A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724351#post724351][b]Lewy Bojarski - 2018.05.30. 02:35[/b][/url]

Ahogy elkezdtem keresgélni a bőröndben, olyan fura dolgokkal akadtam össze, de semmit nem tettem különösebben szóvá, azt sem, hogy a mézes-maciglitteres Bee happy milyen célból is került be a bőröndbe. Jó, persze, a vb-set még csak promózni kell, amiatt egy csomó papírt alá is kellett írnom a stadionosokkal, mert nem ártott volna legalább egy-két kép. Na de a macis? Agyam eldobom.
- Mi van még itt, amitől hanyatt kéne dobnom magam? - kérdeztem vissza, azt a gyanakvó, apás hangot megütve, mert most már kezdett érdekelni, hogy viperát is rejteget-e a ládában vagy csak az általános kupi van-e.
Azért csak sikerült megtalálni a fakockás dobozt és inkább össze is húztam a rózsaszín csodát, mielőtt még glittert hányok belőle, vagy Pinky Pie úgy dönt, meg megmerényeli Levendulát a medence mellett.
Éppen pakolásztam, mikor a kicsi lányom nagy ügyesen odasétált hozzám, anyu kezeit szorongatva nagy lelkesen. Tegnap még egy tenyeremben elfért volna az egész baba, ma meg itt sétálgat, kicsit, mintha szaladna az idő, nem? Maja is, csak ő fürdeni, míg mi csapatmunkával építettük tovább a tornyot, amit folyton igazgattam, hogy minden tökéletes legyen.
- A szeretés és a csók? Nem úgy nézem, egy kupacban letömörültek mellém és néznek rám szépen - grimaszoltam kicsit, majd még felmutattam az utolsó három darab fácskát, amit aztán el is rendeztem egy kis szusszanással. - Nagyon rendes kislány ám ez a Klara, anyu, meg sem próbálta összedönteni a tornyot, amit építettünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724362#post724362][b]Maja Bojarska - 2018.05.30. 11:43[/b][/url]

Az a bőrönd nagyon furi, tegnap, mikor kinyitottam, kifutott belőle egy kisgyík, amire anya felsikoltott, a breki jól kinevette, Levendula meg rajzolgatta a keresztjét magára. Mindenesetre nem hagytam őket belenézni, biztos, hogy nem tudtak volna mindennek őszintén örülni. Hoztam például a lenyalós új testápolónkat is, nekem az tetszik, és apunak is jót tesz, mert a leégésre pont nagyon baba. Meg finom. Azt hiszem ez most vaníliás, mert azzal akartam kezdeni, és az egyik első íz volt, amit felírtam.
- Ne dobáld magad, nyuszó, nem tesz jót a hátadnak - kiabáltam ki, a hangomra pedig a törpinek is beszélhetnékje támadt. Én csak nagyokat bólintottam meg helyeseltem a meséjére, mert érdekelt, úgy is, hogy nem igazán értem mit akar. Mondjuk én tudok beszélni, de engem se szoktak érteni, a lelkesedésüket viszont szeretem, vagyis Lewyét, más nem szokott az lenni. Meg nem is igen hatna meg.
Még ők építkeztek a szobában én is túlestem a zuhanyon és út közben felkaptam a szekrényről azt a bizonyos testápolót, hogy aztán lecsücsikéljek és várjam Klarat, hogy nekem is jár-e az a nagy szeretet.
- Aaaz mind is megvan mindjárt - vigyorodtam el, ahogy a kezeim közé zártam a picilányt nagy cuppanóst kapva tőle a számra, meg kicsit nyálasat az arcomra utána. Olyan édes volt, még nem annyira volt mindig képben, hova is tegye a kezecskéit, ha ölelés, inkább jött, hogy őt szeressem. Én meg nagyon is szoktam ezt. Utána elengedtem és segítettem neki lecsücsülni, hogy a plüsnyuszikkal kezdjen játszogatni.
- Igen? Mert okos mint az apuci - mosolyogtam rájuk, aztán feltérdelve közelebb csúsztam az asztalhoz, hogy jobban megnézzem a szívecskék a helyükön vannak-e.
- Bekenjelek majd? Megint olyan... paradicsomos a vállad...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724393#post724393][b]Maximillian Liebhart - 2018.05.30. 19:00[/b][/url]

Max hátrált lassan, mert felülírta benne a reflex és a józan ész a Maxit. Mert ugye magától épp hogy maradt volna és kiabál Kevével, hogy tűnjön el az útból és hagyja már a dolgát végezni, mert ugye neki ez a dolga. Egyben tartani a csapatot, fizikailag és mentálisan is, azt meg nem tudja, ha ribizli az egyikük "párja". Legalábbis, Max így gondolta.
- Nem csak szerintem van ez így! - dühöngött, de a fiúkat nem hozhatta fel példának, mert Lewy és Sebby egyáltalán nem értettek vele egyet. Azt mondták, ha van rá esély, hogy Keve így boldog, akkor nagyon is megéri a rizikót és hagyja már békén a lengyelszármazékot. - Hogy mit nem csinálok?!
Egyszerre érezte úgy, hogy Keve legyőzte, kész, atomjaira fog most szétesni, vagy hányni fog, vagy csak szimplán elájul, ugyanakkor dühös volt, hogy erről vajon ő miért nem lett időben értesítve? Meg mert volna esküdni rá, hogy Lewy tudta, és igaza is lett volna. Közölte, hogy neki ez kell, Max meg még fáziskéséssel émelygett, kissé előre hajolva, így észre sem vette a támadást, míg az orra hatalmas reccsenéssel nem deformálódott el. Azonnal előre hajolt, a már vakító fájdalomtól a füle is becsengett, szinte vízesésként ömlött a vér az orrából, ahogy egy mozdulattal visszaigazította azt a helyére. Hatásszünet következett, ami során hagyta csorogni a vért az orrából, le az állán, a földre, meg Keve ruháira.
- Hogy mit csináltál? - kérdezte elgyötörten, felpillantva rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724605#post724605][b]Mikola Keve Áron - 2018.05.31. 22:47[/b][/url]

Senki nem mondhatná, hogy nem volt bennem az ideg, mert de, ott toporgott, de próbáltam ezt minél kevésbé mutatni, így a kényszeres igazgatást követően leginkább rá figyeltem. Egy kicsit még a kislányra, de ő el is szaladt a lányomhoz meg a maga testvéréhez. Mi meg ketten… hárman maradtunk. A fiam inkább bomlasztotta tovább a rendet, szerintem ismerem ezt valahonnan, de most a legkevésbé - kevés.. hahaha - se voltam képes ezen poénkodni. Éreztem rajta a hezitálást és azt hiszem nem csak megleptem, de mintha ijesztő is lett volna neki ez az egész. Végig húztam párszor az ujjaim a hajamon, nem volt olyan hosszú most, hogy nagyon buzeráljam, de éppen elég, hogy legyen mire egy nagyobb levegőt vennem, mielőtt félig a pultnak dőlve közelebb léptem volna.
- Nem is vicc - jegyeztem meg, mielőtt még egy lépést közelebb mentem volna már a tenyeremben a karikával. Ott csillant meg a kő benne, ahogy az ujjaim szorítása enyhült és a tenyeremen felé tartottam. Gondolom ezt nem így csinálják, de ez kit érdekel? Aztán ahogy hebegett-habogott, a végére kénytelen voltam elvigyorodni.
- Három? Legyen négy, de ha több lesz maradhat? - néztem rá fel ahogy megnyaltam az ajkam. Nem biztos, hogy el kéne hülyéskedni, de azt hiszem mostanra ment ki a feszkó, amit azóta éreztem, hogy Peggy rámarkolt a legófigurára. - Előbb… hallani akarom. Elfogadod?
Nyilván nem részletezném soha mit, azt hiszem ez valami hallgatólagos megegyezés köztünk, de sosem mentünk mélyen bele semmibe, mégis tudtuk ki és mit tartogat a szavaival. Ez nem csak egy gyűrű, és nem csak egy ajándék. Kinéztem a szőnyegen játszó kölykökre, aztán az ujjaim közé fogtam a gyűrűt és az ujja elé tartottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724611#post724611][b]Mikola Keve Áron - 2018.05.31. 23:01[/b][/url]

Egyre kevésbé látta tisztán és barátilag a helyzetet Max, szerintem, én se vagyok kutya, de ami itt folyik, az egyenesen kiütötte az egész biztosítékszekrényt. Egy ütővel, tropára. Olyan, mint a NFS-ben, mikor befutó előtt töröd totálkárra az autót. Elköszönhetsz mindentől, leginkább. Nagyot fújtattam, ahogy egy lépés után megtorpantam még. Én nem akartam bántani… pláne magam!
- Akkor mégis ki a jó Isten szerint van, hm? Már iiiigazán kíváncsivá tettél - csöpögött a gúny a szavaimból, mert nem, rajta kívül elképzelni sem tudtam embert, aki jelenleg tönkre akarná b*szni a teljes létemet, amiben sacc két éve fixen létezem. Lehet akkor még én se tudtam, de ez igazán részletkérdés. Teljesen elkattanva nevettem fel azon, mennyire szar időpontban jutott eszébe és még a visszakérdésénél is feltört az a száraz, rekedtes hang a torkomból és csak csóváltam a fejem. Aztán valami elkattant.
Teljesen kimaradt hogyan, melyik lábbal léptem előbb, vagy a tekintetem megtalálta-e a… sajátom rajta, de lendült a kezem és túl jól is sikerült. Pedig alig jártam boxra, most mégis éltem a mozdulatot. De g*cire fájt nekem is. Egyből az ölembe is kaptam az öklöm és szorongatva dörzsöltem, ahogy meredtem a folyó vörös lére.
- Betörtem a saját orrom! Azt csináltam… Max, normális vagy? Miért jó ez neked mondd már el, mert k*rvára nem értek én már semmit. Most húztam az ujjára egy gyűrűt, szerinted szarul vagyok?
Próbáltam lenyugodni, de éreztem a dobbanásokat és a lüktetést a fülemben, grimaszba torzult az arcom és az ideg ettől az ütéstől se ment ki. De jól esett, ó, de mennyire. Azt hiszem ezt a lakásom óta tartogattam neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724623#post724623][b]Lewy Bojarski - 2018.06.01. 02:09[/b][/url]

Nem kaptam meg a választ, hogy mi is van a bőröndben, amitől annyira félni kéne, de nem zavartattam magamat rajta összességében, csak rántottam egyet a vállamon, hogy jó, hát akkor mindegy is. Én nem stresszelek azon, hogy mi jön ki onnan!
- Ezt úgy mondod, mintha öreg és sérülékeny lennék, ennyire azért még nem rossz a helyzet! - válaszoltam, a breki meg elnevette magát, bár, őszinte leszek, szerintem egyikünk se tudja, hogy mi volt annyira vicces. Annyi biztos, hogy elkezdett gügyörögni anyunak, aki közben még a zuhany alatt állt, vagy legalábbis már megeresztette azt.
Közben felépítettük a tornyot, aminek a végére anyu is meglett ám, csak kicsit késve, de legalább biztosan. A Stitches top pont olyan érdemileg takart, hogy ugyanitt lettünk volna akkor is, ha nincsen rajta semmi, de ugye az ő dolga, én nem fogok ezen összekapni vele, a-a.
A kislányka meg is szerezte a nyuszijait a bőröndből, mire szélesen elvigyorodtam, kicsit az ajkamba harapva. Hát, úgy tűnik, hogy ez a cég nagyon is érti a dolgát, mert ha nincs nála legalább az egyik, még az alvás is csak nyűgősen megy. Bizony.
- Peersze, biztosan, nekem is egyből ez jutott eszembe. - Persze, okos vagyok, de az éles helyzetekben ez sokszor nem látszik meg. Mert ugye ha tényleg figyelek rá mit szabad és mit nem, a társadalmi normák szerint, most nem lennék házas. Nekem pedig ez így jó, boldog vagyok.
- Nem tetszik a színem? Pedig látod, elpirultam neked - jegyeztem meg már-már csalódottan, de aztán csak nyomtam egy csókot a vállára. - Az jó lenne, Babygirl. Minden nyuszit elhoztunk otthonról? Nem három volt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724642#post724642][b]Maja Bojarska - 2018.06.01. 15:07[/b][/url]

- Mert szerinted az lesz? - kérdeztem egészen elhalkulva a fürdőben végül. Képes voltam néha nem túl átgondoltan és nem is illendően kérdezni, de eléggé nem értettem ezt a hangot. Mármint tudom, mennyire nyünny a szülinaptól elkezdve minden, és hogy nem normális dolgokat művel a válla vagy a háta. De ez nem a kor kérdése, csak a kviddics. Fura dolgokra képes a sport az ember életében, nekem nem kell bemutatni. Csak három évet balettoztam egyhuzamban, napi rendszerességgel, ennek pedig jó sok éve, mégis könnyedén, nagy pocival is a nyakamba tudtam emelni a saját lábikóm, még csak meg se kottyant. Bemelegítenem se kell ezekhez és nem ez az egyetlen, amire képes vagyok, azt hiszem kicsit lazák az izületem, vagy mit mondott egyszer a doktornéni. A csuklóm meg a bokám kattoggál is néha, de én már tök megszoktam, néha észre sem veszem, csak megtörténik. Ahogy ácsorogtam a víz alatt, még úgy is hallottam a kislány hangjait, bár nem igen tudtam megfejteni, mi történik. Bár a nevetős dolog lehetett az is, hogy valami nagyon vicceset meséltek neki. Biiiiztos nem attól van, hogy esetleg eltanulta tőlem, hogy apu öregezésére nagyon nevetni szoktam, nem, ez tuti nem valós.
Közben belebújtam ebbe a minimál setbe, de meleg van, most vennék nagykabátot? Meg az egyik csíkos és hosszú zoknim is kézbe fogtam a testápoló mellé, hogy miután leültem és szétszerettem a pici csodabrekink, fel is húzzam. Még ment egyedül, pedig volt olyan, mikor Klara volt odabent, hogy már ez is úgy sikerült, hogy utána kellett szuszognom egy fél órát.
- Pedig így van, igaz, pici szerelem? - fogtam meg a kis kacsókat, ahogy állt előttem a kis pár fogas vigyorával, aztán fogta a nyulait és félrevonult. Én belebújtam a zoknikba, mielőtt feltérdelve apu felé csúsztam volna.
- Deee, nagyon csinos, de nem tűnik olyannak, mai jól is esik - tettem rá óvatosan a kezem a vállára, ami rettenetesen forró volt, hát meg van égve, de semmi meglepetés. Mikor a rózsaszín víznél voltunk, pedig nem a legnagyobb melegbe és nyárba mentünk, még ott is sikerült neki.
- Igazából már négy van, múltkor küldtek egy újat ajándékba, egy fiúnyuszit - gondolkodtam el, aztán benéztem a kanapé meg az asztal alá, meg is lettek innen és onnan, nagy öröm is volt neki. - Hogyan szeretnéd, előbb a kenci, vagy kezdjük el?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724744#post724744][b]Grace Erin Green - 2018.06.02. 04:07[/b][/url]

Keve zavartan babrált a hajával, hogy egy kicsit lenyugodjon, a nő pedig éppen csak hogy nem hiperventillált. Nem volt felkészülve rá, hogy nyúlfülekkel a konyhapulton ülve, egy Birodalmi hajóban fogja találni Batmant, gyűrűvel a kezében. Azaz... ismerte magukat, tudta, hogy az abszurditásuk már-már Deadpooli magasságokba tud emelkedni, de nem gondolta volna, hogy ennyire.
- Nem vagy vicces, tudod? Nem is értem, mit esznek rajtad a nők - forgatta meg a szemeit látványosan, de most tényleg nem érezte viccesnek a dolgot. Legutóbb, mikor gyűrűt kapott, fordult a képzeletbeli homokóra és nagyon hamar eltűntek mellőle. Kicsit olyan volt ez most neki, mint egy második esély, hogy most mindent jól csináljon. Vagy, legalábbis megpróbálja. - Én... igen. Elfogadom...
Csak nagyon reménykedett, hogy nem diagnosztizálnak Kevénél hamarosan agy, tüdő, máj és prosztata rákot, mert bár adta a piros ruhás, nagydumás szuperhőst, megtartotta volna még a görényét.
Az ujját lassan a gyűrűbe csúsztatta, mielőtt még a férfi nyaka köré fonta volna a karjait, hogy megcsókolhassa, úgy igazán. Mégsem tudott minden érzelmet ezzel kifejezni, túlságosan is sok dolog kavargott még benne ott legbelül.
- Tetszik a hajad, mondtam már? - kérdezte végül, még egy apró puszit nyomva Keve ajkaira, mielőtt hátrébb csúszhatott volna egy kicsit a pulton. - A Csillagrombolót azért megtarthatom, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724843#post724843][b]William Eric Payne - 2018.06.03. 18:51[/b][/url]

Asszonyka és Legjobbacska

- Azért nagyon remélem, hogy csak földön van csiga Sebastian, mert rengeteg pénzt tettem rátok, és ha bukom, akkor te viszed el az asszonyt szülni, mert én nem tudom majd kifizetni.
Jó, olyan sokat azért nem, mondogatom legalábbis magamnak, de az az igazság, hogy de. Rengeteg pénzt tettem fel arra, hogy ezek a nyünyük nekem győzelmet aratnak. Szóval így kell lennie.
- Örülök, hogy ide értél, és hogy ilyen jó helyről nézhetünk mindent. Most aztán a nőszemélynél is bevágódok.
Veregetem hátba hálásan, és egy kicsit rászorítok a vállára. Azért nem mertem még rákérdezni Norinánál, hogy mennyire éli meg ezt a részét vészesen, biztos furcsa neki, hogy ennyi idő után már nem sportolhat úgy, mint annak előtte. Azért remélem, ez most inkább pozitív, mint negatív élményként éri majd.
- Tudod, hogy nem leszel csöves. Azért vettünk akkora házat, hogy bárkit el tudjunk szállásolni. Ez a cseszekedés veled meg szívás, papám. De hát ha őket az esőerdők kiírtása teszi boldogabbá.
Vonom meg a vállam kicsit. Tudom, hogy azért itt nem csak erről van szó, de az ember sokkal elfogultabb az emberekkel, akik közel állnak hozzájuk, és most ki vagyok én, hogy nekiálljak kiosztani? Különben is, én sem vagyok különb, oda kell majd nagyon figyelni rám éles helyzetekben, mert túl gyorsan szökik az egekbe az adrenalinom.
- Höh, rááám?
Nézek kiskutya szemekkel a pandára, aztán az asszonyra, még hogy rám panasz. Hát olyan aranyos és kedves vagyok, mintha nem is lennék valódi. Kivéve, amikor nem, de hát ugyebár az ilyenkor mindig mellékessé válik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=724852#post724852][b]William Eric Payne - 2018.06.03. 19:17[/b][/url]

- Eléggé zavarba tudlak hozni még most is ugye? Meg felbosszantani, innen látszik, hogy tartós lesz a házasságunk.
Persze remélem, hogy nem csak innen, de azért ezek elég jó alapot nyújtanak a jövőre vonatkozóan. Mindig meglesz majd köztünk az a tűz, ami mozgásban tartja ezt az egészet.
- Ez igaz, bocsi fiam, girnyó leszel, és ha apádra hasonlítasz, akkor szőrös is.
Persze ez nem azt jelenti, hogy megszületik hosszú hajjal és szakállal, de tipikusan én vagyok az az ember, aki ha babapofit is varázsol magának, akkor félre már borostás. Valahogy nagyon jó képességként megörököltem a szőrösödést. De hát Norina tudta, és mégis úgy döntött, hogy kockáztat, így innen már nem nagyon van visszaút, ha a gyerek is erre a sorsra jut, az igazából az anyja hibája lesz, nem az enyém.
- Egy nagyon csinos elefántlábpár. Amúgy nem is nehezek például.
Ami nem teljesen igaz, de képes vagyok áldozatot hozni annak érdekében, hogy a nejemnek kényelmes legyen. Sokszor ülünk így, már hozzászoktam, és már tudom azt is, hogy az tesz neki jót ilyenkor, ha kicsit simogatom őket.
- Képzeld el, amikor ez mind elmúlik majd, akkor jön a depi, mert rájössz, hogy mennyi mindent megcsináltam helyetted, és milyen jó volt, amikor azt mondhattad, hogy sajog a lábad.
Ez persze nem igaz, de hát most mondjam azt neki, hogy még hosszú az út a kényelemig? Pedig ez az igazság sajnos, hónapjaink vannak még addig, míg a fiúnk megszületik, és addig bizony csak nagyobb és fájdalmasabb lesz minden. De szeretném, ha nem érezné ezt, ha nem félne a következő héttől vagy hónaptól.
- Szerintem gyönyörű vagy, és be fog jönni a tipped a végeredményt illetően, így megérte a két babakocsi árát feltenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=725088#post725088][b]Kálnoki-Payne Norina - 2018.06.06. 17:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=725144#post725144][b]Lewy Bojarski - 2018.06.07. 19:35[/b][/url]

- Hát nem állítom, hogy majd száztíz éves koromban is olyan fitt leszek, mint most, de azért talán annyira nem lesz rossz a helyzet - igyekeztem megnyugtatóan hangzani. Mert hát, tényleg, ha egyszer öreg leszek, tuti én is olyan hátfájós és nyekergős félefajta kéne legyek, akit az unokái tolnak el a szociálisotthonba, mert a papa már csak plusz para.
Közben Maja elmászott fürdeni, én meg a kislánnyal beszélgettem, azaz, hogy főleg ő velem, én meg válaszolgattam néha, miközben építettük a tornyocskánkat lelkesen. Az egyik fahasábot meg is nyálazta kicsit, mielőtt odaadta volna, hogy biztosan jó legyen.
- Mert aranyos kislány, így illik neki ezt mondani - grimaszoltam egy kicsit, megvonva a vállamat, mielőtt feltettem volna az utolsó pár fácskát is. Eközben Klara inkább a nyulait helyezte előtérbe, kicsit odébb topogva. Szerette őket, annak ellenére is, hogy nem zenéltek, világítottak, sem semmi ilyen, csak egyszerű nyulak voltak.
- Most még csak forró, meg húzódik, annyira nem vészes - ráztam meg a fejemet, mert tény, én is éreztem a bőrömből áradó hőt és ez nem mindig volt a legjobb elgondolás. Mármint komolyan, tűzben égek?
- Egy fiúnyuszi, három lány mellé? Milyen aranyosak, most már olyan nagyon ohana - nevettem fel kicsit, mert ha úgy vesszük, most ez volt a felállás. Meg ugye volt, de ő nem nyuszi, ő egy csodaszép fehér baba. Maja kicsit el is kezdett keresgélni, mielőtt odaadta volna a két elkóválygott nyuszit a kislányunknak. Nagyon édes volt, hangosan fel is nevetett, ahogy meglátta a kék ruhás nyuszkót, majd jól összenyálazta őt is. - Hát, lehet jobb lenne, ha előbb bekennéd. Ha nem baj. És akkor később már ezzel sincsen gond.
A pillantásomat ráemeltem, majd megjutalmaztam egy szépen csillogó mosollyal. Olyan tényleg nagyon széppel, amivel csak ritkán szoktam, mert különben oda a varázsa.
- Csinos a zoknid.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=725333#post725333][b]Maja Bojarska - 2018.06.10. 12:05[/b][/url]

- Száztíz? Akkor az olyan kilenc, nyolc, hét, hat… - számolgattam visszafelé, én hány éves leszek, de folyton belezavarodtam. Nem vagyok túl penge ezekben, de az biztos, hogy már nekem is meglesz a háromjegyű, szóval nem kellene egyedül hátfájósan keresnie a jó pózt a kanapén, miközben bekapcsoljuk a Lilo és Stitchet. Mert így lesz, ebben biztos vagyok. Akkor már neki is nagyon sok ideje lesz és végig tudjuk csücsülni… vagy feküdni, ha az fáj az egész nagy sorozatot is. Meg jöhetnek a brekik is, mind is, biztos lesz még, aki annyira nem olyan nagy, hogy ne akarjon velünk mozizni. Vagy breki brekik. Ez túúúl messze van, és egyre bonyolultabb.
- A legeslegaranyosabb csoda - vigyorogtam rájuk, mielőtt kényelembe helyeztem volna magam megoldva a nyúlproblémáit is a kicsikének. Néha elszökdöstek, de mivel se hangjuk, se semmi, idő volt meglelni, viszont azért a csillogó szempárért és tapsikolós, visongós örömért mindent megért. Bár ugyan ez szokott lenni, mikor elővesszük a smacis vagy a kacsás kiskönyvet.
- Nem hangzik fincsin - ingattam meg a fejem, aztán egész óvatosan hajoltam a vállához egy kis puszi erejéig, de az ajkaimmal is elég jól éreztem, mennyire forró szegény. Nem lehetett valami jó. Nekem is melegebb volt, meg még a brekinek is a bőre, de mi nem festettünk úgy, mint a főtt paradicsom.
- Iiigen, az apuci nyuszi biztos eddig dolgozott - közöltem széles vigyorral, hogy aztán közelebb is csússzak már zoknisan és testápolóval felszerelkezve. Bólintottam párat, hogy aztán feltérdelve helyezkedjek mellé, majd kicsit mögé, onnan figyelve a tornyot, mielőtt pici pöttyöket nyomtam volna a vaníliás csodából a bőrére, aztán lassan elsimizgettem a tenyeremmel. Most neki is pont olyan illata lett, mint nekem szokott.
- Ugye? Én is szeretem, kényelmes zoookni. A kockákat is megsütötted? - hajoltam kicsit az arca felé a számra harapva, nem mintha azt ne tudná bekenni egyedül, ha igen, de én csak tökre szívesen segítek. Nem tartott sokáig ez sem, óvatosabb voltam a vállainál és a felkarjánál, aztán még egy nagy puszit is adtam az arcára, mielőtt visszapattintottam a tubus tetejét és elkenegettem a kezeimmel a tenyeremen maradt maradékot.
- Szeretnél kezdeni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=725459#post725459][b]Lewy Bojarski - 2018.06.12. 20:30[/b][/url]

- Százkettő, ha minden igaz. - segítettem ki egy kicsit, mert még mindig nem erőssége ez a matek dolog. Szerintem soha nem is lesz, de nem is kell, elvégre a feleségem, amit számolnia kell, azt talán még meg is oldja. Nem egy buta lány. De valahogy úgy éreztem, akkor is majd elboldogulunk, ha tényleg ilyen baromi öregek leszünk. Majd akkor is nézünk maratonokat, addigra ki tudja milyen fejlett technológián. Tele lesz az egész ház fotókkal a különböző brekikről, meg a brekik brekijeiről, illetve, nagyon remélem, hogy a harmadik generáció nem köszön akkor még be...
- Mikor jött az uccsó nyuszi? Teljesen kimaradt nekem... - jegyeztem meg elgondolkozva kicsit. Mert ugye általában szoktam tudni a dolgokról, kivéve, ha olyan időintervallumban vagy necces időszakban érkezik, mikor nem turkálom át a postát minden nap. Az ilyen bizony elő szokott fordulni.
- Nem is annyira az, de a puszi mindig, mindenen segít - mosolyodtam el, kicsit hátranézve rá, majd vissza a fakupacra magunk előtt. Elég stabilnak látszott, azt hiszem, hogy jó munkát végeztem vele. Nem mintha ne lett volna elég időm és lehetőségem rá, hogy gyakoroljam.
- Biztos elfoglalt, nagymenő üzletember nyuszi. Vagy, amilyen formás tapijai vannak, az is lehet, hogy sportoló - nevettem el magam kicsit, miközben a szürke tincseim közé túrtam lazán. Elég hosszúak voltak, talán nem ártott volna most már egy vágás, de egyelőre jó volt így.
Szerettük ezt a zokniját, én is, ő is, télen is sokat volt rajta, mert legalább úgy nem fázott meg.
- Nem, a kockákat nem bántottam, de ha szeretnéd, megnézheted őket közelebbről is, a testápoló nem árt - dőltem hanyatt a szőnyegen és olyan szexin elmosolyodtam, miután befejezte a hátam és a vállam kenegetését. - Amúgy is, hölgyeké az elsőbbség Zajaczek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=725495#post725495][b]Maja Bojarska - 2018.06.13. 00:25[/b][/url]

Nagyban nézegettem az ujjaim, aztán a férjecskét, aztán megint a kezem, végül csak fújtam egy nagyok. Jó az annyinak, nem is volt olyan fontos. Túl nagy szám ez már, addigra úgyse tudnék számolni, akkor se, ha most igen, akkor minek erőlködjek. A meséhez meg a DVD lejátszóhoz kell érteni, nem ehhez. Bár nem tudom, hogy akkor min lehet majd nézni, de kár lenne a sok CD-ért, tök nagy gyűjteményünk van! És előbb a brekikkel, majd a brekik brekijeivel is meg lehet mindet nézni. Meg majd azoknak is biztos lesz brekije, igazából a százonsok évesen Klara már 80 lesz, asszem, vagy olyasmi, de olyan nagyon nagy korban lesz. Simán lehet, hogy neki is van ugye brekije és annak is brekije, az meg nekünk már nagyon breki brekiének a brekije. Annyira elgondolkodtam, észre se vettem mennyire koncentrálok magam elé.
- Tessék? Ja nyuszi, hát ő, azt hiszem mielőtt eljöttünk pont - próbáltam felidézni az időpontot. Nem vagyok olyan jó ezekben, tökre egybe folynak már a napok, főleg ilyenkor, mikor csak úgy vagyunk, Lewy meg nagyon kviddicsezik, az anyuék meg úgy csinálnak, mintha rám is vigyázni kéne. Csak van egy brekim, meg egy a hasamba. Nem vagyok lehetetlen! Nyomtam közben egy puszit a pofijára, aztán szépen kenegettem a testápolót jól meg is szagizva. Fini.
- Lehet, olyan igazi apukás. Sőt, azt hiszem van neki ilyen izéje, csak levettem, mert anyáék azt mondták rossz a brekinek, megeszi, azt meg nem akarom - magyaráztam nagy hévvel, de csak kimaradt a lényeg. Márhogy szemüveges a nyuszi.
- Úúúúú, kenjük be? Nekem is segített Klara a naptejjel, ügyes ám! - vinnyogtam egész vékonyka hangon, aztán mikor elfeküdt, szétdobtam a lábaim és előre hajolva közelítettem fölé egy puszit adva a mellkasára. A pocimra csúszott közben a kezem, nem akartam én megnyomorgatni a minikénket odabent, de nem szokott panaszkodni. - Kicsi szerelem, segítesz? - szólongattam Klarat, aztán még két ismétlés után fel is nézett nevetve és odamászott mellém. Nyomtam egy picit a kezére, aztán az apura is, és mutattam mit csináljon. Ő inkább csak tapicskolt az apun, de aranyos volt.
- Jó, akkor még a mini befejezi, én kezdek - kentem el a kezemen, ami rajtam maradt vaníliás krém, aztán felülről a negyedik hármas közepét kitoltam óvatosan. Az volt rajta, hogy szeretem az illatod, el is vigyorodtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=725799#post725799][b]Lewy Bojarski - 2018.06.16. 11:22[/b][/url]

Maja nem egy matekzseni és nagyon remélem, hogy soha nem is lesz az, mert imádtam őt, úgy ahogy van. Szerintem ha hirtelen ráfeküdne a tanulásra, olyan furcsán is érezném magam tőle, kicsit úgy, hogy nem elég neki az, ami most van a családunkban.
- Ühm, akkor azt hiszem, értem, hogy miért nem emlékszem rá - bólogattam kissé elgondolkozott arccal, mert hát, sokkal fontosabb dolgokkal voltam akkortájt éppen elfoglalva. Leginkább azzal, hogy mentálisan és fizikailag és felkészüljek a vbre, vagy szeressem a csodás feleségemet és a kicsi lányaink. Ő közben tovább kente a vállamat, a keze és a testápoló is olyan elég hideg volt, de még a kellemes szinten, nem akartam eltolni vagy sziszegni, hogy fejezze be.
- Olyan izéje? Mizéje? - kérdeztem rápillantva, teljesen zavarodottan, mert mégis mi lehet a nyuszin, ami nem jó egy gyereknek? Nem teljesen tudtam összerakni a képet, az ilyet pedig egyáltalán nem szerettem. Jobban éltem, ha mindennel és mindenkivel kapcsolatban naprakész vagyok.
- Ha szeretnéd... - böktem ki, mielőtt elfeküdtem a szőnyegen és a kezeim összekulcsoltam volna a tarkóm alatt. Még rá is mosolyogtam szélesen, olyan boldogítósan. Kaptam közben egy puszit is, csak a pocislány nem könnyítette meg anyu dolgát, ezen kicsit fel is kuncogtam. Klara meg lelkesen jött segíteni, hogy bekenjen. Ugyan nagy hatása nem volt, de aranyosan tapsikolt rajtam, tényleg nagyon kellett nevetnem.
- Azt hiszem, még itt maradok egy darabig, jó az akusztikám. Mi van rajta? - kérdeztem felemelve kicsit a fejem, majd megfogtam a kicsibreki kezét és nyomtam rá egy csókot, mielőtt felültem volna. Ő vissza is mászott a nyuszikhoz, mire közelebb csúsztam kicsit az asztalhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=725824#post725824][b]Maja Bojarska - 2018.06.16. 17:01[/b][/url]

Kicsit talán jobban beletört a buksim a számolgatásba, mint kellett volna, de annyira nem is zavart az egész. Mármint kinek kell a számolás? Bőven elég, ha meg tudom mondani van-e elég zoknija a brekinek, vagy összesen hány babunk van, esetleg még azt, hogy mennyi kockája van Lewynek, semmi más nem olyan fontos. Jól megéltem annyi számmal, amennyivel kellett.
- Nem értél rá, kibontottuk mi, de nem volt nagy csomag, ebben nekünk nem jött semmi, csak a nyuszi meg egy levél. De az anyukád segített megérteni, amit nem tudtam benne szót - mondtam még bólogatva is kicsit, ahogy visszaemlékeztem. Írták, hogy örülnek, hogy szeretjük a varrt nyuszókat, meg azt köszönik, hogy meg is mutattuk a neten mennyire és milyen szép meg aranyos a mi brekink. Szóval csak rendesek voltak. Ja meg próbálták megérdeklődni mi lesz az új pindurka neve. Gondolom valami ajándékhoz, de mivel ezt én se tudom, ha akarnék se menne a válaszadás.
- Izéje, tudod, a szemén - magyaráztam, még kenegetve őt, közben kicsit én is elvesztettem a fonalat, még eszembe nem jutott a szó, akkor meg az arcába hajoltam kicsit átkarolva őt, nem érdekelt a nedves testápolós háta, nem árt az senkinek. - Szemüvege!
Lelkes vinnyogással tapsikoltam párat, amire a törpilla is felnézett és hozzám hasonlóan visított bele a beszélgetésünkbe, aztán kezdett beszélni is, amit annyira nem értettünk, de biztos fontos volt, szóval csak bólogatva nyújtottam felé a kezem, így feltérdelt és aput végigtapizva térden mellé csúszott majd a sarkaira ült, mint én és úgy tapicskolt, nagyon édes volt, voltak. Szerettem ezt, boldogság és ohana. Kicsit simiztem a pocim, mert nem élte odabent a lakó a nagy hajolgatást ide vagy oda, de végül húztam egy fakockácskát.
- Akkor én fogok nyerni - vigyorogtam rá szélesen, mielőtt jobban megnéztem volna, amit kihúztam - Szeretem az illatod - tartottam felé, aztán az asztalra tettem és segítettem túljutni rajtam a brekikének, de még előtte csücsörítettem felé egy pusziért, ő meg a tenyereit az arcomhoz emelte és adott is. Még mutogattam neki kicsit a pocimra, mert hát ott a brekitesó, rá is tette a mancsocskáját, de a nyuszii lefoglalták.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726034#post726034][b]Lewy Bojarski - 2018.06.19. 23:15[/b][/url]

Nem mindig szoktak nagy csomagot küldeni, mondtam is Majának, ha olyan, nyugodtan nyissák ki nélkülem, nem igazán aggódtam az ilyeneken. A nagyobbal szoktak küldeni néha ajánlatot is, meg ilyen családi bizgentyűket, azokat azért jobb szerettem, ha együtt nyitjuk. Mégis csak Ohanásabb.
- Ééés mi volt benne? - érdeklődtem, kissé felvonva a szemöldökömet. Már hogy a levélben, nem a csomagban, ennyire azért még nem vagyok sem szenilis, sem nehéz felfogású. A levél viszont engem valahogy kikerült, gondolom a színezőben maradhatott, vagy hasonló finom baleset állította meg abban, hogy hozzám eljusson.
- Mizéje? - vontam össze egyre jobban a szemöldökeim, hogy most mi az istenről maradtam le, mert tuti nem tiszta a teljes kép. Mije van a nyúlnak az arcán, ami káros a gyerekre? - Ja, hogy az!
Elég érdekesen fejezte ki a páros a lelkesedését, de őszinte leszek, ebben már semmi meglepő nem volt, még csak a szemem sem rebbent. Szerettem, milyen lelkesen tudnak egy kis testápoló miatt is vinnyogni. Hagytam is hát, hogy Klara is segítsen, az apró mancsikáival tapicskolva a kockáimon és vigyorogva a hangra.
- Héééé, ne csalj! Látlak ám! - nevettem el magam, majd nem sokkal később ülő helyzetbe tornáztam magam, bár minden egyes izmom belesajdult. Asszem máskor nem szabad az izomláz előtt elterülni, mert soha nem kelsz fel és paff. A kockájára néztem, majd a kis brekkencsre, aki a mancsijait anyu hasára biggyesztette, az apunyuszi fülét rágva csendesen. - Én jövök?
Még fel is vontam a szemöldökömet, és ha megkaptam az engedélyt, felülről a hatodik középsőt toltam ki egészen lassan.
- Szeretem, amikor... - kezdődött a mondat, majd elmosolyodtam kicsit, az asztalra pillantva és belülről a számba haraptam kicsit. - a brekivel lengyel cuccban drukkoltok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726065#post726065][b]Maja Bojarska - 2018.06.21. 00:27[/b][/url]

- Megdicsérték a brekit, meg mondták milyen aranyosak a képeink, amiket a nyuszikkal kitettünk. És… kérdeztek, de nem tudtam válaszolni, így félretettük - vontam meg párszor a vállam kicsit érdektelenül. Nem annyira tartottam fontosnak, jó, igazából teljesen elfelejtettem, és ha most nem jön szóba, lehet eszembe sem jut. De ezt megtartottam inkább magamnak, úgy, ahogy Klara minden plüssöcskét. Halmozta őket, mióta mozgásban van. A szoba különböző pontjairól egy nagy kupacba szokta hordani mind, aztán bemászik közéjük és egész nap, mikor nincs szuszi idő vagy evés, elgügyög nekik. Az egyik nyulat rá szokta ültetni a járáshoz való tologatósára és úgy mennek együtt.
- Az a… az - segítettem ki magunkat még inkább, aztán csak eszembe jutott, és meg is világosodtunk. Aranyos, csak eléggé a nyúlhoz van méretezve, és ilyen szétszedhetős anyáék szerint, nem kéne, hogy bármit lenyeljen belőle a breki. Bár múltkor jó csúnyán néztek rám, mikor megkérdeztem, akkor minek vettek neki gombos szoknyát. Arról is leeshet és hamm, megeheti. Nem a nyuszi a fő veszély itt.
Miközben mindenki fel és meg is világosodott, megjött a felmentőseregem, és a testápolózás végét nagy örömmel segített… hát… elszórakozni, leginkább, de azt iszonyú édesen. Nem tudtam nem végig a pici mancsokat és a lelkes vigyort nézni magammal szemben, aztán mikor végeztünk elkenegettem a karomon a maradékot, majd a combomon még meghúzogattam a tenyerem, mielőtt a fakockákhoz nyúltam volna.
- Nem csináltam semmit se nem - emeltem fel a kezeimet, amivel csúszott a póló is, szóval a pocinak a takarása az végleg felmondta a szolgálatot. Azért ilyen minitopnak még elmegy, minden mást majdnem jól és maradéktalanul takar. - Teeee.
A kezem a pici, vékonyszálú és növögető hajacskába csúszott magam előtt, aki a simításra fel is nézett rám, aztán a nyuszit a hasamnak nyomva elfordult és nekidőlt. Ő még így is kényelmesnek találta az ölemben való fekvést, vagy lehet pont ezért. Kicsit azért reméltem, hogy ő is tudja, hogy a legjobb pajtija csücsül odabent és jön hozzá hamarosan nagyokat játszani. Meg hogy majd szeretik egymást, ahogy én őket.
- Mert csinik - haraptam be az alsó ajkam, aztán a ballommal a pindurka egyik nyusziját táncoltattam a combomon, ahogy térdelve széttoltam a lábikóim két oldalra. Örült is, nem picit, aztán az én köröm jött szóval kicsit kinyújtóztam, hogy az alsóbb sorok egyikéből, oldalról lassan kihúzzak egyet, kicsit azért megingott a dolog.
- Ha kívánhatnék neked… - gondolkodtam el, aztán lefelé néztem a csodácskákra, majd vissza a drágára és csak kicsit elpirulva a számat rágcsiztam. - Ide túl sok minden jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726144#post726144][b]Sebastian Sieger - 2018.06.22. 19:27[/b][/url]

#apanda | München | 14. Februar

- Mert fiú, szerintem ez benne van a pakliban. Majd előbb vagy utóbb ő is összeszedi magát és akkor ő is ohanázik majd rendesen. Gondolom - vontam meg a vállamat. Magunkat Hannahval például nem igazán láttam olyan családosan. Persze, most is azok voltunk, meg ott volt Dolfi is, de ettől még nem akartunk gyereket, mert nem olyan volt a kapcsolatunk, amiben az ember ilyesmin gondolkozik. Mikor mégis, akkor meg elvittük a keresztlányunk játszani. Tschüss.
- Nem tudom, de megpróbálnák! - lelkendeztem, ölelgetve a nőt, hiszen most velem tudott örülni, Lewy meg nem tudott semmit és ah, ez az egész annyira izgi! Én nem sírok, te sírsz!
- Biztos vagyok benne, hogy ki! Egy-kettőre itt lesz és sokkal személyesebb, mint ha elmondod neki üzenetben... vagy telefonon. Így csak lemaradnál az arcról amit vág! - háborodtam fel kicsit, hiszen tuti, hogy kihagyhatatlan a sokk, ami kiül rá. Meg most a terhesség asszem nem egy olyan téma, amit amúgy is csak így a közösségi médián kéne megosztanod életed párjával. Az már nagyon kocka dolog, leginkább Kevéékből nézem ki, hogy képesek lennének ilyenre. De nekik nem lesz gyerekük!
Szóval inkább megöleltem Maját meg a keresztlányom, jó szorosan, hogy minden rendben lesz itt, csak semmi pánik.
- Gratulálok, zümi!

//danke sehr*-*//

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726166#post726166][b]Sebastian Sieger - 2018.06.22. 21:31[/b][/url]

Gizmó és Gizmóné
A ceremónia előtt nem sokkal | Bastibaba

- Hát, amilyen rendes vagyok, még be is szállnék a költségekbe, de remélhetőleg nem lesz rá szükség - nevettem el magamat, majd rántottam egyet a vállamon. Nem különösebben voltam oda azért, amikor túl nagy rajtam a nyomás, mert még a végén kipukkadok, mint egy lufi, amire megpróbáltak rárakni egy ötévest.
- Ugyan, én örülök, hogy végre sikerült rendesen találkozni. Az utóbbi pár hetem kész rémálom, volt olyan nap, mikor kávézni sem volt időm! - újságoltam el neki a horrort, amivé az életemet tette a világbajnokság. Mert bizony, ha a napi kávéadagom kisebb, mint ahogy én azt megszoktam, nagyon nyűgös és elviselhetetlen tudok lenni. Az meg nem jó senkinek.
Kicsit a vállamra szorított, amire felvontam a szemöldökömet, de nem tettem fel kérdést, mint hogy 'most amputálni fogod a karomat?'. Mert ugye a barátom, nem akarna megnyomorítani a világbajnokság előtt.
- Tudom, mert rohadtul nagyszerű emberek vagytok és hálás vagyok a legutóbbi segítségetekért is, nem tudom eléggé meghálálni. De tudod, hogy nem szeretek mások nyakán lógni - grimaszoltam, kicsit összeráncolva a homlokom, majd megingattam a fejemet. - Szegény pandák.
Közben megérkezett Norina is, akit nagy örömmel üdvözöltem, még meg is öleltem, meg minden.
- Nem, anyádra. Persze, hogy rád. Remélem is, teljesen naprakésztelen vagyok Payne-ékkel kapcsolatban... van ilyen szó? - néztem kissé zavarodottan egyikről a másikra, majd vontam egyet a vállamon. Végül is, teljesen mindegy. Megkérdezték, melyik nap is leszünk, mire elgondolkodtam pár pillanatig, meredve a stadion szemközti lelátójára. - 22-én. Jöttök valamelyik meccset megnézni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726416#post726416][b]Lewy Bojarski - 2018.06.25. 02:36[/b][/url]

- Mit kérdeztek? - néztem rá, mert ugye nem volt egyértelmű, hogy azért nem válaszolt, mert nem tudta megfogalmazni nyelvtanilag a dolgot, vagy azért, mert nem tudja a választ a fennálló problémára. Mert ugye az egyik rövid úton megoldható, a másik esetben meg vagy én írok, vagy elmagyarázom a nyelvtant megint.
Ugyan kicsit nehezen sikerült kinyökörögni, hogy a nyuszinak szemüvege volt, végül úgy tűnt, sikerül közös nevezőre jutni a kedves feleségemmel is. Nagy siker, már egészen fejlődőképesek voltunk, még ha az ember elsőre nem is éppen arra gondol, amire a másik. Már félsiker.
- Nem, te soha semmit nem csinálsz, soha, nem is értem, miért is fordult meg a fejemben - forgattam a szemem kicsit, de aztán elnevettem magamat. Összességében tényleg könnyen kijöttünk, de voltak pillanatai, mikor igen csak feszegette a tűréshatáraimat. No offense, ebben semmi rossz nincs, nem a negatív értelemben, csak van egy határ, mennyire tudom magam kontroll alatt tartani.
- Édesek vagytok így - mosolyogtam életem nőire, mielőtt még rám került volna a sor, hogy kihúzzak egyet a kupacból, lehetőleg kicsit határozottabban, mint ahogy számolni kezdtem. Nem tudtam, felülről legyen hat vagy alulról. Szomorú, nem?
Maja előre hajolva az egyik alsó, szélsőt húzta ki, mire kissé felszisszenve grimaszoltam, a bizonytalan építményt figyelve.
- Hát, pedig ide kell egy válasz, babygirl, szóval... várok. - vigyorodtam el egészen szélesen. Persze, egész addig sztrájkoltam és nem voltam hajlandó kihúzni felülről a negyedik középsőt, míg ő nem adott rá egy rendes választ. - Nem tudom elképzelni, hogy nélküled... csináljak bármit életem hátralevő részében.
Azzal odébb raktam a kockám, végigcsekkoltam, nem túl ingatag-e még a torony, de egyelőre úgy tűnt, még elég biztonságos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726654#post726654][b]Lewy Bojarski - 2018.06.26. 19:27[/b][/url]

Annál, mikor nem csinálhatok semmit, csak az rosszabb, mikor csinálnom kell valamit. De komolyan, egész eddig ott ültem és vártam a feltámadást, most meg alig várom, hogy visszamehessek számolni a repedéseket a plafonon, mert ha itt kell maradnom, még lehet, hogy felkötöm magam. Nem mintha okom lenne panaszra, egész egyszerűen vinnyogok, mert legalább huszonnégy órája nem aludtam semmit és ez kezdi megviselni a szervezetemet. Még a lány se vidított fel, aki aláíratta a pólóját, mert hogy "én vagyok az a szexi instás csávó". Hát... jó. Ha ő mondja...
Szóval toporogtam egy sort a kasszánál sorban állva és tök indokolatlan dolgok kerültek végül a kosaramba, mert a néni a sírjából kelt ki azért, hogy a kettes pénztár nyitva legyen. Hiába, ha a tizenöt éves csitri nem tud bejönni, Linda néni saját kezébe veszi az ügyet. Más kérdés, hogy hozzá képest a biztiőr is gyorstüzelő lenne. Szóval egyre bizarabb dolgok kerültek a szalagra, előbb csak két snickers, majd két kindertojás, ez még érthető, de a Kinga feliratú rágót már utólag nehezen tudom értelmezni. Azt hiszem problémáim vannak.
De végre sikerült rájönnie, hogy nyissa fel a kazettát és úgy tűnt, a dolgok lassan a helyükre kattannak. Kifizettem és a kórházba visszatérve kicsit megint éreztem a kényszeres migrént, ami rám akart törni a fertőtlenítőszerek szagától és a neonfénytől. Egyiket sem tűröm túl jól, úgy tűnik. Szomorú, nem?
Végül beléptem a szobába, ahonnan épp hiányzott a babakocsi, szóval asszem megjöttek Vesznáék is, Maja felé sandítottam, hogy alszik-e. De ébren volt, így kissé bágyadt mosollyal emeltem a kezemet intésre, mielőtt leültem volna az ágy mellé vontatott fotelembe.
- Ugye tudod, hogy a fagyi hivatalosan nem számít ebédnek, hiába darabos? Hoztam amúgy több félét, a maradékot majd betolom a fagyasztóba, vagy valami. Megvagy azért? - kérdeztem egy csókot nyomva a homlokára. Utána visszaültem a fotelba, elővadászva a kindertojást, majd az ágy szélére tettem.
- Bocs, a néni a pénztárban szerintem kétszáz és a halál közt volt valahol...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726697#post726697][b]Maja Bojarska - 2018.06.26. 22:55[/b][/url]

Nem éreztem magam jól most már, és nem azért, mert olyan brekijövősen fájna a derekam és a hasam alja, meg a világ is, hanem mert nem történt semmi. Nem szeretem a kórházat, büdi, nyomasztó, félek benne és rossz érzéseket is hoz elő. Néha elbóbiskoltam, de nem volt sehogy jó a fekvés, kényelmetlen volt és rossz, hogy majdnem egész nap egyedül fekhettem, mert amíg nincs kint a breki, nem mehetünk a rendes szobába, ahol az apucinak is van ágy. Már annyira bele voltam keseredve az egészbe, hogy a kacsómba csepegő infúziót számolgattam, ahogy Klara mellettem csücsült az ágyon és firkálta a kis lényt, amit rajzoltam neki. Még tanítgattam, hogy fogja a ceruzát, de most nem bántottam, csinálja csak, ahogy szeretné. Az apu elment boltba mi meg kettecskén vártuk, hátha most megjön a tesó. De nem. Volt éjjel egy kis probléma, amiről utólag kiderült, hogy csak a tökfőzeléktől morgott a hasam, meg nagyon rugdosott a pici, de ki nem indult el. Anyáék is aggódtak, Lewy szenvedett, én meg nem éreztem valami jól magam, hogy lehet miattam nem történik semmi, pedig semmi olyat nem ettem, ittam vagy csináltam, amit ne lehetne.
Olyan nagyon sokat nem maradtam magamra, mert a férjecske leszaladt, anyáék meg pár percre rá fel. A szerelmetesemé Klarat csomagolta össze, az enyém meg befonta a hajam még mielőtt elindultak volna sétálni a brekilányommal. Ekkor húztam elő a színezőm és ékeltem ki a hátam párnákkal.
- De ettől legalább nem pánikol be a fél kórház, hogy akkor most jön a breki, mint a főzeléktől - motyogtam neki, aztán inkább magamhoz húztam a dobozt és a műanyag kanalat is. Akartam valami édeset enni, meg ettől mi baj lehet. Úgyis tök meleg van, ha nem itt lennénk és nem kérték volna külön, hogy legyen pizsim, azt is leráncigáltam volna már félig. - Most olyan nyugi van, nem csinál semmit - vontam meg kicsit szomorkásan a vállam. Pár órája nem rugizott vagy mozgott, úgy legalábbis, hogy érezzem. De más se történt, nem éreztem olyat, mint Klaranál.
- Azt mondta a TV-zős néni, hogy jön egy óra múlva megint. Nem maradtál le semmiről, ha így haladunk, kiderül, hogy olyan, mint én, és ki se jön, még nem érzi jónak - mosolyodtam el egész picit, mert én se tenném. Sose szerettem sehova menni csak úgy. - Nem vagy álmos? Mármint, alhatsz nyugodtan... úgyis szólok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726728#post726728][b]Lewy Bojarski - 2018.06.26. 23:41[/b][/url]

Mire visszaértem, a nagyik elvitték kicsit Klarat kikapcsolni. Nem szerettem, hogy itt van, ez a szoba nem volt sem szimpi, sem kényelmes, meg ki tudja, mennyire steril, jobb, hogy most vigyáznak rá. Maja éppen a hátát kitámasztva állt neki színezni, mikor betoltam az ajtót, hogy amúgy hm, heló.
- Nem is a fél kórház volt, csak a negyede, a többiek unatkoztak, mert nem történt semmi. Hallottam a recepción, mikor kávéért mentem - forgattam kicsit a szemeim, de aztán csak elvigyorodtam egy kicsit. Igazából vicces is lehetne ez az egész, ha nem lennének alvás-elvonási tüneteim és nem stresszelnék azon, mit is kéne csináljak. - A maradékra majd igényt tartok.
Mert főzni nem fogok hazamenni, a büfés kajájuk rettenetesen szar és rendelni lusta vagyok. Ez aztán a nagy siker. Más kérdés, hogy ha rendelnék, jönnének a firkászok is, azt meg végképp nem igénylem. Még a pandával hozathatok délután valami ehetőt, ha mást nem. Vagy Hannaht, mert a panda, amilyen függő, betaggelné hol vett, mit, kinek és hogy hova viszi. Szeretem, de megbízhatatlan ilyen szempontból. Nem értem Helmutékat hogy nem mártotta még be az összejövetelekről.
- Az jó? Mármint, ha eltekintünk attól, hogy kint kéne már legyen napok óta - vettem elő a saját fagyimat és betoltam belőle egy nagy kanállal, odébb dobva a tetejéről a fóliát.
- Ne bántsd, csak szereti kihasználni az idejét. Jó helye van, lehet hang alapján betájolta, hogy a dokibácsi csúnya és vár, hátha jön valaki szebb - nevettem el kicsit magam, mielőtt betoltam volna egy újabb kanál fagyit. Kicsit gyorsabban fogyott a banános, diós, csokis cucc. Lehet, hogy rohadékdrága, de ezek az amcsik tudnak valamit a fagyiról... hm. - Mi? Hm, most épp nem, meg amúgy is csak a gerincem állna be tőle, majd kint alszom, ha arról van szó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726730#post726730][b]Maja Bojarska - 2018.06.26. 23:44[/b][/url]

- A minibb brekiről. Mikor jön meg hogy fogjuk hívni, vagy hát anyukád szerint ez volt benne, de olyan hosszan írtak meg kedvesen - gondolkodtam el picit. Lehet tényleg csak ez érdekelte őket, és nekem nem tűnt fel még anyáék nem fejtették meg, ettől még hagytam úgy, ahogy volt, szépen a szekrényre téve, ahol meglesz majd úgyis, ha hazamegyünk. Addig nem olyan fontos se az, se semmi más levélke. Igazából már egész sokat megértettem, leginkább a szavakat és abból ki tudtam találni a mondatot, még ha egy-egy ismeretlenebb is volt. Mondjuk a válaszolás már nem volt ilyen kezemre álló, nem mindig volt jó a sorrendem, vagy rossz szó jutott eszembe, ilyeneket nem is szoktam megcsinálni a férjecske nélkül. Mikor a boltba beszélni kell, akkor meg nem zavarja se  a néniket, se a bácsikat, hogy ezt-azt nem jól mondok, segítenek.
- De most tényleg nem is - biggyedt le az ajkam, egészen le is ejtve a fejem a pocim meg a földet nézegetve, bár utóbbiból igen takart kilátásra volt részem. Ott volt a kisszerelmem, aki végigtaperolt, aztán nyálasan odanyomta a nyelvét is a hasamhoz, azt hiszem ez egy puszi akart lenni, amire meg is simogattam a szép kis fejét, mielőtt hagytam volna a nyuszikba feledkezni.
- Nem segítesz… - ingattam a fejem kicsit eltanácstalanodva. - Szóval… én mindent… boldogságot, nagyobb ohanát, meg még nagyobbat, meg brekiket, meg sok nyerést… nem tudom mit a legjobban. Talán a boldogságot, az mindennel jár - piszkálgattam kicsit a kockát a kezemben, aztán a másik mellé tettem az asztalra és felé csúszva a vállának döntöttem a buksim egy pillanatra, aztán hagytam húzni.
- Semmit se nem? - kérdeztem vissza, ahogy a tornyot méregetve, kettővel az övé alatt kihúztam a bal szélsőt. Illetve elkezdtem, mert olyan instabil volt, az az alsó nem segített sokat, de na. - A legszebb emlékem rólad… - kezdtem bele, aztán csak a számra harapva fogtam mindkét kezemmel a kis darabot, és meredtem rá, majd a férjecskére és a brekire felváltva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726741#post726741][b]Maja Bojarska - 2018.06.27. 00:25[/b][/url]

Gondoltam, hogy nem pár perc lesz, mire a drága végez a boltban. Lehetett volna nagy sor, nem csak nagyon lassú néni, meg hát itthon vagyunk, bárki megállíthatja egy képért vagy hasonló. Általában, ha kiteszi a lábikóit az utcára, ha vele is vagyunk megesik. Olyankor ki kell várnunk még elül a sikítós lánylelkesedés. Nem szeretem, tudom, hogy a brekik se, mert a mi apucink, nem kell rajta csüngeni másnak.
- Majd nem lesz unalmas, mikor itt nagyon kell segíteni, nem is értem őket - ingattam a fejem, mert én kicsit sem tudtam úgy látni ezt a helyzetet. Én is szerettem volna, ha már történik valami, meg közben nem is. Azért hiába volt már egyszer alkalmam ezen túlesni, nem egy olyan érzés lesz, amit vissza szeretne várni bárki. Én sem. Tudom mennyire fogok félni, és sírni meg csak nem. Kicsit talán ideges voltam ettől, ilyenkor mindig olyan mereven csücsültem és éreztem, hogy fezsül még a hasam is. - Meeeglátjuk, túl jó - dugtam ki a nyelvem, ahogy kibontottam a dobozt és a málnás csodába nyomtam a kanalam. Pont eléggé kiolvadt, mire ideért vele, hogy szépen lehessen enni.
Tisztában voltam vele, hogy nem túl jó, kellene rendes hami, de igazándiból a jégkrém is csak pici falatonként tudott lecsúszni a torkomon, nem voltam éhes, tegnap sem. A reggelit is ott hagytam, az ebéd se járt jobban, bár az nem is nézett ki valami jól, de azért igyekszem. Közben kitaperoltam a tojást is az ágyban.
- Azt mondta meghallgatjuk hogyan dobog a szíve, nem-e akar kijönni, meg megnézzük hogyan fekszik. Hát gondolom kényelmesen, ha nem jön - emeltem fel a kanalat billegtetve a fejem. Nem igazán értettem ez mire jó, de én nem voltam doktornéni, ő ért hozzá. - Hát, ez a bácsi, aki legutóbb bejött, mert nem volt a mi nénink, tényleg csúnya volt. Meg morcos is.
Nem szerettem rosszakat mondani, most is suttogósra fogtam, pedig zárt ajtó mögött voltunk. Összefogtam a színezőm meg a ceruzáim és letettem az asztalra, aztán a kacsóimon megtámaszkodva elcsúsztam a helyem széle felé szorongatva a tojásom.
- Nem akarsz idejönni? Csak egy kicsit. Nem mondom meg a megtiltós néninek, ígérem - mert ugye ilyen is volt. Nem volt oda érte, hogy Klara bemászik az ágyneműmbe, vagy hogy itt csücsül velem a férjecske, azt mondta ez nem az a szoba. De én így nem érzem jól magam. Egyedül vagyok, mióta bejöttünk. Vagyis van fagyim, de az nem ugyan az. Inkább kanalaztam még egyet belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726745#post726745][b]Lewy Bojarski - 2018.06.27. 00:46[/b][/url]

- Mi az, hogy meglátjuk? - kérdeztem, elnyílt ajkakkal felháborodást mímelve, de aztán csak rosszalló pillantással megráztam a fejemet. Nem sajnáltam tőle a fagyit, összességében a sajátomat sem szabadott volna egészben megennem és valahogy mégis ez volt tervben. Legalábbis, ha azt vesszük, hogy máskor három kanál után elrakom, most meg négy lecsúszott anélkül, hogy akár csak gondoltam volna a tartogatásra. - Legalább eszel valamit, just do it.
Halványan még el is mosolyodtam, mielőtt még a jégkrémes poharamba bámultam volna pár pillanatig, Voltak benne tök nagy darabkák, amik kellemesek voltak, közben meg csak... nah. A nénit sem értettem, mit akar minden áron hallgatgatni, gondolom, ha jönni akarna, nem kéne itt feküdni és azon gondolkozni, passziánszozzak-e. Nem mintha kedvem lenne hozzá.
- Addig legyen morcos, míg van állása. Aztán hirtelen nem lesz, akkor oka is lesz morcogni - horkantam fel, a szemem forgatva kicsit. Már akkor sejtettem, hogy mire megy ki a játék, mikor Maja odébb csúszott, kint is volt a sóhaj, amit bent akartam tartani, de valahogy nem sikerült. Tudta, hogy szeretném, meg azt is, hogy jó lenne, ahogy azt is, hogy nem szabad. Ördögi nőszemély.
- Nyuszi nem könnyíted meg a dolgom, tudod? - kérdeztem felkelve a fotelből, nagyot szusszanva és kicsit olyan elgyötörten figyelgettem. Nagyon szeretem, még akkor is, ha akkora, mint egy túlfújt lufi. Utáltam ezt a szobát is, meg a tényt is, hogy mindenért morognak meg hurrognak, hogy nem szabad. - De egy perc, nem több.
Nem vagyok elég határozott, asszem, nincs rá fölös energiám, helyette csak letettem félig a formás seggemet az ágy szélére, az egyik lábammal a földön támaszkodva még mindig, a másikat lazán lelógatva az ágy széléről, őt figyelve.
- Jobb?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726747#post726747][b]Lewy Bojarski - 2018.06.27. 01:16[/b][/url]

- Az aranyos, ha nem felejtem el, majd írunk vissza nekik, jó? - kérdeztem, bár asszem a válasz egyértelmű volt. Szerettem azt a céget, nem is voltak olyan dögnagy, halálos multi, meg amúgy is sokszor küldtek ajándékot a kislánynak, amikért odavolt. Mit neki más, bolti nyúl, neki csak ezek a retro, lengyel tapsifülesek kellettek. De ezek nagyon, iszonyú sírás volt, ha valamelyiket épp elhagyta.
- Jóóó, tudom, ne duzzogj! - nevettem fel kicsit, megsimítva az állát, hogy emelje csak meg a buksiját. Apró puszit is nyomtam az ajkára, majd inkább a kislányt figyeltem, ahogy a pocakja körül zizeg. Nagyon elvolt vele, azt is elég sokszor összenyálazta. Mint mindent, amit szeret. A nyuszik is gyakran voltak mosva, nehogy valamit benyaljon. Szó szerint.
- Tudom, hogy nem, ez most a te feladatod, nem dönthetek mindig én - kacsintottam rá, mert hát, a játék lényege az lenne, hogy jobban kiismerjük az ilyesmiket, nem? Na, ezért kellett neki eldöntenie, hogy mit is kíván nekem és nem én kellett segítsek. - Ügyes lány vagy, megoldod.
Nyomtam is egy csókot a hajába, ahogy a fejét a vállamnak biccentette. Igaz, így kicsit testápolós lett, meg minden, de végülis nem az én hajam, szóval nem zavartatom magam ilyeneken. Helyette húztam egy kockát, próbálva kevés sikerrel, de stabilan tartani az építményt. A válasz nem volt egyszerű, morfondíroztam is pár pillanatig, de aztán csak kiböktem.
- Semmit se nem - ráztam meg a fejemet, majd figyeltem, ahogyan kihúzza a kockát, még az a kis, aggódós vicsor is az arcomra fagyott. Ah, szarban vagyok a következő körtől asszem. - Na, ez nehéz!
Még kicsit fel is nevettem, a kockájára bökve elégedetten, majd összefontam a karjaim a mellkasomon, várva a választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=726850#post726850][b]Maja Bojarska - 2018.06.27. 23:24[/b][/url]

- Hát, megnézzük mennyi kell nekem, meg a pindurlánynak, te csak utána jössz a sorban - bólintottam nagyokat, hogy igazoljam is magam. Nem mintha annyira éltünk volna bármit a napokban. Valahogy megint olyan kevésbé evős időszaknak látszott, pedig most rosszul sem voltam. Azért ha kicsi kanalakkal is, de belekezdtem a málnás csodába, még kicsit tátva is hagyva a szám egy nagyobb kanálnyi után, ahogy a kezemmel csapkodtam, hogy uh, ez hideg, lefagy a szám meg minden. Pont ezért a megjegyzéséről le is maradtam kicsit, de talán nem volt akkora baj. Tudom, hogy nincs oda a tényért, ha valami nem klappol, de szerintem csak a várakozás. Izgultam, olyan jó lett volna már két brekizni és túl lenni azon, ami még el sem kezdődött.
- Én nem akartam a bácsit megsérteni, de se kedvesnek, se olyan szimpatikusnak nem tűnt. A pizsim láttán is csak elfintorodott. Azt mondták szabad sajátot, most mi a baj vele? - Lehet, hogy nem túl jó méret, a pocim alja is kint van még egyelőre belőle, de szeretem, megnyugtat és Angeles. Miért kéne a csúnya, lehangoló kórházbavaló fehéret felvennem? De most nem volt morci bácsi, még egy ideig ultrahangozós néni se, csak mi ketten, olyan pihenős pár óra, de unalmas volt nagyon. Nem élveztem a fekvést, pláne egyedül. De sétálni is csak kétszer mehettem eddig. Azt hiszem részben ezért is ficeregtem arrébb, aztán a tojásom meg a fagyit is szorongatva néztem a helyre meg rá nagyon elszontyolodva.
- Én nem akarok rosszat - akkor sem, ha ez nem jó. Nem értettem, milyen dolga nem könnyű, azt hiszem nem rontottam el semmit, de azt tudtam, hogy nem volt túl szerelmetes meg apucizós ez az elmúlt két nap. Nem szerettem. - Csak egy picit, mondjuk kettőre... vagy kettő és félre... - mondtam fél szemmel hunyorítva, ahogy próbáltam kicsit többet adni ahhoz az egyhez, aztán csak néztem a lábaira, meg arra, ahogy csak éppen csücsül ott, pedig neki is lenne háttámasz mert ott vannak a párnák, és elférne a lába is.
- Nem tudom - vonogattam kicsit a vállam, aztán lenyelve a fagyifalatom a minivödröt a lábaimra tettem. Nem zavart, hogy vizes leszek, majd megszárad és inkább elkezdtem kibontani a tojásom felé nézegetve, hogy most tényleg csak ilyen félcsücsülés lesz-e. Vagy hiába is várok bármit. - Nem fogsz idefeküdni mellém, ugye?