37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Balić András Dorián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. január 9. 15:40 | Link
J U N E
#BADboi // ÚjraPontUgyanazLennék \\ január 5., záróra


Január első pár napja nagyon sűrűn telt, kezdve azzal a "nem iszom többet" fogadalommal, folytatva az ideggel, hogy a spongyás ágyneműn túl tök üres Uli szobája+ És akkor velem bassza össze a port, hogy miért nem beszélek vele rendesen. Még van arca megkérdezni! Talán részben ezért is vállaltam be több napot, meg mert így fel se tűnik senkinek a pár napja letolt tojásos eksön a polgármesterinél. Miért tenné egy szorgos dolgozó? Huh, a real troublemaker.
- Megoldom, tényleg.
Harriet gyanúsan sietős volt már fél hat körül, így feldobtam, hogy tökre szívesen bezárok, úgyis héttől van majd programom legkorábban. Belement, bár azt mondta nem akar semmi "fennforgást". Nem tudom mire gondolhat, mit okozhatnék? Azon túl, hogy majdnem kicseszett a hátsó udvarrészre, mikor meglátta, hogy behoztam a volt "lakásába" egy kismacskát. Nem egy nagy fanatikus. De odaadta a kulcsokat és megmutatta hogy kell aktiválni a riasztót a pálcával, aztán ment is a dolgára. Még hatig tett-vett, de egy órája már hűlt helye van. Az utolsó vendég is elment én pedig bezártam az ajtót elől. A bűbájokkal elkezdtem a takarítást, ami még vissza volt és nem csináltam meg eddig, aztán szépen elkezdtem tálcára tenni a két személyes, előkészített süteményeket és italokat. Az idő pont elég volt, hogy hátra menjek előhozva a macskát a hordozóval, aztán pedig erősen koncentráljak, hogy a műanyag lassan kezdjen új formát ölteni, hála az elmémnek. A lényeg az lett volna, hogy az ajándékdoboz kiformázódjon, de pont olyan jól volt csomagolva, mint általában az ajándékaim. Hozott anyagból dolgozom, ezt ismerem, na!
Még ellenőriztem az ingem, letűrtem a felhajtást, majd felvettem a zakót és a pultnak dőlve figyeltem, ahogy a mutató elhagyta a hetet.
Hozzászólásai ebben a témában
Juniper Delaney Iredale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
Írta: 2020. június 3. 23:04 | Link
Banduska

Ez az év sem kezdődött máshogy, mint az előző pár, mármint... tényleg nem. Elmentem a Dodós partira, de csak azért, hogy ne érezzem magam förtelmesen egyedül, táncoltam, lecsúszott pár pezsgő, de nem estem túlzásokba, nem hiányzott egy újabb incidens. Időközben nagyon is háttérbe rugdostam az újságírást, első sorban mindig is táncos voltam és az is maradok. Maja rá a tanúm, hogy nagyon is próbálkozom, hogy szélesítsem a terpeszem látóköröm.
A meghívásra viszont nem számítottam, mármint... úgy egyáltalán. Rendesen össze is csúsztak a szemöldökeim, hogy ezt most hogy meg miért, miért jutott eszébe a dolog. Én. Inkább. Azaz, volt elképzelésem, ha csak félig is komolyan gondolta a dolgokat a kiránduláson. Nem szerettem, hogy épp csak kezdtek a dolgok összeállni az új tanévvel és már estek is szét, mintha választás se lenne. Rendes gyomorgörcsöm volt, pedig nem vagyok izgulós fajta, még akkor sem rezzentem meg, mikor az utolsó próbánkon Zolika gyorsabban ejtett el, mint Erzsi néni a takarítóktól a pletykabombát. Pedig.
Az egyetlen, ami ebben az egészben valahogy nem stimmelt, az a tény, hogy amúgy a cukrászda kurvára zárva volt. Ez pedig csak az után jutott eszembe, hogy már eldöntöttem, hogy adok még egy sanszot ennek az egésznek.
Szóval most itt álltam a bejárat előtt és rántottam kettőt a ruhámon, talán meg is fontolva, hoyg egyszerűbb lenne, ha sarkon fordulnék és bamm, már itt sem vagyok, mint minden okos lány, aki átgondolja a döntéseit.
Ehelyett én csak kopogásra emeltem a kezem, talán egy-két perc hezitálás után, mert nem akartam csak úgy rányitni. Mert tökre zárva van. Mibe keversz már megint, András? Még lemondóan fel is sóhajtottam, lepillantva magamra.
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:08 | Link
Te

Lehet, hogy Hattie meg fog ölni. Így vagy úgy, de biztos hogy valami módon része lesz annak, ahogy egyszer feldobom a lábam. De csak lehet persze. Inkább befejeztem még a tényleges munkám mielőtt a zár kattant volna, így bejönni új vendég már nem tudott. Én hátramentem a zakómért, megigazítottam magam és a hordozót az egyik székre tettem. A színes hajú csaj kinyír, ha  a pultjára állatszőr kerül, ennyi életösztönöm maradt, ha a teljes képet nem vesszük. Ezt is majd kétszer takarítom át. De szerencsére jelenleg úgy tűnt, hogy az csak egy egyszerű ajándékdoboz, ami kibontásra vár. Igaz nincs doboz alakja, és olyan mint amit tényleg én csomagoltam be, de a szándék a lényeg. Csak kicsit nyávog meg mozog. Nagy kaland!
Itt van. Tudtam, a kopogás nélkül is láttam a fényektől az alakot az ajtóhoz lépni. Hezitált talán, de semmi nem történt elsőre, ahogy ezt észrevettem. Aztán mégis. Kopogás. Oda is mentem az ajtóhoz, aztán ki is nyitottam.
- Szia cica - és nem kérdezem meg van-e gazdád. Csak mondom. Ki is nyitottam rendesen az ajtót, hogy be tudjon jönni, reméltem el is indul és nem kell rásegítenem, de ha igen, azt is megoldom. Aztán be is akarom csukni, mert az a hideg ide be nem kell. Elfelejtettem összegombolni a zakót le is néztem magamra, de elengedtem ezzel a lendülettel.
- Az égvilágért sem sürgetnélek, de meg fog fulladni az ajándékod - és drámai vagyok, de ezt sem teszem hozzá. Természetesen szükségtelen is lenne. - Nagyon csinos vagy.
Hozzászólásai ebben a témában
Juniper Delaney Iredale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
Írta: 2020. június 3. 23:10 | Link
Banduska

Nem egyszerű az élet, Béláim, egyszerűen semmi nem úgy működik, ahogyan ténylegesen illene neki. Mikor végre összekaparom magam, hogy nem lesz semmi olyan, amilyennek én azt szeretném, az egész gondol egyet és kiesik az addigi kerékvágásból. Most is csak jött ez a meghívás, mint derült égből a villámcsapás. Én meg csak pillogtam, de ugye senkitől nem fogod azt visszahallani, hogy csapzott vagy cserbenhagyós lány lennék, még úgy sem, hogy kicsit tartok erről az egésztől. Attól, hogy mit akar. De ahogy ajtót nyitott, jobban elfoglalt az, hogy néz ki, mint az, hogy mit akar.
- Andris. Mi van rajtad? - döbbentem meg teljesen, a tekintetem nem tudtam elszakítani róla, az öltönyről, a tényről, hogy kicsípte magát a kedvemért. És hogy egyedül van itt, a zárt cukiban. Csak álltam ott egy darabig, mielőtt beléptem volna, teljes sokkban.
- A mim mit csinál? - kérdeztem vissza nagy szemekkel, mielőtt közelebb léptem volna hozzá, kis mosollyal az arcomon.
- Mire fel az öltöny, virágom? - mértem végig alaposabban magamnak Andrást. Mert eléggé ki volt vikszolva.
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:12 | Link
Te

Az indíttatását az egésznek hagyjuk, mert ő nem akar beszélni róla, én meg nem erőltetném. Egy cukrászda dolgot már elbasztak nekünk, ez most egy olyan kihagyjuk a harmadik felet kör. Én nem szóltam legalábbis senkinek hol vagyok és mit csinálok. Még a főnökömnek se, akinek lehet illett volna. Egyelőre ezt engedjük el reggelig, mikor át kell dobbantanom hozzá "haza", hogy visszaadjam a dolgokat, mert holnap ő nyit vagy zár, nem tudom. Nem én, ez biztos.
- Ja, ez? Nyugi, csak liszt - söpörtem le nemes egyszerűséggel a kis foltot a zakóról, szerencsére könnyen lejött. Nem tarka tehénnek öltöztem, baszd meg. De nem tudom pontosan mit látott, aggasztó lehetne de csak mosolyogtam, mint valami hülye, fogsor villan, a kezem meg mutogat, hogy haladjunk be, mert belefagy a nyál is  a pofámba. Jézusom, mennyi lehet? Mínusz 10?
- Megfullad. Nem bírja a bezártságot. Hangos. Az ajándékod. Szeretni fogod - tettem meg a gyors kijelentéseket mindegyiknél felé fordulva kicsit ahogy előre tartottam a székig, miután becsuktam az ajtót.
- Nem vagyok egy nyíló alkat - ingattam is meg a fejemet, majd - miért ne? Csípem ezt az idegesítő, nyakamat basztató címkés halotti gúnyát - se. De legalább őszinte vagyok. Inkább felemeltem a hordozót, még mindig koncentrálva, hogy  csomagolás ne fedje fel, sőt, még a cica hangját is próbáltam elnyomni apró hangok keltésével.
Hozzászólásai ebben a témában
Juniper Delaney Iredale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
Írta: 2020. június 3. 23:13 | Link
Bandus

Egészen naivnak éreztem magam készülődés közben, amiért hagytam magamat ismét belecsalni, hogy kiöltözzek csinibe. De valahogy nem akartam megjelenni szakadt farmerban és pólóban, lehet, hogy kicsit talán hiúbb vagyok, mint ahogy azt illene. De kis hezitálás után bekopogtam és be is engedett Andris, akinek a cuccain nem tudtam túllépni. Mert hogy teljesen ki volt glancolva. Azt hittem, hogy ténylegesen csak temetésen/a saját esküvőjén fogom egyszer a színházon kívül öltönyben látni. Úgy tűnik nem jött be a számításom.
- Nem arra gondoltam - húztam el a számat, hogy a mosolyt leárnyékoljam, ami éppen kikuszott rá. Ha őszinte akarok lenni, szerintem még csak fel sem tűnt az a folt, míg nem szólt róla. Ez kicsit kínos is lehetne akár.
- Te ajándékot hoztál nekem? - ha egészen pontosak akarunk lenni, egy klausztrofób és hangos ajándékot, még ha nem is hallottam a kis, ocsmány csomagolásos doboz hangjait. El is vettem tőle, igaz tapintásra valahogy fura volt, majd letettem. El is kezdtem bontani a szalagot, amire eltűnt a csúnya csomi, én meg csak bambiztam nagy szemekkel.
- Hát ő...? - néztem Andrisra nagy szemekkel, majd vissza a matkára.
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:14 | Link
Te

Se esküvő, se temetés. Amit magamban is le kellene meccselnem, de nincs nekem időm erre, csak azt akartam, hogy a mai napot se én, se más ne bassza el. Nagy kérés, mi? Inkább a halántékomon dobolva az ujjammal még körülnéztem, minden rendben van-e. A pulton ott volt a nekünk készített sütemény és italok, a hordozó a széken én meg meredtem. Kicsit megint éreztem magamban azt, mint mikor kölykökként sétáltunk a szomszéd templom felé. Mert anyám meg apám úgy tanította ezt így kell. Szerintem Uli hálát ad, hogy ebben a porfészekben még egy jó kápolna sincs. De fog ő még egy után sírni, állítom én!
- Akkor? Valami gond van? - néztem rá értetlenül, mintha teljesen elkerülte volna a figyelmem mi olyan más. Azért tegyük hozzá hordok ilyeneket, de általában valami oka van. Ma talán nem mindenki hinné, hogy van. Én viszont ezt érzem helyesnek. És ahogy rá néztem jó döntésnek is gondoltam. - Igen, neked, nekünk, közös, de a tiéd. Eeezt majd megbeszéljük, attól függ mennyire tetszik - néztem kicsit idegesen magam elé. Mert a nagydarab csávó a helyi menhelyen engem megnyúzna, ha ezek után visszavinném. Vettem pár nagy levegőt és igyekeztem a szemeimmel szinte égetve a "csomagot" koncentrálni, de a madzag - masni - hitelessége levett az észből, így mire a csomagoláshoz ért volna, az illúzió megremegett a levegő színtükrén és el is oszlott, mintha ott sem lett volna. Megszűnt az eddig kellemesen didergő susogás hangja, amit keltetem is és a kismacska nyávogása betört az éterbe.
- Hát ő - ismételtem meg kijelentve. Most mondtam el te nő. Ajándék. Rendesen facepalmolt a lelkem, így inkább áthúztam a tálcát az egyik asztalra és leültem az egyik oldalára. Nem úriemberes meg mit tudom én, de ez vagy kínos lesz vagy nem, de le kell ülnöm. A szívem nem bírja az ilyeneket. SOSEM DOLGOZTAM MÉG ENNYIT.
Hozzászólásai ebben a témában
Juniper Delaney Iredale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
Írta: 2020. június 3. 23:16 | Link
Bandus

- Nem. Gond az nincs - ráztam meg a fejemet nemes egyszerűséggel, mert nem volt semmi gond, nagyon csinos volt, jól állt neki a zakó. Csak olyan szürreális látvány volt, hogy ennyire kiöltözzön... körbepillantottam lassan, majd egy bólintással realizáltam. Értem.
Túlmagyarázta az ajándék dolgot, ez amolyan tipikusan Bandi dolog volt, mint akinek kényszere van rá, hogy magyarázzon, mert nem tud mit kezdeni a helyzettel, szóval csak pont, vessző nélkül estek ki a szavak a száján, de nem is igen tudtam összerakni, mit akar kihozni belőle.
- Ideges vagy? - kérdeztem vissza, mert ismerem, tudom mikor az, de most ténylegesen annak látszott, ami annyira nem jellemző rá. Fel is csúszott kicsit a szemöldököm, de inkább csak az ajándékkal foglalkoztam. Valami furcsa volt vele, azt hiszem elég hamar ki is derült, hogy leginkább András volt vele furcsa, mire halványan elmosolyodva pillantottam rá, csak a nyávogás vonta magára a figyelmem eléggé ahhoz, hogy érdekeljen. Kissé sokkosan figyeltem, majd visszanéztem a cicára.
- Szia... szia te gyönyörű - nyitottam ki a hordozó ajtaját és a szökésnek induló kismacskát egy óvatos mozdulattal fel is nyaláboltam, alaposabban megvizslatva. Teljes szerelemmel pillantottam a rövid fehér szőrre, a csapott fülekre, ahogy a kiscica az arcom felé nyúlt a szétterpesztett mancsával, megengedve magának egy fejhangú máááát. Elmosolyodtam teljesen el is bambulva, majd Bandikára tereltem a figyelmem.
- Jól vagy? Kicsit sápadtnak tűnsz - fogtam máshogy a cicára, lejjebb is engedve a buksim vonalából, hogy közelebb araszoljak, majd leguggoltam elé. Aggódó pillantással néztem fel az arcára.
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:17 | Link
Te

Nincs gond. Az is valami, legalábbis mertem remélni, de legalább a kezdeteken túlestünk. Nem igaz? Nem éreztem úgy, hogy különösebben jó lennék bárminek a lebonyolításában. Értek a meglepetésekhez, a látványhoz, talán még  a munkáimhoz is, de más kérdés, hogy a saját elképzeléseim megvalósítására mit mondana egy szakértő. Pedig, az egyszer biztos, hogy exhibicionista vagyok. Talán a macska kicsit túlzás? Vagy az öltöny? Még nem tudom. Várok.
Nem, türelmes az nem vagyok és rendesen lebasz a víz, a vércukrom meg elérte az izgalmi állapotomról leesve a kétségbeesésig a mélypontot. Be fogom tömni azt a muffin. Akkor cupcake ha itt van a nő, mert különben leszedi a fejem, hogy itt dolgozom és nem tudom melyik mi.
- Csak kicsit fáradt, sok ember jött ma be - ja, az a három néni meg az öt diák levitt az életről. Kár hogy ezt is csak becsülöm, mert összesen egy ember keresett ma meg. Mindegy is, felemeltem inkább a fejem és figyeltem ahogy csomagol ki, azaz inkább csak rátalál a kis hordozóra meg a fehérkére. Figyeltem, mert érdekelt, nem csak az, hogy az állatra hogy reagál, hanem az egészre. Egyelőre kezdtem újragondolni mi és mennyire jó ötlet. De legalább a macska szép estét zsebelhet be, már ami a nézést meg a szavakat illeti amit kapott. Emberek, azt hinni féltékeny vagyok. Az mondjuk meglep mikor oda sétál, egyből ki is egyenesedem a széken az övé felé nézve.
- Persze, csak a vércukrom, de ezt betoljuk, és még sipákol is majd - jelent meg széles mosoly az arcomon, hogy eltűrjek a hajából egy keveset az arcától, majd megvárjam elmozdul-e vagy sem. Igazából nem is érdekelt annyira ez a sütizés, de ugye ezért hívtam vagy mi. - Szerintem imádni fogod - mutattam a sütire végül, mert a macska után arra is figyeltem.
Hozzászólásai ebben a témában
Juniper Delaney Iredale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
Írta: 2020. június 3. 23:19 | Link
Bandus

Nem nagyon hittem el a válaszát, Andrásról beszélünk, még ha fáradt sem így szokott viselkedni. Nagyon vicces, hogy azóta ismerem, hogy fel sem érte volna még azt a cukis pultot, de nekem próbál meg kamuzni. Ez nem így működik.
- Ühüm - válaszoltam, de nem voltam meggyőzve róla, hogy minden rendben van, ha létezne narrátor, most biztosan egyetértene velem. Ez nem így működik.
De aztán hagytam, hogy elterelje a figyelmemet a cicával, teljesen bele is feledkeztem a csomagolásba, majd ledöbbentem az apró nyávogó szőrcsomón. Legalább olyan sokkosan nézett rám, mint én rá. De rövid bondingot követően az egyik kezembe veszem a kis szőröst, aki halkan dorombol, meg megejt egy egy rövid nyüszítés szerű hangot, mikor épp nem simogatom a hüvelykujjammal.
Látom, hogy nem egészen vette ezt az eshetőséget figyelembe Andris, keresi is a helyét, ahogy elé guggoltam. Kicsit el is mosolyodtam, mikor eltűrte a hajam, mielőtt megsimogattam volna a kezét.
- Biztos vagyok benne - jegyeztem meg kis mosollyal, továbbra is mozdulatalnul előtte, tudom, le kellett volna ülnöm a székre, mert creepy vagyok, de nem érdekelt. - Biztos. De valahogy ezt most jobban imádnám.
A kezem a combjára csúszott, hogy megtámaszkodjak rajta, ahogy óvatosan felnyomtam magam állásba, majd előre dőltem, egészen lassan hajolva közel hozzá. Az ajkaim is csak egészen óvatosan érintették az övét, szerettem volna, ha van egy olyan emlékem, ami nem fosódik el a csók után.
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:20 | Link
Te

Érdeklődve figyeltem a reakcióját, azt hiszem az arcom nem hazudott, mikor kétkedően megemelkedett a szemöldököm is, de úgy éreztem annyiban hagyja így én is ezt tettem. Nem hiszem hogy ebbe a formaságrészbe jobban el kellene merülni. Eddig minden működik, nem hiányzik semmi hasonló. Ez nem így működik, ami nincs a tervezésben, az csak ne történjen meg. Jobb is volt haladni. Ajtó, ajándék, macska, evés. Nagyjából eszerint is indult, aztán valahogy nem.
Mert mire eszmélnék bármiből nála már ott a szőrgombóc, én ülök és meredek rá széthányt lábakkal mint akinek a holnap se létezik. Most éppen nem is, lehet hogy felkötöm magam, ha megint hasonlót produkálunk mint az elmúlt alkalmakkal, mikor próbálkoztam. Azzal a kurva nyakkendővel, amivel eddig se boldogultam és hátul van valamelyik szekrényre dobva az öltözőben. De visszatérve a jelenbe, csak támaszkodtam a lábaimon mikor elém guggolt, az egyik kezemmel el is tűrtem a haját, nem kellett az az arcához, olyan oda nem illő volt az egészbe, a mosolyába. A másikkal közben megsimogattam a macskát, bár nem rám számított azt hiszem. Lehet nem él mióta beraktam abba a hordozóba. Szerintem utálja, én is utálnám.
- Sok tejszín van hozzá - mutattam a tál eperre is, gondoltam hogy akkor ha már készültem, legalább legyen nyoma is, de hamar felállt én meg úgy vettem ez most pont nem érdekli. Aztán meg is értettem miért. Az egyik tenyerem az arcára csúszott, hogy visszahúzzam az inkább puszinak szánhatott megmozdulása után a másikkal a dereka után hogy rámarkolva húzzam magam felé, le az ölembe. Ez is egy megoldás, végül is. Én mondjuk tényleg nem a sütiért jöttem. Aztán az ajkam csak akkor vált el az övétől, mikor éreztem a leheletén is, hogy szeretne levegőhöz is jutni még, majd hátrébb dőltem a széktámlának.
- És... mi lesz a neve?
Hozzászólásai ebben a témában
Juniper Delaney Iredale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
Írta: 2020. június 3. 23:21 | Link
Bandus


Valahol nagyon imponált nekem a dolog, hogy képes volt nekem, nekük hozni egy cicát. A kis fehér olyan gyönyörű, kajla és puh volt, hogy lehetetlen volt nem belé szeretni, meg kicsit mintha ez kölcsönös lett volna, mert nagyin dorombolt a kezeim közt. Lehet, hogy azért, mert kiszabadítottam a fogságól. Megértem, én is kiakadtam volna ha beraknak egy dobozba.
Eltűrte a hajam, én meg kicsit elmosolyodtam.
- Azt szeretem - mosolyodtam el halványan, mielőtt még felálltam volna és esküszöm, Bandinak ez az este egy érzelmi hullámvasút, mert akárhányszor megnyugodna, valamivel sokkolom. Most is ez történt.
Valahogy a múltkori után ez most engem ért váratlanul, mármint, leginkább a tény, hogy előbb az arcomhoz ért, majd visszahúzott egy sokkal hevesebb csókra. Ahogy rám fogott, az ajkai közé nyögtem, de a kiscicát tartó kezem még épp időben támasztottam át a vállán, így nincs útban a macsek, ahogy az ölébe csúsztam, jó közel. Elég melegem is lett hirtelen, ahogy a szabad kezem a hajába csúszott, még közelebb húzva magamhoz. Addig nem is hajoltam el, míg már tényleg levegő nem kellett, akkor is csak halk zihálással próbáltam a helyére igazítani az egyik oldalt durván felcsúszott szoknyám. Ez más volt. Nagyon más.
- Hű. Nehéz kérdés.... Rosaleen? - kérdeztem, mire a cica megint egy nagy máááával válaszolt, én meg kettőnk közé vettem, mielőtt még.... elfelejtek viselkedni. - Most fel kéne kelnem, ugye?
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:21 | Link
Te

Nőknek bármit adni mindig nehéz kérdés, ha volt, amit apám többször is megpróbált tudásként átadni nekem, az a kellékesi hivatás helyett olyan tények összessége volt, mint mit ne tegyek házasság alatt. Miket ne vegyek, mondjak, mozduljak. Igazából a legfontosabb tanítása a "shut the fuck up" volt, és van benne valami. Néha egy lakat biztos sok szituációtól megkímélne. Most viszont nem csak a csend, de az elképzelésem is jól alakult, legalábbis az előttem guggoló nő és a kezében a szőrös kisállat erről árulkodott. Engem már összekaszabolt két napja, mikor elmentem érte, de pár mozdulat és volt-nincs karmolás, azt hiszem még nem vagyunk akkora barátok mint ők, nincs nagy gyakorlatom.
- Tudom - mert tényleg, ez nem nagyzolás vagy önelégültség tárgya, vannak pontok, amik beléd égnek. Nekem ilyen mondjuk egy sütizés, amit akkor még nem én, hanem anyám állt, de emlékszem, ahogy lekanalazta még az enyémről is a habot, és nem is bántam. Ezer éve, mégis elég tiszta a kép. És valahol reméltem, hogy a ma is ilyen lesz, nem tudtam a végkimenetelt, de eléggé bíztam benne, hogy ennyi szar után nem nyúlok újra mellé, vagy nem bukkan fel még valami, ami közli hogy, kimaradsz két körből és a startmezőről indulsz. Megtörtént eset ugyebár.
Nem voltam kíméletes, sem finom vagy kedveskedő, kicsit elvettem abból, amit úgy éreztem ki kellett hagynom, és nem is igazán eresztettem. Ez az a pont, ami után én nem beszélgetni szoktam. Rá is vigyorogtam, mikor apróbb zihálással hajolt el.
- Rózi vagy Brigi, nekem aztán mindegy - tártam is el oldalra a kezem, nem véletlenül rá bíztam a név dolgot. Ismerjük a skilljeim és a határaim, nem akarja ő ezt. Kicsit fel is szusszantam, ahogy már ott volt az ölembe, a kezem a dereka köré fontam, a másikkal az asztallapon támaszkodtam a cicára nézve, akit maga elé ügyeskedett vissza.
- Csak ha szeretnél - vontam vállat finoman még egy csókot nyomva  nő arcára.... oda indultam, de nem mondanám, hogy a határait nem feszegetem, mert inkább a nyakszirtjéhez közel esett az, majd egy epret az arcomba tömtem, mint aki mit se tett.
Hozzászólásai ebben a témában
Juniper Delaney Iredale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
Írta: 2020. június 3. 23:24 | Link
Bandus

Tudom. Csak így egyszerűen, minden különösebb hezitálás nélkül kijelentette, hogy tudja, mintha a világ legegyértelműbb ténye lenne az, hogy szeretem a tejszínt, már már beteges módon. Lehet, hogy előző életemben macska voltam. Vagy csak egy idióta nő aki imádja a tejszínt. Ahogy az érzést is, ami a gyomromban kavarog a csókjától, az érintésétől, a közelségétől. A hideg futkározik végig a gerincen mentén.
- Mi olyan vicces? - kérdeztem vissza, végigsimítva az arcélén a macskátlan kezemmel finoman, ahogy próbáltam visszanyerni az egyenletes légzésem. Kevés sikerrel. Inkább közel csúsztam hozzá, de egy cicányi távolság még épp akadt köztünk.
- Akkor ez eldőlt - bólogattam boldogan, megsimogatva a kicsi cicát, aki közben Bandika felé szaglászott lelkesen. Aki ugye minek is viselkednek, mert az a csók az arcom helyett csak a nyakamba csúszott, én meg levegő után kaptam. Szinte felforrósodott a bőröm ahol az ajkai hozzá értek. Nagyot nyeltem, mielőtt a kezét a derekamról óvatosan lejjebb nem toltam, egy jóleső sóhaj kíséretében. Inkább ártatlan arccal el is vettem egy epret, amit lassan a számba applikáltam, a cicát bizergálva.
- Fogalmam sincs, mit művelsz velem - nevettem fel kicsit kínosan, elvörösödve, mielőtt az ajkaim ismét az övéire tapasztottam volna, talán kicsit hevesebben, mint az imént. Róza mindezt annyival konstatálta, hogy neki nyomta a fejét a kezemnek, nagy purrogással.
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
Írta: 2020. június 3. 23:26 | Link
Te

- Rozika, kizárólag ő, igaz, Miáú - néztem a macskára kicsit az álla alá nyúlva az ujjammal, hogy úgy dörgöljem meg, ezt bírták a macskák általában, láttam már párat azért. Nagyanyám kertjébe is bejártak enni, a színházkörül is lebzselnek, meg láttam már ilyen nőt is. Hogy jobbat ne mondjak. Ettől még a vigyor inkább neki szólt, de több se kéne, mint ezt még az orra alá tolni.
Helyette megkapott engem, milyen jó már, nem? aligha gondolja ezt, érzem is rajta, de azt hiszem ennyi belefér, ha már pont az ölembe akart ülni. Pont. Oda. Fogalmam sem volt különösebben megrázó lesz-e neki, de csak még szélesebb lett a mosolyom, a tekintetem meg az eprek között jártak, nagyban válogattam, de rá se kellett néznem igazán, hogy tudjam célba érnek a véletlenek. Arra viszont csak ráemeltem a kékjeim és felvontam a szemöldököm, mikor nem túl elegánsan került arrébb a kezem. De nem eltolta, ó, nem.
- Szeretnél is valamit, vagy csak próbálkozol? - tettem fel végül egy sóhaj után a kérdést le is nyelve az utolsó falatot, most már érdekelt, mert azt tudom én miért vagyok itt, fordítva nem annyira tiszta az a kép. Kicsit életlen. - Mit művelek? Mire gondolsz?
Azt ugyan már nem tudtam meg, valójában mire utalt, mert a szája elfoglalt lett, de ki vagyok én, hogy megakadályozzam abban, amit élvezni akar, így az eddig asztalt támasztó kezem az arcához emeltem és a haja alá csúsztatva a tarkójára fogtam, hogy még lejjebb húzzam, elvágva az elhajolás lehetőségét, akár csak levegőért is. A macska miatt azért meggörnyedtem, de nagyon figyelmes tudok lenni.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed