38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 40 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. június 17. 22:51 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit | Előzmény




- Lucifer? - kérdezi nevetve, még a kezét is a szája elé helyezi, annyira magával ragadja a kacagás. - Attól, hogy nehéz dolgokon mentél keresztül, vagy mert rossz dolgok történnek veled, sosem leszel Lucifer. Hogy tudsz ilyenekre gondolni? - folytatja már komolyabban.
Nem akarta megbántani a másikat, csak furcsán érzi magát, amiért ilyen eszébe jutott Emeraldnak. Jó pár falatot lenyel, halkan fel is nyög a mennyei ízektől. A második sokkal finomabbnak ígérkezett, mint az első. Hiába felnőtt már, a gyermeki énje nem hagyja nyugton soha, még egy ilyen komoly téma kellős közepén is képes elkalandozni.
Hálásan pillantott a pincérre, aki elvitte a tányérját. Meg is akarta köszönni, de Emerald folytatta, így pedig ismét ő élvezett elsőbbséget. Még ha el is tudja vonni egy pillanatra a figyelmét, akkor sem tudná soha figyelmen kívül hagyni a legkedvesebb gyerekkori barátját.
- Gyakorló ügyvéd voltál, most pedig ápolóként dolgozol, szóval szerintem te tudsz a legtöbbet a sötét dolgokról utánam. Csak te az emberi sötétséget láttad, én pedig a varázslói utat követem figyelemmel.
Nehéz dolog olyas valakivel vitázni, akit évekig azért fizettek, hogy megnyerjen minden vitát. Ráadásul Emerald nem is volt rossz a szakmájában, ezért Ellienek szükséges pár perc, míg átgondolja, hogyan is folytassa a beszélgetést. A latte mellé kapott vízből kortyol egyet, mielőtt megkóstolná a kávéját, ezzel is nyer egy kis időt. Ahogy leteszi a csészét, újra beszélni kezd.
- Nem mondanám tehernek - kezd bele elrévülve. - Sajnálom, hogy aggódnod kell, azt hiszem én is ezt tenném fordított helyzetben, de valahogy képtelen vagyok abbahagyni. Persze, szeretem beismerni, hogy jót is teszek ezzel, de amikor egy túra közepén vagyok, mindig csak az jut eszembe, hogy mennyire király ilyen dolgokat felfedezni és megörökíteni. A legnagyobb félelmem ezért nem is az, hogy egyszer balul sül el valami. Venezuelai vagyok, mi nem félünk a haláltól. Attól viszont rettegek, hogy rossz kezekbe kerül a tudásom, ezért is sajnálom, hogy két könyvet is kiadtam. Akkoriban nem ez volt a lényeg, csak az, hogy valamit hátra hagyjak magam után - megvonja a vállát.
Magában elcsodálkozik, mennyit lehet változni alig pár év alatt. Amikor 21 évesen beperelték és a szeme előtt égették el a munkáját, csak sírni tudott. Egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy az a könyv három varázsló életébe került, amiért egy rossz gyerek jó tréfának gondolta kipróbálni azokat. Rossz tanulópénz volt számára, ezért fogalmazott sokkal regényesebben Annával a második kötetben. Páran Lockhart utódjaként emlegették, de őt ez már nem érdekelte. Egyedül az foglalkoztatta, hogy ne ártson, hanem segítsen is a könyveivel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 18. 01:54 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Sosem használtam hasonló szavakat most is egy pillanatra felkúszott a szemöldököm, de aztán csak elengedtem az egészet. Tény, túlságosan is közeli barátok ahhoz, hogy csak úgy hagyjanak a szarban, és ez fordítva is nagyon igaz. Húztuk már ki egymást minden bajból, talán tényleg ennyi az egész. Ellenben a malac kérdésével, amire én a mai napig nem találtam indokot, kérdést vagy éppen választ. Már a meglétének okát is elnyelte a fekete lyuk leginkább, de most ő boldogan vinnyoghat egy kisgyereknek, aki legalább élvezi is, nekem meg megmenekülnek a cuccaim és fölösleges energiát se kell fektessek látszatkedvelésbe. Nincs nekem erre időm.
- Egész máson szoktam hidd el. - Furcsa volt tőle hallani a borút, akkor is, ha óva intés volt, mintsem komoly felvetés. Azt hiszem kicsit el is gondolkodtatott, meg, ami azt illeti, nem vagyok olyan fiatal, mint kimondva szeretné. Már éppen elértem a hát-derék-nyak fájási bajok hármasával járó kényelmi időt, mikor ott is ropog a csontom, ahol el sem mozdultam. - Az életben ami jó, élvezhető vagy akarjuk, kilencven százalékban sosem volt vagy sosem lesz egészséges.
Nyilván nem ma kell elkezdenem felvilágosítani az élet gördítette lehetőségekről, mégis megint beleestem a szokott hibába és ott volt a hangomban, ahogy elmélyült az okosítási szándék, persze nem kioktatóan.
- Azaz? Kicsit bővebben - néztem rá pillantott sem hagyva rá, hogy abbahagyhassa ezt. Egyszerűen tudni akartam, és mikor így volt nem ismertem a határt a követelés és a kérés között. Megesett, hogy ez elcsúszott, vagy szebben mondva elmosódott. Most több volt a szándékosság benne, mint normális lenne. - Olyan amerikai. Megkóstolod?
Tudtam, mert megesett már a megjegyzés, mit gondol róla, ha véletlenül én is eszem ilyeneket, az legtöbbször valami extra édes, és biztosan köze van valamely csokoládéhoz. Ennek jelen esetben mindhez. Közben felé toltam kissé a poharat, még szerencse is, mert utána már kénytelen voltam a tenyerembe temetni az arcom a kis mutatványára.
- Nem tudsz meglepni, Kicsi, az - jegyeztem meg szórakozottan, még el is vigyorodva, ahogy egy szalvétát felé tartottam, biztos, ami biztos. Megvártam, hogy leküzdje a falatokat, egész sokáig is felejtettem rajta a tekintetem, aztán a mondandójára felemelve a fejem néztem rá.
- Eljöhetsz hozzám bármikor, nem eszem embert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2018. június 18. 11:17 | Link



Amint meghallotta a csokoládépapír csörgését hátrált és leült a kisfiúval szemben a betonra, majd figyelt.
Ami a kérdést illette, nem igazán volt éhes, reggelizett, azonban a csokoládét nem is akkor szokták enni az emberek, mikor éhesek, hanem akkor, mikor van addig amíg el nem fogy.
Kicsit toporzékolva várta, hogy adjanak belőle azonban fel volt készülve különböző trükkökkel arra az esetre, ha a kis jutalomért le kell nyűgözni Davidet. Ilyen volt mondjuk a fekszik, pitizik és a hempereg, mert ezeket szokták tőle leggyakrabban kérni. Ezt a mutatványsort most is bemutatta, türelmetlenségében a végén pedig bal mancsát a fiú felé nyújtotta. Most már igazán mindent megtett amit meg lehetett, tessenek vele megosztani az édességet. Ezt a mondhatni már követelését szemei csillogásából is ki lehet olvasni, meg halk vakkantásából. Luca sohasem volt az a türelmes ember, mindig mindent rögtön akart és azonnal, az pedig meg sem fordult a fejében, hogy valamit nem kaphatott volna meg, mert lényegében ennek is egy ilyen szituációnak kellett volna lennie, hiszen kutya csokit nemigen szokott kapni, pláne, hogy még csak nem is egészséges a pöttöm mitugrászokat ilyesféle nyalánkságokkal etetni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 18. 11:25 | Link

Mr Westwood
her | Once upon a time

- Min szoktál? - kérdeztem vissza reflexből, különösebben át sem gondoltam, mielőtt kint lett volna a kérdés, csak megtörtént. Anno sem szoktam magam azon zavartatni, hogy mit kérdezek, ő az apum volt, mindenre válaszolt, ha elég szépen néztem. - Olyan lelombozó tudsz lenni.
Azt hiszem, hogy ebben nem értettünk egyet, mert a legtöbb dolgom nem volt egészségtelen, legfeljebb drága, vagy időigényes, esetleg szociálisan elítélendő. Legalábbis, Piros szerint mindenképpen. Más kérdés volt, hogy ezek nem szoktak meggátolni abban, hogy kipróbáljam, megszeressem és az életem szerves része legyen. Egy alkalomtól eltekintve.
- Nem tetszene - közöltem higgadtan, nem is akartam én rosszat neki, egyszerűen tudtam, ha elmesélem, nem lesz elragadtatva, sőt, talán még tényleg nagyon ki is akad rám. - Csak voltak olyan pontok, ahol túl sok volt hirtelen a szar ahhoz, hogy feldolgozzam. Meg olyanok, ahol szerettem volna... lezárni ezt az egészet.
A kérdésre bólintottam egyet, kis mosolyt is erőltetve az arcomra, mert tudtam, hogy csak miattam sztereotipizál. Másért nem szokott ilyet, sőt, szerintem ő nagyon is jól elvolt a származásával, nem igazán élte, mikor piszkálták miatta.
Közben felém tolta a poharat, de engem éppen lefoglalt, hogy nagy lelkesen lapátoljam a kicsi arcomba a kókuszos csodát, mindenféle különösebb zavargás nélkül.
- Nem? Ez kicsit elkeserítő... - jegyeztem meg, lebiggyesztve az ajkamat, mielőtt még a tiszta kanalammal beletúrtam volna a krémbe. Nagyon finom volt, olyan tömény és testes, már-már túl édes is nekem, mire elmosolyodtam. - Aha. Olyan amcsi.
Azért elvettem tőle a szalvétát egy hálás pillantással, majd kicsit megtöröltem a szám, a maradék kókuszt és szájfényt is eltüntetve róla egy határozott mozdulattal. Aztán vissza is toltam elé a poharat, az ajkam rágicsálva, hogy visszafojtsam a vigyorgást. Nem ment. - Oh yes, you do. De majd észben tartom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Bornemissza Luca
Írta: 2018. június 18. 11:48
| Link

A papaírcsörgésre fel figyelt a kutyus és türelmesen figyelte, hogy mikor veszem elő, de vissza gondoltam, hogy valakitől hallottam azt, hogy a kutyákra nincs jó hatással a csokoládé, többször is átgondoltam, hogy megetessem-e a kiskutyát. Nem akartam, hogy miattam legyen valami baja az apró állatnak. El kezdett mutatványokat csinálni, magától nem tanulta volna meg, igy biztosan van gazdája. Fel álltam és indulni kezdtem. - Most megyek, nem szeretném ha a csokitól bajod esne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2018. június 18. 13:12 | Link



Már szinte a szájában érezte a csokoládé ízét, nagyon a célban látta magát, csak néhány pillanat és megkaparinthatja azt az ízletes csokoládékockát ami után az elmúlt három percben oly nagyon vágyakozott, mikor David közölte, hogy nem óhajt adni az édességből.
A kutyus hirtelen megfagyott, nem mozgatta a kis popóját sem, mint más ebek a farkuk és szemében mélységes bánat és csalódottság csillant. De ő nem akarta feladni. Lucának nem lehetett nemet mondani... mármint lehetett, csak az esetek többségében nem értette meg, ahogy most sem. Kicsi habozás után a fiú nyomába indult, ugrálva követte lépteit és néha mikor David lépett a lábai közé is bement  a corgi, hogy még csak véletlenül se tudjon olyan könnyen gyorsabb tempót fogni, amit esetlegesen a kutyus kurta tappancsai ne bírtak volna.
Közben halkan nyüszített, könyörgően sírt, hogy szánják meg. Jaj ha most Kirill látná...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Bornemissza Luca
Írta: 2018. június 18. 18:30
| Link

Probáltam el menekűlni a kutyus elől, de nem engedett el, a lábaim közé ment ezért alig tudtam megmozdulni. Jólvan mondtam és újra elő vettem a csokit, egy ilyen cukiságnak nem nagyon lehet ellenállni, kibontottam és letőrtem egy kockát. - Remélem semmi bajod nem lessz. Megvakartam a füleit és a szájához nyújtottam a csokikockát. Nézelődtem, hogy nem lát senki, egy kockától csak nem esik baja.
Utoljára módosította:King Jr David, 2018. június 18. 18:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2018. június 18. 19:10 | Link




A kikönyörgés hihetetlenül nagy sikert aratott és az áhított étel nemcsak, hogy újból előkerült, de a kisfiú végre letört belőle egy darabot és Luca felé nyújtotta. A kutya boldogan vette el Davidtól a kockát, ügyelve, hogy ne harapja be az egész ujjacskát csupán a csokit, majd elrohant. Ám nem ment messzire, csak a közeli virágágyásig, ahol már nyíltak a virágok, néhány vörös, néhány lila, pár sárga. Ezek közül választotta ki a magának legtetszőbb szálat, kitépte a földből, gyökerestől, mert hát ahogy esik úgy puffan, és már rohant is vissza a fiúcskához, hogy ő is tudjon adni valamit a csokiért cserébe. Boldogan állt meg a navinés előtt, aztán óvatosan letette a virágszálat a cipők elé, remélve, hogy nem lesz összetaposás a növényke halálának oka.
Eztán kedvesen kíséri a fiúcskát, el sem akar mozdulni mellőle ha tovább indul a sárgaság. Úgy véli, hogy akkor már elkíséri a kastély bejáratáig, mert még ott úgy sem volt, utána pedig beugrik az előkészítőbe, hátha összefut Kirillel, ha meg mégsem, legalább boldogságot okoz néhány kisebb gyerkőcnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Bornemissza Luca
Írta: 2018. június 18. 19:18
| Link

A csöppség el is fogyasztotta a csokit láthatóan ízlet neki, majd elrohant valamerre, én indultam volna vissza a szobám felé mikor újra megjelent és apró lábacskáival felém vette az irányt. Meg pillantottam a szájában a virágot és furcsán néztem, talán meg köszöni és igen a csokiért cserébe hozta a szál virágot, fel vettem a földről, majd indultam is a kutyussal aki követni kezdett. - Nagyon inteligens kutyus vagy. Mondtam neki és mosolyogtam, az én kis macskám nem ilyen ő csak eszik és alszik, de hát macskából van. Közeledtünk is az úticélhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 18. 23:19 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

- Lehetőségeken, a műveimen, mi van otthon a hűtőben - mondtam, a végén egészen el is nevetve magam. Nem tudom, sokkal könnyebb volt elkezdeni úgy a beszélgetést, mintha még mindig ott tartanánk, ahol, mint fenntartani. Persze ezzel sem volt bajom, de nem igazán tudtam mit mondani, nem volt képben, semennyire leginkább, ami normális és nem is tehet róla, de sok dolog azt hiszem még nem mondott volna neki semmit. - Kapcsolatban vagyok az egyik pécsi galériával, akik majd akarnak az én képeimből is párat a következő, „A természet maga” kiállításukra, mostanság éppen azon kattogok.
Azon, hogy lelombozó vagyok csak mosolyogtam az orrom alatt, nem hittem volna, hogy ez különösebben megütötte volna a lelkét, igyekeztem, nem mindig tudatosan csak, de odafigyelni nála, ha megjegyzést is teszek, az olyan legyen, amilyen. Elég nagy seggfej tudok lenni, és ezt nem mindig akarom csillogtatni. Most viszont eléggé csúnyán néztem rá. Nem megrovó voltam, inkább aggodalmas, és azt már ő is tudta szerintem ezen a ponton, hogy nem ráz le körítéssel. Aztán csak egyre kifejezéstelenebb lett az arcom, majd a homlokráncaim válaszoltak helyettem, még pár pillanatra csend állt közénk.
- Ugye ilyenek meg sem fordulnak abban a szép kis fejedben egyáltalán azóta? - Egyáltalán nem kérdés volt, inkább félig kijelentés, félig pedig leginkább már parancsszóba hajlott. Le sem vettem róla a szemeimet, abban igazat kellett adnom, hogy nem tetszene, nem, a saját gondolataim a ködös kis kifejtései után sem tetszettek, a leginkább teljesen levert a víz az elképzeléstől is. Még mikor a csokis krémet felé toltam, akkor is éreztem, hogy feszültebben szorítottam a kehelyre, így el is húztam a kezem és csak megtámaszkodtam az alkaromon, ahogy az asztal felé hajoltam.
- Inkább bájos - és kifejezetten örülök is, hogy nem változtál mindenben. Csak ezt éppen megtartom magamnak. Figyeltem, ahogy megküzd a magáéval, a vigyorom is lassan sikerült elhalványítani, a megjegyzésére meg csak elégedetten kanalaztam a csokiba. Szerettem benne az étcsokit, keserű volt, és sokkal jobban ízlett utána az embernek a tej és a fehér is.
- Nem, cicám, ez most nem az a kifejezés, amit keresnél - néztem rá sokatmondó vigyorral, mielőtt elégedetten a támlának dőltem volna őt figyelve tovább. Nem zavartattam magam, sőt, ami azt illeti tetszett, élveztem és akartam is most csak ezt csinálni. Túl régen láttam, pláne ilyen közelről és… így. Az utolsó emlékem minden volt, csak nem olyan, amilyennek ennek a lánynak mindig lennie kéne. Boldognak, a kókuszos sütivel vagy éppen a tonna csillámmal, amivel dekorálta sokszor a padlót is. - Komolyan mondtam. Örülnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 18. 23:58 | Link

Mr Westwood
her | Once upon a time

Imádtam, amikor nevet, ez pedig nem változott semmit azóta sem, csak kiült a szám sarkába az a bizonyos mosoly, hiába is nyomtam volna el. Kicsit jobban is hangzott ez a lehetőség, mint az, hogy bármi túl borús járt a fejében. Pedig erre is megvolt a maga sansza.
- Ez jól hangzik. Nem csodálom, hogy akarják a képeidet, ki nem? Ugyan már... - kicsit rosszallóan meg is ráztam a fejemet, de aztán csak vontam egyet a vállamon. Tudta magáról, hogy jó, nem kellettem én ehhez.
Azt hiszem, hogy még vissza kéne rázódnom a rutinba, hogy mit is szabad kimondani és mi az, amire még utalni sem. Már... persze, ha még látom őt. Ami ugye korán sem olyan biztos. Csak lesunytam a fejemet, nem akartam elmerülni abban, hogy mégis mikor és mit csináltam. De azt hiszem, sok választásom nem volt.
- Sosem szokott. Csak az van meg, hogy egy csomó ember ki van akadva és ilyen hülye nyugitakarót raktak a vállamra. Nem gondolkozom olyankor - ráztam meg a fejemet, megnedvesítve kicsit az ajkaim. Kínos, de azt akarta, hogy őszinte legyek, nem? - De mióta is?
Most én kerestem a pillantását, holott mind a ketten tudtuk, hogy az esetek nagy többségében nem én voltam az, aki válaszokat akart. Nem is lett volna a dolgok normális felállása, de ha nem határozta meg, hogy mióta, hogy is kéne felvilágolnom?
Kicsit el is vörösödtem, mikor közölte, hogy bájos, szerettem, mikor ilyeneket mondott, most mégis olyan kicsit idegen volt az egész helyzet, amiben voltunk. Ő azt tudta rólam, amit ma meséltem, én szintén, de ez leginkább a semmivel volt egyenértékű. Nyolc kib.aszott év telt el azóta.
- Ne csillogtassam a nyelvtudásomat? - kérdeztem vissza, mielőtt kitoltam volna oldalra a nyelvem kicsit, azzal a sejtelmes arckifejezéssel. Nem sokáig tartottam fent a pajkos nő maszkot, nem is ment, belenevettem a közepébe. - Úgy nézel rám, mint aki mindjárt felfal a pillantásával, Jesus, Axel, chill van, nem futok el. Lesz még időd megcsodálni.
Azzal hátradobtam a hajam látványosan és a kezembe temettem az arcom egy pillanatra, mielőtt visszanéztem volna rá, a villával a kezemben már.
- Kérsz a sütiből?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 20. 01:03 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Talán mások szerencsésnek mondanának engem azért a szétszórtságért, ami a gondolataimban él. Sokszor ez segített, akkora kavarc volt odabent, hogy nem volt kapacitásom újra és újra ugyan abba a szarba süllyedni, ami aktuálisan az életem jellemezte. Most is ilyesmi van, van mit tennem és mivel foglalkoznom, talán ezért is álltam így most az egészhez, ahogy. Lehet más esetben még ülnék ott a padon, merednék magam elé, és várnám, hogy történjen valami, amiből tudom, hogy most mi is van.
- Azok tényleg elég jók, amire ők pályáznak, ezért sem egyszerű megállapodni. - Nem bízom meg mindenkiben, de az egyik értékbecslési szakértőjükkel már többször dolgoztam, nagyon otthon van a modern művészetekben, pedig nem ez a szakterülete, kedves nő. De van, hogy tényleg ez a helyzet, mondjuk az utóbbi időben nem volt így mindennel, mai kikerült a kezeim közül. Ezt viszont megtartottam már magamnak.
Láttam rajta, hogy rosszul érzi magát, leginkább emészti, pedig nem rá akartam rivallani, inkább az érdekében felhívni a figyelmét, de ezzel néha igencsak mellé nyúltam nála, nem ez volt az első azt hiszem. Vettem is egy nagyobb levegőt, mit aztán egyben kifújtam, ahogy hallgattam tovább. Éreztem, hogy a nem is szűk nyakú pólóm feszegeti a nyakam, bár lehet inkább csak a képzet volt, leginkább az arcomra fagyott a kérdőrevonás minden sugara.
- Ez mikor volt? - kérdeztem szinte monoton és automatikusan az utolsó szava végén. Voltak dolgok, amikről hallottam, tudtam, hogy nem volt fényesen, de mélységekbe senki nem ment információkkal. Nem is lett volna miért elvárjam. Rá akartam vágni, hogy semmikor, hogy már akkor is hiba volt, de tudtam, hogy ez nem segít sokat. Szokták mondani, hogy az emberek változnak, vagy elhagyjuk, esetleg megcseréljük a szerepeket, de ez nem ezt mutatta. Ő zavartnak tűnt, kellemetlen volt neki, én meg megint éreztem azt az idegbajkezdeményt, amit minden alkalommal, mikor olyanba akart szaladni, ami tudtam, hogy rossz. Kezdve a lakótársával, folytatva a bulikon mindenféle próbálgatásával. Csak nem.
A sütik valahogy segítettek az egész helyzeten, mégis szarul éreztem magam és tehetetlenül emiatt, azért egy félmosolyt magamra erőltettem, a facepalm után, amit az egyben eltüntetett golyó váltott ki.
- Szeretem a nyelvtudásod - nyomtam meg a szót széles vigyorral, majd nyugisan méregettem, még fel nem csattant, amire el is nevettem magam összefűzve a karjaim magam előtt. - Igazán nem hibáztathatsz, csak nyolc év különbségeit keresem.
Az utolsó mondatrészére éppen elkaptam a pillantását, de nem volt hosszú ideig alkalmam a kékjeibe bámulni, mert el is temette az arcát, mire mosolyogva csóváltam a fejem.
- Nem, az mind rád vár, babydoll. Én ma csak néző vagyok… meg a csokikrémtesztelő - emeltem meg a kezeim a tenyereim felé tartva, hogy aztán vonva kicsit a vállamon engedjem el a témát. Nem azért hoztam fel, mert engem úgy meghatna a hely. De tudtam, hogy neki jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 20. 11:09 | Link

Mr Westwood
her | Once upon a time

- Hát azt gondolom. Találkoztam pár képeddel még tavaly Chicagoban is, azok se voltak rosszak. Időszaki volt, vagy fix? - kérdeztem vissza, mert ugye, sokszor mentünk múzeumba, elég népszerűek voltak az ilyen kultúrkirándulások. Kicsit nehezemre is esett tovább sétálni azoktól a daraboktól, meg úgy hirtelen beszélni is, de a munka az munka. Később visszamentem oda egyedül. Csak hogy biztos legyek benne, hogy tényleg az-e aminek gondoltam.
Kicsit komolyabban el is kellett gondolkoznom, elhúztam a szám, majd hangtalanul számolgattam, milyen évet is írunk és a papírom mikor szereztem meg erről az egész hóbelebancról.
- Jó másfél, két éve...? Valahogy így... Pár hónappal azután, hogy elkezdtem dolgozni - vontam meg a vállamat, mintha ez egy teljesen lényegtelen információ lett volna, ami csak megzavarta a társalgást. Lényegében valahogy így is történt, ha van egy kis eszem, kikerülöm ezt a társalgást. - Ne beszéljünk róla. Itt vagyok. Egyben, semmi bajom, látod? Túléltem...
Mindkét kezem feltartottam, kicsit megmozgattam a buksim is, látszott, hogy mindenem a helyén van, nem történt semmilyen eget rengető tragédia velem. Kicsit elmosolyodtam, főleg a süti után, ami azért némileg oldotta a hangulatot, ha nem is sokkal.
- Azt tudom, mert tehetségem van - húztam ki magam, de aztán elnevettem magam és úgy zuttyantam vissza a normál, enyhén görnyedős tartásomhoz. Kicsit be is szóltam neki, hogy rettenetesen bámul, na, nem mintha zavart volna, de azért mégis kissé jobban zavarban voltam tőle, mint akartam volna. - És megtaláltad őket?
Kíváncsian szegeztem rá a pillantásomat, mielőtt a sütibe mélyesztettem volna a villámat. Ha nem, hát nem, én magam is megeszem, elég fincsi, olyan gyümölcsös és friss. Helyette inkább átnyúltam az asztalon és a kezét az asztalra húzva simítottam végig a kézfején.
- Nem fogok még egyszer eltűnni, ugye tudod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 21. 22:11 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

- Igen? - Meglepődtem talán, ami az arcomon nem is látszott, de a hangomból lehet kicsengett, nem zavart különösebben, egyszerűen meglepő volt. Akadnak képek erre és arra, amik már nincsenek a tulajdonomban, bár kötődnek a nevemhez, de már gyűjtők kiállításainak darabjai közé kerültek, esetleg adományként egy-egy nagyobb műterem kapta meg, igazából utóbbiból sose csináltam ügyet, előbbiek meg eleget ajánlottak, hogy ne is akarjak. - Időszaki a legtöbb, amiben ott vannak, ahogy én tudom, de van kettő, amit valami fura nő vett meg. Van egy rakás macskája és egy magán múzeuma valahol New York mellett.
Ahogy meséltem róla, azt hiszem az undor és a kín egyszerre futott végig egy-egy grimaszomban. Még a privát számát is odacsúsztatta nekem az eladás után, de voltam olyan kedves, hogy azt még mikor látta a kukába dobtam. Nem ezért voltam ott, de ha ezért is mentem volna… sem.
Bármennyire nem akartam belefolyni, mert már párszor letisztáztam magamban, ha úgy is alakul, se közöm, se jogom hozzá, egyszerűen csak ott volt az a lüktetés a homlokomban, éreztem, ahogy az ujjaim erősebben feszülnek az asztallapnak, én meg ingadoztam a normális és a kissé ideges állapot között. Nem, nem ez volt az, amit hallani akartam tőle, ennél talán az is elviselhetőbb, ha boldogan újságolja, hogy ment férjhez vagy tudom is én. Egész más a mi lett volna ha-n lovagolni és egy életen.
- Celestyna - szólítottam meg a teljes keresztnevén, ahogy a homlokomon szerintem már több ránc ki sem fért volna a hárítást követően. Nem olyan volt ez, amit besöpör a sarokba és majd le se szarom, vagy senki. Én nem az anyja vagyok, aki fogja magát, gondol egyet és félreteszi, ami úgy gondolja nem kell, és random új dologba fog bárki preferenciái nélkül. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam önző egy időben erősen, de ez nem ugyan az, mint tönkre tenni valakit. - És anyád ezt boldogan végig is nézte?
Mondhattam volna, hogy sajnálom, hogy nem kellett volna vagy megróhattam volna, de mindegyiknek megvolt a maga oka, miért nem volt itt éppen helye. Én nem akartam, hogy most valamibe belesüllyedjen, még ezen túl is.
- Rettenetesen értesz az időzítéshez - vigyorodtam el kicsit, de ahogy az állam dörzsöltem ezt az ujjaim mögé is rejtettem, mielőtt elnézegettem volna őt. - Még nem tudom, ne sürgess, tudod, hogy nem sietek el semmit. Általában.
Ez igaz is volt meg nem is, megvoltak a magam dolgai, amikben igenis türelmetlen tudtam lenni, de az életem alapvetően elég nagy pánikmentesség és lassúság jellemezte, főleg azóta, hogy fordult egyet a világ mondjuk úgy nyolc éve. Más volt, terveztem, pedig nem szoktam, azonnal akartam dolgokat, és most csak itt vagyok. És meg sem bántam. Szomorú. Igazán szégyellhetném magam.
- Ezek után szerinted hagynám? - hajoltam vissza az asztalhoz egészen az asztal fölé nehezedve a fejem kissé felfelé biccentve, hogy rá nézhessek. Megkapta azt a bizonyos félmosolyt is mielőtt megemelkedve a feje után nyúltam volna, hogy homlokon csókoljam, majd elégedetten visszaültem a csokikrémem fölé. - Aki bámul téged, Teri néni, jobbra, a fő pletykafészek, már látom a holnap reggeli beköszönését a kapumon…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 22. 13:31 | Link

Mr Westwood
her | Once upon a time

- Hmm, tipikusan az esetednek hangzik. Esett véletlenül az öledbe? - kérdeztem, kicsit megforgatva a szemem, mert bizony, elég rámenősek tudtak lenni a nénik. Volt, amelyik még a grafitfoltot is ledörgölte az álláról, pedig ott sem volt, tudom én, mert direkt lecsekkoltam indulás előtt az ágyon állva. - Minden esetre tetszettek, az egyiket tudom, hogy akkor festetted, mikor még... szóval mellettem.
Elékeztem a legtöbbre, amit akkor csinált, mikor vele voltam, mert az esetek nagy többségében félig rajta henyéltem. Ez elég szomorú, nem? Legalábbis az kéne legyen, asszem. De azért nem mindet, mert közben nekem is dolgozni kellett, amit nem mindig viseltem jól.
Azért bármennyire is próbált higgadt maradni, láttam rajta az idegességet és nem mondhatnám, hogy különösebben el voltam ragadtatva. Nem szerettem, amikor ideges. Tudtam, hogy az, ezt meg is erősítette a tény, hogy a teljes keresztnevemen szólított, én meg összehúztam magam kicsit, a karjaim a mellkasom köré fonva. Önvédelmi mechanizmus, mintha attól tartottam volna, hogy szétesek.
- Anyám? Mármint... ő nem volt ott, Lewy meg Noah vittek haza. Apa k is volt rá akadva, nagyon durván összevesztek, kirakta a cuccait az ajtó elé, hogy most nem akarja látni egy pár hétig - meséltem el elgondolkozva, mert hát, azért ez elég kínos volt, a legtöbb ember ezt nem mondhatja el a saját családjáról. Hogy ilyen undi veszekedések lennének.
Éreztem hogy engem néz, de nem kicsit, hanem olyan igennagyon, amitől az ember zavarba jön és hirtelen az se tudja, hogy hova nézzen.
- Igen? Miért is? - biccentettem kicsit oldalra a fejemet, ő meg éppen az arcát félig a keze mögé rejtve tanulmányozott tovább. Gondolom, megint sikerült kivigyorognia. - Azért vannak dolgok, amikben tudom, hogy nem mindig szereted húzni az időt.
Néztem rá a szemem sarkából sokatmondó pillantással. Aztán nem sokkal később, szinte kényszeresen nyúltam a keze után, hogy kicsit megsimogassam, közölve, hogy ezúttal nem szeretnék eltűnni csak úgy. Leginkább soha többet, én nem akarom őt bántani.
- Reméltem, hogy nem - vallottam be, kissé nehezebben is szedtem a levegőt, ahogy közelebb hajolt, de aztán csak homlokon csókolt, én meg az ajkamba haraptam. Szeretem, nem? De. Eléggé nagyon. - Oh, tényleg, merre is laksz? Ha már egyszer bármikori megjelenésre van engedélyem? Teri néni tudja, én pedig nem, lássuk be, ez elég szomorú!
Még el is nevettem magam kicsit, mielőtt tovább eszegettem volna a krémes, gyümölcsös sütimet, de a pillantásom nem igen tudtam elszakítani tőle.
- És ezt mégis hogy magyarázod ki neki? "Az unokahúgod? - nevettem el magam, mielőtt az ajkamba haraptam volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 22. 22:35 | Link

Eleonore Santos


 Az idő felettünk jócskán elszaladt, torkunkon lassan lecsúszik már az utolsó falat, s ajkaink is elhagyják a legvégső szavak. Nagyon sok dologról beszélgettünk és számos téma felmerült ma köztünk, hogy a jó sorsunk, s Isten akaratából itt összejöttünk. Barátságunk újra biztos révében kikötnöm jól esett, mondhatom, ilyen érzésem régen keletkezett. Az első percek kínjain hamar átbuktunk, mint hullámon az erősre épített hajó, mely dacol minden széllel, s a hatalmas erejű vizekkel. Fontos volt tisztáznunk kikké is váltunk és mihez miként állunk most, ennyi év után. Az ami volt még él, barátságunk alapja sértetlen, őszinteségünk záloga romolhatatlanságának. Nem vagyunk már fiatal csitrik, kikben a vér még izzik, de vének sem, kik remegnek az élet múltán. Élünk mindketten a magunk módján. Búcsúszavamban ígéretet tettem elhívom majd magamhoz, ha jól berendezkedtem, majd elváltunk szép csendeben. Ha visszafelé vezető úton még mindig szavai jártak fejemben. A Lucifer megnevezést, mint jelzőt használtam, ezt persze meg is magyaráztam. Egyszerre érzem a jót, s a rosszat magamban, mint a Bukott Fényhozó, a kettősség itt a kulcs nem maga a puszta szó. Amit pedig ő mondott, hogy nyomot hagyni vágyik, megértem. Valahol mindenki erre áhít, s ki így, ki úgy éri el a célját. Neki a kötetek, a felfedezett sötét területek jelentik az idő szövetébe tett lenyomatot, nekem pedig, hogy vétkeimért a megbocsátást, s végül a megváltást elnyerjem. Ez fontos nekem. Belépve a patika ajtaján felsietek és leülök ágyam sarkán. Magamba mélyedek, majd pennát, s pergament keresek, hogy velük levelet készítsek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 24. 18:56 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Kénytelen voltam visszafogni a kikívánkozó röhögést az esetem megnevezésre. Egészen más hangsúllyal és sokkal elégedetlenebb és féltékenyebb arccal hallottam már eleget ezen a hangon, akaratlanul is előttem volt egy ilyen jelenet. De nem, ami azt illeti továbbra sem bukom a megkeseredett, szingli negyvenes nőkre. Megingattam a fejem, ha próbálkozott is volna, leginkább Jimnél kötött ki, aki, ha nem is akart, ingyen és bérmentve kísérőt játszott, mert utálok egyedül inni sznobokkal.
- A legtöbbet akkor, vagy korábban. Azok, amik most forognak bemutatókban, minimum nyolc éves képek, van kettő ami tizennégy. Azok a legrégebbiek - gondolkodtam el egy pillanatra, de jól számoltam, ebben egészen biztos vagyok. Azt pedig, hogy a befejezett és érdemi képeim nem újkorszakosak, olyan könnyedén közöltem vele, mintha csak azt kérdezte volna előtte, mennyi is az idő. Nem akartam a következtetéseket és az ok-okozati összefüggéseket. De azt hiszem ő is tudta, hogy az szar volt, az egész időszak, és leginkább nem is álltam fel belőle, inkább kerestem mást. Néha próbálkoztam, de elégedetlen voltam, így ezek a házamban hevernek erre-arra.
Megköszörültem a torkom a kérdésem után, inkább azért, mert talán nyomatékosabb volt, mint szántam neki. Nem akartam vele a frászt hozni rá, vagy azt mutatni, hogy felidegesített volna, ez amúgy is ritka, de nem voltam boldog, ez látszott is, ahogy rezzenéstelenül meredtem hol rá, hol az édességekre.
- Apád legalább érti a dolgát - és ami azt illeti ezt nem először gondoltam így. Az anyja volt az egyetlen, amit nem is értettem, se a tetteit, se azt, amiket az én, vagy éppen a saját lánya fejéhez vágott. Lehet meg kellett volna ajándékozzam egy gyűrűvel és mindjárt elfelejti, mit is akart. Márhogy Pirost. Bizonyosan nagyon vidám lett volna attól is.
- Ne is törődj vele, örülök neki, hogy ezt nem hagytad el út közben - mondtam neki őszintén, aztán csak felvonva a szemöldököm ingattam a fejem, mintha ellenkeznék, de nem tettem. Tény volt. Én is kiemeltem azt az általábant, de inkább nem mennék bele, mit akartam azonnal, és miben tudtam várni a múltban is. Ez ma sem hiszem, hogy sokban változott.
- Itt a faluban, a második utcában, egy felújított házban - mondtam neki, aztán nevetve folytattam is. - Igen, eléggé creepy is. A nő rettenetesen érdeklődő és szeret sokat beszélni. De hála az égnek a „mennem kell dolgozni” kifogás mindig jó, akkor is, ha nem ez a helyzet - tártam el a kezeim, mintha védekeznék, pedig a kegyes hazugságok beleférnek az életbe. Bőven, azt hiszem ilyenben elég sokat lehúztam már.
- Nem, babydoll, nincs ezen mit magyarázni, kíváncsi vagyok az elméleteire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 24. 23:29 | Link

Mr Westwood
her | Once upon a time

És akkor képes kinevetni, mert megkérdeztem, hogy az esete volt-e. Kissé dacosan össze is fontam a karomat a mellkasomon.
- Nem annyira vicces ám.
A kijelentésre alig bírtam visszafojtani a mosolyomat, sőt, igazából nem is ment, de mentségemre legyen mondva, hogy én nagyon durván próbálkoztam. Csak kevés sikerrel. Szóval helyette lesunytam a fejem pár pillanatra és hagytam, hogy a hajam az arcomba hulljon.
- Tizennégy éve én még Bob és Bobeket néztem és a legproduktívabb megmozdulásom a kifestőkönyvben volt. - Nem akarom azt mondani, hogy öregebb, csak hogy több tapasztalata van. Ugye, hogy sokkal jobban hangzik ez? Lehet az ilyet is kedvesen megfogalmazni. Éreztem, hogy ez a nyolc év nem olyasmi, amire most rá kéne kérdeznem. Szóval inkább csak elengedtem a dolgot anélkül, hogy egyértelművé tetettem volna vele a dolgot.
Egyértelműen nem volt elragadtatva a dolgoktól, de nem ez volt az egyetlen, amit nem helyeselt volna, ha akkor ott van mellettem. Más kérdés, hogy akkor eszembe se jut a dolgok nagy része. Ördögi kör, nem?
- Tudom. Szeretem őt - nyomtam meg kicsit jobban az alanyt, mint kellett volna. Anya sok dolgot elszúrt kettőnk között, ha akartam is egy időben érteni őt, jóban lenni, az elfogadását és a támogatását... most csak azért beszéltem vele, mert apa párja volt.
- Én én vagyok. Nem szoktam a részeim csak úgy elhagyni az úton, mint Frankenstein szörnye - toltam be egy újabb nagy adag sütit, mielőtt még komolyabban elkezdek lötyögni és csak kiömlik minden a számon válogatás nélkül, mintha egy verbális gyomormosáson esnék át. Nem.
Azt hiszem, hogy stílus alapján be tudtam volna tájolni pontosabban is, hogy melyik ház, de csak sunnyogtam, a tányéromat bámulva pár pillanatig.
- Én is. Már hogy, a faluban lakom. Btw, melletted minden nő szeret beszélni, nem értem mit lepődsz még meg - horkantam fel, kicsit széttrancsírozva a sütit és ennek nagy figyelmet is szentelve, mert ha nem teszem, lehet, hogy tényleg kiakadok. Pedig semmi jogom hozzá. Na ez a durva!
- Úgyis a létező összes rokoni ágat fel fogja sorolni, aminél nem létszükséges, hogy hasonlítsak rád - nevettem el magam kicsit, mert ez valahogy anno is elég népszerű volt. Bármi, csak ne legyen köze hozzám az embernek olyan módon, ami bezavarhat a képbe. - Csokis az ajkad. Csak szólok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 30. 16:23 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Nekem nagyon tetszett és vicces is volt, pláne a kis sértődés mellé, ami járt, de túl édes volt, hogy ezt a kört kihagyjam, vagy esetleg elszalasszam. Az elmúlt években még inkább megtanultam a maximumot kihozni a helyzetekből és inkább kevés, de minőségi jónak örülni. Nem voltam az a türelmem tekintetében, aki korábban. Pedig ott se ment minden maradéktalanul.
- Nem mintha nyolc éve nem lett volna a színezés sláger - emeltem rá a tekintetem sokatmondóan, persze rossz szavam nem volt hozzá. Szerettem, mikor akár így, akár mással elfoglalta magát már akkor is. Ő nem keseredett felnövés közben meg, amit rengetegen megtesznek, én meg ettől rosszul vagyok. A legtöbb galériás nőci is pont ezért jut erre a sorsra, amire. Nem igazán passzoltak az ízlése abba, amit szeretek. Meg leginkább bármelyik, de ez más kérdés.
Én se könnyítettem meg a dolgát a családdal abban az időben, de kicsit sem éreztem úgy, hogy bármit elb*sztam volna a jövőjét nézve, vagy kényszerítettem volna döntésekre. Én tudom, hogy vigyáztam rá és így volt a jó, egyszerűen az anyja egy fap*csa, aki ezt nem látta be. Mosom kezeim, bár tény, hogy az apja normálisnak tűnt, ehhez képest meg mérföldekkel.
- Kár is volna értük - húztam el  szám, mert már az elképzelés is morbid és frusztráló volt. Értem én, hogy nem lehetetlen, az ilyen idiótább, tudatlan hoppanálást végzők rendszeresen bemutatják, hogy kell részeket más országban, városban hagyni, ettől még kicsit sem normális ez. De aki hülye, haljon meg alapon így jártak leginkább. Hümmögtem egy sort a krém felett, ahogy hallgattam, hogy ő is itt lakik, mik ki nem derülnek, de abban elég biztos voltam, hogy még az utca sem egyezik, különben nem most botlok bele. Apropó, nem is így, ha valaki nem gondolja úgy, hogy jobb hallgatni.
- Nem mellettem, hanem nekem. Nem ugyan az, ráadásul... nem, én ezt nem viselem jól, csak lotyognak, se eleje, se vége, se tartalma. Leginkább olyan, mintha hallgatnád a rádióban a műsormegszakítást. Senki nem kíváncsi rá és sosem lesz - vontam meg a vállam, mintha tök természetes lenne, hogy ilyen szinten érdektelen vagyok a próbálkozások nagyrészére. Igazából ha akartam valamit, vagy valakit, megoldottam rövidúton, rizsa mentesen. De nem vonzottak a családos, esküvős nagyszerelmes elképzeléseik. Egyszerűen eszembe se jutott róluk semmi hasonló.
- Majd elmélyülten gondolkodom, még sorolja, mielőtt megjegyzem, hogy ne erőltesse meg magát - amúgy is, jót tesz az agytorna az időseknek, nem? - Micsoda probléma... és most hogyan oldjam meg? - döntöttem kicsit oldalra a fejem nézve rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. július 1. 01:32 | Link

Mr Westwood
her | Once upon a time

Egyesekkel ellentétben nála nem tudtam a színezős dolgot beszólásnak élni. Persze, most már, hogy divatosabb volt, annyira nem szoktak piszkálni, de előtte megesett, hogy forgatták a szemüket az emberek, hogy mit is csinálok... pedig.
- Ja, tudom, hiányosan nem jó a kirakós sem - biggyesztettem le a számat, mert pont olyan lehetett volna, ha nagyon durván változom, mint mikor félig kiraktad a képet és az utolsó darabok sosem kerülnek elő. Frusztráló és hiányos. Nem akartam az a fajta lány lenni.
Helyette inkább elmerültem kicsit a beszélgetésben, meg abban is, hogy mennyire hevesen tudott utálkozni a néniken, akik annyira odáig voltak érte. Tudtam, hogy nem igazán kölcsönös ez, de akkor is nagyon tudott irritálni, mert csak takarodjanak onnan és hagyják békén Dustint. Mondjuk azonnal.
- Mintha kicsit elutasítóbb lennél, mint általában - néztem rá sokatmondó pillantással, felvonva mindkét szemöldökömet. Nem, mintha ez nem melengette volna a kicsi lelkemet, mert velem nem volt ilyen! De tudtam, hogy nem szabadna, ezért kicsit több átélést is fektettem szerencsétlen gyümölcsös csoda felboncolásának.
- Elég szomorú, pedig mennyivel boldogabbá tenné az embereket, ha valami abszurdum miatt lógnál velem. Csalódás vagyok - biggyesztettem le az ajkamat, láthatóan elkámpicsorodva. Tényleg az voltam a családom egyes tagjainak, de ezzel nincs mit csinálni. Sz.pás. - Megoldjam neked?
Aztán meg sem vártam a választ, az asztalon lévő szalvétát elmarkolva hajoltam felé, a bal alkaromon támaszkodva meg. Csak aztán a szalvétával nem jutottam semmire, helyette szédítően közel hajoltam, a nyelvem pedig lassan végigfuttattam az ajka szélén, mielőtt még túlgondoltam volna, hogy mit is csinálok. Um... hupsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. július 2. 23:04 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

- Valahol a hiány is egy művészet - néztem rá alig fél pillanatra, hogy aztán a süteményeket méregessem. Valahol a negatív dolgok is részei voltak annak a világnak, amiben sokszor jobban otthon voltam mint a rendes életemben. Mondjuk nem volt nehéz, gyakorlatilag utóbbi nem létezett. Mikor nem dolgoztam, akkor azon görcsöltem, mit és hogyan fogok alkotni és mikor úgy, hogy az nekem is megfeleljen. Önmagam legnagyobb kritikusa vagyok és nem adok ki bármit a kezemből. Talán ezért nem is került ki semmi évekig. Akkor sem, ha csak nekem volt esetleg gondom.
- Mint általában? Még most is gyönyörűen tudok rájuk nézni, ha úgy hozza egy esemény, vagy szükséges - sőt, nem csak rájuk, ami éppen terítéken is volt, ahogy megtaláltam a tekintetét. Nehéz volt nem őt nézni, szerettem a látványt, más volt és egy kicsi plusz is volt bármihez, amik körülvesznek. A haverjaim azt mondanák túl nyálas, de pont ezt érzem ha egy képem gyönyörű és tudom, hogy másoknak is az. Nem értik ezt, mások vagyunk, de kellenek, hogy visszarántsanak az életbe. - Talán zavar?
Nem is igazán tudom, provokálónak indult-e a kérdésem, de picit talán az is volt. Érdekelt a véleménye, pláne azután az arc után, amit kaptam. De én is észleltem, hogy ennek a gyümölcsök isszák meg a levét és lassan válnak áldozattá, amit meg is mosolyogtam két falat között.
- Nekik? Lehet. De ez kit érdekel - tártam el a karjaim egy pillanatra. azt hiszem ebben is tipikusan amerikai voltam, mert igen könnyen tudtam nagyon gyorsan érdektelenné válni olyan emberek felé, akikhez nem volt közöm. Tehetségem volt már ebben is. A visszakérdésre csak az asztallapra támaszkodva figyeltem őt, de mire észbe kaphattam volna már oda is hajolt, én meg egészen véletlenül úgy mozdultam kicsit elnyitva az ajkaim, hogy ebből ne csak a csokimaradék jöjjön ki jól. Az ujjam a hajába csúszott egy pillanatra, de a csók is inkább egy futó puszinak sikerült, amitől egyszerre voltam elégedett és mégsem. Nem vagyok egy nagyon beosztós típus, akinek ez elég, de így is azt hiszem több, mint lehetne. Szóval csak elengedve megköszörültem a torkom. - Azt hiszem már nincs csokimaradék ott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. július 3. 15:15 | Link


her | Once upon a time

- Nem tudom elképzelni az amputoportálást, mint művészet. Hangos és veszélyes műtárgyak lennének - grimaszoltam, mert elképzelhetetlen mennyiségű bacilus keringene a körülöttük, sőt akár legyek is, ha nyári kiállítás. Undi. Hiba volt elmenni a Body expora.
- Ühm, vagy úgy - bólintottam, de már nem követtem el azt a hibát, hogy hagyjam az egészet kiülni az arcomra. Mert hát, ha őszinte akarok lenni, semmi közöm nincsen ahhoz, hogy kire, mikor és hogyan néz. - Hm? Nem. Felnőtt ember vagy, azt csinálsz, amit akarsz.
Nem hangzok passzív-agresszív gyűlöletgombócnak, nem hangzok passzív-agresszív gyűlöletgombócnak, nem hangzok passzív-agresszív gyűlöletgombócnak, nem hangzok passzív-agresszív gyűlöletgombócnak... Damn it. Inkább le is tettem a villát, mielőtt még komolyabban pszichopatának tűnök. Esküszöm nem vagyok az, akkor jobb is, ha nem tűnik úgy a külvilág számára.
- Nem tudom, valakit biztos - jegyeztem meg, bár azt hiszem, ez nem én voltam. Mármint... ha ténylegesen érdekelt volna, hogy mit gondolnak rólam, anno nagyon ki lettem volna borulva, minden egyes alkalommal, mikor megkapta, hogy a húga nagyon tapló... vagy cuki, megadhatná a számát.
Nagyon hamar kötöttem ki az asztallapon támaszkodva, hogy ha már provokálni tud, a következményeit is viselje. Nem egészen ezt vártam, azaz, nem mondom, hogy meglepett... de kicsit mégis. Szerettem volna, ha nem hajol el olyan hamar, de aztán csak felnyüsszenve visszaültem a helyemre. Nincs ez jól így.
- Nem. Nem, nincs - ráztam meg a fejem, azt hiszem, egyre bíborabb árnyalatban, az ajkam harapdálva, a tekintetem az asztallapra szegezve.  
Utoljára módosította:Celestyna M. Czerny, 2018. július 4. 13:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. július 7. 21:04 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

- Nem egészen erre gondoltam, de ha hiszed, ha nem. Van aki ebből él - én meg vagyok ekkora arc, hogy mindezt a csokikrém meg a sütemények fölött kívánom megtárgyalni. Nem mintha annyira zavarna benne, én elég nyugodtan szoktam a szokásos tömeghisztérikus gyilkossági hírek mellett reggelizni otthon is. Európában ez nem igazán jellemző, vagy nekem nem volt szerencsém a címlapon hullazsákban tetemet cipelő aurorokra kelni. Egyszer egyre ráöntöttem a kávém, és még háborgott is.
- Ha őszinte kell legyek, nem tudom eldönteni, hogy a tekintetedben és a villádban fújkáló ellenérzés, hívjuk így, szexi vagy ijesztő kéne-e legyen - haraptam az ajkamra, mielőtt még a villát megigazítva a keze után nyúltam volna. Csak egy pillanat volt, aztán az asztallapra húzva az enyém az övére simult, kicsit cirógattam mielőtt egy kínos sóhajjal elvettem volna a magamét. Mintha ez már nem az én jogom vagy kötelességem lenne. Mármint foglalkozni az egésszel, azzal, mi is van vele, pedig be kellett lássam, hogy eddig nem is tudtam, mennyire nagyon érdekelt. És akkor Lewynek is van pofája néha olyanokat kérdezni, hogy "miért, érdekelt volna?". Mindenesetre elég biztos, hogy a megmozdulásától nem megijedtem.
- Nekem nem, a többi meg csak maszlag - vontam meg a vállam egy nagyobb kanál csokis csoda éltüntetése közben, és bár éreztem hogy nem kéne, mellé toltam egy következőt is. Aminek eredményeként hosszú bámulásba kezdtem. Tudtam, hogy csak nem. Ha nem megy a szám, működnek a szemeim is. Meg a csoki, ó, de mennyire.
Mikor áthajolt még nem tudtam én sem, mit is csinálok, egészen addig, még a tarkójára, majd az arcára nem csúszott a kezem. Éppen csak egy pillanat volt az a csókba futott akció. Mégis végigfutott az agyamon, hogy ez is sok.
- Rendben vagy, babydoll?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2018. július 8. 02:37 | Link



Maja-a itt vaan, új a babája, reméljük a hormonoktól nincsen szakálla.  Voot, voot!
Annyira hiányzott már a szőkeségnek Maja, és végre itt van! Sajnos most nem tudott elmenni meglátogatni őket olyan hamar, mint a múltkor, mert itt van ez az egész suli, meg a Levitával a káosz, de a faluban legalább összefutnak egy sütire. Mindig sütiznek, ez már kóros.
Alig várja, hogy megismerje Aniát. Lewyt nem akarta olyan sokat piszkálni a kicsivel, de azért ha összefutnak mindig Majával nyaggatja a házvezető-helyettesét.
Suli után egyenesen felszaladt a szobájába, lendületből megpörgetve lecsapta az ágyára az iskolatáskáját, szerencsére már védőbűbájjal ellátott tintásüvegei vannak, így nem lesz festékáradat a jegyzetein meg a tankönyvein.
Fürgén a ruhásszekrénye elé pattan, hogy a maradék iskolai cuccától, vagyis az egyeneruhától is megszabadulhasson. Negyven perc. Ennyi idő múlva futnak össze, úgyhogy iszonyatosan bele kell húzzon, ha nem szeretne elkésni. Túl rózsaszín, túl sötét, túl komoly.
Basszus már.
Miért van neki pónis pólója? vx=vo* cos alfa, vy= v0-g*t. Ferde hajítás, repül a szoba másik végébe.
- Nem igaz mháár. Hol vannak a normális nyári gönceim?- Fortyog félhangosan, amikor végre belefut a kellemesen lezser, nem túl hosszú, nem túl rövid pólójába, amihez már a kupac alján talált egy megfelelő sortot, a szandálja pedig a cipőspolcán pihen. A bolond időjárás miatt csupa meleg cucc volt elől, sosem talál semmit.
Még van ideje felfesteni egy gyors sminket – a suliba nemigen használ festéket. Épp csak valami fényes-barnás színt használ a szemhéjára, kihúzza vékonyan kékkel, összekeni a barna festéket spirállal, javít, rúzs, fésű, kistáska meg pénz felkap és szőkeség indít. A lépcsőket kettesével szeli az otthonukban, a nappaliban pedig belefut a családba.
- Mentem, sziasztok! – Köszönön el, ám édesanyja tudni szeretné, hogy hová, kihez és persze, hogy meddig. Miután kiderült, hogy nem egy fiúval találkozik és mindenki puszilja Maját meg a babát, az ikrek is szerették volna ellepni a cukrászdát. Persze, a baba is érdekli őket, de inkább arra pályáznak, hogy a lány meghívja őket fagyizni vagy valami.
Viki fürgén szeli át a régi lakónegyed macskaköveit, majd lefordul a vendéglátónegyedbe, ahol egyenesen betér a cukrászdába, hogy asztalt foglaljon maguknak. Ilyenkor mindenki fagylaltos kelyheket akar enni és ezer évig fel sem állni az asztaloktól. Mondjuk neki is ez a terve mára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2018. július 8. 19:35 | Link


#kibenézés | július 13. délután


Elég kivételes egy nap volt ez a mai, mert Lewyvel egész napra idejöttünk. Neki csak későn van órája, így is megérte. Én most utaztam elsőre, azóta, hogy hazamentünk a kórházból. Nem is volt valami jó az elmúlt pár hét. Fáradt voltam, sokat fájt a fejem és a minibreki se akart nagyon szuszogni, pedig mindent megpróbáltam. Csak nyüssz. Délelőtt a cukorkaboltban voltak dolgok, amihez kellettünk mind a ketten, de én nem olyan sokáig, így még ő beszélgetett az ügyvédbácsival meg néha szépen mosolygott rám, meg a minibb brekire, pakolgattam a boltba és vártam Alízt. Örültem neki, hogy van egy kis szabadideje, így mikor 11 körül megjött, Aniaval magamon mentem őt megölelgetni és nagyon örülni neki. Hiányzott, mármint tényleg. Nagyon kevés az olyan ember, akit elég régen ismerek, sosem bántottak és még mindig fontosnak tartanak ők is engem, nem csak én őket. Mindig kérdez rólunk, beszélünk telefonon, ami jó. De persze nem pótolja azt, mikor találkozunk. Kicsit lebzseltünk a boltba beszélgetés közben, Klara meg is fogta a barátnőm kezét, azt hiszem ment volna a nyusziit bemutatni, még nagyokat nevetett is, mikor a szőke lány felemelte. Boldogság volt és nagy traccsparti.
Ennek viszont vége, mert ő elment ebédelni, mi meg kimentünk anyu elé, aki majd este jön velünk Tihanyba, ahol most leszünk kicsit. Furcsa, mert régen voltunk ott már eléggé, pedig most a szokottnál is jobb volt minden. Tényleg ohanásak voltunk és mindenkin azt láttam, hogy így is érzi.
Annak ellenére, mennyi minden történhetett volna még, nagyon gyorsan elszaladt a nap és a játszótéren ücsörögve kaptunk egy-egy puszit az aputól és ment is órára, akkor lestem a telefonra és látva az időt én is feltápászkodtam a padról, hogy visszacsomagoljam az én pindurimat a kenguruba, amit jól rám lehet tenni. Anya segített is, mindent összekapcsolt én meg odaadtam a cumit a kislányomnak, majd leguggoltunk Klarahoz. Neki is adtam egy nagyot és megígértem neki, hogy sietek, de maradhat nyugodtan anyával itt játszani, így is tett, mentek vissza a hintához. Az a kedvence. Én meg elindultam a cuki felé út közben néhány köszönésre felkapva a fejem, majd halkan válaszoltam is. Nem mindenkiről tudom kicsoda, de így illik.
- Szép napot - köszöntem be, mikor beléptünk az üzletbe, majd a tömegben kicsit kacsázva egyből a pult felé lépdeltem simizgetve a rám csatolt hordozón át a pindurim hátát, aki már pislákolt nagyokat. - Sziiia - integettem nagyban Riri felé, mikor megláttam merre is van, aztán elkaptam azt a külön menüs lapot, amin a fagyik meg a kelyhek vannak és mentünk is az asztal felé nagy boldogan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Erdős-Prinz Dóra
INAKTÍV


Kleine Prinzessin
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 107
Írta: 2018. július 8. 23:36 | Link


Meglepiiiiiiii

Ma nem maradtunk a napköziben, hanem hazajöttünk hamarabb, hogy szabadságon van a nagyi meg péntek is van. Azt mondta, hogy majd ráérünk holnap megcsinálni a leckénket, úgyhogy ez az egész délután a pihenésről szól. Már segítettünk nagyinak főzni, sütöttünk együtt sütit, játszottunk gazdálkodj okosant – nem vették észre, hogy kivettem magamnak pár galleont a bankból, muháhá.
Az igazat megvallva eléggé meguntam már a közös játékot, szerettem volna egy picit egyedül is lenni – szerintem Dávid is inkább a hülye seprűivel szórakozna, mint velem meg a nagyival.
Közben hazajött Riri, gondoltam, hátha elhívja egy picit a mamit, hogy beszéljenek a suliról, vagy tudom is én, volt már, hogy egy srác miatt bőgött, de nem. Még fel is volt dobva, úgyhogy esélyem sem volt arra, hogy félre tudjak húzódni.
Amikor leviharzik és kiderül, hogy megy meglátogatni Maját meg az új kisbabáját, mi is nagyon szeretnénk menni Dáviddal, erre még kitalálja, hogy nem mehetünk, és utána levegőnek néz. A nagyi őt elengedi, és nekünk azt mondta, hogy maradjunk itthon és játsszunk szépen. És elhúzza a csíkot. Nem értem, hogy miért nem bír elvinni engem, amikor engem is nagyon szeret Maja, szeretném látni a babát, mert én nem is sok kisbabát láttam még, ráadásul végre itt a fagyiszezon.
Nagymamának hiába fortyogok, úgysem fog elengedni, úgyhogy kikéredzkedte inkább az udvarra ugráló kötelezni, majd onnan egy mozdulattal az kint termek. Határozottan teszem meg az ugrálókötéllel a kezemben a már ismert utat, egyik utca után fordulok be a másikba, míg végül a cukrászdánál lyukadok ki. Néhány méterről még épp látom Maját egy kenguruzsákkal a mellkasán belibbenni a cukrászdába, aminek a kinti kiülős helye már majdnem teljesen tele van. Már biztosan kapható a sárkánygyümölcsös fagylaltjuk meg a vajsörös is. Lépteimet felgyorsítva sietek be a cukrászdába, ahol egyből Maja mellé pattanok.
- Hellóka, rég láttalak. De cuki a kislááány! Hogy mondod lengyelül, hogy cuki?- Kérdem széles vigyorral az arcomon, miközben olvadozom a babától. – Ú, már van fagyis étlap? – A legnagyobb kelyhet fogom kérni, úgyis egy hete volt a szülinapom. Ennyit megtehetne Riri.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. július 11. 19:23 | Link


her | Once upon a time

- Ez undorító! Tuti sose lesz családja. Vagy kinyírja őket harminckilenc évesen és utána magát is. Ugye nem magadról beszélsz? - fintorogtam, elhúzva a számat és csak aztán pillantottam rá a szemem sarkából. Nem sok bizodalmam volt ehhez az egészhez. Nem mintha ő olyan embereket preparálós pasinak tűnt volna, de a filmekben is mindig meglepődöm. Még akkor is, mikor más szerint teljesen egyértelmű volt.
- Ha nem vigyázol, még a végén azon kapod magad, hogy vontatom a hulládat a sikátorban. Nem akarod te azt - néztem rá sötét pillantással, amit az utóbbi pár évben tanultam Noahtól és előszeretettel alkalmaztam, főleg a vasárnapi ebédek fölött. Aztán a kezem után nyúlt, nekem pedig egy pillanat alatt olvadt le minden ellenérzés az arcomról, ahogy a tekintetemet az asztallapra szegeztem, az ujjaim az övéire kulcsolva pár pillanatra. Nem akartam itt lenni, mert ugyanoda esek vissza, ahonnét nyolc éve indultam, de nem akartam, hogy újra eltűnjön sem. Hülyeség, igaz?
- A többi mind maszlag? Minden? - kérdeztem felvont szemöldökkel figyelve rá, aztán megtörtént, anélkül, hogy különösebben végiggondoltam volna a dolgot. Tudom, hogy nem kellett volna, mert nem úgy voltunk, mint egykor és nem lehet csettintésre visszaforgatni a dolgokat. Mégis, csak ott támaszkodtam az asztalon és az ajkaim az övéit súrolták. A keze pedig a tarkómra, majd onnan az arcomra tévedt, mielőtt elhajolt volna, én pedig csak bámultam magam elé, leülve.
- Nem tudom. Rendben kéne lennem? - kérdeztem vissza csendesen, mert a helyzet az, hogy ha őszinte akarok lenni, semmi nem volt rendben. Már évek óta nem és nem akartam úgy tenni, mintha így lenne. - Most kéne mennem, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. július 12. 14:07 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

- Még lenne öt jó évem, mit piszkálsz - nevettem el magam már az elképzelésen is, aztán persze ingattam a fejem védekezően. Szó sem volt ilyenről, sosem vonzott a művészetben a brutalitás ilyen módon. Mások szerint furcsa dolgok álltak az életem középpontjában, de ez annak köszönhető, ahogy az események formáltak engem. Van egy második születésnapom, mikor gyakorlatilag visszahúztak a fényből, akarva, akaratlanul, de ez maradandó. Ettől még nem fogok szerveket fellógatni a stúdiómban, hogy alattuk fessek megihletődve és teljes elszántsággal. Nem vagyok pszichopata, jól megvagyok minden ilyen nélkül. Olykor nagyon parasztul viselkedem, de ez meg lehessen már a saját döntésem.
- Gyönyörűm, így sem bírnál velem, a tehetetlen test meg nehezebb. Ha pedig nem tévedek, most sem jutna eszedbe a pálcát használni - vontam meg a vállam egyszerűen. Nem féltem tőle, még csak szemem se rebbent legtöbbször, ha valakire vicsorgott vagy éppen vérben akartak forogni a szemei. Imádtam, milyen kis indulatos leginkább. Viszont azt is pontosan tudtam hogy alapvetően sem és mellettem se azt látta, mennyire fontos a varázslónak a varázspálca. Leginkább mert én az erőmmel meg a megszokott dolgaimmal operálok másokkal szemben. - Az. Nem érdekel mit gondolnak mások ilyen tekintetben.
Hazudnék, ha azt mondanám nem adok rá, mert sajnos de, igenis érdekel és szeretem kivívni az emberek tetszését, sőt, tovább ne menjek, rajongását a munkámmal, azzal, amit adok és mutatok, ettől még nem esem hasra tőle, ha Teri néni szerint túl fiatal ez a lány, hog ne a húgom vagy a lányom legyen. Mert ez is opció már így a 30 fölött és ennyi ősz szállal mondjuk a szakállamban. Más kérdés, hog a bor is az idővel lesz jobb. Ez mondjuk az elmaradt csókokra nem igaz, inkább sóvárgóvá, akaratossá és még többet kívánóvá teszi az embert. Az meg nem mindig szerencsés.
- Nem vagy? - kérdeztem vissza kicsit határozottabban. Jobban szerettem a konkrét válaszokat tőle, nem voltam oda ilyenkor a körülbarangolásért, nem volt idegzetbarát. Aztán hatalmas sóhajjal tettem le a kanalat és néztem rá hátradőlve a székemen. - Nem kell, de ha szeretnél, ezt te döntöd el. Én nem akarom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. július 16. 15:59 | Link


her | Once upon a time

- Ja értem, elég, ha azt kihasználod? Nem tervezel hosszútávra? - kérdeztem, felvonva a szemöldökömet, de nem ítéltem volna el ezért se. Nekem nem voltak olyan terveim amik tovább mentek két hónapnál, mikor még azt sem tudom, a másnapom túlélem-e. Nem csak szimplán, mert néha jön a szorongás, ami a legrosszabbat hozza ki az emberből, de akármikor leléphetek az útról és elüthet egy kocsi. Szívás, de ez az élet rendje.
- Lehet, hogy egy idő után eszembe jutna, kérdéses, mikor, de megtörténne - billentettem oldalra a fejem, mielőtt eltoltam volna a sütimből még egy falatot. Nem voltam egy megszállott mágiahasználó, de az utóbbi években meglehetősen elkényelmesedtem, asszem. Főleg, ha a glitter összetakarításáról volt szó. Azt csak szimplán nem csináltam. - Az jó lehet, meg... nem túl egyszerű.
Nem akartam ebbe komolyabban elmerülni, mert tudtam, hogy ha elkezdenék erről beszélni, olyan dolgok szöknének ki az ajkaim közül, amiket nem akarok kiengedni. Olyanok, amik nem kéne, hogy jelen legyenek az életemben évek óta. Én tudtam, hogy ott vannak és már attól is rendesen ideges lettem, nem még ő. Felszusszantam, majd megráztam a fejemet válaszképpen.
- Nem, nem vagyok rendben és nem is tudom, hogy leszek-e valaha. De már megszoktam - feleltem őszintén, mert ez olyasmi volt, ami nem múlt el. Az érzés, hogy semmi nem lesz rendben, ott volt. Valahogy mindig. A hiány. De megtanultam együtt élni vele és elvoltam. Kissé el is kalandoztam, mielőtt visszanéztem rá. - Nem akarod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. július 27. 23:47 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

- Tudod, van, ami nem változik - közöltem nevetve, ahogy a csokikrémbe nyomtam a kanalat. Igazság szerint nem hittem, hogy neki vagy bárkinek be kell mutatkozni az életvezetésem terén. Rám volt írva a legtöbbször, a művészeti beállítottság miatt, pedig több elmélet is keringett. Nem szerettem arra rácáfolni hogy spontán vagyok és a mának élek, nem érdekelnek a tervek, mégis jól elvezetem magam. Könnyen alkalmazkodtam itt is és ha úgy adódik máshol is fogok, ha hiszik, ha nem. Édesanyám leginkább nem hiszi, szerinte majd megjön az a kor, mikor leülök és a jövőre gondolok. Az öcsémnek jutott szerintem ez is, nála idő előtt beállt, vagy a nője, ez vitatandó.
- Mikor nőttél fel? - sóhajtottam fel, de nem akart panaszos vagy csalódott lenni, egyszerűen furcsa volt. Nem csak a mágiahasználat, de úgy az egész. Régen sem érdekelte sok dolog, odaállt mellém, vagy elém, vagy éppen szorongatott, mint az utolsó sütit és bárki arcába vicsorgott, de nem vette a lelkére, mert tudta, hogy mi jön. Nem tudom én, vagy a fix pont hozta-e belőle ki, de most olyan volt, mint akiből hiányzik valami. Mint nekem az ihlet. És ez szar, én első kézből tudom.
Akartam a választ, talán túl görcsösen is, mégsem tudtam hogyan állni a válaszhoz. A kezeimre támaszkodtam, ahogy az asztallapon egymás elé helyeztem őket, aztán csak néztem rá, mielőtt az övé után nyúltam volna. Felfelé fordítottam, hogy a tenyerét lássa, aztán csak egy apró kört rajzoltam bele.
- Nem kerek most az életed, ettől még lehet az. Befejezetlen mű, de az élet sosem marad az - ingattam is meg a fejem mellé, nem volt ezt jó látni. Olyan volt, mint mikor kiveszik egy festményből a szín. Keserű. Ez pedig az utolsó, amit rajta látni akarok. - Nem, de nem én döntök - néztem a szemeibe, mielőtt hátradőltem volna a széken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 40 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed