcsát rajtam, esetleg piros foltokat, amik arról árulkodnak, hogy bizony nagy a baj. Kicsit lihegek így a számon át lélegezve, aztán visszasüppedek a székembe és hagyom, hogy kiszáradt nyelvemhez érjen a nyál, majd az akrobatikáról kezdünk el beszélni.
- Igazán? - húzom össze a szemem kételkedően. - Na jó, ebben igazad van - röhögök fel hangosan, mikor végiggondolom. Annyira hülye sport ez a kviddics. Nem elég, hogy egy seprűn kell egyensúlyoznod, még egy masszív golyó is üldöz, ha nem a többiek löknek fel a magasban. Hát, ha valakinek ez a perverziója, akkor nem állok útjába a boldogságának, de engem sürgősen hagyjanak ki ebből. Maga a repülés persze foglalkoztat, mert nagyon menő lehet suhanni a felhők között, de még rettentően félek tőle.
- Hát, majd kíváncsi leszek, hogy mit műveltek. Elmehetek megnézni az egyik edzéseteket? - érdeklődöm, a sajátos kis poénjára pedig csak forgatom a szemeimet. Megejtem az első kortyomat, ami már fogyasztható hőmérsékleten ér, aztán válaszolok a rá jellemző, gúnyos szurkálódására.
- Nos, hát... azon meg igyekszem változtatni. Keresem a megfelelő személyt, aki korrepetálhatna - húzom magam össze szégyenemben. Elszomorít, hogy híre ment a félelmemnek, mondjuk nem meglepő úgy, hogy a fél csoport rajtam röhög az órákon. Persze nem szabadna megérintsen, mert a többi órán a legjobbak között vagyok, de akkor is.
Szál megtekintése
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. március 8. 21:43 | Link


Betudom a hátrahőkölését a nyelvem állapota miatti sokkolódásának, ami csak még jobban aggasztani kezd, hogy mi is történt akkor vele pontosan a leforrázás hatására. Kíváncsian és már-már türelmetlenül fúrom Liliébe a tekintetem, hogy ugyan áruljon már el valamit, mert megveszek az információ nélkül. Bizalmatlanul pislogok rá, egyre feszültebbé válva a diagnózis lassú felállítása után, majd így dőlök vissza a helyemre.
- Nem tudom, olyan fura. Remélem elmúlik - nyöszörgöm mély aggodalommal a hangomban, az asztal alatt pedig még az ujjaimat is nekiállok tördelni idegességemben. De persze nem olyan nagy a baj, mint azt érzem, gondolom egyszerűen csak megijedtem a hirtelen hőmérséklettől, s nemsokára gond nélkül fogyaszthatom az italomat. Addig is megragadom a villát és a mellé rendelt süteményből kanyarítok egy szeletet, amit gond nélkül kóstolok meg.
- Nézd, ennek pont Levita színű a tölteléke! - kiáltok fel boldogan, ahogy villám hegyével a krémre bökök. - Jól van, majd szólj. Remélem rá fogok érni.
Bízom benne, hogy sikerül majd elcsípnem Lilit gyakorlás közben. Nem biztos, hogy meghozza a kedvem ehhez a sporthoz, de jó mulatság lenne megnézni őket, ahogy versenyre készülnek. Persze nem akarok szemtanúja lenni baleseteknek, noha a kviddicsmeccsekre is ki szoktam járni, ha vannak, még ha ott is előfordulnak csúnya szerencsétlenségek.
- Jaaa, nem azért mondtam ám, de adnám, szóval ha titokban is, de legalább fejlődnék - szabadkozom a kezemmel hadonászva. A kastély felett repkedni például klassz lenne, az jöhet bármikor, ha nincs hideg. Közben folytatom a süti elfogyasztását.
Szál megtekintése
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. március 26. 16:15 | Link


- Nocsak, talán gyógyítónak készülsz? Esetleg mondhatnál rá valami bűbájt, hogy azonnal helyrejöjjön. Mert én nem tudok... - tárom szét karjaimat. Ezt nem is tudtam eddig, amit mond, de jelentősen megkönnyebbülök. Tudom, hogy nem értek mindenhez, de létezhet, hogy ő esetleg jobb nálam? Veszélyen az iskolaelső címért folytatott kemény harcom. Kétségbeesett fejem helyett azonban nyugalomra csitítom magam, ha már ő is ezt próbálja nálam elérni. Végtére is azért vagyunk itt, hogy kieresszük a gőzt, és jót beszélgessünk.
Önfeledt falatozásom folytatom a kommentár után a sütiből, ami csakugyan meghozza a szomjamat az időközben kihűlő forrócsokiból. Nem hideg, csak langyos már, valósággal itatja magát. Az is tény, hogy tömény, eltelíti a pocakom, de remélem nem fogja megülni ez a sok cukormennyiség. Tudom ám, hogy a Bagolykő cupcake tulajdonsága a jelképállat megjelenése a csuklóm környékén, ezért ujjongva, már-már a székemből felpattanva mutatom meg neki, hogy mostantól mi fogja boldogítani a testrészem. Mert hát, hallottam erről, de nem hittem, hogy létezik. Most élem át először.
- Azt biza! - ragadom meg mancsos pracliját egy furcsa fintorral, mikor kitapintom a morzsát. Na nem mintha a fogam közé szoruló sütidarab jobb látvány lenne, mikor elvigyorodom. Elsős vagyok, na. Mikor elhúzom a kezem, azért az asztal alatt alig észrevehetően letörlöm a rám ragadt dzsuvát, az egészből ő pedig talán csak annyit érzékelhet, hogy egy idő után kínosan felnevetek.
Illedelmesen megvárom, hogy ő is befejezze a falatozást, aztán visszaviszem a tányéromat, hogy intézzem a piszkos anyagiakat. Összességében jó, hogy eljöttünk.
Szál megtekintése
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. december 1. 13:11 | Link


Az utcákon megjelentek a karácsonyi díszek. Először a fényfüzérek kezdték körbeölelni a kirakatok széles ablakait, aztán megbűvölt hóemberek fakadtak dalra, és néhol egy-egy Mikulás is táncra perdült. Jellegzetes illatok terjengtek az egyébként hideg levegőben, aztán néhány napra rá én is megjelentem a kavargó tömegben, akiket elkapott a szokásos bevásárlási láz. Nézelődtem szótlanul, arcomon halvány mosollyal. Hagytam, hogy magával ragadjon a hangulat, hogy egy kis csend és nyugalom költözzön a szívembe. Valami, amire régóta vágyom. Valami, amiről azt hiszem, talán az ünnep majd megadhatja nekem.
Aztán az egyik olyan napon, amikor szabad lejárást kaphattunk a faluba, Karola elhívott a cukrászdába, hogy igyunk meg valamit. Sejtettem, hogy valamilyen céllal teheti ezt, de végül is igent mondtam. Lehet, hogy csak én gondolom túl a dolgokat. Mármint ez elég jellemző rám, de próbálok rajta változtatni. És nagyon is vágyom arra legbelül, hogy társaságban legyek, csak megszoktam már a gubbasztást. Úgyhogy felöltöztem, bár nem elég jól, így most kissé vacogósan baktatok le a Fő utczán, hogy egy lámpaoszlopnak dőlve az ő felbukkanását fürkésszem. Mindig olyan időpontban megyünk, amikor nincsenek túl sokan, és most különben is inkább vásárolnak az emberek, mint beülnek valahova találkozni. Arra ott lesz a heteken belül aktuális karácsony. Nekünk pedig a hazautazás miatt nem hiszem, hogy lesz időnk akkor összefutni. Ó, és jut eszembe, a barátaimnak még mindig nem vettem semmit... De legalább a családot letudtam.
Szál megtekintése
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. december 6. 12:59 | Link


Nem várok sokat, szerencsére. Ilyenkor minden egyes kinn töltött perc magában hordozza kissé a meghűlés esélyét, vagy csak én lettem ennyire elővigyázatos? Anyám túlzó gondoskodása, ami a legkisebb gyereknek jutott, természetesen kiütközik ilyenkor, de pont hogy kezdem végre elhagyni a jó vastag öltözeteimet, mert szerintem a vékonyabb kabátjaimban sokkal jobban meglátszik a formám, hiába vannak még mindig pálcikalábaim. Szóval, bár korábban örültem a pufi felsőknek, mert nem volt kivehető, hogy mennyire vékony vagyok, azért az utóbbi időkben arra is ügyelek, hogy a felsőbb évesek divatját kövessem. Valami változik, be kell vallani, és ez egy nagyon kicsit már a lázadás szaga, mert ha az otthoniak tudnák, lenne hozzám egy-két szavuk.
Dörmögve én is üdvözlöm őt. A két puszitól kissé elpirulok, de már megszoktam Karolától, hogy nálam sokkal jobban ki tudja magát fejezni, ha az érzések kimutatásáról van szó. A puszik hidegek, majdnem össze is rezzenek, de ez egy újabb ok arra, hogy végre betérjek a cukrászdába és kikérjem magamnak a forró csokimat.
Biztosan akartam ezt? Máris úgy érzem, mintha egy hatalmas reflektorfénnyel világítanának rám. Beérve automatikusan egy félreeső asztalt célzok meg, hogy még véletlenül se hallják mások is a beszédemet, de ezen felül is muszáj lesz halkan szólnom a diszkréció miatt.
- Hát... nem tudom, hogy mit is mesélhetnék - szabadkozom zavaromban, mint akinek borzasztóan kellemetlen magáról beszélnie. Lehuppanok a székre, aztán kihúzott háttal megpróbálom összeszedni a gondolataimat. - Megint azt érzem, mintha senki nem akarna észrevenni. Nem vagyok érdekes. De nem baj, nem akartam sohasem a menők közé tartozni. És végül is te itt vagy nekem - sóhajtok kínosan.
Szál megtekintése
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. december 14. 14:07 | Link


- Nem szeretnél csatlakozni az Edictum szerkesztőihez? - vágok közbe egy bravúros kérdéssel, mielőtt bármit is reagálnék a kabátomra tett dicséretére. Egyre erősödik bennem az az érzés, hogy nagyítóval figyel, elemez, méghozzá folyamatosan. Karolából egyszer tökéletes újságíró lesz, még a főszerkesztői posztot is kinézem, aztán továbbléphet a Havi Igéző, vagy valamelyik másik neves lap tagjai közé. De az biztos, hogy nagyon jó megfigyelő, mind külsőleg, mind pedig belsőleg könnyen kiszúr dolgokat, de persze az is lehet, hogy a velem való közeli kapcsolata erősíti fel benne ezeket az érzékeket. Munka szempontjából biztosan hasznos, de engem néha valamiért idegesít, mert úgy érzem, hogy egyszerűen átlát rajtam, és mindent ki tud szedni belőlem. Emiatt pedig, hogy nem tudok nemet mondani, igenis lúzernek érzem magam.
- Köszönöm amúgy, de... Én mindig fázom - vonok vállat anélkül, hogy beismerném az igazát. Mert egyébként valóban kicsit fázós típus vagyok, rossz a keringésem, az ujjaim gyakran hidegek még nyáron is.
Hagyom, hogy belém karoljon, úgy hallgatom a mondandóját. Próbálok nagyon rá koncentrálni, de egyelőre csak nyomasztani kezd, hogy a suli a téma, és nem tudok kikapcsolódni. Aztán az asztalnál ülve még durvább fordulatot vesz a beszélgetés, pedig alig telt el néhány perc.
- Miiii?! Ja neem, nem ciki. Akkor félreérthetően fogalmaztam, ne haragudj rám! - kerekednek ki a szemeim, és még a fejemet is fogom. Pont az hiányozna, hogy a legjobb barátommal is összevesszek, hogy őt is eltoljam magamtól. Ezt meg kell akadályoznom, ennyire nem szúrhatok el mindent.
- Nem olyan egyszerű leküzdeni az önbizalomhiányt, mint gondolnád - puffogok összefont karokkal, majd jól hallhatóan krákogok párat. - Honnan veszed? Tuti? Sok mindent hall az ember, nekem elegem van a pletykákból... Volt belőle részem bőven - izgatott leszek ettől, de nem biztos, hogy tudni akarom. Rendelek én is egy forró csokit, hozzá egy epres tortaszeletet, aztán türelmetlenül szemezek Karolával. - Nem is tudom, talán te? - vigyorodom el.
Szál megtekintése
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2021. január 11. 13:05 | Link


- Majdnem elhittem... - tartok hatásszünetet, és még a mutatóujjamat is a levegőbe emelem, hogy nyomatékosítsam levitás diáklétemből fakadó pallérozott elmémet, amit persze a korábban megszerzett, majd szemtelenül elengedett címeim is igazolnak - ... de gondolom, ez megint valami irónia akart lenni - mosolygok elégedetten. Én, meg a humor, valami olyasmi, amit ritkán emlegetnek egy mondatban. Nem hiszem, hogy Karola valóban viccesnek tartana, másnak is feltűnt volna már a kastélyban, ha így lenne. Ha van is valami érzékem a viccekhez, akkor bizony el kell gondolkodnia a másiknak, ha valóban érteni akarja, hogy mire célzok. Nem mintha ez a mulattató megjegyzéseken túli közlésekre ne vonatkozna ugyanúgy.
- Szerintem tényleg lenne hozzá tehetséged, úgyhogy jelentkezz csak. De hozzád valami igényesebb rovat illene azért - bókolok őszintén, mert számomra a pletyka tűnik olyannak, amiről bárki, bármikor, írói véna nélkül tudna produkálni valamit.
Megvárom, amíg a gőzölgő forró csokit a kezem közt szorongathatom végre, és a süteménybe is beletúrok kicsit a villámmal, kóstoló gyanánt. Ma főleg gyors a kiszolgálás. Karola kijelentése igencsak meglep, először azt hiszem, hogy csak azért mondja, hogy egy kis lelket öntsön belém. Jobb, ha utánajárok, hogy mi az igazság.
- Ugyan... Oka van annak, hogy ott vagyok, ahol. Szinte senki sem ismer, aki meg igen, az inkább ne ismerne. A Levita még határeset. Persze sokkal jobb nekem itt, mint az előző sulijaimban. Na de amúgy, neked miben is van gond az önbizalmaddal? Nagyon határozottnak tűnsz pedig. Áruld el a titkod - hajolok kissé közelebb kérlelően, mert valóban jól jönne néhány tanács és praktika, amit ő is alkalmaz. - Eliza? Hm... Ismerősen cseng. Miért gondolod, hogy randiznunk kéne? Ez nem így működik - rázom a fejem tiltakozóan, még a homlokom is összeráncolom hozzá. Aztán hamar kisimulok, és háborgok azon, amit felvet. - Te aztán tudsz kérdezni. Sok mindent kinézek belőled, azért... Hát, nem tudom - tárom szét a karomat, de csak azért, mert kivételesen rejtélyes és vicces próbálok lenni, hátha zavarba tudom ezzel hozni Karolát.
Szál megtekintése
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2021. február 17. 18:48 | Link


Hát jó, akkor gondolja komolyan. Ezzel csak még jobban összezavar. Néhány szemöldökfelhúzás, és nagy nehezen végleg elengedem a dolgot, megnyugszom, és a fejemben más dolgokra koncentrálok inkább. Aztán csak-csak visszaugrik a bók a fejemben, hogy valaki végre újból pozitív jelzőt aggatott rám. Ismételten csak azt tudom mondani, hogy ha másoknak nem, legalább a barátaimnak vicces vagyok. Talán ezért is a barátaim. Az a szűk kör, aki érti a humoromat.
Érdeklődve hallgatom, hogy miről írna legszívesebben. Egyetértően bólogatok rá. Tudtam én, hogy Karolába több tehetség szorult annál, minthogy a céltalan pletykarovatokat szerkessze, amik csak az indulatokat keltik másokban, de hasznos tudást nem adnak.
Komótosan eszegetek a süteményből, és kortyolok az italomból, kihasználva, hogy végre nem sietek sehova. Egyedül Karola kíváncsisága, stílusa üldözhet el az asztaltól, ha a továbbiakban olyan témákat kezd el vesézni, vagy boncolni, amiktől lefárasztana. De eddig becsülettel tűröm a bevetést.
- Jaj, ugyan! - nevetek fel egy pillanatra. - Gondolj csak a DÖK kirándulásra. Nem emlékszel, mi ment ott is? Önmagában nem segít rajtam, ha megjelenek mindenhol. Vagy említsem tavalyról a karácsonyi bált? Abból is csak a baj lett, hogy megjelentem. Jelenleg legalább nem talál meg semmilyen rosszakaróm - forgatom meg a szemeimet feszülten. Túl sokat kockázatok az ismertséggel. Jó ugyanúgy megtalálhat, mint rossz ember. És nehéz őket megkülönböztetnem.
- Oh, hát... neked legalább szigorúak a szüleid. Nálam is sok elvárás volt a környezetemnek, de ezt tudod jól, aztán apának holt mindegy, mit csinálok. Lesz belőled még évfolyamelső, csak talán téged is megviselt néhány időszak - próbálom én is bátorítani, de nem hiszem, hogy túl meggyőző vagyok. - Hékás! Szóval mondd csak el szépen, hogy szerinted milyen lányok illenek hozzám! - akadok ki látványosan, eltátott szájjal.
Sértődötten kavargatni kezdem az italomat, de a fejemben egyre csak Eliza jár a fejemben, próbálva őt a lehető legjobban felidézni. Nem nagyon ismerem... De ő vajon mit tudhat rólam? Lehet, hogy minden lépésemet lesi? Ez nagyon ijesztő.
- Egy... randit? Ajj, ne már, Karola, hát ezt ne randinak nevezd. Ha akar valamit, keressen meg, de mégis mit kérdezzek tőle csak úgy? Ha meg vele is beülnék valahova, tök erőltetett lenne. Tudod, hogy nem szeretem az ilyet. És hogy milyen kínosan tudok viselkedni - suttogok feszélyezetten, ezért arra kérem, találjunk más megoldást. - Igen, mind megeszem - tömöm be az összes maradékot a számba, hogy nyelni is nehezemre esik.
Szál megtekintése
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2021. március 31. 02:51 | Link


- Igen? Melyiket ajánlod akkor? Vagy csak száműzni akarsz? - mosolyodom el halványan, de annál nagyobb felszabadultsággal az arcomon. Nem érzem túlzottan viccnek, de bántónak sem, amolyan karolai szurkálódásnak, amit nem szabad magamra vennem. Épp elég, hogy elismeri a mondandóm jogosságát, amivel viszont felerősíti bennem, hogy igazam van ezzel kapcsolatban. A zárkózottságom szempontjából biztosan nem kerültem közelebb a változáshoz. Ezúttal.
Felkönyökölök az asztalra, majd jobb tenyeremmel megtámasztom a fejem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Karola mit fog mondani a kérdésemre. Valamennyi külvilági visszajelzésre érzékeny vagyok, de a közeli barátaimtól úgy gondolom, hogy egész jól elviselem a kritikát. Ami persze nem igaz, mert az ő szavai mennek a legmélyebbre. Nagyon óvatosan kell felelniük, ha nem akarják, hogy seb legyen a lelkemen. A legjobb barátnőmet azonban a jó szándék vezérli, a bizalmat megelőlegezem, maximum fintorgok majd egyet a válaszán.
- Okoskák? - vágok vissza rögtön, amint befejezi. Már előtte is akartam, de inkább megvártam, amíg megmagyarázza a szó jelentését, ami nem teljesen sikerült. Mert olyan sértőnek gondolom ezt a jelzőt ebben a formában. Minimum félreérthetőnek. Elvárom, hogy öntsön tiszta vizet a pohárba, vagy mellre tudom szívni. - Ezek szerint maradjak a kékeknél, ha párkeresésről van szó... Hol máshol lehetnek elég intelligensek hozzám a lányok - nevetek fel halkan, ahogy kortyolok egy újabbat. - És mondd csak, ez az Eliza is a Levitába jár? - persze a hangsúlyomból érződik, hogy igencsak kétkedem, mert hát nem vagyok egy társasági forma, de a saját körletemben mozgó személyeket még többnyire fel szoktam ismerni. A szomorú igazság pedig az, hogy még nem találkoztam vele kimondottan, úgyhogy lassan készülhetek azt is kimondani, hogy Karola saját magának mond ellent. De korai még az öröm.
- Hát, figyelj, fontos az ész, nem csak a külső - zárom le eme bölcsességgel. - Miii? A vak is látja, hogy éhenkórász vagy, nem pedig én zsugori, ez már rég nem a lovagi kor, a kölcsönösség híve vagyok, azt hiszem. De oké, le tudom csekkolni az illetőt, ha erre célzol. És az még tényleg nem randi lesz - majdhogynem kilöttyintem az itókát, akkora lendülettel kapom ki a karomat magam alól, hogy duzzogóan jól összefonhassam őket magam előtt. Mégis micsoda kínos viselkedésről zagyvál ez itt össze? Azon kívül, hogy sokszor meg se mukkanok, igencsak illemtudó vagyok. Esetleg a dúsgazdag aranyvérű sarj nem veszi észre, hogy egy koldus félvérrel társalog. - Megpróbálhatok nyitott lenni, de senki nem fog meg túlságosan. Az egy dolog, hogy szépnek látok-e valakit. De te feldolgoztad már a történteket? És most kivel kavarsz? - kerülöm ki a kérdését, majd terelem rá a reflektorfényt.
Szál megtekintése
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2021. augusztus 2. 18:04 | Link


Bevillan valamennyi lány képe a suliból, akit úgy ahogy szépnek találok. Nem mondanám, hogy megdobogtatnák a szívem. Talán egy kicsit. De azt hiszem túlzás, hogy odáig lennék értük. Lehet, hogy azért, mert annyira nem nagy szám, vagy csak hiányzik belőlük az a plusz, vagy csak simán túl sok csalódás ért és bezárkóztam magamba, nem tudom. Az biztos, hogy nem egyszerű. Ez sosem az. A többi ház jellemvonásai annyira erős sztereotípiát adnak, hogy biztat Karola a próbálkozásra, valamit elindít bennem, de átütő sikert nem ér el szavaival. Inkább csak tovább emésztem magam a dolgon. Lehet, hogy ha néhányat alszom rá, akkor másképp fogom látni a dolgokat. Addig még hagyom, hogy ülepedjen ez a dolog bennem. Ha nagyon akarom, akkor egy navinés lány ugyanúgy aranyos lehet, de a pirosak például túlságosan energikusak, pörgősek úgy általában, ami ijesztő. A rellonosoknál pedig maximum azért lennék szerencsés, mert le tudná állítani a srácokat, ha zaklatni akarnak. De az meg hogy nézne már ki? Egy zöld pajzs, a gyengébbik nemből. Magamnak kell megtanulnom megvédeni önmagam a zaklatóim ellen.
Aztán amiben végső soron hiszek, az a spontán kialakulása az érzelmeknek. Nem szabad erőltetnem, jönni fog magától, csak türelem kell hozzá. Abban sem vagyok biztos, hogy mire van szükségem, mit és hogyan akarok csinálni az életben. Túl sokat tépelődöm, ami lassan már az álmaim rovására megy.
- Igen. Okosat. Szépet. De ne legyen okosabb. Egyenlő, vagy olyasmi - mormogom el egymás után, lomha lassúsággal a tőmondataimat, mintha egy gép lennék, s közben minden egyes pont után aprót biccentek felé, hogy lássa, megértettem a leckét.
- Eddig nem volt baj. De kezdem úgy érezni, hogy ha nem sietek, elkések - tudom, hogy nagyon rossz gondolkodás, de azok után, hogy már többször voltam karnyújtásnyira a boldogságtól, csak még inkább felzaklat annak hiánya. Úgyhogy a tettek mezejére kell lépjek. Kihörpintem a maradék italomat, s ezzel mondhatni kivégeztem a rendelésem. Egy darabig még hülyéskedek Karolával, és természetesen a fiúügyeit is megpróbálom orvosolni, amennyire tőlem telik. De sajnos nem mindenbe avatott be eléggé, vagy csak nem akarok túlságosan erőszakos lenni, mert magamból kiindulva, engem zavarba hozna a túl direkt tanács, ugyanúgy megijedek, ha ő mond nekem valami erőset. Úgyhogy igencsak haszontalan pszichológus vagyok a találkozásunk alatt, de összességében jól sikerült a beszélgetés, témáink után pedig elégedetten indulok vele vissza a kastélyba. Hálás vagyok, amiért tanácsokkal látott el.
Szál megtekintése
Czukorvarázs Cukrászda - Ivanich R. Benett hozzászólásai (16 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed