Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

Fogalmam sem volt, hogy Mini-Brightmore-ral hogy jutottunk el egy helló, szia, hogy vagy-típusú csevegéstől addig, hogy piknikkosárral és pokrócokkal felszerelkezve a konyhából egyenest a vadőrlak környékére vetemedjünk.
Az idő tökéletes volt hozzá, és parkosított, tiszta terület is van elég, hogy csapjunk egy ilyen csajos hétvégét.
- Szóval, és akkor képzeld, azt mondta, hogy válasszak én egyet. Erre a kis Füli ráfeküdt a könyvemre, és úgy döntöttem, ő az igazi. Frida lett volna, de… kicsit elnéztem – ecseteltem, hogy került hozzám a nyakamban sálként utazó trikolór kölyök macska. Épp jól érezte magát napon lustálkodás közben, finoman dagasztott rajtam a mancsával, és olyan hangosan dorombolt, hogy méteres közelségben bárki tisztán hallotta volna.
- Veled mi újság? Van már terved a nyárra?
Ó, annyira szuper, hogy van nekem, már csak az a kérdéses, Kedves és ő hogy fognak kijönni egymással. Majával tuti nem lesz gond, a tesóimat is el fogja szerintem fogadni, habáár… a kutyáink kérdésesek.
Végül is, ritkán leszünk csak otthon Fülöp ciccel, úgyhogy talán addig azt a pár hetet túléli. Csak ne kapjanak össze nagybátyóval a márkás alutasakos kaján…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=760834#post760834][b]Sárközi Kincső Jázmin - 2019.06.09. 11:52[/b][/url]

Fogalmam sem volt, hogy Mini-Brightmore-ral hogy jutottunk el egy helló, szia, hogy vagy-típusú csevegéstől addig, hogy piknikkosárral és pokrócokkal felszerelkezve a konyhából egyenest a vadőrlak környékére vetemedjünk.
Az idő tökéletes volt hozzá, és parkosított, tiszta terület is van elég, hogy csapjunk egy ilyen csajos hétvégét.
- Szóval, és akkor képzeld, azt mondta, hogy válasszak én egyet. Erre a kis Füli ráfeküdt a könyvemre, és úgy döntöttem, ő az igazi. Frida lett volna, de… kicsit elnéztem – ecseteltem, hogy került hozzám a nyakamban sálként utazó trikolór kölyök macska. Épp jól érezte magát napon lustálkodás közben, finoman dagasztott rajtam a mancsával, és olyan hangosan dorombolt, hogy méteres közelségben bárki tisztán hallotta volna.
- Veled mi újság? Van már terved a nyárra?
Ó, annyira szuper, hogy van nekem, már csak az a kérdéses, Kedves és ő hogy fognak kijönni egymással. Majával tuti nem lesz gond, a tesóimat is el fogja szerintem fogadni, habáár… a kutyáink kérdésesek.
Végül is, ritkán leszünk csak otthon Fülöp ciccel, úgyhogy talán addig azt a pár hetet túléli. Csak ne kapjanak össze nagybátyóval a márkás alutasakos kaján…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=760836#post760836][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.06.09. 12:28[/b][/url]

Kedvelem azt, hogy az idő fokozatosan melegszik, mivel így a végtagjaim hőmérséklete is elfogadható. Néhány hete elég szerencsétlenül jártam, mert a kötelezően fogyasztandó gyógyító bájitalom egyik összetevője nem működött együtt. Visszatért a láz, az, hogy egész nap csak aludni tudtam, levert és motiválatlan lettem. Kiderült, hogy a nyaklánc, ami Lili extra varázserejét és mágiáját gyűjti össze, amit később az én bájitalomnál használnak fel, elromlott, és azért nem hatott se nála, se nálam. Kettőnk közül mégis én vagyok a szerencsésebb, mert amíg én - bár gyengébb vagyok, mint eddig - helyettesítős bájitalt kapok, addig ő nem varázsolhat, sőt, iskolába sem jár. Türelmet kértek mind a kettőnktől, mert ki tudja, hogy ez mikor oldódik majd meg. Na meg persze azt, hogy vigyázzunk magunkra, de egy kis piknikbe, gondolom, csak nem halok bele.
- Én hagytam volna Fridának. Mókás lett volna.
Ismerek olyanokat, akik félrenevezték a macskájukat, aztán kiderült a turpisság, és úgy hagyták, mert a cica azt szokta meg, azon a néven szólítják. De persze megértem azt is, ha ő inkább átnevezte, a Fülöp egy nagyon király név.
- Hoztam egy csomó sütit, ezeket Cath sütötte és nagyon finomak.
Szeretem azt, ahogy főz és süt, mindig figyel arra, hogy olyat csináljon, amit Jason is és én is szeretünk, hogy mindig legyen otthon elég, mert bár rajtam nem látszik, de ha jól vagyok, nagyon sokat tudok enni. Tényleg, olyan sokat, mint Jason, esküszöm.
- Nem sok minden. Gondolom hazamegyünk Denis-szel egy kicsit, mert régen voltunk már otthon, és hívtak a Payne féle családi nyaralásra is. Ennek nem tudom, Denis mennyire örül, de én nagyon kíváncsi vagyok, mert Cath-nek van egy csomó tesója, és van, aki már házas, és a gyerekeiket is hozzák, meg mindenki hozza a párját is, és az összes anyuka is ott van, meg a mostoha és féltestvérek is. Rengetegen vannak, és ez nagyon szuper lehet.
Érzem és tudom, hogy nagyon fellelkesülök erre. Nagyon szívesen beszélek erről és nagyon várom már, remélem, tényleg elmehetek majd.
- Ti mentek valamerre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=762788#post762788][b]Sárközi Kincső Jázmin - 2019.06.30. 19:21[/b][/url]

Az időjárás több mint tökéletes. Amint leterítettük közösen a pokrócot, és a kosarak is megfelelő helyre kerültek, én már le is heveredtem, és behunyt szemmel élveztem, ahogy a nap simogatta az arcomat. Jó lenne, ha le tudnék barnulni, égés helyett.
- Így is az. Főleg, ha a bácsikámmal egy légtérbe kerülnek – Fülöpnek valamiért nem szimpatikus, pedig tök jó arc, és ezt próbálom valahogy megértetni vele, de nem igen veszi a lapot. Az utcáról szedték még össze, hót sárosan, koszosan, bolhásan, szóval el lehet képzelni, mit élhetett át szegény pára. Nagyon nehezen szoktatták kézhez, és meg is értettem az én kis untyuli-puntyulimat. Oké, erről a cukorhegy-stílusról le kéne szoknom.
Túl nagylány vagyok már hozzá.
- Látnád, amikor szemeznek egymással… még jó, hogy nagybátyó nem olyan válogatós – eleresztettem egy halk, nőies kuncogást, persze, kezemet szám elé téve, ahogy illik. Bár igaz, hogy ez az illem-dolog eleve megdőlt azzal, hogy kuncogtam.
- Füli csak KiteKatot eszik – tettem hozzá.
- Ú, süti! Ugye laktóz-mentes? – jutott eszembe, hogy én nem ehetek akármit a bizonyos bogyóm nélkül, és most azt fent hagytam a cuccaim között. Néha sikerül elfeledkeznem arról, hogy csöppet máshogy kell étkeznem, ha sokáig akarom még húzni ezen a sártekén.
- Bocsi, elfelejtettem szólni, hogy nem vagyok valami jóban a laktózzal – fogalmaztam finoman, nem akartam nagyon letörni a lelkesedését, és hát, a sütisütő háziasszonyt se illene megsérteni azzal, hogy nem eszem belőle. Még jó, hogy a saját kosaramba készültem nekem való hamival.
- Csúcs terv, mi is elég sokan vagyunk. Kapásból ott vagyunk mi, mármint Levi bátyó, Alexa, aztán én, és még az uncsitesóm is, Maja… látnál minket karácsonykor, kész komédia az egész – és milyen jó, hogy ilyen sokan vagyunk, legalább nem lehet unalmasnak nevezni az életünket.
Pláne, hogy ennyire vegyes-felvágottak vagyunk házak terén.
- Fogalmam sincs, még nem tárgyaltunk erről, de kéne menni valamerre. Valami jóféle túrázós helyet kéne kinézni. Az egri várat tökre megnézném élőben – csak ötletelgettem, komolyan nem gondoltam még, előbb a vizsgákon legyünk túl, utána lehet belevágni a nyár sűrűjébe.
Hisz hamarosan nyakunkon az év vége.
- Te tanulsz rendesen a vizsgákra?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=763441#post763441][b]Lorin Annie Brightmore - 2019.07.09. 12:50[/b][/url]

- Olyan vicces, hogy a nagybátyádat Kedvesnek hívják, közben meg mindig morcos.
Én csak az elméleti órákon vehetek részt, mert a varázslás minimálisan is ki van csukva, pont ezért pálcát se vettek nekem. Vagyis, fel volt ajánlva, de azt mondtam, hogy inkább nem szeretnék. Jó lesz az úgy is, hogy csak az elméletet tanulom. A lényeg, hogy iskolába járhatok. Van egyenruhám, vannak beadandóim, vizsgáim, tankönyveim. Része vagyok egy társaságnak, vannak barátaim. Hihetetlenül sok minden változott az életemben azóta például, hogy Cole-lal beszélgetek. A múltkor még azt is megbeszéltük, hogy csinál rólam képeket, olyanokat, mint a modellekről. Persze ezt se mondtam még Denisnek, nem akarom, hogy mérges legyen ezek miatt.
- Szemeznek?
Emelem meg kicsit a szemöldököm, mert nem tudom, vagyis inkább nem akarom elképzelni, hogy mi lesz a szemezés vége, inkább csak bólogatok egy kicsit.
- Mindenmentesek. De nem nagyon érződik rajtuk. Igazából Cath eléggé odafigyel ezekre a biodolgokra. Jason néha még meg is jegyzi, hogy legalább a süteményeknél megadhatná a módját annak, hogy rendes dolgokat készít, és akkor persze néha enged neki. De nem mindig. Sokszor csak még azért is csinálja, hogy Jason hangosan azt mondja neki: Tücsök, ebből most már elég, milyen feleség vagy te, hogy egy férfitól megvonod a cukrot?
És olyankor persze mindenki nevet, de szeretem hallgatni ezeket az eseményeket. Egyszer leutánoztam Jasont, és akkor meg azon nevettünk, hogy utánozom őt. Meglepően hitelesen.
- Ti is sokan vagytok. Ráadásul tök jó arc szülőkkel.
Az esküvőn találkoztam az anyukájával is, olyan szépen néztek egymásra, és nagyon kedves volt az anyukája is. Ráadásul amikor közölték, hogy ők most hivatalosan a gyerekeik nélkül vannak itt, nagyon nevettem, mert előtte pont Levivel beszélgettem.
- Azt mondják, az nagyon szép. Magyarországon én még nem sok helyen voltam, de majd talán lesz rá lehetőségem. Még nem beszéltünk róla.
Majd mindenképpen mondom a többieknek, hogyha van ilyen lehetőség, akkor szeretnék elmenni minél több helyre. Ha már egyszer itt élünk, akkor ismerjük meg ezt az országot.
- Igen, már nagyon várom őket. Ez lehet, hogy furcsán hangzik, de tényleg. Még sosem vizsgáztam másokkal együtt.
Lejjebb csúszva a pokrócon elfekszem, és a lábaimat felhúzva nézek fel a felhőkre.
- Az ott olyan, mint egy baba!
Lelkesen mutogatok az egyik felhőre, vidáman nézve, ahogy tovaúszik.
- Olyan szívesen lennék már nagynéni. Biztos izgalmas lehet. A te tesóid nem várnak még babát? Te nem szeretnéd, ha lenne?