Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=766972#post766972][b]Kedves Antal Nimród - 2019.08.13. 21:07[/b][/url]

Ophelia

Állati alakjában kicsit jobban viseli ezt a nyomorult parlagfüvet, amire valami olyan elképesztő módon allergiás, hogy nemhogy a muglik számtalan bogyója nem sokat enyhít rajta, de még kedves jó édesanyja csodafőzete sem, ami pedig a penésztől jelentkező allergiáját se perc szünteti meg. Még jó, hogy nem a macskaszőrre allergiás mondjuk. Ciki is lenne, tekintve, hogy úgy amúgy hatalmas méretű macska animágus alakjában. Egyébként ami ezt az alakját illeti, na meg a parlagfűhöz kötődő viszonyát, ez is inkább kellemetlennek nevezhető, semmint nem létezőnek, ahogyan azt ő szeretné. Sajnos az élet nem kívánságműsor, mint ahogy azt már saját bőrén régen megtanulta, így ebben a pillanatban éppen akkorát tüsszent, hogy egyensúlyából kibillen egy leheletnyit. Szerencsére csak olyan mértékű az ingadozás, amitől még nem fog hasra esni, így méltóságát többé-kevésbé sikeresen megőrizve sétál át a vadőr veteményesén, hogy aztán emberi alakot öltsön. Az iskolába a bejárás nem ám olyan mindennapos "kedvem szottyant rá, hát megnézem, hol tanulhattam volna, ha itt tanultam volna" körséta, a birtokon pedig itt a vadőrnek hála még jelentősen kevesebb a parlagfű, mint amúgy más pontjain eme jó pár hektárnak. Ide is eltéved persze azért az a szerencsétlen allergén, mint ahogy mindenhová, ahol csak megfordul, mert búrában még sem létezhet, tetszik tudni, úgy légmentesen lezárva, mint valami fagyasztásra váró húsdarab, vagy mi tudja mi még, kénytelen elviselni, hogy folyik az orra és bedagad a szeme. Talárja alól kisebb terítőnyi méretű zsebkendőt varázsolva elő trombitálva fújja ki az orrát, hogy azt hinné az ember, még az animágus alakja is kisebb fajta indiai elefánt (ami valamivel kényelmesebben férne meg a porcelánboltban, mint nagyobb termetű afrikai fajtársa), aztán a zsebkendőt eltüntetve mellőzi a kézrázást inkább.
- Jó napot. Allergia, bocsádat... h... parlagfű, de szóval az eddigiek alapjád jól halad. A legközelebbi elektromos vihardál beg is próbálkozhat az átváltozással, ha készed áll rá. Készed áll rá? - kérdezi, igyekezve normálisan beszélni. Olyan, mintha megfázott volna nyár kellős közepén, ami nem lehetetlen, de hát azért mégis. Ráadásul ez normális esetben ilyenkorra már csak emlék, most viszont másfél hónapnyi késéssel kezdődött az egész, hogy aztán tovább legyen kellemetlen. Éljen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=767131#post767131][b]Kedves Antal Nimród - 2019.08.14. 21:16[/b][/url]

Ophelia

Szenved, mint egy kutya. A parlagfű (na meg a falakon a bútorok mögött alattomosan szürkéllő-zöldülő penész) teljes mértékben hazavágja, már-már vállalhatatlan állapotba döntve ezzel, csak hát akármennyire szenved is, mégiscsak vannak diákjai, ez az időszak pedig ilyen. Legszívesebben elhúzna Alaszkába az eszkimók között kutatni kicsit az animágiát, viszont az eddiginél hosszabb szabadságra már aligha mehet, azt is éppen csak sikerült kihisztiznie. Mély levegőt vesz, enyhén szipákolva, mintha elérzékenyült volna ezen a válaszon, aztán kézfejével megdörzsöli orra hegyét. Viszket az is, meg a szeme is, nagyon. Orrát ide-oda mozgatja is vagy két egész pillanatig, aztán feladja, és nagyot szusszanva ismét megdörzsöli.
- Mhm - dünnyögi bólintva is mellé, ha már a lány ilyen magabiztos. Ő legalább mégiscsak nagykorú, kicsit másabb a felelőssége az egészben, ha ő rontja el, mint ha anno a Weiler gyereknek lett volna valami komolyabb baja például. Raadásul ő még csak nem is diák, hanem csak buzgón egyetemista, akinek éppen most jutott eszébe, mennyire is menő egy ilyen képesség, aztán még rá is ért elmondani naponta azt a négy szót ugyanabban az időpontban. Sőt még ki is bírta idáig. Feladták már ez páran, szóval ezt a kitartást azért tiszteli legalább.
- Ha deb teljesül midden feltétel, akkor a legjobb esetbed deb hat a bájital, de akár részleges átalakulás is... ami állandósulhat... láttab bár szabárfülű varázslót, beg balacorrút és csekevégyes dedevérszárgyút is... deb szép látvágy - dünnyög, majd zsebkendőjét előkotorva megtörli az orrát, mielőtt ismét nagyot tüsszentene. Ki is fújja elfordulva közben, aztán megvonja a vállát. - Küldök róla bajd déhágy érdekes tadulbágyt, ha érdeklik példák, de alapvetőed ezek a legfőbbek. Ugye egyszer se hagyta ki a varázsigét? És a bájital? Binded begvan hozzá? Baga szerezte be, ugye? - kérdezi még, majd legyint egyet az ajánlatra. - Bég a legerősebb bájital is épped csak csillapítja...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=767857#post767857][b]Kedves Antal Nimród - 2019.08.19. 20:44[/b][/url]

Ophelia

Tudatában van ő annak, hogy nem kifejezetten érthető, csak hát ez a beszélgetés már jó előre egyeztetve lett, mint amolyan mérföldkő és az a legkevésbé sem volt beleszámítva, hogy kitör rajta az allergia. Igaz, éppen ezért nem is akarja sokáig húzni a dolgokat és egyszerűbbnek látja felajánlani, hogy küld néhány remek olvasmányt a témában, minthogy tovább prüszkölve igyekezzen elmagyarázni, mennyi gond származhat egy elrontott kísérletből, és utána még azt is részletezze, hány buktatója is lehet a dolognak. Ezúttal, ilyen érthetetlen fázisban maradna inkább annál, hogy egyikre is, másikra is a válasz röviden annyi, hogy sok. Tüsszent közben egy újabbat, hiába igyekszik nagyon elnyomni az egészet, ennek a pollennek nem lehet nemet mondani, nem igazán engedi, aztán meg újabb orrtörölgetést követően jut csak szóhoz.
- Dincsbit... és az jó, dagyon jó... - bólogat egy sort elismerően, majd újfent megvakargatja az orrát, merthogy nagyon tud ám az is viszketni, akárcsak a szeme, ami icipicit még könnyezik is pillanatnyilag, hogy egészen szép legyen az összkép. Megrázza aztán a fejét ismételten az ajánlatra.
- Áh, deb fontos... bajd átküldöb amúgy a vizsgafeltételeket is, beg hogy hol is kellede begjelennie az átalakulás begkísérléséhez. Valószídűleg itt a birtokod, bert vad pár diák is a csoportban... csak éppen öddek deb volt kötelező bejárdi, bint ahogy abban begegyeztünk. Szóval majd szábítson habarosan ety bagolyra - magyarázni próbálja még, mi van hátra. Igazából nem túl sok, sőt. Egyre kevesebb, aztán ő is hátradőlhet végre, amíg meg nem jelenik egy tucat újabb diák év elején, hogy ő is átalakulni szeretne. Vagy amíg fel nem mond, attól függ, melyik történik meg előbb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=767888#post767888][b]Kedves Antal Nimród - 2019.08.19. 22:11[/b][/url]

Ophelia

Ezúttal épp, hogy mondandója végére ér, a végét kicsit még el is sieti, máris szép kis roham tör rá, hogy egyszerre vagy ötöt is tüsszent sorban. Éppen sikerült azért még orra elé tartani a zsebkendőt, mert szerencsére nem pakolta el olyan kényelmesen a zsebébe, mint előbb, aztán trombitál egy sort, majd még törölget párat orra egyre inkább vöröslő hegyén.
- Deb rémlik... vagyis hát... de deb. Azt bár bondtab, hogy a csoporttal fog vizsgázdi, úgyhoty az deb új inforbáció... szóval dincs más. Van bég esetleg kérdése? - kérdezi meg már csak jómodorból is, pedig legszívesebben már ismét macska bőrébe bújva menekülne innen egyenesen haza, ahol ismét megnyugodhat a kis majdhogynem steril környezetében. Igaz, tüsszent ott is néhányat, elvégre mégsem légmentes burok az sem, de jóval parlagfűmentesebb, mint a birtok eme, parlagfűtől elvileg javarészt mentes zuga. Csak hát a szél ugye, azt mégsem lehet kikapcsolni. Na mindegy. Megdörzsöli a szemét, aztán nehezére esik abbahagyni.
- Ha sebbi, akkor a viszodt látásra. A baglyot pedig küldöb habarosad - dunnyogja még, majd ha tényleg nincs semmi további kérdés vagy éppen kérés, akkor ő már egy szempillantással később sehol sincs, helyében viszont ott egy hatalmas kandúr, amely némi fejrángás közepette hatalmasat tüsszent. Azzal a lendülettel ugrik fel aztán, hogy eltűnjön a bokrok alján és meg se álljon a birtok határáig, ahonnan végül hazahoppanálhat otthona kényelmébe és nyugalmába.