Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=721142#post721142][b]Kelemen Farkas - 2018.04.21. 10:18[/b][/url]

Még legalább egy óra, állapítja meg a karórája számlapjára pillantva leheletnyit csüggedten. Azt ígérte Vesznának, hogy megvárja, ha már az illúziómágia kapcsán Alistairrel időnként megejtett beszélgetést mára sikerült időzíteni, és mivel a lány elméletben hamarabb végez - gyakorlatban meg ki tudja, nem egyszer akadt már utolsó pillanatban tucatnyi könyvet kölcsönözni akaró vagy éppen visszaadó diák, aki után még hosszas pakolás vár a könyvtár dolgozóira - az a terv, hogy bevásárolnak a hétvégére és Aurél közelgő születésnapjára is megpróbálják megtalálni a tökéletes ajándékot. Mozgalmas és tartalmas túrának néznek majd elébe Budanekeresd boltjaiban, addig azonban mégiscsak el kell töltenie valahogyan az időt. A kastély annyira nem vonzza, éppen elég időt töltött itt felügyelőként, hogy kellőképpen sok zugát megismerje, a faluba bemenni pedig nem sok értelmét látja éppen csak azért, hiszen ha sétál, mire beér, indulhat is vissza, hogy majd a birtok határáról együtt hoppanáljanak a lánnyal Nekeresdre. Marad hát a tanodához tartozó birtok, amely szerencsére elég nagy, hogy tegyen egy hosszú sétát például a vadőrlak felé, ahol nagyon rég járt. Azóta már kétszer is változott a vadőr, biztos benne, hogy a szivárványszínű kecske sincs már meg, akit még felügyelőként volt alkalma megismerni, de bizonyára van azóta már másik nem mindennapi kedvenc itt. Ebben az iskolában mindig bele lehet botlani valami igazán különlegesbe, egyedibe. Amolyan tárhelye ez a birtok ilyen érdekességeknek. A kellemes időre való tekintettel kabátját a bal alkarján átvetve hurcolja magával, inge ujját pedig egészen könyékig feltűrte, mintha csak valami komoly munka várna itt rá, például felásni azokat az ágyásokat a vadőrlak mögött. Talán csak az egyenruha miatt gondolhatja bárki, hogy nagy valószínűséggel mégsem arra készül. Jobbját nadrágja zsebébe mélyeszti egy ideig, majd sikerül arra a döntésre jutnia, ha már ilyen szépen kinyílt itt rengeteg mezei virág, megszemléli őket közelebbről. Leszedni nem feltétlen szeretné őket, jobban szereti a növényeket élve, de ha netán talál valami érdekeset, megeshet, hogy feláldoz belőle egy szálat a tudásvágya oltárán, hogy majd a botanika jegyzetei között kapjon helyet kipréselve.
- Hello - köszön kissé szórakozottan a fűben ücsörgő lánynak, aki éppen koszorút fon egy csokornyi leszakított virágból, miután valami érdekesnek tűnőn akad meg a szeme, és le is hajol az apró, ernyőbe rendeződő fürtös virágú növénykét megszemlélni, amelynek érdekes rózsaszín szirmai vannak, habár elsőre majdnem fehérnek tűnt. Hm. Nem ismeri még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=722097#post722097][b]Gergely-Fábián Annabella - 2018.05.02. 23:41[/b][/url]

Egy szál fehér, egy szál rózsaszín, egy szál kék. Egy szál fehér, egy szál... hoppá, ez kék, csere, rózsaszín, egy szál kék. Így készül a tökéletes koszorú, némi odafigyeléssel és sok-sok képzelőerővel, esztétikai érzékkel. Legalábbis szeretem azt gondolni magamról, hogy ezen - a koszorúkészítés szempontjából szinte elengedhetetlen - remek képességek valamennyijével rendelkezem. Egyébként annyira talán tényleg nem is áll távol a valóságtól, sokat gyakoroltam.
Már messziről látok közeledni egy férfialakot, de mivel nem gondolom hogy erre tartana, nem szentelek neki különösebb figyelmet, így aztán kisebb szívroham kerülget, amikor a közvetlen közelemből megszólít. Merlinre, ez mikor hoppanált ide? Dehát... - mert hogy ekkor már meg van emelve a buksim és ki is látok félig lenőtt frumfrum alól - én ezt a szívbajthozó illetőt ismerem! A felismeréshez képest nagyjából 0,45 másodperccel pedig már a nyakában is csüngök egy jókora ölelés formájában, éppen azután, hogy azt sikoltanám:
- Farkas! - mert hogy ezt a nevet nem felejtettem el egy pillanatra sem. De vajon ő felismert-e? Nem teljesen tűnt úgy. Igaz, én elég sokat változtam, mióta nem találkoztunk. Mióta is? Négy-öt éve? Igen, talán akkor járhatott utoljára felénk, de lehet hogy még annál is régebben. Azt persze a hét vicce lenne állítani, hogy olyan nagyot nőttem volna... De az a biztos, hogy sokat nagylányosodtam. De egyáltalán hogy kerül ide? Ekkora véletlenek nem is lehetnek, hát ennyire kicsi lenne a világ?
Végre kikecmergek a nyakából, mielőtt még kényelmetlen kezdene lenni a dolog, aztán csillogó, érdeklődő tekintetemet csak neki szentelem.
- Dehát hogy kerülsz ide? - kérdezem, majd első nem túl reális, hirtelenjében feltörő ötletemet közlésre is adom - Csak nem engem jöttél meglátogatni? - erre a gondolatra már-már elégedettség töltene el, de persze biztosan nem erről van szó. Azért mégiscsak nagyon király lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=722380#post722380][b]Kelemen Farkas - 2018.05.05. 22:19[/b][/url]

Szórakozottan hajol le, hogy megszemlélje a virágot, amely sikeresen felkeltette az érdeklődését, de abban a pillanatban meghallja a felharsanó kiáltást. A neve. Bár az is lehet, hogy a lány farkast lát, ki tudja, mi itt a legújabb érdekesség, és puszta egybeesés, hogy őt meg eme nemes ragadozóról nevezte el annak idején az apja. Az egybeesés teóriája viszont még abban a percben megdől, amelyben megfogalmazódott benne teljesen spontán módon, hiszen a lány már a nyakába is ugrik. Még jó, hogy a csatakiáltás elhangzott az imént, így nem éri teljességgel meglepetésként a támadás, mint ha csak úgy orvul ejtette volna meg a lány, de azért meglepett pislogást mégis sikerül kiváltania, na meg holmi érthetetlen hümmögést, miközben beazonosítani igyekszik a pöttömöt, aki épp rajta csüng. Azokkal, akiket még felügyelőként volt szerencséje megismerni, többé-kevésbé tartja is a kapcsolatot, Natival például legalább két havonta vált levelet, amióta a lány a franciáknál tanul, Ilda időnként felbukkan a minisztériumban, olyankor pedig megisznak azért legalább egy kávét, megtárgyalva, hogyan halad a képzéssel, és így tovább. Ezt a pöttöm kis energiabombát viszont nem innen ismeri, de ha nem innen, hát honnan is? Megpróbálja hirtelen átkutatni az összes emlékét, vagy legalábbis mindazt, ami hirtelen beugrik, viszont még így sem sikerül előállnia egy névvel, hát csak óvatosan ölelgeti meg a lányt, mielőtt az lekászálódna, hogy alkalmat adjon egy kis alaposabb megfigyelésre is. Ismerős valahonnan. Most, hogy jobban megnézi, már rémlik is valami az üstösdi koboldokhoz és varázstárgyakhoz köthető hétvégi kis kitérő az apjával, amelyre nem is egyszer került sor, amikor éppen mindketten otthon tartózkodtak. Egy idő után aztán már ez elmaradt, inkább a pénzügyek adtak alkalmat a koboldoknál tett látogatásokra, hiszen van ott egy olyan kobold, aki annyira jártas mindebben, hogy évek óta ő intézi a családjuknak az összes pénzzel kapcsolatos ügyletet, ami csak szóba jöhet. A felesége pedig egy kedves boszorkány. Most, hogy jobban megnézi a lányt, hasonlít is rájuk. Az ő kislányuk lesz az, aki néha rácsimpaszkodott... hogy is hívták? Jóságos ég. Nagyon régen látta, az elmúlt években valahogy sosem sikerült vele találkozni, amilyen időpontokban odalátogatott. Kicsit kínos már lassan, hogy milyen sokáig bámulja amúgy szótlanul, miközben agyában zajlik a nagy felismerés folyamata, de végre elmosolyodva szóra nyitja a száját.
- B... Bella? - kérdezi meg végre nem túl határozottan, hiszen meglehet, hogy teljességgel mellélő ezzel a névvel. Kicsit sem biztos benne hirtelen azért, hogy ez lesz a jó, jól azonosította-e be a leányzót, ezért is az enyhén dadogós nekifutás is, ahogy még aközben is elgondolkodik rajta, hogy kimondja.
- A... a Gergely-Fábián család... ugye? Óóó, hát nem is tudtam, hogy itt tanulsz. Mióta? - kérdez vissza szinte el is feledkezve róla, hogy tőle is éppenséggel kérdeztek, noha a választ ebből is le lehet ám szűrni, ha nagyon akarja valaki. Megvakargatja a tarkóját, majd kitárja a karjait. - Hát gyere ide, hadd ölelgesselek meg még egyszer. Sokat változtál ám, igazi nagylány lett belőled, picúr - közli most már széles mosollyal. Milyen kicsi is a világ, hogy itt találkoznak.
- Illúziómágiára járok be amúgy az iskolába, mert tanulni sose késő... meg a feleségem itt könyvtáros, szóval most épp őrá is várok, hogy szabaduljon, de ha tudom, hogy itt tanulsz, már csak azért is benéztem volna, hogy meglátogassalak. Lassan már Üstösdön is ideje lenne tiszteletemet tennem különben, utoljára tavaly jártam a szüleidnél, az pedig már iszonyatosan régen volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=729413#post729413][b]Gergely-Fábián Annabella - 2018.07.17. 16:59[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=729456#post729456][b]Kelemen Farkas - 2018.07.17. 20:59[/b][/url]

- Ó, nagyon szép - dicséri meg a koszorút. Talán ha eléggé megrögzött terromágus lenne, akkor inkább azt jegyezné meg, hogy szegény virágok, de nem érzi, hogy ennek bármilyen mértékben is fájnia kellene neki, másrészt elég álszent megállapítás lenne, hiszen ő is szakított már le virágot. Ugyan sosem font belőle koszorút, csak kipréselte őket vagy épp nemrégiben például egy egész csokornyi vadvirágot adott Vesznának, de hát azon a ponton túl, hogy ő is leszakította azokat a virágokat, a cél már teljességgel lényegtelen.
- Tilda? - kérdez vissza teljes mértékben értetlenül, mielőtt leesne számára, hogy a lány a főkönyvtárosra gondol. Megrázza a fejét válaszul, még mielőtt megszólalna, sőt még a kezével is nemet int mellé.
 - Nem, nem Tilda a feleségem, hanem a másik könyvtáros, Révay Franciska. Bár én jobban szeretem Vesznának hívni, de szóval ő - közli, tisztázva azt is, hogy az ő felesége bizony Veszna, a másik könyvtáros, mert hiszen amekkora iskola, szükség van ám itt több emberre is, meg aztán mégsem értékelné ő sem, ha folyton Veszna lenne bent reggeltől estig, és erről esélyesen hasonlóképpen vélekedhet Tilda párja is.  
- Márpedig azt nem szeretném, ha bármivel is megsérteném - válaszolja. - Majd csak sikerül kerítenie egy kis időt még az elkövetkező hetekben, de legalábbis nyár végéig legkésőbb, hogy meglátogassa a Gergely-Fábián családot, mert bár általában legalább évente egyszer sikerül ezt kivitelezni, idén még valóban nem adódott rá alkalom, hogy benézzen hozzájuk egy teára valami kedves ajándékkal és futólag áttekintsék közben a pénzügyeket is. Éppen ideje lesz ezt a mulasztást bepótolnia.
- Óh - szalad ki a száján a kurta hang válaszul a kviddics említésére és enyhén zavartan megvakargatja a tarkóját, száját is elhúzva mellé. - Hát az az igazság, hogy a kviddics a gyengéim közé tartozik - állapítja meg roppant szolidan, mellőzve ama részletet, hogy tulajdonképpen még repülni sem sikerült megtanulnia röpke majdnem harmincnégy esztendeje alatt. Bellának viszont nehéz nemet mondani, amilyen tekintete tud lenni, és egyébként is, azzal rá nagyon könnyű hatni, ha valaki azt hozza fel, hogy nem figyelnek rá igazán. Hajaj. Most mégis mit mondjon? Lehet felnőtt például és megpróbál túllépni a szörnyű tériszonyán, hátha sikerül is. Mégiscsak egy tárgy a seprű is csak, nem egy sárkány vagy valami hasonló bestia, mi lehet abban olyan nehéz, hogy megülje az ember?
- De tudod mit, egy próbát talán megér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=746753#post746753][b]Leon Tim Wolf - 2019.01.18. 05:18[/b][/url]

Tim nem mindig volt szenvedélyes dolgokban, mert a legtöbb idejét felemésztette, hogy ő ugyanezt tehesse a tüdejével. De ha valamibe belekezdett, akkor igenis végigvitte, erre pedig nem is volt jobb példa, mint az elemi mágia. Az valami olyasmi volt Tim számára, mint egy menedék, egy fix pont az életében, ami köré minden mást építhetett.
Szóval ahogy beköszöntött a karácsonyi szezon, valami nagyon is fájt a lelkében, nem értette miért kell száz meg száz fának meghalnia csak azért, hogy pár napig feldíszítve mutogassák egy házban, üvegbe öltöztessék, majd kihajítsák, mint egy használt zsebkendőt és hagyják elrohadni.
Most pedig, hogy ennek eljött az ideje, még annyira sem volt rá vevő, mint előtte. Az Isten sem tudja, pontosan milyen elgondolásból kezdte el összeszedni a környék összes fenyőjét, még Twix is csak értetlen bugyborékolással felelt, de Tim csak izgatott mosollyal nézett a még többnyire zöld fenyőkre.
Majd onnan aa karórájára, ami délután hat óra tizenkét percet jelzett. Mindennek már 3 éve, hat hónapja és tizenkét napja, így az időmérő minden volt, csak megbízható nem. Annyi biztos, hogy ő leült, és megidézte az elementálját, aki kissé értetlennek tűnt a fenyők láttán. Meg is lökte az egyiket a lábával.
- Kellesz. Ne nézz így, ezekben még van élet. Szerinted nem próbálom meg visszacsinálni? Nem, nem érdekel mit gondolsz! - Még épp időben hajolt el a felé repülő gally elől. Inkább tovább várta Bluet, miközben próbált belül kicsit kiegyensúlyozottabb lenni, mert sok elemis erőt készült felhasználni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=746763#post746763][b]Daisy Blue Berry - 2019.01.18. 14:20[/b][/url]

Örültem, hogy vége az ünnepeknek, annyi minden volt meg munka is, hogy már csak túl akartam jutni az új évbe. Bár tény, szerettem, amit csináltam. Kevéék esküvőjén is, meg amúgy is. Azt ők mondjuk még nem tudják, hogy az esküvőjük lesz a vizsgaportfólióm egyik darabja. Jobb, ha azt senki, érdekes képeim is vannak.
Elhagytam a sapkám. Ez az utolsó emlékem tegnapról, nyilván ez nem egy nagy dolog, más is elfelejt dolgokat, de az volt a kedvencem! Kicsit mérgesen vágtam neki éppen ezért a napnak és bár időben elindultam a vadőrlakhoz, ahogy azt timnek megígértem, mégis elakadtam. Jártam a vízesés irányába, utána a réten és legvégül a tavacska felé is megindultam, amikor feltűnt, hogy már bőven idő van. Nagyot fújtattam és feladva a két pomponos sapim megtalálását inkább a fákon keresztül battyogtam a környékre.
- Timtim... - kiabáltam ki a fák közül, az egyiken kicsit fent is akadtam, de mikor elszabadultam széles mosollyal integettem és vágtam át az udvaron, mert ő éppen a másikon volt. A nagy... naggyal. Teljesen elbambult, sőt, leginkább csak bámultam, ahogy majdnem átestem egy kisebb, kivágott fenyőn, de még időben korrigáltam, így csak furcsán csapkodtam és a bokám akart kifordulni. No para, még élek! Gyilkos minifák is vannak ám! - Ú Twix, nézd - guggoltam le a teveizéhez, és adtam neki ilyen pici, zöld golyócsomókat, amit Dustin adott. Nem értettem nekem miért ad, hiszen Tim állata. De most jól jött, tény. Meg is simizgettem, hogy aztán csak zsebre vágott kézzel elhelyezkedjek Tim mellett és nézzem, amit ő. Nem voltam teljesen képben.
- Most mit is fogunk csinálni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=747738#post747738][b]Leon Tim Wolf - 2019.01.27. 23:31[/b][/url]

Ez a nap amúgy sem volt olyan nyirkos és hideg, szóval úgy tűnt, az égieknek a kedvére van, hogy Tim megpróbálja valami helyesre használni az erejét. Valami olyanra, ami nem érinti buksit, vagy annak a családját, még hírből sem. Pedig arra is elég sokat használta, aztán élvezte a kemény munkája jutalmát.
Most is keményen dolgozott, csak kicsit más vonulatban. Vonszolt, cipelt, lebegtetett, mindent megtett azért, hogy a falu és a kastély fái a maguk rozoga, de még élhető állapotában, de lekerüljenek az erdő szélére, olyan helyre, ahol éppen nem volt túl nagy élet a fákban és elég ritkás is volt a folt.
- Blau? - kapta fel a fejét, ha ez egy rajzfilm lenne, látni lehetett volna azt is, ahogy felcsillantak a szemei. De ugye ez a valóság volt, bármennyire is sugallta ezt másképp a szarvas, legalább Blue szemmagasságú medve. - Eltévedtél?
Mert korábban számított a lányra, nem sejtette, hogy csak most ér ide. Persze, nem bánta, neki mindegy volt, hogy a nőnek mikor kényelmes, csak meglepte kicsit. Twix elégedett, sárga buborékos böffentéssel és egy elég lame hanggal köszönte meg a csemegét a lánynak, majd tovább pattogott a fenyők között. Elég izgatott volt, főleg a medve láttán.
- Vissza akarom ültetni ezeket a fákat. Mert kivágták őket a semmiért és még élhetnének, ez pedig így nincsen rendben. Mit szólsz? - nézett a lányra, felvont szemöldökkel. Szüksége volt a támogatásra. Elementálja, medvéhez híven egy még a helyén lévő fának dörgölte a hátát, mint aki vakarózik. Pf. Egyik mancsával még lustán intett is a német mellett ácsorgó lánynak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=748064#post748064][b]Daisy Blue Berry - 2019.01.30. 19:13[/b][/url]

Sosem voltam a pontosság mintaképe, de azért a legtöbbször mégis sikerült mindenhol időben ott lennem, még akkor is, mikor meg se volt beszélve a mikor! Büszke vagyok azért magamra, de a sapkám hiánya kicsit aggaszt, nem is értem miért olyan fontos, pedig reggel még nagyon meggyőzően döntöttem el nézve a tükörbe, hogy az bizony élet-halál. De mindegy, letettem róla. A nevem hallva meg egy sóhajjal a gondolkodásról is.
- Igen...nem...olyasmi. Megnéztem a tavat...hogy biztos ne legyenek kacsák a környéken tudod - mondtam Timnek, ahogy lassan el is értem mellé és leguggolva nézegettem egy még össze is kötözött fát. Nem tudtam ekkor még mi a terv, így csak meredtem és kötöztem ki a fenyőt, aztán felnézve a még mindig fura integetős macit lestem. Vissza is intettem neki, mert tök rendes vagyok ő meg eléggé adja. Mármint komolyan, édes és kinek van még ilyen? Tuti senkinek. Közben azt is megtudtam, mi is a terv.
- Mármint minierdőt belőlük? - kérdeztem kissé oldalra biccentve a fejem. Leszámítva a tényt, hogy nincs gyökerük, mert halálra szabdalták őket, értettem a logikát, de ezt fel se hoztam, lekötött a tény, hogy leszedegessek pár, fent ragadt díszt egyik-másik összehordott fáról.
- Én nem tudok ilyen....izé, érted, mit segítsek? - kérdeztem meg végül, mert nem nagyon tudtam megmagyarázni, de ha kell, szívesen odaállok. De a két mancsommal tudok ásni maximum, és van pár fa, amit tutira biztos, hogy nem bírok el egyedül. Szeretem amúgy tim ötleteit, tényleg elég gondos mindenre, még ha ezt sokan nem is látják be.
- Szerinted a visszaültetett fákat nem akarják majd újra kivágni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=749903#post749903][b]Leon Tim Wolf - 2019.02.15. 06:28[/b][/url]

Blau végignézett Timen, majd úgy döntött, hogy az őszinteség itt most nem segítene és jobb, ha hazudik. Nem mintha mellé lőtt volna ezzel, Tim elég bután nézett volna rá amiatt, hogy eltévedt meg egy sapkát is keresett, ami el volt veszve.
- Oh. Nekem ez eszembe sem jutott az utóbbi fél órában, nagyon rendes tőled, Blau - mosolyodott el szélesen a német, de úgy, hogy bárki megfontolta volna, hogy felvegye őt egy fogkrém reklámba. Alapvetően nem volt egy csúnya srác és még csak nem is volt buta, csak megvolt a maga stílusa, főleg, mikor be volt állva. A maci ezt a teljes jelenetet végignézte, majd a popójára nehezkedve lelkesen integetett a nagy, súlyos mancsával.
- Úgy, valahogy - bólogatott Tim lelkesen. Nem gondolt ebbe bele teljesen, de így kimondva logikusan hangzott és akkor lett volna egy saját erdeje. Legalábbis, ő így gondolta. Amúgy szép idejük volt, sütött a nap és ne fújt a szél, de annyira meleg sem volt, hogy a fenyők ledobják az összes tűlevelük. Hasznos volt.
- Ja, csak segíts eldönteni, melyik és hova kerüljön, meg néha támaszd meg őket egy kicsit, nekem az már bőven több, mint elég segítség - legyintett az amúgy nem kicsi kezével, mielőtt még Bluehoz közelebb hajolva csókot nyomott volna annak arcára. Ő tényleg nem várt el túl sokat, vagy akart rosszat bárkinek, csak kicsit védni akarta a környezetet. Erre sokkal jobban figyelt, mióta elkezdte az elemit.
- De, lehetséges, de így is nyertem nekik majdnem egy évet. Addig is élnek, oxigént produkálnak, otthont és menedéket biztosítanak állatoknak. Nem elég? - kezdett az ujjai tördelésébe öntudatlanul is, ott állva Blue előtt, mint egy gyerek. A medvéje halk morranással adta a tudtára, hogy ő nem szereti, hogy kétkedik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=749955#post749955][b]Daisy Blue Berry - 2019.02.15. 23:55[/b][/url]

- Olyasmi - bólintottam párat határozottan. Nem hittem, hogy különösebben ehhez lenne rám szükség vagy hogy olyan nagyon nagy szívesség lenne, csak ismerem már őt, és igazából nekem se nagyon volt magyarázatom, ez valahol fél úton volt a helyes és a jó válasz között. Azt hiszem. Közben persze ő vigyorgott én meg nem tudtam nem rá mosolyogni még kicsit illegve meg billegve is jobbra balra olyan úri lányosan, hogy aztán csak odamenjek és leguggolva leszedjem a madzagot az egyik szebb kis fenyőről. Éppen csak elkezdte hullatni a tűleveleit.
- És az nem lesz baj a vadőrnek? Mondjuk, te már láttad valaha? Legalább három éve járunk ki ide és én még csak egy pisszenést se hallottam soha - gondolkodtam el hangosan, miközben már az is megfordult a fejemben, hogy talán már őt is megették az éhes diákok. Vagy hasonló. Hova tűnik el egy ember csak úgy? Mondjuk azt se tudom volt-e ilyen, de ha van háza meg telke, kellett volna hogy legyen, nem? A tornáca elég kényelmes és szép, ezt már tudom. És volt madáretető is, igaz üresen, ezért én hoztam bele ezt-azt, de akkor is. Arra is néztem a hátam mögött, aztán csak a macin felejtettem a nagy, kék szemeim. Olyan.. volt mint mikor több a süti és sokat szívom Kornéllal meg Timmel a szobájuk levegőjét. Pedig ez a medve határozottan nekem mancsolt!
- Rendben, de előtte kötözzük ki őket, meg azon még van szaloncukor, ott meg egy-két törött üveggömb, azt szedjük le, nem? Nem öreg, csinosításra szoruló nénik!
Igazából pont így tudtam a sok ékszerben és sminkben lépdelőket elképzelni. Én meg néha fésülködni se szoktam, azért vannak 4 számmal nagyobb pulcsiim, ha elfelejtem a nadrágot vagy szoknyát, akkor s elegyen gond és hasonlók. Ők meg még minden napra más ékszert is húznak!
- Otthont és menedéket biztosan, arra mondjuk az ilyen vadnyusziknak meg pockoknak szükségük van, mert jön valami ragadozó madár.... csak ne - emeltem is fel a kezem. Vannak dolgok, amiktől az én gyomrom is forog, bármilyen hihetetlen az életvitelem nézve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=756298#post756298][b]Leon Tim Wolf - 2019.04.23. 10:43[/b][/url]

Ha a vadőr olyan aktív munkát végezne, már biztosan kiszúrta volna Timet, amint odahordta a legalább tucatnyi, félhalott fát, de se híre, se hamva nem volt. Még egy madárcsicsergés erejű kis zaj sem adott róla jelet, hogy itt élne olyan férfiember, aki a vadakat és az élővilágot vigyázza. Így a német megrázta a fejét, jelezve, hogy ő nem hisz a létezésében.
- Olyan lehet ez, mint a Jeti. Egy mugli sem látta még, de mindenki beszél róla. De ha ezért fizetik, én is ilyen munkahelyet akarok - állapította meg a német, elgondolkozva rajta, hogy bizony, ilyenért pénzt kapni biztosan nagy dicsőség. Ő örülne neki.
Blue meglepődött a medve látványán, pedig Tim időről-időre meg szokta idézni, már pusztán a chill érzésért is, amit a maci nyújtott neki. Kicsit olyan volt, mint mikor még nem részeg, de már nem józan. Jót tett a lény közelsége, még ha mások halálra is rémültek tőle.
- Persze, mindenképpen. Nem akarok szemetet kint hagyni itt, így is elég sok a mocsok a természetben. Már gondolkoztam rajta, hogy ilyesmiben végezzek önkéntes munkát. Majd ha befejeztem a sulit. - Ugyan konkrét elképzelései még nem voltak, de gondolkozott rajta, fontolgatta. Szerette volna, hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak, ezt pedig szerette Dustinra fogni. Talán némi része volt is benne, de nem az övé volt a felelősség.
Inkább le is guggolt, kissé morbid látványt nyújtva, de annál ügyesebben szedve le a madzagokat az összes fáról, ami éppen az útjába akadt.
- Na ugye! Akkor nekiállunk, vagy mi lesz? Ki rak egy konzervdobozt egy fára? - Tim teljesen értetlenül meredt a dobozra, majd leemelte a fáról, Bluera nézve. - Hogy haladsz a pub tervezésével?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=756882#post756882][b]Daisy Blue Berry - 2019.04.30. 23:11[/b][/url]

- Fizetnek, ahogy hallottam elég jól is, mint itt mindenkinek - tettem hozzá a meglátásaim a láthatatlanná vált vadőrünk elképzeléseihez. Tényleg furcsa volt ez az egész, hiszen ha belegondolunk övé lenne a felelősség a kisebbekért is, hogy nehogy gond legyen a kastélyt körülvevő lényekkel, meg szép legyen és vigyázzunk a környezetünkre. Ehelyett még csak azt sem tudom megmondani, férfi vagy nő lehet-e. Meg mennyi idős vagy egyáltalán él-e. Jogosak ezek a Jetis dolgok, bár nekem eddig tökre eszembe se jutott. Lehet azért, mert Keve már belénk verte órán, hogy az csak a mugliknak megy legendaszámba, nekünk átlag keddi minisztériumi intézkedés.
- És még mennyi lesz. Rettenetes amit így ünnepek után mindenki megenged. Pár napja egy halom édességpapírt, félig megevett mikulást meg rohadt gyümölcsöket láttam az utcán elszórva. A falura se vigyáz senki - vontam meg a vállam, mintha ez már meg se kéne lepjen senkit. De valahol az, hiszen nem egy akkora hely, hogy ne vedd észre magad körül a káoszt. Mégsem teremt senki rendet, meg sem közelíti, pedig ez majd előbb-utóbb visszaüt. Mint a karma meg minden, semmi béke, csak a háborúk. - A természet rendben tartásában? Vagy a környezetvédelmisekkel?
A kérdésem inkább érdeklődő volt, mint bármi furcsálló. Tim jó ember, akárki akármit is mond, és amihez ő odalépett, abba tudott még 140%-ot is teljesíteni. Bár ugye ezzel a matematikusok tudnának vitázni, ahogy Bogna mondaná. Össze is kaptam pár díszt, papírt, kis fémkampót és eltört csúcsra való csillagot, majd a vadőrlak előtti kukába hordtam. A kötözős dologhoz nem hoztam semmit, amivel elvághatnám, így igen lassan haladva bogózgattam Timhez képest. - Nem tudom, de ezt a rászórt sok gemkapcsot sem igen értem - vonogattam meg a vállam, ahogy a zsebemből kihúzva mutattam miket szedtem le.
- Lassan. Mármint.... nem igazán tudom, hog kell-e ennél gyorsabbnak lenni. Nem sietek sehova, szeretném a legjobb helyet megtalálni, ahol tudod... bármit csinálhatunk. Arra gondoltam, ha lesz kedved ha megvan segíthetnél. Valami kiskertes, olyan romkocsmás dolgot találtam ki. Vannak vázlataim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=760661#post760661][b]Süveges Nimród - 2019.06.05. 18:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=760834#post760834][b]Sárközi Kincső Jázmin - 2019.06.09. 11:52[/b][/url]

Fogalmam sem volt, hogy Mini-Brightmore-ral hogy jutottunk el egy helló, szia, hogy vagy-típusú csevegéstől addig, hogy piknikkosárral és pokrócokkal felszerelkezve a konyhából egyenest a vadőrlak környékére vetemedjünk.
Az idő tökéletes volt hozzá, és parkosított, tiszta terület is van elég, hogy csapjunk egy ilyen csajos hétvégét.
- Szóval, és akkor képzeld, azt mondta, hogy válasszak én egyet. Erre a kis Füli ráfeküdt a könyvemre, és úgy döntöttem, ő az igazi. Frida lett volna, de… kicsit elnéztem – ecseteltem, hogy került hozzám a nyakamban sálként utazó trikolór kölyök macska. Épp jól érezte magát napon lustálkodás közben, finoman dagasztott rajtam a mancsával, és olyan hangosan dorombolt, hogy méteres közelségben bárki tisztán hallotta volna.
- Veled mi újság? Van már terved a nyárra?
Ó, annyira szuper, hogy van nekem, már csak az a kérdéses, Kedves és ő hogy fognak kijönni egymással. Majával tuti nem lesz gond, a tesóimat is el fogja szerintem fogadni, habáár… a kutyáink kérdésesek.
Végül is, ritkán leszünk csak otthon Fülöp ciccel, úgyhogy talán addig azt a pár hetet túléli. Csak ne kapjanak össze nagybátyóval a márkás alutasakos kaján…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=760836#post760836][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.06.09. 12:28[/b][/url]

Kedvelem azt, hogy az idő fokozatosan melegszik, mivel így a végtagjaim hőmérséklete is elfogadható. Néhány hete elég szerencsétlenül jártam, mert a kötelezően fogyasztandó gyógyító bájitalom egyik összetevője nem működött együtt. Visszatért a láz, az, hogy egész nap csak aludni tudtam, levert és motiválatlan lettem. Kiderült, hogy a nyaklánc, ami Lili extra varázserejét és mágiáját gyűjti össze, amit később az én bájitalomnál használnak fel, elromlott, és azért nem hatott se nála, se nálam. Kettőnk közül mégis én vagyok a szerencsésebb, mert amíg én - bár gyengébb vagyok, mint eddig - helyettesítős bájitalt kapok, addig ő nem varázsolhat, sőt, iskolába sem jár. Türelmet kértek mind a kettőnktől, mert ki tudja, hogy ez mikor oldódik majd meg. Na meg persze azt, hogy vigyázzunk magunkra, de egy kis piknikbe, gondolom, csak nem halok bele.
- Én hagytam volna Fridának. Mókás lett volna.
Ismerek olyanokat, akik félrenevezték a macskájukat, aztán kiderült a turpisság, és úgy hagyták, mert a cica azt szokta meg, azon a néven szólítják. De persze megértem azt is, ha ő inkább átnevezte, a Fülöp egy nagyon király név.
- Hoztam egy csomó sütit, ezeket Cath sütötte és nagyon finomak.
Szeretem azt, ahogy főz és süt, mindig figyel arra, hogy olyat csináljon, amit Jason is és én is szeretünk, hogy mindig legyen otthon elég, mert bár rajtam nem látszik, de ha jól vagyok, nagyon sokat tudok enni. Tényleg, olyan sokat, mint Jason, esküszöm.
- Nem sok minden. Gondolom hazamegyünk Denis-szel egy kicsit, mert régen voltunk már otthon, és hívtak a Payne féle családi nyaralásra is. Ennek nem tudom, Denis mennyire örül, de én nagyon kíváncsi vagyok, mert Cath-nek van egy csomó tesója, és van, aki már házas, és a gyerekeiket is hozzák, meg mindenki hozza a párját is, és az összes anyuka is ott van, meg a mostoha és féltestvérek is. Rengetegen vannak, és ez nagyon szuper lehet.
Érzem és tudom, hogy nagyon fellelkesülök erre. Nagyon szívesen beszélek erről és nagyon várom már, remélem, tényleg elmehetek majd.
- Ti mentek valamerre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=761110#post761110][b]Paithoon Chaiyasan - 2019.06.11. 19:01[/b][/url]

Szép nap, szép a mai, már inkább kora este, csodálatos idő ahhoz hogy a szabadban létezzenek az emberek. De alig vannak kint, ami szuper. Kicsit nyugodtabban így a dolgok. Ma már azt hittem, sose szabadulok ki a kastélyból, de végül itt vagyok a friss levegőn! Életcél teljesítve. Vagyis nem, mert nincs is nagyon életcélom. Inkább napi cél. De életcél lenne ez? Nem, az azért gondolom nehezebb lehet. Baj ha nincsen olyan? Szerintem nem, de ha baj akkor gyorsan ki tudok találni egyet. És az nem baj ha naponta változik, ugye?
Mivel pride hónap van, egy csodálatos Born this way feliratú pulcsiba bújtam bele, egyszerű farmer meg bakancs, mert ki tudja milyen idő lesz még ma. És még egy both feliratú baseballsapkát is beszereztem egyik nap, ha meg a pridera kijutok, akkor kész a havi cél. Ó, ilyen is van! Hónap cél, milyen királyság. Vagy csak én szeretek célokat teljesíteni?
- Hát én nem mennék be nagyon mélyre, lehet érdekeseket találni kijjebb is. - vagyis félek beljebb menni. De ezt másnak nem kell tudnia, ugye? Odanézek, látom is a gombákat, amiket én sem ennék meg. - Nem bízok az erdei gombákban. - mondom olyan halkan, hogy talán nem is hallja. Nem bízok az erdei gombákban, oké, ez úgy hangzott mintha azt mondanám, xy-ban nem bízok.  Pedig a gombákkal nem is lehet kommunikálni. Mondjuk lehet, hogy csak túl buták az emberek ahhoz, hogy kommunikáljanak a gombucikkal. Ki tudja?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=762788#post762788][b]Sárközi Kincső Jázmin - 2019.06.30. 19:21[/b][/url]

Az időjárás több mint tökéletes. Amint leterítettük közösen a pokrócot, és a kosarak is megfelelő helyre kerültek, én már le is heveredtem, és behunyt szemmel élveztem, ahogy a nap simogatta az arcomat. Jó lenne, ha le tudnék barnulni, égés helyett.
- Így is az. Főleg, ha a bácsikámmal egy légtérbe kerülnek – Fülöpnek valamiért nem szimpatikus, pedig tök jó arc, és ezt próbálom valahogy megértetni vele, de nem igen veszi a lapot. Az utcáról szedték még össze, hót sárosan, koszosan, bolhásan, szóval el lehet képzelni, mit élhetett át szegény pára. Nagyon nehezen szoktatták kézhez, és meg is értettem az én kis untyuli-puntyulimat. Oké, erről a cukorhegy-stílusról le kéne szoknom.
Túl nagylány vagyok már hozzá.
- Látnád, amikor szemeznek egymással… még jó, hogy nagybátyó nem olyan válogatós – eleresztettem egy halk, nőies kuncogást, persze, kezemet szám elé téve, ahogy illik. Bár igaz, hogy ez az illem-dolog eleve megdőlt azzal, hogy kuncogtam.
- Füli csak KiteKatot eszik – tettem hozzá.
- Ú, süti! Ugye laktóz-mentes? – jutott eszembe, hogy én nem ehetek akármit a bizonyos bogyóm nélkül, és most azt fent hagytam a cuccaim között. Néha sikerül elfeledkeznem arról, hogy csöppet máshogy kell étkeznem, ha sokáig akarom még húzni ezen a sártekén.
- Bocsi, elfelejtettem szólni, hogy nem vagyok valami jóban a laktózzal – fogalmaztam finoman, nem akartam nagyon letörni a lelkesedését, és hát, a sütisütő háziasszonyt se illene megsérteni azzal, hogy nem eszem belőle. Még jó, hogy a saját kosaramba készültem nekem való hamival.
- Csúcs terv, mi is elég sokan vagyunk. Kapásból ott vagyunk mi, mármint Levi bátyó, Alexa, aztán én, és még az uncsitesóm is, Maja… látnál minket karácsonykor, kész komédia az egész – és milyen jó, hogy ilyen sokan vagyunk, legalább nem lehet unalmasnak nevezni az életünket.
Pláne, hogy ennyire vegyes-felvágottak vagyunk házak terén.
- Fogalmam sincs, még nem tárgyaltunk erről, de kéne menni valamerre. Valami jóféle túrázós helyet kéne kinézni. Az egri várat tökre megnézném élőben – csak ötletelgettem, komolyan nem gondoltam még, előbb a vizsgákon legyünk túl, utána lehet belevágni a nyár sűrűjébe.
Hisz hamarosan nyakunkon az év vége.
- Te tanulsz rendesen a vizsgákra?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=763441#post763441][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.07.09. 12:50[/b][/url]

- Olyan vicces, hogy a nagybátyádat Kedvesnek hívják, közben meg mindig morcos.
Én csak az elméleti órákon vehetek részt, mert a varázslás minimálisan is ki van csukva, pont ezért pálcát se vettek nekem. Vagyis, fel volt ajánlva, de azt mondtam, hogy inkább nem szeretnék. Jó lesz az úgy is, hogy csak az elméletet tanulom. A lényeg, hogy iskolába járhatok. Van egyenruhám, vannak beadandóim, vizsgáim, tankönyveim. Része vagyok egy társaságnak, vannak barátaim. Hihetetlenül sok minden változott az életemben azóta például, hogy Cole-lal beszélgetek. A múltkor még azt is megbeszéltük, hogy csinál rólam képeket, olyanokat, mint a modellekről. Persze ezt se mondtam még Denisnek, nem akarom, hogy mérges legyen ezek miatt.
- Szemeznek?
Emelem meg kicsit a szemöldököm, mert nem tudom, vagyis inkább nem akarom elképzelni, hogy mi lesz a szemezés vége, inkább csak bólogatok egy kicsit.
- Mindenmentesek. De nem nagyon érződik rajtuk. Igazából Cath eléggé odafigyel ezekre a biodolgokra. Jason néha még meg is jegyzi, hogy legalább a süteményeknél megadhatná a módját annak, hogy rendes dolgokat készít, és akkor persze néha enged neki. De nem mindig. Sokszor csak még azért is csinálja, hogy Jason hangosan azt mondja neki: Tücsök, ebből most már elég, milyen feleség vagy te, hogy egy férfitól megvonod a cukrot?
És olyankor persze mindenki nevet, de szeretem hallgatni ezeket az eseményeket. Egyszer leutánoztam Jasont, és akkor meg azon nevettünk, hogy utánozom őt. Meglepően hitelesen.
- Ti is sokan vagytok. Ráadásul tök jó arc szülőkkel.
Az esküvőn találkoztam az anyukájával is, olyan szépen néztek egymásra, és nagyon kedves volt az anyukája is. Ráadásul amikor közölték, hogy ők most hivatalosan a gyerekeik nélkül vannak itt, nagyon nevettem, mert előtte pont Levivel beszélgettem.
- Azt mondják, az nagyon szép. Magyarországon én még nem sok helyen voltam, de majd talán lesz rá lehetőségem. Még nem beszéltünk róla.
Majd mindenképpen mondom a többieknek, hogyha van ilyen lehetőség, akkor szeretnék elmenni minél több helyre. Ha már egyszer itt élünk, akkor ismerjük meg ezt az országot.
- Igen, már nagyon várom őket. Ez lehet, hogy furcsán hangzik, de tényleg. Még sosem vizsgáztam másokkal együtt.
Lejjebb csúszva a pokrócon elfekszem, és a lábaimat felhúzva nézek fel a felhőkre.
- Az ott olyan, mint egy baba!
Lelkesen mutogatok az egyik felhőre, vidáman nézve, ahogy tovaúszik.
- Olyan szívesen lennék már nagynéni. Biztos izgalmas lehet. A te tesóid nem várnak még babát? Te nem szeretnéd, ha lenne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=766039#post766039][b]Leon Tim Wolf - 2019.08.06. 14:29[/b][/url]

- És akkor még tüntetnek, hogy emeljék a tanárok fizetését - dohogott a colos magában. Más kérdés, hogy soha nem nézett utána, pontosan melyik tanárokét is, nem gondolt bele, hogy a Bagolykő munkaerője jó eséllyel nem vonult transzparensekkel a parlament elé. Nem is érdekelte, ha egészen őszinte akart lenni, ő csak nyugalmat akart, meg hogy a karácsonyfák ne dögöljenek meg a semmi közepén, értelmetlenül.
- Mert a faluban még ilyen jeti sincs - legyintett dühösen a kisház felé Tim, az arcára ki volt írva a rosszallás, pedig isten lássa lelkét, ő nagyon nyugodt természet volt és még csak nem is ítélt el senkit, semmiért. De ez az elemi mágia dolog valahogy mégis betette neki a kaput, rendesen átment környezetvédelmi-warriorba. Még a tüntetéseket is utálta, azok is kosszal jártak és papír transzparensekre, meg fa lécekre volt hozzá szükség. ~Álszent mocskok.~ - Is-is? Mindkettő szimpatikus.
Nagyon morbid díszeket találtak fákon. Eredetileg valószínűleg nem is voltak rajtuk, csak a szemét között kavarodhattak oda, de ez a németnek nem volt egyértelmű, Blue pedig látszólag nem sietett, hogy megmagyarázza neki a dolgokat.
- Miben tudnék segíteni? Mármint tudod, nem vagyok ilyen belső-rendezés izékreátor,tervező... mi az. DizÁjner - kicsit talán sikerült is túlparodizálni a szót, miközben szórakozottan újabb madzagot rángatott le a fenyőről. Már csak pár volt, amit a kötelék rabságban tartott. - De tudod, hogy szívesen segítek bármiben, ha épp itthon vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=766955#post766955][b]Daisy Blue Berry - 2019.08.13. 16:44[/b][/url]

- Az emberek mindig többet akarnak és sosem értékelik azt, ami jutott nekik. Nézd meg azokat a családokat, akik ezeket a fákat kidobták. Vihették volna haza cserépben, vagy egyszerűen készíthették volna papírból ennyi csicsával - mutogattam körbe, mert számomra már foglalkozástól függetlenül is igen rosszak voltak a minket körülvevők. Csak azt látom, ahogy sokan rombolnak, én sem vagyok angyal, meg a szervezetemnek lenne erre mit mondania, de nem hiszem, hogy ennyi szemetet hagynék lépten-nyomon.
- Csóró hely ez, én régóta mondom. Gondolj bele még mosógépre se telik, szegény manókat tartják rá, nem beszélve a koszos edényekről és a koszról, amit megint csak velük intéztetnek. - Nem különösebben értem hiszen évek óta szabadítják fel őket itt meg legálisan van egy csomó, akikkel pont úgy bánnak a diákok, mint egy utolsó elhajított zsebkendővel. Ha volt, ami engem dühített, inkább ez, mint a hiánya ennek az őrnek, vagy szegény fák. Ez sem jó, de rengeteg baj van erre, és akkor ránk próbálnak ránk szállni aurorok egy-két süti miatt.
- Elég jól hangzik, ennek mindig lesz helye a világban. Láttam múltkor ilyen szórólapokat, hogy sokan kijárnak az elszegényedett országokba. Segítenek rendbe tenni a falvakat, építenek új kunyhókat a helyieknek, kiviszik az adományokat. Ez nem a humbukos pénzgyűjtős, ők ételt-italt meg ilyeneket visznek - tettem hozzá, mert a másikban én sem hiszek, és szerintem Tim sem, elég okosak voltunk, hogy átlássuk, nem minden működik jól. Legalábbis azt hiszem.
- Nem kell wikeásnak lenni, de értesz a növényekhez. Olyan helyet akarok, ahol nem fog senki és semmi meghalni, és ahol ha van lehetőség sok lehet a természetes dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=766968#post766968][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.08.13. 20:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=766972#post766972][b]Kedves Antal Nimród - 2019.08.13. 21:07[/b][/url]

Ophelia

Állati alakjában kicsit jobban viseli ezt a nyomorult parlagfüvet, amire valami olyan elképesztő módon allergiás, hogy nemhogy a muglik számtalan bogyója nem sokat enyhít rajta, de még kedves jó édesanyja csodafőzete sem, ami pedig a penésztől jelentkező allergiáját se perc szünteti meg. Még jó, hogy nem a macskaszőrre allergiás mondjuk. Ciki is lenne, tekintve, hogy úgy amúgy hatalmas méretű macska animágus alakjában. Egyébként ami ezt az alakját illeti, na meg a parlagfűhöz kötődő viszonyát, ez is inkább kellemetlennek nevezhető, semmint nem létezőnek, ahogyan azt ő szeretné. Sajnos az élet nem kívánságműsor, mint ahogy azt már saját bőrén régen megtanulta, így ebben a pillanatban éppen akkorát tüsszent, hogy egyensúlyából kibillen egy leheletnyit. Szerencsére csak olyan mértékű az ingadozás, amitől még nem fog hasra esni, így méltóságát többé-kevésbé sikeresen megőrizve sétál át a vadőr veteményesén, hogy aztán emberi alakot öltsön. Az iskolába a bejárás nem ám olyan mindennapos "kedvem szottyant rá, hát megnézem, hol tanulhattam volna, ha itt tanultam volna" körséta, a birtokon pedig itt a vadőrnek hála még jelentősen kevesebb a parlagfű, mint amúgy más pontjain eme jó pár hektárnak. Ide is eltéved persze azért az a szerencsétlen allergén, mint ahogy mindenhová, ahol csak megfordul, mert búrában még sem létezhet, tetszik tudni, úgy légmentesen lezárva, mint valami fagyasztásra váró húsdarab, vagy mi tudja mi még, kénytelen elviselni, hogy folyik az orra és bedagad a szeme. Talárja alól kisebb terítőnyi méretű zsebkendőt varázsolva elő trombitálva fújja ki az orrát, hogy azt hinné az ember, még az animágus alakja is kisebb fajta indiai elefánt (ami valamivel kényelmesebben férne meg a porcelánboltban, mint nagyobb termetű afrikai fajtársa), aztán a zsebkendőt eltüntetve mellőzi a kézrázást inkább.
- Jó napot. Allergia, bocsádat... h... parlagfű, de szóval az eddigiek alapjád jól halad. A legközelebbi elektromos vihardál beg is próbálkozhat az átváltozással, ha készed áll rá. Készed áll rá? - kérdezi, igyekezve normálisan beszélni. Olyan, mintha megfázott volna nyár kellős közepén, ami nem lehetetlen, de hát azért mégis. Ráadásul ez normális esetben ilyenkorra már csak emlék, most viszont másfél hónapnyi késéssel kezdődött az egész, hogy aztán tovább legyen kellemetlen. Éljen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=766986#post766986][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.08.14. 08:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=767003#post767003][b]Leon Tim Wolf - 2019.08.14. 13:00[/b][/url]

- De nekik szegény, ártatlan fenyő kellett, aki nem ártott senkinek. Megölték, majd elvonszolták a hulláját haza, a csicsás házukba, körbeállták szertartásosan és a tetemét buzinak öltöztették. - Talán nem túlzás azt állítani, hogy a német rühellte az ilyen ünnepi szertartásokat és ezen az sem segített, hogy mint elemi mágus, érzékelte a növényeket, mint élőlények. Még inkább elkezdett hozzájuk ragaszkodni, ez nem feltétlenül volt pozitív.
- Kellene egy olyan szervezet, aki a magyarországi manók jogaiért kampányol. Na, nem olyan gagyin, hanem rendesen csinál is valamit azért, hogy ez az állapot ne maradjon így - rázta meg a fejét Tim tiltakozólag, mert szerinte egy olyan korban, ahol már ennyire megoldható minden varázslattal, technikával és elektronikával, nem kéne élőlényeket kényszeríteni arra, hogy ingyen robotoljanak a konyhán és a folyosókon, véresre dolgozva a kis kezeiket. Kicsit össze is szorult a szíve. Látszott, hogy Blue is ideges, erre pedig még az elementál is felpillantott, hogy mégis mi a fészkes fene történik a "gazdája" kedélyállapotával.
- Igen, tudom, az ilyen nagyon tetszik. Elvileg van olyan mozgalom, ahol az elemisek is hasonlókat csinálnak. A növénytermesztésben segítenek, a vízellátás megoldásában, a levegő tisztításában, egyszer szívesen kimennék. Pár hétre vagy hónapra. - És még csak meg sem rezzen, eddig is erről beszélt, most csak tisztázta a tényeket, hogy nem csak úgy beszél bele a levegőbe, ötletei is lennének, mit csinálhatna odakint.
- Oh... hát, abban tudok segíteni. Meg szerintem Bogna is. - Azzal az utolsó fáról is lebogozta a köteleket és felsóhajtva fel is állított egyet. - Szerinted hová ültessük?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=767131#post767131][b]Kedves Antal Nimród - 2019.08.14. 21:16[/b][/url]

Ophelia

Szenved, mint egy kutya. A parlagfű (na meg a falakon a bútorok mögött alattomosan szürkéllő-zöldülő penész) teljes mértékben hazavágja, már-már vállalhatatlan állapotba döntve ezzel, csak hát akármennyire szenved is, mégiscsak vannak diákjai, ez az időszak pedig ilyen. Legszívesebben elhúzna Alaszkába az eszkimók között kutatni kicsit az animágiát, viszont az eddiginél hosszabb szabadságra már aligha mehet, azt is éppen csak sikerült kihisztiznie. Mély levegőt vesz, enyhén szipákolva, mintha elérzékenyült volna ezen a válaszon, aztán kézfejével megdörzsöli orra hegyét. Viszket az is, meg a szeme is, nagyon. Orrát ide-oda mozgatja is vagy két egész pillanatig, aztán feladja, és nagyot szusszanva ismét megdörzsöli.
- Mhm - dünnyögi bólintva is mellé, ha már a lány ilyen magabiztos. Ő legalább mégiscsak nagykorú, kicsit másabb a felelőssége az egészben, ha ő rontja el, mint ha anno a Weiler gyereknek lett volna valami komolyabb baja például. Raadásul ő még csak nem is diák, hanem csak buzgón egyetemista, akinek éppen most jutott eszébe, mennyire is menő egy ilyen képesség, aztán még rá is ért elmondani naponta azt a négy szót ugyanabban az időpontban. Sőt még ki is bírta idáig. Feladták már ez páran, szóval ezt a kitartást azért tiszteli legalább.
- Ha deb teljesül midden feltétel, akkor a legjobb esetbed deb hat a bájital, de akár részleges átalakulás is... ami állandósulhat... láttab bár szabárfülű varázslót, beg balacorrút és csekevégyes dedevérszárgyút is... deb szép látvágy - dünnyög, majd zsebkendőjét előkotorva megtörli az orrát, mielőtt ismét nagyot tüsszentene. Ki is fújja elfordulva közben, aztán megvonja a vállát. - Küldök róla bajd déhágy érdekes tadulbágyt, ha érdeklik példák, de alapvetőed ezek a legfőbbek. Ugye egyszer se hagyta ki a varázsigét? És a bájital? Binded begvan hozzá? Baga szerezte be, ugye? - kérdezi még, majd legyint egyet az ajánlatra. - Bég a legerősebb bájital is épped csak csillapítja...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=767213#post767213][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.08.15. 19:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=767857#post767857][b]Kedves Antal Nimród - 2019.08.19. 20:44[/b][/url]

Ophelia

Tudatában van ő annak, hogy nem kifejezetten érthető, csak hát ez a beszélgetés már jó előre egyeztetve lett, mint amolyan mérföldkő és az a legkevésbé sem volt beleszámítva, hogy kitör rajta az allergia. Igaz, éppen ezért nem is akarja sokáig húzni a dolgokat és egyszerűbbnek látja felajánlani, hogy küld néhány remek olvasmányt a témában, minthogy tovább prüszkölve igyekezzen elmagyarázni, mennyi gond származhat egy elrontott kísérletből, és utána még azt is részletezze, hány buktatója is lehet a dolognak. Ezúttal, ilyen érthetetlen fázisban maradna inkább annál, hogy egyikre is, másikra is a válasz röviden annyi, hogy sok. Tüsszent közben egy újabbat, hiába igyekszik nagyon elnyomni az egészet, ennek a pollennek nem lehet nemet mondani, nem igazán engedi, aztán meg újabb orrtörölgetést követően jut csak szóhoz.
- Dincsbit... és az jó, dagyon jó... - bólogat egy sort elismerően, majd újfent megvakargatja az orrát, merthogy nagyon tud ám az is viszketni, akárcsak a szeme, ami icipicit még könnyezik is pillanatnyilag, hogy egészen szép legyen az összkép. Megrázza aztán a fejét ismételten az ajánlatra.
- Áh, deb fontos... bajd átküldöb amúgy a vizsgafeltételeket is, beg hogy hol is kellede begjelennie az átalakulás begkísérléséhez. Valószídűleg itt a birtokod, bert vad pár diák is a csoportban... csak éppen öddek deb volt kötelező bejárdi, bint ahogy abban begegyeztünk. Szóval majd szábítson habarosan ety bagolyra - magyarázni próbálja még, mi van hátra. Igazából nem túl sok, sőt. Egyre kevesebb, aztán ő is hátradőlhet végre, amíg meg nem jelenik egy tucat újabb diák év elején, hogy ő is átalakulni szeretne. Vagy amíg fel nem mond, attól függ, melyik történik meg előbb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=767876#post767876][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.08.19. 21:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=767888#post767888][b]Kedves Antal Nimród - 2019.08.19. 22:11[/b][/url]

Ophelia

Ezúttal épp, hogy mondandója végére ér, a végét kicsit még el is sieti, máris szép kis roham tör rá, hogy egyszerre vagy ötöt is tüsszent sorban. Éppen sikerült azért még orra elé tartani a zsebkendőt, mert szerencsére nem pakolta el olyan kényelmesen a zsebébe, mint előbb, aztán trombitál egy sort, majd még törölget párat orra egyre inkább vöröslő hegyén.
- Deb rémlik... vagyis hát... de deb. Azt bár bondtab, hogy a csoporttal fog vizsgázdi, úgyhoty az deb új inforbáció... szóval dincs más. Van bég esetleg kérdése? - kérdezi meg már csak jómodorból is, pedig legszívesebben már ismét macska bőrébe bújva menekülne innen egyenesen haza, ahol ismét megnyugodhat a kis majdhogynem steril környezetében. Igaz, tüsszent ott is néhányat, elvégre mégsem légmentes burok az sem, de jóval parlagfűmentesebb, mint a birtok eme, parlagfűtől elvileg javarészt mentes zuga. Csak hát a szél ugye, azt mégsem lehet kikapcsolni. Na mindegy. Megdörzsöli a szemét, aztán nehezére esik abbahagyni.
- Ha sebbi, akkor a viszodt látásra. A baglyot pedig küldöb habarosad - dunnyogja még, majd ha tényleg nincs semmi további kérdés vagy éppen kérés, akkor ő már egy szempillantással később sehol sincs, helyében viszont ott egy hatalmas kandúr, amely némi fejrángás közepette hatalmasat tüsszent. Azzal a lendülettel ugrik fel aztán, hogy eltűnjön a bokrok alján és meg se álljon a birtok határáig, ahonnan végül hazahoppanálhat otthona kényelmébe és nyugalmába.